I'm searching to behold the stories that are told

Morózusan összevont szemöldökkel bólogatok helyeslőn a feltételezésére. Összességében sikerül megalkotnia a helyes képet, én inkább a kérdéseimből építem a váramat. Elgondolkodva nézek a laptop irányába, majd vissza rá.
- Tudom, hogy üresnek fogja érezni azt, amit most mondok, mert általában én is így érzek ilyen esetekben, de Richard valószínűleg akkor is meghal, ha beszél magával. Túl sok mindent tudott, el kellett hallgattatniuk. - együttérző a jelenlétem, kifejezésképpen megérintem a felkarját, támogatón. Nem lehet ezt a fajta bűntudatot eltűntetni, - én is próbáltam - de erősnek kell maradni. - Egyszer egy bölcs ember azt mondta nekem, hogy nem menthetünk meg mindenkit. - bátorító a pillantásom, közben pedig őt idézik a szavaim. Ha sajátommal nem, talán az övével elérhetem, hogy ne sanyargassá magát.
- Számomra is ez az, ami homályos. Egy ilyen bizonyítékkal lebuktathatta volna őket. Mégsem tette. Mi van, ha az a bónusz játékos rejtette el ott? Hogy így is úgy is, besarazza végül őket? - teszem fel hangosan is a kérdést, ami foglalkoztat. Bár való igaz, önmagára is felhívta volna a figyelmet, de mivel semmilyen nyomunk sincs egyelőre őhozzá és mégsem vádoljuk gyilkossággal - egyelőre - szinte tiszta.
- Valószínűleg nem fogják engedélyezni, hogy én hallgassam ki, mert még az ügyet is elvették... De ha igen, örülnék, ha ott lenne velem. - egyetlen bennfentes pillantással megosztom vele a legbelső igényem, de akkor betörés történik. Jules szavai azonnal felébresztik minden védelmező ösztönöm és tudásom az ilyen helyzetekre való tekintettel. Újabb csörömpölés és hangosodó léptek. Nincs rajtam mellény, ha ő az, akinek gondoljuk: fegyvere van. Megköszörülöm a torkom, és magabiztosan előre billentem a fejem. A vélt forrás és Dr. Renard között helyzkedem.
- A nevem Jennifer Adler, FBI. Először és utoljára szólítom fel, hogy feltartott kezekkel jöjjön elő. - a hátam mögött a telefonom átnyújtom a férfinak. Nem adok pontos utasítást, számomra másdolagos ebben a feszült pillanatban, kit értesít. De értesítenie kell valakit, mert a gyilkos van itt.
- Nem. - hahotázik valamelyik sarkon túlról. Férfi hang. Nem mozdulok, a fegyver előre tart. Szemrebbenés nélkül fogom lelőni, elhatározom, ha nem mozdul. Eközben fejemmel a kanapé mögé intem Julest. Ha lövöldözés lesz, legyen biztonságban.
- Mit akar, Nick? - abban bízom - bár elég rossz stratégia -, hogy ha a nevén szólítom, felbőszítem annyira, hogy előlépjen a vélt szögből.
- Nekem már különben is mindegy. Halott vagyok. - ez utóbbi két szó némi kételyt támaszt bennem és egyetlen másodperc töredékére megkeresik szemeim Jules-ét.
- Nem akarom megölni. - mondta ezt fegyverrel a kezében a nyomozónő, mulatságos.
- Nem számít egyikőtök sem! Ha meg tudja, hogy ilyen sok mindent... A fenébe. Meg kell halnotok. - újra nevet, én pedig kissé leeresztett karom ismét kifeszítem.
- Kiről beszélgetünk? - kérdezem.
- Nem, nem, nem lehet. Dögöljetek meg ti is! - sír? Vagy nevet? Nem tudom eldönteni, és lehetőségem sincs rá, mert egy torz grimasszal megindul a szemközti folyosó egyik nyílt ajtajából. Lő, sokat. Megbújok én is az egyik fotel mögé. Szerencsére nem tanult a fegyverhasználatról, nem magabiztos és ezért ügyetlenül céloz. Én azonban nem. Eltalálom a mellkasát, egyszer. De az elegendő hozzá, hogy hanyadt vágódjon. Ekkor futásnak eredek, hogy a fegyverét elrúgjam tőle. Mellé térdelek és ellenőrzöm a kilétét, állapotát. Egyszóval mindent.
- Dr. Renard. - kérem, hogy értesítsen egy orvosi egységet is a készülékemről, vagy a sajátjáról.


Egy órával később már elszállították a férfit, és én a Dr. Renard házához felvezető lépcsők egyikén ücsörgök. Tekintetem előreeső. Várakozom, de tudom, hogy ezért csúnyán meg fogom járni, ha a Főnök elé járulok, mert ismét sikerült belekeverednem - az ügymegoldásától függetlenül. Nincs hozzá kellő hangulatom, hogy megkapjam a jussomat, főként, hogy már Wyatt is a csapat része és kizártnak tartom, hogy erről ne értesülne minden kolléga.
- Jól van? - kérdem, ha bárhol is feltűnne Jules.

•  Jules     •záróakkordok ♪

Jennifer & Jules

Savanyúan bólintottam. Végülis talán igaza volt. Lehet menthetetlen volt a férfi; előbb-utóbb valaki megölte volna. Vagy Hayward, vagy a rejtélyes harmadik fél, vagy Eve. Nem tudom. Valaki.
Mikor engem idézett, mint bölcs embert barátságos, vidám, tán kissé büszke mosoly csillant meg arcomon.
- Annak a bölcs embernek igaza van. Biztos örül majd, ha megtudja, hogy szálló ige lett a bölcsességeiből.
Felmerült a gondolat, hogy a harmadik fél rejtette el a pendrivet. Igen, annak volt lehetősége. Esélyes volt, de akkor felmerül annak a lehetősége is, hogy lehet megölte volna Nicket, ha úgy alakul. Vagy a börtön, vagy a halál. De lehet mindkettő. Talán öngyilkosságnak álcázta volna és ott hagyta volna a pendrivet, mintha a bűntudat miatt végzett volna magával.

Mikor a betörő és a nyomozónő között kialakult a kellően éles helyzet a nekem adott telefonnal a kezemben elbújtam a kanapé mögé és hívtam a rendőrséget, persze minden percben aggodalmaskodva mademoiselle Adler sorsáért. Csak nem lesz baja?!
Ijedten húztam magam össze, mikor felzendült a fegyver, ki is pillantottam rejtekemből, hogy megnézzem nem-e esett baja a nyomozónőnek, bár aligha tudtam volna segíteni. Egy jól irányzott lövés és minden elcsendesedett, Nick nem harcolt többet. Előléptem, bár kissé sokkhatás alatt álltam a történtek miatt, de mikor felfogtam mit akar bólintottam és hívtam a mentőket, de már ránézésre megmondtam, hogy ebből patológia lesz...


Hamarosan én is előkeveredtem és leültem az ügynöknő mellé.
- Igen. Ahogy elnézem ön is. Csak a stressz és a gyűrődés. Még... soha nem volt ilyen a házamban. Ez most nekem is új volt. És... még nem is igazán voltam tanúja, hogy bárkit is lelőttek volna. Láttam már halottakat, nem is egyet, csak... még nem öltek meg senkit úgy, hogy ott vagyok és hallom meg látom.
De már túl vagyunk rajta, szóval nem lesz gond.
Örülök, hogy végül minden jól alakult. A helyzethez képest. Ám még vannak elvarratlan szálak, amikre nem kaptunk válaszokat és mivel Nick meghalt, talán nem is fogunk egyhamar.
Vajon Eve még él? Ki tudja mi történt vele és ki lehetett az a kopasz, akivel utoljára láttuk a felvételeken... Nem vagyok teljesen elégedett. Válaszokat akarok.
Ezt az ügyet nem fogom tudni elengedni.
Így nem.