Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar.
Karakter típusa: keresett Teljes név: Cherish Steele Becenevek: Cherry Születési hely, idő: Manhattan, 2011. augusztus 8. Kor: ennyi *ötöt mutat* Lakhely: Manhatttan Szexuális beállítottság: megkérdem majd anyut. Családi állapot: boldog gyerek. Csoport: művészet Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: hamarosan előkészítős Ha dolgozik//Munkabeosztás: - Ha dolgozik// Munkahely: még kicsi vagyok hozzá Hobbi: tánc, vásárlás, divatbemutatósat játszani, rajzolás
Mint minden kislány, én is szeretek a figyelem középpontjában lenni, ami az én helyzetemben nem is olyan nehéz, hiszen én vagyok az egyedüli gyerek. Szerencsémre a környezetemből mindenki szereti a gyerekeket. Ami azonban néha bosszantó, hogy sokszor úgy is kezelnek, mint valami pelenkást. Pedig már igazán nagylány vagyok. Például fel tudok öltözni egyedül - jó igaz, hogy néha összekeverem a ruháim hátát az elejétől -, eltudok számolni 50-ig - onnan már belezavarodok -, sőt még a cipőfüzzömet is be tudom kötni egyedül. Ilyesmit pedig akkor tud csinálni az ember, ha már igazán nagylány. Könnyen barátkozok bárkivel, ami a nagyi szerint nem helyes. Ő azt mondta, hogy sok rossz bácsi és néni van, idegenekkel nem szabad szóba állnom. Ezt nem értem teljesen, de bizonyára igaza van. Ő már majdnem 100 éves - legalábbis azt hiszem -, valószínűleg tudja az ilyesmit. Imádok táncolni, talán ha megnövök - vagyis, ha akkora leszek, mint a mami - akkor én leszek a világ legügyesebb balerinája. Gyakran szoktam segíteni anyunak vagy a dadusnak palacsintát sütni, bár az én feladatom általában csak annyi, hogy megkenem csokival. És ilyenkor általában a ruhám is tiszta csoki lesz, ami mindig olyan vicces. A legeslegjobban pedig vásárolni szeretek. Imádom, amikor valami új, csini ruhát veszünk, olyankor általában legalább egy hétig abba szeretnék járni. Akkor aztán megunom és ismét kell valami új. Néha be szoktam osonni anyu gardrobjába és az Ő ruháit próbálom fel, a magassarkújaiban tipegek, és elképzelem, hogy ha megnövök, pont olyan szép leszek, mint Ő. Utálom a répát és azt a zöld trutyit is, mégis mindenki azt akarja, hogy megegyem, mert nagyon egészséges. Na azt már nem!
A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.
A földön, hason fekve, lábaimat a levegőben lógatva nézem az elkészült rajzomat. Megpróbáltam lerajzolni magamat aynuval, apuval és Stormival, de valahogy nem olyan lett, mint amilyet szerettem volna. Odébb tolom hát a papírt és a ceruzát, majd egy nagy sóhaj kíséretében felállok. Meguntam a rajzolást. Kilépek a szobámból és anyu szobája felé veszem az irányt. Ők most Stormival odakint beszélgetnek, úgysem veszik észre, hogy belopózok. Meg amúgy is... ha a maminak szabad, akkor nekem is. Csendben osonok be a szobába, és kinyítom a gardrob ajtaját. Mindig ámulattal bámulom a sok ruhát, ami odabent van. Persze nekem is nagyon sok szép ruhám van, gyakran megyünk anyuval vásárolni, de az övéi sokkal szebbek. Meg amúgy is, az enyémekből fojton kinövök. Még, hogy kicsi vagyok. Elveszem a legelső ruhát, amit megpillantok, és ami elég alacsonyan van ahhoz, hogy elérjem. Fekete, és nagyon szép. Utána elveszek egy fekete magassarkú cipőt is. Egy kis, rózsaszín ruha van rajtam, amiből hamar kibújok, aztán a földre rakom az anyu ruháját, szépen kiterítve. Egy ideig csak bámulom, aztán letérdelek és óvatosan bele bújok az óriási ruhába, amibe szinte elveszek. Az óriási tükörhöz lépek és úgy nézem meg magam benne. Hmm... már majdnem olyan vagyok, mint az anyukám. Oda csoszogok az íróasztalhoz, hogy elvehessem a forgó széket, amit egy kisebb zajt csapva húzok végig a szoba parkettjén. A tükör elé tolom, majd óvatosan feltérdelek rá. A ruha vége lelóg a földre, de én mit sem törődve vele, elveszek a polcról egy piros rúzst, majd a számat csücsörítve próbálom kifesteni azt. Miután végeztem, össze préselem a szájam prémét, pontosan úgy, ahogyan anyu is szokta. Ezután kinyitok egy dobozt, amiben mindenféle színű por van. Bár fogalmam sincs, hogy mire kell használni, én vonok egyet a vállamon, majd a kis pamacsot belenyomom a rószaszínbe, majd elkezdem törölgetni vele az arcom egyik felét, majd a másikat is. A két copfba kötött hajamról leveszem a hajgumit, a fésűért nyúlok és óvatosan kifésülöm a hajamat. Leszállok a székről, majd ismét belépek a gardrobba, ahol meg is pillantok egy óriási kék kalapot. Huncut vigyorral teszem fel a fejemre, ami belesüpped a szemembe. Felnevetek, majd végül a magassarkúhoz lépek és beledugom a lábaimat. Botladozva tipegek ismét a tükör elé, és vidáman tapsolok egyet, ahogyan végig nézek magamon. Azt hiszem jó munkát végeztem, bár a szám mintha nem így kéne kinézzen a festése után. Megordul a fejemben, hogy ráfestek egy kicsit, de ekkorra már késő. Anyu és Stormi ebben a pillanatban lépnek be a szobába én meg vidám nézek rájuk. - Nézzétek! Most már igazi hercegnő vagyok!
Kedves Cherish! Nagyon cuki, hogy bevállaltad ezt az apróságot, nem olyan könnyű gyerek karakterekkel játszani, így én mindig nagyra becsülöm azokat, akik ezen fába vágják a fejszéjüket. :mici: A jellemleírásodnál is sokat mosolyogtam, mert nagyon kis aranyosra sikeredett, akárcsak a szerepjátékos példád. Minden kislány hercegnő akar lenni, ugye? Hát megsúgom neked, hogy te már biztosan a vagy ezekkel a hatalmas szemekkel. Ha pedig belegondolok, hogy az anyukád is milyen gyönyörű, akkor már tudom is, hogy tökéletes géneket örököltél és biztosan egy mesebeli hercegnő leszel, mire felnősz :: A nagyidnak igaza van abban, hogy ne állj szóba idegenekkel, hiszen nem emlékszel, hogy mi történt Hófehérkével is a mesében, mikor elfogadta az almát? :affraid: Siess, foglald le a pofikádat, aztán menj boldogítani a dadusodat és anyut, de vigyázz, mert nemrég kiderült, hogy neki van egy ikertestvére! :pls:
Kezdőlap
: A nagyidnak igaza van abban, hogy ne állj szóba idegenekkel, hiszen nem emlékszel, hogy mi történt Hófehérkével is a mesében, mikor elfogadta az almát? :affraid: 
