New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 68 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 68 vendég :: 3 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (159 fő) Pént. Ápr. 26 2024, 20:14-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Lambert Schultz
tollából
Ma 00:10-kor
Declan McLennan
tollából
Tegnap 23:11-kor
Zoey Miles
tollából
Tegnap 22:48-kor
Declan McLennan
tollából
Tegnap 22:48-kor
Declan McLennan
tollából
Tegnap 22:45-kor
Lambert Schultz
tollából
Tegnap 22:33-kor
Roman W. Hemlock
tollából
Tegnap 22:13-kor
Bradley R. Fitzgerald
tollából
Tegnap 22:05-kor
Tiger Kareem Abbar
tollából
Tegnap 22:00-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
9
16
Diákok
53
40
Egészségügy
29
18
Hivatal
7
12
Média
42
32
Munkások
35
23
Oktatás
9
10
Törvényszegõk
15
36
Üzlet
28
28
Összesen
227
215

l'arrivée - Marion & Pierre
Témanyitásl'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptyCsüt. Okt. 10 2019, 23:36


Marion § Pierre


-Elárulnád Verne, hogy ez mégis mi a pók segge?-álltam az autószalon irodájában, kezemben egy vállfán lógó fekete öltönnyel, hozzá illő selyem inggel, meg egy vékonyított fekete nyakkendővel. A titkárom, akit egyezményesen csak Verne néven emlegettem, a kiapadhatatlan és fantáziadús kifogásai miatt, megvonta a vállait, és lebiggyesztette az ajkait.
-Nem tudom te minek neveznéd, de felénk öltöny-ing-nyakkendő kombinációnak hívják. Azt mondtad ugorjak be a lakásodra és hozzak valami elegánsat.
A szemeimet forgattam a plafon felé pillantva, majd egy kiadós sóhajjal lemondóan eresztettem lejjebb az emlegetett ruhadarabokat.
-Elegánsat. De az ég szerelmére a repülőtérre megyek, nem pedig temetésre! Szerinted ebbe mégis milyen paprikajacsinak fogok kinézni? Ha nem tudná hogy nézek ki, azt hinné, hogy a sofőrömet küldtem ki érte.- a közeli kényelmes karosszékre dobtam a ruhát, és eldöntöttem, hogy bizony ebbe ki nem megyek a reptérre Marion elé. Mivel időm már nincs új ruha után nézni, marad az amiben most vagyok, amiben éppen a legújabb szállítmányt ellenőriztem, ami öt napja futott be a kikötőbe. Voltak dolgok, amiket nem adtam ki a kezemből, amelyeket csak én csekkolhattam, vagy ha Vernét küldtem, akkor is utána látni akartam a jelentéseket, szállítóleveleket, mindent. A nagyapámtól azt tanultam, hogy az ember egyik ujja mindig legyen az üzlet ütőerén, a többivel meg azt csinál amit akar.
-Oké, így megyek!- ütöttem össze a két tenyeremet, majd meg is dörzsöltem és sietve néztem végig magamon. Farmer, amire már ráférne egy alapos mosás, egy barna bakancs, meg egy zöld-piros kockás ing, szigorúan feltűrt ujjakkal.
-De ebben leginkább úgy festesz, mint egy skandináv favágó.-állapította meg Verne kissé cinikusan, és még a hatás kedvéért végig is mért alaposabban.
-Inkább skandináv favágó leszek, mint valami gyászhuszár. Na jól van, még egyszer, csak a biztonság kedvéért. Kettes kifutó, ötharmincas gép, nyolcas terminál. Virág...virág...hol a virág? Ja megvan a virág!- pördültem egyet magam körül, és majdnem sikeresen telibe találtam a  búzavirágból és díszpipacsból álló csokrot , amit délelőtt hozott el a recepciós kislány. Nem az én ötletem volt, csak valami tavaszi, vagy réti csokrot akartam, semmi falancos, rózsa meg az efféle szerelemvirágok alapból is kizárva. Bőven elég nekem, hogy a gyomrom már most olyan mint egy többször átrágott, gyűrött galacsin annak a gondolatára, hogy Marion érkezik. Bevallom az első alkalommal, amikor a bátyám felvetette az ötletet csípőből tiltakozni akartam. És ha nem lett volna ott nagyapa meg is tettem volna, hogy megmondom: nem. Igaz indokot nem tudtam volna szolgáltatni, maximum annyit, hogy elég nyitott életet élek, állandóan jönnek-mennek a lakásomon a nők, nem egy tivornya ér véget azzal, hogy szendvicsben ébredek, az egyik oldalamon valami bazsajgó tubarózsa, a másikon meg egy szundikáló kisvörös.
Bár Verne az utolsó pillanatig intenzíven tiltakozott a hevenyészve kiválasztott outfiten és szerinte mégicsak jobb lett volna az öltöny és nyakkendő, de nem nagyon foglalkoztam vele. Nekem most nagyon át kell ám állítani az agyamat, és éppen koncentrálok is ezerrel.Már hetek óta mantrázom magamnak, hogy a bátyám menyasszonya, és ha egy rossz mozdulatot is teszek a nagyapám elevenen felfal.Ezt meg nem kockáztatnám. Noha én vagyok a kedvenc, az akinek majd mindent szabad, még tőlem sem nézné el, ha simán csak elszipkáznám a bátyám nőjét. Mert a pokolba is, sok dologban Lucas kegyetlen nyárspolgár és kibírhatatlanul sznob volt, igazi Ken baba, azért mégiscsak a számlájára írható, hogy a francia zavarosból egy világbajnok csajt halászott ki magának.Olyat, akire még én is azt mondom, hogy a lehető legóvatosabban kell vele bánni. A kedvességével, azzal az egyszerű naív bájjal, ami jellemzi engem is sikerült másodpercek alatt levenni a lábamról és azon kaptam magam, hogy hosszabb időre felejtem rajta a szemem a nagy családi vacsora közben.Jó volt utána visszajöni az Államokba , és reméltem, hogy itt majd az idő és a távollét szépen lassan kiveri az egyre intenzívebb gondolatokat vele kapcsolatban a fejemből. Nem így lett. És, hogy a kínjaim még keservesebbek legyenek, kitalálta a család nagy egyetértésben, hogy New Yorkban majd én leszek, aki erre a tündérvirágra vigyázni fog. Kecskére káposztát. Kitalálták ezt faszán, szó se róla.
Az óezüst chevrolet corvette sportos eleganciával hagyja maga mögött a kilométereket, a reptér irányába tartva, a hátsó ülésen a virágcsokorral, a gyomromban továbbra is egy méretes nagy gombóccal. Lehet nem ezzel a puncimágnessel kellett volna jönnöm érte, de a másik, hivatalos járgány éppen nagygenerálon van, és hiába pofáztam a szerelőknek, hogy kell, nem készültek el vele időben. Szóval mindent összevetve nem éppen a legfényesebb formámat fogom nyújtani a találkozáskor. Mikor is láttam utoljára? Talán fél éve, azon a második családi vacsorán, amire Lucas a menyasszonya szüleit is meghívta.Persze megint puccba kellett vágni magam és hazarepülni a nizzai házunkba, hogy aztán csak legeltessem a szemeimet a jövendő sógornőm kifogástalan alakján. Ha becsukom a szemeimet sokszor még most is látom. Érzékeny ember vagyok én a magam módján, de ahogyan a nagyapám tartja: lehetsz érzékeny, de ne hirdesd, mert támadási felületet biztosítasz bárkinek.Az öreg bennem látta az életművének a folytatását, és én gyerekkoromtól tudtam, hogy olyan akarok majd egy napon lenni mint ő. Tisztelet övezi és félnek is tőle. Tudják, hogy ha kell kíméletlen, ha kell megértő.
A JFK a szokásos formáját nyújtotta. Nyüzsgő tömeg, tébláboló, taxit vadászó szerencsétlenek, külföldiek akik egy kurva szót sem beszélnek angolul és persze fel és leszálló gépek egész tömege.Parkolóhelyet aranyért sem nagyon lehet találni, azért mégis sikerül egyet levadásznom,és utolsó pillanatban elcsípni egy tagbaszakadt zsírdisznó elől, amelyik egy kis furgonba zsúfolta bele magát.Az lesz a csoda ha egyben ki tud szállni.
Magamhoz vettem a virágcsokrot, amivel együtt, ebben a hacukában tényleg úgy néztem ki, mint a favágó, amelyik lejött a hegyről és szakított az asszonynak pár virágot a réten.Befelé haladva a kijelzőt sasoltam, és láttam, hogy Marion gépe nagyjából negyed órás késéssel fog landolni. Nagyon jó, az azt jelenti hogy van még bő húsz percem, hogy elüssem az időt. De mégis mivel? Ha bemegyek a kávézóba és megpróbálom felszedni a kiszolgáló kiscsajt, lehet befut a gép mielőtt eljutnék a szövegelésben odáig, hogy elkérem a számát.Marad tehát az unalmas várakozás, meg az egyre idegesebb téblábolás a csokorral. Rettentő hülyén éreztem magam, amikor megcsörrent a mobilom.Verne volt az, hogy az egyik hajó nem érkezett meg időben, majd amikor befutott horpadt motorháztetős kocsikat hozott.
- És én ezzel most mit csináljak? Mondd meg a kapitánynak, hogy vigye vissza oda ahonnan hozta, és üzenem, hogy legközelebb nem a motorháztető lesz horpadt, hanem Fredrik orra. Az ő feladata, hogy a feladott áru épségben ide érjen. Ha ennyit nem tud elintézni akkor majd üzletelünk Gustavoékkal. Azok egy szót sem beszélnek franciául, de időben szállítanak és keveset kérdeznek...mivel nem beszélnek...na mindegy! Intézkedj, Verne! Önállósodj! Én még várom azt a kurva gépet. Negyed órát késik.- kinyomtam a telefont, és most vettem észre, hogy a nagy beszélgetésben a virágcsokrot a hónom alá csaptam, és most amikor elővettem kissé meggyötört lett. Mondjuk már így sem volt valami szuper állapotban, hiszen megutaztattam Manhattan-ből idáig.Remélem mihamarabb befut a gép mielőtt teljesen leamortizálom az így is viharvert csokrot.
Ebben a pillanatban közölte a hangosbemondó, hogy az AirFrance ötharmincas járata landol. Ha eddig nem lettem volna kellően ideges, most abszolút az lettem. Álltam ott a tömeggel a nyolcas terminálnál, kezemben a virággal, és tíz perc múlva a kitóduló utasok között kerestem az aranyfürtöket, a kecses alakot, és azokat a mosolygó szemeket. Végül megláttam. Egy apró kis kézitáskával, kissé fáradtan, meggyötörve, de még így is mosolyogva haladt kifelé, és amikor meglátott integetett. Én is megemeltem bizonytalanul a csokrot tartó kezem.Atyaég! Ez a lány még gyönyörűbb mint korábban. Azt hiszem ki kell találnom sürgősen valamit, hogy minél kevesebb időt töltsünk egy légtérbe zárva.
-Hello Marion. Remélem jó utad volt.-
mikor közelebb ért azon gondolkodtam, hogy megöleljem, vagy ne öleljem, vagy mit csináljak? Bizonytalanul topogtam, majd végül lehajoltam és magamhoz vontam.Jól esett átölelni a törékeny testet, és magamba szívtam azt a finom, nyári virág illatot.Még a szemeimet is lehunytam egy pillanatra.Kegyetlen volt az érzés.Jó és rossz egyszerre.Végül kihasználva az alkalmat, eltoltam és a kezébe nyomtam a sok vihart megért virágcsokrot.
-Nem tudom szereted e,de a virágkötőm szabadságon volt, és én csak ilyenre vagyok képes.-vontam meg a vállaim, majd a csomagátvevő felé tekingettem.
-Gondolom sok csomagod van. Gyere elintézzük, hogy kiszállítsák hozzám. Nem olyan autóval jöttem amivel el tudnánk vinni, de megoldjuk. Mindent megoldunk.- ja mindent. Majdnem mindent.


X   • X • credit
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptySzer. Okt. 16 2019, 01:31


Pierre & Marion

Idegesen, szinte a saját szívverésemet hallva kapaszkodom minden erőmmel az ülés karfájába. Körmeimet a sötétkék műbőrbe vájva szorítom a műanyag és fém keverékét. Sokszor repültem már életem során, de mindig is ideges voltam a felszállást megelőző percekben. Amikor gyerekként repültem, sokszor aggodalmaskodtam azon, hogy lezuhan a gép; hát mégis mennyi filmet készítettek légikatasztrófákról?! Emlékszem, egyszer pont az Államokba repültünk egy nyáron, az utazást megelőző este pedig pont egy ilyen filmet néztünk meg. Egy cseppet sem nyugtatott meg. Éppen eléggé féltem így is a hosszú levegőben töltött óráktól, erre még a film is rátett egy jó nagy lapáttal. Ez a félelmem, azt hiszem, felnőtt koromra sem múlt el teljesen. Még most is megfordulnak bennem hasonló gondolatok, amik egészen szédülés közeli állapotba sodornak. Szemeimet lehunyom, ajkaimat erősen összepréselve döntöm hátra a fejemet és várok az indulásra, ami egyelőre nem történik meg. Nem bírom sokáig mozdulatlanul ebben a pozícióban. Kíváncsian nyújtogatom a nyakam az ablak felé, hátha látok valamit, ami kint történik, de innen pont semmi rálátásom nincs a kinti dolgokra. A beépített kijelzőn lévő órára pillantok, ami szerint már öt perce el kellett volna indulnunk. Ezzel csak annyi a problémám, hogy kerek öt perccel több ideje idegeskedem. Az idegességemet némi türelmetlenkedés is fűszerezi, ami csak újabb öt perc után enyhül; a gép lassan kitolat a kifutóra, viszont egy gyors felszállás helyett lassú „taxi” következik. A pilóta bemondja, hogy hat gép van előttünk, akik még nem szálltak fel, csak utánuk hagyhatjuk el a kifutót. Mélyet sóhajtok, a fejemet ismét hátra döntöm, továbbra is a karfába kapaszkodom, mintha ezen múlna az életem. Néhány perc múlva, amikor a gép kanyarodni kezd, és hallhatóan hangosabban zúgnak a turbinák, még egyszer ellenőrzöm, hogy a biztonsági öv eléggé az üléshez présel-e. Csak erre a pár pillanatra szakítom meg az aktív kapaszkodás és marokerősítés folyamatát.
De jó lenne most nem egyedül ülni itt.
Igazából sosem utaztam még egyedül repülőn, ami szintén egy óriási stressz faktor. Kicsit elveszettnek érzem magam, főleg, amikor a folyosó túloldalán helyet foglaló párra nézek. Egymás kezét fogják, a nőn látszik, hogy nagyon fél. A férfi mosolyogva próbálja nyugtatni, rajta egy csepp rémület sem látszik – vagy csak nem mutatja. Mindenesetre a – színlelt vagy nem színlelt – nyugalom látszata beválik. A nő hangosan nevetni kezd valamin, biztos valami vicceset mondott a férfi, amivel eltereli a gondolatait a felszállásról. Egy pillanatra még én is elmosolyodom, amilyen jóízűen nevet a barna hajú, harmincas évei közepén járható, kicsit pufók, de kedves arcú nő. A mosolyom azonban lefagy az arcomról, a tekintetemet pedig elkapom róluk, amikor a repülő érezhetően nagyobb sebességre kapcsol. Ha lehet, akkor még erősebben kapaszkodom, amikor elhagyjuk a biztonságot jelentő talajt. A levegőben lenni, átrepülni az óceánt felett tudván, hogy bármikor katasztrófa történhet, borzasztó ijesztő. Ahogy kezd vízszintesbe állni a gép, a biztonsági öv bekapcsolására figyelmeztető lámpa kialszik, lassan engedek a szorításon. Mélyen beszívom a levegőt, a gyomrom kezdi visszanyerni eredeti méretét, a torkomban eddig termetes helyet elfoglaló gombóc pedig lassacskán zsugorodik össze. Hevesen dobogó szívem szintén kezd a normál ritmusba visszatérni. Az első osztály kényelmének és privilégiumának köszönhetően nem kell végig ülnöm az utat – ezt pedig azonnal ki is használom. A fejem fölött lévő tárolóból előveszem a stewardessek által kiadott pokrócokat, az ülésemet ággyá alakítom egy gombnyomással, az előre odakészített párnát a fejem alá tömködöm, és nagyjából a huszonharmadik bárány után elveszítem a fonalat.
- Kisasszony – a kedves, halk hangon kívül finom, lágy érintést érzek a vállamon, de egyelőre nincs erőm reagálni. – Kisasszony – szólít meg ismét a légiutaskísérő.
- Igen? – kérdezem álmoskásan, résnyire nyitott szemekkel.
- Negyven perc múlva leszállunk, lassan kezdünk ereszkedni. Ezt a papírt – kihajtja a tálcának és asztalnak is használható felületet, a kis fecnit pedig lerakja oda – legyen szíves kitölteni. A vámon fogják kérni.
- Rendben, persze, köszönöm – bólogatok kómásan. A fiatal nő egy biztató mosoly után tovább halad. Feltornázom magam, a háttámlát kicsit feljebb emelem, figyelmesen elolvasom a kis kék papírt, amin virít a U.S. Customs and Border Protection felirat. Annyi rémhírt hallani az amerikai vámosokról, hogy inkább figyelmesen, kétszeri olvasás után kezdem csak el kitölteni a rublikákat, nehogy bele tudjon kötni bármibe is. Bár, ha nagyon akar, úgyis bele fog kötni valamibe. Egészen hamar telik az idő, az utasok feje fölött lévő biztonsági övet jelző kis lámpa is felvillan. Az ablakon kinézve már egészen közelről látni New York City városát. Ámulattal nézem a hatalmas épületeket, a kis világító pontokat, a felhőkarcolókat. Izgatottsággal tölt el, hogy mindezt hamarosan közelről is láthatom, egy egészen más szemszögből. Minden fokozatosan nagyobbnak látszik, a kis világító pontok már autók fényszórói, a hatalmas épületek pedig még hatalmasabbak.
Itt minden olyan nagy.
Már egészen közelről látni a fák lombjait, az aszfalton a felfestést, a sétáló embereket. Egyszer csak mindez viszont eltűnik, helyette végtelen hosszúságú kifutó, reptéri járművek és más gépek úsznak be a képbe. Egyre közelebb és közelebb kerülünk a landoláshoz, a földet érés pillanatában pedig a gyomrom megint ugyanolyan kicsi lesz, mint felszállás előtt, a torkomban pedig ott az a fránya gombóc is. Ez viszont mégis kellemesebb, a legkevésbé sem kétségbeejtő érzés.
Izgulok.
Izgulok, mert itt dolgozhatok, itt lehetek rezidens, ráadásul valami olyat csinálok most, ami teljesen az én ötletem volt. Egy hirtelen jött gondolat volt az egész, aztán ahogy egyre többet és többet agyaltam rajta, annál jobban akartam. És most itt vagyok, a gép kerekei súrolják az aszfaltot, hirtelen lassulni kezdünk, rázkódni, míg végül csak gurulunk. Másrészt pedig azért is izgulok, mert hónapok után újra fogom látni Pierre-t. A vőlegényem öccsét, aki annak ellenére, hogy a sógorom lesz nem is olyan sokára, mégis olyan gondolatokat ébreszt bennem, amiket legszívesebben letagadnék. Nem vagyok vak, feltűnt, hogy mennyire szokott nézni. Többször is előfordult már. A baj csupán az, hogy az én tekintetem is néha a kelleténél tovább időzött rajta. Vajon ez neki feltűnt?
Amikor a gép végre megáll, az utasok rohamtempóban kezdik kipakolni a dolgaikat a felső tárolókból; mintha valami verseny lenne, hogy ki száll le elsőnek a gépről. A soromat kivárva, egy őszülő, kölnitől szinte már bűzlő férfi mögött hagyom el a gépet és lépek a senki földjére. Kihalt folyosók és kanyargós útvesztők után egy sokkal nagyobb és zajosabb térbe érünk. Egy nő hangosan kiabálva tereli az érkezőket a megfelelő sorokba. Több fülkében ülnek a vámosok, akik szigorú tekintettel mérnek végig mindenkit, aki betenni készül a lábát Amerikába. Az útlevelemet szorongatva lépek oda, ahova a fekete egyenruhát viselő nő utasítja. Nem áll előttem senki, csak a fülkénél sorakozik egy kilenc tagú család. Mindenkitől egyesével ujjlenyomatot vesz és mindenkiről képet készít a férfi. Valószínűleg mindent rendben talál, mert a nagy létszámú család boldogan veszi el a feléjük nyújtott útleveleket. Miután felszabadul a fülke előtti rész, az ott ücsörgő férfi int, hogy én jövök. Minden szükséges papírt átadok, az összes kérdésére készségesen felelek. Nincsen semmi rejtegetni valóm. Mivel már nem először vagyok itt, ezért ujjlenyomatot nem vesz, csak egy képet készít, aztán utamra is enged. Megkönnyebbülve lépek tovább. Ez már végre Amerika. Alig tudom eljutni, hogy végre itt vagyok.
A kis bőröndömet magam előtt gurítva haladok, amerre a nyilak mutatják, hogy kijussak a csomagokért. Az álom még nem ment ki belőlem teljesen – vagy csak a jetlag kezd fejbe verni –, ezért szemeimet dörzsölgetve próbálom magam irányba állítani. A tömegen keresztül, végül feltűnik a fickó, aki jetlag ide vagy oda, széles mosolyt csal az arcomra. Integetek neki, közben átverekszem magam az embereken, hogy oda juthassak hozzá. Még távolról alaposan végig mérem, így talán nem olyan feltűnő, az ezt követő gondolataimat pedig inkább elzárom az agyamnak egy olyan mély zugába, ahonnan remélhetőleg soha többet nem kerülnek elő.
- Szia – köszönök neki széles vigyorral. A bizonytalansága kicsit rám is átragad. Megöleljem vagy ne? Meg kéne, de... Végül kicsit ügyetlenkedve, lábujjhegyre állva átölelem, de nem túl szorosan, nehogy még a végén felsőn keresztül is megérezze a kalapáló szívemet.
Oké, Marion, állj le, nemsokára feleségül mész a bátyjához! Térj észhez!
- Végig aludtam, szóval mondhatjuk, hogy jó volt – bólogatok még mindig mosolyogva. – Ó! – Meglepetten veszem el a színes kis csokrot. Erre nem számítottam. – Nagyon tetszik, köszönöm. – Nem elég, hogy már a puszta közelségétől is zavarban vagyok, erre még virágot is hoz? Ha szívinfarktusban fogok huszonhat évesen meghalni, akkor az az ő hibája lesz. – Két nagy bőrönd – fordulok a csomagkiadó felé. – Mármint nagy. Nagyon nagy. – Valamiben azért el kellett hoznom a cuccaimat, amikhez mindenképp ragaszkodtam. Nem egy-két hétre jöttem ide, szóval pakoltam ezt-azt.
- Jut eszembe – pördülök meg hirtelen és fordulok Pierre-rel szembe. – Lucas üdvözöl és mondta, hogy valamikor majd ő is kijön. – Valószínűleg arra kíváncsi, hogy az öccse mennyire „viseli gondomat”, de hiába próbáltam megnyugtatni... Az ő makacs fejével nehéz beszélni néha. Lebeszélni dolgokról pedig egyenesen lehetetlen.
Rá kell döbbenjek, hogy a gyomrom nem csak az idegesség miatt akkora, mint egy borsó. Hosszú órákat töltöttem a repülőn, amiket sikeresen átaludtam.
- Figyelj... – mielőtt folytatni tudnám, a gyomrom hangos korgással jelzi, hogy valóban nem ártana valamit ennem. – Kicsit kezdek éhes lenne, szóval... Nem ehetnénk valahol valamit? – kérdezem félénken, hiszen nem tudom, milyen tervei voltak mára. Az is lehet, hogy csak ki akart rakni a lakásánal, hogy mehessen utána tovább a dolgára, én pedig a frenetikus ötletemmel keresztbe vágom a napját.


megjegyzés • szószám • credit



--- and suddenly
i was there, caught up in a dream, running after a new reality.

mind álarcot viselünk
Marion Arceneaux
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 005f9b5d99f210f416695e4abd06902dfc7a73a0
l'arrivée - Marion & Pierre A9ff083ca685658b9ca6c677ebc7432592add7c4
★ kor ★ :
32
★ családi állapot ★ :
l'arrivée - Marion & Pierre Tumblr_pgg8hgE7vT1rk9elqo6_r1_400
• Dreamin' all day and dreamin' all night
I could do this the rest of my life
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 8eeba89438d2c614d677d13d2729a31220d9ba44
★ idézet ★ :
I'm in a foreign state
My thoughts they slip away
My words are leaving me
They caught an aeroplane
★ foglalkozás ★ :
• sebész rezidens
★ play by ★ :
• elizabeth lail
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 7551efec4a96af29b4ff06b55666dbdf5de1dcb0
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptySzer. Okt. 16 2019, 21:57


Marion § Pierre


Nagyapám szavai a telefonból még most is tisztán csengenek.Gintől gőzős hangján azt mondta Marion kapcsán: “Mintha a húgod lenne, fiam!” Hát persze, mert az olyan egyszerű.Vagy minden embernek erőteljes vágyai vannak a húga iránt? Ennyire elvadult azért még nem vagyok. Igaz húgom sincs. Ez a lány viszont megbolondít.Verne szerint legalábbis nem sűrűn fordult elő velem, hogy ennyire ideges legyek egy nő miatt. Hogy minden klappoljon, minden a helyén legyen, és bár elég keménykezű vagyok a munkásokkal kapcsolatban is, azért nem szokásom leüvölteni a hajukat, ha valami nem percre pontosan készül el. Az autóm miatt azonban ez is megtörtént.Szerettem volna olyan benyomást tenni rá, hogy tudok én visszafogott és kevésbé bohém is lenni. Nem akartam olyan lenni mint Lucas, attól azért még messze vagyok, de azt is tudtam, hogy a bátyám és én mintha nem is ugyanattól az anyától vagy apától születtünk volna. Ez már gyerekkorunkban is megmutatkozott, és a későbbiekben is igen élesen elkülönültünk. Gyűlöltem ha hozzá hasonlítgattak, és szerintem ezzel ő is így volt. Talán jobb is így, hogy távol kerültünk egymástól, mert bár a család mindenek előtt, nem ápoltam éppen közeli viszonyt az egyetlen testvéremmel, és ezen nem is akartam változtatni. Marion miatt meg főleg nem. Azt terveztem, hogy az esküvő után megejtek valami gyors villámlátogatást, hogy megnézzem a kispolgárin berendezett szép kis otthonukat, onnantól pedig csak a kötelező évi két alkalomra szorítkozom majd.Az is bőven sok lesz nekem. Erre a nyakamba akasztják a lányt, akiért finoman fogalmazva is megveszek.Emberkínzás, családon belüli erőszak ez a javából. Nagyapám tudja, hogy mit érzek, ennek ellenére azt vallja, hogy egy igazi férfi képes féken tartani a vágyait, és tőlem is ugyanezt várja el. Nem csupán vigyáznom kell Marionra, hanem időnként ide vagy oda elcipelni, megmutatni neki az Államok nevezetességeit, hogy a szabadidejében se unatkozzon. Lucas szerint fontos, hogy a menyasszonya világot lásson. De miért az én világomat?Miközben várakoztam azért titkon még reménykedtem benne, hogy meggondolta magát, hogy fontosabb neki, hogy Lucassal maradjon, a biztonságos családi közelségben, és eszébe se jusson éppen itt és éppen velem eltölteni alaphangon is két évet. Huszonnégy hónap. Hogyan, amikor még huszonnégy másodpercet is nehezen bírok ki, ha meglátom? Virág. Eleinte tiltakoztam ellene, de Verne szerint nagyon fancy, és jó benyomást is tehetek vele. Nem tudom, én eddig csak akkor adtam virágot egy nőnek ha az ágyamba akartam csábítani, vagy ha bocsánatot akartam kérni, mert reggel már nem talált ott esetleg. Még anyámnak sem sűrűn viszek virágot, mert ő az efféle dolgokat nem értékeli. Számára az ajándék ott kezdődik, hogy gyémánt, rubint vagy jáde.Minél nagyobb karát, minél csillogóbb, annál jobb. Rajta kívül ritkán veszek ékszert nőknek. Ez nálam státusz, annyira meg még senkit nem értékeltem, hogy valami csillogó csecsebecsével ajándékozzam meg.
A leginkább akkor éreztem az egész helyzet veszélyét, amikor érkezés után magamhoz öleltem Mariont. Éreztem rajta is a megelőző másodpercekben, hogy hozzám hasonlóan bizonytalan.Elgyötört, álmos és kissé viharvert volt, de istenemre, még így is gyönyörű! És még így is tudott mosolyogni. Nem mellesleg ezzel a bájos, kissé talán félszeg ajakgörbítéssel fél másodperc alatt képes volt megállítani a szívemet.Kínlódtam én rendesen, de ennek jelét nemigen mutattam, vagy ha mégis volt bennem egy kis bizonytalanság, igyekeztem azzal kompenzálni, hogy magyaráztam. Ha eltereltem volna a gondolataimat vele, akár még az aznapi hajószállítmányok listáját is felsoroltam volna neki, függetlenül, hogy érdekli vagy sem. Mondjuk a munkámról nem nagyon szoktam beszélni.Ez olyasmi, amibe egy nőt nem avatunk be. Nagyapa alapszabályai között szerepelt, hogy egy nő elé a világot kell teríteni, hogy soha semminek ne érezze a hiányát, hogy tudja ő a legfontosabb az életünkben, de nem beszélünk arról ez mégis honnan, mi az ami a háttérben húzódik. Egy férfi mindig maga oldja meg a dolgait, maga köti az üzleteit, és a nőket kihagyja belőle.Régimódi? Lehet, de bizonyos dolgokban ilyen régimódi faszi vagyok.
-És kényelmes volt?- nyelek egy nagyot. Lelki szemeim előtt megjelenik ez az édes szöszi fej, amint az én vállamra hajtja egy ilyen hosszú repülőút alatt a kis buksiját.Álmodozz csak hülyegyerek! Kínozd magad!
-Amikor én utazom haza mindig első osztályon utazom, de ezeket az üléseket vagy törpékre tervezték, vagy én nem tudom, de sosem alszom bennük valami kényelmesen. Mondjuk magát a repülést sem nagyon szeretem.-magyarázom a pöcsöm sem tudja minek, talán, hogy eltereljem a gondolataimat arról, hogy éppen most vizslatom végig tetőtől talpig amint a bőröndjeit veszi lajstromba. Ó felőlem egy egész hotelnyi holmit is hozhatott volna. A lakásban az egyik szobát, ami eddig üresen állt, és jobbára a kiszuperált futópad, meg a viharvert nyekergő szobabicikli állt benne, most kineveztem gardróbnak. Úgy gondoltam, hogy az olyan lányok, mint Marion szeretnek öltözködni. Aztán megpördül és hirtelen ott van előttem, mint egy libbenő tündérke.
-Lucas kijön?- húzom el a számat nem túl lelkesen. Persze Marion naívan azt hiszi, hogy a bátyám és közöttem remek a viszony, ebben a hitében pedig nem szeretnénk még megingatni, szóval próbálok nem túl kínkeserves arcot vágni, de a zavar jeleként azért sikerül eljutnom egy tarkó vakarászásig.
-Remélem nem attól fél, hogy a Manhattan Bridge alá zsuppollak el két heti hideg élelemmel és ha jókislány leszel még candy nyalókát is adok neked. Olyan szivárványosat. Mostanában a felnőtt nők nagyon odáig vannak érte….tudod olyan kerek, és színes és….mindegy.- magyaráztam kézzel lábbal annak a hülye nyalókának a küllemét, csak épp nem tudom honnan és miről jutott pont az eszembe. Legyintettem, nem számított.
-Amúgy az egyik szobát orgonalilára festettem, remélem nem utálod ezt a színt. Három napon keresztül vadásztuk Vernével a színeket, mire találtunk olyat amitől én sem kapok hányingert és elég csajos vagy mi. Verne amúgy a titkárom, mindenesem, majd megismered. A gardróbod pedig jádezöld lett. Van benne szekrény, meg minden ilyen. Ha esetleg mégsem felel meg ne haragudj, de nem sok időm volt felkészülni rád és nem is nagyon értek az ilyesmihez. Ha nincs Verne tuti meghülyülök.- nem mintha úgy alapvetően bármennyi idő elég lett volna a felkészülésre, hogy ő itt lesz.
-Hm?- fordulok felé a kérés hallatán, aztán meghallom a gyomrának összetéveszthetetlen jelzését.
-Ja, persze...hogyne!- kapok észbe, majd megemelem a mutatóujjam, jelezve, hogy maradjon itt, amíg én elintézem a csomagjainak a kiszállítását. Elvégre nem akarok egy étteremhez furikázni megpakolt csomagtartóval. Igaz amennyi holmival érkezett nem is hiszem, hogy beleférne. Ez egy sportkocsi nem egy amerikai benzinzabáló serpa.
-Máris visszajövök, várj meg itt és intézkedünk az étellel kapcsolatban!- azzal öt perces activity-t bonyolítottam le a csomagok kiadására szolgáló pultnál, némi készpénz is átcsusszant, hogy mégse holnap este jöjjön már ki az a sok csomag, és lehetőleg ne az ajtó elég vágják le. Megadtam Verne számát, ő majd intéz valakit, aki felhordja. Én is meg tudom csinálni, nem azért, de amennyire nehéz Marion közelében lenni, éppen annyira élvezem is a társaságát. A sok buta, üresfejű pénzsóvár liba után kifejezetten üdítő jelenség, nem beszélve a francia akcentusáról, amitől dobok egy hátast annyira szexi.
Sietve robogtam vissza a magára hagyott szőkeséghez, majd udvariasan a karom nyújtottam.
-Madmoiselle!- próbáltam vicceskedni, még valami úri, pökkhendi franciás stílust is felvettem derékból befeszülve. Kívülről valószínű egy langaléta baromnak nézhettem ki, aki márkit játszik kockás ingben, de ha sikerül elérnem, hogy újra lássam azt az édes mosolyt, akkor már megérte. Ha belém karolt azért lazítottam a tartásomon és elindultunk az autóm felé a parkoló irányába.
-A csomagjaidat pár óra múlva kiszállítják, nem kell aggódni, Verne majd gondoskodik róla. Én pedig elviszlek egy különleges helyre. Remélem nem vagy allergiás a paradicsomra, vagy az erős fűszerekre mint bazsalikom, meg oregánó, meg ilyesmi. Úgy fél órára innen van egy remek olasz étterem. La Famiglia Ginotto. A tulajdonos fiát ismerem, elég jó üzleti kapcsolatban vagyunk - gyémántokat csempésznek át nekünk a Földközi tengeren de ez mellékes
- És olyan finom illatos paradicsomos tésztát csinálnak, hogy mind a tíz ujjad megnyalod tőle.Remélem nem vagy vega vagy ilyesmi. - rémálmom lenne ha ő is azon nők táborát erősítené, akik felültek mindenféle húsmentes baromságnak. Aki nem eszik húst az agresszív lesz.És én a finom nőket szeretem. Amilyen Marion is.



X   • X • credit
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptyCsüt. Okt. 17 2019, 22:15


Pierre & Marion

Amikor felvetettem, hogy mi lenne, ha az Államokba utaznék egy időre, a szüleim egy cseppet sem tűntek boldognak az ötlettől. Igazság szerint Lucas arcáról sem az öröm rítt le először.
- Nem – tiltakozott anyám szinte azonnal.
- Felejtsd el – társult hozzá apám szigorúan méregetve. Mély sóhajjal, csípőre tett kézzel álltam velük szemben éppen az érveimet magamban összegyűjtve, hogy miért is lenne ez nekem jó, amikor Lucas lépett közénk.
-Biztos vagy benne? – kérdezte kicsit félve a választól, a szüleim pedig egyből elképedt arcot vágtak. Lucas első reakciója miatt arra gondolhattak, hogy melléjük fog állni, az ő álláspontjukat fogja képviselni, de nem így lett. Anyám és apám meglepett arca és Lucas félig-meddig támogatása pedig megcsillantotta azt a bizonyos reménysugarat. Lelkesen bólogattam, kezeit megfogva húzam közelebb magamhoz.
- Teljesen biztos – jelentettem ki határozottan a szemeibe nézve. Nem egy öt perces beszélgetés eredményeként sikerült elszakadnom tőlük, hosszú harcok árán jutottunk el arra a szintre, hogy anyám még csomagolni is segített. Felnőtt emberként kiálltam a saját tervem mellett, talán most először nem engedtem, hogy valaki eltereljen egy másik irányba, befolyásoljon vagy csírájában elfojtson bennem valamit. Ezt nagyon akartam, ezért még a szüleimnek is képes voltam hetekig ellent mondani, még Lucas és köztem is volt egy kisebb-nagyobb szóváltás, ami engem is meglepett. Nagy lelkesen keresgéltem már a tökéletes lakást, amikor közölték velem, hogy Pierre fog rám „vigyázni”. Természetesen azonnal ellenkeztem, mivel nincs szükségem bébiszitterre, ráadásul... Nem voltam benne biztos, hogy Pierre társaságában szeretnék tölteni éveket. Elég a családi összejövetelek alkalmával, az asztal túloldalán látni őt, már akkor is, mintha ezer pillangó próbálna kiszabadulni a gyomromból. Egy fedél alatt vele? Szerettem volna elkerülni, de ez volt a feltétele a kis kiruccanásomnak, így hát belementem.
A jetlag és a hosszú út kicsit fájó fejjel, de örömittasan lépek oda a váróban ácsorgó férfi elé. Tétován közelítjük meg egymást és ölelkezünk néhány pillanatig, de ennek gyorsan vége szakad. Talán jobb is így.
- Azt hiszem, egy kicsit elaludtam a nyakam – nyomogatom meg hátul a csigolyák mellett. – De ezt leszámítva nem volt rossz.
Egy kissé megviselt, színes virágcsokrot nyom a kezembe, amitől azonnal széles mosoly kúszik az arcomra. Ez a kedvesség és figyelmesség... Kicsit a bátyjára hajaz, de Pierre mégis egészen más. Nem ismerem úgy, mint Lucast, de minden mozdulatából, a testbeszédéből, a szavaiból egyértelmű, hogy ő teljesen más.
- Iiiiigen – válaszolok kicsit elnyújtva, amikor meglátom az arcát. Nem dobja fel túlságosan a tény, hogy a bátyja is ide fog látogatni valamikor, hiába próbálja leplezni. Valami konfliktus van közöttük, amiről nem tudnék? Vagy csak rossz napja van? – Nem mondta, mikor jön, csak azt, hogy valamikor – vonogatom a vállamat. – Gondolom, majd megbeszéli veled – magyarázom tovább, de érzem, hogy az előbbi reakció után semmi jóra nem számíthatok, úgyhogy inkább befogom a számat és egyelőre nem emlegetem fel Lucast. Inkább rá sem kérdezek, miért lett ennyire gondterhelt Pierre, nem akarok olyan témára tapintani, ami nem rám tartozik vagy érzékenyen érintheti. Nem tudom, mi játszódhat le kettejük között, én pedig nem szeretném beleütni az orromat abba a kettejük dolgába.
- Nem, nem hiszem – csóválom a fejemet egyre kevésbé mosolyogva. Ez a beszélgetés – vagy csak ez a téma – kezd egyre kínosabb lenni, én pedig elég kellemetlenül érzem magam. Már megbántam, hogy említést tettem Lucas esetleges érkezéséről ilyen hamar. – Ő... Tudom... De... Nem vagyok nyalókás típus – húzom el a számat a bizarr feltételezésén. Úgy tűnik, nem csak én érzem kínosan magam. Remélem, az elkövetkező időszak nem végig ilyen lesz.
- Micsoda? – nézek rá kikerekedett szemekkel. – Viccelsz? Ez... Tökéletes. Nem kellett volna festést tartani miattam, tényleg. De köszönöm – hálálkodom halvány mosollyal. Most meg kéne ölelnem? Az az előbb már elég zavarbaejtőre sikerült, így csak tétován állok vele szemben. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindent fog csinálni csak azért, mert ide utazom. Mármint... Festeni? Fehér falak között is tudok aludni. Ez bőven több, mint amire számítottam tőle. Finoman jelzem neki, hogy az út alatt egészen megéheztem – mivel sikeresen átaludtam mindkét étkezést a repülőn. Abban reménykedtem, hogy pihenés után talán nem lesz olyan, mintha légkalapáccsal vernék a fejemet, de tévedtem. Ráadásul a nyakam is elaludtam. Inkább enni kellett volna...
A helyemről egy tapodtat sem mozdulva várom meg, amíg Pierre intézkedik a csomagok ügyében. Figyelem a körülöttem sürgő-forgó emberek áradatát, a kisebb és nagyobb családokat, az újságárusnál kígyózó sort, az elveszett csomagok pultjánál ácsorgókat. Gyerekek suhannak el jobbról és balról, a szülők próbálják utolérni őket, de jobbára csak előrenyújtott karral hadonásznak az alig derékig érő csöppségekért, akik minden apró helyen áttornázzák magukat, hogy egy kicsit szabaduljanak a szüleiktől és rosszalkodhassanak. Pont egy ilyen vironc gyerkőc szalad belém hátulról, ami miatt majdnem elveszítem az egyensúlyomat. A kisfiú négy éves lehet. Már szaladna is tovább, amikor a pillanatnyi megingását kihasználja az apja és szigorúan förmed rá valamilyen számomra idegen nyelven. Az anyuka addig sokszorosan elnézést kér, én pedig biztosítom róla, hogy nem történt semmi baj, de még egészen addig sajnálkozik, amíg a férfi alapos fejmosást tart a kis szökevénynek. Mikor Pierre visszaér és karját nyújtja, egy pillanatra meglepetten meredek rá. Néhány tétova másodperc után végül bátortalanul belé karolok.
- Quel gentleman vous êtes – jegyzem meg halványan mosolyogva. Látszik, hogy csak megjátssza az úriembert, de ennek ellenére is mosolyt csal az arcomra, még ilyen fáradtan és fejfájósan is.
- Ó, dehogy – legyintek szabadon maradt kezemmel. – Sőt, imádom az olasz konyhát. Még jobban is, mint a sajátunkat, de ezt Lucas előtt ne hangoztasd majd – súgom oda halkan, mint valami hétpecsétes titkot, amiről senkinek sem szabadna tudnia. A nyálelválasztásom rohamosan kezd beindulni a tészta említésére, úgyhogy remélem, nem lesz dugó a városban, de ez New York, itt sosem lehet tudni. – Nem vagyok se vega, se vegán, se semmi ilyen. Esetleg te? – szegezem neki a kérdést, hiszen biztos valamilyen indokkal kérdezte meg. A váróból kiérve megcsap a város tömény szaga, hirtelen annyi zaj ér, hogy azt sem tudom, merre kapjam a fejemet.
- Elhiszed, hogy egy kicsit jó nélkülük lenni? – fordulok felé elgondolkodva. – Rég voltam így távol tőlük egyedül. Persze, nem vagyok egyedül, de azért mégis. Utoljára akkor voltam pár napnál tovább nélkülük, amikor tizenhárom éves koromban elküldtek egy lány táborba – húzom el a számat, ahogy beugrik a régi, de cseppet sem kellemes emlék. Hosszú évek teltek el azóta, én is sokat változtam, de ha valaki a legjobb emlékeimről kérdezősködik, akkor ezt eszem ágában sincs felhozni. Anyám jó ötletnek tartotta, mert amolyan „nyári iskola” volt, amivel még nem is lett volna bajom, hiszen mindig is lelkesen szívtam magamba a tudást, de csak lányok összezárva... A lányok teljesen mások, mint a fiúk. A fiúk abban a korban keménykednek, esetleg összeverekednek, de a lányok... A lányok, ha akarnak, nagyon gonoszak tudnak lenni. – Képzelheted, milyen lehet negyven lány három hétig összezárva – csóválom a fejemet, de végül nem tudok nem elmosolyodni rajta. Nagyjából a tábor első napján kialakultak a klikkek, amik a következő három hétre egészen szoros szövetségekké alakultak. Egymást hecceltük, a tanárok ellen követtünk el csínytevéseket, nem egyszer az éjszaka közepén keltettek fel mindenkit az éppen aktuális bűn tettesét keresve. Na jó, így visszagondolva, akármennyire is borzasztónak tűn akkor – és még most is –, ahhoz képest tudok rajta mosolyogni. Ott volt például, amikor Bette Charpentier, az egyik tanár – aki mindig ugyanabban a zöld nadrágban volt, és a nyakában hordta azt a nagyon kifakult, piros kendőjét is – egy este a szobák ellenőrzésénél kapott egy vödör hideg vizet a nyakába, amint kinyitotta az ajtót. Abban a pillanatban ez nagyon viccesnek tűnt, viszont másnap, amikor mindenki után nekünk kellett elmosogatni, annyira már nem volt poénos. Ettől függetlenül azért voltak jó pillanatok, és Bette Charpentier igenis megérdemelte azt a vödör vizet.
A kis belső nosztalgia után érdeklődve vizslatom a kint taxiért sorban ácsorgó családokat, párokat, nőket és férfiakat. Néhányan egész kicsi bőröndökkel sorakoznak a járdán, páran hatalmasokkal – nagyjából akkorákkal, mint amekkorákkal én is érkeztem. Egy férfi valami kütyüvel a kezében kérdezgeti a várakozókat, aztán valamelyik taxira rámutat.
- Nem is emlékszem, mikor jártam itt utoljára – merengek el ismét egy kicsit a múltban. – Négy vagy öt éve. Akkor is anya jött igazából munka miatt a Fashion Week-re, mi csak jöttünk vele. De borzasztó unalmas volt apámmal mászkálni, nagyrészt kocsiból nézni a várost. – Apám nem az a fajta, aki szeret sétálgatni, várost nézni, jobb szereti kényelmesen, hátradőlve nézni a látnivalókat, erről pedig még miattam sem mondott le, így jórészt sötétített üveg mögül láthattam a hatalmas épületeket, az utcai táncosokat, az este is fényáradatban úszó Times Square-t és társait. Remélem, most ez másként lesz.
- És egyébként... Veled minden rendben? – érdeklődöm tekintetemmel Pierre arcát fürkészve. Hónapok óta nem láttam, nagyjából fél éve már annak a vacsorának, amikor találkoztunk. Akkor is inkább csak néhány lopott pillantást tudhattunk egymásénak a család körében, mintsem egy nyugodt beszélgetést.


megjegyzés • szószám • credit



--- and suddenly
i was there, caught up in a dream, running after a new reality.

mind álarcot viselünk
Marion Arceneaux
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 005f9b5d99f210f416695e4abd06902dfc7a73a0
l'arrivée - Marion & Pierre A9ff083ca685658b9ca6c677ebc7432592add7c4
★ kor ★ :
32
★ családi állapot ★ :
l'arrivée - Marion & Pierre Tumblr_pgg8hgE7vT1rk9elqo6_r1_400
• Dreamin' all day and dreamin' all night
I could do this the rest of my life
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 8eeba89438d2c614d677d13d2729a31220d9ba44
★ idézet ★ :
I'm in a foreign state
My thoughts they slip away
My words are leaving me
They caught an aeroplane
★ foglalkozás ★ :
• sebész rezidens
★ play by ★ :
• elizabeth lail
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 7551efec4a96af29b4ff06b55666dbdf5de1dcb0
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptyPént. Okt. 18 2019, 13:00


Marion § Pierre


Miközben a csomagokat intéztem néha lopva hátranéztem Marionra. Hiba volt. Mármint olyan értelemben nem, hogy valahányszor ránéztem az jutott eszembe, mennyire ostoba vagyok, hogy a bátyámhoz hasonlóan még nem próbáltam megkeresni azt a lányt aki hozzám illik. De Marion tökéletes volt, és pontosan ez volt a baj. Nekem volt tökéletes és nem Lucasnak. Sok dolgot nem kellett irigyelnem tőle életünk során, hiszen a nagyapámtól mindent megkaptam, igaz a szüleink meg Lucast pártolták. Mégis tudom, hogy jobban vonzotta az öreg titkokkal teli világa de ő biztonsági játékos volt. Jobb szeretett tuti befutóra fogadni, semmint kockáztatni. Iskolában inkább meghúzódott a háttérben és nem konfrontálódott. Tíz évesen én voltam az aki a nála két évvel idősebbeket laposra verte mert beszóltak a bátyjának, én voltam az aki kiállt érte, mert ő inkább bucira verette magát, de akkor sem szólt vissza. Nem beszari volt, ezt nem állítanám, de a gyenge kezű apám, meg az anyagias, látszatra adó anyám mellett nem sok tökösséget tanult. Nagyapa meg nem látta benne úgy a fantáziát mint bennem. Persze voltak alkalmak amikor sajnáltam, hogy így alakult, jó lett volna együtt keveredni balhékba, együtt csajozni, megyütt rúgni be mint az albán szamár, de erre valahogyan soha nem került sor. Más barátaink lettek és tökéletesen eltávolodtunk egymástól. Tizennyolc éves korunkra szerintem azt sem nagyon tudtuk, hogy éppen hol jár a másik. Őszintén szólva nem érdekelt az, hogy mit csinál, kikkekel csinálja, az sem, hogy óvatoskodó…..bár azért ha valaki ártani akart volna neki, akkor tuti, hogy nem teszi zsebre amit tőlem kap. A család. Nagyapa mindig ezt tanította. Én beszólhatok Lucasnak, leüvölthetem a fejét, de mástól ezt nem tűröm el.
Egy csilingelő női hang szólít a nevemen és megfordulva a pult felé egy reptéri recepciós cicababa mosolyog rám, udvariasan érdeklődve, hogy az általam igényelt csomagokhoz tartozó hölgy átesett e már a vámvizsgálaton. Serényen bólogatok. Aztán megjelenik mögötte egy vámos törpe, aki átnyújtja neki a rendben talált papírokat.Normál körülmények között minimálisan negyed óra alatt a zsebemben lenne a mosolygó szépkislány telefonszáma, de valahogyan most erre sem érzek ingerenciát. Tényleg gondok lesznek itt, ha már a reptéren Marion puszta jelenléte ezt váltja ki belőlem. Aszkéta életet azonban nem fogadtam még az ő kedvéért sem.
A zsebembe nyúlva előveszem a tárcám, és a törpe vámos rám hunyorog, de gondolkodás nélkül átveszi a pulton felé csúsztatott bankókat a fáradozásukért. A háttérben látom, hogy már jó sok csomagot különítettek el, ami Marionhoz tartozhat, szóval az biztos, hogy jó ötlet volt az a gardrób szoba. Sokkal kifinomultabb a stílusa mint az amerikai nőknek. Nem olyan hivalkodó, talán ez adja a legnagyobb vonzerejét. Van valami finom báj, ami körüllengi, ami nem csak számomra de valószínű mások számára is vonzóvá teszi.Nem hiszem, hogy nagyon akarom, hogy a bátyám meglátogasson bennünket. Attól félek, hogy minden az arcomra lesz írva a menyasszonyát illetően. És bevallom, amíg visszaindulok hozzá megfogalmazódik az is a fejemben, hogy félreseprem nagyapám kérését, vagy azt, hogy kihez is tartozik ez a lány….mert nem éppen az öreg tanította nekem, hogy ha valamit nagyon akarunk azért küzdenünk kell? Nem ő tanította, hogy ha meg akarsz szerezni valamit, akkor harcolnod kell érte, és ha lehetetlen amit akarsz, akkor duplán annyira? Na ja, ahogyan azt is ő tanította, hogy bárhogy is van, bármi is van a család minden esetben mindent felülír.Na ezért vagyok én szarban.Magamat ismerve azonban el fogok jutni arra a pontra, hogy nyílt háborút hirdetek majd a bátyám ellen. Persze csak azt kell megtudnom, hogy van e esélyem a győzelemre, mert ha igen, úgy lesz védekezési alapom a nagyapám felé.Mocskos egy terv, de nem mindig játszom tiszta lapokkal. Ilyen ez a popszakma.
A francia szavak mosolyt csalnak az arcomra. Kicsit meg is érintik a szívemet ahogyan oldalról a lányra sandítok, lassan eresztve le a tartásomat. Nem vagyok én semmiféle nemes ficsúr, csak egy egyszerű világjáró kalandor, aki egy ideje New York bűzét szagolja, de nem kizárt, hogy maholnap egy másik nagyvárosban ébredek majd. Mikor odahajol súgva, hogy megossza velem a titkát, mely szerint nem igazán van oda a francia konyháért alapos önmegtartóztatásra van szükségem, hogy ne húzzam magamhoz közelebb. Krisztusom, a bőrének az illata is megbolondít! Ez a közelség pedig olyan számomra mint a nektár a kódorgó méheknek! Ha egyszer megérzem, onnantól csak azt keresem.
- Hallgatok mint a sír!- teszem a szabad kezem mutatóujját a számra és félrebillentem a fejem, ahogyan elgondolkodom.
- Őszintén szólva én sem szeretem a francia konyhát.Kipróbáltam már más európai országok ételeit, jártam Ázsiában, Afrikában még valami tetűfélét is ettem sütve….ezt inkább ne akard tudni! És persze itt az amerikai konyha, ami kicsit olyan mintha az európai konyhák maradékait öntötték volna össze: ebből is egy kicsi, meg abból is.- nevetem el magam, miközben a parkoló felé vezető járdán sétálunk. Megnyugtat, hogy nem vega vagy ilyenek.
- Én? Dehooooogy! Férfiból vagyok vagy mi! Húst hússal. Csak nem nagyon tudok mit kezdeni ezekkel a hóbortokkal, hogy vega meg vegán, nekem nincs különbség közöttük, meg paleo vagy mi a pöcsöm. Kimegy aztán levadássza a mammutot és feldolgozza, megeszi. Na az a paleo, nem ez ami most van. Sok idióta hóbort! Amerikában meg aztán számolatlanul itt van, a felkapott diétákkal együtt. Fel ne ülj egyiknek sem! Te így vagy tökéletes, ahogy vagy!- jegyzem meg őszintén.Nem bánom meg ezt az apró bókot, hiszen ezzel semmi rosszat nem csináltam. Marion gyönyörű, ezt a vak is látja.Közben eljutunk az autómhoz, ahol előzékenyen kinyitom neki az ajtót, ő pedig egy mondat erejéig még visszafordul. Bár mást is mond, de valahogyan az üti meg a füleim leginkább, hogy jó neki most egy kicsit nélkülük. Na ja, nekem is jó, hogy itt van. És hogy nélkülük.Bár a visszatartó erő nagy segítség lenne, hogy legyőzzem a vágyaimat, de majd megoldjuk valahogyan. Persze még mindig fogalmam sincs hogyan. Nagyon minimális volt az idő, ami a rendelkezésemre állt az érkezését illetően, és abban nem voltam biztos, hogy ha több lett volna, akkor bármi is változik. Az érzések olyasmik, amiket persze lehet elnyomni és uralkodni rajtuk, de attól még vannak. Ennek a lánynak pedig pokoli erős a vonzása.
Fejcsóválva indítom be a motort amikor beszállok mellé és elvigyorodom a negyven lány gondolatára. Most mondjam azt, hogy elképzeltem? Csak éppen egy kicsit más és mocskosabb formában, semmint esetleg ő gondolja. Negyven csinos fiatal lány egy helyen a magam fajtának maga a kánaán.
- El tudom képzelni.- jegyzem meg egy minimálisabban kajánul, mint ahogyan terveztem, majd kifelé kormányozva az autót a parkolóból beleveszve a városi forgalomba próbálom azért nem teljesen elkomolytalankodni a témát.
- Jó persze értem én. Már ahol két nő együtt dolgozik vannak súrlódások.A szalonban aztán főleg.Hajjaj, a két titkárnőm néha azon összeveszik, hogy melyikük műkörme szebb. Komoly gondok, mi?- nevetve fordulok Marion felé, és azt látom, hogy önfeledten nézelődik az autó üvegablakán át. Mintha belecsöppent volna egy mesebirodalomba.Idegen és óriási neki ez a város, és bár Párizs is hatalmas, valahogyan más. Annak megvan a patinás nyugalma. New York vibrál és nyüzsög. A reptéri kihajtónál még egy utolsó piros lámpánál megállunk, és Marion beszélni kezd.
-Ne aggódj, ha rajtam múlik nem nem kell autóból nézegetned a várost. Nagyon szívesen elviszlek ahova szeretnéd, nem okoz gondot.- valóban nem. Csak legfeljebb nekem a közelsége.
- Csak azt találd ki, hogy mi az amit látni szeretnél. Az interneten is böngészhetsz, rám is bízhatod magad, bár azt meg kell hagyni, hogy jobban ismerem az éjszakai New Yorkot, mint a nappali múzeumos, turistásat. Aztán ha elviszlek valami éjszakai lokálba, vagy kaszinóba még a végén leszedik a fejemet. Persze csak ha megtudják. Nem kell ám mindenbe beavatni az otthoniakat.- kacsintottam rá oldalra fordulva és úgy maradtam. A mosolya teljesen odaszögezett, mintha kicsit félt volna, de kicsit kíváncsi lett volna, mintha azon gondolkodott volna, hogy komolyan fontolóra veszi az ajánlatomat. Az éles dudálás rántott vissza a vezetéshez. A visszapillantóból intettem udvariasan a mögöttem álló türelmetlennek aki a zöld lámpára próbált figyelmeztetni.
- Hogy kapd be a farkam, türelmetlen faszkalap! Uh, bocs!- kaptam észbe a cifra káromkodást követően és próbáltam exkuzálni magam Marion előtt, bár a jövőben valószínű még számíthat tőlem ilyenekre. Nem éppen a szép beszédről vagyok ismert. Már bele is vetettük magunkat a forgalomba, és miközben vezettem elgondolkodtam a kérdésén. Hogy én hogy vagyok? Most menjek bele őszintén abba, hogy mit érzek amikor itt van, vagy inkább beszéljek másról? A második opció mellett döntöttem.
- Én a szokásos módon. Élek virulok mint mindig. Pörög az üzlet, és minden klappol. Verne nélkül igaz a hátsómat nem tudnám néha kitörölni, mert annyi segítséget nyújt, de összességében nincs okom panaszra. Talán azt leszámítva, hogy hetente be kell járnom a kórházba kezelésre, meg vércukorszint mérésre. Az agyamra mennek a dokik, hogy alkohol nuku, meg édesség, meg minden ilyen. Akkor minek élek? És jönnek a tűvel, meg a méricskéléssel. Ez az egy amitől agygörcsöt kapok.Amúgy…..megvagyok.- nyögtem ki végül, szándékosan kerülve a magánéletemet. Abba most még nem akarok belemenni, hogy a nőügyeim hogy állnak, ezt úgy...nem vele akarom megbeszélni.
Nagyjából húsz perces autókázás után jutottunk el egy viszonylag széles sugárút végére, ahol a sarkon állt a La Famiglia Ginotto. Igazi, századeleji olasz étterem, még az 1920-as évekből, a piros és a fehér színek domináltak, a homlokozatán egy viharvert olivabogyó csokor hintázott cégérként.
Kisegítettem Mariont a kocsiból és előzékenyen magam elé engedtem, mikor beléptünk a helyre. Az idősebb fiú, Guiseppe éppen bent volt és amikor meglátott bennünket, szélesen mosolyogva sietett a fogadásunkra. Nem volt tömve a hely, de azért szép számmal voltak benn.
- Pierinnyooooo az anyád úristenit, mi van néha személyesen is lehet téged látni? És hééééé ki ez a szépséges tündérke a társaságodban?- Guiseppe igazi olasz szépfiú volt, nyájas és behízelgő modorral, de udvarias volt. És szerette a szép nőket.
- Én is szeretlek te majom! Ezer meg egy éve.- fogtunk kezet majd a mellettem álló lányra néztem és az olaszra szigorúan. Tabu öcsém. Még nekem is.Neked meg főleg.
- Ő itt Marion. Lucas bátyám menyasszonya. Marion, ez a lókötő Guiseppe Ginotto.Egy szavát se hidd el! Még a bókokat sem.Na vezess a legjobb asztalodhoz és hozhatod is azt a híres tésztát egy üveg vörös méreggel, lehetőleg húsz éves legyen.- az étterem azon részében volt az asztalunk, ahonnan gyönyörű kilátást nyílt a szomszédos parkra. Itt ültünk le az asztalhoz. Előzékenyen Marion alá segítettem a széket, majd én is helyet foglaltam vele szemben.
- Na, hogy tetszik?- érdeklődtem mint egy kamasz, aki most hozza el élete első vacsorájára a nőt akiért megveszik. A megveszik stimmelt is.



X   • X • credit
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptySzomb. Okt. 19 2019, 00:39


Pierre & Marion

Otthon csak fokozatosan jutott el a tudatomig, hogy valóban kiköltözöm egy időre az Államokba, messze a hazámtól, messze a szüleimtől, a barátaimtól, a vőlegényemtől és mindentől, ami ismerős. Mindentől, ami oda köt, ami megszokott, ami a mindennapjaim szerves része. A megszokottól való eltérés némi félelmet keltett bennem eleinte, aggodalomra adott okot. Sokszor tettem fel magamnak a kérdést: tényleg jó ötlet elutazni egy lényegében idegen országba, ahol valami olyasmibe csöppenek bele, amit egyáltalán nem ismerek? A válasz viszont mindig ugyanaz volt: igen. Ez a kettősség egészen addig tombolt bennem, amíg fel nem szálltam a repülőre. Utána már nem néztem vissza, csak előre. Amíg ki nem léptem otthon az ajtón, többször hátra lestem a vállam fölött, a ház minden egyes zugát alaposan az agyamba véstem, mintha örökre búcsúznék. Persze jól tudom, hogy ez nem így van, de azért nem kis vállalkozásra szántam magam ezzel az úttal. Idővel azt is be kellett látnom, hogy nem olyan rossz dolog, hogy Pierre mellettem lesz. Itt ő az egyedüli biztos pontom. Ha ő nem lenne, akkor teljesen elveszettnek érezném magam ebben a hatalmas, folyton nyüzsgő és pörgő városban. Az pedig egyenesen rémisztő lenne. Sosem voltam egyedül, pláne nem egy ilyen helyen. Ennek már csak a gondolata is ijesztő... De most, hogy itt vagyok... Valahogy mégis más. Egyedül sem lenne olyan rossz itt. Ez nem azt jelenti, hogy panaszkodom. Egyáltalán nem, sőt! Viszont azonnal magával ragadott már a reptéren érezhető pezsgés, az a jókedv és vidámság, ami az emberekből árad. A teljesen más mentalitás és szemlélet már régebben is feltűnt, amikor anyámékkal voltunk itt. Sokkal pozitívabban állnak mindenhez, folyamatosan mosolyognak. Egyetlen egyszer találkoztunk voltban olyan eladóval, aki nem volt kedves, de azt a nőt leszámítva mindenki rendes volt velünk. Segítőkészek, készségesek és mindenből próbálják kihozni a maximumot. Egy kiruccanás vagy üzleti utazás viszont meg sem közelíti azt, amikor azért jön ide az ember, hogy itt éljen. Ez megadja azt a pluszt, ami miatt rám is átragad egy kicsi ebből a pozitivitásból, fejfájás ide vagy oda.
A kisfiú okozta incidens után türelmesen várom Pierre-t, aki nagyban intézkedik az egyik pultnál. Szerencsére hamar végez, így nem kell sokáig díszvirágot játszanom a váró közepén. Mosolyogva indulok el mellette a parkoló irányába, közbe mindent alaposan szemügyre veszek. Szeretnék minél többet látni, minél többet megtapasztalni a városból, mielőtt még az időm nagy részét egy kórház falain belül fogom tölteni. Annyit szeretnék magamba szippantani addig New Yorkból, amennyit csak lehetséges – mint egy tipikus turista. Amikor fogadalmat tesz a hallgatásáról, halkan felkuncogok. Sokkal szabadabbnak érzem magam, mint otthon. Nincs itt se az anyám, se az apám... Talán, ha Lucas itt lenne, akkor sem lennék ilyen felszabadult, úgyhogy őt is rá kell biggyeszteni erre a listára. Szóval... Nincs itt se az anyám, se az apám, se a vőlegényem, se senki, aki egy picit is befolyásolhat bármiben. Úgy érzem magam, mint egy madár, akit éppen kiengedtek a kalitkából. Egy nagyon szép aranykalitkából, de hiába van aranyból a kalitka, attól még az kalitka.
- Tetűfélét? – torpanok meg egy pillanatra és értetlen arcot vágva nézek Pierre-re. – Ezt talán tényleg nem akarom tudni – csóválom meg a fejemet, de nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak. Annyira undorító és groteszk, hogy muszáj nevetnem rajta. – Vagy talán mégis... – gondolkodom el egy kicsit tekintetemet az égre emelve. Mélyet sóhajtok, mintha valóban gondolkodnék, de aztán csak megrázom a fejemet. Éhes vagyok, kívánom is az ételt, és szeretném, ha ez így is maradna. Viszont tényleg érdekel, hogy milyen okból kifolyólag evett tetvet – ami csakugyan bizarr és groteszk –, úgyhogy talán egy másik alkalommal majd rákérdezek.
- Igen, igen, azt tudom, hogy férfi vagy – bólogatok serényen.
De még milyen férfi!
Na jó, Marion, állítsd le magad de nagyon gyorsan!

Ilyenre még csak gondolnom sem szabadna. Ő nem tudhatja, mi jár a fejemben, de már csupán a gondolattól és a tudattól, hogy ilyenek jutnak eszembe, zavarba jövök. Hirtelen elkapom a tekintetem és alsó ajkamat beszívva a lábaimat nézem, amíg rendezem arcvonásaimat. Hüvelykujjammal megpiszkálom a gyűrűsujjamon díszelgő fehérarany gyűrűt, aminek a közepén egy apró kék gyémánt tündököl. Én túlzásnak tartom személy szerint. Mármint magát a gyémántot. Gyönyörű szép, ráadásul kék, ami a kedvenc színem, Lucas pedig ezzel tisztában van. Amikor az ujjamra húzta, nem is tudtam azonnal mit mondani. Igazából még most sem nagyon tudok...
Tökéletes? Erre sem tudok mit mondani. Legfeljebb hevesen ellenkezhetnék, mert messze nem vagyok tökéletes, rengeteg a hibám, egy fél füzetet tele lehetne írni velük, de annyira nem számítottam erre Pierre-től, hogy sikerült belém fojtani a szót. Az autóját meglátva elkerekednek a szemeim.
- Hű, szép darab – legeltetem tekintetem elismerőn az ezüst szépségen. Óvatosan szállok be, szinte félve, nehogy valami olyan dologhoz nyúljak, amihez nem kéne, vagy megkarcoljam, vagy nem is tudom, csak szimplán kárt tegyek egy ilyen drágaságban.
Nagyban mesélem neki a lánytáboros elményeimet, amik egy életre megtaníttatták velem: sok lány egy helyen összezárva csak problémát tud okozni, legyenek kicsik, kamaszok vagy akár felnőttek. Sok nőt összezárni egyszerűen nem jó. Mindig lesz valami súrlódási talaj, ami aztán konfliktushoz vezet. Teljesen mindegy a kor. A nőknél ilyen szempontból nem számít a kor. A nő fiatalon és idősen is nő. Együttérzés helyett viszont olyan megjegyzést teszi, amibe én magam pirulok bele. A hangsúly mindent elárul arról, milyen gondolatok kavaroghatnak a fejében. Néhány másodpercre fel is függesztem vele a beszélgetést, amíg sikerül összeszednem magam. Szerencsére ő szünteti meg a ránk telepedett csendet.
- Irigylem őket – ha nekem a körmöm kinézete lenne a legnagyobb problémám... Tényleg irigylem azokat, akiknek erre van idejük és erejük. Érdeklődve figyelem a környezetet, ahogy haladunk a kocsiban, még a fák és az autók is vonzzák a tekintetemet. Az autóknál különösen furcsa, hogy számos kocsinál az index piros, de ezt is az amerikai jellegzetességekhez sorolom magamban. Amikor felajánlja, hogy körbevezet a városban, felcsillannak a szemeim. Nem titkolt vágyam egy kicsit turistásat is játszani, ha már itt vagyok, hiszen a szabadon töltött időm eléggé korlátozott egyelőre. Az ajánlata viszont egyszerre tűnik bizarrnak és veszélyesnek, mellette pedig izgalmasnak és hívogatónak. Tekintetével fogva tartja az enyémet és már éppen szóra nyitnám a számat, amikor a mögöttünk lévő autó hangos dudája megszakítja a pillanatot. Ijedtemben előre fordulok és szemeimet az útra szegezem. A káromkodást elengedem a fülem mellett. Otthon nem sokszor hallok ilyen cifraságokat, de őszintén szólva annyira nem zavar, ha neki jól esik kiadni magából. A „turistás” programokat ráérünk később megbeszélni, ezért inkább más vizekre evezek. Érdekel, hogy van, mi a helyzet vele, mik történtek vele az elmúlt hónapokban, amióta nem találkoztunk, ezért megpróbálom ebbe az irányba terelni a beszélgetést, de elég sabolonos választ kapok, egészen addig, amíg fel nem hozza ezt az egész kórházas dolgot.
- Micsoda? – fordulok felé felvont szemöldökkel. – Kórházba? – kérdezem aggodalmasan. – Vércukorszint mérésre? – Azt hiszem, valamiről nagyon lemaradtam az elmúlt időszakban, mert úgy közli, mintha erről vagy tudnom kéne, vagy pedig a világ legtermészetesebb dolga lenne. Némi magyarázatot várok tőle az elhangzottakra, mert eddig nem igazán sikerült megnyugtatnia. – A tűktől amúgy én is félek, ami ironikus... Amikor először kellett infúziót beadnom egy néninek, csak negyedjére sikerült – húzom el a számat, miközben jönnek vissza az emlékek. – Szegény, mint egy tűpárna, olyan volt. – Borzasztó sokat ügyetlenkedtem a gyakornoki évem alatt, nagyrészt az ilyenek miatt. Eleinte még a kezembe venni is féltem a tűt, de mára már megszoktam. Csak felém ne közelítsen vele senki!
Viszonylag hamar húzódunk le az útról egy réginek tűnő épület mellé. Tipikus olasz színekben tündököl a hely, kicsit viharvertnek is tűnik, de mégsem taszító. Erről az jut eszembe, amikor régen egyszer anyukám megpróbált pitét sütni, de szétesett, viszont az íze jó volt; csúnya, de finom. Az étteremről is ezt jut eszembe: nem a külcsínnyel próbálja hívogatni a vendégeket, hanem azzal, ami benne van. Amint belépünk egy heves férfi lép elénk. Hangosan üdvözli Pierre-t, az egyedi megnevezésén pedig muszáj kacagnom. Szimpatikus fickó, bár elsőre kicsit ijesztő ez a nagy hév, amivel fogad minket. Nem ehhez vagyok szokva. A gyors bemutatkozás után egy olyan asztalhoz vezet minket, ahonnan közvetlen kilátás nyílik az étterem melletti zöld területekre.
- Köszönöm – mosolygok Pierre-re, amikor alám tolja a széket. – Hangulatos – ismerem el bólogatva. Szemeimet legeltetem közben a berendezésen, amiről csak egy dolog jut eszembe. – Pont olyan hely, ahova Lucas be sem tenné a lábát – húzom el a számat a csúf igazságon. A vőlegényem nem az a fajta, aki ilyen étteremre akár rá is nézne. Ahol nincs dress code, oda nem is megy. – De nagyon tetszik egyébként – mosolyodom el ismét. Jobb lenne Lucast egy időre kivernem most a fejemből, de nehéz nem az öccséhez hasonlítani. – Főleg a beceneved – kuncogok halkan államat megtámasztva. – Egyébként... – mielőtt folytatni tudnám hangos pittyegéssel jelzi a telefonom, hogy üzenetem jött. Aztán még egy. Aztán még egy. Aztán még egy. Sóhajtva nyúlok be a táskámba a kis kütyü után. A kijelzőn a vőlegényem neve villan fel. – Lucas az. – Megnyitom az üzeneteket és egyből legalább tíz kérdéssel nyit. Mint egy kérdőív... Vagy inkább vallatás. Gyorsan, tömören és röviden válaszolok neki, aztán elrakom a mobilomat. – Ne haragudj, de tudod milyen... Ha nem válaszolnék, akkor az lenne a baj – amint elsüllyesztem a telefonomat a táskám mélyére, azonnal megcsörren. Előveszem, bár nehezemre esik. Lucas hív. Egy darabig csak nézem a kijelzőt, aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve kinyomom. Gyorsan le is némítom, hogy ne zavarhasson tovább. – Eddig egyetlen egyszer volt, hogy kinyomtam, utána egy hétig hallgattam miatta – pillantok fel Pierre-re, mintha valami bűntényt követtem volna el. – Lehet, ezek után nem is kell olyan sokat várni arra, hogy ide jöjjön. – Igazából élvezem a helyzetet. Olyat csináltam, amit normál körülmények között nem tennék meg. Mint egy rossz gyerek, aki valamilyen csínyt követ el, de titkon élvezi, hogy "tilosban jár".


megjegyzés • szószám • credit



--- and suddenly
i was there, caught up in a dream, running after a new reality.

mind álarcot viselünk
Marion Arceneaux
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 005f9b5d99f210f416695e4abd06902dfc7a73a0
l'arrivée - Marion & Pierre A9ff083ca685658b9ca6c677ebc7432592add7c4
★ kor ★ :
32
★ családi állapot ★ :
l'arrivée - Marion & Pierre Tumblr_pgg8hgE7vT1rk9elqo6_r1_400
• Dreamin' all day and dreamin' all night
I could do this the rest of my life
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 8eeba89438d2c614d677d13d2729a31220d9ba44
★ idézet ★ :
I'm in a foreign state
My thoughts they slip away
My words are leaving me
They caught an aeroplane
★ foglalkozás ★ :
• sebész rezidens
★ play by ★ :
• elizabeth lail
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 7551efec4a96af29b4ff06b55666dbdf5de1dcb0
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptyHétf. Okt. 21 2019, 21:45


Marion § Pierre


Mikor gyerek voltam, gyakran gondoltam, hogy rosszul vagyok összerakva, vagy elcseréltek a születésemkor.Csak rá kellett nézni a családomra, hogy tudjam, nem passzolok közéjük. Anyám. A nagynevű franciák leszármazottja, mindenféle márkik és hercegek meg a jóég tudja még milyen rangúak között nevelkedett. Öt centivel mindig a föld felett. Ha tőle alacsonyabb rangúnak véltekkel beszélgetett, akkor még öt centi. Apám. Aki képtelen volt tekintélyt parancsolni a saját otthonában, akire nem igazán lehetett soha felnézni. És ott volt a bátyám Lucas. Az eminens, a jótanuló, a mindent ötvenszer átgondoló, a példakép.Csak tudnám kinek, mert nekem nem. Ha nincs a nagyapám, azt hiszem vagy belehülyülök az elviselésükbe, vagy dobbantok a tizennyolcadik születésnapom után. Vagy még előbb. És akkor itt van ez a kis tündérke, ez a szőke szépség, aki éppen beházasodni készül a mi elcseszettül nyárspolgári családunkba, én meg balfasz módon hagyom. A nagyapám miatt. Persze azt is tudom, hogy ez csak egy ideig lesz visszatartó erő. Meg őszintén szólva már azon is gondolkodtam, hogy csak próbára tesz az öreg. Vajon meddig vagyok képes betartani egy parancsot, egy szigorú utasítást, és mikor állok a sarkamra, lerázva magamról mások döntéseit, és a sajátjaimat felvállalva tenni valamit azért amit igazán akarok. Amíg ezen gondolkodom, azt hiszem szépen lassan fogok beledögleni a saját vágyaimba, miközben ott lesz velem egy légtérbe az a nő, akinek a lábai elé teríteném a fél világot. Meg a másik felét is grátiszba.
Egyelőre még nem megoldott, hogy tökéletesen elszeparáltan legyünk. Mármint a házam amolyan igazi egyszemélyes odú. Volt eddig. Nem vagyok hivalkodó, a pénzt nem fényűzésbe fektetem, legalábbis nem olyanba ami látszik. Megvan minden kényelem, nem erről van szó, de eddig nem nagyon gondoltam olyanra, hogy mondjuk vásároljak egy fésülködő asztalt, millió bizbasz fiókkal, meg kütyütartóval. És megtettem. Ha nincs Verne, ebben is, akkor azt hiszem égtem volna mint a rongy, mert el sem tudtam volna magyarázni abban a bronxi régiségkereskedő üzletben, hogy mire van szükségem. Olyan bútor, olyan régi fajta, ami előtt a nők tollászkodnak. Marion kedvében akartam járni, hogy legyen ilyen is neki, meg a falakat is beszíneztem, ami alaphelyzetben eszembe sem jutott volna. Nem tudtam, hogy szereti vagy nem, de reméltem nem lövök túlságosan mellé. Az eddigi visszajelzések alapján szerencsére nem.Mondjuk azért lehet kicsit túlzásba vittem a készülődést, de egyrészt mégiscsak Marionról volt szó, másrészt meg nem kellett még lakást berendeznem kompletten egy nőnek, vagy legalábbis odafigyelni, hogy az elkövetkezendő két évben ne szenvedjen semmiben hiányt.
Vezetés közben is el-el vonja a figyelmem, és azt veszem észre, hogy még a piros lámpa kontra zöld is teljesen hidegen hagy. Beszélek én mindenféle hülyeséget is, ami eszembe jut, ámbár a sült tetű lehet nem volt a legépületesebb téma, tekintve, hogy éppen kajálni viszem.
- Bocs. Nem szándékos volt.- azt már hozzá sem teszem, hogy amúgy finom, és ha az ember legyőzi a masszív hányingert, amit a gondolat idéz elő benne, egész tűrhető az íze. És állítólag sok benne a fehérje. Ha lehet hinni annak amit a rovarokról mondanak. Persze nem azt mondom, hogy napi szinten eszek ilyesmit, de alapvetően szeretek mindent megkóstolni, mielőtt rámondom, hogy soha többé. Van ilyen is. A japán konyha például inkább állatkínzás mint kulinaritás, de ez most szót sem érdemel. A kocsimra tett dicséret azonban láthatóan büszkeséggel tölt el. Meg is paskolom a corvette oldalát és vigyorgova bólogatok vissza Marionra.
- Köszönöm. Szeretem is. Ha az ember rendesen odalép neki, megy mint akit ostorral csapkodnak. Képletesen persze.- gondolatban már el is határozom, hogy ha nem retten meg tőle, akkor valamelyik este kiviszem valami olyan helyre magammal és a járgánnyal, ahol rendesen meg lehet neki húzatni.Nem vagánykodni akarok én vele….na jó egy kicsit...de mindig is biztos voltam benne, hogy a nők legalább annyira élvezik a sebességet mint a férfiak. És ebben szerintem Marion sem túlságosan kivétel. Abba már úgy nem megyek bele, hogy eredetileg nem ezzel akartam jönni, de a lelkesedését látva mégis jó, hogy nem készült el a papa-wagen, amivel eredetileg jönni akartam.
A hogylétemre feltett kérdéssel a reakcióját látva és hallva azt hiszem sikerült meglepetést okoznom.
- Lucas nem mondta? Mondjuk miért mondta volna….- dünnyögtem az utolsó mondatot, de végülis nincs mit felróni. Kettejük között valószínű nem én vagyok a központi téma, és ez így is van rendjén. Én sem a bátyámról akarok csacsogni vele.
- Pár hónapja elég sok rosszullétem volt. Főleg reggel. Kihagyott kajálások, acetonszag a szájban, és hasonlók. Aztán Verne közölte, hogy nincs kifogás bemegyünk a kórházba egy alapos kivizsgálásra.Közepes szintű diabétesz….tudod az a fajta, amiben nem szurkálom még úgy szét magam inzulinnal, mintha egy masszív drogos lennék, csak annyira mintha egy kezdő drogos lennék, aki néha lövi magát.- próbálom elpoénkodni a dolgot, a rám jellemző módon.
- Te félsz a tűtől?- nézek rá oldalról egy pillanatra, még a szemöldököm is felszalad a meglepettségtől.
- Hát….ezt a betegeid előtt ne hangoztasd! Főleg az olyanok előtt mint én.- nevetek még mindig, mert ezt tényleg nem gondoltam volna...meg aztán az a történet, hogy mennyire csinált tűpárnát egy beteg kezéből újabb nevetést hoz elő belőlem. Nem vagyok az a vigyorgós fajta, bár általában a jókedvemről vagyok ismert.Ám az tény, hogy egy nőnek eléggé meg kell magát erőltetni, hogy a humorára vevő legyek. Marion viszont annyira bájosan adja ezt elő, hogy nem lehet rajta nem jóízűen nevetni.Azt hiszem még egy pont arra, hogy ez a lány maga a két lábon járó tökéletesség. Egy pillanatra oldalra sandítok mielőtt leparkolok az étteremnél. Az ujján a gyűrűn akad meg a tekintetem. Szép darab. Nem túl hivalkodó, bár a bátyámnak mindig is jó ízlése volt ékszerek terén. Mondjuk anyánk ezt rendesen belénk nevelte, tekintettel a tetemes drágakő és ékszer gyűjteményére. Én azt hiszem mégis másmilyet vettem volna ennek a lánynak. Jing és jang. Azt hiszem ha már szerelmes lesz az ember, akkor adjon jelentést az ilyesminek, ne csak drága és szép legyen, de szóljon is valamiről. Nem is értem mi a francnak gondolok arra én milyen gyűrűt vennék neki? Mert neki vennék….
Elseprem a gondolatot, inkább azzal vagyok elfoglalva, hogy lenyűgözzem a hellyel ahova hozom. Az olasz konyhának egyetlen apró hibája van: hogy ha belekóstol az ember, nem szívesen szabadul tőle. A tészta sem túlságosan ajánlott a betegségem miatt, de ez engem egy cseppet sem szokott érdekelni. Sosem tartom be az orvos utasításait, aminek a vége mindig egy csúnya ejjnyebejnye, de nem zavar. Enni-inni-dugni. Ha ez nincs meg, komolyan mi értelme az életnek? Anyámék biztosan jönnének valami hangzatos maszlagokkal, amikkel engem soha nem lehetett megkötni. Most sem lehet. Élek és megyek a saját fejem után.
- Lucas ide? Ja, nagy ívben kerülné, még sóval is körbehintené, nehogy kiszabaduljon a szellem. Húúúúú- mutogatok a kezemmel ide-oda a levegőbe, huhogva akár egy idióta szellemvadász. Rémes mennyire hülye leszek a közelében! Hát megbolondít!
- Na a becenevem ne is mondd! Már megígértem Guiseppe-nek, hogy még egy Pierinnyo és betöröm azt a bumszli orrát. És még te is nevetsz rajta. Na megállj, te lány, megállj!- fenyegetem meg vigyorogva, persze abszolút mentesen mindenféle komolyságtól. Ártani én? Neki? Inkább hamarabb vernám be bárki fejét, aki akár csak csúnyábban nézne rá a megengedettnél.
A beszélgetésünket aztán a mobilja zörgése zavarja meg...aztán még egy és még egy...a szemeimet forgatom a sokadik pittyegés hallatán és mondania sem kell, máris tisztában vagyok azzal, hogy csakis a bátyám lehet.Cöccenek egyet kissé ingerülten amikor azt mondja, hogy ha nem veszi fel, vagy nem ír vissza valószínű mosolyszünet állhat be kettejük között, amit őszintén szólva nem bánnék, de nem akarom már az első este szomorúnak látni. És az lenne, pedig az a balfék meg sem érdemli.
-Mindjárt gondoltam…- jegyzem meg talán a kelleténél epésebben, ami nem neki szól, hanem az idióta Lucasnak, hogy nem tudja békén hagyni. Én is utálom ha ellenőrizgetnek. Tudom magamról, hogy megbízhatatlan vagyok, nem kell állandóan emlékeztetni rá. Az orrom alatt azért somolygok egy jót mikor végül kinyomja a hívást. Meglepetten vonom fel a szemöldököm, apró vigyorral a szám sarkában.
-Ajj de rossz kislány valaki! Kinyomja a vőlegénye hívását.- kacsintok rá nevetgélve a túloldalról. Flört lenne? Nem tudom. Ja, határozottan.Elpirul. Látom ám, hogy elpirul. Tündéri.
-Jöjjön nyugodtan! De azt már most megmondom, hogy ha bármibe is beleszól, fordulhat is vissza a következő járattal. Ez nem Párizs! Ez New York, itt én vagyok otthon.- magyaráztam határozottan, mert az biztos, hogy Lucas pökkhendi okoskodásából nem kérek. Itt legalábbis.Hirtelen csörren meg az én telefonom is. A Back in black első jó kis taktusai más esetben nem idegesítenének, de látva a hívó felet először csak egy döbbent arckifejezésre futja, aztán meg egy rövid, de annál beszédesebb röhögésre.
-Na tessék! Nem akar leakadni! Mindjárt megoldom!- emelem meg a mutatóujjam a levegőbe Marion felé, aztán felveszem a telefonom.
- Igen itt van. Velem van. A La Famiglia-ba. Olasz robbanóanyagraktár. Neeeem te ritkahülye. Egy olasz étterem. Okés Lucas. Kurvahosszú repülőút után van a menyasszonyod. Éhes, fáradt. Szóval megvacsizik, utána pedig hazaviszem, és lefekszik a vadiúj ágyacskájába. Személyesen felügyelem az álmát.- felnéztem és nagy vidáman, és cinkosan Marionra kacsintottam. Eszembe sem volt még ágyba dugni. Mármint nem úgy...de úgy sem.
-Mondom nyugi van. El sem mozdulok mellőle. - végül elköszöntem és bontottam a vonalat.
-Azt gondolom sejted, hogy ha már voltál olyan rossz kislány, hogy kinyomtad a telefont, nem fogunk mi ma este aludni. Elviszlek egy nagyon jó helyre.Szerintem tetszeni fog. De előtte együnk.Hol van már a tészta? Guiseppe!Andiamo, amico, andiamo!- néztem el az asztalunk mellett a konyha irányába, ahonnan remek illatok szálltak ki, és már ettől megjött még jobban az ember étvágya.


X   • X • credit
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptySzer. Okt. 23 2019, 21:43


Pierre & Marion

Az itteni levegő már most egészen megmagyarázhatatlan, már-már furcsa hatással van rám. Felszabadultabbank érzem magam, mint otthon – itt nincsenek apám által kiszabott szabályok, nincs a sarkamban valamelyik öltönyös góréja, nincs itt anyám, és nincs itt Lucas sem. Utóbbi meglepő mód okoz némi örömöt. Nem érzem, hogy minden pillanatban meg kell felelnem valamilyen elvárásnak, amit ő állít fel. Ez furcsa, mert eddig sosem gondolkodtam így róla, sosem éreztem így. De most, hogy tudom, milyen amikor nem ott vagyok, nem velük vagyok egy fedél alatt, mintha egy egészen más szemszögből látnám a világot. Mintha hirtelen kitágult volna minden. Felszabadító ez a nagy távolság, habár azt képzeltem, hamar hiányolni fogom őket, hiszen mégiscsak ők a családom, akik mellett felnőttem, akikkel szinte minden nap találkozom, akik mindig mellettem vannak. Most először vagyok tőlük ilyen messze – azt a bizonyos tábort leszámítva –, viszont azt érzem, jó döntést hoztam. Eddig is sejtettem, de az itt eltöltött néhány perc elég volt ahhoz, hogy meggyőződjek róla. Életemben először álltam a sarkamra, de már épp itt volt az ideje. Felnőtt ember vagyok, el tudom dönteni, mi jó nekem, mit szeretnék csinálni és hol szeretném azt csinálni. Jelenleg pedig egy kis távolság tőlük, ami jó nekem.
A sok fekete autó közül azonnal kitűnik Pierre kocsija – nem egy tucat darab, habár itt nem igazán látni „rosszabb” autót; mindegyik drága darabnak tűnik, de ez az ezüst négykerekű igencsak feltűnő szerzemény. Még sosem ültem ilyenben, eddig mindig apám valamelyik sofőrje vitt A-ból B-be valamilyen hatalmas, általam csak a méretekből fakadóan hajónak becézett fekete szedánnal. Lucas autója is azokhoz hasonló, sajátom pedig sosem volt – még csak jogosítványom sincs, pedig mennyit nyaggattak érte! A jogosítvány hasznos. A jogosítvány nem árt. Jó lenne, ha megszereznéd a jogosítványt. Mindenkinek van, csak neked nincs, nem érzed, hogy el kéne menned egy tanfolyamra? Egy időben a szüleim folyamatosan piszkáltak miatta, de nem volt rá időm. Gimnázium alatt kedvem sem volt hozzá, aztán túlságosan lefoglalt az egyetem – a rengeteg tanulnivaló, a sok vizsga, a gyakorlat... Néha örültem, ha aludni haza tudtam menni.
Pierre „képletes” megjegyzésén jót mosolygok. El is hiszem, hogy ez ilyen autó aztán megy, ha az ember megtalálja a gázpedált. Végülis ez sportkocsi, vagy mi. És itt el is apad a szakértelmem.
Meglepetten hallom a a kórházi látogatásokról tett panaszát. Még csak nem is tudtam róla, hogy valamiféle betegsége lenne. A mosolyom egy rövid időre eltűnik az arcomról, hiszen komolynak tűnik a dolog.
- Nem, nem említette – rázom meg a fejem. Furcsállom, hogy Lucas egy szót sem szólt erről, hiszen azt hittem, mindig mindent megosztunk egymással, ami a családban történik – legyen az az övé vagy az enyém. Éppen ezért is ér váratlanul Pierre magyarázata. Hiába próbálja elpoénkodni, most nem nevetek. Nem tűnik annyira komolynak, mint azt sejtettem, de egy ilyen dolog bármikor rosszabbra fordulhat. Ez nem egy megfázás, amit pár nap alatt kihever az ember, nem egy egyszerű láz, ami egy-két pirula hatására elmúlik. Mélyet sóhajtok. Kikívánkozik belőlem a szakmaiság és a hegyi beszéd, de visszafogom magam, mert valószínűleg már hallotta párszor és nem kíváncsi rá még egyszer. Inkább elengedem a témát – egyelőre.
A tűktől való félelmünkben hasonlítunk, bár ez az én esetemben nem annyira szerencsés, tekintve, hogy nap mint nap kell a jövőben ilyen apró, hegyes eszközökkel dolgoznom. Az elmúlt egy évben egészen megbarátkoztam velük, de ha belém akarják szúrni, akkor képes vagyok hevesen tiltakozni és stresszlabdát nyomogatni.
- Ó, sosem vallanám be egyiküknek sem – vágom rá szinte azonnal. Ha az orvos fél a tűtől, akkor a betegtől mégis milyen jogon várnánk el, hogy teljes nyugalommal hagyja magát szurkálni? – Még szerencse, hogy te nem vagy a betegem, különben valószínűleg orvost akarnál váltani – mosolyodom el a végén. A gyakornoki évemben elég sokat szerencsétlenkedtem eleinte a vénákkal, de a végére azért belejöttem, szereztem némi gyakorlatot, szóval nem sápadok el abban a pillanatban, amikor tűt fogok a kezemben. Nem sokkal később Pierre lehúzódik a forgalmas útról és egy kicsit ütött-kopott épület mellett állunk meg, a színek pedig egyértelműen elárulják, hogy ez az olasz étterem, ahova érkeztünk. A férfi, aki fogad minket tipikus olasznak tűnik; temperamentumos, bohókás, hangos és közvetlen. Ez az egész hely teljesen más, mint amilyenekhez otthon hozzászoktam. Általában a szüleim és Lucas miatt is mindig puccosabb, elegánsabb éttermekbe jártunk, ahova a férfiaknak minimum ingben, a nőknek pedig valamilyen csinos ruhában vagy kosztümben érdemes megjelenni. Ez kis olasz étterem szöges ellentéte azoknak, viszont pont ezért tetszik is.
- Az biztos – bólogatok hevesen. – Vagy megvenné és teljesen átalakítaná – gondolom tovább a vőlegényemből kiindulva. Képes lenne megvenni az egész helyet, lecserélni a személyzetet, a berendezéseket, az étlapot... szóval mindent. Olyan helyet csinálna belőle, amit az átlagember valószínűleg nem engedhetne meg magának, és egészen más vendégkört vonzana ide.
- Miért, mi lesz ha tovább nevetek? – kérdezem pimaszul a „fenyegetés” után. Arcomon győzelemittas mosoly terül szét, hiszen tudom, hogy engem nem bántana, ahogy esetleg az olasz barátjával tenné azt.
A jó hangulatot egy pillanatra a telefonom pittyegése töri meg. Gyorsan biztosítom Lucast, hogy minden rendben, de az írásos válasszal nem elégszik meg, ezért szinte azonnal hív is. Némi tétovázás után kinyomom a telefont, ami után azonnal bűntudatom lesz, de kicsit élvezem is, hogy valami olyat csinálok, amit egyébként nem tennék. Még csak most érkeztem, a gondolataimat pedig nem akarom egyből Lucas köré fonni. Majd később visszahívom, csak megérti. A lenémított telefont eldugom a táskámba, nehogy ismét valami – vagy valaki – megzavarjon minket. Tényleg rossz kislány lennék ezért? Nem válaszolok, de az egyre vörösebb arcom elárul helyettem mindent. Zavartan tűrök egy tincset a fülem mögé, amíg összeszedem magam. Torkomat köszörülve emelem fel tekintetemet.
- Csak nehogy engem is magával vigyen. – Mivel nem volt túl boldog az utazás ötletétől, ezért kinézem belőle, hogy engem is hazarángat, ha netán tényleg úgy adódna. Nem érdekelné a munkám, a véleményem, csak fogna és vinne. Ez szinte biztos. Kevésnek tűnik az én telefonom lenémítása, ugyanis ezúttal Pierre mobilja csörren meg. Sejthettem volna. Lucas nem az a típus, akit csak úgy le lehet rázni. Nem is értem, miért nem jutott ez a lehetőség is eszembe. Aggodalmas arccal, kicsit tartva a következményektől hallgatom a beszélgetésüket. Mármint Pierre részét, hiszen Lucast nem hallom. Képzelem, mennyire ideges lehet, amiért kinyomtam. A válaszok alapján igazi vallatás folyik, de szerencsére Pierre látszólag tudja kezelni. Ettől függetlenül tudom, hogy még nekem is kell majd vele beszélnem, elsőnek pedig egészen biztosan azt fogja felhozni, hogy ugyan miért nyomtam ki.
- Köszi, hogy lerendezted. És bocsi, amiért téged zaklatott. Gondolom, minden vágyad volt vele beszélni – húzom el a számat, amiért miattam Pierre-t nyaggatta Lucas. – De egyébként hova akarsz vinni? – kérdezem kíváncsiskodva, ha már így megemlítette. Addig úgysem hagyom nyugodni, amíg el nem árulja. A gyomrom megint hangosan jelez némi elemózsia iránt. Várakozóan fordulok a konyha irányába, mint aki a megváltót várja. Néhány pillanat hatalmas lendülettel libben ki az ajtón a férfi, aki fogadott minket, karján pedig két méretes tányér pihen. – Ha én ezt mind megeszem, akkor ma már nem megyünk sehova – jegyzem meg a hatalmas adagokat figyelve. Éhes vagyok, de azért mindennek van határa. – Viszont ez nem biztos, hogy most jót tesz neked, ugye tudod? – vonom fel szemöldökömet Pierre-re sandítva. Igen, a betegségére utalok. Egészen biztosan közölték vele az orvosok, hogy illene változtatnia egy-két dolgot az étrendjében. Ha ő nem figyel az ilyenekre, akkor majd én fogok. Micsoda szerencse, hogy itt vagyok neki!


megjegyzés • szószám • credit



--- and suddenly
i was there, caught up in a dream, running after a new reality.

mind álarcot viselünk
Marion Arceneaux
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 005f9b5d99f210f416695e4abd06902dfc7a73a0
l'arrivée - Marion & Pierre A9ff083ca685658b9ca6c677ebc7432592add7c4
★ kor ★ :
32
★ családi állapot ★ :
l'arrivée - Marion & Pierre Tumblr_pgg8hgE7vT1rk9elqo6_r1_400
• Dreamin' all day and dreamin' all night
I could do this the rest of my life
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 8eeba89438d2c614d677d13d2729a31220d9ba44
★ idézet ★ :
I'm in a foreign state
My thoughts they slip away
My words are leaving me
They caught an aeroplane
★ foglalkozás ★ :
• sebész rezidens
★ play by ★ :
• elizabeth lail
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 7551efec4a96af29b4ff06b55666dbdf5de1dcb0
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptyCsüt. Okt. 24 2019, 14:50


Marion § Pierre


Nem lennék jó betege Marionnak. Egyrészt állandóan pofáznék, és szórnám rá az arcpirító bókokat. Feltéve ha nem a bátyám menyasszonya lenne. Bár lehet, hogy még akkor is. Alig egy órája van itt, és egyre kevésbé érdekel, hogy kihez tartozik. Azt hiszem borítékolhatok magamnak egy beszélgetést a nagyapámmal, ha akárcsak egy lépéssel is közeledem a lány felé. Bár amiről nem tudnak ugyebár….meg aztán arról volt szó, hogy gondoskodjak róla, arról, hogy jól érezze magát. Én csak betartom a család utasítását. A szórakoztatásban nem volt szó arról, hogy mit nem tehetek. Na jó persze, azért erős túlzás lenne azt állítani, hogy boldogok lennének, ha elcsábítanám Lucas menyasszonyát, de példának okáért egy szóval sem említették, hogy nem vezethetem be az én világomba.Ami kevésbé kimért mint a többieké otthon Párizsban, kevésbé szabályos. Sokkal inkább spontán, és kalandos, pazar, pofátlan de nagyon izgalmas.
És azért sem lennék jó betege, mert sosem tartom be az orvosi utasításokat.Leperegnek rólam az állandó szidások, mintha kis szaros gyerek lennék, akinek hiába mondják ne ugorjon bele a sáros tócsába, azért is két lábbal...és Marionnak igazságszerint nagyon nehéz lenne nemet mondani, vagy nem betartani a kéréseit. Nem azt mondom, hogy jobban figyelnék de tény, hogy a minimálistól azért jobban. Attól azért messze vagyok, hogy be akarjam tartani egy nő parancsait, legyen az orvos vagy akárki más. Mondjuk ez a lány sok tekintetben más. Nagyon sok tekintetben….
Azt gyorsan észreveszem, hogy a corvette meglehetősen tetszik neki, én pedig büszke is vagyok rá. Azt már meg sem kérdem, hogy tud e vezetni, ahogyan nem kezdek nagyon bele a műszaki adatok ecsetelésébe, vagy éppen abba, hogy hány másodperc alatt gyorsul kétszáz fölé.Annyira otthon vagyok a női lelkekbe, hogy autót a legtöbbje külsőségek alapján választ, a többit rábízzák hozzáértőbbre. Jobban megnézve nem is tudom Marion-hoz milyen autó illene. Valami klasszikus, szép vonalvezetésű. Olyan, amiből kecsesen ki tud szállni, megvillantva azokat  csodaszép lábakat. A bokájáért ölni tudnék. Láttam ám abban a kis koktélruhában az utolsó vacsora alkalmával, és én mondom, hogy egy elegáns, és kecses női láb bármit megér.Lábfetisiszta lennék? Nem tudom, ebbe még nem gondoltam bele, de tény, hogy az elsők között nézem meg a nőkön. Már ha olyan holmiban vannak,amiben látni lehet. Egy csinos, feszes farmer is dob ám rajta. Oké, egy kicsit elkalandoztam Marion lábairól fantáziálva, de ami szép az szép….és hát mit ne mondjak egy feszes farmer rajta is egész jól állna. Hogy nem tudnék máshova nézni közben?Ki bánja?
Valahol kicsit meglepődöm meg nem is azon, hogy a családom nem tett említést a diabéteszemről. Nem mintha olyan nagy dolog lenne, és persze azért mert ezt időközben nálam megállapították még nem fogok lemondani a reggeli vajas croissan-ról vagy a három cukros kávéról.A kávé helyett azt mondták jobb lenne a tea.Mondjuk minimális mézzel. Mi vagyok én, valami karót nyelt inglis? Pöcsöm sem fog ugyan mézes teát szürcsölgetni.Kávé, három cukorral. Annyi engedményt tettem, hogy a napi kávé adagomat kettőre csökkentettem. Bár amennyi hatása rám van, olyan mintha barna vizet innék, nem nagyon pörget be se jobban mint ahogyan már alapvetően is pörgősebb vagyok. Lucas otthonülősebb, hangversenyre járósabb fajta. Gyanítom nem egy ilyenre együtt elmentek a menyasszonyával….én nem tudom ilyen helyre elvinni. Attól félek, hogy a horkolásomat még az utolsó sorban is hallanák. Egyetlen ilyen komolyzenei szarra tudtak csak eddig elcsábítani, azt is azért, mert a csaj csellózott. Szép hosszú ujjai voltak. De még milyen szép hosszúak. Neki mentem el egy koncertjére, de halálra untam. Mondjuk amíg őt néztem addig nem volt baj, aztán már azon meditáltam, hogyan tartsam nyitva a szemeim. Verne fél percenként oldalba bökött, hogy le ne csukódjanak….ha ő nincs, tuti szundi lett volna a vége. A rock koncert az én világom. Vajon Marion eljönne egy ilyen zúzósabb helyre velem? Képes lenne üvegből sört nyakalni? Ki tudnám rángatni abból a cukorbaba világból, amiben a családjaink miatt élni kényszerül? Igazából miért is ne?Ismerjen meg mást is, ha már hamarosan összeköti az életét az irányításmániás, besavanyodott bátyámmal. Lehet talán azért vagyok ilyen, mert irigylem tőle ezt a lányt….ez tény. Ahogyan azt is, hogy ha ennek a két éves kiruccanásnak vége akkor visszatér majd hozzá. Mert lehet izgalmas az én világom meg minden, de hosszútávon nem biztos, hogy jól érezné magát benne, ahogyan én sem biztos, hogy képes lennék nyugton maradni. Ki tudja, furcsa dolgok ezek, és nem nagyon gondoltam még eddig bele, csak most, hogy már ennyire elérhető közelségbe került.
Ahogyan ott ülünk az asztalnál és beszélgetünk érzem, hogy egyre felszabadultabb, fáradtság ide vagy oda. A szemei is nevetnek, nekem pedig jól esik csak nézni a vidámságát. Ne inzulint írjanak fel nekem, hanem Madmoiselle Mariont a szép mosolyával napi minimálisan hat órában. El tudnám viselni ha ott sertepertélne körülöttem. Ha néha kérdezne, az sem érdekelne, hogy butaságot, szívesen válaszolnék.Ezt az egész majdhogynem idilli hangulatot rombolja telibe Lucas meg az ellenőrizgetése. Tarkón tudnám baszni egy lapáttal a bárdolatlansága miatt. Leginkább pedig azért mert nem értett abból, hogy a menyasszonya kinyomta a telefont.És még rám mondja a család, hogy faragatlan vagyok.Lucas az előző pár másodpercben hazavágott bunkóságból. Aztán persze jön nekem, és én is gyorsan lerendezem, nem kell félteni. Engem ugyan nem fog vallatni, kinőttünk már abból a korból, hogy én vagyok a kisöcsi. Bevédeni nem engem kellett sosem. És bár most is tarkón tudnám gyűrni, attól ő még a bátyám marad. Ezen nem tudok változtatni.
- Ezt a helyet kötve hiszem, hogy meg tudná venni. Guiseppe és a családja 1922 óta birtokolja. Ajándékba kapták. - Elég érdekes kifejezés ez arra, hogy egy cinkelt lapos pókerpartin nyerték el, aztán persze kirobbant érte a helyi bandák között egy háború, mert nehezen tudták befogadni a migráns digókat. Végül az erősebb kutya baszik alapon, mégiscsak megvetették itt  a lábukat. Nyilván nem az étteremből tartják fenn magukat, hanem a háttérben és az itt megkötött üzletekből. Mi a gyémánt biznisz révén kerültünk kapcsolatba, és a Ginotto família lett a “takarítószolgálatunk”. Ne menjünk ebbe bele, hogy mit jelent. De szépen tejelünk érte, éppen ezért vigyázok arra az üzleti barátságra, amit egy kézfogással kötött annak idején a nagyapám és ami elég itt a mai napig is. Semmi papír. Max a klotyón. Minek az?
- Amúgy nem foglak csak úgy visszaengedni vele. De nem ám. Mi lesz a gyakornokoskodásoddal? A világlátásoddal?- és mi lesz velem? Naná! Végre itt van. Kínzó közelségbe, ugye nem gondolná bárki, hogy csak úgy elengedem? Persze….most még lehet. Később meg már lehet, hogy nem. Az is lehet, hogy soha többé.
- Amúgy nem volt gond, beszélek én vele akármikor. Nekem beszélhet. Itt be ott ki.- mutogattam az egyik fülemre, aztán a másikra. Felvontam a szemöldököm a kíváncsiskodása hallatán aztán fejcsóválva elnevettem magam.
- Ohóóó...csak nem gondolja madmoiselle, hogy lelövöm az este poénját? Vagy talán jobb programod van nálam?- vonogattam pofátlanul a szemöldököm, és fogva tartottam a tekintetét. Belepirult. Bele bizony, és ez is hihetetlenül édessé teszi. Ez a lány olyan bájos, hogy nincsenek rá szavak. Én mégis arra készülök, hogy egy kicsit megmártóztassam a new york-i éjszakába. Hogy felszínre hozzam ami ott belül lakozik. Mert van szemem hozzá, hogy lássam, ő bizony legbelül akarja ezt, legbelül szétveti a kíváncsiság, az újdonság varázsa. Pont ez a kettősség teszi a szememben még vonzóbbá. Ez a finomság és ez a különlegesre, ismeretlenre, vadságra való hajlam. Olyan mint egy finom fűszeres csemege, már az illatától megbolondulok.
- Azt hittem már Firenzében gyúrják azt a tésztát és késik a hajó, cimbora. Mi tartott ilyen sokáig?- viccelődök derűsen az asztalunkhoz érkező Guiseppe-vel. Marion megjegyzésére persze azonnal lecsap.
- Hova akarja magácskát elcsábítani ez a bájgunár?- húzta elő az óriási zsebéből a borospalackot és már bontotta is fel, miközben szélesen vigyorgott a lányra.
- Sok lesz a duma, haladj azzal a borral! És bárhova is viszem nem jössz velünk. Amúgy a Rouge-ba fogom vinni.- vigyorogtam bólogatva, mire Guiseppe vigyora még szélesebb lett, és megveregette a vállam.
- Hogy te mekkora putto csibész vagy Pierinnyo.Kisasszony, tészta ide vagy oda, a Rouge-t még teli gyomorral se hagyja ki!- megvonogatta a szemöldökét, végül kitöltötte a bort a poharainkba és magunkra hagyott minket.
- Tudom.- feleltem kurtán a kérdésére és nagy mosolygások közepette szúrtam fel az első falatokat a villára, de még nem kóstoltam bele, hanem a másik kezemmel a boros pohár után nyúltam és megemelte Marion felé, a pereme felett derűsen kacsintva rá.
- Igyunk az érkezésedre, és arra, hogy két évig én fogok rád vigyázni.Üdv Amerikában, szépségem!- azt már csak magamba tettem hozzá, hogy ha rajtam múlik, lelkiismeret ide vagy oda, vissza már nem úgy fog menni, ahogyan idejött.


X   • X • credit
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptyPént. Okt. 25 2019, 00:26


Pierre & Marion

Van valami különös varázsa ennek a helynek. Nem a legpuccosabb étterem, ahol valaha jártam, mégis annyira barátságos és hangulatos, hogy az embernek az jut eszébe, itt egészen biztos szívvel-lélekkel főznek, nem pedig csak odahánynak valamit a tányérra. Talán nem díszítik agyon az ételt, de itt nem is az a lényeg. Ide nem flancoskodni jön az ember, hanem jól lakni.
- Ó, szép ajándék – ámuldozom a rövid történet hallatán. Ha én egy ilyen ajándékot kapnék valaha, egészen biztos nem engedném ki a kezeim közül, még egy Lucas-félének sem, aki aztán tényleg rengeteg pénzt felajánlana érte, ha nagyon akarná a helyet.
- Nem fogsz csak úgy visszaengedni a munka miatt? – kérdezem mosolyogva? – Nagyon kedves tőled, hogy így törődsz a karrieremmel és a világlátásommal – hangsúlyozom ki ezeket, hiszen ő is ezt a kettőt hozta fel indoknak. Hallottam a hangján, hogy azért másra is gondol... de lehet, csak én képzelődöm, és tényleg csak ezek miatt nem engedne haza.
- Igen, azt gondoltam, hogy itt be, ott ki. – Kicsit irigykedem, ami miatt ennyire lazán tudja kezelni a bátyját és az ő hóbortjait, ha ezt hóbortnak lehet egyáltalán nevezni. Nekem sosem ment, mindig is tartottam a következményektől. Lucasnak van ez az érdekes véleménye a férfi-nő kapcsolatról, ami mondhatni egészen régimódi, szóval én nem tehetem meg, hogy ilyen egyszerűen kezeljem. Örülök, hogy Pierre viszont ennyire könnyedén veszi ezt az akadályt. Ha én ezt csinálnám, ez a gyűrű valószínűleg nem virítana az ujjamon.
Próbálok kíváncsiskodni, mit tervezett estére, ha már így elárulta a Lucas előtt titkos tervét, de úgy tűnik, nem hajlandó beavatni.
- Hát, ami azt illeti – egy pillanatra gondolkodó arcot vágok, aztán szemeibe nézek. – Elég sok a programom, de megpróbállak besűríteni, ha gondolod – folytatom pimaszul, államat egyik kézfejemen támasztva. – Ha feltétlen ragaszkodsz hozzá...
Miután gyomrom ismét hangosan jelzi az evés idejét, tekintetemmel a konyha felé fordulok. Úgy nézek az ajtóra, mint egy vágyakozó gyerek. Jelenleg úgy is érzem magam. Nem kell sokáig sóvárognom, az olasz férfi két tányérral a kezén indul meg az asztalunk felé. Elénk teszi a méretes adagokat és kitölti az italt.
- Rouge? - kérdezem oldalra biccentett fejjel, miután a férfi magunkra hagy minket. - Nagyon olyan neve van a helynek, mint amitől tartanom kéne. Mintha bele akarnál vinni valami...rosszba - találgatok finoman puhatolózva, hátha legalább a hely jellegét elárulja. Próbálom komoly tekintettel leplezni kíváncsiságomat, de a hangomból talán hallja, hogy az izgatottság beszél belőlem.
Tudja, hogy nem kéne ilyet ennie, ha nagyon foglalkozna az egészségével, de jól láthatóan nem igazán érdekli az állapota. Rosszalló pillantást vetek rá, ehhez pedig jó lesz hozzá szoknia, amíg itt vagyok. Csak most érkeztem ugyan, ezért nem kezdek bele a hegyi beszédbe, de ha ő nem figyel oda az étrendjére, akkor a jövőben ez a nemes feladat rám fog hárulni. Ezzel kapcsolatos terveimet egyelőre nem kötöm az orrára, nehogy egyből ellenkezzen.
Hozzá hasonlóan megemelem a poharat, miután tölt némi bort, majd az övéhez koccintom.
- És arra, hogy remélhetőleg nem megyek az idegeidre – teszem hozzá kuncogva. Félig meddig ugyan egy család vagyunk már, de még nem ismer annyira, mint ezek után fog. Az is lehet, hogy összeférhetetlen ellentétek alakulnak ki kettőnk között majd, az is lehet, hogy pár hét vagy hónap után a pokolra fog kívánni, esetleg ő rak fel az első hazafelé tartó gépre. Nem kizárt, de bízom benne, hogy nem így lesz. Mielőtt kortyolnék, csak beleszagolok a pohárba, ahogyan apám tanította évekkel ezelőtt. Emlékszem még, nagyjából tíz éves lehettem, amikor kitalálta, hogy neki az új hobbija a borászat lesz. Azt mindig is tudtam róla, hogy oda meg vissza van a borokért, szeret kóstolókra járni és kritikát alkotni róluk, ráadásul egészen sokat tudott erről a világról azt megelőzően is, hogy önmaga is beállt volna a szőlőtermesztők sorába. Amióta az eszemet tudom, azóta álmodozott egy pincészetről, ahol a minőség semmiképp nem megy a mennyiség rovására, és ahol mindenki talál magának tetszőt. Aztán egyik nap úgy állított haza, hogy végre szeretne valami olyannal is foglalkozni, ami kikapcsolja, ahol levetheti az öltönyt és feltűrheti az inge ujját. Anyám természetesen támogatta ebben, hiszen semmi akadálya nem volt apám fantáziájának kibontakozására; sem anyagi, sem bármi egyéb. A bordeaux-i borvidék méltán híres a jó borokról, jó pénzért meg ugye minden eladó, szóval apám itt tett szert egy nem túl nagy, de a vágyait teljes mértékben kielégítő területre. Közvetlen a szőlő mellett felhúzatott egy faházat; természetesen ennek it hatalmasnak kellett lennie, hiába lett volna elég egy egészen emberi méretű. A berendezését már anyámra bízta, ő az ilyenekhez mindig jobban értett. Apám itt tényleg sosem viselt öltönyt, hanem inkább kockás inget, aminek az ujját mindig feltűrte. Az elegáns nadrágot farmerra cserélte, a fekete alkalmi cipőjét valami kényelmesebbre. Sokkal többet láttam mosolyogni, mint otthon. Anya is képes volt elszakadni a munkájától, bár eleinte nehéz szívvel tette. Én pedig szerettem oda járni, mert ott kicsit mindig visszakaptam a szüleimet. Nem egy gondterhelt politikus jött be az ajtón, nem a vázlatokba, szabásmintákba és anyagokba belemerült divattervezőt néztem, aki megállás nélkül pörög, hanem a szüleimet, akik néha képesek átlag ember módjára viselkedni. Ezt pedig nagyon szerettem. A vidék csöndes volt, nyugodt, hatalmas sétákra alkalmas. A naplemente Bordeaux-ban varázslatos, mindig megbabonázott. Volt, hogy együtt néztük a tornácon ülve. Igazán itt éreztem azt, hogy egy család vagyunk. Emlékszem az első alkalomra, amikor apám bort kóstoltatott velem. Anyám felháborodott arca még a mai napig előttem van. De hát még kiskorú! Aztán persze csak belekortyoltam, amíg ők egyezkedtek. Tizennégy lehettem, és az első korty után elkezdtem fulladni, ez buktatott le. Anyám azonnal kivette a kezemből a poharat, megitatott velem vagy egy liter vizet, meg valamit belém tömött. Mintha detox szintre ittam volna magam... Mindig is ilyen volt: túl aggodalmaskodó, túl féltő. Másnap anyának váratlanul haza kellett utaznia az egyik új kollekciója miatt, apámmal pedig kettesben maradtunk, így pedig már semmi akadálya nem volt egy kis kóstolónak. Pont úgy csináltam mindent, ahogyan ő is; először körkörös mozdulatokat tettem magam előtt az öblös pohárral, aztán beleszagoltam. Apám mindig különböző jelzőkkel látta el a számomra ugyanolyan szagú italokat, amiért csodáltam. Évek múlva nekem még mindig ugyanolyanok. Csakis a jelzőáradat után lehetett kortyolni; de nem nagyot, mindössze akkorát, hogy az ízét érezzük. Nem mondtam ki, de szerintem látta rajtam, hogy nem ízlik. Megint köhögni kezdtem, félre is nyeltem. Apám először nem volt elájulva a reakciómtól, utána pedig szabályosan kinevetett, aztán nem csak a saját adagját, de még az enyémet is megitta. Évekkel később, még mindig követem ezt a rutint, nem mintha nagyon értenék hozzá, de nem tizennégy éves fejjel már legalább nem fulladok meg, amint egy kis alkoholt iszom. Belekortyolok a pohárba, a bor pedig egészen kellemes ízű. Nem tudom mindenféle jelzőkkel ellátni ugyan, de az arcomon elterülő mosoly elárulhatja, hogy ízlik.
- Nem rossz, nem rossz – bólintok elismerően végül. A kis ízelítő után aztán végre rávetem magam a hatalmas adag tésztára, a gyomrom pedig azonnal meghálálja. Az első pár falat után szólalok csak meg, addig némán tömöm magamba az ízletes spagettit. – Mmmmm... Ez viszont határozottan isteni – olvadozok két falat között. – Ez a hely az új kedvencem.


megjegyzés • szószám • credit



--- and suddenly
i was there, caught up in a dream, running after a new reality.

mind álarcot viselünk
Marion Arceneaux
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 005f9b5d99f210f416695e4abd06902dfc7a73a0
l'arrivée - Marion & Pierre A9ff083ca685658b9ca6c677ebc7432592add7c4
★ kor ★ :
32
★ családi állapot ★ :
l'arrivée - Marion & Pierre Tumblr_pgg8hgE7vT1rk9elqo6_r1_400
• Dreamin' all day and dreamin' all night
I could do this the rest of my life
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 8eeba89438d2c614d677d13d2729a31220d9ba44
★ idézet ★ :
I'm in a foreign state
My thoughts they slip away
My words are leaving me
They caught an aeroplane
★ foglalkozás ★ :
• sebész rezidens
★ play by ★ :
• elizabeth lail
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 7551efec4a96af29b4ff06b55666dbdf5de1dcb0
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptyPént. Okt. 25 2019, 15:01


Marion § Pierre


Tudom, hogy jót akar nekem, amikor a tészta miatt valamiféle apró figyelmeztetést kapok tőle. De egyszerűen képtelen vagyok a szabályok szerint élni, még akkor is, ha az életem a tét. Ami nevetséges, mert gyakorta teszem ki magam életveszélynek. Egy ideje magam szoktam kiutazni Dél-Afrikába, ha elakad valahol egy szállítmány. Nem ritka, hogy ilyenkor némi fegyveres összetűzésbe is keveredünk egyik vagy másik helyi gerillacsapattal akik csak ebből értenek. Pénzt nem érdemes ajánlani nekik, mert lenyúlják és ugyanúgy megtámadnak. Észnél kell lenni, és rohadtul tudni kell kiben bízzon az ember. Sokan röhögnek azon, hogy a teve arrafelé fizetőeszköz. Nőt és drogot éppúgy lehet venni érte, mint bármi mást. Egy dolgot nem lehet: védelmet. Azt mindenkinek magának kell megoldania. A szállítmányok épsége mindennél fontosabb, és ha nem volt elég ember, vagy kiesett valaki, akkor magam utaztam le. Nem mondom, hogy a nagyapám repesett az örömtől, a szüleim és a bátyám azt sem tudták hol járok. Őket sosem avattam be ebbe az üzletbe. Ők azt hitték minden legálisan zajlik, én pedig elsősorban luxus járgányokkal kereskedem. Bár apám tudta miről szól a családi biznisz de sosem érdekelte igazán. Mondtam már azt hiszem, hogy elég gyenge jellem.Csak a nők fölött képes uralkodni.Szóval ha nem éppen a túl magas vércukorszintbe fogok beledögleni, akkor lehet valahol Afrikában lőnek majd le. De nem igazán gondoltam még ebbe bele. Az életet élem, minden nappal annyit amennyit csak ki tudok hozni belőle. Maximálisan hedonista vagyok, a szó legszorosabb és legmélyebb értelmében. Az éjszakákat nem sűrűn töltöm otthon, még egy kurva kábeltévém sincs.Nem is lenne rá idő.Én abban hiszek amit látok, megfogok, megeszek, megiszok, vagy megölelek….mint ezt a lányt, akit szívesen a karjaimba zártam volna már a reptéren. Pimaszkodik. Az állát a tenyerébe teszi, és a szavaimat kiforgatva kérdez vissza, én meg csak csóválom a fejem.
-De nem ám! Munka miatt jöttél ide, meg azért, hogy világot láss. Hát elbitorolnád az örömet, amit az okoz, hogy én vezethetlek be az itteni társasági életbe?- kérdezek vissza, miközben a szabad kezemet a szívemre teszem nyitott tenyérrel. Csak azért ez az egész hülye színjáték, mert látva a mosolyát, azt a kis huncutot, azt az apró bájgödröt, ami megjelenik az arcán legszívesebben átnyúlnék az asztal felett és megsimogatnám. Nyugalomra intem magam, éppen ezért valami pótcselekvés kell a kezemnek, marad ez a hülyeség.Színjáték. Abban legalább hihető vagyok. Félig.
- És dobd ki a határidő naplódat! Majd kapsz egy újat ahol minden nap azzal kezdődik, hogy Pierre. És azzal is ér véget. És igen, feltétlen ragaszkodom hozzád.- az utolsó szó talán elszólás, vagy nagyon is tudatos, nem tudom. De tény, hogy tudnék hozzá ragaszkodni. Ma és holnap és holnapután is. A legtöbb nő azzal kezdi az ismerkedést, hogy a külsőségeket kutatja, aztán azt, hogy mi az a tulajdonságod, amit dobj ki a kukába, hogy neki megfelelj. Faszi vagyok, nem egy kurva kellék, ami a kis pohárméretű kutya meg a csinicuccok mellé szükséges.Ha együtt vagyok egy csajjal szeretem én hordani a nadrágot, és úgy viselkedni, hogy mellettem királynőnek érezze magát ne rabszolgának. Azt hiszem ezzel le is írtam a különbséget a bátyám és közöttem. A hülye azt hiszi, hogy ha egy nő mindent megkap anyagiakban akkor azzal minden el van rendezve. Ja van ilyen, kurvának hívják, de én arra nem költök egy centet sem. Marion többet érdemel. Azt, hogy ne csak a szép aranykalitkából pislogjon ki a gyönyörű szemeivel, ne azt lássa, hogy az anyja elcipeli mindenféle divatbemutatóra, kocsiból nézze a várost, vagy az apja politikai kampányán tapsoljon. Nem mondom, hogy unalmas az élete, csak azt, hogy nem teljes. Hiányzik belőle a Larbaud fűszer. A finomabbik, amit én tudok csak megadni neki. Lucas a felét sem.
Mosolyra késztet ahogyan kiejti a Rouge nevét. Van benne valami izgató és egyben kislányos. Pontosan az a kettősség ami megfogott benne az első másodpercben. A hamu alatt szunnyadó tűz, amit fel akarok éleszteni és gyönyörködni akarok benne.
- Ééééén? A rosszba? Hát úgy nézek ki?- vonom fel a szemöldököm, majd egy apró nevetéssel vakarom meg a tarkómat.
- A Rouge egy roppant előkelő hely, ahova a new york-i elit fiatalság jár.- na hát nem is járok messze az igazságtól, és ha azt vesszük ez a része még igaz is. A másik részét meg majd úgyis meglátja. Őszintén szólva eléggé izgatja a fantáziámat, hogy milyen reakciót váltok majd ki belőle a hellyel. Mert elsőre valóban teljesen átlagos szórakozóhely. És ha a la Famiglia-ba Lucas nem tenné be soha a lábát, hát a Rouge az aminek még a bejáratát is messziről kerülné.
Az erős neon színek, a bentről kiáramló dübörgő, agyszaggató zene minden bizonnyal azt az érzést keltené benne, hogy ez a fertő maga. Félig ez is igaz, mert rengeteg üzletet kötök itt, de ma biztosan mással leszek elfoglalva semmint az üzletről tárgyaljak bárkivel. Ma ezt a szépséget akarom valóban belevinni egy kicsit a rosszba….vagy hát ez tulajdonképpen nézőpont kérdése. Az én világom ebből áll, ebben élek, amely egy részben bizonyosan rossz egy részben meg minden bizonnyal szükséges. Nem választottam meg hova szülessek, de azt megválaszthatom hogyan éljek, és én így akarok.
A poharaink egymáshoz érnek, ahogyan koccintunk, és az első kortyoknál ha jól látom picit elfanyarodik. Nem úgy mint akinek nem ízlik a bor, meg aztán tisztában vagyok vele, hogy a Ginotto család rossz bort nem szolgál fel, nekem meg főleg nem. Ez is itt minimálisan húsz éves lehet.De nem kezdek ezt ecsetelni Marionnak. Inkább olyan arcot vág mintha nem sűrűn inna bort, ami egy francia esetében elég meglepő. No lám, valóban ennyire jókislány lenne? Aprót kortyolok a pohárból, és annak pereme felett figyelem milyen jóízűen eszik. Egy pár pillanat erejéig olyan szinten leköt, hogy az első falat után a következő ott marad a villámon és mosolyogva figyelem hogyan tűnnek el a falatok egymás utánba a pici ajkai között. Marion a meglepetések embere. Amilyen gyönyörű alakja van az ember ki nem nézné belőle, hogy ilyen étvággyal rendelkezik. De bevallom kevés kellemesebb és szebb látvány van mint egy jóízűen falatozó nő, aki nem asztali áldással és kalóriaszámolgatással kezdi a vacsorát.
- Igen, azt látom.- nevetem el magam amikor az utolsó falatokat rágcsálva megjegyzi, hogy mennyire ízlik neki a la Famiglia bazsalikomos- paradicsomos tésztája. Tény, hogy New Yorkban olasz ételből ennél finomabbat nem sűrűn eszik. És mielőtt még szabadkozni kezdene az étvágya miatt gyorsan hozzá is teszem.
- Nehogy nekem most aztán letedd a villát! Egyszerűen élmény nézni ahogy eszel. Látod, a sajátomról is megfeledkeztem.- emelem meg még mindig nevetve a villámat, amin az a falat árválkodik, amit másodikként szúrtam rá. Marion szinte már a felét bepuszilta annak amit kihoztak nekünk, én meg még alig nyúltam hozzá az enyémhez.
- Kedvenc hely? Hm...akkor azt hiszem párszor el kell még hozzalak majd ide.Én is gyakorta megfordulok itt az üzlet miatt. Ha esetleg rám kell várnod, akkor addig mindig rendelünk neked a Mamma tésztájából. Amúgy nem viccelődtem azzal, amikor Guiseppe-nek azt mondtam, hogy éppen Firenzében gyúrják...ugyanis a tészta valóban eredeti olasz házi tészta. - kacsintottam derűsen az asztal felett a lányra és magam is eltűntettem végre azt a falatot a számban.
-Hm….na ezért ezért érdemes bűnbe esni. Hogy lehetne ennek ellenállni, most mondd meg? Könyörgöm doktornő ne tiltson el a Mamma firenzei tésztájától!- a falat megrágása után, és annak csócsálása közepette vetettem be újra a színjátékot. Közben töltöttem még bort a poharakba, hogy a tésztát le lehesse vele öblíteni.
- Ha esetleg mást innál szólj nyugodtan! Bár alkoholosat nem kapsz majd csak a Rouge-ban. Ott feltétlen meg kell kóstolnod Cruise koktélját. A név nem véletlen. A tag odáig van a filmért. Mármint azért a retro Coctail című filmért, amiben Tom Cruise dobálgatja a poharakat. Azt mondta ezért lett mixer. Mintha én azért foglalkoznék autókkal, mert Paul Walker olyan király módon hajtott a tokiói futamban.- húztam el a számat azért kellő vidámságot csempészve a hangomba. Miközben tovább vacsoráztunk és már a vége felé jártunk, valahogy kibukott belőlem egy kérdés, nem tudom miért….talán mert nem feltételeztem, hogy Lucas valaha is olyan helyre vitte volna Mariont ahol kipróbálhatott valami olyasmit amire én most készültem vele.
- Azzal tisztában vagyok amúgy, hogy tudsz táncolni….de a kizomba nevű táncot ismered?- a magasságom bár nem kedvez neki, de jó vagyok benne. Egy évig jártam tánctanárhoz mire megtanultam egy dél-amerikai szépség miatt….hogy mikre rá nem tudnak venni néha a nők, de sokszor haszna is akad. Szóval érdekelt….mert ma este ezt is ki akarom próbálni. És ha már voltam olyan pofátlan, hogy a helyről nem sokat mondtam neki, azért a programok egyikéről valami kis információmorzsát hintettem.Nem vagyok én kegyetlen. Vele meg főleg nem.



X   • X • credit
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptyVas. Okt. 27 2019, 00:30


Pierre & Marion

Pierre annyira más, mint a bátyja. Mintha Lucas totális ellentétével találnám szemben magam. Lucas az örök jófiú, a jól fésült, folyton elegáns, hivalkodó órát viselő, feltűnően drága ruhákat hordó, Pierre viszont... annyira más világ. A viselkedése is teljesen más. Valahogy azt érzem, itt inkább önmagam tudok lenni – legalábbis ez az itt töltött rövid idő ezt támasztja alá. Viszont abban is más, hogy fittyet hány arra, mi lenne jó neki. Lucas szinte betegesen odafigyelne arra, mit eszik, mit iszik és mennyit – ami a ló másik oldala, de még mindig jobb, mint a semmi – nem úgy, mint Pierre, aki látszólag egyáltalán nem foglalkozik az egészségével. Ez egy kicsit bosszant a foglalkozásomból adódóan, és úgy tűnik, én sem igazán tudok ebben az esetben hatást gyakorolni rá. Még nem. Most csak csöndben elengedem további megjegyzések nélkül, de jól az eszembe vésem, hogy erre jobban oda kell figyelnem. Még akkor is, ha eleinte nem lesz túl hálás miatta. Valószínűleg nyaggatásnak és szekálásnak fogja venni, egy idő után még az agyára is fogok menni szerintem a sok “szabállyal”, de idővel talán még hálás is lesz. Talán.
- Hmm... – egy pillanatra elgondolkodó arcot vágok, hogy húzzam egy kicsit az idegeit. – Nem – csóválom meg végül a fejemet. – A világért sem tennék ilyet – mosolyodom el a végén. Nem vallom be neki, de nekem is örömet okoz, hogy így alakult az ittlétem. Amennyire ellenkeztem eleinte, most annyira tölt el örömmel. Ez az öröm viszont keserédes, mert az ujjamon virító súlyos jelkép folyton emlékeztet rá, hogy záros határidőn belül valaki másnak fogok örök hűséget fogadni. Szeretem Lucast, nem arról van szó, de... Az a baj, hogy ott van az a fránya de. És az a fránya de Pierre-nek köszönhető. A lopott pillantásoknak a családi vacsorák alkalmával. Annak, hogy most itt vagyok, ráadásul az ő lakásában fogok lakni. Annak, hogy mellette már most egy egészen más világ tárult a szemeim elé, ami tetszik. De nem ő a vőlegényem, szóval ezeket a gondolatokat nagyon gyorsan ki kell vernem a fejemből.
Csak meglepetten pislogok, amikor arra kér, hogy dobjam el a határidőnaplómat.
- Tessék? - kérdezek vissza egy oktávval magasabb hangon, de ahogy folytatja, úgy tisztul ki a kép. Illetve nem, nem tisztul ki. Sőt, egészen zavaros. Minden nap vele kezdődik és vele ér véget? Lényegében ez fog történni, ha egy fedél alatt fogunk élni, de az az érzésem, ő másra célozhat. Mondhatjuk női megérzésnek, ami általában nem szokott cserben hagyni. Ragaszkodik hozzám. Jól hallottam? Ezt tényleg kimondta? Vagy csak nyelvbotlás volt? Hirtelen nem tudok mit mondani, viszont érzem, ahogy emelkedő vérnyomásomnak hála az arcom elvörösödik. Elkapom a tekintetemet, az ölemben tartott, éppen idegességemben tördelt kezeimet nézem. És megint ott a gyűrű, ami szinte minden ilyen pillanatból fájdalmasan visszaránt a valóságba; bókok, kósza gondolatok és vágyak, lopott pillantások ide vagy oda, hamarosan hozzámegyek Lucashoz. Apám az oltár elé fog vezetni, nekem pedig ki kell mondanom - ha nehéz szívvel is - a boldogító igent. Boldogító? Részben. Semmiben sem szenvedek hiányt Lucas mellett, okom panaszra nincsen. Figyelmes, alapjában véve kedves és udvarias, tisztában van az illem legfontosabb szabályaival, intelligens, művelt, mindig naprakész az aktualitásokból, tudja, hogy kell lekenyerezni az embereket. Ő volt az első, aki nem a nagyhatalmú politikus és a híres divattervező lányát - na meg a pénzt - látta meg bennem, hanem önmagam miatt akart megismerni. Talán pont ez fogott meg benne. Eleinte folyamatosan a kedvemben járt, elhalmozott bókokkal, kedves szavakkal, virágokkal. Sokszor eljártunk kettesben valahova, mint a normális párok. Aztán ezek az apró dolgok kezdtek elmaradni, megritkulni, majd teljesen megszűntek. Nem arról van szó, alkalmanként ajándékokkal nem fukarkodik, de... Nem ugyanolyan, mint régebben. Viszont kihátrálni már késő a kapcsolatból, úgyhogy bele kell törődnöm ebbe. Ahogyan abba is, hogy számunkra valószínűleg továbbra is csak lopott pillantások maradnak.
Nagyon titokzatos az esti terveit illetően, ami meg sem közelíti azt, amit Lucasnak mondott a telefonban. Nem fogunk aludni... A hely nevét, ahova menni készül ugyan elárulja, de ezzel nem leszek sokkal okosabb. Feltehetően ezért is mondta el végül. Tisztában van vele, hogy nem ismerem az itteni helyeket, ezért ennyi miatt még nem vesztette el a meglepetés erejét. Már maga a név elég beszédes, de az az érzésem, hogy nem egy csendes kis klubba akar menni, ahol a legnagyobb veszélyt az jelenti az emberre, ha a szénsavas ásványvíz véletlen felszökik az orrába. Nem, egészen biztos nem ilyen helyre megyünk, a véleményemnek pedig hangot is adok.
- Igen, pont úgy - vágom rá színlelt komolysággal. - Ezt még a kockás inggel sem tudod leplezni - jegyzem meg immár mosolyogva az ingére mutatva. Semmi kivetnivalóm nincs a plaid ellen, bár kevés embernek áll jól. De még így is kinézem belőle, hogy valami olyanba akar belerángatni, amit magamtól nem csinálnék. Vagy Lucasszal nem csinálnék. De még csak eszembe sem jutna. Szinte izgat a kíváncsiság az esti program miatt, de aztán megint elárul egy apró részletet.
- Óóó - bólintok elismerően. - Akkor viszont egy zuhany nem árthat előtte. - Utoljára az út előtt volt alkalmam fürödni és már nagyon igénylem, hogy lemoshassam magamról, ami idáig rám ragadt. Na meg ha valóban annyira elit a hely, ahogy Pierre állítja, akkor valami normális ruhát sem ártana felvenni az egyszerű, de a repülőút kényelmét nagyban fokozó farmer és pulóver helyett.
A koccintás után úgy vetem rá magam az elém kirakott ételre, mint talán még soha. Ahogy eddig nem igazán engedhettem meg magamnak, mivel mind apám, mint anyám nagyon ragaszkodnak az illem és az etikett bizonyos pontjaihoz. Az asztali etikett pedig mindkettőnek különös heppje. Még jó, hogy most nem látnak, különben valószínűleg letagadnának, én viszont kihasználom az eddig nem mindennapi lehetőséget. Egy pillanatra azonban abbahagyom a falatozást, amikor Pierre nevetgélve jegyzi meg, hogy látszik, mennyire ízlik a tészta. Mindössze nyelek egy nagyot, de lefagyva nézek rá az asztal fölött. Gondolom nem erre számított. Futólag vetek egy pillantást az ő tányérjára; tényleg alig fogyott még, ha fogyott egyáltalán valamennyi, míg én ütemesen pusztítom az előttem lévő adagot. Különösebb megjegyzés nélkül folytatom a falatozást valamivel lassabban, nem pedig úgy, mint akit hetek óta éheztetnek.
- Ez ellen nincs kifogásom – csóválom meg a fejem, amikor felhozza, hogy még többször el kell hoznia ide a jövőben. Ez egy olyan felajánlás, amit bolond lennék visszautasítani. – Akkor azért ilyen finom – elmélkedem a tésztáról, aminek az eredete igen sok mindent megmagyaráz. Sejtettem, hogy nem a sarki boltban kapható tésztát főzik ki egy fazékban.
- Érdemes, de az egészségedre is érdemes néha odafigyelni – jegyzem meg jelentőségteljes pillantást vetve rá. – És ne próbálkozz a színjátékkal, nem hat meg – folytatom komolyan, de nem bírom ki sokáig mosolygás nélkül.
- Elhiheted, hogy én sem a George Clooney Vészhelyzetben nyújtott alakítása miatt választottam ezt a pályát. Igazából nekem az a sorozat annyira kimaradt, hogy nem is tudtam, hogy Clooney benne van. Pár éve anyám hívta fel rá a figyelmemet, mert szerinte ez “alapműveltség” – magyarázom kezeimmel macskakörmöket rajzolva a levegőbe. Anyám annyira oda meg vissza van azért a fickóért, szerintem az összes filmjét látta, mindent tud róla, amiről egy normális embernek egyébként fogalma sincs. Nem értek vele egyet. A “Clooney összes” nem alapműveltség.
Már a vacsora vége felé járunk, amikor Pierre egy érdekes kérdést tesz fel. Érdeklődve nézek rá, mielőtt válaszolnék, hátha kapok némi magyarázatot, de be kell érnem a kérdéssel.
- Láttam már, ahogy mások táncolják, de én még sosem próbáltam – árulom el a kész tényeket. – Miért kérdezed? – puhatolózom egy kicsit, bár van egy olyan tippem, hogy ennek is az esti programunkhoz van közve. – Azt ne mondd, hogy tudsz táncolni... – Nem nézném ezt ki belőle, pláne egy ilyen táncot. Mielőtt még válaszolni lenne lehetősége, tovább bombázom. – Mi vette rá erre? Mármint... Téged mi tudott erre rávenni? – Nem nézném annak a táncos típusnak. – Várj... Valami nő van a dologban? – kérdezem felvont szemöldökkel. Egyrészt valóban így gondolom, másrészt pedig így hátha elárul egy kis részletet a magánéletéről is, mivel arról nem tudok sokat.

megjegyzés • szószám • credit



--- and suddenly
i was there, caught up in a dream, running after a new reality.

mind álarcot viselünk
Marion Arceneaux
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 005f9b5d99f210f416695e4abd06902dfc7a73a0
l'arrivée - Marion & Pierre A9ff083ca685658b9ca6c677ebc7432592add7c4
★ kor ★ :
32
★ családi állapot ★ :
l'arrivée - Marion & Pierre Tumblr_pgg8hgE7vT1rk9elqo6_r1_400
• Dreamin' all day and dreamin' all night
I could do this the rest of my life
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 8eeba89438d2c614d677d13d2729a31220d9ba44
★ idézet ★ :
I'm in a foreign state
My thoughts they slip away
My words are leaving me
They caught an aeroplane
★ foglalkozás ★ :
• sebész rezidens
★ play by ★ :
• elizabeth lail
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 7551efec4a96af29b4ff06b55666dbdf5de1dcb0
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptyKedd Okt. 29 2019, 22:10


Marion § Pierre


Sosem voltam félénk ha arról volt szó, hogy egy nőt behálózzak. Nem válogattam sem az eszközökben, se semmiben, hogy végül célhoz érjek. Nálam nem volt opció a visszautasítás, vagy az, hogy nemleges választ kapok. Tudtam, hogy aki elsőre nemet mond, az a sokadik próbálkozásnál meg fogja gondolni magát. Egyetlen dologra nem voltam hajlandó: túl sok pénzt áldozni arra akit meg akartam szerezni. Ha erre lett volna szükségem, akkor arra kurvát bérelek ki akár egy éjszakára is, és annak még udvarolni sem kell. Mindig a különleges és finom nőket szerettem, akikben volt minimális tartás, de mégis le tudták vetkőzni a ruháikkal együtt, ha kellő forrósággal suttogtam bele a nyakuk bőrébe mi mindent csinálnék velük. Persze futottam én is vakvágányra nem egy alkalommal, és ilyenkor egyszerűen tovább álltam. A visszautasítást nehezen viseltem, de nem született még meg az a nő aki miatt hajlandó lettem volna teperni. Illetve hazudok, mert megszületett. Itt ül velem szemben, az ujján egy vakító kék gyémánttal, amit a bátyám húzott rá, és ami engem úgy tart távol mint vámpírt a fokhagyma. Egy ideig még biztosan.Mert tény, hogy könnyű valakinek ellenállni, akitől egy óceán meg sokezer kilométer választ el, mint olyannak aki itt ül adott esetben velem szemben, és pimaszkodik ma már sokadszorra. Fel nem róvom, mert jól áll neki, és ahogyan nevet, vagy ahogyan mosolyog, van egy olyan érzésem, hogy most végre felszabadult lehet.
Tehetném persze azt, amit Lucasnak ígértem, vagy amit normál esetben elvárnak tőlem nem csupán a saját szüleim, de Marion szülei is. De őszintén szólva mikor érdekelt engem utoljára a normál eset, vagy éppen a rohadtul leszart etikett? Már gyerekkoromban rosszul voltam a fényesre suvickolt cipőktől, a szmokingtól, anyám pomádémániájától amit a hajunkra kent és amit a bátyám láthatóan minden alkalommal nagyon élvezett. Engem néha úgy kellett elrejteni az ilyen partikon, nehogy megsértsem valamelyik nagyhatalmú vendéget….később meg azért, nehogy rámozduljak valamelyik feleségére. Jól nevelet és udvarias gyerek voltam alapvetően, de a képmutatást, a rongyrázást soha nem tűrtem. Nagyapám mellett persze én is csiszolódtam, ma már sok mindent másképp csinálok, ahogyan a munka vagy a pénz is átértékelődött a szememben. Meg a család is, de ezt nagyapa miatt ismételten nem hangoztatom. Az igazság az, hogy a miénket már csak a pénz és az otthoni pompa tartja össze. Anyám soha nem kérdezi honnan jönnek a bankók, amíg van elég. Szent meggyőződése, hogy tisztességes úton érkezik. Apám mélyen hallgat, ahogyan a bátyám is. Egyikük sem akarta soha bemocskolni a kezét. Szerették ha minden el van intézve, de lehetőleg úgy, hogy ők tiszták maradjanak. Hogy valaha fogtam e emberre fegyvert? Persze. Hogy meghúztam e a ravaszt? Na ez maradjon az én magánügyem. Marion derültsége amúgy is mindent feledtet velem most. Szinte el is felejtettem milyen amikor egy nő igazán jóízűen eszik. A legtöbb vagy úgy tesz mintha soha nem lenne szüksége ételre, vagy olyasmit halmoz a tányérjára amiről nem tudom eldönteni, hogy a kertet kaszálta le hozzá, vagy ezt már úgy egyszer megették és újra ott kötött ki.
A kockás ingem említésére gyorsan végignézek magamon, majd megvonom a vállam.
-Nem leplezek én semmit a kockás ingemmel, hacsak nem a heti három konditermet. Vagy kigomboljam, látni akarod mit is leplezek ezzel?- mozgattam meg az ing felső gombját, és úgy tettem mintha ki akarnám gombolni, a szemöldököm le fel járt. Arra gyorsan rájöttem, hogy ezt a lányt nem egyszerű zavarba hozni, legalábbis remekül leplezi, ugyanakkor az idő, amit itt töltöttünk lassan feljogosított egy minimális flörtre. Majd leállít ha sok vagyok.
-Természetesen. Egy frissítő zuhany rendel. Tele a fürdőm mindenféle csecsebecsével. Ezt is vásároltam párat. Ebben kivételesen nem Verne segített, hanem egy kedves és mindenben segítőkész asszisztensnő. A fél drogériát felvásároltam, nem tudom mit szeretsz pontosan. Biztos van sajátod is, de azt szerettem volna, hogy legyen minden amit csak szeretnél. Van ilyen….ilyen kis szar is….hogy hívják...amit beledobnak a vízbe és felolvad….fürdőgolyó.- magyaráztam még a kezemmel is hadonásztam, mert elsőre nem ugrott be maga a szó. Az aszisztensem valóban segítőkész. És nő. Természetesen. Nem, nem fektettem meg. Nem azért mert nem akartam, vagy nem indította volna be a mocskos fantáziámat minden alkalommal, hanem egyszerűen azért, mert pokoli jó volt a memóriája, a nemkívánatos alakokat gyönyörű választékossággal és udvariasan tudta elküldeni melegebb éghajlatra, szemrebbenés nélkül letagadott a telefonban ha erre volt szükség és mindenről tudta hol lehet venni, vagy mire jó. Mármint amire egy nőnek szüksége lehet. A virágokat illetően is pompás ízlése volt. Alkalomhoz illő ízlése. Kár lett volna egy ilyen remek munkaerőt csak azért elveszíteni, mert nem tudom megregulázni a farkamat. Meg tudom. Csak nem könnyű.
Csicsereg, csacsog itt velem szemben, én meg csak figyelem, és néha felnevetek, főleg amikor lebukok előtte a kis színjátékommal. Hát igen, túl átlátszó vagyok, de csak előtte, és csak azért mert az ő társaságában olyan magától értetődő így viselkedni.Ilyen fesztelenül egyszerűen, bár nem tagadom, hogy megbolondít a gondolat, hogy ez itt maga az igazi színjáték. Mert már a reptéren legszívesebben hátradöntöttem volna, hogy egy orbitálisan nagy fullasztó csókkal üdvözöljem, és itt is folyton az jár a fejemben, hogy szeretném megízlelni azokat a fecsegő, meggypiros apró ajkakat. Rendre intem a gondolataim, és persze emlékeztetem magam arra, hogy eljön majd az én időm. Ha lassan is de el.
-Clooney egy pojáca. Orvosnak hiteltelen, színésznek csapnivaló.- jegyzem meg egyszerűen és szemforgatva. Majd elkezdem utánozni a jellegzetes Clooney féle fejmozgást.
-Most őszintén...ez a bólogatójancsi viselkedés Segalnak még jól állt. Clooney olyan mint egy alzheimeres orángután. - azt már nem is teszem hozzá, hogy elsősorban a klimaxos anyukák és a férfit csak fényképről látott aggszüzek vannak oda érte annyira. És ezt nem az irigység mondatja velem. Mire lennék irigy?
Nem tudom, hogy Marion hatása, vagy csak egyszerűen nem vagyok annyira éhes, de a fele tészta a tányéromon marad, az evőszközöket megfelelően elhelyezve befejezettnek tekintem az étkezést. A bort kortyolgatom még, amikor eszembe jut a tánc. Persze kérdezhettem volna valami mást is...mondjuk olyat ahol nem kell feltétlenül magamhoz vonnom szorosan, de az igazság az, hogy nagyon is ezt szeretném. Pirulni akarom látni, kiváltani belőle valamit, hogy tudjam, egyáltalán labdába rúghatok a balfasz bátyám mellett, vagy Marion hűsége kikezdhetetlen? Van egy olyan érzésem, hogy nem az, ahogyan azt is érzem, hogy ha így is van, nem fogja egyszerűen beadni a derekát. Nem is várom tőle. Én csak jelzést akarok. Megteszi egy apró is. Ha hozzáérek, ha magamhoz vonom tánc közben akkor úgyis tudni fogom.
Nem válaszol rögtön, egy darabig csak figyel engem, valószínű nem érti a kérdés okát. Jogos. De ennek ecsetelésébe most tényleg nem fogok belemenni.
-Te nem nézed ki belőlem, hogy tudok táncolni?- szalad égig a szemöldököm a csodálkozástól a hangom valamiféle vékonyabb árnyalatot kap, mintha ugyan megsértett volna, pedig nem. Tény, hogy az én magasságomhoz nem nagyon illenek a táncok. Mint egy túlméretes marionett bábu, akinek elszakadtak a cérnái és irányíthatatlan. Gondolják sokan. Aztán persze jön a kérdés, hogy mi tudott engem arra rávenni, hogy táncoljak. Csak szélesen vigyorgom, amikor jön a további kérdés és tapogatózás, hogy talán egy nő volt.
- Cherchez la femme. Én ártatlan vagyok.- tárom szét a két kezem magam mellett, fejem bocsánatkérően billen oldalra a vállamra. Na ja.
-Szóval nem nézed ki belőlem, hogy tudok táncolni….na várj csak!- tolom ki magam alól a széket, és a pult felé indulok, a mutatóujjam figyelmeztetően az égre bök, mintha azt üzenném, várj csak egy percet, mindjárt bebizonyítom. A pult felé indultam, ahol Guiseppe a laptopot tartotta. Nem volt közöttünk probléma, hogy a étteremben szabadon jártam-keltem. Nagyjából három percet időztem ott amíg egy zenemegosztót megnyitottam és megkerestem rajta egy egész korrekt kis mixet , amire kizombát lehetett táncolni. Elindítottam. Pár lépéssel visszasasszéztam Marionhoz és a kezem nyújtottam felé. A zene taktusai közepette vártam, hogy elfogadja a felkérésem.



X   • X • credit
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptySzer. Okt. 30 2019, 15:14


Pierre & Marion

Azt hittem, nehezebb lesz elszakadni az otthoni dolgoktól. A repülőre felülve az izgatottság mellett azért ott tombolt bennem némi honvágy is, hiszen olyan embereket hagytam magam mögött, akiktől eddig sosem voltam távol hosszabb időre, ráadásul már nem csak a szüleimtől kellett búcsúznom, hanem a vőlegényemtől is. A honvágy viszont fokozatosan szorul háttérbe, mert már most jól érzem magam itt. Furcsa, itt minden más, az emberek is másnak tűnnek. Minden sokkal nagyobb, minden annyira “amerikai”. Ráadásul olyan nyelven beszélnek körülöttem, ami nekem nem az anyanyelvem. Eddig ahhoz voltam hozzászokva, hogy ha hallom az utcán beszélgetni az embereket, minden egyes szót ki tudok venni, itt viszont nehezen kapom el a foszlányokat, csak arra tudok igazán odafigyelni, amit én mondok, vagy amit nekem mondanak. Idő kérdése és bizonyára megszokom, hogy nem az anyanyelvemet kell használnom elsődlegesen.
Az esti programunk egyelőre rejtély előttem, még a hely neve sem árul el sokat; viszont hangzás alapján nem olyannak tűnik, ahova az emberek az erkölcsük felturbózására mennek - sokkal inkább az ellenkezőjét sejtem. Véleményemet ki is fejtem, ezen pedig a kockás ing sem változtat, amit jelenleg visel. A következő falat a torkomon akad, amikor prezentálni akarja, mit is rejt az a bizonyos ing. A félrenyelést követő köhögés közepette nem kerüli el a figyelmemet a keze, amivel a felső gombját piszkálja, mintha ki akarná gombolni. Hevesen csóválni kezdem a fejem, ami a köhécselés miatt egyre vörösebb - legalább leplezi a zavarom miatti pirulást. A pohárért nyúlok, hogy leöblítsem a torkomat, két korty után meg végre meg is tudok már szólalni.
- Nem kell, elhiszem - biztosítom róla a pohár fölött felé pillantva. Ismét kortyolok egyet, majd sóhajtva teszem le az italt. Egy kis szünet után folytatom az evést. Igazából… egyrészt valóban elhiszem, hogy heti háromszor lejár edzeni, másrészt viszont felcsigázta a fantáziámat most ezzel. Még csak eszembe sem szabadna jutnia ennek, de szívesen szemügyre venném, mit takar az ing. Részletesen… minden porcikáját…
Bolond vagy, Marion, nagyon bolond!
A vállamon ücsörgő angyalka jobb belátásra bírja fantáziámat, a nem illő gondolataimat pedig gyorsan elkergeti, mielőtt még tovább járna az eszem olyan dolgokon, amiken nem kéne.
- Elkényeztetsz… - jegyzem meg mosolyogva, miután felsorolja, mi mindent vásárolt, hogy nekem kényelmesebb legyen az ittlétem. - Biztos szokatlan lehet ennyi női holmit látni a saját fürdődben. - Amennyire tudom, nincsen jelenleg kapcsolata, de talán a válaszból ez is ki fog derülni.
- Az - értek vele egyet sűrűn bólogatva Clooneyt illetően. - Bár én őt sem kedvelem igazából - vallom be a másik színész iránti szimpátiám hiányát. - Ő olyan… - néhány pillanatig elgondolkodva keresem a megfelelő szót rá. - Olyan otromba, vagy nem is tudom… - fintorodom el a végén. - Viszont még sosem hallottam senkit Clooneyt alzheimeres orángutánnak hívni - kacagok fel halkan. - Nem értem, mit esznek rajta annyian - sóhajtok értetlenül. Annyian vannak oda azért a fickóért, de valószínűleg velem van a baj, ha engem nem vonz. Engem más férfiak vonzanak. Nincs kifejezetten egy típus, ami vonzalmat vált ki belőlem, de ha lenne, akkor biztosan nem a Clooney típus lenne a befutó.
Nem kerüli el a figyelmemet Pierre tányérjának otthagyott tartalma, amit kicsit furcsállok.
- Mégsem érdemes annyira bűnbe esni? - kérdezem felvont szemöldökkel. - Csak nem az egészséged érdekében hagyod ott a maradékot - cukkolom egy kicsit, bár már szinte számítok a nemleges válaszra. Pierre-rel ellentétben én az utolsó falatokat is elpusztítom, aztán jóllakottan dőlök hátra. Aki nem tudná, hogy mindössze teleettem magam, az nagyjából négy hónapos terhesnek saccolna. A tésztát a maradék pár korty borral leöblítem.
Érdekes témát hoz fel Pierre a bort kortyolgatva. Érdeklődve pillantok rá, hátha kapok némi magyarázatot is, de hiába. Valóban tudok táncolni, de a kizomba olyan, amivel még nem próbálkoztam. Első ránézésre azt mondanám, hogy Pierre sem, de a jelek szerint tévedésben vagyok.
- Nem gondoltam volna - ismerem el bűnbánó arccal. Azt tudom, hogy Lucas otthon van a táncokban, de mivel olyan sok dologban különböznek egymástól, ezért megalapozva hittem azt, hogy ebben is. A hangjából és a reakciójából ítélve viszont egészen sértésnek vette. Nem is értem, mi késztethette arra, hogy megtanuljon bármilyen táncot. Egyetlen tippem van, ami eszembe jutott, ezt pedig el is árulom neki. Szinte biztos vagyok benne, hogy egy nő miatt sajátított el némi tudást.
- Persze, mint a ma született bárány - mondom enyhe éllel a hangomban. Pierre ártatlan? Ugyan. Rá van írva az arcára, hogy beletrafáltam a közepébe. Ezzel párhuzamosan pedig némi irigységet érzek az ismeretlen nő iránt. Nem tudom, miért, de mégis... Rá tudta venni a táncra. A férfiakat általában nagyon nehéz ilyenekre rávenni, Pierre pedig olyannak tűnik, akit különösen nehéz rávenni. De ezek szerint csak a megfelelő ember kell hozzá, és máris lesz benne hajlandóság. Valószínűleg nagyon különleges lehetett az a lány. Én pedig irigy vagyok, amiért az a lány ilyen különleges volt számára. Ha másról lenne szó, hidegen hagyna...
Verd ki a fejedből, de nagyon gyorsan!
El is hessegetem inkább a gondolatot, ezt a mérgező és gyomorgörcsöt okozó gondolatot.
Már épppen szabadkozni kezdenék, amikor egy mozdulattal belém fojtja a szót. Csak értetlenül pislogok utána, amikor elindul az asztalunktól a pult felé. Összevont szemöldökkel figyelem, amint tesz-vesz egy darabig a pult takarásában. Azt is furcsának találom, hogy senki nem szól miatta neki. Ráncba futott homlokkal pásztázom a helyiséget, de az alkalmazottak úgy teszik tovább a dolgukat, mintha megszokott dolog lenne ez tőle. A jelek szerint az. Ennyire jóban lenne az olasz famíliával? Elég szoros kapcsolat kötheti őket össze, ha ennyire szabadon jár-kel az étteremben. Nagyon úgy tűnik, hogy belemerült valamibe. A jobb rálátás reményében kicsit felemelkedem a székemről, de sajnos így sem látom, mit ügyködik Pierre. Mielőtt feltűnne a túlzott kíváncsiságom, visszaülök a helyemre és igazgatni kezdem az egyébként így is tökéletesen a helyükön lévő evőeszközöket amolyan pótcselekvésként. Néhány perc elteltével kellemes, ütemes dallamok ütik meg a fülemet. Fejemet érdeklődve emelem fel az asztal lapjáról és figyelem, amint Pierre gyors léptekkel vágtat vissza hozzám. Meglepve meredek a felém nyújtott kézre; erre nem számítottam. Szinte elfelejtek levegőt is venni, amíg habozva ülök tovább a székemen. Tekintetem a kezéről arcára siklik, majd vissza a felém nyújtott tenyérre. Végül elfogadom a felkérést, bár elég bizonytalanul.
- Jobb ha tudod, hogy amatőrrel van dolgod - figyelmeztetem előre, mielőtt még bármit is csinálna. Ugyan van némi fogalmam a kizombáról, már láttam másokat így táncolni, de én még sosem próbáltam. Nem tudom, Pierre mégis mire számít most tőlem, vagy mit akar kihozni ebből a helyzetből. Elég lett volna, ha azt mondja, hogy tud táncolni. Elhittem volna. Ehhez képest most be is akarja bizonyítani. Egyelőre csak annyit ért el, hogy borzasztó kínosan érzem magam a váratlan helyzet miatt. Attól tartok, túl sokat vár most el tőlem, én pedig csalódást fogok neki okozni. És igazából fogalmam sincs, miért stresszelek azon, hogy csalódást fogok neki okozni, mert nem kéne ezen gondolkodnom, hiszen ő "csak" a vőlegényem testvére, de... De mégis ez jár a fejemben. És megint az a fránya gyomorgörcs. Belül végtelenül dühös vagyok magamra, amiért ilyen hatással van rám Pierre. Nem szabadna ezt engednem. Ezt egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Még csak ma érkeztem, de már ilyen gondolatok motoszkálnak a fejemben. Valószínűleg csak meg kell szoknom, hogy folyamatosan a közelében vagyok, utána már jobb lesz. Könnyebb. Elvileg, ha hozzászokunk valamihez, akkor egy idő után már szinte észre sem vesszük. Mintha nem is lenne ott, nem is éreznénk. Egy idő után nem foglalkozunk vele. Ebben bízom. Ez az egyetlen reményem az elkövetkező két évre. Illetve az ujjamat díszítő súlyos gyémánt, ami folyton emlékeztet a dolgok rendjére.

megjegyzés • szószám • credit



--- and suddenly
i was there, caught up in a dream, running after a new reality.

mind álarcot viselünk
Marion Arceneaux
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 005f9b5d99f210f416695e4abd06902dfc7a73a0
l'arrivée - Marion & Pierre A9ff083ca685658b9ca6c677ebc7432592add7c4
★ kor ★ :
32
★ családi állapot ★ :
l'arrivée - Marion & Pierre Tumblr_pgg8hgE7vT1rk9elqo6_r1_400
• Dreamin' all day and dreamin' all night
I could do this the rest of my life
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 8eeba89438d2c614d677d13d2729a31220d9ba44
★ idézet ★ :
I'm in a foreign state
My thoughts they slip away
My words are leaving me
They caught an aeroplane
★ foglalkozás ★ :
• sebész rezidens
★ play by ★ :
• elizabeth lail
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 7551efec4a96af29b4ff06b55666dbdf5de1dcb0
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptyPént. Nov. 01 2019, 13:56

Marion & Pierre



-Biztos?- húzom az idegeit pofátlanul, amikor zavarodottan szinte majd belefulladva az ételbe, a pohár után nyúlva hebegi, hogy nem szükséges az ingem kigombolása, elhiszi ő készséggel, hogy kondizni járok.Amúgy igen. De nem csak azért, hogy szinten tartsam magam, sokkal inkább praktikai okai vannak. Abban a világban amiben én mozgom, erre nagyon is szükség van. Főleg ha terepre merészkedem.Afrika a filmekben egy nagy homoktenger, meg oázis, meg tevék, meg ameddig a szem ellát kietlen pusztaság.Ez persze parasztvakítás, de a nagy része tényleg veszélyes. És nem a vadvilága, vagy a sivatag végtelensége miatt. A különféle, mindent behálózó érdekcsoportok miatt, akiknél a pénz csak lehetőség semmint valódi fizetség. Észnél kell lenni nagyon.
Marion sóhaja, ahogyan a pohár az asztalra kerül másról árulkodik. Az apró kis pírból, ami megjelent az arcán, szinte biztosra veszem, hogy ha egy kósza másodpercre is de eljátszott a gondolattal, és bevallom én is. Nem akartam zavarba hozni azonban, hiszen még éppen csak megérkezett, még meg sem szokta az új klímát a minimális időeltolódást, azt hogy itt az élet nem olyan lassan zajlik, hogy az ember szinte felvágja tőle az ereit.Franciahonban minden más, és nem tagadom, hogy szinte menekültem belőle. Megfojt az egész közeg, és nem fér a fejembe, hogy a családom hogy nem veszi ezt észre.Nagyapa egy ideje áttette a székhelyét Fokvárosba, mert kellett ott egy kis segítség.Fél év múlva nekem is utána kellenne mennem legalább három hónapra, de fogalmam sincs, hogy hagyjam magára Mariont. Elvégre mégiscsak ők akasztották a nyakamba….jó nem mintha én meg olyan meggyőzően tiltakoztam volna.
Hogy elkényeztetem? Elnevetem magam.
-Még el sem kezdtem az kényeztetésed!- minimálisan de adok neki valami pikírt perverz felhangot, és mellé le sem veszem a szemeim róla, mikor végigmérem tetőtől talpig, aztán persze tovább nevetve rázom meg a fejem, magam mellé emelve a két kezem védekezésül.
- Oké, megadom magam! A helyzet az, hogy az otthoniak külön kérése volt, hogy minél kényelmesebben érezd itt magad. Hogy meglegyen mindened amid otthon is volt.- meg olyan is ami otthon nem volt, példának okáért én, de ezt csak magamban teszem hozzá. Ha bevallom ha nem, akkor is jó érzéssel tölt el, hogy magával hoz valami kis életet a házamba.Még akkor is ha reggelente minimálisan is fél órával később fogom tudni magam használható állapotba hozni. Naná! A szomszéd szobában ott fog aludni egy szál neglizsében a nő akiért megveszek, miközben nekem kussban és vigyázzban kell állnom a saját szobámban. Az állással nem is lesz probléma azt hiszem és pont ez a gond. Mondjuk idő kell amíg ezt is megszokom, bár a vágyak azt hiszem nem sűrűn fognak csillapodni. Eddig is álmodtam róla, és ez ezután sem nagyon módosul majd. Hogy az utóbbi időkben minden nőm szőke volt abba már ne is menjünk bele. Pedig korábban a hosszú combú magas feketék voltak a zsánereim, most meg az alacsony szőkék. Mondjuk ha már az ágyban vagyunk kurvára nem érdekel a hajszínük, legalábbis eddig.
-Dehogy szokatlan!- vágom rá egyből lecsapva a magas labdát, amit felém dobott.Csak éppen nem abban a formában ahogyan ő számít rá.
-Ne viccelj! Minden reggel áfonyás pudingos vagy mi a tököm tusfürdővel fürdök, utána bekenem magam gyíkolajos pakolással, és a végén az arcomra felviszek valami olyan löttyöt amit híg pelenkazsírként szoktak emlegetni, a totális összhatás kedvéért.- röhögöm el magam, mert még azt hiszem nekem is sok elképzelni ennyi kencét és vackot a fürdőmben. Én sokszor kettő az egyben használom a tüsfürdőt ha éppen kifogyott a sampon. Egy kis kosárban elférne minden ami nekem a napi higiéniához szükséges. Nem vagyok igénytelen faszi de metroszexuális sem.
- Amúgy tényleg szokatlan. Talán egy tusfürdő és pár fogkefe van ott, ami esetleg jól jöhet egy-egy jól sikerült éjszaka után, de ennyi.- vonom meg a vállaim. El sem hiszem, hogy éppen az átmeneti nőügyemeimet osztom meg vele. Éppen vele! Baszki, ez kurva gáz.
-Mármint...amikor úgy alakul, de nem szokott úgy alakulni.Illetve szokott, de az már régen volt...vagy nem annyira régen. Nem nagyon tartom számon. Állandó kapcsolatom nincs...az kéne még csak! Most dobhatnám ki a fenébe, hiszen mégiscsak ott leszel!- elég vérszegény magyarázkodás, és közben ezerszer is átvakarom a tarkóm, felsandítok a velem szemben ülő Marionra, úgy figyelve a reakcióját. Jó, nem élek aszkéta életet, és vannak szükségleteim, de az fix, hogy amíg itt van, igyekszem majd diszkréten intézni az ilyen dolgaimat. Hozzám nem megyünk, ez biztos!
Természetes észreveszi hogy nem eszem meg az összes kaját. Naná, kis szemfüles, jóhogy észreveszi és szóvá is teszi.
-Jól van, legyen neked karácsony. Érdemes bűnbe esni, de ma jókisfiú leszek….egy darabig és szót fogadok a szigorú doktornéninek.- vigyorgom szélesen, úgy bólogatva, hogy majd leesik a fejem. Még a bűnbánó bociszemeket is bevetem a hihetőség kedvéért.
-Amúgy az egészségem nem érdekel, de azért ne sűrűn ébreszd fel a lelkiismeretem, elég nehéz neked ellenállni.- újra finom utalás, lehet talán tudat alatt nem tudom, de fel sem tűnik. Tény azonban, hogy nagyon nehéz neki ellenállni, sőt mi több egyre nehezebb. A Rouge-ban azt hiszem egy kicsit szabadon engedem a gyeplőt, de előtte még tudnom kell valamit. Tudnom kell, hogy mit vált ki a közelségem belőle. Itt most nincsenek figyelő tekintetek, nincs ami miatt vissza kellene fognia magát, vagy akár egy pillanatra is félresandítania, hogy lát e bennünket Lucas. Őszintén szólva az sem érdekelne ha látna. Ha Marion megfelelő jelzést ad felém, akkor tudni fogom, hogy érdemes lesz küzdeni, és fogok is. Meg fogom találni a módját, hogy úgy lehessen az enyém, hogy még nagyapának sem lehet kifogása ellene.
Zenét kell kerítenem, méghozzá olyat, ami nem valami standard bohóckodás, nem egy karótnyelt keringő, vagy egy unalomig ismételt tangó, esetleg valami olyan lötyögés, aminek köze sincs a tánchoz. Látom ám rajta, hogy meglepődik. Nem csak azon, hogy tudok táncolni, hanem azon, hogy most vele szeretnék. Végül beadja a derekát, noha figyelmeztet az amatőr mivoltára. Lárifári. Látszik a mozgásán a könnyedség. Hogy csak megfelelően kell vezetni, és igazán felszabadulhat a karjaimban. Ez a tervem, mielőtt lelépünk és hazaviszem.
-Ne aggódj, én fogok vezetni.- jegyzem meg miközben közelebb vonom magamhoz. Nyitott tenyerem a hátára simítom, és még közelebb vonom, hogy a mellkasomhoz simulhasson. Orromat megcsapja a hajának könnyed virágillata. Krisztusom, bele akarok bújni! Őszintén szólva embertpróbáló amin keresztülmegyek. Mielőtt a kezembe venném a kezét finoman megemelem az állát, hogy a szemeimbe tudjon nézni.
-Ide, ide! Nem a lábaidra, nem számlálunk lépéseket...tessék a szemeibe nézni! A táncnak ez a lényege: a testi kontaktust, beleértve a szemeket is.- óvatosan csúsztatom aztán le az ujjamat az álláról, és a felszabaduló kezembe veszem a kezét, majd a vállaimhoz vonom, úgy tartom meg. A lábamat finoman vezetem a combjai közé. Nem tolakodó jelleggel, hanem, hogy vezetni tudjam, hiszen a kizombának az a lényege, hogy a férfi a saját lábával, a combjainál irányítja a nőt.Érzem, hogy egy egész pillanatra megremeg. Rámosolygom, és lassan, a zene ritmusára kezdem vezetni.
-Egyébként Gracia volt a neve. Egy brazil sztriptíztáncosnő, aki itt töltött nyolc hónapot az Államokban, egy neves tánciskola meghívására. Latin táncokat tanított.- őt figyelem, hogy mit reagál, aztán a testének felső felére helyeek nyomást, hogy a fejét a mellkasomhoz hajtsa, én pedig egészen közel hajolok a füléhez úgy suttogom bele.
-Ugye ez érdekelt? Hogy ki tanította nekem ezt a táncot?- nem kell tagadnia, éreztem már abból ahogyan kérdezte, csak még az oka nem világos...illetve világos. Félig-meddig. Remélem legalábbis.
Jól esik magamhoz ölelni, a testének melegsége, a kívánatos domborulatok elég komoly érzelmi kavalkádot indítanak el bennem, és talán a legjobbkor ér véget a zeneszám, minek a végén óvatosan tolom el magamtól. A számhoz emelem mindkét kacsóját, és megcsókolom óvatoson a kézfejeit. Pillantásom fogvatartja.
-Köszönöm a táncot, madmoiselle. Ön hazudott, nem is amatőr.-mosolyodom el, majd elengedem a kezét, hogy az asztalon lévő slusszkulcs után nyúljak.
-Azt hiszem ideje indulnunk. Vár egy jó fürdő és egy olyan éjszaka, amit garantálom nem fogsz elfelejteni.
Végszóra jelenik meg Guiseppe is a konyha irányából.
-Na ne már, hogy mentek is. Legalább egy kávét valamit mi amico…
-Sajnálom, egy hosszú út van emögött a gyönyörű hölgy mögött és mielőtt elviszem a Rouge-ba még fel akarja frissíteni magát. Hétfőn benézek hozzád a nyolcharmincas miatt.
-Si, si...akkor hétfőn. Jó szórakozást!
Búcsúzott tőlünk, miközben kifelé irányítottam Mariont az étteremből. Fizetni nem fizettem, ez amolyan megszokás volt nálunk. Ezen a helyen én mindig ingyen kajálok, ahogyan nálam is ingyen szerelik Guiseppe autóit. Kéz kezet most.
A kocsinál kinyitottam Marionnak az ajtót, majd én is beszálltam, hogy elinduljunk végre haza.
-Hát akkor, csapjunk bele!
Adtam ki a parancsot, oldalról Marionra kacsintottam, indítottam és felbőgött alattunk a motor.



mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre EmptyVas. Nov. 03 2019, 17:38


Pierre & Marion

Annyira filmbeillő jelenet, amikor valaki pont akkor mond a másiknak valami enyhén megbotránkoztatót, sokkolót vagy csak egyszerűen meglepő dolgot, amikor az a másik pont iszik vagy rág. Igazi szerencsétlen pillanat, amiből aztán kívülről első blikkre komikus jelenet kerekedik; az a bizonyos másik köhög, próbál levegőhöz jutni, a félrement falatot helyre tenni, közben a feje vörösödik az erőlködéstől és az oxigénhiánytól, emellé pedig még próbál megszólalni is. Ebben a helyzetben én vagyok az a szerencsétlen másik, aki Pierre ádáz mód odaszúrt kérdésének az áldozata. Annyira meglepett vele, de azt hiszem, jobban teszem, ha szépen lassan hozzászoktatom magam az ilyenekhez. Nem otthon vagyok, nem a pedáns, szavait a legapróbb részletekig megválogató bátyjával vagyok itt, nem a vőlegényemmel beszélgetek, aki ilyen elejtett mondatokat még a legrosszabb rémálmában sem ejtene ki a száján. A leendő sógorommal – ebbe belegondolni is borzasztó – ülök egy asztalnál, ráadásul nála fogok élni. Nem Lucasnál. Pierre-nél. Néhány korty bor után sikerül végül levegőhöz jutnom és értelmesen megszólalnom. Biztosítom róla, hogy elhiszem, amit állít még akkor is, ha magán hagyja az inget. Igazából nem panaszkodnék egyébként, ha röntgen szemem lenne, amivel átláthatnék azon az ingen. A kelleténél jobban felcsigázta a fantáziámat azzal az apró mozdulattal, amikor a legfelső gombbal játszott, de az eszem még a helyén van, ezért gyorsan rendre intem magam, a gondolataimat pedig igyekszem olyan mélyre elzárni, amennyire csak lehet. Szeretnék ezen tovább lépni, de Pierre nem hagyja annyiban. Tovább provokál, szemtelenül húzza az idegeimet.
- Biztos – bólogatok hevesen, még mindig a korábbi “traumából” felépülve. – De ha ennyire be akarod bizonyítani, akkor talán edzés közben megnézlek. – Nem hiszem el, hogy ezt kimondtam. Gyorsan, mielőtt még rákontrázhatna, inkább tovább viszem a témát. – Én mondjuk a kardiót preferálom. Futni a szabadban, meg hasonlók. – Remélem, nem akad fenn az előbbi mondatomon, hiszen így is majdnem elsüllyedek már, amiért egyáltalán ez kicsúszott a számon. Az pedig csak tetézi, hogy szinte látom magam előtt őt edzés közben. Már önmagában a  képzeletbeli látvány eléggé imponáló, hát milyen lehet a való életben?! Sürgősen ki kell vernem ezt a fejemből.
A sok pipere holmi, amivel készült, egy kicsit talán túlzás, hiszen én is hoztam a saját dolgaimat, ráadásul egy gyors bevásárlástól sem esne le a gyűrű az ujjamról, ha arról van szó, de panaszra nincs okom a felkészültség miatt. Egyszerűen csak nem számítottam rá. Ahogy látványosan végigmér tetőtől talpig, egy pillanatra belém fojtja a szót. Lányos zavaromban egy tincset a fülem mögé tűzök, hirtelen megszólalni sem tudok. Az a tekintet annyira igéző. Ha nem jutnának eszembe folyamatosan helytelen gondolatok és nem pirulnék bele minden második pillanatban, talán le sem venném róla a szemem, hiszen most kiváltságos helyzetben vagyunk. Ez nem egy családi vacsora, nem egy olyan összejövetel, ahol az egész família ott van, és mindenki elvárja tőlünk, hogy játsszuk a szerepünket. Most csak magunk vagyunk; az összejöveteleken csak egy-egy lopott pillantást engedhettünk meg magunknak, most viszont... Most viszont gond nélkül elveszhetünk egymás tekintetében hosszú másodpercekre. Senki sem szól meg érte, legfeljebb az a kis belső hang figyelmeztet, ami folyamatosan Lucasra emlékeztet. Lucasra, aki olyan, mint egy köztünk lévő hatalmas, de régi téglafal, ami néhol lyukacsos. Én pedig félve ugyan, de néha átpillantok a túloldalra. A pipere holmik miértjére adott kis kiegészítés egészen megmagyarázza a dolgok állását. Gondolhattam volna, hogy az otthoniak keze van benne.
- Hát persze – jegyzem meg félhangosan. Sosem szerettem, ha úgy kezeltek, mintha ezüst tálcán kéne mindent elém rakni, mert még egy bevásárlást sem tudok elintézni magamtól. Amennyire csak lehet, szeretek önálló lenni és magam intézni a dolgaimat úgy, ahogy én szeretem. Azt hittem, legalább itt nem kell majd ilyenek miatt fájjon a fejem, de elég naiv voltam. Az ő kezük még idáig is elér. Mindez nem Pierre hibája, ő aztán tényleg nem tehet semmiről. Neki hálás vagyok, amiért mindenben a kedvemben jár. Még többet is tesz, mint ami elvárható lenne. Sokkal többet. – Köszönöm – hálálkodom halványan mosolyogva. Képzelem, milyen lehet neki ennyi furcsa, mindenféle illatos és szagos, színes, formás kis dolgot, kencét, dobozt látni a saját fürdőszobájában. Gondolom eddig volt ott egy-két tipikus pasis holmi... Ehhez képest én belibbenek ide, és egy csettintésre tele lesz az összes polca olyan dolgokkal, amikről eddig még csak fogalma sem lehetett. Amikor az ellenkezőjét állítja, összevont szemöldökkel nézek rá. Olyan gyorsan vágja rá... Akkor ezek szerint van valakije? Nem, mintha sok közöm lenne hozzá, vagy ez engem bármilyen formában érintene... Csak... Meglepő. Meglepő lenne, ha mellőzné a komikus folytatást, így viszont egyből kitisztul a kép. Lecsapta a kihagyhatatlan magas labdát, amit felé dobtam. Még ezt is szoknom kell.
Csak elkerekedett szemekkel nézek rá, amikor az alkalmi nőügyeit ecseteli nekem. Bólogatok, mintha természetes lenne, hogy nekem ilyeneket mesél valaki, de elég kínosan érzem magam. Tisztában vagyok vele, hogy férfi, ebből kifolyólag pedig vannak igényei, de valahogy mégsem szeretném ezeket a sztorikat hallani. Nem tölt el jó érzéssel, akármennyire is igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy meg sem érint. Abba belegondolni pedig, hogy az elkövetkező nem rövid, viszont elég hosszú időszakban, amikor nála fogok lakni, feltehetően nem fog erényövet hordani, hanem kielégíti az igényeit – ami egyébként teljesen normális dolog, még csak fel sem róható neki – valami nővel... Hát, ez sem jó érzés. Na mindegy.
Természetesen nem kerüli el a figyelmemet a tányérján hagyott maradék, miközben az én tányéromról az egész adag eltűnt. Fordított felállást gondoltam volna.
- Úgy tűnik, gyakrabban kell akkor azt a lelkiismeretet felébreszteni – vonom meg a vállam egyszerűen. Ha ennyire hatásos ez, akkor többször kell alkalmazni. Úgy tűnik, minden makacssága ellenére azért valamennyire beválik.
Rövid időre eltűnik a pult mögé, de nem látom, hogy mit csinál, csak a végeredménnyel szembesülök; zenét keresett, hogy bizonyítsa tánctudását. Egyenesen megrémít a váratlan helyzet. Tétován nyújtom felé a kezemet, bizonytalanul állok fel a székről, és még figyelmeztetem is, hátha ezzel le tudom beszélni a táncról. De nem, csak biztosít róla, hogy ő fog vezetni. Válaszként csak bátortalanul elmosolyodom, de nem érzem magam jobban. Általában szívesen táncolok másokkal, mivel szeretek táncolni, mozogni, Pierre közelsége azonban egy pillanat alatt kizökkent. Szinte minden izmomat egyszerre feszítem meg, amikor közelebb von magához. Kínzóan közel van, az érintése meg egyenesen borzongató. Jó értelemben. A kettőnk között lévő csökkenő távolságot figyelem, amikor állam alá nyúlva emeli meg a fejemet. Elveszek a tekintetében, le sem veszem róla a pillantásomat. De nem azért, mert a tánc így követeli meg; képtelen vagyok nem őt figyelni. Szabad kezemet vállára csúsztatom, amikor pedig a lábát megérzem combjaim között, hirtelen összerezzenek. A mosolyát viszonzom, és amikor vezetni kezd, próbálok már nem annyira befeszülni. Nagyon nehéz mellette elengedni magam, de igyekszem.
- Ó... – Nem gondoltam volna, hogy egy sztriptíztáncostól tanulta el ezeket a lépéseket, bár igazából alapvetően nem feltételeztem semmit, de talán valami diszkrétebb, vagy komikusabb válaszra számítottam. Mondjuk, hogy elveszített egy fogadást, ezért tánciskolába kellett járnia egy darabig. Ahogy a mellkasához von, ahogy a fülembe suttog... Amikor biztos vagyok benne, hogy nem látja az arcomat, egy rövid időre lehunyom a szemeimet és élvezem a pillanatot, amit a kellemes, de egyben kínzó közelsége, a tánc által megkövetelt testi kontaktus okoz. – Kíváncsi voltam – válaszolom a kérdésére röviden, mivel a miértre nem tért ki. Magamtól pedig nem fogok. Már csak azért sem, mert nem tudnám, hogy adjak értelmes magyarázatot rá, hazudni viszont nem kenyerem, se nem szokásom. Legyen annyi elég, hogy igen, érdekelt, ki tanított ezt neki.
A szám nagyon gyorsan véget ér – vagy csak nekem tűnik nagyon rövidnek. Nehezen szakadok el tőle, legszívesebben visszalépnék, fejemet a mellkasára hajtanám és csukott szemmel lépegetnék tovább.
- Jó partnerrel ez sem olyan nehéz – mosolyodom el huncutul.
- Remélem is, ha már ennyire titokzatos vagy – pillantok rá jelentőségteljesen, amolyan “ajánlom, hogy igazad legyen” nézéssel. Pierre-t ismerve azonban biztos vagyok a felejthetetlen estében, és abban is, hogy Lucasnak erről nem kell tudnia. Amikor indulni készülünk, megjelenik az olasz férfi, aki marasztalna minket még egy kávéra legalább, de Pierre ragaszkodik az induláshoz. Egy kávé talán jól esett volna még, de azt később is lehet inni. Pierre olyan hévvel megy kifelé az étteremből, ami meglep, ezért a bejáratnál még a vállam fölött visszafelé mutogatok.
- Fizetni nem... kell? – kérdezem bátortalanul, de a két férfi viszonyát tekintve talán feleslegesen. A kocsihoz érve behuppanok a kényelmes ülésre és hátradőlök. Most kezd leérni a vacsora, kezd elnyomni a nagy adag tészta, úgyhogy hamarosan tényleg esedékes lenne egy kávé, ha nem akarok már majd a zuhany alatt elaludni. Izgatottan dörzsölöm össze tenyereimet, amikor végül elindulunk az étteremtől. Kíváncsi vagyok, milyen az a titokzatos hely, ahova később megyünk majd. Sokat nem sikerült kipuhatolóznom, de ezzel már inkább nem is próbálkozom, hiszem kétlem, hogy bármi egyebet elárulna a továbbiakban.
- Jut eszembe – pillantok rá hirtelenjében. – Hoztam neked otthonról valamit. Feltéve, ha nem tört össze... Csak apróság, de nem akartam üres kézzel jönni – vonom meg a vállam. Annyi mindent köszönhetek neki már most is, pedig nemrég szállt csak le a gépem, nekem meg eszem ágában sem volt üres kézzel jönni. A körülmények miatt nem tudtam semmi nagy, flancos dolgot hozni, csak valami kicsit, de olyat akartam, ami igazán hazai, ezt pedig talán értékelni is fogja. – Viszont zuhany után majd innék egy kávét, ha nem gond – bököm ki végül, ami már egy ideje a fejemben járt. – Azt hiszem, pont annyit sikerült ennem, amennyitől simán el tudnék aludni bármelyik percben, ezt pedig egyikünk sem akarhatja, hiszen terveid vannak estére – mosolyodom el szélesen. – Mondjuk, nem tudom, mi lehet az a nagy terv – sóhajtok színpadiasan a mondat közepette. -, de biztos nem lenne érdemes átaludni.


megjegyzés • szószám • credit



--- and suddenly
i was there, caught up in a dream, running after a new reality.

mind álarcot viselünk
Marion Arceneaux
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 005f9b5d99f210f416695e4abd06902dfc7a73a0
l'arrivée - Marion & Pierre A9ff083ca685658b9ca6c677ebc7432592add7c4
★ kor ★ :
32
★ családi állapot ★ :
l'arrivée - Marion & Pierre Tumblr_pgg8hgE7vT1rk9elqo6_r1_400
• Dreamin' all day and dreamin' all night
I could do this the rest of my life
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 8eeba89438d2c614d677d13d2729a31220d9ba44
★ idézet ★ :
I'm in a foreign state
My thoughts they slip away
My words are leaving me
They caught an aeroplane
★ foglalkozás ★ :
• sebész rezidens
★ play by ★ :
• elizabeth lail
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
l'arrivée - Marion & Pierre 7551efec4a96af29b4ff06b55666dbdf5de1dcb0
TémanyitásRe: l'arrivée - Marion & Pierre
l'arrivée - Marion & Pierre Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
l'arrivée - Marion & Pierre
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Color it again- Marion & Pierre
»  l'arrivée 2.0 - Marion & Pierre
» The Rouge - Marion & Pierre
» The Offer - Kit& Pierre
» Marion & Chanche

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: