Maya nagyon energikus, talpraesett, vidám, szenvedélyes nő. Volt része kudarcokban a szakmájában, soha nem adja fel és egyszer szeretne majd egy saját divatlapot alapítani. Nagyon családcentrikus, társaságkedvelő nő, nem az otthonülős típus, de a sima filmezős estéket is nagyon szereti. Tudatos környezetvédő és enyhén feminista, de ezt nem agresszív módon műveli. Vicces, az a tipikus Carpe Diem életstílus imádója. Mindezek ellenére amikor szükség van rá képes másokat irányítani, fegyelmezett és nem hagyja magát lebeszélni arról amit igazán szeret.   A családjával szoros kapcsolatot ápol, nagyon fontosak számára. Öt idősebb testvére van, kislányként mindig ő volt a középpontban, ehhez túlságosan hozzászokott. Szereti a feleség szerepét, szeret Tristan társa lenni. Imád utazgatni, bár erre nem sokszor volt lehetősége, de feltett szándéka, hogy egyszer bepótolja az elmaradt időt. Mindig vidám, mindig mosolyog, türelmes. Szereti a természetet, túrázni, táncolni, a magányt, de ugyanakkor szeret társaságba is járni.
Imádja a könyveket, az írást, a tengerpartot, a cicákat.
Utálja az esőt és a vihart, a csúszómászókat és bograkat.

Másfél évvel ezelőtt, Vegas.

Azt hiszem túl vagyok életem legbizarrabb éjszakáján és legkínosabb másnap reggelén. A tömérdek mennyiségű tequila értelmetlen és fura dolgokra készteti az embereket, a macskajajról nem is beszélve amin még a jó erős fekete sem segíthet. Miközben végighaladok a szálloda folyosóján a nővéremhez igyekezve próbálom felidézni, hogy pontosan hogyan is lett belőlem férjezett nő egy éjszaka leforgása alatt. Sok mindenre azonban sajnos nem emlékszem. Az még megvan, hogy mikor találkoztam Tristannal, a beszélgetéseink is rémlenek, sokszor megnevettetett, -azt hiszem ez maradt meg leginkább- arra az ominózus pillanatra is emlékszem amikor Elvis szent színe előtt összeházasodtunk, de hogy hogyan jutottunk el addig az kész homály. Tekintetem az ujjamra téved, amin műanyagból ott csillog egy gyűrű, valószínűleg ezzel kérték meg a kezem. Elmosolyodom. Nem tudom, hogy mi lesz ebből, de szeretném azt hinni, hogy ez az egész okkal történt. Végül is, mekkora volt az esélye annak, hogy itt fogunk találkozni és annyira megbolondít minket a tequila, hogy összekötjük az életünket? Na ugye, nem sok, hiszen ilyesmi csak a filmekben létezik.
Kopogok a nővérem szobájának ajtaján. Háromszor ismétlem meg a műveletet, amíg végre kinyitja nekem az ajtót. Kócosan, ásítozva néz végig rajtam.
- Mégis hová a francba tűntél el az este? Felszedted azt a szöszit mi? kérdezi miközben a kanapé irányába lépked és kényelembe helyezi magát.
- Az a helyzet drága nővérem, hogy férjhez mentem. Robin szeme kikerekedik és úgy néz rám, mint akinek elment az esze. Hosszú másodpercekig nem szólal meg, csak bámul.
- Mit csináltál? Felsóhajtok és ledobom magam az egyik fotelbe, a műanyag gyűrűs kezem felemelem és jelentőségteljes pillantásokat küldök a testvérem irányába.
- Elvis színe előtt férjhez mentem valamikor az éjszaka folyamán. Feleség lettem. ennél érthetőbben már nem tudom elmagyarázni nekem.
- Úristen. Robin teljes elsápad, le merném fogadni, hogy most fehérebb a fal oldalánál is. Feláll és idegesen, a körmét rágva le-fel sétál előttem. Nem nézek rá, most valahogy a szőnyeg mintája sokkal izgalmasabbnak tűnik.
- Az a fehér csávó volt az igaz? Akivel annyira egymásra voltatok kattanva. Nem lett volna szabad kettesben hagyjalak vele. Az én hibám. Apa ki fog nyírni. Mindkettőtöket.
Igen, benne van a pakliban, hogy az én drága jó apám nem megfelelően reagálná le a dolgokat. A házasság gondolatát talán-talán megemészteni, jóvá lehetne tenni, de a tényt, hogy a férjem olyan fehér, mint a vaj már nehezebben emésztené meg.
- Tristan a neve. Megkérhetlek, hogy ülj már le? Megfájdul a fejem tőled. drámaian körözök mutatóujjammal a halántékomon.
- Semmi baj. Úgy teszünk mintha ez az egész meg sem történt volna. Végül is mennyire lehet érvényes egy Elvis által képviselt esküvő? Meg tudjuk hogyan lehet érvényteleníteni, minden rendben lesz. Addig is apa nem tudhat erről semmit. nem tudom, hogy engem vagy saját magát akarja megnyugtatni inkább, de most már kezd idegesíteni.
- Robin, azt hiszem nem értesz. Férjhez mentem és nem fogom érvényteleníteni. Adok ennek az egésznek egy esélyt. Adok Tristannak és nekem egy lehetőséget. Mennyi esélye volt ennek az egésznek mégis? Ez nem lehet véletlen, ez a sors.
Én hiszek ebben. Örökös álmodozóként valóban hiszem, hogy oka vannak, hogy találkoztam Tristannal, hogy így alakult a dolog. Megérdemel egy esélyt. Ha meg nem sikerül...nos, tapasztalatnak akkor is megteszi.
- Maya, neked teljesen elment az eszed. Én nem akarok ott lenni, amikor ez az esküvő bomba felrobban. Te megőrültél. nem értem, miért kell ennyire tragikusan látnia a dolgokat?
- Az lehet, de a döntésem végleges. Kérlek apának egy szót se szólj erről, rendben? Most megyek, találkozom a férjemmel. Ebédig készülj el, bemutatlak neki. pattanok fel a fotelből, magára hagyom a még mindig döbbent nővéremet és a medencék felé indulok. Kell egy jó erős kávé, és csend.

Napjaink
Csend van, a lakás üres, rajtam és a cicákon kívül senki nincs otthon. Türelmetlenül várom, hogy Tristan végre hazaérkezzen, unatkozom itthon, egyedül, magányosan. A vacsora az ebédlőasztalon várja, hogy végre elfogyasztjuk. Bélpoklos, álmosan nyúlik el az ágyikójában. Kezembe veszem a telefonom, ujjam gyors mozdulatokkal csúszik végig a képernyőn.
„Meddig dolgozol ma? Tartunk film maratont? Vagy esetleg nem lenne kedved elvinni táncolni?” pötyögöm be az üzenetet és rányomok a küldés gombra. Remélem, hogy rábólint és elmegyünk szórakozni ma este, ha nem esetleg nincs kedve nekem megfelel az összebújós maratonozás.
Nem bántam meg egyetlen pillanatát sem annak, hogy másfél évvel ezelőtt esélyt adtam Tristannak. Fura, nem mindennapi a házasságunk, de boldog vagyok és remélem, hogy Tris is az velem.
”Azt elfelejtettem mondani, hogy hétvégére ne csinálj programot, van egy tervem, amiben csak te szerepelsz, én, egy kis faház, sok üveg bor, fehérnemű és felforrósodott levegő. Igent mondasz? ” Van egy kis faházunk az egyik közeli kisvárosban, gyerekkorunkban sokszor látogattunk el oda és most szeretném Tristannal is megosztani, eltölteni vele egy hétvégét, kettesben, távol a város nyüzsgésétől.
A telefont az asztalra ejtem, az időközben mellém mászott cica fülét vakargatom és a falon ketyegő óra mutatóját bámulom. Gyere már haza Tristan. .