for my husband

“When you look for the right person, you always end up with the wrong one. But when you just sit by the corner and wait, he comes along and shares the corner with you.”

Szeretem, ha minden a tervek szerint halad, olyan ütemben ahogyan én azt elképzeltem, ezért kicsit görcsölök az egész nap miatt. Pedig ami igazán lényeges az az, hogy mától fogva Tigert a férjemnek szólíthatom, hogy „hivatalosan” is egy család leszünk. Azt hiszem egy egészen kicsit abban a pillanatban könnyebbülök meg, amikor megpillantom őt, rám várakozva. Piszok nagy mázlistának érzem magam, amiért engem választott. Amiért megnyitotta nekem a szívét és a lelkét, megmutatta a sebezhető énjét,  bizalmába fogadott és ami a legfontosabb: szeretett.
Mathias mellett földi pokol volt az életem, úgy éreztem magam, mintha folyton letörnék a szárnyaimat, hogy aztán bezárjanak az aranykalitkámba és trófeaként körbemutogassanak. Akkor még nem tudtam, hogy milyen életre is vágyom igazán, de abban biztos voltam, hogy másra, hogy nem elég nekem a trófea feleség szerepe, hogy nem akarok egy üzleti ügy záloga lenni, hogy nem szeretnék fiatalságomban teljesen elsorvadni. Megszöktem, mert abban reménykedtem, hogy valami új, valami sokkal boldogabb vár rám. Azt azonban amit kaptam, a legmerészebb álmaimban sem reméltem. Nemcsak egy társat, egy szeretőt, egy támaszt kaptam, hanem egy családot, akikre mindig számíthatok. Tudom, hogy bármi is történjen velem, a gyerekeim sosem lesznek egyedül. Talán a hormonok is közrejátszanak abban, hogy ennyire szentimentális és érzelgős vagyok, de bárhogy is, életem eddigi évei során, most vagyok a legboldogabb.
Azt hiszem abban a percben engedem el teljesen a rám nehezedő göcsösséget, amikor eljut a tudatomig, hogy Sáinz lesz az, aki összead minket. Aki rögtönzött beszédével egy kicsit zavarba hozott, de legalább annyira meg is hatott. Sajátos a stílusa az már biztos, de szavaiból érezni a tiszteletet és baráti szeretetet amit Tiger iránt érez.
Nem kell különösebben gondolkodnom azon, hogy mit mondjak. A szavak csak úgy törnek fel belőlem, őszintén, tele szerelemmel és boldogsággal. Tudom, hogy nem lesz a szó teljes értelmében nyugodt az életem, hogy zűrös és nem várt hétköznapok jutnak majd nekem, de abban egy pillanatig sem kételkedem, hogy Tiger minden pillanatban a társam lesz. Csak remélni tudom, hogy elég erős leszek ahhoz, hogy én is támasza legyek, valaki aki ott van akkor is, amikor az egész világ darabokra hullik. Bal kezemmel megérintem az arcomat ölelő kézfejét, miközben belehajolok a csókba. Tudom, hogy nem a szavak embere, nem is várom el tőle, hogy szónokolni kezdjen, nekem bőven elég az, hogy érezhetem mennyire szeret. Ennél többet nem is kívánok.
Szavait hallva azért elmosolyodom. Nem vagyok biztos abban, hogy minden viszonylatban valóban olyan leszek, mint amilyennek lennie kell egy bűnöző feleségének, de egészen biztos, hogy cserben hagyni sosem fogom és mindent megteszek azért, hogy az élete egyszerűbb legyen általam és ne nehezebb. Olyan hirtelen történt minden az életünkben, néhány rövid év leforgása alatt, mintha hosszú emberöltő életeket éltünk volna meg. Az ellenségemből a szeretőm, később a támaszom, a megnyugvásom,  boldogságom, a gyerekeim apja és a férjem lett. Összefonom ujjainakat, mielőtt megindulunk a buli színhellye felé. Büszkén és boldogságtól sugárzóan követem újdonsült férjem a felszolgált italok felé. Körbenézek az embertömegen. Megannyi ismeretlen és ismerős arc. Van aki személyesen most lát először, van akit már nagyon jól ismerek. Idegenek és ismerősök, mégis tudom, hogy ettől a pillanattól fogva ők is a családom része. Franciaországban maradt a vérszerinti családom, de Amerikában egy olyan pereputty részese lettem, amire azt hiszem kimondatlanul ugyan, de mindig is vágytam. Én is elveszem a felém nyújtott poharat, de tekintettel az állapotomra éppen csak megkóstolom miután koccintok a férjemmel, majd ha kéri átadom neki a saját italomat is.
- A nehezén már túl vagyunk. mostmár tényleg csak a szórakozásé a főszerep, remélhetőleg mindenki jól fogja érezni magát, aztán pedig jöhet a várva várt nászút, ahol néhány napig kettesben lehetünk, mielőtt visszatérünk a mindennapok sűrűjébe.
- Ne felejtsd el, hogy ma tilos még csak a melóra is gondolnod... lépek hozzá közelebb, hogy egy gyors puszi kíséretében szavaimat a fülébe suttogjam. Tudom, hogy szinte lehetetlen kérés, hiszen mindenki itt van a bandából aki számít, de azért bízom abban, hogy tiszteletben tartják a kérésem és kibírnak néhány órát az üzleti ügyek rendezése nélkül.
- Qadir vállalja a kis Assiat amíg nem leszünk itthon? Egyedül mellette tudhatom igazán biztonságban a lányomat. Assia igaz, hogy keveset látja Qadirt, de tudom, hogy nagyon szereti és ha Grace is ott lesz vele néha, akkor nem lesz gond azzal, hogy a morgós Qadir bácsival töltse az idejét. Talán még neki is jól fog jönni egy kisgyerek energiája és frissessége.
- Gratulálok édesem! robog oda hozzám Grace, hogy magához ölelve puszit nyomjon az arcomra. Első pillanattól fogva ő a legnagyobb szurkolónk. - És persze neked is csődör. hajol közelebb a férjemhez, hogy őt is puszival köszöntse!
- Tigeerr! Cimborrra, nem gondoltam volna, hogy önként és dalolva vonulsz a börtönbe. egy számomra ismeretlen, látszólag már nem teljesen józan, a harmincas évei közepén járó fehér pasi bukkan fel a semmivől, egyenesen Tiger felé lépkedve. - Mondjuk egy ilyen csinos börtönőr mellé én is szívesen bevonulnék... vigyorog rám, szemfoga helyett aranyozott tömés virít a szájában. Összerezzenek akaratlanul is a látványára.

for my husband

“When you look for the right person, you always end up with the wrong one. But when you just sit by the corner and wait, he comes along and shares the corner with you.”

Az első katasztrófálisan sikerült házasságom miatt soha, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha még egyszer ebben az életben megtapasztalom az esküvővel és házassággal járó izgalom érzését. Tiger sok mindenre megtanított, olyan dolgokra, amikről nem is tudtam, hogy létezik. Kinyitotta a szívemnek egy olyan részét, amit bezártam, beengedett az életébe annak ellenére is, nem könnyítettem meg a dolgát. Azt hiszem a legcsodálatosabb az egészben. hogy együtt tanultunk meg szeretni, egymást előtérbe helyezni önmagukat pedig háttérbe zárni. Ő tanított meg arra, hogy ne legyek előítéletes, Ő mutatta meg nekem, hogy az élet sokkal színesebb és egyedibb, mint amiben én addig éltem. Úgy lettem mellette újra önmagam, hogy közben egy egész más világot ismertem meg. Nem csak a szerelmem lett, hanem a legjobb barátom is, a társam és a támaszom, úgy kötött magához, hogy közben hagyja: szabadon szárnyaljak. Nem csak anyagilag, hanem lelkileg is számíthatok rá és azt hiszem, hogy ennél többet már tényleg nem is kívánhatnék. Az életem pont olyan lett, mint amire mindig is vágytam.
Izgatott vagyok, de ebben talán semmi furcsa nincs, minden menyasszony izgul az esküvője napján. Sok meglepetés nem érhet, legalábbis ezzel próbálom vígasztalni magam, de elnézve a vendéglistát, pontosan tudom, hogy bármikor bármi megtörténhet. Csak Abban bízom, hogy kibírnak pár órát szépen a fenekükön és nem lesz semmiféle rendbontás. Biztos vagyok abban, hogy Qadir mindent megtett a bizntonságunk érdekében, nem hiszem, hogy külső tényező befolyásolhatná ezt a napot, legallábbis ebbe a hitbe próbálok kapaszkodni.
Lehet, hogy nem teljesen hivatalos körülmények között házasodunk össze, nem lesz papírunk arról, hogy egybekeltünk, nem vehetem fel a nevét, de ez nem változtat azon amit egymás iránt érzünk. Ettől nem lesz kevésbé fontos az a szerelem, ami megszületett kettőnk között, nem lesz kevésbé erős a kötelék közöttünk és nem lesz kevésbé lényeges a tisztelet amit egymás iránt érzünk. Ezek az érzések mind valósag és igazság szerint egyiken sem fog változtatni az esküvő ténye. Tudom, hogy kit akarok és abban is száz zázalékik biztos vagyok, hogy Ő engem akar.
Az első esküvőm és a mostanit nem csak érzelmileg, hanem fizikálisan is teljesen másképp éltem meg. Évekkel ezelőtt Mathias oldalán remegtem a félelemtől, undort és elhagyatottságot éreztem a saját szüleim irányába. Úgy éreztem hogy cserben hagytak, hogy elárultak és soha nem tudom majd szeretni azt akit férjemül szántak. Most azonban nem csak mérhetelen szerelmet és hálát érzek a leendő férjem iránt, hanem hálát is. Tudom, hogy mellette szárnyalhatok, hogy akkor is szeretni fog, ha önmagam leszek. Tudom, hogy neki nem számít honnan jöttem, az egyetlen dolog, ami igenis fontos neki, ahol most vagyok és együtt haladjunk a jövőnk felé, amit közös építünk.
Kellemes izgatottság járja át a testem miközben a lányok és a rengeteg virágszirom után én magam is végigsétálok azon a bizonyos szőnyegen, hogy életem örökre összekössem Tigerrel. Látom rajta, hogy mennyire izgul, biztosra veszem, hogy alig várja a végére érjünk és ihasson végre valamit. Erre a gondolatra halványan elmosolyodom. Úgy érzem magam, mintha nem is lépkedné a hozzá vezető úton, hanem szinte suhannék, mintha saját magamat látnám kívülröl.
Minden izgalmam egyszerre hagyja el a testem, amikor végre Tiger mellé érek és tekintetem elveszhet az övében. Soha nem nem láttam még ennyire őszinte szeretetet senki tekintetében. Ha bizonytalan lennék bármiben is, azt hiszem, hogy ez lenne az a pillanat, amikor minden bizonytalanságom elszáll. Ahogy itt állunk egymás mellett, arra készülve, hogy örök szövetséget kötünk egymással tudom, hogy minden rendben lesz, nem csak most, hanem az előttünk álló, közös életünkben is. Őszinte szavait hallva széles mosoly terül szét az arcomon. Mindig jól esik, ha elismeri a szépségem, de ezek a szavak most kifejezetten melengetik a lelkem.
- Te is nagyon jól nézel ki én kicsit halkabban beszélek mint ő, de minden egyes kimondott szavam őszinte, számomra Ő a tökéletes férfi, külsőre és belső értékeit számítva is egyaránt.
- Más választásod? összeráncolom a szemöldököm, bután ismételve a szavait. Nem tehetek róla, de tényleg szükségem van több másodpercre amíg megértem miért is szabadkozik. Sáinz felénk rohanó alakja csak pont a mondat végére. „Ugye nem?” arckifejezéssel nézek újra Tigerre. Nem ebben voltunk megállapodva. Félreértés ne essék, Sáinz jó arc...ha valakinek társaság kell egy pohár whiskey és füves cigi mellé, de hogy beszédet mondjon az esküvőnkön abban nem vagyok biztos. A feka egyre jobban belelkesedik a mondandójába, minden egyes szavával csak újra meg újra bebizonyosodik, hogy rá bízni ezt a feladatot nem volt a legjobb ötlet. Nem mondom, hogy boldog vagyok, amiért az életem, a történetünket ennyire részletesen köti mindenki orrára, legfőképp a szex résznél nézek rá csúnyán. AZ ég szerelmére, az első sorban ül a lányom, tényleg ennyire cenzúrázatlan szöveggel kell előállni? Hálás vagyok, hogy magára vállalta az összeesketésünk feladatát, de remélem látja a tekintetmen, hogy ezért még később számolunk. Arcvonásaim azonban újra ellágyulnak, amikor monológjában a farmos részhez ér. Van ebben az egész komikus dologban valami megható, romantikus. Hiszen pontosan itt, ezen a csúnya, lószagú farmon hallottam tőle először hogy szeret. Itt, ezen az isten hátamögötti helyen ismertem meg egy olyan oldalát, amiről talán ő maga sem tudott. Itt jöttünk össze, és búcsúztunk el. Itt fogadtam meg, hogy várni fogok rá és most ugyanitt, teszek neki egy másik fogadalmat: örökké szeretni fogom. Csak azért nem sírok, mert megígértem Grace-nek, hogy nem rontom el könnyekkel a gondosan kidolgozott sminket, de nagyon mélyeket kell nyelnem ahhoz, hogy a torkom maró érzést vissza tudjam nyelni. Már egyáltalán nem zavar, hogy a feka tragikomédiát csinált az egészből, ez a mi pillanatunk, a maga tökéletlenségével a legtökéletesebb és semmi más nem számít csak az, hogy itt vagyunk egymásnak és végre „hivatalosan” is egy család leszünk. Sáinz kérdését hallva elmoslyodom, tekintetemmel kapaszkodom Tiger pillantásába, me akarom élni vele ezt a pillanatot, örökké az elménkbe vésve minden egyes másodpercét.
- Igen! sokkal magabiztosabbnak és erőteljesebbnek hangzott a válaszom a fejemben, mint ahogy sikerült megszólalnom, de a lényeg egészen biztosan hallható, azok a fülek hallották, akiknek szántam.
Sáinz most Tiger felé fordul, hogy feltegye ugyanazt a kérdést. Tudom, hogy milyen válaszra számíthatok, mégis hangosan zakatol a szívem a mellkasomban. Boldogság és elégedettség telepszik végig bennem, ahogy szavai eljutnak a fülemig. Hát megtörtént. Férj és feleség lettünk, mostmár mindenki tudja, hogy összetartozunk és nincs ember a földön, aki ezen változtatna.
- A gyűrűk... pillantok Sáinzra, aki egy hangos jaaj kíséretében csap a homlokára, majd hosszas keresgélés után az egyik zsebéből előveszi a kis feketebársony dobozt. Már nem érdekel, hogy nem a nagykönyv szerint történnek a dolgok, már csak az érdekel, hogy megpecsételtük a szerelmünket.
- Amikor megismertelek egy tüskés kis süni voltál, aki nem akarta, hogy bárki a közelébe férkőzzön, aki minden érintésre kiélesítette a tüskéit. Annyival jobb embernek képzeltem magam Aztán az idő telt és bebizonyítottad, hogy milyen hatalmas szíved van, amibe nem csak én, hanem a lányom is belefért. Megmutattad, hogy mennyire nemes vagy és nagylelkű. Szeretet és anyagi biztonságot adtál és cserébe igazából nem is kértél semmit. Szeretném azt hinni, hogy én csábítottalak el, de az igazság az, hogy te loptad el a szívem. A sajátos, morgós személyiségeddel, a hatalmas szíveddel, a védelmező gondoskodásoddal, és persze... pillantok végig rajta széles mosollyal - Mással is, amiről most nem beszélhetek. Tiger, köszönöm, hogy úgy láncoltál magadhoz, hogy közben szárnyakat kaptam tőled. Köszönöm, hogy elfogadtál engem és Assiát is. Köszönöm, hogy melletted önmagam lehetek. közelebb lépek hozzá, hogy az eddig ujjaim között szorongatott gyűrűt az ujjára húzzam.
- Nem ígérem, hogy mindig könnyű lesz velem, sokszor fog miattam égni a pofát és fájni a fejed, de azt ígérem, hogy támogatni és szeretni foglak. A külvilágot szinte teljesen kizártam már magam körül, csak ő van és én, és ez a pillanat.
- Most pedig gyere és csókold meg a feleséged, aztán menjünk és igyunk valamit, mert ez it mellettünk mutatok Sáinzra - Kurvaszarul néz ki

for my husband

“When you look for the right person, you always end up with the wrong one. But when you just sit by the corner and wait, he comes along and shares the corner with you.”

Már pár napja izgatottság uralkodik rajtam, egyszerre várakozó és rémült izgalom. Nem érzem azt a gyomorszorító érzést, mint amit az első házasságom alatt tapasztaltam, nem érzem azt, hogy hibát követek el, sokkal ikább érzem azt, hogy életem egyik legjobb döntését hozom meg alig pár óra múlva. Ez sokkal inkább örömteli izgalom, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy az életem nagyon rövid időn belül örökre megváltozik. Legalábbis bizonyos értelemben. Grace vidáman csicseregve igazítja meg a fátylamat miközben én a saját tükörkepem bámulom. Nagyon rövid volt a határidő, ami maradt az esküvőnk megszervezésére, de mindenben igyekeztem a legtökéletesebben választani. A helyszín meglepő módon Qadir ötlete volt, én pedig gondolkodás nélkül beleegyeztem, hiszen tökéletesebb hely nincs is arra, mint ahol először vallottuk be egymásnak az érzéseinket?
Elég nehéz volt olyan ruhát találnom, amiben még kényelmesen el tudom rejteni a lassan kerekedő pocakomat. Szerencsére még nem látványos a változás, de én már határozottan érzem magamon és nem csak a folyton gyötrő farkaséhség miatt. Próbálom mosollyal leplezni, hogy mennyire izgulok, de azt hiszem Grace a legjobb tanú és koszorúslány a földön, mert szinte azonnal kiszúrja ha az arcom vonásai megváltoznak.
- Izgulsz? Rápillantok a vállam fölött. Meg sem próbálok úgy tenni, mintha nem érezném magam úgy, mint egy hullámvasúton.
- Nagyon ismerem be végül egy kis habozás után. Tudom, hogy mit akarok, tisztában vagyok azzal, hogy kit akarok, de azért az egészséges izgalom ami az esküvők előtt jelen van az emberben engem sem hagy el.
Visszagondolok az elmúlt évekre, a találkozásunk pillanatára, arra a sebzett lelkű Tigrisre aki észrevétlenül lopta be magát a szívembe, aki új kapukat nyitott meg előttem, aki miattam let jobbá. A férfi, aki megmutatta, hogy milyen az őszinte szeretet, hogy hogyan képes úgy magához láncolni, hogy közben szárnyalhatok? A férfi, aki megmentett nem csak a külső veszélyektől, hanem önmagamtól is. Az az ember, aki lámpás volt a legsötétebb éjszakákban, aki mellett úgy érzem lehorgonyozhatok. Ő lett a világítótorony aminek fényét mindig követnem kell. Az apa, aki felszínre tort belőle, a szerető, aki mindig átölel, a tars, kire mindig támaszkodni lehet és nemsokára a férj, akit szerethetek.
Biztosan a hormonok is közrejátszanak abban, hogy elérzékenyülök, nagyokat kell nyelnem, hogy ne bőgjem el magam, tönkretéve vele az órákig gondosan dolgozott sminkem.
- Mehetünk vetek még egy utolsó pillantást magamra a tükörben, majd mielőtt magunk mögött hagynánk az öltözőként használt régi, dohos szobát a kislányom felé fordulok. Assia számára még nagyobb változás mindez, mint nekem. Kap egy új testvért, egy apát, aki eddig nem volt az életében, és egy családot, ami nem csak biztonságot, hanem veszélyt is hordoz magában. Leguggolok mellé, hogy megfogjam a két aprócska kezet.
- Tudod ugye, hogy anyának mindig te leszel a legfontosabb? Te és én mindig egy csapat leszünk, rendben? Nagyon szeretlek. húzom őt közelebb magamhoz, hogy átölelhessem. Assia boldogságáért sok mindent feláldoztam már és mindezt megtenném újra, ha arra lenne szükségünk. Egy én is szeretlek anya mondat után kicsusszan az ölelésemből, hogy magához vegye a kis fonott kosárkáját, majd apró teneyerét Grace tenyerébe helyezze. A kis fehér ruhájában, a rózsaszirmokat szorongatva igazán úgy néz ki, mint egy angyal.
Bólintok Gracenek és megindulunk a helyszín felé, ahol remélhetőleg a jövendőbelim már vár. A háztól a csűrig csak egy keveset kell sétálni. Ellentétben a legutóbbi látogatásom óta most nyoma sincs sárnak, sem pedig ló és istálószagnak, Qadir minden bizonnyal mindent bevetett annak érdekében, hogy ez a hely ma tündükülhessen. Mintha mindig is így nézett volna ki, pedig pár héttel ezelőtt itt még disznókat etettek és lovakat abrakoltak. Ujjaim görcsösen kapaszkodnak a csokromba miközben lassan megérkezünk a vörös szőnyegig, aminek a végében ott vár már Tiger. Igaz még nem látom, de tudom, hogy ott van. Grace egy bólintással jelez a zongoristának, aki csak erre várva elkezdi a nászindulót. Vannak hagyományok amikhez én ragaszkodtam. A lányok egymást követve vonulnak végig a szőnyegen. elől megy Assia, a kis kosarából fehér rózsaszirmokat dobálva, őt követi Grace aki az rgonalila ruhájában egyszereűen meseszép. Mielőtt követem őket még egy pillanatra megtorpanok, erőt és bátorságot gyűjtve, hogy ne sírjam el magam még azelőtt, hogy oda érnék a vőlegényemhez. Tiger nem látott még a ruhában, ez is egy olyan dolog, amihez ragaszkodtam mint hagyomány, vagy inkább babona. Ahogyan a szerencsés házassághoz szükséges négy dologhoz is: valami kék -  a harisnyakötőm, valami új, - a ruhám, valami régi – az anyukámtól kapott nyaklánc, valami kölcsön,- a hajtű a hajamban. Lassan lépkedek végig a nemsokára férjemig vezető úton, de legszívesebben repülnék olyan boldog vagyok. Figyelmem nem kerüli el, hogy valami teljesen kicserélődött, hiányzik a nap egyik legfontosabb szereplője, az akinek le kellene vezetni ezt az egész ceremóniát.
- Ugye minden rendben van? suttogok a fiúknak, amikor végre megérkezem a vőlegényem mellé és átadva a csokrot Gracenek megfogom a kezét. Tekintetem az övébe fúródik és ahogy elveszek a sötét szempárban tudom, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Mellettem van az a férfi, akinek lennie kell, körbevesznek minket a barátaink, a családunk és én hihetetlenül mázlistának érzem magam, hogy Tiger és ez a sok ember az életem részei. Szeretem ezt a férfit és alig várom, hogy ezt mindenki előtt elmondjam. Nincs semmi kétség.