Introvertált

Sérült

Faszkalap

Imádnivaló

Hőskatona

Szőkeherceg

Megszállott

döntsd el melyiket találod jónak.

+16

Jön. Érzem a szagát. Anyám a fejemre teszi a kezét, elsimít egy fagyos félelemtől nyirkos tincset a homlokomról nem lesz semmi baj . Hazudik. A bátyám szemében fekete harag van az enyémben meg rettegés. Csörren a kulcs. Fémes zaj karcolja a csendet. A kulcs betalál a zárba, apám, saját tudata határán tántorogva, beront az ajtón. Üvölt valamit, leheletében a cigaretta és az olcsó alkohol bont rothadó virágot. Nem hallom. Tenyeremet a fülemre tapasztom, összezárom a szemem, kizárom azt a semmi bajt . Burokba zárom magam.
Arra gondolok, amikor az óceánnál voltunk. A hullámokra, a nyugtató morajra. A víz az arcomra fröccsen. Vékony vércsíkok csorognak versenyt a járomcsontomon. Mindig azaz esőcsepp mállott semmivé az ablaküvegen először, amelyiknek én szurkoltam.
Anyám teste tompán koppan mellettem. Tudom, hogy az övé, a bátyám mindig a második. Segíteni szeretnék. Bátor szeretnék lenni. El akarok futni, de nem mozdulok. Ordítani akarok. Belém szakad a hang, elnyel a némaság.
Még egy lélek reccsen meg anyám két törött bordája mellet.

- Hraaahg – felpattan a szemem, a pupillám résnyire szűkül a hajnali nap tolakodó sugaraitól. Zihálok, annyi levegőt szívok magamba, hogy már feszít a tüdőm a mellkasomba. Nem tudom, hogy a légszomj vagy a szívem erőszakos dörömbölése miatt zúg a fülem, de eléggé szarul vagyok. Felülök, kell egy pohár víz. Megfulladok. Az ujjaimat ökölbe rántotta a görcs, az állítólagos életvonalamba vörös félholdakat vájtak a körmeim. A héten ez már a harmadik.

A Rémálom, így nagybetűvel, először apám halála után jelent meg. Mintha az öreg a síron túlról is utánam nyúlna, hogy éreztesse velem: nem tettem semmit. Hogy a pofámba vágja, mint valami posztumusz emlékmű, hogy tétlenül néztem, ahogy anyámból és a bátyámból a tegnapi szart is kiveri.
A gimnázium első napjai voltak, Isten lássa lelkem, kurva sokat tanultam, mert nem akartam olyan lecsúszott senki lenni, mint ő. A fater addigra már kipurcant, leállt a mája, ki hitte volna. Nem mentem el a temetésére, ha jól tudom a bátyám sem. Anyám addigra meg már nem volt velünk.
A szobatársam ébresztett fel, nem tudta mire vélni, hogy eszelősen öklözöm a falat. Két napig nem tudtam aludni.
A második az egyetem alatt volt. Szálkás keresztként cipeltem a tényt, hogy nem álltam sosem apám haragjának útjába. Eldöntöttem, hogy jóvá teszem, bepótlom mindazt, amit gyerekként kihagytam.
A rendőrtiszti főiskola jót tett. Felpakoltam magamra egy kis izmot, megismerkedtem kemény arcokkal, kiderült, hogy nem csak nekem szarazélet. Utólag azért érzem, hogy kurva nagy mártír voltam az elején, aki a sebzett szárnyú madárként kirepül a világba, hátha majd a világ meggyógyítja.
A diploma után lehetőséget kaptam pszichológiát tanulni és mivel, mint említettem, nem akartam olyan senkiházi lenni, mint hajdan volt atyám, így belevágtam. Sok bullshit volt ott, próbáltak közelebb vinni önmagamhoz, volt egy szeminárium, ahol a tanár fel akart oldozni engem a gyerekkori hibáim alól. Bazdmeg, hát majdnem pofán vertem, ki ő, hogy engem feloldozgasson? A jóságos Piusz pápa?  Meg különben is mi köze hozzá? Mindegy, áteveztem a kriminalisztikára, onnan meg a rendőri végzettségemmel egy ugrás volt a mostani szakmám.

Túsztárgyaló vagyok, amiről azt hinnéd, hogy felesleges munka, olyan, mint a rendezvényszervező vagy virágkötő, de hidd el, hogy nem az.
Mert már látom, hogy apám sem lett volna menthetetlen, ahogy senki sem az. Mindenkit meg lehet győzni, mindenkiben van valami, ami miatt érdemes az életre, ami miatt ő is vágyik arra, hogy ne egy ólomgolyó legyen a pont a mondata végén.

De ezt neked kár magyaráznom, ugye GuiltGilr? Te megértesz. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi lehet a neved. Biztos valami elegáns, valami, ami nem hétköznapi, mégsem annyira nevetségesen kirívó. Velem kellene lenned. Én átérzem. Én veled vagyok. Én neked vagyok. Rádtaláltam és most már sosem hagyom, hogy eltűnj. Vajon rám gondolsz, amikor szexelsz? Az én ajkam képzeled a mellbimbódra, amikor elmész? Eszedbe jutok reggel, amikor a kávédba cukrot teszel? Tudod, hogy én feketén iszom. Gondolsz rám elalvás előtt? Te is még kétszer frissítesz az üzenetekre mielőtt lerakod a telefont?
Milyennek arcot társítasz hozzám? Lehetnék bárki. Szociopata sorozatgyilkos, unatkozó nő, remegő mellű perverz állat. Te is lehetnél bárki. De én tudom ki vagy. A másik felem, az élet, akit tényleg meg kell mentenem. Magamnak. Örökké. brokenhero88