One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Damian & Annie ~ Round 2

Annie Johnson
Today at 10:11 am



Archiválást kérek!

Annie Johnson
Today at 9:18 am



Damian & Annie - You Drive me Crazy

Damian H. Whitman
Yesterday at 9:29 pm



Tessa & Jamie - Once upon a december

Tessa Wilson
Yesterday at 8:17 pm



Rae y Flor - Csajos hétvége

Flor Sanchez Moreno
Yesterday at 6:22 pm



Zsaruból lett rossz fiú, ex szerető kerestetik!

Adriana Lane
Yesterday at 3:37 pm



April & Adrian

April I. Maystone
Yesterday at 2:42 pm



Caroline & Dylen

Dylen Hawkins
Yesterday at 9:44 am



Nico & Janine ► I need you!

Mateo Domenico Rossi
Yesterday at 2:25 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 5
Törvényszegõk 7 9
Bûnüldözés 8 10
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 54 43
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Janine A. Rossi, Lena Caldwell


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Erik Lindström

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Erik Lindström   Kedd Aug. 29, 2017 1:19 am


Erik + Lindström

Born to lose - Live to win


Karakter típusa: saját
Teljes név: Erik Lindström
Becenevek: Rik, "Viking"
Születési hely, idő: New York, 1991
Kor: 26
Lakhely: Brooklyn
Szexuális beállítottság: heteroszexuális
Családi állapot: egyedülálló
Csoport: média
Ha dolgozik// Munkahely: Stone Dead zenekar frontembere
Hobbi: a hobbim a munkám: a zene


Szex drog Rock 'n' Roll.

Egy mondat, aminek a mi "fajtánkat" jellemezni szokták. Igen, azok a tagok,
akik fülledt klubokban zajosan játszanak, az energia árad, amerre az ember néz zenekaros pólók, bőrszerelések, farmer és bakancs... pedig a valóság ennél mindig árnyaltabb. Tény, hogy vannak olyan sztereotípiák, melyeket mindannyiunk igyekszik megélni, de emellett a durva külső nemes szívet akar.
Vagy takar? Az én esetemben talán mondhatom, hogy takar, mert egyébként jóindulatú ember vagyok, szeretek másoknak segíteni és nem hogy a barátaim, de a haverjaim sem szívesen hagynám cserben soha sem. Az utolsó szál cigit és centet is megosztanám azzal, aki megérdemli és akivel szükséges.
Szeretek bulizni, hülyéskedni, az alkohol fogyasztással talán mondhatjuk,
hogy hadilábon állok, hiszen mindenkinek megvan a maga démona... Akárhogy is, nem szoktam magam filmszakadásosra inni, de tény, hogy olyankor hajlamos vagyok megváltozni. Nem feltétlenül pozitív irányba. Szóval ez az egyik "drog", ami nem éppen pozitív.

A pozitív kábítószer számomra viszont a zene, a gitározás, az éneklés, a közönség energiái: ez hajt előre, pörget fel és ad színt a napjaimnak igazán. A deszkák nekem tényleg a világot jelentik s ezzel a drog mellé a rock and roll is kipipálva. De nem csak a zene foglalkoztat, szeretek mozogni, edzeni, a küzdősportokat, lehet ezért is vagyok békés természet, mert edzésen és koncerteken kiadom a feszültséget, egyébként meg miért húzzam fel magam? Ha veszély van vagy durva szituáció, akkor odateszem magam, de szerencsére manapság a köreinkben egészen ritkák a keményebb balhék, amik a nyolcvanas években még jelen voltak, ma már nem akarj a manhattani hardcore punk közösség a metalosok haját felgyújtani példának okáért. Amúgy meg el a kezekkel a sörényemtől, igenis büszke vagyok rá!

És a szex? Hülye lennék tagadni, hogy kedvelem a női társaságot, a rockzene mindig is leginkább a csajokról szólt. Nincs is romantikusabb, mint egy AC/DC best of-ra lenyomni egy maratoni kört nem igaz? Na jó, vannak romantikusabb dolgok s nekem is van olyan énem, aki virágot vesz a lánynak, vagy éppen az acélhúros akusztikus gitárján ír neki valami balladát, de ahhoz ihlet kell,
vagyis egy méltó múzsa. Amellett, hogy értékelem a szebbik nemet, tisztelem is a nőket, azokat, akik megállják a helyüket az élet frontján és keményen harcolnak. A menedzserünk is nő, igazi anyatigris, ahogy a kiadósok között is megismertem már több amazont, na meg a sajtó... szóval bármennyire is maszkulin játéknak tűnik a rockvilág, tudok a "dobozból" kint gondolkozni és legalább annyira élvezem az énekesnőkkel való duettezést,
mint egy alapos háttérmunkával megtámogatott interjút a legkeményebb firkász leányzóval.



I love you
More
Than you can take
Make no mistake
I'm an electric rattlesnake

Ez a rohadt fejfájás... csukva tartom továbbra is a szemeim s megpróbálok a kisbusz üvegablakához préselt homlokkal enyhülést keresni. Kicsit javít, de a halántékomon egy ér még mindig a dohogó motor ütemére lüktet és ezzel együtt a tompa fájdalom is. Nem tudom, hogy még aznapos, vagy már másnapos vagyok, csak azt,
hogy a whisky-cola körökből elfért volna kevesebb is. Mondjuk úgy egy fél üveggel, mert ahogy a busz a pirosnál fékez, hallom a jellegzetes hangot,
majd érzem a koppanást, ahogy az ülés alatt a Crown Royal whisky üvege a motoros csizmám orrának gurul. Üresen. Sóhajtok, majd kinyitom a szemem s ebben a pillanatban indulunk tovább. Az éjszakai New York fényei szűrődnek át az üvegen, utat találva jégkék szemeimhez, melyek felismerik a Yankees Stadion körvonalait...

2011 volt s a Stadionban játszott a Big 4: Anthrax, Slayer, Megadeth, Metallica. Iszonyatosan nagy koncertek voltak, rekedtre ordított torokkal  pörögtük és ugráltuk végig mindegyiket Dave haverommal. Mire véget ért a Metallica ráadása is, már mindenünk fájt, de elégedettek voltunk s a több tízezer rajongóval együtt hömpölyögtünk a bejárat felé, majd tettük le magunkat az utcapadkára amint kiértünk, hogy megpihenjünk. - Ez állat volt!
- lelkesedett Dave. - Ja.  - bólintottam, majd előkotortam egy cigit és a benzines gyújtóval adtam tüzet magamnak. - A kicseszett Anthrax is yorki és megcsinálták haver. Szóval... - kezdtem bele a mondókámba, mire Dave inkább csak letarhált egy szállal, hogy megakassza a mondanivalóm, de én folytattam. - Figyelj, elég a szarakodásból. Én nem kínlódom tovább trendekkel, meg új irányokkal. Lapátra tesszük Iggyt és Papát, keresünk egy normális dobost meg basszert és mehet az oldschool téma. Tudom, hogy te is ezt akarod. - vigyorogtam rá, majd a képébe fújtama  füstöt, míg ő kifogyott gyújtójával kínlódott, majd nagy kegyesen meggyújtottam neki az enyémről. - Nem kell a szónoklat, hogy nem vagyunk már tinik, ezt én is tudom. Éretten és brutálisan tudjuk most nyomni, csak el kell kezdeni. Ne mondd, hogy neked nem hiányzik az energia, amikor Arayával együtt sikoltottunk az Angel of Death elején a közönség soraiban... tegyük lapátra a picsogós szarságot és legyünk tökösek! - Dave köhögve bólogatott, mert kicsit  erősebben megveregettem a vállát. - Oké, de ha nem jön be, téged rakunk ki. - nyögte ki végül, mire én csak rávigyorogtam és elégedetten füstöltem. - Egyszer még mi is itt fogunk játszani.

- Ébredj haver! - piszkáltam meg most a bóbiskoló Dave vállát. - Itt a stadion! - Dave értetlen arccal pislogott hátra rám, ő sem volt a helyzet magaslatán. - A Yankees, te okleveles alkohol-öntőmunkás! - kezdett értelem gyúlni lassan az agyában, így elvigyorodtam a rám jellemző kissé farkasos mosollyal. - Marhára igazam volt eddig: öt éve nyomjuk mint az úthenger és alakul a téma. Szóval jól nézd meg azt a stadiont ember, mert már nem vagyunk messze attól, hogy egy nagy koncerten mi nyithassunk egy világklasszis előtt. - mintha a lüktetés is alábbhagyott volna, ahogy lelkesen szónokoltam cimborámnak s a többi ébredező zenésztársamnak is így. Tényleg szépen haladtunk, voltunk már Európában fesztiválokon, játszottunk együtt nagyobb nevekkel és ha minden jól összejön, talán nyithatunk majd itt a Monsters of Thrash koncert napján tavasszal. Legelső zenekarként, még délután, de akkor is... ez már valami!

//a 2011-es Big 4 koncert valóban megtörtént, minden más fiktív Smile //
-


avatar
Média
Play by :
Ben Dahlhaus
Kor :
27
Foglalkozás :
zenész
Hozzászólások száma :
79

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Erik Lindström   Kedd Aug. 29, 2017 8:53 am


Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Erik! Very Happy
Nagyon tetszik az irányvponal, amit választottál. Ugyan én az enyhébb rock zenét szeretem, de ettől függetlenül nagyon örülök, hogy ilyen életutat választottál a karakterednek, mert zenészünk alig van, pedig rengeteg benne a lehetőség. Remélem meghirdeted a zenésztársaidat és hozni is fogják őket, mert olyan jó lenne együtt látni a bandátokat :pls:
Tetszett, ahogy a jellemzésedet felépítetted, hogy az egyik legjellegzetesebb mondatot felhasználva mutattad be a karakteredet, s hol cáfoltad, hol éppen igazoltad azt a bizonyos mondást, s így érezhetően át is jött, hogy bizony az éremnek két oldala van és hiába rock'n roll, azért a mottó nem feltétlen mindig teljes egészében igaz, de kicsit azért mégis Smile
A másik, ami nagyon tetszett, hogy egy valós koncertre építettél, már amikor olvastam az évszámokat, meg a neveket, motoszkált a fejemben, hogy wow ez tuti egy megtörtént koncertre van építve és a végén ezem teóriámra helyeseltél. Kívánom a zenekarodnak a legjobbakat a későbbiekben, hódítsátok meg azt a stadiont!
Persze először azért kérlek a foglalókba ne felejts el írni Razz



avatar
Admin
Play by :
Admin
Hozzászólások száma :
241

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Erik Lindström

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Erik/Karl Larsen
» Erik Lehnsherr - Magneto /Foglalt/
» Erik Lehnsherr - Magneto

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Média, mûvészet és sport-
^
ˇ