Lorenzo & Luana

Talán álmoknek erős túlzás lenne nevezni azt, ami a fejemben olykor megjelenik, mint enyhe vagy erősebb vágy, sokkal inkább olyan meseszerű dolog, ami már bőven kimeríti azt, amit egy mesébe láthat bárki.
- Egyszer egészen biztosan érdemes. - felelem sejtelmesen, mert még az is lehet, hogy az az egyszer az egyik ilyen vágyam értelmében ma fog bekövetkezni, hiszen itt nincsenek szabályok számomra senkitől, a bátyámék már régen nem is láthatóak a közelben és valószínűleg soha nem tudja meg senki mi történik itt a négy fal között. Miért ne vághatnék bele, próbálhatnék ki bármit, mert én megtehetem, mindent megtehetek. Lorenzo szavai adnak egyfajta löketet nekem, de még mindig érzem az enyhe gátat, ami megakadályoz valamiben, de lehet időbel ide is sikerül kiváltani az útlevelet.
A mondatai úgy hangzanak, mint egy mentor egy olyan világban, amit azt hittem kiismertem, itt már tudom, hogy régen a testiségről van szó, lehet, hogy fiatal vagyok, de ebbe már elég régóta belecsöppentem, az egészen egywdi életem által, mi szerintem nem baj, bár erről a család férfi tagjai máshogy nyilatkozatának, de nem mindenről kell nekik sem tudniuk.
- Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kísérőm lesz a mai este folyamán. - nézek rá, szinte hálásan, pedig még talán nem is lehetek az neki, sőt ilyen értelemben nem ez a legjobb kifejezés erre, de még nem találtam meg a megfelelőt rá.  -  Rengeteg ismeretlen dolog van ezen a téren még számomra, de csakis azért mert sosem akartam megnyitni az utat ezek felé, mert sem módom sem kedvem nem volt hozzá, de azt hiszem mindkettőt meghozta nekem ez az este illetve te. - biccentek neki köszönésképpen, de terveim szerint még ezer féleképpen meg tudnám neki köszönni az este, és lehet élni is fogok ezzel, amennyiben belemegy a játékba, márpedig eléggé hajlik felé.
Elindulunk, e nem áll meg köztünk az ami elindult, talán pont egy kis esti izgalomra lesz elég, talán nem, ezeken elég keveset szoktam agyalni, mivel az érzelmi része részemről szinte sosem létezik és nem is akarom, hogy megjelenjen, mert addig könnyű és addig jó valami ameddig nincsenek benne érzelmek. Szenvedtem én eleget már a korombeli pasik szerelembe esés miatt, jobb nekem a kaland, az izgalom és az újdonság ereje majdnem minden alkalommal, ameddig a partnerem is így gondolja, addig nem lesz gond, utána meg általában lelépek.
Van egy alap kémia minden ember között, legyen az negatív vagy pozitív, a mienk olyan ellenállhatatlan legalábbis számomra, nem az az erős, mindent elsöprő, mert azoktól szoktam fejvesztve menekülni félve minden következménytől. Az érintései magabiztosan hatnak a testemen, a szobába érve magához von és megcsókol, mintha mi sem lenne természetes simulok én is hozzá, egészen addig ameddig a kíváncsiságom a testi vágyaim fölé kerekedik. Érdekes a berendezés, idegen, de nem rossz, nem érzem rosszul magam és még az önbizalmam sem szedte alá a rúd és a kis színpad a közepén, amit szinte azonnal birtokba veszek, de csak a próba erejéig. Magamhoz hívom és kérek egy italt. Amíg ő hátat fordít nekem eltávolodok a rúdtól és teszek egy kis kört a helyen várva az italt. Meglepetésemre már nem aprózza el, egy egész üveg landol a kezemben, amit a számhoz emelve húzok meg, nem egy nem két hanem rögtön több korty kíséretében könnyítek az apró kis izgalmon amit  a hely okozott nekem. Mennyi mindenre jó is az alkohol hatása, pedig annyira elítélik én ezért hálás vagyok azért, hogy mindig lehet hozzá nyúlni.
Leül a kanapéra és én is csatlakozok, de nem mellé ülök, az üveget még mindig a nyakánál szorongatva fogom a kezemben és egyenesen az ölébe találom magam. Újabb kortyok mennek végig a torkomon mielőtt leteszem magunk mellé, hogy ne legyen útba. Mondanám, hogy sajálnám aha kiönetnénk a drága piát, de a pénz sosem érdekelt ilyen helyzetekben, mert a pia képes volt annyira megbolondítani, hogy ilyen téren nem éreztem szégyenérzetet mennyit költök arra én vagy a partnerem, ami boldoggá teszi az stém elejét. Nem hinném, hogy csóró lenne, nyilván nincs bajom azokkal sem akik nem az én körömben mozognak, de általában ők nem hoznak olyan helyre, amit nem tudnak finanszírozni vagy nem adnak olyan piát a kezembe, ami láthatólag nem a sarki lakók kedvence.
Mindkét kezemet lazán a vállára teszem és teljeses testsúlyomat ráhelyezem, szembe ülve rajta. Nem szeretek annyira belecsapni a lecsóba, jobban szeretem ha van előtte játék, legyen ez a kislányos énem maradék a jelenlegi életemben, vagy csak szimpla agyhúzása a másiknak, a lényeg, hogy élvezzük.
Mosolyogva húzom lefelé a kezem egészen az ingje legfelső gombjáig, amit óvatosan gombolok ki, de tovább nem megyek.
- Szeretsz játszani Lorenzo? - kérdezem a szemébe nézve huncut arckifejezéssel. - Csak mert én kifejezetten szeretek. Nem tűnsz olyannak, aki szereti ha irányítják, igazam van? - kérdezem kíváncsian fürkészve az arcát. - De nekem remek ötletem lenne kettőnk számára. - húzom végig finoman az ajkán az ujjam, majd közelebb hajolok és adok egy puha csókot a nyakára, majd az állára és végül visszahajolok vele szembe.

Lorenzo & Luana

Én sosem leszek veszedelmes, határozott akarok lenni és olyan ember, akivel az alkalmazottak szívesen dolgoznak, mert egy cég fejének ilyennek kell lennie, legalábbis szerintem. Ezt látom apámtól, jól bánik az embereivel és ebben van a titka, és ezt nagyon tisztelem benne. Ilyen téren olyan akarok lenni, bár ez szerintem nemtől függetlenül működhet.
- Lehet nem vagyok annyira kreatív, hogy a fejemben lévő dolgokat kibontakoztassam. - vagy hát még sosem gondoltam rá, hogy kellene, minek is a fantáziát megjeleníteni az életben, akkor odaveszik a varázsa és lehet nem is lesz olyan a hatás, mint amilyet elvártam volna. Mindenben benne van a csalódás lehetősége és abban, amit pozitívnak képzelsz abban a legnagyobb, ilyenek ezek a fantáziák is, inkább magamban tartottam őket, hogy ne kelljen csalódnom ha nem olyanok lesznek az életben, mint a fejemben. Nem a legjobb felfogás, de nekem ilyen jutott és ezzel kell gazdálkodni, legalábbis az élet ezen területén. Lehet aztán Lorenzo lesz az, akivel lesznek olyan szegletei ezeknek a fantáziáknak, amik megvalósításra kerülnek, de az is lehet, hogy sosem jönnek majd elő, ez ma elválik.
- Az ilyen mondatokra úgy érzem bizonyítanom kell, bár sosem ez a célom, azt jobb ha tudod, hogy csakis magamnak akarok megfelelni, mindig! - mosolygok rá szemtelenül, szeretem uralni a tetteimet, de ha valaki ilyenekkel henceg nekem akkor késztetést érzek arra, hogy jó legyek, jobb, mint ami amúgy tudnék, pedig általában nem érkezik rám panasz. Nehezen hiszem el, hogy még sosem talált rám semmilyen szerelem féleség, de amikor ilyen helyeken, Lorenzohoz hasonló férfiakkal állok le, akkor megértem, a maga fajta férfiak nem keresnek hosszútávút és pont ezért is csábítanak. Nincsen meg a veszélye annak, hogy fel akarnak hívni, és ha esetleg találkozunk s később már legalább tudjuk mit tudunk kihozni egymásból és maximum ismétlünk, de minden egyéb érzelem nélkül, ami nagyon könnyű.
Bókol, és közben egyre jobban tüzeli fel a vágyaimat az érintésével, a szavaival és azzal, amit ki akar hozni belőlem. Még az is lehet, hogy ki fogja hozni, olyan énemet, ami eddig nem s létezett és lehet utána sem fog előjönni többet. Mindent egyszer ki kell próbálni, maximum nem tetszik, de nem vagyok olyan, aki ezt nem mondja ki, ha valami nem jön be azonnal leállok és olyanra váltok, ami nekem jó.
A bámészkodás után ismét visszalép mellém és megint érzem a kezét magamon, felnézek rá, amíg beszél és az arcomba hulló hajamat a fülem mögé tűzve indulok meg előre fele.
- Ki fogok, de csak mert kíváncsi vagyok. - mondom menet közben.
Amint beérünk egy szbába eléggé megrímt a látvány, ilyet eddig a filmekben láttam, sosem gondoltam volna hogy én belecsöppenek ebbe a világba, mert sosem vágytam rá. Érzem, hogy határozottan húz maga felé és az ajkaink összeérnek, és visszacsókolom a tarkójához emelve a fejem. Magasabb nálam, de nem annyira, hogy ne legyen pont jó a mozdulatsorunk.
Amint elszakadok tőle felmérem az idegen terepet, mindig elég hamar feltalálom magam, így a rúd felé veszem az irányt, a táskámat ledobom a kanapéra. Lassan sétálok az eszköz felé egy kicsit azért már jobban mozgatva a csípőm, talán máris beindult a műsor.
- Szóval azt szeretnéd ha ezen megmutatnám mit tudok. - mutatok a rúdra, miközben huncut de egy kicsit tanácstalan mosollyal nézek rá Lorenzora. Ledobom a cipőm, pedig tudom, hogy ezt mekkora magassarkúban csinálják a lányok, de talán annyira nem vagyok én agyány. Felmászok a rúdhoz és csak megpördülök körülötte majd amennyire a szoknyám engedi leguggolok és magamhoz csábítom a mutatóujjammal a férfit.
- Innék valamit mielőtt bármit mutatok magamból. - kacsintok rá nevetve.

Lorenzo & Luana

Nem nevetek fel, de megtenném, a nők és a férfiak között óriási különbség van minden téren az életebne, itt igazn szerintem az állja meg a helyét, akinek tökei vannak és nem mellei. Ez egy ilyen szakma, de elég ha csak mást nézünk, például egy kevésbé nehéz szakmát, a színészetet ott is a férfiak jobban érvényesülnek, mint a nők, így igenis számít, hogy mi van a testünkön, mert sokaknak ez a lényeg és nem az ami a fejünkben van.
- Ezt mondod férfiként, mert neked nincsen ezzel kapcsolatban olyan élményed, amikor szembesülnöd kell azzal, hogy nő vagy. Nehéz elmagyarázni, mert konkrétan engem mindig megvédtek, vagy adtak egy löketet hátulról, amivel tudtam tovább menni még így is. Tudom ez nem nagy érdem, de még mindig van időm tanulni és az elején senki nem szárnyal magától, de én kicsit olyan akarok lenni, akinek nem kell segítség, tudom szinte lehetetlen, de azért szerintem félig meddig nem. - mindig is nagyravágyó terveim voltak. Aki ismer mind kicsit vakmerőnek tart, olyan dolgokat akarok keverni az életben, ami nehéz együtt, de amíg nem próbálom ki nem tudhatom, hogy megy e vagy sem, próba szerencse, szokta mondani apu.
Bölcs megjegyzéseire mosolyogva bólogatok, érzem, hogy nem egy korosztályból valók vagyunk és pont ez az egyik oka, hogy annyira érdekel. Egy kicsit ironikus, hogy azért vagyok itt mert egy idősebb pasival kaptak el és a családom szerint ez nem illik az én koromban, és én még most is megtalálom azt ami bicskanyitogató lehet a Machadok számára. Lehet ilyen a jellemem, vagy csak tényleg ez jön be, hogy valaki tapasztaltabb nálam és el tud csábítani, szeretem ha ért hozzá a másik és nem csak a szaros dumák vannak porondon ilyenkor.
- A fantáziám lehet piszkosabb, mint a tetteim bármikor voltak és lesznek is. Vannak vágyaim, amit megélek a megfelelő helyen és időben, azzal aki hagyja és segít megélni őket. - nem mindig rá utalok, hiába hangzik úgy, de vannak dolgok a fejemben, mint mindenkinek, és nem mindig találom meg a megfelelő partnert sem hozzá, de ezt nem is várom el, van, hogy csak szórakozásból vagyok valakivel. Nyilván ezzel sem dicsekszem a családomnak, de ha magam korabelivel mutatkozok, az valahogy nem érdekli őket.
Kacérkodik velem, a mozdulatai szinte vonzanak hozzá, de megvan még a tiszta elmém ahhoz, hogy ne tűnjek könnyűvérűnek, de mégis jelezzem, hogy azért jó amit csinál. Rámosolygok, de határozott marad a testtartásom, megtartom magamnak azt a kis bizsergést, ait ő és az ital okoz a fejemben és a testemben, lesz időm és alkalmam még kiadni ezt magamból úgy érzem.
- Egyre jobban leszek kíváncsi már magamra a szavaid alapján, lehet látsz bennem valamit, ami mélyen bennem lapul. - nézek rá sejtelmesen, miközben a széken kicsit megrázom a vállaimat, mintha táncolnék egy ütemet.
Azt hittem elég bevállalós vagyok, hogy eddig mindent megtettem, amit úgy éreztem meg kell, Lorenzo azért tud mutatni vagy akar olyat, ami lehet több ezeknél. Ez egy olyan terep, amit nem akartam kipróbálni, mert voltak kétségeim ezzel kapcsolatban, de miért ne, nem lát senki, és lehet amúgy is lejtenék egy mókás táncot bárkinek, itt legalább eszközeim is lennének hozzá és megfelelő nézőm is, pont elég lenne, de még meglátom.
- Azt mondod, hogy még ezek után képes ennél másfelé kacsingatni a ma este? - húzom össze a szemem, de a szám nevet, semmi utalás nincs benne, nyilván oda kódorog az este ahova akar, csak a cukkolásomra válaszolni szeretnék a magam módján. - Kedves Lorenzo, egyszer mindenképpen megér egy misét ez a lány. - mutatok végig magamon, mint egy tárgyra, majd elnevetem magam. Nyilván sosem tekintek magamra tárgyként, vicces, mert nem mindenkinek ajánlkozok fel, sőt, sokan nyomulnak ennél prolibb helyeken, és inkább koptatok, mint felszedek. De van az a kategória, amit ki akarok próbálni és Lorenzo olyan férfi, aki vonz ilyen téren.
Elindulunk másik terem felé, keze a testemen pihen és játszadozik a bőrömmel, ami különösebben nem köt le, de azért igencsak tetszik, hogy végig rajtam pihenteti a teste egy részét, birtoklóan, mégsem uralni akar, olyan tipikus legyen egy jó éjszakánk érzésem van, csak ez egy kicsit talán még többet is ígér.
A figyelmem Lorenzon van félig, a másik fele elkalandozik  helyszínen, minden más, minden új nekem, pedig tényleg azt hittem elég tapasztalt vagyok az éjszakai életben, de mekkorát tévedtem, mindig van új a nap alatt.
A tekintetem és a figyelmem könnyen nyeri vissza, és én készségesen adom vissza neki, mosolyogva nézek rá, amikor visszalép mellém és egy kicsit közelebb is hajol, a mozdulataitól libabőrös leszek. Szembefordulok vele és széles mosolyra húzom a szám.
- Szóval már sikerült elérnem, hogy ne akarj mással lenni az este? - kislányos mosollyal mérem végig, majd lépek hozzá közelebb, enyhén pipiskedve, hogy én is elég közel legyek hozzá. - Lehet nem leszek olyan nagy öröm, mint ők, de talán valamit mutathatsz nekem te is. - ereszkedek vissza, miután szinte alig hallhatóan leheltem a fülébe a szavakat. Nem táncot várok tőle, és az utasítgatások sem a kedvencem terepem, de valahogy most még ebben is látnék fantáziát, persze bizonyos keretek között.
Visszaállok mellé és elindulok, bár fogalmam sincs hova, de várom, hogy átvegye a vezetést, hiszen olyan otthonosan mozog itt.

Lorenzo & Luana

Túl bölcsnek és mélyenszánítónka hat a bezsélgetésünk ezen része, amiőből nekem mostanában bőven kijutott, mosolygok rá és hallgatom az ú szájából mégis kicsit másként hatnak ezek. Figyelem, ahogy egy idegennel máris könnyen szót értek és jó érzéssel tölt el, a jelenléte is, mert valami furcsa van benne, ami megborzongat, de nem rossz értelemben. Lehet van értelme ma az ittlétemnek, lehet tényleg tanulok ma valamit, vagy egy jó beszélgetésen lsz részem, vgyis jelenleg is van, mindenképpen nyerek vele.
- Vannak korlátok, amiket már régen átléptem, csak nem biztos, hogy az volt a helyes út. Sok mindent tettem az életemben, amire nem vagyok büszke, mert feszegetni akartam azokat a határokat. - a koromat nem árulom el, szinte soha senkinek egy ilyen helyen, mert tök illegálisan tartózkodok itt, így ilyen téren jobb inkognitóban maradni. Az, hogy 20 éves koromra ennyi mindent éltem meg egy részt jó is lehetne, viszont a hely, ahol ezeket megéltem és a módja sok esetben nem az. Egy részeges estét követően, egy random ember hotelszobájában felkelni izgalmas lehet, ugyanakkor nagyon veszélyes is. Kalandos az élet és erre szükségem is van, éppen ezért nem ellenkeztem olyannyira ma este ellen sem, hiszen ebben is van valami izgalom annak ellenére, hogy az egész elvileg egy büntetés számomra, csak mindenki tudja, hogy még ebből is jól fogok kijönni és már egészen látom a fényt az alagút végén.
A családomról részemről talán túl sok szó is esik, így hálás vagyok, hogy lezárja ezt a témát, bennem van egy tüske jelenleg, ami miatt orrolok rájuk, pedig pont nekik kellene rám szerintük. Ilyenkor persze az ember képes egy idegennel is mélyen tárgyalni arról, amire valószínűleg nem kíváncsi a másik.  
- Ismerem az éjszakai élet negatív oldalát, a bátyámnak van egy már szórakozóhelye és casino is Las Vegasban, ahol nem a legjobb arcok fordulnak csak meg. Nem egyszer jártam ott és tisztában vagyok azzal, amit a nagyközönség nem lát, de a tulajdonosoknak meg kell küzdeni. Nem véletlen, hogy az egyetlen férfi leszármazottra szállt szinte az összes ilyen hely és nem a lányokra, én vagyok az egyetlen aki megkaparintott egyet New Yorkban. Nyilván nem a lányoknak való élet sok szempontból, csak valakinek akkor is tökösnek kell lenni, ha azok nélkül született. - értem a negatív vonaztát ennek a világnak, éltem és élek is benne, bár nekem vannak pajzsaim, akik ebben segítenek, hiszen 20 évesen hogyan is kellene ezt egyedül vinnem? Sehogy, de egyszer menni fog, de akkor talán tényleg elkezdek félni, a kellő mértékben, ahogyan azt illik ebben az életben, ahogyan Lorenzo is mondja.
- Egyszer megjön, lehet jól is fog jönni, kíváncsian várom azt az időszakot, amikor már úgy érzem a határok közelebb vannak, mint most. - igazából nem tudom milyen lesz korlátozottabb érzésekkel élni, nehezebb, viszont felelősségteljesebb azt hiszem.
Érdeklődve könyökölök a pultra, talán egy kicsit több is van benne, amit érzékel is a férfi, közelebb hajol, és szinte érinti a szája a fülem, amitől még a hideg is kiráz. Ez egy egyszerű trükk, amit nekünk alkalmaznak a férfiak, de a kellő pia és  a hangsúly mindig olyan hatást gyakorol, amit kell. Mosolyt az arcra és a libabőrös érzést az egész testemben. Elérte, amit el akart még nálam is, ügyes, nagyon ügyes.
- Fantáziát? - nézek rá kíváncsian, széles mosollyal az arcomon. - Szóval azt mondod bennem van fantázia, olyan, mint ezekben a lányokban, vagy másfajta fantáziára gondolsz? - szeretem taglalni mit gondolnak rólam a férfiak, szeretem, pedig nem szorulok rá, mégis vannak olyan pasik, akiknek a hangjából hallani egyszerűen bizsergető, Lorenzo pont egy olyan férfi.
- Akkor lehet túl sok filmet nézek, de abban biztos lehetsz, hogy még ha lehetne sem mennék fel, mert sajnos amennyire tisztában vagyok az értékeimmel, ugyanannyira tisztában vagyok azzal is mi nem megy. Lehet, hogy szexuális beállítottsága van a helynek, a lányoknak illetve annak, amit csinálnak, mégis látom innen messziről is, hogy ne egyszerű szakma. - mert végülis ezt is tanulni kell, nem mindegy ki áll ki pénzt keresni a helynek és magának.
- Ha akarsz látni táncolni, akkor mond meg nyugodtan, bár ilyen izgalmas mutatványt egész biztos nem tudnék neked nyújtani. - kacsintok rá pimaszul, szinte már forgatva a szavait, de direkt. Kihasználom a cseppnyi előnyömet azáltal, hogy nő vagyok.
Elindulunk a pulttól, lehet nem a legjobb ötlet részemről, de vele tartok és csatlakozok mellé, és engedelmesen vele tartok. Befele menet próbálok ne szemkontaktust felvenni senkivel, elkerülve ezzel a véletlen találkozást a csapatom többi tagjával és természetesen a bátyámmal. A színpad és a belső rész tárul elém, na akkor itt kellene raktároznom az a látottakat, de ezt szerintem a srácok elég jól felmérik az este folyamán, bár keresni semmiképpen nem merem ket a tekintetemmel. Mintha valami rosszat tennék azzal, hogy itt vagyok Lorenzoval az oldalamon, pedig én nem érzem rossznak, de lehet pot ez a baj.
- Szóval ennyire kíváncsi vagy mit tudok? - még magam sem tudom mire lennék képes még privát körülmények között sem egy rúddal és őszintén megvallva vagányság ide vagy oda, kicsit ódzkodom is tőle. Sosem voltam olyan lány, akit egy darab húsként nézhet bármelyik pasi is és ez ez egy kicsit olyannak haz. Bár minden másra vevő lennék a tánc része talán részemről kimarad.
Egy kicsit kilépek melőlle ezzel is megállítva a menetünket, megállok egy pillanatra és szemügyre veszem a színpadon lévő nőt. Komolyan sosem érdekelt a gyengébbik nem, mindig is a férfiakért voltam oda, és nem is fog változni, de valamiért tényleg elég szexi volt ahogy ott fenn táncolt. nem vonzott a magam részéről a mozdulatsora, em akartam utánozni, de nézni jól esett.
- Mondd Lorenzo, ilyen műsort privát szobába úgy is lehet kérni, ha csak nézni van kedve az embernek? - kérdezem tanácstalanul kissé, de roppant érdeklődően. Elég vad lenne beülni vele egy ilyen teremben ahol egy lány előttünk táncol, mi meg… mi meg csak sodródunk a hangulattal.  

Lorenzo & Luana

Kérdése meglep, elég vakmerő egy csajtól ilyet kérdezni egy ilyen helyen, de azért részben én adtam a szájába a kérdést, ami miatt csak elmosolyodok pimasz kis mosolyommal, felhúzva egy pillanatra az orrom.
A kérdés jogos, de szerintem elég vagány vagyok, mert nem menekülök el fejvesztve, pedig a vetkőző lányok sosem érdekeltek és nem most fogom elkezdeni felmérni a lehetőségeimet. - Azt hiszem a mozdulataim tárháza elég széles ahhoz amihez nekem kell, mivel nem nagyon vágyom állandó partnerre, akit minden alkalommal el kell kápráztatnom így nem kellenek nekem ezek a mozdulatok, az újdonság ereje általában elég szokott lenni, főleg, hogy azért elég jó köntösbe van ez a meglepetés csomagolva. - kacsintok rá huncutul, majd elmosolyodok. Nem vagyok egy szerény ember, de a nem esek át a másik oldalra sem az egoizmusommal. Vannak értékek, amiket nem szégyellek beismerni és a génjeim azok elég jók, így büszke is vagyok arra, amilyenek. Azok a portugál gének mindig is nagy segítségemre voltak, hogy ne essen nehezemre “barátkozni” pasikkal.
Ami az érdeklődési körömet illeti a pasik terén, válogatós vagyok, nagyon válogatós, de mindig találok valakit magamnak, aki olyan, amilyen az ínyemre van, de igen szeretem nagyon a merész pasikat, sőt azok a kedvenceim. Talán azért is szúr szemet nekem rögtön ő is, nagyon elegáns, nagyon szemrevaló és pont olyan, amilyennel sosem kellene kezdenem, azaz a bátyám tuti ki lenne ha csak meglátná, hogy beszélgetünk, micsoda izgalmas dolgok lesznek még itt estefelé.
- A merész pasikat, akik tudják, hogy mit akarnak az élettől és nem azokat, akik még keresik magukat. Egy kicsit túlságosan is határozott vagyok ilyen téren, és azt is tudom, hogy nem vágyok olyanra, aki hosszú távon tervez. - tudom, hogy én nem vagyok olyan és ezért is kerülöm el azokat, akik olyanok, hogy senki ne sérüljön.
Felnevetek a megállapításán, az én családom valóban nem átlagos, csonka család vagyunk, anya nélkül én nagyon fiatal vagyok a többiekhez képest, és nagyon más életet élünk, mint bárki más, már régóta járok szórakozóhelyekre, hiszen a családunknak is nagyon sok van így ez testhezálló nekem.
- Az biztos, de nálunk ez ilyen, akinek több szórakozóhelye van, mint növénye otthon annak ez annyira nem is egyedi. - bármennyire is fura lehet bárkinek, aki nincs benne, de nekem teljesen normális.
- Azt mondod? - kérdezem kicsit megjátszott meglepődéssel, de nem cinikusan. - Nem igazán vagyok félős, ilyen téren sem, lehet ez nagy hiba, de nem fogok olyat csinálni, amivel felhergelem eme remek hely tulaját. Legalábbis remélem. - nyomok el egy mosolyt, tényleg nem célom, hogy olyat tegyek, amivel megsértek bárkit, tudom mennyire kell óvni a saját helyét az embernek bizonyos keretek között. Én nem tekintek sok helyet versenytársnak, mert van állandó köröm és jól megy a hely és nekem eza lényeg.
Megérti, amit mondok, teljesen, ami jó érzés, pontosan keményebben is vissza tudnék vágni, de azért jogosan vannak kiakadva rám egy kicsit, mert valóban nem volt a legjobb dolog, hogy ilyen nyíltan mászkáltam egy annyi idős csávóval, de ha egyszer ő jött be, akkor nem tudok a hormonjaimnak parancsolni, én már csak így működök. előre hajlok a pultra támaszkodva, hogy felé fordulva maradjak és cinkosul mosolygok rá.
- Ha nem tartasz vissza, akkor azt jelenti, hogy a partnerem is leszel ebben a szórakozásban. - nézek rá kíváncsian, hogy vajon mennyire mer egy ennyire fiatal lánnyal tartani az este, vajon ő elég tökös hozzá, vagy olyan, mint a többiek, hogy inkább vissza hátrálnak ha egy kisebb kihívás, hogy egy magamfajta lánnyal töltsék az éjszakát, mindegy milyen értelemben, mert semmi nincsen kőbe vésve. - Leszel az, akivel visszavághatok? - minek is akarok é visszavágni, amikor elvileg én voltam az, aki hibázott és nekem kéne kisangyalként ücsörögni és azt tenni, amit kértek, de a vérem ezt nem engedi meg, ennél én sokkal több vagyok és ezt pontosan tudja mindenki a családban.
A következő ital ötlete, nem hirtelen jön, mert nekem szükségem van rá és csak plusz öröm az egészben, hogy vendége lehetek Lorenzonak, szimpatikus férfi, nem ellenszenves és van benne valami rejtélyes, ami nagyon izgalmasnak ígérkezik.
- Minden lánnyal ilyen kedves vagy Lorenzo, vagy csak én érdemeltem ki valahogy tőled, - érdeklődök, teljes kíváncsiságból, mert tényleg érdekel mivel keltettem fel az érdeklődését.
Gyorsan meg is kapjuk az italunkat, amit megemelve köszönöm meg neki az italt. Azt hiszem nem volt olyan rossz, hogy itt kell lennem, nem gondoltam, hogy lesz ilyen társaságom.
- Köszönöm Lorenzo, egészségünkre. - kacsintok rá, majd belekortyolok a italomba. Nem túl erős, de az elején nem is olyan rossz ötlet ez, majd később kicsit jobban belecsapunk. - Az az igazság, hogy én már kitörtem annyira mennyire úgy érzem, hogy meglehet, ha most arra gondolsz, hogy merjek felmenni a színpadra táncolni, akkor el kell keserítselek, hogy lehet önbizalomban nincs hiány részemről, de azért ennyire nem vagyok vakmerő. - vonom meg a vállam, ha erre gondolt, de azért rá kell kérdeznem, hogy ő mire gondol, mit szeretne látni tőlem.
- Szerinted mit kellene megtennem egy ilyen helyen, amit máshol nem tehetnék és nem menne túl a hírnevem megsínylésén. Tudod egy jövőbeli üzletasszony ül előtted, nem kéne mindenféle népnek mutogatni magam, így sok mindent csak a családom miatt nem vállalok be. Bár a négy fal között sokkal jobban bevállalós vagyok, mint a közönség előtt. - mosolygok rá egy korty ital előtt, majd lerakom a pultra. Lehet már túlságosan fejbe vert az ital, melegem van és a hangulatom is hirtelen változott meg, ami nem tesz jót a józanságnak. Bár már jól érzem magam, mégis szükségem van még arra, hogy kapjak valami löketet arra, hogy beinduljon az estém, de nem mindenki előtt, arra nem vágyok. Ilyen téren viszont irigylem a táncoslányokat, mert ezen a téren sokkal magabiztosabbak, ami belőlem örökre hiányozni fog, mert sosem akarom pótolni.

Lorenzo & Luana

Mindennek megvan az oka, annak is, hogy én ma itt vagyok, nem bánom, ez van, ezt kell szeretni. Úgy ahogy 16 évesen már a kamu személyivel mentem a bátyámmal bulizni, úgy most is vele tartok, hiszen valamit valamiért alapon működünk mi egy kicsit. Tanulnom kellene? De hogy ha itt hagytak egyedül, egy két poénos megjegyzés után.
A pultnál ülve nem sokáig leszek magányos, sőt még egy ital is pottyan az ölembe, amit sosem utasítok vissza, bár valószínűleg fog több is csúszik még az este és remélem társaságban. Hamar barátkozok, mindig, és most nagyon is jól jön, hogy egy ilyen helyen kapok valakit aki a társaságomba csapódik.
- Megértem, ez a hely nagyon vagány nőknek való, ne érts félre én nem magamra értem, azokra, akik maguktól jönnek ide. - nézek körbe, a hely amúgy jóféle, nem kicsit tetszik a berendezés, és a hangulat, de egy más előadás forma valamiért jobban vonzana és ámítana el, de nem lehet minden olyan, amilyennek én akarom. A hely azoknak nagyon jó, akik ide vágynak, én körbenézek, tanulok, józanabb maradok, mint a srácok és majd én leszek az, aki ötleteket dobál nekik a mai tapasztalatokból. Ja igen, mert nekem ma ez lenne a feladatom, de nem tudom mennyire fogok figyelni, ha ital kerül a közelembe.
Keresztbe teszem a lábamat és elmosolyodok a  válaszán, szakértőnek tűnik a témában, sokat jár ide, vagy valami fejes lehet itt. Valószínűleg az utóbbi, nem tűnik olyannak, mint aki egy ilyen helyre szorulna rá, de aztán ki tudja.
- Szóval lehet megérne egy misét megfigyelni egy ilyen előadást még nekem is? - [/b]kérdezem kíváncsian.[b] - Ez a baj a pasik többségével, hogy ne általánosítsunk nagyon, hogy pia nélkül nincs merszük sok mindenre. - vegyük csak a bátyám haverját, aki soha még csak szemet sem vetett rám, most meg pár kör után már feltűnőbben vizslatott, mint illene. Na nem mintha zavarna, mert a tettlegességig nem nagyon fog eljutni, amíg a bátyám a közelében van mindegy mennyit is iszik.
- Ez a szépség igazából büntetésként van itt, mert vétettem egyet a családom ellen, a család szerint és ezért a bátyám ráncigálni ide, hogy figyeljem meg a helyet, mert valami hasonlót szeretne nyitni és jókat hallott a helyről. - darálom le gyorsan. - Tudod, nem szeretik azt látni, hogy a család kicsi lánya egy kétszer idősebb csávóval távozik a bárból, aztán büntetésként kémkedni küldik, amit nyilván nem fogok megtenni, mert ha annyira kíváncsi akkor méregesse ő a terepet. De nem? - kérdezem egy kicsit szinte kifakadva, de közben nevetve, mintha világi barátok lennénk már. - Jól akarom magam érezni Lorenzo. - húzom ki magam határozottan, és rámosolygok. - Luana, de hívhatsz Lu-nak, de ahogy neked kényelmes mindegyikre hallgatok.
- Iszol velem, valamit? - kérdezem a pult felé fordulva intve a pultosnak, hogy nézzen felénk ha lesz ideje, és várom, hogy választ kapjak, és meghívjam valamire, hátha így az este magam mellett tudom tartani érdekes társaságnak ígérkezik.

Lorenzo & Luana

A tanulás minden téren egy hosszú folyamat, mindent meg kell tanulnia az embernek, beszélni, járni, még élni sem mindegy hogyan élsz. Nekem egészen jó alapokat adtak a szüleim és a testvéreim. A nyelvérzékem a többnyelvűség miatt nagyon jó, járni minden magasabb sarkúban is hibátlanul tudok, bár ezt nem tudom kitől tanultam meg. Az élethez való hozzáállásom na az az amit szintén tőlük tanultam, mégsem azt a fajta mentalitást képviselem, amit ők. ez meglehetősen fura, hiszen abba a közegbe felnőni akkor elég menőnek számított. Elég sokat jártam a klubokba már egész fiatalon is, bár nem a buli volt a fő cél, de már korán megtapasztalhattam mindent ami ebben a világban vár rám, legyen az szórakozás vagy munka.
Most bezzeg nem tartom olyan menőnek, hogy ennyi kannal kell egy ilyen helyre jönnöm, Mert a családom szerint mindig van mit tanulni, bár nem értem nekem ez miért lenne hasznos, de már sok mindent nem próbálok megérteni a családomban. Csak sodródok velük és igyekszem nem ellenük menni, mert azzal csak nekem lesz nehezebb. Jót akarnak, tudom, de azért a vétkeimért néha lakolnom kell és a bátyámnál jobban senki nem hajtja be rajtam a büntetést, még ha szép kis csomagolásban adja is elő.
Kapok pár epés megjegyzést a srácoktól és egy igen érdekes vizslató pillantást, majd már a közelembe sincsenek, amint beérünk a helyére. Szép a berendezés, igazán ízléses, bár nem az enyémnek, de a hely jellege ezt követeli meg, és azt hiszem ez így tökéletes a férfiak számát nézve igencsak vonzza őket a varázsa.
A pult felé közeledve mérem fel folyamatosan a terepet, nem az én világom, de nem annyira rossz, mint amilyennek első hallásra gondoltam. Vannak dolgok, amik nagyon nem érdekelnek, mondjuk a félmeztelenül táncikáló hölgyek, vagy bennük valami egzotikus valami különleges, de az én figyelmemet nem tudják lekötni. Még csak a vetkőző férfiak nem váltanak ki belőlem különösebb izgalmat, maximum haza a férfi csak nekem vetkőzik és megvan az oda vissza szikra, enélkül nekem nem jelent sokat.
A pult mellett kevés az állandó “támasztok”, olyan, amilyen én tervezek lenni az este folyamán. szinte mindenki csak kikéri az itat és távozik is, kivéve egy fekete inges férfit, aki vagy hozzám hasonlóan nem kíváncsiak műsorra mert lehet sokat látta vagy valami más oka van. Majdnem a mellette lévő székre telepedek le, de nem akarok nagyon hirtelen letámadni senkit. Kikérem az italom, majd egy ideig a srácaim után bámulok, de már nem látom őket, mosolyogva fordulok a pult felé, ahol éppen tolja is elém a pultos az italom, majd szintén mosolyogva közli, hogy a ház ajándéka. Ilyennek sosem szabad nemet mondani, vagy hitetlenkedni, de azért ez meglep, hogy éppen belibbenek és máris egy ilyen gesztus ér. Megköszönöm, majd hátat fordítok a pultnak kezembe a poharammal, de nem kelek fel, most azt hiszem gyökeret verek itt.
- Ide csak pasik járnak? - kérdezem a fekete inges férfitől kicsit felé fordulva. Nem arról vagyok híres, aki szégyenlősen üldögél csendben egy ismeretlen mellett, túl közvetlen ember vagyok, szeretek barátkozni és beszélgetni, és megragadok minden alkalmat erre. - Sokszor láttad már az előadást, vagy van valami taktikád, ami miatt itt sokkal jobban élvezhető a műsor. - nézek rá kíváncsian.

Lorenzo & Luana

Tudtam, hogy meg lesz majd a revansa annak a bizonyos cikknek, amit az interneten hoztak le, benne a tészeg kis pofimmal, és egy nálam jóval idősebb csávóval. Ez az átka, ha nagymenő cége van az apámnak, és a vonzata, hogy olyan életet élhetek, néha meg kell birkózni a rosszakarókkal, akik direktbe tesznek keresztbe és ország világ elé kiteregetik egy ferdébb estémet. A bátyám annyira nem szokott szigorú keretek közé fogni, bár a nagy korkülönbség miatt mégiscsak jobban oda tud szólni egy ilyen dolog miatt, mint amennyit egy báty megengedhet. Néha olyan, mintha két apám lenne, csak az egyik még bulizni is elvisz ha jó kedve van. Ő inkább Las Vegasban tengeti a napjait, de a cikk elolvasása után apuval karöltve vették be New Yorkot, hogy egy kicsit megfigyeljenek. Persze az eredeti forgatókönyv szerint, amit én tudok, csak megnézik hogyan boldogulok a klubbal és a tanulással egyszerre. De ezt senki nem hiszi el nekik nagyon jól tudom, hogy felügyelni karanak, mert még csak nemrég csúsztam ki a kezeik közül és kezdtem el egyedül élni, és nekik nehéz ezt megszokni, hogy nem az a 10 éves kislány vagyok már, aki a támogatásukra szorul az éltem minden terén.
Mint minden nagyra vágyó ember, ő is terjeszkedni akar a klubjaival már nem elég neki holmi kaszinó és a temérdek klub, ami a birtokában van, egy kicsit többre vágyik, akárcsak a legtöbb pasi, ha megteheti. Nyitni akar egy sztiptíz bát, vagy valami hasonló kivitelezésű helyet, ahol gazdag férfiak költhetik el a pénzük nagy részét, ezzel is kedvezve a Machado biznisznek. Én először nem nagyon értettem, amikor mesélte, hogy mért is lenne jó ez, és az arcomat látva, műáris kapott az alkalmon, hogy az a revans csak meglegyen, amiért egy kicsit odavágtam a családi hírnevet, hogy egy nála is idősebb pasival mentem haza.
- Tudod Paloma, csodás estét fogunk itt eltölteni. - böki oldalba az egyik haverját, aki értetlenül néz rá, a megszólításom miatt. Mindenki Lunak hív, kivétel nélkül, de a testvéreim jobban szereteik a második nevemet használni, ami nekem egy kicsit idegen, de valószínűleg pon ezért csinálják. Nekik csak Paloma vagyok, mindenki másnak Lu, hogy ne legyen olyan egyszerű értelmezni. Szinte szemet forgatva nézek rá, felhúzva az orrom és a telefonomba temetkezek az úton. A limuzin, amit bérelt puccos és felesleges, de ő szeret adni az ilyenekre, így nem nagyon ellenkeztem, hiszen úgy sincsen választásom. Itt ülök és éppen egy sztriptízbár felé hajtunk, hogy megnézzük milyen alapokat tud meglesni egy már jól működő helyből.  Nincs ínyemre, de mivel mindig azt hangoztatom a családnak, hogy már nagylány vagyok, hogy egyedül éljek, kezeljem az életem, úgy gondolta, hogy ekég érett leszek, hogy elhozzon és az üzleti részét próbáljam meg ellesni ennek a helynek, gondolom amíg ők  majd a barátaival jól szórakozik a csajokon, akik nagyon örülni fognak ennyi pénzes srácnak.
Megérkezünk és szinte kiráz a hideg az egyik haverja már az egész úton méregetett, holott mindegyik tudja, hogy tabu vagyok nekik, amikor kiszállok mégis a segítségemre siet, már szinte nekem kellemetlen a nyomulása, amit titokban próbál csinálni, hogy senki ne szúrja ki, főleg a bátyám. Rá mosolygok, még az is lehet, hogy legalább egy társaságom lesz majd odabent, és nem kell végignéznem semmit amire nem vagyok kíváncsi. Nincs bajom az ilyen helyekkel, nem az első alkalom lesz ebben az évben, hogy hasonló helyen kötök ki velük, de én inkább inni szoktam, és nem nézelődni, mert akármennyire is jó nők vannak odabent, akik táncolnak, nekem nem igazán jönnek be ezek a kerek idomok.
A limo eltűz, mi meg ott állunk a hely előtt, a srác közvetlen mellettem pihenteti magát, de már érzem mindegyiknek, hogy erősen kezdenek bezsongani, persze segítségükre volt az az 5 üveg pezsgő, amit 6-an ittunk meg, az ideúton. Nekem is volt már a fejemben, talán mert egyet tök egyedül intéztem el, de ezt józanul nem fogom bírni. A tulajdon bátyámat csajozni látni, főleg, hogy néha olyan szerencsétlen már nekem ciki, pedig nem vagyok sem prűd, sem álszent, otthonosan mozgok az éjszaka világában és a kanos pasik mellett igen jól feltalálom magam, ha éppen nemet akarok mondani, de a bátyám is tud olyan tökfej lenni, hogy legszívesebben én vágnám képen, hogy ébredjen fel és normalizálja magát.
- Azt hiszem én megkeresem a pultot és letámasztom magam mellé. Ha kell valami ott leszek. - indulok el befelé, majd magam mögött hagyva a srácokat lépnék be, mire utánam kiabálnak, és nagyon viccesek akarnak lenni, de nem megy nekik.
- Csak, nehogy téged is elcsábítsanak a színpadra kis Machado. - szinte tüzetszórnak a szemeim, amikor visszanézek a nagyon poénos Mick-re a tömegből, aki mindig vicces akar lenni, de a poénjai egyszerűen unalmasak. Innom kell, még sokat, hogy ezeket bírjam egész este, lehet ha más lenne a körülmény és tudnám, hogy nem a bosszú hajta kedves kis tesómat, akkor még élvezni is tudnám.