A nap fénypontja mindig az a pillanat, mikor kisétálok a munkahely hátsó kijáratán, pláne, ha ez már zsinórban a harmadik napom, amikor kemény hat órát tudok aludni, vagy kevesebbet. Nem tudom, meddig fogom még bírni ezt az életmódot, de muszáj vagyok a lehető legtöbb pénzt félre tenni, különben sosem lesz ebből tovább tanulás. Bár, már így is úgy látszik, hogy talán fel kellene adnom. Lassan hat éve élek itt és még nem vittem semmire. A sok kamu szöveg, hogy "váltsd valóra az álmaid" meg, hogy "New York a lehetőségek városa" teljesen elvették az eszemet. Nem is értem, mit gondoltam, mikor hat évvel ezelőtt leléptem otthonról és ide jöttem. Oké, azt mondjuk sose bántam meg, hogy a kretén anyámat ott hagytam, de azt, hogy épp ide jöttem, már igen. -Köszönöm. Jó éjt Derek.- köszönök el a drága főnökömtől, miután a kezembe nyomja az aznap esti béremet a szokásos perverz ábrázatával, majd kilépve az irodából a pénztárcámba tuszkolom a zöldhasúkat. Elég jó pénzt tudok itt néha összeszedni, ha épp olyan társaság van bent, akik szeretik dobálni a pénzt. Még szerencse, hogy a borravaló a miénk. Más esetben nem is vállaltam volna anno a melót, mert hát sok embertől lehet hallani, hogy a főnök lenyúlja a jattot. A miénk szerencsére úgy tele van lóvéval, hogy leszarja azt a pár száz dolcsit, amit össze tudunk táncolni magunknak. Sietve előkotrom táskámból a cigis dobozomat, miközben a kijárat felé sétálok és futólag elköszönök mindenkitől, akivel épp összetalálkozok. Mikor végül kilépek az ajtón és a friss, hűs levegő megcsapja az orrom, egy ismerős alakra leszek figyelmes pár méterrel odébb. Van egy sanda gyanúm, hogy az illető engem várt, hiszen, aki már ismerős errefelé tudja, hogy éjfél után nem sokkal szoktam lelépni és ilyenkor van lehetősége a züllött fazonoknak venni tőlem pár gramm füvet, vagy ilyen-olyan bogyókat. Ezt sem értem, hogy mi a francnak kezdtem el. Csak a baj van vele, ráadásul addig jár a korsó a kútra, ugye? -Elnézést. Van tüze?- szólítom meg, mikor rájövök, hogy a gyújtóm vagy lenyúlta valamelyik kolléganőm, vagy az öltözőben hagytam. Semmi kedvem verni az ajtót és megvárni, amíg valaki visszaenged egy nyomorult gyújtó miatt, szóval próba szerencse. Csak ekkor nézem meg alaposabban az illetőt és bár elég sötét ez a hátsó rész -az ajtó feletti kis lámpa szart nem ér-, felismerem a pasast. Csak épp nem lenne szabad itt látnom, hiszen legutóbbi információim szerint, ő már meghalt. -Wé? Te vagy az?- lépek közelebb összeráncolt homlokkal, közben azt hiszem, nagy valószínűséggel úgy nézhetek, mint aki szellemet lát. De hiszen, elvileg annak kellene lennie! Vagy berúgtam volna attól a két áfonyás vodkától? Az lehetetlen. Ennyire még én se vagyok puding. Pillanatok alatt felidéződik bennem az a pár jelenet, mikor találkoztunk és el láttam némi földi jóval, de mindez már meglehetősen régen volt és akárhogy is töröm a fejem, tudom, hogy jól emlékszek. Azt mondták, hogy meghalt. Még temetése is volt, de ez a tag akkor most kicsoda? Az ikertestvére vagy mi a franc?
Az újév olyan gyorsan lepörgött, hogy csak nah, az azt követ napokat meg szinte észre sem vettem. Hol betépve voltam, hol pedig munkát intéztem, ahová kiküldtek. Meg kaptam pár fülest a bátyámról és Cherry-ről. Mérges voltam? Kiakadtam kicsit. De hamar lenyugodtam, hiszen már semmi közöm hozzájuk. Gondolom én kis naiv. Hiszem Tayler-t is küldöm feléjük látogatóba, hegyezze a fülét mi is folyik arra felé. De ideges voltam különben. Egy jó másfél hete annak, hogy túl tiszta vagyok. Nem is ittam egy csepp alkoholt sem és nem éltem illegális szerekkel sem. A bátyám most tuti megdicsérne. Bronxban nem ismerem az eladókat, csak odahaza tudtam, hogy ilyen téren kiben bízhatok meg. Szóval át kellett utaznom… paráztam ám. Rejtve kellett maradnom, kapucnis pulcsit vettem és bőrkabátot, ezzel rejtettem a kilétemet. Halott voltam.
BrooklyN
Igyekeztem nem túl feltűnően viselkedni és sok ideig tartózkodni a városban. Valahogy nem csípném ha több mint 2 hónap után elkapnának a sírból felkelésem óta. Nem díjaznám a nyugodt időszakomat felcserélni és nem akarom látni egyik ismerősömet se. Illetve most egy miatt jöttem. Tudom hol dolgozik, azt is tudom mit és mikor végez. Így aztán időben értem a helyre, hogy várhasak rá. Annie-t évek óta ismerem, így aztán veszem is tőle a sok földi jót, hiszen jót ad jót áron. Nem csoda hogy átruccantam ide. De sokan járkáltak erre, szóval lehajtott fejjel álltam mindenkitől távol és ahogy a csajszikám megjelent az ajtóban, hát én sem késlekedtem. Kérdésére hamiskás vigyorra húztam ajkaim, de közelebb léptem hozzá, zsebemből már nyújtottam is felé a gyújtom. Felismert és mint aki szellemet látott, hát hófehér lett. Óhóhó, jól áll neki ez a szín. De aztán amint karnyújtásnyira értem hozzá, az ajkaira illesztettem két ujjamat is, egy mutatót és egy középsőt. - Psszt. Beszélnünk kell. - intettem a fejemmel, közben a kezébe nyomtam a gyújtót, majd kérem vissza, majd odébb oldalogtam. Aztán ismét felé fordultam. A kapucni alól pislogtam rá. - Ez a találka kettőnk között kell, hogy maradjon, jó? Mindez meg sem történt! - kicsit szigorú tekintettel meredtem rá és ez nem épp kérés volt részemről. Még csak az kéne, hogy előálljon itt visítozni, hogy életben vagyok és még a zsarukat is rám hívják. Kerüljük el a felesleges köröket. - Tulajdonképpen a benga jó anyagjaid érdekelnének. Van még belőlük ugye? Mond hogy van még kislány. - suttogtam kissé közelebb hajolva, egy kedvesebb vigyort is megejtettem ezúttal felé.
Nem tudom, ha az a cigi nem lett volna épp a kezemben és nem szolgáltatott volna tüzet Wyatt olyan gyorsan, két lábon tudtam volna-e maradni. Hiszen mégis csak egy olyan személy ácsorgott előttem, akiről már réges-rég azt hittem, hogy halott. Mit azt hittem? Mindenki azt hitte! Meg volt a temetés, a sajnálkozás, a "halottról jót vagy semmit" dolgok és erre tessék. Itt ácsorog és épp tüzet ad. Ráadásul, miután meggyújtom a cigimet és ajkaimra kívánkozik az a kérdés, mellyel tudtára hozom egyben, hogy felismertem, két ujját a számra teszi, jelezvén, hogy lehetőleg fogjam be. Ha eddig képes lettem volna elhinni, hogy netán csak a szellemét látom, most megbizonyosodhattam róla, hogy nem. Megérintett, tehát vagy a filmek kamuznak és a szellemek meg tudnak érinteni minket, vagy tényleg életben van. De mégis, hogy a fenébe??? -Oké, nem vagyok hülye. Sejtem, hogy nem azért ácsorogsz itt hátul tutyiban a sötétben, mert közhírré akarod tenni, hogy élsz de... atyaég! Életben vagy!- suttogom, de még a suttogó hangomon is érezni, hogy teljesen el vagyok képedve. És mégis miről akarhat ő beszélni velem? Oké, ismerem régóta, üzleteltünk is jó párszor, de miért pont engem talált meg, ha már -nem épp a harmadik napon, de- feltámadt? -Nem mondod, hogy feltámaszt az Úr és te máris a rossz úton akarsz újra járni?- vágom csípőre egyik kezem, miközben hamiskás mosoly kúszik az arcomra és beleszippantok a cigimbe. Mielőtt azonban bármi üzletelésbe bele kezdenénk, alaposan körbe nézek. Páran lézengnek a hátsó kijáratnál, ami nem épp egy forgalmas utcának nevezhető, hanem inkább sikátornak, szóval itt csak olyan emberek járkálnak, akik vagy a klubbhoz tartoznak, vagy épp valamelyik leányzó ígért be nekik egy kellemes pásztorórát meló után. -Persze, hogy van. Miféle kérdés ez? De te is tudod, hogy nem vagyok kislány.- nézek rá áldurcás ábrázattal, miközben a cigit a számba biggyesztem és máris kotorászni kezdek a táskámban. Életem során ki tudja már hanyadszorra, de gondolatban elküldöm magam a fészkes fenébe, amiért én is a tipikus "női táskák" becses viselői közé tartozok amiatt, ami benne leledzik, de végül hosszas vakon taperolás után megtalálom, amit keresek. -Tulajdonképpen, mit szeretnél pontosan? Félre ne érts, hízelgő, hogy épp engem kerestél meg, hiszen köztudott, milyen jó cuccokat árulok, de... képes voltál kockáztatni a lebukásod? Egyáltalán, hol voltál eddig?- pislogok fel rá olyan közel, hogy ha valaki mögöttem ácsorogna se érthetne szerintem egy szót se abból, amit beszélek, miközben a kis csomagot gondosan kibontom és megvárom, mit is óhajt a vevő. Tudom, elég sok kérdést dobtam föl neki hirtelen, de azért, ha egy halott ember megjelenik valaki előtt, szerintem tökre jogos, ha milliónyi kérdés bukik ki belőle. Igazság szerint az is jogos lenne, ha én buktam volna ki, nem a kérdéseim ajkaim közül, de ezek szerint elég jól viselem az ilyesfajta meglepetéseket.
Nem szokásom embereket megrémiszteni, főleg mert köztudott, hogy én vagyok, voltam a város szépfiúja. Véletlen volt tényleg. De ahogy a csaj meglepődik, hát sűrűbben kéne meghalnom, nem? Megmosolyogtat a dolog, de mégis arra késztet, óvatosabb legyek. Még ennél is. Remélhetőleg ért a szóból. Nem kívánom tovább ragozni a dolgot. Nem vált ki belőlem látványos reakciót a kérdése, amivel a beszélgetés témáját a rossz útra tereli. Legalább lekattant arról, hogy a magánügyeimről faggatózzon. Sose szerettem, ha a magánéletemben turkálnak. Azért magánélet, mert senkinek, semmi köze hozzá. Engem leginkább az foglalkoztatott, hogy Cherry és Aaron rendben meglegyen. Ők voltak az elsődlegesek. Mindenki más utánuk következett. Nem sirattam meg senkit, mert nem szoktam érzelmi kötődésbe kerülni senkivel. Ez történt, kész, így tartottam jónak. Nagyobb közegbe akartam kerülni, ehhez ez járt és nem panaszkodom. - Nem. Nem igazán tartom magam Jónak. - közönyös választ adok. Kellemes előnyei vannak annak, ha valaki be tud olvadni a szürkeségbe, és nem figyelnek fel rá. Néha persze kísértésbe esek, és felhívom magamra mások figyelmét, de ez már csak ilyen, ha nagyon akarok valamit. Most pedig nagyon akarok valamit. Csak akkor teszem a szépet a nőknek, ha az érdekeim megkívánják. Nem vagyok se érzelgős, se romantikus. - Kell minden, amid van jelenleg. Csak add. Van pénzem bőven rá. - egyelőre a hol voltál-ra nem reagálok, ha adja a cuccot, akkor kötelezem magam a válaszadásra. - Nem mintha nem bíznék meg benned Annie… de nem nagyon van okom elregélni a hollétemet. - pöckölöm meg a homlokát, merő kedvességből. A feladataimat hiánytalanul és maximálisan elvégzem. Ez is egy olyan dolog, de ezt kivételesen magamnak adtam és nem a vezetőség. Szeretem a környezettemet zavarba, esetlegesen kényelmetlen helyzetbe hozni, mert szórakoztatónak találom. Még nem kezdtem el, valahogy nem találom a jó időt erre, de hasznosnak találom addig, mg nem érkezik felesleges arc ide. Egyértelműen szórakozok vele. Szeretem mások határait feszegetni, mert ezzel sok mindent ki tudok deríteni az illetőről, ami később még jól jöhet. - De azt elmondhatom, hogy nem itt. - villantom a vigyoromat, majd elveszem tőle a cigit és beleszívok jó mélyet, ha még jó ideig itt kell ácsorogni és kerülni a tekinteteket. Adja a cuccost és már itt sem vagyok. Ez a legfontosabb. Legalábbis nekem. Bár még tartom magam, hamar el tud gurulni a gyógyszerem és akár még bántódása is eshet, az meg se neki, se nekem nem lenne túlzottan jó.
Valahogy sejtettem, hogy Wé azóta se javult meg, mióta utoljára láttam. Meg amúgy, miért is javulna meg? Oké, hogy most volt ez a "meghaltam" dolog, amit azóta se tudok nagyon, miért csinálhatta, de az még nem azt jelenti, hogy rögtön megjavul az ember. Ráadásul nem is nagyon van közöm az egészhez, csak hát az ember, ha már összefut valakivel, aki elvileg halott, lehet, hogy picit kíváncsi lesz, nem? -Valahogy sejtettem.- mosolyodok el, miközben immár a kezemben tartom az összes létező cuccot, ami csak van nálam. Megkoronázná a napomat, ha tényleg megvenne mindent, ráadásul akkor nem kellene a kis cselemhez folyamodni, miszerint nem a lakáson rejtem el a csomagot, hanem a lépcsőházban valahol, nehogy megtalálja a lakótársam, aki történetesen zsaru. Nem igazán lenne jó, ha lebuknék. Így is pengeélen táncolok, szóval az a legjobb, mikor mindent sikerül eladnom, és nincs rizikó. -Rendben. Van minden, mint a mesében, de nézd csak át nyugodtan, hogy biztos lehess benne, nem verlek át.- adom át a kis tasakot, majd összefonom karjaim magam előtt és úgy figyelem, mit is fog tenni. A mi köreinkben nem nagyon van jelen a bizalom. Senki sem bízik senkiben és azt hiszem, ez így normális. Számítok is rá, hogy alaposan át fogja nézni a tasakot, és én is ugyanígy tennék. Abban viszont tudom, hogy nem kételkedik egy pillanatig sem, hogy minőségi áruról van szó. A főnököm nem igazán szokott ezzel rizikózni, hogy esetleg pocsék minőségű anyagot bízna ránk. -Akkor ne áruld el. Tudom, semmi közöm hozzá, csak megkérdeztem.- vonok vállat, hiszen igazából akkor sem fogom álomba sírni magam, ha nem mondja el, mi történt vele, mióta "meghalt". A lényeg, hogy ezek szerint életben van és persze tudom, hogy erről nem beszélhetek senkinek. Gondolom nem véletlenül játszotta meg a halálát, szóval tiszteletben tartom, amit kért tőlem: kussoljak. -Igen, azt észre vettem, mert nem láttalak sehol, pedig pár hete volt egy kis zűr, amikor azt kívántam, bár életben lennél, mert te talán ki tudtál volna segíteni.- lesek rá felvont szemöldökkel, ahogy kiveszi a kezemből a cigimet, de nem csinálok belőle nagy ügyet. Nem szokásom egy fél szál cigi miatt balhét csinálni. Abból viszont még balhé lesz, ami pár hete történt velem, ugyanis valaki meglopott az öltözőben és eltűnt a tasak, amit akkor este kaptam. Valamelyik lány volt, ebben biztos vagyok, szóval ennek majd még utána kell járnom, de akkor épp jól jött volna, ha tudom, hogy Wyatt él. Vettem volna tőle anyagot és azt tovább adhattam volna a kuncsaftoknak. Így viszont nem csak a pofám égett, de még buktam is egy csomó pénzt. -Gondolom nem is maradsz itt sokáig, csak emiatt jöttél, igaz?- tudom, megint olyasmit kérdezek, amit nem feltétlenül kell az orromra kötnie de, ha már itt ácsorgunk, legalább beszéljünk valamiről, nem? Mondjuk ácsoroghatunk itt tök csendben is, csak az elég kényelmetlen számomra.
Jobb lenne, ha nem tudódna ki az ittlétem, sokat gürcöltem azért, hogy halottnak higgyenek. Sokat tettem azért, hogy olyan körökbe kerüljek, amit már igazán kiérdemlek, szóval nem ereszteném el ezt az esélyt. Évek óta felsőbb körökbe vágytam, de ezt durvább módon kellett eszközölni, hát megléptem, nem érdekelt, hogy a család mégis hogyan fogadja a hírt. A kisebbik Bennett fiú halott. Majd megemésztik. Nem szívesen kerülnék egyik szeme elé, nem a bűntudat miatt, sokkal inkább a szabadságom az, ami most többet jelent. Ahogy a kis tasit megkapom máris szétnyitom, megnézem, milyen anyagot akar eladni, mégis miféle fajta. De ahogy elnézem megint a legjobbat hozta el számomra. Nem kétséges, hogy megveszek mindent tőle. A zsebembe nyúlok, miközben visszacsomagolom az illegális szereket. Szavait hallva a mosolyom is ott bujkál, végül a kezébe nyomok egy rakat kötegelt lóvét. Úgy nagyjából 250 $, szóval ez kitart jódarabig nála. És még borravaló is van közte. Lekötelezett, hogy van nála remek cucc, szóval jah, ráadásul nagyon kell, szóval alap hogy többet fizettem a szolgáltatásaiért. - Zűr? Miféle zűr?! - persze hogy érdekel, a csaj egyike azoknak, akiknek ha kell segítek és kissé ég a pofám, hogy ebből most kimaradtam, de persze érthető okokból. a cigijéből szívok egyet kettőt, de aztán vissza is adom neki, csak ennyi kellett, pár napig ehhez sem jutottam hozzá. Nem azért, mert nem volt rá pénzem, hanem ahol voltam ott épp veszélyes lett volna a dolog. Megtiltották, de hát jó gyerek lévén nagy nehezen hallgatok az emberekre körülöttem… főleg ha tudom, igazuk van. Basszák meg. - Mondhatni igen, csak ezért. Ha tovább maradnék, az valakinek szemet szúrna… nem akarok még nagyobb balhét magam köré, gondolom megérted. Épp elég ez a halál dolog is, nem kell még egy feltámadással is foglalkoznom. - Cherryt meg jelenleg nem tudom merre kutassam, lehet hogy nincs is otthon, lehet hogy meghúzta magát valamelyik haverjánál. Csajnál. Akárkinél. - Hallottál valamit mostanában? Valamit, ami még engem is érdekelne? - érdeklődtem, sőt ha megoszt velem ezt azt, akkor még juttatásban is részesülne. Mondjuk nem egy köszönöm szépen, de egy kis pénzt még neki is megérne…amúgy meg szörnyen kanos vagyok…szóval ha ebben is kisegítene… túl sokat kérek? Ugyan! Attól mert meghaltam, hát semmit sem változtam.
Nem igazán volt még panasz azokra a szerekre, melyeket árulok, így most ahogy átadom Wyattnek a kis csomagot, nem is várok semmi mást, mint elégedettséget. Bár igazából nekem gőzöm sincs, hogy melyik milyen lehet vagy, hogy egyáltalán mi a különbség rossz és jó cucc között, szóval ilyen téren hátrányom van, mert nem vagyok minőség ellenőr is, mint a legtöbb árusító. Nekem épp elég volt, hogy anyámat láttam állandóan szétcsúszva és, míg az emberek egy része ilyenkor követi az elődöket, én a másik részt képviselem, akiket inkább arra ösztönöz az ilyen élmény, hogy ki se próbálják soha. Nem akarok anyám sorsára jutni, így soha nem is nyúltam ilyen szerekhez. Egyszer kóstoltam bele a fűbe, de az elég is volt. Köszönöm, nem kérem, másoknak viszont árulom, mert miért ne? Mindenki maga dönti el, hogy mennyire cseszi el az életét. Nem vagyok én pap, hogy a jó útra tereljem a nyájat, nem? -Valaki elcsórta a cuccot a táskámból, szóval mondhattam egy csomó vevőnek, hogy "bocsi, most nincs". Elég gáz volt és féltem is picit, hogy majd kinyír valamelyik veszélyesebb fazon vagy akármi, de végül nem lett gáz. Kivéve, hogy buktam egy csomó pénzt.- na igen. Emiatt pedig még lesz balhé, ebben biztos lehet az összes ribanc, aki velem dolgozik. Nem szokásom ilyesmit annyiban hagyni, úgyhogy nem is fogok addig nyugodni, míg ki nem derítem, hogy ki volt ez az aljas szemét lotyó. Mert tuti, hogy valamelyik lány volt, hiszen az öltözőbe idegen nem mehet be és kb mindig van ott valaki, hogy erre ügyeljen is. -Persze. Megértelek és így is elég rizikós, hogy ide kellett jönnöd.- bólogatok, mert bár nem értem még most se, hogy mire volt jó ez a "meghaltam" színjáték, de őszintén szólva lehet, hogy nem is akarom tudni. Ha valakinek ilyesmit kell eljátszania, annak már nyomós oka lehet és talán elég veszélyes is, tehát jobb, ha ebből kimaradok. Na meg, amúgy se vagyunk olyan bensőséges viszonyban, hogy Wyatt ilyesmit meg kelljen osszon velem. -Rodriguez kiesett a játékból, lecsukták, de az emberei még mindig ügyködnek. Állítólag bentről irányítja most a terjesztést, úgyhogy meg van még a banda, csak megerősödtek. Ezen kívül viszont nem sok hírrel tudok szolgálni sajnos.- szívok bele a visszakapott cigimbe, miközben alaposan elgondolkozok, milyen infó lehet még, ami érdekelheti, de más nem jut eszembe. Igazság szerint ez a Rodriguez ügy az, ami szinte mindenkit érint, aki csak árulni szeretne, mert elég erőszakos bandáról van szó. Nincs "ejnye bejnye" vagy ilyesmi, ha az útjukba kerül az ember. Simán kinyírnak bárkit, hogy aztán egy kukában találjanak majd rá az illető holttestére hetekkel később. Eléggé fel is dobta az üzletet a tény, hogy a főnök rácsok mögött van és némileg nehezebben megy már nekik a terjesztés. Sok új kuncsaftom van tőlük. -Sok más infót sajnos nem tudok, mivel nem vállaltam a privát szobás részleget. Van, aki az igazán nagy titkokat ott tudja kiszedni a pasikból, de nekem az nem menne...- sóhajtok egyet, majd elnevetem magam, mert őszintén szólva elég furán hangozhat ez egy olyan lánytól, aki egy rúdon riszálja magát fehérneműben. Bár szerintem még így is nagy különbség van aközött, hogy valaki prostiként játszadozik valakivel a privát szobában vagy, csak a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" elv szerint táncikál. -Mivel jöttél egyébként?- érdeklődök finoman, mert ugye nem akarok én konkrétan rákérdezni, hogy nem-e kocsival jött és nem-e haza vinne, mert az pofátlanság. Szóval, előbb inkább megtudakolom, nem-e tudnék egy fuvart kérni tőle, ha esetleg arra megy, amerre lakom. Ha nem, akkor persze marad a metró és társai.
Kirabolták a csajt. Ki tehette ezt vele? Jó persze, jó cuccokat árul és sok vevője is akad, de mégis bukott. Kár hogy nem tudja ki volt, elintézném az ürgét, letudva napi jó cselekedetnek. Csak épp senki sem dicsérne meg érte, tekintve hogy elég messzire elmegyek egy két dologgal kapcsolatban. Még ölök is…már öltem vér tapadt a kezeimre, nem tudom hogy bánjam-e vagy örüljek, hogy ott tartok ahol. A pénz és a drogok nagy úr, így aztán átérzem a helyzetét. Mindenki helyzete szar, ha küzd valamiért, én az életben maradásomért teszem, így aztán megteszek minden tőlem telhetőt. Ezt ajánlom Annie-nak is, a maga módján lökje fel magát a nagyok közé. Én is ezt tettem. A hírek nagy előrelépést igazolnak, mindenki megindult, hogy nyerő szfériát állítson fel és közben vagy bele bukik, vagy nyert ügye van. Rodriguez pedig egy szar szemét alak, szóval jó tudni róla efféléket, hiszen nem épp a birkatürelméről híres. Ennyi infó nekem most bőven hogy elegendő, a bátyámról nem tud semmit, de nem is gáz, majd felderítem magam… de egyelőre lépnem kellene, hiszen az előbb láttam egy rendőrkocsit, gáz lenne ha rám találnának, vagy ha épp menekülnöm kell. Nem akarok. - Busszal jöttem. - sajnos hazavinni nem tudom, sem kísérni, hiszen ismerem arra a járást és akad pár zsernyák a területen. –Bár elég húzós azzal is közlekedni, de pont ez nem hat meg. – vonok vállat, majd ismét körül nézek. - Egy darabon elkísérlek, aztán elválnak az útjaink. Ha kell még anyag, akkor úgyis felkereslek. - szavaim úgy hatnak mint egy drog, rácsimpaszkodtam a drogjára, nem eresztem, kell, akarom, csak mi ketten és a szerek. Meg úgy az egész életem, ami ment a levesbe. De ezzel élek, hozzászoktam, hozzám nőtt, mint a táncoshoz a tánc, vagy vényasszonyhoz a bibircsók.
Kezdőlap
//