Jeremiah & Shelley
   

   Az asszony hangja halk volt és olyan mintha egy régi, tán elfeledni vágyott titkot árulna el.Ott ült mellettem a padban minden vasárnap, és emlékszem, hogy mikor közel hajolt, az orromat megcsapta a naftalin semmivel össze nem téveszthető avitt szaga. Drága bundát viselt, és azt beszélték róla, hogy valamikor nagyon szép lány volt, odáig voltak érte a férfiak. Egyszerre öten is udvaroltak neki, de ő sosem választott. Élvezte a figyelmet, élvezte a fiatalságának minden bőségét és szépségét.Friss virág illata kísérte lépteit, és langyos volt a bőrének párolgó esszenciája, a hajának libbenése lágy fuvallata a tavaszi ébredésnek. De az évek rútul fonták körbe, ellopván fiatalságának minden gyönyörét, hogy aztán ne maradjon nyomában semmi más, csak a fájó emlékek és egy letűnt idő utolsó morzsáinak szétszórt maradéka.Meg a vasárnap reggelek, a szentmisék ájtatos csendjében, a padon üldögélve imára kulcsolt kezekkel, és egy nekem szánt huncut, titokzatos mosollyal.
“Sose hagyd, hogy az ifjú éveid cudar módon becsapjanak, és ne hagyjanak örökül mást, csak az emlékeket. Éld meg őket, ne csak dédelgesd a jövőre.” mondta egyszer nekem, bár azt hiszem akkor inkább csak azt gondoltam, hogy egy félnótás vénasszony szavai ezek, aki a drága, naftalin szagú bundájának rejtekéből beszél ostobaságokat. Fogalmam sincs miért mondta nekem ezeket, miért éppen nekem, a nyúlánk, esetlen csupa kéz és láb tizennégy éves kamaszlánynak, aki akkoriban még igyekezett úrrá lenni a hormonjain, és az életének minden változásán.Aztán elfutottak velem az évek. Komisz tolvajként csenték el az ártatlanságom utolsó rezzenéseit, hogy aztán itt maradjak a tapasztalataimmal, és a régi gondolataimmal.
Már nem a régi, nyitott szívű kislány vagyok, aki kíváncsian hallgatja a nagy és tapasztalt öregek tanácsait. Már én vagyok, akinek tovább kellene adnia a tudását.Helyette csak őrizgetem az emlékeket, de elmondhatom, hogy igazán és teljesen megéltem őket, ahogyan csak képes voltam rá.Mindig is hittem, legalábbis azóta, amióta nem csupán önmagam felfedezése és megismerése elsősorban a célom, mert azon már túl voltam a huszas éveim elején, hogy az emlékeink olyanok, mint a harmatba zárt reggeli illatok: ott maradnak bennünk de igazából inkább már csak lenyomatai valaminek, amelyet csak mi ismerhetünk igazán.Nem tudjuk elmondani, csak az érzésekre emlékezünk. És micsoda érdekes az emberi elme, hogy valamiféle varázslatos szitaként szűri meg a keserű pillanatokat, és csak a szépre, a számunkra igazán boldog dolgokra emlékezünk.Éppen ez lehet az oka, hogy én is nagyon nehezen tudom felidézni azokat a dolgokat, amelyek keserűséget okoztak nekem egykor, vagy fájdalmat. Kivéve persze azokat, amelyek kitörölhetetlenül az életem részévé váltak, és bármennyire is igyekeznék elnyomni őket, nem lehet.
- Nem feltétlenül óvni akartak a szüleim azoktól a dolgoktól, amelyeket túlságosan sötétnek, vagy éppen szégyenteljesnek ítéltek meg. Csupán annak megismerésének idejét akarták elodázni.Persze nem tudom, hogy ez végül jó taktika volt vagy sem, mindenesetre én is valami hasonlót szeretnék a fiamnál. Persze ez ma már lehetetlen feladat, ebben a felgyorsult, és az információ áramlás szempontjából majdhogynem őrült világban.Deeee…- húzom el kissé a szavakat, és laposan felsandítok a rám irányuló kíváncsi szempárba.
- Vannak olyan dolgok, amelyeket csupán pár éve tudok jobban felidézni magamban. Nem tudom, hogy azért, mert szándékosan akartam valamiért elfelejteni és az évek előrehaladtával ezeket az erős késztetéseket a felejtésre sikerült legyűrnöm. Vagy mert egyre kevesebb dologra emlékezik az ember így negyven felé, és lassan már az emlékbödön alját is felkaparja, csakhogy előhozzon valamit az egykori évekből. Még akkor is ha nem feltétlenül szép az az emlék.- valóban, néha olyan érzésem van, mintha mindaz ami eszembe jut, csak tegnap történt volna. Aztán rádöbbenek, hogy olyan régen volt már…más volt minden. Mintha a világnak, amelyben akkoriban léteztem, amelynek a részese voltam más lett volna az illata, mások a fények, a reggelek, másképp telt az idő, mások voltak az érzések. És valahogy képtelen vagyok megragadni és megtartani magamban ezt az egész atmoszférát. Úgy illan tova, ahogy eszembe jutott és a jelen ömlik rám megmásíthatatlanul. Más vagyok. Az élet természetes rendje, ahogy talán az is, hogy időnként belemerülünk az akaratosságba és mindenáron meg akarjuk állítani azt a komisz módon elszaladó időt.
Szórakozottan figyelem, amidőn a borból kortyol, és jóízűen falatozik velem szemben. Én valahogy elfeledkezem arról, hogy éhes vagyok e éppen (néha nem vagyok az, néha észre sem veszem, hogy az lennék), hogy mennyi az idő, vagy arról, hogy meg kellene sütni még azt a tortát ami miatt az atya eredetileg hozzám érkezett.Van ebben az egészben valami egyszerű meghittség, amit nem szívesen szakítanék meg.
Lágyan hunyom le a szemeimet és bólintok is arra a kérdésére, hogy vannak Beninek barátai?
- Egy részét ismerem is, mert az iskolába járnak. Vannak olyanok, akiket még az előkészítő csoportból ismerünk, és néhányan azok közül, akik akkor kerültek mellénk, amikor a legnagyobb szükségünk volt rájuk. Meg talán nekik is ránk. Sőt Beni még egy kerekesszékes kosárcsapatban is játszik néhanap.Bár erre ritkán van ideje. Igyekszik minden percét hasznosan beosztani a napjainak.Én meg azon izgulok, hogy mikor és hogyan éli meg igazán, hogy még csak egy hét éves gyerek.- csóválom meg a fejemet derülten, ám ez a könnyed vidámság egy picit árnyékot vetít a vonásaimra, amikor arról érdeklődik, hogy nekem vannak vajon barátaim.
- A családom ott van mögöttem. Igaz a húgom külhoni szolgálaton van jelenleg is, hiszen a tengerészetnél szolgál, de igyekszünk facetime-on beszélni amikor lehetőségünk van rá. Telefonon…amikor látjuk is egymást.- magyarázom, mert nem tudom mennyire van képben a technika ilyen jellegű vívmányaival. Vannak egyházi személyek akik sokkal felkészültebbek, vannak azonban olyanok, akik a jellemükből adódóan kissé jobban le vannak maradva ezen dolgokat illetően.Úgy képzelem, hogy Jeremiah atya azért nincs teljesen elveszve ezekben a dolgokban, csak talán néhány évvel korábban jár ezeket illetően.
Végül sóhajtottam egy nagyot, mert nem tudtam hogyan is magyarázzam el neki miért nincsenek úgy igazán barátaim.Nem feltétlenül az én hibám, és nem is feltétlenül másoké. Az élet kissé kusza jellemformáló szerepe a ludas, úgy hiszem.
- Egy bizonyos kor felett az ember már nehezen fogad bárkit úgy igazán a bizalmába. Kedélyesen és udvariasan elcseveg, még őszinte is és kedves, de valójában nem tudja, nem képes kimondani azt ami legbelül van. A felszínen evickél.A gyermekkori barátaimat szépen lassan elveszítettem. Másik város, másik élet….más minden, és elkoptak az együtt töltött évek. Akik maradtak, azok közül sokat elveszítettem, amikor magamra maradtam a fiammal.Újakat pedig….nos, bevallom őszintén nehezen találok. Leginkább az elején említett korral járó bizalmatlanság miatt.- sok évtized alatt számtalan dolog rakódik az emberre, akár a lábon megkapaszkodó, hosszú út pora és minél több, annál nagyobb a súlya, annál nehezebben rakunk le belőle.Itt van a családom, a fiam, itt van Nanny, mégis vannak pillanatok, amikor pokolian magányosnak érzem magam.Nem tudom miért, leginkább pedig nem tudom hogyan oldhatnám fel. Néha maga a gondolkodás, az elmélkedés maga fárasztó egy-egy nehéz nap után. Néha egyszerűen csak jó azt éreznem, hogy még létezem, még levegőt veszek, még van erőm másnap felkelni, és kezdeni az egészet elölről.  
Most azonban, talán a ritka és különös volta miatt jól esik más valaki lelkébe kicsit belopakodni. Valaki olyanéba, akiről mások azt feltételezik, hogy az élet minden élvezetét, vagy éppen boldogságbombáját maga mögött hagyta, amikor mások lelkének ápolására tett szent esküt.Én azonban nem hiszem, hogy így lenne. Az emberi mivoltunkat, még akkor sem ha hitünk erős és szinte rendíthetetlen, nem zárhatjuk fogadalmak és elhatározások mögé. Éppen azért, mert akkor kiveszik belőlünk az amitől olyan különlegesek vagyunk.Nem hiszem, hogy az atya bűntelen lenne, azt sem hiszem, hogy ne lennének az egyház szemében tisztátalannak vélt gondolatai….és azt sem hiszem, hogy nem érezte az évek alatt bizonytalannal magát a szolgálata mellett vagy ellenében. Mindannyian hordozzuk magunkban a bűnösség írmagját, melyet egykor talán éppen a Paradicsomban, azzal a falat almával vettünk magunkhoz.Ez nem feltétlenül rossz, hiszen hogyan is erősödhetnénk a lelkünkért vívott örök életre ítélt küzdelemben ha nem úgy, hogy engedjük kitenni magunkat a vétkezés lehetőségének?
- Tudja, inkább az a kérdés, hogy meddig képes ön a helyén kezelni a dolgokat? Vagy éppen én? Vagy bárki más.Nem az a kérdés, hogy erre képesek vagyunk e, hanem arra képesek vagyunk e, hogy mindezt egész életünkön át megtegyük?- adom át neki a saját gondolataimat ezt a kérdést illetően, noha azért biztos vagyok abban, hogy az olyan embereknek, amilyen ő, valószínű ez a képessége sokkal erősebb mint nekem. Én sokszor bukom el a saját életem kihívásaival szemben.
Nem tudom, hogy Stephan valóban túllépett ezen az egészen, vagy egész egyszerűen megpróbál beletörődni. Nincs kétségem azt illetően, hogy ő legbelül ugyanúgy megvívta a saját küzdelmét azzal kapcsolatosan, hogy nem sikerült mindaz amelyet olyan szépen elterveztünk, amire tulajdonképpen a házasságunkat alapoztuk.De amíg én kész voltam arra, hogy porig rombolva az egykor volt álmokat, annak romjain egy sokkal jobb és egy sokkal erősebb életet és házasságot, családot felépítsek, ő már ott elbukott, hogy a romok feletti zokogásában nem látott önnön fájdalmától. Pedig csak idő kellett volna neki, és sokkal jobban hinni bennem és a bennem lappangó erőben. Nem hitt. És úgy hiszem már nem is akar. Elfogadta és továbblép. Még akkor is, ha úgy hiszem a lelke mélyén visszavágyik hozzánk. Csak talán már az utat nem találja, és azt az embert sem aki egykor volt. Vagy aki egykor lehetett. Akibe beleszerettem.
- Fogalmam sincs, hogy ez neki lezárás vagy továbblépés, hiszen még mindig nem hajlandó velem megbeszélni az egészet. Évek óta így vagyok. Ilyen tehetetlenül. Nekem ez kellene ahhoz, hogy le tudjam zárni. De így legalább azt hiszem egy apró esélyt ad arra, hogy legalább képes legyek….hogy is fogalmazott? A helyén kezelni a dolgot.- sóhajtva dőlök hátra, a félhomály csalfa félárnyékba burkolja orcám jobb felét, de nem rejti el a finom, bár talán egy picit keserédes mosolyt, amellyel az atyát figyelem.
- Éppen most is arra törekszem, és úgy tűnik sikerrel. Itt ülök, forralt bort iszom egy férfival, akivel nehéz kérdéseket vitatok meg, és mégis, van ebben valami könnyed és nyugalmas. Mi ez ha nem boldogság? Pedig csak annyit kellett tennem érte, hogy igent mondtam egy tortakészítésre és meginvitáltam önt magamhoz.
Az egész olyan akár a nyári éjjelt megzavaró apró fuvallat, amelyben már ott tanyázik a közelgő zivatar nehéz, esőillatú aromája.Amikor az orrunkban  érezzük, hogy pillanatokon belül áldását ontja majd ránk az ég.
Az atya mozdulata váratlanul ér, és még a gondolatot is messzeűzi amellyel a beszélgetésünket folytatni akartam. Sőt egy másodperc alatt a hely és időérzékemet is felborítja.Szinte lehetetlenül abszurd, hogy Jeremiah atya valami olyasmire ragadtatta volna el magát, amely az egész beszélgetésünkhöz, az egész este alaphangulatához cseppet sem illik, sőt kifejezetten érthetetlen is lenne.Egyszerűen nem tudnám vele összeegyeztetni ezt az egészet. Kell egy kis idő, mire megértem, hogy nem az atya ujjainak finom, szinte cirógató érintését érzem, és nem a lágysága borzolja fel a tarkómon a szőrszálakat, hanem egy apró, számomra félelmetes nyolclábú megjelenése. Erre a reakcióm pedig éppen olyan, amilyen várható olyan embertől, aki retteg a pókoktól.Úgy kezdek vergődni és sikoltozni, mintha ez pontosan elég lenne ahhoz, hogy megszabadulhassak a talán ártalmatlan, de számomra félelmetes jószágtól.Az atya hősiesen küzd, bár nem tudom, hogy melyikünk a nehezebb eset: a kis fürge jószág, aki valamiért nagyon ragaszkodik hozzám, vagy én magam, aki mindenáron és tulajdonképpen a környezetemmel mit sem törődve próbálok tőle megszabadulni.Nincs könnyű helyzetben az atya, amit mi sem bizonyít jobban, hogy egy óvatlan pillanatban még sikerül el is találnom- valószínű- az orránál, de még ez sem zökkent ki abból a szinte már törzsi táncra emlékeztető kígyó mozgásból, amivel továbbra is őrült küzdelmet folytatok a pókkal. Még az atya kérlelő szavai is csak foszlányokban jutnak el hozzám, ahogy a válasz is akadozott, félbehagyott, vagy éppen érthetetlen, sikoltozással kevert halandzsa.
- Próbá….próbá….kééérrre….atyááááááám!- és változatlanul, szinte teljesen felajzva zihálok és tekergem.A végeredmény aztán úgy hiszem egy tökéletes és minden szempontból frappáns módon összecsengő szituációs komédia egyik jelenete is lehetne akár.
Egy szál kombinéban, magamról leszaggatott ruhában álldogálok, nem érezvén tovább magamon az apró, szőrös lábakat. De az atya látványa sem utolsó: szétzilált reverenda, a földön heverő, általam és talán általa is megtaposott kolláré. A göndör fürtjei összekócolva, mintha reggel elfelejtett volna fésülködni, és zavarodottan próbál nem rám nézni, nekem meg fogalmam sincs merre vagy hogyan mozduljak.
- Az….az jó…ha már…elment…- nyekergem szinte zavarodottan, és kipirult arccal, amely pírnak csak egy részét okozta az előbbi eszeveszett küzdelem, a másik részét a jelenlegi helyzet okozta.
- Nem….nem csípett meg sehol, ugye? Vagy nem tudom, gondolom éreztem volna…vagy ilyesmi…édesistenem!- forgatom meg a szemeimet az ég felé pillantva, majd már azt vizslatom, hogy mit vegyek magam elé. A ruhám darabjai után nyúlok, de mivel kevésnek találom, még egy adag, időközben lehullott konyharuhát is felmarkolok, nem véve észre, hogy az összetört kollárét és a markomban szorítom, és úgy húzom azt a kebleim elé. Legalább a dekoltázst sikerül eltakarnom a piros-fehér kockás konyharuhával, egy darabbal a ruhámból, meg az atya kolláréjának maradványával.A másik szabad kezemmel éppen a kócos hajamat fogom össze hátul, és a mellkasom elé vezetem, a fejem lehajtva kérem meg az atyát, hogy nézze meg a tarkóm, nem lát ott csípést, vagy valamit, amit a pók okozhatott, amikor szinte a semmiből lép be a lakásból átvezető folyosóról Nanny.
Nagy eséllyel a nagy csörömpölésre lett figyelmes, meg a sikoltozásra, és nem tudván mi lehet az oka azonnal átsietett.Tudta, hogy vendégem lesz, azt is, hogy egy katolikus pap, de ahogy ő fogalmazott néhanap: “El diablo nunca duerme, sólo dormita.” vagyis, hogy az ördög sosem alszik csak szundikál.
A jelenet amely fogadja úgy hiszem nem az amire feltétlenül számított volna. Mindenhol felborult székek, szétdobált edények, ruhadarabok a földön, egy szakadt reverendás pap, akinek kolláréját éppen én markolom a ruhám egy darabjával meg egy konyharuhával a kebleim előtt.Az atya térdelő helyzetből felállva, hozzám hasonlóan zilált állapotban.
Nanny azonnal, egymás után legalább háromszor dobja végig magán a szentháromságot jelképező keresztet, és spanyolul mormolja az Üdvözlégy első két sorát.
- Nanny! Már elment!- rebegem hirtelen az első gondolatot, ami az eszembe jut, mire rájövök, hogy nem feltétlenül a legjobb szókapcsolatot választottam, és közelebb indulok a lábaival gyakorlatilag az ajtó elé gyökerezett asszony felé.
- Egy pók….egy pók volt, Nanny! Az atya csak segíteni akart.-látom rajta, hogy próbál nekem hinni, és gyanakodva szemléli a mögöttem lévő, kissé viharvert öltözetű papot.
- Negyed óra múlva készítem a vizet Beninek. Hozok magának valami ruhát…magának pedig…- néz végig Jeremiah atyán. A tekintetéből egyszerre érzek számtalan kérdést, számtalan gyanút és számtalan olyan gondolatot, amelyet úgy hiszem megtart inkább magának, mielőtt hirtelen felindulásból ítélkezne.
-...sajnos nem tartunk férfiruhákat itthon, de senor Gregory hálóköntöse, amely itt van, talán jó lesz önre.Addig is…amíg valahogy összefércelem a reverendáját. Ha megengedi.Shelly, mindjárt visszajövök.- jelenti ki, és meg sem várva mit akarok mondani, vagy akár az atya, egyszerűen sarkon fordul és visszamegy, hogy ígéretéhez híven hozzon nekünk valami vállalhatót.
- Az édesapám hálóköntösére gondolt Nanny.- mondom zavarodottan Jeremiah felé fordulva, még mindig úgy, ahogy voltam, magam elé szorított holmikkal, kócosan és ziláltan.
- Nagyon sajnálom atyám, én…nagyon félek a pókoktól.Egyszerűen nem tudtam kontrollálni…annyira röstellem.- leginkább pedig azt röstellem, hogy valamiért képtelen vagyok levenni a tekintetem a zilált, göndör tincseiről.Nézz máshova, nézz máshova! Mantrázom magamnak, de képtelen vagyok a saját parancsomat követni!Ujjaim egészen elfehérednek, amidőn a ruhákat szorítom.Képtelen és abszurd helyzet, és nem tudom mit kellene mondanom, vagy tennem, hogy ezt valahogy feloldjam kettőnk között.



   

   

Jeremiah & Shelley
   

   Minden történet elkezdődik valahol. Azok is, amelyeket végül sosem írnak meg, csupán ott árválkodnak, a befejezetlen sorok azokon a régi, lassan időrágta papírokon. Vannak történetek, amelyek magukkal sodornak már abban a pillanatban, hogy olvasni kezdjük őket, és vannak történetek, melyekhez szüntelen visszatérünk, mert mintha elkalandoztunk volna, miközben tekintetünket futtatjuk a végtelen sorokon.Valahogy képtelenek vagyunk megragadni bennük. Az én történetem talán pontosan ilyen. Mintha unos untalan vissza kellene térnem azokhoz a napokhoz amelyekben megismertem Stephant és mintha újra és újra el kellene gondolkodnom azon, hogy vajon jól döntöttem amikor hozzá kötöttem az életem? Vajon nem láttam meg azokban a ragyogó és rajongó szürke íriszekben a jövő egyik áruló és magányos pillanatát?Noha nem feltétlenül hiszek az eleve elrendelt dolgokban, azt hiszem azt valahogy a zsigereimben érzem, hogy az én történetem soha nem lesz befejezve.Valahogy úgy marad, félig megírt állapotban, mintha az írója csupán elfújta volna a gyertyát, és kiejtette volna kezéből a töltőtollat, néhány csepp tinta még végig is gurult a papíroson, és pár betűt és mondatot az örök homályba lökött át.
Azonban az én történetemben is lehetnek szép és megnyugtatóan egyszerű fejezetek. Találkozások és esték, amelyek fontos jelentőséggel bírnak, beszélgetések amelyeknek súlyuk van, és amelyek idővel feledhetetlen emlékké szelidülnek majd. Az édesanyám azt tanította mindig, hogy az adott pillanatot megélni kell és nem eljövendő emlékként gondolni rá. Azt majd megteszi helyettünk az idő.
Egykor egy pap volt az aki miatt a legkeservesebb zokogásomat elszenvedtem. Egy pap, aki azt mondta, hogy ha nem imádkozom minden nap buzgó hittel és megfelelő alázattal, akkor a pokol kénköves bugyraiban fogok szenvedni időtlen időkig, a lelkem ezer darabra szabdalják majd. Mindössze tíz éves voltam akkor, és a mai napig fel nem foghatom hogyan és miért volt képes bárki így megrémíteni egy gyereket?Most azonban egy pap az, aki hosszú idő óta először készteti önfeledt nevetésre a bennem élő nőt, az embert. Aki vágyik a másik őszinte és tiszta figyelmére, és aki előhozza a felszabadultságot ezen a hideg, odakint szélfútta, idebent kellemes meleg hangulatban.
Az atya nevetése engem is magával ragad és azon kapom magam, hogy éppen olyan felszabadultan és önfeledten nevetgélek, mint egykor gyerekkoromban, és a ritkán villogtatott, de állítólag a bennem rejlő humorérzékemet is sikerül a felszínre zavarnom.Az öreg Csotrogány szomorú vége azért hagyott bennem még keserű szájízt mert elkerülhető lett volna. A kábítószer említésére csak bólogatok Jeremiah atyának.
- A kábítószert illetően én magam sokáig álomvilágban éltem, köszönhetően annak, hogy a szüleim mindenféle módon igyekeztek óvni ettől a világtól. Persze nem azt mondom, hogy a középiskolás években ne találkoztam volna ezzel a valós problémával….csak bennem valahogy soha nem volt meg a késztetés arra, hogy kipróbáljam bármelyiket. A baráti körömben is legfeljebb egy-egy buli alkalmával járt körbe a füves cigi, mint “kemény drog”.- emelem meg enyhén a két kezem, hogy macskakörmözzek a levegőben a kifejezést illetően, egyszersmind ajkaim lebiggyedő íve is árulkodik arról mennyire enyhének gondolom a dolgot, még akkor is ha én magam sosem éltem vele.
- Őszinte leszek magával atyám. A kíváncsiság megvolt bennem, és persze a kísértés is….ugyaaan próbáld ki Ley, jó lesz! Ne legyél már ilyen buligyilkos! És hasonló mondatok repkedtek…de valahogy nem volt meg bennem a kellő merészség. Vagy egész egyszerűen csak nem láttam értelmét.Nem kell mindent feltétlenül kipróbálni, csak mert meg lenne rá a lehetőségünk.- talán ennek a szemléletnek az elsajátításában sokat segített, hogy a szüleim az ésszerűség határain túl sosem korlátoztak semmiben.A lázadás időszaka elsősorban a szabályok felrúgásáról szól. De ugyan mi ellen lázadjak, ha egyszer nincsenek is úgy igazán szabályok? Éppen ezért ez a része azt hiszem mindig is értelmetlen volt a számomra. Nem akartam semmit csupán a móka kedvéért kipróbálni, talán csak a cigit. Larmani barátnőm szüleinek a házát majdnem szerencsésen fel is gyújtottuk kilenc évesen, amikor nem tudtuk hogyan működik az öngyújtó, de roppant módon elhittük, hogy olyan elegánsak és nőiesek leszünk ujjaink között az égő rúddal mint mondjuk Jessica Lange.Sosem éreztem magam annyira rosszul, kellemetlenül és égő arcbőrrel álldogálva a nappalijukban, amikor a szülei hazatértek, mint akkor. Álltunk a mamája egy hete vásárolt, mélylila bársonykanapéja mellett, amely teljesen összeégett, a szobában pedig az égett bútorkárpit és a cigaretta émelyítő vanília aromájának illata terjengett.Talán ennyi róható fel nekem, meg persze a szüleim keserű és vádló pillantása amikor az egészet megtudták. Apám egyetlen szó nélkül vette elő a csekkfüzetét és állította ki a kanapé vételárának a felét, elvégre mégiscsak ketten követtük el a dolgot, egyértelmű volt, hogy kifizeti.Aztán közölte, éppen olyan rezzenetlen, mosolytalan arccal, hogy abban az évben felejtsek el mindenféle nyaralást, sőt még az évenkénti montanai családi utazást is lefújta. Anya pedig elmondta, hogy mélységesen csalódott bennem, és reméli ezt az érzést soha többé nem kell átélnie.Nem kiabáltak velem, tulajdonképpen csendesebbek voltak mint korábban valaha, és azt hiszem ez volt az ami akkor, kilenc évesen olyan nagyon megérintett. Akkor jöttem rá azt hiszem először életem során, hogy ha valakit igazán és mélységesen megbántuk annak nincs hangja. Annak súlyos és jelentőségteljes csendje van. Mint annak, a kilencedik évemnek egy rosszul sikerült cigarettázási kísérletet követően.
- Kicsit olyan, mintha azzal egy időben, hogy a nyaka köré tekerte a kollárét, és felöltötte a szénfekete reverendát megszűnt volna embernek lenni, csupán valamiféle misztifikált lénnyé változik, igaz? - kérdezem kicsit talán egy leheletnyi nehezteléssel a hangomban azon emberek iránt akik így vélekednek. Mosolyogva nyúlok át a pult lapja felett, hogy ujjbegyemmel megérintsem a felkarjának egyetlen részét, amelyet ruha fed, amellyel mégis arról akarok neki tanúságot tenni, hogy én nem így gondolkodom. Sőt!
- Pedig az érzések, mindaz a gyengeség, esendőség amely emberré tesz bennünket, az nem szűnik meg a felszentelés pillanatában. Talán soha nem szűnik meg.Csak éppen megtanulja kezelni, nem igaz? Mármint a kísértéseket, vagy éppen annak a vágyát, hogy talán mégis máshogy akarjon élni, semmint magányosan, a hit teljes és odaadó szolgálatában.Bocsánat, ha esetleg olyasmibe ütöm az orrom, ami nem feltétlenül tartozik rám, ellenben hálás vagyok, hogy ilyen őszinte velem. És még ha csak egy aprót és leheletnyit is, de engedett bepillantást engedni az életének ezen csöpp részletébe.- nem kerülte a figyelmem a hangjának enyhe rezdülése, amely a zavaráról árulkodott.
Örömmel és boldogsággal tölt el, hogy sikerült ismételten a finomságaimmal a torkosság apró, bár szerintem sokszorosan megbocsátható vétkébe csábítanom az atyát. Széles mosolyom nem tudom és nem is akarom leplezni.Végül a derültségem egy jóízű nevetéssé dagad, hátravetett fejjel, úgy igazán szívből.
- A pizza meg én, nem vagyunk jó viszonyban. Eddig talán kétszer próbálkoztam meg vele. Leragadt, nyúlós lett a tészta mint a gumi, a feltét íztelen, és számomra túlságosan paradicsomos.Odaégettem a szélét, a következő meg olyan kemény lett, hogy kis híjján beletört a fogam. Szóval azt hiszem feladom a dolgot. Bár néhanap szívesen sütök sós kalácsot, vagy éppen kenyeret. A sokmagvas hófehérkém kifejezetten finom. Enyhén langyos, majdnem folyós vajjal, egy apró szelet vörös cheddar ráolvasztva….hm…ugye megint sikerült az ízorgiát kiváltanom magánál, atyám?- évődő, kicsit cinkos és huncut nevetéssel nézek rá, mint a rossz gyerek, aki tudja, hogy nem szabadna ilyeneket mondania, mégsem tudja megállni.
Aztán komolyabb témák felé evezünk és csendesen hallgatom az elmélkedését Istenről, annak jóságáról, és néha összevonom a szavai közben a szemöldököm, amely arról árulkodik, hogy ebben a kérdésben nem vagyunk jelenleg egy állásponton, sőt nem is lehetnénk távolabb, ami ezt a látásmódot illeti.A fejem is enyhén ingatom jobbra meg balra.
- Én nem hiszem, hogy Isten jó lenne.Nem nem akarok hinni, hanem nem tudok. Valahol, valamikor elveszett belőlem az az ártatlan kislány, aki képes volt a hitre.Már nem harcolok érte, mert úgy hiszem fontosabb dolgom van az életben. Hit nélkül lehet élni, de élet nélkül nincs hit.Lehet, hogy az Úr nem akar fájdalmat okozni….lehet. De megteszi.Ha valami olyasmit teszek az életben ami valakinek fájdalmat okoz, atyám…az mi ha nem gonoszság?- a kérdésem azt hiszem jogos, és érdekel, hogy ha erről az oldalról vizsgáljuk, akkor vajon ő mit válaszol erre?
- Én mindig mindenben kételkedem. Leginkább önmagamban. Abban, hogy elég vagyok? Hogy vajon jó irányba tartok? Vajon megtettem mindent aznap, amivel jobbá tehetem azoknak az életét, akik fontosak a számomra? Nekem ez számít igazán. Én nem az egész világot akarom megváltani és boldoggá tenni. Csak azokat akik a legközelebb állnak hozzám.- minden nap tele vagyok kérdésekkel és kétségekkel, de mindig azt tanultam a szüleimtől, hogy csak az ostoba és öntelt ember dől hátra és gondolja, hogy az ő életében minden tökéletesen a helyén van.Amíg élünk fejlődünk, és talán egyszer az út végén mondhatjuk majd el, hogy megérkeztünk oda ahova tartottunk. Mert igazából mindannyian egy irányba haladunk, ilyen vagy olyan kitérőkkel.
- Ó nem! Nem anyagi vonzata van, bár minden bizonnyal így sokkal kényelmesebb a férjemnek. Egész egyszerűen azért nem váltunk még el, mert egyikünk sem adta be a válókeresetet. Legalábbis eddig. A férjem azonban nemrégiben felhívott és közölte, hogy hivatalosan is el akar válni. - még nem döntöttem el, hogy ez számomra egy megnyugtató lezárás, vagy felzaklatott annak a lehetősége, hogy valamit véglegessé tegyünk, amit én lélekben még nem igazán engedtem el.
Hallgatom az elmélkedését az életének alakulásáról, a jövőbeli lehetőségekről, és csak remélni merem, hogy nem fogja felőrölni az a fajta csöndes magány, ami ott csillog a tekintetének mélyén.A hívei körében van, de azt hiszem Jeremiah atya valójában nagyon egyedül van. Úgy igazán. Nem a pap, hanem az ember.Szelíd és megnyugtatóan egyszerű mosolyom, azonban hirtelen leolvad az arcomról és a helyét a meglepettség veszi át, amikor a keze felém indul. Az arcom mellett elhaladva, a hajam irányába, a szavai pedig jelen pillanatban érthetetlenek még a számomra. Ajkaim lassan elnyílnak egymástól, a szemeim elkerekednek, kérdőn villannak felé, de rosszallással sokkal inkább érdeklődéssel.Nem mozdulok, csak halkan, szinte suttogva szólalok meg.
- Atyám, mit….- de befejezni ez alkalommal sincs lehetőségem, mert hirtelen a nyakamnál megérzek valamit. Finom, szinte bizsergető érzés, és eleinte nem tudom eldönteni, hogy módfelett csiklandoz, vagy kellemetlenül birizgál, amikoris belémhasít a felismerés, hogy mi okozza ezt. Egy pók! Hogymi?????Ahogy ez eljut az agyam központi részébe, bekapcsol a zsigeri, ősi és elnyomhatatlan félelem, amely a nyolclábúak és úgy alapvetően az összes rovar, ízeltlábú irányába összpontosul bennem.
Velőtrázóan sikoltok fel, és kirúgom magam az asztal mellől, majd vergődve próbálok megszabadulni a nyakamon át kergetőzve lefelé haladó apróságtól. A hirtelen mozdulatoknak köszönhetően felborítom a széket amelyen az előbb ültem, az asztalról csörömpölve verem le a bögrét, amelynek alján ott kavargott a korábbi forralt borom üledéke, és most a padlón terül el, mint egy kifakult vértócsa.A testem össze izma megfeszülve tiltakozik az idegen lény ellen a bőrömön, és hajlok minden irányba, ebben az őrületes, szinte önkívületi rítustáncba.
- Szedje….szedje le rólam!- mantrázom szüntelen, könyörgve, de persze nem hagyom abba a mozgást, amivel esetleg sikerülne megkönnyítenem az atya dolgát. Igazából tényleg csak mozdulatlannak kellett volna maradnom, ahogy ő kérte.
- Jere…Jerem…iah…könyörgöööööm szabadítson meg tőle!- miközben őrülten csapkodok, még őt is sikerül orron csapnom, amit nem veszek észre, csupán az ütközést realizálom, de jelen pillanatban a félelem az apró jószágtól sokkal erősebb bennem. Elkeseredettségemben gyakorlatilag lenyúzom magamról a felsőmet, amely alatt egy rózsaszín selyemkombinét viselek a melltartó felett. Roppant régimódi, tudom, de valahogy így szoktam meg. A hajam rázom, a fejem előre döntve beletúrok többször is, majd amikor újra felpillantok megint megrázom az immáron borzos hajkoronám.
Aztán egy pillanatra megállok ebben a heves csapkodásban és ekkor jut el az agyamig, hogy már nem érzem az apró lábakat a bőrömön. Lihegve, kipirult arccal nézek az atyára, egy szál neglizsében, és mozdulatlanná dermedve, kétségbeesve nézem őt.
- Látja még rajtam…vagy a közelemben?





   

   

Jeremiah & Shelley
   

   Nem vagyok bűntelen, nem vagyok tökéletes, és néha úgy érzem az igazán jótól is elég messze vagyok.Van számtalan hibám, még több tévedésem, az azonban teljesen bizonyos, hogy eddig életem során sosem vezetett a harag, az önzés, vagy éppen a szeretet teljes hiánya. Noha mondják, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, úgy hiszem ez sokszor inkább sértő a jószándékú emberekre nézve, semmint jogos kritika.
A legtöbb ember huszonöt felett időnként már önvizsgálatot tart, vagy éppen számot vet arról, hogy életének adott szakaszában hol tart. Melyek azok az álmok, vágyak és elképzelések amelyeket megvalósított és melyek azok amelyek még váratnak magukra. Én is így vagyok ezzel, és elkeserítő mennyire távol vagyok attól az álmodozó búzaszőke hajú, ragyogó tekintetű kislánytól, aki egykor voltam. Kopott a fénye annak a ragyogásnak, lassult a lelkesedés, már nem akarom megváltani a világot, már csupán csak a helyemet akarom megtalálni benne. És mindahányszor úgy érzem megleltem, annyiszor bizonytalanodom is el egyben. Valóban ott vagyok ahova vágyakoztam? Anya szerint ott vagyok, ahol éppen lennem kell. Hiszen az ember, amikor gyermeke születik lemond valamiről, ami egészen addig a sajátja volt: önnön szabad szuverenitásáról. Onnantól van valaki belőle, aki az ő része volt és az is marad, aki kicsit ő maga, a folytatása, az aki által jelen maradhat a világban. A gyermek nem Isten ajándéka, hanem az Életé.A folytatásé. A halhatatlanságé.Áldott teher. Mondják oly sokan a várandósságra. És valóban az. Életünk legnagyobb és legédesebb terhe. Van akinek többször megadatik, van akinek csupán egyszer és olyanok is akadnak akik nem tudják, vagy nem akarják ezt az állapotot megismerni.
Benjamin számomra a világom egyetlen és legtökéletesebb alkotása. Ha valamiben jó vagyok, ha valamiben tökéletes vagyok, az éppen ő. És nem érdekel az út amelyet idáig megtettük, nem érdekel a nehézség, amely mögöttünk tornyosul fenyegető sötétségként, nem érdekel, hogy kik hagytak cserben, kik hátráltak ki mellőlünk, kik rúgták ki a támaszt alólunk, csak az számít ahová tartunk. Aki örökké a múltban él, az képtelen megélni a jelent, és nem tud tervezni a jövőre. A fájdalom, a kudarc nem lehet mentség, csupán egy kapaszkodó valami felé, amelyet el akarunk érni.Az édesapám profi hegymászó volt egykor. Számtalan veszélyes vagy kevésbé veszélyes expedíció van mögötte. Ő mondta mindig, hogy a hegymászó, amikor a csúcs felé tör csupán az adott pillanatra koncentrál. Arra a pontra, amelyben meg kell kapaszkodnia, és meg kell tartania magát. Sosem néz vissza. Nem látja mit hagyott maga mögött, mert az nem érdekes.A lényeg, hogy hová tart, és azért, hogy oda eljusson, a jelenre kell koncentrálnia. Én is ezt teszem. Minden egyes napon, noha még nem sikerült magam mögött hagynom a múltat. Örökké visszaránt. Mert még nem volt lehetőségem lezárni. Ott lebeg, ott van a visszhangja a falak között, ahonnan ugyan eltávolítottam egy régvolt közös élet lenyomatait, de a szívemből még nem sikerült. A gondolatok nem olyanok mint a képek, amelyeket leszedünk a falakról és egy doboz mélyére rejtünk, videófelvételek, amelyeken boldogan nevetünk, és hisszük, hogy ez a gyönyörű pillanat úgy megőrizhető, mint a rózsaszirom egy csöppnyi illatesszenciája egy üvegcsében. A lélek érzékeny, még sokáig őriz, még sokáig ostobán reménykedik, még ostobán dobban lehetetlen bizakodással. Még nem tudtam kiheverni Stephant. Még mindig hiszek benne, bár lassan már egyre haloványabban, és egy napon a szívem tényleg elengedi majd.Addig ott táncol körülöttünk és velünk andalítón, akár a szélben felejtett csonka gyertyalángok, az emlékezés és a felejteni vágyás csöpp fényei.
Jeremiah atya szavaira csöndesen elmosolyodom, torkomon gombócként akad meg egy alig hallható, morranó hümmögés.Tökéletesen leírta a csendhez való ragaszkodás egyetlen apró momentumát.
Magammal invitálom a pulthoz, ahol a főzőlapon el tudom készíteni a forralt bort. Hiszem, hogy ebben a hűvös estében jót fog tenni nem csupán a testnek de a léleknek is. Én magam kedveltem az ízvilágát, bár bevallottan több ember receptjének különös keveredésével készítettem el a sajátomat.
- Ó a mosogatás miatt ne aggódjon, majd Annemary elintézi.A mosogatógépünk tudniillik.- nevetem el magam, és kicsit talán kislányosan bele is pirulok abba, hogy nálunk a mosogatógépnek neve van. De nem csak annak.
- Tudja….a mosógépünk Lola, a szárítónk Tina…a hűtő Miss Peppy….számtalan háztartási gépnek neve van. Ez afféle játék a fiam és közöttem már évek óta.Az autónk a Csotrogány nevet viseli. Nem azért mert olyan rossz, hanem mert az első időkben rengeteg alkalommal hagyott cserben a legváratlanabb helyzetekben.És gyakran illettem ezzel a névvel, szóval rajtagaradt. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy ez már a második Csotrogány, az első sajnos a roncstelepen végezte, miután egy drogos fickó az út mellett parkoló járműbe fékezés nélkül majdnem negyven mérfölddel belerohant.Még szerencse, hogy nem ültünk benne.
Készül a forralt bor. Az illatok úgy ölelnek lassan körbe bennünket, mint mesekönyvek lapjain megszülető illatos varázslat.Elmosolyodom, és furcsán vonom fel a szemöldököm, amolyan cinkos összekacsintással, amikor a magányos estéiről ejt meg pár apró szavacskát, inkább talán csak elszólás, vagy csendes vallomás gyanánt. Nem szeretek tapintatlan lenni, mégis érdekel, hogy vajon hol és milyen módon rejlik a gyarló ember a reverenda sötétje alatt. Vajon dobogott az a szív másért is, semmint a megfeszített Krisztus áldozatvállalásáért, vagy éppen a lélek mennybe menetelének lehetőségéért?Vajon milyen lehet Jeremiah atya helyett Mr Cross?
Összeszorítom az ajkaim, penge vékonnyá válnak egymásnak feszülve, és egy csöndes mosolyt morzsolok el amidőn rezdülnek a szájszegletben.Megrázom a fejem, finoman hintve újabb adag fahéjat a gyöngyöző borba.
- Randevú? Nocsak….meséljen, atyám!- pillantok alá a tekintetének, amely zavarodottan elkalandozik, és a szavak, amelyek oly hirtelen születtek, elhalnak ajkain.
- Persze csak ha szeretne. Nem igazmondó bájitalt készítek, de talán ennek kortyolgatása segít abban, hogy feloldódjon.Ha bármikor olyan kérdést tennék fel, amiről nem szívesen beszél….tudja ez fordítva is igaz mint rám. Csak szóljon.- komolyan gondolom.Felkeltette ez a nagyon is emberi módon gyarló, ugyanakkor tiszta atya az érdeklődésem, és szívesen megismerném a világlátását, a gondolatait, a hithez való viszonyát. Talán lehetne valamiféle iránytű a számomra. Talán én is lehetek az övé. A találkozások, mondják ritkán történnek véletlenül, ugyanakkor nincs mindig magasztos céljuk. Egész egyszerűen csak segítenek megismerni saját magukat mások által.
- Az úriember másnap küldetett egy tucat rózsaszín rózsát, meg egy köszönőkártyát, amelyben elmondta mennyire jól érezte magát, mennyire sajnálja, hogy el kellett mennem. Ennyi. Nem volt felhívás következő alkalomra. Úgy hiszem nem is baj. Úgy hiszem ez az ember nem állt készen a mi életünkre, ahogy mi sem arra, hogy ő a részese legyen.Beni a mindenem. Soha senki nem lesz, aki bármilyen szempontból is előrébb lenne nála. Ha ezt valaki nem érti meg, akkor talán jobb is, hogy tovább áll.Udvariasan. Ahogy az a férfi tette.- felcsillan a szemem ezután a kissé habókos, költőinek szánt kérdésemre adott válaszán.Ajkaim derülten kerekednek el és a szemöldökeim a homlokom közepéig szaladnak. Sietősen bólogatok.
- Mindenképp megismerném azt az álmait dédelgető pénztárosnőt.Talán pont őt keresem. Feltétlenül mutasson be neki.Előre is hálás vagyok érte.
Az elkészült italokkal térünk vissza az asztalhoz, és ismét a falánkság bűnébe csábítom az atyát, én magam remek derültséggel szemlélem amint szinte elolvad a széken az első falat péksüteménytől. Jólesően kuncogok és kislányosan vonom meg a vállaim a két kezem megemelem finoman és ujjaim játékosan mozgatom meg, mintha egy apró polip csápjai lennének.
- Mááááágus vagyok….tudja…a tésztamágus.- kacagom el magam, még a fejem is hátravetem jókedvűen.
- Vegyen még bátran! Ahogy mondtam melegen a legfinomabb, de mikrózni nem szabad, mert elveszik a finom puhasága. Ha melegen szeretné enni, dobja be egy fél percre alacsony hőfokon a sütőbe, előtte érdemes megkenni egy csöpp sós langyos vízzel.- magyarázom és hagyom, hogy kivegyen még egyet a kosárból, mielőtt letakarnám, és kettőnk közé nem tolnám a kosarat, igaz egy kissé az asztal széle felé igazítva.
Aztán a saját bögrémet húzom közelebb és beleszagolok. A fűszerek tökéletes harmóniában csiklandozzák meg az orromat.
- Magamnak külön ritkán készítek bármit. Én már az illatokkal eltelítődöm, és gyakran, mire este leülök nem vágyom másra csak egy sós karamellás jégkrémre.- adom meg magam vállvonva a tényeknek, és a beszélgetés a forralt bor gőze mellett más vizek felé kanyarog. Komolyabb és fajsúlyosabb dolgok, amelyet csupán egy leheletnyit képes csillapítani a kellemes, fűszeres ital melletti idő. A fények között megbújva két alak, akik az élet más területeiről érkeztek, minden bizonnyal tökéletesen más háttérrel, mégis az életnek ebben a szakaszában, ebben az egyszerű, hétköznapi pillanatában utat találtak egymás felé. Bepillantás a függöny mögé, egy másik élet és sors csipetnyi csodájába.
Megérinti a csuklóm. Ujjaiban ott bizsereg még a bögre forrósága. Először ezt az érintést figyelem, aztán tekintetem magával ragadja a borostája mélyén születő lemondóan édes mosoly, amidőn kezét visszahúzza.
- Maga miben kételkedik? Önmagán kívül?- szúrom oda a kérdést a mozdulata közben megszülető másodpercnyi csödben. Nem lehet nem észrevenni a mozdulatában a kapaszkodást. Az ember sajátja ez….az érintés olyankor, amikor önmagukkal kapcsolatban valahogy bizonytalanul botorkálunk a saját életünkben. Jeremiah atya erős…de ennek az erőnek számtalan ára van. Mint az erős embereknek általában. Valamit feláldozunk ezért. Vagy talán mindent. Csendesen hallgatom végig a mondanivalóját, időnként egyetértően bólogatva, aztán vele nevetve az utolsó mondatánál.
- Megígérem magának, hogy a következő randevún igyekszem majd megélni azt a pillanatot.Nem mondom, hogy egyszerű lesz kiszakadnom a mindennapokból, de igyekezni fogok.Bár jelen pillanatban ez a legutolsó dolog amire képes lennék időt szakítani.Mármint egy randevú. Kiváltképp, amíg nem sikerül rendezni a házasságomat. Az ugyanis még ott van az állami papírokon, és még én is a férjem nevét viselem.Mondja atyám, maga sosem akart megállapodni egy nő mellett? Család, gyerekek?Volt ilyen vágya valamikor és ha igen miért gondolta, hogy a hit fontosabb a maga számára?- érdeklődöm, miközben vele együtt én is az órára nézek egy másodpercre, majd megrázom a fejem.
- Még van fél óránk, ne aggódjon! Nem fogunk elkésni.- szándékos a többes szám, hiszen feltett szándékom, hogy amennyiben Jeremiah atya nem tiltakozik, úgy nagyon szívesen bemutatnám Benjamin-nek, sőt örülnék, ha a neki hozott ajándékot személyesen adná át a fiamnak.
- Gyaníthatóan éppen a legújabb képen dolgozik, és mire a fürdésre kerül a sor nyakig maszatos lesz.Vagy éppen a szuperhős figuráit rendezgeti, és a világ megmentésén munkálkodik.Csak úgy Benjamin módra.- kacagom kellemesen csilingelőn, aztán a lassan ihatóvá váló forralt borból újra kortyolok egy nagyobbat. Kellemes melegség jár át.




   

   

Jeremiah & Shelley
   

   Ami egykor összekötött, az éppen úgy lehet egy láthatatlan és nagyon erős, önként vállalt kötelék, vagy éppen úgy egy idő után kegyetlen bilincs.Amíg várakozom, ebben a koraesti csendes, illatos nyugalomban, eszembe jutnak az atya utolsó szavai. Talán azért nem léptem még igazán tovább, mert vannak még szálak, melyek Stephanhoz kötnek. Talán még én magam is erősen, szinte lehetetlen vehemenciával kapaszkodom beléjük. Talán nem érzem még késznek magam, hogy elvágjam őket. Talán nem is fogom soha. Könnyű lehet ez talán azoknak, akiknek nincs közös gyermekük. Nekünk azonban ott van Benjamin. És habár az édesapja évek óta nem látta, és csupán jelzés értékkel, vagy az időnként feltámadó lelkiismeret furdalásának csillapítása végett érdeklődik felőle, attól még van valaki aki összeköt vele.Egykor szerettük egymást. Bár néha elgondolkodom, hogy ő talán csak egy eszményképet szeretett bennem, csak azt akinek látni akart, amilyennek ő elképzelte a közös életünket és amilyen nem lett sohasem.Az idő nem gyógyítja be a sebeket, ahogy a hit sem fogja, mert a kisfiam tekintetében minduntalan látom a csillapíthatatlan, a mosoly mögött is ott bújkáló szomorúságot, amit az apja kitörölhetetlen hiánya okozott.
“Apa kéne neki.” a húgom egyetlen mondattal nyugtázta ezt, egy szombati vacsorán a szülői házban, miközben a sarokban Beni a játékait nyüstölte, és kicsit mintha kizárta volna magát ebből a világból. Alig múlt három éves, és akkor mindössze fél éve volt, hogy Han lelépett.
“Válj el végre tőle, ne halogasd!” a papa véleménye egyértelmű és világos volt, és nem volt benne szemrehányás vagy számonkérés, egyszerűen azt látta volna jónak, ha lezárom a múltat, és nem csupán lélekben lépek tovább, hanem az élet minden területén. A jóég tudja miért nem voltam képes mindezt meglépni idáig, és miért vártam arra, hogy egy napon majd Stephan teszi meg. És várható volt, hogy ez meg is fog történni. Mégis szíven ütött az a hívás, noha akkor már közös ismerősöktől jól tudtam, hogy egy éve új kapcsolata van, és úgy tűnik boldog benne. Én meg még mindig ott fűzögetem ujjaim között azt a néhány szál fonalat, azt a párat, amely az egykorvolt házasságunk után maradt, és amelybe kapaszkodtam lehetetlen reménytelenséggel.Könnyen teremtettem kapcsolatokat, könnyen engedtem embereket az életembe, de már nem tudtam őket olyan könnyedén elengedni.
Nem állítom, ahogy az atyának sem állítottam, hogy ne lenne férfi az életünkben, akire Beni felnézhet, aki megtestesíti számára azt amilyen szeretne majd lenni.Az édesapám tökéletes, a bácsikám, noha már közel jár a nyolcvanhoz, szintén ott van, de az nem ugyanaz. Azt szokták mondani, hogy az anya isten a gyermek szemében, de az apák a világmindenség közepe.Az anyák a misztérium, az apák a valóság, a lét kézzelfogható, erős sziklaszilárd bástyái.Apának nem születik valaki, apának a gyermeke lelke által válik. Stephan pedig képtelen volt ehhez felnőni. Pedig Benjamin tökéletes gyerek, akkor is az, ha ő nem látta annak.
Valahogy megnyugtató látni újra az atyát, noha a találkozásunkat sok szempontból is a véletlen szülte, majd végig is kísérte azon a pár órán keresztül, amíg az adományokat a templomban elhelyeztük Fredoval.Hiszek abban, hogy minden efféle találkozásnak van valami olyan célja, valami olyan háttérben meghúzódó lényege, amely lehet sosem fog kiderülni, egész egyszerűen velünk marad. Akkor is ott van, amikor az atya belépve az ajtón bevonszol magával egy apró fuvallatot a kinti hideg mínuszokból. Akkor is ott van, amikor ebben a lágy fényglóriában, amely a falakról szűrődik, és apró aranyporként tekereg körülöttünk, kicsit elveszünk mindketten. Ott van az este finomságában, a hely elalvó aurájában, a mozdulatlan székekben, az asztalokban, amelyek körül vendégek sürgölődnek, és hangokkal telik meg a Butterbean. Kedvelem minden időszakát. Azt is amikor éppen ébred és azt is amikor csúcsidőben érkeznek, majd távoznak a vendégek. Ki rohanva, ki kényelmesen, ki bágyadtan érkezve és boldogan távozva, ki sietősen, mert majdnem elfelejtett a feleségének venni a kedvenc narancsos grillázsos süteményéből. Apukák, akik vasárnapi láthatáson ide jönnek a gyermekeikkel, hogy nézzék miképpen tűnik el a csöpp kis ajkak között a szétomló piskóta.Meg kicsit talán az ő álmaik is egy boldog és egységes családról.Én már csak a boldogságról álmodom, amelyben az estéket talán átveszik azok az alkalmak, amikor egy pohár bor mellett igyekszünk feledni az elmúlt napok rohanó fáradtságát.
Halkan, mégis őszinte örömmel kuncogok az atya beszámolóján, hogy kicsit eltévedt és máshova csengetett be, a mi otthonunk helyett. Pedig a cukrászda haloványrózsaszín cégére, noha kissé megbújik az örökzöld gyertyánsereglet takarásában, néhány tüskés galagonyabokor mögött, azért mégis igyekszik felhívni magára a figyelmet. Gondolkodtam rajta, hogy talán kellene valami tábla is, kissé lejjebb, és a magányos Mrs Parkson még talán bele is egyezne, hogy a csodaszép rózsái között ott mosolyogjon a kis harisnyás figura, de egyelőre nem jutottam tovább a tervezésénél.A nevetést aztán egy újabb őszinte reakció, a váratlan meglepetés arckifejezése váltja fel, mikor Jeremiah atya egy táskát nyújt át nekem, egy másikat pedig a fiam számára. Szinte öntudatlan először beleszagolok. Nem azért mert illetlen lennék, hanem mert valahogy így szoktam meg, hogy először a dolgok illatát szokásom felkutatni.Hatással van rám, már csak a szakmámból kifolyólag is.Óvatosan helyezem mindkét csomagot az asztalra, ahol terveim szerint majd helyet foglalunk és veszem ki őket egyesével, majd helyezem egymás mellé.
- Ó te jó ég, atyám! Ezeket vétek lenne meggyújtani. De hát, ahogy szokták volt mondani: néha a forróságon és az elmúláson át vezet az út a valódi boldogsághoz. Tudja a nagymama mondta mindig ezt, amikor a nagyapa halálának évfordulóján mindig elővett egy szál gyertyát és csonkig égette. Számára ez volt a gyász lassú, melankólikus feldolgozása.- sóhajtottam, és a szomorkás emlék dacára, szelíd, ragyogó mosollyal simítottam át először a saját, virágokat rejtő, majd a Beninek szánt kardok, koronák és hasonló csodás dolgok díszítette gyertyákat.
- Nagyon köszönöm az ajándékot.Szívhez szóló.Ön nagyon jó emberismerő.És nem….egyátalán nem gyerekes. Sőt, nagyon is emberi.- jegyeztem meg halkan és hellyel kínálom esti vendégemet, majd miután ő leült, magam is hasonlóan teszek. Forralt borral kínálom. A tea vagy a kávé sokkal inkább a délutánok itala a számomra. A forralt bornak van valami meghitt bája, ami úgy hiszem illatával és aromájával még lágyabbá, még kellemesebbé teheti számunkra azt az időt, amit beszélgetéssel és  torta elkészítésével fogunk tölteni.
- Jöjjön akkor, és megmutatom hogyan készítem én magam. Hátha kedvet kap, és a parókián magának is forral néhanap. A testet és a lelket is átmelegíti. Ráadásul a forralásnak köszönhetően az alkoholtartalma is elveszik. Még kisebb bűn mintha a miseborba kortyolna bele.- hajolok közel akár egy csínyre sarkalló huncut gyerek, majd elnevetem magam és ugyanazzal a gyermeki bájjal kacsintok az atyára.
- Nyugalom, csak tréfálok. Önről ezt nem gondolnám.- és valóban nem, még ha esetleg az ellenkezője is bizonyosodna be. Jeremiah atya, éppen annyira tűnik emberi módon gyarlónak bizonyos dolgokban, amennyire tisztának másokban.
Felálltam az asztal mellől és intettem az atyának, hogy kövessen a pulthoz. Ott elővettem egy kisebb edényt, majd a pult alól két palackot, melyben fehér illetve vörös borok pihentek, egy csöpp hűtőfelület takarásában. Mindkettőről lepattintom a parafa kupakokat, melyek táncolva ugranak a pultra és csilingelve bucskáznak át egymáson, majd pihennek meg. Öntök az edénybe belőlük, és az indukciós felületet bekapcsolva az edényt ráhelyezem. Az atya kérdésére felpillantok és a fejem oldalra billen.Elmosolyodom.
- Készítjük? Nocsak, kuktát is kapok magam mellé ma estére? Ha jobban körbenézünk, akkor talán lelünk majd itt néhány hófehér süveget.De nem bánom. A krémet már délután elkészítettem, a hűtőkamrában pihen.Rózsatortát fogok készíteni a hölgynek, szóval a marcipán díszek elkészítésében majd segíthet, amíg én fondannal bevonom az elkészült tortát. A piskótát még el kell készíteni, azt mindenképp frissen akartam.- miközben beszélek egy kis kosárból narancsot, mandarint, lime-ot, citromot és mangót veszek elő, ezeket felkarikázom és a lassan gyöngyöző borba dobálom. Végül a fűszerek kerülnek elő, csipetnyi nádcukor.
- Van aki kihagyja, de magam szeretek egy kis csillagánizst is tenni bele. Különleges lesz tőle az íze, és mielőtt lezárom még egy csöpp mézet is belerejtek. Mennyei lesz majd meglátja.- és valóban. Az illatok szépen lassan körbetekeregnek rajtunk, és olyanná válik a hely mint egy titkos mesebirodalom épülő mézeskalács házikója.Még várni kell néhány percet, hogy az elkészített elegy szépen összeérjen, közben a pulton támasztom meg a két kezem és fáradtan ejtem a vállam közé a fejem.Hosszú napom volt.
- Ne aggódjon! Már maga a gondolat, hogy nem egyedül töltöm az estémet, miután Beni elaludt, nekem már ez felüdülés.Nanny ritkán tud estére itt maradni, így ha akarnék se tudnék sehova kimozdulni. Benjamin bármikor felébredhet éjjel, és még wc-re sem tud egyedül kimenni.Úgy egy hónapja próbálkoztam meg valamiféle ismerősök által összehozott randevúval. Már eleve félve mentem bele. Aztán a randevú közepén elnézést kellett kérnem, és távoznom, mert Nanny unokahúga belázasodott, és szüksége volt rá otthon, el kellett mennie.Látja? Sehogy sem akar ez összejönni!- nevetem el magam keserédesen, miközben bögréket veszek elő, és lezárom a forralt bor alatt a főzőlapot. Merőkanállal mindkét poharat kellemesen foghatóra, fújhatóra majd fogyaszthatóra töltöm, az egyiket az atya elé helyezem.
- Vigyázzon, még forró!- ott maradok a pultnál, miközben beszélek tovább.
- Holnapra egyébként különösebb programunk nincs. Legalábbis ami a délutánt illeti. A délelőtt mindig kész rohanás. Még nem dolgoztam ki a stratégiát, hogyan tehermentesítsem magam az üzletben, de rajta vagyok az ügyön. Tényleg, nincs a gyülekezetében egy megbízható ember, akit felvehetnék üzletvezetőnek?- kérdezem kicsit komolyan, kicsit meg tréfásan is. Hiszen az egyik ok, amiért még nem alkalmaztam senkit, hogy nem építek ki olyan könnyen bizalmi viszonyt. De egy ajánlás, kivált egy katolikus gyülekezetből mindenképp jól jönne.
- A hölgyet pedig szívesen megismerném. Úgyis ritkán nyílik alkalom látnom miképpen reagálnak az emberek az általam készített finomságokra.- elvégre mégsem vehetek részt mindenféle családi eseményen, ahol ezek többségét felszolgálják.
- Meg ez esetben magával együtt arathatom le a babérokat, elvégre a segítőmnek ajánlkozott. És ha még nem gondolta meg magát, akkor ezzel élnék is.- húzom én is közelebb a saját bögrémet, hogy megfújogassam a forralt bort, és egy apró, óvatos korttyal megízleljem azt. Elégedetten, finoman szisszenve hümmentek.Valóban finom lett, bár egy kis fahéjat még elbírt volna, elvégre az adja meg a lelkét.Mindenesetre így is finom lesz.
- Fogja meg a bögréjét és jöjjön vissza az asztalhoz, készítettem magának valamit. Ha nem fogy el akkor majd elviszi. Felmelegítve másnap is mennyei.Vajjal, reggelire pedig még inkább.- titokzatoskodom, és megfogva a saját bögrémet lépek ki a pult mögül, csupán az apró, virágszirom alakú csöpp csillárok szórt, tompa fénye imbolyog mögöttem, ahogyan távozom, és a korábbi asztalunk felé indulok.
Egy fonott, mogyoróbarna kosárka üldögél az asztal közepén, letakarva mályvaszín kendőcskével, melyet felhajtok, hogy láthatóvá váljon a kosár tartalma: nagyjából tíz darab, közepes méretű, mosolygós, mézarany színű vajas croissan illatozik ott arra várva, hogy elfogyasszák. Jelesül az atya, hiszen neki készült.Valóban komolyan gondoltam azt, hogy ez a látogatás nekem mindenképp egy boldog felüdülés, noha nem randevú, még csak baráti látogatásnak sem mondanám, hiszen ez mindössze a második találkozásunk, még nem ismerjük igazán egymást. De jó érzéssel tölt el az atya jelenléte. Valahogy nyugalmat hozott magával, még akkor is, ha a szívverése, az egész tartása valami melankólikus magányról árulkodik. Felismerem az ilyesmit, hiszen én is pontosan ilyen vagyok.
- Ez mind a magáé! Vegyen belőle, kóstolja meg, aztán takarjuk le a csöppecskéket, mert megfáznak.- kuncogok, fejemmel pedig biccentek a croissant-ok irányában kínálva újfent Jeremiah atyát. Ha vett belőle, utána valóban visszahajtottam rájuk a kendőt, majd az órára pillantottam a falon. Fél óra múlva vissza kell mennem majd Benit elaltatni, de addig még van időnk.
- Tudja atyám….magát valahogy a legjobb pillanatban sodorta az életembe a gondviselés.Van valami ami hiányzik….talán épp a hitem, ami egykor elveszett. A nagymama mondta mindig, hogy mindig onnan kapsz ahonnan nem vársz és mindig onnan érkezik amerről sosem remélted.Isten útja nem kifürkészhetetlenek, Isten útjai néha járhatatlanok. Legalábbis azok számára akiknek nem az az útjuk. Bár én még keresem melyik a sajátom. Mert amelyet annak hittem, az egy sehova nem vezető út volt, bár életem legszebb ajándékát köszönhetem neki.Mondja atyám….ugye maga is szokott kételkedni? Nem feltétlenül a hitében, hanem magában. Abban az útban amit választott, amit a sajátjának gondol.- őszinte kérdések, őszinte szavak melyek végén közelebb húzom a bögrémet és egy pár fújást követően kortyolok belőle. Talán mégis elég a fahéj. Talán pont elég így a lelke.



   

   

Jeremiah & Shelley
   

   - Biztos, hogy ezt akarod, Kincsem?- a mama hangja megremegett az aggodalomtól, ritkás szemöldökét fájdalmasan húzta összébb és úgy vizslatta az arcomat, miközben a banki szerződés nagyjából ötvenedik oldalán futottam végig. Temérdek apróbetű, de én már talán ezt sem bántam. Valamerre indulnunk kellett Benivel, és tudtam, hogy vagy belevágok az üzletbe akár ilyen áron is, vagy egész egyszerűen nem tudom hogyan tovább.Han hónapok óta nem jelentkezett és bár legutóbb átutalt valamennyit a számlára, de az csupán a felszínen maradni elegendő.Nem maradt más választásom, mint a húgomtól kapott pénz mellé, amely az összes megtakarítása volt, így tulajdonképpen ő is rizikót vállalt ezzel az egésszel, én magam két banknál is jelzálogba bocsátottam az otthonunkat. Annak reményében, hogy a vállalkozás, az üzlet idővel visszahozza majd a pénzt. Hittem magamban, hittem abban, hogy amit elterveztem azt sikerül majd megvalósítani. Merészség volt talán tőlem, de a kudarc lehetőségét egész egyszerűen elutasítottam.Tudtam, hogy más remény egyszerűen nem létezik számunkra. Talán akkor volt az utolsó alkalom, hogy hosszú évtizedes hallgatás után éjjelenként, amikor a ház elcsendesült imára kulcsoltam a kezem. Nem volt patetikus, nem volt több egyszerűen annál, hogy az ágy szélén ülve, vagy a nappaliban a kanapén, csupasz lábaim magam alá gyűrve, kissé összegömbölyödve legbelülre fordultam. Jobban mondva egy rég elfeledett hit felé tekintettem reménykedőn.Próbáltam megtalálni a régi imádságokat, vagy legalább a saját hangját a lelkemnek, melyen keresztül kértem Istent, hogy ha már ennyi terhet mért ránk, és ennek okát minden bizonnyal soha nem fogja velem megosztani, ahogyan senkivel sem tette úgy hiszem soha, legalább könnyítsen egy keveset. Legalább esélyt adjon arra, hogy képes legyek bebizonyítani: egyedül is érek valamit, egyedül is képes vagyok nevelni a fiamat.Szemeim erősen behunyva koncentráltam és egy mély sóhajjal, és tengernyi reménnyel zártam az estét.Akkoriban valahogy erős volt a hitem. Nem feltétlenül Istenben, sokkal inkább abban, hogy mindannak dacára ami történt, és mindannak dacára, hogy talán sosem hallgatják meg a könyörgésem odafenn, megállom majd a helyem. Egész egyszerűen sikerülnie kell. Volt idő, amikor mindez a hit megingott, az első hónapok erőteljes, majdhogynem teljes veszteséggel záródó időszakában. De én felszegtem a fejem, vettem egy nagy levegőt, és büszkén, töretlenül tartottam előre. Mi adta az erőt? A fiam jövője. Ha én feladom, ha én nem hiszek magamban, akkor tulajdonképpen benne nem hiszek, abban, hogy számára létezik majd egy jobb és teljesebb élet, amit megadhatok számára.Egy anya odaadása nem csupán hegyeket képes megmozgatni, hanem sivár pusztává képes változtatni a korábban magasba törő, hósipkás ormokat.
Talán mindennél többet jelentett, hogy nem csupán én hittem magamban, hanem a családom is. Azok akik egész életemben kitartottak mellettem és akkor is ott voltak, amikor a hibás döntéseim következményeként az életem darabjaira hullott. Sosem hibáztattak, sosem rótták fel, hogy lehetett volna másképp….egész egyszerűen belém karoltak, felemeltek és egészen addig ott voltak mellettem ameddig úgy nem érezték, hogy elengedhetik ismét a kezemet. Ez rengeteget jelentett. Nélkülük talán sosem tudtam volna végigcsinálni.Vagy ha végig is tudtam volna, akkor minden bizonnyal sokkal jobban beleroppanok.Az erőnk legtöbbször akkor mutatkozik meg igazán, amikor az élet próbatételek egész sora elé állít. És nem feltétlen akkor vagyunk csak erősek ha ezeket az akadályokat átugorjuk. Hanem akkor, amikor felismerjük és megpróbáljuk leküzdeni azokat. Az erős lélek nem foglalkozik azzal mi lesz majd….az erős lélek azzal foglalkozik, hogy megteszi mindazt amire csak képes. Az ember kihasználja az utolsó szusszanását is, ha számára fontos ügyről van szó.
- Ha az igénybe vett összeget és annak feltételeit nézem, akkor még legalább három életet kellene leélnem ahhoz, hogy mindent vissza tudjak fizetni.- nevetem el magam a kérdésén, bár szerintem így is érti, hogy elég komoly kockázatot vállaltam.Finoman ráztam meg a fejem.
- De egyébként ha minden a tervek szerint alakul, akkor az egyiket talán idén év végéig rendezni tudom. Mondjuk a másik kettő még ott marad. De tulajdonképpen így ha azt vesszük nem három fejsze lebeg a fejem felett csak kettő…nem mintha ettől sokkal jobban érezném magam, de egy picit mégis.- és ez valóban így is van. A szüleim kötelességtudó, kitartó embernek neveltek, és azt hiszem ez a két legerősebb tulajdonságom is egyben. Szerencsére. Ehhez az élethez, amelyet élek, szükséges is. Csak így élhetem túl.
A megjegyzésére elmosolyodom, és megengedek magamnak egy hosszúra nyúlt sóhajtást. Végigpillantok az atyán, és hümmentek is egy egész aprót.Elgondolkodó tónusba vált a hangom,kissé még keresve is a szavakat.
- Tudja….különös ember maga. Nem olyan mint a többi atya, akiket ismertem. Van magában valami megfejthetetlen…valami, ami kicsit itt tartja az emberek között. Magából hiányzik a kenetteljesség. És nehogy félreértse, ezt teljesen pozitív jelleggel mondom.Maga….maga közelebb áll a gyarló emberekhez…és minden szava, minden gesztusa, az egész megjelenése sokkal inkább újra és újra közelebb hozza, semmint távolabb vinné.Magából hiányzik az a fajta vád, amit az ember érez, valahányszor átlépi a templom küszöbét, és megpillant valakit reverendába közeledni. Gyerekkoromban mindig görcsbeugrott a gyomrom valahányszor a prépost közeledett felém. Pedig legtöbbször a nagyival beszélgetett, nekem meg jutott egy sietős mosoly és egy fejsimogatás.- mai napig az orromban érzem Frank atya roppant erős, és szinte már maró kölnijének szagát, ami olyan volt, mintha leöntötték volna a csipketerítőt, leginkább orgona és jácint pacsulival.A haját olajos pomádéval simította hátra, sehol egy kóbor tincs, frissen borotválkozva, szinte már bántóan tisztán. Hogy a lelke ezzel szemben mennyi szennyet bírt el, csak később tudtam meg. Tán jobb lett volna ártatlan tudatlanságban lenni. Ezzel szemben Jeremiah atya sokkal emberibb, sokkal gyarlóbb már csak a külsejét is tekintve. Talán ezért is hiányzik a gombóc a gyomromból a jelenlétében.És talán ez okozza, hogy bár felajánlja, hogy ha nem akarok ne válaszoljak, de én mégis megteszem….mert azt hiszem jól esik kimondani valamit hangosan, amelyre mostanság jobbára csak gondoltam. Bár a húgom is ugyanezt mondja: zárjam le végre ezt a házasságot és lépjek túl. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű.Én nem tudok csak úgy egyszerűen ennyi év után kiszeretni a férjemből.
- Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem gondoltam rá. És nem feltétlenül elsődlegesen magam miatt. Hiszen nekem mindennél fontosabb Benjamin. Hogy ne egy illúzió legyen számára egy férfi, egy apakép, hanem valaki, aki tovább kitart mellette….mellettünk, mint az apja tette. Ez pedig lássuk be egyre nehezebb. Már alapvetően sem egyszerű egy nőnek negyvenhez közeledve párt találni. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy van egy gyermekem, és ez a gyermek jelenleg még járni sem tud….belátja azt hiszem atyám, hogy sokszorosan hátrányos a helyzetem.- mosolyodtam el szelíden, és érezhette a hangomból, hogy bár hátrányként hivatkozom ezekre a dolgokra, egyáltalán nem hátrányként élem meg azokat.Csak nehézségként. Mert azok voltak.
- Onnantól, hogy gyermekem van, és felelősséggel tartozom iránta, nem elsősorban az én szívügyem a legégetőbb.Bár nem tagadom egy percig sem, hogy jól esne. Nő vagyok, és szükségem van egy másfajta szeretetre is. Másfajtára, mint amit anyaként kapok.- elnyelem az utolsó szavakat. Nem szégyen, de valahol mégis kissé frusztráló, hogy erről épp egy papnak beszélek.
Mielőtt a kis kellemetlen affér még megtörténne, biztosítom róla, hogy nem okoz majd problémát a látogatása, és nem okoz problémát a kései óra sem. Elvégre olyankor rendezem még a papírokat, amelyekre napközben nem mindig van időm. Olyankor engedek meg magamnak néha egy pohár száraz jégbort, olyankor engedek meg magamnak egy frissítő, citromos arcpakolást. Olyankor néha beteszek valami kellemes zenét, és csak merengve bámulok ki az üzlet félhomályából az utcai lámpák vaksi fényeire. Figyelem a fák fekete árnyékát, és azon tűnődöm, hogy bár amennyire keserves és nehéz nekünk, épp annyira meghitt és nyugalmas.
A raktárban történt komikus helyzet után hirtelen vált kellemetlenbe és szinte tapinthatóan félreérthetőbe a helyzetünk. Leginkább annak köszönhetően, hogy történik közöttünk, egy külső szemlélő számára- belátom- roppant félreérthető momentum. Ujjaim a homloka felé nyúlnak, és ebben a furcsa, kissé talán megtörő templomi szűrt fényben is látom, hogy borostája rejtekében az orcáján egy vékony, régmúltba vesző heg feledésrózsaszín lenyomata húzódik. Ujjam rezzen, hogy megérintsem, ajkaim finoman nyílnak el egymástól. Kérdeznék, vagy talán bocsánatot kérnék mert meglehet túl tolakodó a mozdulat, amikor megjelenik Fredo és másodpercek alatt töri ketté az egész helyzet különös és szinte tapintható meghittségét. Tiszta és bűntelen, még akkor is ha magyarázkodni kell miatta.Jeremiah atya zavara erősebb az enyémnél, és már nyílnak ajkaim, hogy további magyarázatban igyekezzek menteni az egészet, amikor látom, hogy Fredo legyint, és az atya is a távozás mellett dönt. Talán jobb is.
- Holnap….igen. Várni fogom. Dicsértessék…- szólok még utána, majd a mellettem álló Fredo kíváncsi pillantását és az atya távoztával egyre jobban kiszélesedő mosolyát látom magammal szemben.
- Ugye….ugye kérdezhetek Signora Lane? Mi….mi volt ez az egész?
- Fredo! Jeremiah atya egy tisztességes, tiszta lelkű, illemtudó pap. Még csak a gondolata sem fordult meg a fejében…ahogy az enyémben sem…egek! Miért magyarázkodom én erről? Nem történt az égvilágon semmi. Inkább segíts kérlek hazajutnom! Ah….az a raktár….rosszabb állapotban lehet mint Lázár sírja, miután napokon át benne feküdt a feltámadás előtt.- morgolódom, mire megindulok és magam mögött a templom falai visszaverik Fredo visszafojtott nevetésének néhány karcát.
Másnap este hét előtt két perccel oltottam el a lámpát a hátsó sütödébe. Még érezni lehetett a frissen sült vajas croissantok illatát. Egy részét a ma esti vendégem fogadására szántam, a másik részét Nanny viszi majd haza. Gőzerővel tiltakozott, hogy miatta ugyan ne fáradjak, de miután mondtam, hogy miatta ugyan nem, csak a vendégeim miatt, összevonta sűrű szemöldökét, és ajkát csücsörire szorította.Persze elnevettem magam, fejcsóválva magyaráztam, hogy miatta akár éjjel kettőkor is sütnék, ha arra vágyna.Ő meg elérzékenyülve átölelt. Beni a szobájában festegette legújabb alkotását.Még nem engedte megnézni, pedig korábban mindig belekukkanthattam. Most egy haloványkék leplet dobott rá valahányszor végzett aznapra, és a lelkemre kötötte, hogy nem leshetem meg, akkor sem ha ő nincs a szobában. Megesküdtem, hogy így lesz.Ellenben közöltem, hogy egy óra múlva jövök az esti rutint rendezni.És talán vendégünk is lesz utána a meseolvasásnál. De bármennyire is kíváncsiskodott, nem árultam el.Éppen hét órakor hallottam meg a bolt csengőjének lágy hangját, ahogy Vivaldi Tél-jének második tételét trillázta lassan és megnyugtató kellemességgel.
Kell pár perc, talán kettő vagy három, hogy a házból átérjek a boltba. Felkattintom a kis virág mintás fali karos lámpákat, amelyek adnak némi világosságot a boltnak, de megmarad a meghittsége, és mégsem úszik úgy fényárban, mintha még nyitva lennénk. Az ajtó előtt megpillantom a vendégem várakozó sziluettjét. Mikor látótávolságba kerülök, kezem megemelve még intek is felé, jelezve, hogy jövök.Az ajtóhoz érve kikapcsolom a korábban beüzemelt riasztót, majd elfordítom a kulcsot és kinyitom, hogy az atya be tudjon jönni.
- Jó estét, dícsértessék, atyám! Bújjon beljebb, mielőtt magából lesz odakint a jégember! Csak bentről, a meleg szobából szép egy nyugodt környék.- ha belépett, akkor visszazárom utána, és jelzek az asztalok felé, hogy fáradjon beljebb.
Az üzlet közepes méretű, nagyjából hat darab, négy személyes asztal található benne, amelyek főleg az ablak mellett állnak. Középen így marad hely a mozgásra, és a boltba betérő, a pulthoz sorbanálló vásárlók számára. Többnyire ezekből van a legtöbb.Idén talán elkészül a bővítés, ugyanis egy pékséget is szeretnék magunk mellé, és ott lenne a cukrászda ad hoc, elvitelre történő kiszolgálása is, ez pedig megmaradna nyugodt kávézónak. A falak haloványkék és sárgák és mindenfelé Beni festményei, vagy utánnyomtatott Butterbean figurák, vagy a mese többi szereplőjének képei.Az egész olyan mint egy kis ékszeresdoboz, az én büszkeségem, munkám csodaszép és méltán imádott büszkesége.
- Szabad lesz?- nyúlok a kalapjáért, ha engedi ezzel is tisztelve meg mint házigazda, elhelyezhessem a kalaptartón, közben a bejárattal szemben, a kiszolgáló pult szomszédságában álló két nagyobb méretű ruhafogas felé intek.
- A kabátját ott veheti le, aztán jöjjön! Foglaljon helyet!- az egyik közelebbi négyes asztal felé intek. Ott hever néhány papír, néhány vázlat a pékségről, pár számítás. Egy félig kiürült borospohár, meg egy kenyérmorzsás tányér. Na igen. Ez volt az ebédem…vagy a reggelim is? Sűrű napom volt, néha nem is tudom, hogy ettem valamit, vagy csak akartam.
- Könnyen idetalált? Ugye szép környék? Egykor azonnal beleszerettem. Tudtam, hogy itt akarok élni, itt akarok boldog lenni, családot alapítani…végülis megvalósult ha azt vesszük.- ültem le magam is az atyával szemben, miután helyet foglalt.
- Kér valamit inni? Csak miheztartás végett mondom, hogy mennyei forralt bort tudok készíteni.- vonogatom meg vidáman a szemöldököm, és bár nem kerüli el a figyelmem az apró táska, nyilván még csak oda sem pillantok, elvégre jólnevelt vagyok, még ha alapvetően kíváncsi is.



   

   

Jeremiah & Shelley
   

   Volt egy gondolat, amely végigkísérte az életemet. Amelyet a nagyanyám tanított meg nekem, és amelyet én is tovább akarok majd adni a fiamnak.Egy gondolat, amelyben azt hiszem benne van a remény, és a múlt terheinek lezárása iránti vágyódás.

“Ha mindig hátrafelé tekintesz, akkor el fogsz esni.Ha pedig elesel, azzal időt veszítesz.Ha pedig időt veszítesz, azt azoktól veszed el, akik fontosak a számodra. Ha tehát állandóan azzal vagy elfoglalva mi minden történt veled egykor, akkor elfelejtesz a jelenben élni, amely után majd akkor vágyakozol, amikor múlt lesz a számodra. Ne azokat a dolgokat kutasd, amiket már nem tudsz megváltoztatni, hanem azok felé törekedj, amelyekben még van lehetőséged.”

Én lezárnám a múltat, csakhogy ezer szállal kötődöm még hozzá. Stephan és a közöttem lévő házasság még érvényben van, ott a fiunk, akinek vonásai, az idő előrehaladtával egyre inkább egykori férjemre emlékeztetnek. Nem szabadna erről tudomást vennem ahhoz, hogy a múltat teljesen lezárjam. De ez a gondolat talán nem is erről szól. Sokkal inkább arról, hogy nem szabad bánatot, vagy éppen keserűséget éreznünk magunkban.Hiszen olyan árnyék lesz ez a jelenen majd az eljövendőn, mint amelyek a repkénnyel bevont házak ablakain át beszűrődnek és groteszk alakokat rajzolnak a leveleken át a falakra.
Sajnos vagy sem, én magam, éppen úgy érzésektől, velem szinte mit sem foglalkozó emberekhez való kötödéstől, helyektől, tárgyaktól nehezen válok meg.Mindig is az a fajta voltam, akinek ha fontossá vált valami vagy valaki, ahhoz hosszú időn át ragaszkodott. Nagy dolog már az is, hogy megválok ezektől a holmiktól, hiszen egykor abban a reményben kerültek a szekrények mélyére, vagy éppen a padlás egyik vagy másik távoli zugába, hogy egyszer majd valaki újra hasznukat veszi. Nagy családot terveztünk. Legalább öt gyereket. “Mint az orgona sípjai, szépen egyenletesen sorba. Vagy az sem bánom ha ikrek jönnek, egyszerre akár hárman is.” Tréfálkozott gyakran nevetve Stephan, én meg vele együtt nevettem, megkócoltam óaranyba futó, félhosszú üstökét. Azt mondtam bolond félnótás, akibe menthetetlenül szerelmes vagyok.Fülig és végzetesen. És nehezen megy kifelé hátrálni belőle, éppen a fent részletezett okok miatt. A ragaszkodás miatt. És mert az nem megy egyetlen kattintásra, még talán ennyi év is kevés hozzá. Még akkor is, ha magamra hagyott és feltörölte a lelkemmel kiürült, kongó közös életünk emléktelen termeit.
Nanny sokat segít abban, hogy képes legyek túllépni. Egykori perlekedő, lázadó énem lecsendesült és olyan lettem amilyen egykor a nagymamám volt: bölcsességét elrejtő, mosolya mögött mégis évek számtalan nyugalmas tapasztalását hordozó. Már nem lázadok úgy mint egykor, könnyebben befogadok dolgokat, ugyanakkor az egykor volt elveimmel szemben nehezen foglalok állást. A hit egy szubjektív dolog. Ha megfogan a lélekben sosem lehet onnan kiírtani, ám ha a talaj ingovány, könnyen kifordul akár csenevész gyökerű fácska.Én ez utóbbi vagyok.
Az atyában mégis van valami megnyugtató, mégis zavarodott egyszerre, ami kissé érdeklődőbbé tesz. Ha nem viselne reverendát, ha nem lenne nyaka körül a kolláré,hanem egyszerű ruhában látnám az utcán, minden bizonnyal nem mondanám meg soha, hogy az Úr egyik felkent szolgáját tisztelhetem személyében.Van valami ellentmondás a személyiségének könnyed kisugárzásában. Nem tudom megmagyarázni, ezt egyelőre csak az ösztönök szintjén néhány zavart gondolat erejéig érzem.
Amikor egy mondat erejéig, szinte csak halkan, majdhogynem bizonytalanul megemlíti, hogy neki is voltak egykor kritikus időszakai, a szavai közepette fut egy kissé magasabbra a szemöldököm, mindkettő párban, és lágyan oldalra is biccen a fejem, ajkaim renyhén biggyednek le, és láthatóan egy pillanatra majdhogynem hitetlenkedve figyelem. Bár nem értem magam miért. “A pap is ember gyermekem, csak ő közvetlenül az Úrnak gyónja meg a vétkeit.” a jó öreg Paulinus atya szavai jutnak eszembe, és még mindig hallom a rengeteg rágott dohánytól kissé köszörűs hangját a gyóntatófülke félhomályában. Ahogy a rácsozott, átlátszó fóliával letakart elválasztóhoz hajolt, az orromat megcsapta a sósborszesz jellegzetes illata. Mindössze kilenc éves voltam, mégis elevenen él az emlékezetemben.Valószínű neki is akadtak kritikus időszakai, amelyet másképp vagy nehezebben dolgozott fel.
Lágyan bólintok Jeremiah atya szavaira, és még egy tizedmásodpercre is lehunyom a szemeim egy megértő bólintás kíséretében. Csak bízom abban, hogy akármennyiszer is volt ilyen időszak az életében, volt valami, ami erőt adott ahhoz, hogy túllendüljön. Nekem ott van a fiam.Ő egyszerre emészti fel a lelki és testi energiáimat, és egyszerre sokszorozza meg azokat.Vajon az atyának csupán az Úrtól merített hit marad, vagy mások lelkéből is jut valamennyi? Hiszen az mindenkinek kell, még a papoknak is.Adni az tud, akinek van miből.
- Büszke vagyok az üzletemre igen.Nem mondom, hogy a semmiből építettem fel, hiszen ha azt vesszük, jelenleg két bank is tulajdonosa az otthonomnak és a mellette kialakított cukrászdának. Viccesen azt is szoktam mondani, hogy náluk lakom jelenleg bérletben.- nevetem el magam könnyedén, és egyszerűen. Nagymamám szerint illetlenség a templomban nevetgélni, de én ezt sosem hittem, hogy valóban így van. Hiszen Isten szereti a vidám és boldog embereket, nem igaz?
- De a tőkén kívül minden más az én és a fiam ötletei alapján került kialakításra.Most már elmondható, hogy más, egyéb befektetések felé is fordulni kezdtem, elvégre több lábon kell állni.- főleg ha az embernek csupán a sajátjai vannak, mert akivel egykor egy gyönyörű álomból szőtt jövőt akartak valóra váltani magára hagyja.
Az atya szavai Stephan kapcsán elgondolkodtatnak. Valóban….talán nem magam mögött kellene hagyni a múltat, hanem átalakítani. Valami mássá. Valami jobbá.
- Ahogy beszél, kedves atyám, úgy hiszem már egy komplett rózsakertet álmodott az én életem köré.- mosolyodom el újra, amely egyáltalán nem gúny részemről, sokkal inkább egy tréfa, amelyet az szült, hogy zavarba hozott a kedvessége. Még ha azokat egy paptól hallottam is. Siralmas a lelki életem úgy hiszem, ha egy lelkész gondolatai engem illetően ilyen örömmel tudnak eltölteni. Hiányzik az érzés. Hiányzik ez a fajta kedvesség az életemből és azt hiszem annak legékesebb bizonyítéka, hogy ilyen zavarbaejtően reagálok rá.
- De értem mire gondol. És tudom is, hogy ezt kellene tennem, csak tudja a kezdés nehéz. Hogy miképpen fogjak hozzá.Ez olyasmi úgy hiszem, hogy az embernek önmagában kell rendet tenni hozzá. Én pedig még nagyon ennek a fázisnak az elején járok. Az érzések nem működnek gombnyomásra. Mindamellett, hogy egy édesanya vagyok, barát vagyok, a mindennapok önjelölt hőse vagyok, nő is vagyok.- vonom meg a vállam finoman, mintegy jelezve, hogy sajnálom, de ilyen gondolataim is vannak.
- Egyébként tudom, különösen és sután furcsán fog hatni mindezek után azt mondani önnek atyám, hogy ha gondolja, és önnek is kényelmesebb úgy, jöjjön el az üzletbe zárás után. Este hét után már nincs senki. Benit nyolckor kell fürdetnem és aludni vinnem.Mivel az önellátásra képtelen, és ebben Nanny szokott segíteni, ha dolgom akad.Viszont az esti puszi, és közös ének szent és sérthetetlen. Régen még gyerekdalok, mostanság már népszerű slágerek vannak terítéken.Elvégre már hét éves!- forgatom meg a szemeimet vidáman, az ég felé vezetve a pillantásom. Na igen. Lassan öt hónapja, hogy kiiktattuk a gyerekdalokat. Mert az rettentően ciki, közölte Benjamin. Azóta az én zenei palettám is szélesedett, kivált, hogy a legtöbb, Benjamin által választott zenét még csak nem is hallottam korábban.
- A bolt mellett van két csengő.Az egyik a lakáshoz van irányítva. Ritkán fordul elő vészhelyzet de már megesett, hogy egy elkészített torta tönkrement a rossz tárolásnak köszönhetően, amiután elvitték tőlem, de olyan is akadt, aki a kedvesét akarta meglepni, és éppen csak landolt a gépe, már rohant is hozzám, hátha még lapul valahol valami finomság. Képzelje el, hogy este kilenckor nekiáll az ember lánya mogyorós habcsókokat sütni, csak mert egy férfi meg akarja lepni szíve szerelmét.Látja atyám, tényleg nehezen tudok nemet mondani.- kislányosan rántom meg a vállam, és húzom be a fejem a vállaim közé, mosolyogva pislogok a papra.
Miközben a szertár felé sétálunk, közben én is faggatom őt a múltjáról. Még csak apróságokat, elvégre nem illendő valakiről az első órákban mindent megkérdezni. Az azonban bizonyos, hogy Jeremiah atya története minden bizonnyal szokványosnak tűnik, de mégsem az.
- És sosem akarta megtudni valójában merről is jött? Vagy elfogadta, hogy egy texasi fiú, aki nem kellett a szüleinek, és akit Isten szolgái neveltek fel. Úgy értem, sosem volt meg magában a kétkedés, az egészséges kíváncsiság? Vagy megvolt, csak egyszerűen elnyomta?- mondom ki mégis azokat a gondolatokat, amelyek kíváncsi kérdésként ott kopogtak bennem.Semmi közöm hozzá tudom, de ha már szóba került jó lenne tudnom, hogy végül miért nem kutatta azt, hogy honnan jött valójában?Elvégre a család fontos dolog, ha nem a legfontosabb.
A szertárba érve azonban nem a békés festmény nézegetés jut nekünk, hanem valami egész más. Valami, ami egyszerre mulattató, tragikusan groteszk és majdhogynem vígjátékok, sitcomok képkockáira illő. A helyiségben a félhomályban por kavarog az itt-ott beszűrődő fényben és számtalan holmit mintha öröktől fogva, talán még a teremtés idejéből itt tárolták volna. El sem tudom képzelni hogyan képes valaki ennyi mindent, ilyen kaotikusan tárolni, és egyáltalán hogyan tud itt bármit is megtalálni? Nem beszélve arról a néhány tákolmányról, amely illeg-billeg és szinte valóban csak a szentlélek tartja. Van amelyiket nem csak képletesen, hiszen nem egy, fehér galambszobor bukkan itt fel, szárnyukon vékony pallók, melyeken bőrkötéses, poros könyveket tárolnak.
Egy ilyen ingatag könyvespolc készül éppen rám borulni, ami elől menekülve egy másikba kapaszkodom, de az meg képtelen megtartani, így aztán mindenféle kegytárggyal, bibliákkal, zsoltárkönyvekkel és orgonakottás papírokkal és állvánnyal egyetemben a földre zuhanok. Gyakorlatilag ülök ott a káosz közepén nevetve, és azon gondolkodom, hogy ez Isten büntetése azért mert annyi idő után templomba merészkedtem és nem bántam meg egykorvolt bűneimet, vagy éppen ellenkezőleg? Valami más, valami jobb a célja velem ezzel?
- Bocsásson meg, nem ez volt vele a szándékom! Esküszöm magának atyám, nem űzök hobbit abból, hogy katolikus templomok szertárjainak tartalmát borogatom a fejemre.- felelem neki még mindig nevetve, mert bár fáj azért még az az esés, nem halok bele, és valóban, ha kívülről látnám az egészet, minden bizonnyal még jobban nevetnék.
Ha azonban mindez még nem volna elég, jön a következő még nevetségesebb helyzet, amelyből azt hiszem jól már nem lehet kijönni. Miközben az atya megpróbál felsegíteni a földről, egyensúlyát veszíti, és teljes súlyával felém esik. Egy újabb sikítás részemről, amely mégis valahogy különösnek hat, mert a korábbi jókedvű nevetés zamata még ott zeng benne.Az egyik kezével a vállamon kapaszkodik meg, a másikkal, minden bizonnyal azért, hogy a teljes súlyától megóvjon, a kövön támaszkodik meg.A nevetést félbeszakítja egy lehulló szobor, amely a pap fején, majd az én homlokomon landol. Egy nagyobb szisszenés, és egy közepesen erős “Aúúúcs” hagyja el az ajkamat. Egy pár másodperces csend után, azonban újra nevetni kezdek. Tudom, hogy nem ez lenne a normális reakció, főleg, hogy azért fáj az esés, meg az ütés is, de az ember nem mindig képes racionálisan reagálni dolgokra. Most én sem tudok.
- Sehhmmmi…baj…- alig tudom csillapítani az újra kibukó nevetésem, ami illetlennek is hathatna, főleg, hogy Jeremiah atya eléggé zavarban van és próbál úgy helyezkedni, hogy ne csupán félig terhelje rám a súlyát, hanem teljesen levegye azt rólam.
- Oké, nem mozdulok, de azért vigyázzon atyám! Ha még egyszer lesújt ránk valamelyik arkangyal fröccsöntött mása, nem biztos, hogy túléljük.Óegek!- nézem végig, ahogy lefelé kúszik félig rajtam, majd a lábaimnál négykézlábról guggolásba helyezkedik, és álló helyzetbe tornázza magát.Illetve a romokat elnézve, innen legfeljebb félig rogyasztva fogunk tudni kijutni.
- Annak már mindegy. Uh….- fogom meg a homlokom azon a részen, ahol az angyalka telibe talált, és érzem, hogy elkezdett felpúposodni. Kis szerencsével holnapra elmúlik, és nem marad utána más nyom.
Kijutva a szertárból sietve nézek végig magamon, majd az atyán. Hirtelen úgy tűnik, mintha egy bányaomlás túlélői lennénk. Tükör híjján csak elképzelni tudom a jelenlegi külsőmet.A ruhám említésére hirtelen odakapom a fejem. A köldöktől indulva a bal lábamon lefelé egy óriási szakadás, melyből így kilátszik a teljes bal combom.Próbálom úgy igazgatni, hogy minél kevesebb látsszon, amelynek hatására a csípőmnél megszakad az anyag és hangos reccsenéssel ott is megadja magát.Egy hangos, fájdalmas sóhaj szakad fel belőlem, és az atyára nézek, akinek a homlokán egy sebből vér szivárog vékony csíkban, és az arcának egy részén ér nagyságban rászáradó folt is éktelenkedik.A ruhámat elengedem, így gyakorlatilag az egész egy odavetett rongydarabra hasonlít, de nem törődöm vele.A pap homloka felé nyúlok, hogy ujjbegyemmel éppen csak megérintsem azt.
- A homlokán van egy….egy sérülés. Akarja, hogy….- kérdezném, hogy segítsek, ellássam….és még arra kis sem tértem, hogy valahogy alkalmasabb öltözéket is kerítenem kell, elvégre elküldtem Fredot, hogy majd én hazamegyek metróval….ám úgy tűnik a gondviselés nem hagyott cserben. Fredo még nem ment el. Épp az utolsó dobozokat pakolta ki a süteményekkel, amikor meghallotta a hatalmas robajt.
- Mi volt ez a zaj? Hallottam, hogy…- és ekkor ér oda hozzánk és lát meg bennünket. Ebben az öltözékben, ebben a felállásban, ahogy kezemmel éppen megérintem Jeremiah atya homlokát a sérülésénél.Ledöbbenve és lezsibbadva áll a szürreális jelenet előtt, én pedig hirtelen meg sem tudok szólalni.
- Mi csak…a szertárban voltunk az atyával…- jön belőlem egy mondat, amely nem tudom mennyire segíti elő a helyzet tisztázását. De azért ugye Fredo nem feltételezi rólam még csak minimálisan sem, hogy bármi illetlen dolgot csináltunk volna? Elvégre ez egy templom, és én egy tisztességes nő vagyok…az atya pedig egy úriember….de a látszat,beismerem ellenünk szól.
- Megsérültek?- nyögi ki végül Fredo, bár látom az arcán, hogy azért egy aprócska kétkedés maradt benne.


   

   

Jeremiah & Shelley
   

   “Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.
[...]
Ekkor Péter így szólt hozzá: "Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom."
Jézus pedig ezt mondta neki: "Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem."
Péter így válaszolt: "Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.”/MT26/

Elvesztettem egykor a hitem.Pedig mindig azt mondta a nagymamám, hogy akinek már hite sincs, szegény ember az. Ám az élet, az idő próbára tett és én elbuktam.Mégsem érzem a bűnöm súlyát, mert ugyan egyik oldalról nincs bennem a buzgalom, a másik oldalon azonban két kézzel kapaszkodom az erőbe, hogy képes legyek általa megtartani a fiamat.Jó és erős emberré nevelni. Olyan emberré, aki nem fordít hátat annak akinek a legnagyobb szüksége van rá. Bár azt hiszem ez az amit soha nem kell tanítanom neki. A saját bőrén érezte meg milyen az árulás egy olyan embertől, akire imádattal tekintett.
A kezdeti nehézségeket átvészeltük. Túléltük az első heteket Stephan nélkül, aztán az elkövetkezendő hónapokat, és az évek szépen lassan ránk telepedtek, én pedig nem a lelkem üdvét kerestem, hanem próbáltam a maradék erőtartalékaimat felélni. Nem vettem észre azt hiszem, hogy egy idő után már nincs miből adni. Mert aki nem telítődik meg szeretettel, nem kap, csak ad, azt hiszem egy idő után fogyni kezd, mint a lassan leolvadó viasz egy csonka gyertyán, a templom hűvös sötétjében.Loptam magamnak hát. Tolvaja lettem mások boldogságának, és tekintetemmel boldogan figyeltem az üzletbe betérő boldog arcokat. Az asztalnál összebújó párokat, a családokat, akik duruzsolva, nevetve foglaltak helyet és és az asztaluk környékét megtöltötte a finom sütemények illata és a melegség, amellyel egymás felé fordultak. Nem véletlen nevezik a süteményeket, édességeket boldogsághormonnak. Hozzánk nem járnak szomorú emberek, egy cukrászda szinte magától értetődően azon pillanatában vonzza be az embereket amikor önfeledt boldogság járja át a lelküket. Ezek a napok, ezek a pár órák lettek az én titkos időm, amikor elég volt pusztán részese lennem mások örömének, már én is boldog voltam. Volt miből erőt merítenem. A fiam mellett sosem voltam magányos, mint anya, de mindennél magányosabb voltam mint a nő, aki semmi másra nem vágyik csak egy biztos támaszra. Nem voltam már kamasz. Az én életemben túl vagyok már a rózsaszín boldogságbuborékon, túl vagyok a mindent felemészteni kész nagy szerelmeken. Bár nem állítom, hogy nem vágyom azért még kicsit érezni egy csipetnyit belőle…ám azt is tudom, hogy nem ez fog számítani.Már nem.A bizalom, a tartós és kölcsönös bizalom az elsődleges. Ám ezt nem adják az én koromban már olyan egyszerűen. A sok csalódás és keserű tapasztalat óvatossá tesz.
Ahogy egykor Péter tette Jézussal, úgy fogadta meg számtalan esetben az én férjem is,hogy semmi nem történhet az életünkben olyan, ami miatt azt a boldogságot, amit megteremtettünk feladná. Számtalan éjjelen vont magához nyugalommal és biztonságot nyújtón, arcát a hajamba temetve, éreztem forró, kiáramló sóhaját a fejbőrömön, hallottam koponyámon koppanni a szavait: “Örökké, Shelley…veletek örökké!” Háromszor árult el bennünket. Először akkor amikor Beni betegsége kiderült, másodszor akkor, amikor csendesen kisétált az életünkből,és harmadszor nemrégiben, amikor csupán azért hívott fel, hogy elmondja: válni akar. Annyi év után most vált számára fontossá. Nősülni akar. Elvenni egy másik nőt, aki talán megajándékozza majd egy egészséges és tökéletes gyermekkel. Legyen úgy. De ettől még Benjamin is tökéletes. Nekem mindenképpen.
- Nem csökken az idő atyám, hanem nem is létezik. Pedig tudom, hogy néha nem ártana megállni,és kicsit a jelent is megélni, nem csupán a jövőre gondolni.- sóhajtok egy nagyot, mintha a szavaim ebbe a sóhajba akarnám beleejteni.Igen…..így van, nem ártana. Csak éppen ha én nem gondolok a jövőre, akkor más nem fog helyettem.
Oldalról sandítok kissé az atyára, és szendén vonom meg a vállam.Még ajkaim is féloldalasan lebiggyednek kissé, csöpp kis huncut mosollyal. Azzal a beismerőn cinkos fajtával.
- Vallásos, igen. Katolikus vagyok, és úgy tizennégy éves koromig vallásgyakorló is voltam. A nagymamám és az édesanyám is azok voltak.Még ír földről hozták magukkal a hitet a dédszüleim…elképzelhetetlen volt, hogy ne öröklődjön tovább.Tizenkettő évesen veszítettem el imádott nagyimat, és onnantól megtagadtam a hitet. Éppen csak kamaszodni kezdtem, amikor azt hiszem az ember amúgy is hajlamos szembemenni a világgal.Kicsit ki is fordul önmagából, annyira de annyira keresi a saját útját, hangját és helyét a világban.Istent okoltam mindenért akkoriban.- teszem hozzá lassan elhamvadó, majd megszűnő mosollyal, és a végére már komolyan nézek Jeremiah-ra. Nem csak akkoriban, ami azt illeti, hanem olyan éjszakákon, amikor az ébrenlét és az álom határán egyensúlyozom, a gondolataim elkalandoznak s válaszokat keresnek az életemre, mindig felteszem a kérdést oda valahova a csendes sötétségbe: “Miért, Istenem?” Nem várok választ, ahogy nem vártam választ a nagymama halálakor sem, mert tudtam, hogy úgysem lesz.
- A templomok ma is megérintenek. Talán azért, mert a gyász mellett számtalan kellemes emléket is fel tudok idézni.Még ma is éppen olyan aprónak érzem magam bennük, mint gyermekkoromban.
Talán innen lehetne felmarkolni egy adagot a reményből és az újrakezdés lehetőségéből.Talán egy új közösség, emberek, akik figyelnek egymásra enyhíthetnek valamit a társtalanság érzésén, ami bennem feszül évek óta. Megoldani nem fogja de meglehet úgy hat rám, akár egy hűs tenyér érintése a lázrózsáktól terhes orcán.
Összeszorított ajkakkal, gyermekien büszke mosollyal bólogatok, amikor az atya azt firtatja vajon valóban az vagyok amit mondtam? Igen,és büszke is rá, ami azt illeti.Édesszájú mivoltomat szakmává tudtam váltani az idővel.Aztán a fejem rázom amikor arról faggat nem bánnám ha egyszer ellátogatna hozzánk?
- Sőt kifejezetten kérném, hogy tegye meg ezt a látogatást. Kicsit elbújva vagyunk Annadale-ben, de állíthatom magának, hogy ha eljut a környékre és bárkinél érdeklődik irántunk, útba fogják igazítani, sőt még azt is mondják majd jókedvűen, hogy csak menjen az orra után, ahonnan a legédesebb illatok szöknek ki.Ami pedig a kérést illeti, ezer örömmel.Vannak segítőim, akik nélkül olyan lennék mint egy polip fájós karokkal, és hasznavehetetlenül vergődve. Nyilván ahogy bővülünk mindenre nekem sincs időm, de ritkán mondok nemet.Nagyon szívesen elkészítem a tortát, amennyiben ön segít a tervezésben. Ön ismeri az ünnepeltet. Én azt tudom megmondani kivitelezhető a kérés avagy sem. Egy kis méretű torta pedig igazán nem fáradtság.Vannak torta alapjaim, azokból is lehet választani. Szerencsére több évnyi fotóanyag a referenciám.A portfólió növekedése egyszersmind biztos jele annak, hogy öregszem.- nevetem el magam lágyan. A lelkem és a testem örök harcukat kezdték meg abban a pillanatban, hogy négyessel kezdődik az éveim száma. A lelkem lemaradt a testem mögött és dacosan ellenáll.
Újra lebben az illat, a friss tavaszi illat kissé talán csillapítja az arcomra ülő komor felhőket a férjem említését illetően.Megrázom a fejem többször egymás után.
- Éveken át semmit nem tudtunk róla. Négy éve egyszerűen elment. Néha küld pénzt, de se telefonon, sem más módon nem keresett bennünket. Kivéve úgy egy hónapja. Akkor felhívott: beadta a válókeresetet és azt kéri írjam alá.Tudja atyám, mi nem esküdtünk meg templomban. Stephen nem volt vallásos, így csupán polgári esküvőnk volt. De számomra az is szent maradt. Valahogy nem olyan egyszerű ezt egyetlen aláírással lezárni.De felesleges lenne hadakozni, ha ő egyszer már így döntött.És talán nekem is segítene lezárni annyi év bizonytalan tipródással és naív reménnyel megélt időszakát.Segítene kiszeretnem belőle.- egy halkuló, szinte suttogásba futó vallomás, amit eddig csak magamnak ismertem be, de a templom oly ismerős atmoszférája, az atyát körbelengő emberi és megértő finomság valahogy előhozza ezt a szégyellt önvallomást. Annyi év után is szeretem…szerettem….bár az is lehet, hogy csak ragaszkodtam egy szerelem emlékéhez. Én annak a férfinak gyermeket szültem, ő a fiam apja.Egy szelet az életemből. Nem vagyok képes megtagadni, ahogy ő tette azt velünk.
Jól esik most kicsit félrevonulni egy telefon erejéig, és intézkedni a holmik berakodását illetően. Kavargó gondolataim örvényéből az atya kérdése ránt vissza.
- Benjamin hét éves elmúlt és ősszel kezdte az első osztályt.Heti három alkalommal járunk be az iskolába, és két napot otthon tölt. Tehát félig magántanuló.Nanny hatalmas segítség. Nélküle egész egyszerűen nem menne. Nem csak azért mert megfizethetetlen úgy érzem néha a jelenléte, hanem mert emberileg is támogat.Ő az aki időnként másféle módon is a segítségemre siet.- intek a fejemmel a holmikat éppen pakoló Fredo irányába, aki szintén ekkor pillant rám, és egy széles mosollyal biccent felém, melyet én is hasonlóképp viszonzok, majd újra Jeremiah felé fordulok.És érdeklődőn hallgatom a kérdésemre adott válaszát, hogy miképp került ide.
- Isten és az ő kifürkészhetetlen útjai….már megint ide jutottunk.- csóválom a fejem derűsen, aztán megragadom az utolsó, szinte félbemaradt mondatát.
- Oh….és miből gondolták a szentatyák, hogy ön texasi?Egyébként örülök,hogy errefelé sodorta az élet. Meglehet pont azért, hogy ma Jones atya beteget jelentsen és önnel találkozzak.Tudja, gyerekkoromban mindig….valahogy féltem az atyáktól. Mindig azt hittem, hogy megvan Istentől az a különleges képességük, hogy belelátnak a fejembe, szóval rettegtem, hogy meglátják a buta gondolataimat. Például, hogy ki nem állhatom Mary Sunberling-et, amiért neki olyan szép egyenletes sima bőre van, én meg tele vagyok szeplőkkel. Vagy arról, hogy rendszeresen megdézsmálom a karácsonyra félrerakott karamellás csokigolyókat.Persze amikor felnőtt lettem, tudtam, hogy ez nem így van, de a távolságtartás megmaradt. Minél idősebb volt egy pap, annál inkább. Megbocsát atyám, önnél ezt nem érzem. És ez jó.
Közben követem őt oda, ahova Fredo a festményeket pakolta és amikor belépek az orromat megcsapja a nehéz, és kissé földszagú levegő. Olyan hely szaga ez, ahol keveset szellőztetnek. Gyakorlatilag szinte soha.Próbálok óvatosan lépkedni,és eljutni a ládákhoz, de megfogni is alig merek valamit, mert minden csupa por és piszok.
- Egek! Hát nem mondom, hogy nem vagyok meglepődve a körülményeken, de nem merek pálcát törni a templomi előljáró feje felett. Semmi gond, ne kérjen elnézést olyasmiért, ami nem az Ön….- szakad félbe a mondatom a mentegetőzésére válaszul, amikor egy óriási reccsenés érkezik közvetlenül közelről. A fejem oldalra kapom, de rossz az irány, mert nem onnan jött a hang. Mire ezt realizálom, vagy mire Jeremiah észbe kapna, a másik oldalamon lévő polc dőlni kezd felém.Próbálok mozdulni, és első ösztönös reakció gyanánt kapaszkodót keresni.Sikerül is megragadnom egy másik polcot, amely a mozdulatom következtében szintén roppan egyet, majd gyakorlatilag maga alá temetve rám zuhan. Annyit sikerül elérnem, hogy oldalra gurulok amennyire a rám zuhant polc engedi, és az először reccsenő bútor nem rám zuhan, hanem mellém. Ugyanakkor az arról lepotyogó számtalan ezüst bevonatú kehely, kisebb vagy nagyobb persely, néhány imádságos könyv, pár szentkép, amely egykor szebb napokat látott keretben pihen, meg egy keresztelő stóla rám potyog, egyik másik a fejemet vagy a vállamat találja el.Apró nyögésekkel, vagy éppen sikolyokat hallatok attól függően, hogy mi talált el. Legvégül pedig mindennek megkoronázásaként egy körmeneti nagykereszt is lezuhan, egyenesen a sípcsontomat találva el a kereszt élével. Na az már fájdalmasabban érint, és fel is kiáltok.A hajam kócosan mered, a kibomló kontyomnak hála bogas, arany fátyolként terül szét a vállamon, számtalan pókhálóval, porcicákkal díszítve.
- Ó jajj nekem! Isten nem ver bottal, csak díszkeresztekkel meg szentképekkel!- a fájdalom mellett megérkezik a helyzet komikus voltának felismerése, és prüszkölve kibukik belőlem a nevetés, ahogy béna, kitekeredett  pózban a valószínű meglepett és megriadt Jeremiah-ra nézek felfelé, ültömből.Felé nyújtom a kezem.
- Segítene atyám kérem, kiszabadulnom innen? Mielőtt még további polcok borulnak rám a jóég tudja mi mindennel.- ha az atya segít és megfogja a kezem, megpróbálok megkapaszkodni benne, ám annyi minden vesz körül, hogy nem nagyon tudok magam mellett megtámaszkodni, így valami más kapaszkodó után nyúlok. A nagy igyekezetben azonban nem mérem fel annak stabilitását, így amikor Jeremiah kezét megfogva igyekszem felkecmeregni, a másik kezem kapaszkodója megadja magát, egy újabb reccsenéssel (egy laza és leszakadt polcdarab volt az) és a teljes lendület bennem összpontosul. Ennek pedig egyenes következménye, hogy az atyát nemes egyszerűséggel magam felé rántom. Ha nem talál magának fogást, akkor gyakorlatilag mellém, rám esik.
Istenem, mi jöhet még?

   

   

Jeremiah & Shelley
   

   Vannak dolgok, amelyeket egy anya nem engedhet meg magának. Vannak dolgok, amelyekről egész egyszerűen lemondunk abban a pillanatban, hogy anyává válunk.Megváltozunk, vagy talán éppen abban a pillanatban válunk azzá az emberré, akik mindig is lenni akartunk. Van aki képes megbirkózni ezzel a változással, van aki szembemegy vele.
“Apa vagyok, az elvek luxusáról lemondtam.”
Imádtam Mel Gibsont, már egészen kamaszkoromban.Mindig is éreztem, hogy a világító kék szemek mögött egy igaz ember lakozik. Egy ember, egy színész aki nem csupán eljátssza a szerepeit, hanem eggyé válik vele.
Az én férjem, egykor volt világom közepe, akivel hittem, hogy a végtelenbe tartunk és még tovább, akire úgy gondoltam mint arra az emberre, aki soha nem hagyna magamra, a saját elveit követve a családjáról mondott le.Nem tudom néha, hogy haragszom rá, gyűlölöm ezért, vagy egész egyszerűen elfogadtam a döntését, és lassan tovább kellene lépnem. Az érzéseim iránta még mindig túl kaotikusak, rendezetlenek. De egész egyszerűen nem marad bennem lelki erő, nem marad elég idő, amely segítene feldolgoznom, és tovább lépnem a történteken. Még ennyi év után is. Azok az idők mégis elmúltak amelyekben reménykedtem és talán naív, bolond módon hittem a visszatértében.Nem is feltétlen magam miatt, bár azt hiszem egy minimális önző gondolat volt mögöttem ezt illetően. Sokkal inkább Beni miatt.Végül elfogadtam, és igyekeztem az életem úgy berendezni, amely hosszú távon működőképes lesz  kettőnk számára a fiammal.
Nem egyszerű. Néha a fáradtság egész egyszerűen a földig hajlít, időnként a könny nem a borongós szomorúság okán folyik a szemeimből sokkal inkább a fáradtságtól. De mosolyogni kell, leginkább azért, mert a vidámság nem szűnhet meg létezni a fiam számára.Ő pedig a puszta jelenlétével boldoggá tesz. A létezés leggyönyörűbb csodája, lenyomata és egyszersmind annak legbiztosabb bizonyítéka és folytatása a saját létünknek.
Sokszor eszembejut a nagymamám, az édesanyám, és ez leginkább az előttem fellobbanó gyertyalángban ölt testet. Vajon büszkék lennének rám? Vajon hibáztatnának azért mert elrontottam, mert nem voltam képes ezt a stabilnak hitt házasságot egyben tartani?És ahogy ott táncol az az apró, aranylóan narancs láng, még ha kissé busongó, még ha kissé félrehanyatló is a mosolyom, azt hiszem bátran gondolhatom azt, hogy mindannak dacára, hogy elbuktam a házasság szentségében, nem hibáztatnának. Én küzdöttem, a végsőkig. Próbáltam Stephan válláról levenni minden olyan terhet, amely megnehezíti neki az életet. Elviseltem az egyre jobban elhatalmasodó depresszióját, hogy kizár bennünket a mindennapokból, reménykedtem, hogy mindez majd segít abban, hogy visszataláljon hozzánk.Ha a naív és kitartó, hűséges szerelem vétek, akkor a végtelenségig bűnös vagyok, azt hiszem.
Az atya megjelenése a kavargó, és ezerfelé futó gondolataimból, úgy hat rám, mint egy lassú patakba mártott kéz, amely nem zavaró, mégis másfelé tereli a víz futtát.Nem tagadom meg a tényt, hogy nem vagyok részese ennek a közösségnek és még csak el sem gondolkodtam azon ezidáig, hogy az lehetnék. A társtalanságból talán nem egy új kapcsolat, sokkal inkább több ember összetartozása is kiránthatna. Őszintén? Ez még csak meg sem fordult eddig a fejemben.A kérdése nem lep meg, hiszen a jó pásztor nem csupán tereli nyáját, hanem az eltévelygők is fontosak a számára.Én azonban oly messze járok, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán lenne itt helyem. Lehajtom a fejem, és néhány másodpercig csak összeszorított ajkakkal állok, majd lassan Jeremiah atya szemeibe nézek. Őszinte vagyok, elvégre mégiscsak Isten felszentelt szolgájával állok szembe. És nem csupán a kolláré tisztelete, vagy a mélyen, legbelül még bennem szunnyadó, egykor volt, majd elveszített hitem teszi ezt velem.De valahogy egy templomban az emberek többsége számára még a levegő is igazságszérum. Én pedig alapvetően is egyenes ember vagyok. Túl sok hazugságot viseltem el életemben.
- Tudja atyám, az utóbbi években túl sokat és túl sokszor kellett új dolgok felé nyitnom. Most már leginkább az állandóságot, a biztonságot keresem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ebben a közösségben nem lelném meg, csak egyszerűen…- elhúzom a szám, pengevékonnyá válik, és a nyelvem a szájpadlásomat karcolja, lassú, alig hallható cöccenés kiséretében. Keresem a megfelelő szavakat a gondolataimra.
-...az igazat megvallva, a hit, vagy éppen a vallás lenne a legutolsó, amibe kapaszkodni tudnék. Félre ne értsen…nekem csak…túl sok egyéb dolog nehezedik a vállaimra és a lelkem a legutolsó, amelyre figyelmet fordítottam az utóbbi időkben.- vallom be végül, noha tudom, hogy ennek kellene az elsőnek lennie. Elvégre az erős lélek tudja legjobban állni az élet viharait. Ám nem vagyok benne biztos, hogy ez számomra a hit lenne.
Magam előtt tartom a dobozkámat, és egy darabig azt figyelem az elhangzó, adományom okát és miértjét firtató kérdésére mielőtt újra felé fordulnék.
- Azért, mert a gyermekek nélkül elképzelhetetlen a jövő. Egy olyan világ, amely nem segít a gyermekein halálra ítéli magát. És az igazat megvallva ha van valami ami a létezésünknek értelmet és okot ad, azok a gyermekek. Ha sajátunk van akkor az, ha nem lehet, akkor még mindig lehetőségünk van másokon segíteni.Nekem feleslegessé váltak ezek a dolgok, hát annak adom akinek szüksége van rá. A sütemények pedig…nos, melyik gyerek ne szeretné őket? Emlékszem, hogy gyermekkoromban az édesanyám gyakran vitt magával a helyi baptista gyülekezet karácsonyi jótékonysági vásárára. Már akkor saját készítésű süteményeket árultunk, amibe én is besegítettem. A templom homlokzatán volt egy nagy molinó. Rémes fekete színe volt….- nevetem el magam lágyan az emlékek foszlányai között lavírozva, és a templom csendje koppanón fogadja be a halk kacajt. Szokatlan vidámság ez az efféle meghitt helyeken, de talán annyira mégsem idegen tőle. Elvégre Isten nem csupán áhítatot vár tőlünk, hanem boldogságot és nevetést.
-...de csodás, kacskaringós arany betűkkel díszítette azt a felirat: “Bis dat, qui cito dat - nil dat, qui munere tardat”. Nem tudtam latinul, így a lelkész fordította le a jelentését. Kétszer ad aki gyorsan ad, de semmit sem ad az, aki adományával késlekedik. Bár önnek feleslegesen fordítom le, nem igaz?- teszem hozzá csöppnyit megvonva a vállam, és lebiggyesztve az ajkaim, amelyeken még ott táncol apró morzsája a korábbi nevetésemnek.
- Eddig sosem adományoztam, mióta anyám meghalt és nem járok a közösségbe sem. Azt hiszem sosem késő újrakezdeni. És nem késlekedni tovább,ugye?- kíváncsian billen oldalra a fejem.Bár azt hiszem a kérdésem sokkal inkább költői.A válasz mindkettőnk számára egyértelmű.
Jókedvű és boldog vagyok, amikor látom, hogy nem csupán elfogadja a csokoládét, hanem még sikerült is eltalálnom az ízlését.
- Ugyan atyám, néhány imádsággal több és minden bizonnyal Isten ezzel az apró vétekkel szemben megbocsátó lesz. Még az ő szolgájának is jár némi boldogságmorzsa.- adom át a dobozkát, majd arról érdeklődöm, hogy hová tehetnénk azt a rengeteg holmit, amit hoztunk.A kérdését sem engedem el a fülem mellett, pusztán szeretném útjára engedni a segédemet. Bármennyire is nagylelkű és odaadó Fredo, mégsem akarom a végtelenségig rabolni az idejét. A mutatóujjam emelem az atya felé, miközben a táskám után nyúlok, hogy kivegyem belőle a telefonom.
- Megengedi, ugye? Mindjárt szólok a fiatalembernek aki behord mindent. Aztán útjára engedném.- én haza tudok menni tömegközlekedéssel is. Kifejezetten szép az idő egy lassú sétához, és ma este is nálunk marad Nanny.
Ha az atya nem bánta akkor kissé félrehúzódtam, hogy a telefont elintézzem Fredoval.Elmondtam neki, hogy hova pakoljon, valamint azt is hogy ha végzett akkor menjen nyugodtan a barátnőjéhez, én megoldom a hazajutást.Bár egy ideig igen erőteljesen és hadarva tiltakozott, végül harsányan nevetve megjegyezte, hogy velem lehetetlenség vitába szállni, olyan vagyok mint a tüzes senorák, akik az utolsó szóig hajthatatlanok.
- A segítőm nemsokára előrébb áll az autóval és akkor behord mindent oda hátra.- biccentettem a vállam felett a hátam mögé, majd egy mély szusszantást követően homlokráncolva próbáltam felvenni beszélgetésünk fonalát, ahol abbahagytuk.
- Ó igen! Kérdezte, hogy a csokoládékészítés nálam hobbi esetleg? Nem. Nekem ez a szakmám! Cukrász és tortaszobrász vagyok. Bár ez utóbbit a fiam születése óta elég keveset gyakorlom.Van egy kis cukrászdám Staten Island déli részén, Annadale-ben, a Wilbure Street-en.Csendes, kertvárosi környék, a juharfák, és kőrisek között bújik meg a Butterbean Caffee and Confectionery.Ez az én birodalmam, a munkám, az életem a kisfiam után a legfontosabb.Még nem mondhatnám, hogy túl ismertek vagyunk, pár éve nyitottunk csupán, de azt hiszem elmondható, hogy feltörekvő szakaszban járunk, és lassan megtérül a befektetett munka, pénz és idő is.- büszke a hangom, amikor az üzletemről beszélek, és nem ok nélkül. Mindenem ráment, és nem csupán anyagilag, hanem lelkileg és magánéletileg is. Az üzlet mellett Benire marad egyedül időm, néha úgy érzem rá is kevesebb mint amit megérdemelne. Az anyák örök aggodalma, no igen. Hogy lemaradnak valamiről, ami fontos lehet.
- Köszönöm, hogy ezt mondja, nagyon jól tud esni.- őszintén így gondolom. Kortyolom az elismerés minden formáját, hiszen nekem is erőt kell merítenem valamiből, hogy adni tudjak.
- Benjamin az életem értelme. Általa lettem azt hiszem olyan ember aki mindig is akartam lenni. Ha van bennem erő, azt ő hozta el nekem. Persze, nagyon szívesen megmutatom a képeit. Szerinte középszerű, de fejlődő….legalábbis ilyennek látja a munkáit de mindig hozzáteszi, hogy az összes hibája ellenére, amit jegyzek meg önnek…- hajolok egy csöppet közelebb bizalmasan néhány másodpercre, libbentve meg a könnyed nárcisz illatot, amelyet a parfümöm libbent körénk, majd kiegyenesedem derűsen.
-...csupán ő vesz észre, mi laikus szemlélők biztosan nem, a szíve és lelke benne van.- ez a derű azonban egy másodperc alatt leolvad az arcomról, mikor rólam kérdez, illetve Beni édesapjáról. Nem az ő hibája, hiszen honnan tudhatná? Ahogy honnan tudhatná bárki is?
- Igen, elég sok teher hárul egy anyára egy ilyen helyzetben. Főleg ha az édesapa úgy dönt, hogy számára elviselni egy beteg gyermek jelenlétét az életében, túl nagy teher.Benjamin édesapja elhagyott bennünket. Nem sokkal azután, hogy kiderült: a fiunk sosem tanul majd meg járni, egész életében tolószékhez lesz kötve.Mindennek már négy éve.Isten útjai kifürkészhetetlenek, nem igaz?- szeretném ha nem hangozna ez az utolsó mondat a számból kissé keserűen, egy fűszernyi szarkazmussal, de nem tudom befolyásolni. Olyan fájdalom ez, amellyel megtanultam együttélni, ettől még ott maradt bennem a kérdés: Miért? Bár azt hiszem sosem gondoltam bele igazán, hogy Isten ezzel a teherrel büntet, vagy éppen ezzel teszi a jót nekem?Ezek olyan kérdések, amelyeket az ember sosem tesz fel magának, mert az önnön fájdalom, vagy a csalódottság sokkal erősebb benne.
Megvonom a vállam, és legyintek a kezemmel magam előtt, mintha a levegőben kavargó, napfényben táncoló port akarnám szétseperni, amely olyan a színes rózsaüvegen át megvilágítva, mint valami aranyló csodacsillám.
- De látja atyám? Mindennek ellenére, vagy éppen ezért, megőriztem magamban valamit, amit semmi és senki nem vehet el tőlem: a kitartásom, és a soha el nem múló szeretetem a fiam iránt. Ez a legfontosabb. A többi pedig….a többi pedig ajándék lesz nekem.Bármi jó is érkezik az életembe. Mert hát….azért én hiszek abban, hogy egy út nem mindig lefelé tart, előbb vagy utóbb felfelé is vezet majd.
Kitárul a templom ajtaja és megjelenik Fredo, az első dobozokkal. Elhaladva melletünk illendően, ahogyan otthon tanulta fejet biccent Jeremiah atya felé.
- ‘ csértessék atyám!- ciccenti a fogai között, és a máskor hetyke, nagyszájú fiú olyan akár a kezesbárány. Vállán egyensúlyozva a ruhás dobozok egyikét hozza elsőként.
- Ő Fredo, Nanny unokaöccse. Ő is ennek a közösségnek a tagja. Legalábbis ismerve Nanny-t biztos vagyok benne, hogy a fejére koppintana, ha nem jönne el vasárnaponként az Úr házába. Nagyon vallásos az egész család.- mosolyogva nézek Fredo felé, ahogy a templom hátsó részén eltűnik majd visszafordulok az atyához.
- Holnapután? Nem tudom. Meg kell néznem a naptáramat.Fogalmam sincs nincs esetleg beütemezve valami megbeszélés, esetleg gyógytorna Beninek. Azt nem bízom senki másra, oda magam viszem minden alkalommal.- nem mentegetőzöm, valóban nem tudom így hirtelen, hogy van dolgom esetleg vagy szabad vagyok aznap.
- Ha esetleg úgy alakul talán elnézünk Benivel. Ám üres kézzel semmiképp nem jönnék. Hátha a süteményeim is éppoly bűnbe ejtik önt atyám, mint a csokoládéim. Isteni finom a vaníliás banános reszelt tésztám. Egy leheletnyi tejszínhabbal és egy csöpp koktélcseresznyével a tetején.- a mutató és hüvelykujjam összecsippentem és az ajkaim elé emelem, mintegy jelezve, hogy valóban ínycsiklandozó.
- Ha Fredo behordta a képeket akkor megnézhetjük. Fadobozokban vannak, ki lehet emelni őket, ha valóban érdekli. És mondja atyám, ha már ilyen kellemesen elbeszélgetünk. Honnan került ön ide? Mindig is New Yorkban élt, vagy valahol máshol született, esetleg másik egyházközösségben tevékenykedett idáig?-tényleg és őszintén érdekel, és a testtartásom is arról árulkodik, hogy valóban kíváncsi vagyok a válaszára. Enyhén felé fordulok, lágy mosollyal biccentem félre a fejem.


   

   

Jeremiah & Shelley
   

   “Én Istenem jóistenem, lecsukódik már a szemem, de a tiéd nyitva atyám, amíg alszom vigyázz reám….”

Anyám lágy hangján duruzsolta a fülembe minden este az imádságot, és tanította meg nekem hogyan kell hálát adni minden egyes napért, legyen az jó vagy rossz. Persze ilyenkor mindig érdekelt, hogy miért vannak az életben rossz dolgok, ha Isten valójában jót akar nekünk és a lelkünk üdvössége a tét.A kétkedés első apró jelei már akkor felvillantak bennem, melyek később csak erősödtek, és újabb kérdéseket szültek. Ha Isten jót akar, akkor vajon miért nem tud járni a fiam? Ha Isten jót akar miért hagyta, hogy azon az esős, kissé fázós, rideg napon Stephan kisétáljon az életünkből? Ha Isten olyan jó, miért hagyja, hogy a fiam apa nélkül nőjjön fel? Miért engedi, hogy magányosan teljenek a napjaim, hogy elfelejtsem milyen nőnek lenni, milyen szeretve lenni, boldognak lenni? Miért hagyja, hogy az anyaság önfeláldozásában elvesszek, és ne tudjam többé milyen egy férfi bókja, egy férfi csókja, egy férfi ölelése?Isten nem jó….Isten egész egyszerűen közömbös és ez a legrosszabb.Valahol, az életemben elvesztettem a hitemet, melyet azóta is inkább csak apró részletekben vagyok képes előhalászni, mint egy sehova nem passzoló kirakós darabot.
Nanny ötletét sem feltétlenül azért fogadtam el mert a hitem vezérelt volna, hanem mert tudtam, hogy a templom által minden bizonnyal oda jut majd az adományom ahova szeretném. Ellenben a süteményeket, vagy az atyának a bonbonokat valóban őszintén és szívből készítettem. Adni mindig öröm, és ha önzetlenül érkezik, akkor minden bizonnyal csodás érzéssel tölt el.Nem akarok úgy tenni, amikor a templom ajtaján belépek, és hagyom, hogy mögöttem szinte hangtalan záródjon a míves és nehéz vasalt ajtó, mint aki minden héten legalább egy órát eltölt ebben az ájtatos csendben. Nem akarok úgy tenni, mintha meglenne bennem a remény, vagy legalább egy csöpp illúziója annak, hogy hinni tudnék ismét. Nem akarok úgy tenni, mintha a szívemben nem lenne helye a gyötrelmes rossznak, melyet még csak magamnak sem akarok meggyónni, nemhogy másnak.Ugyanakkor mégis, valami szokatlan és ismeretlen erő vezéreli lépteimet az ide-oda bólogatva táncoló, számtalan meggyújtott mécses felé, hogy némi adományért cserébe én is lángra lobbanthassak egyet. Nem a hitem miatt, sokkal inkább mert a hely felébresztett bennem számtalan jó emléket. Számtalan olyat,melyet eddig háborítatlanul őriztem a lelkemben, amely mégis most valamiféle keserédes mosolyt varázsolt az arcomra.Nagyanyám jut eszembe, anyám édesanyja. Az öreg Rosielle, kinek arcára mély barázdákat csókolt a csalfa idő, akinek haja olyan volt mint a szélfútta mákszemek a fekete földeken. Megnyugvó, sokat megélt mosolyával, reszketeg ujjaival simította rá gyermeki arcomra a szeretetét, és még ha én magam akkor fel sem fogtam a hitet, általa hinni tudtam.Aztán ő elment, és mintha elvitte volna azt a csodát is, azt az egészen megkapót, amely kettőnk megannyi titkát szőtte az ilyen templomi falak között. Azokat az egy órákat miséken, a persely csörrenését, mikor körbehordozzák, az atya dörgedelmes hangját a szószékről, mikor az evangéliumot prédikálja, a meghatott szipogást a szentáldozáshoz járulás közben….mindennek akkoriban túlzott parfüm illata volt, meg frézia, meg orgona, meg naftalin, meg fekete tüllök libbenése a hajnali ködben.
Mutatóujjam a láng fölé eresztem, és egészen addig engedem ujjbegyem, amíg meg nem érzem a forróságot, hogy aztán visszakapjam. Orromban még mindig érzem a gyertyák csonkig égett viaszának édeskés füstjét.Arra gondolok, hogy talán egy kicsit nem ártana lassítani. Hetek óta csak rohanok, és tulajdonképpen én alapvetően is mindig rohanok, mert képtelen vagyok kiadni a kezeim közül az irányítást. Mintha csak én tudnám honnan és kitől lehet tökéletes alapanyagokat rendelni. Mintha nekem kellene beosztanom mikor és hogyan takarítsák a cukrászda ablakait, milyen virág legyen ősszel az ablakok párkányán, mikor cseréljenek dekorációt, mit és hova tegyenek. Mintha ezt nem tudná más is megcsinálni helyettem….meg tudná…de egyszerűen nem tudom hogyan kell másra átszervezni, másban megbízni annyira, hogy elhihessem: ő is képes rá, nem csak én. Meg akarok felelni otthon is, egyszerre akarok anya és apa lenni, és mellette néha szeretném ha valaki az én érzelmi akkumulátoraimat is feltöltené, mert lassan nem lesz honnan meríteni a mindennapokban.
Lassan hajlik a gyertya lángja, játékosan fordul egyet önmagában a lassú, semmiből születő fuvallatban,és a hangtalan léptek lassan mögém érnek, de nem fordulok meg. Talán csak képzelem, és a mosolyom haloványulásában oldalra billenő fejjel merülök még el kicsit az emlékezetben. Mondd nagyi ugye jó vagyok úgy is ha nem csinálok mindent tökéletesen? Hogyan gyűrjem le ezt a keserű és egyre nehezebb önsajnálatot, ami rám tör néhanap? Nem vagyok pedig ilyen. Minden terhével együtt is szeretem az életet, mert van benne valaki, akiért érdemes volt megszületnem. Valaki, aki miatt érdemes minden nap felkelnem.Halk torok köszörülés kúszik ebbe a meghitt csendbe, ami mégsem zavaró, de magára vonja a figyelmem. Sosem találkoztam még Jones atyával, csupán Nanny leírása alapján tudom hogyan néz ki, de amikor megfordulok, noha a velem szemben tisztes távolban álló férfi fekete reverendát, nyakánál fényes fehér kollárét visel, egyértelműen nem illik rá Jones atya külső leírása.A nevem említésére bólintok, és tiszteletem jeléül teljes testtel irányába fordulok, hogy immáron minden figyelmem neki szenteljem.Bólintok aprót, hogy én vagyok valóban, és amikor bemutatkozik, kezeim összefűzve magam előtt közelebb lépek. Ösztönösen imára kulcsolódnak az ujjaim aláejtve magam előtt. Ám amikor felém nyújtja a reverenda alól a sajátját, akkor ha kissé sután is a megilletődöttségtől én is hasonlóan teszek a sajátommal.Az érintése kellemes, noha érzek benne valamiféle különös, megmagyarázhatatlan hűvösséget. Meglehet a templomok sajátsága ez.Az enyém is kissé hideg a kinti, lassan évszaknak megfelelő hőmérséklettől.
- Örvendek Jeremiah atya. Nos….akkor már ketten vagyunk újak ebben a közösségben. Jobban mondva én annyira új vagyok, hogy még részese sem vagyok. A házvezetőnőm, mindenesem és tulajdonképpen az életem tökéletes kiegészítője a gyülekezet tagja.Almudena Domingez…egy nagyon attraktív és figyelemreméltó személyiség. Nem lehet eltéveszteni.Ha még nem találkozott vele, minden bizonnyal fog.- beszéd közben néha magam mellé sandítok, néha felé, de mindenképp igyekszem kerülni a szemkontaktust. Nem tudom miért. Talán zavarodott vagyok, talán csak félek egy pap szemeibe nézni, de visszaidézné gyermekkorom azon félelmét, hogy minden bizonnyal meglátná a szemeimben az utolsó vétkemet is, legyen az bármennyire apró vagy éppen majdhogynem jelentéktelen, esetleg ártatlan.Most is hol az atya válla fölött nézek el, homályosan látva a távolban egy freskó részletet a kálváriából, hol a kollárét vizslatom, hol egyszerűen csak  az ádámcsutkájának környékére.
- Én igazából….adományt hoztam, de akkor ezek szerint ön is tudja…- folytatnám, de a kedves kérdés, és az utána következő picit megakaszt. A szarkalábak a szemeim sarkában hirtelen elmélyülni látszanak ebben a tompa félhomályban, és az jut eszembe, hogy az atya valami különös kegy folytán belelát a gondolataimba. A délelőtt valóban szép….felelném, ahogy utána azt is mondanám, hogy alapvetően számomra is, mégis minden nap, minden napszak magában hordozza a hiányt, amelyet az okoz, hogy a fiam egyedül nevelem, és néha kétségeim vannak azt illetően, hogy vajon képes vagyok egyszemélyben mindent megadni neki? Nem vagyok képes. Mégis bűnnek, hovatovább árulásnak érzem, hogy nem csupán egy apát akarok neki valaki személyében, legyen bármilyen, hanem egy férfit magam mellé. Egy erős férfit, aki megtart és felemel, aki mellett ismét nő lehetek, aki mellett kivirulhatok és tökéletessé válhatok mint anya. Kettős érzéseket szül ez bennem és nem tudom feloldani. Ajkaim mögött ezek a gondolatok némák maradnak, hiszen még ha pap is, még ha Isten szolgájaként ha nem is feltétlen tanácsot, de valamiféle útmutatást, megértést tudna adni, képtelen vagyok neki elmondani mindezeket.
- Hogy nekem? Nos….nekem minden délelőtt majdhogynem ugyanolyan.A szokványos élet megszokott velejárója.- vonom meg a vállaim mosolyogva, és nagyon igyekszem, hogy valódinak tűnjön az a mosoly. Szolídnak, visszafogottnak, mégis rejtőzködőnek.Ám ahogy ránézek, először azóta, hogy egyáltalán beszédbe elegyedtünk, most pillantok először a szemeibe. Lélektükreim mélyén hálás vagyok a figyelmes kérdésért, mégsem tudok válaszolni úgy ahogyan szeretnék.Helyette inkább visszakanyarodom a jövetelem okához, és persze a dobozhoz, melyet a mécses meggyújtása miatt - meglehet illetlen módon- a térdepelőre tettem.
Hirtelen észbe kapva perdülök meg és veszek fel onnan.Elnézést kérve a talán nem megfelelő elhelyezésért.
- Bocsánat….ezt talán nem ide kellett volna tennem, kivált, hogy a torkosság bűnére igyekezne csábítani, de azért egy kevéske nem árthatna. Igazából….annak szántam, akinek az adományokat átadom, szóval nem névre szóló. Ha elfogadja…- nyújtom felé kicsit sután, kicsit bizonytalanul a közepes méretű - nagyjából húsz darab csokolédé bonbont rejtő - barna, kék selyemszalaggal átkötött dobozkát.
- Magam készítettem mindegyiket.Van benne mogyoró, mandula krémes, pisztáciás, mangós, ananászkrémes…uhm…sokféle csokoládé falatka.Ha mértékkel akarja fogyasztani, akkor naponta egyet ajánlok.
Addig tartottam amíg nem vette el tőlem, mert tántoríthatatlan voltam abban, hogy ezt az ajándékot márpedig átadom.
- Kérem….- tettem még hozzá, ha esetleg szabadkozott volna.
- Az adományok egyébként arra várnak, hogy a segítőm behozza őket, ha elmondja hova tehetjük.Nem tudom mennyi információ jutott el önhöz, de Nanny….akarom mondani Almudena jelezte, hogy van hét zsák gyerekruha, csecsemőkortól olyan hét éves korig. Van hét karton doboz apró teasütemény a gyerekeknek és öt festmény, ami a kisfiam ajándéka, jó lesz díszíteni az árvaház falait. Benjamin a legszebbeket válogatta ki,mert tudta, hogy hova kerülnek majd. - a lehető legnagyobb szeretettel beszélek Beniről.
- Úgy érzem Isten nagyon szeretett engem akkor, amikor őt nekem ajándékozta, ugyanakkor próbatétel elé is állított vele. Benjamin sosem tanult meg járni, és soha nem is fog. De akkor is ő az életem értelme.- talán feltűnik neki, hogy csupán magamról,beszélek amikor Benjaminról mesélek….hogy nem említek apát, vagy családot. Nekem már fel sem tűnik. Másoknak fel szokott.



   

   

Jeremiah & Shelley
   

   - Mit gondolsz Benito, ez még jó lenne rád,he?- Nanny nevetve tartott maga elé egy csíkos, kissé kopott és egy nagyjából nyolc hónapos csecsemőre való rugdalózót, ide-oda billegtette a mellkasa előtt.A gardrób ajtajában ücsörgő fiam pedig jóízűen hahotázott, ahogy tette azt közel három órája, amióta bevetettük magunkat a hatalmas ruhakupacba.
- Nem Nanny, azt hiszem már kinőttem belőle. Egy ideje legalábbis.- kuncogott a kisfiam, és figyelte, mi minden más kerül még ki a szekrényből, amelyet tudom, már jó ideje nem ártott volna átselejtezni.
- Ez legalább hat zsáknyi ruha lesz, mire végzünk, senora Lane.De ne aggódjon, jó helyre fog kerülni. Az unokaöcsém majd intéz kocsit, és elviszi magát a Szent Jeromosba.A szent szűz meg fogja ezért segíteni magát, meglátja, a Isten áldja meg ezért, az Isten áldja meg!- hálálkodott, miközben rendületlen dobálta magára a kereszteket. Én csak mosolyogtam. Nem hiszem, hogy olyan nagy dolog lenne ez részemről, elvégre úgysem tudnék mit kezdeni velük. Újszülött kortól, egészen az utóbbi időkben kinőtt ruhákig számtalan holmi lapult ebben a hatalmas gardrób szekrényben, amelyet egy ideje már csak megtöltök, de ki nem veszek belőle semmit. Csak reménykedem, hogy nem rágta meg a moly. Igaz, azért oda szoktam figyelni, hogy rendesen dobozoljak be mindent, és időtálló legyen.Benjamin kinőtt ruhái voltak, vagy éppen jó állapotban maradt lábbelik, tengernyi játékok, esetleg olyan holmik, amelyektől sajnáltam megválni,odaadni pedig nem tudtam senkinek.Számtalan emlék fűződött hozzájuk, és bár azt szokták mondani, hogy az idő megszépíti a múltat, számomra valóban szép is volt. A keservével, a fájdalmával, a megalázó magányával együtt. A fiam, egész napot beragyogó mosolya mindig kárpótolt mindenért.Egy gyermek, aki még nem érti a körülötte lévő világot, mégis olyan egyszerű őszinteséggel képes ráérezni arra mikor kell átölelni, mikor kell vigaszt nyújtani pusztán azzal, hogy a kulcscsontba fúrt arcocskájával, a puha lélegzetével egész egyszerűen kisóhajtásra készteti a fájdalmas jelent.
Nagy családot akartunk egykor Han meg én. Gyerekzsivajjal megtölteni a világunkat.Végül másképp alakult.Most pedig megválok a múltam egy részétől, hogy talán helyet csináljak a jövőnek. A tárgyakhoz egy ideje már nem ragaszkodom olyan erősen mint egykor.Szépen lassan elengedem őket, ahogy lassan elengedem a férjemet is. Új életet kezdett nélkülünk, és úgy hiszem, hogy fogalma sincs mit veszít.Millió alkalommal felteszem magamnak a kérdést, hogy ha most hazajönne, és megállna a küszöbön, megbánva mindent, akkor visszafogadnám e? És minden alkalommal arra jutok, hogy igen. Most még igen. De eljön majd az az idő, az elmúlás örvényén megszülető pillanat, amikor már nem lesz visszaút. Amikor az életünk bezárul előtte. Immáron véglegesen. De nem fűzök hozzá reményt, hogy ez megtörténik. Benjamin sosem emlegeti, a közös fotók a padláson lapulnak egy rozoga, kopott csatokkal díszített bőrönd mélyén.Ennyi maradt az ő közös életükből, és egy lógó fülű mézbarna teddy mackó, hetyke kis piros masnival a mellkasán, mi a fiunk szobájában, a polcon pihen. Nem kérdeztem sosem, hogy elvigyem, vagy sem, és ő sem mondta. Mintha talán ő is, reménytelen rabja a reménynek bízik benne, hogy az apja mégis visszatér.De a hónapok előrehaladtával a remény láncai lezuhannak a porba, nem köti semmi már majd Stephanhoz őt.De mindig a fia marad, és ezt sosem fogom tudni megtagadni tőle. Sem most, sem később.Mindenkinek joga van a bűnbánathoz, legyen az életének bármely szakasza, nem igaz?
Nanny ötlete volt, hogy végre szabaduljunk meg ettől a rengeteg ruhától, amely úgyis csak gyűlni fog az idő előrehaladtával, neki pedig ötlete is volt, hogy hova kerüljenek. Queens-ben van egy templom, a Szent Jeromos, ahol minden bizonnyal szívesen fogadják majd a számtalan katolikus árvaház és szegénykórházak javára. Szent Jeromos, az árvák védőszentje, mennyire szép gesztus, hogy éppen ez a templom juttat el olyan helyekre adományokat, amelyekkel a rászorulókat segítik.
- Mit gondolsz Nanny. Ha sütnék néhány karton apró teasüteményt, azt is szívesen fogadnák?Valahogy úgy érzem, hogy ez is kellene mellé….- nem tudom, talán a lelkiismeretem szólalt meg azt illetően, hogy most, amikor már jobban mennek a dolgaink, adnom kéne azoknak, akik önhibájukon kívül nélkülözni kénytelenek. Az idős latina arcán a ráncok derűsen táncoltak, amikor szélesen elvigyordott és hevesen bólogatni kezdett.
- Siiiii….siiiii senora.Mindennek örülnek azok a gyerekek, én mondom, mindennek. A szent szűz vigyázza a gondolatait, a szent szűz….- újabb kereszteket hányt magára, és buzgón motyogva spanyolul mormolt egy imát, talán éppen értem. Bár ilyen egyszerű lenne, bár olyan erős hitem lenne, amilyen az övé. De valahol, valamikor elveszítettem a hitem.Hiszek valamiben, de már nem úgy, és nem olyan buzgalommal, ahogy egykor tettem. Ahogy egykor anyám tanított, szépen összeborított tenyérre, lesütött szemekkel, térdre ereszkedve a finom fényben, a templom hűvös és tömjén illatú csendjében.Már nem ugyanaz a kislány vagyok, és a hitem sem olyan erős. Ha túl sokszor zuhanunk a porba, már nem merünk a magasba vágykozni, mert félünk az újabb zuhanástól.
- Ó ugyan! Sütök mindenfélét.Málnásat, meggyeset, gránátalmásat, mangókrémeset, citromhabosat….odáig lesznek érte.Sőt, talán nem árt belőle rendszert csinálnom.- elmélkedtem, mire Beni is felkapta a fejét.
- Az én festményeim közül is elvihetünk néhányat.Majd körülnézek.
Úgy éreztem ez a nap nem csupán a ruhák bezsákolásáról szól, nem arról, hogy újabb óra múlva, immáron hat, alaposan megpakolt zsák vár arra, hogy Fredo, Nanny unokaöccse eljöjjön majd értük, és magával vigyen a templomba. Hanem arról, hogy ha adunk akkor nem csupán félig, vagy kicsit adunk, hanem teljes kézzel, két kézzel, a karunkat ölelésre tárva. Adni nem csupán egy gesztus, a lelkünket is átmossa.Kisepri belőle az irigységet, a fösvénységet, az önzést.
Másnap reggel a kis fehér, nyitott platós furgonon ott pihentek a zsákok, hét kartondoboz aprósütemény, melyeken a mosolygó kislányfej hirdette a cukrászda nevét, amelyben készültek. Ott voltak becsomagolva Benjamin festményei, melyek többsége tájkép volt.Összesen öt darab.Az ölemben, egy kisebb csomag pihent. Egy barna kartondoboz mindenféle felirat nélkül, sötétkék selyemszalaggal átkötve. Benne számtalan, saját készítésű bonbon pihent, mely éppen amennyire édes és bűnre csábító, a torkosság vétkére sarkalló, éppen annyira finom is. Mindezt az atyának szántam, akivel Nanny - becsületes nevén Almudena Domingez- ezt a találkozót lebeszélte.Nem tudom mit is mondott rólam pontosan, csak remélni mertem, hogy nem festett le valami szent asszonynak a tettemért, mert nem ezért csinálom. Valóban nem ezért.És szent sem vagyok. Nagyon nem.
Fredo a templomtól egy utcányira talált csupán parkoló helyet, és félrecsapva a vörös baseball sapkájának kissé viseltes siltjét, megvillantotta sárga fogait egy hetyke mosolyra és kacsintva csak annyit mondott.
- Ne aggódjon senora Lane, majd én behordok mindent. Ki van ez itt pattintva rendesen, nem hiába járok heti háromszor Luigi konditermébe.- emelte meg a karját, és büszkén meg is feszítette, miközben ujjai elfehéredtek amint a kormánykereket markolta közben.Csak a fejem csóválva nevettem és bólogattam, láthatóan elfogadtam a felajánlást.
- Köszönöm Fredo. Beszélek az atyával, aztán visszajövök és elmondom hova kell vinni a holmikat. Megleszel addig?
- Meg bizony!- vette elő farmer mellényéből az eléggé ütött-kopott mobilt, megkocogtatva annak képernyőjét.
- Addig is beszélek az én galambommal. Rettentő féltékeny, hogyne lenne az, amikor ilyen szép senorákat fuvarozok mint maga, senora Lane.- újabb nevetéssel és egy fejrázással nyugtáztam a széles vigyorral is megtoldott, amolyan latinok-ra jellemző bókot, majd magára hagytam a kocsiban.
Kellemes és nyugalmas volt ez a péntek délelőtt, amely már sokkal inkább a dél felé közeledett, bár az égen a napot lassú,méla fátyolfelhők takarták.Megcsodáltam a templom magas, égig szaladó homlokzatát, a nap fénye alatt szikrákat vető keresztet, majd beléptem a súlyos ajtón. Nagyanyám úgy tartotta, hogy a templomok ajtaja azért olyan nehéz és hatalmas, hogy a sok vétket és bűnt képesek legyünk mind belepaszírozni, amidőn belépünk rajta. A bűn súlya azonban úgy hiszem mérhetetlen. Néha évekig cipeljük, mire észrevesszük milyen fájdalmasan tovább cipelhetetlen.
A cipőm koppanása lágy visszhanggal szánkázott át a padsorok között, bár azért igyekeztem azt valamennyire visszafogni.Mellkasom elé szorítottam az apró dobozkát, és a fejem hol jobbra, hol pedig balra fordítottam, és szoktattam a szemeim a benti félhomályhoz. A szószék most sötétbe burkolózott, az oltárnál is csupán két oldalt a két örökmécs világított, tanújeléül annak, hogy Isten mindenhol és mindig jelen van, akkor is, amikor éppen nem töltik meg emberek ezt a helyet.Nagyjából öt perccel érkezhettem korábban, mint azt megbeszéltük, de inkább előbb mint később, tartottam mindig.Ahogy ezúttal is.Ruházatom zárt és visszafogott, igyekeztem megtisztelni a helyet és az atyát is azzal, hogy erre is ügyelek. Kezemen finom csipke kesztyű, a hajam kontyba rendezve, rajta egy ruhám mélybordó színével harmonizáló apró, brokát kalap.Nem vetettem keresztet, szentelt vizet sem hintettem magamra a tartóból. Nem lett volna illendő….hiszen közel tíz éve még csak be sem tettem a lábam templomba.Stephan nem akar egyházi esküvőt, így nem is volt ilyenünk sosem.Beni sincs megkeresztelve, pedig jó lett volna…utoljára temetésen jártam efféle helyen. Valami keserű, mélyről táplálkozó szomorúság száll rám, ahogy megérzem az itteni illatokat. A régi imakönyvek ázott papírszagát, a mécsesek furcsa édes illatát, a tengernyi virág egybefüggő, esőerdőt idéző aromáját.Mégis úgy lépkedek a templom jobb oldali, elülső hajójában elhelyezett kis állvány felé, mintha valaki vezetné a lépteimet.Számtalan csonkig égett, alig pislákoló mécses, és néhány új, mely mellett persely hirdeti, hogy adomány ellenében gyújthatunk egyet szerettünkért.Elveszek egyet a sok közül, és az érméket, azzal ellenértéket beledobom a perselybe, majd a láng fölé tartom a saját kis mécsesemet és meggyújtom. Tudom kiért teszem….tudom ki jár most a fejemben, akinek örök nyugalmat kívánnék Istentől ha hinnék benne. Ő hitt.
Mögöttem kavarog a levegő, ám a léptek melyek odaérkeznek, túlságosan puhák. Túlságosan hozzászoktak a hely semmihez sem fogható aurájához. Eggyé vált vele.Még nem fordulok meg, tekintetem a mécses táncoló láncait figyeli kitartóan és egy szomorkásan kedves mosollyal.