One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Brooklyn, Opera

Mikhal Zharkov
Today at 5:13 pm



I'm so scared ~ Gabe & Mir

Gabriel Burns
Today at 4:00 pm



Julian and Marco - You need to know this, Sullivan

Marco Berlasconi
Today at 3:26 pm



Welcome to my silly life, Mister

Marco Berlasconi
Today at 11:12 am



Avatarfoglaló

Candice Lovell
Yesterday at 11:02 pm



Jayden Higgins

Dorian J. Lester
Yesterday at 9:25 pm



Trent D'Onofrio

Trent D'Onofrio
Yesterday at 8:52 pm



Official situation - Ben & Cher

Benjamin Henson
Yesterday at 8:05 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Jayden Higgins
Yesterday at 7:49 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 11 2
Diákok 4 6
Törvényszegõk 11 11
Bûnüldözés 5 7
Hivatal 0 4
Üzlet 4 4
Oktatás 5 1
Munkások 6 2
Egészségügy 6 6
Összesen 52 39
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Fable S. Hill, Gabriel Burns, Lena Caldwell, Mikhal Zharkov, Wyatt Bennett


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Szomb. Ápr. 21, 2018 8:50 pm

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
Mikor van szabadnapod? Most komolyan? Az orrom előtt flörtöl az alkalmazottammal egy szemrebbenés nélkül? Én értem, hogy nincs egy teáskanálnyi közöm sem ahhoz, hogy mikor kivel találkozgat vagy éppen randizgat, de azt tudnám értékelni, ha nem az alkalmazottjaimat próbálná meg befűzni. A jelenet körülbelül ötször lejátszódott bennem, mire elkacsáztam eddig az istenverte épületig a magas sarkúmban. Nem vagyok józan, de éppenséggel részeg sem, csak éppen annyit ittam az imént Ravennel, ami elég löketet adott ahhoz, hogy most itt álljak Ben lakásának az épülete előtt, és gondolkodom egy kicsit, hogy felmenjek-e. Meg kell beszélnünk ezt, ami még a múltkori incidenst illeti, na meg persze a kora estit. Vagy azt talán szó nélkül kellene hagynom? Az úgyse fog menni, de majd megpróbálom lenyelni a kibukó szavakat.  
Belépve az épületbe Roger vagy Robert -még mindig nem tudom a nevét- fogad széles vigyorral.  
- Szép estét a hölgynek, gondolom Mr. Hensonhoz jött?! – Kihez máshoz, ugyebár? – Máris felszólok neki – mondja fél másodpercnyi szünettel, de mire észbe kapok a telefon már a kezében is van.  
- Ne, ne, ne, ne – hadarom és a pulton átnyúlva már ki is veszem a kezéből a kagylót, hogy visszatehessem a helyére – Isten ments, meglepetés – mosolyodok el. Azt már majd Ben eldönteni, hogy a kellemes vagy a kellemetlen jelzőt biggyeszti oda mellé.  
- Mondja Ro... ger, mióta Mr. Henson hazajött, látott bárkit felmenni hozzá? – Az lenne az igazi érvágás, ha valami nővel találnám fent, akkor azt hiszem a mai napom tényleg kettesben tölteném az alkohollal.  
- Az imént váltottam a kollégám, így sajnos ezt nem tudom megmondani – feleli, én pedig elhúzom a szám és egy mély sóhaj, valamint egy biccentés kíséretében, kicsit inogva ugyan, de elindulok a lift felé. Egyenesen az oroszlán barlangjába készülök besétálni, és be kell valljam, nem kicsit vagyok ideges. Istenem, kérlek ne legyen nála senki. Könyörgöm. Soha többet nem jövök ide bejelentés nélkül, csak most ne.  
A lift csengője megszólal, és megáll azon az emeleten, ahol Ben lakik, de ahogy nyílik a liftajtó, el is képedek rögtön. Azt a rohadt élet, hát ez? A nő olyan rövid szoknyában van, hogy belátok addig, ameddig eszemben sem lenne, mellesleg nem tudom levenni a szemem a köldökig dekoltált felsőjéről sem, és csak pislogok pár pillanatig, mire rájövök, hogy itt nekem ki kellene szállnom. Remélem nem Bennél volt, mert akkor kezdek kételkedni az ízlésében. Próbálok magamhoz térni, míg elérek az ajtajáig, és rögtön kopogok is. Normál esetben, ha nem lenne bennem semmi alkohol, akkor valószínűleg itt toporognék a lakás előtt úgy tíz percig alap hangon, mire rávenném magam, hogy bemenjek hozzá. A legutóbbi látogatásom nem igazán járt sikerrel, most szerintem ez az utolsó lehetőségem, lehetőségünk, ha ezt elcsesszük, akkor utána foggal-körömmel lehet érte harcolni, de hiába. Remélem Ben nem csapja rám az ajtót. Nem, mert nem lesz rá lehetősége. Ahogy nyitja, már készítem is a jobb kezem, ha véletlenül rám csukná, ne tudja megtenni.  
- Szia – mondom halkan egy halvány mosollyal a szám szélén. - Beszélnünk kell – folytatom, a szám pedig szélesebb mosolyra húzódik, mert bármennyire is feszült a hangulat köztünk, örülök, ha látom, de ez most határozottan az alkohol hatása, hogy felszabadultabb vagyok a kelleténél. Nyilván neki is hamar le fog esni, hogy nem vagyok egész józan, főleg így, hogy a háta mögé tekintgetek, hogy nem rejteget-e senkit odabent?! - Persze, ha ráérsz?! - teszem kissé illedelmesebbé a betoppanásom, bár ha kifogást keres, akkor is bemegyek, nincs választása. Ma este tiszta vizet kell öntenünk a pohárba.   


avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Vas. Ápr. 22, 2018 2:06 pm




to: Marilyn

A kávézó után nem mentem egyből haza. Bár fáradt voltam, kellett valami, amivel kieresztem a gőzt. Alkoholra vágytam. És szexre. Bármilyen alantasnak is éreztem magam a gondolattól, hogy ahelyett hogy megoldanánk végre az ügyeinket Lynnel – bárhogy végződjön is –, itt szenvedünk, és ilyen szánalmas találkozásokat produkálunk, mint ez a ma esti is volt. Ezzel maximum azt érjük el, hogy darabokra szedjük a másikat. Egyikünknek sem hiszem, hogy használ ez. De hiába rakom össze ilyen gyönyörűen fejben, amikor ott áll előttem, és belenézek abba a macskazöld szempárba, ami annyi vegyes érzelmet mozdít meg bennem, nem sokáig megy betartani a letisztult, racionális forgatókönyvet.
A mai is jól bizonyítja: nem tudom kivédeni, hogy hasson rám, sem egyik, sem másik irányban. Egy hónapja arra siklottam ki, hogy bármit megtettem volna, hogy nálam töltse az éjszakát, úgy éreztem, nem megy nélküle, hiába próbálkozom, nem tudom betölteni a hiányát. Nem kellett volna hagynom, hogy ennyire vágyakozzak utána, és azt sem szívesen ismerem be, hogy így volt. Ettől csak egy nagy adag szerencsétlenségnek érzem magam, aki talán már most elkúrta az egész életét, ez az irány pedig, nem hiszem, hogy nagyon magyarázni kell, miért nem annyira szimpatikus. Öt év hosszú idő, volt már mikor elindultam errefelé, de egyre mélyebb és ingatagabb bugyrokba jutottam, és az életem kezdett nagyon ijesztő kanyarokat venni. Szóval inkább felhagytam vele, és úgy döntöttem, jól van ez így, bizonyára meg van az oka, hogy miért így történik, de ha nincs, akkor is ez van, én pedig visszatérek ahhoz a nagyszerű és magabiztos Benjamin Hensonhoz, aki minden szituációból képes a legjobbat kihozni.
Apróbb botlások ugyan vannak, mint az előbb is, de legalább látszatra megőriztem a méltóságomat, nem adtam ki magam annyira neki, mint szilveszter előtt. Nem voltam józan és minden bajom volt, tulajdonképpen ezer indokon van, amivel takarózhatok, de akkor sem kellett volna hagynom, hogy annyira belém lásson. Emlékszem, mennyire nem tudtam kezelni, hogy hiába kértem, hogy maradjon, végül mégis kérdés nélkül hazament Rosie-hoz. Nagyon elborított mindaz, amit jó ideje nem hagytam felszínre kerülni. A legfájóbb része az egész históriának. Szóval elkúrtam. Azt is, és ezt is, erre pedig legjobb, ha iszok valamit, és valami kellemesebb programmal kirángatom magam ebből a hangulatból, mielőtt még megint belecsúszok valami hülyeségbe. Már ez is valami, nem? Ha tudod, hogy reménytelenül meggondolatlan vagy, legalább megpróbálod rá emlékeztetni magad.
A vezetésben az a szép, hogy ha annyira zaklatott vagy, hogy efféle monológokkal szórakoztatod el magad út közben, végül teljesen máshol tudsz kilyukadni, mint amit eredetileg célba vettél. Már csak akkor tűnik fel, hogy robotpilótára váltottam, amikor bekanyarodok a saját utcámba. Hát ez nagyszerű. Mégis mi a búbánatnak jöttem haza? De ha már voltam ilyen hülye, úgy döntök, most már nem változtatok irányt, felmegyek, lezuhanyzom, és ha más nem, hát majd rendelek valamit.
Így is történt szépen sorban, némi stresszoldó és kényelmesen lebutító whisky beiktatásával, a vacsora mellé pedig extrában egy kis lazító programot is házhoz invitáltam. Nemrég kaptam egy ajánlást az egyik kollégámtól, aki annyira elégedett volt, hogy egész héten erről áradozott, és bár akkor nagyzolva azt mondtam neki, hogy én jobb szeretem magam becserkészni a prédát, és tényleg nem az én világom ez az egész, úgy voltam vele, ettől jobb alkalmat aligha fogok találni a kipróbálására.
Előkotortam a kártyát, és el kell ismerni, már a diszpécser kisasszony is nagyon erotikus hangszínnel faggatózott az igényeimről, és egyéb adatokról, az egész szituáció okozta „mélyen titkolt” lányos zavaromban már arra sem emlékszem, miket mondtam, de mikor a hölgy megérkezett, és ajtót nyitottam, az első életképes sos megoldás, ami nagy hirtelen hajlandó volt eszembe jutni, az volt, hogy élből letagadtam a bizniszt. Nem volt könnyű eltántorítani, de egy kis előzékeny útbaigazítást követően, hogy mégis mivel téveszthette össze a címet, sikeresen megszabadultam tőle.
Atyavilág. Fújtam ki a levegőt, miután kezdtem újra biztonságban érezni magam. Hát ha valami világvégi apokalipszis következtében ő lenne az utolsó élő nő a földön, akkor sem fanyalodnék rá, az tuti. Le is dobtam az ingem, és a regenerálódás érdekében töltöttem még egy pohárkával, de az első korty után, ismét kopogást hallottam.
Hát nem hiszem el. Átfutott az agyamon, hogy csak simán nem nyitom ki, nem volt hangulatom hozzá, hogy elkezdjen nekem itt erősködni, hogy márpedig őt akkor is ide küldték, de végül inkább erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, hogy ezúttal még határozottabb leszek.
Felnyitottam az ajtót, és nekitámaszkodva, nem is teljesen tisztában azzal, hogy ezúttal az öltözékem is némileg hiányosabb, nem is hagytam rá időt, hogy ő nyisson.
- Sajnálom, de az előbb már mondtam, hogy… - Ám akit megpillantok, az nem a félcsupasz csajszi, hanem az egyetlen emberi lény, akinek a létezését ma este szerettem volna teljesen elfelejteni.
- Szia... – Azt egyből leszűröm róla, hogy felbátorította néhány ital, mint az előbbi mentésből is kiderült, annyira még nem szállt a fejembe az enyém, hogy ne legyek észnél. Látszik, hogy meglepett vagyok, és hogy nem rá számítottam – nagyon nem –, a reakcióm pedig késik, mégpedig amiatt, mert magam sem tudom eldönteni, hogy ez mennyire lenne jó ötlet. Igaza van, kell beszélnünk, de ma minden vagyok, csak nem felkészült.
Mikor újra megszólal, bizonyára a habozásomat látva, eszembe jut, hogy bekmuzhatnám, hogy épp van nálam valaki, de amilyen gyorsan váltották egymást, még az is lehet, hogy a call girl-ömmel is találkozott. Amúgy sincs kedvem megint hazudni neki, ennyi lelkiismeret-furdalás épp elég volt mára, mint amit a kávézó után éreztem, szóval tagadhatatlan, hogy nem kitörő örömmel, de erőt veszek magamon, és a lakás felé intek. Nem akarok bunkó lenni vele, és itt helyben rácsapni az ajtót.
- Gyere csak. Történt valami? – teszek egy utolsó próbálkozást, hátha nem a mi ügyünkről akar beszélni, csak úgy… beugrott, mert… Nem tudom. Elütött egy békát, és a segítségem nélkül nem tudja feldolgozni.
De már most elhatározom, hogy ha még sincs igazam, nem hagyom sokáig beszélni. Nem akarom, hogy ugyanaz legyen, mint a múltkor.
- Egy italt? – sétálok vissza a pulthoz, és egy korty erejéig kézbe fogom a sajátomat.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Vas. Ápr. 22, 2018 10:20 pm

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
Nem tudom, hogy mi a rosszabb, ha egyáltalán nem beszélünk egymással, vagy éppen olyan párbeszédeket folytatunk le, merő célzásokkal és udvariaskodásokkal, mint pár órával ezelőtt?! Mindkettő egy nagy adag szerencsétlenkedés, és tudom, hogy jelen helyzetben, ha én nem lépek előre egyet, akkor Ben hiába rágja magát belülről ezeket a dolgokon, nem fogja ezt a beszélgetést kezdeményezni, márpedig dűlőre kell jutnunk azzal kapcsolatban, hogy mit is szeretnénk?! Szeretném, ha vissza tudnánk csinálni azt, ami régen volt, mondjuk egy varázsütésre? Azzal abszolút kiegyeznék, de sajnos tisztában vagyok vele, hogy ez nem így megy, szóval kénytelenek leszünk végigrágni magunkat rajta, persze, ha Ben is ugyanúgy szeretné, mint én. Hiába akarom én egyoldalúlag, ha ő nem hajlandó tenni érte –annyira remélem, hogy ő is szeretné, de még fogalmam sincs, hogy tálaljam a dolgot neki-. Először mondjuk kezdhetném azzal, hogy „beszéljük meg”. Ez egy jó kezdés. Vagy hülyén hangzik? Mert már annyiszor megbeszéltük, hogy nincs értelme futni ezeket a köröket újra és újra?! A picsába is, én ma úgy fogok lefeküdni, hogy nyugodt a lelkiismeretem, és tisztában vagyok azzal is, hogy mégis miért érintette őt olyan mélyen a múltkori incidens, amikor hazajöttem tőle?
Minden esetre, ha nem csúszott volna le az imént pár pohárka alkohol, akkor valószínűleg lebeszélem magam arról, hogy eljöjjek, és akkor nem állok most itt az ajtaja előtt úgy, hogy a jobb kezem az ajtófélfának kell támasztanom, mert félő, hogy ha nem teszem, akkor elvesztem az egyensúlyom. Három határozott kopogás hallatszik a falapon, mire nyílik is nem sokkal rá az ajtó, én pedig nagyokat pislogok egy pár pillanatig, mert nem számítottam arra, hogy Ben majd félmeztelenül nyit nekem ajtót. Már össze is áll a fejemben a kép, ami az előbbi lifthez igyekvő ribancot illeti, és nagyon remélem, hogy ezt most csak én kombinálom túl, és nem nála volt. Fúj. Ugye nem? Az is lehet, hogy csak lefekvéshez készülődik, hiszen már elmúlt fél tizenegy, tehát ez is egy opció.
- Mit mondtál? – kérdezek vissza, mikor magamhoz térek az első sokktól, és próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy hiányosan van felöltözve. Kikerülöm és már beljebb is fáradok, hogy aztán a konyha felé menjek és a cipőmet azonnal ledobjam a lábamról, mert nem esett most olyan jól egész nap tíz centivel magasabbról a levegőt szívni, mint általában. Sokat caplattam, és már alig vártam, hogy ledobhassam.
- Hogy történt-e? – vonom fel a szemöldököm, miközben összefonom a karom magam előtt és a pultnak támaszkodom. – Azon kívül semmi nem történt, hogy az orrom előtt flörtöltél az alkalmazottammal – vezetem fel, hiszen erre a kérdésre máshogy nem is tudnék reagálni. – Megtennéd, hogy ezt máskor úgy intézed, hogy legalább ne legyek ott? – kérdezem mindenfelé nézve, csak éppenséggel rá nem, mert bárhonnan is nézzük, ez az egész szituáció úgy, ahogy van kellemetlen. Ezt meg talán jobb az elején tisztázni, és nem is kívánom tovább ragozni, mert nem ezért jöttem, de meg kell hagyni, elég övön aluli ütés volt ez tőle azért…
- Kérek – vágom rá habozás nélkül a kérdésre, mert már úgyis mindegy, ittam már egy jó adaggal, és egyébként is szükségem van az alkoholra ahhoz, hogy el tudjam mondani, mi nyomja a lelkem. Abban már nem vagyok biztos, hogy jól tesszük, hogy nem egész józanon beszéljük meg a dolgokat, de egyenlőre azt kell elérnem, hogy Ben hajlandó legyen beszélni. Beszélni arról, hogy mégis mi a franc baja van és miért akadt ki annyira azon az estén? Mert tulajdonképp azt sejthette, hogy bármennyire is feloldódott a hangulat akkor, közel sem volt biztos, hogy ott maradok. Rendben, ha Rose nem betegszik meg, akkor biztos, hogy maradtam volna, aztán ki tudja, hol tartanánk akkor?!
- Azt hiszem ez a mai „beszélgetés” – teszem idézőjelbe az ujjaimmal a szót – tette fel a pontot az i-re, hogy ez így nincs rendben. Muszáj megbeszélnünk a történteket, és azt is, hogy hova tovább, mert szerintem egyikünknek sem jó ez a két állapot közötti lebegés. Legalábbis én rohadt szarul érzem magam december vége óta, nem tudom, te hogy vagy ezzel?! – vezetem fel a dolgot kicsit óvatosabban, de határozottan belevágva a közepébe, nem kerülgetve a témát. Céltudatosan jöttem most ide, és addig nem vagyok hajlandó elmenni, amíg az egyik irányba nem billentjük el a mérleget. Igaz, ha nem is szavakkal, de a legutóbbi látogatásomkor eléggé a tudtomra adta, hogy nem igazán vágyik ezentúl a társaságomra, de valami mégis azt súgja, hogy valahogy ő is azt érezheti, amit én. Ha nem, hát maximum koppanok.
- Mondjuk az, hogy ilyen lezseren teszel-veszel itt előttem, nem igazán tesz hozzá a koncentrációs képességeimhez – nevetek fel halkan magán az egész szituáción, mert láthatólag nem zavartatja magát, sőt, el tudom képzelni, hogy még ezt is direkt csinálja. Engem sem zavarna, ha éppenséggel nem ebben a kicsit kellemetlen szituációban állnánk itt egymással szemben. A hangom hamar komolyra is vált, mert túl akarok esni a nehezén. Vagyis a kezdőlökésen.
- Ben, őszintén… - veszek nagy levegőt, mielőtt még kimondom, amit fejben nem is igazán fogalmaztam meg, de az alkohol tesz róla, hogy már előrébb legyek cselekvésben, mint fejben. – Szerinted van még értelme ennek? Hogy így… hergeljük a másikat. Egyszer minden olyan jól megy, másszor pedig egyik napról a másikra megszakad minden kapcsolat, és nem tudom, te hogy vagy vele, de én konkrétan minden egyes rohadt nap azon agyalok, hogy mégis mit csesztünk el, és vajon meg lehetne-e még javítani? – hadarom el, miközben zavaromban fel-alá kezdek járkálni a konyhában a monológom közepette. – Én azt hiszem képtelen vagyok ezen túltenni magam. Vagy talán megbirkózom vele, mert már többször sikerült, de muszáj megbeszélnünk a múltkorit – állok meg vele szemben elkapva a tekintetét. Megered a nyelvem, és mire a végére érek, én magam is elcsodálkozom azon, hogy ilyen gyorsan a lényegre tértem szinte felvezetés nélkül. Remélem, hogy Ben is kellőképp beszédes hangulatában van és hajlandó nyitni felém, mert különben istenverte nehéz dolgunk lesz…


avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Hétf. Ápr. 23, 2018 2:20 pm




to: Marilyn

Mikor kinyitom az ajtót, és mégsem a félresikerült lazító próbálkozásommal találom szembe magam, hanem Lyn ácsorog előttem, a torkomra is fagy a megkezdett mondat további része, és néhány pillanatig csak állok, és bámulok rá, igyekszem minél kevésbé meglepett képet vágni, pedig ettől nagyobb meglepetés aligha érhetett volna ma este. Bár az előző vendégem után azért vágom, hogy nem lehet ezekkel a kijelentésekkel eléggé résen lenni.
- Nem érdekes – felelem a kérdésre, nem tudom, összerakta-e a képletet, hogy tőlem távozott a nő, akit minden bizonnyal még láthatott, és ha igen, vajon milyen verziók keringenek a fejében. Normál esetben valószínűleg sietve tisztáznám magam, már csak a makulátlan renomém érdekében is, de most… hacsak ő nem hozza szóba, én nem igazán tervezem. Végül is mindegy, hogy mit gondol. Sőt. Talán még jobb is, ha azt hiszi, oltárit hancúroztunk az előbb.
Bár azért valahol sejtem, hogy miből táplálkoznak ezeknek a rám egyébként nem annyira jellemző gondolatok. Látszik rajtam, hogy nem kitörő örömmel, de beinvitálom, és érzem, hogy elég volt csak meglátnom, máris befeszültem, talán mert fogalmam sincs, hogy pontosan mire számíthatok. Mit akarhat? Sejtéseim éppenséggel vannak, de bármelyikkel is talál be, nem lesz egy felemelő élmény.
Ahogy elviharzik mellettem, és megszabadul a cipőitől, világossá válik számomra, hogy nem öt perces látogatásra készül. Abból pedig, hogy egyből belecsap a téma közepébe, azt olvasom ki, hogy az ital mégsem oldotta fel benne teljesen a feszültséget.
- Ha azért jöttél, hogy ezt a szememre hányd, akkor jobb, ha itt abba is hagyjuk – jelentem ki, a hangomban határozottság érződik, az arcom és a viselkedésem pedig távolságtartóan nyugodt, mintha szilárdan elhatároztam volna, hogy nem fogom átvenni a feszültségét, nem hagyom, hogy feldühítsen, vagy ami talán ennél is rosszabb, semlegesen próbálnék hozzáállni az egészhez. Mintha már lezártam volna a kérdést, és csak az objektív tényezőkre szorítkoznék.
- Mert nincs miről beszélni. Egy kávéra hívtam meg a lányt. Ez még nem bűn. Amit amúgy sem fogadott el. De ha ragaszkodsz hozzá, többet senkit nem hívok meg kávézni a jelenlétedben. – A végére már kerül bele egy nagyon halvány irónia, bár én is tudom, hogy nem csak ennyiről volt szó, nem vagyok rá büszke, hogy nem tudtam uralkodni magamon, és ahogy megjelent, rám tört minden sérelem, amit úgy látszik, túlságosan mélyen őrizgetek. Talán azt akartam, hogy megbánja, hogy a múltkor hazament. Bár ez sokkal inkább tudat alatt mozog bennem.
Mikor rávágja, hogy kéri azt az italt, nyomban készíteni is kezdem, ami azzal jár, hogy amíg beszél, félig-meddig háttal vagyok neki, de a szavaira attól nagyon is figyelek. Annyira nem is bánom, hogy nem kell közben a szemébe néznem. Egyszerűbb így.
- Miért érzed szarul magad? – teszem fel a végén a kérdést. Egyrészt kikerülve a választ, másrészt azon kapom magam, hogy minden érdektelenségi próbálkozásom ellenére, ez a részlet nagyon is foglalkoztat. De megpróbálok úgy tenni, mintha érdekességből vagy udvariasságból firtatnám.
Megfordulok, és átadom neki a poharat, valami olyat beletöltve, amiről tudom, hogy szereti, de nem olyan erős, hogy kiüsse magát tőle, elvégre fogalmam sincs, hogy miket ivott már össze. Ahogy mellé érek, megteszi a megjegyzést az öltözetemre, amire csak egy halvány mosoly fut végig az arcomon, de nem kommentálom, csak odalépek a fotelhez, és szó nélkül magamra kapom az ingem, és ahogy gombolni kezdem, a mondanivaló többi része is kibukik belőle. Miközben hallgatom, automatikus, elkapkodott válaszok születnek a fejemben, szerencse, hogy nem vagyok annyira feldúlt, sem részeg, hogy ki is mondom őket, de hogy mit kellene válaszolnom, azt nem tudom.
Ha nem éreznénk, akkor nem tudnánk hergelni sem a másikat, ez világos, és hogy ennyire rosszul megy köztünk jelenleg minden, az pont azt jelenti, hogy… Hogy?
- Őszintén? Szerintem mindegy, hogy én mit gondolok, Lyn. Mikor számított? – Se akkor, amikor a gyerekvállalásról beszéltünk, se akkor, amikor a hogyan ezutánról, de akár a közelmúltban is… nem kérdezett meg, hogy ráérek-e vigyázni Rose-ra, nem számított, hogy nem engedtem meg neki a nyamvadt kakaót, ahogy az sem volt lényeges, hogy szerettem volna, ha itt marad aznap éjjel.
- Mióta Rose megvan, lényegtelen, hogy mit szeretnék. De ott a telefon a sarokban, hívd csak fel, hogy megkapta-e már az esti kakaóját, addig kimegyek az erkélyre, hogy ne zavarjalak.
A hangomban még nincs indulat, el akarom rejteni belőle az érzelmeket, de amilyen hülye vagyok, érzem, hogy kezdem felhergelni saját magam. Végül csak odasétálok az üvegajtó elé, és kibámulok rajta a városra.
- Mit szeretnél megbeszélni rajta? - kérdem halkan. Most már kezdek nem nagyon hinni ezekben a megbeszélésekben. Ha eddig nem vezetett célra, nem hinném, hogy épp most járnánk sikerrel. De valami halvány kis remény ezek szerint mégis él bennem, ha mégis rákérdezek.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Hétf. Ápr. 23, 2018 4:22 pm

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
Egyenlőre még nem állt össze a kép a fejemben rendesen, hogy mégis milyen módon fogok elérni a szent célhoz az este folyamán, de az, hogy szeretnék ennek az egész kérdéses állapotnak véget vetni, ahhoz egyenlőre nagyon is sikeresen és határozottan tartom magam. Nem, tényleg nem esett jól amit nem rég a kávézóban művelt előttem, és hiába mondja, hogy az ugyan csak egy kávéra invitálás volt, hát én tudom, hogy nem. Sokkal több volt ebben.
- Bocsánat, hogy meg mertem osztani ezt a sérelmemet, ahogy látom, már meg kell válogassam azt is, mit mondok ki és mit nem – forgatom meg a szemem, miközben hallkan mondom ki ezt a mondatot. Ben már-már úgy tűnik, konkrétan felveszi a hisztis díva szerepet egy fél perce, amit a szőr is feláll a hátamon, de hiába is próbálja tagadni az egészet, nagyon is tisztában van vele, hogy hol kell próbálkoznia, ha úgymond belém akar rúgni egyet-kettőt, és ő él is ezzel az istenadta tulajdonságával. Sokat tud rólam, ahogy én is róla, volt már elég időnk együtt –na meg külön is- ahhoz, hogy kilencven százalékig biztosan legyünk a másik gondolataiban, érzelmeiben és cselekvéseiben. Csak az a fránya tíz százalék ne lenne...
- Ugyan már, te is tudod, hogy itt nem arról volt szó – emelem rá a tekintetem csalódottan, mert azért valljuk be, komolyan nem esik jól, amit csinál. És Ben ennél sokkal kimértebb, sokkal inkább tudatosabb szokott lenni, mintsem ilyen aljas módszerekhez folyamodjon. Ebből látható, hogy nagyon nincs rendben az, amit rólam gondol, és most keresi a fogást rajtam, aminek nem annyira örülök és nem értem, miért csinálja. Szerintem neki sem tetszene, ha fognám magam, és az ő szeme láttára kezdenék el flörtölgetni mondjuk az egyik ügyfelével. Mennyire diplomatikus lenne, hm.
- De tényleg nem ezért jöttem, és esküszöm... nincs hozzá közöm, de azért, ha kérhetem, ne előttem – préselem össze az ajkam, és itt ezzel lezártnak is tekintem a beszélgetésünk eme részét. Nem szándékozom és nem is akarok tudni a kis magánakcióiról, főleg, ha éppen én vagyok a célpont a bosszú jelige alatt.
Tekintetemmel követem, ahogy tesz-vesz a pultnál, nekem háttal –mert ugye még a szemkontaktust is próbálja kerülni-, és a kérdéseimet olyan profi módjára kerüli ki, hogy szinte észre sem veszem, hogy a beszélgetés irányvonalát megfordítja, és máris rám terelődik a szó.
- Hogy miért érzem magam szarul? – kérdezek vissza, mert nem igazán akarom elhinni, hogy komolyan kérdezi, és ecsetelnem kell neki, hogy mi az oka a kissé instabil lelkiállapotomnak. – Azért érzem magam így, mert nem tudom, hogy merrefelé tartunk – felelem, és még fel tudnék sorolni vagy hat féle érvet, hogy mégis miért nem vagyok, voltam topon az elmúlt hónapban. – Azért, mert eltűnt a biztos pont az életemből, és a sötétben tapogatózom, hogy mégis mi volt a fő oka, amiért annyira felhúztad az orrod – terelem a legutóbbi estére a témát ismét. Mennyivel könnyebb dolgom lenne, ha Ben a fejemhez vágná a sérelmeit, és nem kellene kitalálósdit játszanom, hogy mégis, vajon mi lehet az az ok, ami miatt nem tudott túllépni azon az estén azon, hogy el kellett mennem. – De én kérdeztem előbb, nem ér visszaforgatni a mondandómat. Szóval, szerinted rendben vagyunk így? Ez az állapot megfelelő? Elvagyunk vele? Mindegy? – vonok fel a szemöldököm, ahogy egymás után teszem fel a jobbnál jobb kérdéseket. Nem hiszem, hogy mindegy lenne, de ha neki mindegy, akkor kezdek aggódni, mert egyoldalúlag holmi kevés leszek ahhoz, hogy megoldjam a  problémát, mellesleg abban sem vagyok biztos, hogy túl tudnám tenni magam azon, hogy Ben most már komolyan, egyszer és mindörökre, nem akar tőlem semmit. Még csak látni sem hajlandó... Próbálom óvatosan kitapintni, hogy egyáltalán van-e értelme még nekem itt szentbeszédet tartanom, vagy Ben már teljes mértékig túltette magát rajtam? Rajtunk.
Halvány mosollyal nyugtázom, ahogy felkapja magára az ingjét, közben pedig belekortyolok az ízletes, kellően, de nem túlzottan alkoholos italba. Tessék, még ezt is eltalálja. Hát nem szomorú ez az egész, hogy így állunk itt egymás mellett?
- Mi? Igenis számít – lepődöm meg kicsit a válaszán. Ami azt illeti, ha tanácsra volt szükségem, Ben volt mindig az első, akihez fordultam, és segített megoldani a problémákat. Most mégis úgy érzem, hogy kicsit magamra maradtam, ami hagyjuk meg, elég ijesztő.
Esélyem sincs bármit tovább mondani, hiszen jön a következő adag nyakon öntés, ami már tényleg kezd számomra is fura lenni. Á, szóval ez volt a fő probléma, hogy telefonáltam, és nem pedig az, hogy elmentem?
- Ben... – próbálok közbeavatkozni a vádaskodásnak, de csak zúdul és zúdul, én pedig inkább még egy kortyot iszom az alkoholból, mielőtt leraknám a poharat a pultra. Igaz, nem indulatos, de nagyon is érződik a hangján, hogy a téma felzaklatja, én pedig most egy kicsit megállok itt, és próbálom helyre tenni a dolgokat a fejemben, hogy tisztán, tisztábban lássak.
- Ne haragudj, én nem tudtam, hogy ez neked... nem esik jól? – találgatok, s miközben kimondom a szavakat óvatosan, ráemelem a zöldjeimet, hogy lássam a reakciót az arcán. Nem fogja nyíltan kimondani –legalábbis még biztos nem-, így nagyon résen kell lennem. – Nem fogok mentegetőzni, egyszerűen... ha van egy gyereked, akkor már máshogy gondolkodsz. – Ez az igazság, és hiába próbálok mentegetőzni itt kicsit, tudom, hogy ha jobban megbíztam volna a bébiszitterben és el tudom engedni magam egy fokkal jobban, akkor már talán nem is lett volna semmiféle probléma. Sőt, biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb fordulatot vett volna az este, bár lehetséges, hogy akkor most amiatt rágnám magam. – Kattantam egyet, és felhívtam, de ha tudom, hogy ez téged zavar, akkor talán nem teszem. – Talán. Hiszen az agyam úgyis kattogott volna továbbra is azon, hogy minden rendben van-e, és én tényleg csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy nem lesz baj, ha itt maradok nála.
- Az egészet. Nem tudom megmagyarázni, de egyszerűen nem enged nyugodni a dolog, és a... tekinteted – rándul meg a szám, ahogy újra és újra felelevenedik előttem az este. A fejemben visszhangzik a rideg hangja, ahogy ellök magától, és azt mondja: „Marilyn, ezt most ne...”. Marilyn. Még a hideg is végigfut a hátamon, amikor az egész nevemen szólít, főleg ilyen hangnemben. Ennyire... semlegesen, de mégis csalódottan. – Szerinted ha nem telefonálok Rose-nak és itt maradok, az jó ötlet lett volna? Talán még így úsztuk meg a legkisebb sérülésekkel, és nem mondhatod, hogy nem, mert ha lefeküdtünk volna –márpedig úgyis megtettük volna-, akkor újból össze kellett volna kaparnom magam. Akkor megint kaptam volna egy kicsit belőled, és újra tudatosítani kellett volna a fejemben, hogy ez nem helyes és megint ki kell verjelek a fejemből. Nem egyszerű, hidd el – mondom keserűen és teljesen őszintén, holott tudom, hogy neki szerintem rosszabbul esett az, hogy felhívtam Rosiet és itt hagytam estére, mintsem egy szex után kellett volna rendbe tennie magát.
- Betelt a pohár? Nem tudom, mi jár a fejedben Ben és úgy érzem, most kevés vagyok egyedül ahhoz, hogy megfejtsem a gondolataid, de máskor nem ugrottál ennyire a témára. Tehát az a gond, hogy felhívtam Rosiet... már nem is tudom, hol rontottam el. Ott, hogy elvittem hozzád, hogy kakaót adtam neki vagy azzal, hogy felhívtam? Rosszabbnál rosszabb döntéseket hozok, ahogy nézem – vonok vállat egy újabb korty kíséretében, miközben nagyot nyelek. Nem igazán tudatosul még a fejemben teljesen a dolog, de már ott motoszkál, hogy nem is vagyok benne biztos, hogy Ben kire haragszik: rám vagy Rosera?

avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Kedd Ápr. 24, 2018 7:26 pm




to: Marilyn

Nem tetszik neki a válaszom, pedig csak megpróbálom még az elején leállítani, mielőtt még újabb veszekedésbe torkollnánk. Mert mégis mi más lehetne ebből, hogy este tizenegykor beállít a lakásomra, piásan és meglepetésszerűen, hogy sértődötten számon kérje: miért flörtöltem Florral?
Nyilván veszekedni akar, én viszont nem, és nem is akarom hagyni, hogy kiprovokálja, mint decemberben, vagy az utóbbi néhány évben. Rose előtt sosem volt komolyabb vitánk, maximum sértődések, félreértések, apróbb hibák, amiket meg lehetett bánni, bocsátani, tanulni belőle, de megvolt az összhang, ami mára teljesen elpárolgott.
Itt áll előttem, és olyan érzésem van, mintha egy idegen emberrel próbálnék beszélgetni, de az ismeretség hiánya miatt folyton csak aknákra futunk. Nem is tudom, hogy lehetséges, hogy akiről azt hitted, jobban ismered, mint a saját tenyeredet, képes ennyire kifordulni önmagából – vagy abból az illúzióból, amilyennek megismerted. A mai napig nem tudom eldönteni, melyik történhetett. Mert kettőnk közül nem én változtam meg.
- Miért ne kellene megválogatnod? Az emberek általában ezt teszik. – Megválogatjuk, kinek és mit, vagy éppen hogyan mondunk. Talán sejtem, hogy mire akar kilyukadni, de azt akarom, hogy ha így van, akkor ő mondja ki.
- Ez úgy hangzik, mintha te pontosan tudnád. – Pedig gőze sincs. Nyilván nem esett neki jól ez a délutáni incidens. Gondolja, hogy nem tudom? És mi van azokkal, amik nekem esnek rosszul? Vajon azt hiszi, hogy ő mindent olyan kurvajól csinál?
Tudja, hogy sosem játszottam az érzéseivel, sosem akartam bántani szándékosan. Akkor meg miért csináltam? Annyira én magam sem tudom.
Mikor meghallom, hogy valójában nem ezért jött, enyhén azért felvonom a szemöldököm. Nehéz elképzelni. De kíváncsian várom, hova akar kilyukadni. A mondatára nem válaszolok, értelmezheti úgy is, hogy csendben tudomásul vettem, és úgy is, hogy nem akarok rá mit mondani.
- Akkor minek köszönhetem a látogatást? – Eddig, egészen a múltkori akciónkig, bármikor szívesen láttam, akármikor döntött úgy, hogy betoppan hozzám, sőt, ha összefutottunk, szándékosan vagy a véletlen folyamán, sokszor invitáltam is. De azóta megváltozott valami, amit talán, ha akarnék, se tudnék nevén nevezni.  
- Miért tűnt volna el a biztos pont? Rose ott van, nem igaz? Nekem úgy tűnik, hogy maximum kicserélted. – És itt nem is mondok többet, annak pedig pláne hálás vagyok, hogy épp az itallal szarakodok, és nem kell mellé a szemébe nézni, nagyon próbálom tartani a kiegyensúlyozott, kizökkenthetetlen alakot. A mondataim pusztán megállapítás-jellegűek, mintha csak valami független terapeuta lennék. Ami mondjuk még viccnek is elég rossz, de most nem ez a lényeg. Nem könnyű leválasztanom az érzelmeim az elhangzó szavakról, se az övéiről, se a sajátjaimról, de őszintén szólva nem akarom, hogy még egyszer úgy lépjen ki azon az ajtón, hogy azt kelljen éreznem, mint a múltkor.
- Én nem húztam fel az orrom – és a válasz talán túl gyorsan születik, de most már mindegy. Nem húztam fel az orrom, ezer és egy foknyi különbség van aközött, hogy valamiért felhúzom az orrom, és aközött, ahogyan lelépett a múltkor. Vagy hogy azt érezteti velem, mennyire semmibe vesz. De. Nem. Akarok. Erre. Gondolni. Mert ahogy felidézem, már alattomos módon kezd is újra behúzni az egész. Én pedig ma akkor sem fogok veszekedni vele.
Eleinte elég jól bejön a taktika, hogy visszaforgatom rá a kérdéseit, de erre sajnos ő is hamar rájön, és levágja az egérutat. Hogy megfelelő-e ez az állapot? Mit mondhatnék erre?
- Nem ideális – felelem, árnyalatnyi habozás után, de aztán úgy teszek, mint aki ezzel maximálisan le is tudta a feladatot. Nem ideális, de nem tudom, mit tehetnénk érte. Nincs több ötletem. A pillantásom ezúttal nem kerüli el az arcát, így hogy fél szobányi távolság került közénk, és éppen az ingemet gombolgatom, nem ki, hanem be, azért akaratlanul is eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégis fordítva történne. Hasonló szituációk elég sokszor szexszel végződtek, ám ezt is leállítom, mielőtt még nagyon tévútra vinne.
- Nem, nem számít, Lyn. – Ismétlem el újra a kontrájára. Volt, mikor számított, ezt nem akarnám eltagadni, de ez most már nem így van. Látom, hogy meglepődik, talán ő nem veszi észre? Hozhatnék rá rengeteg példát, de nem akarok vádaskodni. Eddig sem tudtuk megbeszélni, nem akarok belemenni. Talán már ezt sem kellett volna… - De inkább hagyjuk is… - Ám ő csak mondja és mondja.
Nem esik jól? Összevonom a szemöldököm, és hitetlenkedve meredek rá. Nem tudta, hogy nem esik jól, ha rá vágyom, és hazamegy valami hülyeség miatt? Pedig ehhez nem kell lángésznek lenni. De a megfogalmazás is zavar, mintha arról beszélgetnénk, hogy nem esik jól, ha nem dicséri meg a főztöm. Neki tényleg ilyen szinten mozog ez az egész?
A következő mondat viszont végképp elindít a lejtőn, és nem csak, hogy elindít, de pikk-pakk le is zuhanok rajta. Nem hiszem el, hogy megint helyben vagyunk. Mégiscsak elérte. Amit kimond, olyan erővel ránt be, hogy pillanatok alatt borít el újra a mélyről jövő, vak düh. Ugrik a pulzusom, és az eddigi önfegyelmem és összeszedettségem aranygolyóként pottyan a kútba. Szóval ha van egy gyereked, akkor már minden máshogy van? Én nem akarom, hogy máshogy legyen. Gyűlölöm a gondolatot, hogy emiatt veszítem el, és emiatt rúg fel mindent, ami annyira működött köztünk. Még mindig épp úgy belém hasít ez a mondat, és a hozzá kapcsolódó érzés, mint mikor legelőször került szóba. De ha már megváltoztatni nem lehet, mert felfogtam, hogy nem lehet, legalább hallani nem akarom. Nem értem, miért kínoz vele újra és újra.
- Miért csinálod ezt? – szökik ki belőlem a kérdés, ami az egyik pillanatban még úgy tűnik, enyhülést hoz, de mire kimondom, már meg is bánom. A tekintetem megváltozik egy pillanatra, és a hangomon is hallani, hogy ez már nem az előbbi távolságtartó intonáció. Mint mikor egy gyógyulásnak indult sebről rántjuk fel hirtelen a tapaszt.
Hogy elrejtsem előle, és tegyek még egy utolsó próbálkozást a biztosabb terepre való visszatérés érdekében, elfordulok, és elsétálok az erkélyajtóhoz, majd jobbommal végigsimítva a homlokomon, inkább a kinti várost figyelem. Próbálok keresni valami fókuszt, és közben annak szurkolok, hogy hagyja már abba. De úgy tűnik, ma valahogy nagyon makacs.
- Talán nem? Ó, ez nagyon kedves – kapom fel erre a megjegyzésre a fejem, a hangomból csöpög az irónia. – Tudod, ha tudtam volna, hogy nem esik jól neked, talán én sem flörtölgetek Florral az orrod előtt. És talán a jövőben sem teszem. – Ugyan már. Nem is tudom, hogy melyik a nagyobb faszság. Mondja azt, hogy nem érdekelte. Akkor legalább a végére érünk. Kirakhatom. Lezárhatjuk ezt az egészet. De nekem ne hazudja azt, hogy nem tudta. Meg hogy talán. Ez csak még jobban forralja a vérem.
Szóval nem hagyta nyugodni a tekintetem?
- Akkor talán lehet, hogy mégis csak tudtad – említem meg, és nem, most már nem tudom visszatartani, túlságosan ideges vagyok, hogy szimplán csak végighallgassam.
- Nem lett volna jó ötlet! Semmi sem jó ötlet. Egyszerűen nem létezik jó ötlet ebben az egész istenverte szituációban, úgyhogy ne tedd fel többet ezt a kérdést, mert mindjárt kiugrok ezen az ablakon – és azzal a lendülettel, ahogy felcsattanok, földhöz is vágom a poharamat. Annyira felgyűlt bennem a kiadatlan feszültség, hogy már nem tudom visszafogni magam. Megőrülök ettől a lehetetlen helyzettől, hogy nincs előre, csak hátra. – Legkisebb sérüléssel? Mégis melyikünkéről beszélsz? Ja, hogy megint a sajátodról? Szóval ez így volt könnyebb, így nem kellett összekaparnod magad, nem kaptál belőlem, és ki tudtál verni a fejedből. Így volt a helyes, ha jól értem – én is egészen belepörgök most már. – Akkor azt áruld el, hogy mi a fenét keresel itt. Miért vagy itt, Marilyn?
Még túlságosan tombol bennem a harag, az indulat, meg ki tudja mi minden más, ahhoz hogy megbánjam ezt a heves reakciót, és ahhoz is, hogy egyáltalán feltűnjön, hogy mit csinálok. De érzem, hogy mozdulni kell, nem bírok egy helyben maradni, és inkább rányitok az kilincsre, és kilépek a hideg éjszakába. Hátha segít megnyugodnom egy kicsit.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Szer. Ápr. 25, 2018 12:29 am

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
Nem vagyok egész biztos a helyzetben, tudom, hogy ha felhozom a késő délutáni incidenst, abból az lesz, hogy vádaskodom. Azt is tudom, hogy nincs jogom felhozni, hiszen teljes mértékig a saját döntése, hogy mit csinál és mit nem, és ki előtt teszi azt. Annyi jóindulat azért mégiscsak lehetne benne, hogy nem akar nekem szart okozni, de mint látom, nem fogja beismerni, hogy ez aljas húzás volt.  
- Gondoltam vagyunk olyan viszonyban, hogy gondolkodás nélkül kimondhatom, ami a fejemben játszódik le. – És ennyiben hagyom, tényleg nem akarom tovább ragozni. Meglehetősen gyerekesen viselkedik ebben a szituációban. – Remélem, jobban érzed magad attól, hogy revansot vettél. – Mert az volt, semmi más. Bosszú. Hogy éreztesse, mennyire rosszul esett neki a múltkori, amikor itt hagytam. A hülye is látta, hogy erről szól az egész.  
A megjegyzését elengedem a fülem mellett és a kérdésére már el is mondom a látogatásom okát, amit feltehetőleg sejtett, de remélte, hogy nem ma este fog rá sor kerülni. Nincs rá felkészülve, de ahogy ismerem, neki anélkül is baromi jól megy a sorok között olvasás, a szavaim kiforgatása és a vesémig látás. A következő mondata viszont olyan szinten vág fejbe és térít észhez, hogy egy pillanatra hang sem jön ki a torkomon. Csak szólásra nyitom a szám, és hálát adok az égnek, hogy háttal áll nekem és nem láthatja a reakciót. Amúgy is észlelheti a több másodpercnyi csend után, hogy erre most hirtelen még válaszolni sem tudok.  
- Rose egy öt éves gyerek, Ben. Egy biztos pont tud lenni a szülő a gyerekének és nem fordítva – fejtem ki a gondolataimat elfojtva kicsit az agyam mélyén motoszkáló gondolatot, miszerint ez határozottan féltékenységre utal és nem másra. Abszurd lenne erre gondolni, hiszen ez még Bentől is elég komoly lenne, ha ez lenne a probléma. Érzem, hogy ez a mondat tipikusan az lesz, amin megint hetekig pörögni fogok...  
- Nekem, mint nőnek van szükségem egy biztos pontra az életemben – hangsúlyozom ki. – Nem mint anyának, hanem mint nőnek. – Ezzel együtt villámcsapásként ér a felismerés, miszerint Ben konkrétan úgy gondol rám első körben, mint Rose anyjára. És sajnos nem jó értelemben. Ennek meg valószínűleg én vagyok az oka, hogy ez a kép ennyire elcsorbult a gondolataiban. Kerülöm a tekintetét, de elveszem tőle a poharat.  
Jólesően kortyolok az italba, ami most afféle bátorító löttyként szökik a torkomra, mire halványan elmosolyodom a hirtelen reakcióján. Csak egy jelentőségteljes pillantását küldök felé, amiből tudhatja, hogy márpedig én ezt nem így gondolom, és nem tetszik, hogy ezt sem tudja bevallani, hogy vérig van sértve. Lásd: kávézós jelenet.
Figyelem, ahogy kérésemnek megfelelően gombolja be az ingjét. Már ez a cselekvés sem éppen tetszetős, de tényleg nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy félmeztelenül flangáljon fel-alá előttem, miközben próbálok észérvekkel előrébb jutni az igencsak kellemetlen szituációban, ami nagyon nincs rendben. Ben szerint... nem ideális.
- Hát, ez is egy válasz – hümmögök. Miután vártam egy kicsit, hátha hajlandó hozzátenni még valamit, de ahogy elnézem, ő egy fikarcnyi érdeklődést sem mutat afelé, hogy a mai napon előrébb tudjunk mozdulni ebben az ügyben. Én márpedig ma valamerre billenteni fogom a mérleget.
- Ezt nem jól gondolod – kortyolok újabbat, mert már érzem, hogy megint egyhelyben toporgunk, de nagyon. Már hogyne számítana, hogy mit gondol? Ő az egyetlen, akire nyolcvanöt százalékosan hallgattam az eddigiek során még úgy is, hogy igen makacs természet vagyok. Akkor meg hogyne számítana az ő véleménye?
A reakciója arra, amit mondok, kicsit elbizonytalanít, hogy érthetően fejeztem-e ki magam, így úgy érzem, inkább hozzátoldom még az érthetőség kedvéért.
- Mármint, hogy telefonáltam – mondom halkan a padlót bámulva, aztán visszapillantok rá. – Hogy nem esik jól, ha a figyelmem nem teljes mértékig csak rád irányul – vonom össze a szemöldököm, ahogy hangosan mondom ki, amit gondolok, és ami most kezd csak tisztává válni számomra. Tehát ez itt az egyik bökkenő, hogy megoszlott a figyelmem és nem csak arra koncentráltam, hogy aznap este vele legyek. Hogy a gondolataim elkalandoztak másfelé is. Kiül az arcomra egyfajta felismerés, de még nem vagyok biztos benne, hogy ez itt a lényeg.
- Mit miért csinálok? – kérdezek vissza a kérdésére keserűen, mert kezdek összezavarodni, és elveszíteni egy kicsit a fonalat, így mielőtt még hülyeségek hadoválásába kezdenék, inkább visszakérdezek. Tekintetem egy pillanatra sem veszem le róla, és figyelem, ahogy elsétál az ablakig és kifelé bámul. Néhány lépést teszek én is abba az irányba, de aztán mégiscsak megtorpanok félúton. Tudom, hogy most a pokolra kíván, és legszívesebben hazaküldene, de ha úgy vesszük, már az is haladás, hogy beengedett és nem fojtja belém a szót. Hogy hajlandó a kommunikációra.
Mikor felcsattan, érzem, hogy nem igazán jól fogalmaztam meg a dolgot, de jelen helyzetben igazából teljesen mindegy, mit mondok, hiszen minden egyes szavamra ki van élezve, és azon van, hogy megkeresse a mondandómban azt, amivel fogást lehet találni rajtam. Vagy lehet, hogy nem ez hajtja, csak egyszerűen rátapint a dologra folyton, de egy sóhaj kíséretében hallgatom végig a felsorolását. Mondtam én, hogy a bosszúvágy hajtotta.
- Nem talán, a picsába is – emelem meg kicsit a hangom a mondata felénél, mert olyanokon akadunk fent, amivel nemhogy haladnánk, hanem sokkalta hátrébb lendíti a dolgokat. – Akkor nem telefonálok. És ha nem telefonálok, akkor nem megyek el. És ha nem megyek el, akkor te ma nem flörtölsz Florral. Így már megfelelő lett volna a dolog?  – ráncolom a homlokom, és mivel már én sem tudok megmaradni egy helyben, így fel-alá járkálok a szobában. – Mondjuk ki, én vagyok mindenért a hibás és én csesztem el az elején – tárom szét a karom, mert akár ez is lehetne a konklúzió. Aztán már nem is enged reagálni, mert olyan áradat indul meg alaptalan vádakkal, hogy csak kapkodom a fejem, és olyan szinten felmegy bennem is a pumpa, hogy az alkohol már kicsit sem segít ezen a helyzeten. – Kire haragszol? – teszem fel a keresztkérdést, holott majdnem száz százalékig tisztában vagyok azzal, hogy rám. Bár körülbelül egy százaléknyi esély van arra, hogy nem csak én vagyok a „ludas” benne.
Abban azonban tényleg van némi igazság, hogy nincs jó ötlet az egész szituációban, mert bármilyen módon vázolom fel magamban vagy éppen kimondva, valamelyikünknek nem fekszik. Összeszorítom a szemem a pohár csattanására, és ki sem nyitom, amíg be nem fejezi a kérdéssel a zúdítást. Nagyot nyelek és én komolyan próbálom magam megnyugtatni tényleg, de igencsak nem sikerül.
- Az istenit, Ben. Úgy csinálsz, mintha én mindig csak magammal foglalkoztam volna – ezzel együtt az én poharam is a földre esik, de nem direkt, hanem mert az idegtől való kézremegés és az alkohol párosítása nem éppen a legjobb kombó. – Nem akartalak soha kiverni a fejemből... vagy ha akartam is, sosem ment – vallom be, de remélhetőleg ezzel tisztában van, mert ha nem így lenne, akkor nem lennék itt még hat év után is. - Miért nem beszélsz hozzám? Miért nem vágod a fejemhez, hogy márpedig azt akarod, hogy maradjak? Tudod az a lehetőség is fennállt volna, hogy megkérsz, ne menjek. Hogy nem felkapod a vizet, hanem elmondod, hogy neked ez fontos. Néha igenis szükséges, hogy rátereljenek a megfelelő útra, de ismerhetnél már annyira, hogy ezt tudd. Egy szót sem szóltál, csak hagytál elmenni – elszorul a torkom, mázsás súly ül a mellkasomra, és most valahogy hirtelen tisztává válik számomra, hogy mennyire akarhatta, hogy maradjak. - Nem tudom miért vagyok itt – mondom halkan, nagyot nyelve. Nem mindig kell keresni a logikát a dolgokban, de most nem is találom. Valahogy úgy érzem, hogy kettőnk közül én vagyok az egyetlen, aki még küzdenek ezért az egészért, és valahol megerősítést várnék, hogy van még értelme, de kezdem elveszíteni kicsit a reményt. Leülök a kanapéra és hátra dőlök, holott egy részem utána menne, megölelné és a szemébe nézve azt mondaná, hogy fontos nekem, és mennyire szeretem. A visszautasítástól való félelem azonban hátráltat, és mikor már felállnék, inkább azzal a lendülettel vissza is ülök. Bátorításra lenne szükségem, az alkohol már nem egészen elég ahhoz, hogy megtegyem a kezdő lépést a lenyugvás felé, és a múltkor is eltolt magától, amikor közeledni próbáltam az óriási baklövésem előtt. Talán most hagynom kell neki pár percet ott kint a levegőn egyedül, míg lenyugszik valamilyen szinten és míg én is rendezem magamban a dolgokat.

avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Szer. Ápr. 25, 2018 3:49 pm




to: Marilyn

Míg beszél, eltöprengek rajta, hogy vajon milyen céllal is érkezett ma este. Már a látszólagos indokon túltekintve egy kicsit. Kifakadni, hogy legközelebb ne előtte flörtöljek. Jogos, nem jogos, tökmindegy, ezt telefonon is megtehette volna, vagy sms-ben, behúzza a gyomrost, és fél perc az egész. Nem kell bele energiát tenni, nem kell hozzá feszengeni, konfliktust vállalni, veszekedésbe keveredni. Akárhogy nézem, emiatt nincs értelme idejönni, hacsak nincs valami egyéb is a háttérben. Másrészt ebben az is benne van, hogy azzal számol: nem most látjuk egymást utoljára.
Érdekes ez az egész. Mikor viszonylag jóban vagyunk – mert azért ilyen időszakok is felbukkannak néha – , kézzel-lábbal kapálózik az ellen, hogy akár öt percre is felmerészkedjen hozzám. Legutóbb is mit össze kellett meccselnem, hogy hajlandó legyen betenni a lábát. Hányszor elmondta, hogy nem akar, nem jó ötlet, inkább hív egy taxit stb. És végül el is húzta a csíkot. Mikor éppen nem vagyunk jóban, akkor meg magától megjelenik. De vajon miért? Hogy megbeszéljük, megint jóban legyünk, és aztán újra kerülhessen?
- És hogy hívják ezt a viszonyt? – Párkapcsolat? Barátság? Egyik sem igazán. Lényegében mik vagyunk mi egymásnak? Amíg ezt nem tudjuk megmondani, a határokat sem nagyon lehet letisztázni. Honnan tudjuk, hogy mi fér bele és mi nem?
Revans? Szóval azt hiszi, bosszút állni mentem? Nem úgy indultam el, hogy bármi ilyesmire készültem volna, de úgy látszik, valahogy mégis ezt hozta ki belőlem a helyzet. Nem szándékosan, és bizonyára nem is véletlenül. Ami viszont feltűnik, hogy ezek szerint pontosan tudja, mennyire nem esett jól a múltkori akciója.
Szívem szerint rávágnám, hogy igen, köszönöm a kérdést, most már sokkal jobban vagyok, de tudom, hogy nem vezetne előre ez az irány.
- Mitől kellett volna jobban éreznem magam? – Oké, ez talán túlzás volt, de mit várt tőlem, mit csináljak? – Eljössz szemre hányni a vélt revansomért, végül is nevezhetjük ennek is, de ha nem megyek be a Rozába, és nem úgy reagálok, ahogy, akkor még egy hónap után sem jut eszedbe, hogy felkeress, pedig ha reavansban gondolkodsz, azt is tudod, hogy lett volna miért. – Remélem, nem mondja, hogy ez két emberen múlik, azt azért csak nem gondolja komolyan, hogy miután így otthagy, majd még én jövök, hogy ezúttal hajlandó-e rám szánni egy kis időt? Szerintem egyértelmű, hogy egy ilyen lépés után, nem én fogom keresni, ő pedig nem tette, vagyis újra felmerül a kérdés, hogy mit is csinálunk ma este?
Nem vagyok még ideges, ezek csak tények, nem mondanám, hogy feszültségmentes, de még azért belefér a normál beszélgetés kategóriába. Kettőnk közül látszólag most ő a feldúltabb, nem tudom, mi történt, hogy most hirtelen ennyire fontos lett rendezni ezt a vonalat, de belül azért érzem, hogy a feszültség engem is egyre jobban szorongat.
- Ebben tévedsz – válaszolom egyszerűen. Hogy ne lehetne egy gyerek az anyja, vagy épp az apja biztos pontja, sokan épp azért szülnek, mert magányosak és rizikómentes kötődésre vágynak, tudom, hogy az anyám is ezért erőltette a témát. Apám mellett nem volt nehéz egyedül éreznie magát, de erről most végképp nem akarok beszélni. Arról meg végképp nem, hogy én akartam lenni a biztos pontja, de hát a biztos épp attól biztos, hogy nem döntesz úgy, hogy inkább lecserélnéd valaki másra.
- Talán ha nem csak anyaként viselkednél, hanem nőként is, ilyened is lenne. – Ezen én is érzem, hogy erős, de akkor is úgy döntök, hogy kimondom, ezt még nem indulatosan, nem is sértetten, inkább csak komolyan és egy kis leplezetlen komorsággal.
Látom rajta, hogy nem hiszi el: nem sértődtem meg a múltkor, és ebben tökéletesen igaza is van, de most mit vár, mit tegyek? Úgyis oda lyukadunk ki, hogy neki anyai ösztönei vannak, amiket én nem érthetek, és én vagyok a szemét önző alak, ha ezt nem fogadom meg. És ha ez megtörténik, onnantól nekem lőttek is. Pedig érzem, hogy egyre közeledünk hozzá, és tartok is tőle rendesen.
Kortyolok a whiskyből, tényleg aggaszt, hogy bár kívülről ez még mindig nem látszik szerencsére, minden egyes perc, amit itt tölt, és minden egyes szó gőzerővel zabálja azt a magabiztos, elhatárolódó, és megközelíthetetlen képet, amit az elején olyan stabilan mutattam felé.
- Nem gondolom, ezt mutatják a tények. – És fogalmam sincs, hogy ebbe miért állok bele ennyire, nem mindegy? A fenébe is. Nem tudom tovább kizárni a lesben álló érzelmeket, elborítanak.
- Úgy érted, nem esik jól, hogy a figyelmed évente egyszer sem teljes mértékben rám irányul? – javítok rá ismét, mert mintha nem is ugyanazt a filmet néznénk. És ebből már érződik, hogy sérelem formálja a szavakat, de mennyivel máshogy hangzik így, nem igaz? És ez a pontosabb. Persze, nem az a cél, hogy évente egyszer figyeljen rám, de mekkora a baj ott, ha még csak ez sem valósul meg. Akkor mégis mire számíthatnék tőle a partneremként?
Az utóbbi egy évben talán ez a nyamvadt „Miért csinálod ezt?” volt a legőszintébb kifejezése annak, mennyire fájdalmas számomra ez az egész, és mennyire belém mar azzal, hogy újra és újra emlékeztet rá, hogy minden megváltozott, és Rose mellett most már semmi esélyem. Néha már-már úgy érzem, mintha direkt forgatná a kést. De mikor kimondom, szinte meg is rettenek tőle. Erről nem, azért mégsem akarom, hogy tudjon. A szememben láthatott belőle valamit, de épp csak egy pillanat volt, a kérdésre pedig nem válaszolok. Ám ekkorra már olyan indulatok mozognak, hogy ez nem akaszt meg semmit.
- Mi lett volna megfelelő, Lyn?! Miről beszélgetünk tulajdonképpen? Azt már sosem fogjuk megtudni, mi történt volna, ha. Csak az világos, hogy mi történt meg, és ez mindent elmond arról, hogy mik a lehetőségeink. Én pedig nem akarok így élni, ha valami, akkor ez teljesen biztos! – Ha valaki iránt érzel valamit, akkor nem megfelelően akarod intézni a dolgokat, és nem kizsarolni kell a helyed az életében, mint amit most is csinálunk. És még megkérdezi, hogy mért nem szóltam? Szólni kell, hogy szeretném, hogy egyszer velem töltsön egy estét? Szerintem aznap este nem volt olyan szavam vagy gesztusom, ami ebben elbizonytalaníthatta volna.
Ettől függetlenül egy kezemen meg tudnám számolni, az öt év alatt hányszor mondtam ki ezt ilyen kíméletlenül konkrétan. Nem akarok így élni. Ennek azért van súlya, még számomra is. Én sem vagyok rá felkészülve, de a jelenlegi indulatom nem enged kertelni. Sőt. Minden bizonnyal torzít is, de ilyenkor nem vagy képes szelektálni, csak ömlenek belőled a szavak. A betoldásai pedig csak tovább hergelnek.
- Magamra haragszom, amiért valaha is betettem a lábam a GM-hez. – Istenem, mennyi mindent megspóroltunk volna magunknak. Hogy kérdezhet ilyet, hogy kire haragszom? Mit gondol, kire? Mivel nem látom, azt hiszem, ő is szándékosan vágja földhöz a poharat.
- És mégis mit érek vele, hogy a fejedben vagyok? – Ha azt nem tudja, nem akarja nyújtani, ami kellene. A szavaim durvák és bizonyára bántóak, pedig most sem akarnék ilyen lenni vele, a düh és a keserűség viszont kimondatja velem. Ekkor nyitok ki inkább az erélyre, és tenyereimet a korlátra szorítva, az ajkaimat összepréselve hallgatom, amiket mond. És azt is hallom, hogy ezeket már nem a düh hozza ki belőle, a hangja sokkal esendőbb, elkeseredettebb, törékenyebb. Furcsa, hogy ezt idekint érzékelem jobban. Vajon eddig is…?
A hideg leírhatatlanul jól esik, és a levegő mintha azonnal söpörni kezdené belőlem az indulatot. Vagy nyolc-tíz percig biztos kint vagyok, míg végül a légzésem is helyreáll, és végül hosszan sóhajtva, végre késznek érzem magam, hogy visszamenjek hozzá. Olyan csendben van, hogy abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán még bent van a lakásban. Bár nem lennék nyugodt, ha így rohant volna el. Mellbe vághatták, amiket tőlem hallott.
Végül megpillantom a kanapén, és egy kicsit megkönnyebbülök, bár így csak még nehezebb percek következnek. Átlépdelek az üvegszilánkokon, és csöndben leülök mellé a sarokba, mégis közel hozzá, úgy hogy közben felé forduljak. Felidézem, mit mondott utoljára, de nincs nehéz dolgom, hisz’ folyamatosan ezek keringenek a fejemben: „Egy szót sem szóltál, csak hagytál elmenni.” Igen. Talán jobb innen kezdeni. Felpillantok rá, és ezúttal belenézek a szemeibe is, bár kicsit tatok tőle, hogy mi fog visszanézni rám.
- Azért mert el akartál menni. – Ez az összes érvem, talán mindenre, amiről érdemes beszélni. Ebben minden benne van. – Nekem pedig az számít, ami idebent van – emelem fel lassan a jobb kezem, és az ujjbegyeimmel óvatosan, alig érintve – azt se tudom, hogy egyáltalán van-e még jogom hozzá –, megérintem a mellkasát, és végigsimítok a ruhája szegélye fölötti részen, ahol a bőre szabadon van, egészen a dekoltázsáig, míg már utam állja az anyag. Más jellegű helyzetben talán mást jelentene a mozdulat, de ebben most teljesen más van, sokkal inkább tisztelet, mint vágy, és valami egészen mélyről jövő gyengédség.
- Sosem erőszakoltam rád semmit, magamat végképp nem fogom. – A pillantásom visszasiklik az övébe, és a kezem visszahúzom az ölembe. Már csak egy mondat. Apró levegőt veszek.
- Ha erőltetnem kéne, vagy csak azért maradnál, hogy a kedvemben járj, és közben máson járna az eszed, az jobban fájna, mintha kimondanánk, hogy vége. Nem számít, kiről van szó.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Szer. Ápr. 25, 2018 10:24 pm

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
Én már az elején nem vagyok abban biztos, hogy jó döntés volt eljönni hozzá, de így legalább nem mondhatom azt, hogy én nem próbáltam meg. Tenni akarok ezért a kapcsolatért, és ha nem is úgy, mint szerelem, legalább mint barátra, szükségem van rá. Rémisztő dolog, hogy ahányszor egy kis időre eltávolodunk egymástól rájövök, hogy képtelen vagyok elengedni és elfogadni, hogy kilépjen az életemből.
A kérdés, amit nekem szegez igencsak találó, nyilván azért teszi fel, mert ő sem tudja megfogalmazni, hogy mégis mi ez, ami kettőnk között folyik. Vállat vonok, mert komolyan fogalmam sincs.
- Bonyolult – bökök ki csak ennyit, mert ez nem más, mint az. Bonyolult. De nem egyszerűen bonyolult, hanem félelmetesen. Amiből néha már úgy látja az ember, hogy nincsen kiút semelyik irányba, és ahányszor csak megpróbálkozunk jobbá tenni, egyre inkább csak beljebb és beljebb sodródunk az ár közepébe. Annyira jól ment ez az egy év, ami mögöttünk volt, már néha elhittem, hogy itt a vége és most már tényleg el tudunk egymás mellett lenni úgy, hogy egyikünknek sem fáj. Nyilván ez csak a látszat volt, amit baromi jól fent tudtunk tartani.
- Nem számoltam, hányszor jutott eszembe... De tudod, mit? Igazad van, köszönöm a kezdőlökést. – És ezt teljesen komolyan mondom, mert ha nem játszódik le ez a jelenet előttem a kávézóban, akkor talán tényleg húzom még egy jó ideig, mire rászánom magam arra, hogy felkeressem. Nem véletlen nem tettem persze, pontosan ezért nem. Ezért a hihetetlenül kellemetlen hangulat miatt, amikor megfagy kettőnk közt a levegő, sőt... csend van, vagy üvöltözés. A két véglet, nem tudom, hányszor volt olyan, mióta szétmentünk, hogy leüljünk beszélni a problémáinkról egymással szemben, mint két normális felnőtt ember.
Ezen a ponton azonban még úgy tűnik, hogy van némi esély arra, hogy majd ma végre megtörik a jég, és nyugodt hangnemben fogunk tudni dűlőre jutni, de valószínűleg én vagyok csak ilyen naiv, mert Ben mégcsak nem is tudja, hogy mennyire szeretnék belemenni a dolgokba. Márpedig ha nem ittam volna, akkor valószínű csak felületes maradt volna a beszélgetés, és megint csak úgy teszünk, mintha minden rendben lenne a végére, közben meg rohadtul nincs.
Sorozatban jönnek a mellbevágó gondolatok a szájából, és egy pillanatra még azon is elgondolkodom, hogy még most, az elején kellene megfutamodni. Amíg még viszonylag jól vagyok és nem mar belém mélyebben. Mélyen magamba szívom a levegőt, és megemberelem magam. Most tűrnöd kell, Marilyn... Azért akkor is hihetetlen, hogy megint én vagyok beállítva a világ legrosszabb emberének, és az istenért nem ismerné el, hogy azért neki is köze van a dolgokhoz és nem csak egy ártatlan nézőként van itt jelen, hanem főszereplőként.
- Iszonyat nehéz minden egyes alkalommal helytállni. Mindig megfelelni valakinek. – Ez az a pont, amikor felmegy bennem a pumpa, mert a folyamatos vádaskodás beteszi a kiskaput. Ötlete sincs, hogy milyen szülőnek lenni, és igen, a fejemhez vághatja, hogy én döntöttem így, de egy percig sem bántam meg, hogy így döntöttem. Hatalmas áldozattal járt mint látszik, de ennek nem kellett volna így történnie, ha ép ésszel felfogja, hogy gyerekkel is megy tovább az élet. – Elfogadom, hogy ez az én választásom volt, de az meg a te döntésed volt, hogy egy nehézség felbukkanásánál félreálltál az útból. Esélyt sem adtál rá, hogy bizonyítsak, hogy menni fog ez kettőnknek. És tudod, sokkal valószínűbb, hogy a gyereknevelés és a közös élet gördülékenyebben ment volna, mint ez az egész huzavona, amit évek óta művelünk – mondom ki az igazságot, mert ez így van, bármit mond. Ezzel a mondatával, amit az imént mondott, nem igazán nyugtatott meg, sőt elérte azt, hogy nagyokat kelljen nyelnem és lesütött szemmel kémleljen a padlót, míg összeszedem kicsit magam.
- Ne haragudj, de ha engedted volna, hogy többet törődjek, akkor talán nem évente lenne egy alkalom, amikor folyton azon kattog az agyam, hogy ha újra túl közel engedlek magamhoz, vajon mennyi időbe fog telni, mire újból talpra állok? – vonom fel a szemöldököm, mire ráemelem a tekintetem. Igen, én teljesen megértem és bevallom, hogy elcsesztem az egész estét azzal a telefonnal, mert addig szinte minden klappolt –már ami azt illeti, miután felértünk a lakásra-, jól éreztük magunkat, de ezzel együtt persze, hogy bekapcsol a védelmi mechanizmusom, ugyanis nincs ahhoz fogható érzés, mint amit a kibaszott depressziók alatt éreztem. Még a gondolatra is eltorzul az arcom, és esküszöm, próbálom magam megnyugtatni, de Ben jelen helyzetben nagyon úgy tűnik, hogy semmibe veszi az én nézőpontomat és csak azt figyeli, hogy neki mi a jó és mi a rossz.
Talán a „Mit akarsz” kérdése alatt látom egy pillanatra az igazi Bent, amit rögtön fel is vált a dühös énje. Tudom, hogy neki sem egyszerű. Nem engedem túllépni a dolgon. Pedig engednem kellene, és hagyni, hogy boldog legyen, hogy megtalálja azt, aki majd megadja neki, amire szüksége van. A nőt.
Ahogy zúdítja a dolgokat a tőrt egyre mélyebben és mélyebben forgatja meg bennem, miszerint ő nem akar így élni, meg hogy ott cseszte el, hogy valaha is betette a lábát a General Motorshoz. Fantasztikus, hogy már itt tartunk.
- Így van, kár arról tárgyalni, hogy mi lett volna, ha nem így történnek a dolgok. Így van és kész – sóhajtok nagyot és a fejemhez kapok, mert olyan iszonyatos sajgásba kezd, hogy azt hiszem, nyomban elájulok itt. Én is érzem, hogy ez nem egyszerű, hogy nem lehet úgy élni, hogy folyton azt figyeljük, mikor bántjuk meg a másikat vagy hogy folyton azon járjon az agyunk, hogy elgondoljuk, most vajon megfelelően viselkedünk-e ahhoz, hogy a másik azt mondja, igenis igyekszik. Ah, annyira reménytelen, és én meg még be is rúgtam emellé, ami most már közel sem biztos, hogy előnyös ennél a beszélgetésnél. Mellesleg ilyenkor mindig érzékenyebb leszek a kelleténél, pedig ritkán van, hogy nagyokat kell nyeljek azért, hogy ne bőgjem el magam... Vagyis nem azért, hanem hogy kibírjam addig, amíg ki nem lépek azon az ajtón. El is vándorol a tekintetem a bejárat felé, a kérdésére azonban visszatekintek.
- Semmit. Nyilván ez semmit sem jelent – ingatom meg a fejem lemondóan, aztán elsétálok az ellenkező irányba és úgy mondom a magamét nem foglalkozva azzal, hogy már kint ácsorog az erkélyen. Nem is tudom, hogy tulajdonképp magamnak vagy neki célzom a szavakat, de baromi elkeseredetten hangzik... Aztán egyszer csak csendben maradok és csak arra figyelek, hogy egyenletesen vegyem a levegőt, mert a pulzusom már érezhetően nem a normális értéknél mozog. És aztán lepörgetem magamban a mondatokat, amiket a fejemhez vágott dühében. Nem véletlen kérdeztem meg, hogy kire haragszik. Nyilvánvalóan tudom, hogy a haragja kereszttüzében teljes vállszélességgel én állok, de most kezd bizonyossá válni számomra, hogy Rosera is haragszik. Pedig ő aztán végképp nem tehet semmiről. Maximum én lehetek a ludas, amiért nem tudtam egy estére sem félretenni az anyaságot és eltölteni vele úgy, hogy csak oda koncentrálok. Tudom, hogy ezt elrontottam. Tisztában vagyok vele. De ha ezt nem rontom el, majd más pont lesz, ahol nem jól döntök, mert folyton ezt csinálom. Vagy ha én erre nem is jövök rá, hogy elcsesztem, Ben igenis tesz róla, hogy utólag a fejemhez vágja, mekkora hülye voltam. Azon gondolkodom, hogy vajon az bántja annyira, hogy hazamentem vagy az, hogy Rosehoz mentem haza? Az előbbi... biztos ponttal kapcsolatos beszólása, meg az elején már azt is elmondta, hogy szerinte lényegtelen, mit akar... mióta Rose megszületett. Rose, Rose, Rose. Egyenlőre még csak ködösen, de talán kezd derengeni előttem a probléma, viszont az majdnem biztos, hogy nem most fogom megoldani a rejtélyt félrészegen. Forog velem a szoba egyébként is, nagyokat pislogok és azon töprengek, hogy mit keresek még itt? Normális ember már rég felpattant volna és kisétált volna azon az ajtón úgy, hogy vissza sem néz többet.
Olyannyira elmerengek a dolgokon, hogy már csak bámulok magam elé, mire már csak arra eszmélek fel, amikor leül mellém. Nem nézek rá, csak ülök ott, mint aki még mindig próbálja feldolgozni a hallottakat és várja, hogy leülepedjenek az információk meg a megbántottság. Csak akkor pillantok rá, mikor megszólal. Már elszállt a dühöm nagy része, és ahogy kimondja a mondatot, megrázom a fejem.
- A legkevésbé sem akartam elmenni – suttogom magam előtt, mert emlékszem, hogy még a taxit is visszafordítottam félúton, mert tudtam, ha most ezt annyiban hagyom, annak tartós nyoma lesz. Láttam a szemén, hogy ezzel akkor komolyan vérig sértettem, és érzékeltem, hogy szüksége van rám. Vele akartam lenni, mindennél jobbam és az érzés olyannyira magába kerített, hogy gondolkodás nélkül szólaltam meg. Körülbelül öt utcányira járhattam otthonról, mikor megmondtam a taxisnak, hogy akkor hátra arc. Visszajöttem, egészen a ház elé, ki is szálltam az autóból, aztán újra felhangzott a fejemben az a visszautasító, távolságtartó hangnem, amihez úgy éreztem, nem vagyok elég erős. Nem voltam eléggé ahhoz, hogy egy szót sem szólva kerüljük ki egymást a lakásban, pedig akkor azt hiszem, neki és nekem is mindennél jobban szüksége lett volna a másik ölelésére.
Figyelem a kezét, ahogy felém közelít, egy pillanatig nem is tudom, most mit szeretne, és még a lélegzetem is visszafojtom, ugyanis az érintése az utolsó csepp a pohárban, amely ponton félő, hogy ki fogok borulni. Ehhez már tényleg csak a szavai kellenek, amire kifújom a bent tartott levegőt, de a tekintetét nem engedem el ezalatt.
- A szöges ellentéte van idebent, mint amit kifelé mutatok – megállok egy pillanatra és a kékjeibe fúrom a pillantásom. – Ne haragudj. Sokkal többször kellene hallgatnom erre – kapom el lassan a kezét – mint erre – mutatok a másik kezemmel a fejemre. Összepréselem az ajkaim, és egy hosszú szemkontaktus után végül elpillantok onnan.
- Kettőnk közül én erőszakolom magam rád és nem fordítva. Hagynom kellene, hogy boldog legyél és elszakadhass tőlem – mondom megemberelve magam kicsit. Még így is magamhoz kötöttem egy életre, hogy nem ismeri el nyíltan a lányát, talán azt akarja, hogy békén hagyjam végre és tűnjek el az életéből.
- Tudom – nyelek nagyot, miközben közelebb csusszanok hozzá kicsit. – Fogalmam sincs egyenlőre mi lenne a megfelelő lépés. Csak egy dologban vagyok rohadt biztos, hogy fontos vagy nekem még akkor is, ha ez néha máshogy is hat kifelé. Annyira szeretném, ha meg tudnánk ezt javítani, Ben. Bár azt is megértem, ha te már a pokolra kívánsz és látni sem akarsz, és nagy peched van, hogy ittam, mielőtt még idejöttem, de... itt vagyok. És nem véletlenül. – Olyan lassan közelítek felé, mint aki attól fél, hogy ha hirtelen mozdul elijeszti a vele szemben lévőt. Oldalt óvatosan nekidőlök, és a fejem a vállára fektetem.
- Igazad volt az autóban, tényleg hazudtam, amikor azt próbáltam elhitetni, hogy már nem szeretlek – mondom halkan egy apró mosollyal az arcomon, de nem mozdulok meg, mert így a veszekedés utórengéseinél közel sem lehetek biztos abban, hogy hogy fog reagálni ezekre a mondatokra, és nem forgatja-e újra ki a szavaimat. Csak remélni merem, hogy most meg tudunk nyugodni kicsit, és ha úgy van, komolyabban beszélni később a dologról. Régen éreztem magam ennyire bizonytalanul, de muszáj erősnek látszanom. – Mert nagyon is szeretlek, Benjamin Henson. – suttogom közel hajolva és egy apró puszit adva az arcára. Iszonyatosan szükségem van rá, és neki is rám, még ha nehéz is bevallanunk a másiknak ezt. Csak a reakciójától félek egy kicsit.

avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Szer. Május 02, 2018 1:16 am




to: Marilyn

Hát bonyolultnak biztos, hogy bonyolult, ebben teljesen igaza van. De kérdés, hogy vajon mi bonyolítjuk ennyire, holott egyszerűbben is meg lehetne oldani, vagy tényleg kibogozhatatlan ez az egész. Talán nekem kellene határozottabbnak lennem, és végleg kivonulni az életükből, vagy pedig… Még a gyomrom is összébb rándul, ha arra gondolok, hogy mintaapának kellene lennem. És lemondani mindenről, ami most örömet okoz, mert ha nem, akkor jön a vád, hogy önző vagy. Nem menne. Se ez, se az. De leginkább róla nem akarnék lemondani, az már csak külön ironikussá teszi a helyzetet, hogy ennek elkerülése érdekében lényegében pont ugyanezt teszem. Kezdek is belezavarodni.
A szavai zökkentenek ki, de most én nem tudom eldönteni, hogy komolyan beszél, vagy csak a szarkazmus mondatja vele, amit. Nem is reagálok, csak enyhén felvonom a szemöldököm. Aztán ér a következő meglepetés: megfelelés?
- Régebben nem megfelelni akartál, pedig akkor is lett volna minek. És szerintem most sem ezt várja tőled senki. – Itt nem megfelelni kellene, vagy ha már mindenképp ehhez ragaszkodik, akkor a saját belső értékrendjének, maximum. Talán azért van, mert még mindig szeretem, hiába is tagadom le, de valahogy nem tudom elhinni, hogy tényleg ennyire értéktelenné vált a szemében mindaz, amit átéltünk együtt, hogy ennyire elhalványodna és jelentéktelenné válna az anyaság mellett. Észre kellene vennie, hogy Rosie mellett nekem már nincs helyem mellette. Hogy ő maga tol el, ahelyett hogy segítene. Másrészről meg… ha csak a megfelelési vágy hajtja felém, akkor megint csak nem a jó úton járunk.
Itt még megy a józan gondolkodás, a szavaira próbálok nyugodt és elzárkózó válaszokat adni, és nem is annyira mélyen belemenni a dolgokba – ezzel úgy látszik, pontosan ellentétes törekvéseink vannak –, de ez sajnos egyre kevésbé sikerül.
- Ez nem csak egy nehézség volt, Lyn, mint hogy rendszeresen elfelejtem levinni a szemetet, vagy hogy utálom, ha fikuszokat teszel a hálószobába – de itt elhallgatok, mert a mondandója azért megérint. Esélyt sem adtam? Ó, dehogynem. Öt éve mást se csinálok. Itt én voltam az, akinek nehézsége volt, és sajnálom, de egyedül nem tudtam megugrani.
- Nézd, nekem sem esik jól ezt kimondani, de… - félrepillantok a kanapéra, és megpiszkálom az orrnyergem, de végül csak befejezem.  – Ami azóta történik, éppen elég bizonyíték arra, hogy nem menne. – Nem nézek a szemébe, és hogy ne ácsorogjak ott olyan hülyén, sétára is indulok a szobában. Ajkaimhoz emelem a poharat, és gondolkodás közben pár másodpercig diszkréten ide-oda ellötykölök egy kortyot, mielőtt lenyelem. Csinálom ezt néha, mikor nagyon elmélyedek valamiben, és általában a legkevésbé tudatosan.
Azt már nem fog kiderülni, milyen lett volna, és az sem, hogy melyik komponenst kellett volna kivenni vagy megváltoztatni hozzá. De amit azóta művelünk, tényleg kiábrándító. Nem egyszerű megbontani a szálakat, amik azután is olyan makacsul kitartottak, hogy lényegében lemondtunk a közös életről. Öt éve folyamatosan lemondunk, és nyirbáljuk őket, nyirbáljuk egymást, remélve, hogy egyszer majd csak elszakad az a mágikus valami, ami még mindig összeköt. De nem nagyon akar.
Tény, hogy vannak jobb és rosszabb pillanatok, és talán vannak olyanok, akiknek sikerülne is, de azok nem mi vagyunk. Ez az év végi események kapcsán most már világossá vált előttem. Végre van valami, egy tételmondat, egy szilárd pont ebben a szédítő katyvaszban, ami legalább mutatja az irányt. Amihez vissza lehet térni, ha túl mélyre mennék a labirintusban.
Azok nem mi vagyunk… Akármilyen fájdalmas, tudomásul kellene végre vennünk.
- Ha engedtem volna? – Ez a mondatkezdés váratlanul ér, és meg is pördülök, hogy szembenézhessek vele, és lássa a meglepett arcomat. Szóval én nem engedtem, hogy közel maradjon hozzám, erre tényleg nem számítottam. És ezen nem is lendülök túl olyan könnyen, mint a többi témánkon, mert épp ez az, amit a leginkább sérelmezek, valahányszor azon töprengek, miért is nem próbáltuk egy kicsivel jobban. De ahogy folytatja, arra nehéz mit mondani.
- Tudod, én ezt már kezdem annál is kevésbé érteni, mint amennyire azt hazudnám, hogy értem. – Hát még ami a valóság. Most tényleg az van, hogy szándékosan nem kar közel engedni magához? Önvédelemből? Vagy ez ugyanaz, mint a nincs szex megállapodásunk? De azt meg szeretné, ha töltenék velük időt Rose-zal. Már megint csak Rose. Esküszöm, erre normál esetben nem húznám fel magam, de most már sok ez az egész együtt, pláne amiket még hozzátesz, kíméletlenül beszippant a téma, és nem tudok mit tenni ellene.
- Ha én akadályozom a talpra állásodat, akkor egyáltalán mit akarunk még egymástól? – Ez pedig a leghülyébb kérdés, amit csak feltehetnék ebben a vitában – mert időközben sajnos be kell látnom, hogy tényleg azzá fajult –, de ezt az érvet nehéz a helyén kezelnem. Egyszerre szégyellem magam, és bűntudatom van miatta, amiért a depresszív időszaka is hozzám köthető, és amiért éppen miattam szenved, mikor soha senkit nem akartam még ennyire boldoggá tenni, másrészt dühös vagyok, hogy ennek az egésznek így kell végződnie, amiért Rose miatt elfordult tőlem, és amiért nem hagyott nekem más megoldást a szakításon kívül. Amiért inkább talpra állni akar belőlem, mint félretenni azt a kurva megfelelési kényszert. Vagy nem tudom, mi gátolja. Talán csak az egóm nem akarja elfogadni a tényeket.
Az utolsó mondatait már próbálom elengedni a fülem mellett, így is túlságosan felhergeltem magam már megint, érzem, hogy majd kiugrik a szívem, de mióta szedem azokat a bogyókat, amiket Syltől kaptam, már nem érzek szúrást, az a decemberi alkalom tényleg csak valami nagyon szerencsétlen csillagállás lehetett. Egy kis félsz azért bennem maradt, bármennyire is próbálom letagadni. Nem véletlen, hogy egyből bementem hozzá is.
Hagyom hogy ez, és annyi minden más is átcsobogjon a gondolataimon, mielőtt még rászánnám magam, hogy visszamenjek. Lassan, de fokozatosan azért megnyugszom, kitisztul belőlem a sok kártékony érzelem, és mikor halkan, mélyet sóhajtva leülök mellé, már nem érzek magamban mást, csak hogy őszinte akarok lenni.
Elkezdeni mindig annyira nehéz, de ahogy belekezdek, rám emeli a tekintetét, és ez meg is adja a kellő bátorítást. Mikor kimondom a mondatokat, abba az illúzióba ringatom magam, hogy sikerül végre jól, végre letisztultan fogalmazni, de amiket válaszolgat rá, nem is tudom, jobban megrendítenek-e, vagy inkább megkönnyebbülést hoznak.
Nem akart elmenni? A legkevésbé sem? Lepillantok a kárpitra, hogy a helyére illesszem ezt a mozaikot, de nem igazán megy, szóval még mindig ugyanolyan tekintettel nézek vissza rá. Mint aki tökéletesen nem érti az egészet, de azért nagyon próbálja magában tartani a kérdést: akkor meg miért?
Rég esett ilyen jól az érintése, vagy talán szimplán csak rég értünk így egymáshoz utoljára, de ez most sokkal bensőségesebb, azokból az évekből való, amikor még. A bocsánatkérése szintén váratlanul ér, és fogalmam sincs, mit érint meg bennem, de az előbb felhúzott pajzsok maradéka is elfoszlik, mintha ez a röpke pár pillanat alatt sokkal többet értünk volna el, mint az elmúlt egy órában, vagy akár az elmúlt pár évet is hozzászámolhatnám.
- Hát hallgass – apró, szelíd mosoly bújik a szám sarkába, és a szemébe nézve ráhajtom az ujjaimat a kézfejére. Nincs ebben semmi elvárás, vagy parancsolat, tiszta és ártatlan, csakúgy mint a tekintetem.
Talán itt kellene elmondanom, hogy én pedig azt sajnálom, hogy annyira megijedtem, hogy aztán én magam intéztem el, hogy bekövetkezzen, amitől tartok, de nem vagyok biztos benne, hogy jelenleg tényleg készen állnék ehhez a mondathoz. Szerencsére ő is folytatja, de rögtön ingatom is a fejem.
- Ezt együtt kell elhatároznunk, ha valóban ez a cél, ami felé haladni akarunk – mondom halkan. – Ha erőszak lenne, azért nem kampányolnék ennyire. A múltkor is jó hülyét csináltam magamból – mosolyodok el ismét, már-már nosztalgikusan, és le is hajtom a fejem egy kicsit. És nem is kóstolgatna ennyire a magány, ha egyedül vagyok.
A következő monológjára ismét felpillantok, és nem is tudom megvárni, mielőtt még teljesen befejezné, szelíden kiszabadítom a kezem, és az ajkaira illesztem a mutatóujjam. Nem esik jól hallani ezeket a szavakat.
- Az első részére szívesebben emlékeznék – majd ahogy felém dől, hogy a fejét a vállamra hajtsa, balomat átcsúsztatom a háta mögött, és mielőtt megtenném, azért elsuttogom a kérdést, amiről mondjuk csak sejtheti, hogy mire vonatkozik, de bízom benne, hogy nem ellenkezik.
- Szabad? – A tenyerem várakozóan a derekára siklik, és amennyiben igent kapok, balommal a derekánál átnyúlva, jobbommal pedig a lábait emelve, finom átmozgatással az ölembe húzom.
Átölelem, úgy hogy ténylegesen érezhessem, és a homlokom a vállához döntöm, nem láthatja, de a mosoly ezúttal egész ívében megjelenik az ajkaimon.
- Azért van egy enyhe különbség aközött, ha csak sejted, vagy ha biztosan tudod – itt mondjuk a hangom már biztosan elárulja a vonásaimat, és megint kezdem elsatírozni az élét a témának, de csak azért mert... nem vallanám be, de egy kicsit zavarba hozott. Felém fordul, annyira még pont el tud érni, hogy a puszit az arcomra nyomhassa. Nekem pedig, azt hiszem, most kellene elárulnom, hogy a jelek szerint én se nagyon tudok tőle szabadulni, de ez nem igazán jön össze.
- Bemegyünk? – teszem fel a kérdést, és rögtön rá is jövök, hogy ő még mindig nem gondolatolvasó, én pedig átugrottam jó néhány etapot. – Vagyis, ha menned kell, megértem, és azt is, ha nem akarsz… én csak…
És itt megint elhallgatok. Ahhoz képest, hogy a kommunikáció a szakterületem,  kezdem úgy érezni, hogy egyre siralmasabban teljesítek ma este. A homlokom újra a vállára érintem, mintha csak kellene két másodperc, hogy rendezzem a gondolataimat. Rájövök, hogy voltaképp azt csinálom, hogy tudat alatt előre mentegetem magam a visszautasítás elől, mert a múltkori után tartok tőle, és egóból, mert azt sem akarom, hogy tudja, mennyire szeretném. De nem-nem. Ez nem az igazi Benjamin Henson. Másrészt nem is akarok újabb játszmát kezdeni, őszintének kell lennem vele, legalább most, akkor is ha kurván rizikós.
- Ugye maradsz még egy kicsit? – korrigálok, azzal lassan fel is emelkedem vele, és ha nem ellenkezik nagyon, átcipelem a hálószobába, hogy aztán lepakoljam az ágyra, és mögé feküdve odahúzzam magamhoz.
- Nem kell semminek sem történnie - hiszen épp az imént fejtette ki, hogy nem akar túlságosan közel kerülni hozzám, amit egy átszeretkezett éjszaka meglehet súrolna egy kissé. Nyilván majd megőrülök érte, de igyekszem leállítani a gondolatot. Lassan, libabőrösen végigsimítok a karján, a vállától indulva egészen a csuklójáig.- De jól esne, ha itt aludnál.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Pént. Május 04, 2018 12:40 pm

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
Fogalmam sincs, honnan jött ez az iszonyatos megfelelési kényszer, amit valamennyire ugyan éreztem, hogy nincs egészen rendben, mégsem tudtam ellene tenni. Képtelen voltam úgy tenni valamit, hogy ne futtassam át az agyamon, hogy ezzel most tuti, ezer százalékig jót teszek-e, vagy éppen a másik félnek ez közel sincs így rendben?! Igyekeztem mindig úgy cselekedni, amivel tudom, hogy jót teszek a lányomnak, hogy aztán kihúzhassam magam, és azt mondjam, ez jó volt Marilyn, megtetted, amit megkövetelt a „haza”.  De aztán hol maradtam én? Hol maradt az én-idő? Egy pár nap, vagy akár csak pár óra, amikor azt mondhatom, hogy most csakis az én érdekeimet nézem, hogy mi a jó nekem... Valószínűleg ezek a napok, órák lettek volna, amikor fejvesztve rohanok Benhez, és visszatérhetünk kicsit a régi önmagunkhoz. Csakhogy ezzel közel sem biztos, hogy jót tettem volna a kapcsolatunknak. Már ha ezt lehet tényleg, bármiféle kapcsolatnak nevezni.
- Lehet, hogy nem egy ilyen apró dologról beszélünk, persze, mint a fikuszok, de jobban kellett volna hinni ebben az egészben – mondom elhúzva a számat, és habár tényleg nem jutunk már évek óta egyről a kettőre ebben a kérdésben, én mégis mindig felhozom valamiért a témát.
- És nem, nem elég bizonyíték, mert ez ami történik, közel sem normális, sőt, nemhogy nem normális, el sem tudod képzelni, milyen lenne az élet hárman, családként. Lehetnek képzelgések róla, amik vagy megközelítik a valóságot, vagy nem. – Fifti-fifti. A képzelet nem egyenlő azzal, ami a való életben van, és ha arra nem volt esély, hogy ezeket megcáfoljuk, hát igen nehéz helyzetben vagyunk. Sosem akartam ráerőltetni ezt az egészet, és tényleg tiszteletben tartottam a döntését, de mindig reménykedtem abban, hogy majd egyszer felköti a nadrágot és megpróbálja. Nem hangoztattam, de volt idő, mint most is, veszekedések alkalmával, amikor egyszerűen kibukott belőlem a mindaz, amit nem sűrűn mondtam ki, csak gondoltam. Az elején rengeteg nézeteltérésünk volt ebből, de aztán megtanultam, hogy nem érdemes állandóan az orra alá dörgölni a tényeket.
- Nézd Ben, talán kölcsönösen lökjük el a másikat, ha akarjuk, ha nem, de  ez az igazság. Nem lehet csak az egyikőnket okolni, mert itt éppen ugyanannyira hibás a másik – felelem az összezavarodott kijelentésére. Nem csodálkozom azon, hogy már kezdi ő sem érteni a dolgot, hiszen épp olyannyira vagyok összezavarodva, mint ő.
- Az egész szituáció döngöl a földbe, nem te – masszírozom az orrnyergem, mert ezen a ponton már tényleg az egekben van a vérnyomásom, és kezdek egy kicsit szédülni is az alkohol és az idegesség hatására. Érdekes, hogy ez az újbóli vádaskodás olyan gyorsan térített észhez, mintha egyik pillanatról a másikra valaki felhúzta volna a redőnyt. Követem a pillantásommal, ahogy kimegy az erkélyre, és egy pillanatra elgondolkodom azon, hogy talán most kellene elmennem és vissza sem nézni többet. De azzal mit érek el? Úgysem tudom tartani magam ehhez, és megint csak elmenekülök a problémák elől, holott egyre csak halmozódik, és már egy oltári nagy kupac vár ránk. Ennek fényében döntök úgy, hogy ha most nem, akkor sosem, és ha Ben képes lenyugodni annyira, hogy normális hangnemben beszélgessünk, akkor talán menthető az este. Meg az egész. Talán. De olyan sokszor próbáltuk már, hogy közel sem vagyok biztos benne, hogy végre egyszer egyről a kettőre jutunk.
Ben arcát vizslatom, mikor pár perc múlva visszajön az erkélyről, és hála az égnek már sokkal nyugodtabbnak tűnik, mint amikor az előbb kiviharzott. A mondata egyenesen célozza meg a szívem közepét és mar bele. Dehogy akartam elmenni. Persze egy ideig próbáltam mutatni, hogy ez így rendben van, de az utolsó lépések már nagyon könyörtelenek voltak, és úgy éreztem, mint aki ólomsúlyt húz maga után. Nem akartam elmenni.
- Megpróbálok majd ezentúl, csak nem annyira egyszerű – sóhajtom és visszamosolygok halványan az ő bíztató mosolyára, ami most jobban hat, mint bármikor máskor. Jól esik az érintése, az mégis kicsit megijeszt a tekintete. Látom benne, hogy akarja, de közel sem biztos benne. És ha ő nem az, hát akkor ki? Összefonódik a két bizonytalan szempár. Bizonytalan, de talán annál biztosabb abban, hogy mi a közös cél.
- Az a cél, hogy boldog legyél. Te is és én is. Már csak az a kérdés, hogy ezt hogyan tudjuk elérni? – mélázok el a gondolaton egy apró sóhaj kíséretében magam elé bambulva, és aztán hamar el is kezd dőlni belőlem a szó, ami a színtiszta igazság, így alkohollal a szervezetemben esélyem sem lenne mást mondani. Elmosolyodom, amikor az ujját az ajkamra teszi és ha nem is rögtön, de rövidesen abba is hagyom a beszédet, és közelebb megyek hozzá, hogy a vállára dönthessem a fejem. Le is hunyom egy pillanatra a szemem, rendesen kimerített ez a mai nap úgy összességében.
- Hozzám érhetsz engedély nélkül is – motyogom széles mosollyal magam előtt, aztán szép kényelmesen elhelyezkedem az ölében. El sem tudom mondani, mennyire hiányzott ez már jó ideje. A remény egy apró szikrája jelenik meg előttem, de ez már olyan sokszor előjött az elmúlt években, hogy nem akarok közel sem elkiabálni semmit. Ki tudja, holnap talán valamelyikünk újból visszatáncol az elhatározástól.
- Semmiben nem voltam biztosabb, te mamlasz – mosolyodom el én is, mert látom az arcán az övét is, rajtakapom. Látom rajta, hogy kicsit sikerült az őszinteségemmel zavarba hoznom, régen mondtam ki már neki a szeretlek szót, de van az a pont, amikor már úgy érzi az ember, nincs mit veszítenie. És ez az a pont, amikor amúgy is jobb őszintének lenni.
- Pszt – fojtom most én belé a szót. – Nem kell mennem sehova és nem is akarok elmenni. A tiéd vagyok – mondom határozottan, mert a ma este az övé, ha törik, ha szakad, és amúgy sem kell sietnem sehová, szóval... talán még a telefont is ki kellene kapcsolnom a nyugalom érdekében. Megkapaszkodom a nyakában, és ezzel jelzem is, hogy mehetünk. Semmi másra nem vágyom jobban, csak egy kis összebújásra, hogy közel legyen hozzám.
Ironikus, hogy talán itt fejeztük be a múltkori kis kalandunkat, csak éppen az ágyig nem jutottunk el. Szorosan húzódom hozzá, belereszketek az érintésébe.
- Hát, ami azt illeti, még azt sem bánnám, ha történne. De... kicsit labilis vagyok most, úgyhogy nem vállalok felelősséget semmiért amit mondok, vagy teszek – mondom, aztán megállok egy pillanatra és nevetve folytatom tovább. – Még a gyerektartás jó részét is elittuk Ravennel idegességemben – kapok a fejemhez, aztán a hátamra gördülök, és úgy nézek fel rá.
- Itt alszom, de ezúttal sokkal előrelátóbb leszek a törölközőt illetőleg – mosolyodok el felidézve a múltkori . – Köszönöm, ez sokat jelent – simítok végig az arcélén, és komolyan nagyon hálás vagyok, hogy kimondta ezt a kérését, mert épp az előbb elemeztem le neki, hogy ez nekem mennyire fontos lett volna a múltkor is ugyebár. Már ez óriási előrelépés, hogy ennek most végre hangot is tudott adni.
- Most valahogy nem is akarom, hogy eljöjjön a holnap – suttogom, le sem véve róla a szemem egy pillanatra sem. – Olyan jó lenne napokra elzárkózni a világ elől, csak mi ketten – kezdek el játszadozni az inggombjával. – Egymás agyára menni... – gombolom ki a felső és az az alatti gombot - ... ki sem kelni az ágyból – húzom a szám széles mosolyra, miközben a mutatóujjam a csupasz mellkasához ér. - ... szeretkezni – hümmögök halkan, de aztán észbe kapok, hogy éppen hanyatt-homlok rohanok neki az elveknek, amiket a fejéhez vágtam az előbb. Arról nem tehetek, hogy ilyen közelségben már képtelen vagyok gondolkodni mellette még mindig. Az ember már azt hinné, hogy ennyi év után nincs olyan nagy hatással rá a másik, de nálam ez a vonzalom egy kicsit sem vett alább.  

avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Szomb. Május 05, 2018 7:37 pm




to: Marilyn

 Azt látom, tudom, és érzékelem, hogy Rose-nak a legjobbat akarja, és ezért sosem tudnám hibáztatni, hiszen bármilyen szerencsétlen is a helyzet, Rose az én lányom is, én sem akarnék neki rosszat. Kedvelem őt, egy édes kislány, és ha igazán őszinte akarnék lenni, néha, mikor vele vagyok, fel is ébred bennem valami furcsa, bizonytalan érzés, olyankor úgy érzem, hogy talán… talán mégis menne. De nem tudok úgy rá nézni, hogy ne az jutna róla eszembe, hogy miatta veszítettem el Marilynt. Nyilván nem az ő hibája, Lyn döntött így, de ez akkor is, annyira mély árkot ás közénk, amit nagyon nehéz megugrani. Persze racionálisan helyén kezeli az ember, nem fogom éreztetni egy kislánnyal, hogy olyasmiért haragszom rá, amiről nem tehet. De az érzéseket már sokkal nehezebb befolyásolni.
Van, mikor eltöprengek rajta, hogy mégis miért ennyire erős bennem az ellenérzés, mi az, ami ennyire visszatart, és ilyenkor általában mindig oda lyukadok ki, hogy nem is igazán az volt a probléma, hogy Lyn meg akarta tartani a gyereket, nem az a baj, hogy Rose megszületett, a kapcsolatunk talán elbírhatta volna, sokkal inkább ott lehet a dolog nyitja, hogy minden más felborult miatta. Lyn számára semmi más nem létezik, csak Rose, Rose, Rose. Ez pedig nekem így tényleg nem ment volna. Így sem kellemes, mert nem tud beforradni az emléke, ahhoz túlságosan gyakran találkozunk, de úgy élni mellette, hogy minden egyes nap ezzel szembesülnék… Nem, ez egész biztosan nem működne.
- Hinni… - elfordítom róla a tekintetem, hogy ne lássa meg benne a szkeptikus és kiábrándult villanást, de a hangsúlyomon úgyis hallatszik.
Hiszen épp akkor dőlt romba a hitem. Nem akartunk gyereket, csak sokkal később, és ebben egyet is értettünk, egészen addig, amíg meg nem történt mégis. De még ez is megeshet, van ilyen, ám az, ahogyan tálalta… a mai napig nem tudom neki megbocsátani, hogy egyedül döntött. Ilyen döntést nem lehet egyedül meghozni. Már pedig nem számított, hogy én mit akarok, a gyerek marad és kész. Ha ez azzal jár, hogy szétmegyünk, akkor szétmegyünk, még ma is hallom a szavait.
- Volt, amiben hittem. – De abban a vitában éreztem, hogy valami megtörik bennem. Nem tudnám megmagyarázni, hogy mi, és honnan ered, de hinni többé már nem tudtam ugyanúgy benne sem, nemhogy ebben az ingatag lábakon billegő jövőképben. Bármilyen fájdalmas is, abban szilárdan hiszek, hogy erre nem lehet kapcsolatot építeni. Lehet, hogy van, akinek menne, de én nem tudok.
Ennek ellenére meg tudom őt érteni, ha nagyon akarom, és nagy nehezen sikerül kivonnom az érzelmeket, akkor megértem, még ha nem is értek egyet, de azt is tudom, hogy ilyen feltételekkel most is ugyanígy döntenék.
De mért tartunk már megint itt? Pont erre nem akartam kilyukadni. Úgysem érti meg, úgysem értünk egyet, úgyis úgy jön le ez az egész bárkinek is, hogy önzőségből és gyávaságból inkább otthagytam őket. Mert nekem így a könnyebb. Pedig nem könnyebb, de nem tudom, mit várunk ma ettől a beszélgetéstől.
- Nem, igazad van, tényleg nem tudom elképzelni – mondom ki őszintén, és ebben a mondatban már kicsivel több van, mint az övében. Talán az, hogy nem is akarom. És igen, lehet, hogy igaza van, azért nem akarom, mert nem hiszek benne, na de hogy hihetnék benne ennyi pofon és értelmetlen trancsírozás után?
- És te el tudod, hogy ami most hiányzik, az meglenne akkor, ha együtt élnénk, hármasban? – várok egy kicsit, de aztán meg is válaszolom a kérdést. – Mert szerintem ugyanúgy hiányozna.
Amíg itt tartunk, ahol most, azzal sem lenne jobb semmi, sőt. Többszörösére nőne a feszültség és a frusztráció, és előbb-utóbb nagyon csúnyán robbanna. Vagy egy lassú, leépítő folyamattá változna. A cégnél belelátok a kollégák életébe, tízből nyolcnak viszonya van a család mellett, és én azt látom, hogy többségében nem azért, mert nem szeretnék a párjukat vagy a gyerekeket. Hanem mert a családról alkotott elképzelések általában úgy néznek ki, hogy a férfi azért van, hogy a családjáért éljen, a nő pedig a gyerekéért, már ez a különbség is jól mutatja, de úgy az egész kibaszott gondolkodásmód egy nagy adag faszság, amiben biztos, hogy nem lehet normálisan és kiegyensúlyozottan élni hosszú távon. Nem hiába nem megy a társadalom döntő többségének. Ebben mindenki egykettőre kiég. Én nem akarom hinni, hogy ne lenne más út, mint feláldozni magad a családért, úgy hogy közben nincs beleszólásod.
- Pedig valahogy mindenki csak engem hibáztat, de jól van, túltettem magam rajta, a seggfej szerepet is el kell játszani valakinek, erről inkább ne is beszéljünk – kortyolok egy utolsót az italba, dehogy tettem túl, mindig nyomaszt, és nyomasztani is fog, de ez úgyis az én ügyem. Nem akarom hallani, hogy az emberek a normák szerint gondolkodnak, ez most tényleg nem hiányzik még.
- Azt senki sem tudja, hogy valójában nem én szakítottam – teszem hozz aztán mégis én, látszik, hogy ez egész mélyen bennem van, de most már úgyis mindegy, átestem azon a ponton, hogy meg tudjam fékezni a gondolataimat, lehet nyomokban a whisky is besegített, de a belül felszabadult stressz, ami a leginkább piszkál.
Az utolsó mondatra már nem reagálok, azt hiszem, mindketten jobban járunk, mert ebben az állapotban csak tovább mélyíteném benne a sebeket, pedig nem akarom bántani, de még mindig annyira fájdalmas ez a téma mindkettőnknek, hogy minden egyes alkalommal félresiklik egy ponton, talán ezért nem tudjuk soha végigbeszélni rendesen. És talán ez az oka, hogy öt év után is itt tartunk, hogy poharakat török, és az erkélyen cigizek, mikor nem is dohányzom, vagyis pár éve már próbálok leszokni róla, de még ez a szarság is meghaladja az akaraterőmet.
Úgy tíz perc után elfüstölög belőlem a düh, és mint az ilyen erőteljes viharok után lenni szokott, az ellenkezője is sokkal intenzívebben tör rám, ami jelenleg némi bűntudattal vegyes vágyódás a közelsége iránt, a bőröm szinte lángol az érintéséért, az ujjaim bizseregnek, hogy érinthessem. Mintha a feszültség kisöprésével akkora űr maradt volna hátra, ami szinte már elviselhetetlen.
Ahogy odaülök mellé, látom rajta, hogy nincs jól, de a tekintete elárulja, hogy ő sem adta még fel. És az is arra utal, hogy még egyáltalán itt van. Számítottam rá, hogy meg fogják lepni a szavaim, általában nem sikerül vele ennyire őszintének lennem, de ma este már kitomboltam magamból a büszkeséget, ami minden egyes alkalommal a mondandóm útjába áll. De arra nem számítottam, hogy az ő szavai is ennyire meglepnek majd engem. Hol tartogatta eddig ezeket?
- Nem egyszerű, mert marhára összekuszáltuk – sóhajtok én is. – De ha azt mondod, hogy elmész, és látszik rajtad, hogy szilárd az elhatározás, én nem tudom kitalálni, hogy valójában maradni szeretnél. És talán nem is lényeges – erre most jövök rá én is, mehet közben. – Ha nem fejezed ki, akkor az csak számodra létezik. Számomra nem tud valósággá válni. És csak azt látom, hogy megint egyedül döntöttél kettőnk helyett.
Rápillantok, hogy érti-e ezt, és megszorítom a kezét, hogy érezze, nem vádaskodni akarok, de ezt muszáj kimondanom, mert ez az én igazságom. A halvány, bizonytalan mosoly szinte azonnal átragad rá. Mennyire ki lehet éhezve ő is egy kis gyengédségre…
Nem is akarom megtagadni tőle, a kérdésre, hogy hogyan lehetnénk boldogok, nem válaszolok, legalábbis nem szavakkal, hanem az ölembe húzom.
- Már nem teljesen világos, mit szabad, és mit nem, annyi hülye egyezséget meg szabályt találtunk ki – szélesedik ki nekem is a mosolyom a válla fölött, istenem, de gyűlölöm az összeset, és nem bírom ki, hogy ne dobjam rá még ezt is. – Vagy éppen mikor sütöd el, hogy nem biztos, hogy ez jó ötlet – mormogom a fülébe az utolsó néhány szót, amitől mostanra sikerül sikítófrászt kapnom, valahányszor meghallom tőle, most viszont mégis elnevetem magam a végére. Talán az előbbi feszültség miatt, most annyira megkönnyebbülést hoz a közelsége.
- Ennek örülök, de ezt most magamra értettem – és a hamiskás mosoly most sem tud leolvadni az ajkaimról, bár szelídebbé válik, én voltam, aki nagy mellénnyel azt mondtam neki: tudom, hogy szeret még, de teljesen biztos, főleg az elrohanós akciója után, azért sosem voltam benne. Most viszont annyira őszintének hatnak a szavai, hogy zavarba is hoz vele. De furcsa.
De nem is enged szusszanni, rögtön utána kimondja a másik mondatot is, amit mindennél jobban vágytam hallani. Inkább csöndben is maradok, csak a tekintetem üzeni meg felé, ami bennem kavarog, majd az arcához érintem a jobb kezem, és finoman magam felé fordítom, és mire észbe kapnék, már meg is csókoltam. De azután sem húzódom el, inkább megpróbálom belesűríteni az utóbbi egy hónap minden pillanatát, amikor a december végi eseményeken járt az agyam. És már csak ettől annyira felpezsdül a vérem, és bizseregni kezd a bőröm, hogy nem minden dilemma nélkül hagyom abba, de ezúttal uralkodni akarok magamon, lehet, hogy pont erre lenne szükség, hogy ne minden együtt töltött alkalom szexbe torkolljon, akkor ő is kevésbé tartana tőle. Vagy már az eszem is elment, és ez komplett hülyeség?
Ahogy hozzám bújik, a karommal átfogva még közelebb húzom, mélyre szippantom az illatát, és úgy döntök, gyorsan kimondom, mielőtt még túl nagy lenne a kísértés, hogy meggondoljam magam. A válaszra viszont nem számítok.
- Ne rángasd az oroszlán bajszát – mosolygok bele a hajába, és a mosolyom csak szélesedik, amikor meghallom a folytatást, és a játékos kuncogását. – Bár ezek szerint ez még nekem is jól megy. – Tény, hogy nem volt fair, hogy odamentem, és ilyen alattomos módon, szándékosan feldühítettem, de reményeim szerint most már ő sem haragszik érte annyira.
- És miután legurítottátok a fél itallapot, Raven egyszer csak azt tanácsolta, hogy állíts be hozzám az éjszaka közepén, hátha ezt a technikát nem próbáltuk még? – A hangomon hallatszik, hogy egyre jobban feloldódom, és a kedvem is egyre jobb.  Bár őszintén szólva meglepődnék rajta, ha Raven tényleg ezt mondta volna, de végül is bármikor előfordulhat, hogy valaki pozitív csalódást okoz. Ahogy ficeregni kezd, lazítok az ölelésen, és hagyom, hogy felém forduljon.
- Az előrelátás nem rossz tulajdonság – somolygok egy kicsit csibészesen a törölköző hallatán. – Na és mit látsz még előre? – Remélem a jóstehetsége arra is kiterjed, hogy ha hozzám bújva ennyit izeg-mozog itt nekem, akkor hamar ki fog készíteni. Így is egy hajszálon múlik, hogy a testem még nem reagált rá, pedig borzalmasan kívánom, őt is és a szexet is. De ezúttal tényleg próbálom megállni. Lehet, épp…
A gondolatom egész hamar elfoszlik, mikor megérint, és a szemébe nézek. Nekem meg talán ezt kellene megtanulnom, hogy olykor lejjebb engedjem előtte a büszkeségem, hisz’ most engedte, hogy lássam: mennyire örül neki. Megpróbálom elraktározni ezt a pillanatot.
Ahogy hallgatom, és közben babrálni kezd a mellkasomon, azon töprengek, hogy ezt most vajon direkt csinálja-e velem, egy kis édes bosszúként a kávézós akcióm miatt, de akár igen, akár nem, a légzésem szinte azonnal mélyebbre vált, és az izgalom úgy áramlik szét a testemben, mint valami lustán, de megállíthatatlanul utat törő, forró lávafolyam. Nála jobban senki sem tudja, mennyire beindít, mikor így játszik az önuralmammal.
Mire az utolsó szót is kimondja, a tekintetem már biztosan mélyült pár árnyalatot a vágytól. Nem beszélve arról, hogy közben épp azt ecseteli, ami után én is sóvárgok. Évek óta.
- Lynn… - sóhajtok fel, és egyben meg is nedvesítem az ajkam. Még mindig dilemmázom, hogy hogy lenne a jobb, mivel épp most jelentettem ki, hogy nem fogom letámadni, de ha így folytatja, egész biztosan el fogja venni az eszem. És az a baj, hogy valahol mélyen pontosan erre vágyom.
- Rendben, aláírom, hogy gonoszág volt, a bocsánatáért esedezem, Señorita – mosolyodom el szemtelenül belefogalmazva az egyik délutáni jelenetet, hogy én is húzzam azért egy kicsit. – Hogyan tehetem jóvá ezt a szörnyű eltévelyedést?


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Vas. Május 06, 2018 4:18 am

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
Nem akartam arra gondolni, hogy a baj ott kezdődött, hogy szinte egyedül döntöttem el, hogy megtartom a gyereket, miután Ben kifejtette, hogy ő még nem szeretné… Számomra akkora sokk volt hirtelen, hogy az ember, akivel azt hittem, minden hullámvölgyön keresztül megyünk ha kell, egyszer csak akkor fordít hátat, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, hogy napirendre sem tudtam térni utána jó pár napig, hétig. Nem tudom, hol romlott el, hiszen a döntést meg kellett hozni, már a határon voltunk, ha el akartuk volna vetetni a gyereket, akkor nem sok időnk maradt már hátra. Éjjeleken keresztül forgolódtam miatta, aztán egyik reggel, mint aki megvilágosult, határozottan odaálltam Ben elé, és azt mondtam, hogy nem számít, mi lesz, a gyereket akkor is megtartom. Talán kicsit kitartóbbnak kellett volna lennem, és elmagyarázni neki, hogy attól, hogy család leszünk, attól függetlenül még ugyanúgy egy pár maradunk, akik szeretik egymást, csak éppenséggel gondoskodnunk kell egy kis életről. Talán az volt a baj, hogy annyira kilátástalannak láttam, hogy Ben kvázi belemegy és elhatározza magát, hogy túl hamar tettem meg ezt a lépést, ami akkora törést okozhatott neki. Olykor eltöprengek ezen és lefuttatom az agyamon a különböző lehetőségeket, amik képbe jöhettek volna, és minden egyes alkalommal oda lyukadok ki, hogy talán elrontottam, hogy annyira makacs módon a kezembe vettem az irányítást, de ezzel együtt ez egy olyan ajándékot adott nekem, amit pótolni nem lehet. Ironikus, hogy ezzel együtt el is vett, méghozzá Ben személyében, és ha valamit, ezt aztán igazán sajnáltam. Sajnáltam, hogy nem sikerült megbirkóznunk ezzel az egésszel, holott tudom, hogy ment volna, ha több esélyt adunk neki, bár ezzel együtt azzal is tisztában vagyok, hogy nem ez legfőbb bökkenő. Ben nem annyira szívtelen, hogy Rosiet tudná hibáztatni a dolgokért, hisz ha valakit hibáztathat, az csak én lehetek. De annyira hiábavaló ez az ujjal mutogatás a másikra, hogy azt el sem tudom mondani. Felesleges hibást keresni, hiszen egyáltalán nincs olyan ebben az egész szituációban, aki nem tehetett volna kicsit többet a másikért…
A szarkasztikus hangnemére csak megforgatom a szemem, és már-már kezdem feladni ellene a harcot, ugyanis ebben az opálos gondolatmenetben, ami végbe megy a fejemben az alkoholnak köszönhetően, igazán nehéz normális érveket felsorakoztatni. De lehet hogy nem is akarok.
- Mert nem is akarod – teszem hozzá a tetőponton kicsit hangosabban, mint kellene, de tényleg kezd felhúzni ez a borzalom, amiben benne ragadtunk, és rémisztő, hogy ugyanazokat a köröket futjuk már évek óta.
- Közel sem vagyok ebben biztos. Ne várd el, hogy törődni tudjak veled, amikor folyamatosan ellöksz magadtól, Ben. Esélyem sincs megadni azt, ami gondolom, hogy hiányzik ilyen felállásban. Az évek alatt valószínűleg mindketten annyit fejlődhettünk volna, hogy mára már pont ott tartanánk, hogy nem hiányzik semmiféle dolog. De megint csak itt tartunk, tök feleslegesen, a múltat már úgysem lehet megváltoztatni. – Csak úgy pörög a nyelvem, a mondataival egyre jobban hergel és már én sem tudom visszafogni a gondolataimat, kicsit sem kímélem, ahogy ő sem teszi. – Abból kell kiindulni, hogy mi van most. – Bár abban már közel sem vagyok biztos, hogy mit akarunk egyáltalán? Hogy mi felé haladunk? Kezd egy hatalmas katyvasz lenni az egész, sőt, nem kezd, ez már jó ideje az…
- Ó tényleg? És szerinted én mi vagyok, akiről az a hír járja mindenfelé, hogy félrekefélt és rögtön bekapta a legyet? – Nem, már régen túlléptem azon, hogy azon kattogjak, mit gondolnak rólam az emberek. Egyszerűen nem érdekel. Ami pedig azt illeti, hogy őt seggfejnek nézik, hát… meg kell hagyni, aki tud róla a közvetlen környezetemben, tényleg nem éppen komplettnek néz, hogy ilyenek után még mindig Ben után futok, de ők csak felszínesen látják a dolgokat. Tulajdonképp talán csak az anyám és a barátnőm, Raven az, akiknek megvan a véleményük, bár anyám valamiért kevésbé haragszik. A bátyám még tud az egészről, de róla meg már nem hallottam azóta, mióta Rose megszületett vajmi rejtélyes módon, szóval neki szava sincs ilyen dolgokban nálam.
- Én nem akartam szakítani – veszek lejjebb a hangerőn. Nem tudom már, mit kellene mondanom, de most jött el az a pont, amikor belefáradtam a veszekedésbe, és jobb is, hogy kisétál az erkélyre, mert ez az a pont, amikor abba kell hagynunk, mielőtt még olyanokat vágunk a másik fejéhez, amit mindketten megbánunk holnapra. Csak úgy kattognak a fogaskerekek az agyamban, hogy mi lenne a megfelelő lépés, és hogy egyáltalán érdemes-e itt maradnom, mert félő, hogy folytatni fogja a vitát, ha visszajött a balkonról. Nekem pedig nincs hozzá kedvem, az egész fejem zsong, sokkal inkább vágynék egy kis gyengédségre, egy kis törődésre, mintsem üvöltözésre. Kellőképp meglep, amikor visszajön és leül mellém, az érintése pedig már el is indítja bennem a vágyakozást az irányába.
Mond valamit ezzel, erre tényleg nem gondoltam, hogy mégis honnan kellene tudnia, én mit gondolok, vagy mit akarok. Lehet, hogy jól ismer, de… még mindig nőből vagyok, és ugyebár bármily hihetetlen, elég nehézkes követni néha a gondolatmenetet.
- Ebben igazad van, bár az a viszonzott csók szerintem elég visszajelzés volt. – Lévén tényleg sikerült rohadt erősnek maradnom az elmúlt egy évben, aznap este baromira elgyengültem, és tényleg nem vágytam másra, csak arra, hogy végre újra kicsit csak mi ketten lehessünk. – De akkor ezentúl most majd az összes gondolatomat megosztom veled, ha ilyen kétes dolgokról van szó. – Becsszó. Ha ezzel előrébb lendítem a dolgokat, akkor hajlandó vagyok bármire, csak ne ácsorognánk már ennyire egy helyben.  – És nem döntök egyedül olyan dolgokban, ami mindkettőnket érint – teszem még hozzá ezt az aprócska, ám annál fontosabb dolgot.
A kérdésem költői, a választ majd józanul kellene megkeresnünk rá, de az már most baromi jól esik, hogy az ölébe húz. Vágyom az érintését, a csókját, az illatát, mindent, ami ő.
- Most felfüggesztem az összes hülye szabályt. – Határozatlan ideig. A következő mondatára azonban hangosan felnevetek, hiszen ezt elismerem, az a mondat tényleg jóval többször elhagyta a számat az elmúlt néhány hétben és hónapban, mint kellett volna. – Nem értem, mi a probléma ezzel a mondattal, pedig olyan sokat nem is hangoztattam – ferdítek, de persze tudom, hogy már a töke ki lehet ezzel a kifejezéssel, amit afféle észhez térítőként használtam az elmúlt időszakban, talán túl sokszor is.
Mikor ráébreszt, hogy épp az előbb vallottam be neki azt is, hogy semminél nem voltam biztosabb abban, hogy szeretem, miközben nem is rám, hanem magára értette, halkan felnevetek és a fejemhez is kapok. Mekkora béna vagyok.
- Ja, igen, ez mondjuk ismerős érzés. – A folytonos kétely, hogy vajon még mindig megvan-e benne az az érzelem, amit irántam táplált régebben, vagy már elhalványult, esetleg ki is hunyt? Nem igazán szeretek ebben a bizonytalan állapotban létezni, bár mindig arra lyukadok ki, hogy ha már nem szeretne, akkor már rég felszívódott volna, bár ez sem egyszerű, azt meg kell hagyni úgy, hogy egy városban élünk. Még ha New York nem éppen túl kicsi, nem elég nagy ahhoz, hogy ne sodorjon össze minket a véletlen többször is.
A csókja viszonylag váratlanul ér, de annál jobban esik. A közelsége olyan hatással van rám, mintha áramütés rohanna végig a testem minden egyes porcikáján és már itt majdnem biztos vagyok benne, hogy ma este képtelenek leszünk ellenállni a másiknak, de talán nem is baj. Minden benne van ebben az egyetlen csókban, amit ember képes egyáltalán belesűríteni. Esdeklés, vágy, szerelem…
- Talán neked már jobban megy, mint nekem – mondom egy kis komorsággal a hangomban, ugyanis a délutáni jelenet azért még mindig böki a csőrömet. Bárki bármit mond, az azért tényleg aljas húzás volt tőle, és még én sem számítottam rá, hogy ilyesmikhez fog folyamodni.
Hogy Raven ezt tanácsolta volna? Felnevetek a felvetésen, de nem osztok vele meg mindent, hiszen ezek amolyan női dolgok, na meg amúgy sem kell tudnia, hogy ha a barátnőmre hallgatok, akkor nem lennék most itt.
- Ühm… majdnem ez volt a lényeg, de azért maradjunk annyiban, hogy mint általában mindig, most is a saját fejem után mentem. – Ezen valószínűleg nem fog meglepődni, ismer már annyira, hogy tudja, nagyon ritkán fogadom meg a tanácsokat. Kikérem őket, de aztán újra és újra rájuk cáfolok, és mintha senki nem mondott volna semmit sem, úgy teszek, ahogy eredetileg elgondoltam. – Persze azért amíg elbotorkáltam idáig, párszor lefuttattam az agyamban, hogy jó ötlet-e – nevetek, aztán eszembe jut a bögyös utcalány kinézetű nő, akivel szembetalálkoztam a folyosón, de ezt a témát inkább most nem bolygatnám, ha nem muszáj. – Aztán most már kezdek arra a következtetésre jutni, hogy abszolút jó ötlet volt – kacsintok rá egy mosollyal, miután alább hagyott a nevetésem, ugyanis fél percig szinte abba sem tudtam hagyni, főleg ahogy megláttam a reakcióját erre a mondatomra. Jó, ezt belátom, hogy a végére már a szlogenemmé vált… Remélem most egy időre elfelejthetem, mert már számomra is kezdett kicsit unalmassá válni.
- Hogy mit látok előre? Nos, ha a csillagok állását nézem, ami most igencsak kedvező… - megállok egy pillanatra és felvonom a szemöldököm, utalva a délutáni kis szurkálódására -… akkor azt látom, hogy az Ikrek jegy szülötteinek meglehetősen kellemes estében lesz részük. Olyan igazi egymásnak esősben – provokálom kicsit, és valami azt súgja, hogy a jóslataim valóban be fognak teljesülni, ha ezt így folytatjuk, mert már az önmagában kecsegtető, hogy ennyire közel fekszünk egymás mellett az egykori közös ágyunkban és azzal sem teszek hozzá a nyugalmához, hogy a mellkasához érek. Pengeélen táncolok, nagyon is érzem, de most valahogy különösképp élvezem a dolgot. Most kicsit sem érdekel a holnap sem, meg úgy semmi más. És egyébként is, ha már tényleg képesek leszünk megpróbálni újra, hát akkor meg nincs mitől tartani. Lopva felpillantok rá az ujjaimról, s mikor találkozik a tekintetünk, mosolyogva az alsó ajkamba harapok. A reakciója mindent elárul, látszik, hogy az őrület szélén van és vissza kell fognia magát.
- Ben?! – húzódik széles vigyorra a szám, miután kiejti a nevemet, és látom rajta, mennyire próbálkozik, hogy elterelje a gondolatait kicsit másfelé, de nekem eszemben sincs abbahagyni a játszmázást. Persze ez nem jelenti azt, hogy én nem őrülök bele ebbe a kegyetlen, ámde mégis édes huzavonába.
- Mrs. Kaminski – emelem fel a mutatóujjam egy pillanatra teljes komolysággal. – Nem tudom, még majd kitalálom a megfelelő fokú büntetést – vonok vállat, aztán hirtelen felülök és az ágy szélére csusszanok ki, ahol lassan lehúzom a ruhám oldalán húzódó zipzárt.
- Nincs itt baromi meleg? – kérdezem hátrapillantva a vállam fölött és tovább folytatom a játszadozást, ezzel együtt pedig lassan felállok a puha matracról, aminek eredményeképp a ruhám a földre csusszan. – Jól esne egy hűsítő zuhany. Vagy éppen egy forró fürdő – formálom a szavakat megfontoltan, miközben lassú léptekkel indulok el a fürdőszoba irányába. Ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a kísértésnek…

avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Vas. Május 06, 2018 4:56 pm




to: Marilyn

 
- Ó, én nem várok tőled semmit! Azt csinálsz, amit akarsz. Mindig is azt csináltál. – Még a tenyerem is magam elé emelem, annyira belesodródom a vitába, ez a mondat már a csigaházból jön, ahová visszahúzódtam a szavai hallatán. És amire fel is húzom a tüskés borítást, mert nem, ne higgye, hogy annyira szükségem van rá, és a törődésére.
Esélyes sincs, na persze. Ez jó duma. Mégis mitől ne lenne? Annak, hogy akkor így döntött, nyilván van következménye – mit gondolt? –, azt mondta, inkább szakítsunk, mert a gyereket mindenképp akarja, és nekem magyarázza, hogy ellököm? Ő mondott le erről a kapcsolatról, rólunk, én akkor még nem döntöttem semmiben. És akkor nekem mondja, hogy az első nehézségnél elbuktam? Én? Mikor konkrétan ő rakta ki az utam? Mit gondolt? Hogy majd kérlelve visszakuncsorgom magam? Lehet, hogy ment volna megbarátkozni a gondolattal, hogy huszonhárom évesen apa leszek, mikor két évvel azelőtt még hamisítással foglalkoztam, és épp akkor kezdtem el felépíteni az életemet, semmiképp nem volt ideális, ezernyi indok miatt sem, a gyerekfóbiámról is tudott, még ha nem is beszéltünk róla annyira patologikusan konkrétan, mert miért beszéltünk volna, nem terveztünk gyereket, az istenért már!
- Ugyan már, fejlődni, így is fejlődhettünk volna, ne gyere nekem ezzel. – Ha ki karja felém fejezni, hogy megbánta, azt bármikor megtehette volna, és ha máshogy akar hozzáállni ehhez az egészhez, azt is bármikor korrigálhatta volna. De ehelyett csak azt nyomja le folyton a torkomon, hogy egy percig sem bánta meg, hogy így döntött, és így soha nem fog behegedni az a seb, amivel a kapcsolatunkat annak idején elvágta. Mert amíg nem képes megbánni, hogy a beleszólásom nélkül Rosie-t választotta, addig nem is érti, hogy mi ezzel a probléma, nekem pedig semmi keresnivalóm nincs a közelében, mert bármikor megtörténhet újra és újra. Sosem tudnék megbízni benne. Ez pedig óriási gond.
És íme a megoldás, amit javasol. Megingatom a fejem egy keserű, nem is igazán félmosollyal, ami leginkább kínomban születik az arcomra. Nem nézek rá, a fókuszpontom beleolvad az előttem terjengő semmibe, mintha nagyon is látnék benne valamit.
- És akkor felejtsük is el, ugye? Hát nekem nem megy. – Ez az ólomsúlyú igazság. A jelent nem tudjuk megjavítani a múltbeli hibák kiküszöbölése nélkül, mert a jelen a múltra építkezik. Nincs semmi más pillére.
A kérdésével azért fejbe vág, mert néha annyira belesüllyedek a saját gondjaimba, hogy nem is látom elég komplexen az övét. Az valóban áldozat volt tőle, hogy nem hoztuk nyilvánosságra, hogy az enyém a gyerek, amit azóta már nem biztos, hogy ugyanígy tennék, valahol kezdem megbánni ezt a lépést, de erről még nem beszéltem neki. Nem volt rá alkalom, vagy franc tudja… Nehéz.
- Én senkinek sem ezt mondtam. Hanem, hogy addigra már szétmentünk, és új kapcsolatba léptél – és nem is esik jól felé fordulni, szóval leginkább ezt is valami szimpatikus ülőalkalmatosság lábainak magyarázom. De tény, hogy nem sároztam senkinek, attól sokkal mélyebb volt a csalódásom. Ettől függetlenül tudom, hogy terjengtek efféle pletykák, és volt is olyan alkalom, hogy kis híján kirúgattam magam, amikor annyira felment bennem a pumpa, hogy nyíltan ordítoztam valakivel a szalonban, és nem érdekelt, hány ügyfél, és ott dolgozó a fültanúja. A szerencsém az volt, hogy addigra már nem Grue volt a főnök, ő megtette volna, gondolkodás nélkül. De erről sem tud, és nem is kell, hogy tudjon, sok hülyeséget csináltam abban az időben a cégnél, nem is értem, hogy lett belőlem vezető, és ahányszor beteszi a lábát a GM-be, mindig ezen aggódok, hogy mikor pletykálnak el neki valamit. Régen volt már, de az igazán szaftos pletykákat az emberek sosem hagyják feledésbe merülni.
- Tudom, biztos véletlen volt. A legjobb kapcsolatban is előfordul az ilyen. – Ó, de mennyire, hogy nem. Emlékszem a tekintetére, a szavaira, nekem ne mondja, hogy nem gondolta komolyan. Vagy ha tényleg nem, akkor… passz, nem hiszem, hogy öt év után kellene tolmácsolni felém. Lemondóan és a dühtől szinte remegve lépek ki a lakásból és a vitából az erkély menedékébe, és próbálok jó nagyokat lélegezni.
Mire visszamegyek, már érezhetően lenyugodtak a kedélyek, én sem akarok már többet veszekedni, kifutottunk a kapacitásokból, ennek egyszerűen sosem fogunk a végére érni, de most már ez sem igazán érdekel. Vagyis de, érdekel, sosem szűnik meg érdekelni, de most más érzések és hangulatok kerülnek túlsúlyba. És érdekes, hogy mintha éppen most értenénk egymást jobban, egy karnyújtásnyira, egy őszinte érintéssel annyi mindent felszínre hozva.
Meglep a mondata, szinte meg is illetődöm, hogy igazat ad, és ez a tekintetem apró villanásában benne is van, de kellemes meglepetés, én is bólogatni kezdek a szavaira.
- Arra, hogy kívánsz, de nem arra, hogy velem akarsz maradni – a hangom halk, és mire kimondom, rá is jövök, hogy ebben a fogalmazásban véletlenül több is benne maradt… nem volt szándékos, de ettől kifejezőbb talán nem is lehetne. Mégis, inkább arra koncentrálok, hogy most elsősorban arra az estére értettem.
A folytatásra először nem is tudok reagálni, inkább csak pislogok, hogy hogyan lehetséges, hogy ezeket most tényleg kimondta. Mert úgy tűnik, mintha most tényleg megértette volna, hogy ez miért ennyire fontos, vagy csak illúzióba kergetem magam? A kétely azért ott van, ennyi év eltelte után, de az öröm sokkal nagyobb, épp csak addig tudom késleltetni a mosolyom, amíg az ölembe húzom, és körbefonom a karjaimmal.
- Köszönöm – mormolok csak annyit a fülébe, és a hangomon talán hallatszik, hogy mennyire sokat jelent. Egy apró csókot lehelek a válla és a nyaka gördöcskéjébe.
Érdekes mennyire felszabadító ereje van egy-egy ilyen régen várt szónak, és talán a hatalmas feszültség távozása is rásegít, de úgy érzem, hogy jelenleg semmilyen más érzelem nem fér belém, csak az, hogy mennyire szeretném szeretni ezt a nőt. Intenzív, és teljesen elborít.
A szabályfelfüggesztésen szélesen elmosolyodom, és aztán én se bírom nevetés nélkül a témát. Tudom, hogy csak húz vele, és ez a játékos hangnem most annyira gyógyító erejű. És ezt a hangulatot csak fokozza az is, hogy félreértésből ilyen szép vallomásokat tesz nekem. Most már úgy sejtem, talán ő is zavarban van, nem csak én. De így szeretem, ezek annyira mi vagyunk, vagyis voltunk… javít rögtön az agyam, pedig most nem akarok erre gondolni.
Ismerős érzés? Ezek szerint ő is szokott töprengeni ezen, mondjuk, nem tudom, miért kételkedtem ebben is. Kezdem úgy érezni, hogy halvány fogalmam sincs a kötődés-elméletekről, vagy arról, hogyan működnek, bár sosem volt mintám, amire alapozhatnék, és így borzasztóan nehéz hinni, érteni, eligazodni. Vagy éppen bízni benne.
A csók ellen nem tiltakozik, sőt, a múltkorival ellentétben azonnal belesimul, és ezúttal nem is érzem azt az önkéntelen stresszt, hogy vajon mikor fog eltolni magától.
Azért érzem a hangján, hogy még nincs teljesen túl a délután történteken, és nem is bocsátott meg maradéktalanul, a kezem újabb simításra indul, hogy gyengéden végigcirógassa a karját, és hintek egy csókot a vállára.
Azt valamiért mégsem tudom kimondani, hogy sajnálom, mert ha nem teszem meg, nem lépek bármit is, most nem tartanánk itt, olyan sokáig vártam, hogy keressen, és minden nappal nagyobb csalódás volt, hogy nem teszi. Az a bizonyos este meg pláne. De jobb most nem erre gondolni, most rá vágyom, és ezt akarom kiélvezni, hogy itt van.
Azért szépen ferdít, azt el kell ismerni, amin csak mosolyogni tudok. Ugyan, ismerem Ravent, és tudom jól, hogyan vélekedik rólam, abszolút viccnek szántam az előző mondatot.
- Igen, el tudom képzelni, hogy mennyire majdnem – és ha még nem fordult felém, akkor is hallhatja a hangomon, hogy vigyorgok. Csak sejtéseim vannak afelől, Raven miket mondhat neki rólam, de nagyon nem tudom őt hibáztatni, tudom, hogy jót akar Lynnek, de maradjunk annyiban, hogy ehhez a békés állásponthoz bizonyára az is nagybaj hozzájárul, hogy nem ismerem ténylegesen azokat a mondatokat.
- Ó, igen, ez a különleges képességedet már ismerem – és te jó ég, mennyi konfliktusunk forrása volt már a múltban is, mikor még csak ismerkedtünk, de azért az érdemeim közé számolom, hogy elég sokszor sikerült áttörnöm a makacssága frontvonalait. Nem erővel, úgy bizonyára már az első próbálkozásba beletört volna a bicskám.
Mikor rádobja a bűvös mondatunkat, nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy megint csak húz vele, vagy tényleg ennyire erős a megszokás, de ahogy meghallom a nevetését, és a korrekciót, én is elvigyorodom, és úgy döntök, ezúttal véres megtorlás következik.  A karom, amivel átölelem, éppen jó helyen van, hogy gond nélkül a csípőjéhez és a hasához osonjak, és az ujjaimat fürgén mozgatva, csiklandozni kezdjem.
- Hogy mondtad? Nem hallottam elég tisztán – nevetek vele, de akárhogy kapálózik, olyan pozícióban van, amiből ha nem engedem, nem szabadul olyan könnyen.
De ahogy a következő kérdésre a csillagok állásást kezdi elemezni, ez már nekem is sok, kirobban belőlem a nevetés, ami annyira jól esik, hogy a végére bele is könnyezik a szemem. Ó, egek, mennyire hiányzott ez.
Szóval egymásnak esősben, üühüm, pillantok rá, hogy most ezt vajon komolyan gondolja, vagy ezzel is csak a fantáziámat hergeli, ami annyira jól megy neki.
- Ezek a jóslatok valahogy mindig annyira ravaszul kétértelműek – hunyorítok felé, mivel eszembe jut, hogy ma már egyszer elég komolyan egymásnak estünk, csak épp veszekedés formájában, szóval ember legyen a talpán, aki biztosan tudja, hogy mire gondol. A jóslatoknak végül is tényleg mindig ez volt a lényege, és azt is sejtem, hogy már ez is a kis bosszú része, hogy elhúzza előttem a mézes madzagot, de nem hagyja, hogy biztos legyek benne, mit tervez pontosan.
És talán még azt is tudja, két év után bizonyára egész magabiztosan, hogy mennyire tud hatni rám azzal, amit csinál.
Ahogy kiejti a nevem, már az is izgató, hát még hogy tudom, hogy direkt csinálja, a mosolya elárulja, hogy élvezi a helyzetet, de az igazság az, hogy én is, és azt kívánom, hogy menjünk el a végsőkig ma este. Akarom őt, de nem akarom most rögtön leteperni, mert akkor azonnal vége is mindannak, amit egy teljes éve nélkülözünk. Istenem, mennyire veszélyesen hülyék tudunk lenni.
- Szóval büntetést kapok? Ahhoz előbb tudnia kellene a gyengepontomat – nem tudom letörölni az arcomról a mosolygást, ahogy bizonyára az egész testem azt közvetíti, hogy már most fékeznem kell magam. Kis híján utána mozdulok, mikor távolodni kezd, de ahogy a zipzár után nyúl, kezd derengeni előttem, hogy mit is tervezhet. A tekintetem végigköveti a mozdulatot, és az is eszembe villan, mikor decemberben magam intéztem ezt a kis intermezzót.
- De… megeshet, hogy… - ám a folytatás a torkomra forr, mikor feláll, és hagyja a földre hullani a ruhát, a pillantásom mohón végigköveti a teste vonalát, elidőzve a fekete fehérneműn, és nem is nagyon tudok tovább fekve maradni. Felállok, és utána indulok. Vonz magához, mint a mágnes.
- Nincs bent plusz törölköző – fejezem be végül így a mondatot, pedig nem ez volt az eredeti szándékom, de az egész szituáció lassan olyanná válik, mintha a múltkori este egyik alternatív verziója lenne, amiben megkapnánk a lehetőséget, hogy mindent, amit előzőleg elrontottunk, most valahogyan kijavíthassunk; még talán Dr. Strange is itt mozizik minket valamelyik sarokból.
Ezzel együtt pedig afféle játékos, most mi tévők legyünk-nézéssel fordulok felé, hiszen az előbb azt mondta, ezzel kapcsolatban most nagyon előrelátó lesz. A fejem pedig máris zsong, nem tehetek róla, de máris egy esetleges közös fürdőzés gondolata és képei motoszkálnak benne. Bár abban mi lenne a büntetés?
- Másrészt talán nekem is le kellene hűtenem magam egy kicsit. – Nem teszem hozzá a kérdést, hogy csatlakozhatok-e, a múltkor eléggé túlfeszítettem a húrt, de a tekintetem elárulja, hogy pontosan ez jár a fejemben. Talán merész, talán ő is pontosan erre készül. De épp az benne az izgalmas, hogy ebben a pillanatban halvány fogalmam sincs, hogy mit fog mondani.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Szomb. Május 12, 2018 11:44 pm

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
Ha a szemforgatással hízni lehetne, akkor talán már végre elérném a versenysúlyom, amit már jó ideje próbálok megugrani, eddig sikertelenül. Szóval ja. Mostanra már lehet, hogy egy disznóra hasonlítanék... Nem reagálok semmit az előbbi kijelentésére, csupán megyek egy kört a szobában, hátha azzal sikerül lenyugodnom, és egy pillanatra még a szemem is lehunyom, reménykedve, hogy mire újra kinyitom már nem ott vagyok, ahol, hanem egy mérföldnyivel arrébb, valami koktélt szürcsölgetve a tengerparton. Azt se bánom, ha ugyanitt vagyok, csak valami kellemesebb hangulatban.
- Csakhogy így baromi nehéz, amikor ketten háromfelé megyünk – reagálok már rá sem nézve, mert képtelen vagyok tovább nézni ezt a stresszel teli arcot, ami szemben van velem. Hasonló lehet az enyém is, csak abban nem vagyok biztos, hogy a szemeim nem állnak keresztbe.
- Nyilván nem lehet elfelejteni. Csak be lehet ismerni, hogy mindketten hibáztunk. – Bár közel sem vagyok biztos benne, hogy ez neki menne egykönnyen. Én már többször hangoztattam, hogy elcsesztem. Még akkor is be tudtam ismerni, amikor már csak a béke lebegett a szemem előtt, bár valahol mélyen mindig is tudtam, hogy nagyon is ludas vagyok a dolgokban. Sokszor azt kívánom, hogy bárcsak kitörölhetnénk vagy megváltoztathatnánk egy-egy dolgot a múltamban, de sajnos mindig rájövök, hogy hiába agyalok ezen, hisz erre úgysincsen lehetőség.
Az, hogy mit mondtunk az embereknek, az én döntésem is volt. Sokat rágódtam rajta, és hiába csomagoltuk be szépen a történetet, akkor sem igazán jött ki jól, hiszen mindenki a sorok közé látott. Nem érdekelt, hiszen ez volt a legkisebb problémám. Inkább most szoktam rajta néha elgondolkodni.
- Nagyon aranyos vagy – vetem oda félvállról már-már tényleg elengedve a témát, hisz mostanra egyáltalán nincs kedvem veszekedni. Zsong a fejem is. Egyébként is, ő is minden egyes kezdeményedzésemre, amiben elismerő vallomást tennék, vagy egyáltalán kicsit mozdulnék a békülés felé, elhárít. Elengedem a fülem mellett a szarkasztikus kijelentést és csak reménykedni merek, hogy már nincs sok hátra az összeszólalkozásból. Kimegy az erkélyre és kis ideig remélem, hogy elillan a dühe, de még azon is elgondolkodom, hogy most kellene lelépnem. Mégis valahogy nem akaródzik elindulnom és meg sem mozdulok, csak bámulok magam elé a kanapén ülve.
Kicsit félve tekintek fel, mikor közelebb ér kis idő múlva, de mikor összefonódik a tekintetünk, észreveszem, hogy sikerült lenyugodnia valamelyest. Persze, abszolút van igazság abban, amit mond, de ismerhetne már annyira, hogy érezze mi van benne egy-egy csókban.
- Néha sajnos már én sem tudom, mit akarok – mondom, hisz nem szeretnék én semmi olyat mondani neki, amiben nem vagyok biztos. – Bár minden egyes együtt töltött órával biztosabb vagyok benne, hogy mit szeretnék, csak néha abban nem, hogy te éppen mit – siklik fel a tekintetem a kék szemekhez, amik kicsit meglepettek ugyan, de az enyéim ugyanezt tükrözik, amikor az ölébe húz. Meglehetősen jól esik a gesztusa, a mosoly hamar fel is kúszik az arcomra, hiszen sosem tudtam leplezni rendesen az iránta mutató érzelmeket. Hirtelen változik a hangulat és ez már sokkalta jobban tetszik nekem is. Mennyivel jobb lenne, ha végre minden sínre kerülne és több estét tölthetnénk így, mint két normális ember. Egyenlőre nem látok rá sok esélyt, hogy valaha ez így legyen, most mégis roppant valódinak tűnik egy pillanatra. Kompromisszumkész vagyok, így rögtön be is dobom az első ígéreteimet, amire jól esik hallani azt a bizonyos köszönöm szót, hisz már ez is nagy lépésnek számít tőle, hogy nem csak csendben hallgatja végig a mondandómat. A fejem az övéhez döntöm és magamba szippantom ezt a csodás pillanatot és lehunyom a szemem is, azt kívánom, bárcsak örökre tartana. Nem is bírom abbahagyni a röhögést a jó ötlet vagy sem poénomra, hiszen én is észrevettem, hogy már-már sikerült az agyára mennem ezzel a hülye mondattal, sőt még majdhogynem már a sajátomra is. Annyit gondolkodtam már ezen meg azon, hogy jó lépést teszek-e vagy sem, hogy néha már majd belegajdultam ennek elgondolásába.
Sejtheti Ben, hogy nem vagyok egészen őszinte, amikor Raven kerül szóba, hiszen ismerheti annyira már, hogy tudja, nem éppen ez volt a tanácsa, amit említett. Persze a meglehetős iróniát is sikerült kihallanom a hangjából. Az elmúlt években volt pár alkalom, amikor megfogadtam a tanácsát és nagyritkán ki is fejtettem azt Bennek, persze nem direktben, de valahogy mindig rájött, hogy ezt nem egyedül ötlöttem ki. Ha pedig nem egyedül, akkor csakis ő jöhetett szóba.
- Pedig nem is alkalmazom olyan gyakran – emelem égnek a tekintetem ártatlan arccal egy mosollyal. Talán többször alkalmazom, mint kellene. Néha előnyös, de sokkal inkább hátránnyal indulok, ha ilyen gondolataim támadnak véletlenül.
A bűvös mondatomra hirtelen mozdul és már nincs időm odakapni a kezéhez, hogy megakadályozzam az inzultálást, így hangos sikításba kezdek kapálózással egybekötve.
- Engedj el, nem éééér! Aljas húzás – visítom és próbálom közben elkapni a kezét persze sikertelenül. Nem vagyunk egy súlycsoport, esélyem sincs. – Jó-jó, legközelebb meggondolom mit mondok ki és mit nem, csak kegyelmezz – ejtem ki szaggatottan a szavakat, mire végre aztán megkegyelmez és abbahagyja. Rosszul hiszi, ha azt gondolja, ezt nem fogja visszakapni. Ő még rosszabbul bírja, ha csikizni kezdem, szóval majd egy óvatlan pillanatban revansot veszek.
- Elképzelhető, hogy kétértelműek, de a kellemes jelző talán enged valamire következtetni – célzok most már egyértelműbben,  az agyam pedig ezzel együtt kattan is, ami nem tudom, hogy az alkohol vagy egyszerűen annak hatása, hogy már baromira hiányzott. Jól esik kicsit játszadozni vele, folytatni azt, ami a múltkor abbamaradt a kis telefonhívásom miatt. Tudom jól, hogy az idegein táncolok. Pedig nekem sem egyszerű türtőztetnem magam, éppen annyira kívánhatom, mint ő engem, de tetszik, hogy nem estünk a másiknak rögtön, habár általában az szokott lenni a menet. Mármint mióta szétmentünk hivatalosan... Előtte nagyon sokszor ment ez a „huzavona”, ami olyan édesen hatott.
- Azt hiszem, nagyon is ismerem – mondom, miközben lefelé húzom a zipzárt és nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról. Főleg akkor, amikor gondolkodás nélkül állok fel és engedem, hogy a rajtam lévő anyag a földre hulljon. A kérdésem már-már invitálás is egyben, éppen csak nem mondom ki, hogy jöjjön velem a fürdőbe.
- Hopp, ezt már majdnem el is felejtettem – mosolyodom el. – Most valahogy nem tudok ilyesmikre koncentrálni – siklik a tekintetem hirtelen a félig kigombolt ingjére, ami enged láttatni valamicskét a mellkasából. Vibrál közöttünk a kémia, szinte már tapintani lehet ezt a feszültséget, ami most jelen pillanatban hála az égnek nem a rosszabbik értelemben van jelen, sőt...
- Csaknem forr a vére, Mr. Henson? – fúrom a tekintetem mélyen az övébe, ami most olyan esdeklően pillant felém, hogy már majdnem hogy érzem, ahogy valamilyen különös erő a derekam köré fonódik és elindít az irányába. – Ami azt illeti, nekem különösen jó ötleteim lennének ezen energiák levezetésére, de megpróbálkozhatunk a kedélyek csillapításával közösen a zuhany alatt. – Persze abban már ezer plusz egy százalékig biztos vagyok, hogy esélyünk sem lesz lehűlni, sőt... Minden esetre azért elindulok a fürdő felé, és hívogatóan pillantok, hogy jöjjön csak utánam, befordulva pedig már készülök is a következő dobásra. Két pillanat alatt kapom le magamról a melltartót és hajítom ki az ajtón, az arcomra pedig egy gonosz mosoly kúszik, mert azon kapom magam, hogy egyre aljasabb módszerekkel próbálom magamhoz édesgetni Bent, aki kérdéses, meddig fogja tudni állni az ostromlást...

avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Hétf. Május 14, 2018 9:14 pm




to: Marilyn

 +18

- És azzal mit érünk el? – vágom rá a kérdést. A hangom most inkább kiábrándult, mint dühös. Én nem látom, hová vezetne az az út, hogy mindketten beismerjük, hogy tévedtünk valamiben, összeborulunk, és közben a tüskék sorozata ugyanúgy megmarad, tovább mérgezve a kapcsolatot, éppen ugyanúgy, mint előtte. Mert feloldva így szerintem semmi sem lesz. És megértve, vagy megváltoztatva sem.
Engem nem érdekel, miben ki mennyire hibás. Legalábbis nem így statisztikaszerűen. Az lenne fontosabb, ha megpróbálnánk megérteni egymást végre, de ez úgy látszik, abszolút meghaladja az erőinket. Pedig más út akkor sem lesz. Esetleg a tényleges elválás. De akkor talán meg is érdemeljük. Az egyetlen, aki méltatlanul sokat veszít ebben az egészben, az Rose. De ha ezt ő mondaná ki, és nem én, valószínűleg nem fogadnám el tőle, és ismét az egekig szökne a vérnyomásom. Ezt érte… értük el mostanra.
Nekem elképzelésem sincs, hogyan tudnánk ezt megjavítani. Mikor nem támadásnak érezném a szavait, amikor Rose-ról beszél?
- Ezzel még nem oldódik meg semmi. – Persze, ő hangoztatja nagy ritkán, hogy elcseszte, és talán ezt várná tőlem is, de hogy pontosan mit is, arról halvány fogalma sincs. És minden bizonnyal nekem sem. – Amíg gőzöd nincs róla, hogy miben, vagy hogy hogyan lehetne helyre hozni, addig ugyanitt fogunk tötyörögni húsz év múlva is. És mielőtt rávágnád, hogy ez rám is igaz: igen! - teszem hozzá, majd sóhajtok egy nagyot. Rám is igaz a kurva életbe már…  ismétlem el magamban beletörődve és egészen elcsüggedve a mondatot. Mielőtt még ezt vágná a fejemhez, az egészből mindössze ennyit kihámozva, hogy ezt elfelejtettem hozzátenni.  
De mire ezt így végigmondom, már nekem sincs kedvem, se kapacitásom tovább ehhez az egészhez, már megint csak a csalódott szájíz van belőle. Kell a távolság, és rajta is látom, hogy már elengedte, holott épp ő volt, aki bele akart mászni ma este, nem én. Nagyon nem én…
Egy újabb mély és gondterhelt sóhaj szökik ki belőlem.
A cigi után visszamegyek hozzá, és ez a második forduló már teljesen máshogy alakul. Végül is, ha homokba dugjuk a fejünk, és lefátyolozzuk a köztünk lévő problémákat, mindig is élveztük egymás társaságát. Tisztában vagyok vele, hogy ez a mostani összhang is csupán egy vitában kifulladt illúzió, de túlságosan jól esik ahhoz, hogy ki akarjam pukkasztani a buborékot. Túlságosan vágyom rá, és túlságosan kimerültem ahhoz, hogy továbbra is büszkeséggel és logikával bástyázzam körbe magam. Inkább abban reménykedek, hogy talán még sincs igazam, és engedem, hogy elmerüljek egy kicsit ebben a röpke, törékeny boldogságban.
- Én mindig is tudtam – jelenik meg két apró mosolyránc az arcomon. Annyira még nem vidám, de már nem is egyértelműen borús. Arra viszont nincs ötletem, hogyan értethetném meg vele. Furcsa, hogy egyedül talán ő ismeri ezt az oldalam, a komoly Benjamin, aki épp nem üzletet kötni készül, vagy talán épp, hogy gyerekes? A gondoktól legyűrt, mikor már nincs energiám felvonni az álarcokat, és erőt vesz rajtam a csüggedés. Nagy ritkán valami ismeretlen eredetű, de annál erősebb félelem a magánytól. Ez utóbbit leszámítva, ismeri ezt a részem, de nem hiszem, hogy különösebben kedvelné. Én sem kedvelem, de hozzám tartozik.
Ám ahogy az ölembe vonom, mintha azonnal megkezdődne valami különös töltekezés, a nevetése és ez a hangulat apránként nekem is előcsalogatja a jókedvem.
Ravent ismerem, nem annyira jól, mint Lyn, hiszen az ő barátnője, de a két évben, amíg együtt voltunk, azért viszonylag sokszor találkoztam vele. Lényegében kedveltem, jófej csajszi volt, bár az hamar kiderült, hogy elég máshogy látjuk a világot. De ebből nem szoktam problémát csinálni. Amikor mégis gond lett belőle, az azután jött, hogy szakítottunk. Valahogy nem azt érzem, hogy értünk dolgozna, hanem inkább azt, hogy ki akar vágni a barátnője életéből, de erről sosem beszéltünk Lynnel. Vagyis, úgy emlékszem nem, de mikor részeg voltam, vagy nagyon elborított a düh, talán egyszer-kétszer kicsúszhatott a számon, hogy biztos ez is Raventől származik.
- Nem? – kérdezek vissza, de ez már a játék része, az arcomon már ott virít a gonosz kis mosoly, mert már megvan a fejemben a terv, hogy amint kimondja… És naná, hogy meg is történik, imádom, mikor így felnevet és mindent bevet a szabadulás reményében, túlságosan sok szeretkezés kezdődött így a múltban, hogy ne megint efelé terelődjenek a gondolataim. Mire végül megkegyelmezek, és visszább vonulok, már én is sokkal mélyebben veszem a levegőt, a szívverésem is arról árulkodik, hogy kizökkentem az eddigi nyugalomból. Vissza kell fognom magam, hogy ne csókoljam meg, és húzzam szorosan magamhoz, ehelyett inkább csak megnedvesítem az ajkam, mielőtt válaszolnék a utóbbi mondatára.
- Az sosem hátrány – húzódnak széles rókamosolyra az ajkaim. Már ha tudatosan formálja a szavait, bár amennyire kezdek elveszni a saját csapdámban, jelenleg erről is inkább az ugrik be, hogy ha akarja, mennyire profin képes úgy formálni a szavakat, hogy csaknem megőrüjek a vágytól, mire hozzáérhetek. Tekintve, hogy egyazon munkahelyen voltunk összezárva napi nyolc-tíz órákat… de már megint hol jár az eszem. Egy kicsit el is veszítem a fonalat, hogy miről beszél.
- Igen, abszolút… enged… valamire következtetni – ekkor már vigyorgok, mert persze megint nem arra gondolok, amire kéne, és szerintem ez most már neki is túlságosan egyértelmű.
Ahogy feláll, és leomlik róla a ruha, gondolkodás nélkül követem.
- Valóban? – a kérdésem és a hangszínem úgy hat, mint aki kételkedni merészel. – És ha azt mondom, hogy nincs ilyen? – vonom fel a szemöldököm játékosan, egy félmosollyal, de annyira azért nekem sem egyszerű az a koncentrálás. A pillantása szinte perzseli a bőröm, ahhoz képest, hogy az előbb felvetette velem az inget, van rá esély, hogy mindjárt ő maga szakítja le. Ismerem ezt a nézést, de még mindig nem vagyok benne száz százalékosan biztos, hogy nem fogja meggondolni magát. Én az elején komolyan mondtam, hogy megpróbálom kibírni az estét szex nélkül, de most... már ez nem biztos, hogy reális projekt lesz.
Ahogy belefúrja tekintetét az enyémbe, és felteszi a kérdést, csak még beljebb lök, pedig már így is elvesztem, hergel, játszik az idegeimmel… pedig jól tudja, hogy ez hová vezet.  
- Úgy tudom, épp neked van meleged. – A büszkeség és a szemtelen játékos azért nem adja könnyen magát bennem. – De a javaslat határozottan tetszik – követem a pillantásommal, ahogy eltűnik a fürdőben, mikor pedig seperc alatt a szőnyegen landol az a bizonyos hívogató ruhadarab, a mosoly egyértelműen körvonalazódik az arcomon.
Egy pillanatig sem késlekedek, belépek utána, és az ujjaim határozottan a saját inggombjaim felé mozdulnak.
- Most már gondolom nincs kifogásod ellene, ha ettől mégis megválok – bújok ki belőle, és én is kihajítom a nappaliba, afféle ki nem mondott egy-egy játékot játszva, bár kettőnk közül még mindig én vagyok túlöltözve.  Közelebb lépek hozzá, és ezúttal már nem elégedek meg a látvánnyal, a tenyerem végigzongorázik a hátán, ahogy végül magamhoz húzom. Már ha engedi. Semmihez sem fogható az érzés, mikor a meztelen teste, különösen a mellei lágy és forró érintése a bőrömhöz simul. Érzem, ahogy pusztán ennyi érintkezéstől egy kicsit megkeményednek a mellbimbói.
- És talán az ellen sem – most már szinte suttogom a szavakat –, ha egy kicsit itt is besegítek. – Azzal a kezem lejjebb simlik a hátáról, a dereka és a csípője vonalára, hogy ujjamat az utolsó ruhadarab pántjába akasszam, készen arra, hogy azt is lehúzzam róla, de aztán végül mégis meggondolom magam. Előrébb vonom a kezem, közénk furakodva, és az ujjbegyemmel nyomás nélkül, alig érintve végigsimítok az anyag elülső részén. Lentről felfelé, teljes selymes hosszában, nagyon jól tudva, hogy ez mennyire érzékeny pont ilyenkor, mikor már ő sincs hűvös nyugalmában. Csak sejtve, mennyiféle bizsergető, elektromos robbanást érez, mire végül a tenyerem visszasiklik a derekára.
Nos, tudom, hogy aljas vagyok...


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Kedd Május 15, 2018 3:35 pm

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
- Semmit – hagyom végül rá és teszek pontot a végére, mert már nincs erőm a további veszekedéshez. Mindenáron azt akarja, hogy az övé legyen az utolsó szó, én pedig hagyom, mert nincs értelme tovább feszíteni a húrt. A legutálatosabb dolog, amit valaha tettünk Bennel, az mindig is a veszekedés volt. Nálunk nem volt olyan, amivel az őrületbe kergettük a másikat – most már persze van egy-kettő-, de ha vita volt, akkor az nagyon könnyen elfajult közöttünk. Amióta meg szétmentünk folytonos vita van, próbálunk rájönni mindig, hogyan is kellene megoldást találnunk minderre, de eddig sikertelennek bizonyultak a kísérleteink.
- Talán együtt ki lehetne találni a megoldást, ami végre működhetne is, de közel sem vagyok biztos benne, hogy te hajlandó vagy a kisujjadat is mozdítani a cél érdekében. – Na jó, ez nem volt szép, hiszen mindketten jól tudjuk, hogy Ben is próbálkozott eleget kettőnk érdekében, nem csak én. Mondjuk az elején talán nagyobb energiát fektetett az egészbe, bár ezzel együtt az is képbe jöhetett, hogy én nem igazán mutattam azt, hogy szükségem lenne rá. Pedig nagyon is volt. Mindig. Próbáltam eljátszani mindig azt a nőt, aki képes megoldani mindent egyedül, de azért néha nem rest segítséget kérni, mint baráttól. Az érzelmeimmel viszont egyedül küzdöttem, magamban... És valószínűleg ő is ugyanígy tett belül.
Percekig kételkedem abban, hogy a szemébe tudok-e nézni, ha visszajön az erkélyről. Ha egyáltalán visszajön persze, és nem sztrájkol ott kint addig, amíg nem húzok el a búsba... Aztán mégiscsak bejön, és a hangulat már közel sem hasonlít az előbbi fokozott, egymás fejéhez vagdalózóshoz. Halleluja.
Ez az „Én mindig is tudtam” szösszenet viszont megint csak azt sugallja felém, hogy nagyon nem kettőnkön állt a dolog, hanem én voltam az, aki döntött. Pedig... áh, mindegy is, inkább meg sem szólalok, mert hallom a hangján, hogy mosolyba fut át az arca és ez megéri, hogy a reakciót magamba fojtsam. Főleg úgy, hogy még az ölébe is húz. Ez már határozottan nagyon jól esik, és el is feledtet velem minden mást is.
Raven közel sem dobta be ezt az ötletet, hogy jöjjek fel hozzá, sőt. Olyanokat mondott, amitől néha a fülem is ketté állt és csak jobban összezavarodtam, mintsem tisztábban láttam volna. Így inkább jobbnak láttam nem gondolkodni –egyenlőre- azokon a dolgokon, amit mondott, hanem eljönni Benhez.
- Nem! Na jó, talán... – ellenkezem visítva a kis kérdésre, amit gonosz hangsúllyal tesz fel és aztán rögtön támadásba is lendül. – Lehet... hogy... – veszek mély levegőt két röhögőgörcs között – túl sokszor – fújom ki magam, mire végre a kérésemnek eleget téve abbahagyja az édes kínzást. Felnézek a tekintetébe, és igazából mindent látok, amit ha akarna, sem tudna igazán elrejteni. Tudom, mire gondol, és egy hamiskás mosoly kíséretében le is sütöm a tekintetem, mert félő, ha ő nem csókol meg, és leszek a kezdeményező fél. Most márpedig neki kell megadnia ezt a kezdőlökést. Amúgy is élvezem, hogy húzhatom kicsit az agyát. És ehhez a következő kis párbeszédünk is hozzátesz egy adagot. Tudom ám ravaszan csavarni a szavakat, hogy a gondolatai máris ne ott járjanak, ahol kellene. Imádom ezt a vigyort az arcán, rögtön végig is húzom a mutatóujjam a szája körvonalán.
- Most te mégis mire következtetsz? – teszem fel a kérdést felvonva a szemöldököm, mintha én közel sem a szeretkezésre gondolnék, pedig... dehogynem. És aljas módon persze, hogy még adom alá a lovat, máris megteszem a következő lépést. Én csak csábítok, úgyis ő lesz, aki a végén már nem tud parancsolni az indulatainak, de nem bánom. Ma már végképp nem.
- Gyenge pontod? – nevetek fel halkan azzal együtt, ahogy lecsusszan a ruha rólam. – Itt is van az egyik – nyalok végig az ajkaimon egy gonosz vigyor kíséretében, mielőtt még a tekintetemmel már lehámoznám róla az inget. Most már nem bánnám, ha nem lenne rajta. De sebaj, majd mindjárt teszek róla, hogy ne legyen ennyire túlöltözött.
- Épp az imént mondtad, hogy le kellene hűtened magad – köszörülöm meg a torkom, aztán el is indulok a fürdőszoba irányába. Nem nézek hátra, de úgy sejtem, követni fog. Ha nem, akkor elgondolkodom rajta komolyan, hogy fából van-e vagy sem. Márpedig nagyon jól tudom az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy nincs abból. Nagy gondnak kell lennie ahhoz, hogy eltoljon magától egy ilyen visszautasíthatatlan ajánlatot. Miután a ruhadarab landol az ajtó előtt, nem kell sokkal több, hogy Ben megjelenjen az ajtóban, amire nem bírom ki, hogy ne vigyorodjak el. Tekintetemmel a vállam fölött hátra tekintve követem a mozdulatait, ahogy megszabadul az ingtől, és egy borsónyi habozás sem kell ahhoz, hogy végig járjam a szemeimmel felsőtestének minden szegletét.
- Már nincs – nyelek nagyot, a gyomrom már attól összeugrik, ahogy felém közelít azzal az istenadta alkatával, az érintéséről már nem is beszélve, hogy hat rám. Egy pillanatig sem ellenkezem, hagyom hogy közel húzzon magához és végig szántson az ujjaival a hátamon. Egy papírlapot is nehezen lehetne kettőnk közé csúsztatni, és egy pillanatra még a lélegzetem is elakad, ahogy előre vándorol az egyik keze, az egész testemen végigfut a libabőr és még egy halk sóhaj is elhagyja a szám. Ez az a pont, amikor elillan mindenféle „szivatós” hangulatom, és mondhatni elestem a csatában, ugyanis egyik pillanatról a másikra dönt le a lábamról. Legalábbis egy bizonyos pontig, aztán ahogy visszasiklik a tenyere a derekamhoz, hitetlenkedve nézek fel rá.
- Baszki, te semmit nem változtál – motyogom kicsit kijózanodva. – Vagy ez csak a bosszú bosszúja? – mosolyodom el halványan, ahogy a fülem mögé tűrök egy hajtincset, aztán az ujjaimmal körbe rajzolom a hasán kidomborodó kockákat, majd a mutatóujjammal végig szántok a nadrágja peremén az alsó ajkamba harapva. Eztán letérdelek elé, kioldom az övcsatját, de csak a hasát borítom be pár apró csókkal, egyre feljebb haladva a mellkasáig, a vállához, a nyakán keresztül az állcsontján a füléig.
- Na de nehogy azt hidd, hogy én bármit is változtam volna – suttogom a fülébe egy gonosz vigyor kíséretében, aztán vissza is húzódom vele szembe, az arcától csak egy centire, hogy láthassa is, méltó ellenfelére akadt. Nem, e tekintetben tényleg mindketten ugyanazok maradtunk, amit annyira imádtam régen is – és most is -. Az őrületbe tudjuk kergetni a másikat, de persze csakis a szó jó értelmében, amíg valamelyikünk végül be nem adja a derekát és nem bírja tovább a játszmázást. Miközben állom a tekintetét, lehámozom róla a farmert, és ha sikerült, két ujjam be is akasztom a boxer oldalához.
- Most már neked is meleged van, ha jól sejtem – vonom fel a szemöldököm, fejemmel a zuhanyzó felé biccentek, és amennyiben nem hátráltat el is indulok a nagy területű, csupa üvegkabin felé.

avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Szer. Május 16, 2018 2:08 pm




to: Marilyn

+18

 Alapvetően mindig ideges leszek attól, ha kisebb nagyobb unszolásra – mert az igaz, hogy erre azért olykor szükség van –, belemegyek végre valahára egy konfliktusforrást rejtegető témába, próbálok ténylegesen oda összpontosítani, erre ő kezd el kihátrálni, hogy mindegy, csak hagyjuk már abba. Kevés dolog bosszant fel annyira, mint ha rám hagynak valamit, kivéve, ha már amúgy is fel vagyok lőve a plafonra. Most pedig pontosan ez a helyzet. Ha kicsit lehiggadok, valószínűleg megsejthetem azt is, hogy a kezdő eltökéltség ellenére talán Lyn is emiatt dönthetett úgy, hogy mégse erőltessük ezt tovább ma. És talán azt is másképp látom majd, hogy megint nem haladtunk semmit előre, csak értelmetlen szócséplés és hadakozás volt az egész. Mert azért… most mindent jó vastagon leárnyékol az indulat, de elhangzott néhány nagyon fontos mondat, és miután egy száznyolcvan fokos fordulattal, a felhalmozódott dühöt és frusztrációnkat kiadva megpróbáljuk újra, immár merőben máshogy közelítve egymáshoz, azért itt is elhangzik néhány értékes vagy épp biztató gondolat.
Azért mikor hozzám vágja, hogy a kisujjamat sem vagyok képes mozdítani, annyira lüktet már bennem az ideg, hogy nem tudom válasz nélkül hagyni.
- Hát persze, hogy nem. Ezt is Raven üzeni, igaz? – Nem gondolkodok rajta, mit mondok, az már nem megy, csak kiengedem, ami jön magától, és úgy néz ki, ezt diktálja a tudatalattim. Hogy amiben egy kicsit is kételkedem, hogy tényleg komolyan gondolja – mert hát ezt ő sem gondolhatja, vagy igen? a kétség azért belém mar a kinti hűvösben –, azt már automatikusan Ravenhez kötöm.
Azt hittem, idővel könnyebb lesz majd ez az egész, és egy nagyon kis részben tényleg így van, de még mindig túlságosan sokat jár a fejemben a kétség, hogy vajon tényleg megtettem-e mindent, amit tudtam, vagy hol kellett volna máshogy? Mi az, ami rajtam múlt, vagy múlna akár most is? De az a baj, hogy ezekre a kérdésekre csak keresem a választ, megtalálni, úgy tűnik, nem vagyok képes. Mint ahogy ilyen felállásban vele maradni sem. De mégis vágyakozom utána. A végén már csak megingatom a fejem ezen a saját magunknak kreált kelepcén, amiből bárhogy kapálózunk, nem tudunk kimászni sehogy sem, és eloltom a csikket.
A megjegyzésemet félre érti, bár az előbbi vita utóízében ezen nem is csodálkozom, habár nem is veszem észre. Kivételesen semmi negatívat nem akartam hozzá kötni, inkább megerősítést küldeni felé, hogy sosem bizonytalanodtam el abban, hogy szeretem. Érdekes, hogy amennyire jól megy a kommunikáció a szakmámban és a mindennapokban, ennyire fontos és személyes érzelmeket mozgató ügyekben mennyire gyerekcipőben téblábolok én is. De ezt nemhogy nem ismerném el, még csak nem is látom magamról.
A nevetés most jól esik, és rajta is érzem, hogy nagyon oldja a feszültség maradékát, és mi tagadás, más előnyös hatásai is vannak ennek a kis játéknak köztünk. Az illata, az érintése, a hangja, ahogy kifulladva, az ágyon kiterülve felpillant rám… nehéz parancsolni a gondolataimnak. Látom a tekintetében az éledező tüzet és a játékosságot, és én is minden perccel csak jobban vágyom rá. Ez a mostani tökéletes pillanat lenne, hogy megcsókoljam, de valami mégis visszatart. Hirtelen nem is tudom, hogy mi, talán valahol a tudatom mélyén még mindig nem hiszem el, hogy ezúttal tényleg maradni szándékszik. És az sem teljesen világos, hogy most akkor ötvenhatodszorra is szakítottunk az előbb, csak közben érezzük, hogy mégis szükségünk van a másikra, vagy ez most valami más volt? Azt sem tudom, hová lyukadtunk ki, milyen viszonyban vagyunk. Csak azt tudom, hogy egyre nehezebb bármire is koncentrálni, ami nem arról szól, hogy rettenetesen kívánom.
De ahogy mosolyogva lesüti a szemeit, nem vagyok benne biztos, hogy mit forgat a fejében, és valahol egész vicces, hogy – mennyi is? – lassan hét éve boldogítjuk egymást, mégis olyan dilemmákon agyalok, hogy megcsókolhatom-e vajon, mint valami bátortalan kamasz az első randevún. Mégpedig én, Benjamin Henson. Mennyire nevetséges! És mégsem az. Ezen is látszik, mennyire kiforgat önmagunkból ez a helyzet, kiforgat és megbénít, pedig régen annyira erősítettük a másikat.
Ez a gondolat viszont épp addig tart, amíg végig nem futtatja az ujját az ajkam vonalán, ami annyira bizsergető érzés, hogy muszáj elmosolyodnom és végigfuttatnom rajta a nyelvem, a kérdése után pedig elnevetem magam.
- Azt sem tudom, miről beszélünk – ismerem be, hiszen gondolatban már vagy száz lépéssel előrébb járok, és ezt a tekintetem pimaszsága hűen tükrözi. De pimaszságért éppenséggel neki sem kell a szomszédba menni, és ezt végérvényesen és visszavonhatatlanul imádom benne.  
- Nagyon magabiztos valaki – ráncolom a homlokom mosolyogva, ahogy utána indulok. Még hogy az egyik! Bár a nadrágom feszessége alapján talán nem kellene annyira csodálkoznom ezen. Az orromnál fogva vezet, csalogat, bár ennyi önmegtartóztató találkozás, és a múltkori félresiklott este után, inkább az a csoda, hogy még mindig nem estünk egymásnak. Mint annyiszor már az elmúlt négy évben, de ezek már másról szóltak, mint korábban, a sürgető, követelő és egy kicsit talán kétségbeesett vágyról, amit, már mikor belekezdtünk is tudtuk, hogy teljesen úgysem fogunk jóllakatni. Sosem lesz olyan, mint az első két évben, és ez a gondolat olykor darabokra tudna szakítani, de nem most. Most nem hagyom, hogy bármi is elterelje a figyelmem róla, és igazság szerint szerintem nem is tudná már, de azt már az elején elhatároztam, hogy ha pokoli nehéz lesz is, ezúttal nem engedek a sürgetésnek. Tudnom kell, hogy képesek vagyunk-e még a nyomára bukkanni annak, ami egykor a kapcsoltunk egyik legfontosabb alappillére volt. Kíváncsi vagyok, ő mikor jön rá, hogy ezt csinálom, rájön-e egyáltalán, vagy anélkül is, ösztönösen válaszol majd rá, vagy talán nem is lesz benne partner?
A mondatára már nem is válaszolok, csak ismét utána indulok, jól tudva, hogy itt már nem sok esély van rá, hogy bármelyikünk is lehűtse magát. A meztelensége és az érintésemre adott reakciói rám sem maradnak hatástalanok, bármennyi idő telik el, mindig is izgató lesz átélni, hogy mit váltok ki belőle, de gondolom, ezzel ő is épp így van fordítva.
A megjegyzésére nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el, mégpedig szélesen, de hogy megpróbáljam némiképp elrejteni – úgysem fog menni –, mélyen belecsókolok a nyaka és a válla között megbúvó gödröcskébe. És ha mát arra járok, inkább a választ is a füle tövébe mormolom.
- A helyedben megpróbálnám kideríteni valahogy. – Élvezem a helyzetet, és sejtéseim szerint ő is, bár az más kérdés, hogy meddig bírjuk így. Lassan az egész testem bizsereg a bőrömön barangoló simogatása nyomán, de ahogy elém térdel, és lepillantok rá, azért vennem kell egy mély levegőt. Ez a várakozás talán az egyik legnehezebb az egészben, mikor az agyad már a következő mozdulatnál jár, már szinte érzed, és a véred is gyorsabb tempóra vált. Mindennél jobban vágyom, hogy érintsen, de ha megteszi, talán ott szakad el az utolsó cérnaszál. Legalábbis próbálok erre koncentrálni, amikor az ajkai végül az alhasamat csókolják. Az önfegyelmem még kitart, de szinte észre sem veszem, ahogy a csípőm tesz egy nagyon apró, ösztönös mozdulatot, mielőtt még újra felegyenesedne hozzám.
A mondata nyomán megszólalnék, de kénytelen vagyok nyelni egyet előbb, hogy a hangom is újra bevethető legyen. Most már, ha akarnám, se tudnám elrejteni a szemeimből az izgalom keltette élénk csillogást.
- Ebben reménykedtem – a sunyi és roppantul elégedett mosolyom pedig azt az ambíciót üzeni felé, hogy ha belepusztulok is én nyerek ma este. Ha egy kis időre is, de most valahogy úgy érzem, boldog vagyok. Ezt az érzést pedig vele is meg akarom osztani.
- Mintha éreznék némi hőmérséklet emelkedést, de nem vagyok biztos benne, hogy nem csak érzéki csalódás-e – húzom tovább az agyát, általában nem könnyű rávenni, hogy beismerjem, amit szeretne, bár egyáltalán nem halad rossz irányban e felé. Még egy-két ilyen húzás, és teljesen elvesztem, remélem, ennek nincs annyira tudatában, mint én magam ebben a másodpercben.
Követem a zuhanykabin felé, és odaérve, meg is nyitom a vizet, néhány másodpercet elbíbelődve vele, hogy a megfelelő hőfokra állítsam a vizet: ne legyen túl forró, de ne is túlságosan hideg.
- A strandbelépő viszont csókhoz kötött – fordulok végül felé, épp a bejárat előtt ácsorogva, egy kifürkészhetetlenül huncut mosollyal, és a kezem ismét a dereka vonalára téved, ezúttal célirányosabban lejjebb tévedve a fenekére. – Ahogy az extra szolgáltatások ára is.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Csüt. Május 17, 2018 11:59 pm

+18

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
Nem arról van szó, hogy nem akarok dűlőre jutni egy-egy létfontosságú kérdésben Bennel együtt, csak egyszerűen közel sem mindegy, hogyan. A néhai veszekedés talán beindítja a gondolatokat és elkezdődhet vele valami, de az biztos, hogy hosszú távon semmire az ég egy adta világon nem vezet. Talán ezért van, hogy már Benre hagyok mindent és csak azt kívánom, hogy minél hamarabb fejezzük be ezt az egészet. Remélem nem veszi úgy, mintha engem már nem érdekelne a dolog. Nagyon is érdekel, talán jobban is, mint őt. Hiába indítványoztam én ezt az egészet, szerintem rendesen tisztában volt azzal, hogy a délutáni akciója kiváltja majd ezt az egész „beszélgetést”, csak az volt kérdéses, hogy vajon mikor. 
- Hogy? Hagyjuk már Ravent. Azt hiszed, nincsenek saját gondolataim, Ben? – vonom fel a szemöldököm és megingatom a fejem, hisz ez már majdnem hihetetlen, hogy komolyan ezt gyanítja. Valamelyest mondjuk van benne igazság, így kicsit el is mélázom a dolgon, ugyanis emlékszem, amikor valami ilyesmit mondhatott az este folyamán, hogy engednem kellene, hogy tényleg ő lépjen és ne én. Hát ezt most nagyon nem sikerült megfogadnom, sőt, még azt sem, hogy szarjam le a fejét, de mindegy, nem bánom. Most már itt vagyok, és ahogy visszajött a fej-kiszellőztetésből már-már egészen lenyugodott kedélyekkel, mindjárt máshogy látom a dolgokat. Felcsillan a fény az alagút végén, a hangulat is javul, így már mindjárt más az egész. Persze azt nem mondom, hogy az előbb egymáshoz vágott mondatokat majd nyugodt fejjel nem kellene megbeszélnünk, de így, miután visszajött és megbánást tanúsítottunk egymás felé valamilyen, számunkra egészséges szinten már-már tényleg nagyon vágyom rá. Az ölelésére, egy-egy csókjára vagy éppen csak a szavaira. Hogy érezzem, hogy itt van, és a jelennel törődhessek, csak kettőnkkel. Csak egy kicsit. Nem vétek ez.
A válasza a kis hatásszünet után egyből nyílttá teszi, hogy mégis mire gondol, amire nem bírom megállni, hogy halkan ne nevessek.
- Most lebuktál – kacsintok rá mosolyogva, de nagyon is átérzem a helyzetét, hiszen az én gondolataim is már valahol ugyanarra járhatnak, mint az övéi. Az ingjét a szememmel már háromszor lerángattam róla, és nem csodálkozom azon, ha ezt már kiszúrta a tekintetemből. Tulajdonképpen nem is nagyon akarom rejtegetni, úgyis tisztában van vele, hogy vágyom rá, de nem csak testileg, hanem érzelmileg is... nagyon.
- Muszáj, hisz ez volt az egyik fő ok, amiért belém szerettél, nem igaz? – kérdezem egy csepp szemérmesség nélkül. Tisztán emlékszem az első napokra, amikor olyan szinten ignoráltam, hogy a végére már próbáltam elkerülni minden olyan szituációt, amikor kettesben kellett lennünk. Ehhez képest, hamar megtalálta mindig a módját és egy idő után viszont azon kaptam magam, hogy már én kerestem azokat az alkalmakat, amikor nem figyel minket egy-egy felesleges szempár. Remélem nem gondolta komolyan, amikor az imént a fejemhez vágta – aminek a lényege az volt-, hogy már bánja, hogy anno betette a lábát a GM-hoz. Néha mondjuk én is így gondoltam, amikor a mélypontjaim legmélyebbjén voltam, de aztán mikor kirángatott onnan, mindig megváltozott ez az elgondolásom.
Amilyen pimasz hangulatában van – bár az esetek kilencven százalékában ilyenben van-, egy pillanatig nem vagyok biztos benne, hogy utánam fog jönni. Ben nagyon büszke, simán képes megvárni azt, amíg végül én nem bírom már türtőztetni magam. Sosem értettem mondjuk, hogy képes rá, de aztán mindig rájövök, hogy talán már csak egy hajszál volt és pár másodpercig kellett volna tartanom magam, míg végül nála szakad el a cérna. Örülök, hogy most partner és utánam jön, az érintésére önmagában belebizsereg a testem, szinte már a következő lépésnél járok, mikor Ben végül aljas mód mégis úgy dönt, hogy még nem akarja megadni azt, amire vágyom. Akarva, akaratlanul is kicsusszan a megjegyzés a számon, mikor visszakúszik a keze a derekamra, de aztán ahogy a nyakamnál jár, abba már tényleg majdnem beleőrülök, hiszen nagyon is jól tudja, hogy a nyakamnál nincs érzékenyebb terület az egész testemen. Na jó, egyet kivéve.
- Az a helyzet, hogy az ilyen bosszúkat még egészen kedvelem is – mélázom el az ajkam megnyalva, aztán be is vetem a visszavágót, amire szinte hallhatóan gyorsul a légzése is. Most már tényleg nekem is nagyon nehéz visszafognom magam, a szívem is már a fülemben dobog és nem vágyom jobban másra, csak rá, mikor pedig felegyenesedem erőt kell vennem magamon, hogy ne húzzam olyan szorosan magamhoz, hogy már el se engedjem. Határozottnak tűnik, de nálunk ez mindig így ment. Mindketten roppant mód biztosan voltunk abban, hogy önmagunk leszünk a „győztesek”, de nem vérre ment a dolog, tudtuk, hol a határ, sőt még együtt is tudtunk veszteni. Az volt a legjobb dolog.
- Ez az egész túlságosan valóságos most ahhoz, hogy ne az legyen, Ben – egyenesedem ki, mielőtt még elindulnék a zuhanykabin felé, megkerülöm és az ajtó felé indulok, hogy aztán háttal neki, lehajolhassak az eldobott ruhadarabokért. – Bocs, máris jövök, csak tudom, hogy nem szereted a rendetlenséget – kacsintok rá, miután felvettem a földről az ingjét és az én melltartómat – amit igazából most ugyanúgy nem jó helyre teszek, de mindketten tudjuk, hogy ennek nem éppen ez volt a lényege-, aztán már ott is termek a zuhanynál, ahol újabb labdát kapok.
- Hát akkor ide azzal a csókkal, ugyanis az az ötletgazdának jár – húzom a szám széles vigyorra, ahogy összefűzöm a kezeim a tarkójánál és elveszek a szemeiben. A tekintetem aztán le is téved a szájára. – Mondjuk ez a strand nem igényel semmiféle ruhaneműt – tekintek vissza rá, aztán máris kigombolom a nadrágját és mielőtt még bárhova is indulnánk, az alsójával együtt tolom le a fenekéről, hogy aztán kiléphessen belőle. Nem tudom megállni, hogy ne pillantsak lejjebb, ha akarnám se menne és igazából már az sem érdekel, ha rajta kap. Nem mondom, tényleg minden elismerésem, hogy még nem vetette rám magát.
A keze után nyúlok, úgy húzom be magam utána a zuhanykabinba, ahol halkan fel is sikkantok, hiszen a víz nekem egy kicsit hidegebb, mint amire számítottam, de azért jól esik. A falnak vetem a hátam és közelebb húzom magamhoz, hogy az egész testemmel hozzá simulhassak, aztán kicsit lábujjhegyre állva érhessem el egy csókra, amit már akár az imént említett „extra szolgáltatások reményében” adok neki. Egyenlőre még csak lassan, ízlelgetve követem ezt el, mert valahogy akarom is, meg nem is, hogy vége legyen ennek a kis előjátéknak, amiben olyan nagyon jól éreztem magam. Mit meg nem adnék azért, ha ezt nap, mint nap újra és újra megtehetnénk.
- Remélem nem ilyen dumával viszed strandra a nőket – nevetem el halkan magam, mikor elszakadok tőle egy pillanatra és felpillantok a szemeibe. Most már nem tudom, hogy vesztettem-e, vagy valamelyikünk nyerésre áll-e egyáltalán.
- Döntetlen – suttogom, és kíváncsian várom, kiegyezik-e benne vagy még mindig képes húzni a végletekig ezt az édes ámde lassan már kicsit keserűvé váló játszadozást.

avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Vas. Május 20, 2018 1:12 pm




to: Marilyn

 +18

Hogy mire számítottam, mikor összehoztam azt a kis kávézós jelenetet, magam sem tudom. Cseppet sem volt ez olyan átgondolt lépés, nem így terveztem a dolgokat, akkor és ott történt valami, ami kiváltotta belőlem, utána pedig túlságosan el voltam foglalva a kezdődő bűntudattal, majd ennek elnyomásával, hogy azon morfondírozzak, mi lesz majd ezután. Vagy éppen mit lép erre. De bárhogy is, azt semmiképp nem gondoltam, hogy még ma este beállít, mi több, idáig fajul a helyzet, mind rossz, mind jó értelemben.
- Hát ha ez a saját gondolatod, akkor elég nagy bajban vagyunk. – Dehogy a sajátja. Nem mondom, ő is képes meglepni, de általában azért tudom, mi származik tőle, és mi nem. Nem gondolhatja komolyan, hogy a kisujjamat sem mozdítottam értünk. Ezt nehéz elhinnem róla, még akkor is, ha ennyire bizonygtja. Az is lehet, hogy csak a vita hevében mondja, mert a mondataim túlságosan súlyosak, és bele akar kapaszkodni valamibe, mindegy, mi az, csak ide vághassa.
Vagy tényleg? Tényleg így gondolja? Egy kis hang azért felteszi a kérdést a fejemben. Lehet, már nem kellene ennyire biztosnak lennem a régi dolgokban. Öt év sok idő, lehet, észre sem vettem, mennyire megváltozott azóta?
Mikor felnevet a válaszomon, és csábosan rám kacsint, nem szólok, csak mosolyogva pillantok felé. Még csak letagadni sem akarom, hogy jól sejti a helyzetet. Az ő tekintetéből is kiolvasható, hogy nem feltétlenül ellenkezik gondolatban, de hogy mi fog végül megvalósulni mindebből, abban ekkor még nem vagyok biztos. Az utóbbi egy évben nagyon keményen és kitartóan visszakozott. Én már koránt sem voltam ennyire konzekvens a megállapodásunkhoz, de végül mindig elvágta a reményeimet, ennyi visszautasítás után pedig azért egy idő után már óvatos az ember. Eleinte most sem tudom, higgyek-e annak, amit látok. Jelen esetben a ruháját a földre csusszanni, őt pedig kihívóan és csábítóan végigvonulni a szobán, szó szerint elhúzva előttem azt a mézes madzagot.
- Ez az én szövegem – somolygok rá ravaszul, miközben szinte lépésről lépésre követem, a fürdőben pedig én vagyok az, aki nem bírja tovább, hogy ne érjen hozzá, de ez nem azt jelenti, hogy el akarom sietni a dolgokat. Ahhoz túlságosan vágytam már rá, hogy most hagyjam pár perc alatt elrohanni a lehetőséget.
- Az jó hír, mert még csak most kezdek igazán belemelegedni – mosolyodom el huncut fénnyel a tekintetemben, de a magabiztosságomat erősen megtépázza ez a kis ellenhadjárat, amit művel. Valahol paradox, hogy épp ezt akarom kiprovokálni belőle, aztán amikor megteszi, hirtelen túl nagy lesz a kísértés, hogy hagyjam az egész játszadozást a francba, és megadjam magam neki és az ajtóban toporgó gyönyörnek, különösen így, hogy egy teljes évet hagytunk elvesztegetni. Megadtuk az esélyt a továbblépésre, de úgy fest, még így sem sikerült.
Ettől a hosszas önmegtartóztatástól, amit műveltünk, most minden egyes érintése duplán olyan jól esik, másrészt… muszáj lenne észnél lennem, legalább egy picit, ha meg akarom valósítani az elképzelést, ami nem is olyan rég fészkelte be magát a fejembe: nem akarom, hogy ez az este is olyan legyen, mint a többi, mikor szinte titkos légyottokra jártunk össze, mintha szeretők lennénk, akik sietve esnek egymásnak, mert tudják, hogy nemsokára letelik az idő. Alszanak pár órát, majd reggel lezuhanyoznak, és bűntudattal vegyes tőmondatokban elköszönnek. Mintha megcsaltunk volna valakit… És ha jobban belegondolok, még az is lehet, hogy így volt. Egymást és önmagunkat minden bizonnyal.
Ma viszont mást akarok, ma ki akarom várni, jobban mondva inkább elérni, mikor már semmi másra nem tud és nem is akar koncentrálni, csak rám és az érzésre, hogy mindennél jobban akarja, ami most történik. Addig akarom fokozni benne a vágyakozást, míg minden más megszűnik létezni: a munka, a dilemmák, Rose, a holnap reggel. És minél közelebb jutunk hozzá, annál inkább rájövök, hogy mennyire szükségem van erre az érzésre.
Túlságosan valóságos? Ezzel vajon mit akar mondani? De ahogy megengedem a vizet, és utána pillantok, egész hamar elúszik a gondolatom. A mondaton, és ezen a kis húzáson muszáj vagyok elvigyorodni.
- Mikre nem emlékszik, Señorita. Ez a lelkesedés abszolút lenyűgöz – mormolom mosolyogva, amikor visszatér, és a tarkóm köré fonja a kezeit. – Egy csókot valóban megérdemel – a tekintetem néhány pillanatra elveszik az övében, mielőtt lejjebb pillant az ajkaimra. Már majdnem el is felejtettem, mennyire izgató látni, ahogy fokról fokra jobban vágyakozik utánam. De tippem szerint ez fordított esetben őt sem hagyja hidegen.
- Talán kettőt is – teszem hozzá szemtelen hangsúllyal, ahogy készségesen kihámoz az alsómból, nem hinném, hogy nagy meglepetést okoz, hogy mennyire merev vagyok, pedig jóformán még hozzám sem ért. Ebben a pillanatban nem is tudom, melyik verziónak szurkolok jobban: a testem sóvárog a legkisebb simogatás után is, fejben viszont annál józanabb maradok, minél később érint meg.
Mindig elcsodálkozom rajta, mennyire fair játékos, persze ez leginkább csak hozzám képest mondható el róla. Ahogy belépünk a zuhany alá, teljesen hozzásimulok, és mintha csak erre vártam volna, tenyeremet gyengéden a nyakához illesztve, a hüvelykujjammal végigsimítok az álla vonalán, és megcsókolom végre. Lassan, minden másodpercét kiélvezve, és érzem is, ahogy minden mozdulattal nő köztünk a szenvedély, de még mielőtt teljesen elsodorna, engedek közénk egy kis távolságot. Két kezemmel megtámaszkodok mellette a falon, úgy hajolok a füléhez, de mikor meghallom, mit mond, irányt váltok, és inkább a nyaka felé támadok, szándékosan úgy érintem, amiről tudom, hogy már egy kicsit csiklandós. Nincs nehéz dolgom, hiszen baromi érzékeny terület, és pontosan tudom, mikor hogyan kell érintenem a kívánt hatásért. Már-már jobban ismerem a testét, mint a sajátomat. Minden egyes pontját imádom.
- Majd Puerto Rico-ban letesztelem, hogy működik – hajolok aztán végül mégis a füléhez, a hangomon hallatszik a mosoly, a légzésem pedig már egyértelműen árulkodó.
- Olyan sajnos nincs a pakliban – ellenkezek egy csipetnyi játékos gonoszsággal a döntetlen hallatán, de abszolút jó jelnek veszem, hogy már ebben gondolkodik. Valakinek viszont meg kell elégelnie a játszmát. Meglátjuk, a beígért második csókra hogy reagál.
Az ujjaim lejjebb siklanak, és megtalálják a rajta felejtett fehérnemű alsót.
- Hopsz, ezt megint csak sikerült eláztatnunk – nevetem el magam őszintén, ahogy eszembe jut a múltkori alkalom, de ezúttal már egy másodpercnyit sem késlekedek. Beakasztom az ujjam az anyag két pántjába, és érzékelve, hogy a nedves anyag most már segítséget igényel, a lábain végigcsúsztatva, végül elé guggolok, hogy kiléphessen belőle. De miután ez megtörténik, nem egyenesedem fel hozzá azonnal, hanem a frissen feltárt terület felé mozdulok, és ajkaimmal érintve, finom csókot hintek rá, majd még egyet, és még egyet, a nyelvem kényeztetőn végigsimít a legérzékenyebb pontján.
De ez a húzás visszafelé is túlságosan hatásos, mire felegyenesedem hozzá, már az akaraterőm végpontjánál járok. Ha nem billentettem át a határon, és kibírja, hogy ezek után ne követelje a folytatást, akkor bizony nincs kérdés, nekem egészen biztosan végem.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Szer. Május 23, 2018 4:34 am

+18

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
Szuper, még a mondataim is kiforgatja, habár ha úgy vesszük logikus, hogy így jött le, amit az előbb kimondtam. Pedig közel sem gondolom így, csak egyszerűen már csak a düh beszél belőlem.
- Nem ez. Fejezzük be, ezt gondolom leginkább – próbálok kimászni a magam alatt kavart mondatok hurrikánná alakult centrumából, mert már tényleg csak egyre beljebb és beljebb sodródunk, ami bárhonnan is nézem, nem túl előnyös. Főleg nem így, hogy bennem van nem kevés alkohol.
Jóízűen nevetek fel, mikor észreveszem, hogy a kis hadjáratom különösen jó irányba halad. Egyenlőre még fogalmam sincs, miért csinálom ezt, hiszen épp az előbb mondta, hogy nem kell semminek történnie. Értékelem, hogy figyelembe veszi azt, hogy elhitesse velem, most nem csak a szexre megy ki a játék, de jelen pillanatban az is lehet, hogy én vagyok az, aki jobban szeretné ezt az egészet.
- Néha muszáj lopnom egyet-kettőt, mielőtt még kifogynék a szavakból – vonok vállat, és ha jobban belegondolok, mintha tényleg mondott volna valami ilyesmit a múltkor. Lehet, hogy már tudat alatt idézgetek tőle…
Tetszik, ahogy követi a lépéseimet, tisztában vagyok, mennyire be van már most indulva. Ahhoz már túlságosan jól ismerem, hogy le tudja tagadni, de talán ezt nem is kell titkolni. Én sem tenném, de ő is pontosan tudja, milyen gondolatok járkálnak a fejemben.
- Persze azért nem kell túlzásba esni – emelem fel a mutatóujjam, mielőtt még visszavágóra kerülne sor. Nagyon ott kell lennem fejben, hogy ne lendüljek át a ló másik oldalára, mert bármennyire is próbálom leplezni, teljesen odavagyok érte, és már nem kívánok mást, csak azt, hogy szorosan magához vonjon és valami azt súgja, nem fogom túl sokáig bírni ezt a játszadozást. A végletekig egyikünk sem húzhatja, pedig eljátszadoznék én vele reggelig is, ha a testem minden porcikája ne sóvárogna utána.  Én is látom a tekintetén, ahogy belenézek a szemébe, hogy fejben már egy lépéssel előrébb jár és vágyik utánam, amit azért valljunk be, jól esik látni.
- Ha te azt tudnád mennyi minden van a fejemben. – Mind emlékeket illetőleg és mind pedig a mosttal kapcsolatban. Néha már én is elveszem bennük. – Lassan, de biztosan gyűjtöm azokat a csókokat. Annyi lesz, hogy reggelig le sem szállsz majd rólam – mosolyodom el pimaszul, miközben lehámozom róla az alsót és egy alig hallható ’hm’ is elhagyja a számat.  Aztán már pillanatok alatt be is húztam magam után a zuhanykabinba, és itt jön el a pillanat, amikor szinte már megbénulok attól, ahogy lenéz rám. Arról már nem is beszélve, ahogy végigsimít az arcomon és nem sokkal később pedig már a csókját is érezhetem. A gyomrom öklömnyire szorul össze és minden porcikám reakcióba lép. Kevés dolog van, amit a csókjánál jobban szeretek és ezen a ponton már majdnem száz százalékig biztos vagyok benne, hogy elvesztettem a „csatát”. Sőt mi több, ha nem szakítja meg, engem már el is sodor a hév, hiszen a szenvedély olyan szépen lassan duzzadt kettőnk között, hogy már úton voltunk a visszafordíthatatlan felé. Meglep, hogy ezúttal neki van több önuralma, de az ostromlást nem hagyja abba. Aljas módon csap le az egyik legérzékenyebb pontra, és csókol végig a nyakamon, amire kiráz a hideg is. Valahol mennyi távolról még hallom a válaszát az előbbi mondatomra, hogy valami Puerto Ricoról zagyvál összevissza, de egyszerűen már képtelen vagyok koncentrálni. Csak az egyre gyorsuló pulzusomat hallom a fülemben dobolni, na meg a hasonló ütemű légzését. Mire éppen csak egy pillanatra józanodom ki és felajánlom a döntetlen lehetőségét, az égnek emelem a tekintetem.
- Hát ha ilyen nincs a pakliban, akkor… félő, hogy ma én jövök ki jól a játékból – húzom ki magam, ahogy mélyen beszívom a levegőt, ezzel kvázi erőt véve magamon, de Ben csaknem hagyja annyiban a dolgot és már nyúl is a fehérnemű alsóm után, amire vele együtt nevetek fel. Kilépek belőle, ahogy lesegíti rólam, de aztán ahogy megszólalnék bennem is reked a szó félúton. Van bennem egy kis kétely, hogy ez az egész nem a szokásos lesz-e? Hogy lefekszünk egymással és reggel majd mind a ketten visszatérünk a napi teendőkhöz, mintha mi sem történt volna. Igazából talán jobb is ezen most nem agyalni, inkább élni a pillanatnak, és… hoppá, Ben gondoskodik is róla, hogy a gondolataim egy percre se kalandozzanak el.
- Nem baj, mára már úgysem lesz… – harapok az alsó ajkamba, ahogy megérzem, ahogy az ajka a bőrömmel találkozik, aztán a nyelve máris érzékenyebb terület felé kalandozik. Jóságos ég, már-már olyan távolinak tűnik a legutóbbi alkalom, amit együtt töltöttünk, hogy kezdtem azt hinni, már nem is annyira emlékszem rá, de ahogy elindul az egész folyamat, úgy ránt magával és vonz, annyira, hogy azt hiszem, képtelen leszek megálljt parancsolni. És tényleg így van, az alkohol tesz róla, hogy már ne tudjak hallgatni a gondolatokra, amik a fejemben… voltak. Már csak voltak, mert igazából amióta ide beléptünk, nem igazán vannak épkézláb mondatok a fejemben.
Tulajdonképp már azt hiszem, hogy Ben sem lesz képes megállni, de mégiscsak azt veszem észre, hogy felegyenesedik hozzám, és olyan tekintettel néz rám, hogy tudom, most azt várja, hogy beismerjem a vereséget, ám egyenlőre nem teszem. Csak megemelem a jobb lábam, hogy a combja köré fonva húzzam olyan közel magamhoz, hogy szinte már majdnem túl is lépem a határt, de aztán a füléhez hajolok.
- Majd holnap az alkoholra fogom ezt a mondatot, pedig… - szépen lassan szántok végig a köldökénél kicsit lejjebb, óvatosan, alig érintve a bőrét a körmeimmel - … éppen csak egy hajszál választ el attól, hogy te maradj alul, de most valószínűleg már azt sem tudom kivárni, szóval… - a kezem pedig máris egy arasznyival lejjebb vándorol egyenesen a kőkemény testrészéig, ahol még mindig húzom kicsit az időt, mielőtt még megadnám neki a vágy beteljesülését. – Szóval azt hiszem, vesztettem – húzom a szám mosolyra, ahogy aztán az ujjaim a férfiassága köré fonódnak, a nyelvem pedig az arcélén szánt végig meg sem állva az ajkáig. A kezem lassan jár fel-le ezzel kicsit talán az őrületbe kergetve őt. Ha jobban belegondolunk végül is itt már mindketten vesztesek vagyunk azt nézve, hogy egyikünk sem tudott normálisan parancsolni az indulatainak. De egy másik oldalról nézve ma talán mindketten nyertünk is egy kicsit.      

avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Szer. Május 30, 2018 4:31 pm




to: Marilyn

 +18

Magam is lezáró mondatnak szántam az utóbbit, mégis, nem kevés önuralmamba kerül, hogy ebben az idegállapotban erre ne szóljak semmit. Feldühít vele, de utólag nem bánom, hogy nem tettem már hozzá inkább semmit sem.
És ezzel akkor is így vagyok, mikor kis híján kiszökik a számon, hogy inkább tőlem idézgessen, mint Raventől. Ez már nem haragból, hanem afféle viccből születne, aminek a fele azért mindig komoly mögötte, de jobbnak látom szintén bent tartani. Nem akarok most Ravenről beszélni, sem az előbbi témákat felemlegetni, megérdemlünk már egy kis egymásra szánt időt.
A nem kell túlzásba esnin elmosolyodom, ismer már, az biztos. Tény, hogy hajlamos vagyok rá. – Az a helyzet, hogy csak egyféleképpen tudsz leállítani – lépek közelebb hozzá, és duruzsolom mosolyogva a fülébe, miközben át is karolom a derekát, magamhoz húzva.
- Alig várom, hogy kiderüljön – nézek a szemébe, amiből mostanra egyértelműen kiolvasható a belülről perzselő szenvedély, amin próbálok kisebb-nagyobb sikerrel úrrá lenni. Egyelőre.  – Azt hiszem, ezt tudom teljesíteni -  vigyorodom el a megjegyzésén.
Mert hogy valóban nem szeretném elengedni reggelig, már a múltkor is vágytam rá, hogy itt maradjon, és azt hittem, ez az érzés az a balul sikerült este után ki fog hunyni bennem. De nem tette. Most is legalább annyira kívánom a közelségét, az érintését, a csókjait, de valahol mélyen, a szenvedély rohamán túl, leginkább a jelenléte az, ami olyan jótékonyan hat rám.
Rég volt, mikor így csókoltam utoljára, és ő is ilyen őszinte hévvel viszonozta, ha nem határoztam volna el annyira, amit, még mielőtt bármibe belefogtunk, ezen a ponton már meg sem próbálnám más irányba terelni a dolgokat, de a makacsság azért nem csak az ő fegyvertárában szerepel. És az is igaz, hogy túlságosan élvezem ezt a kis játékot kettőnk között, ahhoz hogy véget vessek neki, mintha attól tartanék, hogy ha megteszem, akkor pár perc múlva elillan az egész, mintha meg sem történt volna.
- Hát… rosszul semmiképp. Az igaz – mosolyodok el, még mielőtt kapna egy utolsó csókot. – De ne becsülj ennyire alá – villan egy játékos fény a tekintetemből sugárzó vágy mellett, majd lejjebb is mozdulok, hogy levarázsoljam a rajta felejtett fehérnemű alsót. És ha már ott járok, mással is meglepem. A hangja elcsuklik a megkezdett mondat felénél, és ebből pontosan tudom, hogy a gondolatok, amik valami rejtélyes oknál fogva még a fejében úszkáltak, most már végképp elhalacskáztak. Most már nincs más, amire koncentrálna, érzem a bőre forróságán, az erei lüktetésén, az apró, árulkodó jeleken, amit a teste küld felém, én pedig biztos vagyok benne, hogy most már megadja magát nekem. Mire felegyenesedem, a vágy már bennem is olyan erős, hogy mikor magához húz, és a combom köré fonja a lábát, akaratlanul is felsóhajtok. Az ölem olyan szorosan simul az övéhez, hogy úgy érzem, megőrülök, ha még egy percet is várok. Egy apró mozdulat, ennyi választ el attól, amit már szinte követel a testünk. Szerintem pontosan érzi az alhasán, mennyire lüktet bennem a visszatartott vágy.
Ezen a ponton már szinte kínzás, amilyen lassan formálja a szavakat, és amilyen lágy mozdulattal végigcirógatja a mellkasomat, le a köldököm mentén, most már nem bírom ezt a fajta gyengéd hergelést, minden sejtem a gyönyör után vágyakozik, mégis minden másodpercét élvezem. Tudom, hogy ő is tudja. Ahogy közeledik az ölem felé, azt kívánom, bárcsak mondaná ki végre, különben még itt az utolsó másodpercekben veszítem el az eszem, és egyben a játszmánkat is, de most már talán ez is egyre kevésbé érdekel. Megérint végre, a pulzusom pedig mostanra teljes arzenáljával a fülemben dübörög. Olyan mélyre szívom a levegőt, mint aki pontosan tudja, hogy ezek az utolsó utáni másodpercek, amiket még nyerni képes, de vajon ő is tudja, hogy mennyire hajszálpontosan igaza van abban, hogy ilyen közel állok a vereséghez?
Nem tudom elfojtani azt a halk, árulkodó nyögést, ami szinte kiszakad belőlem, mikor végre a férfiasságom köré kulcsolja az ujjait, és meg is adja a kegyelemdöfést ezzel a kis szócskával. Nem vártam, hogy ilyen konkrétan kimondja, de biztos vagyok benne, hogy ezzel is csak húzni akar, és az igazság az, hogy sikerül is neki. Most már mindennel. Az ölem bele-belemozdul az ő mozdulataiba, most már nem akarok és nem is tudnék tovább várni. A jobbom a körém fonódó combja alá siklik, hogy megemelje egy picit, épp annyira, hogy ha engedi, az utolsó centiket is eltüntessem közülünk.
- De még mennyire, hogy vesztettél - suttogom szapora lélegzettel, érezhető mosollyal, ahogy mozogni kezdek, és egy csók erejéig eljutok az ajkaiig. - Szeretlek... - ejtem ki alig hallhatóan, amit a kanapén nem tudtam, még magam sem tudom, mennyire uralva a pillanatot, mielőtt az ajkaim újra az övére forrnak.



avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Kedd Jún. 05, 2018 10:56 pm

+18

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
Egy éve várom ezt a pillanatot. Habár rohadt jól tudtam néha leplezni, hogy nem vágyom rá, a társaságára és végleg vége mindennek kettőnk között, sajnos sosem sikerült csupán barátként tekintenem rá. Aztán szerintem Ben titkon mindig tudta, hogy csak hazudok még magamnak is erről, nemhogy neki. A jeleket nem igazán tudtam azért elrejteni.
- Azt hiszem, ismerem a módszert, de aztán ki tudja, már lehet, hogy csak halványan rémlik – nevetek fel, ahogy magához von és a leheletét érzem a fülemnél. Bele is borzongok. – Azért remélem sikerülni fog – suttogom miközben összefonódik a tekintetünk és a szám újra mosolyra görbül, ugyanis észreveszem, hogy már Ben sem igazán bír magával. Szeretnék jó sok ilyen pillanatot, amikor csak ketten vagyunk és nem kell semmire gondolni. Egyenlőre fogalmam sincs, hogy mi lesz holnap, de most nem is érdekel. Nem akarok ezzel törődni, de reggel biztos kell erről beszélnünk. Hogy mit akarunk? Valamiért nekem túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen az, hogy megpróbáljuk újra. Ki tudja, lehet Ben holnapra meggondolja magát, és majd újra azt mondja, hogy nem fog menni neki.
- Eszemben sem volt. - Na, de ennyit erről, a gondolataim tovább is haladnak, ahogy lejjebb téved a combjaim felé. Akarva-akaratlanul is kiszalad a számon egy halk sóhaj és még a mondandómba is belezavarodok. Minden egyes apró érintéssel egyre jobban kívánom, még pár pillanatig küzdök a megadás ellen, és ha nem egyenesedik fel, akkor tényleg végem lett volna. Én komolyan megpróbálom a visszájára fordítani a dolgot, de ahogy köré fonom a lábam és szorosan hozzámér, csak még inkább magával ránt a dolog. Érzem a vesztem nagyon is, és ennek hangot is adok szépen lassan persze úgy, hogy ezzel őt is jobban az őrületbe kergessem. Tudom, hogy nem kellett volna sok ahhoz, hogy elmondhassam, nyertem, de valahogy nekem most ez nagyon nem számít. Érezni akarom, nem tudni, hogy hol kezdődik ő és én, egybeolvadni vele.
Megérintem és lassú mozdulatokkal kezdem a kényeztetést, míg nem nyúl a combom alá és tesz végre magáévá. A mellkasom egyre gyorsabban süllyed fel-le az izgatottságtól, a fejem a csempének vetem, és most minden érzékszervem kiélesedik, így még a bőrömön végig gördülő vízcseppekbe is beleborzongok.
- Nem bánom – mondom mosolyogva és le is hunyom a szemem, de egy pillanat múlva ki is nyitom, ahogy kiejti azt a bizonyos szót, amit annyira szeretek tőle hallani, de sajnos már rég volt rá precedens, hogy őszintén kimondta volna. Meg is lep kicsit, és valószínűleg ez ki is ül az arcomra, egy pillanatig még abban sem vagyok biztos, hogy jól hallottam, de a vigyor a fülemig ér.
- Én is Szeretlek – suttogom az ajkaiba habozás nélkül, mielőtt csókot adnék neki. Nehéz lenne most bárhogy leírni a boldogságom, ugyanis az érzés, amikor a kételyeim végre feloldódni látszanak kicsit, semmihez sem fogható. Tényleg szeret? Az utóbbi egy óra mondjuk elég bizonyíték talán ahhoz, hogy komolyan vannak még érzései irántam, és a helyzet az, hogy szerintem Ben ugyanabban a cipőben jár mint én érzelmek terén, csak éppenséggel ő jobban vigyáz arra, hogy meggondolatlanul kimondja azokat. Most viszont kimondta, és ez nagy löketet ad az elkövetkezendőkre tekintettel.
Lehunyom a szemem, a testem ívbe feszül, ösztönösen próbálok közelebb és közelebb férkőzni hozzá. Ben nem sieti el a dolgokat, úgy érzem, minden pillanatot kiélvez, és ezt imádtam annyira benne. Bennünk. Ez az egész több, mint egy átlagos szex, egy aktus. Szinte érezni, ahogy két lélek fonódik össze, a tekintetem egy pillanatra sem veszem le az arcáról. Benedvesítem az ajkam, jobb kezemmel a vállába kapaszkodom, mert félő, ha nem teszem, egyszerűen cserbenhagynak a lábaim és összecsuklanak alattam. Egyre szaporábban veszem a levegőt, mikor pedig már érzem, hogy közel lenne a vég, óvatosan, de határozottan tolom el magamtól. Nem akarom még, hogy vége legyen, de a szenvedély mindkettőnkben határozottan túlteng, így ha nem szakadok el, már nem biztos, hogy lett volna vissza út. Nyújtani akarom a pillanatot, kicsit megmutatni neki, mit veszít, ha megpróbál kizárni az életéből. Persze ez szex. De az mindig jól működött köztünk, és azért ez fontos alappillére egy kapcsolatnak.
Térdre ereszkedem egy huncut mosollyal az arcomon és megragadva őt, a számba veszem. A reakciója engem is épp annyira felizgat. Felpillantva rá jövök rá, hogy nem igazán volt részem ennél erotikusabb látványban az elmúlt időszakban. De még az is lehet, hogy egész életemben nem.     

avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Pént. Jún. 08, 2018 9:43 pm




to: Marilyn

 18+

Nem tudok nem mosolyogni a szavain, ezen a játékos kis évődésen, ami annyira ő, hogy az egész légkör észrevétlenül változik át valami olyasmivé, amit nagyon is jól ismerünk, és olykor az az érzésem, hogy sosem tudnánk megunni. Ezt nem, mert amikor jó, akkor nagyon jó, amikor meg nem…
Igazából nem is vagyok annyira képben, miről beszél, hogy reméli sikerülni fog. Annyi felé járnak a gondolataim, hogy ez jelen pillanatban túlságosan sok mindenre ráillik, de mégsem tudok igazán koncentrálni semelyikre sem.
Itt most a szenvedély kér utat magának, méghozzá pattanásig feszülő türelmetlenséggel bosszulva meg, hogy ilyen sokáig nem engedtünk neki. Ha a mellkasomat érintené, érezné, hogy a szívem majd’ kiugrik a helyéről, annyira hajt felé a vágy, és ez az ő műve. Minden egyes mozdulata és reakciója csak lejjebb lök ezen a meredek lejtőn, amit ugyan megpróbálok uralni, de szinte a lehetetlennel egyenértékű. Akarom őt, és ahogy az ujjai lágyan körém fonódnak, és lassú mozgásba kezd, nem is bírom tovább, szó nélkül, gondolkodás nélkül nyúlok utána, hogy átlépjem végül az utolsó határt is, és én vegyem át a ritmust, amit az előbb megkezdett.
A kéj első hullámai annyi mindent felszabadítanak bennem, tisztán érzem, hogy a nem is olyan régi feszültség maradéka is köddé válik, a helyét valami olyasmi veszi át, amit nem is tudnék szavakba önteni, de annyira vad, annyira intenzív és annyira kellemes, hogy el tudnék veszi benne akár örökre is, ha valaki most szegezné nekem a kérdést. A szó, amit eddig annyira vigyázva kerülgettem, még önmagam előtt is – főleg ott –, most olyan könnyedén szökik ki a számból, eszembe se jut átgondolni, egyszerűen csak hagyom megtörténni.
A válaszon elmosolyodom, mielőtt az ajkai elérnék az enyémet, tudom, hogy ez mit jelentett régen, és most is belém hasít az érzés, nagyon is ismerős, hiszen az elmúlt években többször is megkörnyékezett, de ezúttal sokkal inkább az örömhöz közelít, mint a fájó hiányérzethez, vagy a gyűlölt nosztalgiához. Érzem, hogy egyre erősebben kapaszkodik a vállamba, de nekem is sokat jelent, hogy a tenyerem a falnak támaszkodik, közel járok már én is, a légzésem számára is elárulja, nem számítok rá, hogy meg akarna állni, épp itt, mikor már annyira erős a sürgetés. Vonakodva engedek a mozdulatnak, amivel eltol magától, megnyalom az ajkam, mielőtt a szemébe néznék. A tekintetemben ott a ki nem mondott kérdés, és az annál is beszédesebb vágy. Mire készül?
De mikor leereszkedik előttem, és az ajkai közé vesz, akaratlanul is kiszakad belőlem egy nyögés, néhány rövid pillanatra lehunyom a szemem az élvezettől, az ujjaim automatikusan a vállára siklanak, majd a vizes hajába túrnak, azt se tudom már, mit csinálok, de remélem, ő tudja, hogy ezt nem művelheti sokáig velem, hacsak nem akarja végignézni, hogy végleg magával ránt a gyönyör. Meg is szorítom a vállát, apró jelzésként, hogy most kell megállnia.
Ha megteszi, felhúzom őt magamhoz, és ahogy hozzá simul a testem, érzem, hogy kell egy kis szusszanás, túlságosan izgatott vagyok ahhoz, hogy itt és most magabiztosan fejezzem be. Ilyen is rég történt már velem, és halványan el is mosolyodom, ahogy megcsókolom, és közben elzárom a vizet.
- Kikészítesz – súgom a fülébe, olyan hangon, amit csak a legintimebb pillanatokban hallhat tőlem, majd kézen fogom, és kivezetem a zuhanykabinból, ráborítok egy törölközőt, de időt nem hagyok a vízcseppek felitatására, csak ami a háló felé útközben sikerül. Beérve a földre ejtem a bolyhos anyagot, őt magát pedig minden hezitálás nélkül ledöntöm az ágyra. Ennyi idő pont elég volt, hogy óvatosan újra beléhatoljak, és aztán szándékaim szerint addig most már el ne engedjem, és meg ne álljak, amíg nem érzem, hogy a teste ívbe feszül az enyém alatt, és megremeg a gyönyör első hullámaitól.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
234

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   Pént. Jún. 15, 2018 9:49 pm

+18

Lyn & Ben

nothing worth having comes easy
A szavak szépen lassan halnak el, sokkal inkább a tetteké lesz a főszerep, amit jelenleg nagyon nem bánok. A holnapra nem akarok most gondolni, de hátha most minden más lesz, mint eddig. Most csak őt akarom, hogy olyan szorosan simulhassak hozzá, mint már annyiszor, de mégis olyan régen már. Olyan szintű hatásokat kelt bennem a puszta közelsége, hogy már-már beleszédülök. Pillangók hada szabadul fel a gyomromban és nem mondom, még egy kicsit izgulok is, ugyanis egy évvel ezelőtt... hát, nem most volt. Vele mégis minden olyan ösztönösen jön, mintha tegnap lett volna. Nem tudok és nem is akarok vele betelni és az ő arcán is jócskán látszik, hogy már nem tud parancsolni az indulatainak. Nincs is annál jobb dolog, mint végignézni, amikor egy férfi melletted veszíti el az önuralmát és tudod, hogy neked köszönhetően érte el ezt a pontot. Az ajkamba harapok és halk nyögés hallatszik a számból ahogy eltűnnek közöttünk az utolsó centik is. Minden porcikám lángra lobban, a hátam ívbe feszül. Ben annyira ismeri a testem minden apró részletét, mint a saját tenyerét. Nagyon is jól tudja, hol kell érintenie vagy csókolnia, netán esetleg hogy kell ahhoz mozognia, hogy hamar a gyönyörhöz juttasson. Most is ezt csinálja, érzem, hogy pillanatokon belül szétárad benne az endorfin, de az utolsó előtti pillanatban sikerül még megállítanom. Nem akarom, hogy vége legyen. Húzni akarom még, na meg egy kicsit őt is az őrületbe kergetni. Gondolkodás nélkül ereszkedem le előtte és veszem az ajkaim közé „pihenésképp”, de gyorsan rájövök, hogy ezzel őt nem fogom egy kicsit sem lenyugtatni, sőt. Mikor érzem az ujjai szorítását a vállamon fel is egyenesedem hozzá, karjaimat pedig a nyaka köré fonom és egy pillanatra elveszek a tekintetében, ami most annyi mindent sugall, hogy egy kezemen megszámolni sem tudnám. Homlokom az övéhez támasztom, és boldogan csókolom vissza, mikor magához von. A szemeim kipattannak, mikor elhal a víz csobogásának hangja, de hamar rájövök, hogy mindez Ben műve volt. A hideg végigfut rajtam, ahogy megszólal.
- Teljes tudatossággal teszem – húzódik az ajkam halvány mosolyra, miközben kilépek én is a zuhanyzóból és utána sietek a hálószoba irányába. Időm sincs felitatni magamról a víz nagyrészét, de nem is érdekel jelen helyzetben ez az apró részlet. Olyan gyorsan kerülök az ágyra, hogy észbe kapni sem tudok, mikor pedig fölém tornyosul a vállába kapaszkodom meg és engedem, hogy újra belém hatoljon. Ben pontosan tudja, hogyan mozgassa a csípőjét és mikor lassítson vagy éppen gyorsítson. A kettőnk ziháló légzésén semmi más nem hallatszik a lakásban, a körmeim végig szántanak a hátán és egy ponton belé is marnak, de csak óvatosan. Nem érzek mást, csak ahogy lüktet bennem és tökéletességgel tölt ki. Alig kapok levegőt, a jobb kezem ujjai az ágy szélében kapaszkodnak meg, hátha ez hozzásegít a levegőhöz jutáshoz. Másik kezem a nyaka mögé kulcsolom és magamhoz húzom egy csók erejéig, ami ezúttal annyira szenvedélyes és érzelemmel teli, hogy határozott pánik söpör végig rajtam, mert most jut el az agyamig, hogy megint átestem a ló túloldalára és talán jobban beleélem a dolgokba magam, mint kellene. Nem tudok mit csinálni, én ennyi év után is annyira szeretem ezt a férfit, hogy más a közelébe sem férkőzött egy pillanatig sem. A fejem hátrabillen, a szemeim lecsukódnak, a testem minden egyes izma megfeszül miközben egyszerre mozgunk. Levegőért kapkodom és meg is reked bennem az utolsó pillanatban, aztán elengedem magam és hangos sikoltással engedek a gyönyörnek. Atya világ. Mélyen szívom be a levegőt, a szemem egyenlőre még nem nyitom ki. Ha lekecmergett rólam, megtöröm a csendet.
- Majd emlékeztess erre az estére, ha máskor véletlenül ellenkezni próbálnék – pihegem, és közelebb bújok hozzá, hogy a mellkasára tehessem a fejem és az ujjaimat a hasán jártathassam. Megint szerelmes vagyok. Jobban mondva, még mindig.  

avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Lyn & Ben ~ nothing worth having comes easy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ