Megoszlanak rólam a vélemények, pedig nem vagyok egy sokrétű személyiség. Egyszerűnek - pláne egyszerinek - nem nevezném magam, de az elárulható, hogy az vagyok, aminek látszom. Egy magabiztos nő, aki gazdagságban nőtt fel és bár a családjának a névárnyékában is felnőhetett volna, inkább ugródeszkának használta a vagyonos neveltetést, s azzá lett, aki ma.
Ügyvéd vagyok, családjoggal foglalkozom. Azért éppen ezzel, mert az egyetemi évek alatt ez volt az, ami a legjobban megragadott. Nem, nem volt a saját családomban példa arra, hogy ilyenbe keveredjünk, nem otthonról hoztam a mintát, hanem saját fejem után menve választottam és szakosodtam erre.
Mindenek előtt kifinomultnak tartom magam, mások ezt sznobságnak nevezik.
Szeretem, hogyha az, amit viselek harmonikus és nem pórias elegyet alkot és igen, nem sajnálom a pénzt ruhára költeni, ám ez nem azt jelenti, hogy boltkóros volnék.
Kínosan ügyelek arra, hogy mindig megfelelő modorban nyilatkozzam, a neveltetésem nem csak pénzt hagyományozott nekem, hanem jó modort is, s úri nyelvismeretet. Anyám fontosnak tartotta, hogy egy francia dada neveljen föl annak ellenére, hogy ő otthon volt, mint háztartásbeli, éppen ezért folyékonyan beszélem a franciát is az anyanyelvem mellett.
Szeretek szórakozni, szeretek új emberekkel megismerkedni, de az nem mondható el rólam, hogy sokszor vegyülök más társadalmi körökbe tartozó személyek társaságába. Nem feltétlenül azért, mert irtózom tőlük. Egyszerű az ok: ebben a közegben éltem mindig is, innen vannak ismerőseim, alap tehát, hogy közöttük forogva töltöm a magánéletem.