Beépülni nehéz, a neheze sokkal később érkezik. Eltelik pár év és lassanként megkérdőjeleződik benned, melyik oldalon is állsz. Meglátod a színfalak mögötti világot, azzal kelsz, azzal fekszel, beleivódik a bőrödbe, a gondolataidba. Akár el is halványulhat előtted a cél, ha olyan jellemzőkre nyitott vagy, mint a hatalom, a törvényen kívüliség mámorító adrenalin lökete. Hogy félik a nevedet és tudod, ha megjelensz valahol, vagy kimondják a nevedet, abban benne van mindaz, amit addig tettél és az egyáltalán nem kevés.


Keménykedni és keménynek lenni óriási különbség. Az előbbi mögött nincs semmi, elég ha rádfújnak és szűkölve rohansz a másik irányba. És az sem mindegy, miben vagy kemény. Amikor célt választottam ki, miben is legyek kemény, az a hűség, a céltudatosság és a kitartás hármas égisze volt.

Miért ezek? Hiszen általában a kemény fellépés, a kigyúrt test, az előbb üt vagy kérdez jelenik meg az emberek gondolataiban és a kegyetlenség is akár.

Hűséges vagyok az elveimhez. Korántsem a bandához vagyok hűséges. Azt az esküt, amelyhez tartom magam, sokkal korábban letettem, Quantico falain belül. Kettőssége éppen abban rejlik, hogy ehhez azt kell eljátszanom, hogy a törvény tisztelete számomra nem jelent semmit. Könnyű átlendülni azon a határvonalon, amellyel megmagyarázod magadnak: amit tettél, helyes.

Ekkor lép közbe a céltudatosság: Lásd a célt magad előtt és ahhoz tartsd magad. A célom, hogy a törvényen kívülieket rács mögé tehessem. Önbíráskodásnak helye nincs, mert ezzel éppen a hűségemet szegem meg, amellyel a törvényt tisztelem. Bármikor, ha úgy éreztem, kicsúszni készül a lábam alól a talaj, a célt tartottam szem előtt. Kitartóan.

Igen, kevesen tartanak ki. Könnyű elcsábulni a másik oldalra. Nehogy azt hidd, hogy valami szent életű fehérgalléros vagyok és hogy így könnyen beszélek. Voltak időszakok, amikor úgy éreztem, elvesztem, hogy valóban elszakadt az a fonal, ami a törvény embereihez köt. Jó volt ráébredni arra, hogy ez nem így történt.

És igen, valóban kemény vagyok úgy is. Közelharc, stratégia és lövészet mellé a vegyi ismereteim is löketet adtak, hogy ma ott tudjam magam a bandán belül, hogy könnyen hozzáférhetek olyan emberekhez és információkhoz, amivel bomlasztani tudok.


- Bazdmeg a kurva életbe Nick, szétbasztad a fejét. Megmondnád, hogy faszomba fogom így megtudni a kérdésemre a választ?
Világéletemben gyűlöltem a káromkodást. Sok éve azonban második anyanyelvemmé vált. A csehó hátsó raktárában állok, egy eszméletlen, voltaképpen halott test felett.
- Dobd ki a kapitányság elé, hadd tudják meg, milyen az, ha egy zsaru beleköp a levesünkbe - maradj életben haver, tarts ki, míg a mentő a kórházba visz! Erre tudok gondolni, miközben kifelé veszem az irányt. Nem érdekel, mit kaptam válasznak Harmontól. Agyatlan marhának nem mondanám, de mostanában a barátnőjével eléggé fasírtban van, ami lecsökkentette a türelmi zónáját és egyben növelte az agresszivitását.
Feldobják a testet a platóra, oda sem nézek, úgy ülök a kétkerekű  nyergébe.

Nem volt könnyű beépülni. És nem alulról akartam bejutni. Szemét módon tettem, hogy egyből fentebb nyithassak. Azon dolgoztam, hogy minél feljebb kerülhessek a létrán, így minél több mindenhez hozzáférve, s nem csak hozzáférve, hanem az irányításba is beleszólhassak. Minél kevesebb kárt akartam okozni a vétleneknek, mindezt úgy, ne vegyék észre, megvezetem őket. Kimerítő, ideget felörlő, hiszen sosem tudhatom, mennyire megfelelő egy-egy vonalvezetésem.

A másnapi híreket azonban már nem tudtam meg, úton voltam, hogy az újabb megbízást teljesítsem. Iszonyat dühös voltam, mert egy olyan iszonyatosan nagy beleköpés történt az egészbe, amit eddig elértem. Kurva hosszú sok időbe került és erre jön ő és úgy dönt, köp egyet. Nem rá voltam dühös, hanem arra, amit tett. Mégis, amit tett, és ő maga, akár fordíthat sok mindenen. Szükségem volt tanúkra. És olyan tanú lehetne, amellyel valóban megtizedelhetném, jó nagy részét felszámolhatnánk a bandának.

Amiért sokkal inkább aggódom: kezdek kifutni az időből. Elég régóta vagyok már beépülve és kezdek kiégni. Voltam előtte bevetéseken, napi taposómalmokban, de azok nászmenetek voltak ahhoz képest, ami  itt tolódott a képembe. És fenntartani egy álcát, ahol én vagyok Lenny Mickeson, kiugrott tengerészgyalogos, akinek mindene a törvénnyel szembeszállni és uralni a terepet, aki kemény és kegyetlenül bevasalja rajtad a banda dolgait, nehéz akkor, ha valójában nem ilyen vagy. Márpedig még mindig tudom, ki vagyok és ragaszkodom hozzá. Ott lapul, hét vasalt ajtó alatt, mert ő nem ide való.

Nem vesztegethetem az időt azért sem, mert a vérdíj összege elég csalogató. Ha valaki előbb ér el hozzá, elesek attól a lehetőségtől, hogy megmentsem, s megállapodásra jussak vele. Vajon kit fog lánni bennem? Lenny Hooksot, aki beépült és egy áltagos, jó fej ember, vagy Lenny Mickesont, aki könnyedén darál le, ahogy éppen jól esik neki?