Szeretek mások koncertjeire elmenni, főleg, ha egy ismerősömnek is köze van hozzá. Blood Addiction… Jók a zenéjük. És miért lenne baj, ha ezt őszintén kimondom. Van elég hely két szuper bandának is, főleg, ha stílusban is eltérnek picit. Az elején még a nagy közönséggel tombolok. Sokan felismertek, örültek nekem. Pár szelfit kötelességből, jófejségből hagytam készíteni, majd tovább élveztem a koncertet, majd a végéhez közeledve már a VIP belépőm is előkerült, hogy meglephessem a nagyra nőtt Vikinget. A biztonsági könnyedén beenged, aztán egy kis kérdezősködés után eljutok a pihenőbe (öltözőbe, vagy ahová visszavonulnak a koncert után) és várok. Természetesen nem jöttem üres kézzel. Az üveg whiskeyt leteszem az asztalra, majd szépen körbe nézek. Csak egy mosoly kúszik az arcomra, mintha csak magunkat látnám. Pia… cigi… szanaszét minden… Nem is csalódom bennük. Végül fogom magam és csak lehuppanok a kanapéra és úgy várom, hogy végre véget érjen a koncert. Nagy taps, őrjöngés, még egy utolsó dal, és még egy…És vége. Széles mosoly terül szét arcomon, kényelmesen hátra dőlök és figyelem az ajtót, amin már hamarosan be is lépnek. -Sziasztok! Vééégre, hogy befejeztétek ezt a booorzalmas koncertet. Azt hittem már sosem lesz vége. Pedig még a közönség is ordibált, hogy hagyjátok abba, de ti csak tovább folytattátok!-Nevetem el magam, majd kezembe veszem a whiskey üveget és Erikhez sétálok. -Ezt nektek hoztam! De jó látni ezt az ocsmány pofádat.-Nem hezitálok azonnal meg is ölelem őt, majd egy puszit nyomok az arcára. -Remélem nem gond, ha én is csatlakozom hozzátok a buliba.-Kacsintok rá, majd a többiek felé nézek, hogy ők mit szólnak hozzá.
Szeretem amit csinálok. Mindig is ezt akartam, ennek érdekében dolgoztam, hoztam áldozatokat és... ebbe is fogok végül majd belehalni. De nem ma. Vagyis lehet, hogy nem, de ki tudja? Mi a jó abban, ha az ember hetente minimum egyszer a világot jelentő deszkákon zenél, de am úgy meg olyan, mint Mr. Meki a outh Parkban és azt recitálja, hogy a "Drog az rossz értem?" meg egyéb hasonló hülyeségeket... nem, az baromság lenne és hiteltelen is. Akárhogy is nézem, a régi nagyok sem kakaóztak csendespihenős plédes kuckózással vegítve a koncertjeik előtt- és után, vagy épp azok között. Szóval én sem ezt teszem. Ezért van az, hogy most sem szomjasan mentem fel a színpadra és a végig tomboldázott másfél órás show után se szín józanul távozom, bár azért már sok kiment belőlem, amennyit rohangáltam fel-alá a szólók alatt kihasználva, hogy az ének miatt nem vagyok a mikrofonállványhoz kötve, pörgethettem a fejem mint egy ventilllátor, hogy a hosszú loboncom is önálló életet élhessen, szóval... ment a szokásos színpadi show. Csakhogy ez nem üres sallang, kötelező kör: ez a valóság, ez vagyok én. Szívből csinálom és nem a közönség kedvéért, erről árulkodik a vicsor/vigyor is, ami ilyenkor az arcomon ülni szokott s amit a keretező szakáll csak még marconábbá tesz. Persze egyszer minden jónak vége, az utolsó akkordok is lecsengenek s mi elhagyjuk a színpadot, a hangszerek a technikusok kezei között kötnek ki, mi pedig az öltözőnkben. Csakhogy valaki már megelőzött minket! - Srácok, arról volt szó, hogy tortából kiugrós vetkőző lány lesz, nem egy ilyen nyávogós cicamica! - röhögöm el magam Élodie performanszán, a többiek meg a poénon. Jóban van a bandával, gond egy szál se. - Na nem baj, vetkőzz, aztán megisszuk rólad a koncert utáni itókát! - teszem hozzá még röhögve ahogy közelebb kerülök s egy pár izzadt puszival "jutalmazom" őt, ha már ide merészkedett.
Úgy sejtem, hogy a nagy buli után nem térnek haza aludni, pihenni. Ők sem azok, akikre ez jellemző lenne, így nagyon is úgy hiszem, hogy egy remek koncert utáni partyt csapunk majd. Imádom a fiúkat, de néha jó mások között lenni, szocializálódni. -De legalább egy dögös nyávogós cica.-Kacsintok rá játékosan, majd felnevetek a kijelentésére. -Te magad is nagyon jól tudod, hogy az ilyen nem akadály a számomra, de tényleg itt akarjuk megejteni a dolgot, vagy inkább tovább állunk? Keresünk valami jó helyet…-Pislogok a fiúkra. Nem tudom, hogy mi a tervük a folytatásra, de én nyitott vagyok bármire, ahogy képes lennék tényleg levenni a felsőmet, hogy onnan igyák meg az alkoholt. Ők élvezik én jókat nevetek, mert csiklandoznak… Mi a rossz ebben? Ettől még nem leszek egy könnyű nőcske. -Amúgy mizujs veletek? Rég nem volt szerencsém meghallgatni titeket, de már tudom, hogy miért nem erőltettem… A zenétek még mindig pocsék. Nem is értem, hogy tudtok a mai napig koncerteket adni. Csak nincs ennyi botfülű ember a világon.-Természetesen ezt mind csak poénnak szánom, de nagyon is bízom benne, hogy veszik a lapot.
Kezdőlap
