Az anyukám mindig mosolyog, még akkor is, amikor valami rosszat csinálok. Nem hiszem, hogy azért, mert boldog miatta, inkább csak nem akar kiabálni velem. Egyszer hallottam sírni, de többször sosem, pedig néha tényleg csúnyán viselkedem. Szeret velem játszani, színezni és sokszor járunk játszótérre is.
Esténként apukámról mesél, nem ismertem, de anya úgy gondolja, jobb, ha megismerem én is és megtudom, mennyire jó ember volt.
A dolgozójában mindenféle műszere van, azt mondja vizsgálja miért olyanok az emberek amilyenek. Szerintem ám azt kutatja, miért rosszak a gyerekek. Legalábbis szerintem
(Szösszenet Lakelynn első óvodai napjából)

Mrs Mainville az egyik legjobb tanár az egyetemen. Maximalista és néha úgy tűnik, szívatja a népet, de a végén mindig kiderül, hogy valójában csak a mi javunkat akarja. Megmondja, ha problémája van és szívesen segít, ha úgy érzed, szükséged van egy kis korrepetálásra.
(Malika Fawecett, másodéves genetikus hallgató)

Lilia tündéri természet. Okos, vicces, intelligens és karakán, de ezzel együtt cseppet sem nyers, vagy sértő. Rendkívüli küzdeni akarás van benne, csodálatos anya és minden elismerésem azért, hogy még mindig olyan légkört biztosít a kislányának, ahol a a gyerek semmiben nem szenved hiányt.
(Garrett Campbell, Lilia főnöke)

Három évvel azelőttig azt hittem, az életem felér egy nyálas, csöpögős, angol tündérmesével. Csodálatos férjem volt, még a gimnáziumban szerettünk egymásba, de a kapcsolatunk nem bírta a távkapcsolatot, így elváltak útjaink. Edward amerikai egyetemre ment, építészmérnök lett belőle, míg én Németországban találtam meg azt az orvosi iskolát, melynek egy része a genetikára specializálódott.
Az elején minden olyan könnyen ment. Hozzászoktam a sok idegen archoz, idővel ezek előbb ismerőseim, majd barátaim lettek, de semmi és senki nem tudta pótolni azt az űrt, amit Edward hagyott a szívemben azzal, hogy szakítottunk. Három év elteltével azonban Ed utánam jött és egy időre Németország jelentette számunkra az otthont.
Az egyetemi évek alatt házasodtunk össze, hirtelen ötlettől vezérelve. Sosem terveztünk meg semmit előre, mindig hagytuk, hogy a dolgok spontán megtörténjenek. A családot is utólag tájékoztattuk arról, hogy összekötöttük az életünket. Később természetesen kellett még egy bulit csapni, mert a fél rokonság sértve érezte magát, amiért kimaradtak életünk egyik fontos napjából.
Öt hosszú évet töltöttünk Kölnben. Alig végeztem az egyetemmel, máris belecsöppentem a nagybetűs életbe. Munkát kaptam, igyekeztem megfelelni minden kritériumnak, miközben tovább csiszoltam a nyelvet, hogy leküzdjem a nehézségeket, de egy idő után úgy éreztem, valami egész mást kell csinálnom. Túl sok időt töltöttem a munkahelyemen, túl sokszor voltam távol továbbképzések miatt az otthonomtól. A véletlen műve volt, hogy egy őszi napon a terhességi teszt pozitív csíkkal tudatta velünk, szülők leszünk.
Lakelynn egészségesen jött világra, noha beletelt néhány percbe, mire hangja végigsüvített a kórház folyosóján. Pici volt és lila, de a miénk volt. Heteket töltött a gyerekosztályon, inkubátorba zárva. Aprócska teste azonban hamar erőre kapott és hazavihettük. Fürödtünk a boldogságban, elterveztük, hogy hazautazunk, végleg letelepszünk Angliában, hisz ott élt az egész családunk. Sajnos azonban nem így alakult az életünk.
Kislányunk születése után két évvel Edward megbetegedett. Egyszerű tüdőgyulladásnak indult, nem is aggódtunk miatta. Ennek ellenére azért sikerült beimádkoznom a kórházba, néhány nap megfigyelésre. Az állapota egyik napról a másikra vált válságossá és mire észbe kaptunk, életem szerelme belehalt a betegségbe. Baktérium okozta fertőzés… ez állt a zárójelentésen.
Elmenekültem az országból, noha mindent segítséget megkaptam volna kollégáimtól. Képtelen lettem volna ott maradni, azon a helyen tovább dolgozni, ahol a férjem meghalt.
Amerikába lassan két éve költöztünk Lake-el. Egy kedves ismerősöm hívott ebbe az országba, szerelem volt első látásra. A lányom imádja, hogy különcnek számít akcentusa miatt, hogy idegen földön járhat, neki még minden utca sarok újdonság és minden ismeretlen ember kedves és szeretetreméltó. Én pedig szeretem, hogy az életünk lassan kezd megnyugodni. Hogy kettecskén vagyunk, együtt, a világ ellen. Hogy senki nem férkőzhet be közénk, kivéve persze az újdonsült ovis társait, akiket gyakran hív át hozzánk a tudtom nélkül. Már négy éves, cserfes, vidám és csordultig van szeretettel.
Az orvosi egyetemen dolgozom, genetikusként nagy hasznomat veszik az iskolában. A diákok kedvesek és érdeklődőek, úgy veszem észre, ez a része az orvostudománynak, jóval izgalmasabbnak tűnik számukra, mint az általános orvoslás. Szeretek oktatni, nem vagyok az a merev, karót nyelt tanár típus, de szeretem, ha az óráimon fegyelem van és mindenki igyekszik kihozni magából a maximumot.
Néhány héttel ezelőtt meglátogatott minket Edward ikertestvére Elliott. Az egyetem vendégelőadókkal próbálja néhány olyan elhanyagolt szakra felhívni a figyelmet, melyek lassan eltűnnek. Ilyen a fejlődés pszichológia is, mely szorosan összefonódik a genetikával. Egy hónapról volt szó és bevallom őszintén, nem szívesen mentem bele abba, hogy Elliott hozzánk költözzön, de látva Lakelynn lelkesedését nagybátya érkezésétől, nem mondtam nemet.
A lányom nem emlékszik az apjára én viszont annál inkább és cseppet sem segít halálának feldolgozásában a tény, hogy Elliott bátya kiköpött mása.