♔ Pajzs: Arrogáns. Valószínűsíthetően ha nem hercegnek születik, ez a jellemvonás akkor is ráragad. Össze vannak nőve, amit sose tud majd levetkőzni. Őszinte. Sok esetben a bunkóság határát súrolja, és ezt képtelen észrevenni. A legtöbb esetben az akaratán kívül bánt meg másokat, mert nem érzi a szavainak a súlyát.
♔ Kard: Barátságos. A fura modora és előítéletessége ellenére ok nélkül senkit sem utál. Ha lehetősége adódik rá könnyen barátkozik, már ha létezik olyan személy, aki képes őt hosszútávon elviselni. Manipulatív. A környezetében élők tudják, hogy mikor kell otthagyni a beszélgetést, azonban egy idegennek nehezen tűnhet fel, hogy épp egy csúnya játékot űznek vele.
♔ Oroszlán: Agresszív. Adriaan egyik nagy titka a nyilvánosság előtt egyelőre még rejtve van. Néha előfordul, hogy dühkitörésektől szenved, de a családja nem tartja ezeket elég súlyosnak ahhoz, hogy komolyabban is kivizsgálják. Vakmerő. Ezt ő bátorságnak nevezi, habár a környezete erről máshogy vélekedik.
♔ Korona: Okos. Érdekli az asztrofizika, ezért is választotta ezt a szakot. Ha valaki idegileg ép marad mellette, abban az esetben értelmes témákról is eltudnak majd beszélgetni. A család mindenek felett. Amikor csak lehetősége nyílik rá mindig kitalál valamit, amivel bosszanthatja a fivéreit és a szüleit. Ez sose komoly, mert valójában nagyon szereti őket, és ha valami történne velük, akkor rögtön visszatérne Hollandiába.


- Edwin? - hajoltam közelebb az előttem ülő, már kopaszodó férfihoz. Látszott rajta, hogy minden egyes kérdésemmel az ő életkedvét szívom el. Egy pillanatra lehunyta a szemét, majd egy mély sóhaj kíséretében fordult felém. A mellette elhelyezkedő Anne sem tűnt sokkal boldogabbnak. Nem értettem, hogy miért ilyen mélabúsak, hiszen örülniük kéne, hogy kimozdulhattak az országból, a kontinensről. A homlokomat ráncolva figyeltem az öreget, várva hogy megszólaljon. Megbeszéltük, hogy elhagyjuk a formalitásokat, és úgy beszélnek majd hozzám, mint egy normális emberhez.
- Igen? - Nem feleltem, mire ő értetlenül tárta szét a kezét. Annyi kérdésem volt, annyi mindent akartam mondani. Most már Anne is engem figyelt. Kár, hogy van férje. Már harminc is elmúlt, de a kor nem számít, az csak egy szám. Megértem, hogy miért nem mellém ült, és miért választotta inkább a puffadtat.
- Az volt a terv, hogy kerüljük a feltűnést. - kezdtem bele, aztán egy rövid hatásszünet után folytattam. - Miért egy limuzinban ülünk? - Választhattak volna egy hétköznapibb autót is, de nem. Egyszerűbb nem egyszerűnek lenni.
- Sokan közlekednek limuzinnal. - szólalt meg végre Anne is.
- New Yorkban? Jöhettünk volna taxival, azt még nem próbáltam. - Örültem volna, ha valahol elakadunk, és akkor ők is rájönnek, hogy mekkora hülyeséget csináltak. Erre egyikük sem felelt, és én sem firtattam tovább a dolgot. Inkább a mellettünk elhaladó kocsikat és embereket figyeltem a sötétített üvegen keresztül. Nemsokára ők is ellazulnak, és élvezni fogják a palota mentes életet. Edwin már olyan régóta dolgozik ott, hogy lassan egybeolvad a fallal. Felőlem maradhattak volna otthon, de nélkülük nem jöhettem. Nincs szükségem rájuk. A két energiavámpír, összeillenek. Szeretek kerítőt játszani, Anne férje most nem számít. Edwin megfektet néhány amerikai nőt, és máris nem lesz ilyen karót nyelt.
- Nem mindegyikük kövér. - vontam le a következtetést.
- Megint kezdődik... - Edwin a fejét csóválva figyelte a bámészkodásomat, de nem igazán figyeltem rá. Jobban lekötött az elém táruló látvány. - Ez az előítéletesség nem vezet sehová. Itt nem tudják, hogy Ön kicsoda, és az ilyen megnyilvánulásokért bajba kerülhet. - A szemeimet forgatva hallgattam a prédikációt, amire cseppet sem voltam kíváncsi.
- Tudok vigyázni magamra. Ez nem előítéletesség, veletek is kedves vagyok. - jelentettem ki büszkén.
- Nos, azt hiszem, hogy nem a kedvesség a megfelelő szó arra ahogyan velünk viselkedik, de ahogy óhajtja. - Nem értettem, hogy mi baja a dagadtnak. Igenis kedves vagyok velük, ahogyan másokkal is. Az már más kérdés, hogy ezt ők nem tudják értékelni.


A ház előtt ácsorogva azon méláztam, hogy ismerik-e egyáltalán a "feltűnésmentes" szó jelentését. Már csak néhány zászlót és őrt kéne ide kitennünk, és Hollandiában érezném magam.
- Most őszintén, itt senkit se érdeklek, ugye? -
- Nem, Hollandiában is a fivéreire kíváncsiak az emberek. Ön nem lényeges. - mosolygott Edwin.
- Ennyire azért ne legyél őszinte. - Miután arrébb toltam az utamban állókat, beléptem a feltűnésmentes ajtón a még inkább feltűnésmentes nappaliba.
- Még azt se tudják, hogy mi az az Európa. - folytattam az amerikaiak kivesézését, miközben a többiek is megérkeztek. - Fogadjunk, hogy az első ember akit megkérdezek nem fogja tudni hogy hol van Hollandia. -
- Rendben. - Edwin olyan sebességgel lépett elém a kezét nyújtva, hogy csak pislogtam. Nagyon bízik bennük. A vállamat megvonva kezet ráztam vele, mire ő elvigyorodott.
- Mi az? -
- New Yorkban nem csak amerikaiak élnek. - Mielőtt bármit szólhattam volna, újra a bőröndökkel volt elfoglalva.
- Érvénytelenítem a fogadást! -
- Már késő. - Anne eközben egy papírt nyomott a kezembe, amin néhány szabály szerepelt. Pár éve Törökországban jártunk, emlékszem a Boszporuszra és a Márvány-tengerre. Imádtam ott lenni. Az utolsó reggel történt egy kis baleset, másnaposan, meztelenül mentem ki az erkélyre, mit sem sejtve, hogy kik tartózkodnak kint. Azt hiszem egy milliomos féle török ember feleségébe botlottam bele. Először lámpának hittem, ami elkezdett mozogni. Sajnos az incidens óta a családom egy kissé megharagudott rám. Sok-sok könyörgés és szervezés kellett ahhoz, hogy kijussak az országból.
- Nehogy megfájduljon a szeme. - Edwin elvette tőlem a papírt, és én nem ellenkeztem. Helyet foglaltam a kanapén, ez csak az enyém lesz. Itt fogok amerikai sört inni, beadandókat írni, nőket leültetni és a többi.
- "Ne ejts teherbe senkit." - hangzott el az első szabály. Egy bólintással jeleztem, hogy felfogtam, mert ez nem egy betarthatatlan dolog. Nem mintha parancsolgathatnának nekem, de az apám a király így ezt megszívtam.
- "Ne halj meg. Ne kerülj kórházba. Ne csukjanak le." -
- Jó, majd igyekszem. -
- "Ha mégis meghalsz, azt feltűnésmentesen tedd." -
- Ezt biztos, hogy valamelyik bátyám írta. - Féltékenyek, mert én itt vagyok, míg ők Hollandiában rohadnak.
- Igen, feltehetőleg a koronaherceg. - helyeselt Edwin. Azért kissé aggasztó, hogy a teherbeejtés fontosabb, mint az, hogy életben maradjak. Már ha a sorrendet nézzük. Minden rendben lesz. Tanulni jöttem ide, de ettől függetlenül élvezhetem az életet. Valahogy lerázom a két piócát, mindenhová nem követhetnek. Még soha nem voltam ilyen távol a családomtól, a hazámtól. Remélhetőleg túl részeg leszek ahhoz, hogy honvágyam legyen.