Villains or not?

Szabad mozgásomtól megfosztva jobb híján csak rángatózni, vonaglani tudtam, bár kezeim is megpróbáltam használni, sikertelenül. Alaposan lefogott, legyűrt, de jól tette, mert ki tudja mi történhetett volna, ha nem teszi. Akkor, ott, miközben megtörtént nem gondolkodtam, csak az ösztönök dolgoztak bennem, hogy valamit tennem kell ellene, mert fájdalmat okoz.
Ha kérdeztek volna sem tudtam volna megmondani, hogy történhetett ez meg. Hogy alig ismertem, hogy heteronak hittem magam, erre most alatta fekszek, miközben ő kiéli magát rajtam és ki tudja mi történik holnap. Csak megtörtént. Megtörtént és nem tettem ellene semmit. Ezek szerint akartam. Ha nem akartam volna, rég a földbe döngölhettem volna, mint azt a szökött rabot a rendőrségen.
Talán végig megvolt bennem a vágy a férfiak iránt, csak eddig elnyomta, vagy eddig lappangott és nem mutatkozott meg.
De erre nem kérdeznek rá. Nem fog megtörténni. Nem mondom el soha senkinek és ő sem mondhatja el. Ha ez kitudódik, akkor neki annyi. Senkinek nem beszélhetünk róla. Most még biztos nem, arra nem lennék felkészülve. Ez a lakásom titkának kell maradjon. Egyelőre biztosan, amíg nem leszek tisztában a helyzetemmel.
Engedelmesen fontam össze ujjaink, közben hallgattam Roman megnyugtató suttogását és viszonoztam csókját is. Mindet, amit adott. Csillapította háborgó lelkem, közben pedig a fenekemben tomboló kellemetlen érzések is tompulni kezdtek a kis pihenő ideje alatt.
Mozgása beindult, de éreztem, türelmes és óvatos. Figyelmes volt, pedig biztosan nehezen tudott uralkodni magán. Tudom, nem ehhez van szokva. Talán még némi bűntudatom is volt, amiért miattam nem tudott úgy belendülni, ahogy szeretett volna, ahogy szokott. Lehet hibát követett el, mert nem olyan élményt kap, amit megszokott, amit elvárt.
De lehet nem bánja. Lehet ezt is élvezi. Nem úgy tűnt, mintha panaszkodna, vagy látnám rajta, hogy kellemetlen. Pedig biztos az. Egy kicsit biztosan. Az önkontroll miatt.
Fájt, de tudtam, lehetne rosszabb is. Sőt. Ahhoz képest, amit behatoláskor éreztem, ez már tompább volt és egyre tompább lett, bár el nem múltak. Teljesen nem szűnt meg a rossz érzés, de már tudtam élvezni is.
Nem tudtam komolyan gondolja-e, hogy az enyém. Talán csak jobb kedvre akart deríteni egy kegyes hazugsággal. Talán csak azért mondta, hogy jobban érezzem magam a tudattól, hogy leköti magát velem, amit továbbra sem kértem. Az is lehet csak átvitt értelemben értette. Tényleg meleg kapcsolatban szeretnék élni? Egy alkalom után úgy döntenék, hogy felhagyok a nőkkel és az ő párja leszek?
Na nem mintha olyan sok nővel kavarnék, vagy attól kellene tartani ránk nyit a barátnőm, aki nincs. Egy ideje már nem foglalkoztam nőkkel, igaz, férfiak felé sem kacsintgattam.
Egy dolgot tudtam, Roman mellett biztos és jó kezek között lennék. Most is jó kezek között voltam, hogy itt volt. Amennyire csak tudott, vigyázott, óvatos volt és tényleg tudott nekem sok élvezetes percet nyújtani és a bárban is, ismeretlenül is, de megvédett, kiállt mellettem. Eddig még nem akart rosszat.
Igaz, nem szorultam védelemre, de attól függetlenül jól esett.
Erős, jó kiállású férfi, aki talán tényleg érdeklődik irántam. Nem tudtam mennyire lehet odaadó, a hűséget pedig főleg nem. Talán semennyire. De lehet egyszer megváltozik miattam.
Istenem, de előre szaladtam, hát korai még a közös jövőnket tervezni, nem? Megbolondultam.
Lehunyt szemekkel karoltam át karjai alatt átvetve karjaim, közben lábaimmal is magamhoz vontam, ahogy annak idején velem tették ezt a nők.
- Azt hiszem... örülök, hogy ezt mondod... - motyogtam két nyögés között. Azt hiszem... nem. Tudtam, hogy örülök, de ezt nem mondhattam csak úgy ki.
A tempó igen csak fokozódott, de most már tényleg élveztem. Fogalmam sem volt róla, hogy ekkora élvezetet tud nyújtani egy ilyen együttlét, de most már tudtam. A jó érzések, az izgató érzések, amik kéjt tudtak okozni fokozatosan szorították háttérbe a kellemetlen érzéseket, melyek ott voltak, mint az enyhe fájdalom, nem múltak el teljesen, de mégis mintha ott sem lennének.
Nyögésem, kéjes sikkantásaim belengték a szobát, bár egyszer-egyszer még felsejlett egy-két fájdalmasabb szisszenés is, de elenyésző volt.
Olyan szorosan vontam magamhoz, hogy talán egy nyomtatópapírt sem tudtak volna közénk nyomni, miközben elégedett nyögés kíséretébe elmentem.