Jennifer & Jules

Hetek teltek már el azóta, hogy Nick meghalt, mi pedig lezárhattuk a kettősgyilkosság ügyét. Eve Callaghan azóta sem került elő és az sem derült ki ki volt az a férfi, aki Nickholas Haywardot a rossz útra térítette és miatta elindult ez a tragédia hullám, mely végül nagy nehezen megoldódott.
Bosszantott, hogy az ügy csak részben oldódott meg, hogy nem sikerült teljes körű igazságszolgáltatást nyújtani, így a magam szakálára nyomoztam, de sajnos falakba ütköztem, nem sikerült közelebb kerülnöm az igazsághoz, pedig igyekeztem minden követ megmozgatni.
És, hogy mi lett a Red-Eyed Security sorsa? Richard és Nicholas halála miatt Richard fia örökölte meg a céget, aki végül eladta egy német üzletembernek, aki szintén a biztonsági rendszerek és nyílászárók világában mozgott. A cég új neve Blaulichtsicherheit gAG lett és az új tulajdonosa Jan Urlaub lett, akinek Németországban eddig is ezen a néven futottak a cégei.
Utána jártam ennek a Jannak is, de fedhetetlennek bizonyult, ráadásul a hangja és az akcentusa is teljesen más, mint, akinek a hangfelvételen volt.
Egyszerűen tanácstalan voltam, minden út, amin elindultam zsákutca volt és az sem fért a fejembe mi lehet Evvel. Miért nem látta azóta se senki? Hová tűnt? Shorewood motel. Oda is elmentem, de nem vitt előrébb. Azt bizonyították, hogy ott járt aznap, amikor a hókotró letaszított minket az útról. A motel recepciósa látta őt és vele volt az a bizonyos sportos, kopasz férfi is, akit a felvételen nagyjából ki tudott venni az FBI. Fél napot maradtak az első emelet hármas számú szobájában, majd tovább is mentek.
Fizettem egy kis összeget a motel igazgatójának, hogy megnézhessem a felvételeket, amiken rajta voltak. Elsőnek a kopasz férfit vettem szemügyre, majd Evet. Egyikük sem tűnt idegesnek, amikor a recepción becsekkoltak. Nyugodtak voltak, mintha már semmi gondjuk nem lenne az életben.
Eve elég jó színben volt. Egy utazó táska volt nála, a kopasznál meg egy hátitáska, de szemlátomást Eve nem utazáshoz volt öltözve.
Beszéltem újra a recepcióssal, de nem vitt közelebb a megoldáshoz. Ő úgy írta le őket, mint két régi ismerőst, akik most tértek vissza egy közös európai utazásból. Szemlátomást. De mikor kérdezősködni kezdett, hogy-hogy csak fél napot akarnak maradni, pontosabban kilenc órára kellett nekik a szoba, akkor hárítottak, hogy semmi köze hozzá. Akkor zaklatottnak tűntek és vége lett a nyugodt arcuknak.
Persze mindig vannak, akik csak egy kufirc miatt akarnak szobát, de ők azért ügyeltek arra, hogy ne adjanak ki szobát mindenféle alaknak, akik csak szexelni akarnak, hanem a komoly, több napra maradni akaróknak szerettek lakhatást biztosítani, hiszen abban volt a jó pénz és nem rombolta a motel hírét sem. A recepciós meg akarta tagadni a szoba kiadását, de akkor a férfi fenyegetőzni kezdett.
Minden információt folyamatosan cseréltünk Jenniferrel. Amikor éppen sikerült valami információhoz hozzá jutni, akkor igyekeztünk átadni a másiknak, bár tény, hogy senkinek nem volt könnyű dolga. Mintha szellemek után nyomoztunk volna.

Kezdett egyre ijesztőbb és frusztrálóbb lenni minden és úgy éreztem valami misztikus rémtörténetbe keveredtem. Mint azok a rémfilmek, ahol rejtélyes szörnyetegek ragadják el az embereket és titkos társaságok irányítanak a háttérből. Hát nem létezik, hogy csak úgy elnyelje a föld az embert!
Rettenetesen rossz érzések kavarogtak bennem, úgy éreztem Evet már sosem látjuk élve és úgy éreztem a kopasz férfi sem fog már előkerülni.
Sikerült a motel kameráinak felvételéből képet szerezni róla, de nem szerepelt az FBI nyilvántartásában, sem a rendőrségében, szóval nem egy ismert bűnözőről beszéltünk.
Egyre azon gondolkodtam Eve vajon milyen szerepet tölthetett be a történetben azon túl, hogy az öccse pénzét akarta megszerezni? Mennyit tudhatott Hayward dolgairól, főleg a gyilkosságokról? Ki a kopasz férfi és mit csinálhattak kilenc órán át a motelban és hová mentek onnan? Mi lehetett az utazó táskában?
Az egész történet rejtélyes volt, mint egy igazi vérbeli horror történet, de nem adtam fel. Sosem adom fel, amig az igazságra fény nem derül.

Az FBI beszerezte azokat a szerkezeteket, amiket Nicholasék megbuherálták és kiszerelték azok ingatlanjából, lakásából akik megvették. Csupa pénzes, befolyásos személy, akiket megfigyeltek és biztonsági rendszer is bármikor kikapcsolható volt. Ezen emberek listájából én is kaptam egy másolatot. Nciholas lakásán megtalálták a plusz kulcsokat is, amiket az ajtókhoz készített.



2023. 07. 31.

Egy hétfői nap volt. A késő délutáni órákban tettem le a műszakot az irodámban. Kimentem, elővettem a kulcsaim, becsuktam az ajtót, majd szemet szúrt egy cetli, amikor a zárba akartam dugni a kulcsot. Pont szemmagaságban volt.
"Edenwald - Paratt Ave"
Levettem a cetlit és fontolóra vettem, hogy elmegyek, de aztán eszembe jutott a legutóbbi eset, amikor magam voltam és visszhangoztak a fejemben azok, amiket Jennifer mondott. Hogy vonjam be őt is. Tekintve, hogy Edenwald Bronxban volt, nem is bántam, hogy lesz velem valaki. Hogy őt is beszervezem.
A környék viszonylag ismerős volt. Arra felé volt Eastchester is és a folyó is, nameg a Chrysler cég is és a Dodge.
Felhívtam Jennifert, hogy valaki üzenetet hagyott nekem, talán valaki találkozni akar velünk, talán valami nyomre vezetés. Bárki is volt, tudatosan nekem címezte és ha még csak egy rossz vicc is, én szerettem volna kivizsgálni az ügyet.

Az első, ami szemet szúrt nekem, hogy még így délután hat óra után is rengeteg autó parkol végig a járda mellett, mely mellett egy korlát fut, ami mögött egy erdős terület van. Az útszakasz hosszú volt, de maga a környék szép, főleg a borostyánnal benőtt fák és a nem kis pénzt érő házak. Gyermekkoromban ez egy sokkal leromlottabb környék volt, szépen felfejlődött. Szinte csak ikerházakat lehetett látni, de azok profin meg voltak csinálva.
A Marolla Place felől bekanyarodva egy két szintes társasház volt az első látni való jobbról, balról viszont az erdő. Jobbról vörös téglából épület újépítésű, három szintes ikerházakkal folytatódott a sor, aztán a kép változott. Az ikerházak maradtak, csak már más kialakításban, de ugyanúgy három szintesek voltak. A külcsín volt egyedül más.
Renault cabriommal leparkoltam a korlát mellett egy vörös Volvo mögött, majd kiszálltam és Jennifer felé fordultam.
- Remélem nem csak valaki ugrat minket - mondtam felmutatva a cetlit.
"Edenwald - Paratt Ave"
Igazából fogalmam sincs mit kéne keresni, vagy kit. Semmi más instrukciót nem kaptunk.
- Mit gondol? Az egyik ikerház lesz, vagy az erdőbe kéne bemenni? - pillantottam a borostyánnal benőtt méretes fákra, örökzöldekre és az egészen - ki tudja meddig - járható ösvényre. Nem volt akkora erdő, hogy elvesszünk benne örökre, inkább csak egy zöld övezeti látványosság, de jó sűrűn benőve.

Jules & Jennifer

We both have the same mental disorder, and We are a partner in crime.

Gúnyos fintor jelenik meg az arcán, amikor beszámolok a fejleményekről és arra kérem - mert legalábbis burkolt szándékom finomítom miatta -, most az egyszer engedjen el terepre, anélkül hogy csak gondolnék egyet és követném a saját, makacs fejem. Közelebb hajol, mintha nagy jelentésű titkot osztana meg velem az átlátszó falakon kívüliek miatt. Időnként olyan érzésem támad, mintha attól félne hazaárulást fogok elkövetni, miközben megpróbálom elkapni a bűnözőket. Nem halott kormányok atombombáit kergetem...
- Utoljára. - suttogja. Tudom, én is jól tudom - hogy megkérdőjelezhető a viselkedésem és van már a rovásomon, de végül nem a nyugalom számít, mikor éjjel a párnára hajtja a fejét? Ártatlanul nézem őt, összezárt lábakkal, egyenes háttal.
- Értettem. - aprókat bólintva veszem tudomásul ennek a szónak a jelentését.
- Nem viccelek Jennifer. - már éppen felkelnék, de a keresztnevem csendülése az ő szájából megálljt parancsol. Félig állva, félig ülve fordulok vissza felé. A szoba egy üres sarkát nézem, bár valamilyen igénytelen növény éktelenkedik ott, nem gondolkodom rajta. - Sok van már a rovásán. Én személy szerint értékelem a lelkesedését, de vannak bizonyos tisztázatlan körülmények... - mély levegőre van szükségem, hogy biztosítsam a tartásomat. Nem ülök vissza a székbe, nem adom meg magam. Felkelek és tartom a hátam. Szembe fordulok vele, hagyom a szemkontaktust elnyúlni közöttünk. Vajon tudja?
- Nincs bizonyíték. - lehet, hogy előbb kellene valamelyik golyóstollával elvágnom a torkomat, mint szembeszállnom egy egész hivatallal, az állam jobb kezével. Nem tanulok...
- Nekem elég a szimatuk. Nem fogom megvédeni, ha fegyvertelenül küld háborúba. - a tisztán látás kedvéért? Nedvesítenem kell a torkomon és az ajkaimon is. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Valahogy meg kell nyugtatnom, habár él bennem a kételkedésre való jog. Elegendő egyetlen botlás több tucat helyes cselekvés mellett?
- Még szerencse, hogy békés időket élünk. - magamra erőszakolok egy mosolyt. Minden egyes porcikám segélykiált Scarlett halaszhatatlan ügye, vagy Sam mindig éppen rosszkor érkező jelenlétére. De a felmentő sereg nem érkezik. A terem szilánkosra törik közöttünk, ahogy eltolja magát csípővel az asztalától és karnyújtásnyira megáll előttem. Lehet, hogy remek nyomozó vagyok, de ő nálam sokalta tapasztaltabb detektív. Biztosan tudja.
- Ugye tudja, hogy bármikor alávethetik egy alapos vizsgálatnak? - szédülök a fenyegetéstől, amit a szavai jelentenek rám nézve, mégis stabil lábakon állok. Elnyílnak ajkaim, de mielőtt bármit mondhatnék, még közelebb hajol hozzám. Mosolyog? Átölel? - Mindent tudok. Tagadjon és legyen egy biztos alibi. Használjon fel, ha nincs más lehetősége. - összezavarja minden egyes értelmesnek vélt neuronom, lelassulnak, megbénultan kullognak. A mimikám leolvashatatlan érzelmek egyvelegeként változik pillanatról pillanatra, nekem pedig reszketnek a karjaim, ahogy viszonozom az ölelést, amibe belevont.
- Senki nem hinné el, hogy teáztunk... - nevethetnékem támad kínomban, de a színjáték kedvéért csak zavartan mosolygok rá. Érzem a hálavirágát szétnyílni mellkasomban. Ha tudnám, hogy senki sem figyel, most zokogva beleomlanék ebbe a megjátszott ölelésbe. Számomra jelentősége van - számára kevéssé, csak egy eszköz.
- Ügyelek rá, hogy ez változzon. De szeretném megérteni, bíznom kell az embereimben. Megérti? - bólint egy kedvesnek szánt - színdarabba tökéletes - mosollyal. Lemásolom.
- Igen.
- Rendben. - nehéz elválasztanom a külvilág felé szánt alapozást attól, amelyet négy fal között nekem szán. - Meséljen róla legközelebb, milyennek találta mangóval ízesiteni, hiszen úgy emlékszem azt mondta, korábban még nem kóstolta. - derűsen elfordul és vissza lépked az asztalához. Játszma.
- Úgy van. Köszönöm! - utalok rá, hogy zöldlámpát kaptam a távozásra - Dr. Renardhoz. Minden más gondolat és elhangzott szó örvénylik a fejemben, mint egy híg massza és egyre csak azt érzem, hogy a falak összeomlanak körülöttem. Szédülök.
- Értesítsen, ha erősítés kell. És talán nem ártana szabadságra mennie később. Visz magával valakit? - az ujjaim már a kilincsre hajtogattam, így csak a fejem csóválom meg, mielőtt elhagynám az irodáját.
Tudom, hogy hálásnak kellene lennem, igazából boldognak is, amiért két karral tart, hogy véletlenül se fulladjak bele a saját magam által kreált habok közé - mégsem érzem, inkább a szégyen, a kétségbeesés és a hitetlenség dominál. Az az érzésem támad (mostanában sűrűbben, mint ahogy egészséges volna), hogy ezzel a tudattal hagynom kéne elsüllyedni magam. Egy - ami jóval többet takar magában - bűncselekmény részesének lenni egy hirtelen jött és gyenge lábakon álló szimpátia - talán barátság - miatt, kissé meredek onnan nézve, éppen milyen épületben vagyunk. Tudom, hogy mit jelent a döntésem rám nézve, ahogy azzal is tisztában vagyok, mekkora kockázatot vállaltam, vállal most ő is. Ennek ellenére továbbra sem érzem helytelennek, hogy nem tettem semmit és ez aggaszt. Meddig tudom cipelni ezt a terhet gondtalanul? S, ha történik valami? Félek, nem a befelé vezető utat választanám, ha arra kerülne sor, hogy falhoz állítanak egyetlen hibámért. Ezt is tudja, akit az imént a hátam mögött hagytam...


Még azelőtt tömöm magamba az egészségtelen széndhidrátból álló fánkféleséget - melyet Sam asztaláról csenek el indulás előtt -, hogy találkoznék Dr. Renard-al. Talán mégsem népi tévhit, döntöm el, amikor érzem, hogy lassan elmúlik a pánikszerű idegességem a korábbi, vezetőmmel folytatott diskurzusunk után. Az autóban ülve minden mentális jegyzetem előkészítem az ügyünk kapcsán. Nem szívesen emlékszem vissza, amikor a golyó az egyetlen és végső megoldás, nem érzem sikerre vittnek az ügyet, főleg, hogy valahol még a fejünk fölött, levegőben lóg a lába. Nem tudtuk meg, ki volt az, akivel a társalgás zajlott, ahogyan Eve sem került elő.
A cetli megkérdőjelezhető hitelessége miatt felkészülten érkezem. Fegyver és mellény is van rajtam. A biztonságkedvéért Jules számára is bekészítek egyet - de az ő felelőssége eldönteni, felveszi-e. Tudván, hogy az, akitől Nick annyira rettegett, hogy megkockáztatott mindkettőnket inkább megölni - és feltételezem a rémületéből később önkezűségre utaló nyomokat is találtak volna a lakásban, ha nem járunk sikerrel - elég elszánt az illető. Tud rólunk, a neveinkről. És valószínűleg arról is, hogy a felvétel már az FBI kezében van. Nem lenne értelme emiatt megölnie, de ugyan kell értelmet adnunk bármikor is egy ilyen súlyos cselekedetnek?
Örülök annak, hogy a mellettem lévő férfi nem egyedül vágott bele ebbe az ismeretlen helyzetbe, hanem a társaságomban. Bárhogyan is lesz, bármire is leljünk, sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha nem vagyok mellette.
Kiszállva az autóból természetellenesnek gondolom a helyszínválasztást, bár az elemzés nem kézenfekvő képesség számomra. Inkább a tettek embere vagyok, az voltam mindig is. Ennek ellenére baljós érzetem támad, mikor körbe fordulok és az erdő, a magasra nyúló lombjaival és hívogatóan rejtelmes, kellően rendezetlen környezetével nézek farkasszemet. Az ember - ha gyilkos szándék vezérli - sok esetben választ fás területeket.
- Én jobban félek tőle, hogy csapda. - vagy újabb holttest. Szerette a pompát Nick, talán tanulta valakitől, nem volt gyilkos. Legalábbis nem a szó brutálisan vett értelmében.
Az ikerházak látogatása szimpatikusabb opciónak minősült - mindenféle értelemben -, de ha lakást kellene felderítenünk - van egy olyan belső megérzésem,- pontosabb címet kapunk.
- Lát olyan házat, ami valamitől más, mint a többi? - kérdezem, miközben én is teszek pár lépést. Rosszallóan veszem tudomásul, hogy egyik rendezettebb, mint a másik. - Kimondani is gyűlölöm, de szerintem Ön számára most az út túloldalán készül, vagy készült valami... - féloldalas, bocsánatkérő mosollyal közlöm, én merre tartanék. A cetlit neki címezték, így talán csak vele számolt az illető. Az én jelenlétem egyértelműen bónusz. Kíváncsian ismét körbenézek, elgondolkodva az opción, hogy minden ikerház minden szegletére vagyunk ketten... és akkor egy éles kiáltás hallatszik az erdőből. Minden sejtem, minden porcikám egyszerre reagál. Női hang.
- Eve? - kérdezem, a fegyver pedig rögtön a kezembe kerül. Megfontolást mellőzve mászom át a korláton.

Jennifer & Jules

Felvettem a nekem hozott mellényt, bár volt egy olyan megérzésem, hogy nem lesz rá szükség. Úgy éreztem nem azért vagyunk itt, hogy meg próbáljanak megölni engem, azt megtehették volna sokkal jobb körülmények között, váratlanul, amikor nem is gondolnék rá. Ez valami más lesz, de tény és való, hogy nem volt ostobaság felkészülni a legrosszabbra.
Magamhoz vettem elegáns sétapálcámat és az erdős rész felé pillantottam.
- Nem hiszem, de sose lehet tudni. Ön ha csapdát állít, jelzi előre ilyen furcsa módon? Ha meg akarnának ölni, azt szerintem előjel nélkül tennék.
Kíváncsi szemeimmel végig mértem az épületeket, majd a fejemet ingattam.
- Nem. Nem látok semmi kirívót.
Ismét az erdő felé pillantok, majd átugrottam a korláton és Jennel az oldalamon a női hang irányába iramodtam. Bárki is legyen, vagy bajban van, segítségre szorul, vagy látott valamit, ami megrémítette. Bármi is az, ami történt, látnunk, tudnunk kell.
Hamarosan egy különösen ápolatlan, gondozatlan nőt pillantottunk meg, aki rémülten, halálra váltan térdelt egy földből kilógó kar mellett. Az ápolatlan nőben Eve vonásait pillantottam meg, eztán csak a kart, majd közelebbről nézve vélhetően egy homlokot és egy tar fejrészt a földben. Egy elásott holttest...
Bárki is ásta el, szándékosan úgy, hogy a vak is észre vegye, hogy halott van ott, ráadásul ahogy elnéztem, friss volt a sír és több fölbe szúrt vaskos gyertya is égett.

Nem telt bele sok időbe, hogy az FBI emberei is kijöjjenek a holttest miatt és kezdetét vegye egy helyszínelés. A földbe ásott test a kopasz férfié volt, akit Evevel láttunk a felvételeken. Már biztosan legalább másfél hete halott - többször szíven szúrták -, de érdekes módon a gyilkosa - vagy valaki más -különböző vegyszerekkel tartósította a testet, így jelentősen jó állapotban maradt a hulla.
Mint kiderült, az ápolatlan nő valóban Eve volt, de már közel sem volt önmaga. Mintha leépült volna, ráadásul most sokkot is kapott, megroggyant és szinte kihallgathatatlan állapotban volt, csak makogni tudott, de csakis érthetetlen dolgokat.
Nála is volt egy cetli, mint, amit nekem írtak. Ugyanaz a kézírás, ugyanaz az üzenet, ugyanolyan papíron, ugyanolyan tollal.
Ahogy a gyertyákra került a sor, lehetett látni, hogy nem sima gyertyák voltak, mert, ahogy égtek, a lángoló kanóc egy tűzre érzékeny robbanó szerkezet felé közeledett, melyet az égő kanóc élesített volna. A helyszínen nem igen lehetett megállapítani mennyire erős robbanószer lehetett, de a helyzet arra utalt az az öt robbanó gyertya elég erősnek kellett, hogy legyen, hogy megsemmisítse a holttestet, Evet és engem is. Nem véletlenül volt megrendezve ez az egész.
Szerencsére időben eloltottuk a gyertyákat, mielőtt robbanhattak volna a szerkezetek.
Bámulatos volt, ahogy valaki mindezt megrendezte. Már már művészi volt ezt megszervezni és kivitelezni, főleg, hogy ha még működött is volna.
- Bárki is feleljen ezért, már akkor eltervezhette ezt, amikor megölte a férfit. Nyilván ezért is tartósította... - állapítottam meg a gyertyák előtt guggolva. - Igazi művészet lehetett ezeket megtervezni és kiönteni. Mit gondolnak, otthon készítette, vagy valakit megbízott vele?
Jen felé pillantottam.
- Ezek szerin önnek volt igaza, Mademoiselle... ez egy csapda volt. Életemben nem gondoltam volna erre. Legalább harminc év... és még tudnak meglepetést okozni. Még sosem akartak felrobbantani, főleg nem ilyen... furcsa megoldással.
Viszont bárki is élesítette ezeket a gyertya bombákat, annyira messze nem lehet innen, igaz? Nem éghettek olyan rég óta. Ráadásul tudnia kellett, hogy jövünk, hogy itt vagyunk, hiszen meg kellett gyújtania őket... gondolják, hogy a közelben lehet még?

Jules & Jennifer

We both have the same mental disorder, and We are a partner in crime.

Kellemes mosollyal nézek irányába, noha egészen kellemetlenül érint a helyzetünk. Megvan a megfelelő szaktudásom és az elszántságom is, ha egyszer kitűzök egy célt magam elé, bár függetlenül minden belefektetett energiától és akarattól, van úgy, hogy hideg nyomozások fojtogatják az éntudatomat. Ugyanakkor nem okozna a kelleténél nagyobb fájdalmat vagy súlyosabb – maradandó - sérülést, ha perpillanat semmi másra nem bukkannánk, csak tréfára, mint olyanra.
- Nem állítok olyan csapdát, ami mások életét veszélyezteti. - féloldalas mosollyal hárítom a perspektívaváltást. A saját életem kockára tétele más körülmények között megtörtént csapdának álcázva egy bűnöző miatt - de annak meg volt a spontaneitása, tervezés nem történt. - Az elkövetők sokféle motivációval és személyiséggel rendelkezhetnek. Nick rettegett attól az embertől, akinek a kilétét még csak nem is sejtjük. Ön is tudja, hogy egyesek hagyományos nyomokat és üzeneteket hagynak maguk után, míg mások sokkal óvatosabbak és titokzatosabbak lehetnek. A csapda lehetősége mindig fennáll, függetlenül attól, hogy vannak-e nyilvánvaló üzenetek vagy sem. - hozzá hasonlóan én is a környezetet pásztázom tekintetemmel. - Pszichológiai hadviselés. - megállapodnak rajta a szemeim.
Beleegyezőn bólintok, amikor közli, hogy ő sem bukkant rávezető nyomra. Pár lélegzetvétellel később már a korlátot a hátam mögött hagyva, térdig gázolok a növényzetben. A fegyver a kezemben. Igazság szerint átvillan a fejemben a gondolat, hogy értesítem Antont, vagy Samet. Végül csak erősítek magamon és némi önbizalmat veszek korábbi - sikerre vitt - ügyeimből. Nincs rá garancia, hogy ezúttal is sértetlenül megúszhatjuk, de én vágtam bele a fejszémet ebbe a fába, a legkevesebb, hogy ki is döntöm.
A látvány sokkoló. A fegyver még a kezemben, az viszont már a törzsem mellett. A futó lépteimből kocogó, végül sétáló, bukdácsoló lesz, ahogy felfedezem a helyszínt. A közepén pedig Evet.
- Itt vagyunk. - szólítom meg, de nem csak üresen néz fel valahová mögénk, nincs közöttünk. Összetört, megtört. Ha nem lenne elég a tömény rettegés, amely borzongatóan felkúszik a gerincem ívén, elfog a szomorúság. Talán, ha időben rátalálunk, ha nem hagyom, hogy elvegyék az ügyet, ha rögtön... Determináció. Gyökeret ver és megkapaszkodik bennem. Minden sejtem lázadni kezd, de a telefonom kijelzője villan...

A DNS-analízis alátámasztja a feltételezést - amit hangosan a helyszínre való tekintettel nem mondtunk ki - és a férfiról kiderül, hogy az a férfi, akinek hittük. A szövetmintákból kiderült, hogy a gyilkosság már jóval korábban megtörtént. A halottkém szerint már másfél hete halott testet nem csak, hogy különböző szerekkel életben tartották, de még életében megkínozták velük. Eve összeomlott a helyszínen, esélyünk sincs kihallgatásra - különben jobban szemügyre véve őt, mintha már nem is lenne.
A szituáció közepén ácsorogva inkább az bont kellemetlen érzést a mellkasomban, hogy a gyertyák robbanószerrel voltak ellátva. Nem sikerült. Ezúttal nem. Dr. Renard épp olyan célpont, mint Eve. Egyrészről elgondolkodtat, hogy kalitkába zárassam a saját épsége érdekében, másrészről pedig, hogy mi lett volna, ha az idő lángjai engem is utolérnek. Kell pár pillanat a sárga szalagon túl, hogy megnyugtassam rezignáló lelkem belső kereteit.
- Azt akarta, hogy mindketten itt legyenek. - megköszörülöm a torkom, ujjaim végét a farzsebembe illesztve fordulok szembe vele. - Az ilyen gondosan kivitelezett bombák általában szakértelmet és tapasztalatot igényelnek. A tervezése és kivitelezése egy hozzáértő számára lehetett gyerekjáték. Megalapozott a vád a sajátkezűségre, mert tudjuk, hogy tervezte. - továbbítom a hallottakat.
Vékony vonallá formálom ajkaim, mielőtt válaszolnék.
- A környéket lezártuk, már kutatnak az elkövető után. - helyeslőn bólogatok. - Dr. Renard tudja, hogy mekkora veszélyben van? - nem szeretném taglalni, hogy mire szeretném felhívni a figyelmét. - Biztonsági kamerák, beléptető rendszerek, különleges felügyelet. - bocsánatkérőn nézek rá, miközben sorolom mi az, ami a kínálaton szerepelni fog. Nincs több esélyem, ha megint szabályt szegek, minimum fegyelmi vár rám.
- Talán nekünk is csapdát kellene állítanunk... - a tekintetem körbe szalad a környezetünkön. Vannak bizonyos eljárások, amik határozottan tiltottak. Kivéve, ha...

Jennifer & Jules

Így kifejtve már jobban értettem mire célzott az előbb és egyet értettem vele. Nade vajon itt most a mi elkövetőnket mi mozgathatta, amikor üzenetet hagyott? Valaki beugratásnak szánta, vagy a mi titkos ellenségünk hagyta és készül valamire?
Hamarosan beigazolódik a gondolat, hogy igen is készült valamire az, aki az üzenetet hagyta, de szerencsémre - és Eve szerencséjére - nem sikerült neki. Időben kiiktattuk a bombákat, de sajnos Eve terén már nem volt ekkora szerencsénk, ugyanis teljesen önkívületi, megzuhant állapotban volt és fogalmam sem volt van-e lehetőségünk visszahozni. Talán egy jó szakembernek.

- Ha belegondolok, hogy milyen beszélgetés zajlott le Nicholas és a mi emberünk között, és még mikről beszélgettek, talán ha nem is volt hozzá kellő "műszaki" érzéke és eszköze, könnyen lehet, hogy zsarolás útján szerzett valakit, aki megcsinálta neki. De, ahogy ön is mondta, könnyen lehet, hogy magának gyártotta le. Az anyagi háttér biztosan adott volt, csak a tudás kérdéses.
Bár egy ilyen bomba nem igényel túl nagy szaktudást.
Kérdése némi aggodalmat ébresztett bennem és nagyon reméltem, hogy nem tervez engem kivonni a forgalomból és a nyomozásból.
- Oui. Je sais. De eddig is sikerült ép bőrrel megúsznom ezt a kalamajkát. Azért nem kell engem Fort Knox-i aranykészletnek tekinteni. Nem szeretném a hátra lévő heteimet, esetleg hónapjaimat egy luxus börtönben tölteni. Főleg, hogy nekem dolgoznom is kell.
A közel jövőben fel kell készítenem két embert egy tárgyalásra és bejelentkeztek hozzám gyermekelhelyezési-krízis miatt is.
Meg aztán itt van ez a nyomozás. Semmire sincs garancia, nem hiszem, hogy lépten-nyomon megpróbálna majd megölni, hiszen ezt is hetekig tervezte és mint látja, kellően elővigyázatos is voltam. Nem hagyom magam egy könnyen kiiktatni az ellenségnek.

Az eseten gondolkodtam és azon, amit a nyomozónő mondott. Nekünk is csapdát? Azon sokat kell még gondolkodnunk, hiszen alig ismerjük az ellenfelünket.
- El kell mennem a Nemzeti Levéltárba és a Közkönyvtárba. Ha gondolja, addig próbáljanak beszélni Evvel, vagy szerezzenek neki egy szakembert, aki elkezdi a rehabilitációt vele, de nekem most kutató munkát kell végeznem és az lehet magának túl unalmas lenne. De ahogy ön jónak látja. Nem vagyok semmi jó elrontója, ha velem tartana.

Jules & Jennifer

We both have the same mental disorder, and We are a partner in crime.

- Vagy éppenséggel zsarolás nélkül is megcsinálta neki valamelyik embere. A személye egy fenyegető forrás lehet közöttük...  - felhúzott szemöldökkel adom tudtára első gondolatomat. Sajnos nem zárható ki egyetlen feltételezésünk sem, amíg legalább a nyomozás keretei nem állnak konkrét, stabil lábakon.
Bocsánatkérő mosollyal nézek rá. Megértem, hogy a gondolata a szigorú megfigyelésnek és elővigyázatosságnak megrémíti, de szeretném, ha tudná, hogy ez az általános eljárás. Bár valószínűleg tisztában van vele. - Dr. Renard...  - próbálom félbeszakítani, sikertelenül. Emiatt csak miután már abbahagyta a finom tiltakozást, akkor érintem meg a felkarja külső ívét. - Nem szeretném, hogy baja essen.  - tudom, hogy ezt tudja, de nyomatékosítani is szeretném. - Azt sem szeretném, hogy börtönnek érezze mindezt, de a körülményekre való tekintettel óvatosnak kell lennie. Az, aki ide hívta magát, pályázik önre. Nekem pedig nem csak szívügyem, kötelességem és jogom is megvédeni önt. Tudatában annak, mennyire őrült lehet az, aki ezt kitervelte és el is követte, nem lenne egyetlen nyugodt percem sem, ha hagynám magát egyedül.  - vallom be őszintén és határozottan. - Azt megengedi, hogy kirendeljek maga mellé állandó kíséretet? Az otthonában nem, ott természetes a ház előtt...  - motyogom csak, mert tartok tőle, hogy a profizmusa miatt esetleg megorrol rám, de nem engedhetem, hogy ekkora veszélynek legyen kitéve.
Helyeslőn, heves bólogatással fogadom az ötletét. - Menjen, keresse meg, amit tudni szeretne. Én megpróbálok beszélni Eveel. - arról, hogy szakértő segítségét is be kell vonni, majd az állapota feltérképezése után, döntenek.


A felkeresett, hirtelen kirendelt pszichiáter megengedi, hogy része legyek a kihallgatásnak. Eve a kórházi ágyon, üres, érzelemmentes ábrázattal ücsörög. Közvetlen az ágya mellett, udvarias távolságra Dr. Anthony Crine, a szoba végében apróra húzódva; én.
- Lélegezzen mélyeket, kérem.  - a férfi baritonja rám is megnyugtató hatással van. Érzem kisimulni összegyűrt ábrázatomat. A folyosó ablakában megpillantom a Főnökömet, de csak int felém. Nem zavarja meg a kihallgatásnak csúfolt próbálkozásunkat. - Tudna mesélni arról, amit a helyszínen látott?  - szétáradó nyugalma áttelepszik rám is. Észre sem veszem, mióta révedek Eve helyett a nekem háttal ülő doktorra.
A nő azonban nem felel. Mozdulatlanul lélegzik és csak sír. A könnyei eláztatják fáradt, megterhelt barázdáit. Úgy érzem, felesleges időpocsékolás ez az egész.  - Olyan csendes itt. Kérem, hozna egy rádiót?  - válla fölött beszél hozzám, mire csak értetlenül nézek vissza rá. Élből vissza szeretném utasítani a kérését, de ha ez valamiféle terápira és megtudhatunk bármit - lököm el magam a faltól, hogy eleget tegyek a kérésének.

Valamivel később a férfi mellett lévő betegellátó, kerekeken álló asztalkára helyezem és vissza húzódom a háttérbe. - Köszönöm! - a hangja korán sem derűs, mégis mintha cirógatna vele. Sosem fogom megérteni, hogyan lehet lelkeket bűvölni, számomra abszolút idegen a terep. Valamivel később gyanakvóan figyelem minden mozdulát. A zene felcsendül és betölti a termet. Eve eddig előre tapadt tekintete most a rádió irányába indul, követi az egész arca és fél törzse is. Mintha belemászna abba az egyébként kellemes melódiába, amit hall. El kell telnie pár percnek, de végül megszólal:
- Mondtam neki, hogy ne menjen, nem fontos... - remegő ajkakkal kezd el beszélni. Még mielőtt minden porcikám mozdulna, a férfi előttem jobbjának mutató ujjával felfelé int - megállít.
- De ő nem hallgatott magára. - folytatja és mintha áttörést érne el, mert a nő végre felnéz rá.
- Nem. - ismétli, és mintha nosztalgikus nevetése is felcsendülne. - Szerettem benne, hogy mindig a kedvembe akart járni, de akkor már nem akartam, csak hogy elhúzzunk innen. - olyan érzésem támad, hogy láthatatlan vagyok, Eve számára az maradtam. Ajkai fel-le ugrálnak, az arca koordinálatlan masszaként remeg.
- És ő is annyira szerette magát, hogy nem foglalkozott bármiféle veszéllyel, mert minden percet arra fordított, hogy a maga boldogságát üldözze. - erősíti meg. Ha rajtam múlna már rég az esetről kérdezném, de tudom, hogy ez most nem az én tudásomat követeli, ide nem érhetek el. - És most meghalt. - tekintetem ismét a nekem háttal ülé férfira villan, kérdőn. Érzem, mennyire értetlen jelenség vagyok ebben a szituációban, mert nem sikerül követnem az érzelmi hullámokat, amin keresztül vezeti a nőt. Akinek az arca változik, torzul.
- Elvette tőlem... - a zokogás, ami feltör belőle még az én torkomba is gombócot szül. Eve az egyik gyanúsítottja az egész ügyünknek, mégis egy egész percre sajnálatot érzek iránta.
- Mindent elvett magától. - Dr. Crine mély együttérzéssel beszél, mégis szinte érzelemmentes a profilja, amit én látok belőle. A sírás mintha csendesedne és csak egy ébredező lélek maradna jelen, aki próbálja feldolgozni a hallottakat.
- Igen. - a könnyáztatta tekintete megállapodik a férfién. Belekapaszkodik, segélykiált. A férfi pedig belemegy a játékba, finom érintést intéz a nő lábára, valahová a lábfejére. Hagy időt a feldolgozásra, közben rám emeli a tekintetét. - Másfél hét? Ennyi ideig tárolta a férfit? - elkerekednek szemeim, én tényleg nem tudom követni, hogy miért van szüksége ennek a szerencsétlen nőnek hallani, hogy élete szerelmével mi tettek.
- I-igen.  - bólogatok hevesen, bár kissé zavarba jövök tőle, milyen zaklatottá teszi a nőt a beszélgetésünk.
- Mondhatjuk, hogy személyes ügyet kreált belőle. - vállat ránt, de továbbra sem engedi el a nőt. Zaklatottá teszi, holott a megnyugtatására törekedtünk? Kérdővé válik arckifejezésem, de a férfi nonverbális válasz nélkül hagy.
- Tudom, hogy hol van az a mocskos állat. - elrugaszkodom a faltól, ellenben az én lelkesedésemmel a Doktor csendes mozdulatlansággal felel.
- Hol találhatnánk meg? - a nő a kezét nyújtja, én pedig máris szolgáltatok tollat és papírt, hogy leírja a címet nekünk. Már ez is több, mint amink eddig volt.
- Remélem őt is elkapják. De legyenek óvatosak, mert mindig egy lépéssel előttünk jár. Mindig. Minden kibaszott alkalommal. Őt nem lehet csak így beköpni. - förcsögve beszél hozzám, én pedig a megadott címmel a kezemben kifelé indulok. Épp az ajtó előtt torpanok csak meg.
- Köszönöm a segítségét!  - intézem szavaimat a Doktor felé (is). Eve beszél helyette, kézfejével törölgeti elázott arcát.
- Értesítem, ha szükséges. - ha meg tud még valamit - és már ott sem vagyok. Bízom abban, hogy sikerül többet is kiszedni belőle. Egy elesett, reményvesztett, nincstelennek már úgyis mindegy' alapon.


A következő percben már a címet küldöm Dr. Renard számára. Lehet, hogy csak egy otthona a többi közül, lehet semmit - vagy mindent - találunk ott. Útközben értesítem a Főnököt a fejleményekről, aki több ügynököt is a helyszínre küld utánunk. Ha szükséges, felveszem Julest odatartva.

Jennifer & Jules

- Ha egy bűnszervezetről van szó, akkor igen. És ha jól belegondolok, szerintem mi egy bűnszervezetről beszélünk, igen. És az a valaki, aki a szálakat mozgatja elég komoly, sokat tapasztalt ellenfél lehet. Alapos, megfontolt, sokat tervez, előre gondolkodik és igyekszik maximalista lenni.
Veszedelmes ellenfelünk gondolatára a kollegina elgondolkodik azon, hogy talán komolyabb megfigyelés alá kellene vonnia engem a saját biztonságom érdekében, de én erről hallani sem akartam. Nem engedhettem meg magamnak sem a nyomozás miatt, de a privát dolgaim miatt sem, hiszen van más munkám is a nyomozáson kívül, amikre oda kell figyelnem.
Minden esetre látom rajta, hogy vannak belső vívódásai és számára is nehéz meghozni ezt a döntést, de nem erőszakoskodott az irányba, hogy elzárjon engem, viszont egy kirendelt őrt azért szeretne mellém rakni. Az nem zavart, hiszen attól én még szabadon tudtam tenni-venni, dolgozni és legalább akkor is volt védelmem, amikor ő nem volt mellettem.
- Mon chéri. Annak örülnék is - mosolyogtam rá engedékenyen, hiszen így az ő lelke is megnyugszik, de közben én is szabadon tudok mozogni és még a testi épségemre is vigyáz valaki. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy mindenki nyer.
Azért jó érzés lesz tudni, hogy van valaki, aki ott van és védelmet nyújt Jen távollétében.
- Tisztában vagyok a helyzet veszélyességével és nem is szeretném kockáztatni sem a saját életemet, sem a maga lelkiismeretét, csupán én is törekszem arra, hogy meglegyen az az aranyközépút, ami mindenki számára megfelelő.
És bár tény, hogy ellenfelünk nem tűnik teljesen egészségesnek mentálisan, ha ilyesmit tesz, mégis úgy érzem távol áll az őrülttől.
Barátságosan megveregettem Jen vállát és magabiztos, bátorító mosollyal néztem rá.
- Vigyázni fogok magamra. És elkapjuk.


A Nemzeti Levéltárban ültem a rendőrrel az oldalamon, aki a testi épségemért felelt és körülbelül az első óra vége felé jártunk, amit archív újságok nézegetésével töltöttem. A rendőr szép csendben, türelmesen várta a fejleményeket, de egy idő után már érdekelni kezdte mivel is töltöm itt a nyomozás értékes idejét.
- Ne haragudjon Dr. Renard, de hadd kérdezzem meg, ön most mit szeretne elérni ezekkel az újságokkal? Ezek már antikvitások.
- És pontosan ezért fontosak nekem. Ugyebár a mi ellenfelünk olyan valaki, akinek főleg üzleti jellegű húzásai vannak. Becserkészet a biztonsági rendszerekkel foglalkozó céget, megfigyelt és lehallgatott jó néhány fontos embert és még többet is szeretett volna. Kulcsokat szerzett az ingatlanokhoz és talán járt is náluk.
Vélhetően azért, hogy kompromitáló anyagokat szerezzen és később zsarolhasson, vagy szimplán csak információkhoz, anyagi haszonhoz jusson valamilyen módon. Tagadhatatlan a tény, hogy cégeket, üzleteket is bevon az eseményekbe.
A férfi hangja alapján olyan ötvenes lehet, tehát ha most mondjuk ötvenöt éves, akkor 1968-ban kellett hogy szülessen és úgy huszonöt éves koráig kábé tanulnia. Az azt jelenti, hogy ha végzett egyetemet, mert szerintem végzett, akkor 1993-ban diplomázott. Ekkor még biztos nem sok köze volt a bűnözéshez, így úgy datálom, hogy olyan 2000 körül kezdhette bűnözői pályafutását kisstílűként.
Szóval én most átlapozom a New York Times összes kiadványát az elmúlt huszonhárom évből és megpróbálok olyan esetekre szert tenni, amik kapcsolatba hozhatók a mi esetünkkel.
A rendőr figyelmesen, bár kissé meglepetten és értetlenül hallgatott engem.
- És a rendőrségi adatbázis?
- Nem megbízható. Olyan adatok felett is elsiklik, amik felett a sajtó nem. Apró botrányok, rendőrségi eljárás nélküli esetek, gyanúsítások, vagy olyan perek, amik elsőre elkerülhetik a figyelmem a nyilvántartásban. Nem lehet olyan szépen szűkíteni és van, ami nem is szerepel benne, ha a rendőrséget nem vonják be.
A rendőr, Joshua hitetlenül nézett rám.
- Mégis milyen eset lenne az, amibe nem vonják be a rendőrséget?
- Olyan, mint ez - mutattam egy cikkre. - 2015 Január 24-ei újság. Ipari kémkedés vádjával kirúgták a Reonix egyik műszaki vezetőjét, amiért dokumentumokat juttatott ki Blaulichtsicherheit gAG német cég igazgatóhelyettesének. Ez pont az a cég, ami megvette Richard cégét.
Gabriel Snyder, a kirúgott vezető tagadta a vádat, ahogy a cég igazgatója, Jan Urlaub is tagadta a vádat, amit helyettese ellen emeltek.
Itt a Reonix igazgatójának nyilatkozata is, ám bizonyítékok hiányában nem tudtak feljelentést tenni, nem tudtak eljárást indítani. Az esetben nem történt rendőrségi eljárás.
Kicsit később belefutottam egy másik cikkbe. Ez már viszont olyan cikk, ami rendőrségi ügy is lett, lévén, hogy öngyilkosság történt.
- 2014 Október 05. Egy Thomas Kennedy nevű Bronx-i kulcsmásoló öngyilkosságot követ el. A rendőrségi nyilatkozat szerint beszedte az összes ALS gyógyszerét és végzett magával. Később... - vettem magam elé a másik újságot - Október 10.-én a testvérét, a New Jerseyben élő földhivatali dolgozót, Waltert baleset éri. A hírek szerint ittasan vezetett és a Manhattani bekötő úton fának szaladt a kocsija...
- Emlékszem az esetre, ott voltam. Furcsa volt. A hozzá tartozók elképzelhetetlennek tartották, hogy Thomas öngyilkos legyen. Küzdött az életéért. Terápiákra járt, nagy reményei voltak a hosszú életre, akár csak Hawkingnak. A feleségétől pedig gyermeket várt.
Meredten néztem magam elé, majd tovább keresgéltem az újságokban, amikor jelzett a mobilom.
Az összes újságot, amiben találtam hasznos cikkeket összeszedtem és a rendőrrel az oldalamon a pulthoz vittem.
- Salute, Mademoiselle Palmer. Ezeket az újságokat elvinnénk. Fontos adatok vannak benne egy gyilkossági ügyhöz. A többi újságot kérem ne rakja még el, még ma vissza fogok jönni.
- Rendben. Itt a formanyomtatvány - adta át - töltsék ki, és vihetik.
Ez meg is történt, majd kimentem a kocsihoz, ahol már Jen várt minket.
- Mademoiselle! El se fogja hinni miket találtam! - mentem az autó felé az újságokkal, mögöttem a rendőrrel.
A Bowling Green nyugati oldala felől egy német rendszámú, sötétített üvegű sötétkék Sedan közeledett, ami egyből gyorsítani is kezdett, amikor a "Subway Station" feliratú üvegkalitka felé haladtam, hogy eljussak Jen kocsijához. A Sedan legalább hatvannak repeszthetett, ám a rendőr, Joshua résen volt és egy "doktor!" kiáltás után egyből el is rántott a kocsi elől.
A metró alagútba vezető lépcső köré épített üvegkalitkát részben károsította a kocsi, a szilánkok és a keret darabjai lezúgtak a mélybe, ahogy a kocsi belehajtott, de az nyomban tolatni is kezdett.
A járókelők sikítva menekültek, a kocsi beletolatott a sebesség miatt a kerékpár tárolóba, én pedig az újságokkal a kocsihoz siettem és beugrottam az anyós ülésre.
A sötétkék Sedan ekkor Jen kocsiját vette célba, hogy belehajtson a volánba, de mikor ez nem sikerült neki, mivel a kocsink addigra elhajtott onnan, hogy ne haljunk meg, így mi életben maradtunk, viszont ő a fekete kerítésnek hajtott, ami egy kocsi szélességnyit kiszakadt a helyéről, a kocsija eleje pedig összeroncsolódott.
A férfi, aki a kocsit vezette kiugrott és átvetette magát a kerítésen, majd a metró alagút lépcsője felé rohant. Joshua rálőtt, de csak a combját karcolta a lövedék. Utána rohant, majd mi is a nyomába szegődtünk.
Ha a szemem és a megérzésem nem csalt, a férfi fegyvertelen volt.
Felborította maga mögé az újságos oszlopokat, ázsiai árukat, hogy nehezítse a dolgunk.

Jules & Jennifer

We both have the same mental disorder, and We are a partner in crime.

 - Az biztos, hogy nagy figyelmet fordított a részletekre és a titoktartásra...  - hiszen belebeszélte Nickbe is a rettegést. És talán korábban nem csak beszélte. Mindezt olyan szilárd határozottsággal tette, hogy bennem is életre kelt az aggodalom (illetve a kötelességem) nyomozó-társam iránt. Tudom, pontosan tudom, hogy nélkülözhetetlen eleme ennek az egésznek, de nem csak, hogy engem - már egy ideje - levettek erről az ügyről, az ő épsége már többször került komoly veszélybe, mint kellett volna. Ha egyáltalán kellett volna bármikor is.
Bátortalan mosollyal nézem, amikor beleegyezése megtörténik. Hálás vagyok, amiért úgy dönt, legalább az állandó kíséretet elfogadja. Igazság szerint, ha nem én - akkor az ügynökség rendeli ki számára, minden élet számít. Legyen bármilyen bátor is tulajdonosa.
- Talán távol áll tőle, talán nem. Az őrültet a zsenitől is csak egy hajszálvékony távolság választja el, vagy ilyesmi. De az érdekeink védelme mellett az is a felelősségünk, hogy megelőzzük az ilyen bűnözők által okozott további veszélyeket. Az előrelátó cselekvés és a biztonságos tervezés mindig kiemelt fontosságú a munkánk során, még akkor is, ha olykor kellemetlen együttesekkel is járhat. Higgye el, nem kérnék ilyesmit, ha nem gondolnám, hogy komoly bajban van. - félmosollyal folytatom, de tudom, már további győzködése nem szükséges, belátja, hogy kell a védelme. Arról nem is beszélve, rám miféle további kellemetlenségek várnak, ha még a protokoll szerint sem cselekszem.
- Köszönöm. - nem tartom fel tovább, pedig örömmel hozzátenném, hogy elég volt egyetlen közös baleset, többre nem vágyom.


Később ott várakozom a megbeszélt helyen, egyelőre a csípőmet az autó oldalának támasztva. Kezemben a telefonnal, aminek hangszórója ropogós a vonal túl végéről beszélő Főnököm hangjától.
- Egy cím? Crine nem végzett túl alapos munkát. - hallom a lihegéséből, hogy siet valahová.
- Igazából több, mint amink volt. - veszem védelmembe az - egyébként általa beinvitált - férfit. - Már az is csoda, hogy egyáltalán ennyit kiszedett a nőből. Látható sérülést nem találtak rajta, az életjelei mégis alacsonyak voltak. - talán életemben soha nem hallottam ahhoz fogható sikolyokat, mint őt az erdőben, a kedvese sírnak csúfolt helyén. Vannak érzéseim, elért. Biztosan állíthatom, hogy még kevesebb alvás garantált, mint eddig.
- Visz magával valakit? - megértem a kérdést, nem habozom a válasszal.
- Igen, nem egyedül megyek. - biztosítom. Pontosan ekkor tűnik fel Dr. Renard kíséretével az odalán.
- Óvatosan! - parancsol, majd a vonalat megbontja.
Elrugaszkodom az autótól, hogy megkerülve beszálljak és indítsam a motort, de nem jutok el oda, mert a periférián feltűnő jármű belehasít a mozdulatsorba. Megrezzenve leszek szemtanuja a majdnem balesetnek.
Ha az ösztönömre hallgatok, megpróbálom a kerekén, vagy a műszerfal fölött lőve megállítani - végül mégis a kocsim menedékébe burkolózunk. - Most javíttattam meg, csessze meg! - prüszkölöm ingerülten, ahogy próbálok elmanőverezni a másik elől. Közben fél koncentrációm a két társam felé osztom, hogylétük miatt. Szerencsére sérülést nem veszek észre, ők sem szólnak róla, így sikerül azzal foglalkozni - hogy ne haljunk meg.
- Fenébe. - morgolódom, kipattanva az autóból. Joshua lövése eltalálja, de úgy néz ki, le nem lassítja, pedig abban bíznék, hogy egy a lábba lőtt golyó igenis vontatottá teszi a mozgását. Az autót már szinte az út közepén felejtve, rohanok utána magam is. A fegyver az én kezembe is előkerül, ha nincs is nála hasolnó, akkor is közveszélyes - bizonyította.

Hosszú percek telnek el a hajsza izgalmával, mire egy utca sarkon tovább már nem futja az ereje. Nem csodálom, a combjára mart tenyeréből ömlik a bíbor folyam. Elmossa a lelkesedését. A legközelebbi falnak támaszkodik másik kezével, én egyik oldalról érkezem, rá szegezett fegyverrel.
- Tegye fel mind a két kezét! - nem kérem, azon túl vagyunk. Felkészülök rá, hogy hirtelen lövöldözni fog, bármi támadást intéz, nem gondolkodunk rajta, hogyan védekezzünk. Erre azonban nem számítok.
- Üzenetet hoztam! - rivall a válla fölött felém, de a kapucnijától semmit nem látok az arcából.
- Azt mondtam, tegye fel mind a két kezét! Nem fogom elismételni. - felőlem kaphat még egy golyót, ha szeretne hatalmi játszmát folytatni. Nincs nyerő helyzetben. Nem kockáztatom Jules életét. Többször nem.
A férfi úgy sóhajt, hogy elhiszem, meg fogja tenni, de ahelyett, hogy engedelmeskedne, elő ránt egy fegyvert és a saját halántékának nyomja. Értetlenül figyelem, tekintetem Dr. Renardra terelődik.
- Szórhatok golyózáport magukra is, ha ezt akarja... - köpi felém a szavakat és már szembe is fordul velünk. Szabad - enyhén véres - kezével előhúz egy papít, ami eddig összehajtva volt a derekánál. - Nem érdekli, mit akar? - lassan emelem rá vissza a tekintetem. Szívesen meghúznám a ravaszt, de nem lenne helyes az eljárás, vagy?
- Ha meghúzza a ravaszt, akkor is megkapom az üzenetet. A halálával semmin sem fog változtatni. - nem akarom rábeszélni, de szeretném tisztázni, hogy nem fog ezzel sakkban tartani senkit sem.
- Nem hozzád beszéltem, picsa. - a fegyvere eltávolodik tőle és rám mutat vele. Megfeszül minden idegszálam, úgy állunk a nyílt utcán, hogy egymásra tartjuk a fegyvereinket. Julesra pillant, majd vissza rám. Látom, hogy elgondolkodik rajta, hogy rám lőjjön és végül meg is teszi. Még egy fegyver elsül, de nem az enyém. Sam robban ki a falak közvetlen árnyékából és ő intézi el a férfit.
Csak azután zuhannak le a karjaim, hogy összeesik a támadónk. A sokktól nem érzékelek fájdalmat, de igazán szükség sincs rá, mert a golyó csak súrolta a karom, persze függőlegesen, mert egyenesen felé mutattam vele. Kész szerencse, hogy nem a kézfejembe fúrta bele magát. Onnan nézek fel Samre, aki két kollégával a fickó körül zsong. A papírt Dr. Renardhoz viszi oda kocogva, majd hozzám siet.
- Nesze neked Adler. - kap a blúzomhoz, vékony a seb. - Maga jól van? - fordul oda Dr. Renardhoz is, de nem mozdul el mellőlem. A tekintetünk talán ekkor találkozik újra.
- Mit ír? - kérdem Dr. Renardra szegezett, kérdő ábrázattal. Ekkor már érzem a szúró fájdalmat, fél kézzel rászorítok. Tudom, hogy meg kell nézetnem. Sam toporzékoló jelenléte nem segít abban, hogy lenyugodhassak...

Jennifer & Jules

Eltelt némi idő, mire a férfinál beütött a lövés. Szívós volt, jól bírta, de egy idő után elfogyott az ereje és a lelki állóképessége és sikerült sarokba szorítani, bár az lett a vége, ami legutóbb Nick kapcsán is. Csak most nem Jenn volt a felelős érte, hanem Sam.
Valahol megkönnyebbültem, valahol legbelül azért kissé elszörnyedtem. Sosem értettem miért kell erőszakhoz folyamodni a világban. Azt mondják Isten tökéletes és Isten saját képére teremtette a világot és az embereket. Ezt nem nevezném tökéletesnek. Valami porszem kerülhetett a gépezetebe, mert ha Isten létezik és az ő keze volt a teremtésben, akkor valami elromlott. Vagy nincs is Isten.
Sóhajtottam, vettem néhány mély levegőt, majd elolvastam mi van a cetlin.
- Mon ami... nem áll szándékomban elhagyni a várost - mondtam és nekik is megmutattam a cetlit.
A férfihoz mentem és megnéztem az életjeleit. Elég ramaty állapotban volt, de menthető volt, így hívtam a mentőket, addig pedig próbáltam életben tartani. Ha ő is meghal, akkor egy bűnözővel kevesebb lesz a földön, de mi megint információ nélkül maradunk és ez a férfi talán tud nekünk mesélni. Bár ki tudja, lehet a kórházban öngyilkos lesz majd.
Felhívtam rá a mentősök figyelmét, hogy a kórházban mindkenképp jelezzék az orvosoknak, hogy a páciens hajlamos lehet az öngyilkosságra. Ha Nickből indulunk ki, akkor ez a férfi is úgy lesz vele, inkább a halál, csak a rejtélyes ellenfelünk kezei közé ne kerüljön.

Odafenn Jennifer kocsija felé lépkedtünk, miközben az üvegkalitkát és a kerítést nézegettem.
- Remélem kedveli magát a főnöke, mert lesz mit megmagyarázni... - motyogtam kelletlenül, ugyanis a magam részéről sajnáltam a nőt, hogy még az ág is húzza. Ez nem az ő időszaka. - De biztos jobb kedve lesz, ha meglátja mennyit haladtunk - mondtam és elővettem az újságokat.
- Biztos emlékeznek még mi lett Richard egykori üzletével, ugye? - pillantottam hol Jennre, hol Samre. - Itt ez a 2015 Január 24-ei újság. Ipari kémkedés vádjával kirúgták a Reonix egyik műszaki vezetőjét, amiért dokumentumokat juttatott ki Blaulichtsicherheit gAG német cég igazgatóhelyettesének. Ez pont az a cég, ami megvette Richard cégét. Hát nem érdekes?
Az elbocsátott műszaki vezető, Gabriel Snyder tagadta a vádat, ahogy a német cég igazgatója, Jan Urlaub is tagadta a vádat, amit helyettese ellen emeltek. Sajnos bizonyítékok hiányában nem tudtak feljelentést tenni, nem tudtak rendőrségi eljárást indítani.
Aztán egy korábbi újság - vettem elő két újságot is. - Október 5. és október 10. Egy Thomas Kennedy nevű Bronx-i kulcsmásoló öngyilkosságot követ el. A rendőrségi nyilatkozat szerint beszedte az összes ALS gyógyszerét és végzett magával. De Joshua szerint - pillantottam a rendőrre - ez lehetetlen. Sose tett volna ilyet. Szóval esélyes, a gyilkosság.
- Igen, így van - bólintott Joshua.
- Október 10.-én a testvérét, a New Jerseyben élő földhivatali dolgozót, Walter Kennedyt baleset éri. A hírek szerint ittasan vezetett és a Manhattani bekötő úton fának szaladt a kocsija. Különös "véletlenek", nem?
Felmutattam a többi érdekes New York Times-t is.
- Én azt mondom ez a Jan Urlaub nyakig benne van a történtekben és érdemes lenne a körmére nézni. Főleg, ha látjuk, hogy - és ezen a ponton a rám támadó férfi német rendszámú autója felé mutattam.

Voltak tények és sokat haladtunk előre, de nem értettem miért akarnak ennyire megölni. Mit tudhatok? Mi az, amit nem veszek észre? Amiket én most kinyomoztam, mások is kinyomozhattak volna, nem csak én. Valami van itt, valami a háttérben, amiről nem tudok. Illetve tudok, csak nem tudatosul bennem, pedig kéne.
- Nem tudom még hogy miképp, de biztosan közöm van az ügyhöz, ezért akarnak megölni. Csak nem tudom, hogy milyen módon. Ezelőtt nem ismertem sem Nicket, sem Richardot, se senkit, akik itt ebben az ügyben sárosak, vagy áldozatok és kétlem, hogy csak én volnék képes megoldani az ügyet, holott maguk is sokat tettek hozzá eddig is. Nem tudom, miért vagyok annyira különleges, hacsak... - kezdtem és mélyen elgondolkodtam. - Hacsak nem valaki olyan van a háttérben, akit ismerek és attól tart, hogy ha oda kerül a sor, én azonosítom majd. Lehet ismerem a tettest és ezért akar minden áron megszabadulni tőlem?
Körbenéztem, majd Jenn kocsija felé indultam. Nem voltam paranoiás, sem gyáva, de nem örültem volna, ha egy épület tetejéről leszedne egy lövész.
- Jobb, ha nem ácsorgok nyílt terepen - mondtam és a kocsiba ültem. Ha tényleg az a helyzet, amire én gondolok, akkor lehet, hogy nagyobb veszélyben vagyok, mint azt elsőre hittük. A gázolási kísérlet pedig azt mutatja, az a valaki egyre idegesebb és elszántabb. Valaki nagyon ki akar iktatni.
- Bármi is van a háttérben, már nyolc éve zajlik. És ki tudja még milyen régre nyúlik vissza a gyökere. Nem lesz egyszerű felszámolni azt, ami majd tíz éve töretlen sikernek örvend, de most már nagyjából tudjuk mit keresünk.
Bizonyára egy egész hálózat lehet már e-mögött az eset mögött.

Jules & Jennifer

We both have the same mental disorder, and We are a partner in crime.

Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a bíbor metszésvonalnak alkaromon. A nő, aki fertőtleníti és kitisztítja duruzsolva mesél róla, milyen pörgős napjuk van. Nem vagyok túlságosan beszédes kedvember, olyan érzésem támad, ha szemtől szembe állok majd a felettesemmel sem lesz ez másként. Sam keze vigasztalóan a vállamra pihen, arra a pontra, ahol egy perce még a nő tartotta a vázamat. A lapát tenyere és az én fedetlen karomat borító, szét szakadt ruha fodrozódva találkozik egymással. Egy önkéntelen és kérdetlen dedukcióval telítődik elcsendesedett elmém. Dr. Renard a férfi állapotáról beszél a mentősökkel, és intéz minden mást is.
- Jövök eggyel. - mosolygok rá, bár a görbe ajkaimon haloványabb, mint szeretném.
- Csak eggyel? - a halántékára bök mutató ujjával, majd a kezét nyújtja felém. Biológiailag rendben vagyok hozzá, hogy felkeljek, inkább lelkileg érzem szükségét az elfogadásának. Belesimulok az árnyékába, kedvem lenni fogni a kezét még egy kis időre, élvezni a stabilitást. Időnként adódnak pillanatok, amikor rádöbbennek, milyen kicsi és véges az életünk. Ha Sam nincs ott, vagy pontosabban céloz a férfi, talán már nem is lennék más, csak egy üres entitás valahol a semmi felett lebegve. A melankólia - a ködös és lesújtó fajta - ilyenkor általában visszatérő törzsvendégem.
- Lehetséges, hogy neked viszont nem ártana elhagyni a várost, Kedves'. - elengedi a kezem, a hirtelen elszakadás felé zuhan tekintetem. Már szinte hiányzik a biztonság, amit nyújtott, ujjaim a levegőben alig észrevehetően utána kapnak. Vontatottan felszegem állam, aprókat bólintva a kijelentésén.
- Nem nekem szólt a kérés... - Sam és én is egyszerre vezetjük tekintetünket Dr. Renardra. Ő kérdőn, én aggodalmasan. Nem mehetek el, amíg nincs biztonságban. Akkor sem, ha ez megint egy gyufaszál abból a bizonyos dobozból...


Kedvel-e a főnököm? Sam az öklébe köhögi nevetését, amire én csak nyílt rosszallással sóhajtok. Nem szívesen részletezném, milyen kapcsolat áll fenn közöttünk, ha volt is benne szimpátia, az utóbbi húzásaimmal biztosan lassan kiölhettem belőle mindazt.
- Haladtunk? - nem egészen érthető előttem, hogy mire céloz és Sam a másik oldalamon hasonló értetlenséggel áll a férfi szavai előtt. Van egy címünk, de semmi más. Tévedek? A következő szavaival megválaszolja a kérdéseinket. Menet közben - kis híján - végig felé fordítom a figyelmem, csak amint végez a nyomozás részleteinek megosztásával, akkor fókuszálunk a rendszámra.
- Sam, szükségünk lesz  a Reonix és a Blaulichtsicherheit gAG kapcsolatáról szóló dokumentumokra. A vállalati nyilvántartások között, a tranzakciók és információáramlások pontos részleteire. - megállok egy ponton a német rendszámú autóhoz közel. - Meg kellene vizsgálni ki a tulajdonosa, hogy kiderítsük, mi köze volt ennek a férfinak az ügyhöz, ha az övé a volt egyáltalán. Nyomokat vagy bizonyítékokat, szövettant, hátha van dns-ünk, amelyek segíthetik a nyomozást. Bár kétlem, hogy bármit itt hagyott volna nekünk. - nemleges irányba megcsóválom a fejem. - És valaki utána nézhetne Jan Urlaub kapcsolatainak, folyószámláinak, minden részlet fontos lehet. -
- Máris, máris intézkedek. - a telefon már a kezében, el is fordul egy időre tőlünk. Addig én Dr. Renardhoz lépek. Kérdőn, csendben hallgatom a gondolatvezetését.
- Talán szerencsés lépés lenne átnéznünk a páciensei listáját is. - beszélek hozzá, közben tartva vele az autóhoz.
A járműtől még visszafordulok Sam irányába, ő ekkor teszi le a telefont. Elnyílnak ajkaim, hogy megkérdezzem, velünk tart-e, de egyetlen hang sem távozik tőlem, már mindentudó mosollyal elhalad mellettem és beül az egyik hátsóülésre. Hagyok időt egy mosolyra, s már a volán mögött ülök.
- Talán látogassuk meg azt a címet, amit Eve felírt ide nekünk. Azt mondta, ott megtaláljuk. - helyezem a műszerfalra a papírt, közben intézem a GPSt.
- Biztos, hogy nem Richard miatt kell maga neki, vagy nekik. Ha azt hinnék, hogy eljárt a szája és beszélt önnek, már rég továbbította volna a bizonyítékokat. Nem jut eszébe senki, aki gyanakvásra adhatna okot? - belekapaszkodik az ülésembe, úgy dől előbbre. Én pedig indítom a motort, hogy mehessünk.
- Ha ez a cím valós, talán ott még több kérdésre kapunk választ. Bízzunk benne, hogy a Bábmester is felbukkan. - hajtok át az első kereszteződésen.

Jennifer & Jules

Miközben a nyomozónő beszélt, én a kocsit fixíroztam. Jó kérdések és remélhetőleg kedvező eredményeket is hoz majd. DNS szerintem lesz, viszont az, hogy ki a tulajdonos már más kérdés. Arra én is kíváncsi voltam. Hogy mennyi használható nyom lesz benne, az már egy érdekes téma. Ha volt esze, semmit nem tartott a kocsiban, ami nyomravezető lenne. De tudjuk, hogy mindenki követ el hibákat.
A legtöbb eredményt az fogja hozni, ha megszerzik a céges adatokat és utána járnak Mr. Ulraubnak.
Elgondolkodtató volt annak a lehetősége, hogy a páciensek hozhatnak eredményeket. Vajon a klienseim között lenne valaki, akinek köze van az esethez?
Samnek igaza volt. Ez már nem Richardról szólt. Már hetek teltek el, több, mint egy hónap az első gyilkosság óta. Ha attól tartanának Richard kikotyogott valamit, akkor már rég megtehettem volna, hogy beszélek, főleg, mivel az életem is tét most. Valami más van a háttérben, ezt én is tudtam.
Kérdés csak az, hogy mi? Biztos van köztünk kapcsolat, biztos ismerem, vagy közünk volt egymáshoz. De hol? Mi? Ki lehet?
Vagy tévedek és semmi közöm hozzá? Rosszul gondolom és más van a háttérben?
Egy ideig minden olyan egyértelmű volt, most mégis valahogy minden egy csapásra zavaros lett. Ahogy valamivel közelebb kerülünk a megoldáshoz, jön valami, ami teljesen bekavar és zavaros foltokat hagy a szép, tükör felületű vízben.
- Monsieur. Erre nem tudok most válaszolni. Én így hirtelen nem tudnék senkire gyanakodni, de ha átnézném a dokumentumokat, amik az irodámban vannak, lehet találnék valamit.
Lehet valaki Franciaországból, az ügyvéd-korszakomból. De nem hiszem, hogy bárki is képes lenne utánam jönni Amerikába. Vagy vannak ilyen őrültek, akik képesek elutazni egy másik országba csak azért, hogy bosszút álljanak valamiért?
Bár az is igaz, hogy börtönbe küldtem már pár embert odahaza és idehaza is. Szóval akár ez is állhat a háttérben. Valaki haragszik rám és meg akarja bosszulni, amiért börtönbe került miattam.
Az az igazság, hogy én nem igen hallottam még sem ezekről a cégekről, sem monsieur Urlaubról. Ezek nekem új dolgok. Létezne, hogy egy régi rosszakaróm szövetkezzen ezzel a vállalkozóval? Ce serait très étrange. Nagyon meglepődnék. De igaz, hogy az élet néha különös dolgokat alkot. Sok minden megtörténhet.
Nem nagyon követtem a híreket ilyen formában, nem tudom az általam börtönbe küldött Amerikai bűnözőkből hányan kerültek utóbb szabadlábra.
Németekkel pedig egyébként sem volt még dolgom. Tudtommal, de lehet voltak német gyökereik, vagy valamikor német állampolgárok voltak, de már nevet váltottak és itt éltek az államokban.
Kissé tanácstalannak érzem magam. Alaposan utána kéne néznem ennek az úrnak, hátha találok valami kapcsolatot közte és köztem.
Most viszont érdemes erre a címre koncentrálni Hová is megyünk pontosan?

Jules & Jennifer

We both have the same mental disorder, and We are a partner in crime.

Az autó finoman dorombol alattunk. Egészen megszoktam Sam gondolkodóba esett tekintetét a visszapillantóban. Dr. Renard beszél és fejteget, elemez. Hallgatom őt és vezetek. Szemem sarkából rápillantok, amikor lehetőségem nyílik rá. Talán szükséges lenne ismét kifejeznem aggodalmam, de nem teszem. Elfojtom. Kifeszítve a bal karom, lezuhan tekintetem a szét szakadt anyagra. Elgondolkodom rajta, mi történik, ha... Enyhén megrázom magam és felszegem állam. Nem történt meg. Egyedül ez a fontos, nem igaz? Egy darabig még bizonyára hitegethetem magamat vele.
- Milyen kérdés ez Doki? Ha valaki ilyen elszánt hajtóvadászatot rendezett maga után, biztosan elég őrült hozzá. Ez már megszállottság a javából. Bosszú... vagy a rettegés? - pöffékel hátul Sam. Még az ülésem vállának ívébe is markol tenyereivel, úgy húzódik közelebb, előrébb. Ettől persze nem halljuk őt jobban, de a figyelmünk övé. Én csendben fókuszálok előre. - Olyan kapcsolati hálózat van már az alvilágban, hogy talán csak most trafált bele. - értőn bólogat mögöttem.
- Szeretné, hogy az irodánál megálljak? - kérdezem, miután közli, hogy utána nézne a kapcsolataiknak. Nem tesz semmit, s jó ötletnek is hat a gondolata, hogy ne vigyük magunkkal a címre, ahol ki tudja mire bukkanhatunk rá. Az Eveből kiszedett információnak hála, talán egy lépéssel előbb vagyunk.
- Inwood negyed, Sherman Avenue. Egy lakóház címét kaptuk meg Evetől. - húzom elő zsebemből a fecnit, amire felírta remegő kezével. Ha a férfi tanulmányozná, rálesne esetleg.
- Jól van? - kérdi Sam Dr. Renardtól. Megértem, osztom az aggodalmát iránta. Nem lehet könnyű ezzel a tudattal most, hogy minden nyom, minden gyilkosság egy pont egy olyan vonalon, amely végül őt kívánja eljuttatni a merénylőjéhez. Észre sem veszem, hogy milyen erővel szorítom a kormányt, csak amikor Sam megköszörüli a torkát.

---

Közel ötven perccel később parkolok le a megadott cím előtt. Semmi szokatlan, semmi váratlan. Érzem a feszültséget, rám is telepszik. A súlya alatt megrogy a vállam. - Csengetünk, vagy...? - tőlem kérdi, vagy a mellettem ülőtől egyáltalán nem egyértelmű számomra, de mire bármit is válaszolhatnék, a bejárati ajtó kitárul. Egy öltönyös, karakán vonásokkal rendelkező, idősebb férfi lép a küszöbre, pontosan úgy, mint aki felkészült a fogadásunkra.
- Ez mi a f-? - hasonló kérdés fogalmazódik meg bennem is. Dr. Renard vállára fektetem egy pillanatra a tenyerem (ha velünk tartott), majd kibontom az övem.
- Jó napot! A nevem Jennifer Adler, az FBI-tól vagyunk. - szállok ki az autóból, a jelvényem feltartva. A férfi, mintha csak érzelemmentes arckifejezéssel méregetne bennünket. Sam kipattan hátulról és idegességében a felső vázon zongoráznak ujjai.
- Minden stimmel vele? - búgja oda nekem, miután válasz nem érkezik. Nemleges irányba megcsóválom a fejem és egyik kezem a fegyverem markolatára simul.
- Dr. Renard? - végre megszólal, de mintha karót nyelt volna. Felvonom szemöldökeimet, nem értem mit akar ezzel. De a következő pillanatban visszafordul és besétál a házba, az ajtót tárva nyitva hagyva. Úgy sejtem, neki: Julesnak.
- Ismeri? - hajolok le az ablakhoz, ha még benn ül a járműben.

Jennifer & Jules

Sam szavaiban volt igazság. Ez nem normális. Amit ez az autós német művelt, tényleg elég elborult, hiszen akárki ártatlan áldozatul eshetett volna esztelen hadjáratának. Bárki is pályázik rám, az egyre elvadultabb módszerekhez nyúl.
- De ha ennyire meg akar valaki ölni, miért nem a lakásomon támad rám? Vagy miért nem fogad fel profi bérgyilkost, aki lelő egy háztetőről, mikor elhagyom az irodám? Vannak profibb módszerek is, nem gondolja?
Bár a mi gyilkosunk eddig is szerette a pompát és a nagy felhajtást. Lehet úgy volt vele, hogy fenyegető, látványos kivégzést akar sok ember szeme láttára?
Bosszú... akár. De lehet retteg és is. Ezt a kétségbeesett módszerei is igazolják. Szerintem egy ilyen lépést, az autós gázolást a kétségbeesés válthatta ki. A félelem, hogy rajta ütök, hogy elkapom, hogy felismerem, hogy tudni fogom ki ő és megállítjuk. De lehet a két érzés keveréke motiválja. Bosszú és félelem egyaránt.
Azért nem lenne semmi, ha egy évtizedes múltú német-amerikai, vagy német-francia bűnszövetkezet-hálózatot fülelnénk le. Az lenne az év nagy fogása.
- Igen, álljunk. Felvennék pár mappát.
Így is történt. Megálltunk, kikerestem néhány gyűrűs lefűzőt és azok társaságában ültem vissza a kocsiba.
- Inwood. Az egy nagyon szép környék. Sokat jártam arra. Olyan, mintha művészek alkották volna azt a környéket.
A továbbiakban kissé belefeledkeztem gondolataimba és a dokumentumokba, melyeket nagy hévvel lapozgattam. Akkor pillantottam csak fel, amikor Sam megszólított. Őszintén el kellett gondolkodnom, hogy mit feleljek, mit is érzek.
- Igen. Azt hiszem igen. Csak elgondolkodtam. Sok az információ, sok a végkimenetel. Próbálok kihámozni valamit a volt eseteimből és azok közül, akiknek dolgoztam, mint ügyvéd. Meg persze a mostani, tanácsadói megkereséseimből.
Van itt pár nyomtatvány, amolyan jelentések, amiket írtam az ügyek végén. Összegzések.

Mikor megérkeztünk a címre, a kocsiból pillantottam ki a házra. Sam kérdésre odapillantok a férfira, majd Jenre, végül pedig a házra, de mire szólhattam volna, már kinyílt az ajtó.
Első gondolatom az volt, hogy biztosan az ablakból figyeltek minket.
Láttam, hogy mindkét FBI-os feszült volt. Én is az voltam. Tán most kerül pont az Í-re? Nem hittem benne.
Az ajtóban álló férfi, mintha kiszemelt volna magának, mintha ismerne felém fordul, majd eltűnik az ajtó mögött, jelezve, hogy kövessem. Vagy kövessük?
Nade ki lehetett a rejtélyes férfi, aki karót nyelt módon fogadott engem, minket?

Jules & Jennifer

We both have the same mental disorder, and We are a partner in crime.

- Valószínűleg, amiért mondja. - gesztikulál hevesen mögöttem Sam. - És ha esetleg kitűzött a fejére egy tetemes összeget? Indokolná, hogy ilyen sehonnai emberek előbukkannak és üldözik magát meg azt is, hogy ilyen lelkesen próbáloznak. Ráadásul most, hogy valószínűleg forró nyomon van, én nem zárkóznék el ettől a lehetőségtől se. - nem tudom mikor, hogyan kerül a kezébe, de egy zacskó édességgel kezd bele az utazásunkba.
Valamivel később az autó az iroda előtt lassul le. A Doki beszalad jegyzetekért, addig Sammel kettesben maradunk. Megkínál az édességével, de látom feszült arcizmain, hogy minden egyes falatra szüksége lenne, így kegyesen nemleges irányba csóválom a fejemet.
- Nem kéne erősítést hívni? - érdeklődik, homlokát neki döntve az ülésem vállának.
- Azt sem tudjuk, hogy lesz-e ott bárki, Sam. - tekintetem az iroda ajtaján, várom, hogy felbukkanjon Dr. Renard. A mögöttem ülő ásítozik. - Nem aludtál este? - kérdem somolyogva.
- Az alvás gyengéknek való. - prüskzöli álomittas hangon. Lefojtok egy további megjegyzésem, addigra a Doktor is előkerül. Immár vele együtt indulunk tovább.
- Igen, tényleg szép környék... - ismerem el. Habár a New Yorkban töltött két évem alatt nem volt sem időm, sem kedvem túracipőt húzni és felkutatni a szebb helyeket, erre is csak azért emlékszem, mert már volt egyszer alkalmam a peremén dolgozni egy terepmunka során.
A beállt puha csendet - meglepő módon - ismét Sam töri meg. De a kérdése foglalkoztat engem is, figyelmem kivetítem a mellettem ülőre, kérdőn.
- Kér egy csokit? - intézi a férfi felé kedves felajánlását. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet valakinél ennyiféle édesség. Van egy olyan baljós sejtelmem, hogy a fegyvere helyén is gyakran gumicukrot tárolgat. Ha a mellettem ülő nem is fogadja el, széles mosollyal fürkészem Sam kedveskedő, együttérző mosolyát. Talán nem ő a leghatározottabb, legprecízebb ügynökünk, de az biztos, hogy a jószívéhez nem érhetünk fel - beleértve engem is. Mindig örömmel tölt el látni, hogy milyen lelkes támogatója bárkinek, aki mellett azt érzi, szüksége van rá. Akkor is, ha az illető észre sem vette. Engem is így karolt fel két éve, amikor senkit sem ismertem...

---

Hölgyeké az elsőbbség alapon, én lépek fel elsőként a verandára. Sam mellettem, mögöttem. Minden porcikám megrezzen, amikor egy - eddig fel nem tűnt - fiatalabb férfi lép elénk. Karakán vonásokkal, vörös hajjal, erős akcentussal üdvözöl bennünket. Egyik kezem a fegyveremen megdermed, de a felénk villogtatott jelvényébel már tudjuk legalább, kik ők.
- Interpol. McKenzie nyomozó, benn megtalálják Morales kollégámat is. - egyáltalán nem tetszik, ahogy méreget bennünket, főként engem.
- Mi volt ez a horror jelenet, tesó? - Sam szintén jelvényt villant, és már beljebb is fárad saját bebocsájtást követelve magának. Ez a férfi azonban nem az a fickó, akit az imént láttunk. Ő beljebb, a nappaliban ácsorog egy feldúlt szoba közepén. Idősebb, erősebb vonású és hangú. Rögtön Dr. Renardot keresi. Én lemaradok valahol, érzékelem perifériámon a mellém lépő nyomozót.
- Talán amíg Dr. Renard és Morales beszélgetnek, megoszthatnánk egymással mi is, amit tudunk. - lép mellém. Egészen libabőrös leszek tőle. Nem szokásom megijedni a férfiaktól, de azt az érzést kelti bennem, hogy nem bízik meg bennünk. Vagy talán csak bennem? Nehéz figyelnem rá, mert Morales ügynök már beszélgetésbe is kezd közben Dr. Renarddal. Bár innen hallva inkább faggatózásnak tűnik.
- Pontosan mi az, amit tudunk? - a mellettem lévő elmosolyodik, arrébb invitál. Követem, felfelé ívelt szemöldök vonalam alól nézve fel rá.
- Az Interpol kibocsátotta "Red Notice"-t Jan Urlaub és más gyanúsítottak letartóztatására és azonosítására. Több üzleti terv, technológiai fejlesztés, illetve más érzékeny vállalati adatok kerültek a birtokába. Ezeket az adatokat felhasználhatta, hogy előnyhöz juttassa a saját vállalatát... Csakhogy ez már nemzetközi ügy. - úgy érzem, bizonyos részletekre nem tér ki. Például arra sem, honnan tudták, hogy érkezünk, ha tudták, illetve Dr. Renardra miért van különleges szüksége Morales ügynöknek. Nem hallom a beszélgetésüket, de igyekszem figyelemmel követni.
- Ha tudja, amit tudunk, akkor már mindent tud. Mit mondjak még? - értetlenül nézek fel rá, talán a kelleténél jobban rosszallom a habitusát. Talán ír? Skót? A indulathang, amit hallat nem egyértelmű számomra.
- Nem hajlandó együttműködni velem? - csendesebben kérdez, mire csak egy rideg mosoly szökik az arcomra.
- Elviheti az ügyet, nem érdekel, ki oldja meg. Látja ott azt a férfit? Az ő védelme a legfontosabb, nem fogok leállni méregetőset játszani magával, amíg... - mutatok a másik helyiségben lévő Doktorra. De alig, hogy kimondom ezt a mondatot, a mellettünk lévő szoba ablakát millió darabjára töri egy az azon áthajított tégla. Sietősen érkezünk, talán mind egyszerre a hang forrásához. Sam Jules mellett marad, a fiatalabb ügynök és én magam is kivágódok az ajtón, hogy megkeressük azt, aki beküldte a téglát. (A téglát, amin egy felirat szerepel...) Kiérve természetesen nem találunk senkit, aki gyanúsabb lenne bárki másnál...
- A Doktor kell neki. - jegyzem meg kissé pihegve.
- Kulcsfigura, igaz? Mit tud? - halad közvetlen mögöttem, de nem felelek. Visszasietek Sam oldalára, intve a fejemmel: semmi. Valamivel később McKenzie is csatlakozik. Sam az egyik széken gubbaszt, onnan figyeli a történéseket. Látom az arcán, hogy elégedetlen - megértem. Én sem két - mindig okosabb - nemzetközi ügynökre számítottam, amikor Evetől megkaptuk a címet. De, ha már így alakult, intek fejemmel felé, nézzünk szét a házban...

Jennifer & Jules

Valahogy a helyzet nem azt hozta, amire számítottam. Bűnözők, holttestek, stb. Mindenre számítottam, csak az interpolra nem. A szoba állapotából arra következtettem történt valami, ők pedig szagot fogtak. Csak épp az a valaki csúszott ki a kezük közül. Talán ha előbb találkozunk velük, akkor előrébb lenne a nyomozás.
Az idősebb férfi egy külön álló szoba felé int, hogy kettesben lehessen velem.
- Csak ön után.
- Merci beaucoup, monsieur Morales - léptem be, ő követett, majd becsukta az ajtót és leültünk.
Kérdéseket tett fel arról, hogy mit tudok, hol tart a nyomozás, bár bizonyos dolgokkal ő is tisztában volt, inkább csak az érdekelhette mennyire lehet személyes az eset. Mennyire lehet benne személyes érintettségem. Végtére is félig-meddig mégis csak én vagyok a legfontosabb pont a történetben.
- Nooo, higgye el, monsieur Morales, nem tudok semmivel sem többet, mint a hivatalos.
- Tudja, Dr. Renard, nekem csak az szúrja a szemem, hogy, míg ön azt állítja nem hiszi, hogy személyes lenne, mégis önt akarják minden sarkon megölni, ahogy Mr. Richard is önhöz akart fordulni. Az ön irodájára függesztettek ki cetlit és ment ki egy robbanószerekkel feltuningolt gyertyákkal körberakott tartósított holttesthez.
- Mon ami....
- Nem vagyok mond ami - kérte ki magának.
- Désolé. Monsieur Morales. Azt a meghívót Eve is megkapta.
- Igen. Biztos semmilyen módon nem kapcsolódik ön senkihez?
Kiparkolt néhány aktát, amikhez sikerült hozzáférniük. Nemzetközi adatok. Elkezdtem átlapozni őket.
- Nem vádlom, vagy gyanúsítom semmivel, de biztosan nem ok nélkül vadászik önre mindenki. Egyet ért velem?
- Oui. Egyet értek. Mindennek oka van.
Elvettem egy nyomtatványt, amin Urlaub volt és még valaki, akivel kezdet fogott, alatta sok-sok szöveg.
- Mon dieu... ezt a férfit én ismerem.
- Vagy úgy? Michel Diaby. Urlaub egyik ügyfele.
- Ön lehet így ismeri, de az igazi neve Laurent Lizarazu. Egy francia adathalász és kiberterrorista. Én juttattam börtönbe 2005-ben.
- Ezek szerint mégis csak személyes vonatkozás az ügyben.
- Azóta 18 év telt el... - hitetlenkedtem.
- De ő nem felejtett. És bizonyára beszélt önről Urlaubnak.
- Jóságos ég.
Moralesszel egyszerre hasaltunk az asztalra, amikor az ablak betört. A tégla majdnem elért engem, de szerencsére nem így történt, nemsokkal tőlem esett a földre.
Az üzenettel a kezemben mentem ki hozzájuk az interpol ügynökkel. Magam elé emeltem és felolvastam.
"Nincs több esély!"
- Nem is kell. Azt hiszem megoldottuk az ügyet.
A kezemben volt az előbb fixírozott papír.
- Lizarazu. 2005-ben küldtem börtönbe. Több céges adatot is ellopott kémprogramokkal és több számítestechnikai zsarolás is fűződik a nevéhez. Gondolom egy ideje már Uralub mellett van és mikor elkezdtek itt New Yorkban tevékenykedni megtudták, hogy én is itt dolgozom.
A bomba akkor robbant, amikor megtudták, hogy Richard felkeresett engem. Nagyon jól tudták, hogy ha beszállok a nyomozásba és előkerül az ő képe is, akkor minden romba dőlhet. Ezért akartak eltűntetni az útból.
Hiába váltott nevet, személyazonosságot a Diaby nevű üzletemberre, az arca a régi, én pedig felismertem most. Ezt nem engedhette, el kellett tennie az útból, de már késő. Ha nem is megölni, de kivonni a forgalomból, a nyomozásból, mielőtt még eljutunk hozzá. Ép elég nagy baj volt neki, nekik, hogy Urlaubig eljutottunk, hiszen Laurent Urlaub ügyfele Michel Diaby néven, innen már csak egy lépés, hogy közös fotókat találjunk róluk és azonosítsam.
- Elképesztő - mondta Morales.
- 18 év, és még mindig emlékszik rám... - Sam felé fordultam - Igaza volt. Az emberek nem felejtenek. Pedig én már szinte elfelejtettem.

Egy lyuk, egy vér csík. Még egy lyuk, még egy vér csík. Akaratlanul is az üzenetre gondoltam. "Nincs több esély!" Hát véresen komolyan gondolták. A távolba néztem, amint egy több emeletes ház lapos tetején egy távcsöves puska lencséje megcsillant a fényben.
A vérző mellkasomra tettem a kezem és összeestem. Tán csak az volt szerencsém, hogy valami miatt nem tudott pontosan célozni. Talán rossz helyen álltam, vagy a fényviszonyok nem voltak tökéletesek, vagy csak valami miatt nem tudott koncentrálni a lövész, de a lövedékek a szívem felett érkeztek meg, nem a szívembe. A fájdalom így is pokolian erős volt, minden idegszálam megveszett. ahogy a két lövés helye éreztette magát.
- Mon dieu! - nyöszörögtem két fájdalmas, félelemmel teli fojtott kiáltás közepette. - Ca fait beaucoup de mal! - kiáltoztam, bár akkor azt hittem meg fogok halni. Hogy ezúttal az üzenet nem volt hazugság, hogy most tényleg végeztek velem. Itt és most lecsaptak rám. Nincs tovább.
Lehet idős voltam már, de nem akartam meghalni. Még nem és nem így!
Felnyúltam és megragadtam Jenn zakóját.
- Je veux toujours vivre... - motyogtam és kábán elengedtem a ruhadarbot, a karom pedig elterült a földön mellettem.
Ha meg is halok, legalább abban a tudatban halok meg, hogy azonosítottam nekik a titkos ellenfélt, aki a háttérben mozgatja a szálakat. Innen már mindenki tudja kiket kell elfogni és mik a bűneik. Rám már talán szükség sem lett volna.

Jules & Jennifer

We both have the same mental disorder, and We are a partner in crime.

- Ez nekem nem tetszik. - int durván az ajtó felé, ami becsukódik a Doktor mögött. Hangosabban is teszi ezt a megjegyzést, mint egyébként beszélni szokott. Megpróbálom nonverbálisan nyugalomra inteni, de kevesebb sikerem lelem benne, miután az én idegességem felpiszkálja a fiatalabb nyomozó. Sam mozdulatlan ácsorog, szeme sarkából figyel felénk. Hálás vagyok érte, de tökéletesen uralom a másik csípkelődését.
Az események felgyorsulnak, egy tégla a katalizátor. A következő percek összefolynak, nincs további kontroll alatt a történések sorozata. Némán, artikulálatlanul ismétlem el a Doktor szavait, ahogy felolvassa a rögzített üzenetet. A fiatal ügynök mellettem toporzékol, mielőtt körbe szaladna a házban, minden ablakból újabb támadó után kutakodva. Én is nyomozásba kezdek, persze közben figyelemmel kísérem Dr. Renard minden szavát, következtetését. Ahogy Samre néz és találkozik a tekintetük, én is mozdulatlanná dermedek. Eszembe jut a húgommal történt eset. "Az emberek nem felejtenek. Pedig én már szinte elfelejtettem." Mintha csak a saját koponyám falain belül mászkálnék fel alá, verejtékezve, fohászkodva... Lesütöm a tekintetem valahová a szőnyegre. Érzem, hogy megfeszített koncentrációmban repedés keletkezik - de ha nem így lenne, se tudnám kivédeni - éles csattanás és két lövés zúzza szét a teret körülöttünk. A fiatal ügynök az idősebbre ugrik, Sam a falnak csapódik. Én? Én a Doktor után nyúlok, de Sam tenyere belemar a karhajlatomba és erős fogással ránt magához, fedezékbe.
- Dr. Renard!? - nézek fel a kollégámra, aki hasonló idegesség és aggodalmas tekintettel néz le rám.
- Honnan jött a lövés? - üvölti.
- Az egyik tömb tetejéről. - préseli ki hasonlóan dühösen magából a fiatal ügynök. Az ajtó kivágódik és elindulnak, Sam a vállamra mar, az összeeső férfi oldalára lökdös finoman és már ott sincsenek tovább.
- Azonnal kérek egy orvost! - átkarolom óvatosan, gyöngéden, de határozottan arrébb húzva az ablak alól. Érzékelem, hogy az ingembe kapakoszdik, de nem értem, mit mond. Kér valamit? Kétségbeesem. Tehetetlenségemben remegni kezdenek a kezeim. Úgy tárcsázok, orvost kérek, sürgősen, azonnal. Egyik kezem a szíve fölé helyezem, tenyerem szétbontom azon. Bárcsak... Miért nem adtam mellényt? - Nyissa ki a szemét, Jules. Itt vagyok, nem lesz... Nem lesz semmi baj. - észre sem veszem, hogy magamhoz ölelem. A saját remegő kezeim durvának és esetlennek tűnnek Dr. Renard vörös masszával elkent sziluettjén. Nem foglalkozom vele, mennyire leszek én magam is véres, azzal inkább, amit érzek. Gyomorfagyasztó rémület lesz úrrá rajtam.
Nem veszítettem még el kollégát, partnert úgy, hogy a karomban tartottam volna - és ezúttal sem fogom. Nem lehet... Elfog egy érzés: mindhiába. Egyszerre, jó pár perccel később, brutális hirtelenséggel törik ránk az ajtót, eltávolítanak még saját magamtól is, mintha kívülről látnám kettőnket. Ahogy megpróbálok a megfelelő helyen nyomást mérni rá, beszélek hozzá, kérlelem, és a végén már parancsolom, hogy nézzen rám... krokodilkönnyekkel az arcomon. Az orvosok végül elragadják, de a kemény szorításon a torkomban ez mit sem változtat.

---

Megszámlálhatatlan órával később, a kórházban ücsörgök egy arra kijelölt, ám igen kényelmetlen ülőalkalmatosságon. Sam mellettem, hasonlóan fáradtan, elgémberedve minden porcikánk. Értesítettük Dr. Renard legközelebbi, általa megjelelölt hozzátartozóját a balesetéről. Mégis úgy érzem magam, mintha ólommal tömték volna a gyomromat. Nem bírom elhordani a saját súlyomat. Addig nem, amíg nem tudom, hogy stabil az állapota...
- Menj haza pihenni. Hívlak, ha van valami. - rekedtes hanggal magyaráz, az időt sem tudom betájolni, de azt igen, hogy ő hasonlóan fáradt hozzám. A fejenként három-három kávé eléggé felpörgetett ahhoz, hogy ne is akarjak, akkor se, ha tudnék. A lámpa éles fénye zavarja a szemem. Vontatottan nézek rá, hálás mosollyal.
- Vagy csak add a vállad. - kérem tőle - bár túl kényelmes így sem lesz - beleidomul, eleget tesz neki. Áthelyezi súlyát az én oldalamra, így belekarolva rá tudom nyomni arcélem erős vállára és hacsak pár órára, de betudom hunyni a szemem. Ő pedig szintén használhatja az én fejemet rá. Jobb, mint a semmi - alapon. Csak később - miután Sam kifosztotta kellőképpen az automatát és váltva fel-alá sétáltunk a folyosón - érkezik meg az orvos, hogy elmondja, a férfi állapota stabil. Látogatókat azonban nem fogadhat, érthető okokból...

---

Hűvös van, gyógyszer és fertőtlenítő illat terjed a levegőben. Pár nappal később - miután engedélyezték a látogatást - bukkanok fel a kórterem ajtajában. A küszöbről nézem a férfit, halovány, örömittas mosollyal. Megvárom, amíg azt mondja, hogy szabad beljebb mennem, nem zavarok, bármit. Bizonyára értesítették a fejleményekről. Elkapták a tettest, és nem csak Laurent Lizarazut sikerült, Urlaub is cella mögött fogja végezni. A nyomozást tehát lezártnak vehetjük, tekintettel a temérdek bizonyítékra.  
- Hogy érzi magát? - foglalok helyet az ágya mellett, egészen közel dőlve. Hoztam egy kevés gyümölcsöt és édességet, teát, amit előszeretettel pakolok ki neki közben. - Ó, a nasit Sam küldte. Hozhatok valamit? Szüksége van valamire? - nézek körbe a teremben, majd vissza rá.
- Megoldotta az ügyet. - játékosan somolygok rá. - Fantasztikus munkát végzett, Dr. Renard. - igyekszem nem elérzékenyülni, hiszen nem vall rám. Mégis, ahogy most mellette ülök, eszembe jut a legutóbbi alkalom, ahogy a közelében kucorodtam össze, egészen picire. Erőt kell vennem magamon, hogy a könnyeimet elfojtsam. Örülök a boldog befejezésnek...

Jennifer & Jules

Tekintve, hogy az öcsémmel sokkal jobb viszonyban voltam, mint a nővéremmel és gyakrabban is volt New Yorkban, ő volt megadva értesítendő személynek, bár minden bizonnyal Clotilde úgy is Marseilleben van, szóval neki macerásabb idejönni.
Éric most is New Yorkban volt, így elég hamar el tudott jönni a kórházba, amikor az orvosok értesítették a történtekről. Első dolga volt az orvosokkal beszélni, aztán a két kórházban tartózkodó FBI ügynököt is megkereste, hogy pontosabb képet kapjon az esetről.
Ügyvéd volt, szóval elég jól eligazodott abban a világban, amiben én is a partnereim dolgoztak, az ideig bár nem voltak olyan erős kötélből, mint az én ideigeim, de elég jól tudta tartani magát a stresszes helyzetekben. Ez a mostani helyzet - bár megviselte - nem rázta meg igazán, hiszen tudta jól, hogy a hivatásom, az életformám mivel jár. Voltam már kórházban, bár ilyen súlyos sérülésekkel még soha. Voltam már veszélyes helyzetekben, ennyire közel a halálhoz viszont még soha.
Ideges volt, de jól viselte a helyzetet.
- Az istenit neki, hogy nem tud magára vigyázni! - morogta. - Tudtam én, hogy eljön egyszer ez a perc! Nem kéne már ezt csinálnia. Ülhetne otthon és írhatná a könyveit, vagy utazhatna és fotózhatna a magazinoknak, utazási irodáknak. 57 éves, nem kéne már detektívesdit játszania... - morogta, majd lemondóan sóhajtott, hiszen ő is tudta, hogy az én hivatástudatom olyan magas és erős, hogy talán még a koporsóból kimászva is visszajárok majd dolgozni.
A fejét fogva ülte le, lábaival stresszesen dobolt.
- Mindazonáltal... akkor szegényebb lenne a világ egy remek nyomozóval. Örülök én neki, hogy ennyire elszánt és harcol a bűn ellen, az igazságért, de már nem fiatal és néha nem tudja felmérni mennyire veszélyes is egy helyzet. Úgy gondolom... - mondta már kissé higgadtabban, inkább motyogva.
Éric csak akkor nyugodott meg leginkább, mikor az orvos közölte, hogy felépülök és semmi komoly, maradandó károsodás nem ér.

Az öcsém, hagyta, hogy elsőnek Jenn tegyen nálam látogatást, hiszen vele volt több, fontos megbeszélni valóm, ráadásul őt viselték meg jobban az események. Úgy volt le ő ráér akkor, ha már minden fontos, vagy hivatalos személy letudja nálam a látogatást, akkor pedig ő nyugodt körülmények között beülhet hozzám.
A fájdalomcsillapítóknak hála Nem éreztem magam annyira vacakul, jól elnyomták a fájdalmat, amit a lövések és a műtét miatt kellene éreznem, de így sem voltam tökéletesen, hiszen ez a halálközeli élmény igen csak megviselt és még kicsit a hatása alatt voltam. Jenn látogatása viszont fény volt az éjszakában.
- O, mademoiselle Adler! Jöjjön csak! - intettem neki kedves, bár kissé elnyűt mosollyal.
Figyeltem a sok jót, amit kipakol nekem. Igazán figyelmes volt tőlük.
- Azt hiszem el fog fogyni. Nos, köszönöm szépen, ennyi most nekem elég - utaltam az idehozott dolgokra. A többit a kórház és a kedvenc éttermem intézi nekem.
- Azt hiszem magam is rájöttem volna - pillantottam az édességre és jelent meg lelki szemeim előtt a mindig vidám afroamerikai férfi.

- Áh, nem egyedül az én érdemem. Sokat segítettek a munkában és remek meglátásaik voltak. Ez csapat munka volt, mindenki sokat hozzá tett. De köszönöm a dicséretet. Jól esik. Bár a fantasztikus kissé erős jelző - mosolyogtam szerényen, majd magamhoz vettem az édességet. Most jót fog tenni, hogy végre kerül a szervezetembe némi boldogság hormon. Az édesség és Jenn gondsokodnak róla, hogy jobban érezzem magam.
- Remélem Sam jól van - beszéltem kollégájáról, mert szemlátomást Ő jól volt, de Samről még nem volt sok hírem azóta. - És bízom benne, hogy a felettese is legalább annyira boldog és elégedett, mint maga. Ha már ennyi macera és negatív vonzata volt ennek a nyomozásnak, legalább a vége hozzon némi megváltást. Elvégre nem kis fogás volt egy ilyen bűnszövetkezetet lekapcsolni. Még hetek, hónapok múlva is erről fognak cikkezni, jól sejtem?
Megejtettem egy elégedett mosolyt.
- Remélem ez az ön munkahelyi megítélésére is jó fényt fog vetni. Elvégre ez hivatalosan az ön nevéhez kötődik. Egy ilyen nagy volumenű eset lezárása csak von maga után némi emelést, vagy előléptetést - merengtem el eme gondolaton, hiszen én biztosan adnék neki valami jutalmat.
Ezen gondolkodva ettem megy egy újabb falatot a csokis aprósüteményből.
- Tout va bien, si ça se termine bien - jelentettem ki, de aztán eszembe jutott, hogy ő alig tud franciául. - Minden jó, ha a vége jó.