Mikor dave meg én elkezdtük ezt a kapcsolatszerű valamit - mert nem, mi tuti nem vagyunk együtt -, akkor egyikőnk sem sejtette, hogy mennyire kínos helyzetbe fogunk kerülni viszonylag rövid időn belül. Az előző tesitanárunkat kirúgták, mert drogot találtak az asztalában, kezd értelmet nyerni, hogy az a nő miért volt mindig olyan agymosott zombi. Na de ez nem lényeges, inkább az, hogy az igazgatónak gyorsan kellett új tanárt találnia, mert attól még, hogy a focicsapat edz a magánedzőjével, a többi diák nem fog, és például minket is formában kell tartani, ha a suli nem akarja beégetni magát egy punnyadt szurkolói csapattal. Bizonyos mértékben én is felelek a csapatunkért, másodkapitány vagyok, a kapitányunk végzős és jövőre én veszem át a helyét, így értelemszerűen én is aggódtam a csajok miatt. Nem fogok fellépni egy vacak csapattal, s ezt meg is mondtam mindenkinek. Amíg nem kaptunk új tesitanárt, abban a két hétben is rendszeresen edzettünk. Monica és én felváltva tartottuk az órákat, szóval megoldottuk a dolgot, de egy hivatásos tesitanár értelemszerűen jobb. Arra viszont nem számítottam, hogy ez a személy pont Dave lesz... Most lehet, azt kéne mondanom, hogy nem, de ez a kis bonyodalom valahogy izgissé teszi azt, ami köztünk van. Most is látni kellett volna a csajok arcát, mikor Dave megkért, hogy óra után menjek be hozzá, mert beszélni akar velem. Ja igen, most a fél suli teljesen odáig van érte, mert ő az új tanár és nem úgy néz ki mint például Mr. Graham. Fúj, nem tudom volt-e már másnak is rémálma amiatt az ember miatt, de senkinek sem kívánom, hogy még álmában is az az ember kísértse... - Szia - köszönök a szokásos módon, aztán rájövök, hogy ezt talán mégsem kéne, mert bárki meghallhatja. - Vagyis... Jó napot Tanár Úr, valami gond van, hogy beszélni akart velem? - oké, majdnem kiröhögöm saját magam, hogy így beszélek vele, de remélem mielőbb becsukjuk azt az ajtót, hogy ne kelljen tovább játszanom a hülyét...
Jó tesitanárnak számítottam, de tanárként nehéz volt elhelyezkedni. Nem igazán kapkodtak az iskolák értem, pedig tényleg értettem hozzá. Először csak egy általános iskolába vettek fel, apró kölykökhöz. Nagyon nem élveztem, de nem volt jobb. Ezért is érthető, hogy miért hagytam ott, amint kaptam lehetőséget máshol. Queens egyik legjobban fizető iskolájába kértek fel. Az előző tanárt kirúgták. A felkérés után pár nappal már munkába is álltam. Kedveltek ott. Jóba voltam a kollégákkal, mert elég érett voltam, illetve a diákok is kedveltek, mert még tök fiatal voltam. Főleg a lányok csíptek, mert a legtöbbnek bejöttem. Ezen nem voltam meglepődve, de úgy tettem, mint aki nem veszi észre.
Természetesen ezt nem használtam ki. Sosem feküdtem volna le egy diákommal. Kivéve ha utólag lett a diákom, mint Penny. Még nyáron ismerkedtünk meg egy koncerten. A vízbe esett én meg kimentettem. A lány tökre belém esett már akkor, legalábbis én úgy éreztem, de ezt csúnyán kihasználtam. Lefeküdtünk és élveztem. Elkezdtünk találkozgatni és kezdtem jobban megkedvelni. Többször is ágyba bújtam vele, de nem voltunk együtt. Többször is elgondolkodtam rajta, ami fura, mert ilyenen már rég nem agyaltam, de ő más volt. Sose mondtam neki, hogy talán benne lennék többen is, de ő sem említette. Pedig szinte biztos voltam, hogy ő szívesen összejönne velem. Jó lett volna tisztázni a helyzetet, ezért is mondtam az óra végén, hogy jöjjön a tesitanáriba. Még jó, hogy nekünk tesitanároknak volt egy külön tanárija. Már más kollégám nem volt bent.
- Szia Penny. - köszöntem neki és kulcsra zártam az ajtót, hogy ne hallják meg ne is jöjjön be senki. - Beszélnünk kéne. - komolyan néztem rá.
Sosem terveztem viszonyt kezdeni egy tanárral, még akkor sem, ha az illető tényleg jó pasi. Anélkül is elég jó jegyeim vannak, nem kell efféle fortélyokhoz folyamodnom, most meg mégis itt vagyok teljesen véletlen, teljesen spontán egy ilyen kapcsolatszerű valamiben, amiből nem akarok kilépni. Azonban van egy olyan sejtésem, hogy Dave nem gondolkozik ugyanígy, még csak most jött ide, nem kéne viszonyt kezdenie egy diáklánnyal, mert az könnyen az állásába kerülhet neki, ezt én is megértem, de attól még nem tetszik a dolog, hogy felhagyjak a társaságával, s ezt szeretném, ha ő is tudná. Nem tartom átlátszónak, hogy óra után a tanáriban vár, szoktak ilyent csinálni a tanárok, ha például valami baj, van az adott diákkal és Dave is nyugodtan beszólhat nekem, hogy túl rövid mondjuk a nacim vagy mit tudom én. E sem igaz, de kell majd valamit mondanom, ha a csajok kérdezik, hogy mit akart tőlem a "szexi tanárbácsi", ahogy ők hívják. Önelégült mosolyra húzódik a szám, mikor meghallom, hogy kattan a zár, tehát amíg mi ki nem nyitjuk belülről, addig senki sem jön be, ráadásul hallgatózni is csak nehezen lehet. Mielőtt bárki azt hinné, semmi piszkos gondolat nem jár a fejemben, csupán szeretném, ha az, ami köztünk van, legyen bármi is, ne tudódjon ki. - Valami gond van? - kérdezem ismét, most már nem azon a röhejes hivatalos hangnemen, mint az előbb, s odalépek hozzá. Úgyis tudom, mit fog mondani, legalábbis sejtem, de ki kell mondania hangosan, különben semmisnek veszem a dolgot. Csak ki kell neki mondania, hogy ez nem mehet így tovább és akkor abbahagyjuk. Nem lesz könnyű, mert most is eszembe jut, hogy lényegében neki köszönhetem, hogy akkor nem fulladtam meg és még mindig van bennem egy bizonyítási kényszer, hogy lássa érdemes volt utánam ugrania. Értelemszerű tehát, hogy én nem feltétlen akarok véget vetni a kialakuló kapcsolatunknak, s ha ő sem, akkor képes vagyok továbbra is úgy kezelni, mint eddig.
Tartottam attól, hogy a többi lánynak gyanús lesz a dolog. Más lányokat is hívtam már be óra után, szóval reméltem, hogy nem fognak gyanakodni. Természetesen őket teljesen más indokkal, mint Pennyt.
- Dehogy van. Ne aggódj. - közelebb léptem hozzá és végigsimítottam az arcán. Annyira szép volt. Nagyon kedveltem őt. - Csak fura ez a helyzet. Mármint, hogy én a tanárod vagyok. - lesütöttem a tekintetem. Nem csak kirúgtak volna, ha kiderül, de még börtönbe is kerülhettem volna. Legalábbis úgy tudtam, hogy ezt büntették. Volt egy alacsony asztalka mögötte, ami az én tanári asztalom volt. Megfogtam a lányt és ráültettem az asztalra. Így nagyjából már egy magasak voltunk. - Nagyon kedvellek és nem szeretném, ha ennek vége lenne. - a szemébe néztem majd megcsókoltam. A csók közben az egyik kezemmel hátul a hajába túrtam. Hosszú ideig nem eresztettem az ajkait. Nem akartam, hogy vége legyen a pillanatunknak. - De nem szabad, hogy kiderüljön, amíg ide jársz. - ezzel a mondattal úgy éreztem, hogy el is rontottam a pillanatot a csók után.
Fogalmam sincs, mi ez az egész Dave és köztem, lehet, hogy csak beképzelem magamnak vagy nem tudom, de érezhető a környezetünkben az egymás iránti vágy. Ez olyan mint a fánk meg a csokoládé, külön külön is teljes a kettő, na de együtt aztán olyan kombinációt alkotnak, hogy verhetetlen párosnak is nevezhetjük, történetesen szerintem a fánkok történelmében a még mindig a csokis a legfinomabb. Persze, kicsit azért parázok, hogy esetleg valami gond lenne, mert ez előfordulhat és azt is megérteném, ha véget kéne vetnünk a dolognak, mert ő ezzel a munkáját teszi kockára, sőt! De ahogy ajkait elhagyja az a néhány szó és végigsimít az arcomon, reflexszerűen nyúlok a másik kezéért, hogy ezzel én is némileg megnyugtassam őt, hátha ideges a kialakult helyzet miatt. - Nekem is furcsa hidd el, de igyekszem, hogy ne hozzalak kellemetlen helyzetbe, ez a legkevesebb - és tényleg nem tudok ennél többet segíteni magunkon. Úgy viselkedek, mint a többi lány körülöttem, úgy viszonyulok hozzá előttük, mintha ugyanannyira idegen lenne számomra, mint nekik. Szokás szerint olyan könnyen kap a levegőbe, mintha csak egy tollpihe lennék. Jó, tudom, hogy nem vagyok egy bálna és ő sem punnyadt, de ez attól még mindig olyan jól esik. Tény, már az alapjáraton képes egy lányt magabiztosabbá tenni, ha a pasi határozottan tartja a kezében, én mondjuk nem szenvedek önbizalomhiányban, de mint mondtam attól még jó érzéssel tölt el, ráadásul azzal, hogy az asztalra ültetett, végre nem kell már annyira konkrétan felfelé néznem, hogy egy idő után bezsibbadjon a nyakam. Újabb szavai hallatán mosolyra húzódnak ajkam, de nem mondok semmit, inkább hagyom, hogy a tetteim beszéljenek helyettem. A nyaka köré vonom a karjaimat, s közben viszonzom csókját, mely felér a tiltott gyümölcs leszedésével a fáról, mert a mi helyzetünk is leginkább ehhez hasonlítható a kialakult helyzet miatt. - Persze, én sem szeretném, ha kiderülne, az minimum az állásodba kerülne és nem akarom tönkre tenni az életed, főleg nem azután, hogy a sajátomat csak neked köszönhetem. Maradjon meg minden úgy, ahogy eddig, eljárunk olyan helyekre, ahol biztosan nem találkozunk senki ismerőssel és közben - kezeimet lassan húzom végig a karján, majd kulcsolom össze az övéivel - csinálhatnánk még egyet s mást.
Nem tudtam, hogy miért csinálta, ezt. Simán szerezhettem volna magamnak mást is, akivel rendesen együtt lehetek. Meg azt sem értettem, hogy hirtelen miért akarok én komolyabb kapcsolatot. A kalandokat jobban kedveltem a csajokkal, de Penny más volt. Tőle többet akartam. Láttam rajta, hogy parázik, szóval próbáltam megnyugtatni.
- Köszönöm, én is igyekszek majd. - mondtam és felraktam az asztalomra. Sosem volt megerőltető nekem őt emelgetni. Nem csak azért, mert eléggé edzett voltam, hanem azért is mert nagyon jó alakja volt. Imádtam minden porcikáját. Nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg, de neki ez tetszett. Viszonozta is a csókom és közben a nyakam köré fonta a karjait. Tetszett ez a helyzet. Legszívesebben ott helyben lefeküdtem volna vele, de nem tudtam, hogy neki mennyire lenne jó ötlet. Az egyik kezemmel behatoltam a pólója alá és a hátát cirógattam. Olyan helyzetben volt a kezem, hogy könnyen le tudtam volna venni a pólóját, de vártam a jelre. - Annyira imádlak! - mosolyogtam a hosszú szövege után. Nagyon rendes volt tőle. - Én is pont arra gondoltam. - egyből egy kaján vigyor jelent meg az arcomon és meg is szabadítottam a pólójától. Az ajkaim ismét az övére tapadtak és már nem eresztették. Vadabbul kezdtem el csókolni, mint az előbb. Közben az egyik kezemmel lesöpörtem a földre a mögötte lévő dolgokat, őt pedig hátra döntöttem az asztalomon. Nem szakadtam el tőle, szóval felé másztam és még mindig az ajkaival szórakoztam.
A kialakult szituáció mindkettőnk részéről valamennyire érthetetlen. Mit akarunk mi ennyire egymástól, mikor mindketten könnyen megkaphatnánk akárki mást? És miért nem beszéltünk soha arról, hogy amíg nem tűnt úgy, hogy kezd komolyra fordulni a kapcsolatunk, addig mindkettőnknek szóba kerültek mások is? Vagyis na... Nálam így volt, nem akartam senkivel sem komolyan összejönni, csak arra vágytam, hogy legyen társaságom és érthető, hogy ha minél több helyről kapom a bókokat, az csak jót tesz az egómnak. Nem emlékszem, pontosan mi hozta meg az áttörést a kapcsolatunkban, amikor abbahagytam a más srácokkal való találkozásokat hasonló téren, sőt még most sem vagyok benne biztos, hogy mi összejöttünk-e vagy sem, viszont a most kialakult szituáció nem a legalkalmasabb arra, hogy ezt megvitassuk, hiszen a tanárom lett és nem mondhatjuk ki csak úgy a kapcsolatunkat, mintha az tök oké lenne... Meg hát ki tudja még, hogy milyen hatással lesz ez az egész kettőnkre, még az is lehet, hogy végül szétmegyünk vagy nem tudom... Kellemes bizsergés járja át a testemet, ahogy Dave a pólóm alatt simogatja a hátam. Annyira szeretem, mikor ezt csinálja, olyan óvatosan képes néha hozzámérni, mintha félne tőle, hogy bármikor eltörhetek mint egy porcelánbaba, pedig ez nagyon nem igaz, ő is tudja, és mégis... Azok a gyengéd érintések, simítások néha teljesen levesznek a lábamról. - Oh, persze, engem csak imádni lehet - mondom mosolyogva az egyértelmű tényt, majd végigsimítok a karjain és megadom a felhívást a keringőre, hogy igen, nekem teljesen okés minden úgy, ahogy eddig, ha továbbra is élvezhetem khm khm a társaságát. És tessék, a pólóm rövid időn belül már le is kerül és újra egymása kapaszkodnak az ajkaink. Aztán, mikor már az asztalra fektet, akkor úgy érzem, én is kiérdemlek végre valamit az ő izmainak látványából, játszunk fair játékot, így a csókunk közben elkezdem feljebb húzni a pólóját, aztán rövid időre eltolva őt magamtól lesegítem róla. - Na jó, oké, te vagy minden nap gyúrni jársz, vagy csak teljes képtelenség, hogy eltonyulj - jegyzem meg, mikor ismét szemben találom maga az izmaival. Na wow, most aztán tuti sok csaj lenne még szívesen a helyemben.
Kezdőlap
: | 
