A helyzet az, hogy egy félresikerült este következményeként ébredtem az ágyadban, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy három perc alatt spuriztam ki a lakásodból, ugyanis semmi keresnivalóm nem volt ott, főleg, hogy van barátom. Az már csak másnap jutott eszembe, hogy eseztelen módon felírtam a telefonszámom egy zsebkendőre a bárban, azt viszont nem tudom, miért hívtál fel másnap reggel?! Nem emlékszel rám, csak foszlányok rémlenek, éppen ezért fogalmad sincs, hogy majd az új munkahelyeden -ami történetesen a Columbia Egyetem- futunk össze, méghozzá... a tanárom vagy. Nem tudom, meddig bujkálhatok előled, de elég veszélyes játszma ez így, hogy a pasim is a te órádat látogatja, mellesleg ő még tanársegéd is, így elég nagy esély van arra, hogy gyakran összefuttok. Nem derülhet ki, hogy lefeküdtünk egymással, ugyanis az neked és nekem sem lenne előnyös... Talán akkor akad majd meg rajtam a szemed, amikor unalmasan, a padra könyökölve hallgatom az előadásodat, de nem azért, mert nem érdekel a személyiséglélektan, hanem mert nem tudok másra koncentrálni, csak arra, hogy te állsz ott.

Nagyon-nagyon várom a tanár urat, alkudhatók a dolgok. Nyitott az egész kapcsolat kimenetele, természetesen senkire nem eröltetek semmit, de annyit ígérhetek, hogy nagyon izgalmas játékoknak nézünk elébe. Bármi kérdésed lenne, ne habozz írni, és regisztrálni nekem a tanárok gyöngyét.