Túl voltam pörögve... Mióta már sokadik alkalommal összevesztem Aaron-nal és azzal a még idiótább főnökével, Osen(?)-el, Oberon-nal, vagy mitudomén, azóta úgy zizgek, mint valami hülye idióta. Pedig alig öt nap telt el... öt, öcsém... nem több! Persze, mondanom sem kell, hogy már aznap éjszaka úgy leittam magam, mint a "jó" gyerek, másnap reggel meg örültem, ha nem fejelem meg izomból az ajtófélfát... Szóval, igyekeztem neki lendülni a dolgaimnak, toborozni, válogatni és beszerezni a szereket, a füvet, a bogyókat, ezt azt... De sajnos újabb és újabb csorba esett a törekvéseimen... Szóval az eddigicuccot, amit megkaptam, hogy eladjak, azt szépen bevágtam a kocsiba, magam mellé persze. Kocsiba pattantam jó magam is. Aztán kihajtottam... magamat... a motort... a lelkemet... El voltam keseredve egy kicsit na... aláírom. Csak mentem... céltalanul, mint aki bolyong, vagy eltévedt. Nem is igazán számított. Csak élveztem a csendet... illetve azt pont nem, metált nyomattam full hangerővel, élveztem minden percét az ilyen útnak. Jó formán észre se vettem, hogy merre vitt az út, vagy, hogy épp hol kötöttem ki. Csak akkor tudatosult bennem, mikor a hátsó ablakból feltűnt a rendőrségi villogó. 80-nal közlekedtem hatvanas táblánál. Jah, zsírkirály. Szóval három perc elteltével hajlandó voltam lassítani és lehajtani, hogy megálljak. Egy bevásárlóközpont elé, délután fél hatkor. De jó. Mikor megkopogtatták az ablakom, csak akkor villantottam egy Wyatt féle vigyort és még be is mutattam. De kinyitottam az a rothadásos kocsi ajtót, a mellőlem lévőt meg azok nyitották ki és elcsenték az árumat. - Hívd fel Cavanaugh…. - Mi a faszom már megint... - jaj de kiröhögném. Talán őket, talán a helyzetet... talán mindkettőt. Mégis húztam egy jóízű cipzárt a pofámra... - Látom, maga sem épp jó lábbal kelt. - magyaráztam csak úgy a vak világba, reszelős, rekedtes baritonnal. Közben a kocsi mellé állítottak, háttal nekik és terpeszbe. Nem voltam ingerült, sőt... igazából annyira leszartam, hogy itt pattog nekem, hogy az már felért egy világfájdalommal. Aztán felröhögtem. Jó, inkább csak röfögtem stílusosan. - Óvatosan haver, nem ér oda nyúlkálni, ahová engedélyed sincs! - löktem el a kezét, hogy felé fordulhassak, velem csak ne bánjanak bűnözőként, ma nem követtem el semmit a gyorshajtáson kívül.
Idegesen vágom le a kezemben lévő aktát az asztalra és újra szemügyre veszem az összegyűjtött bizonyítékok tárházát, melyek a táblára vannak kiaggatva. Kezem az államra siklik, és ismét átfutom mindazt, amink eddig van. Pontosabban nekem van, mert olyan szintű ügybe tenyereltünk bele, amibe a partneremet sem vonhattam bele. Egy elég szervezett banda kezdett el tevékenykedni az elmúlt másfél hétben, nevükhöz pedig autólopások köthetőek, és a drog csempészése. Azonban a jól szervezettséggel nekünk tesznek keresztbe, hiszen minden nyomot elfedtek és aligha utal bizonyíték még a létezésükre is. Ez viszont napról napra egyre jobban frusztrál, mert még csírájában kell elfojtani mindezt, amíg túlságosan el nem terjednek. A bizonyítékoknak is felfogható szegényes tartalmát pakolom ki az asztalon lévő aktának, amikor a telefonom jelezni kezd, és a vonal túlsó végén lévő férfi egyenesen engem kéret. Eleinte nem értem minek kellene nekem kivonulnom a helyszínre, de az ismerős név hallatán egy beleegyező választ hallatok, és miután kinyomom a hívást, egyből elhagyom az épületet, hogy összeszedjem Aaron öccsét. Kiszállva a kocsiból indulok meg feléjük, és a kezemmel jelzem, hogy elléphetnek mellőle, innentől intézem. - Csak idő kérdése volt. - sétálok mellé és körülnézek. Kétlem, hogy a száguldozás miatt hívtak ki, azt bárki intézné tudja, így az ösztöneim nem csalnak, ahogyan az ülésre helyezett és begyűjtött árut kiszúrom, melyre csak egy elismerő grimaszt vágok kezdetben. - Mennyi évet szeretnél hűsölni? Kezdjünk el számolni? - tekintetem újra végigsiklik a hozzátartozó anyagon, végül közvetlen a srác elé lépek. - Elég időt számolok ahhoz, hogy észhez térítsenek. - paskolom meg az arcát, majd megragadom a karját, mely után az autóm felé vezetem őt. - A srác velem jön, a többit meg intézzék. Két óra múlva a jelentés legyen az asztalomon! Kizárólag hozzám érkezzen be minden információ. - adom ki utasításaimat az őt lekapcsoló rendőröknek, majd kinyitom a kocsim ajtaját, és betessékelem Wyattet a hátsó ülésre, ezután pedig én is egyből beszállok. - Remélem jó magyarázattal fogsz előállni, mire beérünk. - tekintetünk csak egy pillanatra találkozik a visszapillantó tükör segítségével, végül visszaindulunk a kiindulópontomhoz. Más esetben már rég hagytam volna, hogy elhurcolják őt, Wyatt jelenlétét viszont Aaronre való tekintettel szeretném egyelőre bizalmasan kezelni. Nem kell még, hogy feleslegesen a nyomomban lihegjen vagy túlzásokba essen. Tisztában vagyok vele, hogy egyből ráakarna állni az ügyre és a maga módján intézni, így ezt figyelembe véve nem áll módomban még őt beavatni.
Türelmesen, a tekintetemben némi érdeklődéssel várom ki, amíg sikerül feldolgoznia a kérdésem. Jól látom, hogy sikerült meglepnem, ehhez kétség sem fér, de mondjuk nem csoda. Elég ritkán szoktam az eszmefuttatásaimat vagy az ötleteimet félkészen csak úgy kiadni, általában mindent akkor közlök, amikor már elhatározásra jutottam. OWEN A felmentő sereg megérkezik, igaz, nem Aaron képében, hanem a másikéban, ami rondább a bátyáménál. Sebaj, neki is el lehet panaszolni a dolgokat, noha nem szokásom. Főleg nem a bátyám haveri körének. Azok sosem stimmelnek fejben, így aztán még szép hogy kerülöm őket. Messziről és egy szív lapáttal. Owen szavaira csak elhúzom a számat, felhorkanok, majd felé sandítok bárgyún. - Hát tudod, egy nap a hűvösön jót tenne, kipihenném a heti fáradalmaimat. - grimaszolok is közben, vágja csak le a poént, bár ő pont nem az a fajta, aki poénkodik az áldozatával. Engem meg ne szívasson, eresszen el, had menjen mindenki a maga dolgára. Már most élveztem, hogy csupán a jelenlétemmel is képes vagyok - egy vad idegent - felhúzni; hát még ha az egy zsaru! A bátyám főnőkeféléje. Plusz hab a mókára. Vagy hogyismondják...Ahogyan megpaskolja az arcomat, csak megforgatom a szemem, követem a mozdulatát. Megragad és magával visz. Beülök az autójába, kényelembe helyezem magam, majd bekötöm az övemet. A fejemben még záporoznak az utasítások. Kizárólag hozzá menjenek… Aaront kihagyja a buliból vagy mi van? Mondjuk az nekem csak jó. Vagy lehet rosszabb lesz. Sebaj. Olyan lesz ez mint bungee jumping. Nem vágyok egyikre sem. Ráadásul ilyen zseniálisan kiismerhetetlen ábrázattal és szegényes mimikai készséggel is meg vagyok áldva, minek következtében azt se nagyon szokták tudni a körülöttem lévők, hogy min is agyalok. Ez mondjuk néha nagyon hasznos tud lenni, ám gyakran csak félreértéseket szül. - Magyarázat? Nem lesz túl tetszetős… és azt a mamlaszt miért nem avatod bele a dologba? - néztem a szemben lévő visszapillantóba, de aztán az ablakon lestem kifelé mellettem. - Beleköptél a legyeses levesembe... most hogy intézkedjek? - egy hiszti mely laposra sikeredett, hiszen tényleg nagy akció lett volna, ha nem kapcsolnak le. Erre itt ülök a nagyszájúval egy járgányba. De talán van valamim a számára. - Ismered Rodriguez-t? A Malik félét... - közelebb hajoltam az üléséhez, hogy halljam a mondanivalóját.
Köztudott, hogyha személyesen kell belefolynom mások magánéletébe, családi szálaiba akkor az nem éppen azért lesz, hogy pozitívan és harmóniában elcsevegjünk majd egymással. Amúgy sem tartozik hozzám az egész mézes mázas duma meg a velejáró ’addig vigyorgok, amíg szét nem reped a pofám’ típusú megnyilvánulás. Beszélgetőpartnernek szegényes, társaságnak meg közel sem szórakoztató életvitelem sosem okozott problémát a hétköznapjaim során, - már ha a munka területét vesszük alapul – azonban megesett, hogy egy-két embert közelebb engedtem magamhoz. Ilyen volt Bennett is, aki a lojalitásáról és a kemény munkájáról volt ismert, mellesleg nem bánt kesztyűs kézzel azokkal, akik azt rendszerint kiérdemelték. Nehezen bíztam az életemet rá, de egy idő után megtettem, ezzel viszont jött az is, hogy bármilyen szarságba is keveredik vagy netalántán a hozzátartozóinak van szüksége segítségére, közel sem válok elutasítóvá, mint minden más emberrel szemben. Már csak ezekből kifolyólag sem volt ínyemre, hogy más kezelje Wyatt újabb kirohanását, hiszen ha egyszer a rendszer benyeli, akkor vége a kis taknyosnak. Bírtam a srácot, mert volt benne spiritusz, csak ne éppen a mi idegeink ellen kamatoztatná azt. A helyszínre érkezéskor egyből leesik, hogy nem egyszerű gyorshajtás van terítéken, és miután teszek egy kört, hogy felmérjem a környezetünket, már nem is kérdéses kinek a társaságát fogom élvezni az elkövetkezendő órákban. Hagyom, hogy poénos megjegyzése könnyedén elsuhanjon a fülem mellett, ugyanakkor én nem vagyok rest a véleményem kifejtésére, végül pedig jómagam segítem be őt a kocsi hátsó ülésére is, hogy megkezdődjön a közös kalandunk első lépcsőfoka. - Tetszetős? Az sem éppen szívmelengető, hogy a képedet kell néznem, szóval bökd ki mibe tenyereltél már megint. – válaszolok kifejezéstelenül, ugyanakkor közel sem érint pozitívan, hogy újra bajba keverte magát. – A bátyádnak meg van jobb dolga is, minthogy azon pörögjön mikor lesz ismét besózva a segged. – teszem még hozzá, de azt eszem ágában sincs neki kifejteni, hogy ez az egész ügy már rég nem Aaron hatásköre. - Ezt meg sem hallottam. – jegyzem meg inkább magamnak, mintsem neki, mert nem igazán fogom őt segíteni a külön akcióinak lebonyolításában. Kérdése kapcsán elmélyednek a homlokomon az amúgy sem felhős hangulatomtól odakerült ráncok, és csak morgok valami igen-félét, hogy érthető legyen számára a válaszom. – Mi van vele? Csak nem menteni akarod magadat? – kérdezek vissza kétszeresen is, mert ha ez a terve, arról még most le kell tennie, mert ilyen könnyen nem szabadul meg tőlem. Mindenesetre örömmel fogadom az információkat, csak rajta nem fog segíteni.
Egyesek bírják a fejem, a többiek véleménye általában a WC-ben landol. Amúgy az egyik fülemen, be, a másikon ki alapon veszem fel az ilyen dorgálásokat. Nem szokott érdekelni, megfogadni csak akkor fogadom, ha tényleg nagy szarban vagyok. Azon túl semmi sem érdekel. Az idősebb Bennett a tanúja ennek. - Áh ugyan már, nem jön be a szebbik Bennett? Ejnye! - replikázok a szavaira, kissé elhúzott szájjal, az meg hogy mibe tenyereltem…hát… bonyolult. Nem is tudok mit felelni rá első blikkre. Az meg hogy Aaron kimarad ebből az egészből, nem tudom, hogy ez most jó nekem, vagy a legrosszabb, ami történhet velem amúgy. De nem baj. Nem kell neki mindenről tudnia nem igaz? Ha megtudná, akkor egyből bele lendülne és osztana szana szét. Nem kell az nekem. Az meg hogy ismeri az embert, egy plusz pont neki és közelebb visz a magyarázathoz. Cavanaugh remek ember, csak van aki nem viseli őt el… én sem, de ugyanez van visszafele is. - Remek. Akkor tudod, mennyire erőszakos és azt is, hogy mennyi embert tart pórázon. Ráadásul… hogy mondam… -akadok el egy pillanatra és kilesek az ablakon. -…bele tenyerelt egy nagyobb üzletbe. Reptéren akarja feladni a 75 kilós áruját. Marihuana, Speed, Angyalpor és még akad egy kisebb mennyiségű krokodil is. – magyarázok neki, hiszen legalább egy kis infóért cserébe elenged. Reményeim szerint. Bár őt ismerve tuti akad valami más dolog, ami miatt nem fog szabadlábon ereszteni. De megoldom… meg kell oldanom! Lehet, hogy ezt a témát nem kellett volna felhozni, még a végén egyértelmű lesz, hogy tudok sokat is beszélni. Amúgy tudok, de mindenkivel máshogy, másféle stílusban és hangnemben. Pocsék egy helyzet, de nincs mit tenni, amennyire tőlem telik, igyekszem nem úgy viselkedni, mint aki szörnyen sajnálja, mert az pláne rosszul eshetne, ha mindig bánatos eb szemekkel néznék rá. Legszívesebben szembe köpném a bátyámmal együtt. Francnak nem tudnak nyugton maradni a seggükön. Tényleg mindig a seggemben vannak és nem hagynak érvényesülni. - Amúgy itt nyugodtan ki tehetsz... innen már haza találok. - motyogom az orrom alatt, majd az ülést kezdem el hosszan bámulni, ami szemben van velem... Aztán hirtelen ijedt képet vágok és megpaskolom az ülést. - Állj meg! Állj már meg!! - muszáj lesz megállnia, különben ha nem ide fogok rókázni, ezt nem akarhatja. Falfehér ábrázatom mutathatja, hogy valami visszakívánkozik. Kicsatolom magam és ha megáll, akkor már pattanok is ki, hogy a kocsi mellé pakoljak mindent... Azt hiszem túl sok mindent kevertem meg...kaja és pia, meg úgy minden más ami jött.
Túl sok minden fut át az agyamon jelen pillanatban, hogy szívélyesen fogadjam a kisebb Bennett szövegelését, mindezek ellenére tűröm egy darabig, hátha saját magától rájön mennyire nem kellene maga alatt vágni a fát, amit eddig is szépen megtett. Lehet, hogy éppenséggel a partnerem hozzátartozója, de hozzám személyesen nincs sok köze, így ha tovább húzza az agyamat, nem fogok vele kapcsolatban sem különbül eljárni, mint másokkal egy ilyen helyzet során. Aaron említése kapcsán nem vágyok belemenni részletesen miért nincsen jelen, bár talán jobb is, hogy fiatalabb felét nem látja szerencsétlenkedni. - Nézőpont kérdése kinek mi a szép, de szerencsédre a börtönben nem ennyire válogatósak. Feleselj csak tovább és tálcán nyújtalak át nekik. - teszek ígéretet egyfajta biztatásképp, hiszen ahova normális helyzetben kerülne ott értékelnék az általa jellemzett szép vonásait. A kocsiban ülve azon pörgök miképp rángatom ki a bajból a nagyszájút, és bár egy terv körvonalazódik a fejemben, rettentő bizalmatlan vagyok még a kivitelezésében. Noha a gondolataim megmaradnak magamnak, Wyatt úgy tűnik mentené a menthetőt és olyan nevekkel hozakodik elő, amik nem mondom, hogy nem keltik fel a figyelmemet. - Ígéretesnek hangzik, de majd ha beérünk többet is mesélhetsz erről. Gondolom nem a madarak csicseregték az infókat, szóval kíváncsi lennék te neked mi közöd az egészhez. - véleményezem az elhangzottakat egy sóhajtással egybekötve, de az útról nem veszem le a tekintetemet. - Talán én is megenyhülök majd. - teszem még hozzá, mielőtt beérhetnénk a főépületbe, amihez az út úgy tűnik most hosszabban vezet, mint általában. Nem csak a fárasztó társaságot tekintve, de annak bajos velejáróit is, amik miatt kénytelen vagyok megállni és hagyni, hogy kiadja magából amit muszáj. - Kurva jó. - fejemet az ülés támlájának hajtom mielőtt kiszállhatnék az autóból, hogy megtámaszkodjak annak tetején. - Igyekezhetnél Bennett a szarakodással, mert dolgunk van. - sürgetem őt, de azért rajta tartom a szememet. Remélem tudja jól, hogyha bármivel is próbálkozik, biztos szétrúgom a hátsóját minden lelkiismeret nélkül. Türelmetlenül pillantok le az órámra és veszek egy mélyebb lélegzetet, mielőtt megkerülhetném a kocsit, az ajtaját meg szélesebbre tárnám. - Lejárt a látványos szenvedésre szánt időd, most húzás vissza a kocsiba. Ha szarul vagy, visszatartod. Most megmutathatod milyen kemény legény vagy. - rásegítek neki, hogy beülhessen az autóba és végre valahára megérkezzünk az eredeti tervünk helyszínéhez. - Alkut ajánlok. - töröm meg a közénk beállt csendet, de már most érzem, hogy piszkosul bánni fogom minden egyes szavamat. - Ejtem az egész kihágásodat, ha cserébe segítesz lebuktatni egy bandát. Mit szólsz? Képes vagy hasznos is lenni? - vázolom fel érdeklődéssel egybekötve ötletemet, és csak ezután várok a válaszra.
Elhallgatok és a mosoly is le rohad a számról, ahogy a börtönről és a nem válogatásról beszél. Ez minden csak nem vicces… inkább kussolok, még ha nehezen is megy a jelen állapotomban… Marha jó, félek egy Owenfélétől… kiröhögném saját magam, ha most látnám ezt a műsort. Neveket mondok és egyebeket és máris replikáz…majd odabent eredjen meg a nyelvem, hát remek. Fel sem kellett volna ma kelnem komolyan mondom. A rókázással nem követek el semmit, aminek ki kell jönnie az úgy is kijön, innen meg hova mehetnék? Még így is tudom, hogy futni sem érdemes, hiszen ez a kopó egyből a seggemben lenne újra és ezúttal már szigorúbban. De végül visszaterel a kocsiba, szavainak csak felhorkanás az eredménye, tehát az sem érdekli, ha telibe hányom a kocsi belsejét. Felőlem. Csak kitartás kis Bennett, megtudod mit akar és mehetsz utadnak…remélhetőleg. De ha nem, hát nem, akkor azt is túléljük. Ám szavai egy cseppet sem tetszenek, főleg így menet közben. Csak pislogok nagyokat, majd a fülembe is bedugom az ujjam, fültisztitás gyanánt, hogy jól hallottam-e a dolgokat. Alkut ajánl. Ő? Nekem? Látott egyáltalán már józanul? Tátott szájjal hallgatom a szavait… segítsek? Én? Neki? Jól hallottam? Tényleg? Baró…de! Álljunk meg egy pillanatra. Hátra döntöm az ülésen a fejem és a tekintetem is ide oda jár az autóban. - Segítek…de hé… láttál te már józanul? Adj 8 órát, hogy kijózanodjak, vagy hetet… aztán üsse kő… - visszaejtem a fejem alaptartásba, hogy a fickót nézzem. Képes vagyok-e arra, hogy segítsek? Attól függ, hogy miben…mert ha az embereimet kell elkapni, akkor abban nem tudok, de ha egy másik bandát, akkor nyert ügye van. Végül a mellettem lévő ablakon pillantok ki... - És melyik lenne az a banda? - siklik vissza a tekintetem a zsarura, hiszen persze, hogy felkeltette az érdeklődésem. Itt már semmi mosoly nem ékíti a pofám, sem jó pofizás...egyszerűen csak Wyatt-et adom neki, ahogy a bátyámnak is szoktam, ha épp úgy adódik. De tényleg kellene 6-7 óra, hogy kitisztuljak annyira, hogy ne viccnek fogjam fel az egész akciót... csak nincs ellenére. Felőlem addig be is zárhat, vagy mehetünk haza hozzá. Poén? Miért lenne az? Egy jó kis kártya, meg focimeccs mindent megold. Aaronnal ezt nem igazán művelem, amúgy sem bírja olykor a pofámat. És ez nem benyalás a főnökéhez, ez más... nem akarok rács mögé kerülni. Megéri azt hiszem.
Nem az én reszortom a szórakozás. Olyan, mintha arra kérnél egy halat, hogy repüljön, akinél ha meggebedsz, akkor sem fog a büdös életben szárnyakat növeszteni és a fejed felett elsuhanni. Wyatt viselkedése nem kicsit csapja ki nálam a biztosítékot, mert kurvára utálom a tiszteletlenséget, de a jó módszerekkel bárkit térdre lehet kényszeríteni, és ha a szép szóból nem ért, akkor majd más megtanítja neki mikor kell hallgatnia. Volt lehetőség a srácban, csak nem éppen a jó közegben adta ki magából az egészet és ezzel leginkább ellenünk dolgozott. Ezért sem örülök neki, hogy nekem kell őt bevinnem vagy éppen értelmet verni abba a hülye fejébe, mert ugye jó lenne, ha ez nem jutna vissza az idősebb Bennett fülébe. Nem mintha különösen érdekelne, hogy mit művelnek egymással, de van bennem annyi tisztelet a partnerem iránt, ami miatt visszafogom magamat. Mellesleg ha már így alakult, könnyen hasznot is húzhatok a kis srác ügyleteiből és tehet nekem egy szívességet, ahogyan én is fogok neki, ha az alku rá eső részét teljesíteni. Eleinte ugyan ezt nem sikerül a tudtára hoznom, mert még a beérkezés előtt rosszul lesz, így egy kis kitérőre van szükségünk, ha nem akarom elrontani a kocsiban a levegőt. Unottan és többnyire idegesen fogadom ezt az egészet, de várok, mert ez valahol az én érdekemet is szolgálja. Ezek után viszont jobbnak találom elejét venni ennek a szórakoztató műsornak és betessékelni őt az autóba, hogy minél előbb húzhassunk innen, mert nem érek rá egész nap az ő hátsóját furikázni. Mindketten tudjuk, hogy mekkora nagy pácban van, bár ez nála már mindennapos probléma, azért most adok neki egy lehetőséget, hogy normális tagként viselkedjen. - Az év szenzációja lett volna téged úgy látni.. - jegyzem meg ha már így felhozta, végül csak sóhajtok egyet. - Annyi időd lesz összekaparni magad, míg átbeszélünk mindent és felkészítelek rá. Nincs lehetőségünk többszöri próbálkozásra. - teszem hozzá, de már a banda nevét csak akkor árulom el, amikor az autót leállítom az épület előtt. - Valami mérgező vipera nevű tolvajbandáról van szó, akik nagyot akarnak kaszálni, hogy komolyan vegyék őket. Ismered? - érdeklődök tőle, miután mindketten kiszállunk a kocsiból és a közelében maradva sétálok be vele az épületbe. - Néhány autólopás, rablások. Eddig ennyi volt, de mindig kicselezték a rendszert. Most viszont a drog is képbe jött. - avatom be őt, majd abba a terembe vezetem, ahol az összerakott táblám van, és ahol időnk legnagyobb részét fogjuk tölteni amíg úgy nem látom, hogy teljesen felkészült az egészre.
A bátyám olykor egy kalap szart nem ér, noha most csak ezek a szerek beszélnek belőlem, az egész családom egy nagy baromságra épül. Mi értelme van rendőrnek vagy tűzoltónak lenni? Baromság. És ezt az anyám nem értheti meg, hogy miért nem lett belőlem akkor nap mentős, vagy hasonló kis buziság. Engem ez éltet és nem értik meg. Mindegy is. Owen megszólására felröhögök, az év szenzációja, ez kész poén. Még hogy vaskabátos. Kezdem megkedvelni, a végén még őt is kocsmázni hívom majd el. Mint Taylort. Benne lenne? Nem hinném, lapozzunk is. Iszom a szavait, hiszen elég érdekes dolgokat hozott fel. Felkészít? Hát aztán mire? Az élet nyakleveseire? Azt hiszem azokon már túl vagyok rég. Több nem kell. De ha neki ez kell, mert boldoggá teheti, akkor ugorjunk fejest ebbe az ismeretlenbe, amibe épp Owen visz. Vagy jól fog elsülni vagy sem. - Mérgező vipera? - gondolkodó fejet vágok, de már akkor tudtam a választ, mikor kimondta a nevet. Túl nagy falat, még a mi bandánk sem nagyon ér fel hozzájuk, mondjuk utánuk épp mi loholunk. Szóval kár lenne erre szót pazarolni és hát mégis… véletlen csak kicsúszik. - Ők nagy falat lesz. A háttérben több minden lapul, ami épp nem került be hozzátok… nincs sasszemetek fiúk. Náluk már a gyilkosság is felmerült párszor. Vannak eltűnt emberek? Akkor írd az ő számlájukra. Tegnap pont arra kóborolt a banda, mikor épp metszettek. - csak ennyit nyögök ki, a hangom tökéletesen érzelem mentes, ahogy a tekintetem is az. Igazat szólok, kezdek józanodni, most hogy beszélnem kell és mozogtam is keveset, no meg a róka is kijött. Az épület belsejében nem kell nézelődnöm, ismerem pár részét, igaz ahová most megyünk… ismeretlen terep. Aaron itt lehet? Vagy mást csinál? Más fejét idegeli? A táblát figyelem, majd az egész termet megfigyelem és a tarkómon összekulcsolom a kezeimet. - Mond csak, hogy van a drága feleséged? - téma elterelés, majd jöhet a fekete leves úgyis. Igen, tudok az asszonyáról, általában minden ilyesmit tudok, amilyen sűrű látogatója vagyok a rendőrségen. Láttam már őket együtt. De most nem is ez kell ide. - Szóval, miért kellek én most neked? Mert ezt a részét még mindig nem értem tisztán. Miért pont én, miért nem valaki más? Ráadásul a Viperák feje ismeretlen alak, általában a helyettesét küldi ki terepre, ő a háttérben mozgatja a szálakat. Kész rejtély az ürge.
Nehezen válogatom meg a partnereimet, azt pedig főképp nem tűröm, hogyha olyan ragad a nyakamon, akit inkább eltűntetnék a föld színéről, mintsem hasznot húznék belőle. Wyatt az utóbbi csoporthoz tartozik. Nem tudtam kit lehetne beválogatni erre a nemes feladatra, de ha már kéznél van, akkor keverjük a kellemeset a hasznossal és így legalább az ő problémája sem lesz akkora, mint amekkorának indult. Noha a kezdeti kocsikázásunk nem megy zökkenőmentesen, ez sem szegi a kedvemet, mert őszintén megmondva nincs kedvem szereplőválogatást tartani, a srácnak meg olyan sunyi képe van, hogy simán benyeli őt a rendszer. Kétlem, hogy idősebb fele örülne ennek a szerepkörnek, de szerencsére neki ehhez semmi köze, másrészről pedig még mindig a felettese vagyok, így az én dolgom miképp intézem az ügyeimet. Miután elregélem kikkel fogok vakrandevút szervezni neki, egyből vágja a banda nevét és még pár megjegyzést is tesz mellé. - Pont ezért kell egy belsős nekünk. – értek vele egyet burkoltan abban, hogy mi sem tudhatunk mindent azokról a dögökről és muszáj lesz valakit beküldenünk az oroszlán barlangjába, ha bármelyik irányba is szeretnék haladni. Ugyan túl sok információt nem osztok még vele meg kezdetben, azért végigkísérem őt az épületbe, hogy végül az irodámban kössünk ki a felpakolt táblám meg a halomnyi információval ellátott papír mellett. Egy széket húzok ki és a fejemmel biccentek, hogy helyezze kényelembe magát, mert hosszú napunk lesz, de a kérdése miatt megállok a tevékenységeimben csak arra a töredéknyi időre, amíg összefoglalom a válaszomat. - Valahol a semmi közöd hozzá és a koncentrálj a feladatra állapotban van. – osztom meg vele sokat nem sejtő véleményemet, majd a táblához lépek és újra végigmérem, mielőtt tovább mehetnénk. - Eddig ha nem volt világos, a feladatod, hogy beépülj közéjük. Választhatsz, hogy fedősztorit kreáljunk neked vagy maradsz önmagad mellett. Utóbbi esetében elég nehéz lesz levakarni magadról a banda bélyegét, de ez a te döntésed lesz. Én a komplett új személyiséget ajánlanám. – kezdek bele, itt még azonban nem végeztem. - Ha az információm nem csalnak, ez a banda eléggé sok mindenben utazik. A főnök, Bello figyelmére kell összpontosítanunk, így olyan dologgal kell bevágódnod nála, amihez ő nem juthat hozzá egy könnyen. Valami tipp, hogy mi nincsen még a mocsoknak? Mit hallottál még róluk? – érdeklődök tőle, mert muszáj lesz összedolgoznunk, ha haladni akarunk valamerre. Ahogyan az ő érdeke az, hogy ne ücsörögjön egy cellában, úgy az enyém is, hogy lassan eltüntessük ezeket a szemétládákat az utcáról.
Oké, a feleség téma tabu a mai napra, eleve rossz hangulatban van a zsaru srác, nem kell feszegetni a témát. Megértem oké, felfogtam. Maradok, kussolok és lapos kúszásban fogok ezúttal közlekedni. Meg ahogy azt elgondolták. A fityfenét. Letelepszek az egyik üres helyre, onnan sasolok, talán valami értelem is ragad majd rám a sok füst mellett. Beépülni és adni magamat. Vagy kiképeznek és azt a részét adnom… nehéz döntés elé állított a borsó őrnagy, de ami eddig sem ment az most sem fog menni. Még ezer próbálkozás után sem… de egyszer próbálkozhatunk… ha rosszul sül el, akkor az rosszul sül el és ott maradhat a fogam. Ezek ketten meg egymás torlának ugorhatnak. Csak bólogatok, a srác egy zseni. Komplett új személyiséget ajánl. Jobbat, mint amit én nyújtani tudok? Wow. Mondjak le magamról, csak azért, hogy neki jobb legyen az akciója. Barom. Mire választ adhatnék, addigra belekezd más dologba, így aztán unottan pillantok rá, várom, hogy sorra kerüljek. Nem mindig vagyok én tapló paraszt, aki bele pofázik a másik szavába. De jön a feketeleves… mit adhatunk Bellónak? Tarkót vakarok, ez elég kényes téma… főleg így. - Hát figyelj zsarukám… a csórikám szereti a fekete nőket hajtani… akad egy a készletben? - húzom el a számat, hiszen nem egyszer láttam, hogy összeszedi az utcáról a fekete nőket és gondolom nem házimunkára fogja be őket. Szex, kielégülés és minden ilyenre kell neki…gondolom. De hogy csak fekete nők… - Meg szereti a jó gépfegyvereket… bármennyi pénzt képes kiadni értük. - nem tudom mennyit tud, mennyire apró részletek kellenek neki, de amit tudok, azt kivételesen jó fiú mód kiadom neki. Megéri. Egyelőre nem tudom. Megteszem, ami tőlem kitelik, de ez nekem is jó pont, hiszen nem kerülök rács mögé. Mennyire kellene mélyre ásni? - És mit kell nekem tenni ezért az új komplett személyiségért? - remélem nem kell majd kalapot és úri gúnyát húznom emiatt, vagy épp fekete nővé avanzsálódnom… ciki lenne. Pipacsot sem fogok szedni Cherry-nek, nem is szereti a csaj… - Amúgy oké hogy új személyiség meg minden, de fegyver nélkül nem indulok útnak. - szóval vagy a sajátom, amit elkoboztak, vagy adnak a sajátjaikból. Nekem aztán mindegy. - Tudod, szeretek kemény lenni, szóval valami olyan fegyvert adj... - de aztán megint a hallgatás. Most itt én tanulok és kussolnom kell. Ami nehéz.
Kezdőlap
Idegesen vágom le a kezemben lévő aktát az asztalra és újra szemügyre veszem az összegyűjtött bizonyítékok tárházát, melyek a táblára vannak kiaggatva. Kezem az államra siklik, és ismét átfutom mindazt, amink eddig van. Pontosabban nekem van, mert olyan szintű ügybe tenyereltünk bele, amibe a partneremet sem vonhattam bele. Egy elég szervezett banda kezdett el tevékenykedni az elmúlt másfél hétben, nevükhöz pedig autólopások köthetőek, és a drog csempészése. Azonban a jól szervezettséggel nekünk tesznek keresztbe, hiszen minden nyomot elfedtek és aligha utal bizonyíték még a létezésükre is. Ez viszont napról napra egyre jobban frusztrál, mert még csírájában kell elfojtani mindezt, amíg túlságosan el nem terjednek. A bizonyítékoknak is felfogható szegényes tartalmát pakolom ki az asztalon lévő aktának, amikor a telefonom jelezni kezd, és a vonal túlsó végén lévő férfi egyenesen engem kéret. Eleinte nem értem minek kellene nekem kivonulnom a helyszínre, de az ismerős név hallatán egy beleegyező választ hallatok, és miután kinyomom a hívást, egyből elhagyom az épületet, hogy összeszedjem Aaron öccsét. 
