Robert & Lilyan

Amikor megérkeztem még alig voltak emberek, azóta megtelt a hely és lassan lépni se lehetett az embertömegtől. Igaz az már jó pár pohárkával ezelőtt volt. A telefonom kijelzőjét kezdtem el matatni annak ügyében, hogy feloldjam és megnézzem mennyi az idő, de hamar meguntam a próbálkozást, így visszacsúsztattam a farmerkabátom belső zsebébe. Nem ez lenne az első eset, ha elhagynám. Szegény telefonnak nem egy életbiztosítás a belső zseb akármennyire is abban a hitben vagyok minden egyes buli alkalmával, hogy ott ne eshet baja.
Mutatóujjamat feltartva jeleztem a pultos srácnak, hogy jöhet még egy kör tequila, amire ő egy szinte láthatatlan fejrázással jelezte, hogy lehet épp elég lesz mára. Homlokom közepéig csúszott fel a szemöldököm és ez a pár másodpercnyi szavak nélküli beszéd épp elég volt arra, hogy egy újabb pohárral gyűljön az eddigi 5-ös gyűjteményem. Só, szesz, citrom. Eltorzul az arcom és kicsit erősebben vágtam a pultra a poharamat, amire a mellettem ülő nem túl bizalomgerjesztő fiú és a feltehetőleg barátnője szinte egyszerre kapták felém a fejüket. Vágta egy fintort amolyan „mi bajotok van?” Címszóval és visszafordultam az üres poharaimhoz.
- Kurva gáz, hogy valaki egyedül iszik nem? – hallottam a leányzó hangját, ahogy próbálta nem túl feltűnően átadni párjának az információt. A zene azonban fele annyira se volt hangos, mint amennyire azt ő remélte így szinte kristálytisztán hallottam a beszélgetésüket. Óh, ez jó mókának ígérkezik.
- Nyugi Bébi, neked nem kell egyedül inni. – egy cuppanás, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy igen ők egy pár és a csókkal akar a fiú bizonyosságot nyerni arról, hogy a csaj csak az övé. Kissé feléjük fordultam, hogy jobban szemügyre tudjam venni a magasröptű beszélgetés tulajdonosait. A lány sminkje kezdett elmosódni, de így is lehetett látni az azúrkék szemeit, amivel le sem akart akadni a nekem háttal ülő fiúról. Világos piros testre simuló ruhát viselt, ami kicsit többet mutatott a testéből, mint kellett volna és így az összhatás kurvásra sikeredett.  - Hoztam amúgy valamit. – széles vigyor jelent meg a lány arcán miközben a melltartójában kezdett kotorászni és végül egy apró zacskót húzott elő tele fehér porral. Éppen hogy megmutatta a srácnak és már el is rejtette a markában, hogy ne okozzon túl nagy feltűnést, de nekem tökéletesen felkeltette az érdeklődésemet így még közelebb hajoltam a párocskához.
- Honnan szerezted Anna? – a fiú hangján hallani lehetett, hogy izgatott és alig várja, hogy valamelyik eldugott sarokban végre beinduljon a buli. A lány a fejével oldalra biccentett egy kisebb férfitársaság felé. A vállamon át kellett néznem ahhoz, hogy én is meglássam őket. Egészen pontosan 3-an ültek az asztalnál. A legfeltűnőbb a nagyon magas fekete hajú volt. Nekem igaz mindenki nagyon magas. 165 cm-hez képest bármi annak volt mondható. Az alkohol miatt felbátorodva arra az elhatározásra jutottam, hogy én is akarok ebből a cuccból, de nincs arra pénzem, hogy csak úgy oda menjek és vegyek. Így tehát egy megoldás maradt, a lopás. A fejemben az a kép rajzolódott ki, hogy ez a nyikhaj társaság valami apuci gazdag gyerekei, akiknek volt arra pénz, hogy valami drogkereskedőtől felvásároljanak egy jó nagy anyagot és most ezzel próbálnak menők lenni, hogy szétosztogatják jó pénzért de ők még egyszer sem nyúltak droghoz.
Feltápászkodtam a bárszéktől és innentől kezdve lényegtelen személyekké vált a mellettem ülő párocska. Szemeimet a három férfin legeltettem és a tervemnek megfelelően próbáltam úgy a közelükbe férkőzni, hogy az ne legyen feltűnő. Egybeolvadtam a tömeggel, táncoltam és élveztem is volna a zenét, ha nem egy cél vezérelt volna: meglopni egy pasit. Végül mintha a világ mellettem lett volna kettő felállt az asztaltól és a kijárat felé vették az irányt, csak a magas fekete hajú maradt. A zene hangosodott és én egyre közelebb táncoltam hozzá és az asztalához. A szék karfáján fekete farmerkabát pihent és magamból kiindulva abban reménykedtem, hogy a kis ficsúr is olyan bolond, hogy ott tartsa az anyagot. Leguggoltam a háta mögé és kotorászni kezdtem a kabátja zsebeiben. Alkoholos bódultságomnak hála teljes mértékig meg voltam róla győződve, hogy mindezt a leg feltűnés mentesebben csinálom… én legalább ezt hittem.

Tizennégy éves korom óta ölök embereket, mára már lelkiismeret furdalás nélkül. Szinte minden nagyobb ügyet én viszek apám helyett, mert neki már a legtöbbhez nincs energiája, ezért csinálom helyette a drog bizniszt, és az ember-, fegyverkereskedelmet.
Soha nem nyúltam droghoz, és a legtöbb nekünk dolgozó sem, mert látjuk a hatását, látjuk az embereket, akik jönnek hozzánk venni, adagról-adagra egyre inkább leépülnek, míg a végén már magukról sem tudnak és csak a cucc hajtja őket, persze ez csak főként a heroin. Mexikóból csempészünk kokaint, Európából marihuánát és Afrikából hasist, persze vannak egyszerűbb party drogok is, mint a Gina vagy az LSD és a bevételünk ezekből hihetetlenül nagy.
A füstöt vágni lehetne a klubban, a sok izzad test, ahogy egymáshoz ér tánc közben, a fülled alkohol és cigi szag, a torkomat maró whisky. Valahogy a péntek esténként itt kötök ki. Egy lepukkant bár Menhattan-ben semmi több, mégis valamiért ez lett a törzshelyünk. Egy asztalhoz letelepedett a társaságunk, pár barátom és én. Ők a nőkről beszélnek és a fegyverekről, de nekem valahogy csak a ma délelőtti dolgok járnak a fejemben. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy Jack volt az informátor. Egy kis pisis volt, amíg munkát nem adtam neki, erre átbaszott. A kezem remeg az idegességtől, aminek már egy részét levezettem rajta. Valamiért nem megy ki a fejemből az arca, ahogy könyörög az életéért. Nagyot kortyolok az italomból, ma hibáztam, nekem kellett volna megölni Jack-et és nem másra hagyni, nem is tudom mi van velem, eddig sose okozott gondot az, hogyha valakit a másvilágra kell küldenem, most miért nem tudtam megtenni. Egy kéz rázza meg a vállam és ezzel kiránt a gondolataimból.
- Hé, Haver! Minden rendben? – néz rám a mellettem ülő Josh, nyílván már többször szólíthatott, de nem reagáltam. – Kérsz egy cigit? – nyújt felém egy dobozt. Bólintok és veszek belőle egyet, az asztalnál folytatódik a beszélgetés, épp a múlt heti szállítmány a téma. Meggyújtom és letüdőzöm a füstöt.
- Nálad most van? – kérdezi egy kissé halkabban. Speed jött egy nagy adag, tabletta formában. A farzsebemből előveszek egy kis zacskót, amiben van 5-6 db tabletta és egy másikat, amiben már az anyag előre össze volt törve és kis fehér por formájában volt megtalálható.
- Csak ennyi maradt. – teszem is vissza a zsebembe, ez több mint 200 dolcsit ér. A srácok folytatják a beszélgetést, a bambulásom miatt félbeszakított témáról, amikor is egy lány állít oda mellénk. Kurvás ruhában elkenődött sminkkel, a haverom füléhez hajol és közben bepucsít. Tökéletes rálátást nyerek a seggére és a fekete csipketangájára amire nem voltam kíváncsi. A zene hangereje megemelkedik és emiatt nem hallom, mit mond a lány, de a barátom egyszer csak rám mutat és megszólal.
- Ő a te embered – a csaj mellém lépked a magas sarkújában és végig simít a vállamon.
- Szivi, gyere velem egy kicsit – erotikusan akarja a fülembe suttogni, de a tömény alkohol szag, ami belőle árad inkább csak egy undort vált ki belőle. Elnyomom a cigim és kérdőn nézek Joshra. Felállok és követem, a lépései bizonytalanok, közben az egyik kezét a csuklómra kulcsolja, hogy ne hagyjon el engem, miközben átvágunk a sok táncoló emberen. Jól ismerheti ezt a helyet, mert rögtön mosdók után lévő hátsó ajtóhoz vezet, ami egy sikátorra nyílik. Ahogy becsukódik mögöttünk az ajtó, hirtelen a zaj elhalkul. Az utcai lámpa teljesen megvilágította a lányt. Túl sovány, Olyan, mint a lányok, akik rá vannak állva a porra. Feltűnően sovány. Ez az egyik hátránya a cuccnak. Arra jó, hogy ne fájjon az élet, de az étvágyat hazavágja. Ha nem kényszeríted magad, hogy egyél, lefogysz, és szarul fogsz kinézni. Ez a lány nem néz ki szarul. Egyelőre. Nem csúnya. De nem is csinos. Inkább csak edzettnek tűnik. Seszínű barna haj, halványkék szem. Formátlan deszkatest. A hideg téglafalnak dőlök, hagyom, hogy a hideg szél lehűtse a felhevült testemet. A lány egy pillanatig se habozik, rögtön a lényegre tér.
- Kéne egy kis cucc! Mennyiért adod? – A melle alatt összekulcsolja a kezét, hogy ezzel is odavonzza a tekintetem. A hátsó zsebemből ki veszem a porral töltött zacskót.
- Mennyi? – kezd el hisztizni – ennyi pénzem nincs, ennyit nem fizetek! – kérdőn felvonom a szemöldököm és visszateszem a drogot a helyére. Akkor nincs üzlet, nem is vesztegetem az időm, rögtön indulok vissza az épületbe, de elkapja a karom.
- Jól van! – szól utánam és a melltartójából előveszi a pénzt, egyszerűen odadobom neki a zacskót és vissza megyek.
Leülök és a többiek lassan lépnek és egyedül maradok. A poharam még tele van whiskyvel, megiszom és lépek, gondolom. Úgy érzem, mintha basztatnák a székem ezért magam mögé pillantok és egy lány a székkarfájára terített kabátom zsebébe kotorászik. Mára már elegem van a hülye ribancokból. Indulatosan felpattanok és megragadom a lány karját és felrántom a kabátom mellől, egyik kezemmel az ő felkarját szorítom, a kabátom pedig a másik kezembe veszem. Elkezdem kifelé rángatni a lányt, a hátsó ajtó felé, most már az sem érdekel, ha feltűnést keltek. Nem engedem el, és ha kiakarna szabadulni a markomból, akkor csak szorosabban szorítom. Kinyitom a hátsó ajtót és a sikátorfalnak lököm, és testemmel is odaszorítom. Ellenkezést nem tűrve.
- Mit kerestél a kabátomba? – kérdezem kicsit se kedvesen, az egyébként aprócska lánytól. Az említett dzsekit a földre dobom és a kezemmel a fegyverem után nyúlok, és le kell állítanom magam, hisz ő csak egy lány. Lányokat sose ütünk meg, főleg nem olyanokat akik még a vállamig se érnek. Nem veszem elő a fegyverem, de a kezemet rajta pihentetem. Mit akar ez a csaj?