Már több, mint egy hónapja történt, de valójában sosem érhettünk a végére. A befejezetlen légyott aurája oda költözött a bőröm alá,  – gondolom – hogy megtalálja a tökéletes vizuális folytatást... Újra, még egyszer, aztán pár órával később, vagy egy másik napon, a következő héten, amikor felbukkan valahol a környezetemben: megismétlődik. Levegőt is elfelejtek venni, hacsak meglátom. És sűrűn látom, ez okozza a fő problémát. Az értekezleteken, a folyosókon, péntek este, amikor Sam közös vacsorát szervez, mert számára még mindig feldolgozhatatlan; hiába sejtette már egy estével korábban a korcsolyapályán. De a jelenléte nem csupán éberen okoz lassan mérgező eszméletvesztést, álmomban is egyre sűrűbben felbukkan... Hallom a rekedtes hangját, ahogy hálát mond, látom a kék íriszek éhező pillantását mielőtt felém iramodik és érzem a meleg tenyerének nyomait leszánkázni oldalamon... És csak a koponyám hátsó zugaiba űzött képekből tudom, miféle folytatások lehettek volna, ha...
A „ha” betűk egyesüléséből érkező folytatás az én legádázabb ellenségem. Megőrjít, megrémít, megbénít. Rávesz, hogy az alkohollal oldjam fel a szívemre ragadós, kellemes érzéseket és bilincset képez a telefonért nyúló kezeimre. Ez is bizonyítja, hogy fordítva vagyok összerakva: egy épeszű ember bátorságot merítene a forróságban edzett szérumból, de én? Engem felépít, távol tart. Kellemes delíriumban dédelget, bár az is igaz, hogy sokkal sötétebb érzésekkel ruház fel és olyan szándékosság gyötör, ami valószínűleg nem sorolható az egészséges mellékhatások közé, ha volt is olyan.
A legutóbbi találkozásunk a liftben... Biztosra veszem, hogy számára semmi eget rengető nem történt és mégis. Nem hallucináció volt, ahogy a kisebb tömegre hagyatkozva egymás mellé préselődtünk. Gondterheltnek tűnt, ahogy Amy egészen féloldalt állt vele, beszélt hozzá. Jobban mondva hozzá, Samhez meg mindenki máshoz is, aki még ott volt. De nekem nem kerülte el a figyelmemet, mennyire szomjazza Wyatt figyelmét. És akkor a kézfeje enyémhez ért. Egy megnyugtatónak, biztatónak szánt gesztus volt, vagy véletlen? Jobb kedvem lett tőle, elviselhetővé tette azt a pár másodpercet, amíg így voltunk. Elhúztam a kezem, és ő sértettnek tűnt. Nem találta a szavakat, amikor beszéltek hozzá. Én sem, amikor a parkolóban még elkaptam egy hasonló, felém intézett pillantását. Vajon fogjuk-e bármikor? Vagy már mindig annak a félbeszakított „Mi lett volna, ha?” jelenetnek két, kiragadott szereplőjeként leszünk? És most? Antonia társaságától meg egy istenverte kísértet tanyától várom a megoldást? Bravúros húzás, nem menthetnek meg.
- Biztosan nagyon hiányzik - bár felesleges ezt kimondanom, mégis a számra jönnek a szavak. A húgom jut eszembe, nincs más barátnőm, de az is igaz, hogy mellette másra sosem volt, nem igen lehet szükségem. Kivéve persze a mellettem ülőt, aki a megismerkedésünk óta olyan érzést kelt életre bennem, mintha már hosszú évek óta ismerném. Különös... - Van valami változás? - kérdezem, lopva pillantva felé. Nem szeretem a bizonytalan érzékenységgel telített témákat, de szükségét érzem, hogy beszéljünk róla. Ha szeretne.
Megingatom a fejemet. Sam emlegetése közben - újra - felvillan lelki szemeim előtt, milyen kétségbeesett és szomorú képet vágott, amikor összecuccoltam. Mintha nem azért könyörgött volna korábban annyiszor, hogy utazzak el... Valódi kolléga-katasztrófa az, hogy Sam a harmadik keréknek gondol... Bár perpillanat könnyebben viselem ezt a terhet, mint ha az igazságról kellene beszélnünk: tudom, mit mondana. Próbáltam már megtudni tőle, Wyatt vajon elmondta-e neki, hogy nem a szeretője vagyok... Elvégre biztosan nem lehet kellemes ilyen szerepben tündökölnie és mivel ő is ember, lehet, hogy elszólta magát, de ki tudja? A férfiak mindent másképp gondolnak.
- Igen... - fogalmam sincs, mire mondom - Nem tudnék jobb partnert kívánni sem... minden aggodalmával. Különös tehetsége van hozzá, hogyan csaljon mosolyt az arcomra.. Akkor is, ha ritka rossz napom van és miatta megbüntet a Főnök engem is - ismerem el. A kihallgatásokat sok esetben megnehezíti és a nyomozások során sem feltétlen minden gondolata visz közelebb a célunk eléréséhez, de annyi biztos, hogy nélküle szürke, kopott hétköznapjaink lennének. És emellett nem egyszer megmentette már az életemet... Bizonyos értelemben Sam már nem csak a kollégám. A családomként tekintek rá. - És milyenek a te kollégáid? - ne csak az én környezetemről beszélgessünk.
- Vámpír? - fogvillantós mosollyal nézek felé. Kifejezetten érdekel, milyen típusú pasas ébresztette fel benne a nőt. Főleg, ha mániákust tudott kreálni belőle... Nem mintha én ne rajongtam volna egy férfi iránt ilyen szenvedélyesen... Megrázom a fejem, nem akarok a göndör szőkére gondolni többet.
- De miért nem mondják ki, ha bóknak gondolják? - kérdezem, persze magam is tudom a választ rá. Egészen kis koruktól fogva beléjük ívódott az a furcsa nézet, hogy ha meghúzzák egy kislány haját, az kifejezi, tetszik nekik, kedvükre van. Ha ez az elmélet az alapja mindennek... Bár be kell vallanom, létezik olyanfajta hajhúzás, ami szórakoztató egy nő számára is, de az nem a szándékos bántalmazáshoz tartozik. - És a nők a bonyolultak... - hányszor hallom Samet orrhangon prüszkölni: „Nők...”
Elégedetten biccentek, készen rá, hogy az elkövetkező perceket csendben, a kávémmal foglalkozva töltsem el, ha nincs szüksége rám, de... Kérdőn nézek felé, hallgatom, feldolgozom a szavakat és egy néma sóhajt engedek ki, mielőtt ismét előre fordulok. Halovány mosoly, ahogy a nosztalgia-érzése felszínre tör a sejteim közül... A bemutatkozásakor, az, ahogy elbűvölő mosolyával rögtön ujjai köré csavart, hát még a tudásával. Mennyire irritált, közben - titokban - lenyűgözött, ahogyan művelte, amit...
- Egyszer... - vallom be - Egyszer találkoztam egy ilyen pasival. Őrület, hogy minden gondolatodat képes kitölteni... - prüszkölöm a szavakat, de részletezni egyelőre nem fogom. Érdekel, miért kérdezi. Csak nem?
- Mit kell tudni róla? - kíváncsiskodom. Bárki is a két lábon járó Idegösszeroppanásthordozó, szeretnék róla hallani többet is.

Antonia & Jennifer

Egy tolakodó gondolat motoszkál valahol a koponyám hátsó fala előtt... Ott volt már akkor is, amikor szemet vetettem a helyre. Nem foglalkoztam vele. Lefoglalt, hogy az utazás örömére koncentráljak. Tegnap este a nap leereszkedett a horizonton, és sötét árnyakat festett fel arra a magányos kis lakásra, amiben meghúztam magam. Otthonnak aligha nevezhettem. Éjjel azt álmodtam, hogy alig egy méterre állok a veszélytől, amely a sziklás peremével élet és halál között tart. A szél ugrásra ösztönzött, meglehet, hogy az alkohol buzdította fel az öngyilkosságra buzdító sejtek sejtelmes susogását - de mégis elgondolkodtatott. A lábam elhagyta a talajt, ekkor óramű pontossággal megjelent a rettegés, hozta magával a heves szív dobogást. A gyomrom leereszkedett a mélybe, vele együtt pedig az a mámorító érzés is lefelé húzott; Nem fogom megbánni...
Nem tudom, hogy pontosan mikortól kezdett széthullani az a maradék tartásom, amivel mindeddig magabiztosan rendelkeztem - de eljött és megrémített, hogy helyet foglalt az életemben. Sejtettem, hogy a karácsonykor történtekhez volt köze, a töménytelen mennyiségű - azóta elfogyasztott - alkoholhoz és a depresszióhoz, ami maga alá gyűrt minden nappal, amit a négy fal között, egyedül töltöttem végül. Sam aggodalma talán mégsem volt alaptalan, csak én akartam, hogy az legyen. Lehet, hogy észrevett valamit? Bármit, amiről nekem sejtésem sincsen?! Egy részem... A terhek, amiket a hibáim és figyelmetlenségem, az érzéketlenségem okoztak, kezdtek vállalhatatlan mélységre szúró tüskéket hagyni bennem. Összezavart, felkavart és felemésztett. Egyszerre telített túl a fuldoklásig és éreztem kongó ürességet legbelül. És az az érzésem támadt, hogy nem találok különösebb örömöt, vagy okot rá, hogy a megmaradáson gondolkozzak. Az ellentétje, a megfordíthatatlan végzet birtoklása nagyon is vonzott. Kilel a hideg ettől az új, ismeretlen, nyomasztó érzéstől...
- És akkor merre kalandoztatok? - rázom fel magam, ismét parkolópályára téve minden sötét gondolatot, sóvárgást és gyönge elhatározást. Széles, kedves mosollyal fürkészem Antoniat, figyelek rá. Eszembe jut, hogy mennyire elrontaná a napját, ha leugranék a szikla széléről - ettől persze még nem leszek kevésbé szörnyű... Baj van velem, tudom. De ez nem fog a számra jönni, némán, lassan végez majd velem. Anélkül, hogy segítséget kérhetnék, mert erősebb nálam. Nem kell, hogy így legyen... A kitartás a kulcs, de vajon meddig?
Mosolyogva hallgatom a szórakoztató replikát.
- Én hirtelenebb vagyok nála, hamarabb reagálok. Általában... De ez nem mindig van így, volt rá példa, hogy megmentette az életemet - gondolok vissza rá, amikor egy lövéssel fél éve a segítségemre sietett. - De bármi másról is van szó, inkább én vigyázok rá, mint fordítva. Nem tud... - lepillantok a gyűrűs ujjamra és a karika helyére, már ha lenne még -, nem tud sok mindenről. Ő más területekben érzi azt, hogy császárkodnia kell felettem, segítenie, terelnie, merre haladnak a szívügyeim. És ez okoz némi megoldhatatlan galibát és feszkót - hiszen semmi szükségem rá egyébiránt.
- Mánia? - széles mosollyal fordulok felé, kíváncsivá tesz, mennyire képes a rajongás megváltoztatni, hatással lenni az emberre. Sosem neveztem magam mániákusnak semmilyen film, történet, vagy zene iránt. Érzem ennek a hiányát.
- Idegesítő, hogy ennyire lekicsinyli a tudásomat... - jegyzem meg félrehúzott szájjal. Természetesen valódi sértettséget nem érzek iránta, megszoktam már Sam sajátos stílusát. Tudom, hogy ha éles bevetésre küldik, senki mással sem megy szívesebben. A szívem miatt aggódik, de könnyebb a felszínt kapargatni, mint erőt belefektetni és igazán foglalkozni a miértekkel. És Antonia előtt sem állok készen rá, hogy elmondjam, talán valami más aggasztja őt. Ezért ennyiben hagyom.
- Lehet - kuncogok halkan a felvázolt napirendjén. Meglehet, hogy Samnak tényleg ennyire fontos az, hogy egyben és egészen, látszólag boldognak tudjon nap végén... Igyekszem hálásabb lenni később. Egyszer.
Kifejezetten szükségét érzem, hogy odafigyeljek rá, Antonia mit tanácsol, ő hogyan csinálja. A probléma talán nem is ezzel, de azzal már lehet, hogy jó dolgokra bukkanjak az életemben. Perpillanat annak hiányát élem, jócskán. És a "kis" dolgokra való koncentráláson már túl vagyok, ha nem lennék, az utóbbi hónapokat nem élem túl. Ennyire közel létezni a forrósághoz, tudni, hogy tulajdonképpen a tudata is éget, felperzsel és végül felemészt - egy darabig viselhető, később nem. Átestem azon a bizonyos küszöbön, eddig toltam magam előtt. Meg nem érthetem, hogyan történt ez, ő miért titkolózott, én miért nem vettem észre, voltam türelmesebb, a viszontlátás miért volt rideg, majd hogy lett ennyire lázterhes? A testvérem elrablásáról, a kínkeserves napokról sem vettem tudomást, most? Így, csettintésszerűen kellene átformálnom azt, aki vagyok? Leszakadni önmagam valójától és csak egyszerűen átalakulni?
- Megpróbálom majd - füllentek? Lehet. Nem döntöttem el, működhet e egy olyan ember számára is, mint én, ilyen szerencsétlen csillagállás alatt.
- Naná - lelkesen vigyorgok rá. Most, hogy a mászásról beszélünk felélénkülök. Izgatott és boldog leszek, ebbe pedig gőzerővel belekapaszkodom. Antonia megérdemli, hogy szórakoztató és ne romboló társa legyek, ha rám szánta az idejét.
Kihúzom magam, megjátszva, eljátszva a hős szerepét, de aztán a kávé szét osztásának bíbelődése közben: szóban elfelejtek reagálni rá. Belekortyolok éppen csak, amikor a kérdése eltalál és tessék: ott heverek az aranyszínű avarban Wyatt ölelésében, miközben lefojtom a nyögéseit tenyeremmel és a kacarászó kollégák fejünk fölött mit sem sejtve haladnak tovább, mi pedig megcsiklandozzuk egymás lelkét, a csillagokig felkiáltott ígéreteinkkel... Kis híján félrenyelem az élénkítőmet.
- Hát nem igazán vettem ki a részemet a legutóbbin - nem hazudok, szégyenletes részletet mégsem árulok el róla -, eltévelyedtem kicsit, amikor túráztunk legutóbb. De annak már több, mint két éve volt. A mostani csapat nem igazán gyúrja egységessé magát - vállat rántva iszom tovább a kávét.
- Érezd jól magadat, kapcsolódj ki és ne stresszelj rá, ha a főnök is ott lesz, ő is ezért megy. Leengedni, ismerkedni - emlékezem vissza, bár túlnyomó részt fűlött emlékek villannak fel lelki szemeim előtt, a gyomrom belebukfencezik, ahogy az elképzelt - felidézett érintése nyomát érzem a hátamon simulni.
- Ha a csapatra koncentrálnál, ne vidd a pasidat - búgom bele a poharamba, voltaképpen ezzel a semmiséggel elárulva a mindent.

Antonia & Jennifer

A kicsavart gondolkodásomnak köszönhetem, hogy annak ellenére: megfogadtam, nem menekülök többet - tessék. A december ostroma alatt megtört szívemet vonszolom magam után... Minden fonalával kapaszkodik egy a hátam mögé kényszerített pillanatba. Hűvösen hat a felismerés, hogy talán akkor az egész világom minden félresiklott eleme a helyére kattan, ha nincs az a durva, harmadik emberként érkező ébresztő. Az egészben nem azt találom legfájóbbnak, hogy nem égethette fel a holdkő árnyalataiban - igazán sóvárgó -tekintetével az én iránta éhező lelkemet.., hanem az, hogy nem tudhatom, mi történt volna, ha egymásba gabalyodva ébredünk. Azóta... azóta csak futó pillantások a liftből kinézve, vagy épp belépve másod magunkkal, a közös értekezletek előtt és után elhangzó, beleképzelt gyöngédség köszönéseinkbe, de semmi más.
Gondolkodtam rajta, tényleg, annyiszor vettem kezembe a telefonom azzal a céllal, hogy írjak neki, kérdezzek. Egy alkalommal fél tábla csoki elfogyasztása után megkezdtem az igazán frappáns, de legkevésbé sem lenyűgöző szövegbuborékot, ami így szólt: „Átjössz?” Előbb nevető, később sírógörcsöt kaptam saját magam tehetetlen, gyáva szerencsétlenkedésén. Azt hiszem másnap döntöttük el Antoniaval, hogy meglógunk... Nevezhetjük menekülésnek, hiszen bizonyos nézőpontból az. De senki sem üldöz, nem akar elkapni, a maga kényelmébe süllyedve sodródunk az áramlattal, tehát végül is ez nem az. Csak kiszellőztetése a fejeknek... miért magyarázkodom még most is?
Korábban nem volt példa rá, hogy egy ügy miatt ilyen erős barátságot kössek bárkivel, aki érintett volt. (Szándékosan...) Éppen emiatt éreztem időnként a kellemetlenségét a „hogyan tovább?”-nak. Zachary miatt még mindig maradhatott felfedezetlen összekötés közötte és a gyilkos között, akit még nem kaptunk el... Óvatosnak kellett lennem, mégsem törődtem a vészvillogóval a mellkasomban. Helyette csak örültem annak, hogy végre valaki más is szóba áll velem és valami számomra abszolút érthetetlen okból kifolyólag még kedvel is. Annyira, hogy velem töltsön egy egész hétvégét... Hihetetlen és megismételhetetlen csoda, még szép, hogy ragaszkodást váltott ki belőlem! Arról nem is beszélve, hogy mellette egészen másképpen láttam magamat is... Szerettem azt a Jent, aki Antonia oldalán a fénybe lépett. Képes volt megnyílni, nevetni és még táncolni is... Táncolni, igen! Szükségem volt rá, jobban, mint ahogyan neki énrám. Ebben egészen biztos vagyok, bizonyára a mosogató alatt hagyott üres üvegcsék is hasonló véleménnyel lennének erről...
- Igen? - mindhiába az életében zajló nehézségek, olyan élettel telinek tűnik, hogy néha megfeledkezem róla: ő is halandó. A lendülete, a lelkesedése és a sziporkázó szellemessége nem az.
- Mikor voltál utoljára ilyen hosszú kimenőn? - fészkelődök, helyezkedek. Most ér igazán el a tudata annak, hogy tényleg lelépünk. Kiszélesedik a mosolyom, ahogy kiáll és elindulunk.
Azon, ahogy nevetni kezd Sam hasznos útravalóján, csak megcsóválom a fejem.
- Akárhány bűnözőt fogok rács mögé ráncigálni, bármennyi rosszfiút kapok is el... - felsóhajtok -, neki mindig egy alacsony, védelemre szoruló nő leszek, aki fejest ugrik a halál torkába, akkor is, ha egyedül megy moziba - vállat rántok. Elfogadtam Sam rám vetülő figyelmét, hálás is vagyok az aggodalmáért, már le kellett mondanom róla, hogy meggyőzhetem: tökéletesen uralok minden helyzetet. Hamarabb jár el a kezem, mint bárkié az ügynökségen, mégis kételkedik bennem!? Férfiak! - Azzal nem volt ideje foglalkozni, mert a vámpír-hotel lefoglalta - beletúrok a barna tincsek közé, fülem mögé igazítom az elkóricált lázadókat.
- Ezt mondtam én is! - csattanok fel, amikor felém fordul. Hatósági személy vagyok, persze, hogy van nálam fegyver önvédelmi célból. (Igen, meg mert Sam addig erősködött, hogy már csak indulatból is bepréseltem a fehérneműim közé...)
- Hogy jelentkezem időnként... - fújtatok. Félmosoly kanyarodik a szám szélére, aztán már csak kuncogok. - Partnerek vagyunk, vagy mi a szösz, majd csak kinövi! - vállat ejtek. Számomra is érthetetlen miért retteg ennyire ettől az egésztől, bár lehet, hogy csak a hiányom kavarta fel...
- De jó! - replikázok, amikor Nikki terveiről mesél. Megkönnyebbülök kicsit, hogy barátnőzni fog ő is, talán akkor nem fog annyira haraggal gondolni rám, hogy elvittem tőle Antoniat.
Kedveskedő, halovány mosollyal hallgatom, hol őt, hol az utat, hol a környéket bámulva.
- Erre a higgadtságra engem is megtaníthatnál... - hm, nem lenne egy negatív lecke házifeladatnak a későbbiekre. Főként, ha ismét forrósodik a helyzet körülöttem, nem kellene elveszítenem a fejemet. - Talán lesz lehetőségünk jógázni, vagy meditálni is - igaz, hogy képtelen vagyok elképzelni magamat a teljes, sztoikus nyugalom öblében ringatózni... Ki tudja!? Talán pár perccel tovább bírom, mint legutóbb, amikor az oktató lélegzetvételének hangereje felidegesített és emiatt faképnél hagytam az órát...
- Abban én is ki akarom próbálni magamat! Régebben csapatépítők miatt túrázgattunk, imádtam megmászni a lehetetlen is! - vele együtt örülök a lehetőségnek - Kell az adrenalin - de még mennyire, hátha képes feltölteni a koponyám teljes állományát és megfordítani bennem a dolgokat... Mint például, hogy leálljak az alkohollal. Igen, az határozottan segítene.
- Ó, hoztam kávét! - matatok a két termoszért, hogy a közelemben legyenek, ha kér.

Antonia & Jennifer

A birtok egy tengeröbölre nyíló sziklafalon ásítozik, és két kilométer hosszú kocsiút halad át a sűrű fák között. A közvetlen szomszédságában mindenféle parkok megtalálhatóak: emiatt esett a választásunk erre a helyre, szeretnénk adrenalint és abból még többet is. Nem csak olcsó, de kocsival könnyen megközelíthető bármelyik felnőtteknek legyártott játszótét. A képek alapján az erdő elválasztja a házat a világtól, olyan érzést kelt, mintha igazán egyedül lennénk, egy zöld függöny... Az egész területnek fenyegető, rideg, gyászos aurája van. És ezt én nagyon, nagyon imádom... Valószínűleg elment az a maradék eszem is, vagy valaki más lakásán felejtettem, hogy készakarva vállalkozok rá, hogy ott töltsük az éjszakáinkat. Biztosan csak olyan emberek mennek oda, akik már lemondtak bármiféle boldogságról az életben - meglehet, hogy Antonia frászt kap majd tőle.
Mégsem jut eszembe lemondani a foglalást. A vendégek véleményezése alapján egyébként barátságos a tulaj és egyszerre nem ad ki több szobát, hiába palota-szagú a ház. Kísértetjárta hangulata van, fogalmam sincs éppen emiatt esett-e rá a választásunk, de hálás vagyok érte, hogy az ott bolyongó szellemekkel foglalkozhatok esténként, nem kell a saját lidérceimmel virrasztanom. Melodrámai, hogy az árnyékok kimeresztett karmokkal lesben állnak és semmit sem láthatunk majd a ház teraszán, de az erdőből bármi leselkedhet... Biztosan ijesztő lesz éjjelente kibámulni az ablakból, mintha a sötétség, ami körül veszi a területet azt üzenné „Féljetek!", mégis vonzóvá teszi, ahogy a tető csúcsa átszúrja a felhőket... Megbolondultam, egyértelmű.
- Ez komoly? - dühösen rángatom a bőröndöm cipzárját. Sam kétségbeesett, összeborzolt szemöldöke csak frusztrálja a lelkesedésemet. Tudtam, hogy ha megmutatom neki a helyet így fog reagálni, csak valamivel magasabb hangon képzeltem el a fejemben. A burkolat megnyikordul a lábaim alatt, ahogy a szoba egyik pontjából a másikba baktatok.
- Nem éppen te kardoskodtál érte, hogy szabadságra menjek? - pillanatnyilag nem vagyok magyarázkodó hangulatomban. Rabul ejtette a szívemet egy kísértetház, mégis miért kellene minden nőnek luxus és csillogás? Miért ne lehetne egy kopott falakból felépített kastély a mentsvára két elvágyódó nőnek? Ha visszaértem, majd megbizonyosodhat róla, hogy megfelelően ellazultam-e. Válaszképpen felhúzza egyik szemöldökét, látom rajta, nem tudja eldönteni, hogy tovább kritizálja a helyet, vagy inkább az előbb felemlegetett lazulásról beszéljünk még...
- Hmpff. Gondoltam egy kis lábáztató, fodrászkodás, ilyesmi. Napsütés és... Azt nem gondoltam, hogy el akarod adni szegény lány szerveit is - lecsapja a laptop tetejét és felkel a székemből. Amikor azt mondta, hogy szeretne könnyes búcsút venni tőlem, nem gondoltam, hogy azt fogom kívánni a végén, bárcsak egyedül pakolhatnék össze.
- Várj... - megjátszott meghökkenés, mielőtt folytatnám -, honnan is ismerjük mi egymást? - felvont szemöldökeim alól mustrálom. Emlékeztetem rá, hogy képzett ügynök vagyok, ráadásul az egyik önvédelmi oktatója is az osztálynak. Elég ostobának és szerencsétlennek kell lennie annak, aki ránk támadna... Ha lenne rá esély.
- Ez nem vicces Adler - bosszúsan mondja. - Tudod te is, hány nő és gyerek tűnik el, te meg egyenesen belesétálsz egy ilyen... - nem mondja ki az őszinte véleményét, hálás vagyok érte. Beleszerettem, viharral a háttérben olyan lehet, mint egy horror-film helyszíne, amikor a szállások után néztem... Sam tudja, elmondtam már ezerszer, hogy a kalandpark és a lovarda miatt megyünk oda, nem pedig azért, hogy férfiak előtt mutogassuk a dekoltázsunkra festett csillámport.  
- Szeretnéd, hogy informáljalak róla, mikor mit csinálok? - adom meg magam. A válla leenged, úgy tűnik megkönnyebbül a felajánlott opciótól. Ha ez az egyetlen módja, hogy abbahagyja az atyáskodást felettem, legyen.
- Az jó lenne - csattan fel, de a hangerő ellenére inkább élénknek tűnik, mint mérgesnek. Lefojtok egy nevetést. Totál idiótának néz ki, ahogy újra az asztalhoz suhan és még egyszer felnyitja a gépet, hogy a telefonjával csináljon egy fotót. A szemem sarkából látom, hogy az elérhetőségeket nyitotta meg. Egy részem - a látszat ellenére - hálás érte, hogy itt van és ennyire vigyázni akar rám. Jobb barátot nem is kívánhatnék, bár nem bánnám, ha most inkább a barátnőjével töltené ezeket az eltékozolt perceket.
- Értékelem, hogy ennyire a szíveden viseled a sorsomat - ugratom, nem szokásunk érzelgősen beszélgetni egymással. Nekem nem. Őt nem zavarja, előszeretettel ölelget, mindegy mennyire tiltakozom. Olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek, akinek gyerek szobája sosem volt. Meg kell álljak egy pillanatra, ahogy nézem hogyan olvassa tovább a vibráló kijelzőn lévő gyöngybetűket... Lehetnék hálásabb is érte, hogy itt van.
- Unalmas lenne, ha nem lenne, aki... - nem tudja végig mondani, mert belefojtom a szót. A felkarjánál fogva húzom oda magamhoz. Két és fél éve vagyunk társak, de én még sosem öleltem meg. Eddig. A karja alatt bújtatom át az enyémeket. Széles mosollyal reagálok, amikor hallom, mit össze dadog a fejem fölött. - Remélem, nem meghalni mész oda - olyan erővel szorít magához, hogy már hallom, hogyan roppan darabokra a gerincem. Csigolyáról csigolyára. Mégis nevetek... Habár a sziklás perem határt jelent élet és halál között...

A vállam fölül még felnézek a lakásom ablakára. Sam azt mondta, maradni akar. Nem tiltakoztam, nem kérdeztem semmit... Biztosan oka van rá, hogy nem hozta magával Carlyt. Tudtam, ha valami nyomasztja, egyszerűen felbukkan, de nem beszél róla. Intek felé, mielőtt Antonia elém guruló autójára figyelek.
- Szia - lágy nevetéssel köszöntöm, hölgyes bólintással -, rendben! - mondom és már cselekszem is. Gondosan az ülésre dobom a cuccomat, addig tapogatva, amíg biztosra veszem, nem fog előre esni az első fékezésnél.
Beülök, bekötöm magam és egy mindentudó sóhajjal megérintem a felkarját, hogy köszöntsem. Nem lett titkos kézfogásunk és a barátságok megélésében sem jeleskedem, a puszit talán soknak érezné, de a semmit viszont én kevésnek. Amikor eldöntöttük, hogy elmegyünk, nagyon boldog voltam. A legutóbbi alkalommal olyan részegre ittam magam, hogy ott kellett hagynom... Rég voltam annyira felhőtlen, gondtalan és felszabadult, mint mellette. Épp emiatt vártam nagyon, hogy ismét a társaságában legyek. Szükségem volt rá és bár tudom, hogy sosem lehetek Stacy, szeretném jól csinálni. Olyan barátja lenni, akit érdemel. És tudom, hogy neki pont annyira kell a távolság, mint ahogy nekem...
- Boldog vagyok, hogy itt lehetek és hogy elmegyünk - az ablak felé sandítva még látom a visszapillantóból az épületet, de enyhe fejrázással lerázom magamról minden felgyülemlett bánatát... Igyekszem legalábbis.
- Sam jó tanácsaival jól laktam, hogyan ne adjam el a szerveidet - felhúzom az orromat. Biztosan tudja, látta ő is, milyen szállást foglaltam. Mentségemre szóljon, remek volt a pontozása... Bár ha igazat akarok mondani, az sem érdekelt volna, ha nem az.
- Te tudtál reggelizni? Én most nem vagyok éhes - teszem hozzá. Szeretném megkérdezni, hogy sikerült a búcsúzás, de tartok tőle, hogy nem szívesen hagyta hátra Nikkit. - Te hogy vagy? Minden rendben?

Antonia & Jennifer