Bennett & Bennett

Vendég · Bennett & Bennett Kedd Jan. 15 2019, 15:56

Aaron & Wyatt

Évekkel ezelőtt

Lopezzel hetek óta nem találkoztunk. Odaadott pár tablettát és heroint is néhányat. Jól megfizető „állás” mindez és mi balgák hittünk neki Taylorral. Ki ne hinne neki? Olyan jól előadta a dolgokat. Remek színészi tehetséggel áldotta meg az ég.
Ráadásul nem mondhatunk róla semmit, csak akkor, ha utána meg is halunk…szóval mindketten élni akarunk. Ha eladunk párat, akkor ő dupla annyit fizet nekünk érte. Nem egy olcsóság mindez, ezt jól tudjuk. Még sosem szereztünk be ilyesmit. Ha akartunk is, akkor kiröhögtek szépen. Így ez most új dolog. Amolyan tudjuk meg milyen érzés ha beszedünk egyet….nem szedtünk be egyet sem. Engem hajtott a kíváncsiság, hogy milyen érzés lehet, ha a fejembe szál a hatása. De előbb gondoskodnom kellett arról, hogy anyámék ne sejthessék, hogy ellógtam a sulit. Az meg nehezebb dolog, mint egy sudoku, piás fejjel.
Egy rendőrkocsi haladt el az állandó helyünk mellett, s csak úgy megállt, később pedig két tag kiszállt belőle. Felénk jöttek, igazoltattak minket és átkutattak minket.
Drogot találtak mindkettőnknél. Elő is került a bilincs, nem is értettük, leginkább csak alkoholt meg energiaitalt vettünk magunkhoz, így aztán nem igazán tudtuk ez miért probléma, hogy drogot tartunk magunknál. Ennyire illegális a dolog? Szuper! Nem is a miénk, Lopez fazon adta, hogy adjuk el, mert ő nem tudja. De persze nem is fognak hinni nekünk. Miért is hinnének? Húszéves taknyosok vagyunk.
Ráadásul az egyikük, az idősebb pojáca felismert. Látott már Aaron társaságában, egyből szemet szúrt neki és meg is jegyezte. Kocsiba betuszkoltak mindkettőnket, majd indultunk is a kapitányságra, közben meg bemondtak valamit a rádióba is, találtak két kölyköt… hát kösz. Meg sem hallgatnak.
Nagyjából húsz perc kocsikázás után állították meg a járművet, majd szedtek ki bennünket, hogy bekísérjenek. Az egyikük odaszólt egy ücsörgő munkatársnak.
- Szólj Bennett-nek…
- Klassz. - felelem szinte undorral, ahogy meghallom ezt, majd Taylor is fejet csóvál, de egyikünket sem a rácsok mögé tesznek, hanem egy asztalhoz visznek két székre ültetnek minket. Egymás felé fordulunk és egyik fülünkön be, a másikon pedig ki mennek a hozzánk intézett szavak. Érdeklődnek, hogy kitől kaptuk, vagy vettük, de csak ugyanazt válaszoltuk.
- A konténer melletti halottól szedtük el. Látta maga is azt a csóringert... - nagyszájú vagyok és flegma, nem érdekel, hogy le is csukhat. Semmi köze, hogy honnan van az áru.
- Te Ty. Lépjünk már le nyaralni a... - nem tudom folytatni, mert a másik srác felpillant és nekem is oda kell lesnem... kár volt. Az az ideges fej a bátyámtól túlontúl ismerős. Mindig ez van ha nem tetszik neki valami...most meg duplán nem tetszhet neki valami

**Aaron Bennett** · Re: Bennett & Bennett Kedd Jan. 22 2019, 18:02

Wyatt& Aaron

The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts

Owen és én új ügyön dolgozunk, az elsőt sikerült elcsesznünk, hiába öltöztünk be hamburgernek, és hot dognak, a fószer elszökött, és lógva maradtunk mindketten. A főnökünk nem örült, és némi büntetős nap után, ami azt jelentette, hogy nem mehettünk terepre, és jelentéseket kellett írnunk még a társaink helyett is, hogy is mondjam, de elvette a kedvemet a dologtól, hogy ismételten hibát kövessünk el. A környéken hemzsegtek a drogosok, valami új díler került a láthatárra, de egyelőre csak a Kaszásként emlegették, mert eltüntette az egyik ügynököt a feljebb való körökből. Nekünk nem volt akkora szerencsénk, hogy kint legyünk, már a harmadik napra úgy beállt a derekam, és a csuklóm is, hogy alig bírtam írni, de az akták nem fogytak, és nekünk az asztal mögött volt a helyünk. Nem rajongtam túlzottan ezért, de nem is mertünk volna feleselni…míg ránk nem sütött a nap aranyló sugara. A főnök ma reggel áthívott az irodájába, és elénk tett egy új ügynek tűnő aktát.
- Csak akkor kapjátok meg, ha kész vagytok a többiek dolgaival is. – már szinte utánakaptam volna, de aztán a levegőben megállt a kezem, és nem szítottam a tüzet tovább. Owen magához képest csak egy bólintással jelezte, hogy a feladatunkat elláttuk, néha jó lett volna, ha beszédesebb, de éppen ezért kedveltem őt. A szemem felcsillant a rejtély kapcsán, és a sok elővigyázatos bla-bla után végre az ujjaim között érezhettem a vékony aktát. Egy biccentés, és az első falig hátráltunk el, miközben már nyitottam is szét, hogy beleolvassak.
- Ez gyilkosság, Owen…ez komoly lesz. – csillantak fel a kékjeim, de nem sokáig, mert a folyosó végén feltűnt Burtle.
- Bennett téged hívatnak a kihallgatóba. – nem értettem, hogy mi dolgom van ott, de nem is kérdeztem többet, csak átadtam a társam kezébe a mentsvárunkat.
- Nézd át, és akkor majd délután enyém lesz a pálya. A szokásos helyen ebédeljünk? – érdeklődtem a szemébe nézve, és ha megkaptam a választ, akkor elindultam a terem felé. A két szempár együttérzésről árulkodott, és akkor már sejtettem, hogy mi lehet a baj. Még le se nyomtam a kilincset, és a bajkeverő öcsémet, meg a haverját pillantottam meg.
- Mi a…? – nem sok kellett, hogy elkáromkodjam magam. – Drog volt náluk. Már odaadtuk, hogy kielemezzék. Tudod, hogy ez mivel jár. – feltartottam a kezemet, hogy fejezze be. – Hagyj egyedül velük. – ellentmondást nem tűrően jelentettem ezt ki, és némi rosszallást követően mégis az én akaratom érvényesült. A velük szemben lévő széket húztam ki, és dobtam fel a lábamat, keresztbe fonva a karomat, és Wyatt-re néztem.
- Na, dalolj…mit keresel itt? Róla tudom, hogy nem okés. – biccentettem Taylor irányába. – Komolyan, jönnek a drogok. – forgattam meg a szemeimet, pedig korántsem voltam nyugodt.

• megjegyzés • szószám

Vendég · Re: Bennett & Bennett Szer. Jan. 23 2019, 12:28

Aaron & Wyatt

Évekkel ezelőtt

A bátyám megjelenése csak tovább szította a bennem felgyűlt haragot, még ha az nem is látszott. Miért őt kell hívatni? Mert családtag vagyok? Küldtek volna el, tiszta vagyok és most nem kellene ezt Taylorral végig hallgatnunk. Figyelem a bátyámat, hogy mikképpen ül le velünk szemben, majd a haverra kacsintok, tudja mit jelent ez, szóval csak sunnyog itt mellettem. Bár ahogy a bátyám megszólal, hát nem épp erre a körre számítottam tőle.
- Ugyan már. Ne utáld ennyire, csak a szája nagy… - csóváltam meg a fejem, a válasz zsigerből jött, holott ez az igazság, általában én verem nagy dobra a dolgokat, Ty-nak csak a pofája nagy, holott ő is nagy bunyós… párszor kimásztunk már a szarból egymásnak megmutattuk a másik gyengeségét és hát ő jobban fütyült ebben.
- Nem hiszed el úgy sem, ugye? Akármit mondok, úgy is az lesz a vége. - vontam vállat és elpillantottam a bátyám válla felett, hogy véletlenül se a szemébe nézzek. Az árt, az hamar vallásra bírna és én meg még élni akarok.
- Találtuk. Ez minden. Mit akarsz még tudni? Hogy kerestünk rajta ujjlenyomatokat, hogy megtudjuk melyik csóringertől kapta? - nevetem el magam röviden és szánalmasan.
- Ugyan Aaron, nem szívtam be. Hozzá se nyúltam ~~még~~. Csak van bennem egy fél liter sör… - hajolok közelebb a bátyámhoz, noha nem is erre kíváncsi, hanem hogy miért nem suliban vagy otthon vagyok. Miért hoztak be drogbirtoklásért? Óh bannyek tudtam hogy ebből nem mászok ki tisztán.
- Elengedsz végre minket? - kérdezek vissza, miközben hátra dobom magam a székre. Taylorra tekintek, aki épp elkapta a pillantásomat és összehúzott szemöldökkel tekint vissza rám. Csak ingatom a fejem, tényleg nem mondhatok semmit, kinyírna az alak minket….hacsak…
- Aaron… van egy kósza hír… egy félhosszú hajú ipséről. Néha feltűnik és megosztja veled amije épp akad és amit nem tud megosztani ő maga, hát azt másnak adja, hátha amannak több szerencséje lesz a későbbiekben… - hátha fogja a lapot, bár neki így aztán nem mondok semmit.
- Nem épp egy Hófehérke sztori, bár az is lehetne.
- Na, mehetünk? Vagy itt éjszakázunk? Ezer meg egy dolgunk van még… - pattanok fel a helyemről, Taylor is megmozdul, de inkább ülve marad, nála az a biztos, amit a zsaru mond.

**Aaron Bennett** · Re: Bennett & Bennett Pént. Feb. 01 2019, 22:30

Wyatt& Aaron

The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts

Ez egy fontos nap, nem tudom elégszer hangsúlyozni. Mindennek tökéletesnek kell lennie, de amikor valaki a nevemet szajkózza, és azzal jön nekem, hogy várnak az egyik kihallgatóban, akkor már tudom, hogy baj van, és nem is kicsi. Owen szerencsére elment, így nem látja, hogy mennyire nem vagyok már jókedvű, pedig az előbb kaptunk egy érdekes ügyet, és még az aktát sem tudtam megnézni, mert valaki megzavart. Két lépés után nyitok be a terembe, és lám, hát kit látnak a szemeim, ha nem éppen a bajkeverő öcsikét, és annak a hű csatlósát. Nem is értem, hogy miért nem sikerült egy teljes hetet kibírnia anélkül, hogy ne keveredett volna bajba. A drogozás csak az egyik probléma, de ha valakinél van is, nos az ellen aligha kellene több vád, és máris mehet a fogdába. Leülök a székre, nem hajt a kíváncsiság, tudnék most laza is lenni, de nem leszek. Amint a fenekem leér, már jön is a kérdés, de úgy tűnik, hogy mások egészen jól szórakoznak rajtam, vagy mellettem.
- Nem érdekel, hogy mekkora a szája, és itt nincs helye humorizálásnak. – folytatom mintegy érzékeltetve, hogy nagy bajban vannak, de azt hiszem, hogy jobban rá kell majd ijesztenem az öcsémre, hogy észhez kapjon.
- Miért hinnék neked? Ó, nem te loptál ki harminc dollárt is legutóbb a pénztárcámból, öcskös? Most meg azt ne mondd, hogy valaki rátok tukmálta, vagy tök véletlenül a földön találtátok, esetleg a mikulás személyesen adta át nektek? Kitalálom…utaztál a szánjával is. – gúnyos mosolyra húzódnak az ajkaim. – Nem kellenek ujjlenyomatok, a tiétek már rajta van, és ez elég a vádemeléshez. Egyébként meg kivizsgálják, hogy mi ez. Nem szeretném azt feltételezni, hogy valami új cucc a piacon, hogy a nyakadba varrják a dílerkedést is. - mondom nem túl felhős hangulatban. – Csak egy sör? – nézek a két szeme közé. – Az iskolában lenne a helyed, és nem az utcán. Nem rúgtak még ki? Elengedni? - mosolyodom el, már szinte nevethetnékem támad, aztán elhallgatok. – Nem érdekel Wyatt, bűzlesz. – facsarom meg az orromat. Az öcsém nem tétlenkedik, és amikor feláll, akkor én is így teszek, és belépek elé, hogy az útját álljam, és még a kezemet is kinyújtom. – Ó, öcskös…ez eddig jó nap volt…de most már nem az. – intek az egyik őrnek. – Drew vidd őket a fogdába. Amíg folyik a vizsgálat, nem mentek sehová, világos? – mutatok a székekre, hogy nyugodtan menjenek vissza, mert innen a cellába vezet az út.

• megjegyzés • szószám

Vendég · Re: Bennett & Bennett Szomb. Feb. 02 2019, 11:15

Aaron & Wyatt

Évekkel ezelőtt

Aaron-t nagyon nem érdekli a haverom, hiszen én vagyok a családja, szóval ez eléggé érthető. Bár elég vicces a szituáció, a bátyó mégsem repdess az örömtől. Miért? Hát mert itt vagyok drogbirtoklásért és páran nem hisznek nekem, semmi másért nincs helye poénnak. Aztán végül is jön a lopási sztorival, igen képes voltam meglopni a saját bátyámat. Mit mondhatnék? Nem kapok az ősöktől zsebpénzt, szóval valamit muszáj volt tennem… és igen, pont őt kellett egy kis lével lehúznom.
- 34 dollár… - javítottam ki, de aztán rákacsintottam.
- Majd ledolgozom, ne légy már úgy oda egy kis zöldhasúért. - ingatom meg a fejem, mintha egy kis sértődés is kijátszódna a hangomból. Taylor is majdnem elröhögi magát, de csak undorító hang záporozik ki a zárt ajkai közül, lassú pacsit ejtünk egymás között. Igen, ez remek szöveg volt a bátyám ellen. Kit érdekel, hogy haragudni fog? Ah, persze, ő is tud genyó lenni, jön a mikulással meg a geci szánjával is. Kussolok. Mit mondjak? Kapja be? Azt hiszem így is úgy is pórul járok. Érdekel? Nem szokott.
- Nem vagyok drogdíler Aaron… - nézek rá rideg tekintettel, hiszen ezt feltételezné ő is rólam? Jó oké, néha túlságosan is nagy a szám, nem lehet megállítani ha a fejembe veszek valamit, na de ez még nekem is sok. Hogy képzeli?
- Jaj Aaron ne atyáskodj már felettem, elég ha az ősök durrognak bele a jegyeimbe, nem kell még neked is ezt szajkóznod! - mérges lennék? Kicsit, meg a téma is untat, így aztán feljebb is emelem a hangom, mint azt illene rendőrtestvérem ellen. Hogy én ezért mit fogok még kapni… jobb ha most lelécelhetnék, de nem tehetem. Mégis felpattanok, hogy távozóra fogjam, ám a bátyás sem tétlenkedik és beáll elém, megakadályozva ezt az egészet. Végül szól az egyik ipsének, hogy rakjon minket a dutyiba. Meglepődve állok a fivéremmel szemben.
- Mi van? Most tényleg itt tartasz minket Bennett? - tárom szét oldalt a kezeimet, majd hátat fordítok a testvérnek és a székbe rúgva az asztalnak dőlök, hátat fordítva a bratyesznak.
- Még hogy köti a kezét a zsarulét... - mormogom halkan, hogy csak a haverom füléhez jusson el, bár ő csak kussol, nem megy Aaronnal szembe. Ezt jól elbasztad baszki bátyám, engedtél volna el, aztán ha gáz van akkor meg vissza jöttünk volna. Erre tessék...
Közben érkezik ez a Drew nevezetű csóka, mellém lép és megfogja a karomat. Rá nézek, felegyenesedek és kitépem a karomat az övéből.
- Eltöröm a kezed, ha hozzám nyúlsz még egyszer! - nem fenyegetem nem szokásom, inkább megtartom minden szavamat. A bátyám ismer, tudja jól, hogy nem szeretem ha ide oda ráncigálnak és megmondják hová menjek, most is ez történt. Az ipse utat akart mutatni. Nem kell rángatni. Ha az idősebb Bennett még itt van akkor a vállába megyek bele, ahogy távozunk a fogdába, Taylor csak a nyakát húzva távozik el mellette.
- Hé Bennett! - szólok még vissza, megállva és hátra tekintve, sok fültanú akad.
- Ha bebizonyosodik, hogy ártatlanok vagyunk... jössz egy bocsánat kéréssel. -vágom oda neki,s közben észre veszem az egyik fickót, aki behozott minket, hát bemutatok neki. Közben Drew barátunk ismét vállon ragad, de taszajtok rajta egyet, ne nyúlkáljon már hozzám. Besétálunk a rácsok mögé, s én csak állva maradok, nem takarítják a helyet... ki tudja ki hova hugyozott időközben.

**Aaron Bennett** · Re: Bennett & Bennett Pént. Feb. 22 2019, 19:29

Wyatt& Aaron

The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts

Cseppet sem örülök, hogy a napom ilyen fordulatot vett, és a drága öcsém még abból is viccet csinál, hogy behozták a legjobb haverjával együtt, és kiderül a többiek számára, hogy lopott tőlem. Nem vagyok túlságosan boldog attól, hogy még ezt is úgy kezeli, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy lenyúlja a nagyobb testvérét, mert ő maga lusta bármilyen munkát is vállalni az iskola mellett. – Igen, csak annyi…hogyne. – forgatom meg a szemeimet, hogy érzékeltessem vele ez már nem játék. – Na és mivel akarod ledolgozni nekem öcsike? Azzal, hogy behozatod magad az őrsre, és azt várod el tőlem, hogy mentsem a bőrödet, mert megint nem volt jobb dolgod, mint itt lézengeni a környéken és drogozni? – kezd felmenni bennem a pumpa, mert olyan Wyatt-el beszélgetni, mintha egy üres falhoz mondanék beszédet, és senki sem hallana meg. A kutya és a macska is jobban hallgat rám, mint a tulajdon vérem. Anyáék előtt nem beszélek róla, hogy mi mindenből húztam már ki a kisebbik Bennettet, de ma betelt a pohár. – Akkor mi vagy te? Fogyasztó, figyelő? Aj, és kit akarsz átverni, de komolyan? – rándul meg a szám széle, korántsem tetszik, hogy a két járőr ezen még mókázik is. Az öcsém az egyik gyengém, de ha nem statuálok példát vele, akkor sosem tanulja meg, hogy a munkám nem játék, és engem sem fognak komolyan venni, ha állandóan segítek neki. A főnök nem örülne neki, ha ez is eljutna hozzá, amikor ma már egy komoly ügyet bízott ránk. Az előzőt elbaltáztuk, de ezt már nem ronthatjuk el. – Az iskola nem játék, Wyatt. Esetleg már ki is csaptak, csak nem tudok róla? – ezt most már nem viccből kérdezem meg, mert apát is a legutóbb behívták. A szüleim elég jól bírják a kiképzést, anya még álomvilágban él a legkisebb fia kapcsán, mert azt hiszi, hogy ki fogja nőni, de én már ebben sem bízok meg. Mi lesz, ha ez az idő előrehaladásával csak egyre rosszabb lesz? Mi lesz ennek a vége? Börtön? Javítóintézet? Máris menekülőre fogná, de előbb állok fel, és lépek elébe, mintsem kimenjen az ajtón. Rajtam van a sor, hogy kiadjam az ukázt, és egy kis modorra tanítsam az öcsémet, hát néhány óra nem fog megártani nekik a fogdában. – Miért, szerinted poénkodtam? – pillantok le rá, és kezdek kijönni a béketűrésből. Drew szót fogad nekem, és már cselekszik is, egyszerűen fogja magát, és bilincsbe verné a kisebbik felemet, de Wyatt-ben is van némi indulat. Nem lepődöm meg már ezen sem. – Kísérjétek át őket. – mondom halkan, és mutatom az utat kifelé, amikor elvezetik őt is, de még megáll, hogy odaszóljon nekem. – Ha ártatlan vagy, akkor még haza is viszlek, és veszek neked valamit. – rázom meg a fejemet, de a többit már nem kommentálom, amikor Owen is feltűnik a színen. – Szólhattál volna, akkor lerendezzük négyesben. – intek neki, hogy erre semmi szükség, ott még nem tartunk, hogy valóban vádat emeljenek ellene, de ha a tesztek új drogot mutatnak ki, akkor nagy bajban lesz. – Nézzük meg az aktákat, meg ebédeljünk, és utána benézünk hozzájuk. – javasolja nekem a társam, és vele együtt vonulok vissza egy kis szünetre.

Egy óra múlva

Egy zacskóval a kezemben, meg két üveg vízzel nyitok be a fogdához. – Ó, jól áll nektek a rács. – mosolyodom el, és Owen is követ. – Remélem, nem kell bemutatnom a társamat Wyatt, és ott Taylor. – bólintok, és lepakolok az asztalra.

• megjegyzés • szószám

Vendég

Aaron & Wyatt

Meg se szólalok a kérdéseire, olyan feleslegesen mondok én itt akármit, hogy nem tépem a számat miatta. Egyik fülemen be, valahol megkanyarodik, aztán kimegy. Leszarom a dumáját. Születésem óta nem hisz nekem semmiben se. Ha azt mondom, hogy a zöldet vágja el egy bombánál, mert megkaptam az utasítást, akkor tuti hogy a sárgát fogja vágni. Semmilyen körülmények között nem bízná rám az életét. S szerintem ez így helyes. Vagy nem tudom, testvérek vagyunk s mégis ég és föld. Lehetetlen küldetésnek néz szembe, ha velem vállal el egy teljes hetet. Neki meg van a maga kis élete, s nekem is a magamé, sosem voltunk egyformák és már nem is leszünk.
- Nem csaptak még ki… te lenné az első, aki tudná. - és csak utána az ősök, apa és anya túldramatizálják a dolgokat amúgy is, nem kell ez nekem. Aaron meg csak fejmosásban részesít. De még tagja vagyok az osztálynak. Élem az életet, kihasználom a lehetőségeket, melyet Aaron veszni hagyott. Én nem Ő vagyok és soha nem is leszek olyan… minta példány az emberiségnek. Röhög a májam komolyan.
Aztán megyünk a rácsok mögé, képtelen vagyok elhinni, hogy a bátyám nem az oldalamon áll. Képes erre? Hát hol a testvéri szereteted bátyám? Óh menj a hozzáállásoddal meg a testvéri moráloddal a picsába.
A rácsok mögött egymás mellett állunk, a terveken szövögetjük, meg mi lesz ha nem engednek el minket? Már kitaláltuk, elkobozzuk két zsernyák fegyverét, majd kitörünk innen, nem akarunk sérülteket sem, csak a szabadságunkat akarjuk. Semmi mást. De egyik tervet sem vagyunk kettesben véghez vinni… végül is pár óra nem a világ, ugye? Csak adja az ég, hogy estére szabad utat adjanak és már itt sem vagyunk. Megyek át Taylor-hoz sörözni és gameboyozni.
Bár olyan érzés, mintha már órák óta itt lennénk, a falra rátekintve az óra csak egy kerek órát mutat. Az itt létünk egyre zavaros… de aztán betoppan végre Aaron is, meg a főnökszerűje is, ekkor lépek el a faltól, kicsit közelebb feléjük. Taylor a falat támasztva a helyén maradt.
- Nem kell bemutatót tatanod. Léphetünk, vagy mi lesz? Végig rágjátok még az egészet kérdésekkel, higyétek el ugyanazt tudjuk rá válaszolni... - kicsit dühösebben dobom a szavakat, hiszen ez az egy óra telhetett volna mással is, nem pedig ilyen szarral. Erre tessék. Leszarom miért jött Owennel, menjünk a picsába, dolog van.
- Egyéb mással nem szolgálhatunk, sakkozni nem érünk rá, bocs fiúk... - vonok vállat és összepacsizok a fejünk fölött a levegőben Ty-al. Széles mosollal bombázom Aaron-t,kíváncsi vagyok milyen bűnökkel akar itt tartani. Megteheti? Ártatlannak tartom magam. Ő meg bűnözőnek tart.

Ajánlott tartalom

» Caldwell & kis Bennett
» Lopez & kis Bennett
» Bennett Oakley
» Cherry & kis Bennett
» Aaron Bennett