Jó pár hónapja élek már ismét New Yorkban és azt kell mondanom, hogy egészen jól kialakítottam a magam kis viszonyait. Megvan az emeleti lakásom, amit a turnén keresett pénzen meg tudtam vásárolni egy pincével együtt a ház alatt, hogy legyen egy anyagi tartalékom, ahová mindig mehetek. Az alagsori terem előnye, hogy próbatermet csináltam belőle, egész kényelmesen, már-már "lakhatóan" berendezve, hogy szükség esetén más zenekaroknak is bérbe adhassam és ebből tegyek szert tőkére, de erre momentán nincsen szükségem, szóval csak mi használjuk. Szóval a "melóhelyre" nem kell messzire mennem, ez már jó. Akárcsak az, hogy a konditerem az utca túloldalán van, oda is csak leslattyogok, akárcsak a földszinti olasz étterembe, ahol mindig tudok ételt szerezni. Világi jó dolgom van! És ezt a banda, meg a baráti kör is így gondolja, mert így, vagy úgy, de többnyire nálam kötünk ki és olyankor megindul az ereszd el a hajam. Aminek az a vége, hogy matt részegen fetrengünk, pizzás dobozok tornyosulnak itt-ott az üres üvegek között és még a kádban is fekszik valaki, akire biztosan folyik a hideg víz... a ma reggel se volt ettől eltérő, bár a vendégeim most korán leléptek enyhe őskáoszt hagyva maguk után, meg kedves zenésztársaim egy csínyt: miután a kanapén szenderedtem el és a filctollas firkálós játék már unalmas, a csuklómhoz kötötték az egyik kézi súlyzóm, amit meg a szekrénysor egyik ajtajának kilincséhez. Így, amikor a telefonomra beállított ébresztő elkezd harsogni az apokalipszis fanfárjainak hangján, önkéntelenül nyúlnék felé, de elsőre nem tudok. - Mi a fene! - dörmögöm álmosan, abban a hitben, hogy ennyire elzsibbadt a karom, lehet elfeküdtem, vagy nem is tudom... de újra mozdulok vele, erősebben, lendületesebben, ezáltal elszabadítva erőmet, megrántva a súlyzót, aztán így felborítva egy szekrényt iszonyatos robajjal. - A ki-bebaszott életbe már! - na erre tényleg felkelek, dühösen eltépve a súlyzó zsinórját a csuklómról, majd leállítom a csiripelő telefont, komolyan fontolgatva, hogy a szekrény romjai közé vágom. Remek... - Hogy basznátok meg... ezért még kurvára kapni fogtok. - mormolom magam elé bosszúszomjasan, míg megdörgölöm az arcom, szemeim, majd ásítva indulok meg a szekrény romjai felé, hogy aztán sose érjek oda, mert kopogást hallok, meg egy ideges csengetést is. Vagy csak én képzelem, hogy az ideges. - Megyek már! - kiáltok át a lakáson, majd igyekszem minden akadályt kikerülve az ajtóhoz cammogni, hogy azt "feltépve" nézzek farkasszemet látogatómmal. - Tessék!? - arról is megfeledkezem, hogy momentán más nagyon nincs rajtam, csak egy farmer "félárbócon", vagyis nincs összegombolva, beleértve a slicc gombjait is, szóval kilóg a fekete bokszer alsó is. Valami dereng arról, hogy a fekete tintával rótt tetoválásaim akartam este megmutatni valami nőszemélynek, de, hogy kinek, azt nem tudom ahogy azt sem, hogy miért nem vettem vissza a pólóm. És, hogy miért van rajtam egy kissé sajgó égésnyom a hasfali szakaszon, bár gyanítom, hogy ittasan remek ötletnek tűnt bizonyítania fájdalomküszöböm és valaki ott oltott be egy cigit. Remek passzban vagyok. Látogatóm ezzel szembesülhet, meg egy marcona arckifejezéssel, amit kissé elaludt, kócos hajam és szakállam keretez.
Fancsali képpel bámulom, az előttem tornyosuló dolgozat halmokat,elgondolkodtam párszor ,hogy én is előállok valami dumával,amivel ők szoktak.. Miért nincs kijavítva a dolgozat? Megette a kutya , a nagyim zsepinek használta ,vagy éppen az északi sarkon nyaraltam ,és valamiből tűzet kellett élesztenem. De, én elméletben ,egy felnőtt és érett nő vagyok. Bizony! A nagy frászt,soha nem növök fel! Még indig hiszek abban,hogy egyszer Pán Péter eljön értem ,és elhúzzunk innen. Ezt a vágyálmot ,5 éves korom óta kergetem. Hisz hamar rájöttem ,hogy aki Alabamában látja meg a napvilágot,sok jóra nem számíthat. Két dolog közül választhat az ember ,ha teljesen kattant ,és nem illik bele a vidéki idillbe . Elmenekül,vagy felköti magát az első fára,ami szembe "jön" vele. Az utóbbival egyszer megpróbálkoztam ,de letört az ág...na mindegy. Ha csak a szüleimre gondolok,most biztosan ,csak rosszallóan ráznák a fejüket. "Joy,mindig mondtam ,hogy..." Blahblahblah. Soha nem voltam elég jó,viszont rossz annál inkább. Próbáltam a szüleim magasztos elveinek megfelelni,de soha nem tudtam azonosulni azzal,amit ők mindenképpen rám akartak erőltetni. Nem voltam hagyomány tisztelő,és soha nem értettem ,miért kell "NEKÜNK" példát mutatni. Tény, édesapám fontos szerepet játszott Huntsville életében,de ez nagyon szűk keretek közé szorította a családi életünket. Tökéletességet kergették állandóan ,így mikor elsőszülöttként megszületett a bátyám ,aki egy háborús hősként halt meg..nehéz lett volna űberelni. Azt hinné az ember ,hogy egy gyerek elvesztése ,azzal jár hogy egy kicsit másképp látják a dolgokat. De ez nem változott ,továbbra is ugyanolyan volt minden,felém pedig egyre több elvárás irányult. Amihez én már nem voltam elég ,így kötöttem ki New Yorkban. Tanárként ,majd íróként ,aki épp haláltusát vív az egyik rajongójával. Fenyegető levelek,telefon hívások... Mondtam már ,hogy azt hittem itt könnyebb lesz? Egyre hevesebben csavargatom ,az egyik szőke tincsemet ,ami kiszökött a kontyomból. Igazából nem mondanám ,hogy lehengerlően szexi vagyok. Férfi ingben ,és a hajamat ,egy törött ceruza tartja össze ,míg az arcomat a tipikus tanárnéni szemüveg keretezi. Ám ,ma nem voltam szexi hangulatban ,így nem is nagyon erőltettem meg magamat ezen a téren. Nagyot sóhajtok ,és éppen már érzem magamban a pislákoló erőt ,amikor egy robbanás szerű hang a földre kényszerít szó szerint. Sokszor borulok fel a gurulós székemmel "Rozival" ,de ez váratlanul ért. Olyan kecsesen slisszol ki a seggem alól,mint egy tornász. Tudtam honnan származik a hang ,attól a bizonyos szomszédtól,aki már hetek óta megkeseríti az életemet. Pedig még csak nem is láttam. Nem voltam ünneprontó,és általában nem is zavarnak az ilyesmik,de így em tudtam koncentrálni. És az istenért REGGEL van ! Reggel van ? Ugye Reggel van? Nem volt elég ,hogy a feltehetőleg úriember üzekedési szokásait is végighallgattam olykor ,de most már hobbi robbantó is lett ? Nem is gondolkodom tovább,egyszerűen csak felpattanok,és pár másodperc múlva ,az ajtaja előtt kopogok vadul ,meg párszor megnyomom a csengőt is. Egy valami viszont nem stimmelt! Hm,legközelebb talán összeszedettebben ,mondom másnak meg a tutit,most viszont nem szaladhattam vissza átöltözni...így csak kihúztam magam ,amikor az a bizonyos ajtó kinyílik. Egy mellkas. Esküszöm az égre,hogy felfelé akartam nézni,de valahogy úgy végigmértem az egész testét ,mintha csak egy darab hús lenne. Viszont ,amikor az arcához érek,egy nagyot nyelek. De ez nem tart vissza attól,amit most mondani fogok .- Igazán nem akarom megzavarni....-hallgatok el egy pillanatra.-Abban amit csinál ,de ha egy picit emberibben viselkedne ,azt megköszönném. Tudja lehet nem vette észre ,de mások is laknak a környezetében,legalábbis szeretnének normális körülmények közt a napjaikat eltölteni.- jegyzem meg higgadtan.- De maga ,aztán fittyet hány mindenkire.Maga ilyen rocksztár felé ugye ? -nézek fel rá ,kezd fájni nagyon a nyakam. - De hogy értse is amit mondok beszélek a maga nyelvén: Reggel tájékán ,maradjon már legalább annyira kussba ,hogy ne hozza rá másokra a frászt ,mert amúgy a tököm tele van ! -emelem fel most már a hangomat.- Nem elég hogy végighallgattam ,egy egész pornó filmet a múlt héten ,most már ez is ? Mi a franc maga Ősember ? - kérdezzek rá dühödten .
Nem mondanám, hogy extrém másnapos vagyok. Nem ütöttem ki magam jobban a szokásosnál, az meg már messze nem elég, hogy fájdalmaim legyenek. Csak marhára ki vagyok száradva ilyenkor, de az természetes. Lehet éppen ezért gondolták úgy drága barátaim, hogy ideje valamivel megviccelni engem. Például egy ruhásszekrényem lezúzásával. Pontosan tudhatták, hogy zsigeri reakcióval fogok élni, hogy ha az első rántásra nem mozdul a kezem, másikra benne lesz több izomerő s ennek hozadéka, hogy bizony szebb napokat is látott már a bútor. Helyre is tenném, hogy utána megnézzem, mit kell rajta javítani, de erre nincs időm, mert ahogy hallom, valakinek megtetszhetett a koncert. Szóval ajtót nyitok, még mindig mogorván és ébredés utáni állapotomban leginkább. - Azt nehéz lenne... - mert a semmit csináltam egyelőre leginkább, de ezt ő mondjuk nem tudhatja. Azért ahogy nekiáll vendégem nyomni a csivava műsort, már kissé lefelé nézek, egyenesen rá. Igen, részben ezért csivava műsor, mert kisebb termetű, de határozott, harcias és hangos, meg főként szőke... teljesen olyan, mint amikor a kiskutya a rotit ugatja a parkban nem? Hülyeségek jutnak az eszembe így reggel... meg az is, hogy ez a ceruzával feltűzött haj, pár számmal nagyobb ing és kissé ósdinak ható szemüvegkeret szerelés együttes egy jobb/rosszabb filmbe, vagy színdarabba is tök jól passzolna. Legyen inkább film, mert akkor tuti, hogy a haverokkal a kanapén kuksolnánk és várnánk, hogy mikor jelenik meg így ez a szőke, hogy a szomszédot füttyögéssel bosszantsuk... Azért kitartóan nézek kékségeibe és próbálom közben hallgatni. - Szerintem tök emberi, hogy véletlenül felborul egy bútor...- intek befelé, hogy a nyitott ajtón át láthassa a szerencsétlen szekrényt, közben csuklómon meglibben az imént elnyírt madzag maradéka. - De amúgy ja, ilyen rocksztár-féle vagyok. - macskakörmözök ujjaimmal, ha már megkaptam a magam kis bélyegét. Mondjuk én meg a világért se tagadnám le, legfeljebb a szöszi nem tudja, hogy mennyire egyre inkább így van és nem csak a próbateremben álmodozó gyermeki lélek vagyok. - Felőlem bejöhet a tökén könnyíteni, ha annyira tele van. - intek kissé befelé, majd elnevetem magam. - Bár nem látszik, hogy ladyboy lenne... - majd kifakadásán tovább nevetek. - Az nem pornófilm volt, csak házibuli... de kegyed aztán biztosan tudhatja milyen az, netán egy castingra igyekezett így öltözve? - dőlök az ajtófélfának s úgy nézek rá. Pornófilmet végignézni? Minek, hogy elolvassam a stáblistát?- Komolyan, ha még egy ilyen szép bókot mond, hát megcsókolom. Vagy leütöm egy bunkóval és behúzom a barlangba. - legyünk stílszerűek, ha már ősember. - Na, bejön a barlangba pornó-tanárnéni és megiszik egy kávét, vagy szeretne még műsoros reggelt adni a lakóközösségnek? - vonom fel a szemöldököm, ahogy egyre inkább magamhoz térek és formába lendülök erre a napra is, hogy aztán majd megint éjszakába nyúlóan pöröghessek. Ha már így felnyomtam őt, legalább egy kávét kaphat, annyit megérdemel. A szerkója meg egyszerűen túlságosan olyan, felőlem lehet könyvelő is a való életben, ez most így jött ki és kész. Közben picit úgy fordulok hogy "Kicsiny" testem mellett elférhessen, ha akar.
Nem tudom mi dühített jobban ,az hogy nem tudtam haladni a munkámmal,vagy csak alapjáraton az,hogy dühös vagyok. Általában, nyugodt és kedves vagyok. Kevés ember hozott ki a sodromból,úgy nézz ki Tarzan ,ezen kevés emberek egyike közé tartozott. Frusztráltságomon pedig ,az sem segített ,hogy szemeim elég gyakran elkalandoztak. Nem mintha nem láttam volna még ilyet....Joy lassan 2 éve nem láttál ilyet,sőt semmilyent! Persze ezt a tényt,szerettem úgy kezelni ,mintha nem is lenne olyan fontos,de bizony az volt. Ráadásul hót mindegy volt,milyen magyarázattal álltam elő saját magamnak ,általában bömbölve kötöttem i a kanapémon csoki fagyit majszolva (amit állításom szerint nem szeretek,de aztán valahogy mégis a számba köt ki). De ha belegondolok ,az meg pláne nem segítette elő a dolgot ,hogy a szüleim azt hitték vőlegényem van ,már két éve. Nos,ebben volt egy kis csavar ,mint a legtöbb regényben. Mi volt az én csavarom ? Szóval ,volt abban igazság ,hogy vőlegényem van/volt ,csak egy kicsit másképp. Még az esküvőnk előtt elment nyaralni,aztán azóta se jött vissza. Elmélkedve nézek rá a férfira ,aki előttem áll,kicsit mintha hasonlítana rá. Lehet Ő az ! Egyre több emlék kezd tornyosulni az agyamban ,majd összedől ,mint egy kártyavár ,ahogy megszólal. Őszinte leszek,próbáltam kedvesen nézni rá,minden arcizmomat próbáltam rendbe szedni ,de valahogy továbbra is vádlóan álltam előtte. Igazából ,úgy működtem mint egy rossz rádió,ami nem igazán fogta az éppen elérhető adást. Ez voltam én ,egy öntörvényű rádió,csak megrázom a fejemet . Koncentrálj! - Valóban az lenne ,ha a kezén lévő kötél cafat ,nem utalna másra .-világítok rá a meglátásomra. Ő Egészen jól szórakozik,én pedig egészen kezdek elveszni ebben a beszélgetésben. De ha már elkezdtük ,akkor én enyém lesz az utolsó szó. - Ó,majdnem talált.-mosolyodok el bájosan .- A lakásom maga a forgatási helyszín,biztos hallott már fura hangokat....Jaj,el is felejtettem ,hogy hallhatná,mikor olyan hangos ,hogy még az Isteneket is felébreszti..-jegyzem meg ,továbbra is magamra erőltetve azt a bűbájosságot.- Minden vágyam ,hogy berángasson ,és eszméletlenre keféljen.- jegyzem meg gúnyos hangleejtéssel ,majd csak meglepődve meredek rá. Most komolyan azt akarja ,hogy bemenjek ? Végül is egy kávéba nem hallok bele.- Jól van Tarzan ,de remélem a majmokat elküldte .-sóhajtom ,majd beindulok az ajtón,vagy is szeretnék. De igazából ki fog rajtam ,egyetlen egy tény. Elölről,vagy hátulról ? Nem tudtam ,úgy elmenni mellette ,hogy ne ..na mindegy. Zavartságomat próbálom leplezni ,és toporgok egyet jobbra,majd balra. Mintha egy komplett táncot ejtenék le előtte ,de végül döntésre kényszerítem tétovázó énemet ,és még közelebb találom magam a mellkasával,míg átpréselem apró termetemet mellette. Próbálok minél gyorsabban mozdulni,de mintha a testem ellenem küzdött volna ,és még lassabbra vette az iramot.Miután sikeresnek vélem az attrakciót,gyorsan megigazítom magamat ,mintha ezen a kinézeten bármit segítene.- Te jó Isten...- ennyi a reakcióm az összetört szekrényre ,majd közelebb somfordálók a maradványokhoz ,és jobban megfigyelem . Majd letörten sóhajtok.- Nem gondoltam ,hogy nekem kell ezt a tényt közölnöm magával...de szerintem ez meghalt .- apró mosoly jelenik meg a szám szegletében.- Első tippre azt mondanám ,hogy öngyilkos akart lenni ,de mivel magán hagyta a gyilkos eszközt...így maga az első számú gyanúsított .- folytatom tovább ,mintha csak egy helyszínelő lennék.- Tudja ,nem kellett volna ilyen drasztikusan elbánnia vele ..-rázom a fejemet rosszallóan ,majd kuncogni kezdek.- Bocsi ,éjjel túl sok helyszínelőt néztem ..nem bírtam aludni...már nem is emlékszem miért ..-szurkálódok ,még egy kicsit ,majd a szemüvegemet feltolom a fejem búbjára. Már szinte hallom a,hogy orrnyergem élvezkedve felnyög.- Joyce Hayes ,az alsó szomszéd.-nyújtom felé a kezemet.
Egyre idegesebb a szöszi és én ezt élvezem. Egyszerűen olyan aranyos! Lehet a másnap, a reggeli ébredés miatt gondolom így, de ahogy a pöttöm "pornó-tanárnéni" itt nyomja a dühös szomszédot, nem tudok másra gondolni, minthogy egyébként milyen aranyos, hogy egyébként bájos lehet az arca és szépek a kék lélektükrei. Hülye vagyok. - De hát pont ez a véletlen bizonyítéka! - lengetem meg újra. - Magától ki kötözne egy súlyzót a szekrényhez, aztán a kezéhez, hogy ébredéskor lerántsa azt? - vonom fel a szemöldököm és tovább maradok a "Bíró úr kérem ártatlan vagyok" figuránál, mert az biztos még bosszantja is majd picit, bár igazat mondtam s valóban, ezt ki nevezné szándékosnak? Tényleg véletlenül rántottam fel a ruhásszekrényt. - Miért nem írta ki a faliújságra a földszinten? A világért se maradtam volna róla le... - mímelek szomorúságot. - De amire te gondolsz, az Heimdall kürtje, a Gjallarhorn, ami az isteneket felébreszti Asgaard-ban. - érintem meg a nyakamban egy ezüst láncon viselt Mjölnir medált. Nem nagyon gondolkoztam sosem a vallás kérdésein, inkább érdeklődve olvasgattam a témában és szívtam magamba a tudást, mert tök jó dalszövegeket lehet kihozni egy-egy sztoriból, szóval ilyen téren tudok ezt-azt. A durva külső ellenére azért tudom, hogy mi az a könyv és lehet megtévesztő vagyok, de van a fejemben más is alkoholon kívül... - Hé! - emelem fel a kezem. - Csókot mondtam, de ha kegyednél ez így megy... - vonom meg a vállam, anélkül, hogy bármilyen nagyzoló kijelentést tennék. Minek? - Maradjunk az Ősembernél, majmok meg rég nincsenek. - engedek neki utat. Majdnem azt mondtam, hogy de, bent van egy horda kanmajom és majd jól rászabadítom őket, hogy ne csak az ő lakásában legyen filmforgatás és élmények. Tényleg hülye vagyok. Inkább beengedem, majd bezárom az ajtót. Bár, ahogy elslisszolt, szőke haját mintha megbabráltam volna picit, legalábbis ebben ő nem lehet teljesen biztos, hogy megtörtént, avagy sem... de odabent a szekrényem lesz a főszereplő. Meg a szöszi, ahogy helyszínelőket játsszon. - Ez? Dehogy purcant ki, csak lustálkodik. - vigyorodom el, miután végighallgatom őt, majd érzékelem, hogy a gatyám csúszóban van, szóval ideje begombolni. Legalább felül, sietősen. Meg is teszem, majd a szekrényhez lépek, még közelebb. - Ezek a lapra szerelt hulladékok ilyenek. - sóhajtok, majd felrántom a földről a keretet, ami panaszosan reccsen egyet, de még csak oldalára fektetem, hogy tenyeremmel két jó csapással helyre üssem a felső elemet, majd kis paskolással a hátsó borítást is, aztán a helyére állítom és távolabb lépve nézem az eredményt. - Oké, egy pár új kilincs kelleni fog, meg a kivetőpántoknak egy kis csavarozás, hogy ne lógjon így az ajtó. - állapítom meg, de úgy ítélem meg, hogy jól végeztem a munkát. - Egyébként Erik vagyok. Erik Lindström. - mutatkozom be a szöszinek s nem mulasztom el, hogy elkérjem a kacsóját és nyomjak rá egy kézcsókot. Ha már ősember vagyok... - Na, jöjjön a konyhába és megkapja a kávét! - invitálom, hogy aztán oda kísérjem, az üvegtengert kerülgetve ügyesen. Persze udvariasan magam elé engedem és megnézem az ing alól kilógó formás combokat, meg a szövet ringását. Príma kis nő... - Hogy issza? - kérdem végül, ha beérünk, míg egy intéssel hellyel kínálom, van szabad szék.
Mondanám,hogy gondolataim ,tovább andalogtak más merre és nem arra koncentráltam,hogy vajon hány izma van. Mondanám azt is,hogy én egy konzervatív elvekkel rendelkező nő voltam ,és csak a férjemmel hálok. Mint ahogy azt is,hogy másra nem nézek. De inkább,elégek a pokol tűzén ,csak hagy nézzem még egy kicsit. Nem mintha olyan feltűnően megbámultam volna,de nekem már az is elég volt,ha esetleg beleég a retinámba. Enyhén beharapom az alsó ajkamat,próbáltam figyelni ,de tényleg,de azt hiszem annál a résznél bekapcsolódtam ,hogy Heimdall kürtje. Amiről egy egész perverz gondolatsor ment végbe ,az agyamban. Néha napján olyan jó lenne ,csak úgy kikapcsolni az agyamat ,és csak úgy élni. Mármint,tök oké voltam ,de néha túl sokat agyaltam egy-két dolgon. Ráadásul író vagyok,minden egyes mozzanatot,vagy látképet részletesen szét szedtem magamban. Szerettem ízekre szedni az embereket,megnézni mi rejtőzik bennük. Bár ,ez így elég szemléletesnek hangzott így hirtelen. De visszatérve a jelenbe,Ő továbbra is ártatlan ,én pedig továbbra is Pornózásból élek. Amúgy nem is lenne rossz ,talán akkor nem lennének ilyen táskák a szemeim alatt ,és kisimultabb lenne az arcom. De azt hiszem ,amikor a fősulira jelentkeztem ,már akkor tudtam ,hogy soha nem lennék képes úgy viselkedni. Óó,és a szüleim mit szólnának ! Már el is képzeltem ,ahogy tehenész lánykaként ,lovagló ülésbe kap az egyik cowboy. Erre a gondolatsorra kicsit elmosolyodom ,de ugyanakkor magamba elkönyvelem ,hogy nem egy szimpla szépfiúval van dolgom,aki feltehetőleg több szívet tört össze életében ,mint amennyi kilincset fogott. - Igazából már egyszer kiragasztottam,de gondok mindig leszedte..- sóhajtok gondterhelten.- Pedig ráadásul övé volt az egyik főszerep,de csak a pizzás futár vállalta be a dolgot .- regélem neki olyan meggyőződéssel ,hogy lassan már én is elhiszem a saját mesémet. Azt hiszem a családom,ezért is nézett rám olyan szemmel,mintha nem is közéjük tartoznék. Gyakran történt így , és még gyakrabban tettem rá egy lapáttal. Szerintük ostoba dolgaim voltak ,ami a saját meglátásom szerint ,inkább cuki hóbort. Mindegy is ,már távol voltam tőlük,és az éves látogatás amit megtartanak minden istenverte évben..még van három hetem. Három hét...azt hiszem kezdethetem keresgélni,hova lenne célszerűbb felakasztanom magamat. Egy ideig még nézem ,ahogy magabiztosan áll,és csúszik a nadrágja...Tudtam mindig is,hogy én egy kicseszett X men vagyok. Leszuggeráltam a gatyáját ! Én vagyok, gatya lecsúsztató Magnetó . Mielőtt még túlságosan beleélném magam ,földöntúli képességeim felismerésébe ,felrázom magam ,és válaszra nyitom a számat.- Hát,én még egy ilyet se tudnék össze rakni ,múltkor is youtube-on kellett megnéznem ,egy bútor összerakását .-vallom be ,míg a fülem mögé tűrök egy kósza tincset.- De miért volt súlyzó hozzád kötve ? -kapok észbe,nem sokkal később. Lényeg az időzítés.- Kivetőpántok ? Mondja,hogy most káromkodik- nézek rá nagyokat pislogva,úgy értettem az ilyesmihez,mint a vezetéshez. Mondjuk jogsim van,sajnos...- Viszont a csavarozás ,az ismerős szó.- jelentem ki lelkesen ,így próbálom összerakni a képet ,és újra a szekrényre emelem a tekintetemet.Legalább is jobbnak látom ,ha azt nézem ,de amikor kezet csókol,szinte magához vonzza a tekintetemet. - Rendben.- válaszolok ,és sután kerülgetni kezdem az üvegeket ,figyelj hová lépsz ! Amint beérünk ,ellenőrzöm a szék minden szegletét ,ki tudja hány kötél csapda rejtőzik még erre. Mind esetre mikor megbizonyosodok,arról,hogy kötélnek nyoma sincs ,óvatosan lehelyezem a seggemet .- Feketén..-válaszolom ,és már meg is bánnom ,hisz tudtam mivel jár ha feketén iszom a kávét. Míg próbálom magamból kiirtani a feltörekvő aggódást,előtör a rögeszmém. Az egyik terítő bal oldalra húzz,már pedig annak középen kéne lennie! Joy,ne nyúlj hozzá! Ne nyúlj hozzá! -Mióta lakik itt ? -és miért áll ,így a terítője ? Persze ezt már gondolatban teszem csak hozzá,és óvatosan a darab szélét kezdem birizgálni. Ne csináld ! Kezeim hasztalansága,csak még jobban rondít a helyzeten,és az abrosz már középen is van .. Olyan gyorsan teszem le a kezeimet,hogy Flash is megirigyelné,de azért reménykedem benne ,hogy Thor nem vesz észre belőle semmit..Túl sok filmet nézek..túl sokat.- Vagy már lehet találkoztunk ,de arra emlékeznék...-teszem hozzá meggondolatlanul ,és a konyha berendezését kezdem el bámulni,ami soha nem érdekelt.
Tetszik a szöszi. Olyan átéléssel tud figyelmet színlelve révedni, hogy azt akár taníthatná. Szakmai ártalom, hogy tudom, mikor figyel valaki és mire figyel... a színpadon estéről estére volt lehetőségem ebbe beletanulni, beleszokni. Ha emberek szórakoztatása, hangulatteremtés a munka, ahhoz is tartoznak fogások, apróságok, én pedig egészen jól le tudom szűrni, hogy a szép szőkeség nem teljesen itt jár. - Na, ezért majd jól eltöröm az állkapcsát, hogy pont erről maradtam le miatta! - színlelek felháborodást. Igen, ez se megy rosszul, egy-egy érzelem kivetítése, megjelenítése. - De igen aláadta, ha ilyeneket vesz be. - biggyesztem le az ajkam, maradva közös fantáziánknál. Annyira jól csináljuk, hogy akár igaz is lehetne, pedig nem az. Ezt pontosan tudom valamiért. Akárhogy is, végül bent kötünk ki, én meg itt ezermesterkedem, mármint összepofozom a szekrényt, tanúbizonyságot téve kicsit a bennem lakozó erőről, mert azért karjaim erejét ki kell használni hozzá s valahol sejtem, hogy mindezt a kis szöszi valamiféle rejtett gyönyörűséggel is bámulta, mármint, hogy kidolgozott izomzatom miként is dolgozott a szekrény erre-arra billentésénél, vagy az összeütésnél, netán a ténynél, hogy az emberes bútort úgy kezelem, mintha az papír lenne mondjuk, vagy csak műanyag. Miért? Mert az ajtóban is láttam már tőle hasonló pillantásokat és... azért én is megnéztem és megnézem őt, ez így fair. Műsor mindenkinek. - Miért nem csengetett át? Most már látott akcióban, szóval máskor akár meg is teheti. - vigyorogva túrok saját fürtjeim közé és oldom meg azt, hogy kevésbé legyek kócos, egyenesebben simuljanak hátra hosszú tincseim. - Nem, azok a kis fém izék, amik tartják az ajtókat és lehet állítani őket... - magyarázok türelmes mosollyal. Most, hogy a kezdeti lebaszósdin túl vagyunk, egész kellemes ez az egész. Mindenképp jobb, mint egy magányos ébredés. Végül bemutatkozom neki, még ha késve is, hiszen az övét hamarabb tudtam meg, de a kézcsókkal igyekszem kárpótolni. Mondjuk annyira nem vagyok illendő, mert kézfejére kapja ujjhegyei helyett s picit tán mohóbban, közben még a magam kékségeivel fel is sandítok az övéibe, hogy picit elmélyüljek bennük. Aztán a konyhába invitálom és gálánsan magam elé engedem, bár ezzel jól járok. Istenem, milyen virgácsai vannak ennek a Joyce-nak! Az a selymesen hívogató fehér comb páros, formás vádlik... majdnem fel is rúgok egy üveget. - Akkor feketén. - állok neki sürgölődni a kávéfőző körül, mindent elő-, és elkészíteni, két főre természetesen. Ha Joyce pedig nézelődik, akkor azt is kiszúrhatja, hogy a három székből a harmadik azért foglalt, mert egy elektromos gitár pihen rajta feltámasztva, az egyik hangszereim közül... - Hogy mióta? Már pár hónapja itt lakom. - vonom meg a vállam, míg tovább ügyeskedek, hogy aztán következő megjegyzésére kicsit megforduljak és ránézzek. - Ezt én is elmondhatom kegyedről Joyce. - villantok mosolyt, majd ebben a pillanatban hallom meg a reccsenést. Lehet Joyce körbenézett zsinegek után, de azt már nem tudta, hogy csodálatos vendégeim pár csavart is kicsentek a székből, meg még ki tudja hány csapda rejlik szanaszét... szóval a fa szétcsúszik és reped, ő pedig szabadesésbe kezdhet, csakhogy a hang hallatán már mozdultam. Lehet korán van, lehet nem aludtam sokat, de harcművészeteken és küzdősportokon, na meg villámgyors zenén edzett reflexeim azonnal működni kezdtek, így már ott is vagyok, hogy mint valami európai focikapus, olyan lelkesedéssel és intenzitással kapjam el szőke vendégem, karjaimban megtartva őt, egészen közel kerülve hozzá, hogy orromban érezzem kellemes illatát s lássam, hogy szemüvege újfent megindult lefelé, amit szinte ösztönösen orvosolok: egy karom tartja meg játszi könnyedséggel, míg másik kezem helyére igazítja az okulárét, hogy aztán lopva, vagy nem is annyira lopva, de bársonyos pofiján végigsimítsak kissé érdes ujjaimmal, amit a húrok is keményebbre edzettek, közben újfent mélyen kékségeibe nézek.
Akcióban...akcióban. Minden erőmmel próbálkozom,hogy az agyam úgy konvertálja a dolgokat,ahogy én szeretném. De valahogy mégsem a hentespultban lévő karaj jut eszembe,ami tényleg akciós amúgy. Érzem a zsigereimben ,hogy nem kéne itt lennem ,sőt be se kellett volna jönnöm. Nem így indult ez az egész,jól megmondom a magamét,aztán kész. Megyek vissza dolgozatokat javítani,mert..mert megyek és kész. De valahogy az én terveim soha nem jönnek össze. Mindig mást csinálok,ahogy kéne. Nem mintha az időm többi részére lett volna tervem,azon kívül ,hogy leüvöltöm a fejét. De az biztos nem szerepelt köztük ,hogy a testét kezdem el mustrálni. Csináltam már ilyet ,és egy nőnek ugyanúgy joga van megnézni egy férfit...Joy,komolyan jogokkal jössz? Cinikusabb énem erőbedobással próbál rám hatni ,én pedig küzdök ellene. Miért is nem mentem le a helyemre,miután elmondtam a véleményemet ? Ez a kérdés visszhangzik a fejemben,és egyre idegesítőbbé kezd válni. Már annyira irritáló ,hogy szívesen a halántékomhoz kapnék,és masszírozni kezdeném. Bár ez nem igazán segít a vívódásomon,meg a helyzetemen se ,ami valószínű csak engem zavar. Mert Ő teljességgel lazán viselkedik,én pedig bekapcsoltam a para üzemmódot. Ami a nap 24 órájában készenlétben állt,mint egy rossz katasztrófa elhárító csapat. Nincs valami ,ami visszazökkent az alapállapotomba? Vagy legalábbis helyre pofozza a rendszert,amíg kijutok "Szexi vagyok,ne állj ellen" lakásából ? Kérdések,amikre ,csak a jó Isten tudna válaszolni,és valószínű most nem fog a vállamra ülni,és jó tanácsokkal ellátni. Egyre több furcsaság jut eszembe ,míg nem kiszúrok egy ,egy elektromos gitárt is. Legszívesebben,megfejelném az asztalt ,mert hát miért ne lenne gitáros lenne. - Szép a gitárod .-jegyzem meg ,majd rá pár percre elfintorodom ,amikor rájövök ,hogy teljesen hülyén viselkedem ,és félreérthetően kommunikálok felé. Már előre látom ,hogy hív majd : "A bamba szomszéd csaj". Megrázom a fejemet ,és újra neki lendülök a dolognak.- Szóval tényleg valami rocksztár vagy...-jegyzem meg ,mialatt szemezek a gitárral egy sort. Két gyengém volt,a gitár pedig közéjük tartozott. Egy pillanatra én is felé fordulok ,és zavaromba gyorsan el is kapom a tekintetemet,nem szerettem az ilyen pillanatokat ,nem tudtam kezelni. Mint ahogy semmi mást sem,például a következő helyzetet egyáltalán nem tudtam hova tenni. Egyetlen egy pillanat leforgása alatt,a szék szépen megadja magát,én pedig erős karok közt kötök ki. Na,meg jég szín kék tekintettel,amitől újabb zavar fog el,de mégsem szakít meg a kontaktust ,ahogy azt sem ahogy hozzám ér. Csak várok ,egy filmbe illő jelenet kellős közepébe csöppentem,amit az én szürke kisegér jellemem a szokásosan reagált le.- Azt hiszem nem kellett volna megennem,egy egész csoki tortát . Ráadásul mostanában kondiba se nagyon jutok el,mert elalszom azt az időt,amit arra szeretnék szánni.- kotyogok egyfolytában,szokásosan be nem áll a szám. - Köszönöm hogy elkaptál . Hercules.- vigyorodok el ,és megtapizom a mellkasát. Néha nagyon nem kéne azt csinálnom,amire első körben gondolok. El is kapom a kezeimet ,majd lenézek rájuk és vissza Erikre . Oké,pislogjunk ártatlanul,az be fog jönni! Meg rebegtetem a pilláimat ,és próbálok a lehető legbájosabb mosolyommal ránézni. Mit kell ilyenkor mondani?- Bocsi,néha a kezeim önálló életet élnek.-hát biztos nem ezt ! - Jobb ,ha elengedsz szerintem .-suttogok,majd a gitárja felé vetek egy pillantást.- Még a végén féltékeny lesz. Isten ments hogy,hajba kapjak egy gitárral.-kuncogok halkan.
Nem olyan rossz reggel ez, már egy csinos szőkeség jelenlétével gazdagabb is a lakásom, momentán pedig a konyhám, miután a bútorzat javítása nagyjából megtörtént. Kávét ígértem neki, szóval ideje, hogy főzzek is egyet! Persze, ezt nem némán fogom megtenni. - Köszi, tudom, hogy jól néz ki. Gyűjtöm a fehér darabokat. - ja, leginkább olyanok vannak, mert egy hangszer nem elég. Eltűnik, ellopják, megsérül, húrszakadás egy koncerten, vagy más hangolás kell... ezért van legalább három hangszerem konstans, bár, most konkrétan négy gitár van a lakásban, egy meg a próbateremben lent. Ki mit gyűjt... én hangszereket, erősítőket, pedálokat, minden ilyen "szirszart", ahogy egyszer jó anyám mondta. Mondjuk ezek java része jól el van zárva, hogy a nálam lazuló társaság ne férhessen hozzá, mert ezekre igen is nagyon vigyázok. Ez a hangszer kapott szerepet este, azért van kint, akárcsak az asztalon pihenő kis méretű elemes erősítőcske. Ha itt buli van, akkor előbb-utóbb én is játszom valamit, nem csak szórakoztató elektronikáról megy a zene. - Én mondtam, hogy az vagyok. - somolygok. - Még ha te nem is forgatsz pornót a lakásodban, én valóban játszom egy zenekarban, de nem tűnsz olyannak mint aki minket hallgatna. - jegyzem meg minden negatív hangszín nélkülözésével, mert egyszerűen... nem olyannak tűnik. Inkább valami lágyabb zenét kedvelhet, nem azt, ahogy mi egy este alatt lebontjuk a házat, amíg az égből vér szitál... jó, túlzás, de olyan érzés, amikor a színpadon vagyok. Éppen itt tartok gondolataimmal, amikor Joy alatt megadja magát a szék, én pedig igyekszem őt megmenteni attól, hogy a padlóval kerüljön közelebbi ismeretségbe s ez sikerül is. És milyen jól esik! Hogy mi? Például az, hogy a karjaimban tarthatom, vagy, hogy megigazíthatom a szemüvegét, végigsimíthatok pofiján, ő pedig nem tiltakozik, csak csacsog kedvesen, bájosan. Én pedig nézem és hallgatom őt. - Pihe könnyű vagy, ehetsz több tortát is. - jelentem ki végül, majd a köszönetnyilvánításra csak rákacsintok, hogy aztán a további összehordott hebrencsségeken elmosolyodjam újfent, főleg, ahogy kicsit taperol és úgy pillog rám... kénytelen vagyok mutató ujjam rátenni szájacskájára, hogy a banalitás áradatot elállítsam, aztán ujjam helyét ajkaim vegyék át, ahogy zárom a köztünk lévő távolságot. Lágyan csókolom meg hívogató és puha ajkait, kis játékra hívva őt, majd talpra állítom, ahogy én is felegyenesedem, de nem engedem el, inkább gyengéden szorítom a közeli falhoz picit, hogy új csókot lophassak tőle, talán birtoklóbban, szenvedélyesebben, mint elsőre. Lehet megártott mégis az a tegnap este és a ma reggel együttese... de jelenleg megszűntem gondolkodni.
Nem is én lennék,ha ezek nem velem történnének meg. Megszoktam már ,hogy az életem nagy része abból állt,hogy valamit ne szerencsétlenkedjek el. De ennek is meg volt a maga monoton hatása . Emlékszem még arra a pillanatra,amikor behúztam egyet a legjobb barátnőmnek,mert lefeküdt a pasimmal,és mégis én jártam rosszul. Mert olyan kemény volt a feje,mint egy beton fal. Bezzeg a szüleim arra nem tanítottak meg,hogy mikor valakinek behúzok,akkor a hüvelykujjamat tartsam a markomon kívül. Minden másban viszont ,olyan marha okosak voltak. Azt hiszem ezt a tetemet ,se nagyon díjaznák,és ami azt illeti egy épeszű ember se ment volna be ,csak úgy be egy ideig lakásában,akinek ráadásul fura hangok szűrődnek ki a lakásából. Én mégis olyan könnyedséggel libbentem át az ajtaján ,mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. El sem hiszem ,hogy nekem diplomám van ,de komolyan. És még csodálkozok,hogy egy flepnis vagy a nyomomban? Kívülről úgy tűnhetek ,mint akit igazán érdekel a berendezés ,de inkább csak ezzel akarom palástolni a készülődő pánikot ,ami szépen lassan kitör rajtam. Persze a gitár jelenléte megnyugtat,meg sajnos másképp is hatással van rám. De legalább tudom ,hogy nem egy baltás gyilkos,miután közli velem ,hogy Ő valóban az aminek gondoltam. Persze ettől függetlenül,még leüthet..- Alabamában nőttem fel,ott a banjo a menő. 15 éves koromig ,azt sem tudtam ,hogy létezik elektromos gitár .- sóhajtóm a szavakat. Nálunk sok minden nem volt menő,írni meg aztán végképp nem,szinte látom magam előtt anyám arcát ,aki lemondóan sóhajt,amikor a kezébe adom az első dalszöveg féleségemet. Megázom a fejemet ,és szerintem túl hevesre sikerült a mozdulat ,hisz majdnem a földön kötöttem ki. Na,épp itt vagyunk most,egy elcseszett film jelenetben,amit úgy nézz ki,hogy még a sok dumám se tud elrontani. Olyan volt,mint akinek ez inkább tetszik. Egy ideig tanulmányozom az arcát ,és remegve sóhajtok egyet,amikor hozzám ér. Próbáltam nem arra koncentrálni,hogy csak a lábujjam hegye ér le..Ennyire kicsi lennék ? - Hát ,ha többet eszek,akkor már lehetséges ,hogy nem lennék olyan pihe könnyű. Ha édességről vagy kávéról van szó,nem igazán tudok mértéket tartani.- hadarom el ,majd elhallhatok a,hogy az ujját a számra teszi. Párat még pislogok,mintha ezzel ki tudnám puhatolózni,hogy mire készül. Ó,tudom is ,hogy mire készül,csak éppen ,én nem vagyok rá felkészülve . És úgy simulok bele a csókba ,mint egy elhagyatott kiscica ,aki csak erre várt. Kezeim ösztönösen a tarkóját kezdik el cirógatni ,és ugyan a vész riadó a fejem úgy süvít még ,mint soha. Mégis hagyom ,hogy folytassa. Viszont,amikor már érzem ,hogy a lágyság eltűnt,és bizony egyre inkább hevesebb a dolog... Az agyam egy része kiáltozik,míg a szám csak azért is felveszi az iramot. Rosszabb volt ,ezt mint valami kvíz show ,amire nem tudtam a választ.Már-már előttem van a következő mozdulatsor,de nem teszem meg. Nem fogom a lábaimat a dereka köré fonni,és nem dugatom meg magamat egy idegennel,akinek amúgy is beolvasni jöttem! Eltolom magamtól,persze arra nem számítottam ,hogy így újra a mellkasához érek. Egy pillanatra a számhoz kapom a kezemet,majd felnézek a szemeibe.- Ne haragudj ,de szerintem erre nem én leszek az embered . Akárminek is néztél jelenleg,én nem az a fajta nő vagyok..-helyezem vissza határozottan a szemüvegemet ,és próbálok rá nagyon komolyan nézni. A kábultság jeleit pedig eltakarni,amiben a szemüveg remélem segítségemre lesz . - Szóval én most,jobb ha megyek...finom volt a kávé.-mondom ,most már kevesebb elhatározással ,és a lábaim ,csak pillanatok elteltével indulnak meg . Így amikor a virgácsaim nagy kegyesen,azt teszik ,amit én akarok szaporábbra is veszem a lépteimet ,és olyan gyorsasággal érek a lakásomhoz,hogy még magam is meglepődöm . Testem akkor nyugszik le amikor végre ,behajtom magam mögött az ajtót ,de csak egy valami jut eszembe,azon kívül hogy ilyet soha többet nem csinálok.- Nem is ittam kávét -konklúzió,soha ne menj a felső szomszéd közelébe,mind veszélyes !
Pár nap múlva..(Joyce Hayes féle számításban,egy hét) Egészen jól működött a dolog ,ha hallottam a zár kattanását turbóra kapcsoltam ,és kisiettem vagy éppen be a házba. Amúgy sem szerettem bratyizni a szomszédokkal,meg nem is volt rá időm,az osztályom mellett. Így csak szokásosat tettem amit eddig is,kommandósként közlekedtem a lépcsőházba,nem mintha ,féltem volna tőle ,csak nem szerettem volna a szemébe nézni. Mert egyszerre voltam dühös ,és meg a franc tudja mi. Nem is értem ,az egészet ,talán én viselkedtem hülyén ,de az én értékrendem jóval másképp működött,mint az övé. Nem voltam annyira erkölcsös ,de meg voltak a magam határai,amit nem szerettem átlépni. Főleg nem ,egy olyan férfival,akinek valószínű nem okozz gondot ,egy ilyen művelet. Nem mintha egy csókkal baj lenne ,de mivel alig 5 perce ismertem,voltak némi fenntartásaim. Na,mindegy Joy..belemásztál egy idegen szájába ,ezt nem mondjuk el az osztálynak. Ma egészen sok mindent kellett magammal vinnem ,így ki se láttam a papírok alól ,muszáj voltam a liftet használni. Ami csak néha látogat fel erre,az emeletre. És ha fel is téved ,esetenként beragad . Zár kattanás ,lehetne az másé is ,de szinte mindenkiről tudtam hogy milyen intenzitással csapja be az ajtót. Nem voltam beteges ,csak nehezen tudtam aludni,ha valaki csapkodja az ajtót..viszont ez Ő volt. Két lehetőség volt ,vagy lemászok több emeletet a lépcsőn teli kézzel vagy megvárom még a lift erre méltóztatik jönni. De egy valami biztos volt,az egyiknél kitöröm a nyakamat. Így egy helyben álltam ,mint egy sóbálvány ,és megpróbáltam szembe menni a való élet törvényeivel. Bár nem hiszem ,hogy sikerült láthatatlanná válni ,így muszáj volt felnőtt nőként viselkednem ,ha ide ér...de legalább most ,emberibb kinézetem volt,azt leszámítva ,hogy a hajam még így is szénaboglya efektus képviselője volt,de egy piros lenge ruhával kompenzáltam .
- A banjo se rossz hangszer, mármint eléggé technikás tud lenni, nem úgy, ahogy az ember elsőre gondolná. - somolygok. - De ez már-már barbárság, hogy nem ismerted a villanygitárt. - nevetek, elnyelve a kényszert, hogy tirpák módon előhozakodjam a Lynyrd Skynyrd Alabama klasszikusával. Lerágott csont, tuti nem azt játszanám a szöszinek, ha megkérne egy dalra. Mondjuk lehet valami déli dalt, de tuti nem azt és nem is a Free Bird-öt, inkább a Simple Man-t, mert azt a balladát nagyon szeretem. Annyira szép az üzenete és megható, főleg egy anya emlékére. Na ja, van érzelmes oldalam is, ki hitte volna? - Jó az alakod, nem látszik. - bókolok könnyedén, majd másra terelem a figyelmünk. Kávézni hívtam a lányt a szomszédból, erre inkább az ajkait kóstoltam meg. Erre azért nem mondanám, hogy szokványos. Miért? Mert többnyire hosszabban eljátszadozom a "prédámmal" az üldözést sokkal mókásabbnak tartván, mint azt, amikor elkapom a "vadat". Most mégis átlépem saját játékom szabályait, mert a pillanat annyira megtetszik, hogy meg kell tennem. Nem is egyszer, de kétszer, olyan édesek a szöszi ajkai. Nem lep meg, hogy végül eltol és hagyom is, hogy elszabaduljon a testem és a fal közös "szorításából". Nem vagyok annyira vadember, mint gondolja. Csak férfi, aki nehezen áll ellen egy pár vonzó ajaknak, ha pár centire van tőle alul öltözött állapotban. - Nem akarok ennél többet. - rázom meg egyszerűen a fejem. - Máshogy és máshol járnánk, ha nem így lenne. - folytatom halkan, de elszántan. - Csupán így tudtam kifejezni, hogy mennyire szépnek és édesnek talállak, mert nem voltak rá jó szavaim. - vonom meg a vállam egy játékos mosoly kíséretében, majd megyek és kinyitom neki az ajtót, hiába szaporázza lépteit, én engedem ki. - Szia! - köszönök el azon nevetgélve, hogy nem a kávé lehetett finom neki, mert azt még éppen csak beraktam, de a gépet nem kapcsoltam be. Én meg nem fogok kávézni, szóval majd valaki egyszer lefőzi... inkább iszom egy jó pohár vizet és összeszedem magam, hogy lemenjek edzeni a szemközti terembe.
[Pár nappal később]
Az az érzésem, hogy többé nem fognak alulról reklamálni a zaj miatt. Miért? Mert olybá tűnik, hogy valaki menekül előlem. Leginkább a koppanó, sebes léptekből szűrtem ezt le, amiket gyakran hallok a lépcsőházban, ha ott közlekedem bizonyos időpontokban. Én többnyire lépcsőn járok és nem liftezem, némi plusz edzettségként, még akkor se, ha nehéz cuccokat cipelek. Mondjuk most csak egy hangszer tok van nálam, azzal vettem lefelé a lépcsőn könnyed lépteim. Merthogy alkatom és magasságom ellenére is könnyedén vettem a lépcsőket, kissé szökkenő lépésekkel fel- s le egyaránt, ez még gyermekkoromból rám maradt rossz szokás. Igaz, a motoros csizma hangja a fokokon már nem oly könnyed... de így érkezem lejjebb egy emelettel, hogy a fakó falak között egy vörös-szőke színfoltot pillantsak meg. Őt. Most is elragadóan csinosnak tűnik. Meg rémültnek, mire elmosolyodom. - Bú! - dörmögöm fülébe hátulról, mert azért csak próbált a fal- és a lift ajtó világába beleolvadni, kerülni engem s a tekintetem, ezt érzékeltem is rajta. - Ne aggódj Joyce, nem fogom letépni rólad a csinos vörös ruhát, mert kár lenne érte... és más ruhát sem. - mosolyodom el könnyedén, ahogy megállok. Vagyok annyira pofátlan, hogy még ne menjek tovább és pancsoljak egyet zavarának tengerében. - Szóval fölösleges menekülnöd és fogócskát játszani. - vonom meg a vállam. Sőt, még egy üdvözlő puszit is nyomok az arcára, merő felebaráti szeretetből. De csak finoman és utána távolabb is lépek. - Segítsek a cuccaiddal? Van egy szabad kezem. - sose told fullba a kretént. Én is csak sajátosan vagyok paraszt. Bár az ujjatlan felső, a kivillanó tetoválások, vagy a töltényöv a farmeromon nem arról tanúskodnak, hogy valami akadémikus széplélek lennék... vagy mondjuk előre engednék egy nőt az ajtóban, pedig azért igen is tudok és szeretek udvarias lenni.
Kezdőlap
