Te vagy az a szomszédlány, akiből aztán a (majdnem egyetlen) barátom lett, és akinek túl nagyra értékeltem ezt a fajta feltétlen támogatását ahhoz, hogy bármikor is elmondjam neki, valójában talán egy kicsit többet szeretnék. Nem azt mondanám, hogy csillogó szemekkel követtelek, vagy hogy telesírtam volna a párnám bánatomban. Az én hozzáállásom a kapcsolatokhoz... Egy kicsit más. Főleg, ha párkapcsolatokról van szó. Sosem éreztem feltétlen szükségét annak, hogy meg is tegyem, amire vágyok, a késztetés nem volt akkora. Több van ebben annál, minthogy vonzónak talállak vagy jólelkűnek és értelmesnek (ami önmagában nagy bók); nem tudom máshogy megfogalmazni, te vagy Az Emberem. Akire mindig számíthattam, aki mellett úgy érzem, hogy a világ kaotikussága egy kissé rendezettebb, aki mindig tudja a választ a szociális problémákra, amikbe belefutok.
Könnyen kedvelhető típus vagy, és olyan, aki szintén könnyen kedvel másokat;így eshetett meg az is, hogy terhes lettél 2009-ben terhes lettél egy férfitól, akivel jó ideje viszonyod volt, pedig tudtad, hogy menyasszonya van. Nem akartad tönkretenni az ő boldogságát, de nem tudtad, hogy mitévő legyél, a családi háttered finoman szólva sem lett volna szupportív egy házasságon kívül született gyerekkel szemben.
Úgyhogy felajánlottam, hogy feleségül veszlek. Te pedig némi hitetlenkedés után igent mondtál.
Lehetett volna ez a legboldogabb vég a világon, mint azokban a romantikus filmekben, amiket imádsz, és amiknek történetszálai az egekig repítik a pulzusom mérgében (annyira kiszámítható!), de ez természetesen nem így történt.
Két éve annak, hogy elmondtad, válni szeretnél, és már több, mint egy, mióta ténylegesen ki is mondta ezt a bíróság. Nincs rossz kapcsolatunk; a gyerekeket minden héten látom. Téged is. Még mindig helyreállni látszik körülötted a káosz.
Arra viszont egyikünk sem igen számíthatott, hogy engem némi személyes félreértés miatt (nem értettem félre, nagyon is jól tudtam, hogy a kollégám felesége, csak ezt akarták a papírra írni, hogy ne kelljen kirúgniuk) a magánintézetből áthelyeznek a Weill Corner egyik egyetemi kórházába. Épp abba, ahol te is dolgozol.

Az ET-mben több szegletben is feltűnik Emm, akiről kicsit többet is meg lehet ott tudni, de természetesen üzenetben is nagyon szívesen beszélek róla. A PB-t illetően igazából semmilyen megkötésem nincs azon kívül, hogy korban legyen megfelelő, bár egyszer szőkeként említettem, ez variálható, származhat bármelyik rasszból, sőt, ennek kifejezetten örülnék. Azt nem mondom, hogy bárkit elfogadok, mert Emmnek a fejemben van egy bizonyos vibe-ja, de nagyon szívesen megbeszélem ezt üzenetben.
Azt fontos kikötnöm, hogy szeretnék élő-lélegző karaktert kapni belőle, nem csak olyat, akit a romantika végett hoznak, mert nem biztos, hogy az lesz a vége. Legyen élete Devonon kívül is, legyenek mélységei, rossz tulajdonságai és félelmei, és akkor imádni fogom.