Részlet az életünkből
Álmosan dörgölöm meg a szemem, nagyokat pislogok, a szobámban félhomály van, csak a teknőc lámpa világít, apró, pici, kövér teknősöket festve a falra. Felülök az ágyamban, magamhoz húzom a lábaimat és az ujjacskáimat a tenyerembe szorítom. Nagyon fázok, pedig hosszú ujjas pizsamát adott rám anya. A talpacskáim hangosan csattannak a padlón, szomjas vagyok. Hallom a szüleim hangját, anya kiabál, biztos megint apa miatt. Mostanában túl sokat veszekednek. Ezt nagyi mondta, amikor a boltban összefutott a szomszéd nénivel. Sírt is egy kicsit és azt mondta, talán jobb lenne, ha magához venne. De nem akarom itt hagyni az anyukámat.
Óvatosan nyitom ki az ajtót, a konyhába csoszogok halkan, de egyre esősödik a hangzavar. Csapkodnak, tányért törik és anya elsírja magát. Könnyes lesz a szemem, gyorsabban lépegetek hozzájuk, segíteni akarok anyán, de úgy tűnik, az apukám olyan erősen fogja a hajánál fogva, hogy ledermedek. Visítani kezdek, mire apa elengedi anyát, aki felkap és a szobámba fut velem. Kapaszkodok a nyakába, nem akarok leesni a kezei közül. Ránk zárja az ajtót, de apa nem jön utánunk.
-Semmi baj tücsök, semmi baj… – Erősen szorítom magamhoz, mutatóujjamat a számba veszem és a teknőcöket nézem a falon. Rám mosolyognak, én vissza rájuk, de nem tudok aludni. Ma nem sikerül…



Neked volt annyi bátorságod, hogy ott hagyd az apámat, hogy végleg leszámolj azzal az élettel, ami megmérgezte a mindennapjaidat. Egyedül neveltél fel, férfit sosem engedtél a közelembe, legalábbis nem emlékszem, hogy bárkit is láttam volna kisurranni hajnalban.
Rettenetes sofőr vagy - a szívroham kerülget, ha elviszed valahova a lányokat -, láncdohányos  - a bagótól reszelős hangod szinte a védjegyeddé vált - és bohókás, ami, valljuk be, az őrületbe kerget. Szereted megmondani a véleményed, ez alól senki sem kivétel. Még a volt férjem sem, akit előszeretettel veszel a szádra, ha szidalmazásról van szó. Persze, mindketten tudjuk, hogy megszeretted a "szarházit" - ahogy te hívod - az évek alatt, de ezt sosem
adnád a tudtára.
Az unokáid szerint - bár erről magad is érdeklődhetsz, ha regisztrálsz - a legklasszabb nagymama vagy a világon, pedig rengeteg dologban nem értünk egyet. Kezdve a nevelési elveiddel, mely megegyezik a benned lakozó hippi felfogásoddal.
Egy igazi szeretetbomba vagy, de a múltad még most is ott lappang benned. Tanácsokat osztogatsz, miközben néha te magad is szívesen ülsz le velem diskurálni, de az esetek többségében úgy sem fogadod meg amit javaslok.

A név és a play by is változtatható, nem ragaszkodom egyikhez sem, mert nevén még sosem lett nevezve drága jó anyukám, viszont szeretném, ha szőke hölgyet választanál. Michelle Pfeiffer vagy Nicole Kidman is alkalmas a szerepre, vagy uuh Jamie Lee Curtis, Helen Mirren, de be is fejeztem, biztos neked is lenne ötleted.  
Dobj meg egy üzivel, ha megérkeztél, a család nagyon vár. *__*