Tana végtelenül aranyos, kedves és megértő velem, hiszen még abban a felállásban is teljes mértékig támogató lett volna, ha azt próbálnám leplezni egy kamu barátnővel, hogy a férfiakhoz vonzódom. Az az igazság, hogy ennél heterobb nem is lehetnék, de mégis sokan az alaptermészetes miatt ezt feltételezik rólam a legkevésbé.
-Na... tessék... én egy kapura sem tudok magabiztosan gólt rúgni, de bármibe lefogadnám, hogy te mindkét irányba nevetve boldogulsz.-elnevetem magam, miközben a fejemet ingatom. Hát ez van. Kinek mit ad az univerzum.
Amikor aranyosnak nevez már szinte meg sem lepődök... ezután szokott az lenni, hogy hogy célirányosan kihúznak nekem egy széket a friendzone legelőkelőbb helyén..
Amikor elkezdi kifejteni, hogy ennek alapvetően nem kellene semmiben hátráltatni sok mindenre fel vagyok készülve, csak éppen arra nem, hogy végül úgy zárja le, hogy igazából bejövök neki. Hirtelen kapom rá a tekintetem, majd azzal a lendülettel vissza is rántom a szemeimet az útra, mert igazából most tényleg nem szeretnék szemkontaktust. Olyan szinten zavarba jövök, hogy még a fülem is égni kezd. Fasza.
-Hű... hát.. erre nem számítottam. Köszi.-gondolom azt mondanom sem kell, hogy ő is bejön nekem, hiszen gyakorlatilag a homlokomra van írva rohadt nagy piros betűkkel és akkor sem tudnám letagadni, ha szeretném. Nem igazán tudom eldönteni, hogy tényleg komolyan gondolta-e amit az imént mondott vagy csak kis önbizalmat akar nekem adni, hogy összekapjam magam... hát azt hiszem ezen egy darabig még agyalni fogok..
Tana igazi életmentő, ehhez kétség sem fér. Minden erőlködés nélkül alakít csodálatosan barátnő szerepkörben és minden valódinak tűnik amikor kijön a száján.. az érintésekről, a testbeszédéről pedig még nem is beszéltem. Josh és Kyle elég durva múlttal rendelkezik csajozás szempontjából, de az arcukra kiülő döbbenet arról árulkodik, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy amit éppen látnak az nem valódi.
Nem tudom, hogy hármunk közül kinek kerekedik el jobban a szeme, amikor elhangzik az a bizonyos 'kivéve az ágyban' lezárás, de én abban a pillanatban veszettül küzdök, hogy ne én legyen a legmegdöbbentebb a jelenlévők közül.
-Főnyeremény. Ez igen tesó. Ki a fasz gondolta, hogy ez megvan benned?-Kyle úgy röhög akár egy hiéna.
-Szinte büszke vagyok.-bólogat Josh, mintha bármi köze lenne a dologhoz. Én eközben konkrétan nem bírok megszólalni és hirtelen azt sem tudom, hogy hova nézzek.
Rohadtul hálás vagyok ennek a lánynak, ennek pedig a liftben már hangot is adok. A széles mosoly az arcán arról árulkodik, hogy veszettül élvezi a helyzetet és hogy kedvére játszadozhat, nekem pedig ez mérhetetlenül kapóra jön, hiszen nélkülem is hibátlanul elviszi a hátán a műsort.
A fejemet hátradöntöm a falnak és úgy pillantok rá, amikor elhagyja a száját a becenév. Egy hatalmas vigyorral mérem végig a vonásait. Kicsit sajnálom, hogy a vezetés miatt ma nem ihatok, mert azt hiszem tök jót tudnánk bulizni együtt, ha a gátlásaim kicsit gyorsabban feloldódnának az alkoholban.
-Mi?-nézek rá értetlenül, de inkább csak bólintok pedig összeszorul a gyomrom egy kicsit, hogy nem tudom, hogy mi is fog pontosan történni.
Már lépnék a két mamlasz után amikor Tana hirtelen nyomja meg a gombot, de mire bármit tehetnék olyan határozottan húz magához az a törékeny lány, hogy reagálni sincs nagyon időm azon kívül, hogy az oldalánál megtámaszkodik, miközben a hátam mögött bezárul az ajtó.
-Hűűűű...-csak ennyit bírok hirtelen kinyögni és nagyot nyelve az ajkaira pillantok. Amint kapcsol az agyam, hogy az egész még mindig csak színjáték teszek egy lépést hátrébb.
-Nem bánom.. kicsit sem.-megrázom a fejemet még inkább jelezve, hogy kicsit sincs ellenemre a dolog.
-Veszélyesen jó vagy ebben.-nevetem el magam.-Elég sok mindenre fel voltam készülve a maival kapcsolatban, de erre egyáltalán nem. Vállalsz különórákat?-vigyorgok rá. Én kicsit sem értek az emberekhez, de ő valós könnyedséggel manipulál mindent maga körül, amit csak akar a cél érdekében.

Bocsánatkérően pillantok rá, amikor még rákontráz, hogy tényleg tud-ő kreatív lenni, ha már ennyire kihangsúlyoztam, hogy mennyire fontos ez a jövőbeli szakmájában. Komolyan elgondolkozom néha, hogy vajon ilyenkor agyvérzésem van-e és azért vagyok ennyire mérhetetlenül béna, mert nem férek hozzá az agyi kapacitásom egyetlen százalékához sem. De legalább ő remekül szórakozik rajtam az már fél siker, hiszen, volt már aki ennyi után egyszerűen faképnél hagyott, mondván, hogy totál hülye vagyok... bár azt sem tartom kizártnak, hogy most lépek Tana szemében a straight to the friendzone ösvényre, ami egyébként még a jobbik forgatókönyv, hiszen azt jelenti, hogy végigcsinálja velem ezt a féktelen bénázásokkal telinek ígérkező estét.
-Semmi gond.-nevetek kínlódva.-Nem te vagy az első aki ezt feltételezi, de azt hiszem a rekordidő a tiéd.-vakarom meg a tarkómat zavaromban.
-Hát igen csak... ritka az olyan és... azt hiszem egy idő után mégis találnak olyat, aki könnyebben leveszi őket a lábukról.. én nem is értem, hogy mások ezt hogyan csinálják. Szerintem én arról az óráról lemaradtam a pasiképzőben.. meg még sok másikról.. De.. baszki inkább befogom.-mindenki jobban jár. Pedig vennék én virágot, hordanék én egy lányt a tenyeremen, miattam senkinek nem kellene aggódnia, hogy hol töltöm az estét és mégis.. szingli vagyok. No nem mintha olyan eszeveszett erőfeszítéseket tettem volna a közelmúltban, hogy ezen változtassak, mert egyébként lövésem sincs, hogy hol kellene ismerkedni.. a tinderen kívül, ami nem a kedvencem... így pedig rohadtul meg vagyok lőve, hogy vagy melózok, vagy tanulok vagy otthon szerelgetek csak kimozdulnom ne kelljen.
-Én... köszi.-bassza meg.. mint egy nyomorult első bálozó. Itt van a mellékelt ábra, hogy miért nem jön össze nekem a dolog egy határozottabb lánnyal... mert zavarba hoz a határozottsága.
-Ahha. Magabiztosan.-szívom fel magam egy mély levegővel, mintha ezzel össze is tudnám szedni magamat, holott ez közel sem történik meg.
Parkolok, kiszállunk. Minden vonakodás nélkül karol belém emiatt pedig kimondhatatlanul hálás vagyok neki. Nem tudom mennyire nézhetek ki sután mellette, de igyekszem tényleg legalább a látszatát kelteni annak, hogy ez most így tök természetes.
-Jajj ne...-motyogom amikor meghallom az ismerős hangokat és csak félszemmel pillantok rájuk ahogyan felzárkóznak hozzánk. A szám belsejét beharapva figyelem, ahogy nem is próbálják titkolni, hogy fogadást kötöttek rám.. Rafe kicsit sem lenne büszke, hogy ezt szó nélkül benyelem, de legalább nincs itt, hogy lássa.
A kérdésre csak hülyén pislogok néhányat miközben mantrázom magamban: "hazudj hazudj hazudj..", de az ég világon semmi sem jön ki a számon. Tana gyorsan kapcsol én pedig igyekszem leplezni a meglepettségemet, hogy azonnal menti a menthetőt. A derekába kapaszkodok, amikor odavezeti a kezemet és próbálok nem totál meghalni azon, hogy az ő karja is körém fonódik.
-De.. igaz.. édes.-nyögöm ki végül bólogatva.
-Olyan hihetetlen.-beveszik ők ezt vajon? Én haldoklom zavaromban, ő meg mintha erre született volna a legtündéribb barátnőt hozza.
-Kyle..
-Josh.
Szépen sorban kezet fognak vele.
-Baszd meg, Potter. Hogy húztál be egy ilyen csajt?-röhög Kyle.
-Nem tudom.. megsajnált.-vonom meg a vállaimat félig nevetve.
-Bármi mást mondtál volna nem hittem volna el, de ezt igen.-bólint egyet Josh miközben végigméri Tana-t, én pedig célzó jelleggel közelebb húzom magamhoz a lányt és inkább megnyomom a lift hívógombját.
Mi kerülünk a belső oldalra és totál el is felejtem, hogy talán illene elengednem a derekát, de mintha ennyi tartana meg a földön úgy kapaszkodom még mindig belé.
-Köszönöm.-suttogom neki, hiszen a két mamlasz annyira el van foglalva azzal, hogy valami hülyeségen nevessen, hogy jóformán ránk sem pillantanak.

Minél többet beszél én annál inkább megnyugszom. Kamu. Ugyanúgy szorongok, mint 10 perccel ezelőtt csak már nem izzad annyira a tenyerem, így nem kell olyan elvetemült módon szorongatnom a kormányt.
-Az akkor úgy nem is vészes. Mármint ha szereted. Ez ilyen.. tök.. kreatív szakma. Kreatív embereknek. Te pedig.. tuti az vagy.. kreatív.. hiszen táncolsz is és ahhoz kell. Gondolom.-akár be is foghatnám mielőtt még tizenkét alkalommal kimondom azt a szót, hogy 'kreatív'. Félkézzel igazítok egyet a nyakkendőmön, amit Eden a lelkemre kötött, hogy ne tegyek, de most idegességemben muszáj vagyok. Miért nem tudok egy kicsit normális lenni? Vagy normálisabb? Innom kellett volna. Ja nem. Vezetek. Jézusom.. figyeljek már az útra.
A hallgatásom nem tart sokáig, de végül pont azért kezdek el feloldódni, mert elmagyarázom neki a helyzetet, bár lehet, hogy nem számított arra, hogy ilyen szinten megered majd a nyelvem, én magam is meglepődtem ezen, de azt hiszem ezzel megválaszoltam mindent, még azt is, ami nem érdekelte. Hirtelen fellángolt beszédkényszerem azonban derékba törik és akkorára nyílnak a szemeim, mint két kistányér és még a fülem is elvörösödik zavaromban.
-Én nem.. vagyok.. Nem. Basszus.-nevetem el magam már szenvedésem tetőfokán.
-A lányokat szeretem... szeretném, ha nem lennék ennyire balfasz. Jézus.-sóhajtok fel megdörgölve a homlokomat az öklömmel. Rafe össze fogja csinálni magát a röhögéstől, ha ezt elmesélem neki. Talán nem is kellene elmondanom... ki a francot hitegetek? Úgyis beszámolok neki majd mindenről.
Inkább rá is terelem a szót, hogy ő miért vállalta be ezt az egészet, hiszen tényleg érthetetlen a számomra, hogy egy ilyen lány miért ezzel tölti a  késő délutánját, estéjét ahelyett, hogy mondjuk a barátaival szórakozna.
-Hát értem. Akkor. Így innen is pacsi és köszi a barátnődnek, majd igyekszem nem totál csalódást okozni, bár azt hiszem, hogy lassan a homlokomra tetováltathatnám, hogy 'a rendes srác'... mindenkitől ezt kapom... én pedig.. elnézést kérek az összes férfi nevében. Igyekszem majd jóvá tenni még akkor is ha nem én okoztam fejfájást.-nevetek egy kicsit miközben befordulok a hotel elé.
-Igen és ha..HAHA... programozó vagyok.-tényleg majdnem sikerült máris eljáratni a számat, hogy hacker vagyok... fantasztikus.
-Meg csinálom a sulit közben, programozói és mérnök informatikai irányba tanulok.-gratulálok Harry. Ennél szögletesebb kocka gyereket még az életben nem látott valószínűleg ez a szegény lány. Megállok a hotel előtt és kiszállok miközben a parkolósrác már nyitja az ajtót Tana-nak. Én átadom a kulcsot és a pénzt, amiért cserébe kapok egy bilétát.
-Oké.. szóval a ceremónia a tetőkertben lesz, a lagzi pedig a rendezvényteremben.-senki sem kérdezte de én azért mondom. Kissé oldalra emelem a könyököm, hogy belém tudjon karolni.
-Előre is bocsánat minden bénázásért.-köszörülöm meg a torkomat mielőtt elindulnánk be, majd a lift felé.

Hát én akkora egy barom vagyok, hogy az valami hihetetlen. Kereshettem volna egy olyan lányt, aki nem képes már azzal totál zavarba hozni, hogy vesz egy nagyobb levegőt, bár szerintem Eden konkrétan a nyakamat tekerte volna, ha végül valaki olyanról érkezik kép, aki az ő (!!!) szavaival élve (előre is elnézést kérek a kifejezésért, mert én érzem magam kellemetlenül tőle) kevésbé dugható kinézetű.
-Kössz.. köszi.-bólogatok nagyokat az államat vakarva, miközben szépen tudatosul bennem, hogy az én fejem ma millió alkalommal lesz vörös, mint például most, ettől a gondolattól persze olyan szintű szófosásom lesz, hogy én magam sem tudom mikor is érek majd a végére annak, hogy megpróbálom biztosítani a teljes ártalmatlanságomról.
-Igen, igen. Pont így.-fújok ki egy nagy levegőt, hogy végre lenyugtassam magamat és nyitom neki a kocsi ajtaját. Rafe basszus nem aprózta el. Szerintem úgy volt vele, ha ezzel a kocsival nem oldom meg, hogy jó legyen az este, akkor sehogy sem, éppen ezért kaptam, tőle néhány perce egy üzenetet, amiben közölte, hogy csak a kesztyűtartóig kell nyúlnom, ha óvszerre lenne szükségem. Túlzóan optimisták.
-Köszönöm, tényleg elég jó darab.-értek egyet vele és csak azért nem mondom meg neki, hogy nem az enyém, mert a lelki szemeim előtt már látom, hogy Eden taposná a hátamat a tűsarkújában, hogy nem tudom egyszerűen befogni.
A kocsiban még jobban szorongok, mint kint, de rádiót nem akarok kapcsolni.. egyrészt azért mert így hirtelen fogalmam sincs, hogy hogyan kellene és nem most kezdenék el zongorázni félkézzel a középső érintőképernyős vezérlőpanelen miután elindítottam a navigációt, a másik meg, hogy valahogy nagyon... NAGYON gyorsan fel kellene oldódnom a közelében.
A válaszát hallgatva nagyokat bólogatok miközben az utat figyelem. Könnyen beszélget, amiért borzasztóan irigylem, de legalább felvillan ettől egy reménysugár, hogy mégsem lesz olyan nehéz a kommunikáció vele.
-Ohh.. értelek. Ez nagyon távol áll tőled vagy...?-érdeklődök, mert így hirtelen a hangszínéből nem tudom eldönteni. Nagyon rosszul tudok az emberekben olvasni, szóval muszáj vagyok kimondatni az ilyen dolgokat, bár akkor is sokszor még percekig agyalok, hogy van-e mögöttes tartalom, amit persze tökre nem bírok megfejteni.
-Hát..-na baszki most ne legyek tökre ciki.-Őszinte leszek. Nekem full rendben lett volna, hogy egyedül menjek.. ez egy egyetemi haverom esküvője, de van nekem egy 'csodálatos' lakótársam.. mármint több is van, de Eden a halálba terrorizált, hogy vagy találok magamnak egy kísérőt, hogy villantsak a barátaimnak vagy ő jön el velem, amit.. nem akartam... zsigerből flörtöl, de a főnököm, akinél lakok.. hát ők ketten együtt vannak... vagy nem.. ezt náluk sosem lehet tudni.. ez mindegy is.. csak nem akartam kellemetlenséget. Úgyhogy azért figyelt be a tinder, meg ez az ultra gáz partnerkeresés, hogy ő leszálljon rólam, a haverok meg nem basztassanak, hogy egymagam érkezek.-magyarázom neki és már legalább képes vagyok annyira, hogy a piros lámpáknál rápillantsak.
-Te.. te miért mondtál erre igent?-nem hiszem, hogy ne lenne jobb dolga egy ilyen csajnak, mint kamubarátnőt játszani.

Egy nagyon kedves barátom az egyetemről a mai napon nősül. Részemről nem lett volna gond, ha nem használom ki a meghívóban szereplőd +1 fő lehetőségét, de amint erről Eden tudomást szerzett mindent elkövetett annak érdekében, hogy sarokba szorítson. Azt mondta, hogy ha nem szerzek egy csajt, akkor ő jön el velem, mert szerinte halál ciki egyedül menni, amitől gondolom mondanom sem kell, de szinte összeszartam magam, mert tudtam, hogy ez egy egész estényi zavartalan provokációs lehetőséget nyújtana a számára, ebből pedig köszönöm szépen, de nem kértem és nem csak azért, mert Rafe úgy állt a háta mögött, mint egy kísértet villámokat szórva a szemével, de magamat se tettem volna ki ennek szívesen. Igen ám, csak a mi lakóközösségünk két lábon járó szexuális energiája nem hagyta annyiban a dolgot, így pánikszerűen próbáltam találni valakit az utolsó pillanatban, ami jóformán lehetetlen küldetés volt, így maradt a csodálatos Tinder.
Körülbelül fél óra alatt bukkantam Tana-ra, aki ugyan fiatal, de igazából csak kísérőt kerestem, aki kibúvót nyújtott nekem, így amíg neki rendben volt a dolog, én sem izgattam magamat rajta különösebben. Egyébként hihetetlenül csinos lány és táncol is, szóval minden körülmény adott, hogy halálra izguljam magamat, még így is, hogy "kamu barátnőnek" jön a kisasszony velem.
-Ha még egyszer hozzányúlsz a nyakkendődhöz megütlek.-morog rám Eden kijavítva amit én idegességemben összebarmoltam.
-Miért kell vinnem valakit?-nyűglődök neki tovább miközben elnézek a feje fölött, mert az indokoltnál jóval tovább matat a nyakam körül.
-Mert helyes és okos vagy.. villants az egyetemi haveroknak, hogy ne gondolják azt, hogy egy balfasz vagy a nőkkel.-vonja meg a vállait.
-De az vagyok.-sóhajtok egyet.
-Tudom.-bólint egyetértését jelezve és én csak akkor könnyebbülök meg, amikor Rafe közénk lépve lehámozza rólam Eden kezeit.
-Hagyd a kölyköt.-letereli rólam.
-De olyan vicces.-nevetgél Eden.
-A feketét kapod.-hajítja felém a kulcsot Rafe, aki megjegyzem még mindig kételkedik abban, hogy tényleg szerveztem csajt, szóval a feltétele a kölcsön kocsinak minimum egy közös kép volt a lánnyal. Fasza.
-De ne add azt már neki, hát a piros sokkal szebb... RAFE!-na nekem most kell menekülnöm mielőtt eljutnak a szobáig, így nem is húzom az időt lelépek.

Nem sokkal később már éppen a megbeszélt kávézó előtt próbálok leparkolni, bár tennem kell néhány háztömb kört, mire végre szabadul egy hely és le is tudom rakni a kocsit. A torkomban dobog a szívem miközben kiszállok az autóból és megkerülve a járművet állok meg a járdán a partneremre várva, miközben próbálok tök lazának tűnni több kevesebb sikerrel. Tana néhány percen belül meg is érkezik, az pedig nagyon... NAGYON sokat ront az idegességemen, hogy sokkal szebb így élőben és a ruhája is hihetetlenül csinos.
-Szia! Igen én vagyok.-mosolygok rá és alaposan szemügyre veszem ahogyan előttem áll, nem mintha nem néztem volna már meg akkor, amikor még éppen felém tartott.
-Igen, természetesen. Szép vagy. Nagyon.. nagyon csinos vagy.-köszörülöm meg a torkomat.
-Öhm.. esküszöm nem vagyok pszichopata.. lemegy a szertartás, eszünk, iszunk, táncolunk, ha van kedved és hazahozlak bármikor amikor csak szeretnéd. Semmi kötelezettség, nem kell nagy műsort csapni... csak.. csak egy jó este és kész.. ha megunod vagy kényelmetlenül érzed magad leléphetsz csak szólj, hogy ne izguljak érted.. nem kényszer ma semmi, oké?-pillantok még egyszer rá miközben kinyitom neki az ajtót, hogy be tudjon ülni. Szerintem én jobban be vagyok szarva, mint ő, de ezt tényleg igyekszem leplezni.
Ha beült zárom az ajtót és beülök a volán mögé és indulunk is miután beütöttem a hotel címét.
-Azt már tudom, hogy táncolsz... ezzel tervezel a jövőben is?-stabilan, jól vezetek, de most zavaromban inkább le sem veszem az útról a tekintetem miközben igyekszem beszélgetést kezdeményezni.