Nem akarunk, de akarva akaratlanul is máshogy viselkedik az ember azután, ami történt, és amiben éppen most benne vagyunk. Megpróbáljuk, de nem kell annyira görcsösen ragaszkodni mindig mindenhez, ami sablonos, és szerintem mi nem leszünk egy sima páros, akkor sem ha minden tökéletes lesz. Mi alapból eléggé egyediek vagyunk, még a barátságunk sem volt átlagos, szóval miért pont akkor válnánk azzá, amikor belemegyünk valami komolyabba? Aztán amikor kiszállok a kocsiból már tudom, hogy nem egy sima este lesz, olyan nekünk való mégis több, olyan, amiről eddig nem tudtam, hogy álmodozom, és mégis mintha mindig is ezt akartam volna. - Nem ennyire nem szaladunk előre, csak érted. - nevetem el magam, miközben a nyakába borulok, mert tényleg tetszik, és igen túlozni akartam. De azért vannak kétségeim, ami a költségeket illeti és elvicceli, de azért nem kell ennyire elkényeztetettként kezelnie és erről egyszer egészen biztos beszélnünk kell, de most valahogy át akarom élni ennek az egésznek minden pillanatát. - Nálam mindig lesz helyed, de nyugodtan közölheted máshogy is ha ennyire gyorsan akarsz haladni. - húztam fel a szemöldököm viccesen, utalva az összeköltözésre, de megint nagyon előre szaladtunk, ha még csak a vicc kedvéért is. Aztán amikor közli, hogy az egész a miénk, akkor tényleg olyan szinten vagyok érzelmileg, amit nem hiszem, hogy át tudunk lépni, de megjelenik az alkohol, ami azért tompít és szinte már védjegyünké vált, bár olyan részeg nem akarok lenni, mint amennyire szoktam vele. Ez nem arról szól, de azért kell egy kis csitítás a szívemnek. - Szóval akkor ketten leszünk. - már szinte a huncut mosolyom jönne, amikor azért hozzáteszi gyorsan a személyzetet, akik bár kedvesek, a kis étvágyam nem éppen ők fogják csillapítani, amit Dave okozott azzal, ahogy értem jött, és amit generált. Kétség sem fér hozzá, hogy a mi kapcsolatunk elég hangos lesz és nem a veszekedések miatt. Összehúzom az orrom egy grimaszra, amikor ő is levesz egy pohárral, de nem iszik bele. Vajon mit akar még, amiért nem húzta le, lehet csak én izgulok ennyire, hogy kellett? Már bánom, hogy lecsúszott, most lehet azt hiszi, hogy valami baj van, hogy innom kell. Megrázom a fejem és igyekszem összeszedni magam, nem hiszem, hogy pont Dave lenne az akinek ilyen megfordul a fejében pasi és mi nők mindent szeretünk túlkomplikálni. De mit tegyek ha még nem volt egyszer sem normális kapcsolatom, amiben ennyit kaptam már az első randin is, mint most tőle. - Ja igen szóval így állunk, elég jó lehetek ha még le sem csúszott az ital. - bökök a fejemmel a keze felé, mire megissza én meg közelebb lépek hozzá és igyekszem megköszönni neki mindazt amit ad nekem. - Egyszer kétszer, Las Vegas elég híres a pályáiról és a bátyám jóvoltából részt vettem egy két jótékonysági ütögetésen. - nem vagyok profi, de az évek alatt az elitek krémjével azért szorult belém némi tudás golf terén, bár azokat eléggé untam, szerettem a sportot, de nem abban a közegben, most sokkal jobban várom, hogy a kezembe fogjam az ütőt, mint általában. Az ütővel a kezembe egy elég könnyű ütéssel kezdünk, amit képes elviccelni és akaratomon kívül is kicsúszna a nevetés, hát még úgy, hogy azzal a rózsával bohóckodik. A kezével a derekamon lököm be a lyukba, a nagyon “nehezített” pályán, majd megfordulok, hogy szembe legyen velem és közben italért nyúlok, de csak egyet veszek el és neki adom. - Lehet, tényleg kell tompítanod remek golf tudásod, hogy minden kívánságom teljesüljön. - kacsintok rá, és várom, hogy lehúzza. - A fogadások egy kapcsolatban már nem menők? - azt hiszem ennél jobban nem is tudnám felborzolni a játékot, mint hogy fogadunk. A derekától vezetem felfelé a kezem egészen a válláig, miközben a szememmel végigkísérem a mozdulatomat, és a szemébe nézek a legévégén. - Ismered a vetkőzős pókert Édes? - harapok bele az alsó ajkamba pimaszul majd eleresztem őt, tudva, hogy felcsigáztam és átadom neki a gurítást, hiszen ő jön és nagyon jól tudja mit kívánok, hiszen már teljesítette is.
A férfi addig vadászik a nőre, mígnem a nő végül elejti őt.
Nagyjából mindent leszerveztem, mégis azon kattog az agyam, mit hagyhattam ki, mi nem lesz majd rendben, vajon minden tetszeni fog Luanának? Az autóban is ezen kattogok és őszintén örülök neki, hogy Machi szeme le van takarva és nem látja rajtam ezt a stresszt, néha ugyan egy mosolyt elengedek, de ezek pillanatnyi reakciók, leginkább ideges cselekvések. Mikor a combomra rakja a kezét, nem tudtam eldönteni, vajon direkt nyúlt mellé vagy tényleg a szemkötő miatt volt ilyen bátor, de mindenesetre a bocsánatkérésével megnyert magának, ha nem a barátnőm lenne, most poénból a fenekére vernék, de nem tudom az ilyen helyzetben mennyire lenne illdomos, főleg, hogy egy bizonyos első randin vagyunk. Végre odaérünk a mini golf park parkolójába és én is végre megnyugodhatok, mert lekerül az a bizonyos kendo és végre megláthatom Machi reakcióját. Aranyos, bájos, szinte egészen kislányos. Lehet tényleg csak erre vágyott, romantikára, meglepetésekre, csupa olyan dologra, amit eddig nem kaphatott meg, vagy nem terelte el eléggé a figyelmét a családjáról. - Házasság, de jó vagyok – nevetem el magam, amikor Machi a nyakamba ugrik, mert tudom, hogy viccelt, de ezzel az örömének mértékét akarta jelképezni. Remélem. Ugye, csak viccelt? - Örülök, hogy tetszik – teszem hozzá átkarolva őt, így kísérem a bejáratig, ahol már vár a tulaj, néhány pincer és beosztott. – Majd csövezek nálad, ha megszorulok – rántom meg a vállam a kérdésre, hogy nem költöttem-e sokat, mert látva a reakcióját és az örömét, őszintén megvallva, nem érdekel már. Jobban izgultam azon, mit fog szólni, minthogy mennyi pénzt fizettem mindezért. - Igen, az egész a miénk, vagyis a tiéd – simítottam végig a lány arcán, de már válaszként le is ránt egy felest, én magam még csak a pohárért sem tudtam nyúlni. – A személyzet itt lesz persze, tehát nem leszünk egyedül – fintorogtam rá gúnyosan, még mielőtt valami elképesztő játékba kezdene, végül én is levettem egy poharat a tálcáról. - Dehogy iszol egyedül, sofőrünk is van, szerinted leszervezek egy ilyen randit és nem iszom veled? Hogy lenne merszem – nevetem, ahogy tova kísérem őt az első pálya irányába. Nagyon bejön az öröme és az izgatottsága, úgy érzem telitalá-lat volt a hely és minden pénzt megért, persze ehhez az estének is jól kell sikerülnie. A felest még nem rántottam le, felvont szemöldökkel hallgattam a szövegelését arról, hogy esetleg csak leitatva tudnám őt legyőzni, megforgatom a szemem és csak püffögök egyet a felvetésen. – Azért iszok én is, hogy legyen előnyöd – nevetek átkarolva a szabad kezemmel a derekát és viszonzom a csókját, a hálálkodására már csak büszkén mosolygok, sőt páváskodva előre nyújtom a fejem, hogy halmozzam a bókokat. - Ez az “Cariño”, nem tudok betelni a dícsérettel – nyújtom ki végül a nyelvem és magam is lehajtom mostmár a kezem-ben lévő ital, tartalmát, ami kicsit megmelegedett, de üsse kő, hiszen zavarban vagyok és kell valami, ami ezt tompítja. - Gondolom játszottál már hasonlót, csak nagyobb kiszerelésben – fogtam meg két ütőt az első pályánál, majd az egyiket Lua felé nyújtottam. Közben a tálcák odakerültek a közelünkben lévő asztalra, ami mellett egy-egy szék kapott helyet, mellette pezsgő jeges vödörben és pár szál rózsa. - Fogadás? Ha elsőre beletalálsz, kívánhatsz egyet – mosolyogtam rá, majd egy szál rózsát a számba tettem és úgy ka-roltam át hátulról és bohóckodtam vele, egyik oldalról a másikra hajoltam, úgy néztem rá kacsingatva. Tiszta idióta vagyok, de ez vagyok én, a romantikus szerető Dave kivitelben.
Őszintén meglep a viselkedése, de ugyanakkor nagyon erősen kezdi el ütni bennem a ritmust a szívem, mintha esküszöm ki akarna esni. Tetszik ez az énje is, de nem szeretném ha teljesen megfakulna az a Dave, akit eddig ismertem. Én nem megváltoztatni szeretném, hanem azt, hogy boldog legyen abban a helyzetben, amiben vagyunk, legyen az ami alakulóban van, vagy maradjon a régi felállásban. Bár ha őszinte akarok lenni, ahogy megjelent és a rózsákat hozta, a szavai, hát azt hiszem ezt meg tudnám szokni, mert lenyűgöz és megdobogtatja a szívem, és borzasztóan boldoggá tesz már az is, ahogy rám néz. Mikor lettünk mi ennyire betegesen nyálasok? Ja igen, persze a választ ki is mondja, de lehet egymással ilyenek vagyunk már a világ felé mindig mi maradunk, ezt az énünket elég ha csak mi látjuk. A kocsiban a csók után is tud meglepetést okozni és még el sem kezdődött az este, engedelmesen bekötöm a szemem, de közlöm vele, hogy nem szeretném ha ezt játéknak tekintené. Nem lenne bennem harag ha nem menne neki, megértem, abszolút azt hiszem szeretem őt annyira, hogy felfogjam nem érett meg rá, de ezt egyáltalán nem érzem rajta. Azt érzem, hogy jobban készen áll erre az egészre, mint én magam és ez nagyon nagyon jól esik. - Ha Dave-es randi, akkor jó. - mondom neki megnyugodva, mert azt hiszem nem kell azon aggódnom, hogy olyan helyre visz, ami neki nem jönne be. Ismer tudja, hogy akármennyire is tudok néha hercegnő lenni, érdekel, hogy hogyan vannak azok akik körülvesznek engem és fontos, hogy komfortosan érezze magát mellettem és ne feszengve egy olyan dolog miatt, amit én csikartam ki belőle. Túl sok a nyomás, azt érzem, pedig ő visz el randizni, izgulok, de ahogy hozzáérek egy kicsit segít enyhíteni. A kocsi meginog, amit bekötött szemmel is érzek, és pontosan tudom, hogy miattam volt. - Bocsi, nem olyan egyszerű vakon megtalálni amit keresek. - mondom neki ártatlan hangon, mert most kivételesen nem olyan helyre akartam kalandozni, amiért legbelül most is eléggé megveszek. Bevallom neki, hogy mennyire vártam, hogy ma itt legyünk és pontosan azt érzem, amit elképzeltem, a tenyerén hordoz, ahogy mindig tette, és mégis sokkal jobban érzem felőle, hogy ez neki is fontos, főleg, hogy el is mondja, hogy ő is várta. Talán csak ennyi kellett, hogy kicsi szivem egy aprócskára lenyugodjon, mielőtt megint mond valamit amivel felcsigáz, vagy tesz, ahogy ismerem. Megfogja a kezem és máris megtette, amit vártam, nyugtatja a tudatom és egyre jobban bizonyítja, amit nem kellene neki, mert tökéletes nekem ez az egész így is, hogy mennyire érdeklem őt, még ilyen formában is, hiszen sok mindent megtesz az etéérté és ezáltal értem is. A kocsi megáll és én csak akkor veszem le a szemem elől a kötést, mert nem akarok rosszul lenni. A szemem elé táruló kivilágított rész kiemeli, hogy hirtelen felcsillan a szemem. A mosolyom őszinte és minden elveszik, amit eddig a kétség táplált. - Ha nem ez lenne az első randink, most lehet én kérném meg a kezed Édes. - ugrok a nyakába, amint kisegít a kocsiból, a felirat, a sok nyálas cucc, a zene, az hogy ezt mind értem tette, szinte levakarhatatlan mosolyt csal az arcomra és őszintén el sem merem neki mondani, hogy minden képzeletemet és elvárásomat magasan felülmúlta. Nem miatta, mert belőle sok mindent kinézek, de ilyen még nekem sem jutott eszembe, ami rohadt jó, hogy neki mégis. - Mondd, hogy nem költöttél rá egy vagyont. - nézek rá hirtelen, mert eszem ágában sincs arra kérni, hogy minden pénzét rám költse. Lehet, hogy én nagy lábon élek, de a kis dolgok néha sokkal nagyobb örömet tudnak okozni nekem, főleg ha vele vagyok. Mindenki olyan kedves és a nevünket is tudják, ami azt jelenti, hogy rohadt drága volt az egész és tudom, hogy nem ezen kellene rugózni, de nem akarom, hogy miattam csinálja ezt, mert azt hiszi erre van szükségem. - Csak mi vagyunk itt? - kérdezem inkább Dave-től, mintsem a személyzettől, akik kedvesek, és a név szerint szólításés az igencsak nekünk berendezett hely nem enged másra következtetni, inkább csak egy ártatlan kérdés, amire pontosan tudom a választ, de szinte alig tudom elhinni, hogy ez velem történik és ennyire tetszik. A bejáratnál megfogom az egyik felest amit kihoznak a tálcán és gyorsan húzom le. - Ma csak én iszok? - intek a kocsi felé a fejemmel. Az a gyors nyakalás az idegességnek szólt, rohadt magasra rakta a lécet és szerintem nem is tud róla mennyire levett a lábamról, ha elkezdenék ájuldozni, akkor fényezné magát, szóval ehhez nem folyamodok, majd szépen lassan fogom beadagolni neki, hogy azt hiszem el kell vennie feleségül ha így folytatja. Ja és igen, ennyire nem akarok előre szaladni, de a mosolyom sok mindent elárul. - Szóval most az jön, hogy szépen leitatsz,hogy ne verjelek el golfban? - kérdezem felhúzott szemölökkel és beljebb megyek belekarolva, hogy jobban megcsodálhassam, ami már kívülről is lenyűgöző volt számomra. Majd felé fordulok és a kezemet a nyaka köré a vállaira rakom, hogy szembe legyek vele és a szemébe nézek. - Köszönöm! Ez minden ami kellett és is, tudod, hogy nekem bőven elég ha csak ketten vagyunk, de ez. - nézek körbe a fejemmel még mindig vigyorogva. - Oda vagyok érte. - adok neki egy csókot, minden benne van, és mégis olyan kevésnek érzem, mert nem tudom, miként tudom neki megköszönni eléggé, amit értem tett ezzel. Most van először, amikor kettesben vagyunk, hogy nem csak azon agyalok, hogy mikor lesz rajtunk kevesebb ruha, és ez nagyon nagy változás, amit abszolút kedvelek és meg tudom szokni, vagy már lehet meg is tettem.
A férfi addig vadászik a nőre, mígnem a nő végül elejti őt.
Ahogy az ajtóban feszít abban a kicsi mini ruciban és úgy mosolyog, mint egy kislány, aki valami huncutságon töri a fejét, egyszerre puhítja a szívem és keményíti a gatyómat. Nem tudtam azonban, mennyire fogja értékelni ezt a csokor rózsát, hiszen annyira nem mozogtam otthonosan az ajándékozásban, most is az eladónőt kérdeztem meg az üzletben, hogyan kellene összeállítani a csokrot, ha egy ballagási csokrot adott volna valami kamuszöveggel, én még azt is bekajáltam volna. - Mikor is? Mikor összejöttünk? Villámcsapásra “Cariño” – mosolygok a lányra, majd jól megnézem hátulról is, ahogy elveszi a csokrot és a cipőszekrényre hajítja. – Ez a ruha mindenhova megfelelő Machi, dögös vagy. – kacsintottam rá, de nem mertem folytatni a mondatot, hirtelen azt se tudtam, hova megyünk, úgy belefeledkeztem a látványába, de sajnos a szomorú valóság ébresztett és közölnöm is kellett vele, hogy foglalásunk van. Nem is mondok neki többet, mert még a cuki lányos stílusával kikényszerít belőlem egyéb infókat, rafinált kis csaj, tudja, mikor, melyik énjét kell bevetnie ellenem. A csókja nem enyhíti a bennem lévő szorongást, csak még erősebb kalapálásra készteti a szívem, a gyomromban pedig ismét felreppennek a pillangók, a sebesség az, ami segít kicsit lejjebb engednem és ez lehet, hogy kézzel is tapintható. Nehéz kezelni ezt a barátnő dolgot, egyszerre kellemes és rossz, hiszen a barátnőmet már régóta ismerem, de most más, most oda kellene figyelnem, hogy szólítom, hogy viselkedem, hiszen, már nem csak a hangulatával játszok, hanem a szívével is. – Te vagy begerjedve Machi? Már az ajtóban majdnem rádvetettem magam, de akkor nem értünk volna a randihelyre. – nevetek, bár nem mondom, hogy nem esett jól a dícsérete, azért észben tartom a mondandóját, hiszen, ha csalódik a helyben, ahová viszem, búcsút mondhatók a szerelmi légyottnak. – Nyugi nem átverés. Dave-es randi. – mosolyogtam, s bár biztos voltam benne, hogy ő ezt nem látja, de reméltem, hogy jól fogja magát érezni, mert egyrészt egy vagyont fizettem érte, másfelöl sok energiát öltem bele, hogy leszervezzem. Izgulok is elég rendesen. - Értem. Gondolom, sokat lógtunk együtt, így nem fura, hogy most is ezt tesszük, csak más a köntös. Félelmetes és izgalmas egyszerre. – válaszolok, ahogy elmélkedtem magam is a dolgon, mikor érezni kezdtem, hogy a kezével mo-toszkál a lábam között. Megtalálja végül a combomat, de azért majdnem az út közepére tévedtem, mialatt élveztem az ingyenmozit, bár némi izgalom is volt bennem, nehogy félrecsússzon a keze. Egyenesbe rántottam a járgányt, majd el is nevettem magam, ahogy Machira néztem, ittam szavait, szerettem, mikor ilyen beszédes és annak örültem a legjobban, hogy boldognak láthattam őt. - Ez nem nyálas, én is vártam a mai napot, bár izgultam is rendesen. Remélem tetszeni fog – fogtam meg egy pillanatra a kezét, amivel szerintem jelenleg kimaxoltam ezt a kapcsolatnak nevezhető dolgot, legalább ezelőtt így még sosem autóztunk. - Elalszok én a ruháid között is, tudod, hogy aludtunk már durvább környezetben is – paskoltam meg játékosan a combját, miután az utolsó kanyart is bevettem és elénk tárult az úticélunk ledfényes logója. - Leveheted – álltam be a parkolóba, de a kerítésen keresztül már szemügyre lehetett venni a mini golf park fénnyel árasztott hatalmas udvarát, ami csendes volt és kihalt. Pontosabban, Jazz zene szólt a fákra telepített hangszórókból és a bejáratnál pincérek és ott dolgozók várakoztak tálcákkal és egy kifeszített molinóval, amin az állt. “Luana & David baszott romantikus estéje.” Rengeteg szívecske lufi és dísz volt elszórva a parknál és a bejáratnál, ahogy kisegítettem Machit az autóból már lehetett látni, hogy az egészet kibéreltem egész éjszakára, akár itt is aludhatunk, de nem akartam lelőni a poént, azzal, hogy ezt közlöm vele a kanapés beszólását követően. A bejáratnál négy féle welcome drink fogad, de vagy húsz feles, egy másik tálcán pezsgő és bor foglal helyet. Egy bajszos pincér mini előételeket tartogat, míg egy feketébe öltözött úr kezét nyújtotta felém, Machinak pedig kezet csókolt. Flancos olaszok, mindig utáltam őket, ahogy nyomulnak. - Üdvözlöm Gallardo úr, Ön pedig bizonyára Machado kiasszony. Kérem, a park előállt, a játékot akár már most is megkezdhetik és ahogy Gallardo úr kérte, mindennel elkészültünk. – mutatott befelé, majd a lány felé fordultam. – Köszönöm szépen, szép munkát végeztek – veregettem meg a vállát tapló módjára, majd Machi felé fordultam. – Egy italt kedvesem? – mosolyogtam rá, átkarolva a derekát bár még mindig kíváncsi voltam a reakciójára, remélem tetszik neki az ötlet, hogy nem egy túl nyálas szórakozóhelyre vittem vagy egy öt csillagos étterembe. Itt egész éjszaka magunk lehetünk, mindenkitől távol, se a családja, sem a media nem zavarhat minket, arról nem is beszélve, hogy még mindig tartogat az este pár meglepetést.
Az mennyire fura, hogy amikor felkeltem majd kiugrott a szívem a helyéről, pedig én aztán tényleg elég lazán kezelem a pasi dolgokat, de nagyon lazán. Nem szoktam aggódni, hogy mi lesz másnap ha valaki mellett felkelek, még akkor sem ha az a valaki éppen Dave volt és sok ilyen reggel volt. Minden olyan könnyen ment tovább, de nem is volt körülöttem egyfajta félelem, hogy akkor most mindent elbaszhatunk ha valami félremegy. De ha nem kockáztatunk akkor mégis minek élni, ugye? Egy laza, szabad hangulatú élet nem tarthat ki örökké, hiszen egyszer fel kell nőnünk, neki is nekem is. Lehet nem együtt kellene megtennünk, de közben mégis azt érzem mégis. Nagy lépés, nagyon nagy amit tenni készülünk, és ezért egész nap szinte görcsben van a gyomrom, nem rossz értelemben, nagyon izgulok, várom az estét, hogy végre itt legyen velem, ami kibaszott nyálas és mégsem érzem annyira helytelennek. Egyik ruhámat veszem fel a másik után, egy fél óra és itt van Dave én meg egy szál fehérneműben állok a tükör előtt és egyik sem tetszik eléggé. Meg akarok felelni neki, tökéletesen akarok festeni mert lehet, hogy hamar lekerül a ruha ahogy magunkat ismerem, de közben meg ameddig rajunk lesz az meg most más lesz. A kopogásra már rajta van valami elegáns, mégis mindenhova passzoló ruha a cipő lehet túlzás, de leveszem ha olyan helyre megyünk egy percig sem feszengek ilyenek miatt, mert Dave lesz az akivel elmegyek és nem egy ismeretlen ember. Őt ismerem nagyon is mégis mintha csak most kezdenénk ismerkedni, legalábbis ezen oldalával, amit most valószínűleg mutatni fog. De remélem nem lesz nagyon más, mert úgy szeretem őt ahogy van. Az ajtóhoz csoszogok és kinyitom, közben még egy utolsó tükörbe nézés és kinyitom azajtót, azonnal teli mosoly ül az arcomra, a rózsák és ő, még a szemöldököm is felszalad és jönne zsigerből egy beszólás neki, de nem jön, csak az államhoz húzom a vállam, amikor bókol és a nekem nyújtott virágot elveszem tőle. - Nekem már nagyon szép, mikor lettél te ennyire romantikus? - mérem végig Őt és a rózsát, majd amikor meglátom az italos üveget elnevetem magam. - Na igen, ez még a virágnál is sokkal romantikusabb. - nem csókolom meg, annyira bénának érzem magam ilyen helyzetben, talán mert még sosem kerültem bele. Most lehet túl sokat időzik rajta a szemem és túlságosan széles a mosolyom, de nem zavar annyira, ha zavarna is képtelen lennék most ezt befejezni. - Nem fogod elmondani hova megyünk ugye? Legalább csak annyit mondj, hogy megfelelő e ez a ruha, vagy még van fél órád, ameddig puccba vágom magam egy másik helyre. - ismer, tudja, hogy ha azt mondja nem jó, akkor el fogunk késni, szóval erre nem is várok más választ most tőle, mint a pozitív elbírálást. Mint valami hülye mosolygok végig, a virágokat a lakásomon hagyom a cipőszekrényen ha hazajövök belerakom vázába, hogy ne haljon meg a kelleténél hamarabb. A kocsiba ülve, amikor még egyedül vagyok érzem, hogy rám telepszik egy fura érzés, ideges vagyok nem kicsit, az egyik ujjamat tördelem és jönne a többi, ha nem adna egy löketet a dinka amire elnevethetem magam és kicsit leengedhetek. Hülyeség tudom, izgulni azon, hogy Dave-el kell lennem, pedig sokat voltunk együtt, nagyon sokat, de ez akkor is most annyira más, pedig nem akarom, hogy nagyon más legyen, azt akarom, hogy mi mi legyünk, olyanok mint szoktunk de talán egy kicsit mégis többek, valamivel jobbak, közelebb egymáshoz. - Bolond! - mosolygok rá, tudom, hogy mennyire könnyen veszi az akadályt amit elé állítottam vagy csak nekem mutatja ki, mert nem érzem benne az izgulást, ami bennem olyan erősen fel-fellángol. Odahajlok hozzá és megcsókolom, szóval ilyen ez, amikor átjár valami fura bizsergés, hogy nem csak a szex előtti szinte már kötelező csókcsatákban vagyunk benne. - Ez komoly? - kérdezem tőle felhúzott szemöldökkel, amikor felém nyújtja a kendőt. - Ugye nem valami hülye átverés lesz Dave, kurva jól nézel ki és be vagyok gerjedve, de ha szívatni akarsz ne ebben az érzelmi állapotomban tedd. - nem nyavajgok neki, csak elmondom, hogy én hányadán állok, őszintén és talán rohadtul hiányzik belőle a romantika, de ő tudja, hogy milyen vagyok, igyekszem kicsit komolyabban venni az egészet, mert nekem ez fontos, nekem Ő fontos és azt akarom, hogy jók legyünk. Érzem rajta a változást, de nem akarom, hogy nagyon más legyen, szeretem azt, hogy dinka és pont azért vonom meg a vállam és bekötöm a szemem és már érzem s, hogy a kocsi segge megcsúszva indul meg alattunk a gépezet, az ajtóba kapaszkodok és kifújom a levegőt, szóval ő az én Davem és nem lett belőle a randi miatt túlságosan nyálas tócsa, csak pont annyira, hogy egyre jobban levegyen a lábamról. - Nekem csak az fura, hogy nem érzem annyira idegennek ezt az egészet, közben meg mégis. Ezt így érted? - kacagok fel, és hátravetem a fejem, és a kezemet a combjára teszem, vagyis próbálom megtalálni, de nagy nehezen sikerül is. - Ha már te is nyálas voltál egy kicsit én is az leszek, szóval elmondhatom, hogy mennyire vártam ezt a mait, úgysem látom az arcod most. És a szobám kész káosz a ruháktól, én ennyit még életemben nem készültem. Szóval este ha nálam folytatjuk a kanapén kell aludnunk. - még azt sem tudom mit szervezett nekem és eddig eszembe sem jutott megkérdezni annyira izgatott voltam, talán egyszer hoztam szóba, hogy merre megyünk, de nem voltam túl rámenős, hogy megtudjam. - Mennyi idő még, lehet ez a sötét utazás és a vezetésed kombója nem annyira élvezetes a gyomromnak. - ránéznék, de csak egy kis fény jön át a kendőn és nem látom őt egyáltalán.
A férfi addig vadászik a nőre, mígnem a nő végül elejti őt.
Hova vihetnék egy vagány, bulis csajt, akit igazából hosszú barátság után, csak most szedtem fel? Na jó, nem szedtem fel, mert igazából hosszú huzavona után ismertük fel, hogy talán menne kettőnknek ez a kapcsolat néven ismert szarság. Vágyott rá, hogy megismerje az érzést, milyen, ha valakinek komoly kapcsolata van, hogy romantika lengje körbe meg rózsaszirmok meg hasonló baromságok. Én meg, egye fene, megadom neki, amire vágyik, mert megérdemli. Machi az a lány, akinek igazából sosem volt baja a pénzzel, mindig kijutott neki a jóból, de mellé kapott egy hibbant családot, akik folyamatosan szekálják, így nem csoda, hogy a bulizásokba és a lázadások végeláthatatlan útvesztőjébe menekült. Kicsit olyan, mint én, én is úszkáltam sokáig a szar tengerben, megízleltem milyen lent és fent, majd újra lent, amiből ő és annak idején Ian húzott ki. Tehát, összegezve, ja, megadom neki a francos rómeót fehér lovon, bár tényleg el kellett kérjem tőle az Astont, hogy valamivel elvigyem az ígért helyre. Bár én kicsíptem magam, úgy döntöttem pár nappal ezelőtt, nem egy öt csillagos, gurmé étterembe viszem. Nem, nem akarom, hogy tényleg teljesen romantikus, nyálgombócos esténk legyen. Nem vagyunk jók benne, így inkább úgy döntöttem magamat adom. Természetesen nem mondtam el neki, hova viszem és a győztes boxmérkőzésemből jövő bevételhez igen csak hozzá kellett nyúlnom, de végülis remélem megérte. A menedzserem még nem tudja, hogy kivettem a számláról az összeget, de úgyis csak lenyúlná, egyébként is azt tervezem, hogy ott hagyom a fenébe, mert Ian távozása előtt egy jó nagy aktányi szennyet összeszedett róla, így nem hiszem, hogy pattogni fog, Lua meg megérdemel ennyit, hogy egy Dave féle nyálas randira vigyem. Lazán szálltam ki a verdából, megigazítva öltönyömet és a garbóm nyakát, a kettő elegánsan hatott, a vörös selyemkendő az öltöny zsebben pedig szerintem tuti választás volt, olyan voltam, mint baszott Harlem hercege. Gondolkodtam rajta, hogy ráverek párat a dudára, de most nem a régi Dave vagyok, aki ugratja a barátját és direkt felzavarja a szomszédokat, most nyalka herceg vagyok, aki próbál némi illemet mutatni, így egy csokor virágot és egy Whiskyt kivéve az Aston anyós üléséről ballagtam a bejárati ajtó felé. Vörös rózsák voltak stílszerűen, méghozzá pont annyi szál, ahány éve ismerjük egymást, és annyi fehér rózsa vette körbe, amennyi bulin részt vettünk együtt, tehát szép, terjedelmes csokor volt. Persze, a franc se emlékszik mennyi bulin voltunk, de ezt a dumát fogom elsütni, romantikát gyakorlok és le akarom venni a lábáról az én “Cariño”-mat. - Szép estét “La Belleza”. – köszöntöttem mosolyogva a lányt, majd, mint egy jóravaló férfihez illik, alaposan végigmértem a leányzót és csettintettem is az ajkaimmal. – Sokszor láttalak már szépnek Lua, csinos ruhában felöltözve, vagy anélkül, de esküszöm, most vagy a legszebb – mosolyogtam, ahogy felé nyújtottam a virágokat és még magamon is meglepődtem, honnan jöhetett ki ennyi nyál belőlem. - Ezt pedig arra az esetre, ha jól sikerülne a randi, de kifogynánk a piából – nevettem el magam, ahogy felé nyújtottam a jó öreg Jamesont. – Mehetünk? Foglalásunk van – mutattam felé a karomat, remélve, hogy belekarol és az autóig vezetem és segítek neki beszállni, majd rácsukom az ajtót és nem megfeledkezve az őrült énemről átcsusszanok a motorháztetőn és úgy ugrok be mellé. - Mielőtt elindulunk. Egy bíztató puszit kaphatok? Kicsit ideges vagyok – mosolygok rá fel-le rázva a szemöldökömet, persze lódítottam neki, de vágytam a csókját, főleg a múltkori után. – Na és most. – elővettem egy selyemkendőt és odanyújtottam neki. – Nincs leskelődés, kösd be szépen a szemed – noszogattam, majd ha elvette tőlem, beindítottam a verdát és, ahogy szoktam, olyan Dave-es lendülettel elindultam a celunk felé. - Fura érzés nem? – kérdeztem tőle, miközben vadul vettem a kanyarokat, s bár nem messzire mentünk, már egy kicsit csúszásban voltunk. Nem kevés pénzt fizettem ezért az estéért, azért az egész helyet kibérelni nem volt olcsó mulatság. - Mégis kellemes, mintha ezer kő esett volna le az ember válláról - tettem hozzá bólogatva.
Kezdőlap
Nem akarunk, de akarva akaratlanul is máshogy viselkedik az ember azután, ami történt, és amiben éppen most benne vagyunk. Megpróbáljuk, de nem kell annyira görcsösen ragaszkodni mindig mindenhez, ami sablonos, és szerintem mi nem leszünk egy sima páros, akkor sem ha minden tökéletes lesz. Mi alapból eléggé egyediek vagyunk, még a barátságunk sem volt átlagos, szóval miért pont akkor válnánk azzá, amikor belemegyünk valami komolyabba?
