-Vaaaagy mondjuk azt, hogy a munkahelyünkön nagyobb eséllyel akadunk hasonló értékrendű emberbe? –nem mintha nem dolgoznánk amúgy alapvetően rengeteget, hogy akár még igaz is lehessen a „vádpontok” egy része. De szerintem mindkettőnknek nagy szerencséje volt ezzel. Emma és Mark illenek egymáshoz, én pedig csak remélhetem, hogy Remy-vel a dolgaink jól alakulnak, sőt. Több, mint jól. Már nem szeretnék felesleges köröket futni és hónapokat, vagy éveket pazarolni valakire. Nem azt mondom, hogy ketyeg az óra, de szeretném már megtalálni a számításaimat valaki mellett.
-Örülök nektek, komolyan. –húztam egy lelkes, őszinte mosolyra a szám. Szeretem látni, hogy végre van valaki, aki tényleg megérdemli a figyelmét. Mondhatjuk, hogy Emmalynn elvárásai hatalmasak voltak, de közben meg valahol talán pont amiatt, mert ott volt neki Mark. Mintha csak rá lett volna kitalálva az, amit szeretne egy férfitól és egy kapcsolattól. Végre mindketten megtalálhatjuk azt, amit eddig másokban nem sikerült.
-Hát szerintem mindkettőtöknek fura most ez, de legalább együtt jöhettek rá, milyen is egy igazi kapcsolat, ami nem azért van, mert kísérleteztek, vagy szükségletek szempontjából kell, vagy bármi ilyesmi. Ez jó dolog. Legalább nem vagytok egyedül ebben. –a húgomról tudom, hogy nem egy kapcsolati mester, a haverjai szerint pedig Mark sem az, szóval tényleg együtt fedezhetik fel ennek minden szépségét. Két makacs ember, ha egymásra talál…
-Ha nem így lenne, megverném. –dörzsöltem össze fenyegetően a tenyereimet. Persze semmi esélyem se lenne ellene, de Emma a legfontosabb nekem, és bármit megtennék azért, hogy boldog legyen, illetve biztonságban. Testileg és érzelmileg is. De eddig úgy tűnik, Marco Reilly tényleg kaphat nálam pár piros pontot.
-Belejöttök majd, ez biztos. –címeztem neki egy bíztatónak szánt mosolyt.
Végül inkább elterelte a témát, én pedig nem szerettem volna erőltetni, így elmeséltem neki, milyen napom volt, miket tervezek még a ruhán való agonizáláson túl. Meghallgattam azt, hogy hiába ma érkeztek meg, rengeteg dolgot csináltak már, legalábbis megnéztek ezt-azt. A lelkére kötöttem, hogy szeretnék mindig képeket kapni, bár ezt ő is így gondolta, így mondanom sem kellett volna. Megígértem neki, hogy amint lement a randi, hívom, illetve írok neki, amikor indulunk Remy-vel a koncert helyszínére. Elképesztően izgatott voltam már most. Annyira jó lenne, ha minden jól alakulna…

- Még jó hogy! Kötelező. - az a béna tükör selfie. De akkor is látnom kell őt abban a szerkóban.
- Hát akkor elég szánalmas családi vonás. - húztam el a szám szemforgatva.
- Most őszintén! Mit árul el az rólunk, hogy a munkahelyünkön ismerkedünk? Mint valami munkamániás ribik, akiknek nincs saját élete. A munkahelyen vadásznak, mert tök életképtelenek. - nyilván nem így van, és ez a sors furcsa játéka, de... hát... olyan. Ha másról hallanám ezeket a sztorikat, biztosan vágnék rá egy képet.
- Átadom. - hogy köszöni a táboros ajánlást.
- Megmentette az életemet. Beengedett a sajátjába. Nekem ez elég megbecsülés. - persze ez még sokkal több tényezőből áll, de azokat most hosszú lenne felsorolni, és valójában csak kettőnkre tartozik. Ugyanazt várjuk egy kapcsolattól, ez egészen biztos. A papírforma szerint nem csalódhatunk egymásban. Kizárt. Csak úgy nem mondott volna ilyen dolgokat, ha nem gondolná komolyan. Ebben is hasonlítunk.
A megjegyzésére, hogy még sosem látott ilyennek, legszívesebben egyetlen apró kis mozdulattal kinyomtam volna a beszélgetést.
- Ne emlékeztess rá. - ráztam meg a fejemet szenvedős képet vágva.
- Tök jó meg minden, de nekem ezek az érzések még túl furák, ismeretlenek és intenzívek. Úgy érzem magam, mint akit bedrogoztak. - mert hogy történt már ilyen.
- Csak most Mark volt a cucc. - vagyis... most is az. Nonstop. Állandóan. Annyira megnyugtató vele, mellette, de közben normálisan aludni sem bírok. Minek? Elpazarolt idő, amit vele is tölthetnék. Ami baromság. Több energiám van tőle, mint valaha. Ami képtelenség. Legszívesebben el sem engedném egy pillanatra sem. Ami nem jellemző rám. Nem vagyok túl touchy, vagy milyen kifejezést használnak rá. De Vele...
- Nem kételkedem az érzéseiben, vagy azok valódiságában. - átjön, mit jelentek neki, és sosem mondta volna ezt nekem, ha nem lenne így.
- Ha nem így lenne, nem lennék vele. - sosem élnék olyan kapcsolatban, amibe beleteszem magamat, a szívemet, a lelkemet, a titkaimat, és viszonzásul nem kapnék semmit. De ez rá is igaz. Hasonlóak az elvárásaink is.
- Persze, persze, igazad van, tudom. - Mark hatalmas "áldozatokat" hozott már értem, hogy közel kerülhessünk egymáshoz.
- Ezeket mind én is tudom és értem, csak... még szánalmasan kezdő vagyok ebben a sok érzelemben. Mindketten. - aztán inkább ejtettem az egész Mark témát, és próbáltam Si-vel más vizekre evezni. Elmeséltettem vele a napját, aztán beavattam, hogy ma milyen helyeken jártunk, és hogy még milyen terveink vannak az elkövetkezendő napokra. Már ami publikus volt. A családja például nem. 
Tök jót dumáltunk, mint mindig, de hosszasan nem akartam feltartani őt, és igazából magamat sem. Amint minden fontosabb dolgot kiveséztünk, elköszöntem tőle. Minden nap keresni fogom. Még ha nem is hívogatjuk egymást rendszeresen, egy-egy üzenet, kép, pár emoji is sokat jelent. Hogy gondolunk egymásra, bárhol és bárkivel legyünk is a világban. (Amúgy is a randija érdekel majd a legjobban!)

-Nem hiszem, hogy csalódnék. Remy szuper jófej, és nagyon-nagyon figyelmes. De... igen... végül is ezt is nézhetjük. -ha mégsem lenne jó élmény, legalább a koncert az lesz.
-Jajj, ne már. Most komolyan?! Jóóó... majd csinálok valami képet a tükör előtt. -tény, hogy nem ez a hétköznapi stílusom, és tényleg nem tudom megmondani, mikor voltam utoljára ilyen laza, kötetlen helyzetben és cuccban. Mosolyt csalt az arcomra a rengeteg pozitív jelző, amit mondott, így zavarba jőve ráztam meg a fejemet.
-Akkor nagyképűzhetnél is. Sose gondoltam volna, hogy a munka miatt ismerek meg valakit, aki ennyire érdekes a számomra, és ennyire vonzódom hozzá. Fura dolgok vannak. Vagy az is lehet, hogy ez ilyen családi vonás. -pislogtam rá hatalmas, ártatlan szemekkel, de aljas, cinkos mosollyal. Bár szerintem ők nyertek Reilly-vel. Már több éve ismerik egymást, de eddig valahogy nem akarták észrevenni a tökéleteset az orruk előtt.
-Igen, sejtettem. Persze mástól is hallhattak volna róla, de ez jófej volt tőle. Majd köszönd meg a nevemben, légyszi. -jelent meg egy mosoly az arcomon.
-Igen, én is így voltam vele. Bírom a gyerekeket, és nem vagyunk elveszettek. Szóval szerintem hasznosak lehetünk majd. -bólintottam rá a dologra.
-Tudom. A barátai is pontosan ugyanezt mondták. Nem rossz ember, csak szar élete volt, és rengeteg mindenkit elveszített. Én sem állítottam sosem, hogy rossz ember lenne, vagy nem lenne benne semmi jó. Egyszerűen csak az életszemléletünk nem passzol, de nem is kell, hogy így legyen. Ha veled kedves, és megbecsül téged annyira, amennyire érdemled, akkor nekem ez is bőven elég. -ami pedig a barátait illeti...
-Szerintem kedvelni fogod őket, és ők is téged. Állítólag annyit hallottak rólad, hogy már nagyon kíváncsiak rád, sőt. Abban sem biztosak, hogy nem valami képzelt dolog vagy-e Reilly-nél. -persze ez túlzás, elvégre Dave is ismeri, de gondolom a lényeg átjön.
Egy megértő, lelkes, de kellően visszafogott mosollyal hallgattam, ahogy áradozott a kettejük viszonyának rendezéséről és arról, hogy mindenben igazam volt. Már épp megszólaltam volna, amikor közölte, hogy Mark szereti őt. A zavarától pedig majdnem leesett az állam, még az volt a szerencse, hogy megtanultam moderálni a mimikámat is.
-Nagyon helyes! Merne nem így tenni!!! Megfogta veled az Isten lábát. Még sose láttalak ilyennek. -húztam egy hitetlen vigyorra a szám a zavarát látva. Emms nem zavarba jövős típus, így Reilly-nek nagyon kell tudnia valamit, ha tőle, pontosabban a gondolatától képes erre.
-Biztosan tudja, és valószínűleg teljesen kész van tőled ő is. A srácok szerint nagyon szarul festett, amikor nem volt benne biztos, hogy őt választanád a munka helyett, vagy abban, hogy egyáltalán te így gondolsz-e rá. Szeret téged, nagyon. -szerintem efelől semmi kétség.
-És hát... igen, ez "sajnos" ilyen. Nem mondom, hogy voltam már ennyire nagyon szerelmes, mint amilyennek te tűnsz, de ez mindig ilyen. Már van kiért, és miért aggódnod, akit sosem akarsz elveszíteni. Nem kell mondanod semmit sem neki, elég, ha érezteted vele, és minden okés lesz. Nekem csak az a fontos, hogy azt kapd vissza, amit adsz neki. -ha nem, akkor megyek, és megverem. Nem mintha lenne esélyem, de akkor is.
-Plusz... ha kételkednél abban, hogy tudja-e, mennyire nagyon szereted őt, gondolj arra, hogy másokkal ellentétben téged beengedett a tüskés falai mögé, és a veled kapcsolatos bizonytalansága miatt a barátait is képes volt egy olyan oldalával "összeengedni", amit gondolom nem szeret mutogatni. -egyikük sem olyan, aki csak úgy hagyja, hogy más gyengének lássa.

Sierra lelkes bizonytalansága mosolyt csalt az arcomra. Tényleg látszik, hogy mennyire fontos neki ez az egész randi dolog azzal a sráccal. Azt hiszem, talán sosem láttam még ilyennek.
- Határozottan megérdemelsz végre egy értelmes randit. Szurkolok, hogy összejöjjön. Ha nem, akkor sem dől össze a világ, legalább voltál egy fasza koncerten. Csak légy pozitív. Szuper lesz minden. - magyaráztam biztató mosollyal. Kár előre izgulni.
- Dehogy túlzás!!! Ezt felejtsd el. - forgattam a szemeimet lemondó sóhajjal.
- Remek választás. Jól fog állni. - bólintottam.
- Mindenképpen szeretnék róla képet kapni!! Nem minden nap láthatlak így. - dörzsöltem össze a tenyereimet elégedett, izgatott vigyorral.
- Őszintén remélem, hogy ez a Fellowes srác tényleg rendes gyerek. Mennyire menő lenne már, hogy pont miattam ismerted meg. Életem végéig nagyképűznék vele. Ő pedig nagyon ajánlom, hogy tudja, egy igazi rohadt nagy mázlista, hogy a világ legszuperebb, legkedvesebb nője érdeklődik iránta. - ráadásul ennyire. Érezze megtisztelve magát, hogy ennyit készülődik miatta. Annyira cuki.
Csendben hallgattam, amikor elmesélte a sztorit, hogy is kerültek hozzá az étterembe Mark haverjai.
- Én büszke vagyok rád, kis csendes gyilkos. Ez az én nővérem. - kapott is egy virtuális Sisfist-et érte. Bárki is az a McKenna. Kicsi a világ.
- Igen, hallottam már a táborról. Ő ajánlott nekik téged és az Aunt Marie's-edet. - elég sokat kajáltunk ott az utóbbi időben, volt tapasztalata bőven.
- Szerintem is szuper ötlet. Annyira jó kezdeményezés. Én is szeretnék segíteni nekik, tök jó lenne részt venni ebben az egészben. - nem csak a gyerekeknek lenne élmény, hanem nekünk is. Tök új fajta tapasztalat. Sosem csináltam még ilyet.
- Oh, király. Ez kedves tőlük. Benne vagyok! - egy jó sütögetés bármikor jöhet. De majd úgyis szóvá teszik a fine dining találkozás alatt is. Ezzel ráérek akkor foglalkozni, ha aktuális lesz.
- Örülök, hogy jól kijöttél velük, és hogy Marknak ilyen barátai vannak. Nem is érdemel kevesebbet. Alig  várom, hogy én is megismerhessem őket. - és közben mégsem. Mert akkor az azt jelenti, hogy haza kell húznunk innen.
- Egyébként csak megsúgnám, hogy Mark nem véletlenül tartozik közéjük. Ő is nagyon rendes és jó fej, ha nem még annál is jobb. Ő sem csak olyan, mint amilyennek kívülről tűnik. Ráadásul elég kemény élete volt, a miénknél is sokkal rosszabb. Érthető, ha bizalmatlan, zárkózott és tüskés. - talán végre elkezdhetné őt kicsit más szemmel is látni.
- Több, mint okés. - bólintottam.
- Igazad volt Markkal, a munkahelyi kirúgós paranoiával, és az udvarias bizonytalanságával kapcsolatban is. Beszéltem vele nyíltan ezekről. Elmondtam mindent. Hogy nem teszteltem, hogy nem szoktam csak úgy mondani dolgokat, és hogy sosem választanám a munkát helyette. Sőt semmi mást sem. Fontos nekem. Szóval sikerült rendeznünk a kettőnk viszonyát. - magyaráztam lelkes mosollyal.
- Szeret engem, Si. - felhúztam a pólóm nyakát, hogy elbújhassak mögötte egy pillanatra. Tök jó póker játékos vagyok, de ebbe bele tudnék vörösödni. 
- És én is annyira nagyon imádom Őt. Kész vagyok tőle. Nem mintha nagy tapasztalatom lenne a témában, és lenne használható viszonyítási alapom, mint az átlag embereknek, de úgy gondolom, hogy életemben először szerelmes vagyok. Érted te ezt??? Annyira szívás!! - az arcomat a tenyerembe temettem, majd megráztam a fejemet. 
- Mármint nyilván nem. De... ez a legeslegjobb és a legrosszabb érzés egyszerre, amit valaha éreztem. Ha van ennek bármi értelme egyáltalán. - imitáltam egy fejlövést.
- Most először zavar, hogy mi van, ha nincs holnap. Itt van mellettem, és nem akarom, hogy ez máshogy legyen. Soha. Semmiért. - hányinger.
- Bárcsak szavakba tudnám önteni az érzést. Csak remélhetem, hogy tudja, mit jelent nekem. - ugye tudja????

Miután Reilly barátai leléptek, és váltottunk egy üzit Emms-el, hazamentem, hogy összevont szemöldökkel bámulhassam az ágyamra kipakolt, koncertre vett ruhát. Nagyon vártam, hogy megcsörrenjen a telefonom, de addig is elfoglaltam magam, mielőtt túlságosan vad dolgokat kezdtem volna hallucinálni emberevő vadállatokról és egyebekről. Megpróbáltam hozzá több kabátot is, hogy ne fagyjak meg este sem, de azért nagyon el se üssön azzal, hogy túl vastag lenne. Szóval végül az első mellett döntöttem. Passzintottam hozzá egy fekete bőr hátizsákot is, majd nekiálltam megkeresni azt a bizonyos magassarkú bakancsot. Utálni fogom, ha kidobtam, és azt is vennem kell hozzá.
-Szia!!! Dehogy is! Ráérek. -húztam egy lelkes mosolyra a szám, amint felvettem a videóhívást. Kicsit kezdtem aggódni, hogy elfelejtette, vagy történt valami. Szép az a ház, de az erdő közepén van, és nem nyugtat meg, hogy Mark az egyetlen állat arrafelé.
-Öhm... igen, nagyon. Kicsit izgulok. Ezer éve nem voltam... randin. Vagyis értelmes randin. Olyannal meg főleg nem, aki ennyire érdekelt volna. -haraptam be az alsó ajkamat egy szusszanással, majd csak a fejemet ráztam.
-Nem, nem gondoltam. Mármint... elgondolkoztam rajta, hogy ez talán túlzás, de... már majdnem mindent összeraktam. Végül a farmerkabis megoldás nyert, nem a bőrkabátos. -szerintem az hozzám annyira nagyon nem illik. Nem akarok túl erőlködősnek tűnni. De azt azért reméltem, hogy Remy-nek tetszeni fog.
-Aaaaaw, ez nagyon szép. Nem hittem volna, hogy ennyire nagyon vigyáznak a természetre. -durva.
-Hát öhm... igazából nem egy túl hosszú sztori. Épp dolgoztam az irodában, amikor az egyik felszolgáló szólt, hogy ott van öt férfi, és engem keresnek. Megpróbálta lerázni őket, de hajthatatlanok, szóval ha baj lenne, azonnal szóljak. Nem mondom, meglepődtem, amikor megláttam őket. Tényleg nem tűntek túl... kedvesnek első ránézésre. De azon jobban, hogy Jethro McKenna is köztük volt. Ő túsztárgyaló az FBI-nál, és én is dolgoztam már vele korábban. Szegény biztos nem volt túl boldog a csendes gyilkos megvillanásomtól. -szóval egy ismerős arc volt közöttük, tekintve, hogy Dave-et csak hallomásból ismertem.
-Aztán végül is kiderült, hogy arról lenne szó, hogy az egyikük unokahúga tábort szervez gyerekeknek, és oda kéne kaját biztosítani, meg beszállni, ki amivel tud. De gondolom ezt Mark mesélte már... -pislogtam kissé bizonytalanul.
-A lényeg, hogy elég sokat beszélgettem velük, és nagyon jófejek voltak, tényleg. A fine dining cucc viszonzására  elvileg hivatalos vagy egy sütögetésre is velük, és engem is elhívtak. Mark szerencsés, hogy ennyire normális, törődő barátai vannak. Látszik rajtuk, hogy nagyon fontos nekik, és bármit megtennének érte. Ez nagyon ritka, szóval becsülje meg magát. -bár ezzel, ahogy a többiek szavaiból kivettem, van némi problémája.
-Veletek mi újság? Minden okés?

Miután nagy nehezen visszatértünk az erdei sétánkból a szállásra, aztán megvolt az ígért kicsomagolás és büntetés is, baromi nehéz volt kiszabadulni Mark karjaiból. És az az igazság, hogy nem is akartam volna, de muszáj volt. Nem a kipakolás, hanem a Sierrának ígért telefon miatt. Ha mégsem videófonálnék (?), halálra aggódná magát.
Elküldtem Markot, hogy vegyen egy hideg zuhanyt, esetleg kettőt (helyettem is), vagy hívja fel Dave-et, vagy valami. Volt kb. 200 nem fogadott hívása (némi túlzással) tőlük. Mindenkit érdekel, jól van-e, ami tök jó fej dolog tőlük, szóval az a minimum, hogy reagál valamit. Ennyit igazán megérdemelnének. De persze felőlem akár maradhat is, nem zavar. Szabadon dönthetett, elvégre szabad ember, szabad akarattal. Én pedig szeretek vele lenni, szóval...
- Szia!! Nem zavarlak, ugye? Ha nem alkalmas, beszélhetünk később is. - én már csak ilyen nagyvonalú és udvarias testvér vagyok.
- Na és mizu? Hogy vagy? Várod már a koncert-randit? - vontam fel a szemöldököm.
- Én is tök kíváncsi vagyok, milyen lesz. Remélem, nem gondoltad meg magad a ruhát illetően. Hidd el, szuper dögös leszel. Fellowes odáig lesz, és alig tudja felvakarni az állát a nyáltengerből, amit csorgatott. - húztam ördögi és elégedett vigyorra a szám.
- Küldtem át egy képet! Képzeld! Ezek mind szentjánosbogarak! - tök durva és annyira gyönyörű. Ilyet New York-ban nem látni.
- De leginkább... mi is volt ez a sztori Mark haverjaival? Azt ígérted, elmeséled. - annyira abszurd az egész. Anélkül is, hogy motoros bandataggá fogadták volna. Aunt Marie's ide vagy oda, ez elég random találkozás volt, hogy érdekeljenek a részletek. Oké. Igazából minden érdekel, ami vele történik.

****

Emms fényképet küldött.
fireflies.jpeg

Szia!!

Azta!   Nagyon jól néz ki, mintha nem is igazi lenne! O.o Most majdnem irigy vagyok.  

Bár azért az erdő közepén lakni... vigyázzatok magatokra, és lehetőleg este ne nyissátok ki az ablakot, vagy bemászik rajta valami állat.  
Amúgy találkoztam Reilly haverjaival. Már én is tiszteletbeli motoros csaj vagyok. (csak nem tudok motorozni, de az mindegy.) Menő mi?    Meglepően jófejek voltak. Majd elmesélem, ha beszélünk.  

Szia Si!

Megérkeztünk Atlantába. Az úton minden okés volt. Gyönyörű helyen fogunk lakni. Küldök pár képet, hogy te is kedvet kapj a természetjárós szabadságokhoz. Később hívlak majd.  

Emms fényképet küldött.
ház.jpeg
"nappali".jpeg
konyha.jpeg
fürdő.jpeg
lépcső.jpeg
háló.jpeg