A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Mondhatja a világ összes embere, hogy a középiskolák évek életünk legszebbjei, szerintem csak azért teszik, mert az idő megszépít mindent. Valójában ez a legnehezebb időszak, amikor feszegetjük a saját határainkat. Azt gondoljuk életre szóló barátságokat szerzünk, hogy később kiderüljön, amikor különböző utakat választunk, bizony nehéz összehozni a találkozókat, azokat a szórakoztató kis összeröffenéseket, amelyek olyan sokat jelentenek tizenévesen. Szerelmesek leszünk és nem viszonozzák azt, vagy épp túl későn jövünk rá, hogy el kellett volna mondanunk mit érzünk valaki iránt, mert hipp-hopp eltelik az a néhány év és örök életünkre ott lesz az a kis hang a fejünkben, ami azt kérdezi, mi lett volna ha... Pont ezért hajlamosak vagyunk olyan dolgokba is belemenni, amelyeket utólag megbánunk. De talán pont ez a szép az életben. Hogy cselekszünk, talán hibázunk, de tanulunk belőle - és persze az is lehet, hogy ilyenkor hozzuk meg életünk legjobb döntéseit, amelyek később nagyon sokat segítenek nekünk abban, hogy igazán kiteljesedjünk. Azt gondolom a Te középiskolás éveid sem voltak felhőtlenek. A testvéred betegsége olyasmi lehetett, ami jobban megijesztett, mint a végzős vizsgák, vagy az egyetemi felvételik. De jó iskolába jártál, jó háttérrel rendelkezel, miért is ne lettél volna magabiztos, amikor a Yale-re esett a választásod? Sajnálatos, hogy nem gondoltak elég jónak az egyetemre, hiszen így felkavarodott az a lassan felépített, de ideális buborék, amiben élhetted az életedet. Viszont ne felejtsd el, hogy azt is sokan mondogatják, hogy az igazi élet akkor kezdődik, amikor megpróbálunk kilépni a komfortzónánkból. Lehet, hogy nem mindig olyan rossz, ha kipukkan az a bizonyos buborék és megtanulunk egyedül is navigálni az életben. Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
So why am I falling? There's nothing to illuminate if I'm turned off On the verge of crashing Lucky to be a star Chasing big dreams but it's not enough · ·
Wonder how long I slept in I don't know where the hell I've beenI know that's all rightLast night we met at one Drank 'til two Danced 'til four You walked me home And now I want more
See, what you don't understand Is fallin' in love wasn't part of my plan Started with a crush, now I call you my manDoubt that I'll ever fall in love again I spend all my days doin' nothin' but lovin' you
★ lakhely ★ :
Upper East Side ⋆ Manhattan
★ :
★ idézet ★ :
“What are we then?”
I ask defiantly, putting some distance between us which he crosses with one step anyway. He kisses my cheek.