Ha szükséges lenne, össze tudnám számolni egy kezemen hány olyan alkalom volt, hogy sikerült eljutnom egy-egy olyan koncertre ami érdekelt. Imádtam a rockzenét, és a pörgést, de nem voltam egyoldalú zeneválogatás terén, mindent meghallgattam ami tetszett bármilyen zenei stílusból. Otthon azonban többnyire Jazz szólt a hangfalakból, mert az képes volt megnyugtatni a hangulatom még akkor is ha falnak tudtam volna menni valamitől. Azon a napon kicsit ilyen voltam, két napja nem aludtam, hanem csak pörögtem és dolgoztam egy ügyön. Megvolt az indíték, megvolt a fickó helye, és megvolt hogy hogyan kaphatnám el, de mivel nem hivatalos forrásokon keresztül jutottam az információimhoz, nem mehettem be a kapitányságra azt mondani, hogy srácok ez meg ez van el kell kapnunk a fickót. Azt viszont végképp nem akartam hogy kicsússzon a kezeink közül, szóval úgy döntöttem csapdát állítok neki. Könnyű volt, bár nem szívesen használtam civiliket csalinak egy sorozatgyilkos számára, és ha ez kiderült volna valószínűleg engem is megpróbálnak leültetni érte, de végülis nem volt mi mást tenni. Ez a fickó történetesen fiatal lányokra vadászott, 15-19 éves korosztályban, és elrabolta őket, majd különleges kegyetlenséggel megölte és feldarabolta. Üdv 2018-ban Manhattanben… mintha csak az ötvenes éveket élnénk sorozatgyilkosok tekintetében. Fizettem két lánynak akik a környéken lófráltak és valami koncertre indultak épp, hogy maradjanak egy ponton a járdán, míg írtam a gyilkos számára egy figyelmeztető SMS-t, hogy neki való husik szaladgálnak errefelé a legjobb haverja telefonjáról, akit pár órával korábban kapcsoltunk le. Utáltam így várakozni, de muszáj volt… Mintha évek teltek volna el az alatt a 15-20 perc alatt míg a sarok mögött ácsorogva várakoztam és néztem ahogy a két lány kényelmetlenül érezve magát cseveg ott, majd egyszer csak megjelent a furgon, ismerős járgány ami több jelentésben meg volt említve, mint amit láttak elhajtani egyes helyszínekről, tehát megérkezett az emberem. Eltelt pár pillanat, majd megindultam a lányok irányába, míg a furgon is feléjük tartott és láthatóan már meg is lassodott mellettük majd nagy puffanással megállt, és az emberem kászálódott ki belőle, aki helyből a lányok felé vette az irányt. - Futás! – Kiáltottam rájuk míg, már elég közel voltam, hogy elkapjam ha mozgásnak ered, így elővettem a 9mm-est és magam elé emelve folytattam – James Hamton, ne tegyen semmi hülyeséget, New Yorki rendőrség. - Tettem két lassú lépést felé, míg a fickó láthatóan próbált a furgon másik oldalára hátrálni, addig a lányok már eliszkoltak a közeléből, majd egyik pillanatról a másikra fegyvert rántott, és két lövést adott le rám, ami elől automatikusan bevetődtem a legközelebbi tereptárgy mögé amit találtam. - Ne csináljon semmi hülyeséget, ebből már nem jöhet ki jól, rajtakaptam, plusz illegálisan van magánál fegyver. - Intéztem hozzá a szavakat, de süket fülekre talált, így átpördültem a lakókocsi mellé, majd alá benézve láttam a két lábat, ahogy eliszkol egy irányba, majd gyors tempóban felpattantam és utána iramodtam óvatosan hogy véletlenül se tudjon elkapni úgy hogy figyelmetlenül belefutok. Egy széles ajtóhoz futott, ahonnan rock zene hangja hallatszott, őszintén reméltem hogy nem valami tömeges esemény zajlott odabenn mert annál rosszabb helyet nem is találhatott volna számomra. Berongyoltam utána, majd egy hatalmas tömeggel találtam szembe magam, amelyben az emberem már el is vegyült valamerre, próbáltam magasabb helyet keresni ahonnan be tudom látni a tömeget, hátha találok távolodó alakokat, de óvatosan kellett eljárnom, hogy ne sérüljön meg senki míg elkapom a fickót, minden jószándékom ellenére sajnos minden nem az én kezemben volt, így az egyik hangfalra fellépve néztem a tömegbe. Odafenn a színpadon a banda ezerrel zúzta a kemény és pörgős zenét, de nem tudtam rájuk koncentrálni. Kiszúrtam az emberem ahogy próbál a terem másik végén lévő ajtóhoz jutni, leugrottam, és ahogy tudtam a nyomába eredtem. Gyorsabban jutottam át a tömegen mint ő mivel a kezemben volt a fegyver szinte a tömeg szétvált előttem, s a fickó mögött találtam magam, aki reflexből megfordult és elsütötte a fegyverét, csak történetesen nem engem hanem egy srácot talált vállon. - FÖLDRE! - Kiáltottam a tömegben, és reméltem hogy a hangra elhalkul a zene, de mivel Hamton behúzódott egy hangfal mögé nekem is keresnem kellett valahol egy biztos helyet, és patthelyzet alakult ki. - Innen már sehova nem futhat, ne csináljon hülyeséget, ha így folytatja nem börtönbe hanem helyből a hullaházba megy. - Kiáltottam hátra, hogy biztos meghallja, közben újratáraztam a fegyverem, és a másik kezemmel szorítottam a fickó vállát, hogy ne vérezzen el.
Egy újabb izgalmas este elé nézünk elébe. Sikerült egy újabb koncertet megnyernünk, aminek köszönhetően az elmúlt legalább egy hónapban nem sokat aludtunk. De ez ezzel jár. Gyakorolnunk kell, hogy tökéletesek legyünk, hogy a nézők, a bulizók azt az élményt kapják meg, amire várnak. A tömeg már türelmetlenül vár minket odakint. A fiúk próbálják elbolondozni az időt, de tudom, hogy ők is idegesek. Hiába a tapasztalat, a kezdeti idegesség így is megmarad. Ahogyan bennem is. Sőt szerintem bennem nagyobb. Igaz már volt szerencsém koncertezni velük, nem ez az első, de ennek ellenére is még mindig izgulok, pedig tudom, hogy nagyon jól fogom érezni magam. Ahogy kilépünk a színpadra üvöltések, tapsok fogadnak bennünket. Jó érzéssel tölt el ez engem. Erőt ad ahhoz, hogy jól csináljam. És meg is szólalnak az első hangok. A buli elkezdődik. A közönség tombol én meg egyre jobban ellazulok. Az első szám felétől már eltűnik az idegességem és csak a zenére koncentrálok. Úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben. A közönség élvezi a zenénket. Őrjöngenek, táncolnak, akik jobban ismerik a számainkat még éneklik is Erikkel együtt. Kezdünk fáradni, de nem állunk meg, még közel sem vagyunk a végén. Eleinte nem vesszük észre a rendőrt és az üldözöttet. Ahogyan azt sem, hogy a tömegben néhányan felsikítanak. Viszont a lövés hangja eljut a fülemig, de hirtelen nem tudom hová tenni, így tovább folytatjuk, viszont mikor a tömeg egy része vonulni kezd, míg a másik része a földre dobja magát már nekünk is gyanússá válik és leállunk a zenével. Kérdőn pislogok a többiekre. Ők sem tudják, hogy mi a franc van. Végül a mikrofonhoz lépve megkérek mindenkit, hogy hagyja el a termet, aztán szépen mi is levonulunk a színpadról.
Kezdőlap
