One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dinner for two

Leon & Raina - Something strange EmptyMinnea Mitchell
Today at 2:00 am



Dae Won and Yvie

Leon & Raina - Something strange EmptyChoi Dae Won
Today at 1:27 am



It's a fairytale fucking town, isn't it?

Leon & Raina - Something strange EmptyWilliam A. Murdoch
Yesterday at 10:27 pm



Bellamy & Leslie

Leon & Raina - Something strange EmptyLeslie Hewson
Yesterday at 7:04 pm



Archiválást kérek!

Leon & Raina - Something strange EmptyJaye Shirely
Yesterday at 6:08 pm



Life is just a game

Leon & Raina - Something strange EmptyJaye Shirely
Yesterday at 6:06 pm



Kaylee Hill

Leon & Raina - Something strange EmptyKaylee Hill
Yesterday at 5:05 pm



Charlie & Julie - Találkozás egy régi...

Leon & Raina - Something strange EmptyCharlie Lloyd
Yesterday at 3:26 pm



Játékpartner keresõ

Leon & Raina - Something strange EmptyDesange W. Trevino
Yesterday at 2:50 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 29 23
Diákok 29 30
Törvényszegõk 13 25
Bûnüldözés 10 16
Hivatal 6 6
Üzlet 12 17
Oktatás 6 5
Munkások 12 7
Egészségügy 11 13
Összesen 128 142
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

Bellamy West, Bellerose Barlow, Daisy S. Foster, Grace E. Hoover, Jaye Shirely, Leslie Hewson, Prima Polignac


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Leon & Raina - Something strange

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyPént. Nov. 23, 2018 12:28 am


in my case, really important things,

like fried chicken

- Nagggyon király lesz! – lelkendezett Susan.
- Nem, nem lesz az – dörmögtem csak úgy az orrom alatt, a taxi hátsó ülésébe olvadva, de tulajdonképp már órák óta eldőlt a program. Kisminkeltem magam, felvettem egy szexi ruhát, Susan zsűrizése révén egy kicsit rövidebbet, mint amihez alapvetően hozzászoktam. Ő akar pasit fogni, erre engem menedzsel. Mondván, nekem sem ártana már bepasizni. Ami engem illet... nem tudom. Talán. De kétlem, hogy egy ilyen helyen találnék olyat, aki szóba jöhet. Baromira válogatós vagyok. És az idahói élménytúránk óta egy kicsit össze is vagyok zavarodva. Egyikünk sem hozta szóba, ami történt, hála a magasságosnak, de azért hazudnék, ha azt mondnám, hogy minden teljesen ugyanaz.
- Már hogy ne lenne! Az év bulijának ígérkezik. De ha erről a címről le is csúszna valamiért, a személyes best of listámon azért még fenntartom neki a helyet. Jézusom, Raina, május óta nem táncoltam! Felfogtad, hogy ez mit jelent?
- Hogy az első pasira ráveted magad, én meg szopogathatom a mojitomat a pultnál.
- Szerintem te is találnál gusztább dolgokat, ha…
- Majd meglátjuk – szakítom félbe mielőtt megint túlságosan belemelegedne. Egy kicsit még emésztgetem a tényt, hogy a világ legjobb barátnője vagyok. Nem csak hogy eljövök vele bulizni – az éjszakás műszakomat követő első szabadnapomon, de abba is belementem, hogy erre az ultraratyi helyre rágasson el, csak mert hat hónapig szenvedett egy drogos pasas mellett, mire belátta, hogy a szerelem nem győzi le az impotencia-problémákat. És mégsem szeplőtelen fogantatás útján szeretne gyereket.
- Úristen, nézd azt a Góliátot. Azok a vállak, azok az izmok! Mindjárt letámadom egy körre – vesézgeti a kínálatot még mielőtt az első piánkat kézhez kapnánk, de ahogy odanézek, el is fintorodom.
- Jó ötlet. És ha már ott vagy, légyszi, cipeld is át egy másik terembe. Ha öt percnél tovább belelóg a látóterembe, félő, hogy elhányom magam.
- Félrebeszélsz. Pedig még nem is ittál. – Hát, ez az. Pedig itt aztán rám fér a szesz. Alapvetően nincs bajom a bulizással, sőt, de ez a hely a messze-kerüld-el-listám élbolyában szerepel, az ok pedig egyszerű: szar a zene, túlságosan kommersz a kínálat, és hemzseg a drogosoktól. Személyes véleményem szerint tényleg azoknak találták ki, akik már annyira kétségbeesetten kefélni akarnak, hogy minden más elhanyagolható. Hogy itt nem fogok bepasizni az már most garantált, de hát nem baj, majd iszogatom a mojitokat, és küzdök a hányingerrel. Mire feleszmélek, Susan már nincs is a jobbomon. Ellenben máris kapok két hódolót, szintén a kigyúrtabbik fajtából, és rögtön nyomni is kezdik a sódert.
- Aha... - szólalok meg néha én is érdemben, de ha már a nemből nem értenek, legalább kérik sorban a koktélokat, amit a pultos srác az orrom előtt kotyvaszt, egyedül ezért fogadom el, ha már levakarni a speciális bunkó stílusommal sem tudom őket. Hathatna kicsit gyorsabban...
Ám ahogy a céltalan nézelődésből visszafordulok, kis híján vissza is köpöm a kortyot, mikor Leon arcával találkozok szembe. Ilyen nincs. Hogy kerül ide? Figyelmen kívül hagyva a két gusztamant, arra ocsúdok, hogy már hozzá is beszélek.
- Nahát. Már azt hittem, el se jössz. Bocsi srácok, de befutott a lovagom, örültem a megismerkedésnek, de most már kellene egy kis hely - jelentem ki, az elején még egyenesen Leon szemeibe révedve, ez most egy zsigeri rögtönzés, ha már így felbukkant a semmiből, akkor már ki is használom. Még mindig nem hiszem el, hogy az egész heti night shift után most még itt is összefutunk, de soha jobbkor.
Futólag átpillantok a két jómadárra is, összekapták-e már magukat. Remélem, Leon veszi a lapot, és segít megszabadulni tőlük. Legalább, amíg itt a pultnál álldogál.
De a szövegem talán egy kicsit erős volt, mert az egyikük tetőtől taplig végigméri az újonnan érkezőt.
- Ezzel a nyápic kölyökkel nyomulsz? - állapodik meg a tekintete végül Leon szemei között. - Na, ne már.


Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyHétf. Nov. 26, 2018 4:00 pm


Raina & Leon

Semmi kedvem nem volt eljönni ma este. Még nem pihentem ki az éjszakás műszakokat, olyan vagyok, mint egy zombi. Napközben alszom két órát, felkelek, azt sem tudom, milyen nap van vagy hogy egyáltalán milyen évet írunk?! Szóval miután egész nap hívogattak ezek a barom haverjaim, úgy döntöttem, kikapcsolom a telefonom. Az ellen viszont, hogy megjelentek az ajtóm előtt azon dörömbölve, az ellen már nem sok mindent tudtam tenni.
- Gyerünk már Leon, zuhanyozz le aztán haladjunk, várna a jó bigék! - próbál lelkesíteni Chad a maga módján, de én még mindig csak az ágyat gyűröm.
- Ó baszki, te könnyen beszélsz a te kis nyolc órás bankban ücsörgős munkáddal. Azt én is el tudnám viselni, mellette meg se kottyan két naponta bulizni menni -  ülök fel végül és komótosan becaplatok zuhanyozni.

- Két óránál tovább nem vagyok hajlandó áldozni többet erre az életemből. Most szólok - sóhajtok, mikor a szórakozóhely felé megyünk. Már messziről dübörög a zene, úgyhogy mélyet sóhajtok. Hátha megjön a kedvem a bulizáshoz, sose lehet tudni. Csak előtte szükségem van egy jó erős piára. Míg el nem érünk a bárpultig, a haverjaim fél másodpercenként elámulnak egy-egy csaj mozgáskultúráján, akiket én inkább ribancnak neveznék, mintsem nőnek. Komolyan, ezek egyáltalán nem kihívások. Mi jó van abban, hogy két piát veszel neki és már szét is teszi a lábát? Könnyűek. Túlságosan.
Míg a pultig elérünk, már lemorzsolódik kettő haverom a háromból, így már csak Tommal érünk el a piákig. Jó ég, és ezeknek még pia sem kell ezekhez a könnyűvérű nőkhöz. Hihetetlenek, komolyan mondom.
- Két whiskyt - mutatok a pultosnak, majd arra leszek figyelmes, hogy Tom könyöke körülbelül hatszor találkozik az oldalammal, amire már odafordulok én is.
- Fejezd már be ezt, mi van? - rivallok rá, majd a fejével oldalra kezd el biccentgetni.
- Hát nem látsz a szemedtől? Nézz már ide a mellettem állóra! - akad ki teljesen, mire már én is szemrevételezem a nőt. Hát, valóban jó alakja van meg ilyenek, de az arcát még nem látom egy kis ideig, csak mikor visszafordul a pulthoz. Akkor viszont az éppen a torkomon lecsorgó whisky majdnem meg is akad.
- Uhh baszd meg - mondok ennyit, mire Tom teljesen be is lelkesedik, mert azt hiszi ez a reakcióm arra, hogy mennyire jól néz ki. Persze jól néz ki nagyon is, csak nem számítottam arra, hogy majd pont egy ilyen helyen futok össze Rainával.
- Na ugye, mondtam! Azok a lábak! - lelkendezik mellettem a haverom.
- Szemed leveszed róla most, értetted? - mondom teljesen komolyan. Egyrészt nem hiányzik, hogy összeszűrjék a levet, másrészt meg amúgy sem jönne be Rainának.
Átverekszem magam Tom helyére, mert közben összetalálkozott a tekintetem már Raináéval, pedig már azt fontolgattam, hogy feltűnés nélkül lelépünk innen, mielőtt még észrevenne. A múltkori afférunk után nem szívesen tartózkodnék vele olyan helyzetben, ami nem a munkáról szól. Azóta amúgy is csak azon kattogok, hogy mi a picsáért utasított vissza, a másik pedig az, hogy miért voltam akkora fasz, hogy egyáltalán belementem a játszmába.
- Mit csinálsz te itt? - kérdezem, ugyanis nem úgy néz ki, mint aki ilyen helyekre jár bulizni. Mellesleg egyedül van?! Láthatóan unja a mellette lévők társaságát, amazoknak pedig hallhatóan nem tetszik, hogy megjelentem.
- Lehet, hogy én nyápic vagyok, de legalább nincsenek impotencia problémáim, haver - mondom, ahogy a szemem majd kiveri a hatalmas dagadó izmai, és még egy halvány vigyort is megengedek magamnak. Utálom az ilyen beképzelt faszokat, akik azt hiszik, ők a világ közepe, de valószínű még Raina is kifogna rajtuk egy-egy jól sikerült fogással.
- Na, húzzatok innen, a hölgy amúgy is kurvára unja a hülye dumátokat. - Legalábbis gondolom, valami olyasmit hallottam amikor észrevett.
Az biztos, hogy most már megint nyakig benne vagyok a slamasztikában, de remélem a barátnője csak pisilni ment és visszajön öt perc múlva, aztán én is leléphetek innen. Egyedül nem szívesen hagynám itt ezekkel a barmokkal, de itt maradni sem nagyon akarok, lévén, ez megint egy olyan helyzet, ahol nem vagyunk határok közé szorítva.
- Ugye nem egyedül jöttél? - teszem ezt rögtön szóvá, hogy megnyugtathassam magam.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptySzomb. Dec. 01, 2018 11:50 am


in my case, really important things,

like fried chicken

- Lelki segélyt nyújtok – összegzek tömören és röviden Leon azt firtató kérdésére, mégis mi a búbánatot keresek idebent. Értem én a meglepődést, ami azt illeti, én is meglepődnék saját magamon, ha véletlenül találkoznánk össze egy ilyen helyen. De a szemödökfelvonás részemről is kijár.
- Hát te? – Azért tőle is szokatlan ez a színvonal. Vagy a pasasoknál eljön olykor az a pillanat, amikor teljesen mindegy? Pláne, egy hét éjszakás műszak után, amikor – hacsak nincs párod, aki home office kényeztetést nyújt – no magánélet, és pláne, mikor ha ideje is van csajozni, galád módon visszautasítják. És témánál is vagyok. Szóval ezen most inkább nem filózgatok tovább.
De nincs is rá szükség, a fickóim rögvest át is veszik a szót.
- Nézd már, de kinyílt a csipája a kis köcsögnek! Ki a szarnak képzeli ez magát, Mike?
- Na kussoljál, haver, mert asszonnyá teszlek!
– mordul fel a vállasabbik, és egy lépéssel át is verekszi magát a másik oldalamra, hogy könnyebben foganatosíthassa araszerző szándékait. Úgy tűnik, nem örültek a megjegyzésnek, de sejthető, hogy annyira Leon felbukkanásának sem. Bizonyára olyan vágyálmokat dédelgettek, hogy majd addig fűznek itt az agyzsibbasztó dumájukkal, míg magatehetetlenné zsugorodnak az agysejtjeim, menet közben rásegítenek némi alkohollal, aztán már könnyű préda leszek. Ők pedig igazi férfinak érezhetik magukat. Erről eszembe is ötlik egy ötlet.
- Ugyan már, Leon. Ők itt ketten igazi férfiak. Ne kételkedj benne – azt sem tudom, melyikre pillantsak, mert momentán egyik a jobbomon, másik Leon és köztem kevélykedik. Nem mintha a drága társam ne tudná leütni mindkét izompacsirtát, mielőtt még kettőt pislognának – néha olyan spéci pusztakezes mozdulatokat látok tőle, hogy még én is majdnem eltátom a számat, fogalmam sincs, ezeket hol tanulhatta, a hagyományos tiszti képzésben billió százalék, hogy nincs benne –, de nem akarom, hogy ez az este is munkába torkolljon. Már pedig ha most összeverekednek, és valami sátánfajzat képes, és kihívja a rendőrséget, hipp-hopp kiderül ám, hogy illetékesek vagyunk.
- Inkább csak az a kérdés, hogy melyikőtök a legtökösebb fickó. Tegyünk egy próbát, mit szólnak az urak? – pillantok végig mindhármukon. – Akinek leghamarabb sikerül elvinnie valakit egy körre, az nyeri a címet. Na? Kihívás elfogadva? Én leszek a zsűri – mondom mézesmázosan, majd csábosan mosolygok feléjük, mintha csak azt várnám, hogy előbb nyűgözzenek le, aztán én leszek a cseresznye a koktélospoharuk tetején.
- Bugyit kérek – jelentem ki kerek-perec, nem adva lejjebb a tétet. Így legalább ha belemennek, lelépnek, ha nem mennek bele, akkor meg azért. Remélem, Leon is veszi a lapot, és nem fog összeverekedni velük, ha nem muszáj.
- Elméletileg nem. Gyakorlatilag akár úgy is mondhatjuk. Ott látod Susant – bökök a fejemmel egy kicsit jobbra, ahol a drága barátném ezerrel szexi táncol egyszerre két pasassal is. Atyaég. Sosem akarok szakítani. – De ne aggódj, nem kell pesztrálni. Lazíts csak – villantok felé egy mosolyt, és újra a kezembe veszem a koktélomat, amiről a műsor miatt szinte meg is feledkeztem.
- Gondolom, nem azért jöttél, hogy csak a szemeid legeltesd – és ezt kifelé úgy mondom, mintha cinkosan biztatnám, hogy gyerünk csak, lássuk a medvét. Most még azt is végigmozizhatom, ahogy felszed valakit. Nem is tudom még, mit kezdjek ezzel a gondolattal. Szórakoztató lenne? Vagy inkább furcsa? Valamiért megint az egy héttel ezelőtt történtek ugranak elém, és az jut eszembe, hogy jobb is, hogy nem történt semmi. Akkor talán most még féltékeny is lennék, mármint akkor sem akarnék, és nem is lenne jogos, meg semmi ilyesmi, de egy picit talán akkor is belém fészkelne az érzés. Vagy teljesen hülyeségeket beszélek?
Ebbe kár volt belebonyolódni.
- Csak azt ne mondd, hogy ez a törzshelyed, mert akkor egy életre kiábrándulok belőled – játszom egy kicsit a szavakkal, majd elvigyorodok, és ahogy ránézek, a szemeiben tényleg ott egy kis játékos fény, a szokásos csipkelődés mellett.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptySzer. Dec. 05, 2018 2:47 am


Raina& Leon

- Őszinte részvétem – nyilvánítom ki a véleményem a lelkisegélyes megjegyzésére, és kíváncsian futtatom végig a tekintetem a mellette állókon. – Nekik? – bökök a fejemmel a két melák felé és még egy jó széles mosolyt is megejtek. Csak mert mást nem igazán látok itt, akinek lelkisegélyt nyújthatna éppen. Mikor visszakérdez, oldalra sandítok rá egy félmosollyal.
- Azt még én sem tudom – vonok vállat. Foglalma sincs, miért pont ebbe a kuplerájba kellett jönnünk. Ha már rászántam magam, hogy lejövök, mehettünk volna valami normálisabb helyre is, nem egy ilyen leprába a sok drogos közé, meg ahol ilyen felfuvalkodott alakok vannak, akik éppen Rainát boldogítják. Vissza is szólok a nagypofájúnak, de persze nagyon ki akar kezdeni engem, mert megkerüli Rainát és közelebb férkőzik hozzám. Istenem. Kurvára nincs kedvem verekedni, ne kelljen már, így se volt kedvem az egészhez, nemhogy még verekednem is kell. Erről nem volt szó.
- Haver. Szerintem hagyjuk egymást békén. Nézd, arra van az ajtó, nézd meg, kint vagyok-e – poénkodok vele kicsit, mert körülbelül ilyen agyiszinten lehet mind a kettő.
- Én nem húznék vele ujjat amúgy sem, mert zsaru. Csak szólok. Tudod, mint haver a havernak – szól közbe Tom, én pedig égnek emelem a tekintetem. Még csak az hiányzik, hogy aztán őt verjék meg itt nekem. A barátnőjének majd kitalálhat valami újabb fasz szitut, hogy mégis honnan szedett össze két monoklit.
- Ja baszki, csak éppen nem vagyok szolgálatban – mormogom oda a mellettem álló haveromnak.
- Igen, látom – reagálok Raina megjegyzésére, amiben persze merő irónia van, de elképzelhető, hogy ezt ők észre sem veszik a kis agyukkal. Aztán újabb ötlete támad a drágának és mikor felveti, nem tudom eldönteni, hogy most azt várja, hogy én is bugyit menjek vadászni vagy mégis mi a jó ég terve van ezzel. Bár ez a két agytröszt valószínűleg elég nagy bizonyítási vággyal küzd, szóval nem rossz a taktika.
- Hát jól van, ez túl könnyű feladat – jegyzi meg az egyik, majd átnéz Raina előtt, hogy kommunikálni tudjon a barátjával. – Tíz perc és itt is vagyunk – mondja a másik, aztán elindulnak a tömegbe.
- Hát az elképzelhető, amilyen nők itt vannak – mondom, majd Tom is elindul. – Most ez hova megy? Bugyit szerezni? – röhögök fel, aztán közelebb lépek Rainához egy kicsit. Fasza. Megint ketten maradtunk. Hurrá, hurrá, hurrá! Azért az egy kicsit megnyugtat, hogy nem egyedül jött. Ez azt jelenti, hogy mindjárt visszajön a barátnője és elmennek táncolni vagy fene se tudja. Mikor oldalra bök a fejével azonban, követem a tekintetemmel és összeráncolt szemöldökkel mérem végig a nőt.
- Hűha – mondok először ennyit, de ezzel nem a külsejére célzok, hanem arra, hogy nem kispályás. – Nem akarlak elkeseríteni, de azt hiszem, már más lelkisegély szolgálatot talált helyetted – pillantok rá vissza, aztán belekortyolok a whiskymbe.
A felhívására pedig meg is fordulok és végig nézek a táncoló tömegen. Vagyis inkább a nőkön, de magamban elkönyvelem, hogy ma innen csajt biztos nem szedek össze, mert a felhozatal igen gyér. Agyban.
- Most arra bíztatsz, hogy húzzak el csajozni? – nézek rá kérdőn de aztán újra visszafordulok kifelé, a pulthoz támaszkodva. Én elismerem, hogy már néha látszhat rajtam, hogy jó lenne, ha befutna valami normális kapcsolat, na de az is biztos, hogy nem itt fogom megtalálni azt a nőt, aki erre alkalmas lenne.
Kiábrándul belőlem? A múltkori afférunk után már komolyan mondom, azt hiszem, mindent félre tudok érteni.
- Dehogy is – mondok végül ennyit, és figyelmen kívül hagyom a többi részét a mondatnak, na meg a gondolataimat is igyekszem kicsit más irányba terelgetni.
Közben megakad a tekintetem az előbbi két agytrösztünkön, akik két csajt fűznek éppen, de folyamatosan ide-ide pillantgatnak, amit nem igazén tudok mire vélni.
Közben hirtelen megjelenik Tom Raina előtt egy bugyival a kezében azt lengetve.
- Nyertem. Mi a jutalmam? – kérdezi boldog mosollyal az arcán, mint aki épp most nyerte meg a lottó ötöst.
- Jó, ég Tom – nyögöm ki és a tenyerembe temetem az arcom, úgy röhögöm el magam. Nagyon szép. Szerencsétlen csaja meg otthon ücsörög. – Nincs jutalom, húzzál szerezz még tízet – morgom oda aztán jelentőségteljes pillantást küldök felé, hiszen épp pár perccel ezelőtt mondtam neki, hogy ne próbálkozzon Rainánál, erre tessék.
- Barátnője van, csak mondom. – Mielőtt még nagyon egymásra találnának. Nem akarnám azt végignézni, azt hiszem. Lehet, hogy ki is ütném a végére a haveromat. Visszafordulok a pult felé, és kikérek még egy whiskyt.
- Kérsz valamit? – érdeklődöm a mellettem ücsörgőtől. Úgy tűnik, itt maradtunk egymásnak estére. Itt nem hagyom, az tuti. Tíz perc alatt hárman környékezték meg, szóval nem venném a lelkemre, ha bármi baja lenne a buli végére.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyHétf. Dec. 10, 2018 10:10 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

- Kösz. Rájuk is férne, az tuti – húzom el a szám, és inkább belekortyolok a piámba. Ahogy oldalra mosolyog, valahogy rám is átragad az a sanda félmosolya. Szóval nem tudja, mért van itt? Akár érthetném is, de nem értem. Már megint titokzatos.
Kicsit sem tetszik az ötlet, hogy összeverekedjenek itt az orrom előtt, így kitalálok valami hülye játékot, amivel legalább egy időre lekopnak rólunk, de igazából abban reménykedek, hogy így találnak maguknak valami könnyebb és reálisabb prédát. A Leon melletti srác megjegyzése viszont nem suhan el csak úgy észrevétlen a fülem mellett, tudja, hogy rendőr, akkor bizonyára együtt jöttek. Mikor a két aranymadarunkkal együtt ő is elkolbászol a pulttól, Leonnal együtt én is utánuk nézek.
- Nem tudom, de határozottan neki szurkolok – somolygok, hiszen csak viccelek. De azért tény, hogy hármuk közül abszolút ő lenne a nyerő. – Helyes srác. Honnan ismered? – érdeklődöm, de csak úgy félvállról, miközben a szívószálammal játszom. Unatkozom. De nagyon.
- Ne aggódj, nem fogok mélydepresszióba süllyedni. – Már, hogy Susant valószínűleg nem látjuk már ma este, szinte biztos, hogy az egyik pasas lakásán fog kikötni, és nem is annyira óhajtom megakadályozni benne. Már csak azt nem tudom, én mit csinálok az este hátralevő részében. Nem is bánom, hogy összeakadtunk Leonnal, csak hát ott van az a múltkori incidens, amiről nem beszéltünk, és valószínűleg soha nem is fogunk, összességében az is meglep, hogy képes ilyen normálisan viselkedni velem. Akkor éjjel azt hittem, hogy egóra veszi majd a történteket. És puffogni fog, meg távolságtartó lesz, de szerencsére nem így lett. Lehet, csak én gondoltam túl, ő pedig pasihoz méltóan egy vállvonással elintézte az egészet. Hál istennek.
- Nem kifejezetten – vonok vállat, nem, tényleg nem biztatásnak szántam. – Csak úgy megemlítettem, hogy ez a lehetőség is fennáll. Úgyse láttalak még csajozni – mosolyodom el, és inkább abbahagyom, mielőtt belesodornám magam valami hülyeségbe. Rákönyökölök a pultra, és megtámasztom a fejem, úgy bámulom én is a hullámzó tömeget. Egy kicsit mintha máris kezdene megütni a pia, pedig még alig ittam valamit. Nevezetesen ez az első koktél, amit szürcsölgetek. Azt hiszem. Ennyire kiütött volna az éjszakai műszak? Ez elég nagy szívás.
- Milyen mázlisták a pasik, hogy rájuk nem tapadnak százával a levakarhatatlan IQ-töltelékek, akik ráadásul meg vannak róla győződve, hogy ez mennyire machos – osztom meg vele is ezt az észrevételt, miután én is megtalálom a cimboráinkat, de aztán megjelenik előttem a haverja a mutatóujja hegyén lóbált bugyival, én pedig lendületből elröhögöm magam. Kicsit meg is billenek közben, és mivel épp a tánctér felőli oldalán ülök a bárszéknek, a pult teljesen a hátam mögött van, meg sem tudok kapaszkodni benne. Egyenesen Leon felé hanyatlok, de közben kicsit sem pánikolok, próbálok valamilyen stabil támasztékot találni benne, majd lököm tovább a sódert, mintha mi se történt volna.
- Na, ne! Íme a győztes! – És már majdnem válaszolok a nyereményét firtató kérdésre, mikor Leon beelőz, és lelombozza szegényt. -  De gonosz vagy. Pedig olyan édes – mondom ki kicsit sem zavartatva magam.
- Ne feledd, tíz után, tízszer akkora jutalom jár! – kiáltom még utána, mikor ismét otthagy minket. A barátnője van szöveget meg sem hallom. – Kérek bizony – csapok le azonnal Leon kérdésére. – Megőrülök, ha még egy percig ezen a kényelmetlen széken kell ücsörögnöm. Gyere be velem táncolni. Most! – Azzal kézen ragadom, és talpra is szökkenek, hogy megkíséreljem bevonszolni magam után a tömegbe.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyVas. Dec. 23, 2018 1:48 am


Raina& Leon

Még mindig értetlenül állok a dolgok előtt, hogy mégis miért ebbe a szar lebujba kellett jönni. És miért kellett összefutnom pont itt, pont Rainával? A haverok persze rögtön le is kopnak és elmennek nőzni, ami végtére nekem sem lenne ellenemre, csakhogy nagyon nem itt. Már az elején ez a két krapek itt Raina mellett meggyőz arról hogy egy szar helyen vagyunk, de ha ezt akarták, legyen. De csak pár órát. Viszont ehhez ital kell.
Persze Tom is hamar lelép mellőlem, Raina megjegyzése pedig nem igazán tetszik.
- Helyes srác, akinek nője van. Ugye nem akarsz belekeveredni egy háromszögbe? – érdeklődöm óvatosan oldalra sandítva. – Már vagy tizenöt éve ismerem. Még az egyik első közös bulinkon futottunk össze. Azóta boldogít. – Mert egyébként tényleg kurva hülye tud lenni. Egy logikus döntése sincs, én már vagy hatszázszor a falba vertem miatta a fejem. Most is nőzni akar, miközben Kylie meg otthon ül, pedig esküszöm, nem rossz nő. Külsőre sem és jó fej is, szóval nem tudom, miért akarja ezt is elszúrni ez a barom.
- Azért azt reméltem – mosolyodom el kicsit, ahogy aztán szemrevételezem a barátnőjét, aki persze már talált más elfoglaltságot.  Persze jól teszi, de azért örvendek, hogy nem kell ugyanezt végignéznem mondjuk Raina esetében. Baszki, annyira idegesít az a múltkori eset, hogy folyamatosan ezen eszem magam. Még szerencse, hogy baromi jól tudom azt mutatni kifelé, hogy ez most tényleg nem érdekel és nem sértette meg egy kicsit sem az önérzetem. Pedig de. Nagyon is. Fogalmam sincs, miért utasított vissza.
- Amúgy nem csodálom, hogy a barátnőd ilyen gyorsan talált társaságot – jegyzem meg valamiért, pedig nagyon nem az esetem ez a Susan. Csak akár az is lehetne. És ha már az imént ő is ilyesfajta megjegyzéseket tett a haveromra, hát én mért ne tennék az ő barátnőjére? És vajon mi a francért csinálom én ezt?
A következő megjegyzésére azonban összeráncolom a homlokom.
- Mi? Hát, nem is fogsz, megnyugtatlak – kortyolok a whiskymbe újból, és aztán elpillantok a tömegre. Tulajdonképp láthatott. Nem feltétlen csajozni, mert konkrétan nem én voltam ráállva ott a faházban, hanem ő flörtölt velem folyton, én pedig csak képtelen voltam ellenállni a kísértésnek. A sok napközbeni, meg talán az előtte levő kisebb „beszólások”, amik mögött biztos volt némi komolyság, az vezetett oda, hogy rávetettem magam. De ő sem ellenkezett.
- Te csak azt hiszed. Nőkből még több IQ-töltelék van, elhiheted. Főleg a plasztikok. Na, azok aztán baromi okosak tudnak lenni. Már az első két szavuktól menekülnék legszívesebben – magyarázom, miközben aztán kiszúrom Tomot, ahogy felénk halad egy bugyit lóbálva a mutatóujján. Jó ég. Hát én letagadom. A látvány viszont olyan vicces, hogy én is elröhögöm magam, aztán már csak azt veszem észre, hogy Raina felém billen és ha nem kapaszkodik belém, akkor valószínűleg le is borul a bárszékről szépen. Vajon mennyit ihatott eddig? Amióta itt vagyok ezt az egyet issza, és még csak félre sem beszél, úgyhogy betudom annak, hogy elvesztette az egyensúlyát.
- Az, édes… – emelem égnek a szemem. Hát ezt nem hiszem el, komolyan. Ki is kérek még egy italt, még mielőtt ide is hányok. Kérek egy ugyanolyat Rainának is, magamnak pedig egy whiskyt, de még mielőtt a pultos teljesítené a rendelést, Raina megragad és táncolni vinne, nekem pedig erre az ötletre rögtön elkerekedik a szemem.
- Nem-nem. Ezt felejtsd el, de most rögtön – mondom neki, miközben próbálom visszatartani és rángatni a pult felé. – A tánc és én még csak köszönő viszonyban sem vagyunk egymással, és ezt jól vésd az eszedbe – mondom, miközben sikeresen visszahúztam a pultig és a derekánál fogva egy laza mozdulattal visszarakom a bárszékre. A tenyerem közben pedig észrevétlenül siklik végig a derekától a combjára, de aztán olyan gyorsan el is veszem onnan, mint ahogy ez megtörtént. Nem, nem, nem és nem! Nem fog még egyszer megtörténni az, ami a múltkor. Ez csak egy véletlen mozdulat volt, semmi más. – Nem ittam még ahhoz eleget, hogy táncra perdüljek. Úgy nézek én ki, mint aki egykönnyen eltáncikál? Nem mellesleg egy ilyen helyen? – Ami azt illeti, két kezemen meg tudom számolni, hogy összesen egész életemben hányszor táncoltam. Már amire emlékszem. Mert persze olyan biztos volt, hogy a kelleténél többet ittam és nem emlékszem rá. Mea culpa.
- Inkább idd meg ezt a koktélt – tolom elé, amit a báros már idő közben elkészített. -  Addig én is megiszom ezt, és akkor majd újratárgyaljuk a kérdést – jelentem ki, de azt hiszem, nem igazán gondoltam át a dolgot. Dehogy tárgyaljuk újra! Nem fogok táncolni. Végképp nem vele! Talán jobb lenne, ha most le is lépnék, hogy megelőzzek bármiféle hülyeséget. Rá is pillantok az órámra. Baszki, még csak fél órája jöttem. Itt hagyni sem akarom ennyi keselyű között.
- És, meddig szándékozol maradni? – érdeklődöm félvállról. Remélem, nem sokáig. Megvárom, míg elmegy, aztán én is szépen lassan elszivárgok.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyCsüt. Dec. 27, 2018 8:59 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

- Dehogy akarok. Háromszögbe nem - pontosítok, és küldök még egy pillantást a távolodó Tom után. - De attól még helyes - vigyorodok el, valamiért úgy sejtem, Leont bosszantja egy kicsit ez a megjegyzés, úgyhogy nem hagyhatom ki, hogy még egyszer nyomatékosítsam.
- Kivel közös? - kérdezek rá, mert ez a rész most így hirtelen nem világos. Ha tizenöt éve volt, aligha zsarus buliról beszél. Ugye? Hány éves is ez a fickó? Még ezt se tudom, de ma este feltétlen ki kell deríteni, ha már a sors úgy hozta, hogy összetalálkozzunk ebben az ótvar partiban.
- Nem? Miért? - kérdezek reflexből, mikor Susanre tesz megjegyzést, és ekkor tűnik fel, hogy még mindig a már-már bizarrba hajló édeshármasukat nézi.
- Sokkol vagy tetszik? - kíváncsiskodom. Nem vagyok prűd, de nekem személy szerint ez már kicsit sok.
A válaszán elmosolyodom, majd a számba kormányozom a szívószálamat, hogy jó nagyot kortyoljak a koktélból, kis híján ki is ürül a pohár, bár még messze nem érzek semmit, pedig szeretem, ha egy icipitit már érzem az italt. Főleg most jönne jól, nem számítottam Leonra, és a látszattal ellentétben azért ha nem is minden fél percben, de azért minden másodikban eszembe jut, hogy mi is történt abban a faházban. Eszembe jut a csókja, ahogy fölém magasodott, és... jobb lenne, ha valami máson járatnám az agyam. Pláne, hogy így lekoptattam. Tulajdonképp nem is értem, miért nem haragszik. Vagy miért nem kérdezett semmit akkor. Furcsa. De ha nem érdekelte, talán tényleg jobb, hogy nem történt meg.
Hadakozom vele, és egyelőre nagyon is jól állok, de az az igazság, hogy tudnék vonzódni hozzá. Vagy talán már vonzódom is, csak jól titkolom még önmagam előtt is. Franc tudja. Az viszont biztos, hogy ha akkor lefeküdtünk volna, most sokkal nehezebb lenne.
- Talán nem csajozni jöttél? - A kérdést azért nem spórolom le. Biztos vagyok benne, hogy de, akkor pedig sajnálom, de téved, nagyon úgy fest, hogy végig fogom mozizni.
A megjegyzésén elvigyorodom, vagyis erre készülök, de valamiért olyan jó kedvet csinál vele, hogy el is nevetem magam. És még csak ez után jön Tommy fiú, a szexi bugyijával.

Miután sikeresen megkapaszkodom Leonban, elfog a vágy, hogy le is szálljak erről a magasülőről, és most azonnal bemasírozzunk táncolni... Miért ne? Nem gondoltam, hogy nekem is megjön a kedvem a bulihoz, de csak úgy csobog a vér az ereimben. Valaminek történnie kell.
Leon viszont tiltakozik, és a derekamnál megemelve vissza is ültet a bárszékre. Először durcás képet vágok, majd a mozdulat közben belekapaszkodok a nyakába, hogy ne zakózzak orra, a válaszomat pedig egyenesen a fülébe célzom, nehogy elvesszen itt a nagy hangzavarban.
- Akkor ez egy jó alkalom, Biztos úr. Hogy olyasmit is kipróbáljon, amit eddig még soha - búgom egy kicsit talán szándékosan csábító célzattal, na de mit csinálok már megint? Nem tudom, mi történt az utóbbi öt percben, de mintha megfordult volna velem a világ. Az is megfordul a fejemben, hogy talán az italomba tehettek valamit, de hát ezt az egy koktélt iszom már mióta, és Leon is itt volt, nem volt alkalmuk rá. A fejtegetést viszont abba is hagyom, mikor a keze a derekamról a combomra vándorol. A melegség úgy önt el belülről, mintha már kétszáz éve nem lettem volna férfival. Húha.
Ráharapok az alsó ajkamra, és a frissen elém rakott pohárért nyúlok.
- Ha a társaság megvan, a hely már nem számít – vonok vállat, majd a pincér srác felé fordulok, aki épp most teszi le a neki szánt italt.  Az ujjaim finoman rácsúsztatom a csuklójára. – Bocs, de az úr közben úgy döntött, valami erősebbre vágyna. Nincs valami spéci recepted, ami elűzi a tánc előtti lámpalázat? – görbül cinkos mosolyra az ajkam két széle. Bizonyára nem először találkozik ezzel a jelenséggel, hogy egy pasasnak némi bátorításra van szüksége. De arra is kíváncsi vagyok, hogy Leon és az a bizonyos önérzete, vajon hogy reagál erre. Vissza is pillantok rá.
- Dehogynem. Fél pillanat – felel is rögvest, azzal ha Leon nem tiltakozik - vagy nem tiltakozik időben -, pikk-pakk felturbózza az italt, úgy mozog a keze, hogy nem is tudom követni. Ez igen. A számhoz emelem a saját koktélomat, és jó néhány kortyot leiszok belőle, végül úgy döntök, nem hagyok neki túl sok időt a mérlegelésre, a pillantásom újra a tánctérre siklik.
- De az is lehet, hogy ha te nem jössz, inkább megkeresem Tommyt, mit gondolsz, hány bugyinál jár már? – mosolyodom el egyenesen a szemébe nézve, leteszem a koktélt, majd újra lecsusszanok a székről, és ezúttal egyedül vágok neki a táncoló tömegnek.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptySzer. Jan. 02, 2019 10:46 pm


Raina& Leon

- Na látod. Márpedig hidd el nekem, ha véletlenül összegabalyodtok, Cindy ezer százalék, hogy megtudja, és holnapra hajad sem marad – mondom neki, ahogy belekortyolok a poharamba. – Csak jelzem – vonok vállat, ahogy megjelenik egy halvány mosoly a szám szélén, mert már meg is jelenik a lelki szemeim előtt Tom nője. Ember legyen a talpán, aki egyszer összetűzésbe akar vele keveredni. Tom helyében fülem-farkam behúznám, azt hiszem.
Az „attól még helyes” megjegyzésre már nem is reagálok, inkább hallani sem igen akarom.
- Hát Tommal – vágom rá, hiszen nem igazán értem, most mi nem volt világos. – Tizenöt éve, amikor először elmentem az egyik haverom házibulijába – magyarázom tovább, hátha még mindig nem érti, bár most sem értem, mit nem értett rajta. Uh, azt hiszem, lassabban kell fogyasztanom a whiskyből, mielőtt túl filozofikus állapotba kerülök.
- Mármint mi? A szendvics nem tetszik, ha arra érted. – Jól elbeszélgetünk itt egymás mellett végül is. – A csaj nem rossz – jegyzem meg kicsit halkabban, ahogy még mindig azokat nézem, ahogy táncolnak, de aztán inkább elfordulok, mielőtt még felfordulna a gyomrom. A könnyűvérű nőket sosem szerettem.
A csajozással kapcsolatos megjegyzését nem igazán tudom hová tenni, de valami azt súgja, hogy provokálni próbál.
- Én? – kérdezek vissza, mint akit teljesen hidegen hagy a csajozás, pedig nem így van, csak... csak nem itt. – Nem, engem hoztak – jelentem ki határozottan, hiszen tényleg így volt. – Nem volt kedvem jönni abszolút, csak nem volt jobb dolgom, mondjuk úgy – magyarázkodom, de nem is értem minek. Ülünk itt egymás mellett és azt bizonygatjuk, hogy melyikünk miért nem akar itt lenni, hát nem mindegy, könyörgöm?! Azt hiszem eljutottunk arra a pontra, hogy ilyen hülyeségekről beszélgetünk, pedig szerintem az ő agyában sem ez jár. Csak jó lenne tudni, hogy mi, és rákérdezni, hogy miért csinálta múltkor azt, amit csinált, de nem akarok felbolygatni az egészet. Úgy tűnik, szemet tudunk hunyni felette, vagy...?!

És aztán jön ezzel a hülye ötletével. Én meg a tánc. Mi, meg a tánc. Jó ég! Kezd minél nagyobb kérdőjel lenni ez a nő számomra, és ez nagyon nem jó jel.
Nem és nem. És ezt hamar tudatosítom is benne és visszateszem egy laza mozdulattal a székre, de a „támadására” abszolút nem számítok. Megint azt csinálja.
- Az új dolgok lehet, hogy csábítók Raina, de az ismeretlenbe fejest ugrani hosszútávon nagyon nem célravezető – reagálok rá, mikor elhajolt a fülemtől, a kezem pedig pillanatok alatt el is kapom a combjáról, mielőtt még hatással lenne rám a kelleténél jobban. Picsába már.
- Még szerencse, hogy összefutottunk – mormogom egy halvány mosollyal az arcomon. – Persze ez még nem elég ahhoz, hogy táncikálni kezdjek – erősítem meg az előbbi kijelentésemben, de aztán ahogy a pultosnak szól, rájövök, hogy az imént nem kellett volna olyat mondanom, amire rá tud kapni. Márpedig Raina van olyan furfangos persze, hogy meg is ragadja az alkalmat. Nagyjából bírom a piát, de azt hiszem, ha ezt megiszom, elég is lesz egész estére. Csak felröhögve megcsóválom a fejem, majd oldalra fordulok Raina felé, ahol aztán összetalálkozik vele a pillantásom.
- Hihetetlen egy nő vagy – mondom halkan, hogy talán a zenétől nem is veszi ki, amit mondok, maximum a szám mozgásából asszociálhat bármire is. Nem is nézek inkább a pultosra, mit kever. Elfogadom a kihívást, kétlem, hogy ettől majd táncos kedvembe jönnék, de ha mégis, hát legyen. Kiharcolta akkor magának, csak maradjak a gatyámban.
Arra azonban nem igazán számítok, hogy belekortyol a koktéljába, és már megint menne a saját útjára. Magamhoz veszem a kevert koktélt, és megkóstolom, de éppen, amint nyelném le, akkor mondja ki azt a bizonyos mondatot, amitől majdnem félrenyelek.
- Huh, baszki, ez erős lett – nyögöm ki magyarázatul, ahogy ránézek, de már lassan itt sincs, csak távolodik a tömegben. A pultnak dőlve kortyolok egy újabbat a koktélba, ami hát valóban erős lett, csak éppen most ez nem annyira érdekel. Az sokkal inkább, hogy Raina egyedül megy be a sok hülye közé. Márpedig itt maradok és kész. Nem megyek sehová, majd visszajön egy-két zeneszám után. Ühm.
Na jó. Három perc után megadom magam és még egyet kortyolva a piából teszem le és indulok be arra, amerre az imént Raina, és ha megtalálom, már legalább három pasi szaglászik körülötte, én pedig megállok mellette, mint egy darab fa. Megcsóválom a fejem, hogy nem, nem fogok táncolni, csak éppen egyedül egy ilyen törékenynek tűnő nőnek nem szabad kószálni, szóval jobb, ha megállok itt. Nem, Leon. Nem nézel ki szarul itt a tomboló tömeg közepén, ahogy mindenki táncol, és te vagy az egyedüli, aki itt áll.
- Nem akarsz inkább cigizni? – kiabálom, hátha eljut hozzá a kérdés, mert kicsit kellemetlen itt így, így már csak azt veszem észre, hogy minimálisan mozgok jobbra-balra, hogy ne legyen feltűnő, hogy én csak itt ácsorgok. A baj csak az, hogy nem igazán tudom nézni Rainát, na nem mintha nem lenne szexi, pontosan az a baj, hogy nagyon is az, csak nézd meg, az a fasz is hogy néz rá, mint aki mindjárt felfalja. Édes jó faszom.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyPént. Jan. 11, 2019 7:41 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

Szóval csak jelzi. Micsoda hárpia lehet ez a nő, ha még Leon is így tart tőle, szegény Tommy valóságos terror alatt élhet. Már, ha nem csak azért mondja mindezt, mert nem szeretné, hogy az egyik legjobb barátjával kavarjak. Pontosabban ő kavarjon velem.
- Elárulnád neki? – faggatom hanyagul. Sejtem, hogy nem a legjobb helyen kapirgálok, de most már kicsusszant a kérdés. Vicces, hogy lényegében arról érdeklődöm, falazna-e a nekem és a haverjának, ha az est folyamán véletlenül összegabalyodnánk, ami világos, hogy nem fog megtörténni, de azért érdekel, mit reagál. Pláne a múltkori kis kalandunk után. Vajon mi járhat a fejében? Egyedül sosem fogom megfejteni, de megkérdezni se, az ezermillió százalék.
Egyelőre nem vagyunk annyira egy hullámhosszon, ha máson nem, a béna kérdéseinken abszolút látszik. Vagy még mindig a váratlan felbukkanása okozza a dekoncentráltságomat? Nem tudom, de nehezemre esik odafigyelni a szavaira. Talán egy picit az italnak is köszönhető, de sokkal inkább hatnak rám a zajok, a zene mintha folyékony adrenalin lenne, a bőröm alá kúszik, lüktet, búg és bizsereg az ereimben. A fények, és az érintések, azt hiszem, ennek a fáradtsághoz is köze van, elvégre ma nem is aludtam semmit.
Szóval bejön neki Susan? Ez bezzeg egyből eljut a tudatomig. Gondolhattam volna, hogy ez a típus a zsánere, elvégre ő is kiköpött hódító alkat. A nők igenis buknak a zsarukra. Tévhit, hogy csak a rosszfiúk a nyerők.
- Mi az, titokban Coelhot olvasol? – vigyorodom el, még a füléhez hajolva, ami során egy nagy adag levegőt lehelek a nyakába. Az illata mélyre kúszik az orromba, én pedig mélyre is szívom, letüdőzöm, és hagyom magam elbódítani, mintha egy kellemes jointtal dőlnék hátra a kanapén. Mintha minden és mindenki azon lenne, hogy a valóságot egyre messzebbre taszigálja tőlem. Ezt pedig olyan viccesnek találom, hogy el is nevetem magam. Min is? Tejesen mindegy.
Leveszi a tenyerét a combomról, pedig már-már azt hittem, készül valamire.
- Szerencse bizony. – Éppen azt bizonygatja, hogy ő aztán biztos, hogy nem fog táncolni ma este, de nem figyelek rá. Ó, dehogynem fogsz, Leonel Freeman. Erre már most mérget vehetsz. Szólok is a pultosnak, hogy turbózza fel a bátorságát. Milyen ironikus. A haláltól nem fél, de egy kis tánctól már kiszaladna a világból.
- Ezt bóknak veszem, szépfiú – cicázom vele mosolyogva, miközben végignézem, ahogy belekóstol az italba. Amilyen arcot vág, jó is lesz, úgy látom. Elégedetten pattanok fel újra a helyemről, hogy belevessen magam a hullámzó tömegbe. Ahogy az emberek közé gázolok, már azt is érzem, hogy nem gyengén megütött az ital, pedig alig ittam valamit, nem értem. De nem is annyira érdekel. Elvégre bulizni jöttem, nem igaz? Alig tíz másodperce jöttem be, máris rám tapad egy fickó, hátulról simul hozzám, először óvatosabban, de érzékelve, hogy nem lököm el egyértelműen, csak megpróbálok egy kicsit arrébb lépni tőle, rekordsebességgel konkrétabbra vált. Mikor a kezei kétoldalt a csípőmre csúsznak, teszek egy próbálkozást, hogy lehámozzam magamról, de a mozdulat nem igazán sikerül, így inkább szembe fordulok vele, hogy egyáltalán lássam az arcát. Leon jött utánam? Vagy ki ez? Nem tűnik ismerősnek. A tenyerem a mellkasára teszem, hogy jelezzem, jobban örülnék, ha megmaradna ilyen távolságban, de ekkor újra magához húz, és ahogy a mellizmait egy tünékeny pillanatra a testemhez préseli, el kell ismernem, akármennyire el akarom lökni magamtól, valahol mégis hatással van rám. Pár másodperc mintha kiesne, aztán arra eszmélek, hogy valaki gátlástalanul letapogat. Nem is tudom, hogy ő volt-e. A testem automatikusan mozdul a zene ütemére, de a gondolataim mintha fényévekre le lennének maradva mögötte. Egész biztos, hogy nem Leon az?
Mikor megfordulok, őt látom magam előtt, aminek hirtelen annyira megörülök, hogy szélesen elvigyorodom, a felsőjébe markolok, és úgy húzom közelebb.
- Azt hiszem, szükségem lenne egy testőrre, Mr – pillantok fel rá, a szemeim csillognak. Egy kicsit szédülök, szóval muszáj táncolnom. Máshogy nem leszek jobban. – Nem kell cigi. Táncolni akarok – lehelem a dübörgő zenével dacolva, majd miután elengedem a pólóját, a tenyerem lágyan végigfut a mellkasán, és a zene ütemére, mozogni kezdek vele.
- Majd én megtanítalak. – Azzal a kezei után nyúlok, és lazán a derekam köré fonom őket. – Így. Ez most már maximális védelem – kuncogok, és egy kicsit neki is dőlök, bár ez egyértelműen hiba. Az illata újra megrészegít. Nem is tudom, mi van velem.


Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyPént. Jan. 11, 2019 10:44 pm


Raina& Leon

Nem. Nem fogom végignézni, ahogy ezek ketten összeborulnak. Kurvára nem és kész. Először Tomot nyírnám ki, majd Rainával sem beszélnék két napig –ami ugye merőben megnehezítené a munkát, de a büszkeségem akkor is csorbulna, szóval inkább azt választanám-. Úgyhogy nagyon remélem, nem kell ilyesmikhez folyamodnom.
- Nem, nem vagyok paraszt – vonok vállat. Nyilván nem árulnám be az egyik barátomat, de itt nem is érdekelne, mit szól Kylie a dologhoz, inkább az lenne a bajom, hogy miért pont Rainával? Azt ne kérdezze senki, mi lenne ezzel a bajom. Nem tudom és nem is akarom megmagyarázni. Azért nagyon is próbálom ezt leplezni, hogy ez rejtőzik a dolgok mögött. Szerintem Rainában talán van már annyi alkohol, hogy nem tűnik fel neki semmi gyanús. De mi? Minek kéne feltűnnie? Jó, baszki. Tetszik. Jó nő. De ennyi. Ja, azt majdnem kihagytam, hogy tiltott is!
Nem, nem táncolunk. Az hiányozna már csak, semmi más. Visszateszem a székre, csak arra nem számítok, hogy bosszúhadjáratba kezd majd és ostromolni kezd a közeledésével.
- Nem, én anélkül is ilyen bölcs vagyok – húzódik a szám széles vigyorra. Habár nem is tudja, hogy a lényegre tapintott és egyébként nagyon is szeretem Coelhot. Egy pillanatra, ahogy elhajol, megakad a tekintetem a kulcscsontjánál, ami most teljesen kendőzetlenül van itt előttem, és rögtön a fejembe kúsznak az emlékfoszlányok a múltkori baklövésünkről. A torkom két pillanat alatt kiszárad, nagyot nyelek, hogy újra realizáljam magam, majd a pultosra sandítok, aki éppen a hiper-szuper erős piámat keveri, amitől majd táncos kedvembe jövök. Haha, jó vicc.
A szemöldököm pedig fel is szalad, ahogy reagál az előző megjegyzésemre. Hát, akkor hallotta. De én jól hallottam, amit mondott? Szépfiú? Erre innom kell, úgy döntök,de ahogy megízlelem ezt a... fogalmam sincs mit, irtó „citromba harapós” képet vágok. Hát ez nagyon brutális! Mi a francot kevert ez bele? Mire pedig feleszmélek, Raina már a tömeg felé táncikál, amire kényszert érzek, hogy én is felpattanjak onnan... Lehajtom a pohár fennmaradó tartalmát és nem tudom miért, de már ahogy látom, hogy a faszik ránéznek és „támadó-pózba” állnak arra várva, mikor is lesz a legjobb alkalom elkapni a csípőjét, kicsit pipa is leszek. Ismerem én az ilyet. Nagyon is.
A vicc viszont az, hogy a nők ugyanígy lesben állnak és arra várnak, hogy lecsaphassanak szegény áldozatukra, aki jelen pillanatban most én, egyszál magam vagyok. Szegény Leonel.
Pár pillanatig figyelem, ahogy Raina magában táncol, kicsit azért távolabb állok meg tőle, nem pont a sarkában, de aztán két nő bejön elém és riszálni kezdenek nekem, ami... jó, egy kicsit elvonja a figyelmem, de csak két percig. Halvány mosollyal tessékelem arrébb a szőkét, aki aztán villámokat szórva a szemével valószínűleg már a legjobb tudása szerint elmormolta az átkot, amit tegnap, az ilyen esetekre agyalt ki. Közelebb megyek, ahogy meglátom, hogy Rainára ketten is rátapadtak, nem mellesleg nem kis darabok, igazi body-builderek, de most nem tudom, hogy hallucinálok-e, de... szerintem Raina ezt rohadtul nem akarja.
Mikor aztán pont felém fordul és közelebb húz a pólómnál fogva, a megjegyzésére elmosolyodom.
- Hát... én is azt hiszem – köszörülöm meg a torkom, de ezúttal nem hervad le a mosoly az arcomról. Belenézek a csillogó szemekbe, amik már valószínűleg kettőig sem látnak –de mennyit ihatott?-, és a jobbom óvatosan a csípőjére simít.
- De én nem akarok – ellenkezem még mindig, de most már a fülébe mondom, hogy jól hallja. – És nem is tudok, még egyszer elmondom. – Ahogy elhajolok tőle, az ajkam akaratlanul is az arcéléhez ér –az én koordinációs képességeim sem a legjobbak már-, úgy nézek le rá újra.
Az égnek emelem a tekintetem, ahogy a kezem után nyúl és maga köré fonja. Azért lépek egyet balra, meg egyet jobbra, de aztán felhúzom magam, hogy ez mennyire, de mennyire nem megy nekem. Szólásra nyitom a szám, hogy belekezdjek újra, de ahogy nekem dől, összeszorítom a fogam. Még levegőt nem szándékozom venni, de aztán kénytelen vagyok, és akkor a hajának illata bele is kúszik az orromba vegyítve a parfümjével. Bassza meg. Mutatóujjam az álla alá csúsztatom és felbiccentem, hogy egyenesen az én szemembe tudjon nézni. A tekintetem az övé és az ajka között jár, szinte hívogat, de... baromi részeg. Nagyon, de nagyon, de nem tudom, mi a franctól, előttem csak egy koktélt szopogatott el, nem hiszem, hogy sokkal többet ihatott.
- Raina, te hány koktélt ittál? – kérdezem túlüvöltve a zenét, mert habár nagyon szexi, meg minden, nem fest jól. Nem tudom, hogy ő is érzi-e, de mintha sápadna is, meleg is van itt, mint a picsa. A tekintete meg mintha tiszta se lenne, de... nehéz róla elhinnem, hogy bármit bevett volna. Sokkal inkább más motoszkál az agyamban.
- Na jól van, Miss Robbins, ideje távozni innen – mondom és egy határozott mozdulattal a térde alá nyúlok, hogy aztán a vállamra kaphassam. Kissé ugyan imbolyogva megyek ki vele a tömegből –megéreztem azt a kurva táncoltató koktélt, hogy rohadna meg a pultos is-, mint aki jól végezte dolgát. Meg sem állok a bejáratig, ahol aztán már a friss levegőn leteszem a fal előtt, hogy aztán kicsit felfrissülhessen mindenki. Szükségünk van rá, azt hiszem.
- Minden oké? – kérdezem kicsit már artikulálatlanul lepillantva rá. Olyan cukin kicsi. De hogy tud pattogni, ha bepörög! Jó ég, mint egy nikkelbolha!



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptySzomb. Jan. 12, 2019 3:52 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

- Ne aggódj, én meg nem vagyok ribanc. Csak érdekelt, hogy meddig mennétek el betyárbecsületben – nyugtatom meg, hogy nem, nem szándékszom összefeküdni Tommal. Bár arról nem mondok igazat, hogy miért is feszegettem a témát. Sokkal inkább az érdekelt, hogy zavarná-e, ha én meg ő, és bár nem mondta ki – nyilván –, kicsit mintha mégis ezt éreztem volna. Vagy csak flegma, én meg bemagyarázom?
- Erre akár koccinthatunk is – mosolyodom el, és emelem felé a poharam, a nem paraszt és nem ribanc egészen jó szlogen ma estére. A coelhos mondatára felnevetek. De még milyen bölcs! Mielőtt elindulnék, nem is annyira a hangját hallom, a hangos zene miatt inkább a szájáról olvasom le, azt a bizonyos mondatot, ami ravaszkás mosolyra fakaszt, de ekkor már nem vagyok annyira magamnál. Amint felállok, minden elfogyasztott alkohol a fejembe szökik, és… mintha bedrogoztam volna, esküszöm, a táncoló tömegben teljesen más világban érzem magam.
Az idő nagyon relatívan telik, fogalmam sincs, mi történik, vagy hány perc telik el, mire újra kiszúrom Leont, de örülök, hogy végre ő is megjött. Annak kevésbé, hogy még mindig nem akar táncolni velem, de készséggel felajánlom az első és egyetlen érvet, ami eszembe jut: keine pánik, szívesen megtanítom. Az energia még mindig tombol bennem, így én egy pillanatra sem állok le, csak pár perc után érzem, hogy megszédülök egy kicsit. Leon viszont megtart, ahogy a mellkasának dőlök. Még mindig nem érzem olyan jól magam, de eszem ágában sincs leülni, vagy hazamenni, nem-nem, tolni akarom tovább a partit. Még csak most kezdtük.
Ahogy többször is hozzám hajol, és ahogy a tenyerem szinte végig a mellkasán pihen, a közelsége, érzem, hogy beindít. Egy csomó zavarba ejtő gondolatom támad, már akkor is, amikor maga felé kormányozza az arcom, egy pillanatra olyan, mintha meg akarna csókolni, de nem teszi. Mért nem teszi? Pedig még az ajkaim is szétnyílnak a várakozástól, ahogy elveszem azokban a kék íriszekben.
Most már egészen biztos vagyok benne: le fogok feküdni vele. És nincs is kedvem túl sokat várni vele.
- Mit tudom én, ott voltál végig – vágom rá gondolkodás nélkül. Kérdez itt nekem hülyeségeket, mikor én épp a vágytól égek.
- Héjj! – sikkantok fel felháborodottan, ahogy a vállára kap, és akaratom ellenére elindul velem a kijárat irányába. El is kezdem csapkodni a hátát, kábé úgy festhetünk, mint Jane és Tarzan, leszámítva hogy Tarzan valószínűleg azért vinné ki a nőt, hogy aztán forrón magáévá tegye, én meg majd csak pisloghatok egy cigivel a számban, pedig ha már a számnál tartunk, lenne más…
De nem tudom befejezni a gondolatmenetet, mert közben földet érek, és a fedetlen, kimelegedett hátam egyből a hideg falhoz préselődik, amitől tetőtől talpig végigborzongok, és sikkantva visszaugrom Leonhoz.
- Jesszus, meg akarsz ölni? – Ki nem állhatom ezt az érzést. És most már a lehűlt levegőt is érzem a bőrömön, így ha már úgyis ott vagyok, oda is vackolom magam hozzá. Az arcom is odafúrom a nyakához, és még mielőtt végiggondolnék bármit is, ösztönösen rácsókolok. – Milyen meleg a bőröd - jegyzem meg rácsodálkozva, és ezen felbuzdulva egy kicsit feljebb kipróbálom még egyszer.
  - Menjünk vissza táncolni – suttogom, és ahogy ölelem, a jobb kezem hátul a pólója alá kúszik. Az ujjbegyeim zongorázva végig simítanak az alsó hátizmain, és itt-ott a körmömmel is megkarcolom véletlenül. - Vagy menjünk valahová, ahol melegebb van. - Pedig nem vagyok fázós, ezt ő is jól tudja, most mégis úgy vacogok, hogy szinte remeg a testem.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyHétf. Jan. 14, 2019 5:50 pm


Raina& Leon

Azt mondja, „én meg nem vagyok ribanc”. Hát azért ebben erősen reménykedtem. Na, nem mintha zavarna, ha az lenne, attól ugyanolyan jó rendőrnő és társ lenne, de azért így nyugodtabb egy kicsit a lelkiismeretem. Csak bólintok egyet erre az egész konklúzióra és a poharam az övéhez koccantom, majd megiszom ezt az irdatlan szar löttyöt, amit az imént kevertetett Raina nekem.
És aztán én elvetemült, valami istenverte indíttatástól elindulok a táncoló tömeg felé, mert kurvára nem akarom, hogy Rainát körülvegyék a kiéhezett faszkalapok. De nem mindegy nekem? Nyilván ő is pasizni akar, nem azért jött, hogy bébiszittelje a barátnőjét. Legalábbis nem sokáig. Én meg akár már haza is mehetnék. Eleget ittam, a kedvem még mindig nem annyira jött meg ehhez a bulizósdihoz, de azért Rainával abszolút jól elvagyok, vagyis ellennék, ha nem lenne az a veszély, hogy ismét rámozdulok. Csak emlékeztesd magad Leonel, a múltkor is mi történt. Nem akar, és jobb, ha te sem akarsz tőle semmit a munkán kívül.
Ez a gondolat, ahogy a mellkasomhoz simul, szépen lassan el is szállingózik a kis agyamból, és csupa olyan gondolat kúszik a helyébe, aminek nagyon nem kellene. Megőrjít az illata és az egész lénye, ahogy ilyen közel van, meg méginkább beindít. Megint itt tartunk, és azt hiszem, nem csak én, hanem ő is ugyanezt érzi, de még mindig ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy mi a francért utasított vissza a múltkor?
Megbizonyosodásul, hogy nem képzelődöm, tényleg ő is azon van, hogy beindítson, fel is biccentem a fejét az álla alá nyúlva, az ajkaim pedig halvány mosolyra húzódnak. Egyrészt azért, mert a szemei úgy csillognak, mint a fene, másrészt pedig azért, mert látom rajta, hogy azt akarja, hogy megcsókoljam. De lehet, hogy már csak hallucinálok.
- Ott voltam végig? – kúszik feljebb a szemöldököm a meglepettségtől, ugyanis amíg ott voltam, az holt biztos, hogy másfélnél többet nem gurított le. – Akkor... – Már éppen azon vagyok, hogy megkérdezzem, vett-e be valamit, de mivel abszolút nem tudom ezt elképzelni róla, így inkább hamar elvetem a dolgot. Ezért inkább egy hirtelen indíttatásból felkapom is kimenetelek vele a tömegből. Azt még nem tudom, hogy azért, hogy ott minden tekintet nélkül megcsókolhatom majd és esetleg tovább is mehetnénk-e téren, valahol máshol, vagy azért, mert látszik rajta, hogy kell neki a felfrissülés. Leteszem a fal elé, de olyan gyorsan ugrik vissza egyenesen a mellkasomhoz, amire elmosolyodok.  
- Én? Én nem, de te úgy látom, engem igen – morgom, ahogy aztán megérzem, hogy egy csókot hint a nyakamhoz. Aztán még egyet, mi a fasz?! – Raina, úristen de részeg vagy – jegyzem meg, ahogy a szám széle megrándul, a kezem pedig automatikusan a csípőjére kúszik.
- Nem megyünk vissza táncolni – jelentem ki határozottan, és aztán lepillantok rá. A tekintete szinte hívogat, mintha kibaszottul azt suttogná, hogy gyere és tegyél magadévá. És minekután nálam is kezd beütni az alkohol, na meg megérzem az érintését a hátamnál, begőzölök. A következő pillanatban már azon kapom magam, hogy az ajkaira tapadok, az ujjaim pedig a fedetlen hátán zongoráznak végig. Ellenkezést nem tűrve vonom magamhoz amilyen közel csak lehet, és olyan vadul csókolom, hogy ebben a hülye csókban minden benne van. Némi bizonytalansággal, mert azok után, ahogy múltkor reagált, már semmiben sem lehet biztos az ember, hülyét meg végképp nem fogok csinálni magamból.
Elszakadok tőle, és hála annak, hogy ez itt New York, éppen mellettünk suhan el egy taxi, aminek egy hangos füttyentéssel és intéssel adom tudtára, hogy beszállnánk.
- A meleget valahogy jobban szeretem, mint a táncot – hajolok a füléhez, aztán ha megállt a taxi, a derekára csúsztatva a kezem, szépen el is kezdem terelgetni az autó felé. Le se szarom, hogy a kabátjaink a ruhatárban vannak. Bemondom a címet miután beültünk, és mélyet sóhajtok.
- Hazaviszlek, baszki – vonok vállat, a jobb kezem pedig alig érintve a bőrét ér a térdéhez és kezd el körözni rajta. – Mármint hozzám. És ezt csakis magadnak köszönheted Raina Robbins. Mert kurvára flörtölsz velem én pedig kurvára nem bírok ellenállni tovább.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyKedd Jan. 15, 2019 10:02 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

+18
- Ott bizony – akaszkodom a tekintetébe, a fene mód csillogó szemeimmel. Lassan eljön az a pillanat, hogy alig fogok fel valamit a környezetemből, és a körülöttem zajló eseményekből, ellenben őt nagyon is érzékelem. És kívánom. Mintha csak erre az egy dologra szűkülne be a világ. Vagyis kettőre. Leonra és a szexre.
- Vigyázz, mert alávaló vámpír vagyok – találom hirtelen ellenállhatatlanul viccesnek a mondatát, miszerint éppen azon mesterkedek, hogy megöljem, el is kuncogom rajta magam, és hogy demonstráljam az elméletet, az apró csókok után finoman beleharapok egy ponton, ahol a nyaka a vállához kapcsolódik. Egyáltalán nem szánom fájdalmasra, de ahhoz talán elég, hogy halvány nyoma maradjon másnapra.
- Én? Dehooooogy – húzom el a szót, annak reményében, hogy így majd meggyőzőbb lesz. Részeg? Ugyan már. Én csak itt helyben meg akarom erőszakolni. Az alsó ajkamba harapok, és végigpillantok a mellkasán. Mérlegelni kezdek. Mit is? Hagyjuk a picsába.
- Pedig… - és esküszöm, itt még érvelni szándékozok, hogy miért is kellene visszamennünk arra a táncparkettre, mikor végre megcsókol, és belém fojtja a szót. A csókja vad és éppen olyan, mintha már régóta ezt tervezgeti. Vagy inkább én vagyok az, akinek a fejében már jó ideje nonstop ez pörgedezik? Mindenesetre a legkevésbé sem tiltakozom, sőt, a pólója alatt sütkérező kezemmel még a derekát is közelebb húzom magamhoz, míg az öle hozzám nem préselődik.
- Pedig… ez tánc közben is elég jó program – fejezem be most már így az előbb megkezdett mondatot. – Akkor még a dallam is ott mocorog a háttérben, jobbra, meg balra – mozdulok be egy kicsit játékosan először az egyik, majd a másik irányba ringatva a hozzá simuló csípőm. De aztán a meleg és a taxi ellen semmi kifogásom, az azért valóban sokat segít az ügyön, hogy támogat is közben, mert magamtól már nem vagyok biztos benne, hogy olyan sikeresen belőném a megfelelő irányt.
- Ez roppant rendes tőled – kanyarodik mosoly az ajkaimra, ahogy szusszanva hátradőlök az ülésen, de mikor a térdemen kezd körözgetni, meg is adja a kellő inspirációt, hogy ne akarjak sokáig tétlen maradni. Főleg, mikor azt mondja, nem bír tovább ellenállni.
- Nem? – kérdezek vissza játékos hangsúllyal, és felé fordítom a fejem. Ahogy a lakását említi, ezernyi pillanatkép úszik be elém. – Az pech, mert még nagyon hosszú az út hazáig.
Igazából fogalmam sincs, hogy mennyi, és jelenleg ez az apró részlet lényegtelen is. Felé fordulok az ülésen, majd a tenyeremmel könnyedén felsimítok a combján, a térdétől egészen végig, ameddig a nadrág engedi, majd az ujjaim nem sokáig hezitálnak, a cipzár után matatnak, és ahogy megtalálom, gondolkodás nélkül le is húzom, hogy a körmöm hegye, és az ujjbegyeim végigcirógassák a farmer alatt rejtőző alsóját. A vérem úgy zubog az ereimben, hogy képtelen vagyok nyugton maradni. Úgy érzem, ha fél percre abbahagyom, kitörök, akár egy vulkán.
- De lehet, hogy tudok segíteni valamicskét az ügyön – azzal szétpattintom a nadrágot összefogó gombját is, így már egészen jól hozzáférek. A kezem besiklik az anyag alá, majd a másik alá is, és az időközben megmelegedett ujjaim finoman körbefonják, amire rálelnek.
Rápillantok.
- Hány perc is pontosan? – Szívesen húznám, és kiélvezném a pillanatot, de a saját türelmetlenségem ezúttal jelentős akadályt jelent, a kezem mozdul, mielőtt válaszolhatna. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Nem olyan sietősen, de mintha a másodperceket számolgatnám rajta, valamilyen egyedi időszámítás szerint.
Sosem szexeltem még taxiban, de nem is hiszem, hogy életem során valaha így rágerjedtem valakire, hogy abszolút ne zavarjon, hogy rajtunk kívül egy harmadik ember is ül a kocsiban. Sőt, jelenleg még talán hozzá is ad.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyCsüt. Jan. 17, 2019 9:29 pm

+18

Raina& Leon

- Amíg én ott voltam, az egészen pontosan másfél pohár koktél volt. Nem mondtad, hogy ennyire nem bíród a piát – próbálok viccelni kicsit, de nekem már nyilvánvaló, hogy nem csak az alkohol van a háttérben. És azt is gyanítom, hogy nem magától vett be bármit is, hanem a koktélba keverhették azok a seggarcok. – Amúgy te ugye nem szoktál szívni, vagy bármi ilyesmi? – kérdezek rá, ugyanis holnapra valószínűleg úgysem fog semmire emlékezni ebből. Különben nem tenném, mert lebaszna, hogy miket feltételezek róla. De persze sosem lehet tudni. Mondjuk ha valakiről, róla biztos nem feltételezném.
Ennek tudatában már nagyjából értem a viselkedését, vagyis ennek tudom be. Aztán franc se tudja, hogy ha csak ivott volna, akkor is itt harapdálna a kis vámpír, vagy sem. Szerintem nem.
- Igen, ezt érzékelem – nevetek fel kicsit rekedtesen. – Azt tudtam, hogy alávaló, na de hogy vámpír is – sóhajtok fel megcsóválva a fejem. Jaj basszus, nem lesz ez így jó. Túlságosan bejön és vonz a nő. A legfőbb alapelvem készülök megdönteni, és ez nagyon-nagyon nincs rendben. Valahogy a mosoly viszont egy percig sem hervad le a pofámról, még ha tudom is, hogy nem annyira helyes ez. És hogy részeg. Nagyon. Én is becsiccsentettem. Végül is úgy vagyok vele, hogy abból még nagy baj nem lehet, ha megcsókolom, de gondolkodni sem igazán tudok rajta, mert egyszerűen úgy vonz, mint a mágnes és azon kapom magam, hogy egyre csak közelebb hajolok hozzá mígnem összeérnek ajkaink. Ez a csók már biztosabb mint a múltkori, tudom, mit akarok és úgy tűnik ő is egészen tisztában van vele. Ahogy ringatózik itt előttem és hozzám simul, érezheti, hogy mennyire kívánom már, de csak-csak nemet kéne mondani erre az egészre. Mintha az ördög meg az angyal ott csücsülne a vállaimon és az ördög jelentősen nyerésre állna.
- Ringatózni lehet otthon is – szalad fel a szemöldököm egy pimasz mosoly kíséretében, a csípőjét pedig elkapva megállítom, mielőtt helyben felrobbanok. Hülye ötlet, maradhattunk volna tényleg itt is, de csak leintem azt a taxit szóval innentől majdhogynem meg van írva a sorsunk. Meg, bassza meg. Hogy fogunk majd ezután holnapután egymás szemébe nézni? Na mindegy. Végül is.
- Baromi rendes tudok lenni, ha akarok – folynak kicsit össze a szavak ahogy még mindig mosolygok. Aztán a balom máris a térdén kalandozik, abszolút nem gondolkodom. De csak játszom vele.
- Nem olyan hosszú az – jelentem ki határozottan, de aztán rögtön bennem is akad a szó, amikor Raina keze felsiklik a combomon egyenesen a sliccemhez, amit nem is restell lehúzni. – Raina – köszörülöm meg a torkom, hogy azért baszki mégiscsak egy kibaszott taxiban ülünk, de őt látszólag ez egy cseppet sem zavarja. Ahogy megérint, hátra döntöm a fejem az ülésen és nagyot nyelek. Az egész torkom kiszáradt. Nem hiszem el ezt a nőt, komolyan mondom. Jó ég, mit művel! Megszorítom a térdét és válaszra nyitom a szám, de aztán be is csukom, ahogy mozdul a keze. Lehunyom a szemem, de aztán egy ponton elkapom a csuklóját, mert eléggé beindított, és... nem annyira lenne jó elsülni egy taxi hátsóülésén.
- Tizenöt dollár lesz – hallom a sofőr hangját, tekintetem pedig találkozik az övével, ahogy a visszapillantóba néz. És szigorú. Hát szerintem észrevette, de mindegy. A kezébe nyomok egy húszast, tartsa meg. Örülünk, hogy eltűrte ezt a félorgiát, ami hátul történt.
Ahogy kiszállok, megigazítom magam odalent, hogy legalább a kapuig ne úgy érjek el, hogy félig kint vagyok a gatyámból, majd megvárom míg Raina is utánam jön, aztán elkapom a kezét és az épület felé kezdem húzni. Türelmetlenül. Leonel Freeman még most állj le, ha tudsz! Fektesd le aludni és kész!
- Egyszer visszavonulót fújsz, másszor meg nem bírsz a véreddel – dünnyögöm, ahogy kinyitottam a lakásajtót és befelé terelgetem. – Most akkor hogy van ez? – suttogom, ahogy a falhoz nyomom és a füléhez hajolok, hogy aztán fogaimmal óvatosan karistoljam végig állának vonalát. Ujjaim mindvégig a ruhája aljával babrálnak, amit aztán hirtelen le is kapom róla, mert minek az oda?! Most azonnal akarom, itt és most, teljességgel elvette az eszem, szóval meglepődnék, ha le bírnék állni.
- Állíts le – hajolok a nyakához, hogy csókokat hinthessek rá, majd ajkaim lejjebb haladjanak a mellei irányába. Nyelvemmel végig szántok a melltartójának vonalán, majd újra kiegyenesedve a háta mögé nyúlok, hogy lekapcsolhassam róla azt is. – Mondj nemet.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptySzomb. Feb. 02, 2019 12:50 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

- Ugyan már, épp csak egy kicsit érzem. – Azzal a hüvelyk és a mutató ujjammal mutatom is neki, hogy mennyire pici az a pici. Amúgy is most húztam le egy hetes éjszakás műszakot, mégpedig a csodás társaságában. Ha valaki, ő igazán tudhatná, mennyire kivagyok, ennek ellenére bulizni jöttem. Ergó… Ergó? Itt valahol el is vesztem a fonalat, azt se tudom már, miről beszélünk, a mellkasa ellenben nagyon kényelmes, az illata pedig huhh, nem is annyira akarok másra koncentrálni. Az perpill eszembe se jut, hogy esetleg tettek volna bármit is az italomba. Pedig nem szoktam rosszul bírni a piát.
- Mi? Azt ne mondd, hogy van nálad! – szalad fel a szemöldököm, ahogy megkérdi: akarok-e szívni vele valamit. Tuti, erre akar kilyukadni, akkor szoktak ilyen messziről kerülgetve, óvatosan rákérdezni, mikor a végén kiderül, hogy az illető nagyban űzi az ipart, és most engem is megkínálna. Nem gondoltam volna róla, de hát végül is… nem ismerem eléggé. – Kösz, de inkább kihagyom. Téged meg majd holnap lecsuklak, ne felejts el emlékeztetni rá – mormogom egy kissé felfelé emelve a fejem, a nyaka irányába. Most azért még nem kötnék rá bilincseket, legalábbis… Ó, basszus, most valahogy minden gondolatom ebbe az irányba visz.
Aztán néhány perc abszolúte kiesik, nem is emlékszem, hogy kerültünk a taxiba, vagy hogy mit mondott, hová is tartunk éppen, de bevallom, nem is különösebben érdekel. Mostanra úgy érzem, lángolok, és mázlimra Leon épp itt feszít mellettem, csodák csodájára, épp a térdeimet simogatja. Ennél több inger nem is kell, úgy döntök, most már ideje komolyabbra fordítani a játékot. Ha ő nem lép, akkor majd én veszem a kezembe az eseményeket. Szó szerint.
De aztán mégis leállít. Csak a „tizenöt dollár lesz” után tudatosul bennem – halványan –, hogy azért, mert közben megérkeztünk.
- De én még nem akarok kiszállni – mondom ki határozottan, hátra, a sofőrnek célozva. Még sosem szexeltem taxiban, és ez az alkalom tökéletes, hogy kipróbáljam. – Nem akar inkább csatlakozni? Tizenöt dollárba sok minden belefér – nevetem el magam a végén, aztán ahogy Leon kiszáll, és rendezi a fuvar árát, el is terülök az ülésen. Nem is lenne olyan kényelmetlen.
A következő kép már az, hogy a lakásában vagyunk, alig hogy belépünk, rögtön a falnak présel. Érzem most is a hűvöset, de már koránt sem annyira élesen, mint az előbb, és már nem is zavar annyira, hallom, hogy beszél, de egyre nehezebben állnak össze a szavai.
- Sok a duma – suttogom vissza, és az ajkaim önkéntelenül is elnyílnak, ahogy a nyakamba csókol. Úgy nézek rá, mintha még sosem vágytam volna ennyire senkire, de valójában már a kép is kezd összemosódni előttem. Kibújtat a ruhámból, én pedig ott állok előtte melltartóban és combfixben. A csókjai baromi jól esnek… megint az öve után nyúlok. Kioldom a nadrágját, és a tenyerem a meztelen derekára simítom, ujjaimat ingerlőn, félig-meddig az alsója alá csúsztatva simítok végig a csípője vonalán, hogy végül közelebb húzzam magamhoz. Az ajkai után hajolok. Ekkor hallom meg, hogy mit mormol.
- Mi? Állítsalak meg? – suttogom az ajkaira, és egy pillanatra valóban megállítom a csókot. Felvonom a szemöldököm, de úgy érzem, nem is bírok tovább ácsorogni, mintha hirtelen a rosszullét összes létező tünete ugrásszerűen felerősödne, kifut belőlem az erő. Megszédülök, és ha nem kap el, azt se tudom, hol érek földet. Mi a fene…
Bármit is csinál, húsz-huszonöt másodpercig egyáltalán nem térek magamhoz.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyHétf. Feb. 04, 2019 4:11 am

+16

Raina& Leon

- Aha, én is így látom – röhögöm el magam, de csak utána kezd el formálódni bennem a gondolat, hogy talán itt nem csak az alkohol van képben. Azt azonban, hogy önmagától szívna vagy venne be bármiféle tudatmódosítót, kétlem. Nem olyannak ismerem. Vagy talán mégis, csak jól titkolja? Áh, nem. Nem lehet.
- Mi? – kérdezek én is olyan hitetlenkedve, akárcsak ő. – Dehogy van. Úgy nézek én ki, mint aki él ilyesmikkel? – Na jó igen, lehet, hogy néha úgy nézek ki, de nem így van. Volt időszak az életemben még mikor sokkal fiatalabb voltam, hogy használtam ilyesmiket, de csak módjával és ritkán. Abszolút nem az én világom az ilyesmi.
Elmosolyodom a feltételezésén.
- Holnap szerintem sok mindenre kell majd emlékeztetnelek. -  Mert hogy a felére legalább nem fog emlékezni, az biztos. Arra viszont baromi kíváncsi leszek, miként fogja majd kimagyarázni magát abból, hogy elég konkrétan flörtölni kezdett velem. Mit flörtölni? Határozottan kikezdett velem. Ahogy itt áll előttem, ennyire közel, hozzám simulva, nekem sem könnyű parancsolni az indulataimnak. Tenyerem automatikusan a csípőjére fut és meggondolatlanul cselekszünk, ez száz százalék, de túl messzire ment már ahhoz, hogy vissza tudjam utasítani.
A taxiban pedig csak fokozódik a helyzet, sőt… már olyan meleg, hogy éget is. Áldom az eget, hogy nem lakom annyira messze, különben már rég itt helyben rávetettem volna magam Rainára és az nem lett volna annyira szerencsés.
- De-de, ki akarsz – szólok hátra, ahogy kipattantam az autóból. – Jézusom Raina, gyere már – röhögök. – Tizenöt dollcsiért adnád magad? – kérdezem még mindig röhögve, ahogy a kezei után nyúlva felhúzom az ülésről és befelé vonszolom a lakásba. Intek a taxisnak egy afféle: „kösz, hogy elviseltél minket”-et azért.
Nekem is véges a türelmem és a cérna már szakad és ezt nem is bizonyítja jobban semmi más, minthogy türelmetlenül préselem a falnak és kezdem vetkőztetni, ahogy csókokat nyomok a puha bőrére itt-ott. Tudom, hogy kurvára nem helyes, amit csinálunk és azt is tudom, hogy nincs képben, ezért is kellene megállni időben. Nem kéne megfektetnem így, hogy azt se tudja jóformán, hol van. A baj csak az, hogy olyan szinten felhúzott, hogy nem tudok már másra gondolni, csak arra, hogy meglépjük ezt. Tekintetem végigfut a már-már alig itt-ott anyaggal fedett testén, aztán újra a nyakába csókolok ahogy magához húz és szépen lassan a füle felé veszem az irányt, hogy közölhessem vele, ha most nem állít le, akkor veszett ügyünk van.
Nem felelek a  kérdésére, de ahogy a szemébe nézek látom, hogy baj van és ha nem fognám a csípőjét, akkor valószínűleg itt és most terülne el a padlón.
- Raina – szólítgatom. – Bassza meg. Nem így gondoltam a leállítást – morgom, aztán a térdei alá nyúlok és az ágyam felé viszem, ahol aztán lefektetem és apró pofonokkal ébresztgetni kezdem. Kurva anyjukat azoknak a köcsögöknek! Most már biztos, hogy az a két melák kevert valamit a koktéljába. Pofán kellett volna vágnom őket, tudtam én.
- Hé. Térj magadhoz basszus, nagyon szar vagyok elsősegélyből – simítok végig az arcán és azon gondolkodom, mit kéne csinálnom. Végül tárcsázom a mentőket.
- Haló. Adott egy nő, akinek valószínűleg belekevertek valamit az italába. A cucctól elég nagy lett a szexuális étvágya –legalábbis úgy sejtem, ez is közrejátszott- és két perce feladták a lábai a szolgálatot, kidőlt. Az lenne a kérdésem, hogy mit csináljak? Felébred, hagyjam? Pofozgattam már – hadarom el.
- Uram, ellenőrizze a légzést és a pulzust, ha az rendben van, akkor valószínűleg minden rendben lesz, hagyja pihenni – mondja a vonal túlsó oldalán lévő nő.
- Hát rendben, de tudja, nem venném a lelkemre, ha itt halna meg nekem. Biztos nem kellene kijönniük? – aggódom kicsit, ahogy még mindig, észre sem véve simogatom folyamatosan Raina arcát.
- Ha tíz percen belül nem tér magához, kimegyünk, de ellenőrizze a légzést és a pulzust – erősít meg, mire aztán megköszönöm és leteszem. Közel hajolok az arcához és megnyugodva látom, hogy lélegezni lélegzik, a pulzusa is rendben. És most?



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyHétf. Feb. 04, 2019 11:18 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

- Hát, el tudod bizonytalanítani az embert. Akkor minek kérdezgeted, hogy szoktam-e szívni? Azt hittem, mindjárt előkapsz itt valamit. – De ha nem kapja, majd én megmotozom jó laposan. Csakis szakmai alapon, persze.
- A nagy kérdés az, hogy akarok-e majd emlékezni – mosolyodom el a megjegyzésére. – De lecsukni mindenképp le akarlak egyszer, szóval ez legyen az első, ha megkérhetlek. – Amit majd reggel eszembe idéz. Fel sem tűnik, hogy máris úgy tervezek, hogy nála töltöm az éjszakát. Vagy legalábbis vele. A taxiban viszont már egyiken se nagyon kételkedünk benne. Már a múltkor, abban a kunyhóban is rá kellett jönnöm, hogy ha nem lenne a munkatársam, és ha példának okáért ebben a bárban találkoztunk volna először, teljesen más szemmel néznék rá az elejétől fogva.  Nem rossz pasas, de ennyi nekem még kevés. Most viszont minden porcikámmal kívánom.
- Nem-neeeeem – fekszek hátra azért is az ülésen, hogy fel kelljen szednie, de ahogy a fejem leteszem, már szédülni is kezdek, bár ez most még nem zavar, inkább csak hozzátesz ehhez a mókás, elvarázsolt hangulathoz. A többi, amit mond, el se jut a tudatomig.
Odafönt megint minden kísértetiesen hasonlítani kezd a raftingos estéhez, de ezt inkább csak tudat alatt állapítom meg. Józan gondolataim már nem nagyon vannak. És végül a rosszullét is utolér, de kíméletlenül erős hullámban, mintha valaki földhöz vágna, úgy csuklok össze.
Nem tudom, mennyi idő telik el, mire magamhoz térek, de egy ágyban fekszem, Leon arca pedig fullosan kitölti a látképemet. A levegő küzdelmesen jön, mintha mélyen a víz alá buktam volna, a mellkasomban lévő nyomás enged némi oxigént, de nehéz, nehézkes. Reflexből nyúlnék a karja után, a takaró után, bármi után, ami egy kicsit is segíthet, de a testem nem engedelmeskedik.
- Leon… - többet nem is sikerül kipréselnem magamból, képtelen vagyok beszélni is, csak forog minden, homályos, és érzem, hogy a szemeim könnyeznek. Egy rongybabának érzem magam, ami azon kívül, hogy a plafont nézi, másra nem is nagyon képes.

Néhány óra múlva

Mintha mély álomból ébrednék, amikor újra kinyitom a szemem, már van némi fény a szobában, reggel felé járhat az idő. Fogalmam sincs, hol vagyok. De ami még ijesztőbb: egyáltalán semmi emlékem nincs az éjszakáról. Eddig is volt már olyan, hogy többet ittam a kelleténél, és egy-egy jelenet csak akkor ugrott be, miután másnap elmesélte valaki, de most egyáltalán, abszolúte semmi támpont nincs.
Az még megvan, hogy megérkezünk a bárba Susannel, de egy óra múlva már minden csak tejfehér köd. Azt a két fickót még fel tudom idézni, akik odajöttek hozzám, meg aztán Leont, és Tommyt is, a bugyis srácot, de aztán… Jézus. Ekkor realizálódik bennem, hogy csakugyan egy ágyban fekszem. Ami a legnagyobb jóindulattal sem a sajátom. Lassan mozdulok, de amennyire tudom, megtapogatom magam: basszus, majdhogynem teljesen meztelen vagyok. A fehérnemű alsón és a harisnyámon kívül semmi más sincs rajtam. Most már csak az a kérdés, hogy kinél is vagyok… Adja a magasságos, hogy Leon vagy Tommy legyen az illető, és ne a két izompólós melák közül valamelyik. Nem merek oldalra nézni. Nem akarom látni, hogy ki fekszik mellettem.
Bedrogoztak. Ez teljesen biztos. Még mindig nagyon gyengének érzem magam, ha megmozdulok, tuti hányingerem lesz, és mindemellett baromi pocsékul érzem magam, de ettől is erősebb a félelem, hogy vajon mi is történt az éjjel. Ugye… ugye nem erőszakoltak meg? A pulzusom érzem, hogy szaporábbra is vált a gondolatra, de aztán félig-meddig el is vetem, kétlem, hogy azt ne érezném már most. Vagy mégsem? Az ilyen randidrogok elvileg el tudják érni, hogy… de inkább nem is akarom végiggondolni.
Csak fekszem, bámulom a plafont, és próbálom rávenni magam, hogy fordítsam oldalra a fejem, és nézzem meg, ki az, aki mellettem fekszik.
Mégis képtelen vagyok.
Erőszakosan próbálok visszaemlékezni, bármiféle morzsára, de semmi. Semmi. Mintha mindent kitöröltek volna. Jól van, Raina, szedd össze magad.
Ha megerőszakolt volna, csak nem vitt volna haza, nem? Vagy tökmindegy, mert úgysem emlékszem?
- Azt hiszem, hányni fogok – szólalok meg végül. A hangom rekedtesen indul, de aztán már egyre jobban kezd hasonlítani a sajátomra.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptySzer. Feb. 06, 2019 8:11 pm


Raina& Leon

Igen, aggódtam. Még egyszer sem drogoztak be, lévén férfiből vagyok, így nem vagyok célpontja nagyon senkinek, vagy ha igen, az elég beteg lenne. Ezzel ellentétben mikor fiatalabb voltam, volt idő, mikor téptem kicsit, de mindig tudtam, hol a határ. Ezzel ellentétben sosem voltam körülvéve olyan emberekkel, akik ennyire érdekesen viselkedtek volna, mint Raina. Ha nem ismerném, talán csak egy könnyelmű nőcskének tartanám most, de jól tudom, hogy van valami olyasmi a szervezetében, aminek annyira nincs ott helye. Pont ez volt az a pont, mikor arra gondoltam, hogy nem fogok vele lefeküdni. Bármennyire is vágyom rá, nem akarok kicseszni vele és egyébként sincs semmi buli abban, ha holnapra nem emlékszik az egészre. Abba bele sem gondolok, hogy mi van, ha csak emiatt az állapot miatt menne bele a dolgokba, meg hogy egy ilyesmi után mennyire megromlana nemhogy a kettőnk között lévő munkakapcsolat, hanem minden más is.
- Persze, előkapok valamit – húzódik a szám széles vigyorra, ahogy a gondolataim máris másfelé kalandoznak, mint kellene.
- Megbilincselnél? – kúszik feljebb a szemöldököm egy vigyorral vegyítve. – Mindig is tudtam, hogy vannak érdekes vágyaid – vonok vállat, ahogy heccelni kezdem.
Mielőtt beszállnánk a taxiba azért körbenézek, hátha észreveszem valamelyik seggfejet, akit arcon köphetek azért, amiért ezt művelik. Még akár le is csukhatnám, ha szolgálatba helyezném magam, de ma este nem azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk. Nem is tudom, miért vagyunk itt.
A taxiban történetekből kicsit nehezemre esik kizökkenni és már-már megint ott tartok, hogy én itt már nem fogok tudni leállni. Túl nagy a kísértés. Na de Leonel! Raina nem józan! És nem csak kicsit van becsiccsentve, hanem kőkeményen be van állva. Ami nagyon nem ugyanaz.
- De – jelentem ki határozottan, és ha akarja, ha nem, kiráncigálom az autóból.
Ha nem állított volna le, akkor kénytelen lettem volna én összeszedni magam és azt mondani, állj. Az ő érdekében, meg a saját magaméban is. Arra viszont nem igazán számítok, hogy összeesik itt nekem. Még időben kapom el, de kezdek pánikolni kicsit, mert fogalmam sincs, mit kellene tennem és a mentők sem igazán akarnak nekem segédkezni. Picsába. Az ágyra teszem és betakarom, végül is azt hiszem, csak alszik. Mikor úgy tíz perc múlva meghallom a nevem, fellélegzem kicsit. Ahogy a szemébe pillantok, nem látok mást, csak ürességet. A könnyei folyni kezdenek, amit le is törlök gyorsan. A kurva anyjukat ezeknek a nyomorultaknak! Egyszer lássam meg bármelyiket... az arcmemóriám a kelleténél jobb. Betakarom és az ágy szélén ülök, le sem véve róla a szemem még úgy két órán keresztül, aztán akkor már megbizonyosodva róla, hogy nem lesz gáz, lefekszem az ágy szélére. Mindig ruha nélkül alszom, de most nyilván nem fogok meztelenre vetkőzni, az alsó marad rajtam.

Hallom, hogy mocorog, de csak akkor ébredek meg rendesen, mikor megszólal. Azt hiszem, egy óránál nem aludhattam többet.
- A második ajtó jobbra, kifelé – mormogom félig a párnába, ahogy aztán félig nyitott szemmel felsandítok rá. Sápadt, de legalább életben van.
- Menjél hányjál, attól jobb lesz – mondom, hiszen ez bevált dolog. Tényleg jobban lesz az ember másnaposan is, ha hány, ez pedig most nem sokkal másabb a másnapnál.
- Azért elég boldog vagyok, hogy életben vagy, basszuskulcs.Voltak pillanatok, amikor nem voltam egész biztos benne.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptySzer. Feb. 06, 2019 11:26 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

A széles vigyora láttán felnevetek. Az én fejemben is épp valami ilyesmi jár.
- Gondolkodás nélkül – dobom rá a választ, még mindig vigyorogva, és ahogy ránézek, benne is van a tekintetemben minden tettrekészség. Sejtette volna? –  És mégis honnan? – vonom fel kíváncsian, és egyben kihívóan a szemöldököm.
Miután kihámoz a taxiból, eleinte még durcás vagyok. Úgy az első húsz másodpercig, aztán már arra sem emlékszem, hogy miért. A lakásán aztán hamar negatív irányt vesznek az események, pedig ígéretesnek indult az éjjel. Nagyjából ekkor telik le a másfél óra, miután a szer a szervezetembe került.
- Nem. Úgy értem, most… - és már végig se tudom mondani. Felülök, és oldalra fordulok, hogy mégse az ágyát hányjam össze. A szőnyeg és a padló már nem ennyire szerencsés, ahogy az ágy mellett ledobált ruhái sem. Az el sem jut a tudatomig, hogy nincs rajtam ruha, bár úgyis mögöttem van, és ez a hátsó kukkoló nem más, mint Leon. A hangjából rögtön felismerem, hála az égnek. Neki azért jobban örülök, mint bárki másnak jelenleg. Nem számolva, hogy sosem akartam volna, hogy ilyen körülmények között lásson. És az ijesztő ürességet az emlékeim helyén. Halvány fogalmam sincs, hogy mi történhetett. Lefeküdtünk? Vagy nem? Mit a frászt keresek én itt? És miért vagyok ennyire pocsékul?
Mire elmúlik az inger, szinte egész testemben remegek. Basszus. Úgy dőlök vissza a párnára, mint egy zsák. Még mindig neki háttal. Nem vagyok benne biztos, hogy az önérzetem is túl fogja élni ezt a napot.
- Bocsi. Majd… feltakarítok. Egyszer – dünnyögöm félhangosan a párnából. Egyelőre alig élek.
- Ez számomra is örömteli – préselem ki magamból a megjegyzése hallatán. Szóval örül, hogy élek? Ez biztató. Bár ezzel perpill én sem tudok vitatkozni. Jelenleg, magam is úgy érzem, hogy csak ennyire vagyok képes. Létezni.
De vajon mire érti pontosan? Jó ég, fogalmam sincs, miket műveltem. És az a sanda gyanúm, hogy nem is biztos, hogy tudni akarom.
- El ne áruld, hogy mit csináltam. – Legalábbis egyelőre. A kíváncsiságot úgyse fogom tudni legyőzni, és szerintem ő sem, hogy az orrom alá dörgölje. De vajon lefeküdtünk? Újra és újra visszatér a fejembe ez a kérdés, és kétségbeejtő, hogy a leghalványabb bizonyítékát sem találom, se pro, se kontra. De ha nem, végül is mit keresnék meztelenül az ágyában? Basszus. Vajon akkor, amikor csináltuk, tudatában voltam? Valamiért szomorúságot érzek, ha rá gondolok. És megalázottságot. De a szomorúság ennél is erősebb. Nem így akartam, hogy megtörténjen. Ha… egyáltalán megtörtént volna valaha is. De Leon is fasz volt, ha kihasználta a helyzetet. Látnia kellett rajtam.
- Úgy érzem magam, mintha a Góbi sivatagban éjszakáztam volna. – Baromira ki vagyok száradva. Meleg is van, szomjas is vagyok. Az alkohol és a szer, gondolom, kiszívta belőlem az összes folyadékot. – Te nem vagy szomjas? – kérdezek rá burkoltan, hogy nem hozna-e valamit. Teljesen mindegy, hogy mi az.
Még mindig nem nagyon akaródzik megfordulni. Nem akarom, hogy így lásson. Nevezhetjük női hiúságnak, de akkor is szégyellem magam előtte. Viszont akkor is oltári melegem van, úgy érzem, mindjárt megsülök, ha nem csinálok valamit, amitől pedig megint egyre intenzívebben rosszul vagyok, így az egyik lábam kihámozom a takaró alól, átvetve rajta, hogy aztán közre fogjam a két virgácsommal. Nem érdekel, hogy csak bugyiban és combfixben vagyok, most már úgyis túl vagyunk azon a ponton, hogy ez újdonság legyen. És az elsődleges cél most az, hogy valamivel jobban legyek. Légyszi, légyszi. El kell húznom innen a csíkot. Minél hamarabb. De jelenleg még mozdulni se nagyon bírok.
Meg akarom tőle kérdezni, hogy mi történt az éjjel, de nem akarom bevallani, hogy egy deka emlékképem sincs róla.
- Na és? Jó volt a parti? – kérdem inkább ebből az irányból indulva.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyHétf. Feb. 11, 2019 6:27 pm


Raina& Leon

Kurva álmos vagyok. Úgy érzem magam, mint aki halál másnapos, pedig az nem annyira lehetek, hiszen alig ittam. Mint aki nem tudja, melyik évszázadban van. Keveset aludtam, alig bírtam lehunyni a szemem, az agykerekeim folyton kattogtak, de mikor aztán sikerült, olyan még álomba szenderültem, hogy szerintem ha Raina nem ébreszt fel, akkor még délután háromkor is húznám a lóbőrt.
Elmagyarázom neki alig artikulálva, merre találja a mosdót, de mikor azt mondja most, és már csak az öklendezést hallom, kipattannak a szemeim.
- Ó, baszd meg – morgom magam elé és inkább a fejemre húzom a takarót. Hát ez fantasztikus. Mindegy, sok mindent látott már ez a szőnyeg, Talán már éppen ráférne egy alapos tisztíttatás is, és így legalább elintézte Raina, hogy kénytelen legyek elvinni.
- Jól van, ráérsz. – Ráér, ma nem dolgozunk, arról viszont nem annyira van fogalmam, hogy majd mégis mit fogunk itt művelni ketten. Persze általánosságban egyébként is kettesben töltjük el időnk nagy részét, amikor munkáról van szó, de az azért mégsem ugyanaz. És arról sincs szó, hogy nem lennék el vele akkor, mikor nem a munkáról van szó. Sőt. Csak akkora kérdőjel van bennem, mint a ház, és ez az, ami nem annyira előnyös a helyzetünkben.
Megjegyzésére elmosolyodom, és lehúzom a fejemről a paplant, majd rápillantok. Vagyis a hátára, mert nem fordul velem szembe.
- Eszemben sincs. Maradjon csak az én titkom – mondom még mindig mosolyogva, de gondoltam, hogy nem fog emlékezni a dolgokra és majd nekem kell elmesélni, hogy miket művelt. Már csak azt nem tudom, hogy mit szeretne majd tudni és én mit akarok elmondani neki. Nem feltétlen kellene tudnia mindenről, mert hát valószínűleg nem lesz rá büszke, de nem a saját akaratából cselekedett, nyilván. Ez az, ami miatt majd kérdés lesz, hogy mit fog gondolnia az egészről, mert gondolom, józanul nem ugyanígy tett volna. Nem szeretném, hogy rosszul érezze magát emiatt az egész ügy miatt.
- Nem történt semmi olyan, amiért szégyenkezned kellene, vagy hasonló – nyugtatom azért meg, hogy tényleg ne gondoljon a legrosszabbra. A kérdésére feljebb tornázom magam és megdörzsölöm az arcom, hogy az álom legalább nagyjából kimenjen a szememből. Kávé kell. De a víz sem rossz ötlet. Indulnék is, de aztán ahogy átveti az én lábaimon az övét, tekintetem lassan végig is futtatom a combjáig, aztán megköszörülöm a torkom. Ha nem lenne ilyen rohadt másnapos, akkor talán mozdulnék is felé – ki érti miért tenném ezt már megint -, de most aligha kíván a háta közepére is.
- Hát, elment. Ha nem jöttél volna, valószínű, hogy az első tizenöt percben le is lépek – vonok vállat. Nem az én szórakozóhelyem az a hely, és nyilvánvaló, hogy az övé sem. A tények mit sem bizonyítanak jobban.
- Először és utoljára ez a hely, mielőtt még kiütök ott valakit – vezetem a tekintetem az arcára. Tudom, hogy nem emlékszik és ez még az a dolog, ami a kisebb baj. A nagyobb az, hogy valószínűleg be kell majd adagolnom valahogy neki, hogy rám mászott és kishíján lefeküdtünk egymással, de még mindig nem vagyok biztos benne, hogy el akarom mondani. De ha nem teszem, akkor azzal csak a bajt hozom a fejemre, ha esetleg majd később kiderül, mert bekúszik néhány emlékfoszlány az agyába.
- Hozom a vizet – mondom, aztán kibontakozom a lába alól és el is tűnök a konyhában úgy három percre. – Kávét kérsz? – kiabálok a háló irányába, és annak fényében járok el, hogy szeretne vagy sem. Nekem mindenképp kell egy nagy bögre, mert anélkül aligha élek túl. Visszatérve összegönygyölítem egy halvány fintorral a szőnyeget, kidobom az erkélyre,majd az ágy szélére ülök és leteszem a vizet az éjjeli szekrényre. Tekintetem Raina arcára siklik és figyelem a vonásait. Nyúzott, de még így is gyönyörű. Nem gondoltam, hogy valaha majd az én ágyamban fog feküdni. A legmerészebb álmaimban sem. Most mégis itt van, de ki tudja, meddig. Talán rögtön lelép, ha elmondom neki, hogy mi történt.
- Az a két fasz valószínűleg belekevert valami drogot koktélodba – mondom neki, ahogy aztán nagyot kortyolok a kávéba. – Szóval szerintem mondd meg a barátnődnek, hogy ezt a helyet nem annyira kellene erőltetni, mert ha nem vagyok ott, most nem azért, hogy fényezzem magam, de talán nem az én, hanem valamelyik melák ágyában kötsz ki.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyPént. Feb. 22, 2019 8:59 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

- Inkább dobd ki, veszek egy másikat – gondolom meg magam, ahogy lehunyom a szemem. De ez még rettentően távolinak tűnik. Egyelőre túl kell élnem ezt a napot, mindent csak szépen sorjában.
Eddig nem akartam tudni, hogy miket műveltem az éjjel, de mikor azt mondja: maradjon csak az ő titka, már el se tudom dönteni, mit akarok igazán. Most ezt vajon miért mondja? Annyira durva lenne? Vagy köztünk történt valami, amire így, hogy nem emlékeszem, kínos emlékeztetnie? Fordított esetben tényleg furcsa lenne, aláírom.
Sokszor voltam már részeg, olykor „nagyon” részeg, és az is megesett már, hogy reggel voltak homályosabb foltjai az éjszakának, de olyan meg soha, hogy minden kitörlődött volna. Eddig azt hittem, ilyen csak a filmekben létezik, vagy a menőzni próbálkozó fiataloknál: fú, durva éjszaka volt, minden kiesett! Illetve, volt még egy lehetőség: ha nem az ital, hanem a partidrogok a felelősek.
- Ez jó hír, szóval nem térdeltem senki előtt az utcán – adok hangot a megnyugvásomnak, mikor azt mondja, nem csináltam semmi olyat, ami túlment volna a határon. Amúgy sem vagyok egy szégyellős típus, de azért közönségesen sem viselkednék soha. Normál esetben.
- Ja, jó szar hely volt. Ha Susan nem… Basszus, Susanről tudsz valamit? – jut eszembe, hogy ő aztán teljesen kiment a fejemből, és el is kezdek tapogatózni a mobilom után, vaktában, az éjjeliszekrényen. Reflexből csinálom, és meglepetésemre meg is találom, de csak mikor már odahúzom magamhoz, akkor tűnik fel, hogy nem az enyém. És egyből meg is lepődöm: miért hagyta volna itt, az én oldalamon? Felpillantok, de ekkor már a konyhában van, és mivel az enyémnek hűlt helye sincs momentán, nem akarok kutakodni, de megnyomom a gombot, hogy felvillanjon a képernyő. Még csak nyolc óra.
Mikor hátrakiált, hogy kérek-e kávét, majdnem elhajítom a telót. Ijesztget itt, istenem... De szerencsére, nem tűnik fel az arca az ajtóban.
- Megpróbálhatjuk – dünnyögöm vissza neki, a tőlem telhető legnagyobb erőfeszítéssel, hogy halljon is belőle valamit. Hátha a kávé bent marad. Viszont ha már ilyen egyértelműen kirajzolódnak előttem a feloldás jelei, fogalmam sincs, miért teszem, de mégis felnyitom a zárat. Rögtön elém is úszik négy nem fogadott hívás. Rákattintok. Bowman? Szalad a magasba a szemöldököm, még így félholt állapotban is. Vajon mit akarhatott tőle az éjszaka közepén? Miről szoktak diskurálni ilyenkor? És ekkor meglátom az alatta tárcsázott utolsó számot is: a mentők. Uff. Ennek a miértjéről már vannak sejtéseim. Nagyjából. De vajon mi történhetett? Egyre jobban fúrja az oldalam, és a hallgatása is gyanús, ám a telefont visszateszem a szekrényre, még mielőtt visszatérne, és felfedezné, hogy nálam van.
- Igen, erre én is rájöttem – válaszolok csukott szemmel. És egyben ez azt is jelenti, hogy ha egy grammal vagy egy cseppel is elvétik az adagot, leáll a tüdőm, és ha nem kerülök extrém rövid időn belül kórházba, meg is halhattam volna. Utcai zsaruk révén megkaptuk erről a szükséges oktatást, mivel bármikor riaszthatnak ilyen és ehhez hasonló esetekhez. Így Leonnak sem esett nehezére felismerni. Bár vele még nem volt ilyen, az előző társammal sajnos már túl vagyok néhányon. Egyik sem volt túl vidám történet. Nem gondoltam volna, hogy egyszer velem is megesik, de igaza van, tényleg szerencsém volt, hogy ott volt. Járhattam volna sokkal rosszabbul is. Ebbe inkább bele sem gondolok, mert a hideg is kiráz. Az erőszakról éppenséggel vannak olyan emlékeim, amik jobb, ha nem másznak elő.
Erre inkább ki is nyitom a szemeim, és lassan megpróbálom feljebb tornázni magam. A takarót amennyire sikerül, magam köré tekerem, tekintve, hogy nem sok ruha van rajtam, végül a hátam a támlának döntve megállapodok, és elveszem a nekem szánt vizet. Gondosan kerülöm Leon tekintetét, csak akkor pillantok rá, mikor már az egész pohár tartalmát eltüntettem, és a kávésbögre után nyúlok.
- Kösz – préselek ki csak ennyit. Basszus. Annyira zavarosak a gondolataim. – Bocs a vizuális károsítás miatt. Úgy nézhetek ki, mint akin átlovagolt egy különösen zabos antilophorda. – A hiúságom azért bántja a dolog, de hát ez van. Kortyolok, és amint lenyelem, elhatározom magam. Elegem van ebből a tudatlanságból. Zsaru vagyok, nem nekem találták ki.
- Leon, mi történt az éjszaka? – emelem rá a tekintetem, nem hinném, hogy nehezére esne kiolvasni belőle, hogy mire is gondolok pontosan. A pillantásom végigsiklik a testén, bármiféle nyom után kutatva, amiből esetleg kiderülhet, hogy lefeküdtünk-e, vagy megsérült-e, bár ez nem is biztos, hogy annyira jó ötlet volt. Így végigmustrálva, az ágyában ücsörögve, már nem is vagyok benne olyan biztos, hogy melyik verziónak szurkolok.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptySzer. Feb. 27, 2019 7:37 pm


Raina& Leon

Elhiszem, hogy Rainának nem esik jól az ágyamban ébrednie. Ha nőből lennék és nagy valószínűséggel fogalmam sem lenne arról, mi a fene történt az elmúlt éjszaka, akkor én is kellemetlenül érezném magam. Még jó, hogy nem vagyok nő. A nőknek minden szempontból sokkal nehezebb az élet, ami azt illeti. A megjegyzésére nem reagálok, én sem gondoltam, hogy majd kitakaríttatom vele a szőnyeget, úgyis csak egy kínai szar. Majd ha sikerült felkászálódnom innen, akkor kidobom a rongydarabot.
Mivel tudom, hogy valószínű kattognak az agykerekek, így próbálom kicsit megnyugtatni, de amikor azt mondja, hogy nem térdelt senki előtt, elhúzom a szám. Még szerencse, hogy ezt nem látja. Hát nem. Végül is, térdelni nem térdelt.
- Dehogy – mondok ennyit, mielőtt még bármi olyasmi csúszna ki a számon, aminek nem kellene. Ezzel végül is nem mondok hazugságot. Majd később elmondom neki. Talán. Nem biztos, de esetleg van rá némi esély, hogy szóba hozom. De az is lehet, hogy nem. Majd még eldöntöm, míg odaérünk.
- Nem tudok semmit, az utolsó emlékképem róla, mikor úgy vonaglik két pasi között, hogy azt még nézni is rossz volt. Aztán mikor legközelebb odanéztem, már nem volt ott. – Reméljük tud vigyázni magára, és nem esett bele a csapdába, mint Raina. Kikecmergek az ágyból és a konyha felé veszem az irányt, hogy egy életmentő kávéhoz jussak, mert a kelleténél is jobban szükségem van rá. Úgy érzem magam, mint egy zombi. Egy hétig tudnék aludni, azt hiszem. Elkészítem neki is, ahogy inni szokta –a közös műszakok alkalmával már megtanultam, hogy szereti-, és leteszem az éjjeli szekrényre.
- Már amikor odaértem, láttam, hogy ezek parasztok. – Voltaképpen már mindegy volt, szerintem előtte tehették bele a cuccot, mert én nem igazán vettem le Raináról –és ezzel együtt a poharáról- a szemem. – Majd legközelebb figyelj jobban a poharadra és azt se engedd, hogy meghívjanak. Egy ilyen helyen főképp ne – mondom neki, habár nyilván ő is tudja a „szabályokat”, Én azt is megértem, hogy jól akarta érezni magát, na de nem ilyen faszok társaságát kellene keresnie, mellesleg egy jobb helyre is mehettek volna. Noha ez sajnos bárhol és bárkivel előfordulhat...
- Még így, antilopok által átgyalogolt fejjel sem rossz a látvány annyira, mint te azt gondolod – röhögök fel a fogalmazásán, ahogy aztán az arcát figyelem. Nem, nem olyan, mint egy kipihent éjszaka után, de még így is gyönyörű. Imádom a természetességét, hogy még így is tud jól kinézni. Sosem szerettem azokat a nőket, akiken még két kiló maszk volt a fején és habár Raina is kisminkelte magát a bulira és most el is van kenődve neki, nem érdekes.
Aztán hideg vízként ér a kérdés. Gondoltam, hogy megkérdezi, na de hogy nem hagy egy kis felkészülési időt, azt nem annyira. Elpillantok az arcáról, ahogy észreveszem, hogy végigpillant a testemen, nyilván keresi a nyomokat, hogy volt-e köztünk valami, vagy sem?! Jaj baszki. Mit kellene mondanom most? Elmondjam neki, hogy nekem esett? Hogy aztán én is neki? Nem tudom, hogy fogja venni, de nem akarom titkolni előle, mert ismerem milyen, úgyis kiderül valahogyan.
- Hát, gyorsan pörögtek az események. Táncoltál, megitattál velem egy "bátorító koktélt", amire én is felbátorodtam persze, és egy kicsit lötyögtünk. Tom levadászott pár bugyit - vonok vállat, de jól tudom, hogy nem erre kíváncsi, és biztos, hogy félbe is fog szakítani, de azért próbálkozni lehet.
- Nem feküdtünk le – kezdek bele, mert ez tény. – Azt nem mondanám, hogy nem történt semmi, de nem azért vagy az ágyamban, mert lefeküdtünk – teszem hozzá, hogy egy kicsit tisztábban láthasson. Abban viszont elég sok minden benne tud lenni, hogy valami történt, így valahogy csak ki kellene egészítenem a dolgot neki. Biztos, hogy tudni akarja.
- A taxiban eltöltött tíz perc sincs meg, ugye? – kérdezem, mert hátha! Hátha nem kell körül írnom neki. Titkolni nem fogom, ez biztos. Valószínűleg utána majd a fejemhez vágja, hogy meg kellett volna állítanom, és hasonlók, de én sem voltam józan. Az még nem biztos, hogy az lettem volna, akkor leállítom, de azt gondolom, hogy tisztább fejjel tudtam volna gondolkodni, és igen... nagy valószínűséggel nem hagytam volna, hogy ez megtörténjen. Már csak a saját elvem miatt. Csak egy a baj, hogy az elvem is lassan a kukában landol, ha ez így folytatódik, de nem is tudom, hogy már melyiknek örülnék jobban. Akkora katyvasz van a fejemben, hogy még én magam sem látom át, nemhogy még el tudnám magyarázni bárkinek is.
- Nagy valószínűséggel az történt, hogy az alkohol kihozta belőlünk azt, amit lehet, hogy nem kellett volna. – Ez a mondat maga a tökéletesség.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyPént. Márc. 01, 2019 7:05 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

Susan! Ahogy leírja, milyen emlékkép dereng a fejében róla utoljára, rögvest rájövök, hogy erre még én is emlékszem, hiszen ez még a Nagy Homályosság előtti időben történt. És az is eszembe jut, hogy mi van, ha vele is ugyanez történt. Neki nem volt ott a munkatársa, hogy kihúzza a szarból, és ami azt illeti, még az is lehet, hogy ez az én feladatom lett volna. Ellamentálok ezen néhány pillanat erejéig, mire azt veszem észre, hogy Leon már odakint van. Hol lehet a telefonom?
Épp visszateszem az övét – egy újabb adag kérdőjellel a fejemben –, mikor végül visszatér, és az éjjeliszekrényre teszi a kávém. Olyan csábítóan gőzölög, hogy muszáj tennem vele egy próbát, előre nyújtózkodom, mint egy lassított felvételben mozduló macska, hogy aztán a kezeim közé fogva visszadőljek vele.
- Mm. Ez isteni – kortyolok is bele. – Minden szeretődnek csinálsz reggelente egy ilyet? – kérdezem pimaszul, és közben – ha már macska – le is nyalom a felső ajkamra tapadt tejszínt. Az ajkaimon ott sündörög egy mosoly, de igazából ez most nem csak a szokásos vérszívás, hanem… továbbra is azt próbálom megtudni, hogy mi a fene történt az éjjel. Hátha sikerül kiolvasni a reakciójából. De mikor a bedrogozásom kerül szóba, és azt mondja, figyeljek jobban a poharamra stb, egy pillanatra elfut a méreg.
- Ne oktass ki, Leonel Freeman, ez most marhára nem hiányzik. – Nem emelem meg a hangom, csak keményebbé változik, és a pillantásom is élesebb. Rendőr vagyok, pontosan tudom, mire, miért és hogyan kell odafigyelni. Egyáltalán nem tetszik, hogy egy tizenéves naiv csitrinek néz, aki nincs tisztában ezekkel a dolgokkal. Nem ezen múlt, ezt ő is tudhatja. De ahogy kimondom, rá is jövök, hogy túlságosan ráförmedtem.
- Bocs – szusszanok aztán, a takaróra pillantva. Nem rajta kellene levezetnem ezt az egészet. Inkább iszom még egy kortyot, addig is hallgatok.
A külsőmre tett megjegyzése halvány mosolygásra késztet.
- A végén még kénytelen leszek elhinni, hogy úriember vagy – pillantok fel rá egy kicsit hunyorogva. Aztán ha már úgyis ránézek, felteszem a kérdést, ismerem magam, nsem szeretek túl sokáig pörögni a dolgokon. Minek halogassam? Jobb, ha túlesünk rajta. De látom rajta, hogy váratlanul éri, nem is tudja tartani a szemkontaktust, elpillant, és már ez is jelzi, hogy valami… van a háttérben. Ezek szerint nem csak felcipelt, lerakott, aztán aludtunk, mint a bunda. Valahogy sejtettem.
Érdeklődve hallgatom, ahogy meséli a sztorit, továbbra is az arcán felejtve a tekintetem, de mikor kimondja, hogy bátorító koktélt itattam vele, nem bírom ki beröhögés nélkül.
- Bocs. Folytasd – harapok rá az alsó ajkamra, még mindig vigyorogva, és mosolygós szemekkel meredek rá. – Ezt még talán józanul is megtettem volna – biztosítom róla, ha esetleg kételkedett volna ebben az apró részletben. De én is tudom, hogy csak ezután jön a lényeg. Próbálom leplezni az izgalmamat.
Mikor kimondja, hogy nem feküdtünk le, azonnal megkönnyebbülök. És egy kicsit fel is sóhajtok, remélem, nem túl látványos. Nem akartam volna, hogy úgy történjen meg, hogy ne emlékezzek belőle semmire, és most így utólag belegondolva, azért belőle sem nézném ki, hogy ilyen állapotban nyúlt volna hozzám. Tudta, hogy nem vagyok magamnál. Nem használta volna ki ennyire a helyzetet. Pont ezt kedvelem benne. Vagyis, ezt is.
Aztán ahogy folytatja… Az arcom alig láthatóan megdermed egy másodpercre. Nem mondaná, hogy nem történt semmi? Ezt a részt meghallgatnám bővebben is. Vagyis. Nem biztos.
Na jó, de.
A kérdésére nem szólok, csak rápillantok, beharapom a szám egy részét, és megingatom a fejem. Nem emlékszem semmire.
Az alkohol? Plusz be voltam szexdrogozva. Mellesleg. Egészítem ki gondolatban. De igaza van, nem is kell, hogy tovább mondja.
- Nézd, sajnálom… hogy ez történt. Bármit is csináltam. Nem voltam magamnál. Ezt te is tudod. Ha nem feküdtünk le, akkor végül is annyira nem vészes. – A múltkor is majdnem megtörtént, és azt még csak az alkoholra sem foghatjuk. Egy részem örül, hogy csak aludtam egyet ebben az ágyban, egy másik, egy sokkal érthetetlenebbik viszont valahol nagyon mélyen sajnálja is egy kicsit. Magamon sem tudok kiigazodni. Vonz ez a pasi. Erre az utóbbi időben kénytelen voltam rájönni. Sőt, igazából már az első pillanattól fogva, csak olyan energiákkal próbáltam meggyőzni magam az ellenkezőjéről, hogy túlságosan jól sikerült. Pedig hülyeség. És mégis. Ha akarnám… ha akarnánk, most is itt lenne az alkalom, hiszen az ágyában ücsörgök, egy szál bugyiban, és épp az izmaiban gyönyörködöm, mostanra ki is józanodtam, de emlékszem, hogy a múltkor is mi történt. Bepánikoltam. Méghozzá nem is kicsit. Úgy tűnik, még mindig nem az igazi ez a terep. Aztán az is ott van, hogy a társam. Sok kollégát láttam már összejönni, aztán szétmenni, sosem volt ennek jó vége.
Meg hát amúgy is hülyeség lenne. Nem akarok vele lefeküdni, aztán úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Kinőttem már ebből. Vagy csak nem az én stílusom. Másra vágyom. Nem tudom. Magam sem tudom. Csak azt, hogy jól esne, ha megérintene.
- Kösz, hogy elhoztál – mondom ki végül, hiszen még meg sem köszöntem. Mázli, hogy a tenyereim között ott lapul a kávésbögre, gyorsan bele is kortyolok, hogy semelyik testrészemmel ne követhessek el hibát. Ekkor pedig megcsörren a telefonja. Majd’ elhajítom a bögrét. Hogy nem hallottuk ezt éjjel? Ösztönösen a kijelzőre pillantok. Bowman. Meg is emelem a szemöldököm, és kérdő tekintettel Leonra pillantok. Mi lehet ez a nagy érdeklődés? Mintha hezitálást látnék rajta.
- Gyerünk, vedd fel, biztos nagyon fontos lehet, ha már privátban csörög. - El sem tudom dönteni, hogy az irónia a több benne, vagy az őszinte csodálkozás.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptySzomb. Márc. 02, 2019 6:08 pm


Raina& Leon

A megjegyzésére felnevetek és hevesen tiltakozni kezdek.
- Nem, nem mindnek, csak aki megérdemli. Reggel mérlegelek, hogy milyen volt az éjszaka és akkor attól függően adok zaccos vagy kevésbé zaccos kávét – poénkodom kicsit, miközben én is a kávémat kortyolgatom. Persze ennek nincs köze a valósághoz, de azért elég jól hangzik ahhoz, hogy ne egészítsem ki Raina megállapítását. Lehet, hogy ezzel is csak puhatolózni akar, akkor ezzel alaposan elbizonytalanítom, de nem bírom kihagyni, hogy ne mondjam ezt oda neki. Inkább a kávémba kortyolok még egyszer, mikor megpillantom, ahogy lenyalja a haot az ajkairól. A tekintetem viszont ott ragad egy pár pillanatra, mire aztán kapcsolok, hogy a száját nézem épp.
Tudom, hogy tudja, mit nem kellene tenni, de az istenért, csak figyelmeztetni akarom, nem kioktatni. „Megadom magam” kézfeltartással jelzem, hogy jól van, nem kell azért leharapni a fejem. Hihetetlenek a nők. Ilyen magatartást akkor szoktak tanúsítani, mikor vagy megvan a havijuk vagy csak amikor hárpiák… Felszaladt szemöldökkel pillantok rá, aztán fel is állnék onnan, mikor kinyögi a bocsit és így visszahuppanok. Nem sértődtem meg, csak nem szeretek ilyen éles tekintetű nők közelében tartózkodni…
Ahogy a külsejéről kezd el beszélni, nem is vagyok rest végig pillantani rajta majd odabökni egy megnyugtató bókot. A megjegyzésére megvonogatom a szemöldököm és félvigyorral nézek rá.
- Jól haladok a bizonyítás felé akkor – röhögök, ahogy jobb kezem a takarójának szélével játszadozik. Főleg folytatom, mikor aztán afelé terelődik a szó, amerre nagyon nem szeretném, lesütöm a szemem, de aztán óvatosan rápillantok. Nem tudom, mitől fosok, hát végül is ő volt az, aki annyira kikezdett velem. Na jó, de ivott. Na jó, de  a múltkor meg nem ivott! Ki érti ezt?!
Amikor elkezd nevetni a koktélos részen, én sem bírom ki, hogy ne tegyem meg, így összeszorítom a szemem, de mikor rájövök, hogy folytatnom kell, mély levegőt veszek és az orrnyergem masszírozásába kezdek. Aj baszki. Ez annyira vicces. Meg kellemetlen is. Vagyis így, hogy nem emlékszik. Vagy csak…
- Te tényleg nem emlékszel vagy csak szívatsz? – nézek rá kérdőn, mert igen, azt is el tudom képzelni róla simán. Mikor aztán kimondja, hogy sajnálom, elkerekednek a szemeim és most én röhögöm el magam.
- Ó ne… nem kell… sajnálni – kortyolok újabbat  a kávémba, és habár fáj a fejem, most jól esne valami erősebb ital ide. – Nem, nem vészes. – És ezzel le is akarom zárni a témát, mert nem szeretném ecsetelni tovább, ha lehet. Majd ha rájön, akkor rájön. Nem akarom eltitkolni, de közölni se akarom vele a taxis jelenetet. Leteszem az éjjeli szekrényre a bögrét miután kiittam az utolsó csepp koffeint is, aztán megvakarom a tarkómat, mint aki nem tudja, most minek kellene következnie. A vállam megvonom egy mosoly kíséretében a köszönetére, hiszen ez természetes. Nyilván nem fogom otthagyni. Tulajdonképp tényleg nem tudom, most mi jön, vagy mit kellene csinálnom, így ahogy rápillantok és itt fetreng az ágyamban, a látvány nem csak beindít, hanem arra is rájövök, hogy ezt azért el tudnám viselni. Tekintetem lesiklik a takaró peremére a mellkasánál, a torkom is kiszárad, mert két pillanat alatt lepereg a jelenet előttem, ami a lakásba belépve történt kettőnk között. Persze míg nem esett össze. A jobb kezem mutatóujja a takarója alá csusszan és egy lassú mozdulattal, alig érintve a bőrét szánt végig a combjának oldalán. Nem tudom, ezzel mit akarok elérni, vagy egyáltalán miért csinálom, hisz nem kellene újrakezdeni. Megint. Már megint! Miért kívánom ennyire, mikor tilos? Aprót mozdulok felé, már úgy érzem, az eszem is elment, mikor a fülsüketítő csengés a dobhártyámba nyilall. Tekintetem azonnal a képernyőre siklik, ahogy Raináé is, szemöldököm felszökik. Mit akarhat? Biztos fontos, remélem nem csak a tegnap estéjéről akar dumcsizi.
- Nem hiszem, hogy az lenne – mondom Rainának, ugyanis ő nem tudja, hogy a háttérben folyik egy projekt, amiben elég nagy szerepem van. Bowman tudja, hogy honnan fokoztak le, és hogy jó voltam abban, amit csináltam, csak éppen a pofám volt nagyobb, mint kellett volna. Ettől még jól csináltam, amit csináltam. Mikor már úgy egy perce cseng, elveszem végül és ezzel együtt a cigimért nyúlok, amivel kivonulok az erkélyre.
- Igen? – szólok bele, miközben a szál cigit az ajkaim közé csippentem. Bowman hideg hangon küld el tulajdonképpen a francba, hogy nem voltam elérhető, mikor direkt szólt, hogy ne tűnjek el a térképről. – Elnézést, nem hallottam csörögni. Nem tudok most bemenni – mondom neki, de felcsigázza a fantáziámat. A két hete eltűnt nő nővérét holtan találták a lakásán. Az idegenkezűségre gyanakszanak és nyilván köze van ahhoz, hogy a húga eltűnt. Pedig bíztam benne, hogy az a nő majd fog tudni valami mondani. Valószínűleg ezért tették el láb alól. Picsába. – Másfél órát kérek – jelentem ki halkan. A helyszínre kellene mennem, hátha találunk valami nyomot. Ahogy befejezte a beszédet, le is nyomom és a híváslista kúszik be. Huh, tényleg négyszer hívott éjjel. Hm. A részleteket majd megkérdezem tőle személyesen, most nem tudok ezzel foglalkozni, pedig érzem, hogy most talán van esélyünk találni valami nyomot.
Kifújom a füstöt, majd belesek az erkélyen, hogy Raina még mindig ott fekszik-e az ágyban, de nem látok pont a tévétől. Igyekeztem halkan beszélni meg rébuszokban, de már így is gyanús lehet neki, hogy Bowman hívogat. Amúgy én is a hátam közepére kívánnám, de izgalmas ez az egész történet. Rainát nem véletlenül nem avattam be, habár Bowman is megkért rá, de nem emiatt nem mondtam neki, hanem azért, mert azzal csak a baj jönne a fejére, lévén ebben az egész kibaszott ördögi körben, csak nők  tűnnek el, és nem akarom bajba sodorni.
Ahogy elnyomom a csikket, máris befelé tartok és visszamegyek Rainához. Nem mondok semmit ezzel kapcsolatban miért keresett, de tudom, hogy most ezen morfondírozik és jobb, ha eloszlatok mindenféle kételyt.
- Az egyik civil beteg lett és helyettesíteni hívott be, de most… nem érek rá, vendégem van – vonok vállat, mintha természetes lenne és próbálok teljesen természetesen viselkedni. Soha jobbkor nem hívhatott volna. – És nem tudom, meddig kíván maradni – pillantok rá kérdőn, de ezzel nem elküldeni akarom, csupán megtudakolni.  Esetleg megtudni, mennyi időm van. Nem tudom, mit akarok, de valami iszonyatosan vonz Raina felé és vágyom arra, hogy érinthessem, de ezzel együtt eléggé határozatlan vagyok. Pedig nem szoktam ilyen lenni. Se a nőkkel, se pedig úgy egyébként. A kurva életbe már…
Lassan lépdelek felé és megkörnyékezem, mint oroszlán az áldozatát. Még nem tudom mit akarok, csak megállok előtte és az arcát figyelem. Vagyis a baj, hogy pontosan tudom, mit akarok, de nem tudom, hogy meg kellene-e tenni egyrészt, másrészt meg…
- Na? – sandítok le rá, mint valami idióta. Jézusom. Sosem viselkedtem így nő közelében…




Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange EmptyVas. Márc. 03, 2019 9:15 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

- Nagyon cseles – húzom egy huncut félmosolyra a szám, de sokat azért nem tudtam meg belőle. Aztán jön az a mondat, ami furcsamód teljesen kizökkent, valószínűleg rossz helyre tapint vele, pedig nem akartam leharapni a fejét, becsszó. Csak épp nem értem, mit akart elérni vele. Mintha arra akart volna kilyukadni, hogy az én hibám volt, mert nem vigyáztam eléggé. Utálom azokat a pasasokat, akik a megerőszakolást is a nők hibájának tartják, mert túlságosan lengén öltözködnek, vagy nem is tudom, miket szoktak még magyarázni. Undorító. De Leont azért nem sorolnám ezek közé. Nem hiszem, hogy erre gondolt volna.
Figyelem, ahogy az ujjai a takaróm szélével babrálnak, és hirtelen olyan meghittnek és kellemesnek érzem ezt a jelenetet, már-már olyasmi, ami után tudnék vágyakozni egy álmos vasárnap reggelen, vagy egy átműszakolt éjjel utáni ébredésnél. Kávéval és…
Na de éppen nagy vallomással küzd. Figyelem a vonásait, bár azt valahogy sejtettem, hogy úgyse fogja elmondani a teljes igazságot. De talán nem is szükséges. Túl sok titok övezi őt is, és engem is. És túlságosan makacsok és önfejűek vagyunk ahhoz, hogy bármi is működjön köztünk. Nem is tudom, miért gondolkodom ezen. Őrület. Nem és kész, Raina. Lépj már túl ezen.
Mikor azt feltételezi, hogy csak szívatom, újfent elnevetem magam, nos, igen, ezt még én is kinézném magamból, de sajnos nem igaz.
- Látom, kezdesz kiismerni – mosolygok rá, de az arcvonásaimból kiolvashatja, hogy most nem erről van szó. Végül megegyezünk abban, hogy nem történt semmi olyasmi, amin valamelyikünk ne tudná túltenni magát, és úgy tűnik, ezzel egyöntetű szavazattal le is zárjuk a tegnap történteket.
ÉS akkor. Épp a kávésbögrémbe kortyolok, mikor megérzem az óvatos érintését a combomon. Még szerencse, hogy a kávé felé nézek, és nem rá, mert a tekintetemből ki is olvashatná, hogy egy: mennyire meglepődtem ezen a lépésén, kettő: nem esik nehezemre továbbgondolni a mozdulatot, és a testem már erre is reagál. Apró melegség kúszik a gyomrom felé, azt hiszem, nem ez a legbiztonságosabb hely és helyzet számunka, ha nem akarunk kikezdeni egymással. Nekem is minden harmadik gondolatom az, hogy itt ül előttem félmeztelenül, és ezek szerint ezzel ő se nagyon van másképp. Ezt eddig nem feltétlenül tudtam.
A telefoncsengés viszont felsüvít, és Bowman akarva-akaratlanul – de belőle kiindulva, inkább mégis csak akarva – megtöri a pillanatot. Azt mondja nem fontos, de valahogy kétlem. Nem tudja, hogy láttam az éjjeli négy nem fogadottat is, és nincs is szándékomban elárulni neki. De egyébként sem hiszem, hogy annyira normális, hogy egy műszakmentes reggelen, úgy fél kilenckor a privát mobilján keresi a főnöke, aki mellesleg az a nő, aki fülig szerelmes belé.
- Csak ügyesen – mosolyodom el szemtelenül, a szokásos élcelődés gyanánt, mintkor róla és Bowmanről van szó, és követem a tekintetemmel, ahogy felmarkolja a cigit, és kisétál az erkélyre. A beszélgetés részleteit már nem hallom.
- Pedig sajnálhatja, fontos nyomunk volt, de így már megelőzték mások – szólal meg Claire szigorúan magabiztos hangja. Az eredeti neve Clarissa, de köztudottan utálja, így mindenkivel Claire-nek hívatja magát, már akivel hajlandó olyan privát barátságot kötni, mint Leonnal. Neki ezt is szabad, mi több, el is várja. De ha én próbálnám meg nem a rangján és vezetéknevén szólítani, biztos kapnék egy velős leteremtést.
- Rendben van, akkor másfél óra múlva legyen az irodámban. Ne késsen – teszi hozzá egy kicsit megkésve, mint akinek már látszólag nincs több mondanivalója, de érezhető, hogy még szeretne kibökni valamit. – Egy tea mellett vázolom az új fejleményeket – enged mégis a kísértésnek, majd azon nyomban kinyomja a telefont.
Én addig kihasználom az alkalmat, és a kávé maradékát letéve, magamra csavarom a takarót, és feltápászkodok az ágyból, hogy a cuccaim keresésére induljak. Bár így kábé úgy festek, mint egy túlméretezett, fehér víziló, aki a szobájában csörtet. Remélem, nem pillant erre, és kellőképpen lefoglalja Bowman, mert a ruháimra bukkanva, magara is kapok ezt-azt. Viszont már a melltartó magamra hámozása gondot jelent ebben a nagy hacukában, így mielőtt még sikerülne bekapcsolnom, le is csúszik rólam az egész takarófelületem. Ó, a picsába már. Most már úgyis mindegy alapon, befejezem a műveletet, majd abban bízva, hogy még bőven tart a traccsparti, gyorsan a feszülős kisruhámat is magamra erőszakolom, és kábé kész is vagyok, mire visszaér, már épp csak a szoknyám széleit húzom le.
- Igazán? – mosolyodok el önkéntelenül is a mondata végére. Azért azt elképzelem, hogy Bowman behívta, és azt mondta neki, hogy vendégem van, nem érek rá. – És azt is hozzátetted, hogy én vagyok? – cukkolom a kérdéssel, de persze tudom, hogy semmiképpen sem, sőt, ez az egész csak egy mese, amit számomra kitalált, de ha közös titkokat akar őrizgetni ezzel a nővel, én nem állok az útjába. Végül is nincs közöm hozzá, szóval nem is gyanakszom látványosan, inkább csak előállok a következő ötlettel.
- Nem is tudom, ha már a vendéged vagyok, és az éjszaka folyamán majdnem meghaltam, úgy érzem, igazán rám férne egy kiadós kajálás. – Azzal lehajolok a földön fentrengő takaróért, és ahogy közelebb lépdel hozzám, a mellkasának nyomva visszaszolgáltatom. Nem magyarázkodom, mit keres a szoba közepén, remélem, nem is leskelődött. Ám mielőtt elhúzódnék, felpillantok rá.
- Benne vagy? – nézek a szemébe, és mielőtt elhúzná a kezem a takarótól, a mutatóujjammal végigsimítok a fehér anyag fölött kilátszódó mellizmai fölött. – De azért előtte kapj magadra egy pólót – mosolygok rá, majd hátrébb lépek, nem kérdés, hogy benne van, sosem utasítana vissza egy kajás ajánlatot. Közben a táskámat is megtalálom, és kihalászom belőle a mobilomat. Susan tényleg írt. De úgy tűnik, jól van, duplán is bepasizott. Még fotót is küldött. Nagyon jó.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Leon & Raina - Something strange Empty

Ajánlott tartalom


Leon & Raina - Something strange Empty
Vissza az elejére Go down
 

Leon & Raina - Something strange

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ