- Kösz. - pillantottam fel Azira, ahogy az italokat szervírozta. Rögtön magamhoz is vettem egy rövidet. A felrobbanó bomba megszólítással felhatalmazva éreztem magamat.
Még szerencse, hogy már lenyeltem a piámat, különben biztos, hogy belefulladtam volna, amikor Aziel kijelentette, hogy válik. WTF!?
- Miafasz!? - bukott ki egyszerre belőlünk Peter-rel az egyöntetű reakció.
- Neked volt feleséged??? - kamilláztam tányérméretű szemekkel. Mondjuk azért ezt illett volna elmondani, ha már közel tíz éve ismerjük egymást, nem!?
- Mégis mióta? - oké. Öt éve megismert valakit, akiről kiderült, hogy nem is az, akinek mondta magát.
- És... huh... nem tudom, mit kellene mondanom vagy kérdeznem, de... ne siess ennyire! Akarsz róla... mármint... vagyis nem... beszélj még erről légy szíves! - különben elintézné ennyivel a dolgot.
- Figyelj, Azi. Nem kell erőltetni azt a fellépést. Szerintem ez így kurva gázos lenne. - cinkes lenne kivitelezni, hogy ne legyen full kellemetlen az egész. Én érezném a fagyos, gyilkos levegőt, és utálom a feszkót. Most meg már csak főleg az hiányozna az életemből.
Aztán Peter is benyögte, hogy (végre) szakított Wendy-vel. Jó kis este lesz ez.
- Jó döntést hoztál, még ha most nagyon szar is. - néztem rá együttérzőn.
- Megértelek. Az előző barátnőmmel négy évig voltunk együtt, aztán megcsalt, mert hogy nem figyeltem rá eléggé. Ebben lehetett igaza, a munkám egy kiszámíthatatlan gyilkos faszság. De... ez senkit se jogosít fel erre. Volt bűntudatom miatta, mert sosem csak egy hibás van, de nem tudtam volna megbocsátani neki, hiába kérte. A szakítás volt az egyetlen megoldás. Soha többé nem lett volna ugyanolyan. - jobb, hogy nem húzta tovább a dolgokat Wendy-vel. Csak tönkretette volna magát. Sajnos van, amit muszáj inkább elengedni.
- Te se passzolj ilyen gyorsan. Hogy vagy most? - néztem Peter-re.
- Ja és Evelyn nem a liftes barátnőm, hanem a barátnőm. Feladtam... - tudom, hogy mit mondtam Azielnek Evivel és ezzel az egésszel kapcsolatban, de... 
- Már nem tudom tovább kizárni és ignorálni őt. Megőrülnék, ha mással látnám, főleg, hogy tudom, hogy ő is mit érez. A legnagyobb baromság lett volna, ha ezek után erőltetem ezt a barátkozós faszságot. - aztán persze most az tűnik a legnagyobb baromságnak, hogy ebbe belementem. Utálom...

A banda úgy döntött, hogy összeáll egy hétvégi lazulásra, de az innen-onnan érkező félinfókból és közvetített hangulatból arra lehetett következtetni, hogy mindenkinek van valami újdonság az életében, amiről beszélne. Bár lehet, meghalt valaki, csak még én nem tudok róla, és azt tervezik, hogy együtt majd meglepnek engem is a gyászhírrel. Legalábbis kicsit ez volt az érzésem, amikor leültem a fancsali képű srácok közé, úgyhogy jó előre felvérteztem magam egy whiskyvel, meg egy kísérő sörrel. Egyébként tényleg érdekel, kivel mi a helyzet, csak közben elgondolkodom, mégis mi a franc van, közeleg a világvége, vagy mi, hogy mindhármuknak egyszerre dőlt össze a világ, és zuhantak mély depresszióba? Mondjuk én már lassan öt éve folyamatosan úszom a szartengerrel, úgyhogy üdv itt minden új tagnak!

Igazából csak kapkodom a fejem egyikről a másikra, míg próbálom minden új hírüket megemészteni, mert hát vannak itt olyan újdonságok is, amik várhatóak voltak, és csak gratulálni tudok hozzá, még ha csak magamban is, és hallok olyat is, amitől majdnem leesek a székről.

- Hogy mi van?? Te nős vagy? - Az állam valahol a padlón van, de nem megyek utána, mert a sorozatos megdöbbenéseknek még nincs vége. - Te sem tudtad? - fordulok Azieltől Remyhez. Oké, hogy én még csak három éve ismerem őket, ez a házasság meg lehet már lassan öt éves, és rég tönkre is ment, de hát ha még Fellowes sem tudott róla, pedig ők már vagy tíz éve együtt zenélnek, hát az már magában is meglepő. - És Ev ismeri az asszonyt? - ráncolom a homlokomat a továbbiakra a tervezett fellépésről. Összezavarodtam.

- Jól döntöttél – állapítom meg egyszerűen Peter felé fordulva, amint ő is ránk zúdítja a szakításuk hírét. Nem passzoltak azzal a csajjal. Nem mintha láttam volna őket valaha együtt, de hát egyértelműen nem egyformán álltak ehhez a kapcsolathoz, vagy nem ugyanazt várták tőle. Kár erőltetni valamit, ami nem megy. - És tudod, mit mondanak, hogy lehet a legkönnyebben túltenni magadat egy kapcsolaton, nem? - küldök felé egy grimasz szerű vigyort, aztán Azielre is, aki végül is hasonló helyzetben van a kamu nejével, vagy mi. Én azért megemelem feléjük az üvegemet amolyan biztatásképpen, aztán kortyolok a sörömből. Tőlem jobb párkapcsolati tippeket úgysem kaphatnak ennél, mert már a gimi óta nem volt barátnőm, semmi vagy senki komoly legalábbis. Mióta eljöttem Chicagoból, Eden az első, akivel azt érzem, hogy akár működhetne is valami, talán mert ő jelenleg jobban ismer bárki másnál. Viszont Remy bejelentése ismét új irányba tereli a gondolataimat.

- Az igen! Gratulálok! De most miért próbálsz bennünket meggyőzni arról, hogy ennek így kellett történnie? Mi ezt eddig is tudtuk. - De komolyan, miért magyarázkodik? - Miért kellett volna erővel maradni a barátságnál, ha többet éreztek? - vonok vállat, és kicsit nyersnek hathatnak a szavaim, de igazából csak próbálom megérteni őt. Illetve azt, hogy miért úgy jelenti ezt be, mintha bármi gond lenne azzal, hogy hivatalosan is együtt van Evelynnel. Vagy csak nekem tűnik úgy, hogy még magát is győzködi ennek helyességéről?

"What do I do when my love is away? Does it worry you to be alone? How do I feel by the end of the day? Are you sad because you're on your own? No, I get by with a little help from my friends. Mm, get high with a little help from my friends." ♫

to my depressed saxomates

- Továbbra is azt mondom, hogy jobb, ha hanyagoljuk azt a fellépést. Majd jön másik. Ennyit nem ér. - lehet, hogy Aziel el tud vonatkoztatni, ahogy azt is el tudta titkolni, hogy évek óta nős, de a nőben nem vagyok biztos. Nem ismerem őt, hogy látatlanban tippelgessek, de szerintem inkább kíméljük meg magunkat ettől a biztonság kedvéért. Azt érzem, nem lenne jó vége annak az estének. Szóval azért nem csak az önzetlen jó fejségem vezérel.
- Sosem kérdeztük? - vontam fel a szemöldököm.
- Ne már, haver, ez nem így működik. Jó lenne, ha leszoknál erről a baromságról. Magadtól is elmesélhetsz dolgokat. Azért is vagyunk barátok többek közt. Vagy te mit értesz a fogalom alatt? - ez elég béna kifogás arra, miért játssza a rejtélyes bizalmatlant. Én sem vagyok nyitott könyv típus, de nem árt, ha valamennyire ismerjük egymást. Ennek a gondolatnak a nyomán Rafe is bezsebelhetett egy jelentőségteljes pillantást. "Cuki mosoly"-ra is vonatkozik.
Peter és Wendy dolgára reflektálva...
- Talán jobb is, hogy így történt. - még ha ez most bunkóságnak is hangzik.
- A legelső szerelem egészen a sírig csak a filmekben olyan romantikus. - nem mintha annyira tudnám, utálom a műfajt.
- A lényeg, hogy még rohadt fiatal vagy és előtted az élet. Én nem azt mondom, hogy minden csaj legyen csak eszköz, feküdj le mindenkivel, és élj bele a nagy világba, de nem jó lecövekelni a legelsőnél hosszú évekre, aztán meg a szakítás után bánhatod, hogy annyi időt elbasztál. - ez mindig rizikós. Ha nem egyforma intenzitással éltek, máskor értek meg valami komolyra, hatalmas pofára esés lehet a vége.
- Az ember ne akkor akarja kiélni magát, amikor már felesége és gyereke van. - már ha akar.
- Valahogy meg kell találni az egyensúlyt, hogy később ne legyen hiányérzeted, amikor már annyi idősen inkább szánalmasnak tűnik, ha valaki buliból buliba, ágyból ágyba rohangál. - de ez csak az én véleményem.
- Mi!? Nem! Nem használtam ki senkit és semmilyen pillanatát. Nem másztam rá senkire. Ne magadból indulj ki. - vetettem egy gyilkos pillantást Azira.
- Köszi. - a srácoknak a gratulációt. Van is miért. Evi eszméletlen csaj, én pedig tök szerencsés miatta.
- Nem túl régi a dolog. A karaokés este után változott meg minden. - és nem azért, amiért mondjuk Aziel feltételezné.
- Persze, hogy nem rossz dolog, Evelyn egy főnyeremény, de... ez bonyolult. - vándorolt a tekintetem előbb a szőke gyökérre, majd a csendes gyilkosra, aki most magához képest egész beszédesre váltott. Ez ám a fejlődés. Ha tudtam volna, előbb összejövünk.
- Azért nem kezdtem vele, mert már más kapcsolatomban is probléma volt, hogy túl sok a munkám, és van hogy erre a szabadidőm is rámegy. Nehéz előre tervezni, mert bármikor történhet valami, ami miatt be kell rohannom, mert más nem tudja megoldani. - mindegy. A szakmai részletek most szart se érdekelnek.
- Evivel viszont szeretek együtt lógni, akkor is ha csak barátok maradtunk volna. És az a forgatókönyv kevésbé veszélyes, mint ha szakítás a vége. Az olyan végleges dolog. Nem szerettem volna, ha valami rám jellemző szerencsefaktor miatt elveszítem és többé már nem lesz az életem része. - nálam, ha beüt valami, akkor minden fronton.
- Ti miért nem vagytok együtt Eden-nel? - szúrtam közbe a kérdést. Gondolom neki is van rá valami oka, hogy nem nevezi a barátnőjének, csak a taperolós, flörtölős lakótárs munkatársnak.
De vissza az Evelyn sztorira.
- Aztán megbeszéltük ugye, hogy inkább a bandára koncentrálunk, és ott hagyom majd az Aunt Marie's-t. Úgy volt, hogy meg is van az utódom, be kell tanítanom, aztán több időm lesz mindenre. Mondjuk a magánéletemre. - nem mellesleg.
- Ezért is mertem belevágni Evivel. De aztán az utolsó utáni pillanatban beintettek, szóval most megint ott vagyok, hogy nem vagyok sehol. Kezdhetem elölről az ügyvezető keresgélést. Ugyanannyi munkám lesz, és állhatok neki valaki mást betanítani. - de várjatok csak... mindjárt a ti fejetek is felrobban majd az idegtől.
- És ha ez nem lenne elég, akkor a basszerosunk közölte, hogy ő mégsem akarja így tovább csinálni, szóval kiszáll. - szívesen.
- A nyakunkon az a verseny, a stúdiózás... honnan a francból fogunk a semmiből leakasztani valakit, aki ismeri, el tudja játszani a dalokat, és egyből megvan vele a közös nevező? Játszon jól, legyen jó arc, ki is nézzen valahogy, ne legyen olyan, aki hajlamos elszállni magától, de akarjon híres is lenni. Ráadásul az sem árt, ha viszonylag hosszútávon gondolkodik bennünk, nem csak egy-két alkalommal ugrik be. Az ő arcával ismernek meg, akkor jó lenne, ha nem minden héten más lenne a basszeros. Az olyan, mintha folyton valami belső konfliktus lenne a bandában és kiszekálnánk az ötödik embert. Elég tré marketing. - hagyta el egy lemondó sóhaj a számat.
- Szóval ha tudtok valakit, ne tartsátok magatokban. - dőltem hátra a széken, meghúzva az egyik üveg sört. Jó emésztgetést nektek.

Mindannyiunkat meglep Azi bejelentése a válásáról, hisz azt sem tudtuk, hogy házas, ráadásul évek óta. Bár az valahogy még meglepőbbé teszi számomra a helyzetet, hogy erről még Remy sem tudott. Eddig is gondolhattam, hogy hiába zenélünk együtt már évek óta, és vagyunk barátok, mindenkinek megvannak a titkai – rajtam kívül is –, sejtéseim szerint Azinak több is, mint a többieknek. Mármint ez inkább ilyen megérzés, félinfókból összerakott gyanú, de ezek mind inkább üzleti eredetűek, most pedig egy olyan személyes, magánjellegű dolgot osztott meg, amiről tényleg halvány lila gőzünk sem volt. Persze mindazok után, amiket most elmond, kicsit azért érthetőbb, hogy miért nem beszélt róla. A csaj is megérheti a pénzét, ha hozzáment úgy valakihez, hogy még az igazi nevét sem árulta el.

- Egyetértek Remyvel. – Több mindenben, ami most elhagyja a száját, kezdve azzal, hogy ilyesmiről barátok közt nem csak akkor kéne beszélni, ha valaki direktbe rákérdez, hogy amúgy házas vagy-e. De ezekről a dolgokról már csak azért sem formálok hangosan véleményt, mert a saját titkaimat tekintve nem érezném jogosnak. És amúgy sem erre utalok most. - Szerintem is hagyjuk azt a fellépést, majd lesz másik. - Ez a szitu már így is meredek, nem kellene tovább fokozni.

Azi bejelentésével ellentétben a többieké tulajdonképpen várható volt. És mindkét döntést támogatom. Peter túl fiatal ahhoz, hogy lehorgonyozzon valaki mellett, aki nem volt hűséges hozzá, Remy és Evelyn egymásra találása pedig szerintem tényleg csak idő kérdése volt.

- Pontosan – bólintok Peter felé, tükrözve a vigyorát. - Alá, fölé, vagy ahogy jól esik – röhögöm el magam. - És ahogy Azi mondja, élvezd az életet egy kicsit. Komolyan mondom: nehogy lekösd magad az első csajjal, aki következőnek szembe jön – tartom fel a mutatóujjam, mintha megfenyegetném. Tényleg azt gondolta, majd szépen megöregszik a lány mellett, aki elvette a szüzességét? Jesszus! - Hamarosan rocksztár leszel, vagy mi – teszem hozzá felvonva a szemöldököm.

Remyt viszont már kicsit jobban megértem, ahogy körülírja, mi is az, ami visszatartotta attól, hogy kapcsolatba kezdjen Evelynnel. Valamennyire át is tudom érezni a problémáját. - Jobban hasonlít a helyzetünk, mint gondoltam – ismerem el már-már meglepetten, ahogy visszakérdez, mi is van Edennel. - Bár szerintem az én problémám kicsit összetettebb. Nem csak kifogás, hogy a főnöke meg a főbérlője vagyok. Ha komolyabbra fordulnának a dolgok, aztán elbaszom – és tuti, hogy el fogom baszni valahogy... - Még ők sem sejthetik, mennyire elbaszott vagyok, és hányféleképp tudnék jól elcseszni egy kapcsolatot. - Szóval azzal nem csak a barátságunkat kockáztatnám, hanem mindent, és amúgy is eléggé úgy jönne ki, mintha visszaélnék a helyzettel – vonok vállat. Már így is átléptem egy olyan határt, amitől évekig próbáltam távol tartani magamat.

De a lelki drámázás tetejébe Remington egy szakmai drámát is a nyakunkba zúdít így a sörözgetés közepén. - Hogy mi van? Ez komoly? Pont most akar kiszállni? - ráncolom a homlokom értetlenül. Nekem nem a zenélés a legnagyobb vagy egyetlen álmom, sosem volt célom ezzel befutni, és ezer más dolgot csinálok egyszerre így is, amivel nem egyszerű zsonglőrködni, de nem hagynám cserben a bandát így a siker küszöbén. Ez így elég szívás. De egyetértek, kellene valaki, aki stabil, és nem kell helyettesíteni néhány hónap múlva.

"What do I do when my love is away? Does it worry you to be alone? How do I feel by the end of the day? Are you sad because you're on your own? No, I get by with a little help from my friends. Mm, get high with a little help from my friends." ♫

to my depressed saxomates

- Evelyn tényleg felfoghatatlanul empatikus, de közben elhivatott a munkájában. Kétlem, hogy emiatt visszamondaná. - bocs, Aziel, de csak hiszed, hogy jól ismered. Nem szólok neki róla, mert valahol lényegtelen, de nem fogok hazudni vagy titkolózni előtte, ha szóba kerül a téma, hogy miért is nem mi leszünk a fellépők. Semmi értelme. Ráadásul ettől én még a kísérője maradok. Ez csak Aziel kattanása. Ő az, aki még a házasságát is képes volt elhallgatni arra hivatkozva, hogy mert nem kérdeztünk rá. Ez nem így megy.
- Helyes. - pillantottam aztán Peter-re, amikor arra jutott, hogy leszarja az egészet.
- Tovább kell lépned. Most kezdődik az új, igazi életed. Élvezd ki minden percét! - fiatal és független. Övé a világ. Ezt így kell felfognia. Majd jön egy szebb, jobb, okosabb, kedvesebb, akármilyenebb, ha nem keresi. Ha megismeri a választékot, rájön, hogy kár lett volna leragadnia az elsőnél, főleg a történtek után. Bár én az élet sok területén vonzom a pofára esés végtelen permutációját, de még ennek ellenére is hiszem, hogy minden okkal történik egy emberrel. Ezekből tanulni kell és fejlődni.
- Teljesen értem, mire gondolsz. - Rafe aggályai valahol jogosak. Valahol.
- Nem vagy egyszerű helyzetben, de az én példám is jól mutatja, hogy ezt sokáig nem lehet eljátszani. Megpróbálhatod visszafogni magad, de rohadt nehéz. Nem még ha valaki olyan, mint Eden. - Evi legalább hozzám hasonlóan próbált visszavenni magából, és kerülni a necces helyzeteket, fura megnyilvánulásokat. Eden viszont egy igazi hurrikán, aki ráadásul imádja húzni csórikám agyát és féltékennyé tenni. Egyszer az ő kötél idegei is felmondják a szolgálatot, aztán nehéz lesz parancsolni a póker arcának.
- Én is ebben bízom. - hogy Evelyn eddig is tudta, hogy mennyi munkám van, és mivel jár az, ha velem kezd. Igyekszem minél több időt szakítani kettőnkre. Jól akarom csinálni vele a dolgokat. Ő minden, ami eddig hiányzott az életemből.
- Ezt én is simán kinézem belőle. - Peter mondata mosolyt csalt az arcomra. Evi tényleg ilyen. Inkább segítene, mint hogy a munkám vagy bármi miatt baszogasson. Nem tudom, mivel érdemeltem ki őt, de komolyan.
- Meg fogom őt is kérdezni. De ti is megpróbálhattok találni valakit. Nem csak Evelyn-nek vannak ismerősei. Ez a közös gondunk, amit együtt kell valahogy megoldanunk. - és nem egyedül a barátnőmnek. Nem ezért van velem, hogy folyton hasznot húzzunk belőle. Még egy ilyen Aziel féle pöcsfej megnyilvánulás, és a CD borítóhoz is keríthet valaki mást. Mindennek van határa.
- Daisy is jó ötlet. Azt említette, hogy most majd sokat fognak utazgatni Mathieu-val, de fogalmam sincs, hogy már aktuális-e ez náluk. Ettől még dobhatunk neki egy üzenetet. Azt akkor olvassa el, amikor ő akarja. - ha nem szeretne munkával foglalkozni, úgysem fog.
- Van még rossz hírünk mára? Kellően elöntött már minket a szartenger, hogy ne számítson eggyel több vagy kevesebb. - közben előhalásztam a mobilomat, hogy megírhassam Evinek és Daisy-nek is a nem túl fényes helyzetünket, hát ha eszükbe jut valaki, akit érdemes lenne meghallgatni. Meglesz nekik a napi SOS feladvány, az biztos. Nekem egy jó basszeros ismerősöm volt, de az most készül kilépni, szóóóval.... that's life.
- De mondjuk azért örülnék valami jónak is. - néztem végig rajtuk nem azt mondom, hogy reménykedve. De... reménykedve.

Mindazok mellett, amiből az utóbbi időben, az elmúlt pár évben áll az életem, szinte szürreális itt sörözgetni, iszogatni néhány haverral, és nőügyekről, szívfájdalmakról, tönkrement házasságokról beszélgetni. Az meg még különösebb, hogy megvan a saját részen, a saját történetem, a saját párkapcsolati dilemmám ebben a diskurzusban. Hiszen már tini korom óta nem volt semmi és senki komoly az életemben, nem is vágytam rá, nem éreztem úgy, hogy beleférne. Sokáig elhittem magamnak, hogy Edennel sem fogjuk átlépni azt a bizonyos határt, de most, hogy ez megtörtént...Nem tudom, mi lenne a legjobb.

Szabadkozva tartom fel mindkét karomat magam elé, amikor hirtelen Aziel és Peter is felém fordulnak, és azzal vádolnak – nyilván nem alaptalanul –, hogy nem vagyok elég beszédes. És gondolom, valahol jogos, tényleg nem túl sok infót osztok meg magamról. Nem csak velük, másokkal sem, de igazából az ő érdekükben. Vagy a magaméban... fene tudja.

- Mit akartok tudni, mit mondjak? Kérdezzetek! - vonok vállat. - Nekem nincs feleségem, nem is volt. - Mondjuk ez aligha lehet új hír. - Nincs testvérem sem, csak egy kuzinom, Ashley, aki kábé akkor érkezett New Yorkba, amikor én. Ő is tagja a lakóközösségünknek. Amúgy minden rokonom Chicagoban él, ahonnan származom. A szüleim pedig valójában említést sem érdemelnek. - Több okból sem, de tényleg. De ha nagyon tudni akarnak rólük, végül is mesélhetek ezt-azt. Három évnyi közös zenélés után komolyan megpróbálhatnék erőt venni magamon, és megnyílni, vagy valami olyasmi. Bár lehet, már az alkohol mondatja velem ezeket.

Peter már három oldalról megkapja ugyanazt a tanácsot, innentől rajta áll, de merem feltételezni, hogy minimum jól megszívleli, amit mondtunk. Nem csak azért, mert túl fiatal ahhoz, hogy lekösse magát, vagy mert, úgy tűnik, elég tapasztalatlan is, és itt volna a lehetőség kiélnie magát végre, de azért is, mert tényleg ez a legjobb módja túljutni egy szakításon. Remyékkel kapcsolatban viszont abszolút igaza van. A haverunk számára Evelyn pont azért tökéletes, mert elég megértő a csaj, és ahelyett, hogy visszafogná, vagy problémát csinálna abból, ha Remy túlvállalja magát, valószínűleg inkább segíteni akar majd neki. Úgyhogy én hevesen bólogatok Peter szavaira az egyetértésem jeléül. De a srácok már amúgy is elmondtak ezzel kapcsolatban mindent, úgyhogy részemről marad megint a jóváhagyó hallgatás.

Amikor rám és Edenre terelődik a szó, a legkevésbé sem lep meg, hogy egyedül Remy az, aki megérti, átérzi a problémámat. Aztán a többiek felé először csak a fejemet ingatva sóhajtok, miközben kétfelől kapom tőlük az ívet. Mondjuk Peter lehülyézését hallva fülig szalad a szám, csak mert szórakoztat a kettősség, amit a tekintetében látok. A határozott kioktatás, és a bizonytalanság, mintha attól tartana, hogy mindjárt tarkón csapom. Odáig mondjuk nem mennék, de azért gondolatban felvontam a szemöldököm.

- Jó, de ez nem arról szól... nem csak arról, hogy ágyba akarom-e vinni, vagy hogy ő akarja-e? Az a része már megvolt. Többször is – somolygok visszafogottan az orrom alatt. - Hanem arról, hogy mit akarunk igazából egymástól? Hogy megérné-e belemenni valami komolyabba? Más-más okból, de egyikünk sem épp könnyű eset. - A karaoke estet emlegetik, és az egy jó példa, csak nem úgy, ahogy ők gondolják. Jah, féltékeny voltam, elismerem. De a lényeg, hogy Eden ilyen, szabadszellemű, és nem tudom, hogy akarná-e lekötni magát velem, vagy hogy én ezt akarnám-e.

- Oké, ez most így kicsit visszavetette a lelkesedést, és szívás, hogy a srác éppen most lépett vissza, meg persze, nem akarunk valaki olyat a helyére, aki szintén bármikor lógva hagyhat bennünket. Ugyanakkor itt vagyunk annak a küszöbén, hogy befussunk. Nem hiszem, hogy annyira nehéz lenne találni valakit egy többmilliós városban, aki tud pengetni, és szintén szeretne feltörni. - Ha mindannyian körbekérdezünk, lehet végül még szelektálnunk is kell. Sosem tudhatjuk.

"What do I do when my love is away? Does it worry you to be alone? How do I feel by the end of the day? Are you sad because you're on your own? No, I get by with a little help from my friends. Mm, get high with a little help from my friends." ♫

to my depressed saxomates

- Ahogy Aziel mondja. Nálunk elvárás volt, hogy valami "értelmeset" tegyünk le az asztalra, ne művészkedjünk, mert abból nem lehet megélni. És gondolom nem is hangzik túl jól, amikor arról kell mesélni, hol végzett, vagy most mit csinál a gyereked. Anya tanárnő, apa állatorvos. A húgom szintén doktori címet szerzett, az öcsém egyetemre jár. A fiatalabbik húgommal lényegében mi ketten vagyunk a lázadó fekete bárányok. - bár időnként azt érzem, hogy Ottiline bőven túltesz rajtam.
Azinak aztán csak egy beintéssel kísért grimaszt intéztem, amiért ennyire aggódik a szexuális életem sikeressége miatt. Seggfej.
- Nem vagyok munkamániás. - jegyeztem meg csendben, csak úgy mellékesen.
Nem szoktam mások életében, főleg nem szerelmi életében vájkálni, mert nem érdekel, nem rám tartozik és hasonlók, de Rafe esete most más volt. Ő negyed ennyire sem szokott nyíltan beszélni a dolgairól, így ki kell használnunk, hogy nála szökőévente egyszer van nyíltnap.
- És mit akartok igazából egymástól? Te mit akarsz tőle? Ha elengeded azt a túlgondolós részt, hogy megérné-e, vagy hogy nem vagytok könnyű esetek. És szerinted ő mit szeretne tőled? - egyikünk sem kapcsolati szakértő, de jók vagyunk abban, hogy mások dolgait könnyebben átlássuk, mint a sajátjainkat. Jobb beszélnie erről, mint folyton egymagában rágódni.
- Oké. Engem meggyőztél. - Rafe váratlan, de jogos optimizmusa az új basszeros kapcsán némi mosolyt csalt az arcomra.
- Végül is anno a te és most Peter esetében is jobb cserét csináltunk. - bírtam az alapfelállást is, nem arról van szó, de ezt a mostani bandát ütősebbnek érzem. Talán ez erre a pozícióra is igaz lesz.
- Most sajnálnunk kellene? - siklott a tekintetem Aziel-re. Tragédia. Nem tudtam együttérezni vele. A (majdnem) chicago-i csaj miatt önkéntelenül is a húgaimra asszociáltam. (Különösen az egyikre.) Eret is vágnék, ha ez a gyökér rástartolna valamelyik tesómra.
- Ez jó kérdés! Én is jobban örülnék, ha a kocsim megbízható, ismerős kezekben lenne. A jelenlegi szerelőm mondjuk úgy, hogy nem a legélesebb kés a fiókban. - lassan már bármit is kinézek belőle. Sajnos negatív értelemben.
- Király! Gratulálok! Ez tényleg jó hír! - Peter-re most minden téren ráfér a változás. Ideje, hogy felfelé ívelő, pozitív fordulatot vegyen végre az élete.
- És hogy tetszik az új meló?

Valószínűleg sosem fogom tudni igazán megérteni, a banda többi tagja hogyan képes ilyen lazán és kötetlenül beszélgetni igazán komoly és személyes dolgokról is. Aziel olyan könnyen rákérdez, hogy a szüleim meghaltak-e vagy csak nem vagyunk kapcsolatban, mintha arról beszélgetnénk, hogy mely dalokat adjuk elő a következő fellépésünkön. És úgy sejtem, ugyanilyen egyszerűen meg is válaszolná a saját kérdéseit, ha őt kérdeznénk. Meglephetne a dolog, de már kezdem megszokni, hogy ők ilyenek, és talán az elfogyasztott alkohol az oka, de ezúttal próbálok lépést tartani velük akkor is, ha ami majd elhagyja a számat, kurvára nem hétköznapi.

- Inkább az utóbbi. Fogalmazzunk úgy, mindenkinek jobb, ha tartjuk a távolságot. Apám egy veszélyes bűnöző, tulajdonképpen a családom több tagja az. Anyám meg az a típus, aki általában koktélt iszik reggelire is, és éli az életét a saját kis buborékában. - Felelem anélkül, hogy bármelyikükre is felpillantanék, inkább a kezemben tartott üveg hátoldalán levő szöveggel szemezek. Majd Azielt és Remyt végighallgatva lassan bólogatni kezdek. - Az én apámnak is rengeteg elvárása volt felém, amiknek csak addig akartam megfelelni, amíg rá nem jöttem, mennyire képmutató. Aztán eljöttem Chicagoból, és azóta vissza sem néztem - vonok vállat, mielőtt a számhoz emelném a sörömet. Azt hiszem, próbálok úgy tenni, mintha számomra sem lenne különösebb jelentősége, hogy ennyire nyíltan beszélek magamról, de az az igazság, hogy igencsak átléptem ezzel a saját határaimat, és erős a késztetés, hogy az este további részében a szokásosnál is nagyobb csendbe burkolózzak. Ám ahogy feljön a téma, hogy mi is van Eden és köztem, muszáj ismét közlékenyebbé válnom. Bár erről legalább nem annyira nehéz beszélni, mint a szüleimről. Meg amúgy is most inkább csak ők beszélnek, és eléggé egy véleményen vannak mind, ami azt illeti, úgyhogy, nem is árt megfontolnom, amit mondanak.

- Valószínűleg tényleg nem lenne rossz ötlet erről beszélnem vele – ismerem el. Kicsit még korainak tűnt, még annyira frissnek érződik ez az egész, és nem tudom, valóban ezt akarjuk-e, hogy jó ötlet-e Edent még jobban magamhoz kötni? Persze nagylány már, és azt hiszem, jobban ismer, mint bárki más, úgyhogy talán tudná, mire vállalkozna... Mert abban kétségtelenül igaza van a többieknek, hogy kibaszottul rosszul viselném, ha hozzányúlna valaki a szemem láttára. Valószínűleg vér is folyna. És ahogy Peter tesz erre egy megjegyzést, felé is fordulok egy féloldalas mosollyal. - Arra akár fogadhatsz is.

Lecsillapodnak egy kicsit a kedélyek, amikor tisztázzuk, hogy nem kell izgulni, biztos könnyen találunk új basszerost a régi helyére. Ez egy nagy város, tele potenciális jelöltekkel, úgyis lesz valaki, minimum egy beugrós, akivel letudhatjuk a versenyt meg a studiózást. Én emiatt most tényleg nem túlzottan aggódom. Daisy vagy Evelyn valószínűleg úgyis ismernek valakit, aki ismer valakit...

És aztán már a zenéről a civil állásainkra terelődik a szó. - Szerelünk is, persze, és a srácok elég profik benne, úgyhogy nyugodtan hozzátok be a járgányaitokat a garázsunkba, ha gond van velük. Vagy csak ha kell egy alapos ellenőrzés. Baráti áron megoldjuk - bólogatok mindkettő felé. Aztán Peternek gratulálok, amiért véglegesítette a közös munkát Evelynnel. Biztos vagyok benne, mindketten így jártak a legjobban.  

"What do I do when my love is away? Does it worry you to be alone? How do I feel by the end of the day? Are you sad because you're on your own? No, I get by with a little help from my friends. Mm, get high with a little help from my friends." ♫

to my depressed saxomates