Csatát csak a nyertesek nyerhetnek és hát nálam nagyobb nyertes nincs a földön, így tehát én voltam a legnagyobb nyertes, mikor a fasszopó bátyám, Keith lelépett. Én élvezhettem a maximális figyelmet, az én kívánságomat leste mindenki, nem kellett osztozkodnom. Ennek örömére tanultam, maximálisan teljesítettem annak ellenére, hogy az ajtón kívül nem éppen az a tökéletes lányka voltam, akit a szüleim otthon láttak. Nyúltam én is már droghoz és tettem olyat, amire nem kéne büszkének lennem, de tudjátok.. egyszer élünk és nincs idő a megbánásokra. Eléggé eltértem a lényegtől, tehát jól teljesítettem, tizenhét éves koromra már leérettségiztem, mert egy évben végeztem el a tizenegyet és tizenkettő, nem volt nehéz.. javarészt már mindent megtanítottak nekem otthon. Az egyetem, legalábbis amit választottam elég rövid volt, nem volt szükségem nagy tudásra, elég volt a sok elképzelésem és a szüleim pénze..
Mindig is divattervező akartam lenni és hát végül csak összejött, egy éve nyitottam meg az első üzletem, Red Lips, ez lett a neve, hogy miért? Nem tudom, ezt akartam és kész. Nagyon nehéz volt az elején, sőt. Szenvedtem, egyszerűen mintha az ég is összefogott volna ellenem, de aztán a következő hónapban már minden annyival egyszerűbb lett. Minden annyira jól ment és minden olyan tökéletes volt, aztán jött az a levél, mely mindent elkúrt, mert az a dög nem tudta elviselni, hogy nem ő volt a középpontban.

Még mindig nem tudom, hogy miért kellett pont nekem ennyire hazasietnem, mert hát apának valami nagy mondandója van számomra.. Mikor megérkezem a ház elé a kocsis már pattan is, hogy ajtót nyisson nekem és kisegít onnan. Végül elindulok a szoba felé, minden egyes szolgáló (cseléd) mosolyogva üdvözöl, én csak legyintek egyet, hogy eredjenek az útjukra, teljesen feleslegesek ezek a formalitások, megkeserítettem az életüket ahol csak tudtam.. Szóval értitek a lényeget, nem?
Végül apára a dolgozó szobájában találok rá és anya is mellette van, most ha azt fogják nekem mondani, hogy lesz egy öcsénk vagy húgunk, akkor dobok egy hátast.. - Foglalj helyet Lana. - int apám a kanapé felé, semmi köszönés és puszi, ez már elég gyanús, kissé idegesnek és zavarodottnak tűnik. Eddig tök nem érdekelt mit akar, de egyre inkább csak felkelti bennem az érdeklődést.. Vajon miről lehet szó? - A bátyádnak gyereke lesz. - mondja apa teljesen komolyan belőlem meg csak felszakad egy baromi nagy röhögés, már a könnyeim is folynak, de mikor észreveszem, hogy nem röhögnek velem, akkor csillapodni készülök. - Ezt nem hiszitek el.. - mondom nekik egy szemforgatás közepette, bár lehet ezt nem kellett volna, apám robbanni készül és abban nem lesz köszönet. - Miért hazudna egy ilyen ügyben?! - nem is tudom, hogy ezt a kérdést komolyan vegyem vagy inkább röhögjek fel ismét, de talán itt lenne az ideje, hogy távozzak, így felkelek a kanapéról. Mivel érkezésemkor sem köszöntek, így én sem tervezek most, inkább szó nélkül odább állnék, azonban apám megragadja a könyökömet.. - Mégis mit képzelsz, hová mész? - teszi fel a kérdést nekem az apám ingerülten, elég ingerülten..
Kirántom a könyökömet az ő szorításából és teszek egy lépést hátra. - Nem fogok asszisztálni ehhez a sületlenséghez, sok sikert hozzá, valószínűleg elkártyázta vagy drogozta a pénzét. - mondom egy vállrándítás közepette, majd megint csak elindulok onnan, de szerencsémre ezúttal nem ránt vissza, csak hagyja, hogy elinduljak. Annyira nincs most nekem ehhez sem kedvem, sem időm, Keith megint csak pénzt akar, talán megakarja kapni azt, amit eddig kihagyott, egy féreg és mindig is az marad.