Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

Már jó pár hónap eltelt azóta, hogy újra találkoztam Shannel. Akarom mondani Nathannel. Azóta már sikerült visszaszereznünk mindent, aminek az én kezemben van a helye, ráadásul még a klónommal és a Wales-i titkosszolgálattal is meggyűlt a bajunk, miközben én a kis terveimet forraltam arra, hogyan is kéne kicsit helyreigazítanom a buksijában a dolgokat. Szó-mi-szó, kalandos időszak volt, de mostanra már egy ideje szép nyugiban vagyunk. Elkerül minket a gond, a nyűg és a sok-sok probléma.
Nemrég vettem egy új házat a Staten Island-i Oakwoodban, a régi Brooklyni otthonom pedig megtartottam rejteknek, raktárnak, fogolyszállónak, vagy valamire jó lesz még alapon. Ez a ház viszont már teljesen hétköznapi. Nincsenek benne bizarr fürdőkádak, sem furcsa minták a falakon, se véres csonkra emlékeztető csapok. Egyszerű, hagyományos kivitelezés kívül-belül, már csak azért is, mert nem én építettem, másrészről pedig mivel nem külterületen voltunk, hanem belterületen és nem akartam feltűnést semmivel sem. Legalábbis a házat illetően, ugyanis minden bizonnyal a szomszédoknak is feltűnhetett, hogy két nagy fekete autó áll az udvarban, sötétített üveggel, plusz a sportkocsim és még egy másik nagyobb autó, na meg persze, hogy a házamban lakik két testőr, plusz Shane. Bár a szomszédok nem tudhatták, hogy Haroldék testőrök, csak azt tudták nálam laknak. Meg, az embereim, akik néha napján megfordulnak a házban. De hát na... sok barátom van, lakótársaim, plusz a meleg barátom, Nathan. Persze ezt nem mondtam ki soha hangosan, de az emberek azt hisznek, amit akarnak. Nem az én dolgom kinek mi él a fantáziájában...
Tehát Oakwood és az ottani villám, igen.
Egész nyugis kis környék, közel a tengerpart/strand, ráadásul legnagyobb örömömre a környéken volt a Great Kills Park is, ami egy 580 hektáros mocsárból és tengerpartból és erdőből álló egykori nemzeti park. Igaz, mostanra teljesen zárva van, mert tele van egészségügyi hulladékkal, rádiummal-ami radioaktív-, jó sok méreganyaggal, szeméttel és ráadásul még tombol a radioaktív sugárzás is, így teljesen elzárták a közönség elől. Tökéletes hely a hullák eltűntetésére.
Hogy őszinte legyek, nem bántam meg a költözést.

Lassan, de biztosan elhagytuk a házat, nyomunkban Joshal és Harolddal, akik a csomagjainkat hozták és tették be a terepjárómba. Elvégre utazni fogunk, szerveztem egy jó kis kirándulást magunknak, kettőnknek. A turista hajó Lassan Indult az Atlanti-Óceán kikötőjéből, bár biztosan előbb oda fogunk érni, szóval nem is siettem igazán. A két víziló betette a bőröndjeinket, majd becsukták az ajtót.
Kábé ekkor jött elő a szomszéd néni is a háza pincéjéből. Felénk fordult, majd mosolyogva hozzánk sétált. A jó öreg Georgina Henderson néni. Természetesen az ő szemében is egy meleg pár voltunk, mint még pár ember szemében, csak Mrs. Henderson hangot is adott neki, amin mindig jót szórakoztam.
-Sziasztok fiúk! Minden rendben? Csak nem elutaztok?-Kérdezte érdeklődően, jókedvűen. Szemeiben máris romantikus fény csillant.
-De igen, Mrs. Henderson. Megyünk egy hajó útra!-Mosolyogtam és megveregettem Shane hátát.
-Ooo, milyen romantikus! Remélem egyszer felvállalják nyíltan is a kapcsolatukat! Nem lehet örökké titkolózni.-Mosolygott sunyin a néni.-Meg fogja betegíteni a lelküket és a kapcsolatukat!!!
Elnevettem magam.
-Tudja Nathan barátom még kissé szégyellős, de majd igyekszünk.-Vigyorogtam, majd kiabálást hallottam.
"Anya! Ne fáraszd már a szomszédokat! Gyere, segíts már a kompótokban, ez a te asztalod!"
A néni elköszönt, majd megfordult.
-Jövök már Harold!-Kiabált vissza, majd távozott.
A két testes pasas be ültek előre a sofőr és az anyós ülésre, mi pedig hátra. Egész jól vezettek, nem féltettem a kocsit tőlük. Amúgyis, kellettek, hát valakinek vissza is kellett hoznia a verdát a házhoz, nem akartam a kikötő parkolójában hagyni.
-Az Atlanti-Óceán kikötőjébe!-Mondtam a volán mögött ülő Joshnak.

******

Az autó megállt, majd kiszálltunk, ahogy Joshék is. Kiszedték a bőröndöket-leginkább miattam volt jó pár csomag-, majd elindultak vele a hajóra. Szerettem jó sok mindent összepakolni. Rossz szokásom, de mintha örökre elköltöznék valahonnan, annyi cuccot szoktam magammal vinni, akkor is, ha csak rövid időre megyek el. Bár ez nem egy két napos kirándulás lesz..
Elegáns sétapálcám lengetve indultam testőreim után. Kb. úgy festhettünk, mint két átkozottul fontos ember, akiket éppen a tanú védelmi program miatt költöztet a két hústorony, akik az életük árán is védenek és szolgálnak.
Elegáns, elégedett és üde vigyorral az arcomon lépkedtem, néha fel is nevettem és megigazgattam fekete szmokingom. Tetszett, ahogy az emberek megbámultak minket és próbálták kitalálni kik lehetünk és miért van velünk Josh és Harold.
Még volt idő az indulásig, de már szép népesség gyűlt össze a turista hajó fedélzetén.
Becsekkoltunk, majd mikor megkaptuk a kabinunk/kabinjaink kulcsát/kulcsait, akkor Joshék a megfelelő helyre vitték a csomagjainkat, majd elhagyták a hajót és visszavitték a kocsit a villához.
A hajó még nem indult, így bőven volt időnk kicsomagolni. Én éltem is a lehetőséggel, hogy kitegyem a dolgaimat, nem akartam később kínlódni vele, indulás után már a hajó adta lehetőségeket akartam élvezni, nem a pakolással akartam bohóckodni.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Tény, hogy az elején fontolgattam, hogy felmondok, de végül letettem róla. Több szempontból sem jöttem volna ki belőle túl jól, ráadásul kinézném belőle, hogy a végkielégítés után, ahogy sarkon fordulok tarkón is lő. Jó volt a fizu, mostanság meg sem kellett nagyon erőltetnem magam, és jobbára kényelmesen el lehettem, még szabadságom is volt, bár így kapcsolatot nagyon nem tudtam volna kialakítani. A két vízilóval most sem jövök ki, sőt, egy időben annyira elharapózódott a dolog, hogy a konyhában estünk egymásnak - és nem abban az erotikus értelemben - mikor Liam nem volt otthon. Na nem a pénz miatt, mert arról máig hallgatok, hisz tudom, hogy bőven többet keresek náluk. Ők tették szóvá, hogy nem túlzottan tetszik nekik, hogy mióta megjelentem állandóan én vagyok Liam mellett, én kapom a jobb küldetéseket, és több mindent el is néz nekem, mint nekik. Az nekem is feltűnt, hogy velem más milyen, mint velük, de hé, én azon túl, hogy jobban is nézek ki, általában nem csupán teljesítem a parancsait, de tökéletesen el is végzem a feladatom. Ők azonban máig nem nyugodtak bele. Olykor még egymásnak esünk Liam tudta nélkül, bár, ha tudná sem zavarna, mert még egyszer sem jöttem ki vesztesként a dologból. Nem élek vissza a szerintem teljesen alaptalan tévképzeteikkel, miszerint engem jobban "szeret", de nem fogom amiatt rosszul érezni, mert velük kevesebb időt tölt. Egy szó, mint száz, elégedett vagyok a munkámmal. A kapcsolatain keresztül nem csak fasza fegyverekhez jutottam, de belekóstoltam a kábítószerezésbe is, amit mondjuk csak, mint használó élvezek - azt sem megállás nélkül -, de Liam kapcsolatai által, az én ismeretségi köröm is mindig bővül kicsit. A végén még poénból én is alapítok egy bandát... Nem, amúgy nem. Kell a tökömnek annyi macera...
Nem volt ellenemre a kirándulás, pláne a két hülye nélkül, amiatt viszont reggel óta duzzogok, hogy nem én fogok vezetni legalább oda. Plusz már most szmokingban kellett lennem a kényelmes göncök helyett. Nyilván egy fél dobozzal már indulás előtt elszívtam ezek miatt, de így legalább csendben tűrtem mindent. Még azt is, mikor a szomszéd öreg lány megosztotta velünk gondolatait, amik... teljesen tévesek voltak. A kocsiban azért eltöprengtem rajta, vajon a másik kettő barom miért nem tart velünk, de ha addig se kell hallgatnunk őket, meg nézegetni, akkor mindegy is. Egy hajón nem sok mindentől kell megvédeni Liam-et, néhány amatőr próbálkozón kívül meg kétlem, hogy komoly bérgyilkost küldenének rá egy ilyen hosszas útra.
Amint kiszálltunk a kocsiból, megint rágyújtottam, bár én kevésbé örültem a kíváncsi szemeknek. Aki közelebb jött, akár csak rákérdezni kik vagyunk, miért jöttünk, biztos visszalöktem a helyére. Maradjon csak mindenki távol tőlünk. Feltételezem Liam sem üzletelni jött - bár nála ezt sosem tudni -, hanem pihenni. Szokása ugyanis kicsit látványosabb szabadságokra indulni. Miután elfoglaltuk a kabint - ami két ágyas vagy egy franciaágyas volt engem meg nem zavart, ha egy helyiségben kellett vele aludnom - Liam nekiállt pakolni. Én csak bedobtam a cuccom a sarokba, annyira nem zavart, hogy nincs kipakolva. Majd ha kell kiveszem. Ellenben egyből ledobtam magam az ágyra és keresztbe tett lábakkal néztem, ahogy ő pakolászik.
- Még most sem vágom minek a séta pálca... Oké, hogy van benne egy olyan izé... - utalok itt a kardszerűségre - ...de itt csak nem akar senki sem kinyírni. Ráadásul öregít... - veszem elő a telefonom, és amíg ő befejezi a pakolást, én azt nyomkodom jobb dolgom híján.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

- Ugyan, teljesen téves ostobaságokat beszélsz - mondtam hitetlenkedve. - Tök menő, vagány, elegáns. Olyan... igazi lordnak, úrnak tűnők tőle - vigyorogtam elégedetten és a sétapálcával a kezemben pózoltam, mint valami gróf - Nameg persze igen, ad egy kis biztonság érzetet is, de szerintem teljesen jól néz ki tőle a sugárzó személyem. Persze, tudom, itt vagy velem, nincs mitől tartanom, de jó érzés tudni, hogy van mivel keresztül szúrni mások szívét, ha gond adódik.
Mire a pakolással végeztem, addigra már a hajó is elindult. Megigazgattam Shane csokornyakkendőjét és két oldalról megpaskoltam vállait széles vigyorral arcomon.
-Milyen kis elegáns. Mindig így kéne kinézned, nem holmi... holmi... pulóverekben - nevettem el magam. - Na induljunk. Látogassuk meg a kajalelőhelyet, lássuk csak milyen sütemények és italok vannak. Hátha találsz magadnak valami jó kis kaját, vagy koktélt. De be ne csiccsents nekem! Mit kezdek veled megint bepiálva?
Át is ballagtunk az étkezőbe, ahol részemről azonnal az édességekből és a gyümölcsteákból kezdtem begyűjteni a tálcámra, majd egy nem túl távoli asztalhoz ültem. Szemeim végig járattam a vendégeken. Csupa csupa gazdag senkiházi, akiket ezzel a hajóval együtt kéne elsüllyeszteni. Felismertem némelyiket és volt, aki engem is felismert.
Voltak ott ismerősök is.
-Szevasz Hans! Mi a helyzet? - Hallottam meg egy ismerős hangot, majd az asztalunkhoz jött egy elegáns, harmincas pasas. Mondjuk érte kár lett volna, egy igazi műkedvelő. Már sikerült értékesíteni pár képemet.
- Nyaralok. Kell a pihenés - vigyorogtam. - A barátom. Nathan. - Mutattam Shane felé.
- Örülök! - nyújtott kezet Shane felé, majd ha kezet rázott vele, ha nem, akkor is felém fordult utána. - Lesznek képek? Vannak, akik már türelmetlenül várják az újabb hullámot.
- Képek mindig vannak - bólintottam. - Ha visszaértünk Queensbe, akkor kereslek telefonon.
- Király vagy! - megveregette a hátam, majd egy Luna nevű fiatal hölgy felé távozott. Illett a szőke szépség mellé. Talán van is köztük valami.
Shane felé fordultam.
- Jegyezd meg, mert el fogom felejteni - kértem meg, hogy szóljon rám majd otthon a festmények ügyében. Addigra úgyis elfelejtem, mert minden máson fogok addigra fejben kattogni.
Neki is estem a süteményeimnek, majd szemet szúrt nekem egy túlon-túl elegáns hatvan körüli férfi. Egy igazi pénzeszsák, aki dohánytermesztésből él. Igazi dohány nagyhatalom. A pasas amerikai, de főleg Thaidöldön tartózkodik, ahol a dohányültetvényei is vannak.
- Hogy dobnának be a vízbe egy tonnás szikladarabbal a nyakadban... - morogtam halkan. - Téged kéne meggyújtani, nem a szivarjaidat...
Shane felé pillantottam, majd fejemmel a harcsa bajszos, kicsit már pocakos férfi felé intettem.
- Anthony Flanagan. Dohányültetvényes, szivargyáros. Avarral együtt kéne elégetni. Utálom az ilyen alakokat.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Fejem csóválva, szemeim forgattam, ez jobbára még mindig az egyet nem értésem fejezem ki vele szemben, csak csendesebb módon, mert volt már, hogy majdnem megütött. Nem mintha akkorát tudna ütni, viszont elég meggondolatlan, és lehet, hogy egyik nap még csak egy pofon, a következőben meg már leakar fejezni. Így is nehéz magamban tartanom a véleményem, de még sem kapok érte fejmosást. Megvártam míg elpakol, aztán felkeltem az ágyról és eltette közben a telefonom. Félmosolyra húzódó ajkakkal hallgattam, majd felvont szemöldökkel közöltem a tényeket.
- Még plusz havi 500 és felőlem húzhatok mindig öltönyt is. - ajánlom fel vállat vonva, mintha semmiség volna. Nekem ugyan az, de neki már nem biztos? Szerintem a havi kifizetéseket tekintve én vagyok a legtöbb pénzt felszámító "szolgáltatás". Talán még a háznál is többet keresek. Ha fejét csóválta, én is annyiban hagytam, mert nem is néznék ki belőle mást. Ha viszont a 3000 túl még erre is rábólint, némileg hitetlenkedve nézek rá. Ez megőrült? Basszus... 1000 kellett volna mondanom. Akkor háborodtam csak fel kissé, mikor figyelmeztetett az ivászatra.
- Ez nem fair! Itt még a bérgyilkosok is berúgva fognak lövöldözni, ha lesznek is, amit kétlek, mert akkor biztos az első kanyarnál bezúgnak a vízbe. - magyarázkodom, de még mielőtt nagyon elmélyednénk, inkább beadom derekam egy kis morgás közepette. - Ahh... jóóó... - pillantok fel a plafonra, majd csendben követem kifelé az étkezőbe vagy tudom is én, hogy hívják az ilyen helyeket a hajón. Éhesnek nem voltam éhes, ezért csak amiatt szedtem magamnak a sajt golyókból, mert aranyosak voltak, és mert teljesen mentek minden italhoz. Szóval bevezetőnek jó volt egy kis vodka martini. Addig is el voltam magammal, míg ő lepacsizott az ismerőseivel. Persze kezet fogtam vele, ha nem kellett felállni és elég volt előre hajolni, de én jobbára csak csendben majszoltam. Maximum csak arra a pillanatra néztem fel a koktélból, felvont szemöldökkel Liamre, mikor a barátjaként mutatott be. Tudom, hogy kell az álca, és hogy itt is kamu nevet használt, de ha ismerik is egy kicsit, már pedig úgy tűnt, szerintem nem gáz, ha elárulja, hogy a testőre vagyok. Naa mindeegy... A távozó fickót figyeltem, míg meg nem akadt szemem a hölgyön. Stírőlni pedig nem bűn, sőt inkább legyen büszke magára a pali, bár úgy tűnt vagy nincsenek még együtt, vagy még bizonytalan. A bizonytalan pedig jó, mert néhány napig úgy is összeleszünk zárva.
- Hm?... Jó. - pillantok Liamre, majd vissza a koktélra. Én is elfogom felejteni, de akkor legalább nem lesz miért fejmosást kapnom, ha benne sem marad meg az infó. Aztán a másik ismerős felé sandította, akik úgy tűnt nem a szíve csücske.
- Azt hittem szereted a dohányt... - kaptam be egy sajt golyót, közben pedig ismételten rá néztem Liamre. - Szeretnéd, ha visszafele nyoma veszne? - ajánlom fel, ha már úgy is ennyire zavarja, én meg tojok rá igazából.
- Most, hogy tudom, hogy nem az a bárban lévő barom volt a szeretőd vagy ahogy te nevezted "fontos embered", kíváncsivá tettél, hogy egy ilyen pihenő hajóutazásra miért nem hívtad el? - pillantok rá kíváncsian. - Végre kettesben lehetettek volna. Tiszta romantikus is az egész, ahogy közösen eltöltitek az itteni időt. Én meg mondjuk a háttérben őrködtem volna, hogy ne legyen bajotok. Nem értem miért nem hívtad el... Olyan, mintha szándékosan kerülnéd... - csóválom a fejem, mert igazán nem értem mi van vagy volt köztük. Az a két hülye meg csak összeakarta zavarni. Még, hogy pszichológus... pff... jézusom...
- Na mindegy... - sóhajtok. - Elmehetnénk utána megnézni a hajó többi részét is... Láttam, hogy van szauna, meg jakuzzi... meg tudja fene... de elég sok minden... - amihez ruha sem nagyon kell. Most úgy is jó idő van, mi meg ünneplőben feszengünk, mikor akár egy szál gatyában is mászkálhatnánk.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

Őszintén elgondolkodtam az ajánlatán. 500 dolcsi, cserébe úgy öltözik, ahogy nekem tetszik. Ez már döfi. Hülyének is megéri. Persze ingyen is megtehetné, ha már annyit keres, mint az űrprogramban résztvevő atomfizikusok, de ezen már nem akadtam fenn.
-Tudod mit? Oké. Kapsz még 500 dolcsit, aztán veszek neked pár elegáns öltönyt, amiket szívesen látnék rajtad. Alkalom adtán majd fel kéne venni, hogy jobban érezzem magam.-Feleltem derűs mosollyal.
Elindultunk, közben az ivászaton problémázott. Azért azt nem hittem volna, hogy mindenki ittas lesz a hajón. Azért azt nem szokás. Lehet lesz egy-két piás, a de a többség az szerintem kulturált alkohol fogyasztó lesz.
-Nem azt mondom, hogy ne igyál, csak azt mondom, hogy mértékkel, mert nem akarok egy spicces pasas társaságában lenni, amíg ki nem józanodsz. Igyál, csak óvatosan. Ha nekem itt megint leiszod magad, mint a múltkor a bárban, beváglak a vízbe, hogy ott józanodj ki.
Hamarosan letudtam az ide keveredett ismerőseimet is, többek közt Gabrielt, a festmény értékesítőm, aztán Anthonyn rágódtam kicsit. Tetszett Shane ajánlata, hogy eltűnjön.
-Nem a dohánnyal van bajom, hanem azzal, aki termeszti.-mutattam a pasasra.-Rohadék egy ürge. Szerintem élek az ajánlatoddal, tűntesd el ha odakerül a sor.-Legyintettem.

Hitetlenkedő pillantásokat vetettem Shane felé, mikor az ismét felhozta a "titkos szeretőm", avagy a "fontos ember" témáját. Eszem megáll. Az előző inkarnációja is ezt a témát feszegette. Ráadásul ő is a bárban is és a hajón is. Most pedig itt van ez a Shane, aki szintén ezt csinálja. Biztosra vettem, ez minden változatában elő fog fordulni. Ha megint elvesztené a mostani emlékeit is és egy hotelportás lenne, akkor is ezután érdeklődne.
Sőt, jobban belegondolva már a legelső Shane is a nő/férfi ügyeimet faggatta a NYPD kihallgató szobájában.
Ez valami betegség lehet nála.
De ha már itt tartunk és ennyire oda van érte, akkor szervezek neki egy kis játékot. Legalább lefoglalja magát vele addig is.
-Honnan veszed, hogy nincs itt?-Kérdeztem teljesen ártatlan ábrázattal.-Lehet, hogy itt van, csak te nem tudsz róla.-Mosolyogtam sejtelmesen.-Mert itt van ő is, csak nem együtt jöttünk, hiszen neki is megvan a maga élete. Meg amúgyse kötném az orrodra csak úgy, hogy ki Ő. Még flörtölnél vele, vagy megpróbálnád lecsapni a kezemről. De tudod mit? Játszunk. Kapsz tőlem 500 dollárt, ha rájössz a hajón lévő vendégek közül ki ő! Nyomozz egy kicsit és oldd meg ezt a rejtélyt.-Mosolyogtam kihívóan.
Ittam az erdeigyümölcsös teámból és ettem egy kicsit a puncstortámból.
-A jakuzzi szimpatikusabb, de a szaunába is bemehetünk. Ird össze nekem egy listára, hogy miket szeretnél, meg menet közben is mondhatod, aztán majd útba ejtjük őket. Végtére is szórakozni jöttünk.-Mosolyogtam.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Komolyan? - kérdek vissza összevont szemöldökkel, kissé hitetlenkedve, bár eddig is rendesen kifizetett. Ez tényleg megőrült. - Oké. Simán. - bólintok rá, mert jobbalkut nem is köthettünk volna. Olyan könnyen szórjam a pénzt, mintha nem volnának tervei, csak gyűjtögeti. Mondjuk ez nekem így is jó, csak nem tudom neki mennyire.
- Hát de... Jól van jogos... - adom be végül derekam. Mármint, nem arra, hogy dobjon vízbe, hanem, hogy anno tényleg kicsit túlzásba estem, és lehet olyasmiket is mondtam, amit nem kellett volna. Nem tudom, mert másnap olyan másnaposan ébredtem, mint az állat. Még az is összezavart, hogy azt hittem még Kanadában vagyok és elkéstem a munkából. Azt étkezőben viszont már nem problémáztam ilyen dolgokon, csak eszegettem a sajt golyókat, meg hallgattam az ismerőseit. Barátok... Vajon mennyire ismerik őt, hogy ezt el is hiszik...? Ajánlatom elfogadására csak bólintottam egyet. Legalább én sem fogok unatkozni. Mondjuk tekintve, hogy most nincs is kéznél annyiféle fegyver, valóban izgalmas lesz kinyírni. Liam viszont még arra is ügyelt, hogy most se legyen túl unalmas a nap, és még a jó ajánlat nélkül is érdekesnek találtam volna, de így meg pláne...
Mikor visszakérdezett, egyből körbe sandítottam, hátha látok valakit, akire illene a leírás, de éppenséggel senki ránk se hederített, nem szemezett vele, szóval most vagy nincs a közelben, vagy a társaságom zavarta össze. Felvetéseire viszont kételkedőn felnevetek.
- Hogy miii? Ezt ki kérem magamnak... - nevettem. - Mikor flörtöltem én bármelyik kollégáddal vagy üzlettársaddal, vagy csaptam le a kezedről? A főnököm vagy, és több szempontból sem volna okos döntés... - vigyorogtam fejem tekergetve. Még, hogy lecsapnám a kezéről? Miért tennék ilyet? Miért járnék vele jól? Biztos különleges, ha ennyire félti előlem, de kétlem, hogy annak tudatában, mivel járhat megkaparintása, meg is tenném. Az, hogy csaptam a szelet egy-két üzlettársának az a kapcsolat építés céljából történt, és legtöbbjükről nem is tud. De nem is szándékszom ártani velük neki.
- Sima liba! Meg lesz az! - tettem karba kezeim mosolyogva, már előre érezve a zsebemben a pénzt. Max, ha nem sikerül fülön csípnem, a legvégén úgy is kiderülne. De már előtte is ki kell, hiszen ha itt van, biztos szeretnének együtt is időt tölteni, vagy akár pár szót váltani. Amit már tudok, hogy férfi az illető, itt meg jóval kevesebben vannak, mint egy városban.
- De mondjuk azért adhatnál némi kiindulási pontot. Például, hogy van e valakije rajtad kívül...? - néztem rá, olykor pedig elsandítottam az étkezők felé. Nem biztos, hogy szerető, lehet, hogy csak egymásnak vannak, itt azonban jobbára mindenkinek van valakije, ha más nem kísérője. Minek után pedig így fellelkesített a játékkal, megint csak meglep a nagylelkűségével. Eddig se volt mondjuk túl szűkmarkú - legalább is velem... - most viszont mintha még a kedvemben is akarna járni. Az év főnöke...
- Egyre szimpatikusabb vagy nekem, mint az előző főnököm... - karolom át vállánál és nyomok egy puszit oldalról a buksijára. - Még a végén igaza lesz annak a két zsírdisznónak, és azt fogom gondolni, hogy szándékosan kényeztetsz jobban, mint őket...

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

Vigyorogtam, mint a vadalma, mikor láttam, hogy máris a társaságot kezdi kémlelni. Ezek szerint bekapta a horgot bottal együtt. A kis kapzsi. Ha tudná az igazságot...
-Hát ki tudja miket művelsz, ha iszol? Lehet beszervezel majd minket egy swinger partira.-Nevettem, bár egy percre sem gondoltam komolyan. Biztos voltam benne, ő is tudja, ha hülyeséget csinál, másnap arra ébred, hogy egy rönkhöz kötve egy körfűrész felé közeledik a fafeldolgozó telepen.
Hisz magában, azt hiszi sikerülni fog neki. A tudatlanság áldásos. Magamban jót kacagtam, de nem hangosan, nem neki. Szórakoztatott a gondolat, hogy ennyire naív és ennyire pénzéhes. Ez a kihívás egyelőre lesz Don Quiote szélmalom harcával. De legalább leköti magát. Azért élvezet lesz látni, ahogy holmi Sherlock Holmes módjára kezd majd nyomozni és szemlélni engem és azokat, akikkel majd beszélgetni fogok. Sőt... lehet még színészkedni is fogok a kedvéért.
-Hát ha te mondod.-Vigyorogtam.
Megettem a puncsosat és ittam rá kávét.
-Idővel. Egyelőre lássuk nyom nélkül mire mész. Aztán ha elakadsz, akkor majd segítek egy picit.
A bókok és a puszi után fejem tenyerembe ejtve felkönyököltem.
-Ha tudom, hogy egy kis kedveskedés fejében így osztod a bókokat és a puszikat, már rég béremelést adtam volna.-Nevettem.-Hát a jó munkaerő megérdemli.-Paskoltam meg vállát, majd mikor végeztünk az étkezőben tovább álltunk a Jakuzzi részlegre.

Átvettük a fürdőruhánkat, aztán átmentünk a hajó wellness részlegébe, ahol a jakuzzi és a masszázs volt. A masszázsra nem voltam kíváncsi, így én a vízben merültem el inkább. Nem volt sok vendég a vízben. Gondolom mindenki igénybe fogja venni, csak úgy vannak vele el akarják kerülni a "nyomorgást" és kivárnak.
Időközben oda is úszott hozzám egy férfi.
-Helló Liam!
A férfira pillantottam.
-Jim, szia! Mi a helyzet feléd?-Veregettem vállon vigyorogva.
-Micsoda beszéd, hát nem te hívtál?-Kérdezett vissza.
Ez némiképp meglepett, de nem mutattam ki. Én? Én ugyan nem.
-Jaaaj! Tényleg! Már emlékszem.-Csaptam magam hókon.-Tudod ezer fele van a fejem!-Legyintettem rá egyet, pedig dehogy emlékeztem.-És, még mindig írsz?
-Még mindig.-Bólintott.-Te pedig Gondolom még mindig bűvészkedsz. Vagy már beindult a biznisz?
-Is-is!
Szemeimmel Shanet kerestem.
-Nate! Ő itt James Fountane. Író.
-Üdv. Helló. Liam barátja vagyok. Ő hívott. Remélem nem zavarok. Nem leszek egész nap a nyakán.-Nevetett.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Egyik szemöldököm felvonva hallgattam példáját, mi történne, ha többet innék a kelleténél. Hm, hát nem is tudom...
- És az olyan rossz volna...? Lehet, hogy még élveznéd is... Vele úgy sem hiszem, hogy bármit is csinálnátok, lévén, hogy majdnem a nap 24 órájában melletted vagyok, és még egyszer sem feküdtél le senkivel. Ez aggasztó. Szerintem még ennél is jobban éreznéd magad, ha hagynád, hogy valaki... hát tudod... becsúsztassa... - emelgettem szemöldökeim utalgatva a seggbe kukira. Kinézem belőle, hogy még élvezné is. Tipikusan olyan jellemnek tűnik, aki itt dominálni próbál, de az ágyban simán le lehet gyűrni. Max, ha nagyon necces volna, akkor úgy intéznénk, hogy én legyek az a bizonyos kiválasztott. Ami így belegondolva vicces volna... mert szerintem én lennék az első olyan testőr, aki megtömte a főnökét. Ha úgy látom, hogy még így se nagyon akaródzik bele menni, se baj, nem feszegetem a témát. Ugyanakkor azért eltöprengek rajta, nem-e hoztam valami olyan kábszert, amivel kicsit... virgoncabbá lehetne tenni, anélkül, hogy egyből gyanakodna. Egy kis parti drog és utána már nem okozna gondot, ha bárkivel is ágyba kéne bújnia. Amilyen kis vézna, még a hatása is előbb meglátszódna. Mindenesetre gyorsan áttértünk egy még ennél is izgalmasabb témára, amivel még pénzt is kereshetek, szóval nem volt ellenemre.
- De nyom nélkül, még a nyomozók sem mennek semmire... - vontam össze szemöldökeim, mert nem találtam túl fairnek, de legyen, végülis előbb vagy utóbb kiderülne. A bók után, hozzá hasonlóan én is rákönyököltem az asztalra és eddig vállán lévő kezemmel, arcára simítottam, majd hüvelyk ujjammal ajkaira, miközben rámosolyogtam.
- Ha ennyire vágysz a bókókra és puszikra.... akár ide is hívhatod a szeretőd... Ő biztos ingyen is megtenné. - vigyorodtam el, mert nem gondolnám, hogy ilyen könnyen csőbe lehetne húzni, bár okozott már meglepetéseket.
Akárhogy is végül elindultunk vissza a kabinba, de csak annyi időre amíg átöltöztünk, aztán irány a jakuzzi. A masszázs engem is max a masszőrök miatt érdekelt volna, de egyenlőre nem szorulok rá, szóval én is élveztem a bugyborékoló, meleg vizet, az is felért egy kis izom nyomkodással. Mindig Liam közelében voltam, de nem szorosan mellette. Akkor is ott voltam, mikor megjelent egy újabb ismerős. Már az elejét is sikerült elcsípnem, de csak akkor úsztam oda, mikor szólt nekem. Nem mondom, hogy nem váltottak furcsa mondatokat, amikre akár rá is lehetett húzni, hogy ő az, de nem úgy tűnt, mint Liam annyira fontos lelkitársa vagy akármilyen. A fickó sem mutatta jelét, Liam pedig pontosan úgy bánt vele, mint egy baráttal. Egy szerető viszont ezt igazán zokon venné.
- Ó, igazából nem probléma. Én csak a kísérője vagyok, sőt... a testőre! - legyintek hátul megtámaszkodva két karommal a medence szélén. Az hogy erre is miként reagálta, szintén árulkodó. Már a puszta tekintetükből ki lehet olvasni, ha csak össze nem játszanak, de annak meg mi értelme lenne? A félrevezetés csalásnak számít. És ha Liam csal, én is csalni fogok.
- Csak a közelben lévő szeretőjét ne haragítsd magadra... ki tudja mit fog szólni hozzá a fickó... Félreértheti a sündörgőket... már, akit nem ismer ugye. - magyarázom, majd Liamre pillantok. - Vagy nem is féltékeny típus? - kérdem elvigyorodva végül. Miközben is dumálunk, akár információkat is szerezhetek róla, azzal meg könnyebb lesz összerakni a kirakóst.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

Tipikus Shane... csak a szexen jár az esze.
-De ha te itt vagy velem majdnem a nap huszonnégy órájában, akkor te se dugsz senkivel. Akkor most kezdjek el én is aggódni érted?-Vontam fel a szemöldököm. Halványan elpirultam, mikor szóba került a "becsúsztatás". Kis pimasz!
-Beérem azzal, ha a kaszinók a pénzt csúsztatják a zsebembe.-Morgolódtam, mint valami törpe kutya.
Tovább ment a beszélgetés, immáron a szeretőm utáni nyomozásról. A fontos ember utáni nyomozásról.
-Van, hogy a nyomozók is csak a harmadik hulla után találnak nyomot.-Bólintottam jelezve, hogy törődjön bele a helyzetébe.
Került, fordult a beszélgetésünk, rövidesen máris azon kaptam, hogy az arcom és az ajkaim simogatja. Fene a fejét, hát persze, hogy jól esett. Rég nem volt már részem benne, hogy ilyen édesen bánjon velem, de nem engedhettem neki, hogy csak úgy csavargasson engem, ahogy kedve tartja. Meg amúgyis... pimaszkodik.
Akár egy kétségbe esett szende tinilány, úgy csaptam rá a kezére halványan pirongva a jóleső simogatás miatt, viszont csak finoman, játékosan.
-Persze és akkor azonnal nyernél is mi? Kis rafinált, majd leleplezem magunk önként.-Vigyorogtam.

Hamarosan az egyszerű hajóút is kicsit bonyolódni kezdett. Számomra is...
Fel is bukkant egy régi barátom, akit elvileg én hívtam. Gyakorlatilag a fene tudja ki hívta ide a nevemben, nem én az biztos. Röhögtem volna, ha még kis is fizette volna neki valaki a nevemben.
Hogy még jobb legyen, Shane is rátett egy lapáttal.
-Mi? Testőr? Egy bűvésznek?-Pillantott hol Shanere, hol rám, én pedig orvul gyilkos pillantásokat vetettem Shane felé, amiért elszólta magát.-Hát de minek?-Kérdezte és látszott, hogy semmit nem értett.
-Hát... te is tudod, hogy hány bűvészt megöltek már! Volt, akit trükk közben. Elszakadt a kötél, mert félig elvágták, vagy éles kést raktak a trükkös kés helyére... Volt, akit nyíltan. Emlékszel... Houdinit is úgy hasba ütötték, hogy szétrobbant a vakbele és pár nap múlva belehalt. Nem akarok negyvenkét évesen meghalni.-Magyaráztam nyögvenyelősen, remélve, hogy hihető lesz.
-Oh! Értem. De kitermeled te ezt a hasznot? Megy elég jól a vállalkozás hozzá?
-Am... persze. Igen. Nem kér sokat-Intettem Shane felé.
Ismét megnézte őt magának és kissé hitetlenkedett.
-Meg kéne emelned a kártyatervek árát, ha így haladsz...
Természetesen egyet kimagyarázok, Shane újra beköp valamit, amitől ismét csak fő kicsit a fejem.
-Szerető? Mi? Én azt hittem te nem szoktál dugni.-Mondta döbbenten Jim.
Sóhajtottam és fogtam a fejem. Arcom is kicsit kivörösödött.
-Néha szoktam...-Bólintottam.
Érdeklődve, meglepetten szemlélt engem.
-Miket nem tudok meg rólad... Erről azért majd kéne kicsit beszélgetnünk. És ki ez a nő, vagy...
Hamarosan hang ütötte meg a fülem.
-Jim, gyere egy kicsit.-Szólt rá egy fiatal srác, akinek sporttáska volt az oldalán.
-Majd jövök. Most dolgom van.-Mondta, majd engdelmesen odament a nála fiatalabb, sportos pasihoz, majd együtt elsétáltak.
Sóhajtva Shane felé fordultam.
-Te aztán nem vagy semmi...-masszíroztam meg halántékom nyúzottan. Mintha öt évet öregedtem volna.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Egy pillanatra elgondolkodtatott, majd bólogatni kezdtem rá. - Valóban. Mondasz valamit. De látod, még így is többet hancúrozok, mint te. És neked se volna nehéz dolgod... pláne mondjuk egy bárban, ahová lényegében mindenki csak ezért jár. Én is lebeszéltem az édeshármast, és bár voltak belőle félreértések, végül összehoztuk és pazar volt! Neked is kikéne próbálnod... Vagy csak szimplán a szeretőddel. Már az is volna valami... - mosolyogtam, éppen csak nem hagyva, hogy szélesedjen a témát és a reakcióit illetően, mert jól láthatóan zavarban érezte magát. Ez pedig nem csak mókás, de aranyos is volt.
- Ugyan már... Akkor legalább ezt fordítsd az előnyödre. A pénzes palikat mindenki szereti. Ha meg nem jön a szeretőd, akkor keress másikat. Azt viszont kösd pórázra, nehogy őt is elveszítsd... Én ugyanis biztos nem hagynám, hogy a pasiján vagy a csaján kívül más is tömögesse. Nem mintha olyan sok versenytársam lenne, de akkor is... - magyarázom, óvatos jó tanácsokkal ellátva, ha esetleg újból neki futna. A játék után viszont egy időre elterelődött a szó, legalább is a kefélésről. Megpróbáltam kijátszani, de olyan amatőr módon, hogy én sem gondoltam, hogy bejöhet. Bár tekintete nem erről árulkodott. Lehet, ha kicsit mélyítettem volna, még ki is böki a nevét. De végül bukó lett, amint így is jót nevettem.
- Van, mikor beadod a derekad... - vonok vállat mosolyogva, alsó ajkam beharapva. Ám a diskurzus itt véget is ért, mert én is benyomtam a golyócskákat és a koktélt és ő is kivégezte azt a temérdek édességet és a kávét, így a kabin és átöltözést követően be is foglaltuk a jakuzzit, ami hála égnek szinte teljesen üres volt. Szóval elúszkáltunk egy ideig, illetve élveztük a víz okozta pihentető érzést, míg végül Liamhez nem csapódott egy újabb ismerős. Gondoltam itt az ideje bedobni nyomozói képességeim, és sunyiban kiszedni mindenkiből az infókat. Azt gondoltam nehezebb lesz, de valójában... állati vicces volt, pláne, mikor Liam hebegésbe kezdett, meg próbált mentegetőzni. Amikor James felhozta a "dugást", elkerekedett szemekkel, majdnem kitört belőlem a röhögés. Liam válasza pedig... nos egyben szomorú is volt, de mikor a pali lelépett végül csak elnevettem magam. Nem is tudom mikor nevettem ilyen jóízűt utoljára.
- Hát ez pazar volt! - törölgettem könnyeim nevetve, majd mikor már visszább tudtam venni, folytattam. - De látod? Nem csak engem érdekel ez a titkos szerető. Sőt, ahogy hallhattad, még egy-két ismerősöd ide talál és lesz is egy swinger partira való csinos pofi. Mert hát mi másért érdekelte volna a dolog, ha nem ezért... - somolyogtam, majd picit megkomolyodtam, de csak mert még mindig vicces volt erről beszélgetni, és nem akartam megint elnevetni magam. - De a "néha" elég nagy hazugság volt. Bevallhattad volna, hogy még szűz vagy. Hátha megsajnál és esetleg... bedobja magát. Ha szerencséd van, az a valaki úgy is a kölyke vagy rokon, és akkor gon nélkül ágyba tud vinni. - pillantok rá, majd kicsit odébb úszok a szélétől, de csak annyira, hogy tudjak háton lebegni a vízen.
- Kezdem azt hinni, hogy ez a te titkos szeretőd nem is fog színre lépni. Talán ő is vár valamire... Lehet csak tőlem fél, de az is lehet, hogy azt várja, hogy te tedd meg az első lépést. Kettőtök közül ki volt a dominánsabb? - érdeklődöm élvezve a lebegést.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

Mogorva pillantásokat vettem felé, mikor kiröhögte magát, majd eltűntem a víz alatt és alatta bukkantam fel. Két karommal átfogtam és lehúztam a víz alá kicsit fulladozni. A víz alatt játékosan meg is fojtogattam, ám sokáig nem lehettünk lent, mert mi is levegővel működtünk, fel kellett jönnünk szipuzni egy kis friss levegőt.
Nem is kellett sok, hamarosan lenyomtam a víz alá pár slukk levegővétel után. Kicsit bosszúálló nővérbe mentem át, aki most megbünteti a gonosz öcsikéjét.
-Teeee! Belefullasztalak a vízbe te kis csintalan szörnyeteg!-Nevettem, de végül mégis csak felengedtem őt a víz alól, majd megcsapkodtam mellkasát, de nyilván semmi erőt nem adtam bele. Nem akartam megverni.
-Miattad is csak a fejem fáj, te kis nyavajás! Ha harc, hát legyen harc!-Vigyorogtam.-Ezennel elindítom a szivató párbajt!-Mutattam felé, akár egy gonosz uralkodó a kivégzendő szolga felé a filmekben.
De persze csak később. Most még pihenni akartam, így újfent csak ellazultam a vízben és élveztem a nyugalmat.

Még egy jó ideig elvoltunk kényelmesen a vízben, csipkelődtünk kicsit, aztán tovaszálltunk. Még rengeteg látogatni való volt, ide is bármikor vissza jöhettünk még, szóval úgy döntöttem öltözzünk fel és ideje felfedezni a többi látnivalót is.
Elvégre a hajó hatalmas, számtalan lehetőséget tartogatott még nekünk, amivel az elkövetkező napokban élni kéne. Biztos voltam benne minden kedvünkre valót ki fogunk tudni használni nem egyszer.
Miközben tova sétáltunk, egyszeriben belefutottunk egy karaoke bár részlegbe, aminek különösen örültem, ugyanis szerettem énekelni, szerepelni pedig még inkább. Szóval... egyértelmű volt, hogy élni fogok ezzel a lehetőséggel, így csillogó szemekkel vártam rá, hogy mikor kerülhetek sorra, és mikor végre felszabadult a mikrofon le is csaptam rá, hogy daloljak egy kicsit. (A Tennant-féle Musical részlet!) Ki mással, mint a fickóval, aki a festményeimet értékesít? Gabriellel az oldalamon énekeltem egy duettet a Blackpool c. sorozatból. Legalább az illett a hangunkhoz és a stílusunkhoz is, szóval tökéletes választás volt. Hozott egy jó kis angol pop stílust a terembe. A jó hangulat pillanatok alatt meglett. Nekem és Gabenek biztosan, de ahogy elnéztem voltak jó páran, akiknek tetszett az előadásunk.
Mikor ezzel megvoltam, Shane felé dobtam egy mikrofont.
-Na gyerünk Mr. West!-Szóltam az én mikrofonomba.-Valami remek dalt csak ismersz! A Flashdanceből a Maniac?-Nevettem fel.-Talán csak egy kis biztatás kell neked? Gyerünk! Nathan! Nathan!-Skandáltam kezdetben én, majd Gabriel, aztán már Jim is, annak barátja és beszállt a szivarkirály Anthony is, majd sorban egyre többen is az ő nevét skandálták, én pedig felintettem a színpadra.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Sejtettem én, hogy nem fogja ezt annyiban hagyni. Már csak amiatt is mertem pimaszkodni, mert a botocskáját is a kabinban hagyta, az úszónacijában, meg jó, ha ő elfér. A merülésére odasandítottam, mert nem voltam tőle egy fél méterre sem. De arra nem számítottam, hogy lefog húzni a víz alá. Így kicsivel kevesebb levegővel bírtam, de mivel jó kondiban vagyok, azt gondolom jobb is a tüdőkapacitásom. Mindenesetre még ha az elején nem is tudtam hová tenni, hisz ő előbb gondolná komolyan a fojtogatást, mint sem játéknak, után a víz alatt is felröhögtem, ami miatt nem is volt baj, hogy utána feljöttünk a felszínre. Sok időt mondjuk nem hagyott, de mivel úgy gondoltam ez most csak játék - meg hát amúgy sem hagynám senkinek, hogy kinyírjon - ezért egy ponton túl elkaptam derekát a víz alatt és ahogy feljöttem ő a vállamon landolt, ahonnan hátra dobtam, vagy inkább ejtettem. Biztos a kávé és a töménytelen cukor, de életemben nem hallottam még ilyen aranyosan káromkodni. Nem tudom honnan jött belőle egy a gyerek feeling, de vicces volt. Nevetve hagytam, had csapkodjon, max a vizet fröcskölgette, de különösebb erőszak itt nem történt. Én meg addig a derekát fogtam, és bár nagy volt a kísértés, hogy párbaj címszó alatt lehúzzam az alsóját és elhajítsam, nem tettem. Még a végén tényleg megharagszik.
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Elég csak rám nézni, én maga vagyok a szivató király! - nevettem rajta, e addig én sem kínoztam, amíg nem intett, hogy kezdhetjük. Ellenben sokszor elsandítottam felé, mert sosem tudhattam, hogy ez mikor lesz. Egy idő után aztán felhagytunk az ázással, amúgy is kezdtek többen lenni. Szóval visszamentünk a kabinba és miután kicsit megszárítkoztunk, illetve fel is öltöztünk - én ezúttal passzolva az öltönyt - elindultunk szétnézni. Azt láttam, hogy bárpultok szinte mindenhol voltak, ami nem meglepő, hiszen a gazdagok még a csóróknál is jobban szeretnek alkoholizálni. A karaokera viszont nem számítottam.  Bár amilyen szórakozott volt, sejthettem volna, hogy befogunk oda is tévedni minimum egyszer. Hagytam előre menni, mert én aztán nem vágytam se fellépni, se a színpad közelében lenni, így inkább az egyik bárpultnál tettem le a seggem és koktélozás közben figyeltem. Először csak poénnak vettem, hogy fellép, de mikor tényleg meg is tette nagyon jót nevettem rajtuk. Mármint persze azon túl, hogy állati bátrak voltak, jó volt meg minden, csak hát... ez még is csak karaoke, a szám meg amit előadtak, azt... nem egy nő énekli? Mindenesetre jól átdolgozták.
Már a második koktélnál járhattam, mikor azt hiszem... elindította a párbajt. Nem akartam felmenni, ráztam is a fejem, bár rossz kedvem nem volt. Viszont mivel mindenkit "uszítani" kezdett, nem volt sok lehetőségem, mint vagy kimenekülni, vagy felvenni ellene a kesztyűt. Beadtam derekam, bár a nagy zsivajtól a saját gondolataim nem hallottam, nem hogy még másét. Úgy léptem fel a színpadra, hogy fingom sem volt róla mit fogok mondani vagy... énekelni. Egyik dalt sem ismertem, amiket felsorolt, meg úgy alapvetően semmilyet sem a musicalekből. Ügyes húzás, főni, de ezt még visszakapod. Ó, de még hogy! Jobb híján egy kalóz dal mellett döntöttem, amit még egy kanadai bárban énekeltünk a többi kollégával a klubból. Nyilván... pia, erőszak, szex. Nagyjából ez volt a témája. Igazából még az sem jelentett gondot, hogy kicsit piás voltam, mert ott is mindig részegen üvöltöztük a semmibe. A harmadik refrénnél pedig már együtt énekeltünk - kiabáltunk? -, mert semmi bonyolult nem volt a szövegben. Ellenben a színpadról egyszer majdnem leléptem, de nem azért, mert olyan sokat ittam volna, hanem, mert ittam egy mennyiséget, aztán meg még meg is ugráltattak. Ha Liam fent maradt a színpadon és netán még be is csatlakozott ebbe az általa okozott káoszba, elkaptam a szabad karját és akkor már meg is táncoltattam, mintha tényleg egy ide-oda ringó hajón lennénk. Mondjuk... ez így helytálló is... csak nem kalóz hajón voltunk.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

Egy rövid kis játékos tombolás után párbajra hívtam Shanet. Nem, nem haragudtam rá annyira, hogy komolyan ártsak neki, ez csak egy játékos tombolás volt, hiszen ő sem tett semmi nagy szemétséget, csak "kekeckedett" kicsit. Maga a szivató párbaj is csak egy játékos harc akart lenni, puszta szórakozás.
Hamarosan visszamentünk a kabinba, hiszen elég jól elidőztünk, ráadásul mások is szerették volna birtokba venni. Azt sem tartottam egészségesnek, ha mértéktelenül ázunk.
Nem telt sok időbe, miközben a hajót jártuk belefutottunk egy karaoke bárba, ahol én máris elkezdtem élni a lehetőséggel és Gabriellel az oldalamon, ami ha jól láttam még Shane tetszését is elnyerte, nem csak a többiekét. Azt persze nem tudtam, hogy vajon mennyit számított, hogy ittak már egy ideje.
A fő, hogy én jól éreztem magam.
Nem tetszett, hogy láttam őt piálni. Megint túlzásba fog esni. Na se baj, majd lesz valahogy. De, hogy feljön hozzám a porondra, az is biztos. Úgy is lett, meghajolt a többség akarata előtt, így is van, ez a lényeg. Gyere csak!
A dal semennyire sem volt ismerős, igazából annyira nem is tetszett, de ezt kellett szeretnem, ha ő csak ezt ismerte. A refrént hamar meg tudtam jegyezni, szóval egy idő után már közösen dalolásztuk ezt a... ezt a... valamit.
Még a táncba is bele mentem, bár ez a tánc azért más volt, mint, amit Gabriellel táncoltunk, de meg lehetett szokni, mivel elég jó gumiláb voltam. Bár azért akármilyen táncba nem mentem bele...
Sikerült kicsit megizzasztania, de végül csak jól jöttünk ki belőle mind a ketten. Nem, ilyen könnyen nem tudja elérni, hogy megbicsaklódjak.

A kis közös számunk után belé karoltam és a bárpulthoz tereltem, hogy végre nekem is jusson valami kis ital. Egy pohár vörösbort kértem, amit mosolyogva kortyoltam enyhén csillogó homlokkal.
-Hűha... micsoda előadás. Nem néztem volna ki belőled ezt a hörgést, meg ezt a tombolást. Hol tanultál te ilyesmiket?-Kérdeztem a pultnak dőlve.
Épp csak választ kaptam a kérdésemre, elment az áram és korom sötét lett... volna, ha nem szűrődik be némi fény az ablakokon át. Azért csak szűrődik, mert a sötétítő függönyök el voltak húzva, hogy a terem fényei jobban tudjanak érvényesülni. Tulajdonképpen szinte félhomály volt, nem sokat lehetett látni.
Döbbent csend telepedett a karaokebárra.
-Na... mi van már? Mi van most?-Kérdezte egy férfi hang megtörve a csendet, majd egy tompa, visszafojtott, fájdalmas nyögést lehetett hallani.
-Mi volt ez?-Kérdezte egy lány.
Valami puffant, mintha valaki lefejelte volna az egyik asztalt.
-A fenébe, alig látok valamit, húzzátok már el a függönyöket!-Morogta egy férfi hang, majd motoszkálás indult.
A sötétítő függönyöket kis vacakolás után végre elhúzták, majd sokaknak rettegő döbbenet ült ki az arcára. Jim barátom asztalra hajtott fejjel, késsel a szívében, eléggé holtan ült a székében. Kezdtem azt hinni Shannek van igaza és tényleg abba kéne hagynom a barátkozást, mert elég szép ütemben csökken az élő haverjaim száma.
Nade vajon kinek állhatott érdekében megölni?

A dolgot nehezítette, hogy a gyilkos hagyott egy fenyegető üzenetet a hajó kapitányánál, hogy amennyiben bárki is értesíti a hatóságokat a gyilkosságról, akkor felrobbantja a hajót, ugyanis bomba volt rajta elrejtve.
Hogy nekem miért nem sikerül kifognom csak egy olyan hajó utat is, ami békésen és nyugisan telik?
Az áram is azóta visszajött  a karaoke bárban, de mi már nem ott dekkoltunk, hanem a játék termek egyikében, ahol vörösbor kortyolgatás közben biliárdoztam.
-Micsoda nap.-Nevettem.-Nekem tényleg le kéne mondanom a baráti körökről...
Nem, nem sajnáltam Jimet, hogy meghalt, inkább csak zavart, hogy valaki írtja a baráti köröm és az a valaki úgy tűnik a hajón van. Nem, nem minden barátomat egy ember ölte meg eddig, mert sok ember sok féle képen gyilkolta már a haverjaim, sőt, volt, akit én magam öltem meg, de na. Valaki van itt, aki megölte Jimet és ez bosszantja a csőröm.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Nem tudom mi ütött belé, de mióta vízre szálltunk, távol a várostól, meg a két idiótától mintha már is levedlette volna álarcát. Pedig szerintem az is teljesen ő volt, most még is gyerekesebb, mint valaha. Egy percig se nézné ki belőle senki, hogy néhány héttel ezelőtt még ütővel vert agyon másokat, pedig én ott voltam. Most meg úgy nyúztuk egymást a medencében, mintha csak két gyerek lennénk, akik élvezik a nyári szünetet. A pancsolást és a szárítkozást követően pedig betértünk egy karaoke bárba, ami abból a szempontból engem sem zavart, hogy volt italozás, és lehetett nevetni az amatőrökön. Vagy éppen rajtuk. De a lényeg, hogy senki se vette magára a dolgokat, és dobálózni sem dobálóztak, ha nem is tetszett nekik valami. Arra mondjuk nem számítottam, hogy engem is be von, pedig sejthettem volna, hogy még a mai nap elkezdi a kekeckedést, hisz mondta is. Mindenesetre, még ha eleinte nem is nagyon akaródzott rávennem magam, a tömeg miatt cinkes lett volna elfutni, szóval belementem. Nem túl nagy lelkesedéssel, de végülis az ital is segített el lazulni, meg a közepén járva már nem is foglalkoztatott a kellemetlen része. Amúgy sem tartott örökké, és az én nagy örömömre is a bárpultot vettük célba, ahogy lementünk a színpadról.
- Hörgést? Úgy vonyítottál, mint egy kölyök kutya. - vigyorogtam én is bele kortyolva a koktélomba, majd barátibb mosolyra váltva kócoltam hajába. - Csak viccelek, csodás voltál... - jegyeztem meg némi túlzással, de nem akartam, hogy magára vegye, így még egy puszit is kapok a fejére.
- Kanadában nem csak juharszirup van ám. Ott is vannak bárok, hangos emberkékkel. Még karaoke sem kell hozzá, hogy néha rá zendítsünk... - válaszoltam végül el is engedve, miközben megint az italom után nyúltam. Az utolsó kortyot tudtam le torkomon, mikor elment az áram. Fasza... az, hogy egy ilyen hajó kifogy a rákból egy dolog, mert itt mindenki minimum azt reggelizik, de hogy behalljon az elektronika, az már gáz.
- Szép... remélem kárpótolnak majd valamivel a kellemetlenségért... - morgom, bár szerencsére telefonom nálam, így annak lámpáját használva azért ellátok valameddig, ahogy gondolom mások is. Ha nem kapcsoltam volna be, akkor átnyúltam volna a pulton és kicsórtam volna valami ihatót a pult alól, de így nem. Mire ismét beterítette a fény a helyet, valaki kipurcant. Először nem tudtam ki, mert mindenki körbe állta, meg az asztalon is feküdt, de Liam felvilágosított róla, hogy az egyik haverja. Nesze, mondtam én, hogy gyilkolják a haverjait. Bár úgy tűnik nem különösebben kavarta fel. Én is vállat vonok rá, bár azért nem árt az óvatosság, mert akár még mi is lehetünk áldozatok. Talán tényleg abba kéne hagynom az ivászatot mára.
- Nem tűnsz túl idegesnek... - jegyzem meg a billiárd melletti asztalnál, keresztbe tett lábakkal az asztalon és a székkel hintázva kicsit, miközben kis pereceket ropogtatva figyeltem. - A végén még azt fogom hinni, hogy heccből te ölöd őket... - teszem hozzá, majd kérdőn összevonom szemöldökeim. - Nem félsz, hogy a következő áldozat a szeretőd lesz? - kérdem, miközben felkelek a székből. Lehet nem a legjobb az időzítés, de ideje, hogy most én hozzam helyzetbe, ha bár nem épp oly módon, mint ahogy ő tette. Szóval mikor épp a golyókkal játszott, odasétáltam az italához és belecsepegtettem néhány cseppet a hozott szerből. Elkeverni sem kellett, hiszen folyadék volt, ráadásul színtelen, szagtalan és íztelen. Baja nem lesz tőle, maximum egy kicsit melege lesz, kábább lesz eleinte, aztán valamivel több étvágya a szexre, mint, ami jelenleg van neki. Mert szerintem most még mínuszban is van. Alkoholban amúgy is gyorsabban kifejti hatását, és amikor már eléggé bizsereg, biztos felhívja vagy keresni kezdi a palit. Nem csak visszakapja a karaoke-t, de amellett, hogy örömet is szerzek neki, még a játékot is megnyerem. A kis üvegcsét visszarejtem a zsebembe és lassan körbejárom a biliárd asztalt, mintha eddig is azt tettem volna.
- Szerinted tényleg van bomba a fedélzeten? Az a hülye képes volna felrobbantani magát is? - dobom le magam végül a székbe.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

Megjegyzésére felé sandítottam, de aztán megkaptam a nekem járó buksi simogatást és puszikát is, így teljes mértékben elégedettnek éreztem magam. Hát igen, tudom, hogy csodás vagyok.
-Semmit nem tudok Kanadáról.-vontam meg a vállaimat.-Amerikát ismerem, Angliát, leginkább London környékét, meg valamelyest Skandináviát, de ott is inkább csak Norvégiát. Nem vagyok egy nagy világjáró, vagy Földrajz tudós, elég sok minden ideköt Amerikába és főleg New Yorkba.
Az áramszünet miatt felkaptam a fejem. Nem tetszett, de biztos voltam benne, hogy nem tart örökké. Azért szép lenne, ha csak úgy elmenne az áram egy jó időre.
Mikor a függönyöket végre elhúzták, szemeink elé került a hulla is. Shane felé pillantottam.
-Hát ennyit a jó öreg Jamesről. Szerintem fel kellene hagynom az ismerkedéssel.-Mondtam, majd sóhajtottam és megittam a maradék borom. Kedvem támadt volna nevetni, de nem tettem, mert nem akartam tudatni az emberekkel, mennyire mulattat a helyzet.

A biliárd teremben "lövöldözni" kezdtem a golyókat, közben néha-néha Shanet figyeltem, miközben Ő beszélt nekem.
-Valóban öltem már meg, de okkal tettem. Ellenben most nem én tettem.-Mondtam diszkét hangtónusban, mert azért voltak mások is a környéken.-Nem vagyok ideges. Azt hiszem nincs rá okom. Nem én kellek neki. Gondolom. Ha meg mégis, akkor előbb rajtad kell átverekednie magát, utána velem kell megmérkőznie. Én pedig... nos tele vagyok fegyverekkel, szóval nem lesz könnyű dolga. De ha meg kell halni, akkor meg kell halni.-Nevettem fel.
Kérdésén elgondolkodtam és méregetni kezdtem őt.
-Hmmm... nem. De ha mégis, majd keresek másikat.-Hahotáztam kicsit.
A boromba kortyoltam, néha utána pillantottam, miközben körülöttem körözgetett.
-Nem állnál meg végre egy ponton előttem, ha már velem beszélgetsz? Ne körözgess körülöttem, nem fogok forgolódni.
Mikor végre megállt előttem, újra a borba kortyoltam, majd sóhajtottam, mikor meghallottam kérdését. Ostoba kérdés volt.
-Miért ne lenne képes? Én is felgyújtottam magam, mikor vesztésre álltam egyszer. Úgy voltam vele, inkább pusztuljon a testem, minthogy elfogjanak és örökre bezárjanak egy börtön legmélyebb magánzárkájába, vagy villamosszékbe ültessenek. Fogtam egy üveg alkoholt, leöntöttem magam és meggyújtottam. Tudtam, úgyis újjá születek. Új testem lesz, amiben folytathatom harcom Krisztus ellen. Félig-meddig úgy is lett. Meg nem haltam, de kaptam egy új testet. Szerintem bárki képes lehet rá, hogy lemondjon a testéről, vagy, ahogy te fogalmazol, az életéről. Tudod... halál nincs, csak lélekvándorlás. A halál csak ideiglenes állapot. Egy pillanatnyi állapot az élet körforgásában. Szerintem nem kell őrültnek lenni egy ilyen tetthez, csak elszántság kell hozzá. Tán... félsz, hogy megsemmisülhet a tested a robbanásban?-Vigyorogtam.-Bár megértem. Egy ilyen testért kár lenne. De szerintem, ha meg is semmisülne, akkor is egy vonzó testet kapnál cserébe.-Mosolyogtam.-De ne félj, nem halsz meg végleg.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Nagyon ügyeltem rá, hogy ne vegye észre, mikor kiszúrok vele, ugyanakkor néha beszéltettem is, hogy a mászkálás se tűnjön gyanúsnak.
- Hát nem tudom... Akiket megöltél azok valószínűleg nem voltak a barátaid... Barátokat az ember nem öl. Max kamu haverokat. - vonok vállat, mert én így gondolom, ekkor tájt álltam fel és kezdtem elkörözni, meg ugye egy kicsit feldobni a borát. Ittam volna én is, de kellett ennyi józanság, hogy lebuktassam.
- Jah, én meg tuti megölöm... de akkor is. Ki tudja, hány cimborád purcan ki addig? Ha ennyire félvállról veszed a haláluk, talán nem is olyan fontosak, tehát nem is barátok csak... üzlettársak... Ez azért elég szomorú. Mármint, hogy nincsenek barátaid... - paskoltam meg hátát, mikor épp mögötte mentem el. Közben elmosolyodva figyeltem, hogy azért fogy a bora rendesen.
- Ja... nem is tudom miért kérdeztem. Ha a nem létező barátaidról így vélekedsz, mit neked egy másik szerető... - vonok vállat újfent, s mikor elérem a megcélzott golyót, egy laza mozdulattal odébb lököm pár centire, hogy ne tudja belőni a lyukba. Aztán vissza is gurítom a helyére. - Ez bizony mellé... - somolygom, majd felnézek rá. - De legalább a lyuk érzékeddel nincsenek problémák... - vigyorodom el, majd figyelmeztetésére megadóan felemelem kezeim és leteszem a seggem vissza a székre.
- Aham, hát ez... teljesen hihető sztori... Meg úgy tökre jó dolog ezekre alapozni... - válaszoltam kételkedve, majd kérdésére felvonom egyik szemöldököm.
- Még szép! - felelem, miközben felhúzom felsőm és megsimogatom a kockáim. - Ezeket itt nem boltban vettem, hanem kemény munkával szereztem. - panaszkodom, majd leengedem a pólóm, miközben elsandítok felé az újabb korty után. Elmosolyodom, majd tovább majszolom a pereceket. - Hozzak neked még egy pohárral? - kérdem, miközben jobb dolgom híján, ha még nem sikerült eléggé kihoznom sodrából az előző játékommal, elkezdtem dobálni perecekkel. Leginkább arra hajtottam, hogy a felsőjébe dobjam, vagy a célzott labda elé, de a halántékát vagy homlokát is eltaláltam néha. - Ha nem is szeretsz szexelni, minek neked szerető? Azt hittem azoknak az a lényege, hogy kiélhesd magad... - kérdeztem, miközben továbbra is a perec dobálással szórakoztam.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

-Mindenkit meg lehet ölni, ezt jegyezd meg. Ellenséget, idegent, havert, barátot, szeretőt, szülőt, minisztert, Krisztust, stb.-t. Nincsenek határok, tiltások, csak finnyás gyilkosok.-Nevettem.-De tény, hogy nekem nincsenek olyan mély érzelmi kapcsolataim, mint... nem is tudom... annak az ipsének ott, vagy John Doenak, vagy Ricky Martinnak, vagy nem tudom. Másoknak.-Gesztikuláltam a dákóval a kezemben.
Láttam, hogy kicsit gondban a van a fogalmakkal, hogy ki a barátom, ki az üzlettársam, ki-ki egyáltalán.
-A barátaimnak hívom azokat az embereket, akikkel jó viszonyban vagyok. De ez nem olyan barátság, mint ami mondjuk Bud Spencer és Terence Hill között volt. Csak, hogy hozzak egy példát. Az üzlettárs megint más. Jimből nem volt pénzem, csak néha összejártunk. Csíptem a gondolkodását. Az üzlettársakkal nem kell jóban lennem, ott csak a pénzt nézem.
Lőttem volna a dákóval, de már csak a semmibe vágott bele a bot vége. Mogorván sóhajtottam, majd mikor visszagurította újra megpróbáltam. Most már sikerült.
-Mókás egy fickó vagy... Tedd ide a fejed.-Mutattam a dákó elé.

Végre visszaült a székre és nem körülötem kóvájgott. Felé pillantottam, mikor kérdezett, majd levezettem neki a gondolataim, amiket láthatóan kétkedve fogadott. Hát ez van. Nem mindenkivel lehet azonos a gondolkodásmódom ilyen téren. De ha Gyda itt lenne...
Vigyorogva néztem a kockákat, majd megittam a maradék borom.
-Nahát ezt jó hallani. Hát elég látványos eredmény lett az biztos. Mutatós. Lehet gyakrabban kéne villogtatnod.-Nevettem.
Kérdésére a boros pohár felé pillantottam.
-Kösz nem kell. Egy gyilkos van a hajón, aki nem én vagyok. Ilyenkor jobb óvatosnak lenni.-Mondtam, közben egy cigin kezdtem el gondolkodni, de azt itt nem lehetett.
Gondolataimból egy perec hozott vissza a valóságba. Majd még egy. Pislogva néztem rá fel, hogy most mégis mit művel.
Odaléptem hozzá és kezeire fogtam.
-Fejezd már be!-Morogtam.-Amúgy kérdésedre a válasz: Szoktam szexelni, csak ritkán. Nem kívánja mindenki óránként, mint egyesek.-Elengedtem kezeit.-Még egy perec és a dákót a seggedbe dugom.-Morogtam.
-Menjünk cigizni...

Célba vettem a hajó fedélzetét, közben már elő is kotortam egy szál cigit, amit meg is gyújtottam, mikor már a friss levegőn voltunk. Az emberektől távol állva szívtam meg.
Akkor kezdtem csak magam kicsit érdekesen érezni. Melegem volt és furcsán könnyednek éreztem magam. Érdekes volt. Még a hűs óceáni szellő is érdekesen hatott most.
Kifújtam a füstöt, majd Shane felé fordultam.
-Neked is meleged van?

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Elméletileg igen. De gyakorlatilag, aki iránt érzel is valamit, esetleg szeretetet vagy szerelmet, meggátolja, hogy meg is tedd. Ez alap és megkerülhetetlen. Viszont arra már találtak nevet, aki mind ezekre nem képes. - magyarázom meglátásom, amit azért tudományosan is alá lehetne támasztani, az ő elméletével ellentétben. Nincsenek mély érzelmei ez tény, bár olykor elég vegyesen törnek elő belőle, és azért vannak kivételes pillanatok, amikor konkrétan a homlokára van írva, hogy épp fortyog a dühtől vagy... tudom is én, éppen örül. Az pedig, hogy képes zavarba jönni bizonyos bókokra, azt jelenti, hogy igenis tudnak szeretni... csak... franc tudja miért tartózkodik ettől ennyire.
- Akikkel jó a viszonyod, az azt jelenti, hogy kölcsönös a dolog, de te nem érzel irántuk max egy nagyon semleges, éppen csak szimpátiának nevezhető dolgot, az viszont távolról sem barátság. Mondjuk a te elképzeléseid alapján lehet, hogy ilyen szintben méret ezeket a dolgokat, akkor pedig nem is győzködlek... - vonok vállat, mert ilyenkor felesleges is plusz köröket futni, hisz mindketten másként képzeljük el a dolgokat, ergo ahhoz is tartjuk magunk, mindegy mit gondol a másik. Mindenesetre a csipkelődéssel nem hagytam fel. Függetlenül attól, hogy csúnyán megüthetem a bokám, szeretem piszkálni. Mintha csak ezer éve ezt csinálnánk. Nevetve megjegyzésén léptem odébb rápaskolva a fenekére. Remélem akkor is épp ütni próbált. Ezután viszont tényleg ledobtam magam a székbe és onnan figyeltem.
- Ugye? - csapkodom meg kicsit pocakom, majd vissza is engedem a pólóm. - Hát én mutogatnám, de valaki mindig öltönyt akar rám húzni... - biccentem oldalra kissé fejem, miközben felé mosolygok. A kérdésem nyomán a boros pohárról, én is rá pillantottam, kijelentésére viszont felnevettem.
- Ahj, de Liaaam... nem az előbb mondtad, hogy ha meg kell halni, akkor meg kell halni... Legalább elzsibbadva teszed. Lehet fel sem fognád... - mosolygom, de végül megemelem kezeim. - De te tudod... én csak felajánlottam.
A perec dobálás nem csak jó ötletnek tűnt, de az is volt. Újfent elnevettem magam kis nyuszi haragján. Komolyan, ilyenkor a legaranyosabb... A következő kijelentése pedig csak hab volt a tortán, alig bírtam abba hagyni a röhögést. - Ugye tudod, hogy az nem számít szexnek, ha zuhanyzás közben néha megsimogatod magad vagy olykor-olykor a nacidba nyúlsz... - kuncogtam, ami alább is hagyott volna, ha nem jön a dákóval. Ő kapott drogot, de én fogom itt halálra röhögni magam a végén. - Szóval inkább játékszerekkel szereted? Hmm... pedig a házban semmit nem találtam, amit használhatnál... Gyanús vagy nekem... - vigyorgom, mert lehetetlenség most komolyan venni. De azért bólintottam neki, és kimentem vele cigizni, bár én nem gyújtottam rá most az egyszer, mert készenlétben akartam lenni, amikor eljön az idő. Odakint a falnak dőlve nézelődtem, olykor felé is néztem, akkor láttam, hogy kezd kipirulni. Na kezdődik... Beharaptam ajkam, hogy elfojtsam a vigyorgást, és próbáltam nem felhívni rá figyelmét a jelenségekre.
- Öhm... de... Szerintem csak az időjárás... Lassan induljunk vissza a kabinba, ott legalább jó a légkondi. Hátha már a szeretőd is ott vár egy szál semmiben, egy rózsával a szájában. Ígérem nem fogok leskelődni. Majd kintről vigyázok rátok, amíg kijátszátok magatok... - mosolyodom el, de már előre látom, hogy nem fogom tudni sokáig húzni, mert előbb vagy utóbb elröhögöm magam. - Vagy ha elmondod hol keressem... szólhatok neki, hogy a kabinban várod...

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

-Nem hiszem, hogy igazad lenne. Gondolj bele, mikor az ezer éve boldog házasságban élő emberek  között történik valami. A szerető férj, aki a csillagokat is lehozná az égről a nejének rajta kapja mondjuk egy megcsaláson, és dühből megöli. Ott hol volt akkor a szeretet, meg a szerelem gátló ereje? Igaz, utána éveken át sír a börtönben a tette miatt, de megtette. Jó, értem, persze, én nem is akarom magam ezekhez az emberekhez hasonlítani, csupán csak egy ellenpéldát akartam hozni a te bullshitjeiddel szemben.
Ezt tisztáztam, de hamarosan jött új tisztázni való is. Bár most nem mondott hülyeséget.
-Tudod a barátság olyan, mint a haza. Mindenki számára mást jelent. Van, akinek az a hazája, ahol éppen lakik. Mondjuk.. Svájc. Adam kinn él Svájcban, neki az a hazája. Van, akinek az a hazája, ahol született. Adam Angliában született, ott is élt mondjuk húsz évet, de kiköltözött Svájcba, ennek ellenére, neki Anglia a hazája. A barátság is ilyen. Kinek mit jelent, ki, hogy érzi, hogy éli meg. Ezen kár is vitázni. A szimpátia nálam megint más. Szerintem ne akard megérteni a gondolataim, úgyse sikerülne. Csak fogadd el.-Nevettem, majd már csak vigyorogtam rá után.
A perecdobálás után újabb szóváltás következett, ám láthatóan nem ért neki a szép szó és továbbra is csak neveletlenkedett. Éreztem, hogy ez a beszélgetés olyan mederbe fog terelődni, ami egyikünk számára sem lesz kedvező. A testőröm egyre ízléstelenebb, tolakodóbb és elmondhatatlanul zavaró szavaira, mondataira egyre jobban ment fel bennem a pumpa, így a nyuszi haragom pillanatokon belül éles dühbe ment át és mire már észbe kaphatott volna, már szájba is vágtam, de egyelőre csak a tenyeremmel, majd fenyegető tekintettel másztam az arcába. Úgy látszik még mindig kell a magas fokú szigor.
-Fejezd be az ízléstelen kekeckedésedet, vagy itt helyben széttöröm az állkapcsod és nem lesz, mivel kacérkodnod és döntened magadba a piát. Hamar elintézhetem neked, hogy csak szívószállal tudj inni és motyogni is csak a fogaid között szűrve tudj!-Kiáltottam rá és állához illesztettem a dákót, jelezvén, hogy ha nem vesz vissza magából, akkor azzal kapja a következőt.
Igen hamar minden szem rám szegeződött, így jobbnak láttam, ha nem itt folytatjuk. Elléptem tőle, a dákót félre tettem a biliárdasztalra, majd el is hagytuk a termet.

Nekem jót tett a friss levegő, remélhetőleg neki is jót fog tenni, ám én igen hamar kezdtem furcsán érezni magam. Úgy látszik hatásos volt a nevelő célzatú szájonverés, mert már csak visszafogott poénkodás jött belőle. Ez haladásnak bizonyult. Esküszöm, neki ez megy az agyára. És még nekem van róla papírom, hogy bolond vagyok. Akkor Ő mi?
Sóhajtottam, bár nem hittem benne, hogy az időjárás az oka. Kamu duma...
-Lehet beteg leszek.-Mondtam és megindultam a kabin felé.-Talán valami hormon probléma, vagy... pszichés...? De nem is vagyok szorongós, teljesen egészséges vagyok mentálisan. Megmosom az arcom és kicsit befekszem a légkondi alá. Attól majd jobban leszek. Csinálj nekem egy jó hideg limonádét.-Mondtam belépve a kabinba, ahol egyből egy csapot kerestem, hogy megmossam az arcom.
A konyhába engem követő Shane felé pillantottam, majd újra arcomba paskoltam némi vizet.
-A fene... tiszta rohadt egy nap...-Morogtam és levettem összevizezett pólóm.

If we’re both going crazy, then we’ll go crazy together, right?

Nem mintha nem tudtam volna példáját is kimagyarázni, de nem tettem. Fárasztó lett volna órákig erről vitázni. Ahogy a barátság témát sem feszegettem tovább. Még a végén addig osztjuk az észt a másiknak, hogy felkapja a vizet és nekem esik. Bár erre nem gyakran volt példa... azért... nem hülyeségből mondom. Kész csoda, hogy még neki dolgozom. Én is felmondhatnék persze, de ő is kirúghatott volna már. Az elcsattanó pofon pedig apró figyelmeztetés, hogy megint átléptem azt a bizonyos határt. Nem mondom, hogy ez változó, de néha többet, néha kevesebbet enged belőle. A legviccesebb az, hogy simán elkaphatnám ilyenkor a csuklóját, sőt ha nem is egy kézzel, de akár fájdalmat is okozhatnék neki. Még sem teszem. Mert nem tehetem. Ő a főnököm. Amíg pedig ilyen jól fizet, azt hiszem az is marad. Viszont így aligha lesz fair a párbaj. Még jó, hogy a boros pohara már legalább üres. A fenyegetését most elengedem a fülem mellett, főleg, mert tudom, hogy jelen pillanatban - még így néhány koktél után - sem volna esélye ellenem. És mégis... mégis nekem kell meghunyászkodnom. Mondjuk ez szerintem minden testőr helyzetében így van, hisz erősebbnek kell lenniük a védett emberkénél. A pofon és a fenygetést követően visszafordítom fejem és rá nézek.
- Rendben. Bocsánat. - válaszolom közömbösen, bár a tekintetem nyilván látszik, hogy kb. nulla életkedvvel teszem és legszívesebben rajta mutatnám be azt, amit elmondott. Még jó, hogy ilyen türelmes vagyok... alkalomadtán ugye.
Odakint már panaszkodott a drog kellemetlen hatását illetően, és bár elárulhattam volna neki az igazat, még talán jól is szórakoztam volna rajta, lehet még ki tudná hányni, és ha előbb kitisztul nagy bajban lennék. Szóval maradjon csak abban a tudatban, hogy beteg lesz.
- Jó kis nyaralásnak nézünk elébe... - jegyzem meg halkan karba tett kezekkel még mindig a falnál. Poénosan megjegyeztem volna, hogy biztos a változó kor, vagy a női gondok, de akkor lehet megint megütött volna, és nem, nem úgy, mint a medencébe. Abba pedig inkább bele se menjünk, milyen a mentális állapota... Visszamentünk a kabinba, vagy is csak ő, mert hogy őfelsége limonádét akart, azt pedig a kabinban citrom nélkül aligha lehet csinálni. Szóval elmentem az étkezőbe és kértem egyet. Míg pedig ott álltam elvetemült gondolatom támadt. Lehet mire így is odaérek már a szeretőjével hancúrozik, de gondoltam a pofon helyett inkább kicsit felturbózom az eseményeket. Szóval útfélen a kabin felé, ügyelve rá, hogy menet közbe senki se lássa, csepegtettem még az italába, nagyjából annyi mennyiséget, mint amennyit a borba is. Mikor visszaértem, nagy meglepetésemre még sehol nem volt senki, rajta kívül. De ő már félpucéran. Legalábbis érkeztemkor vette le felsőjét. Odanyújtottam neki a limonádét, de ha épp el volt foglalva, akkor a pultra tettem. Majd szintén a pultnak dőlve figyeltem, ahogy mosakszik. Néha meg kellett mozgatnom szám, hogy nehogy mosoly kúszon rá, de nehéz volt megállni.
- Talán csak folyadék hiányod van... a limi majd jót tesz. - biccentettem fejemmel az ital felé, de akkor már alsó ajkam is beharaptam végére. Konkrétan alig vártam, hogy a dolog a tető fokára hágjon. Így inkább felvettem a földre dobott vizes pólóját, és elvonultam a szobába, azzal az ürüggyel, hogy kiterítsem valahova, és közben kivigyoroghassam magam. Ha ez most nem derül ki, akár máskor is bevethetem rajta, sőt... egy-két kevésbé erős szert is. Legalább kordában lesz tartva.

Cale & Shane

Az Atlanti Hajóút

Mosakodtam és mosakodtam, mikor végre megérkezett a limonádéval. Elvettem tőle, majd le is döntöttem a felét, majd Shane felé fordultam.
-Te szent vidámpark, hogy te milyen hülye pofákat tudsz vágni.-Jegyeztem meg neki homlokom dörzsölve. Hol meglepett, hol vihogásra kész, pedig most lett elkenve a szája, ráadásul élete legjobb főnöke sem épp a legjobb passzában van. Hát hol van ennek az ipsének a zárójelentése?
Távozott a pólómmal. Talán jobban is teszi, rá fér egy kis gondolkodás a sarokban.
Kiittam a limonádét, majd a pultra fogtam és előre dőlve sóhajtottam egy mélyet, majd nyögtem is egy furcsát. El nem tudtam képzelni mi a fene történik.
Még egy utolsó mosakodást csináltam, egyre inkább tombolt a hőhullám, de lassan a nagy mosakodásban már a nadrágomat is eláztattam. Káromkodtam is.
Elvonultam Shane után, majd zavartan pillantottam felé. Nem igazán voltam teljesen öntudatban... olyan... más volt most rá nézni. Furcsa érzés volt, amitől ki is száradt a szám, pedig nem rég ittam. Furcsa, melengető, izgató. Nem értettem mi történik, de jelen pillanatban nem is akartam. Talán az a felem, aki eddig jelen volt elment valami utazásra, az a valaki, aki pedig helyette volt nem igazán ismerte azt a valakit, akit hátra hagyott. Mintha nem is én lettem volna, de mégis én voltam.
Egy ideig csak ölbetett kezekkel álltam és néztem, közben elég furcsa gondolatok kavarogtam a fejemben. Ilyen gondolataim már nagyon régen nem voltak és nem is nagyon kacérkodtam eddig hasonlóakkal.
Fújtattam kicsit, majd beljebb sétáltam. Olyan érzésem volt, mintha egy kiéhezett negyvenes nő lettem volna, aki a nála dolgozó kanos szerelőhöz sétált be a fürdőszobába, miközben az éppen róla fantáziált munka közben.
-Na, ki teregetted a pólómat?-Kérdeztem, majd fenekemmel az asztalnak támaszkodtam, kicsit talán fel is ültem rá.-Én ügyetlen... még a nadrágomat is megáztattam kicsit.-kocogtattam meg kicsit az asztalt, miközben kissé ködös pillantásokat vetettem felé. Megdörzsöltem szemem és megnyaltam kiszáradt szám is. Valami volt az Atlanti-Óceán levegőjében....