A nőuralom miatt, ami a családjukban uralkodott, határozottan lányos lány lett. Az a fajta, aki nem csak az apját, hanem a pasiját és a meleg barátját is azzal fárasztja, hogy a levendulalila magassarkút tudja-e felvenni több helyre, vagy esetleg inkább a párducmintás illik jobban a stílusához. És igen, két ugyanolyannak tűnő vörös rúzsnál elmagyarázza, hogy az egyik inkább hasonlít a klasszikus vöröshöz, míg a másiknak teltebb a színe. Elvárja, hogy ezt a különbséget meglássa egy fiú, cserébe hajlandó pasis dolgokat csinálni. Hisz abban, hogy a kompromisszum boldoggá tesz. Igen, megengedi, hogy egyedül bulizz a barátaiddal, vagy ha kell mecset néz veled. Abban az esetben hajlandó ujjongani is a gólöröm miatt, ha elmagyarázod neki, hogy mikor kell ezt tennie.

- Ha első ránézésre egy kis picsának gondolod, akkor nem jársz messze a valóságtól. Szereti azokat a dolgokat enni, inni vagy csinálni, ami miatt a hozzá hasonló lányokat lenézik, és mindezt a legnagyobb magabiztossággal teszi. Ne nézd nagyon, ha nem akarod, hogy a kurva anyádba küldjön el érte.

- Magabiztosan eszi a csirkesalátáját, issza meg a szirupos kávéját, majd panaszkodik és hagyja meggyőzni magát arról, hogy nem baj, ha minden kalória a fenekére megy. Végül egyetért veled abban, hogy a nagyobb fenék jobb annál, ha egyáltalán nem lenne neki. Te nem mersz nem helyeselni, mivel félsz, hogy kikaparja a szemed a hosszú körmeivel.

- A látszat ellenére sokkal természetesebb annál, mint ahogy előadja magát. Mindössze egyetlen köldökpiercing és egy tetoválás van rajta, ami az eredeti mivoltjához képest módosítás volt. Az utóbbit titokban csináltatta a nővére beleegyezésével. Később a szülei mérgesek lettek rá miatta, mire ő közölte velük, hogy felnőtt nő, és nem szólhatnak bele abba, hogy mit csinál a saját testével.

- Szebbnek tartja a szemeinél a száját, ezért jobban szereti azt hangsúlyozni. Összességében meg van elégedve magával, egy szép lányt lát a tükörben. Ezen nem kifejezetten van meglepődve, mert a testvéreit és az anyukáját is annak látja.

- Nem szereti a férfias férfiakat. Olyannal randizik, akit nem gondol tuskónak, de kifejezetten élvezi játszani a buta libát. Ebben az esetben mindig magát érzi nyeregben, hiszen megvan a lehetősége neki nemet mondani, ha az illető nem bánik vele megfelelően. Ritkán randizik, szereti a laza kapcsolatokat. Könnyen szerelmes lesz, de nehezen engedi el a másik félt. Ha valakit szeret, azért igazán képes lelkesedni.

---

A szülei tehetősek, ami miatt sok mindent megengedhet magának. Egyáltalán nem gondolja úgy, hogy ezt a pénzt másra kellene fordítania azon a szűk körön kívül, akik ténylegesen közel állnak hozzá. A kötelező cipősdobozba összeszedett dolgain kívül, és egy alapítványon kívül soha senkit nem támogatott, mivel nem érzi helyénvalónak azt, ahogyan az emberek ezzel önigazolnak maguk felé, hogy mennyire csodálatosak. Ő inkább támogatja a kemény munkát és a kitartást annál, hogy névtelen embereknek szórja a családja pénzét. Úgy gondolja, hogy ha nem venné meg az autóját, akkor azt a pénzt nem arra fordítaná, hogy jóllakjon belőle egy afrikai falu, emiatt felesleges emberkednie. Ha a környezetén nem tud úgy segíteni, hogy ne keletkezzen bennük szégyenérzet, akkor ugyanezt nem teszi meg idegenekért sem.

- Bizalmatlan a legtöbb emberrel szemben, ezért nem adja ki magát másoknak. Sokan meg szoktak lepődni azon, hogy keményen tanul és konkrét céljai vannak az életben, ez pedig csak még jobban erősíti abban, hogy nem kell fűvel-fával szóba állnia. Nem hisz abban, hogy a kedvesség előre vinné a világot. Úgy gondolja, hogy az ember csak akkor tud túlélni, ha erős és kemény.

- Nem beszél a gondjairól, nem rinyál a szeretteinek. Akkor mond el valamit másoknak, ha látják rajta, hogy bántja valami, de alapvetően nem azért lóg együtt emberekkel, hogy önző módon csak az ő problémáiról legyen szó. Cserébe elvárja azt, hogy ő se legyen lelki szemetesládának használva.

- Bátor, erőteljes személyisége van. Ha valaki beszól neki, annak gond nélkül visszafelesel, ami miatt voltak gondjai a középiskolában. Ok nélkül nem igazán bánt senkit. Ha ellopja a pasidat, az mindössze azért van, mert nem írtad rá a neved, vagy feküdtél rajta rendesen. Jobban érdekli maga és a közvetlen környezete azon kívül, hogy milyen benyomást tesz az idegenekben.

- Maximum három alkalommal segítőkész, negyedikre egyszerűen nem él azzal a lehetőséggel, hogy megcsináljon valamit helyetted, mert az elmondása szerint "lusta fasz" vagy. Olyan emberekkel dolgozik együtt szívesen, akik szenvedéllyel vannak aziránt, amit csinálnak. Lenézi azokat az embereket, akik nem keresik a helyüket az életben.

- A gondolatait megtartja magának, cserébe ő sem fogadja el a kritikát nem kívánatos személyektől. Ha kiborítod a bilit, akkor ne lepődj meg, ha ő is így tesz majd.

- Soha nem fog a szemedbe hazudni, de ha te megteszed vele ugyanezt, akkor nem fog megbocsájtani. Nem érdekli, ha te érte hazudtál, mivel soha nem kért erre. Szereti szelektálni maga körül az embereket, mert gyűlöli a toxicitást. Igyekszik minden helyzetben a harmóniára törekedni.

---

Alapvetően egy jól nevelt, kedves lány, de kispórolták belőle a türelmet, emiatt könnyű eljátszani az együttérzését. Neki egyáltalán nem célja az, hogy egy prosztó legyen veled, de ettől függetlenül nem fél megtenni olyan dolgokat, amik a társadalom által le vannak nézve csak azért, mert éppenséggel nem megszokottak. Ő a maga módján találta meg a világban a helyét, és a maga módján él túl, illetve a saját gondolatai is megvannak. Ha mindezeket nem háborgatod, akkor talán jó barátok is lehettek. Elfogad, ha te is így teszel vele. Gyakorlatilag úgy működik, mint egy tükör, ami mindig azt adja vissza neked, amit tőled kap. Rengeteg hibája van, sokszor cselekszik hirtelen, van, hogy nem gondolkodik, de a végletekig őszinte lesz veled.

- Csak akkor pletykás, ha valakit nem kedvel. Azoknak a titkait fecsegi ki, akikről tudja, hogy vele szintén megteszik. Egyébként jobban szeret pasikkal lógni, mert ők valamiért több információt tudnak, mint a lányok. Ha szociológiai szemmel nézzük, nem ő a pletykafészek a társaságokban, de rengeteg mindent tud másokról. Ha a lábára lépsz, ő elárulja egy titkod a pletykafészeknek.

- Érdeklik a történések, de igyekszik nem szervesen a részük lenni. Csak annyira ártja bele magát a dolgokba, amennyire neki az megéri. Alapvetően nem veszi észre azt, hogy ki milyen cuccokat hord és hogyan húzza a tusvonalát, mert ennyire nem érdeklődik mások iránt. Sokkal jobban szereti az emberek viselkedését kifigyelni, minthogy a támadási felületet keresse rajtuk.

- Elemző típus, a szavak embere. Nem fél cselekedni. Tudja, hogy ereje van annak, ha valamit kimond, ezt pedig igyekszik felelősségteljesen használni. Ha nem mer veled beszélni, akkor attól fél, hogy elveszít. Ha elnézi azt, ahogyan viselkedsz vele, akkor nagyon szeret. Miután rideggé vált, nagyon nehéz megbékíteni, de van, akinek nem lehetetlen.

- Ha szerelmes, akkor lángoló típus. Idealizálja a párját, de olyan emberekkel szeret együtt lenni, akik mellett nem felejti el azt, hogy mennyit ér. Ragaszkodik azokhoz, akiket az életébe engedett. Nehezen lép túl azokon a fiúkon, akiket nagyon kedvelt. Alapvetően nincs arra szüksége, hogy megfogd a kezét vagy babusgasd, anélkül is megérzi, ha fontos neked. Nem vár különleges bánásmódot, de igyekszik mindent megadni a párjának. Ha egy emberi kapcsolatba belemegy, akkor azt rendesen csinálja.

- Rue, kijönnél már végre? – a nővérem már ötödik alkalommal próbálja rám törni az ajtót, én pedig most se tudtam azonnal válaszolni neki, mert éppenséggel azzal voltam elfoglalva, hogy a nude árnyalatú ajakceruzát tökéletesen applikáljam fel – Be fogok pisilni!
- Jól van na! – valószínűleg fordított helyzetben én már benyitottam volna hozzá mit sem törődve azzal, hogy milyen állapotban van. Nincs kulcs a fürdőszobánkhoz, valószínűleg pont azért, mert az egyetlen vécé itt található a házban. Mindig mondtam apának, hogy ez nem túl jó arány, ha azt vesszük figyelembe, hogy négy nővel él együtt, akik arra kényszerülnek emellett, hogy mind egyetlen fürdőszobában próbáljanak meg elférni. Emma viszont jobban volt nevelve nálam, ami miatt kicsit sem meglepő, hogy nem akarta csak úgy rám törni az ajtót. Annak ellenére, hogy már elkészült, elég morcosan nézett rám, hiába küldtem felé a legragyogóbb mosolyom. Pont arra készültem, hogy háromszor megperdüljek előtte, hogy minden létező szögből szemügyre tudja venni azt, ahogyan kidekoráltam az egyenruhám. Már, ha egyáltalán annak volt nevezhető az, hogy hozzánk vágtak egy blézert, hogy azt viseljük, de az alatt amúgy mi találtuk ki, hogy pontosan mit szeretnénk felvenni. Összességében nekem az volt a tervem, hogy elvarázsolom rögtön azután a ruhadarabot, hogy beléptem az épületbe.
- Na, hogy nézek ki? – kicsit sem zavartattam magam, hogy Emma a dolgát akarja végezni, attól még válaszolnia kellett a kérdésemre. Tisztában volt ezzel, mert én vagyok a kisebb és bármivel futhatok a szüleinkhez árulkodni.
- Jól, de nem túlzás ez egy kicsit? Csak suliba mész – már éppen arra készültem, hogy magyarázni kezdem neki, hogy mennyire fontos az első benyomás, amikor hallottam a szüleink hálószobaajtajának a nyílását. Picsába. Még csak nem is káromkodhatok, mert anyám azzal a lendülettel szájbatenyerel.
- Majd jövök, szia! Jó pisilést!
- Rue, csukd, be…
Kicsit sem azzal voltam elfoglalva, hogy az ajtót becsukogassam, mivel apánk felkelt. Én vagyok a legkisebb lánya, ezért vagy ötször annyira félt, mint a nővéreimet. Gondolom az általuk elkövetett hibák miatt mind én szenvedek. Ahelyett, hogy megvártam volna őt, aki autóval is iskolába tudott volna vinni, egyszerűen kilendültem az ablakon és csak a szemem sarkából vettem észre, ahogy a szomszéd srác utánam fordul. Gondolom látta a bugyimat, de most már mindegy, majd később megbeszélem vele.


- Na végre, hogy itt vagytok! – amint megpillantottam az ikerpárt, gyakorlatilag közéjük vetettem magam, de csak Priyába karoltam bele, mert a tesója tabu volt. Láttam a szemem sarkából, ahogy próbál úgy helyezkedni, hogy egyszerre lássa a mellemet és a seggemet, én pedig hagytam, hadd próbálkozzon, mivel elég nagy kihívást jelentett neki kétfelé nézni úgy, hogy mellettem sétált.
- Azta Rue – igazából nem lepett meg annyira, hogy valami gyépés megjegyzésre készült. Általános óta ismertem őket, hárommal jártak felettem, de közösen töltöttem velük a büntetésem annak idején és akkor barátkoztunk össze. Priyával sosem volt baj, Jad pedig akkoriban még normálisnak számított… Normálisabbnak és nem hívatta magát JD-nek, illetve nem mondott olyan dolgokat, mint amit most sikerült összehoznia – Pornócastingra készültél, vagy suliba? Mindenesetre nálam átmennél itt is meg ott is.
Egy mosolyt ejtettem meg a fiú felé, majd nyújtózkodni kezdtem, hogy fejbe tudjam csapni, de végül nem jártam sikerrel, mert ő gyorsabb és nagyobb volt nálam. Már a belépéskor sem viselte a zakót, ezért meg tudtam állapítani azt, hogy némi izomzatot magára szedett azóta, hogy utoljára láttam. Bár akkor még fogszabályzót viselt – ez nem degradálás, nekem is volt – és a haverjaival lövöldöztek galacsinokkal a lányokra. Talán mégsem volt normálisabb, csak az idő megszépítette az emlékeket.
- Elgyúrta az agyát, vagy apátok veri? – ezt a kérdést már az ikre felé intéztem, aki csak sóhajtott és a fejét csóválta. Mondjuk hozzá is lettek volna kérdéseim a haját illetően, amivel rendszerint akkor csinált valami radikális változtatást, ha elhagyták. Priyával hasonlítottunk abban, hogy könnyen szerelembe estünk és jobban ragaszkodtunk a párunkhoz, mint ahogy hozzánk a fiúk. Én, meg ugye a hatalmas tapasztalataim 15 és fél évesen. Be kell vallanom, hogy titokban még Jadbe is szerelmes voltam, csak aztán az én hajamba is galacsint lőtt és elmúltak iránta az érzéseim. Most mégsem zavart, ahogy átölelte a vállam, én is úgy csúsztattam a derekára a kezem, mintha egy pár lennénk és nem csak a nővérével barátkoztam volna. Tuti, hogy népszerű srác, mert jó fej, csak kissé elvetemült a humorérzéke, ezáltal rám is jó fényt vet az, ha jóban vagyunk. Nem vagyok felszínes, kedvelem én az Amarin ikreket, de szerettem volna könnyebben beilleszkedni a suliba, mert magamtól nem voltam annyira nyitott.
- Én arra megyek, edzésem lesz – a fiú finoman bökte meg az arcom, majd tette a tenyerét a fejemre. Amikor negyedikes voltam, konkrétan egymagasak voltunk, most meg itt flexel azzal, hogy alig érek a válláig. Vetettem rá egy mérges pillantást, erre elnevette magát és arcon puszilt.
- Sok sikert a túléléshez Rue! Meg a pornó castinghoz is! – mindezt képes volt teli folyosó előtt mondani, hogy leégessen mindenki előtt. Éreztem, ahogy vér tódul az arcomra, mert a pillantásom találkozott egy fiúéval, aki… Nos, helyes volt. De most pont úgy fürkészett, mint aki be akarna állni a sorba és arra készülne, hogy ajánlatot tegyen nekem.
- Ne reagáld túl! – Priya erősen fogott, már amennyire tudott. Vékonyabb volt nálam, simán kitéphettem volna a karomat az ujjai közül – Apánk nem veri, de szerintem megsütötte a nap a nyáron. Teljesen kifordult magából.
- Ő mindig ilyen volt – most már tudom. Jaidee Amarin nem változik. Az áruló nővére meg pont olyan hangokat adott ki, mint aki ki akar nevetni. Amikor vetettem rá egy dühös pillantást, akkor próbálta rendezni a vonásait.
- Hogy lettél te ilyen normális, ő meg ennyire… Fiús? Ha sztereotip fiúkat kellene mutogatni a cirkuszban, annak Jad lenne a megfelelője – itt már tényleg nem bírta tovább visszatartani a nevetést, valósággal kirobbant belőle. Gondolom elképzelte ahogy az öccse a tüzes karikákon ugrál át négykézláb.
- Nem tudom, talán megettem az agyát az anyaméhben – ez valóban egy logikus magyarázatnak tűnt, szóval már együtt nevettem vele, most pedig rajtam volt a sor, hogy arcon pusziljam a lányt.
- Még jó, hogy itt vagy nekem te. Leszel a biosz partnerem év végéig? – itt most már olyan természetesen nyúltam a kezéért, mintha hirtelen ő lenne az, akivel együtt járok – Merre van a terem? Nem akarok az első napomon elkésni.
Hagytam Priyának, hogy vezetni kezdjen, de mielőtt befordultunk volna a folyosó sarkánál, még egy utolsó pillantást vetettem hátra a fiúra, aki engem nézett. Kicsi korom óta nem jellemző rám az a félénkség, amivel a lányokat szokták jellemezni. Ahelyett, hogy elvörösödtem volna, határozottan néztem a szemébe és elmosolyodtam. Ha Priya nem húzott volna magával, talán még intek is egyet neki, hogy egyértelművé váljon, hogy kiszemeltem magamnak.


- Szóval szerinted hogyan kellene csinálnom? – a kérdés teljesen jogos volt tőlem, mivel már vagy három hete suliba jártam, de még mindig nem tudtam, hogy miért nem szólított le az a fiú. Megtudtam ugyan a nevét és azt, hogy melyik iskolai klubba csatlakozott, de ennek ellenére nem sok érdeklődést mutatott felém. Legalábbis nem többet annál, hogy minden alkalommal lustán végigmért a folyosón és utána elmosolyodott, amikor köszöntem neki, aztán viszonozta azt. Nem kérdezte meg a nevem, vagy azt, hogy mi a helyzet velem. Jobban belegondolva, talán a fiúk nem olyan mániákusak, hogy a social mediaban kutakodjanak a csajok után.
- Nem tudom, én mindig azt mondom, hogy csak oda kellene menned… - Priya a vállát vonogatta. Három hét telt el a suliból, de már megint megváltoztatta a haját. Szerintem ő az egyetlen lány a világon, aki ilyen idétlen frizurákkal is szép tud lenni.
- De az nem olyan könnyű – neki meg kellett volna ezt értenie. Tudom, hogy jó fej vagyok, hogy könnyen beszélgetek emberekkel, de ha valakit kedveltem – jó ez talán erős túlzás volt, mivel helyesnek találtam, de ennyi – akkor nem tudtam felengedni. Ránézek Priyára és az első gondolatom róla az, hogy jobban megtestesíti az introvertáltságot, mint én magam. Bárcsak egy picit szégyentelenebbek lennénk mind a ketten. Akkor nem félnénk a visszautasítástól. Azt szerencsére már megbeszéltük, hogy neki Austin nem tetszik – vagyis úgy gondolja, hogy jól néz ki, ugyanakkor már majdnem liliomtiprás lenne, ha kezdene vele – ezért az enyém lehet. Viszont ennél előrébb azóta nem lendült a kapcsolatunk, hogy három hete köszönök neki, mint egy idióta.
- Biztos, hogy te is tetszel neki, állandóan a seggedet akarja nézni, csak nem úgy, mint Jad – ez a magyarázat édes kevés volt, ráadásul én nem vettem észre, hogy valóban így lenne a dolog. Mondjuk Jad a világ legszégyentelenebb seggnézője, mivel ő konkrétan beáll az ember mögé, lehajol és öt centiről vizsgálja az ember domborulatait. Szerintem, ha megkérném rá, még ki is elemezné nekem azt, amit lát.
- Jó, de… - nem volt lehetőségem legyártani a következő kifogást, mert a telefonom rezgésére épphogy nem sikítottam fel, annyira benne voltunk ebben a pasitémában – Bocsi, ezt fel kell vennem.
Nem igazán emlékszem arra, hogy pontosan mi történt ezek után, csak Priyát hallottam, ahogyan a nevemet kiabálja többször egymás után majd a tömeg zúgolódásából érzékeltem valamit, és utána elsötétült az egész világ. A gyengélkedőben ébredtem fel, és egy pillanatig azt kívántam, hogy bárcsak egy rossz álom lenne az egész. Viszont a tény, hogy a csuklómat valaki fogta és éppen leragasztani készült azt, arra emlékeztetett, ami miatt megint könnyek gyűltek a szemembe.
- Jól vagy? – máskor valószínűleg sikítottam volna belül, amiért végre hozzám szólt, de most nem igazán éreztem, hogy megérintene. Még az sem, ahogyan a fülem mögé simította a szőke tincseket. Nem is igazán tudtam, hogy mit kellene mondanom neki, először bólogattam, aztán a fejemet ráztam, majd felsóhajtottam és felültem. Ő a két combom mellett támaszkodott és úgy nézett fel rám.
- A nővéremnek mellrákja van – én sem tudom pontosan, hogy miért csúszott ki ez a számon, de ahogy kimondtam, a könnyek már megállíthatatlanul csorogtak végig az arcomon. Láttam, hogy ő maga is kínlódik, mondani akart nekem valamit, amitől jobban érezhettem volna magam, de egy ilyen helyzetre nem igazán vannak kifejező és bátorító szavak. Talán ezért döntött úgy, hogy felül mellém az ágyra és magához húz. Utólag úgy gondolom, hogy ez volt a pillanat, amikor beleszerethettem.


- Eszedbe ne jusson – úgy vettem ki a telefonját és hajítottam a szobámban található babzsákra, mintha legalábbis megmondhatnám neki, hogy mit csináljon. Barátok voltunk, már nagyjából két éve. Emma kezelése sikeres volt, ő pedig mellettem volt végig, mert arra volt szükségem. Nem nyomult rám. Voltak más barátnői, amit nem kértem számon rajta, mert nem sok jogom lett volna hozzá. Viszont most szingli volt és éppen az áldozatát akarta kilesni a végzős bálra, ami bár még nem rólunk szól, de attól függetlenül jó randilehetőségeket rejtett magában. Imádtam a végzős bálokat, mert ilyenkor mindig fel tudtam úgy öltözni, hogy be tudjak zsebelni tőle pár elismerő pillantást. Most pedig végre készen álltam rá, hogy elhívjam őt.
- Miért ne? – nem néztem rá, a ruhásszekrényemmel voltam elfoglalva, ahonnan ide-oda dobáltam a benne található darabokat. Rendetlen vagyok, de elmondhatom magamról, hogy az energiáim miatt van. Meg azért, mert ennyi cuccot nem lehet együtt tartani.
- Mert egy ribanc – vontam meg a vállam – Túl jó vagy hozzá. Én pedig nem tudok Priyával vagy Karával menni, mert az előbbi bepasizott, az utóbbi meg kiszemelt valakit és úgy néz ki kölcsönös a dolog.
Persze én voltam az egyetlen, aki szingliként tengette a mindennapjait, ennek meg részben az volt az oka, hogy Austin vak és süket volt már vagy két hete. Nem értett a jelekből, de ezt annak tudtam be, hogy fiúból van. A lányok is ezt gondolták.
- És akkor kivel menjek? Veled? – valódi kíváncsiság vegyült a hangjában a nemtörődöm stílusával. Átjött hozzám, mert a szüleim elutaztak, Emma pedig szintén a pasijával lógott. A másik nővérem már ezer éve házas, ezért azt mondta apa, hogy hívjam át Austint, mert akkor nyugodtabb lenne. Ha látta volna azt, hogy hogyan sétáltam oda hozzá és ültem az ágyam szélére, miközben a tenyeremet a combjára simította, akkor tuti megbánta volna ezt a kijelentését.
- Gondolkoztál azon, hogy milyen volt neked az első? – elég egyértelmű volt, hogy már rég túl van a szüzessége elvesztésén. Nem lepne meg az se, ha a gimi előtt letudta volna. Nem volt keresztény a családja, ráadásul egy leszbikus pár nevelte fel, ezért mondhatjuk azt is, hogy szexuálisan szabad környezetben nőtt fel az öccsével együtt. És ez rohadt jó dolog, mert imádtam Austin anyukáit.
- Miért kérdezed most ezt tőlem? – halkan beszélt hozzám és annak ellenére, hogy már jó ideje hazudjuk egymásnak azt, hogy barátok vagyunk felült és olyan közel került hozzám hirtelen, ami illetlennek számított volna egy olyan fiútól, aki csak a barátom. Még, ha az egyik legjobb is. És ez még valami volt, amit annyira imádtam benne.
- Mert én azon agyaltam – mielőtt átgondolhattam volna azt, hogy pontosan mit csinálok, az ujjaim már a hajában voltak és az arcától pár centire suttogtam oda neki a szavakat. Olyan csend volt, hogy tökéletesen hallott mindent – Hogy olyannal szeretném csinálni, akiben megbízok.


- Csak mondd el neki – Kara hiába szorongatta a kezem én nem voltam biztos a dolgomban. Valószínűleg azért sírtam, mert megjött. Legalábbis ezt mondtam volna neki, nem pedig azt, hogy a csodálatos párkapcsolatomat temetem el. Mindent megtettem azért, hogy bekerüljek a Yale-re, de valószínűleg kevés volt az összes erőfeszítésem. Austint felvették, viszont az orvosira bejutni egy fokkal bonyolultabb volt, mint az általa kinézett szakra. Emiatt sírtam. A Yale-nek már a második fordulóján visszadobták az eredményeimet, amit magabiztosan nyújtottam be. Azt hittem, hogy elég jó vagyok, de nem jött össze a dolog.
- És ha szakít velem? Akkor mit fogok csinálni? – valószínűleg Karát is meglepte a kiborulásom. Másfél év ide vagy oda, lassan már a kétéves évfordulónkat fogjuk ünnepelni, de soha nem vertük túl nagy dobra a kapcsolatunkat a barátaink előtt. Mi az a fajta pár voltunk, akik megtudtak maradni elsősorban barátoknak, emiatt nem voltunk összenőve túlzottan. Olykor lustán átdobta a karját a vállamon, én pedig belekapaszkodtam az ujjaiba pár pillanatra. Ha a lépcsőn ültünk, én pár fokkal lejjebb helyezkedtem el, ő pedig a térdeivel próbált összenyomni, ami miatt rendszerint elvertem. Persze mi is smároltunk a szerkényünknél és kézen fogva jártunk a suliban, de a legtöbben úgy gondolták, hogy összejárunk dugni, mert a szerelmes pillantásokat és a finomságot megtartottuk arra az időszakra, amikor csak kettesben voltunk. A kapcsolatunk intim része nem tartozott senkire rajtunk kívül, én pedig a saját érzéseimet egyedülállónak éltem meg. A családom kedvelte Austint. Nem akartam belegondolni abba, hogy létezik olyan, hogy mi ketten szakítunk.
- Nem fog, bízz bennem! Minden jól fog menni, már ezer éve együtt vagytok – ennek ellenére nem szívesen mondtam volna el neki azt, hogy beszéltünk már arról, hogy nehéz időszak lesz a kapcsolatunkban, ha elmegy New Yorkból én pedig itt maradok.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Mondhatja a világ összes embere, hogy a középiskolák évek életünk legszebbjei, szerintem csak azért teszik, mert az idő megszépít mindent. Valójában ez a legnehezebb időszak, amikor feszegetjük a saját határainkat. Azt gondoljuk életre szóló barátságokat szerzünk, hogy később kiderüljön, amikor különböző utakat választunk, bizony nehéz összehozni a találkozókat, azokat a szórakoztató kis összeröffenéseket, amelyek olyan sokat jelentenek tizenévesen. Szerelmesek leszünk és nem viszonozzák azt, vagy épp túl későn jövünk rá, hogy el kellett volna mondanunk mit érzünk valaki iránt, mert hipp-hopp eltelik az a néhány év és örök életünkre ott lesz az a kis hang a fejünkben, ami azt kérdezi, mi lett volna ha... Pont ezért hajlamosak vagyunk olyan dolgokba is belemenni, amelyeket utólag megbánunk. De talán pont ez a szép az életben. Hogy cselekszünk, talán hibázunk, de tanulunk belőle - és persze az is lehet, hogy ilyenkor hozzuk meg életünk legjobb döntéseit, amelyek később nagyon sokat segítenek nekünk abban, hogy igazán kiteljesedjünk.
Azt gondolom a Te középiskolás éveid sem voltak felhőtlenek. A testvéred betegsége olyasmi lehetett, ami jobban megijesztett, mint a végzős vizsgák, vagy az egyetemi felvételik. De jó iskolába jártál, jó háttérrel rendelkezel, miért is ne lettél volna magabiztos, amikor a Yale-re esett a választásod? Sajnálatos, hogy nem gondoltak elég jónak az egyetemre, hiszen így felkavarodott az a lassan felépített, de ideális buborék, amiben élhetted az életedet. Viszont ne felejtsd el, hogy azt is sokan mondogatják, hogy az igazi élet akkor kezdődik, amikor megpróbálunk kilépni a komfortzónánkból. Lehet, hogy nem mindig olyan rossz, ha kipukkan az a bizonyos buborék és megtanulunk egyedül is navigálni az életben.  
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!