Igen jó érzés fog el a látványától, ahogy megjelenik előttem, a régi szép idők, azok az érzések, amik mindig mosolyt fognak csalni az arcomra, ami miatt mindig egy kicsit vidámabb leszek, és ezt ő okozza, az ő jelenléte, és komolyan nem tudom milyen lehet rosszban elválni valakitől. Vagyis azt hiszem sejtem, Kie óta, de erre most egyáltalán nem akarok gondolni. Bókjaim nem légből kapottak, ő pontosan tudja, hogy nem lódítok, ha valamit komolyan gondolok, akkor azt ki is mondom, de ellenkező esetben nem fogok füllenteni, hogy valaki jobban érezze magát. A mosolya kicsit zavarttá válik, de olyan aranyos módon, ezt már ismerem,d e nem fogom szóvá tenni, akkor még jobban zavar alakulna ki és ez már nem annyira lenne kellemes, gondolom neki, inkább egy kicsit visszaveszek. Az újdonság ereje, amivel megjelent előttem, olyan hirtelen volt, nem volt időm átgondolni, hogy miket mondok és ezzel mit váltok ki belőle. Én meg mosolygok mint a tejbetök, kicsit olyan érzésem van, mint régen, amikor még nem volt ennyire érezz az érzelmi szintünk és a beszélgetés helyett néha maradt az értelmetlen mosolygás, és társai. Már felnőttünk, ihatunk és táncolhatunk és még felelősséget sem kell vállalnunk legalább egy este erejéig, bár a határokat meg kell szabni, bár fogalmam sincs mi az enyém, most nincsen szükségem egyre sem, inkább pont arra van, hogy ne legyenek korlátaim. Azt az énem megvan neki, aki inkább a parkett mellett állt, iszogatott és próbált beszélgetni vagy csak szórakozni, de az nincs, akit még én sem ismerek igazán, aki nem akart egy fél este erejéig önmaga lenni és biztonságban éreztem magam mellette, olyan ismerős érzésem volt, amikor mellettem volt, és egyszerűen tudtam azt mondani, hogy irány a tánctér, mintsem a megszokott unalmas énem. - Nem hinném, hogy jobbat találnék. - mosolygok rá, hiszen eszem ágában sincs, és mivel szerintem jogosan állíthatom, hogy nagyon egyikünk természetes közege sem, jobb együtt, mint külön. Ahogy meghúzom az utalt, már kezdem érezni, hogy ebből baj lesz, köztudottan rettenetesen bírom a piát, de most az egyszer leküzdöm, mert mégis azt érzem, hogy szükségem van a kikapcsolódásra, de főként a kikapcsra. A poharak kikerülnek a kezünkből és az ő keze az enyémbe kerül és egyenesen a tömegbe megyünk. Kell vennem egy mély levegőt és nem azért mert kelletlen az egész, hanem mert új és ha valami újba vágok bele, mindig furán hat, nem vagyok nagy táncos, de ahogy a zene beindul a tömeg mozogni kezd, nem engedve el Josie-t táncolni kezdek, mintha megint tini lenni. Igyekszem nem nagyon közel simulni hozzá, de a tömeg nagy, a hely kicsit, akaratlanul is magamhoz húzom, és úgy kiabálom én is az egyik ismert számot. Azt érzem beütött a pia, nem volt sok, de az én szervezetemnek máris atomtámadás volt, de nem állok le, ma vadulni fogunk, de legfőképpen jól érezni magunkat. - Hiányoztál. - búgom a fülébe, amikor háttal kerül nekem, és folytatom az éneklést.
I miss how it was when we wished we were older
Feeling so far when I wanna be closer
★ hozzászólások száma ★ :
114
Re: Halloween reunion - Josephine & Landon
Vas. Nov. 10 2024, 00:49
Landon & Josephine
Szavaira elmosolyodok, miszerint ha tudja, hogy jövök, akkor jött volna magától is. Lehet mostantól több energiát kellene fordítanunk egymásra, nem úgy, mint az elmúlt években: semmit. Egy „mizu hogy vagy?” üzenetbe még senki sem halt bele, és ami azt illeti nagyon jó érzés feleleveníteni a régi barátságokat, hiszen ők úgy ismernek, olyan oldalról ahogy az új ismerettségek nem, és nem is fognak, hiszen folyamatosan változunk. Legalábbis remélem, hogy tényleg komolyan gondolja a szavait, bár egy pillanatig sem úgy ismertem meg őt, hogy a helyzet kedvéért hajlamos lenne zöldségeket beszélni. Újbóli dicséretére érzem, hogy elpirulok, és nagyon remélem, hogy a sminkem és a nem túl remek látási viszonyok elrejtik ezt előle. Nem igazán tudom, hogy hogyan is kell kezelni azt amikor dicsérik az illetőt, konkrétabban engem. Általában csak megköszönöm, de ha újabb dicséret érkezik azt már nem tudom csak úgy megköszönni nem? Az olyan hülyén hangzik, én inkább pirulok, mint egy kis csitri akinek most van lehetősége életében először flörtölni egy helyes sráccal…. Az a gáz, hogy ez velem nincs így, még is így reagálok rá, de hátha van akkora mázlim, hogy ő ebből az ég világon semmit sem fog érzékelni, vagy ha mégis akkor pedig udvariasan nem veszi észre. Feldobtam neki két ötletet az est folytatására és kíváncsian várom, hogy vajon melyik mellett is fogja lerakni a voksát, ha tippelnem kellene akkor a táncparkettet megpróbálja a lehető legmesszebbről elkerülni, de legnagyobb meglepetésemre tévedek és azt a verziót választja bár egy pillanatig azt gondoltam hogy most fog lerázni engem. - Már azt hittem, hogy inkább azt fogod választani, hogy keresel magadnak másik társaságot… –mosolyodom el, majd az instrukcióknak megfelelően felhajtom a poharam maradék tartalmát. Végig marja az alkohol a torkomat újfent, és egy pillanatra ki is ráz tőle a hideg, de szerencsére ez az érzés amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment. - Rendben, akkor először is szabaduljunk meg a poharaktól. - mondom, majd elveszem tőle is a poharat és egy éppen arra járó pohárgyűjtő tálcájára le is rakom. - Készen állsz? - Kérdezem, majd válaszát meg nem várva fogom meg a kezét és kezdem el vezetni őt a táncparkett sűrűjébe. Rengeteg jelmezes ember táncol, a lehető legkülönfélébb jelmezekben, például elhaladunk egy páros mellett akik Barbie-nek meg drakulának öltöztek. Mikor úgy ítélem, hogy a körülöttünk lévő emberek józansági foka még elég magas, de van elég helyünk is akkor megállok és Landon felé fordulok, majd az épp elkezdődő zene ütemére táncolni kezdek. Valami 2000-es évek remix kezd el szólni a hangfalakból, vagyis a szöveget szinte mindenki ismeri és nagyon sokan éneklik is táncolás közben .
Majdnem biztos vagyok abban, hogy a jó nevelésem okozza, hogy nem olyan tekintettel nézek arra a nőre, aki egyszer a szerelmem, volt, mint egy rongyra, hanem ugyanazzal a tisztelettel, mint akkor. És talán egy kis csodálattal is, de ez férfi mivoltomból fakad és nem anyám intő szavaiból. Tényleg nagyon örülök annak, hogy látom, még ha furcsamód is de hiányzott nekem, mert úgy váltunk el, ahogy minden párnak kívánnám, ha egyszer erre a sorsa kényszerülnek és mindig is volt egy kisebb űr miatta, amit nem akartam mással betölteni, mert az az Ő helye volt és ez így volt rendjén. - Ha tudom, hogy jössz, lehet nem kell ráncigálnia. - mindig jó érzés régi ismerősökkel találkozni, még akkor is ha nem az én közegem a hely ahol éppen a találka van, megbarátkozok vele, mert tudom, hogy most pont erre van szükségem és sodródok az árral, mert néha azt is kell. - Mary remek ízléssel rendelkezik. - állapítom meg, megint kicsit túlságosan is felszínesen, hogy mennyire jól néz ki, de a bókokat nem kell sajnálni senkitől, főleg ha ennyire nyilvánvaló. Az, hogy nekem is van mit a tejbe aprítani az a frusztráltságom eredménye, amit szépen ledolgozok az edzőterembe. Én már nem vagyok ilyen téren olyan udvarias, csak elmosolyodok és inkább ezt a részt átugrom mielőtt minden régi emléke beugrik, főleg a ruha nélküliek, mert nem hinném, hogy az most annyira helyénvaló lenne. Az ital szinte marja a torkom, de azért bólintok, amikor iszik velem. Nem az én terepem az ivászat, de komolyan jól esik, kicsit olyan érzésem van, mintha nem ebben a korszakomban lennék, amiben most vagyok, Josie, a bulik, amiket mindketten tudtunk élvezni, de mert ketten legalább ott voltunk egymásnak, ha a többiek már régen a wc-t nyomták, vagy valaki más szájában voltak, nekem nem volt erre szükségem, de a barátaimra igen, de könnyebb volt, és most is az, hogy itt van mellettem valaki, aki nem olyan partiállat, akárcsak én, és elvegyül velem a vad tömegben vagy éppen félrevonul beszélgetni. - Nagyon jól tudod, hogy táncolni nem tudok, beszélni meg itt aligha lehet, szóval akármennyire is nem ránk vall, de mi lenne ha ezt benyakalnánk, mint a rossz kamaszok és elvinnélek egy körre. Mármint táncolni. - mutatok gyorsan a parkettre, ahol megannyi ember zsúfolódik össze, izzadtan, ki tudja milyen állapotban és hirtelen a gondolat nem annyira vonz, de ki kell mozdítanom magam abból a Landonból, aki régen voltam és bevadulni, még ha nem is annyira durva az, mint mások tudnak csinálni. - Na benne vagy? - kérdezem és én már a pohár aljára is nézek közben, olyan gyorsan, olyan hirtelen, hogy kizárt, hogy ez ne üssön be nagyjából pár percen belül és ne én legyen a táncparkett ördöge.
I miss how it was when we wished we were older
Feeling so far when I wanna be closer
★ hozzászólások száma ★ :
114
Re: Halloween reunion - Josephine & Landon
Szer. Okt. 23 2024, 16:04
Landon & Josephine
Mary magamra hagyott, ami nem túl kedves húzás tőle, de tudom, hogy ez mindig csak ideiglenes állapot és előbb vagy utóbb vissza fog találni mellém. Ez mindig így megy amikor elmegyünk együtt szórakozni, talál magának egy szimpatikus fiatalembert vagy leányt, attól függően, hogy éppen milyen hangulata van és vele mulatja az időt, majd mikor kiderül az illetőről, hogy egy díjnyertes tökfej ott hagyja és jön vissza hozzám. Amennyiben pedig a kiszemeltje pont eléggé értelmes annyira hogy egy éjszakán át szórakoztassák egymást előtte mindig szól, hogy lelép, még egyszer sem hagyott ott szó nélkül, hiszen ez nálunk a ki nem mondott szabály. Az egyikünk mindig ott van mentőövnek, ha a másiknak segítségre lenne szüksége, ő is élt már ezzel a mentőövvel, de van hogy én kértem az ő segítségét, de ha ez a mentőöv megszűnik arról a másiknak mindig szólni kell. Nem mintha olyan sűrűn járnék bulizni, a munkámmal általában éppen eléggé lefoglalom magam ahhoz, hogy estére elfáradjak, de nagyon sokszor előfordul az, hogy este is dolgoznom kell, mert estébe nyúló rendezvényeket szervezek és végig igénylik a jelenlétemet.
Álmomban sem gondoltam volna hogy találkozok itt ismerőssel, azt pedig szinte teljesen lehetetlennek tűnt, hogy Landonba fussak bele egy ilyen helyen, mégis itt van. Az emberek talán több mint kilencven öt százaléka kellemetlennek sőt kifejezetten kínosnak élheti meg azt amikor össze fut az exével, de velem egyáltalán nem ez a helyzet, én kifejezetten örülök neki és az arcán megjelenő vigyorból arra merek következtetni, hogy ezzel ő is pontosan ugyan így van mint én. Örülünk egymásnak, igen, nagy ritkán előfordul az ilyen is. Szavain halkan felnevetek. - Majd megköszönöm Logannak, hogy elráncigált ide téged, ha előkerül – felelem és csak annyit sikerül elcsípnem az említett személyből, hogy éppen nagyon igyekszik valahova… vagy éppen valahonnan el. - Köszönöm! - Felelem a megjegyzésére - Mary ötlete volt, hogy ezt vegyem fel, de te sem panaszkodhatsz - Nézek végig rajta, nem tudom, hogy a jelmez az ő ötlete volt-e vagy sem, de elég jó választás, látszik hogy szabadidejében nem csak a számítógép elött ül, hanem rendszeres sporttevékenységet is végez. - Egészségedre! - Fogadom el tőle az italt és kortyolok bele. Fogalmam sincs hogy mi lehet benne, de az biztos, hogy az alkoholt nem spórolták ki belőle. Lassan kell majd innom, mert nekem ez már nem az első pohár itala kezemben és nem szeretném ha nagyon gyorsan a fejembe szállna… - Most hogy te is magadra maradtál meg én is van két javaslatom és választanod kellene közülük. Természetesen csak akkor ha van hozzá kedved. Az első opció az az, hogy leülünk egy boxba beszélgetni és elmeséled, hogy mi van veled, és utána táncolunk, a második opció ennek a fordítottja. Én inkább az elsőt javaslom, hogy először meg tudjunk szabadulni a poharainktól - az igazság az, hogy nem tudom honnan szedtem a bátorságomat, csak tippelni tudom, hogy a két kör tequila kezdett el dolgozni bennem amit érkezéskor fogyasztottunk.
Csak egy kis parti kell, egy kis komfortzónából való kirándulás, hogy a fejem tiszta legyen és minden vissz rendeződjön. Minden más lesz, ha sikerült a régi énemet visszacsalogatni a testembe, bárcsak ez ennyire egyszerű lenne. De én megpróbálom, felveszem a mindenki szerint dögös, szerintem egy kicsit túlzott jelmezem, mondjuk nem véletlen vagyok annyit az edzőterembe, most legalább látszik az eredmény bár nem tudom kinek akarom igazából mutogatni, magam miatt csinálom, nem a látszatért. Most viszont egészen biztos vagyok abban, hogy a remélem nem mész egyedül haza kifejezés egészen nehezen megállható lesz, már csak abból ítélve, hogy a meleg, rám tuti nem gerjedő barátom kicsit érdekes szemmel vizslat. A helyre érve, azért érzem a tini korom nem éppen megszokott estéit, amikor néha elmentünk bulizni és az volt a cél, hogy minél többet igyunk, de ez nem mindig jött össze, mert köztudottan nem bírtam a piát. Ez ma már csak fokozottan van így, maradjunk annyiban, hogy bírni bírom, de nem annyira gyakorlom az ivást, nem hiányzik, és ha iszok is akkor meghülyülök, magamhoz képest. Lásd legutóbbi igen nagy kalamajka, ami miatt most a legjobb barátom szinte ,látni sem bír, mert elszúrtam mindent. A tömeg hömpölyög szinte az italért, pedig nincsen olyan nagy tömeg, és amikor megérzem a kezét Logannek és meghallom azt az egy mondatot, amit az ő szájából aligha akarok azért vissza hátrálnék, de egy percre sem hagyja. Amikor persze meglátom a meglepetés tárgyát, már nem is jutna eszembe visszakozni, mert szétterül egy idétlen vigyor az arcomon és úgy köszöntöm azt a lányt, aki egykor másmilyen módon volt a társam, de ettől függetlenül nagyon örülök, hogy látom és jó őt viszontlátni. Amikor szinte azt érzem, hogy a nyakamba ugrik, közben meg csak köszönt, én is átölelem őt, mert örülök a viszontlátásnak. - Annyira még nem vagyunk öregek, és Logan a ludas. - mutatnék hátra de már csak az ördögi vigyort látom az arcán és, hogy szépen lassan elsompolyog. A kezembe két itallal állok előtte, amit közben a srác adott nekem oda, ha nem ismerném eszembe sem jutna, hogy össze akar hozni az exemmel, de pontosan tudom, hogy mi a célja, bár ez szinte aligha kivitelezhető. - Azta, de dögös. - csúszik ki a számon, amikor végigmérem, hát nem tudom miért is kellene bármit eltitkolnom előle, lehet meg sem hallja, bár amilyen közel van ez nem annyira játszik. - Italt? - nyújtom felé az egyik poharat, a másikba meg beleiszok egy jó nagyot. Akkor legyen a buli igazán jó, ha már itt vagyunk, nem pocsékolok el egy ilyen lehetőséget, mármint nem az a célom, ami Logan szerint kellene, hogy legyen, egyszerűen csak szórakozni szeretnék és meglátni, hogy mit hoz az este.
I miss how it was when we wished we were older
Feeling so far when I wanna be closer
★ hozzászólások száma ★ :
114
Re: Halloween reunion - Josephine & Landon
Szomb. Okt. 19 2024, 00:52
Landon & Josephine
- Josephine Moreau, ha azért hívsz, hogy lemond a ma esti bulit akkor odamegyek és jól seggbe rúglak. Beírtam a naptáradba, megegyeztünk, ami oda bekerül az szent és sérthetetlen! – szól bele a telefonba Mary, az egyik legjobb barátnőm, mikor hosszas csörgés után végre fogadta a hívásomat. Fogalmam sincs, hogy éppen mit csinálhatott, de talán jobb is ha nem tudom. - Dehogy, hanem azért hívlak, hogy nincs jelmezem. Tök jót találtam ki, és nem érkezik meg, elakadt a vámon vagy mi. Mielőtt mondanád… nem, tavalyi jelmezt nem veszek fel és nem, nincs egy használható alap darabom sem - felelem neki, miközben kicsit kétségbeesetten dőlök végig otthon a kanapémon. Tudom, hogy ha segítség kell ilyen téren akkor a megfelelő embert hívtam fel. - Jó, átmegyek, és viszek valamit. Amúgy is már indulni akartam, mert ki kell festened engem. - - Csodás vagy, várlak! – bontom a vonalat, majd félre dobom a telefonomat, hogy elkezdhessek készülődni Mary érkezésére ami azt jelenti, hogy minden munkához használt jegyzetet, mappát, telefont és laptopot elpakolok szépen a helyére, mert tudom, hogy ha megérkezik a várva várt vendégem akkor már nem lesz időm semmire sem. Igaza volt, megfordult a fejemben az, hogy lemondom a ma esti programot, mert közeledik az év vége, és ilyenkor mindenki SOS karácsonyi bulit vagy céges rendezvényt szeretne tartani, ahol szükségük van a segítségemre, illetve van pár elvetemült pár, akik hóesésben szeretnének megesküdni. Mindig elmondom, hogy nincs befolyásom arra, hogy bizonyos napokon milyen lesz az időjárás, de ilyenkor olyan, mintha a szavaim üres fülekre találnának. Eddig mindig szerencsém volt és nem volt szükség magyarázkodásra, de előbb utóbb kifogyok a szerencséből.
Hamarosan megérkezik Mary, aki egy közepes méretű táskát nyom a kezembe és közli velem, hogy menjek átöltözni, addig ő is magára kapja a ruháját. Óvatosan nézem, hogy vajon mi a szöszt is hozott nekem, majd felnevetek. - Komolyan első számú áldozatnak fogsz beöltöztetni? - - Ez egyébként jobb ötlet mint amire én gondoltam, mert hoztam vámpírfogakat is. Vedd fel és megnézzük melyik a jobb. – feleli, majd öltözni kezdek és azért megfordul a fejemben, hogy ebben a ruhában nem fogok-e fázni, de majd iszok egy felest és az felmelegít.
Hangosan dübörög a zene, ami nem csoda, hiszen egy ilyen helyen éppen ez a lényeg. Sokan vannak, és talán a jelmezek miatt még nagyobbnak tűnik a tömeg, de szerencsére ez még nem a fullasztó kategória, és nincsen hering parti legalábbis egyelőre. Később pedig már nem fog érdekelni, mert még jobban el fog kapni a helyzet varázsa. Rengeteg zombi, vámpír és kaszásnak öltözött ember jelent meg ma este. Én eredetileg vámpírnak indultam, de végül a műfogak otthon maradtak és Mary összekent némi művérrel, így tényleg én lettem egy tipikus horrorfilm első számú áldozata. Nem mellesleg nem csak én öltöztem be ennek, hanem még jópáran választották ezt a meglehetősen egyszerű „jelmezt” a mai estére. Egy ismerős válik ki az emberek közül és kis híján elejtem a kezemben tartott poharat meglepettségemben. Jó pár éve nem találkoztunk egymással, ő mégsem változott külsőre semmit sem, de ki tudja, hogy mit rejt a küldő? Remélem hamarosan kiderül. Hatalmas mosollyal az arcomon közelítek felé, majd mikör oda érek kap egy ölelést meg puszit is. Lehet, hogy Landon inkább távolságot tartana, de most nem érdekel, majd szól, de én nagyon örülök neki. Nem váltunk el haragban egymástól és szerinem ez a lényeg. - Landon, ezer éve… hogy kerülsz te ide? -
Amikor egy ideig győzködnek, mahd a végén csak olyan ímmel ámmal tudnak rávenni a dolgokra tudhatnám már, hogy nem sül belőle ki jó. Mindig hinnem kellene az első megérzésnek, hoyg ez nem az a buli lesz, amiből olyan jól fogok kijönni. Hát akkor a ruha rajtam volt, amit Logan hozott nekem, mert elmondása szerint ez tuti jó lesz csajt fogni. Nem akartam csajozni, látták rajtam, hogy valami aggaszt, Katy óta nem volt senkim és ezt teljese mértékben elfogadtam, nem kellett senki mellém, hogy jól tudjam magam érezni, mégis tudták a barátaim, hogy valami kell, hogy ne a munka és az agyalás tegye ki a napjaimat. Mivel a tél vészesen közelgett és ilyenkor már nagyban szeretik a tematikus bulikat rendezni nem úsztam meg én sem a Halloween enyhén sem érdekfeszítő egyik partiját. Logan szinte le sem tudta vakarni magáról azt a vigyort, amit azzal adtam rá, ja mert én voltam, hogy felvettem a jelmezt, amit ő választott ki. Mindig azt mondta, hogy nem vagyok a zsánere, és ezt teljes mértékben el is hiszem neki, sosem közeledett, és mindig csak a baráti szintet ütötte meg, most mégis kicsit megingott egy fél percre a bizalmam ebben. Jó barátok voltunk, már elég régóta, a gimiben találkoztunk és egy ideig megszakadt ugyan a kapcsolat, de az élet úgy hozta, hogy újra találkoztunk és most nagy szerencsémre hozhatja rám a frászt ezekkel az ötleteivel. Én meg hagyom neki, mert nekem lehet tényleg szükségem volt egy kis kikapcsolódásra és nem folyton a pörögnöm. - Remélem nem egyedül mész haza. - löki meg az oldalam, amint belépünk a helyre, ami hemzseg az emberektől, de mivel nem a legrosszabb környéken vagyunk és nem is olcsó hely, nem a legrosszabb nép jelent meg itt, a nagyon ittas, nagyon drogos banda, az nem az én játékterem, mondjuk ez sem feltétlen. - Pedig de. - mondom neki, miközben már dülöngél is be velem az oldalán és még két barátunkkal a helyre. Szeretem, hogy ki tud rángatni, de néha sok nekem és ezt ő is tudja, mégsem fogja vissza magát, mondjuk az nem is ő lenne. - Hozok inni. - és már el is tűnik a tömegben én meg úgy érzem magam, mint egy bábu, akit kénye kedvére beöltöztetett, még csak nem is kényelmes és nem éppen az én stílusom, de mivel bulizni jöttünk próbálom mantrázni, hogy jól fogom magam érezni, mert ez a cél. - Van egy meglepim. - és már indulunk is meg a tömegbe, ahol lehet, hogy álca mögött van és sötét is van, de szinte azonnal felismerhetővé válik számomra Josie, és szinte lever a víz, de jó értelemben, mert örülök, hogy ő is itt van, pedig ki tudja mikor találkoztunk utoljára és teljesen más miatt.
Kezdőlap
I'm looking for someone special.
