Unottan forgatom meg a szemeimet ,igazából itt sem kéne lennem. El sem kellett volna ilyen munkát vállalnom ,de jobb mint ha megint arra vagyok kényszerítve hogy pihenjek és lazítsak.. én nem tudtam lazítani ,sem szórakozni. Sajnos természetemből fakadóan elég merev nő voltam ,aki mindig tervekhez és előre megtervezett dolgokhoz volt szokva. Ezért voltam szinte tökéletes bérgyilkos ,mert soha nem hibáztam ,mindig csak annyit tettem amennyit elvártak tőlem ,egy kicsivel sem többet avagy kevesebbet. De Most érzem csak igazán hogy talán elértem a szakmám mélypontját . Gordon a megbízom elég furcsa kéréssel állt elő ,ami normális esetben elvetettem volna abban a pillanatban ahogy kimondja ,vagy megölöm ha már úgy is útban van a fickó. De szükségem volt ami ,eltereli a figyelmemet . De hogy mi is volt ez az egész ? Igaz megint ölnöm kellett,de most egy másik fél munkájáért is én feleltem ami valljuk be nem egyszerű. Lefordítva ,egy bébicsősz is lehettem volna ennyi erővel. Erre a gondolatra elfintorodva húzom meg a pezsgőm tartalmát . Axel King ,minden lehetséges információm meg volt róla ,ami pont elég volt ahhoz hogy összerakjam a képet. Egy forró fejű ,öntörvényű férfi akinek hamar eldurran az agya. Fantasztikus. Mérlegelném a helyzetemet ,de sajnos már itt ülök ennek a sarlatánnak a klubjában hogy egy kicsit meglepjem . Ugyan még odáig nem jutottam hogy ,az irodáig menjek ,de mindennek eljön az ideje. - Finom volt a pezsgő ? - hajol hozzám a pultos közelebb ,flörtölő hangnemet megütve ,mire én csak egy lenéző mosollyal végigmérem. - Nem szeretem a pezsgőt ,mellé lőttél. És ha lehet a kezdet is levehetnéd rólam mert még véletlen megszabadulsz tőle. - vigyorodok el bájosan ,már amennyire az én komor arcszerkezetem ezt engedi . Majd beletúrok hosszú fürtjeimbe ,és elindulok fel a lépcsőn. Igazából jó tudom mire számítsak tiltakozó recepciós aki olyan kurva fontosnak érzi magát,mégis csak a pult mögött ücsörög reszelgetve a körmeit lóg a telefonon . Undorodva ,mérem végig ezt az életképet ,majd megindulok az iroda ajtaja felé mit sem törődve a sípolásával . - Nem mehet be ! Mr. King éppen fontos konferenciát tart-kap a kezem után a szöszi,én pedig csak dühösen meredek rá. Fontos konferencia hát persze,ezt a kis szöszit meg biztos megeszi a fene hogy Axel King odabent valaki mást dugogat helyette . - Konferenciát ? - vigyorodok el rosszindulatúan ,és rányitok a kilincsre ami természetesen zárva van . - Add ide a kulcsot .-kapom el hirtelen a szőkeség nyakát ,persze a szorításomon egyre inkább növelek ami az Ő esetében abban nyilvánul meg hogy, a feje már bíbor színekben pompázik. - A kulcsot .-suttogom az ajkai közé ,jelzésképp bólint egyet amit én csak nagy nehézségek árán teszek meg hogy elengedjem ,kecsesen ívelt nyakát. Olyan sebességgel adja át a kulcsot mintha csak az élete múlna rajta ,és ha úgy nézzük valamilyen szinten igaza volt. Ugyan megölni nem ölném meg ,de egyéb más módszerek is voltak az én világomban amit valószínű Adam nem értékelne hogy,munka mellett szórakozgatok a magam módján. Az árulkodó hangok alapján hamar rájöttem mi folyik odabent ,csak egy ördögi vigyor ül ki az arcomra miközben elfordítom a zárban a kulcsot majd benyitok. Ahogy sejtettem ,orbitális nagy kúrás folyik éppen . Alaposan végig mérem a testhelyzetüket ,és el kell ismernem annyira nem is rossz választás ez a pozitúra ,bár én nyilván tudnék jobbat is mint ez a riherongy itt ,de nem ezért vagyok itt. Kecsesen ülök le az egyik székbe nem nagyon zavarnak az ilyen fajta dolgok,sok mindent láttam már ahhoz hogy ezen fennakadjak. Keresztbe teszem magassarkúba bújtatott lábaimat ,majd onnan nézek szembe a felháborodott és dühös tekintettekkel . - Ne örüljetek nekem ennyire .-vigyorodom el ,majd sóhajtok egyet.- Ha gondoljátok folytassátok ,engem nem igazán zavar. De Gordont annál inkább fogja zavarni ha Axel King nem működik velem együtt.- kacsintok a férfira ,és várva a fejleményeket megragadva az alkalmat kicsit legeltetni kezdem rajta a szemeimet,igazából nem lenne rossz. Egy hibázik ,öltönyös . Bár lehet hogy ez az egész csak egy jól rögtönzött álca ,oldalra bólintott fejjel figyelem őt ,és mikor esetleg rám nézz csak egy huncut vigyor ül telt ajkaimra . Nem voltam az a fajta nő aki véka alá rejt bármit is.
+18 Elfoglalt embernek tartom magam, akinek csak pár dolog fontos az éltében és ez éppenséggel a munkája. Időm nagy részét pénzszerzéssel töltöm, tehát tervezéssel és üzleteléssel. Baszott jó voltam abban, amit csináltam. Talán a legjobb a városban. Olyan ember vagyok, hogy ha valamit csinálok, akkor azt teljes gőzzel tettem, vagy sehogy. Az életemben egyik legfontosabb dolog volt a pénz és amit azzal szerzek – legyen ez egy luxusvilla, luxusautó vagy éppenséggel hatalom - , másik nagy szenvedélyem viszont a szex volt, amire mindig szakitottam időt a pénzhajhászás mellett. Aztán úgy gondoltam, hogy miért ne kössem össze a kellemest a hasznossal és miért ne nyitnék egy swinger klubbot, amolyan szexklubbot a saját szórakoztatásom céljából, ha ezzel még pénzt is keresek. Igy született meg a saját klubbom, a Sense, mert megtehettem. Általában a hozzám hasonló pénzes alakok járnak ilyen helyre, ha már megunják az otthoni unalmas ágyjeleneteket. Habár sosem lennék akkora idióta, hogy megnősüljek, netalán szerelmes legyek valakibe. A z érzelmek számom időpocskolások voltak, nem is igazán ismertem őket. Nekem egy szép nő addig kell, amig kielégiti nemmindennapi szükségleteimet, utána mindig visszatérek az autóimhoz, vagyis az üzletvezetéshez. Az utóbbi időben egy kicsit több időt töltöttem a klubban, mint a cégben, hiszen az a hely még új volt és azt akartam, hogy hozzám méltóan minden tökéletes legyen: a hely kinézte, az italkinálat, a személyzet, táncos lányok, és természetesen legfőképp a lányok, akik a magányos vendégekkel foglalkoznak. Ezeket a lányokat természetesen én interjúvoltattam – ki más? - , hiszen nekik tökéletesnek kellett lenniük. Persze, ez a munkafelvétel eltért egy kicsit a szokványostól, de én, Axel King, ezt is megtehettem. Úgy gondoltam, hogy ha a kipróbálásuk után elégedett leszek velük, akkor maradhatnak, hiszen én, aki már sok mindent látott és próbált, tudom, hogy mi kell egy ilyen helyre. Most is éppen azon voltam, hogy egy bögyös szöszit alaposan „meginterjúvoltassak” az irodámban. Még szerencse, hogy ma is jelentkezett valaki munkára, mert volt egy kis problémám ,méghozzá, hogy minden nap szükségem volt egy dugásra, de nem igazán szerettem ezt olyannal csinálni, aki már megvolt egyszer. Nem mintha nehezen ment volna a csajok felszedése, erről szó sem volt, de már nagyon untattak a tapadós nők, akik mindig akartak tőlem még valamit a szexen kívül, én pedig tőlük semmi mást. Vagy belém estek, vagy jó munkát akartak vagy simán a pénzemre hajtottak. Ezekkel lányokkal viszont beszélgetnem sem kellett, csak tették a dolgukat. Visszatérve a didkós szőkeségre, gondolkodás nélkül belement a felvétel perverz részleteibe, igy azonnal kigomboltam fekete szövetnadrágomat, majd magam elé térdeltettem. Nem igazán jött be a csaj, hiszen látszott, hogy buta, mint a föld, azonban megfigyelve botoxos ajkait, nagyon is kiváncsi lettem az ajaktechnikájára, de mire tovább gondolhattam volna a dolgot, telt ajkaival már rá is cuppant merevedő farkamra és dolgozni kezdett rajta. Nem csalódtam benne, látszott, hogy nem először csinálja, viszont volt már ettől jobb élményben is részem. Azért jó alaposan megdolgoztattam a kicsikét. Megvolt az általam kedvelt mélytorok is, mire a szájába lövelltem fehér folyadékomat. Viszont ez nekem csak a bemelegités volt. Miután elmentem, felállitattam őt, aztán felültettem az irósztalra és egyáltalán nem finomkodva belé hatoltam és vadul dugni kezdtem őt. Nem voltam az a gyorsan elmenős tipus, szóval úgy terveztem, hogy jó ideig nem engedem el. Éppen már jól belemelegedve a dologba pózt váltottam és immáron hátulról dögönyöztem szöszit, amikor valaki bemerészelt lépni az irodámba. Először nem zavartattam magam, mert úgy voltam vele, hogy ha valamelyik alattvalóm látja, hogy éppen kefélek, akkor elhúz a picsába, de ez a valaki nem, hogy nem ment ki, hanem kényelmesen leült az egyik székbe. Egy nő volt, aki egyáltalán nem zavartatta magát, sőt, még szépen be is jelentette, hogy ki küldte őt. Gordon nevét hallva azonnal kijózanodtam és egy mozdulttal kiszálltam az előttem támaszkodó csajból, majd csak a fejemmel intettem buta tekintetét látva, hogy tűnjön innen, mire ő azonnal elhagyta a helyiséget. Akárki másról lett volna szó, szépen kiteszem sötét hajú lányt, de Gordon teljesen más tészta volt. Én sem voltam a szégyenlős tipus, szóval rohadtul nem érdekelt, hogy meglátott dugás közben avagy meglátta farkamat. Elképzelésem sem volt róla, hogy Gordon mi francnak küldött ide egy nőt, mikor nagyon is tisztában van vele, hogy megoldom magamnak a szexpartner megtalálását. Csak ekkor fordultam szembe székemben trónoló nővel és azonnal megállapithattam, hogy kibaszottul dögös. Kecses lábak, vékony nyak, telt ajkak, hosszú fekete haj és még ültében is látszott, hogy formás idomai vannak. Az öltözéke pedig pontosan illet egy ilyen helyre. Talán még jobb szórakozás is lesz, mint az előző szőke lány, de nem értettem Gordont, még mindig. Csak ekkor toltam fel magamon a nadrágot és gomboltam be azt szemtelenül a szemébe nézve. - Szóval Gordon. – elmélkedek már pár lépést téve felé és közben eszem ágában sincs felvenni magamra az ingemet, hiszen úgyis lekerül. Közben tovább agyalok. - Tartozik magánk, ugye? – folytatom még mindig elgondolkodva komoly arccal – nem mintha lenne másmilyen. Aztán közben beugrik, hogy biztosan tartozik Gordon a csajnak és azt akarja, hogy vegyem fel a klubba. Hát jó. Lehet róla szó.
- Rendben, fel van véve, de attól még magának is át kell esnie a felvételin. – folytatom szemrebbenés nélkül, mikor már az italpultot közelitem meg. - Vetkőzzön le, majd álljon az ablak elé. Mindjárt töltök magamnak. – teszem hozzá utasitólag, mintha csak azt mondtam volna, hogy tegye az önéletrajzát az asztalomra. Ezalatt hátat forditok neki és az italom kitöltésével vagyok elfoglalva.
Nyilvánvaló volt hogy ,a férfi akire ügyelnem kell tudta nagyon is jól a dolgát, Ezt már akkor tudtam amikor beléptem a klub falai közé , Minden egyes pontja sugározott magából valami határozott eleganciát ,ami utalt az Ő maga megformált személyiségére is . Bár ettől függetlenül nem tudtam nagyon mire számítsak a hírhedt nagy hatalmú Axel Kingtől ,akiről én csak egy -két pletykát hallottam ,de azok sem hoztak igazán lázba. Bár nem mintha bármi felkészületlenül tudna érni . Ez a férfi sem tud ,akármennyire azt akarja sugallni hogy Ő ural mindent . Ez cseppet sem így volt ,és az ilyen embereket hogy ez a tudat folyamosan az agyukban motoszkál csak még jobban lángba borítja az egész elméjét . Aminek a következménye az hogy ,hirtelen cselekednek. Nem mondanám az ilyen embereket végtelenül egyszerűnek találom ,de kezelhetőek a maguk módján . Miért tudom ezt ennyire jól ? Mert magam is ilyen voltam ,most már viszont semmi sem tud kizökkenteni. Még az sem amint az imént végignéztem . Nem vagyok egy prűd nő ,így nyugalommal ültem a székbe és végignéztem a műsort amire ugyan nem hívtak meg ,de roppant érdekes volt hogy Axel sem zavartatta magát . Csak azután kapott észbe miután kimondtam Gordon nevét . Oldalra bólintva fejemet figyeltem a mozdulatait ,majd én is belefúrtam a tekintetemet az övébe . Úgy tanították nekem hogy ha valaki azonnal a szemedbe nézz ,viszonozni kell . Ha egyszerűen feladod és lesütöd a szemeidet akkor elmenekülsz és hagyod hogy,uralkodjanak rajtad. Nagyon régen talán így tettem volna ,de most már egy férfi sem uralkodhat rajtam . Unottan várom végig a folyamatot ,míg a szerencsétlen szőkeség összeszedi magát és eliszkol, végül kettesben maradok egy két lábon járó Dávid szoborral. Csak bólintok ,amikor megemlíti gordon nevét ,viszont a folytatásra nem igazán számította ,így egy ideig csak hallgatom ,majd mondandója végeztével halkan nevetek . Miközben ajkaimra egy ördögi vigyor ül ki. Lassan kecses mozdulatokkal kelek ki a székből ,majd ugyanolyan lassan mögé lépek és végigfuttatom körmeimet a tetoválás mintázatán. - Érdekes ..- jegyzem meg ,kezem pedig követi a tökéletes vonalakat. Persze egy valami megmaradt belőlem még ,ami a legemberibb tulajdonságom. A kíváncsiság ,de ezt most nem engedhettem meg magamnak . Kezeim szinte bejárják az egész hátát majd elé kerülve ,kiveszem a kezéből az italt és kezét a nyakam felé irányítom egészen a dekoltázsomig. Szemeimben pedig csintalan fény játszik.- Ha tartozna nekem ,már rég halott lenne .-suttogom az ajkai közé,kezeim pedig egyre veszélyesebb utakra hívják míg nem elérek vele a ruhám szegélyéig és ezt a pillanatot elég alkalmasnak találom hogy kizökkentsem ,egy jó kis dugás reményében elhintett játszadozásomból. Egyszerű de határozott mozdulattal lesöpröm magamról a kezét ,majd az a italt amit magának töltött ki felveszem és belekortyolok. Közben alaposan körül járom az irodáját. Hanyag mozdulattal az asztalra dobok egy mappát ,amiben minden adat benne van amire szükség lehet az egész akcióhoz.- Nem azért küldött hogy vegyél fel ,és nem azért hogy megdugj az ablaknál..-kacsintok rá.- Bérgyilkos vagyok . Azért vagyok itt ,mert Gordon szerint szükséged van egy profi segítségére ,bár én ezt egész másképp fogalmaznám meg ,de fő az ügyfél igényei .- hadarom el unottan ,majd visszatérek a székbe amibe valószínű Ő szokott trónolni ,de engem ez egy cseppet sem zavar. Hajammal játszadozva döntöm hátra a fejemet a szék támlájának ,úgy untam az ilyen részeket hogy az hihetetlen . Főleg ha még elkezd nekem itt makacskodni is ,az csak még fantasztikusabb lesz ,egyenes a napom fénypontja lesz.
Nem voltam az az ember, aki szereti, ha bármiben is megzavarják. Ennek a nőnek is az volt az egyetlen szerencséje, hogy Gordon küldte ide. Na, meg a szépséges teste, amit most hosszú ideig tervezek használni, ha már így tönkretette a jó kis szórakozásomat. Szó nélkül töltök magamnak egy scotch-ot jég nélkül, de nem azért, hogy lenyugtassam magam vagy valami ilyesmi, hanem egyszerűen azért, mert szerettem. Ahogy így kissé mogorva fejjel nézek magam elé, hallom, hogy a nő végre felkel ültéből. Csak reméltem, hogy szó nélkül teszi dolgát, hogy elvégezze, amire utasítani fogom, ezzel kitöltve az egyetlen szerepet, amit számomra nőknek szántak. Helyette azonban hallom, hogy a tűsarkúja kopogósával a márványon éppen felém közelit. Mi a fene? Hogy meri egyáltalán? Azt még úgy, ahogy elviselem egy nőtől, hogy legyenek önálló gondolatai, de amikor még hozzám is ér, homlokom ráncokba szökik, hiszen ehhez végképp nem voltam hozzászokva. Utáltam, ha valaki hozzám ért, hiszen nem volt szükségem normális emberi kapcsolatokra, ezt már mindenki tudta, csak ez a nő nem. Ismét váratlanul ér, ami nem jellemző rám, hogy hirtelen kiveszi kezemből az italom, de úgy voltam vele, hogy egy kicsit még hagyom neki, hogy önállóan cselekedjen, kíváncsi voltam, mit akar kihozni az egészből, ha már ilyen bátor. Valóban nagyon dögös volt, így közelről meg még jobban és volt egy olyan érzésem, hogy ma szenvedélyes szórakozásban lesz részem. Igaz, mikor végül szembefordul velem, még mindig redős homlokkal meredek rá, viszont a válaszától nem igazán jutok szóhoz. Mi az, hogy megöli Gordont? Közben azért pár másodperc erejéig még sikerült elterelni gondolatimat, miszerint kezeimet éppen legérzékenyebb pontja felé vezeti, de aztán ellenállásával sikerese kizökkent. Nem értettem, mi a fasz van, de azt azonnal láttam, hogy ez a nő egyáltalán nem olyan, mint a többi: nem tart tőlem, ami számomra új volt. - Vigyázz a szádra! - mormolom halkan, de határozottan felé, hiszen az még egy dolog volt, hogy nem tette, amit utasítok, de az már megint más, hogy a mentoromat fenyegeti.. Ez már egyáltalán nem volt vicces. Most már valahogy nekem is elment a kedvem dugástól és azon gondolkodtam, hogy büntessem meg ezt a nagyszájú nőt. Az megint csak tény, hogy szinte napi szükségletem volt, de most még jobban helyre akartam tenni ezt a szemtelen szépséget. Aztán végül kimondja azt, mi mindent megmagyarázna, ha hinnék neki. Bérgyilkos, mi? Röhögnöm kell, ha manapság az ilyen nőkből lesznek a gyilkoló gépek, maximum spermagyilkosok, de ennyi. - Persze, én meg a dalai láma vagyok. - szólalok meg gúnyosan még mindig komor arcszerkezettel, és csak ekkor nyúlok ahhoz a bizonyos mappához, amit lazán az asztalomra dobott és lapozok bele. Minden benne állt feketén-fehéren, minden az ügyről, minden rólam, Kubáról, Rafael Consuelo-ról. Minden, amiről csak Gordon és én tudunk.. Éretem, hogy egyre jobban előtör előlem a düh, habár ez még nem jött a felszínre. Igazából nem is az bosszant, hogy ennyire felkészületlenül ért ez helyzet és z sem, hogy útitársat kapok, hanem az, hogy ezt mind egy nővel kell megtennem. Nem értettem Gordont, amikor tudja, hogy mi erről véleményem. Egy pszichológus bizonyosan azt állítná, hogy a nőkhöz való viszonyomat meghatározza az anyámmal nem létező kapcsolatom és sanyarú gyerekkorom, de én magasról teszek a pszichoribikre, sosem jártam náluk. Jó éreztem magam.
Bosszantott, hogy így mellétrafáltam a csajjal és nem jöttem rá, hogy valami nem stimmel. - Ühüm. - morgom inkább csak magamnak még mindig az aktát nézegetve, majd csak ezután nézek az előttem álló fekete perszónára, aki szemmel láthatóan élvezte a helyzetet. Ekkor az asztalomhoz sétálok, most egy ötlet villan be az agyamba. Ez mindig beválik, ha az erőszak csődöt mond. Egy gyengébbnek csak nem látom el a baját, azt az egyet sosem tettem, legalább is nem ily módon. - Megduplázom az összeget, amit munkájáért kap. Maga, cicuska, szépen elmegy nyaralni, én pedig egyedül megyek Kubába. - bököm ki határozottan az ajánlatomat, ami nem is kérdésnek hangzik, hanem inkább valamiféle utasítás, és már nyúlok is tollamért meg csekkfüzetmért, hogy töltsem is a papírt. Biztos voltam benne, hogy elfogja fogadni, hiszen az én világomban a pénz volt az úr. Két eszközzel: pénz és hatalom, mindig elértem, amit akartam. Viszont, mielőtt valamiféle választ kapnék arról, hogy hány nullás összeget is írjak a csekkre, megcsörren a telefonom, és mikor a kijelzőn megpillantom, hogy ki az, azonnal felveszem. - Gordon? - szólítom meg az embert, aki elindított azon az úton, hogy a New York-i sötétség királya legyek kicsit talán kérdő s neheztelő hangon. - Axel. Örülök, hogy hallak. - finomkodik kedvesen, bár erről szó sem volt. Gondon volt a legkegyetlenebb ember, akit ismerek. Úgy ölt meg embereket, hogy azok a legjobb barátjuknak hitték őt. Én sose voltam ilyen, sose ment a megjátszás, csakis a kőkemény igazság. Talán én voltam az egyetlen ember, akinek segített, persze cserébe jól megkérte az árát, akár az életemmel kellett fizetnem neki. Tudtam, hogy most sem csupán udvariassági hívás ez, hanem akar valamit. - Én most annyira nem örülök, Gordon, mert van egy sejtésem arról, miért is hívsz. - szakítom félbe az udvariaskodást. Igaz, hogy tiszteltem Gordont, de neki is mindig megmondom a véleményem. - Ó szóval megérkezett már Miss. Wells. - nevet fel halkan a vonal másik végén Gordon. - Gondolom, akkor már megismerkedtetek és megtudtad, hogy azért küldtem oda Genevieve-t, hogy veled tartson Kubába és együtt dolgozzatok. - folytatja végre már a lényegre térve immáron utasító hangon, de ez jobban bejön nekem. - Gordon, nekem nem kell társ. Elintézem egyedül, mint eddig mindig. - mondom határozottan s kicsit talán indulatosan is. - Ez most nagyon fontos üzlet, Axel. Csak Consuelo halhat meg és tudjuk milyen vagy. Nem vezethetnek hozzám a szálak. - mondja most már ő is sietősen, picivel talán ő is ingerültebben. - Rendben, akkor szerzek magam mellé egy csapatot, de ne egy nőt küldj! - folytatom tovább gúnyos hangon, hátha meggyőzöm őt. - Nem, Axel. Miss Wells megy veled és kész. Erről nem nyitok további vitát. - fejezi be, és tudom, hogy ezzel eldőlt a dolog és én pedig nem mondhatok ellent a szavának. Csak neki nem. - Rendben. Holnap indulunk. - helyeslek egészen halk, mégis érdes hangon egy sóhaj keretében, majd lenyomom a hívás megszakító gombot. Egy darabig még magam elé bámulok a föld felé, majd hunyorogva a csajra nézek. - Nos, Jessica - nem volt éppen erősségem megjegyezni a női neveket, de nem is nagyon érdekeltek-. Úgy néz ki, hogy tényleg velem tart Kubába. - mondom elszántan és teljesen megváltozva már. Elmúlt a düh, hiszen, ha munkáról volt szó, akkor az volt az első. Lehet, hogy gyakran elszállt az agyam, de azért profi is voltam. Jöhet velem a nő, de a munka oroszlánrésze úgyis az enyém. Ki venne komolyan egy nőt? - Holnap reggel 9-kor indulunk a magángépemmel a cégem tetőteréről, és egy ideig a feleségemet fogja játszani Ne késsen el!. - vigyorodom most el először, de ez a vigyor egyáltalán nem volt barátságos, inkább kárörvendő. - Hacsak, nem gondolod meg magad a csekkel kapcsolatban, szivi. - kacsintok rá ugyanúgy, és tegezve szólítom meg őt, hiszen a társamat fogja eljátszani. Kíváncsi voltam, mennyire hűséges emberrel kell dolgoznom.
Kezdőlap
