Egy mondat, aminek a mi "fajtánkat" jellemezni szokták. Igen, azok a tagok, akik fülledt klubokban zajosan játszanak, az energia árad, amerre az ember néz zenekaros pólók, bőrszerelések, farmer és bakancs... pedig a valóság ennél mindig árnyaltabb. Tény, hogy vannak olyan sztereotípiák, melyeket mindannyiunk igyekszik megélni, de emellett a durva külső nemes szívet akar. Vagy takar? Az én esetemben talán mondhatom, hogy takar, mert egyébként jóindulatú ember vagyok, szeretek másoknak segíteni és nem hogy a barátaim, de a haverjaim sem szívesen hagynám cserben soha sem. Az utolsó szál cigit és centet is megosztanám azzal, aki megérdemli és akivel szükséges. Szeretek bulizni, hülyéskedni, az alkohol fogyasztással talán mondhatjuk, hogy hadilábon állok, hiszen mindenkinek megvan a maga démona... Akárhogy is, nem szoktam magam filmszakadásosra inni, de tény, hogy olyankor hajlamos vagyok megváltozni. Nem feltétlenül pozitív irányba. Szóval ez az egyik "drog", ami nem éppen pozitív.
A pozitív kábítószer számomra viszont a zene, a gitározás, az éneklés, a közönség energiái: ez hajt előre, pörget fel és ad színt a napjaimnak igazán. A deszkák nekem tényleg a világot jelentik s ezzel a drog mellé a rock and roll is kipipálva. De nem csak a zene foglalkoztat, szeretek mozogni, edzeni, a küzdősportokat, lehet ezért is vagyok békés természet, mert edzésen és koncerteken kiadom a feszültséget, egyébként meg miért húzzam fel magam? Ha veszély van vagy durva szituáció, akkor odateszem magam, de szerencsére manapság a köreinkben egészen ritkák a keményebb balhék, amik a nyolcvanas években még jelen voltak, ma már nem akarj a manhattani hardcore punk közösség a metalosok haját felgyújtani példának okáért. Amúgy meg el a kezekkel a sörényemtől, igenis büszke vagyok rá!
És a szex? Hülye lennék tagadni, hogy kedvelem a női társaságot, a rockzene mindig is leginkább a csajokról szólt. Nincs is romantikusabb, mint egy AC/DC best of-ra lenyomni egy maratoni kört nem igaz? Na jó, vannak romantikusabb dolgok s nekem is van olyan énem, aki virágot vesz a lánynak, vagy éppen az acélhúros akusztikus gitárján ír neki valami balladát, de ahhoz ihlet kell, vagyis egy méltó múzsa. Amellett, hogy értékelem a szebbik nemet, tisztelem is a nőket, azokat, akik megállják a helyüket az élet frontján és keményen harcolnak. A menedzserünk is nő, igazi anyatigris, ahogy a kiadósok között is megismertem már több amazont, na meg a sajtó... szóval bármennyire is maszkulin játéknak tűnik a rockvilág, tudok a "dobozból" kint gondolkozni és legalább annyira élvezem az énekesnőkkel való duettezést, mint egy alapos háttérmunkával megtámogatott interjút a legkeményebb firkász leányzóval.
Múlt
"I love you More Than you can take Make no mistake I'm an electric rattlesnake"
/2017/
Ez a rohadt fejfájás... csukva tartom továbbra is a szemeim s megpróbálok a kisbusz üvegablakához préselt homlokkal enyhülést keresni. Kicsit javít, de a halántékomon egy ér még mindig a dohogó motor ütemére lüktet és ezzel együtt a tompa fájdalom is. Nem tudom, hogy még aznapos, vagy már másnapos vagyok, csak azt, hogy a whisky-cola körökből elfért volna kevesebb is. Mondjuk úgy egy fél üveggel, mert ahogy a busz a pirosnál fékez, hallom a jellegzetes hangot, majd érzem a koppanást, ahogy az ülés alatt a Crown Royal whisky üvege a motoros csizmám orrának gurul. Üresen. Sóhajtok, majd kinyitom a szemem s ebben a pillanatban indulunk tovább. Az éjszakai New York fényei szűrődnek át az üvegen, utat találva jégkék szemeimhez, melyek felismerik a Yankees Stadion körvonalait...
***
2011 volt s a Stadionban játszott a Big 4: Anthrax, Slayer, Megadeth, Metallica. Iszonyatosan nagy koncertek voltak, rekedtre ordított torokkal pörögtük és ugráltuk végig mindegyiket Dave haverommal. Mire véget ért a Metallica ráadása is, már mindenünk fájt, de elégedettek voltunk s a több tízezer rajongóval együtt hömpölyögtünk a bejárat felé, majd tettük le magunkat az utcapadkára amint kiértünk, hogy megpihenjünk. - Ez állat volt! - lelkesedett Dave. - Ja. - bólintottam, majd előkotortam egy cigit és a benzines gyújtóval adtam tüzet magamnak. - A kicseszett Anthrax is yorki és megcsinálták haver. Szóval... - kezdtem bele a mondókámba, mire Dave inkább csak letarhált egy szállal, hogy megakassza a mondanivalóm, de én folytattam. - Figyelj, elég a szarakodásból. Én nem kínlódom tovább trendekkel, meg új irányokkal. Lapátra tesszük Iggyt és Papát, keresünk egy normális dobost meg basszert és mehet az oldschool téma. Tudom, hogy te is ezt akarod. - vigyorogtam rá, majd a képébe fújtama füstöt, míg ő kifogyott gyújtójával kínlódott, majd nagy kegyesen meggyújtottam neki az enyémről. - Nem kell a szónoklat, hogy nem vagyunk már tinik, ezt én is tudom. Éretten és brutálisan tudjuk most nyomni, csak el kell kezdeni. Ne mondd, hogy neked nem hiányzik az energia, amikor Arayával együtt sikoltottunk az Angel of Death elején a közönség soraiban... csesszük ki az ablakon a picsogós szarságot és legyünk tökösek! - Dave köhögve bólogatott, mert kicsit erősebben megveregettem a vállát. - Oké, de ha nem jön be, téged rakunk ki, mint a macskát szarni!- nyögte ki végül, mire én csak rávigyorogtam és elégedetten füstöltem. - Egyszer még mi is itt fogunk játszani.
***
- Ébredj haver! - piszkáltam meg most a bóbiskoló Dave vállát. - Itt a stadion! - Dave értetlen arccal pislogott hátra rám, ő sem volt a helyzet magaslatán. - A Yankees, te okleveles alkohol-öntőmunkás! - kezdett értelem gyúlni lassan az agyában, így elvigyorodtam a rám jellemző kissé farkasos mosollyal. - Marhára igazam volt eddig: hat éve nyomjuk mint az úthenger és alakul a téma. Szóval jól nézd meg azt a stadiont ember, mert már nem vagyunk messze attól, hogy egy nagy koncerten mi nyithassunk egy világklasszis előtt. - mintha a lüktetés is alábbhagyott volna, ahogy lelkesen szónokoltam cimborámnak s a többi ébredező zenésztársamnak is így. Tényleg szépen haladtunk, voltunk már Európában fesztiválokon, játszottunk együtt nagyobb nevekkel és ha minden jól összejön, talán nyithatunk majd itt a Monsters of Thrash koncert napján tavasszal. Legelső zenekarként, még délután, de akkor is... ez már valami!
//a 2011-es Big 4 koncert valóban megtörtént, minden más fiktív //
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Azt hiszem, aki egy kicsit részletesebb bepillantást szeretne kapni a rock'n'roll világába, Téged kell, hogy keressen. Persze olvasni róla, vagy meghallgatni egy történetet nem ugyanaz, mint részt venni benne és átélni minden porcikáddal, de neked ez is megvolt - nem a nőkre gondolok, akik otthonosan mozognak a 'szex drug és rock'n'roll' világának első felében, sokkal inkább az élményre, amit az jelent, hogy egyszer résztvevő vagy ez zúzós koncerten, máskor pedig Te magad csinálod a bulit a hozzád hasonlóknak, a színpadon állva. Megfelelő ambíció kell ahhoz, hogy valaki egy Yankees Stadionról álmodjon és tűzze ki céljául, de igazad van; miért is ne? Ha nem lennének ilyen vízióid - és nem csak neked, hanem a bandatagjaidnak is -, akkor örökké valamelyikőtök szüleinek a garázsában szólna a zene és a környéken élőkön kívül más nem is értékelni azt, amire egy-egy hangszerrel, na meg a hangotokkal képesek vagytok. Úgy érzékeltem, hogy nem az a fajta ember vagy, aki túl sokat izgulna amiatt, hogy mi lesz, ha nem sikerül... Nem, Te annak a típusnak tűnsz, aki csinálja, mert szereti és el akar érni vele egy célt, aztán minden alakul, ahogyan alakulnia kell, hiszen olyan soha nem volt, hogy sehogy sem lett volna - és ez a szép az életben. Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
My sugar, I like it, but I shouldn't, so good that I could die - I'm whipping cotton candy clouds with you for days Baby, it's not that bad to crave 'Cause every time you leave, you know I miss your face 'Cause I love you, love you, love you, babe · ·
Kezdőlap
//
