- Semmi. Nem mondtam, hogy bármi baj lenne – magam sem tudtam, hogy az alkohol dolgozik-e bennem, vagy tényleg igyekeztem flörtölni egy olyan sráccal, aki minden bizonnyal csak egyetlen dolgot akar majd tőlem és nem fog emlékezni a nevemre utána. – Ez csak az én preferenciám. Talán téged még megkedvelhetlek.
Nyilván nem azért jöttem ide, hogy bókokat szedjek össze a fiúktól, aztán elkezdjem csicskítani őket. Sokkal inkább találom szánalmasnak azokat a lányokat, akik az ilyen helyekre azért jártak el, hogy begyűjtsenek pár bókot és semmit se adjanak cserébe. Lehet, hogy kicsit prostisnak hangzik ez az adok-kapok dolog, de ha valaki beleáll és flörtöl egy emberrel, akkor illik minimum smárolni egy jót vele. Meg lehet, hogy én gondolkozom rosszul, de amúgy szerintem az emberek akkor kezdenek el egymás felé közeledni, ha van valami szándékuk feléjük. Nem menő játszani az elérhetetlent még akkor sem, ha nem kell azonnal megadni mindent valakinek.
- Nem én vagyok az az ember, aki miatt kevésbé kellene magad különlegesnek érezni, mint ahogy alapból gondolsz magadra – mosolyodtam el, közben pedig finoman akadt bele az ujjam a karjába, miközben az italomért nyúltam – Vagy alapvetően számít bármit is a véleményem?
Ha nekem ő azt mondaná, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy beszélgessen velem, valószínűleg nem esne túl jól, de aztán Isával meg kibeszélnénk és hagynám magam meggyőzni arról, hogy egy ilyen ember nem is nagyon érdemli meg a figyelmem. Emiatt én sem gondoltam magam annál fontosabbnak, mint ami alapvetően vagyok. Szerintem az utolsó dolog, ami tényleg izgatja őt az valószínűleg az, hogy én pontosan mit gondolok róla. Viszont mi ketten nem elköteleződni akarunk egymás mellett. Azok után, hogy Hannal megszakadtak a dolgok, az utolsó, listámon szereplő teendő egy kapcsolat megszerzése majd fenntartása volt. Ezért pont egy olyan fiúra van szükségem ma este, mint amilyen Braylen is. Ezek a srácok egyébként meg tudják adni azt az önbizalmat egy összetört szívű lánynak, ami segíthet felállni egy-egy csalódásból, csak okosan kell használni ezt a helyzetet. Mivel mi ketten semmit sem akartunk egymástól, úgy éreztem, hogy teljes mértékben tökéletesek vagyunk arra, hogy elszórakoztassuk a másikat a mai este folyamán. Nyilván nekem is voltak határaim, szóval nem akartam rögtön megkeresni a szobáját, de nem is zárkóztam el semmilyen lehetőségtől.
- Ha lecsúszik magában, akkor jó csaj vagyok? – kihívással a szemeimben pillantottam rá. Egyáltalán nem volt arra szükségem, hogy visszaigazoljon a jócsajságomban, de ettől függetlenül mindenkinek jól esik hallani azt, ha valaki bókol. Meg amúgy is, ha Isát már olyan szépen eltüntették mellőlem, akkor tényleg jól akartam érezni magam, és jelenleg Braylen volt a legerősebb ismeretségem ezen a helyen őt leszámítva. Ha nem dobtam volna már be pár italt, akkor elgondolkoznék azon, hogy mi okból kerültünk el olyan messzire egymás mellől, hogy Isát egyáltalán nem is látom.
- Ezt örömmel hallom – egyszerűen csak nyugtáztam a tényt, hogy engem is ebbe a kategóriába sorolt, egyáltalán nem volt kedvem több kérdést feltenni neki. Ha folyamatosan ezekkel bombázom, akkor a végén unalmassá válok a számára és új társaságot kell magamnak keresnem, amit nem szívesen tettem volna meg egy olyan egyetemi buliban, ahol alapvetően tényleg ismeretlen vagyok. Mondjuk nem először mentünk el egy olyan partira, ahova konkrétan úgy kaptunk meghívást, hogy gyakorlatilag fogalmunk sem volt arról, hogy kik vesznek részt rajta. De ez csak egy dolog volt, összességében az ilyen helyeken jobb együtt maradni. Braylent pedig azért is érdemes magam mellett tartani, mert ő biztosan nem erőszakoló, ahhoz túl nyilvánvalóan tudja, hogy elég mosolyognia és már öt lány vetné magát elé. Nem mondom azt, hogy feltétlenül köztük vagyok, de maradjunk annyiban, hogy egy vagyok azok közül, akik szívesen kivárják, amíg elszórakozik a többivel, aztán odaér hozzánk.
- Persze, hogy vannak – nevettem el magam halkan, miközben letettem a pultra a poharam. Jelenleg nem rajta szórakoztam jól, szimplán nem volt számomra túl meglepő az a dolog, hogy egy ilyen pasi népszerű a saját köreiben. Gyakorlatilag két pillantást elég volt vetnem rá ahhoz, hogy felmérjem a helyzetét. Mi is képviseltünk egy társadalmi nívót a családunkkal és nem volt nehéz kitalálnom azt, hogy a fiú jóval efölött van.
Annak ellenére, hogy valószínűleg a srác magas és erős volt, a cipőim sarka miatt gyakorlatilag képtelen voltam szépen, cukin és nőiesen a karjaiba esni, mert nagyjából egymagasak lehettünk így. Elképzeltem, hogy valószínűleg kívülről jobban hasonlítottam egy rongybabára, mint egy kecses lányra, de ennek ellenére már rég túl voltam a szégyenérzeten, amit azért kellett volna éreznem, mert az ingjéről a mellkasára csúszott a tenyerem. Ő meg majdnem a fenekemet fogta, így kvittek voltunk.
- Ha nem engedsz el, nem kell elkapni – álltam a pillantását, ezen a ponton valószínűleg már megéreztem az alapozás hatását. Nem vagyok az a fajta lány, aki ennyire szemérmetlenül mondja a magáét, bár szűzikének sem vallom magam. Sosem voltam az, mindig erős volt a személyiségem, és magam sem tudom, hogy miért tudom ennek a srácnak ennyire könnyen megmondani azt, hogy bejön nekem. Hannak annak idején nem ment ilyen simán, de talán ez csak azt jelenti, hogy fejlődtem emberileg, nem? Vagy csak túlmisztifikálom a dolgot feleslegesen, mert egy kicsit sokat ittam.
- Braylen – alig hallhatóan ismételtem meg a nevét, aztán cinikusan felnevettem – Miért nem lepődök meg.
Egyszer tényleg nagyon szeretnék találkozni mondjuk egy Calvinnel, aki így néz ki. Valamiért a jó pasik soha nem kapnak béna neveket, a Braylen pedig határozottan tetszett nekem annyira, hogy még egyszer ki akarjam mondani. Vagy ezerszer. Még nem döntöttem el, hogy mennyi ideig akarok az oldalán lenni, de jelenleg úgy éreztem, hogy illenek a karjaim a nyakába. Ma este biztosan.
- Akkor okos is vagy – bólintottam egyet, habár hallottam bizonyos sztorikat az építészmérnökökről, meg alapvetően úgy mindenkiről, aki ilyen menő szakra járt. A magam részéről úgy voltam vele, hogy mivel egyet sem ismertem, inkább elengedtem az ítélkezést felettük. Lehet, hogy jó fejek, egyébként Han is jó volt a matekos dolgokban és ő is határozottan szexi. Mondjuk apa mindig mondta, hogy maga az ész vonzó, de ha valakinek olyan arca van, mint a nővéremnek, vagy Isának, akkor teljesen másodlagos volt az, hogy okos-e vagy sem.
- Engem nem érdekel az egyetem – kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy a fülébe tudjak ordítani, ha már itt kezdtünk el beszélgetni – Anélkül is tudok szórakozni, hogy egyetemista lennék. Te mondtad, hogy a megfelelő külsősöket szívesen látjátok.
Amikor hátrébb húzódtam, akkor a pillantásom egy kicsit elkalandozott az ajkaira, csak ekkor tűnt fel az, hogy mi ketten mennyire közel kerültünk egymáshoz. Akaratlanul is elmosolyodtam, de ahelyett, hogy közelebb hajoltam volna, csak a szemébe néztem és igyekeztem állni a pillantását. Az enyémekben kihívás volt és mivel valószínűleg most egyikünk sem beszélgetni szeretne a másikkal. Az egyik tenyeremet elvettem a válláról, miközben az ujjaimmal megszabadítottam a nyakamat a hajamtól és a hátammal a testéhez simultam, hogy így táncolhassunk tovább a zenére.

- Miért, mi a baj az olyan srácokkal, mint amilyennek én is tűnök? - Nagyon, tényleg nagyon próbáltam visszafogni a mosolyomat, aminek ezúttal meg kellett bújnia a szám sarkában, amikor feltettem a kérdést. Szeretnék felháborodni a tényen, hogy már csak a megjelenésem alapján véleményt alkotnak rólam, de ha őszinte akarok lenni saját magammal és az összegyűltekkel is, akkor igazat kell adnom ennek a vörös démonnak. Pontosan olyan "srác" vagyok, amilyennek gondol engem, de kicsit sem érzem úgy, hogy rossz lenne emiatt a lelkiismeretem. Próbáltam én már tisztességesen viselkedni, de borzasztó érzés volt. Ha pedig mindig olyan borzasztó érzés, ha az ember helyesen akar cselekedni, akkor nem vagyok odáig a dologtól. Épp ezért már akkor az eszembe véstem, hogy ne csináljak többet olyat, amit kicsit is tisztességesnek tekintetének az olyan csajok, mint az is, akivel most beszélgetek. - Még a végén azt fogom gondolni, hogy különleges vagyok a többi srác között, akiket emlegetsz. Igazi megtiszteltetés. - Semmi komolyság nem volt a hangomban ezzel kapcsolatban, de azt hiszem nem is szabadott ilyesmit éreznem ebben a témában.
Sosem érdekelt mások véleménye, vagy az hogy rosszakat gondolnak rólam. Valami csoda folytán a fülem sem csengett túl gyakran, ami jelenthette azt, hogy nem beszélnek rólam sokat a hátam mögött, meg persze azt is, hogy nem kellene hinnem az olyan babonákban, amivel a nagyszüleim tömték a fejemet kicsi koromban.
- Mondhatjuk. - Bólogatva értettem egyet saját magammal, habár annak a részleteibe már nem akartam belemenni, hogy hogyan néz ki nálunk egy-egy ivással töltött éjszaka. Mint ahogyan azt sem kezdhettem el feszegetni neki, hogy mennyire vonzó a részéről az a válasz, hogy bármit megiszik, azon lányok tengerében, akik még alkoholt is diétásan szeretnének fogyasztani és olyan kívánságlistájuk van, amitől nem csak nekem, de a pultosnak is megfájdul a feje. - Mindenhol a sört lehet legkönnyebben felvizezni, de... - Mosollyal az arcomon fordultam felé, amikor megéreztem ahogyan hozzám ér a lába és egy pillanatig elgondolkoztam azon is, hogy egyáltalán befejezzem-e a mondatot. - Le fog csúszni magában is? - Utalok ezzel a röviditalra, aminél a vodkánál biztonságosabb opcióra nehezen tudok gondolni. Minden csaj szereti a vodkát, nem igaz? Sokkal egyszerűbb és gyorsabb elfogyasztani, mint a tequilával szarakodni, habár annak is megvannak az előnyei, ha a megfelelő lány nyalja... Mármint a sót vagy a fahéjat.
- Így van, ez bizony az is. - Nem állítom, hogy amikor hazamegyek, telesírom majd a kispárnámat, viszont a saját hátamat annál szívesebben veregetem meg, amiért jó munkát végzek, mint Finn szárnysegédje. Ha ezek után nem jönne neki össze a csaj, még én lennék szomorú. Ezzel kapcsolatban azonban jó eséllyel csak holnap kérdezhetem, mert ha a haverom jól csinálj a dolgát, akkor a két barátnő ma már nem találkozik többet.
- A megfelelő külsősöket mindig szívesen látjuk - feleltem készségesen, talán még túlságosan is. Viszont ezen a ponton kár lett volna azt mondani, hogy el akarom neki játszani a jó fiút, vagy épp hogy le akarom őt nyűgözni. Addig ez nyilván így is volt, amíg Finn számított rám, de nem érzem annak az idejét, hogy hirtelen hosszú távra szóló kapcsolatot akarjak magamnak találni. Az egyetlen olyan nővel folytatott kapcsolat, ami mostanában foglalkoztatott egyébként is egy szőkeséghez volt köthető, akit illetően legalább annyinak örültem volna, ha most lát bennünket és baromira féltékenynek érzi magát. Nem gondoltam azt Claryről, hogy cserébe a karjaimba vetné magát, csak hogy ne legyek másé, de az ellenkezéséből engedhetne valamelyest. Én csak ezt kérem majd karácsonyra - habár függetlenül a skandináv félisten haverom véleményétől, én úgy gondolom nem kell majd addig várnom.
- Ha mégis gond lenne, majd én intézkedek. Vannak kapcsolataim. - Vigyor jelent meg az arcomon, azt pedig határozottan nem akartam megmagyarázni, hogy a barátnője kifejezetten előnyben van, mert egy HÖK elnökkel kavar.
- Persze. - Nem tudom mennyire tűnhettem simulékonynak, de ha valamit meg szoktam engedni a partnereimnek, akkor az a döntés joga volt. Az egyetlen szabály csak az volt, hogy időben döntsenek arról, hogy mit szeretnének tőlem, mert kedvtől függően én soha nem szerettem felesleges dolgokkal tölteni az időmet.
- Nem igazán szeretek engedélyt kérni. - Előre billentettem a fejemet, hogy vethessek egy pillantást az ingembe kapaszkodó kezére, ami legalább olyan letaperolásnak minősült, mint amit én csináltam. - Viszont szívesen elkaplak. - Nem akarok semmi jónak elrontója lenni, habár nem mentünk bele a részletekbe azzal kapcsolatban, hogy hol kellene őt elkapni - ne adj' Isten hol szabad. Félek tőle, hogy eljutunk majd a társadalomfejlődés egy azon pontjára, amikor szabályosan írásos engedéllyel hívhatok majd meg bárkit egy italra, vagy épp húzhatom magamhoz közelebb. Sötét idők jönnek, nekem pedig legalább annyira nem tetszik ez, mint a tisztességes viselkedés.
- Braylen - feleltem a saját nevemmel az övére. Felesleges időhúzásnak tartottam volna, ha arról kell neki mesélnem, hogy milyen szép neve van, amikor a választás amúgy is a szüleinek köszönhető, tehát ha valakinek nyalnom kellene, akkor azok ők lennének. - Építészmérnök vagyok. - Feleltem könnyedén, habár nem különösebben vártam, hogy elájuljon ettől a ténytől, még ha meg is volt a 'fajtám' hírneve.
Ha olyan játék is volt ez, amit muszáj volt játszanom épp vele, azt kifejezetten élveztem, hogy nem tűnt annak a típusnak, aki egész este annyira nem kapja el a ritmust, hogy végig a lábamon tapos. Vele együtt mozdultam a zenére és hálát adtam az égnek, hogy a megfelelő DJ állt a keverőpult mögött. Nincs rosszabb annál, amikor ő rontja el az egész bulit. - Te nem szeretnél Columbiás lenni, mint a barátnőd? - Egyszerre lett volna öröm és kötelezettség, ha mégis úgy dönt, hogy újra jelentkezik - vagyis fogalmam sincs miért nem tartozik abba a kategóriába, amibe a barátnője, de nem is érdekel annyira, hogy erről kérdezgessem.

Nyilvánvalóan harmadikos gimnazistaként – nemsokára végzős leszek, atyaég – rendelkeztem olyan ismerősökkel, akik már elvégezték a gimit. Ezeknek a diákoknak a nagyrésze így is a továbbtanulás mellett döntött, szóval tudtam egyet s mást azokról a bulikról, amikben szerencséjük volt részt venni. Sokan mondhatják, hogy az egyetemisták élete nem feltétlenül olyan, mint ahogyan egyes filmek vagy sorozatok mutatják azt be, én mégsem láttam nagy különbséget ez a parti, az elbeszélések, és a kedvenc Netflixes produktumaim között. Nyilvánvalóan magát az egyetemista életmódot titkon mindenki meg akarja tapasztalni, ugyanakkor fontos volt az is, hogy reálisan lássuk magunkat. Én úgy éreztem, hogy megannyi buliban részt vehetek a jövőben is, mivel fiatal vagyok, és olyan emberek vesznek körül, akikkel eléggé hasonlítunk. Pontosan tudtam, hogy nem törném össze magam a tanulásban, a sport pedig olyan dolog volt számomra, amit szívesen űztem, de elég reálisan láttam, hogy tornászként nem feltétlenül tudnék karriert építeni, ahhoz pedig nem vagyok elég edzett és rutinos, hogy csapatokat edzek. Egy szurkolócsapat edzéséhez is több vezetői tapasztalatra lett volna szükségem, de sosem voltam a csapatunk kapitánya, mivel voltak nálam jobbak is. Tehát lényegében én azért jöttem ide, hogy megtapasztaljam azt a csodás buliélményt, amit az egyetem tud nyújtani, és akkor már azt is elmondhatom majd magamról, hogy valami hasonlóban volt részem az évek során.
- Nem kedvelem az olyan srácokat, mint amilyennek te tűnsz – csak egy oldalpillantást vetettem az ideérkezőre, akinek elég egyértelmű volt a szándéka – De ma este talán kivételt tehetek veled.
Nyilvánvalóan megannyi rasszista és hazug dolgot a fejéhez vághattam volna, aminek hatására hamar elértem volna azt, hogy tovább álljon, de lényegében nem akartam ezt. Nyilvánvalóan fényezni fogja az egóját rendesen az, amit mondtam neki, de nem érdekelt. Mert jelen helyzetben ő lehet a személyes bosszúm valaki olyan ellen, aki így vagy úgy, de akkor is elhagyott engem. Talán buta dolog ilyenekbe belekeveredni, de ettől függetlenül is azért jöttem ide, hogy jól érezzem magam, ha ehhez pedig kapok egy fiút társaságként, akkor nem fogom visszautasítani.
- A legtöbb italt szeretem – finoman vontam meg a vállam – Ti sokat jártok ide? Mert akkor biztos tudod, hogy mit hígítanak a legkevésbé. Szóval rád bízom magam.
Valamennyit helyezkedtem a széken, ami miatt tényleg véletlenül hozzáértem a lábfejemmel az ő vádlijához. Bár, ha komolyan belegondoltam, annyira nem bántam volna azt, ha tényleg flörtölésnek veszi a dolgot. Határozottan olyan típusnak tűnt, akivel nem kellene leállnom, de pont ez volt, amitől izgalmasnak tűnt. És valaki olyannak, aki segíthet a felejtésben.
- Legyen így – a tekintetem követte azt, ahogy elővette a kártyáját, aminek a színe sem kerülte el a figyelmem, mégsem foglalkoztam ezzel túl sokat. A saját kezem is automatikusan a pénzt kezdte el keresni, de mivel lényegében ő volt a gyorsabb, letettem a dologról. Eldöntötte azt, hogy ő fog fizetni, innentől kezdve pedig nem bíztam abban, hogy ki tudom kerülni az adósságot az irányába. Talán annyira nem is akartam.
- Hát ez elég elkeserítően hangzik – kicsit elhúztam szám, de aztán némi gondolkodás után folytattam – Talán majd látsz máshol.
Nem feltétlenül akartam teljes mértékben felkínálni magam, de ettől függetlenül egy kis flört talán belefért. Mivel Isa elég rendesen eltűnt, lényegében nem volt más lehetőségem azon túl, hogy együtt maradok azzal a sráccal, aki eddig még a nevét sem árulta el. Ennek ellenére biztonságban éreztem magam mellette, így nem zavart annyira, hogy jó pár ember pillantását a hátamban éreztem.
- Az egyik barátnőm Columbiás lesz – jelentettem ki – Szóval gondolom néha meg fog hívni a bulikra. Persze, ha jöhetnek külsősök. Más esetben kénytelen lenne valahogy becsempészni.
Mondjuk alapvetően tudtam, hogy idősebbnek nézek ki a koromnál, illetve nem hiszem, hogy mindenkit egyesével le fognak ellenőrizni. Annyira sokat nem számítana, hogy ha többet kellene fizetnem belépő gyanánt. Apa amúgy is, annyira sokszor van távol New Yorktól, hogy egyáltalán nem maradt ideje és lehetősége ellenőrizni azt, hogy mire költöm a pénzem, vagy éppen hol vagyok.
- Eldönthetem? – nem voltam benne biztos, hogy hihetek neki, de ennek ellenére már előre tudtam, hogy be fogom adni a derekam. Egy kis táncba nem fogok belehalni, azon meg mi értelme van görcsölni, hogy miként járhatnék pórul a sráccal. Nem sokat szarakodtam, lényegében szinte azonnal ráfogtam a csuklójára és a tánctér felé sétáltam vele. Arra viszont nem feltétlenül számítottam, hogy majd ő fog maga felé fordítani. Emiatt – meg a cipőim sarka is közrejátszott persze – kicsit megbotlottam, ami miatt kénytelen voltam a fiú ingében találtam némi kapaszkodót.
- Jézus – én magam is éreztem, hogy a testem az övéhez simult, egészen kicsit meg fel kellett szegnem az állam ahhoz, hogy a szemébe tudjak nézni – Legközelebb szólnál előre, hogy ha le akarsz tapizni? Kicsit csúszik a parkett.
Vagy talán én nem számítottam arra a határozottságra, amivel hozzám nyúlt. Mindenesetre annyira nem húzódtam tőle távol, ha már amúgy is táncolni készültünk, nem kell egymástól fél méterre állnunk. Annak ellenére, hogy távolabb húzódott tőlem, én némi hezitálás után a nyaka köré fontam a karjaim, hogy ne csak álljunk egymással szemben, mint két gyökér.
- Jade vagyok – igyekeztem felvenni a zene ritmusát, ami nem kifejezetten volt nehéz feladat szurkolólányként – És téged?
Nyilvánvalóan megkönnyítette volna a beszélgetést, ha tudnánk egymás nevét. Mivel még nem éreztem magam elég részegnek ahhoz, hogy teljesen magával ragadjon a zene, gondoltam faggathatnám őt, amíg beüt a pia.
- Te milyen szakra jársz? – nyilvánvalóan egy egyetemi buliban ezt volt a legegyszerűbb megkérdezni a másik féltől. Bíztam benne, hogy találunk majd valami olyan témát, amivel el tudom ütni hajnalig az időt, mert Isát már teljesen szem elől veszítettem.

Apám szerint ennyi idősen le kellene már szoknom arról, hogy felesleges időtöltéseket keresek magamnak. Nem látom be mi értelme lenne húsz évesen merev gyökérré válnom, akit nem érdekel más a tőzsdén és a fiatal takarítónő seggén kívül, aki heti három alkalommal megáldja a jelenlétével az egész Yang villát. Butaság lenne azt gondolni, hogy a szüleim nem tudnak arról, amit művelek. Ha nem én számolok be, akkor valószínűleg a húgom árulkodik, aki másra is fordíthatná az idejét, mint hogy a saját vérét árulja el. Valószínűleg ezért nem fogja soha senki elvenni. A férjét is hátba szúrná. Fogalmam sincs Mona hogy sikerült olyan normálisra, mint amilyen, de lehet, hogy anyánk ivott, amíg velem meg az ikertestvéremmel volt terhes, mert elég elcseszettre sikerültünk.
Ez egyben megmagyarázná azt is, hogy miért érzem azt létszükségletnek, hogy heti több alkalommal szétcsapjam magamat és belerángassam a baráti köröm legalább felét. Nevetséges lenne, ha egyedül jönnék el egy hasonló kaliberű buliba. Ráadásul Finn is eléggé rábaszott volna, ha most nem vagyunk itt. Nem akarok abba belemenni, hogy pontosan kinek az ötlete volt a ma este és minek az eredménye, hogy kedvünkre való női társaságot is találunk. A részletek jelen helyzetben teljes mértékben mellékesek. Én akarok lenni az az ember, aki megnyeri a Finnel kötött fogadásunkat, ami azokat a lányokat illeti, akiket aktuálisan meg akarunk fektetni, de persze nem vagyok akkora seggarc, hogy ne próbáljak meg jó szárnysegéd is lenni egyben. Egyértelműen visszakapom majd még, Finn jóságának képében azt, hogy én magam is jót teszek valakivel.
- Pedig úgy tűnt, amíg én nem értem ide. - Gátlástalanul jegyeztem meg a dolgot, mellé pedig ott volt a szokásos vigyor is az arcomon. Talán vissza kellett volna fognom a pofátlanságból, de az egóm egy ponton olyan méretűre növekedett, hogy már én magam is nehezen, vagy épp egyáltalán nem voltam képes kontrollálni azt. - Jó döntés. - Nem gondolom, hogy képes lettem volna úgy csinálni, mint aki számára áldás, hogy egy nő igent mondott valamire. Sok olyan lány van itt, akiket ha megkérek valamire, szívesen egyeztek volna bele, de persze muszáj voltam figyelembe venni a saját határaimat. Meg persze a tényt, hogy most nem a saját farkam után kell mennem, hanem Finnek segítek épp.
- Kedvenc italod sincs? - A csajok általában kitalálnak maguknak valami csöpögősen undorító és felhígított koktélt, amit aztán úgy fogyasztanak el, hogy megfeledkeznek az alkoholtartalmáról. Később pedig ezek a meggondolatlan cselekedetek nagyon is szívderítő állapotba hozzák őket. Én legalább mindig élveztem figyelni, ahogyan a lányok becsípnek. Valószínűleg azért, mert én magam is fogyasztottam velük egyenesen arányosan és a beszélgetések ezzel együtt váltak szórakoztatóbbá. - Ahogy akarod, nem szarakodunk. - Bólintok a szavaira, majd kikérem magunknak a két rövidet. Nem csak azért húzom elő a kártyámat, mert a színe még az én sötét szívemnek is jelent valamit, hanem mert annyi pénzünk van, hogy fűthetnénk is vele télen. Én szimplán kötelességemnek érzem, hogy pörgessem a gazdaság azon részét, amibe invesztálok, még ha az jelen esetben egy klub alkoholkészlete is.
- Milyen kár. Szívesen láttalak volna a campuson is, nem csak egy buliban. - Ki fogná rám, hogy hazudok? Minél szebb nő mászkál körülöttem a zsíros hajú, másnapos építészek helyett, annál boldogabb az életem. - Úgy gondolod? - Finoman megrándult az egyik szemöldököm, ahogyan felé pillantottam. Én ebben nem lettem volna olyan biztos, de ha Finnek összejön a csaj, még mondhat is valamit ez a kis vörös. De az is lehet, hogy Finn két pofont kap egy jó éjszaka helyett.
- Már mondtam. - Olyan magabiztosan nézek a lányra, hogy ha lennének gátlásaim, valószínűleg magamat is zavarba tudnám hozni. Lassú, lusta mosoly ül ki az arcomra és egy fokkal előrébb billentem a fejemet, majd így nézek le a lányra. - Táncoljunk. A többit eldöntheted te. - Sosem voltam arról híres, hogy bármi jót elrontanék, sőt. Clary és a kis barátnője túl lassúak voltak ma este. És amúgy is ma Finn szárnysegédje vagyok! Utóbbiról nem kellene megfeledkeznem.
Tetszik az a határozottság, amivel a lány ráfog a csuklómra, még ha egyébként nem is szeretem, ha irányítanak. Követem őt, amikor viszont megfelelőnek ítélem a tánctér egyik pontján a feng shui-t, előre nyúlok és a szabad kezemmel elkapom a lány derekát, hogy magam felé fordíthassam. A másik kezemet kihúzom az ujjai közül és felemelem, hogy kisimítsak néhány tincset az arcából. - Még be sem mutatkoztál. - A pofátlan félmosoly újra az arcomra költözik, a jelenlétemből viszont visszaveszek és valamivel hátrébb húzódom, miután felvettem a kérdést: - Hogy hívnak? - Kedvem lenne a csípőjéig csúsztatni a kezemet, amíg meg nem érzem, ahogyan a teste reagál a zenére, de mivel még csak nemrég érkeztek, nem várhatom el tőle, hogy máris velem akarja tölteni az éjszakáját.

Nagyon szerettem volna megkérdezni Isát arról, hogy miért pont a Columbia az a hely, amire a választása esett, de ez nem az a helyzet volt, ahol ilyen dolgokkal kellett volna foglalkoznunk. Ott van megannyi kávézós esemény, amikor van időnk leülni beszélgetni. Ugyanilyen volt az én helyzetem is Austinnal, akivel közel egy évig voltam egy toxikus párkapcsolatban, és most sem volt képes békében elengedni. Nem azt mondom, hogy még mindig vissza szeretne kapni, mert hasonlóról szó sincs, szimplán csak szeret nagyon rondán nézni rám a folyosókon. És mivel Isa szakított Louval, így már az ő kapcsolatuk sem tűnt olyan tündérmesének, mint a gimi idején. Talán mondhatom azt is, hogy a felnőtté válásunk szépen lassan mindent tönkretett, amiben gimnazistaként hittünk és amit meg akartunk tartani, de ez talán túlzottan szentimentális lenne tőlem egy egyetemi bulin… Főleg, hogy teljes mértékben illegálisan vagyunk itt, és ennek sokkal inkább felpörgetnie kellene.
Viszont voltak dolgok, amiket határozottan le kellett volna tisztáznom a lánnyal. Ilyen például Soren esete is, aki tagadhatatlanul a sulink legszexibb végzőseinek egyike volt. Ugyanakkor viszont azt érzem, hogy az érzései valódinak tűntek Isa felé és a lánynak akkor kellett volna lefeküdnie vele, hogy ha mindezeket viszonozza… Rendben van, ha nem érzi jól magát, viszont ugyanakkor ezzel megbánthatja egy barátját is. Tehát a mai este egyik goalja az volt, hogy eléggé leitassam őt és megbeszélhessek vele mindent, ami a korábban történt… És rákérdezhessek arra, hogy pontosan ki miatt jöttünk mi ide.
Talán egy butuska kislány lehetek még mindig, de ennek ellenére elkerekedtek a szemeim, amikor az a bizonyos idegen srác megjelent körülöttünk, és egy kicsit talán meg is bántam azt, hogy Isával ellentétben én egyáltalán nem vágytam arra, hogy egyetemre menjek a továbbiakban. Hiába volt saját elképzelésem, ami határozottan működőképes tervnek tűnt, ami a megélhetésemet illette, a házasságszervezők között biztosan nem találkozom ilyen pasikkal… Bár az is tény volt – akármennyire nem akartam erről most tudomást venni – hogy a srác mosolya túl sok jót nem sejtetett. Mégis jó bosszúnak tűnt volna Austinnal szemben, ha egyszerűen leállok vele, meg amúgy is… Miért ne tenném? Addig talán Isának is van lehetősége megtalálni az ismerősét aki miatt jött, és nem kell engem pátyolgatnia végig. Nem vagyok egy elveszett lány, tehát szívesen megismertem volna az itteni barátait, de mindenekelőtt még pár kör ital és egy tánc ezzel a sráccal is beleférhet.
- Nem unatkoztam – mégis mosoly volt az arcomon, ahogy ezt mondtam, aztán egyszerűen hátrasimítottam pár tincset az arcomból – De ennek ellenére szívesen táncolok veled.
Azt már nem tettem hozzá, hogy Isával ellentétben én annyira nem voltam merész, hogy mindezt úgy tegyem meg, hogy nem gurítottam le néhány kortynyi tömény alkoholt a torkomon. Ilyenkor mindig eljátszottam a gondolattal, hogy apa mániákusba megy át, és bezáratja az egész helyet, amiért kiskorút kiszolgálnak itt, velem pedig jól elbeszélget arról, hogy nem illik idegen srácokkal táncolgatni egy klubban, és amúgy meg mit képzelek magamról, amiért hamis személyivel alkoholt veszek.. Talán éppen ezért is volt szükségem még több piára.
- Nem nagyon voltam még itt – ez sem volt jelen esetben hazugság, mert általában az évfolyamtársaim házibulijára voltam hivatalos – Szóval rád bízom a választást. Valami olyat kérek, ami üt is.
Azt már nem tettem hozzá, hogy mekkora pazarlásnak tartom példának okáért azt, hogy ennyit fizessek némi szódáért, mert a témával kapcsolatban nem volt releváns. Amint elintézte a rendelést, én már nyúltam volna a pénztárcámért, hogy fizessem a saját italomat, mert egyáltalán nem vagyok annyira könnyűvérű, hogy egy olyan valakitől elfogadjak egy italt, akit lényegében fél perce ismerhetek.
- Hát, nem vagyok egyetemista – mivel nem igazán volt esélyem állni az italomat, arra sem vettem a fáradtságot végül, hogy elővegyek némi pénzt és rendezhessem a tartozásomat. Mivel kifizette az italomat, elég valószínű volt az, hogy valamit akar majd cserébe. Az ilyen srácok nem udvariasságból teszik a dolgukat, éppen ezért sem szoktam elfogadni semmit senkitől.
- De talán van arra esély, hogy még összefutunk majd itt – picit félrebillentettem a fejem és elmosolyodtam, majd ráfogtam a tequilás pohárra – Mit akarsz tőlem cserébe?
Elég egyértelmű volt, hogy nem a szép mosolyom nyűgözte le annyira, hogy italt vegyen nekem, tehát jobbnak láttam letisztázni a dolgot, még mielőtt meginnám az általa vásárolt italt. Ha a válaszával elégedett leszek, akkor egyszerűen legurítom a torkomon az italt, és a következő pillanatban már én vagyok az, aki megragadja a csuklójánál fogva, és a tánctér felé irányítja őt.

Nem vagyok az a kifejezetten elmélkedő típus. Nem jellemző rám, hogy sokáig rágjam magam valamin, vagy hogy túlságosan a gondolataimba merüljek és ne foglalkozzam a külvilággal. Épp ellenkezőleg. Szó sincs róla, hogy ne gondolkodnék. Ellentétben azzal, amit többek között a testvéreim gondolnak rólam, határozottan épp eleget gondolkodom. Pusztán csak másokkal ellentétben nincs energiám arra, hogy újra meg újra átrágjam valamin magam, amikor már elmúlt és nem lehet rajta változtatni. Miért ragadnék a múltban, amikor az életet a jelenben kell élni? Döntöttünk valahogyan, kimondtunk dolgokat, ezen hiába rágódunk. Visszaszívni, vagy visszacsinálni nem tudjuk, sőt az időben sem tudunk utazni, hogy megmásítsuk a dolgokat. Az életet tehát úgy kell élni, hogy utólag ne bánjunk meg semmit. Felesleges sokat gondolkodni valamin, ha a lehetőségek legalább olyan gyorsan el is úsznak, mint ahogyan jönnek. Hamarabb kell igent mondani, mint hogy lemaradjunk. A nemnek pedig az első másodperctől kezdve nemnek kell lennie. Ha megmásítjuk a szavunkat, gyávák vagyunk és képmutatók.
Ez a helyzet a fogadásokkal is. Ha belementünk, teljesítenünk kell, vagy méltósággal elveszíteni. Az én értékrendszerembe azonban sosem fért bele az, hogy veszítsek. Az viszont, hogy nyerni akarok, még nem jelenti azt, hogy ne akarnám közben élvezni is. Ehhez viszont szükség volt valamire, vagy épp valakire...
- Nem az a csaj Isabel? - Lustán bököm oldalba Finnt, nem bírva magammal, amikor olyan kifejezés ül ki az arcára, mintha épp szellemet látott volna. Élvezni fogom, amikor én nyerek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne épp annyira élvezetes, ha közben végignézem, ahogyan a haverom elbukik. Csak mert vannak olyan dolgok, amikben másképp közelítünk egy nőt, még nem jelenti azt, hogy Finn jobb ember lesz nálam. Tehát azt sem, hogy a latin szeretője hirtelen elalélna tőle és az ágyában kötne ki.
- Szerintem te pedig rábasztál. Ugyanis Clary-t sehol sem láttam. - Ciccegve húzom félmosolyra a számat. Lehet, hogy Finn jól ismer engem, bizonyos helyzetekben azonban arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem eléggé. Ami miatt felesleges hibáztatni, hiszen vannak olyan dolgok, amelyeket csak én érthetek magammal kapcsolatban. Nem tartozik rá. Viszont ha valaha is idegesítettem volna magamat olyan dolgokon, mint hogy ma este dől el a fogadásunk sorsa, vagy sem, valószínűleg ideggyenge lettem volna születésemtől kezdve.
- Te magad mondtad, hogy Sabrine jön, nem? Akkor Clary is itt lesz valahol - megrántom a vállam és a kezemhez közel elhelyezkedő pohár felé nyúlok, hogy ihassak belőle. Pillantásommal követem az irányt, ahová Finn is néz és első körben elhúzom a számat. Ha már kiszúrtam neki Isabelt, minimum azt vártam, hogy ezúttal ő a két szőkeségre fogja felhívni a figyelmem a bulin résztvevők között. Akkor igazi verseny lett volna a mai alkalom.
Így nekem kell kisegítenem Finnt, ami már csak azért is szerencsés helyzet, mert el kell adnia a lelke még egy kis darabját nekem a szívességért cserébe. A befogadásáért cserébe igazán megérdemlem. Ezért is adom neki a kezem és fogok rá az övére. Mielőtt elindulnék a pult felé, még kiürítem a poharam, majd Finn vállát meglapogatva térek ki mellette és helyezkedem úgy, hogy teljesen véletlenül épp a Finn latin szeretőjével társalgó vöröske vállának koccanjak.
- Bocs. - Széles vigyor ül ki az arcomra, mikor rám emeli a pillantását. Még csak nem is szőke és nem is Valerie a neve, de épp eléggé szép ahhoz, hogy megérje nekem egy ingyen vizsgáért cserébe. - Úgy tűnt unatkozol. Ezért táncolhatnál inkább velem egyet. - Egyet, mert a végére épp elég lesz, hogy többet akarjon majd. Vagyis... Épp eléggé tudja mit akar, amikor visszahúz a pulthoz, az én szám sarkában pedig megjelenik az a korábbi sátáni mosoly, amit Finn is láthatott. - Rendben. Mit iszol? - Oldalasan támaszkodom a pultnak, hogy ha már itt ragadtunk, valamelyest takarjam a kilátást a kedves barátnő felé, nehogy bevessék a női telepátiát és Finn bukja az estét én meg a vizsgát. Felvonom a szemöldökeimet, közben pedig a lányra siklik a pillantásom, akit az én drága nagybátyám intése ellenére is nyíltan mérek végig. - Hogyhogy nem találkoztunk még? Gyakrabban kellene ide járnod. - Magam sem döntöttem még el pontosan hogyan fogok szórakozni a lánnyal, így egyelőre hagyom, hogy ő beszéljen, meg a zsebemből előhúzott fekete bankkártya, amivel kifizetem az italainkat. A két tequila közül az egyiket a lány felé tolom és várakozóan pillantok rá.

Kicsit féltem a végzős évemtől, emiatt pedig mindenképpen akartam lazítani már a nyáron is. Sokan nagyon várták az egyetemet meg hasonlók, de én nem tartoztam feltétlenül azon diákok köreibe, akiket határozott boldogsággal töltött el ez a dolog. Ha őszintének kellett lennem magammal, akkor ki kellett mondanom, hogy talán okosabb dolog lenne a részemről a diplomát hajtani, de egyáltalán nem vágytam hasonló képesítésre. Nekem az iskolából pont elég volt a kötelező, amit eddig lehúztam és az én értékrendem szerint határozottan probléma volt a mai világban a túlképzettség is.
Mindenesetre nem most volt itt annak az ideje, hogy ilyeneken agyaljak. A mai éjszakán egyértelműen el akartam dobni az agyam, mivel apa megint nem volt itthon... Tehát lényegében bármit tehettem anélkül, hogy elszámolással tartozzak a környezetemnek. Éppen ezért használtam erősebb kontúrt, és cseréltem a natúr árnyalatú rúzsomat vérvörösre. Mi már egészen kicsi korunk óta folyamatosan egymásnak falazunk, ha nem akarjuk, hogy a szülők bizonyos dolgokat megtudjanak, tehát apának esélye sem lesz kiakadni a talán túlságosan is kihívó öltözékemre.
Már jó ideje a bárpultot támasztottuk és hát karantén ide vagy oda, de így is volt lehetőségünk házibulikat tartani, ami miatt most jobban bírtam az alkoholt, mint a korábbiak során bármikor. Ezért már egészen unatkozni kezdtem a pultnál és éppen azon gondolkoztam, hogy talán Isát táncolni kellene vinnem.
- Tuti, hogy túlhigítják itt a vodkát – egészen lebiggyesztettem az ajkamat, amikor kimondtam és már készültem volna a pultnak hajtani a fejem, amikor a pillantásom megakadt egy fiún, aki felém kapta a pillantását... Aztán a másikon, akit elég sokszor láttam már Isa DM-jei között... Mivel nem ismerem a srácot, rákerestem és lecsekkoltam, így egyáltalán nem jelentett problémát felismernem.
- Hé ő nem...? – a mondatomat már nem tudtam befejezni, mert amúgy is témát váltottunk, és a másik srác tekintete rendre visszatért rám. Én csak zavartan tűrtem a fülem mögé az egyik hullámos tincset. Ebben a pillanatban megbántam, hogy felkötöttem a hosszú tincseimet, viszont ugyanakkor meg a fények miatt talán Isa sem veszi észre a kis pírt, ami kiült az arcomra.
Már éppen számonkértem volna a lányt az instájával kapcsolatban, amikor egy finom lökést érzékeltem a vállam felől és pontosan az előbb bámuló fiú volt mögöttem. Elég egyértelmű volt, hogy nem fogok nemet mondani neki, illetve nem ez az éjszaka lesz az, amikor majd a szemérmes szűz lányt fogom játszani. Pontosan tudom, hogy mindenki meg lesz jövőre bolondulva, ami miatt kevesebb partira kell felkészülnöm, illetve apa mindenképpen itthon akar lenni az iskolakezdés után, tehát... Most kell elkövetnem azokat a bizonyos hibákat, amiket lesz alkalmam megbánni a későbbiek során. Tehát igent mondtam a felkérésére, és egyszerűen megindultam a fiú oldalán a tánctér felé, azonban még mielőtt elhagytuk volna a pultot teljesen, megtorpantam.
- Talán innék előtte valamit, ha nem baj – magam sem tudom miért kellene az engedélyét kérnem, de megejtettem azért felé egy kedves mosolyt – Nem igazán érzem még a hangulatot ahhoz, hogy rögtön a kezedbe adjam az irányítást.
Viszont az eddig elfogyasztott alkoholmennyiség miatt talán már meg is eredt a nyelvem, illetve nem jelentett problémát az sem, hogy a srác karjára csúsztassam a kezem és finoman közelebb húzzam a pulthoz, hogy legalább egy italt kérhessek magamnak, mielőtt táncolni megyek vele.