Donde estas, donde estas, Yolanda
Que paso, que paso, Yolanda

Without memories

red riding hood and the big bad wolf

Mióta Sweet Dreamsen élek nincs gondom az alvással, sőt, vannak napok, mikor alig várom, hogy a magam kis birodalmában találjam magam, ahol az van, amit én akarok. Nem vagyok a függője, de e nélkül aludni már nem biztos, hogy tudnék. Így meg kipihenten, néha kissé fejfájósan, de jól ébredek. Na ez a nap most viszont kivétel volt. A távolból észleltem valami nyűglődést, mert a szer sem tarthat örökké, így a saját birodalmam falai is halványodni kezdenek, miközben már órák óta döglünk a tengerparton Juliannel pucéran kezünkben egy-egy sörrel, szánkban cigivel, és az égadta mindenféle gond nélkül. Gondoltam elég sok időt kapott, hogy kipihenje magát, és hát béke kötés címén amúgy is kijár a több menet, szóval felkönyököltem és elpöcköltem a cigit, majd felé fordultam.
- Na még egy menet? - mosolyodtam el szélesen bajszom alatt, miközben ő hunyorogva a naptól próbált rám nézni. Végül ő is felkönyökölt a homokban, amit jó jelnek vettem. A cigit is kivette a szájából és szintén elpöckölte, majd rám nézett. Aztán olyan istenes megfejelt, hogy biztosra veszem még az agyam is bukfencezett párat.
A valóságban persze a padlóval találkozott kobakom, de a másnaposság sem segített éppenséggel a problémán. Hümmögtem is egy morgósat halkan, miközben egyenlőre csak próbáltam ráeszmélni, hogy fiú vagyok e vagy lány, közben pedig elég betépett, fél hulla pillázásokkal néztem fel a padlóról az éjjeli szekrényre, lévén, hogy fordultamban és estemben is hasra sikerült esnem. Kellett pár perc, míg elértek hozzám az ágy túloldalán lévő pánikoló kölyök hangja, és a tudatomig is eljusson, hogy a szekrény nem olyan, mint a minénk, ahogy a szoba illata és kinézete sem. Oké, tehát nem otthon vagyok. Előbb az ágy szélének matracába markolva húzom fel magam, a fényre fejfájósan szisszenve, majd éppen csak bele nem tenyerelve a használt tűbe az éjjelin tolom fel magam végül, hogy legalább az ágyra visszajussak. Mondjuk a nagy herce hurca ellenére, csak feltérdelek és felsőtestem dobom rá a puha ágyra, ami még mindig hívogat magához. Még elég bágyadtan, oldalt fordítva fejem néztem fel rá az ágyról, s bár először megválaszolni szándékoznám kérdését, végül elterelődik figyelmem a furcsa köntös láttán, amire össze is vonom szemöldökeim.
- Doromboljak neked helyettük...? - dünnyögöm rá végül, majd szusszanok is egyet, mint aki már ettől a fél mondattól is kifáradt volna. Szidalmazónak ható feleselésére lenéztem magamra. Mármint fejem nem mozdítottam, csak az ágyon kinyújtva pihenő kézfejeimet emeltem meg. Jéé, tényleg kicsit foltos, véres, le van horzsolva... Biztos verekedtem. De még ezen gondolatokra is csak unottan pillogtam a sebekre, majd ismét fel rá.
- Véres a ruhám...? - kérdek vissza még kábán, lebiggyesztett ajkakkal, de annyi lelkierőm már nincs, hogy akárcsak szemeimmel el is kezdjem keresni őket. A tű hallattán mondjuk valamivel élénkebb lettem, de csak pislogásilag. - Biztos nem... - motyogom, mert ugyan nem vagyok irigy, az egy adagnyi, és azért, ha Sweet dreamsről van szó... Végül elszánom magam és nagy nehezen, lomhábban, mint egy lajhár, felkelek a földről, amíg felem mászok az ágyra, és ott elvánszorgok mellé, és mellé dobom le magam. Pontosabban fejem a combja mellé az ágyra és úgy nézek fel rá.
- Biztos csak bebasztál és dugtunk egyet... az nem a világvége... - vigyorodom el, egy kávé után meg majd még élettel telibben. Aztán ásítok is egyet hozzá.
- Bááár az is lehet, hogy csak párnacsatáztunk éééés eldurvult a dolog... - viccelődöm, legalább is míg le nem esik mit mond. - Mi az hogy megint? Szóval volt már ilyen és mégis engem vádolsz..? - piszkálódom kicsit, noha láthatóan most nem erre lenne szüksége. Tüsi hajam csupasz combjához dörgölöm. - Jól van na... összeszedem magam mindjárt és kiderítjük kit ástunk el az éjjel... - poénkodom, mert csak nem műveltünk akkora faszságot. Legalább is remélem...
Noha közben arra is rájövök, hogyha nyomozni akarunk a tegnapi után, akkor minden bizonnyal el kell innen mennünk, ami problémás... lévén, hogy véresek a ruháim.
- Öhm... szóval az egyik nagy darab exedről nem maradt itt néhány holmi...? - pillogok fel rá zavartan.

öltözék: nothing helyszín: doll house

Donde estas, donde estas, Yolanda
Que paso, que paso, Yolanda

Without memories

red riding hood and the big bad wolf

Nem mondanám, hogy józanságunkat illetően éppen egy szinten voltunk. De azért igyekeztem... Viszont így nehéz volt átéreznem a problémáját. Mondjuk szerintem józanul sem ment volna teljesen. Szerintem kicsit túl tolja. Na és ha agyonvertünk valakit. Biztos okunk volt rá...
- Nem tudhatod.. Szexeltél már ittasan? Én igen, és sokkal rosszabb helyen és rosszabb állapotban ébredtem... - bólogatok piciket, de lassan, hogy lássa milyen komolyan mondom. Mondjuk nem tudom, hogy azt nem e álmodtam e, de attól még emlékszem a részletekre. Mármint a másnapból, mert ugye az előző estet nem firtattam igazán.
- Persze, persze... most ezt mondod. - forgatom szemeim a mentségére, mondjuk én se gondolom annyira komolyan. Meg ha hibáztatna is... megérteném... de tényleg.
- Áhá! Mondtam én! - bökök a két lába közé, majd kicsit feltornászva magam fel is rántom a köntösét legalább a hasáig és az egyik combja belső fele felé mutatok. - Az tuti én voltam, baby! - vigyorgom mutogatva a harapás nyomott, ami mondjuk nem vérzik, csak piros és nyoma van na. De tuti az enyém, mert a két szemfog sokkal jobban látszik. De aztán békén hagytam és igyekeztem komolyan állni a dolgokhoz. Felültem és elkapva a kulcsot még majdnem meg is köszöntem, hogy ilyen kis cuki, aztán rájöttem, hogy nope, ez így nem fog működni. Én nem, nem azért, mert túl csajos a kocsija.
- Neeeem, nem, nem, nem. Ez egy kurva rossz ötlet... - csóválom a fejem, és annyira komolyan gondolom, hogy a kulcsot is leteszem az injekciós tű mellé az éjjelire. - Nem mehetek haza. Főleg nem így. Ha csak véres lenne a ruhám se volna jó ötlet, de ha Julian meglátja, hogy full más kocsival megyek haza, ráadásul félig kupán verve, másnaposan, kikapja a belem és azzal akaszt fel, sity-suty. A-a... Nem kockáztatok. - emelem fel most én felé a kezeim. Mondjuk nem feltétlen emiatt nem. De így nyilván esélyem se volna kimagyarázni a helyzetet, ami amúgy nem tagadnék le, csak hát... nehéz volna úgy megértetni vele, hogy őt szeretem, miközben eljárogatok. Bár tény, hogy a kamerás húzása után elég féltékeny típus és kinézem belőle, hogy még az esküvő előtt bedilizzen és ketrecbe zárjon, mint abban a sorozatban. Azt viszont fájó képpel hallgattam végig míg felsorolta miket művel magával, amit férfi létére megspórolhatna, sőt 4 perc alatt letudhatna. - Vagy inkább csak zuhizz le, nyírd le a fölös hajad és többé nem kell fél napokat ezzel szarakodnod... Több időd jutna rám... - bökök magamra, mielőtt megsértődne, mert nem a külsejével van bajom, hanem az idővel, amit beleöl. Szemeim forgatva hagyom, hogy addig is felfrissítse magát, nem avatkozom bele miket szed, hiszen... ő sem rugdalt ki, mert drogozom. Ellenben, amíg ő a konyhában volt, gondoltam, addig legalább könnyítek magamon, meg megpróbálok kezdeni magammal valamit, hogy még véres ruhában is kinézzek valahogy, s ne úgy, mint egy lepukkant csöves sorozatgyilkos, akin már kétszer átment a kukás kocsi. De ahogy beléptem, nos nagyon pisiléshez sem volt kedvem. Neeem, nem a rózsaszín verte ki a biztosítékot. Keltem már másnaposan a lányaim egyikének fürdőszobájában. A gond egészen más volt. El is kezdtem masszírozni az orrnyergem, mert ha az emlék vesztéstől kiakadt, akkor, ami idebent várja, hogy ki fogja borítani. Édes faszom... Az eszembe sem jut, hogy magára hagyjam ezzel a nem olyan kis problémával, pedig azt kéne tennem. De nem vinne rá a lélek. Szóval végig dörgölve arcom csoszogok ki hozzá a konyhába és lépek elé, majd mintha minden a lenagyobb rendben volna, át is karolom a derekát és nyomok egy csókot ajkaira.
- Édesem... - nyomtam egy újabb csókot ajkaira. - Van egy hulla a fürdőszobában. - pillogtam rá, adva némi időt, hogy feldolgozza a mondadóm, remélve, hogy nem köp arcon az energiaitallal. - De ne aggódj, ha van baltád vagy fűrészed, megoldom én pikk pakk... - markoltam a végén a fenekébe. De végül elengedtem és pánikja közben vagy anélkül, de karon ragadtam és elindultam vele a fürdőbe, hogy ő is felmérje, hogy a probléma picit nagyobb, mint gondoltuk. Hé, ez már nekem is gond, hiszen rendőrnek készülök.
Valóban ott ült a zuhanyzó sarkában, felhúzott lábakkal egy fickó, szemlátomást mozdulatlanul. Felhúzott lábai előtt összevoltak szigszalagozva kezei, bevolt ragasztva szája, és mivel full pucér volt látható volt, hogy rajta is vannak sérülések. Többe között vérzett az orra is, és a homloka is, noha már csak megszáradt vér volt rajta. Fején volt egy cica füles pánt, amihez tartozott egy szívecskés nyakörv, és ami azt illeti egy bolyhos macska farok is, deee... láthatóan nem a felcsatolhatós, hanem a feldugós... Nem tudom, hogy Liam miként reagálta le, de a hangunkra vagy hangzavarra a fickó is magához tért és bár be volt ragasztva a szája és a keze is, sőt a bokájánál is össze volt ragasztó szalagozva, csak az már kicsit szét jött, elkezdett mocorogni, meg "kiabálni", szóval.. bepánikolt.
- Ó, hát akkor... még is csak él... - sóhajtok kicsit megkönnyebbülve, mert akkor még sem kell feldarabolni és kilóra eladni.

öltözék: nothing helyszín: doll house

Donde estas, donde estas, Yolanda
Que paso, que paso, Yolanda

Without memories

red riding hood and the big bad wolf

Szépen vagyunk... Én itt igyekszem biztonságba tudni magunk - jó, főleg magam -, erre ő ki nevet. Látszik, hogy nem ismeri Juliant. Pedig eszembe jutott, hogy meghívom az esküvőre, mert az ex szeretők közt is volt, aki simán rábólintott, de nem tudom mennyire volna ez kedves gesztus, abból a szempontból, hogy hát... szóval van ez a helyzet. De akkor már kölcsön kenyér visszajár, nemde? Én is vissza piszkeráltam kicsit.
- Pimaszkodj csak, de eddig panaszra nem volt okod... - emelgettem huncutúl szemöldökeim, elvégre, ki tudja, ha másképp tennék is örülne e nekem. Nem elég a szép pofi, azért ahhoz ma már sokat hozzá kell tenni, hogy eljussatok az ágyig, vagy az mi esetünkben a fodrász asztalig.
De a poénkodást követően nekem is rá kellett döbbennem a fürdőbe távozásomkor, hogy kicsivel komolyabb problémával állunk szembe. Szóval némi tétovázást követően a királylány után mentem a konyhába és próbáltam relax módban előadni, hogy némi hulla problémával állunk szembe, amihez ő nyilván nincs hozzá szokva, így vállalom a test eltüntetését némi segítséggel.
- Hogy miii?? - paskoltam a fenekére finoman, némi sértettséggel arcomon, ami persze csak poén volt. Ilyesmin nem fogok megsértődni. - Egy szóval sem mondtam, hogy én öltem meg. Csak, hogy segítek eltüntetni, mint egy elütött döglött állatot... vagy embert. Egy kutya... - vonok vállat, de nem húzom sokáig az időt, hanem oda vezetem, mégha ő nem is követ egyből. Ezek után még is azt gondoltam, jobban fogja viselni majd a látványt, elvégre semmi komoly, nem sok a vér, nincsenek szanaszét hordva a végtagok, meg a belső szervei, csak egy hulla. De nem. Elég rosszul viselte. Főleg, mikor kiderült, hogy még él. Jóó, az első pár másodpercben én is megijedtem, mert hát... mindenki tudja milyen az, ha valaki holtában is él, de kiderült, hogy vaklárma, csak rosszul ítéltem meg a helyzetet. A sikoltására is összerezzentem, de az utolsó pillanatban azért elkaptam. Édes istenem, hát mindent nekem kell csinálnom? Totál másnapos vagyok, és hármunk közül még is nekem kell a legjózanabbul viselkednem? Ez azért nem fair.
Nem volt nehéz, meg az ágy sem volt messze, lévén, hogy a fürdőre nyílt, szóval szépen vissza fektettem oda és reméltem, hogy azért nagyobb baja nem esett egy kis ijedségen kívül. A fickó továbbra is pánikolt, bár hála égnek nem olyan hangosan a száján lévő ragasztó szalag miatt, de azért idegesítő volt ez így egyszerre. Őszintén szólva jobb lett volna, ha halott lenne, mert ki tudja miket tettünk, amik miatt feljelenthetne, bosszút állhatna és mi meg így lényegében csak várnánk ölbe tett kézzel. De nem jövök fel a dologgal, mert Liam biztos visszaájulna. Nem is tenném ki ekkora stressznek és egy ilyen életre szóló rossz élménynek.
A fickó is elhallgat egy idő után, gondolom feladja a dolgot, velem amúgysem menne semmire, én pedig elkezdem simogatni Liam arcát, buksiját, hogy felébresszem.
- Ne máár, most ébredtél... tessék felkelni... Gyerüünk... van pár dolog, amit elkéne intézni... hallod? - simizem, míg végül a füléhez nem hajolok és bele nem suttogok. - Ne akard, hogy tágítás nélkül küldjem be a répát az egér lyukba... - vigyorodom el.

öltözék: nothing helyszín: doll house

Donde estas, donde estas, Yolanda
Que paso, que paso, Yolanda

Without memories

red riding hood and the big bad wolf

Nem éppen így terveztem a mai napot, bár sanszos, hogy a tegnapit se. Egy dolog, hogy sokáig el vagyok otthonról, de az általában este és hajnali órákban történik. Most meg szinte biztos, hogy minimum egy félnapot elbaszok ezzel az egésszel, ha nem egy egészet. Aztán még majd menjek haza így, véres ruhákkal. Szinte látom, ahogy Julian elektromos nyakörvet rak a nyakamba... vagy sokkal rosszabb helyre, és kamerán figyeli majd minden lépésem, hogyha egy rossz mozdulatom is lesz, kirázza belőlem az életet is. Picsába Roman, hogy történhetett ez meg...? Megígérném magamnak - már nem először - hogy jó útra térek, többet nem dugok félre, de... ismerem magam. Lehet visszakéne mennem ahhoz a szociopata orvoshoz és kérni tőle valami potencia csökkentőt. Ó, baszki, és még csak most jön a tavasz...
- Nem, ébresztő, baby, mert engem is agyonvernek otthon, és a kísértetemmel már nem foglak tudni megtömködni... ébredj... - nyomtam egy csókot a homlokára, és átölelve háát... nem ringattam, inkább karjaimban lökdöstem és dörzsöltem a hátát, hogy felébredjen. Ugyan nem ezeknek köszönhetően, de legalább felébredt. Összevont szemöldökkel néztem előbb az ajtó irányába, majd rá. Ahhoz képest, hogy legutóbb még rám lett szólva, hogy ne káromkodjak, neki most majdnem minden második mondatában káromkodás volt. Még ha szebben is fogalmazott néha. És ha még a káromkodásra nem is vontam volna fel szemöldököm, az utána lévők is alaposan megleptek. Mégha csak viccelt volna is, mégha csak én mondanám is.
- Liam! - szóltam rá figyelmeztetően, bár egyik ötletét sem elvetve, mert jelen helyzetben, vagy megöljük, vagy ő börtönbe kerül és élvezheti, hogy mindenki seggbekukizza, én meg mehetek a villamosszékbe, azontúl, hogy rendőr a büdös életbe nem leszek... Utána már csak amiatt nézek rá hitetlenkedve, mert elfeledkezett arról, hogy ma ide jön a tudom is én kije. Ha én tudom, hogy Julian látogat aznap a bárba, biztos, hogy előtte nem tömködök a raktárban, nehogy nyoma maradjon. Erre mi meg most... szanaszét vagyunk verve, véres ruhák a földön, tű az éjjelin, és egy félhulla a fürdőben. Lehetne még ennél is rosszabb...? Vagy pont most szóltam el magam?!
- V-vegyem el tőle? Egy szál pöcsben? Full idegenként...? - pillogok rá, mert azért ennél most többet vártam tőle. De neki is leesik, hogy ez most nem opció. Még csak az kéne, hogy kiderüljön, már az ajtón túli fickó is meg volt, erre most Liamet is próbálgatom. Na az volna a hab a tortán. Nem sok időnk volt kitalálni mi legyen, én pedig kis híján lefagytam, mikor meghallottam csukódni - nem, nem nyitódni - az ajtót. Ó, bazd meg! Liamre néztem, majd az említett fekvő alkalmatosságra. Még csak mozdultam, mikor ő taszított rajta egyet, de legalább el lett takarva időben a lompos. Nem mintha annyira szégyenlős lennék...
Őszintén szólva nem tudom mit vártam. Liam is elég különc, de a rokona se épp egy átlag pali. Mármint külsőleg semmi újdonság - bár morognék, ha már nem barátkoztam volna meg az öltönnyel -, de mi ez a személyiség? Dominancia...? Legalább nem kell aggódnom, hogy valaki átveszi a vezető szerepét. Bááár... most lehet örültem volna. Mosolyogva odabicentettem, már ülve az ágytámlának dőlve, takaróval az ölemben, hogy semmi ne látszódjon ki, ami zavarba hozna... akárkit.
- Igen, éppen a második menethez készültünk... - szóval zavarsz öreg, nincs rád időnk. El is néztem Liam felé összeszorítva ajkaim, hogy sürgesse meg a rokonát, mert bajok lesznek itt. Ugyanis a zombik is tud hangot adni. A felfogásom nem a leggyorsabb - ez mondjuk eddig is így volt - de azért szép lassan leestek a dolgok ám.
- Doktor?! - lepődtem meg, és őszintén szólva hatalmas nagy kő esett le a szívemről. Még csak nem is ügyvéd, hogy köze legyen a gyilkossági ügyhöz. Hát ez fasza. Fel is ugrom, zavar ide vagy oda és barátságosan kezet nyújtok. Pucéran. Igen, és akkor? Férfiak közt vagyunk, nem? Csupán akkor fordultam kissé hitetlenkedve Liam felé, mikor párjaként mutatott be. Ismerve magam, ez előbb vagy utóbb nekem problémám lesz. De most már mit tiltakozzak...? Gyanús volna. Nem csak Liam, először én sem értettem miről beszél, sőt, hirtelen arra asszociáltam, hogy annak a szadi orvosnak a kollégája, elvégre orvos. Majdnem el is kezdett felmenni az agyvizem.
- Hasonmásom. Hát jah... manapság egyre több van belőlem... - poénkodom, báár... tekintve, hogy már kevertek össze mással, a fasz tudja... Ami a hullát illeti, nekem ahhoz semmi közöm. Mármint az övéhez, ehhez, majd biztos lesz.
- Igazából még jó is, hogy itt vagy, mert segíthetnél valamiben... - felelem, ha már itt van, legyen belőle haszon, nem? A dokik értenek a hullák dolgaihoz. Még szerencse, hogy Liam idő közben felvilágosított róla, hogy hát... igen, lehet még rosszabb a nap. Nem mondom, hogy nem jelent meg mindezek tudatában egy-két verejték csepp a homlokomon, mert azért néhány méterre egy nyomozó egy félhullától, amihez közünk van, ez... elég nagy szopás.
- Ó... - inkább vicsor, mint sem mosolyra húznám ajkaim, miközben magamban inkább azt kívánom, bár menne már a faszba el innen, bedugott fülekkel, metált hallgatva és vissza se nézve. Komoly késztetést éreztem rá, hogy most hagyjam itt Liamet a szarban, az se érdekel, ha pucér vagyok, dehogy erre én még rábaszok...
- Fasza... - nézek sokat mondó lapos pillantásokat vetve Liam felé. Akkor most még az sem jöhet szóba, hogy őt is a másik mellé áldozzuk. Egy FBI-ost biztos keresnének. Kurva jó... Faszért nem marad a családban a fodrász szakma... De sürget az idő, és örülhetünk, ha se a tű, se a véres cuccok nem szúrnak neki szemet, ezért egy mozdulattal, ki is kapom a kezéből a zacsit, ráhajítom az ágyra, őt meg vállánál fogva megfordítom, hogy elindulhassak vele kifelé. És akkor...
- Segítsééég!! Segítsen kérem! - kezdett ordítozni az a hülye, aki valahogy megszabadult a száján lévő ragasztó szalagtól is. Valszeg ezért volt ennyi ideig kussban. Na és az ilyen pillanatokat tudom egyre kevésbé kontrolálni, hála annak a majomnak a laborban. Morogtam egyet halkan, vállait elengedtem, miután visszafordítottam a szoba felé és kikapva pisztolyát - ha nála volt - taszítottam egyet rajta és behúztam gyorsan a szoba ajtaját.
- Jó, akkor senki nem megy sehová, amíg el nem intézzük ezt úgy, hogy senki ne kerüljön börtönbe! - morogtam idegesen, mert hogy itt most nem lesz lesittelés, meg ilyenek. Az lesz, amit én mondok, úgy ahogy én mondom. - És ha bármivel próbálkozol, de tényleg akármivel, öregem, kinyírlak! - néztem Terryre.

öltözék: nothing helyszín: doll house

Donde estas, donde estas, Yolanda
Que paso, que paso, Yolanda

Without memories

red riding hood and the big bad wolf

Elbaszott egy nap ez is, mint a legtöbb. Nem mondom, hogy nincsenek elég csúnya hibáim, de én tényleg próbálok jobb ember lenni. Már az kész horror, hogy milyen nehezen jutottam el az akadémiának jelentkezéséig. Most meg, hogy így is minden hajszálon függ, még ez is... Felakartam hagyni én ezzel az egészségtelen hobbimmal - függőségnek azért nem nevezném -, de egyenlőre még nem megy. Biztos a karma lépett most közben. Így dugjon félre az ember. Viszont abban bízom, hogy az esküvő kellő löketet ad, hogy utána már rá se nézzek más férfiakra... vagy nőkre. Nem tudom miért attól az eseménytől várok csodát, de kell valami, ami határt húz. És inkább egy tortás, zenés, csókolózós ünnepség, mint, hogy Julian kiderítse, hogy már megint nem bírok magammal és odébb álljon. Mert szeretem. A látszat ellenére is. Nagyon. Ő is hibázik, én is... Csak félek, hogy én nem tudom meghozni ezt az áldozatot...
Liammel épp elég kellemetlen volt már a szitu, még igazán ki sem találtunk rá semmit, mikor még a rokona is megjelent. S ha ez még nem elég, kiderül, hogy FBI-os. Kurva jó... hát szophatnánk ennél is jobban? Alapvetően lett volna még egy gyenge, vékony idegszálam, hogy legalább látszatát keltsem, hogy nem fogok robbanni, de Seby fiú óta, nem tudok megálljt mondani magamnak, ha túl váratlanul ér túl nagy stressz. Depresszió? Az nincs már. De a távoztam óta már megkockáztatom, hogy tényleg vannak dühkitöréseim és érzelmi kirohanásaim, amik általában... negatívumként csapódnak le rám és másokra is. Mint mondjuk most. Nem elég a baj, még a zombink is kiabálni kezd és dörömbölni fejével a fürdő ajtón, hiszen keze és lába még mindig megkötözve, csak már tudja hallatni hangját. Nem a legjobb módon, de pánikba esem, és persze egyből fegyver után nyúlok, ami hála égnek van is a pasasnál. Sütivel még sem fojthatom meg. Liamet nem akarom bántani - meg alapból a fickót sem - de idegességemben még a kölyökre is ráfogom egyszer a pisztolyt. Aztán persze egyből vissza is irányítom a másikra. Nem mintha már így is elég ne néznénk ki elég őrülten, de képzelem milyen látványt nyújthatok pucéran egy fegyverrel sakkban tartva a másik kettőt, míg a harmadik remélem betöri a kurva fejét és meghal.
- Még nem... - felelem, mert ugyan nem tudom kit, de erős késztetést érzek rá, hogy kinyírjak valakit. Persze csak a kialakult helyzet végetti tehetetlenség beszél belőlem, és a düh, hogy egy pillanat alatt tönkre baszhatjuk az életem, és mind azt, amit eddig kiszenvedtem, azért, mert nem bírtam a farkam a nadrágomban tartani. Végül eldöntöm mi lesz, s hogy legalább kuss legyen, a fürdő ajtó felé irányítom a pisztolyt és megsaccolva, merre lehet a fickó feje, meghúzom a ravaszt. És semmi... Ezt nem hiszem el... Ha nem esik nekem a fickó - akinél szerintem amúgy simán erősebb vagyok - még a tárat is le ellenőrzöm.
- Ez most komoly, baszod?! - mordulok rá, inkább hisztisen, de azért idegesen is. Aztán elhajítom, az ágyon is landol, és bár majd felrobbanok, veszek is egy gyilkos pillantást a lökött fickó felé, aki üres tárral jár, végül nem bántok senkit, hanem felszedem a földről a véres gatyám és jobb híján rágyújtok, hogy még véletlen se ő rájuk gyújtsam a lakást.

öltözék: nothing helyszín: doll house

Donde estas, donde estas, Yolanda
Que paso, que paso, Yolanda

Without memories

red riding hood and the big bad wolf

Ha a nap elején kérdezték volna, biztos lettem volna benne, hogy a mai napot vérbe fullasztom, és kő kövön nem marad az biztos. Ehhez képest, mire kettőt pislogtam már terelt kifele a pasas, cigivel a számban. Megfordult a fejemben, hogy nem akar Liam szeme láttára nyakon baszni, de nem tűnt egy túl agresszív embernek. Ráadásul a fegyvere is üres volt, szóval... De azért annyira ő sem volt bugris. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy akar tőlem valamit. Nos, azt hiszem mos úgy se vagyok alku pozícióban, szóval olykor orromon keresztül kifújva a füstöt hallgattam.
- Beszélgetni? - vonom fel kérdőn egyik szemöldököm, ahogy ezerrel járni kezd a drogtól, másnaposságtól, stressztől és úgy alapból elég kettyós agyam, hogy miről akarhat csevegni.
- Én nem tom cimbi... nem biztos, hogy értelek... Úgy értem Liam csak viccelt... nem is vagyunk együtt... tudod, csak barátság extrákkal... - magyarázkodom, ha esetleg azzal volna baja, hogy én meg ő. Inkább tudja az igazat, és ne áruljon be, ha nem muszáj, de ha emiatt akar beszélgetni, akkor én bizony mosom kezeim.
Nyomozás??? Ha lehet még értetlenebb fejet vágok. Én meg a nyomozás... Kezdem azt érezni, hogy Julian átka most az én nyakamba is belecsücsült. Biztos, hogy erre én vagyok a legalkalmasabb? Nem hiszem.. Várj, mi? Sorozatgyilkos?! Most Caleről beszél??
- Eeehm... oké? - húzom félre kissé szám, mert nem vagyok benne biztos, dehát mernék most nemet mondani. Nehéz hinni neki, főleg, hogy egy szövegben szerepel a "nem lesz semmi baj" és a "sorozatgyilkos". Fura egy pasas. Furább Liamnél is, pedig... azért ő se semmi. Bólogatok neki és még mindig kissé értetlenül nézek utána, ahogy visszasétál a szobába. Nem tűnik erőszakosnak, dehát mondta, hogy doktor... lehet másképp akar kiiktatni.
Mindenesetre felöltözöm, mert tényleg nem kéne húzni az időt, ha mehetek is, főleg, mert nem csak a zombink miatt kell aggódnom, hanem, hogy Julian számonkér. El is készülök, mire vissza ér a pali, majd intve Liam babának, elindulok vele kifelé. Mondjuk azt nem nagyon értettem, hogy mire fel kéne odavinni hozzá a pasast, ha csak nem nyírja ki, de oké, legyen, ahogy ő akarja. Be is pattanunk a kocsiba, bár addigra már rég elszívtam a cigit. Az viszont meglep, hogy ő megengedi, hogy újra rágyújtsak. Még szerintem Julian is háknis, ha a kocsijáról van szó, pedig ő is pöfékel rendesen. Más esetben biztos vissza is élnék a kedvességgel, de annyira fura ez a fickó, hogy jobban leköt a lénye, mint sem, hogy mit szabad és mit nem.
- Gyanúsan cuki vagy velem, cimbi... Tudom én, hogy ezért még szopni fogok, ismerem a járást, de azért kösz... - pislogok rá az anyós ülésről. - Bár előbb fizettem volna természetben, de ha neked a nyomozás fontosabb... legyen. - teszem hozzá.

Szerencsére bajom nem lett a dologból. Mármint Julian nem várt karba tett kézzel, telefonnal, hogy mindent látott. Dolgozott, én pedig örülhettem a fejemnek, hogy nem lett baj. Bíztam benne, hogy később sem ütöm meg emiatt a bokám, bár volt egy olyan érzésem, hogy nem kis árat fogok emiatt fizetni.

öltözék: nothing helyszín: doll house