Kiválóan tud alkalmazkodni, főleg akkor, ha akar is, már pedig a tegnapi bakik sorozata után erre vágyik. Nem feltétlenül arra, hogy erőltetett szimpátia legyen kettejük között, csak, hogy megtalálják azt a hangot, amit szerinte egyáltalán nem lehetetlen. Ő nem egy faragatlan tuskó, a másik pedig, állítása szerint nem fapina, úgyhogy nem hiszi, hogy teljesíthetetlen a feladat. Lehet a rózsa nélkül idáig sem jutnak, így reméli, Patrizia is belátja, a gesztus részben célt ért, még ha túlzásnak is véli.
Csak egy finom utalást tesz arra, amit még ő sem igazán ért vagy fog fel, mert Fabrizziot nem az érzelmei irányítják. Illetve tudják, ha tisztában van vele, hogy arra van szükség, de ő még semmivel sincsen tisztában, csak van egy ingatlanosa, aki úgy szívta a vérét az előző nap, ahogy talán még senki más.

Az üzenet küldésekkel az a gond, hogy nem tudhatja az ember, hogy amit ír, az úgy jön-e le a másiknak, ahogy szánja. Erre vannak azok a bizonyos fejek, amik talán segíthetnek abban, hogy írásunk hangvételét valamiképpen átadjuk a másik félnek. De sem ő, sem a férfi nem használ ilyesmit, aminek köszönhetően elég hivatalosnak ítéli meg az egészet, főleg azután, hogy olyan mintha viccnek szánt szavai nem úgy érkeznének a másikhoz, ahogy szánta.
Legalábbis reméli, hogy képesek erre. Neki rossz napja volt, ahogy azt mondta is. Az, hogy ilyen módon reagáltak egymásra lehet, hogy ennek köszönhető. De azt sem veti el, hogy lehet ennyire irritálják egymást. Bár ez ritkán fordul elő vele.

Nem, mintha ez meglepte volna, gyakorta intéz virágokat arról a helyről, ahol ezúttal is intézkedett. Szerinte egyébként az ékszerek mellett az egyik legszebb gesztus, amivel egy hölgynek szolgálhat, és az sem áll távol tőle, hogy az üzleti partnerei családtagjainak kedveskedjen hasonlóval. Ami, ha már múltra tekintő szokás legalább nem verhet olyan hírt a környéken, miszerint le akarja fektetni az ingatlanosát. Patrizián kívül keveseket fog ez meglepni, bár az újonnan fejét ütött pimaszság azt az érzést kelti benne, hogy reméli, legalább Tiziano reagál egy megjegyzéssel, amikor a következő közegben megrendezett eseményen találkoznak.
Ha meg nem teszi, akkor tudni fogja, hányadán áll a másik olasz a nővel.
És ez minden egyéb gondolata mellett is igaz lehet. Az már megint más, hogy egyéb célja is lehet, hogy volt a virágokkal, de ez nem olyasmi, amit a másik tudomására akarna hozni most, vagy akár a közeljövőben.

Erre a kérdésre könnyedén tud választ adni. Feléjük a rózsa a szerelem és szeretet virága. Édesapja szokott az anyjának adni bizonyos alkalmakkor. Ezen példával felnőve, nem érti, hogy ez a csokor miért itt landolt, miért nem a férfi feleségénél.
Gyermeki viccelődéssel próbálja érzékeltetni azt, hogy tényleg nem az a fapina, akit már említett. Ettől függetlenül tartja magát ahhoz, hogy ez túlzás, számára még akkor is az lenne, ha szeretők lennének.

Halk nevetést hallat, aztán ingatni kezdi a fejét, és hátradől a napágyon, hogy kényelmesebb pozíciót vegyen fel ehhez az üzenetváltáshoz.
Nem szeretné magát fényezni, ezek csak a tények; ha valami mellett leteszi a voksát, akkor nehezen változtat, sőt, a legkényelmesebben a megszokott, már jól ismert helyzetekben érzi magát. Ezért is volt annyira fontos számára a család, és annak a biztonsága, de mivel az felborult, nem csoda, ha ez a helyzet sem zökkenti már ki, ami Patriziával alakult közöttük. A virág ezt volt hivatott elsimítani, de valahol azért számíthatott volna arra, hogy rossz néven veszi a másik azt, amit nem is annak szánt. Erre tegnap is volt, nem egy példa.
Az árulkodás meg egyáltalán nem illene ehhez a férfihoz.
Nem tagadja, hogy valószínűleg néhány virágszál összecsapva is elegendő hatást keltett volna bárki másban, mégis, az ő családjára a túlzás a jellemző, ő ebben nevelkedett, és amíg megteheti, el fog kényeztetni mindenkit maga körül. Természetesen a célja a másikkal nem ez volt, de nehezen találja meg a határokat, amikor arról van szó, hogy adni tud. Márpedig ő azt szeret a legjobban.

Nem számít válaszra, így nem ül tűkön várva azt. Inkább a munkájával kezd foglalatoskodni, ezért beletelik bő húsz percbe, mire egyáltalán elolvassa a kapott választ.
Tekintete újra és újra a virágok felé táncikál, melyek természetellenesen nagyok és sok. Túl sok. Sokk.
Bár teljesen érthető lenne, hiszen a tegnapi nap eléggé csúfos bemutatkozás volt a részéről. Szinte meglepődött azon, hogy nem egyből a főnök irodájában kellett kezdenie ma reggel. Le kéne tennie most már az előítéleteiről.
A csokor méretéből kiindulva, el sem meri képzelni, hogy miket tehet ez az ember azokkal, akiket ismer, szeret. Pedig mennyi értelmesebb dologra lehetne költeni azt a pénzt.. sóhajt egyet evégett, hiszen neki semmi köze ehhez. Talán most az egyszer jobban járna, ha csak megköszönné és ennyi.
Akkor viszont, nem kéne várnia annyira azt, hogy választ kapjon. Pedig, most már kíváncsian várakozik, mint egy kis tini lány.

A legsimább útjuk tényleg az iroda felé vezetett, és csak azért nem történt nagyobb katasztrófa, mert nem tudtak egymással érdemben kommunikálni. Abban már csak reménykedni tudott, hogy mikor elváltak az irodánál, a másik valóban megfogadta a tanácsát, és szerelőhöz viszi megjavíttatni a kocsiját, mielőtt ismét napi használatra adja a fejét.
A rossz kezdés ellenére valami felvillanyozta, és még a szokásosnál is jobban lendült neki az üzletnek, ami a város után ismét vidékre szólította. Ez a lendület aztán a nap hátralévő részére elfeledtette vele a történteket, hogy mikor este jórészt magára maradt, hiszen Viviana kiköltözött a vendégházba, eszébe jutott valami.
Hiába élvezte az évődést, nem szeretné, ha Patrizia szemében udvariatlanként maradna meg, hiszen Fabrizzio sokat ad mások véleményére, csak ezt éppen nem hangoztatja. Még az este folyamán intézi a futárt Nápoly legdrágább virágboltjába, és külön kéri, hogy legszebb, legnagyobb fejű rózsákat válasszák ki a csokorhoz. Az üzenetet pontosan lediktálja, és így engedi el a nap rövid, de hátralévő részére a történteket.
Az üzenet érkezésekor otthon ül egy kávéval a teraszon, és éppen azt a kilátást nézegeti, amit kért Patriziától is, és bár úgy gondolta, egy komolyabb mankót ad a felesége túlzó kérései mellé ezzel a másiknak, utólag kiderült, hogy kifejezetten magára vette a találkozó rövidségét. Ezen, ha akarna, még most is tudna nevetni, de az üzenet ennél érdekesebb számára.
Mert, hogy az üzenet egyértelműen kitér arra, hogy a célja nem ez volt a másikkal, így pedig nehezen lehetne azt hinni, hogy célt vétett a gesztus. Nem tudja egyébként, mire számított a másiktól, de továbbra is furcsa számára, amiért ezeket a gesztusokat nem tudja megfelelően fogadni.

Elég váratlanul érte, mikor az irodában megjelent egy futár, kezében a hatalmas rózsa csokorral. Tudja jól, hogy a rózsának milyen jelentése van, ő maga még sincs oda ezért a virágért annyira, mint a nők többsége. Szépnek szép, de ilyen mennyiségben már túlzó.
Ami még inkább kelletlenné teszi számára ezt az egészet, hogy a feladó nem éppen az a személy, akitől normális esetben kapnia kellene ilyesmit. A virágok közé rejtett kártyát többször is átolvassa, megforgatja a kezében, mielőtt a telefonjához nyúlna, hogy sms írásra adja a fejét.
Igen, tőle ennyi telik, mert nem igazán érti, hogy mire kellene vélnie a dolgot. A találkozásuk katasztrófa volt, az üzleti része még annál is szánalmasabb. S bár az irodához vezető útba nem lehet belekötni, de valószínűnek tartja, hogy csak azért, mert két külön járműben voltak. Még egy kisebb csokrot is indokolatlannak érezne, hát még ötven szál rózsát. Itt biztosan csak hiba csúszott a gépezetbe, ez lehet az egyetlen normális magyarázat.