Egy újabb remek pénzügy, melyen megtanulhatjuk, hogy mennyire szánalmas és lényegtelen az életünk, hogy nekünk ilyeneket kell tanulni. Nem, jelenleg nagyon nem tud érdekelni, hogy milyen értékpapírok vannak és hogyan épül fel a világban, nem érdekel a tőzsde és a zárt vagy nyílt részvénytársaságok sem.. Mindemellett baromira fáj a fejem és még negyven perc vissza van az előadásból, addigra lehet felvágom az ereimet vagy tököm sem tudja mit teszek.. Olyan lassan fordul át az rohadt mutató, mintha nem is akarna mozdulni, mintha ez a pillanat egy örökkévalóságig tartana, majd minden egyes eltelt másodpercnél ezt érzem, semmit sem jegyzetelek, nem is tudom követni, hogy jelenleg most miről van szó, már mennék innen. Előveszem a telefonomat és írok Fednek, hogy akkor az esti sörözés még áll-e, de két órája nem elérhető, mi a francot csinálhat? Leírom neki az üzenetet, zsebre tolom a telót és lecsúszok a széken, nem bírom..
Felkapom a táskámat, mikor végre végeztünk, felpattanok és már viharzok is ki a teremből, mára végeztem, nincs semmi dolgom, de Fred még nem írt vissza.. Ebből nem lesz randi, leszarom. Elindulok haza, elleszek egyedül is, végül is csak ma lettünk egy hónaposak, leghosszabb kapcsolatom eddig. De aztán otthon egy elég kellemetlen meglepetés ér, ott ül és a szüleimmel beszélget, mintha ő idetartozna. Nem tudom, hogy mit keres itt és mit akar.. na jó, dehogynem tudom. Rengetegszer megbeszéltük, hogy nem fogom bemutatni őt neki, mert nem tudhatják meg az igazságot, könnyen elrendezem a dolgokat, egy pillanatot kérek, mire ő félre jön velem. - tudom, hogy nem akartad ezt, de szerintem készen állnak. - mondja nekem gyengéden és közelebb akar jönni, de én egy kicsit ellököm magamtól. Nem akarok megint veszekedni, de nincs is már értelme, hisz nem tartotta tiszteletben a kérésemet, ezen pedig nem tudok túllépni. - Végeztünk, menj haza. - lefagy a mosoly az arcáról és szomorúság veszi át a helyét, mindig megértő volt és felfogta a lényeget, elfogadó volt. - Azt hittem szeretsz.. de legyen. - felkapja a kabátját és köszönöm nélkül elmegy..
Szerettem őt, de vannak olyan dolgok, melyek felett nem tudok szemet hunyni, ilyen például a kérésem nem betartása.. Nem kértem tőle sokat, csak hogy ne akarjon belemászni az életembe, mert se én se ők nem állunk készen, hogy felvállaljam másságom. - Fred szarul lett én pedig nem vagyok éhes, fáradt vagyok, lefekszem. - szívtelen dögnek tűnhetek, talán az is vagyok.. ez van, de nekem ennyi elég volt.


Szingliként azért nem olyan jó, mindig egyedül, nincs akire számíthat az ember, aki azt mondja szereti.. De nem is baj, hogy így alakultak a dolgok, de így kellett lennie, ha nem értette meg, hogy nem akarom a dolgot, akkor nem tudok mit tenni, ilyen az élet, ne mindig jó. Nem akartam én ma sörözni, túl jó idő van, nem mostanában volt ilyen gatyaolvasztó meleg, így dobok egy SmS-t Tomnak, hogy inkább menjünk el fagyizni. Nem kellett sokat győzködnöm, azt mondta, hogy szívesen jön, menjünk a kedvenc helyünkre, de siessek, mert ő már majdnem odaért.. Hát könnyű, ha az ember arra lakik, de csak elindulok a gondolataimba merülve zsebre tett kezekkel. Mikor megérkezem a gyors kézfogás és üdvözlés után már indulnék a sorba, amikor ő a vállamnál fogva húz vissza, mi a francot akarhat, milyen hülyeség jutott eszébe már megint?
- Melyik csajt fogadnád el? – kérdezi egy kaján vigyorral, pedig ha tudná, hogy nem egy csapatban játszunk. Természetesen körbe nézek és nem a lányokat, hanem az épp fagyit vevő olajos kezű srácon akad meg a szemem, de az arcát még nem látom.. Majd megfordul, én pedig elmosolyodom, talán kicsit elpirulok, de nem érdekel, inkább fordulok vissza Tomhoz. - Még ma elmondod? - teszi fel a kérdést, én pedig megforgatom a szememet, majd megrázom a fejemet és elindulok a sorba, a srác pedig épp mellettem megy el.. Még helyesebb, mint gondoltam, de inkább hagyjuk, szemem a választékra esik, megnézem milyen fagyik vannak, majd ránézek az eladóra. - Eper, citrom, sárgadinnye, édes tölcsérbe. – mondom kedvesen és mosolyogva, majd Tom is rendel magának és elkezdünk sétálni, egész úton azzal nyaggatott, hogy mondjam el melyik lány volt az. Nem mondtam neki semmit, próbáltam terelni másra a témát, de ő nem igazán akart engedni a dologból.. Kapja be, nem fogom neki elmondani, hogy meleg vagyok és engem nem a női csöcsök indítanak be, hanem a dagadó izmok és a helyes, férfias arcok.
- Ha nem tudsz másról beszélni, akkor megyek haza.. - mondom neki, mire ő felháborodva azt mondja, hogy pff.. hát pff.. - Csak érdekel milyen csajok jönnek be, de sose mondod meg.. - mondja mérgesen, majd csak legyint egyet, mintha ez az egész értelmetlen és felesleges lenne. - Menj, nem is érdekel már.. csá. - köszön el és indul haza. Talán utána kéne szólnom, talán mondanom kéne valamit, de minek mondjak? Elindulok hazafelé, miközben megeszem a fagyimat.


Fekszem az ágyamon és nézem a plafont, jobb dolgom amúgy sincs mivel a legjobb barátom is és a pasim is haragszik rám.. A volt pasim, hogy pontosabb legyek. Fekszem és fekszem, amikor hirtelen a messenger pittyeg, hogy kaptam egy új üzenetet, nem volt kedvem megnyitni, csak pár perccel később néztem meg, Fred küldött valamit, nem tudom meg merjem e nyitni, hát nem kellett volna, mert épp egy videót küldött, amiben épp egy srácon oboázik elég szorgosan.. pár pillanattal később láthattam a férfiak közti testi örömöt, egyszóval lefeküdt valakivel.. Nem megcsalás, én mégis annak érzem, de idegességemben, küldtem neki egy képet álló férfiasságomról és azt írtam mellé: "Ezt öregem többet nem szopod le!".