One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Russell & Millie - how to move forward

Russell R. Morgan
Today at 1:17 am



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Grayson Connor
Today at 12:56 am



Lorelei & Russell - Chill Out

Russell R. Morgan
Yesterday at 11:55 pm



Greenwood vs Gambino

Margaret Greenwood
Yesterday at 11:44 pm



Munkahelylista

Sandro Gambino
Yesterday at 10:36 pm



Fable and Jonathan - Az értelmetlen interjú

Jonathan Anderson
Yesterday at 10:20 pm



Elvitték!

Margaret Greenwood
Yesterday at 10:13 pm



Maddie and Jake - Weekdays at Lester house

Jake Lester
Yesterday at 9:12 pm



Játékpartner keresõ

Jonathan Anderson
Yesterday at 9:05 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 15 5
Diákok 6 2
Törvényszegõk 11 12
Bûnüldözés 6 7
Hivatal 0 5
Üzlet 7 10
Oktatás 5 3
Munkások 8 3
Egészségügy 12 9
Összesen 70 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Ethan Kaminski, Mason Ford


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Leon & Raina - Something strange

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Csüt. Jan. 17, 2019 9:29 pm

+18

Raina& Leon

- Amíg én ott voltam, az egészen pontosan másfél pohár koktél volt. Nem mondtad, hogy ennyire nem bíród a piát – próbálok viccelni kicsit, de nekem már nyilvánvaló, hogy nem csak az alkohol van a háttérben. És azt is gyanítom, hogy nem magától vett be bármit is, hanem a koktélba keverhették azok a seggarcok. – Amúgy te ugye nem szoktál szívni, vagy bármi ilyesmi? – kérdezek rá, ugyanis holnapra valószínűleg úgysem fog semmire emlékezni ebből. Különben nem tenném, mert lebaszna, hogy miket feltételezek róla. De persze sosem lehet tudni. Mondjuk ha valakiről, róla biztos nem feltételezném.
Ennek tudatában már nagyjából értem a viselkedését, vagyis ennek tudom be. Aztán franc se tudja, hogy ha csak ivott volna, akkor is itt harapdálna a kis vámpír, vagy sem. Szerintem nem.
- Igen, ezt érzékelem – nevetek fel kicsit rekedtesen. – Azt tudtam, hogy alávaló, na de hogy vámpír is – sóhajtok fel megcsóválva a fejem. Jaj basszus, nem lesz ez így jó. Túlságosan bejön és vonz a nő. A legfőbb alapelvem készülök megdönteni, és ez nagyon-nagyon nincs rendben. Valahogy a mosoly viszont egy percig sem hervad le a pofámról, még ha tudom is, hogy nem annyira helyes ez. És hogy részeg. Nagyon. Én is becsiccsentettem. Végül is úgy vagyok vele, hogy abból még nagy baj nem lehet, ha megcsókolom, de gondolkodni sem igazán tudok rajta, mert egyszerűen úgy vonz, mint a mágnes és azon kapom magam, hogy egyre csak közelebb hajolok hozzá mígnem összeérnek ajkaink. Ez a csók már biztosabb mint a múltkori, tudom, mit akarok és úgy tűnik ő is egészen tisztában van vele. Ahogy ringatózik itt előttem és hozzám simul, érezheti, hogy mennyire kívánom már, de csak-csak nemet kéne mondani erre az egészre. Mintha az ördög meg az angyal ott csücsülne a vállaimon és az ördög jelentősen nyerésre állna.
- Ringatózni lehet otthon is – szalad fel a szemöldököm egy pimasz mosoly kíséretében, a csípőjét pedig elkapva megállítom, mielőtt helyben felrobbanok. Hülye ötlet, maradhattunk volna tényleg itt is, de csak leintem azt a taxit szóval innentől majdhogynem meg van írva a sorsunk. Meg, bassza meg. Hogy fogunk majd ezután holnapután egymás szemébe nézni? Na mindegy. Végül is.
- Baromi rendes tudok lenni, ha akarok – folynak kicsit össze a szavak ahogy még mindig mosolygok. Aztán a balom máris a térdén kalandozik, abszolút nem gondolkodom. De csak játszom vele.
- Nem olyan hosszú az – jelentem ki határozottan, de aztán rögtön bennem is akad a szó, amikor Raina keze felsiklik a combomon egyenesen a sliccemhez, amit nem is restell lehúzni. – Raina – köszörülöm meg a torkom, hogy azért baszki mégiscsak egy kibaszott taxiban ülünk, de őt látszólag ez egy cseppet sem zavarja. Ahogy megérint, hátra döntöm a fejem az ülésen és nagyot nyelek. Az egész torkom kiszáradt. Nem hiszem el ezt a nőt, komolyan mondom. Jó ég, mit művel! Megszorítom a térdét és válaszra nyitom a szám, de aztán be is csukom, ahogy mozdul a keze. Lehunyom a szemem, de aztán egy ponton elkapom a csuklóját, mert eléggé beindított, és... nem annyira lenne jó elsülni egy taxi hátsóülésén.
- Tizenöt dollár lesz – hallom a sofőr hangját, tekintetem pedig találkozik az övével, ahogy a visszapillantóba néz. És szigorú. Hát szerintem észrevette, de mindegy. A kezébe nyomok egy húszast, tartsa meg. Örülünk, hogy eltűrte ezt a félorgiát, ami hátul történt.
Ahogy kiszállok, megigazítom magam odalent, hogy legalább a kapuig ne úgy érjek el, hogy félig kint vagyok a gatyámból, majd megvárom míg Raina is utánam jön, aztán elkapom a kezét és az épület felé kezdem húzni. Türelmetlenül. Leonel Freeman még most állj le, ha tudsz! Fektesd le aludni és kész!
- Egyszer visszavonulót fújsz, másszor meg nem bírsz a véreddel – dünnyögöm, ahogy kinyitottam a lakásajtót és befelé terelgetem. – Most akkor hogy van ez? – suttogom, ahogy a falhoz nyomom és a füléhez hajolok, hogy aztán fogaimmal óvatosan karistoljam végig állának vonalát. Ujjaim mindvégig a ruhája aljával babrálnak, amit aztán hirtelen le is kapom róla, mert minek az oda?! Most azonnal akarom, itt és most, teljességgel elvette az eszem, szóval meglepődnék, ha le bírnék állni.
- Állíts le – hajolok a nyakához, hogy csókokat hinthessek rá, majd ajkaim lejjebb haladjanak a mellei irányába. Nyelvemmel végig szántok a melltartójának vonalán, majd újra kiegyenesedve a háta mögé nyúlok, hogy lekapcsolhassam róla azt is. – Mondj nemet.



avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
58

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Kedd Jan. 15, 2019 10:02 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

+18
- Ott bizony – akaszkodom a tekintetébe, a fene mód csillogó szemeimmel. Lassan eljön az a pillanat, hogy alig fogok fel valamit a környezetemből, és a körülöttem zajló eseményekből, ellenben őt nagyon is érzékelem. És kívánom. Mintha csak erre az egy dologra szűkülne be a világ. Vagyis kettőre. Leonra és a szexre.
- Vigyázz, mert alávaló vámpír vagyok – találom hirtelen ellenállhatatlanul viccesnek a mondatát, miszerint éppen azon mesterkedek, hogy megöljem, el is kuncogom rajta magam, és hogy demonstráljam az elméletet, az apró csókok után finoman beleharapok egy ponton, ahol a nyaka a vállához kapcsolódik. Egyáltalán nem szánom fájdalmasra, de ahhoz talán elég, hogy halvány nyoma maradjon másnapra.
- Én? Dehooooogy – húzom el a szót, annak reményében, hogy így majd meggyőzőbb lesz. Részeg? Ugyan már. Én csak itt helyben meg akarom erőszakolni. Az alsó ajkamba harapok, és végigpillantok a mellkasán. Mérlegelni kezdek. Mit is? Hagyjuk a picsába.
- Pedig… - és esküszöm, itt még érvelni szándékozok, hogy miért is kellene visszamennünk arra a táncparkettre, mikor végre megcsókol, és belém fojtja a szót. A csókja vad és éppen olyan, mintha már régóta ezt tervezgeti. Vagy inkább én vagyok az, akinek a fejében már jó ideje nonstop ez pörgedezik? Mindenesetre a legkevésbé sem tiltakozom, sőt, a pólója alatt sütkérező kezemmel még a derekát is közelebb húzom magamhoz, míg az öle hozzám nem préselődik.
- Pedig… ez tánc közben is elég jó program – fejezem be most már így az előbb megkezdett mondatot. – Akkor még a dallam is ott mocorog a háttérben, jobbra, meg balra – mozdulok be egy kicsit játékosan először az egyik, majd a másik irányba ringatva a hozzá simuló csípőm. De aztán a meleg és a taxi ellen semmi kifogásom, az azért valóban sokat segít az ügyön, hogy támogat is közben, mert magamtól már nem vagyok biztos benne, hogy olyan sikeresen belőném a megfelelő irányt.
- Ez roppant rendes tőled – kanyarodik mosoly az ajkaimra, ahogy szusszanva hátradőlök az ülésen, de mikor a térdemen kezd körözgetni, meg is adja a kellő inspirációt, hogy ne akarjak sokáig tétlen maradni. Főleg, mikor azt mondja, nem bír tovább ellenállni.
- Nem? – kérdezek vissza játékos hangsúllyal, és felé fordítom a fejem. Ahogy a lakását említi, ezernyi pillanatkép úszik be elém. – Az pech, mert még nagyon hosszú az út hazáig.
Igazából fogalmam sincs, hogy mennyi, és jelenleg ez az apró részlet lényegtelen is. Felé fordulok az ülésen, majd a tenyeremmel könnyedén felsimítok a combján, a térdétől egészen végig, ameddig a nadrág engedi, majd az ujjaim nem sokáig hezitálnak, a cipzár után matatnak, és ahogy megtalálom, gondolkodás nélkül le is húzom, hogy a körmöm hegye, és az ujjbegyeim végigcirógassák a farmer alatt rejtőző alsóját. A vérem úgy zubog az ereimben, hogy képtelen vagyok nyugton maradni. Úgy érzem, ha fél percre abbahagyom, kitörök, akár egy vulkán.
- De lehet, hogy tudok segíteni valamicskét az ügyön – azzal szétpattintom a nadrágot összefogó gombját is, így már egészen jól hozzáférek. A kezem besiklik az anyag alá, majd a másik alá is, és az időközben megmelegedett ujjaim finoman körbefonják, amire rálelnek.
Rápillantok.
- Hány perc is pontosan? – Szívesen húznám, és kiélvezném a pillanatot, de a saját türelmetlenségem ezúttal jelentős akadályt jelent, a kezem mozdul, mielőtt válaszolhatna. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Nem olyan sietősen, de mintha a másodperceket számolgatnám rajta, valamilyen egyedi időszámítás szerint.
Sosem szexeltem még taxiban, de nem is hiszem, hogy életem során valaha így rágerjedtem valakire, hogy abszolút ne zavarjon, hogy rajtunk kívül egy harmadik ember is ül a kocsiban. Sőt, jelenleg még talán hozzá is ad.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Hétf. Jan. 14, 2019 5:50 pm


Raina& Leon

Azt mondja, „én meg nem vagyok ribanc”. Hát azért ebben erősen reménykedtem. Na, nem mintha zavarna, ha az lenne, attól ugyanolyan jó rendőrnő és társ lenne, de azért így nyugodtabb egy kicsit a lelkiismeretem. Csak bólintok egyet erre az egész konklúzióra és a poharam az övéhez koccantom, majd megiszom ezt az irdatlan szar löttyöt, amit az imént kevertetett Raina nekem.
És aztán én elvetemült, valami istenverte indíttatástól elindulok a táncoló tömeg felé, mert kurvára nem akarom, hogy Rainát körülvegyék a kiéhezett faszkalapok. De nem mindegy nekem? Nyilván ő is pasizni akar, nem azért jött, hogy bébiszittelje a barátnőjét. Legalábbis nem sokáig. Én meg akár már haza is mehetnék. Eleget ittam, a kedvem még mindig nem annyira jött meg ehhez a bulizósdihoz, de azért Rainával abszolút jól elvagyok, vagyis ellennék, ha nem lenne az a veszély, hogy ismét rámozdulok. Csak emlékeztesd magad Leonel, a múltkor is mi történt. Nem akar, és jobb, ha te sem akarsz tőle semmit a munkán kívül.
Ez a gondolat, ahogy a mellkasomhoz simul, szépen lassan el is szállingózik a kis agyamból, és csupa olyan gondolat kúszik a helyébe, aminek nagyon nem kellene. Megőrjít az illata és az egész lénye, ahogy ilyen közel van, meg méginkább beindít. Megint itt tartunk, és azt hiszem, nem csak én, hanem ő is ugyanezt érzi, de még mindig ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy mi a francért utasított vissza a múltkor?
Megbizonyosodásul, hogy nem képzelődöm, tényleg ő is azon van, hogy beindítson, fel is biccentem a fejét az álla alá nyúlva, az ajkaim pedig halvány mosolyra húzódnak. Egyrészt azért, mert a szemei úgy csillognak, mint a fene, másrészt pedig azért, mert látom rajta, hogy azt akarja, hogy megcsókoljam. De lehet, hogy már csak hallucinálok.
- Ott voltam végig? – kúszik feljebb a szemöldököm a meglepettségtől, ugyanis amíg ott voltam, az holt biztos, hogy másfélnél többet nem gurított le. – Akkor... – Már éppen azon vagyok, hogy megkérdezzem, vett-e be valamit, de mivel abszolút nem tudom ezt elképzelni róla, így inkább hamar elvetem a dolgot. Ezért inkább egy hirtelen indíttatásból felkapom is kimenetelek vele a tömegből. Azt még nem tudom, hogy azért, hogy ott minden tekintet nélkül megcsókolhatom majd és esetleg tovább is mehetnénk-e téren, valahol máshol, vagy azért, mert látszik rajta, hogy kell neki a felfrissülés. Leteszem a fal elé, de olyan gyorsan ugrik vissza egyenesen a mellkasomhoz, amire elmosolyodok.  
- Én? Én nem, de te úgy látom, engem igen – morgom, ahogy aztán megérzem, hogy egy csókot hint a nyakamhoz. Aztán még egyet, mi a fasz?! – Raina, úristen de részeg vagy – jegyzem meg, ahogy a szám széle megrándul, a kezem pedig automatikusan a csípőjére kúszik.
- Nem megyünk vissza táncolni – jelentem ki határozottan, és aztán lepillantok rá. A tekintete szinte hívogat, mintha kibaszottul azt suttogná, hogy gyere és tegyél magadévá. És minekután nálam is kezd beütni az alkohol, na meg megérzem az érintését a hátamnál, begőzölök. A következő pillanatban már azon kapom magam, hogy az ajkaira tapadok, az ujjaim pedig a fedetlen hátán zongoráznak végig. Ellenkezést nem tűrve vonom magamhoz amilyen közel csak lehet, és olyan vadul csókolom, hogy ebben a hülye csókban minden benne van. Némi bizonytalansággal, mert azok után, ahogy múltkor reagált, már semmiben sem lehet biztos az ember, hülyét meg végképp nem fogok csinálni magamból.
Elszakadok tőle, és hála annak, hogy ez itt New York, éppen mellettünk suhan el egy taxi, aminek egy hangos füttyentéssel és intéssel adom tudtára, hogy beszállnánk.
- A meleget valahogy jobban szeretem, mint a táncot – hajolok a füléhez, aztán ha megállt a taxi, a derekára csúsztatva a kezem, szépen el is kezdem terelgetni az autó felé. Le se szarom, hogy a kabátjaink a ruhatárban vannak. Bemondom a címet miután beültünk, és mélyet sóhajtok.
- Hazaviszlek, baszki – vonok vállat, a jobb kezem pedig alig érintve a bőrét ér a térdéhez és kezd el körözni rajta. – Mármint hozzám. És ezt csakis magadnak köszönheted Raina Robbins. Mert kurvára flörtölsz velem én pedig kurvára nem bírok ellenállni tovább.



avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
58

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Szomb. Jan. 12, 2019 3:52 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

- Ne aggódj, én meg nem vagyok ribanc. Csak érdekelt, hogy meddig mennétek el betyárbecsületben – nyugtatom meg, hogy nem, nem szándékszom összefeküdni Tommal. Bár arról nem mondok igazat, hogy miért is feszegettem a témát. Sokkal inkább az érdekelt, hogy zavarná-e, ha én meg ő, és bár nem mondta ki – nyilván –, kicsit mintha mégis ezt éreztem volna. Vagy csak flegma, én meg bemagyarázom?
- Erre akár koccinthatunk is – mosolyodom el, és emelem felé a poharam, a nem paraszt és nem ribanc egészen jó szlogen ma estére. A coelhos mondatára felnevetek. De még milyen bölcs! Mielőtt elindulnék, nem is annyira a hangját hallom, a hangos zene miatt inkább a szájáról olvasom le, azt a bizonyos mondatot, ami ravaszkás mosolyra fakaszt, de ekkor már nem vagyok annyira magamnál. Amint felállok, minden elfogyasztott alkohol a fejembe szökik, és… mintha bedrogoztam volna, esküszöm, a táncoló tömegben teljesen más világban érzem magam.
Az idő nagyon relatívan telik, fogalmam sincs, mi történik, vagy hány perc telik el, mire újra kiszúrom Leont, de örülök, hogy végre ő is megjött. Annak kevésbé, hogy még mindig nem akar táncolni velem, de készséggel felajánlom az első és egyetlen érvet, ami eszembe jut: keine pánik, szívesen megtanítom. Az energia még mindig tombol bennem, így én egy pillanatra sem állok le, csak pár perc után érzem, hogy megszédülök egy kicsit. Leon viszont megtart, ahogy a mellkasának dőlök. Még mindig nem érzem olyan jól magam, de eszem ágában sincs leülni, vagy hazamenni, nem-nem, tolni akarom tovább a partit. Még csak most kezdtük.
Ahogy többször is hozzám hajol, és ahogy a tenyerem szinte végig a mellkasán pihen, a közelsége, érzem, hogy beindít. Egy csomó zavarba ejtő gondolatom támad, már akkor is, amikor maga felé kormányozza az arcom, egy pillanatra olyan, mintha meg akarna csókolni, de nem teszi. Mért nem teszi? Pedig még az ajkaim is szétnyílnak a várakozástól, ahogy elveszem azokban a kék íriszekben.
Most már egészen biztos vagyok benne: le fogok feküdni vele. És nincs is kedvem túl sokat várni vele.
- Mit tudom én, ott voltál végig – vágom rá gondolkodás nélkül. Kérdez itt nekem hülyeségeket, mikor én épp a vágytól égek.
- Héjj! – sikkantok fel felháborodottan, ahogy a vállára kap, és akaratom ellenére elindul velem a kijárat irányába. El is kezdem csapkodni a hátát, kábé úgy festhetünk, mint Jane és Tarzan, leszámítva hogy Tarzan valószínűleg azért vinné ki a nőt, hogy aztán forrón magáévá tegye, én meg majd csak pisloghatok egy cigivel a számban, pedig ha már a számnál tartunk, lenne más…
De nem tudom befejezni a gondolatmenetet, mert közben földet érek, és a fedetlen, kimelegedett hátam egyből a hideg falhoz préselődik, amitől tetőtől talpig végigborzongok, és sikkantva visszaugrom Leonhoz.
- Jesszus, meg akarsz ölni? – Ki nem állhatom ezt az érzést. És most már a lehűlt levegőt is érzem a bőrömön, így ha már úgyis ott vagyok, oda is vackolom magam hozzá. Az arcom is odafúrom a nyakához, és még mielőtt végiggondolnék bármit is, ösztönösen rácsókolok. – Milyen meleg a bőröd - jegyzem meg rácsodálkozva, és ezen felbuzdulva egy kicsit feljebb kipróbálom még egyszer.
  - Menjünk vissza táncolni – suttogom, és ahogy ölelem, a jobb kezem hátul a pólója alá kúszik. Az ujjbegyeim zongorázva végig simítanak az alsó hátizmain, és itt-ott a körmömmel is megkarcolom véletlenül. - Vagy menjünk valahová, ahol melegebb van. - Pedig nem vagyok fázós, ezt ő is jól tudja, most mégis úgy vacogok, hogy szinte remeg a testem.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Pént. Jan. 11, 2019 10:44 pm


Raina& Leon

Nem. Nem fogom végignézni, ahogy ezek ketten összeborulnak. Kurvára nem és kész. Először Tomot nyírnám ki, majd Rainával sem beszélnék két napig –ami ugye merőben megnehezítené a munkát, de a büszkeségem akkor is csorbulna, szóval inkább azt választanám-. Úgyhogy nagyon remélem, nem kell ilyesmikhez folyamodnom.
- Nem, nem vagyok paraszt – vonok vállat. Nyilván nem árulnám be az egyik barátomat, de itt nem is érdekelne, mit szól Kylie a dologhoz, inkább az lenne a bajom, hogy miért pont Rainával? Azt ne kérdezze senki, mi lenne ezzel a bajom. Nem tudom és nem is akarom megmagyarázni. Azért nagyon is próbálom ezt leplezni, hogy ez rejtőzik a dolgok mögött. Szerintem Rainában talán van már annyi alkohol, hogy nem tűnik fel neki semmi gyanús. De mi? Minek kéne feltűnnie? Jó, baszki. Tetszik. Jó nő. De ennyi. Ja, azt majdnem kihagytam, hogy tiltott is!
Nem, nem táncolunk. Az hiányozna már csak, semmi más. Visszateszem a székre, csak arra nem számítok, hogy bosszúhadjáratba kezd majd és ostromolni kezd a közeledésével.
- Nem, én anélkül is ilyen bölcs vagyok – húzódik a szám széles vigyorra. Habár nem is tudja, hogy a lényegre tapintott és egyébként nagyon is szeretem Coelhot. Egy pillanatra, ahogy elhajol, megakad a tekintetem a kulcscsontjánál, ami most teljesen kendőzetlenül van itt előttem, és rögtön a fejembe kúsznak az emlékfoszlányok a múltkori baklövésünkről. A torkom két pillanat alatt kiszárad, nagyot nyelek, hogy újra realizáljam magam, majd a pultosra sandítok, aki éppen a hiper-szuper erős piámat keveri, amitől majd táncos kedvembe jövök. Haha, jó vicc.
A szemöldököm pedig fel is szalad, ahogy reagál az előző megjegyzésemre. Hát, akkor hallotta. De én jól hallottam, amit mondott? Szépfiú? Erre innom kell, úgy döntök,de ahogy megízlelem ezt a... fogalmam sincs mit, irtó „citromba harapós” képet vágok. Hát ez nagyon brutális! Mi a francot kevert ez bele? Mire pedig feleszmélek, Raina már a tömeg felé táncikál, amire kényszert érzek, hogy én is felpattanjak onnan... Lehajtom a pohár fennmaradó tartalmát és nem tudom miért, de már ahogy látom, hogy a faszik ránéznek és „támadó-pózba” állnak arra várva, mikor is lesz a legjobb alkalom elkapni a csípőjét, kicsit pipa is leszek. Ismerem én az ilyet. Nagyon is.
A vicc viszont az, hogy a nők ugyanígy lesben állnak és arra várnak, hogy lecsaphassanak szegény áldozatukra, aki jelen pillanatban most én, egyszál magam vagyok. Szegény Leonel.
Pár pillanatig figyelem, ahogy Raina magában táncol, kicsit azért távolabb állok meg tőle, nem pont a sarkában, de aztán két nő bejön elém és riszálni kezdenek nekem, ami... jó, egy kicsit elvonja a figyelmem, de csak két percig. Halvány mosollyal tessékelem arrébb a szőkét, aki aztán villámokat szórva a szemével valószínűleg már a legjobb tudása szerint elmormolta az átkot, amit tegnap, az ilyen esetekre agyalt ki. Közelebb megyek, ahogy meglátom, hogy Rainára ketten is rátapadtak, nem mellesleg nem kis darabok, igazi body-builderek, de most nem tudom, hogy hallucinálok-e, de... szerintem Raina ezt rohadtul nem akarja.
Mikor aztán pont felém fordul és közelebb húz a pólómnál fogva, a megjegyzésére elmosolyodom.
- Hát... én is azt hiszem – köszörülöm meg a torkom, de ezúttal nem hervad le a mosoly az arcomról. Belenézek a csillogó szemekbe, amik már valószínűleg kettőig sem látnak –de mennyit ihatott?-, és a jobbom óvatosan a csípőjére simít.
- De én nem akarok – ellenkezem még mindig, de most már a fülébe mondom, hogy jól hallja. – És nem is tudok, még egyszer elmondom. – Ahogy elhajolok tőle, az ajkam akaratlanul is az arcéléhez ér –az én koordinációs képességeim sem a legjobbak már-, úgy nézek le rá újra.
Az égnek emelem a tekintetem, ahogy a kezem után nyúl és maga köré fonja. Azért lépek egyet balra, meg egyet jobbra, de aztán felhúzom magam, hogy ez mennyire, de mennyire nem megy nekem. Szólásra nyitom a szám, hogy belekezdjek újra, de ahogy nekem dől, összeszorítom a fogam. Még levegőt nem szándékozom venni, de aztán kénytelen vagyok, és akkor a hajának illata bele is kúszik az orromba vegyítve a parfümjével. Bassza meg. Mutatóujjam az álla alá csúsztatom és felbiccentem, hogy egyenesen az én szemembe tudjon nézni. A tekintetem az övé és az ajka között jár, szinte hívogat, de... baromi részeg. Nagyon, de nagyon, de nem tudom, mi a franctól, előttem csak egy koktélt szopogatott el, nem hiszem, hogy sokkal többet ihatott.
- Raina, te hány koktélt ittál? – kérdezem túlüvöltve a zenét, mert habár nagyon szexi, meg minden, nem fest jól. Nem tudom, hogy ő is érzi-e, de mintha sápadna is, meleg is van itt, mint a picsa. A tekintete meg mintha tiszta se lenne, de... nehéz róla elhinnem, hogy bármit bevett volna. Sokkal inkább más motoszkál az agyamban.
- Na jól van, Miss Robbins, ideje távozni innen – mondom és egy határozott mozdulattal a térde alá nyúlok, hogy aztán a vállamra kaphassam. Kissé ugyan imbolyogva megyek ki vele a tömegből –megéreztem azt a kurva táncoltató koktélt, hogy rohadna meg a pultos is-, mint aki jól végezte dolgát. Meg sem állok a bejáratig, ahol aztán már a friss levegőn leteszem a fal előtt, hogy aztán kicsit felfrissülhessen mindenki. Szükségünk van rá, azt hiszem.
- Minden oké? – kérdezem kicsit már artikulálatlanul lepillantva rá. Olyan cukin kicsi. De hogy tud pattogni, ha bepörög! Jó ég, mint egy nikkelbolha!



avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
58

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Pént. Jan. 11, 2019 7:41 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

Szóval csak jelzi. Micsoda hárpia lehet ez a nő, ha még Leon is így tart tőle, szegény Tommy valóságos terror alatt élhet. Már, ha nem csak azért mondja mindezt, mert nem szeretné, hogy az egyik legjobb barátjával kavarjak. Pontosabban ő kavarjon velem.
- Elárulnád neki? – faggatom hanyagul. Sejtem, hogy nem a legjobb helyen kapirgálok, de most már kicsusszant a kérdés. Vicces, hogy lényegében arról érdeklődöm, falazna-e a nekem és a haverjának, ha az est folyamán véletlenül összegabalyodnánk, ami világos, hogy nem fog megtörténni, de azért érdekel, mit reagál. Pláne a múltkori kis kalandunk után. Vajon mi járhat a fejében? Egyedül sosem fogom megfejteni, de megkérdezni se, az ezermillió százalék.
Egyelőre nem vagyunk annyira egy hullámhosszon, ha máson nem, a béna kérdéseinken abszolút látszik. Vagy még mindig a váratlan felbukkanása okozza a dekoncentráltságomat? Nem tudom, de nehezemre esik odafigyelni a szavaira. Talán egy picit az italnak is köszönhető, de sokkal inkább hatnak rám a zajok, a zene mintha folyékony adrenalin lenne, a bőröm alá kúszik, lüktet, búg és bizsereg az ereimben. A fények, és az érintések, azt hiszem, ennek a fáradtsághoz is köze van, elvégre ma nem is aludtam semmit.
Szóval bejön neki Susan? Ez bezzeg egyből eljut a tudatomig. Gondolhattam volna, hogy ez a típus a zsánere, elvégre ő is kiköpött hódító alkat. A nők igenis buknak a zsarukra. Tévhit, hogy csak a rosszfiúk a nyerők.
- Mi az, titokban Coelhot olvasol? – vigyorodom el, még a füléhez hajolva, ami során egy nagy adag levegőt lehelek a nyakába. Az illata mélyre kúszik az orromba, én pedig mélyre is szívom, letüdőzöm, és hagyom magam elbódítani, mintha egy kellemes jointtal dőlnék hátra a kanapén. Mintha minden és mindenki azon lenne, hogy a valóságot egyre messzebbre taszigálja tőlem. Ezt pedig olyan viccesnek találom, hogy el is nevetem magam. Min is? Tejesen mindegy.
Leveszi a tenyerét a combomról, pedig már-már azt hittem, készül valamire.
- Szerencse bizony. – Éppen azt bizonygatja, hogy ő aztán biztos, hogy nem fog táncolni ma este, de nem figyelek rá. Ó, dehogynem fogsz, Leonel Freeman. Erre már most mérget vehetsz. Szólok is a pultosnak, hogy turbózza fel a bátorságát. Milyen ironikus. A haláltól nem fél, de egy kis tánctól már kiszaladna a világból.
- Ezt bóknak veszem, szépfiú – cicázom vele mosolyogva, miközben végignézem, ahogy belekóstol az italba. Amilyen arcot vág, jó is lesz, úgy látom. Elégedetten pattanok fel újra a helyemről, hogy belevessen magam a hullámzó tömegbe. Ahogy az emberek közé gázolok, már azt is érzem, hogy nem gyengén megütött az ital, pedig alig ittam valamit, nem értem. De nem is annyira érdekel. Elvégre bulizni jöttem, nem igaz? Alig tíz másodperce jöttem be, máris rám tapad egy fickó, hátulról simul hozzám, először óvatosabban, de érzékelve, hogy nem lököm el egyértelműen, csak megpróbálok egy kicsit arrébb lépni tőle, rekordsebességgel konkrétabbra vált. Mikor a kezei kétoldalt a csípőmre csúsznak, teszek egy próbálkozást, hogy lehámozzam magamról, de a mozdulat nem igazán sikerül, így inkább szembe fordulok vele, hogy egyáltalán lássam az arcát. Leon jött utánam? Vagy ki ez? Nem tűnik ismerősnek. A tenyerem a mellkasára teszem, hogy jelezzem, jobban örülnék, ha megmaradna ilyen távolságban, de ekkor újra magához húz, és ahogy a mellizmait egy tünékeny pillanatra a testemhez préseli, el kell ismernem, akármennyire el akarom lökni magamtól, valahol mégis hatással van rám. Pár másodperc mintha kiesne, aztán arra eszmélek, hogy valaki gátlástalanul letapogat. Nem is tudom, hogy ő volt-e. A testem automatikusan mozdul a zene ütemére, de a gondolataim mintha fényévekre le lennének maradva mögötte. Egész biztos, hogy nem Leon az?
Mikor megfordulok, őt látom magam előtt, aminek hirtelen annyira megörülök, hogy szélesen elvigyorodom, a felsőjébe markolok, és úgy húzom közelebb.
- Azt hiszem, szükségem lenne egy testőrre, Mr – pillantok fel rá, a szemeim csillognak. Egy kicsit szédülök, szóval muszáj táncolnom. Máshogy nem leszek jobban. – Nem kell cigi. Táncolni akarok – lehelem a dübörgő zenével dacolva, majd miután elengedem a pólóját, a tenyerem lágyan végigfut a mellkasán, és a zene ütemére, mozogni kezdek vele.
- Majd én megtanítalak. – Azzal a kezei után nyúlok, és lazán a derekam köré fonom őket. – Így. Ez most már maximális védelem – kuncogok, és egy kicsit neki is dőlök, bár ez egyértelműen hiba. Az illata újra megrészegít. Nem is tudom, mi van velem.


avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Szer. Jan. 02, 2019 10:46 pm


Raina& Leon

- Na látod. Márpedig hidd el nekem, ha véletlenül összegabalyodtok, Cindy ezer százalék, hogy megtudja, és holnapra hajad sem marad – mondom neki, ahogy belekortyolok a poharamba. – Csak jelzem – vonok vállat, ahogy megjelenik egy halvány mosoly a szám szélén, mert már meg is jelenik a lelki szemeim előtt Tom nője. Ember legyen a talpán, aki egyszer összetűzésbe akar vele keveredni. Tom helyében fülem-farkam behúznám, azt hiszem.
Az „attól még helyes” megjegyzésre már nem is reagálok, inkább hallani sem igen akarom.
- Hát Tommal – vágom rá, hiszen nem igazán értem, most mi nem volt világos. – Tizenöt éve, amikor először elmentem az egyik haverom házibulijába – magyarázom tovább, hátha még mindig nem érti, bár most sem értem, mit nem értett rajta. Uh, azt hiszem, lassabban kell fogyasztanom a whiskyből, mielőtt túl filozofikus állapotba kerülök.
- Mármint mi? A szendvics nem tetszik, ha arra érted. – Jól elbeszélgetünk itt egymás mellett végül is. – A csaj nem rossz – jegyzem meg kicsit halkabban, ahogy még mindig azokat nézem, ahogy táncolnak, de aztán inkább elfordulok, mielőtt még felfordulna a gyomrom. A könnyűvérű nőket sosem szerettem.
A csajozással kapcsolatos megjegyzését nem igazán tudom hová tenni, de valami azt súgja, hogy provokálni próbál.
- Én? – kérdezek vissza, mint akit teljesen hidegen hagy a csajozás, pedig nem így van, csak... csak nem itt. – Nem, engem hoztak – jelentem ki határozottan, hiszen tényleg így volt. – Nem volt kedvem jönni abszolút, csak nem volt jobb dolgom, mondjuk úgy – magyarázkodom, de nem is értem minek. Ülünk itt egymás mellett és azt bizonygatjuk, hogy melyikünk miért nem akar itt lenni, hát nem mindegy, könyörgöm?! Azt hiszem eljutottunk arra a pontra, hogy ilyen hülyeségekről beszélgetünk, pedig szerintem az ő agyában sem ez jár. Csak jó lenne tudni, hogy mi, és rákérdezni, hogy miért csinálta múltkor azt, amit csinált, de nem akarok felbolygatni az egészet. Úgy tűnik, szemet tudunk hunyni felette, vagy...?!

És aztán jön ezzel a hülye ötletével. Én meg a tánc. Mi, meg a tánc. Jó ég! Kezd minél nagyobb kérdőjel lenni ez a nő számomra, és ez nagyon nem jó jel.
Nem és nem. És ezt hamar tudatosítom is benne és visszateszem egy laza mozdulattal a székre, de a „támadására” abszolút nem számítok. Megint azt csinálja.
- Az új dolgok lehet, hogy csábítók Raina, de az ismeretlenbe fejest ugrani hosszútávon nagyon nem célravezető – reagálok rá, mikor elhajolt a fülemtől, a kezem pedig pillanatok alatt el is kapom a combjáról, mielőtt még hatással lenne rám a kelleténél jobban. Picsába már.
- Még szerencse, hogy összefutottunk – mormogom egy halvány mosollyal az arcomon. – Persze ez még nem elég ahhoz, hogy táncikálni kezdjek – erősítem meg az előbbi kijelentésemben, de aztán ahogy a pultosnak szól, rájövök, hogy az imént nem kellett volna olyat mondanom, amire rá tud kapni. Márpedig Raina van olyan furfangos persze, hogy meg is ragadja az alkalmat. Nagyjából bírom a piát, de azt hiszem, ha ezt megiszom, elég is lesz egész estére. Csak felröhögve megcsóválom a fejem, majd oldalra fordulok Raina felé, ahol aztán összetalálkozik vele a pillantásom.
- Hihetetlen egy nő vagy – mondom halkan, hogy talán a zenétől nem is veszi ki, amit mondok, maximum a szám mozgásából asszociálhat bármire is. Nem is nézek inkább a pultosra, mit kever. Elfogadom a kihívást, kétlem, hogy ettől majd táncos kedvembe jönnék, de ha mégis, hát legyen. Kiharcolta akkor magának, csak maradjak a gatyámban.
Arra azonban nem igazán számítok, hogy belekortyol a koktéljába, és már megint menne a saját útjára. Magamhoz veszem a kevert koktélt, és megkóstolom, de éppen, amint nyelném le, akkor mondja ki azt a bizonyos mondatot, amitől majdnem félrenyelek.
- Huh, baszki, ez erős lett – nyögöm ki magyarázatul, ahogy ránézek, de már lassan itt sincs, csak távolodik a tömegben. A pultnak dőlve kortyolok egy újabbat a koktélba, ami hát valóban erős lett, csak éppen most ez nem annyira érdekel. Az sokkal inkább, hogy Raina egyedül megy be a sok hülye közé. Márpedig itt maradok és kész. Nem megyek sehová, majd visszajön egy-két zeneszám után. Ühm.
Na jó. Három perc után megadom magam és még egyet kortyolva a piából teszem le és indulok be arra, amerre az imént Raina, és ha megtalálom, már legalább három pasi szaglászik körülötte, én pedig megállok mellette, mint egy darab fa. Megcsóválom a fejem, hogy nem, nem fogok táncolni, csak éppen egyedül egy ilyen törékenynek tűnő nőnek nem szabad kószálni, szóval jobb, ha megállok itt. Nem, Leon. Nem nézel ki szarul itt a tomboló tömeg közepén, ahogy mindenki táncol, és te vagy az egyedüli, aki itt áll.
- Nem akarsz inkább cigizni? – kiabálom, hátha eljut hozzá a kérdés, mert kicsit kellemetlen itt így, így már csak azt veszem észre, hogy minimálisan mozgok jobbra-balra, hogy ne legyen feltűnő, hogy én csak itt ácsorgok. A baj csak az, hogy nem igazán tudom nézni Rainát, na nem mintha nem lenne szexi, pontosan az a baj, hogy nagyon is az, csak nézd meg, az a fasz is hogy néz rá, mint aki mindjárt felfalja. Édes jó faszom.



avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
58

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Csüt. Dec. 27, 2018 8:59 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

- Dehogy akarok. Háromszögbe nem - pontosítok, és küldök még egy pillantást a távolodó Tom után. - De attól még helyes - vigyorodok el, valamiért úgy sejtem, Leont bosszantja egy kicsit ez a megjegyzés, úgyhogy nem hagyhatom ki, hogy még egyszer nyomatékosítsam.
- Kivel közös? - kérdezek rá, mert ez a rész most így hirtelen nem világos. Ha tizenöt éve volt, aligha zsarus buliról beszél. Ugye? Hány éves is ez a fickó? Még ezt se tudom, de ma este feltétlen ki kell deríteni, ha már a sors úgy hozta, hogy összetalálkozzunk ebben az ótvar partiban.
- Nem? Miért? - kérdezek reflexből, mikor Susanre tesz megjegyzést, és ekkor tűnik fel, hogy még mindig a már-már bizarrba hajló édeshármasukat nézi.
- Sokkol vagy tetszik? - kíváncsiskodom. Nem vagyok prűd, de nekem személy szerint ez már kicsit sok.
A válaszán elmosolyodom, majd a számba kormányozom a szívószálamat, hogy jó nagyot kortyoljak a koktélból, kis híján ki is ürül a pohár, bár még messze nem érzek semmit, pedig szeretem, ha egy icipitit már érzem az italt. Főleg most jönne jól, nem számítottam Leonra, és a látszattal ellentétben azért ha nem is minden fél percben, de azért minden másodikban eszembe jut, hogy mi is történt abban a faházban. Eszembe jut a csókja, ahogy fölém magasodott, és... jobb lenne, ha valami máson járatnám az agyam. Pláne, hogy így lekoptattam. Tulajdonképp nem is értem, miért nem haragszik. Vagy miért nem kérdezett semmit akkor. Furcsa. De ha nem érdekelte, talán tényleg jobb, hogy nem történt meg.
Hadakozom vele, és egyelőre nagyon is jól állok, de az az igazság, hogy tudnék vonzódni hozzá. Vagy talán már vonzódom is, csak jól titkolom még önmagam előtt is. Franc tudja. Az viszont biztos, hogy ha akkor lefeküdtünk volna, most sokkal nehezebb lenne.
- Talán nem csajozni jöttél? - A kérdést azért nem spórolom le. Biztos vagyok benne, hogy de, akkor pedig sajnálom, de téved, nagyon úgy fest, hogy végig fogom mozizni.
A megjegyzésén elvigyorodom, vagyis erre készülök, de valamiért olyan jó kedvet csinál vele, hogy el is nevetem magam. És még csak ez után jön Tommy fiú, a szexi bugyijával.

Miután sikeresen megkapaszkodom Leonban, elfog a vágy, hogy le is szálljak erről a magasülőről, és most azonnal bemasírozzunk táncolni... Miért ne? Nem gondoltam, hogy nekem is megjön a kedvem a bulihoz, de csak úgy csobog a vér az ereimben. Valaminek történnie kell.
Leon viszont tiltakozik, és a derekamnál megemelve vissza is ültet a bárszékre. Először durcás képet vágok, majd a mozdulat közben belekapaszkodok a nyakába, hogy ne zakózzak orra, a válaszomat pedig egyenesen a fülébe célzom, nehogy elvesszen itt a nagy hangzavarban.
- Akkor ez egy jó alkalom, Biztos úr. Hogy olyasmit is kipróbáljon, amit eddig még soha - búgom egy kicsit talán szándékosan csábító célzattal, na de mit csinálok már megint? Nem tudom, mi történt az utóbbi öt percben, de mintha megfordult volna velem a világ. Az is megfordul a fejemben, hogy talán az italomba tehettek valamit, de hát ezt az egy koktélt iszom már mióta, és Leon is itt volt, nem volt alkalmuk rá. A fejtegetést viszont abba is hagyom, mikor a keze a derekamról a combomra vándorol. A melegség úgy önt el belülről, mintha már kétszáz éve nem lettem volna férfival. Húha.
Ráharapok az alsó ajkamra, és a frissen elém rakott pohárért nyúlok.
- Ha a társaság megvan, a hely már nem számít – vonok vállat, majd a pincér srác felé fordulok, aki épp most teszi le a neki szánt italt.  Az ujjaim finoman rácsúsztatom a csuklójára. – Bocs, de az úr közben úgy döntött, valami erősebbre vágyna. Nincs valami spéci recepted, ami elűzi a tánc előtti lámpalázat? – görbül cinkos mosolyra az ajkam két széle. Bizonyára nem először találkozik ezzel a jelenséggel, hogy egy pasasnak némi bátorításra van szüksége. De arra is kíváncsi vagyok, hogy Leon és az a bizonyos önérzete, vajon hogy reagál erre. Vissza is pillantok rá.
- Dehogynem. Fél pillanat – felel is rögvest, azzal ha Leon nem tiltakozik - vagy nem tiltakozik időben -, pikk-pakk felturbózza az italt, úgy mozog a keze, hogy nem is tudom követni. Ez igen. A számhoz emelem a saját koktélomat, és jó néhány kortyot leiszok belőle, végül úgy döntök, nem hagyok neki túl sok időt a mérlegelésre, a pillantásom újra a tánctérre siklik.
- De az is lehet, hogy ha te nem jössz, inkább megkeresem Tommyt, mit gondolsz, hány bugyinál jár már? – mosolyodom el egyenesen a szemébe nézve, leteszem a koktélt, majd újra lecsusszanok a székről, és ezúttal egyedül vágok neki a táncoló tömegnek.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Vas. Dec. 23, 2018 1:48 am


Raina& Leon

Még mindig értetlenül állok a dolgok előtt, hogy mégis miért ebbe a szar lebujba kellett jönni. És miért kellett összefutnom pont itt, pont Rainával? A haverok persze rögtön le is kopnak és elmennek nőzni, ami végtére nekem sem lenne ellenemre, csakhogy nagyon nem itt. Már az elején ez a két krapek itt Raina mellett meggyőz arról hogy egy szar helyen vagyunk, de ha ezt akarták, legyen. De csak pár órát. Viszont ehhez ital kell.
Persze Tom is hamar lelép mellőlem, Raina megjegyzése pedig nem igazán tetszik.
- Helyes srác, akinek nője van. Ugye nem akarsz belekeveredni egy háromszögbe? – érdeklődöm óvatosan oldalra sandítva. – Már vagy tizenöt éve ismerem. Még az egyik első közös bulinkon futottunk össze. Azóta boldogít. – Mert egyébként tényleg kurva hülye tud lenni. Egy logikus döntése sincs, én már vagy hatszázszor a falba vertem miatta a fejem. Most is nőzni akar, miközben Kylie meg otthon ül, pedig esküszöm, nem rossz nő. Külsőre sem és jó fej is, szóval nem tudom, miért akarja ezt is elszúrni ez a barom.
- Azért azt reméltem – mosolyodom el kicsit, ahogy aztán szemrevételezem a barátnőjét, aki persze már talált más elfoglaltságot.  Persze jól teszi, de azért örvendek, hogy nem kell ugyanezt végignéznem mondjuk Raina esetében. Baszki, annyira idegesít az a múltkori eset, hogy folyamatosan ezen eszem magam. Még szerencse, hogy baromi jól tudom azt mutatni kifelé, hogy ez most tényleg nem érdekel és nem sértette meg egy kicsit sem az önérzetem. Pedig de. Nagyon is. Fogalmam sincs, miért utasított vissza.
- Amúgy nem csodálom, hogy a barátnőd ilyen gyorsan talált társaságot – jegyzem meg valamiért, pedig nagyon nem az esetem ez a Susan. Csak akár az is lehetne. És ha már az imént ő is ilyesfajta megjegyzéseket tett a haveromra, hát én mért ne tennék az ő barátnőjére? És vajon mi a francért csinálom én ezt?
A következő megjegyzésére azonban összeráncolom a homlokom.
- Mi? Hát, nem is fogsz, megnyugtatlak – kortyolok a whiskymbe újból, és aztán elpillantok a tömegre. Tulajdonképp láthatott. Nem feltétlen csajozni, mert konkrétan nem én voltam ráállva ott a faházban, hanem ő flörtölt velem folyton, én pedig csak képtelen voltam ellenállni a kísértésnek. A sok napközbeni, meg talán az előtte levő kisebb „beszólások”, amik mögött biztos volt némi komolyság, az vezetett oda, hogy rávetettem magam. De ő sem ellenkezett.
- Te csak azt hiszed. Nőkből még több IQ-töltelék van, elhiheted. Főleg a plasztikok. Na, azok aztán baromi okosak tudnak lenni. Már az első két szavuktól menekülnék legszívesebben – magyarázom, miközben aztán kiszúrom Tomot, ahogy felénk halad egy bugyit lóbálva a mutatóujján. Jó ég. Hát én letagadom. A látvány viszont olyan vicces, hogy én is elröhögöm magam, aztán már csak azt veszem észre, hogy Raina felém billen és ha nem kapaszkodik belém, akkor valószínűleg le is borul a bárszékről szépen. Vajon mennyit ihatott eddig? Amióta itt vagyok ezt az egyet issza, és még csak félre sem beszél, úgyhogy betudom annak, hogy elvesztette az egyensúlyát.
- Az, édes… – emelem égnek a szemem. Hát ezt nem hiszem el, komolyan. Ki is kérek még egy italt, még mielőtt ide is hányok. Kérek egy ugyanolyat Rainának is, magamnak pedig egy whiskyt, de még mielőtt a pultos teljesítené a rendelést, Raina megragad és táncolni vinne, nekem pedig erre az ötletre rögtön elkerekedik a szemem.
- Nem-nem. Ezt felejtsd el, de most rögtön – mondom neki, miközben próbálom visszatartani és rángatni a pult felé. – A tánc és én még csak köszönő viszonyban sem vagyunk egymással, és ezt jól vésd az eszedbe – mondom, miközben sikeresen visszahúztam a pultig és a derekánál fogva egy laza mozdulattal visszarakom a bárszékre. A tenyerem közben pedig észrevétlenül siklik végig a derekától a combjára, de aztán olyan gyorsan el is veszem onnan, mint ahogy ez megtörtént. Nem, nem, nem és nem! Nem fog még egyszer megtörténni az, ami a múltkor. Ez csak egy véletlen mozdulat volt, semmi más. – Nem ittam még ahhoz eleget, hogy táncra perdüljek. Úgy nézek én ki, mint aki egykönnyen eltáncikál? Nem mellesleg egy ilyen helyen? – Ami azt illeti, két kezemen meg tudom számolni, hogy összesen egész életemben hányszor táncoltam. Már amire emlékszem. Mert persze olyan biztos volt, hogy a kelleténél többet ittam és nem emlékszem rá. Mea culpa.
- Inkább idd meg ezt a koktélt – tolom elé, amit a báros már idő közben elkészített. -  Addig én is megiszom ezt, és akkor majd újratárgyaljuk a kérdést – jelentem ki, de azt hiszem, nem igazán gondoltam át a dolgot. Dehogy tárgyaljuk újra! Nem fogok táncolni. Végképp nem vele! Talán jobb lenne, ha most le is lépnék, hogy megelőzzek bármiféle hülyeséget. Rá is pillantok az órámra. Baszki, még csak fél órája jöttem. Itt hagyni sem akarom ennyi keselyű között.
- És, meddig szándékozol maradni? – érdeklődöm félvállról. Remélem, nem sokáig. Megvárom, míg elmegy, aztán én is szépen lassan elszivárgok.



avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
58

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Hétf. Dec. 10, 2018 10:10 pm


in my case, really important things,

like fried chicken

- Kösz. Rájuk is férne, az tuti – húzom el a szám, és inkább belekortyolok a piámba. Ahogy oldalra mosolyog, valahogy rám is átragad az a sanda félmosolya. Szóval nem tudja, mért van itt? Akár érthetném is, de nem értem. Már megint titokzatos.
Kicsit sem tetszik az ötlet, hogy összeverekedjenek itt az orrom előtt, így kitalálok valami hülye játékot, amivel legalább egy időre lekopnak rólunk, de igazából abban reménykedek, hogy így találnak maguknak valami könnyebb és reálisabb prédát. A Leon melletti srác megjegyzése viszont nem suhan el csak úgy észrevétlen a fülem mellett, tudja, hogy rendőr, akkor bizonyára együtt jöttek. Mikor a két aranymadarunkkal együtt ő is elkolbászol a pulttól, Leonnal együtt én is utánuk nézek.
- Nem tudom, de határozottan neki szurkolok – somolygok, hiszen csak viccelek. De azért tény, hogy hármuk közül abszolút ő lenne a nyerő. – Helyes srác. Honnan ismered? – érdeklődöm, de csak úgy félvállról, miközben a szívószálammal játszom. Unatkozom. De nagyon.
- Ne aggódj, nem fogok mélydepresszióba süllyedni. – Már, hogy Susant valószínűleg nem látjuk már ma este, szinte biztos, hogy az egyik pasas lakásán fog kikötni, és nem is annyira óhajtom megakadályozni benne. Már csak azt nem tudom, én mit csinálok az este hátralevő részében. Nem is bánom, hogy összeakadtunk Leonnal, csak hát ott van az a múltkori incidens, amiről nem beszéltünk, és valószínűleg soha nem is fogunk, összességében az is meglep, hogy képes ilyen normálisan viselkedni velem. Akkor éjjel azt hittem, hogy egóra veszi majd a történteket. És puffogni fog, meg távolságtartó lesz, de szerencsére nem így lett. Lehet, csak én gondoltam túl, ő pedig pasihoz méltóan egy vállvonással elintézte az egészet. Hál istennek.
- Nem kifejezetten – vonok vállat, nem, tényleg nem biztatásnak szántam. – Csak úgy megemlítettem, hogy ez a lehetőség is fennáll. Úgyse láttalak még csajozni – mosolyodom el, és inkább abbahagyom, mielőtt belesodornám magam valami hülyeségbe. Rákönyökölök a pultra, és megtámasztom a fejem, úgy bámulom én is a hullámzó tömeget. Egy kicsit mintha máris kezdene megütni a pia, pedig még alig ittam valamit. Nevezetesen ez az első koktél, amit szürcsölgetek. Azt hiszem. Ennyire kiütött volna az éjszakai műszak? Ez elég nagy szívás.
- Milyen mázlisták a pasik, hogy rájuk nem tapadnak százával a levakarhatatlan IQ-töltelékek, akik ráadásul meg vannak róla győződve, hogy ez mennyire machos – osztom meg vele is ezt az észrevételt, miután én is megtalálom a cimboráinkat, de aztán megjelenik előttem a haverja a mutatóujja hegyén lóbált bugyival, én pedig lendületből elröhögöm magam. Kicsit meg is billenek közben, és mivel épp a tánctér felőli oldalán ülök a bárszéknek, a pult teljesen a hátam mögött van, meg sem tudok kapaszkodni benne. Egyenesen Leon felé hanyatlok, de közben kicsit sem pánikolok, próbálok valamilyen stabil támasztékot találni benne, majd lököm tovább a sódert, mintha mi se történt volna.
- Na, ne! Íme a győztes! – És már majdnem válaszolok a nyereményét firtató kérdésre, mikor Leon beelőz, és lelombozza szegényt. -  De gonosz vagy. Pedig olyan édes – mondom ki kicsit sem zavartatva magam.
- Ne feledd, tíz után, tízszer akkora jutalom jár! – kiáltom még utána, mikor ismét otthagy minket. A barátnője van szöveget meg sem hallom. – Kérek bizony – csapok le azonnal Leon kérdésére. – Megőrülök, ha még egy percig ezen a kényelmetlen széken kell ücsörögnöm. Gyere be velem táncolni. Most! – Azzal kézen ragadom, és talpra is szökkenek, hogy megkíséreljem bevonszolni magam után a tömegbe.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Szer. Dec. 05, 2018 2:47 am


Raina& Leon

- Őszinte részvétem – nyilvánítom ki a véleményem a lelkisegélyes megjegyzésére, és kíváncsian futtatom végig a tekintetem a mellette állókon. – Nekik? – bökök a fejemmel a két melák felé és még egy jó széles mosolyt is megejtek. Csak mert mást nem igazán látok itt, akinek lelkisegélyt nyújthatna éppen. Mikor visszakérdez, oldalra sandítok rá egy félmosollyal.
- Azt még én sem tudom – vonok vállat. Foglalma sincs, miért pont ebbe a kuplerájba kellett jönnünk. Ha már rászántam magam, hogy lejövök, mehettünk volna valami normálisabb helyre is, nem egy ilyen leprába a sok drogos közé, meg ahol ilyen felfuvalkodott alakok vannak, akik éppen Rainát boldogítják. Vissza is szólok a nagypofájúnak, de persze nagyon ki akar kezdeni engem, mert megkerüli Rainát és közelebb férkőzik hozzám. Istenem. Kurvára nincs kedvem verekedni, ne kelljen már, így se volt kedvem az egészhez, nemhogy még verekednem is kell. Erről nem volt szó.
- Haver. Szerintem hagyjuk egymást békén. Nézd, arra van az ajtó, nézd meg, kint vagyok-e – poénkodok vele kicsit, mert körülbelül ilyen agyiszinten lehet mind a kettő.
- Én nem húznék vele ujjat amúgy sem, mert zsaru. Csak szólok. Tudod, mint haver a havernak – szól közbe Tom, én pedig égnek emelem a tekintetem. Még csak az hiányzik, hogy aztán őt verjék meg itt nekem. A barátnőjének majd kitalálhat valami újabb fasz szitut, hogy mégis honnan szedett össze két monoklit.
- Ja baszki, csak éppen nem vagyok szolgálatban – mormogom oda a mellettem álló haveromnak.
- Igen, látom – reagálok Raina megjegyzésére, amiben persze merő irónia van, de elképzelhető, hogy ezt ők észre sem veszik a kis agyukkal. Aztán újabb ötlete támad a drágának és mikor felveti, nem tudom eldönteni, hogy most azt várja, hogy én is bugyit menjek vadászni vagy mégis mi a jó ég terve van ezzel. Bár ez a két agytröszt valószínűleg elég nagy bizonyítási vággyal küzd, szóval nem rossz a taktika.
- Hát jól van, ez túl könnyű feladat – jegyzi meg az egyik, majd átnéz Raina előtt, hogy kommunikálni tudjon a barátjával. – Tíz perc és itt is vagyunk – mondja a másik, aztán elindulnak a tömegbe.
- Hát az elképzelhető, amilyen nők itt vannak – mondom, majd Tom is elindul. – Most ez hova megy? Bugyit szerezni? – röhögök fel, aztán közelebb lépek Rainához egy kicsit. Fasza. Megint ketten maradtunk. Hurrá, hurrá, hurrá! Azért az egy kicsit megnyugtat, hogy nem egyedül jött. Ez azt jelenti, hogy mindjárt visszajön a barátnője és elmennek táncolni vagy fene se tudja. Mikor oldalra bök a fejével azonban, követem a tekintetemmel és összeráncolt szemöldökkel mérem végig a nőt.
- Hűha – mondok először ennyit, de ezzel nem a külsejére célzok, hanem arra, hogy nem kispályás. – Nem akarlak elkeseríteni, de azt hiszem, már más lelkisegély szolgálatot talált helyetted – pillantok rá vissza, aztán belekortyolok a whiskymbe.
A felhívására pedig meg is fordulok és végig nézek a táncoló tömegen. Vagyis inkább a nőkön, de magamban elkönyvelem, hogy ma innen csajt biztos nem szedek össze, mert a felhozatal igen gyér. Agyban.
- Most arra bíztatsz, hogy húzzak el csajozni? – nézek rá kérdőn de aztán újra visszafordulok kifelé, a pulthoz támaszkodva. Én elismerem, hogy már néha látszhat rajtam, hogy jó lenne, ha befutna valami normális kapcsolat, na de az is biztos, hogy nem itt fogom megtalálni azt a nőt, aki erre alkalmas lenne.
Kiábrándul belőlem? A múltkori afférunk után már komolyan mondom, azt hiszem, mindent félre tudok érteni.
- Dehogy is – mondok végül ennyit, és figyelmen kívül hagyom a többi részét a mondatnak, na meg a gondolataimat is igyekszem kicsit más irányba terelgetni.
Közben megakad a tekintetem az előbbi két agytrösztünkön, akik két csajt fűznek éppen, de folyamatosan ide-ide pillantgatnak, amit nem igazén tudok mire vélni.
Közben hirtelen megjelenik Tom Raina előtt egy bugyival a kezében azt lengetve.
- Nyertem. Mi a jutalmam? – kérdezi boldog mosollyal az arcán, mint aki épp most nyerte meg a lottó ötöst.
- Jó, ég Tom – nyögöm ki és a tenyerembe temetem az arcom, úgy röhögöm el magam. Nagyon szép. Szerencsétlen csaja meg otthon ücsörög. – Nincs jutalom, húzzál szerezz még tízet – morgom oda aztán jelentőségteljes pillantást küldök felé, hiszen épp pár perccel ezelőtt mondtam neki, hogy ne próbálkozzon Rainánál, erre tessék.
- Barátnője van, csak mondom. – Mielőtt még nagyon egymásra találnának. Nem akarnám azt végignézni, azt hiszem. Lehet, hogy ki is ütném a végére a haveromat. Visszafordulok a pult felé, és kikérek még egy whiskyt.
- Kérsz valamit? – érdeklődöm a mellettem ücsörgőtől. Úgy tűnik, itt maradtunk egymásnak estére. Itt nem hagyom, az tuti. Tíz perc alatt hárman környékezték meg, szóval nem venném a lelkemre, ha bármi baja lenne a buli végére.



avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
58

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Szomb. Dec. 01, 2018 11:50 am


in my case, really important things,

like fried chicken

- Lelki segélyt nyújtok – összegzek tömören és röviden Leon azt firtató kérdésére, mégis mi a búbánatot keresek idebent. Értem én a meglepődést, ami azt illeti, én is meglepődnék saját magamon, ha véletlenül találkoznánk össze egy ilyen helyen. De a szemödökfelvonás részemről is kijár.
- Hát te? – Azért tőle is szokatlan ez a színvonal. Vagy a pasasoknál eljön olykor az a pillanat, amikor teljesen mindegy? Pláne, egy hét éjszakás műszak után, amikor – hacsak nincs párod, aki home office kényeztetést nyújt – no magánélet, és pláne, mikor ha ideje is van csajozni, galád módon visszautasítják. És témánál is vagyok. Szóval ezen most inkább nem filózgatok tovább.
De nincs is rá szükség, a fickóim rögvest át is veszik a szót.
- Nézd már, de kinyílt a csipája a kis köcsögnek! Ki a szarnak képzeli ez magát, Mike?
- Na kussoljál, haver, mert asszonnyá teszlek!
– mordul fel a vállasabbik, és egy lépéssel át is verekszi magát a másik oldalamra, hogy könnyebben foganatosíthassa araszerző szándékait. Úgy tűnik, nem örültek a megjegyzésnek, de sejthető, hogy annyira Leon felbukkanásának sem. Bizonyára olyan vágyálmokat dédelgettek, hogy majd addig fűznek itt az agyzsibbasztó dumájukkal, míg magatehetetlenné zsugorodnak az agysejtjeim, menet közben rásegítenek némi alkohollal, aztán már könnyű préda leszek. Ők pedig igazi férfinak érezhetik magukat. Erről eszembe is ötlik egy ötlet.
- Ugyan már, Leon. Ők itt ketten igazi férfiak. Ne kételkedj benne – azt sem tudom, melyikre pillantsak, mert momentán egyik a jobbomon, másik Leon és köztem kevélykedik. Nem mintha a drága társam ne tudná leütni mindkét izompacsirtát, mielőtt még kettőt pislognának – néha olyan spéci pusztakezes mozdulatokat látok tőle, hogy még én is majdnem eltátom a számat, fogalmam sincs, ezeket hol tanulhatta, a hagyományos tiszti képzésben billió százalék, hogy nincs benne –, de nem akarom, hogy ez az este is munkába torkolljon. Már pedig ha most összeverekednek, és valami sátánfajzat képes, és kihívja a rendőrséget, hipp-hopp kiderül ám, hogy illetékesek vagyunk.
- Inkább csak az a kérdés, hogy melyikőtök a legtökösebb fickó. Tegyünk egy próbát, mit szólnak az urak? – pillantok végig mindhármukon. – Akinek leghamarabb sikerül elvinnie valakit egy körre, az nyeri a címet. Na? Kihívás elfogadva? Én leszek a zsűri – mondom mézesmázosan, majd csábosan mosolygok feléjük, mintha csak azt várnám, hogy előbb nyűgözzenek le, aztán én leszek a cseresznye a koktélospoharuk tetején.
- Bugyit kérek – jelentem ki kerek-perec, nem adva lejjebb a tétet. Így legalább ha belemennek, lelépnek, ha nem mennek bele, akkor meg azért. Remélem, Leon is veszi a lapot, és nem fog összeverekedni velük, ha nem muszáj.
- Elméletileg nem. Gyakorlatilag akár úgy is mondhatjuk. Ott látod Susant – bökök a fejemmel egy kicsit jobbra, ahol a drága barátném ezerrel szexi táncol egyszerre két pasassal is. Atyaég. Sosem akarok szakítani. – De ne aggódj, nem kell pesztrálni. Lazíts csak – villantok felé egy mosolyt, és újra a kezembe veszem a koktélomat, amiről a műsor miatt szinte meg is feledkeztem.
- Gondolom, nem azért jöttél, hogy csak a szemeid legeltesd – és ezt kifelé úgy mondom, mintha cinkosan biztatnám, hogy gyerünk csak, lássuk a medvét. Most még azt is végigmozizhatom, ahogy felszed valakit. Nem is tudom még, mit kezdjek ezzel a gondolattal. Szórakoztató lenne? Vagy inkább furcsa? Valamiért megint az egy héttel ezelőtt történtek ugranak elém, és az jut eszembe, hogy jobb is, hogy nem történt semmi. Akkor talán most még féltékeny is lennék, mármint akkor sem akarnék, és nem is lenne jogos, meg semmi ilyesmi, de egy picit talán akkor is belém fészkelne az érzés. Vagy teljesen hülyeségeket beszélek?
Ebbe kár volt belebonyolódni.
- Csak azt ne mondd, hogy ez a törzshelyed, mert akkor egy életre kiábrándulok belőled – játszom egy kicsit a szavakkal, majd elvigyorodok, és ahogy ránézek, a szemeiben tényleg ott egy kis játékos fény, a szokásos csipkelődés mellett.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   Hétf. Nov. 26, 2018 4:00 pm


Raina & Leon

Semmi kedvem nem volt eljönni ma este. Még nem pihentem ki az éjszakás műszakokat, olyan vagyok, mint egy zombi. Napközben alszom két órát, felkelek, azt sem tudom, milyen nap van vagy hogy egyáltalán milyen évet írunk?! Szóval miután egész nap hívogattak ezek a barom haverjaim, úgy döntöttem, kikapcsolom a telefonom. Az ellen viszont, hogy megjelentek az ajtóm előtt azon dörömbölve, az ellen már nem sok mindent tudtam tenni.
- Gyerünk már Leon, zuhanyozz le aztán haladjunk, várna a jó bigék! - próbál lelkesíteni Chad a maga módján, de én még mindig csak az ágyat gyűröm.
- Ó baszki, te könnyen beszélsz a te kis nyolc órás bankban ücsörgős munkáddal. Azt én is el tudnám viselni, mellette meg se kottyan két naponta bulizni menni -  ülök fel végül és komótosan becaplatok zuhanyozni.

- Két óránál tovább nem vagyok hajlandó áldozni többet erre az életemből. Most szólok - sóhajtok, mikor a szórakozóhely felé megyünk. Már messziről dübörög a zene, úgyhogy mélyet sóhajtok. Hátha megjön a kedvem a bulizáshoz, sose lehet tudni. Csak előtte szükségem van egy jó erős piára. Míg el nem érünk a bárpultig, a haverjaim fél másodpercenként elámulnak egy-egy csaj mozgáskultúráján, akiket én inkább ribancnak neveznék, mintsem nőnek. Komolyan, ezek egyáltalán nem kihívások. Mi jó van abban, hogy két piát veszel neki és már szét is teszi a lábát? Könnyűek. Túlságosan.
Míg a pultig elérünk, már lemorzsolódik kettő haverom a háromból, így már csak Tommal érünk el a piákig. Jó ég, és ezeknek még pia sem kell ezekhez a könnyűvérű nőkhöz. Hihetetlenek, komolyan mondom.
- Két whiskyt - mutatok a pultosnak, majd arra leszek figyelmes, hogy Tom könyöke körülbelül hatszor találkozik az oldalammal, amire már odafordulok én is.
- Fejezd már be ezt, mi van? - rivallok rá, majd a fejével oldalra kezd el biccentgetni.
- Hát nem látsz a szemedtől? Nézz már ide a mellettem állóra! - akad ki teljesen, mire már én is szemrevételezem a nőt. Hát, valóban jó alakja van meg ilyenek, de az arcát még nem látom egy kis ideig, csak mikor visszafordul a pulthoz. Akkor viszont az éppen a torkomon lecsorgó whisky majdnem meg is akad.
- Uhh baszd meg - mondok ennyit, mire Tom teljesen be is lelkesedik, mert azt hiszi ez a reakcióm arra, hogy mennyire jól néz ki. Persze jól néz ki nagyon is, csak nem számítottam arra, hogy majd pont egy ilyen helyen futok össze Rainával.
- Na ugye, mondtam! Azok a lábak! - lelkendezik mellettem a haverom.
- Szemed leveszed róla most, értetted? - mondom teljesen komolyan. Egyrészt nem hiányzik, hogy összeszűrjék a levet, másrészt meg amúgy sem jönne be Rainának.
Átverekszem magam Tom helyére, mert közben összetalálkozott a tekintetem már Raináéval, pedig már azt fontolgattam, hogy feltűnés nélkül lelépünk innen, mielőtt még észrevenne. A múltkori afférunk után nem szívesen tartózkodnék vele olyan helyzetben, ami nem a munkáról szól. Azóta amúgy is csak azon kattogok, hogy mi a picsáért utasított vissza, a másik pedig az, hogy miért voltam akkora fasz, hogy egyáltalán belementem a játszmába.
- Mit csinálsz te itt? - kérdezem, ugyanis nem úgy néz ki, mint aki ilyen helyekre jár bulizni. Mellesleg egyedül van?! Láthatóan unja a mellette lévők társaságát, amazoknak pedig hallhatóan nem tetszik, hogy megjelentem.
- Lehet, hogy én nyápic vagyok, de legalább nincsenek impotencia problémáim, haver - mondom, ahogy a szemem majd kiveri a hatalmas dagadó izmai, és még egy halvány vigyort is megengedek magamnak. Utálom az ilyen beképzelt faszokat, akik azt hiszik, ők a világ közepe, de valószínű még Raina is kifogna rajtuk egy-egy jól sikerült fogással.
- Na, húzzatok innen, a hölgy amúgy is kurvára unja a hülye dumátokat. - Legalábbis gondolom, valami olyasmit hallottam amikor észrevett.
Az biztos, hogy most már megint nyakig benne vagyok a slamasztikában, de remélem a barátnője csak pisilni ment és visszajön öt perc múlva, aztán én is leléphetek innen. Egyedül nem szívesen hagynám itt ezekkel a barmokkal, de itt maradni sem nagyon akarok, lévén, ez megint egy olyan helyzet, ahol nem vagyunk határok közé szorítva.
- Ugye nem egyedül jöttél? - teszem ezt rögtön szóvá, hogy megnyugtathassam magam.



avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
58

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Leon & Raina - Something strange   Pént. Nov. 23, 2018 12:28 am


in my case, really important things,

like fried chicken

- Nagggyon király lesz! – lelkendezett Susan.
- Nem, nem lesz az – dörmögtem csak úgy az orrom alatt, a taxi hátsó ülésébe olvadva, de tulajdonképp már órák óta eldőlt a program. Kisminkeltem magam, felvettem egy szexi ruhát, Susan zsűrizése révén egy kicsit rövidebbet, mint amihez alapvetően hozzászoktam. Ő akar pasit fogni, erre engem menedzsel. Mondván, nekem sem ártana már bepasizni. Ami engem illet... nem tudom. Talán. De kétlem, hogy egy ilyen helyen találnék olyat, aki szóba jöhet. Baromira válogatós vagyok. És az idahói élménytúránk óta egy kicsit össze is vagyok zavarodva. Egyikünk sem hozta szóba, ami történt, hála a magasságosnak, de azért hazudnék, ha azt mondnám, hogy minden teljesen ugyanaz.
- Már hogy ne lenne! Az év bulijának ígérkezik. De ha erről a címről le is csúszna valamiért, a személyes best of listámon azért még fenntartom neki a helyet. Jézusom, Raina, május óta nem táncoltam! Felfogtad, hogy ez mit jelent?
- Hogy az első pasira ráveted magad, én meg szopogathatom a mojitomat a pultnál.
- Szerintem te is találnál gusztább dolgokat, ha…
- Majd meglátjuk – szakítom félbe mielőtt megint túlságosan belemelegedne. Egy kicsit még emésztgetem a tényt, hogy a világ legjobb barátnője vagyok. Nem csak hogy eljövök vele bulizni – az éjszakás műszakomat követő első szabadnapomon, de abba is belementem, hogy erre az ultraratyi helyre rágasson el, csak mert hat hónapig szenvedett egy drogos pasas mellett, mire belátta, hogy a szerelem nem győzi le az impotencia-problémákat. És mégsem szeplőtelen fogantatás útján szeretne gyereket.
- Úristen, nézd azt a Góliátot. Azok a vállak, azok az izmok! Mindjárt letámadom egy körre – vesézgeti a kínálatot még mielőtt az első piánkat kézhez kapnánk, de ahogy odanézek, el is fintorodom.
- Jó ötlet. És ha már ott vagy, légyszi, cipeld is át egy másik terembe. Ha öt percnél tovább belelóg a látóterembe, félő, hogy elhányom magam.
- Félrebeszélsz. Pedig még nem is ittál. – Hát, ez az. Pedig itt aztán rám fér a szesz. Alapvetően nincs bajom a bulizással, sőt, de ez a hely a messze-kerüld-el-listám élbolyában szerepel, az ok pedig egyszerű: szar a zene, túlságosan kommersz a kínálat, és hemzseg a drogosoktól. Személyes véleményem szerint tényleg azoknak találták ki, akik már annyira kétségbeesetten kefélni akarnak, hogy minden más elhanyagolható. Hogy itt nem fogok bepasizni az már most garantált, de hát nem baj, majd iszogatom a mojitokat, és küzdök a hányingerrel. Mire feleszmélek, Susan már nincs is a jobbomon. Ellenben máris kapok két hódolót, szintén a kigyúrtabbik fajtából, és rögtön nyomni is kezdik a sódert.
- Aha... - szólalok meg néha én is érdemben, de ha már a nemből nem értenek, legalább kérik sorban a koktélokat, amit a pultos srác az orrom előtt kotyvaszt, egyedül ezért fogadom el, ha már levakarni a speciális bunkó stílusommal sem tudom őket. Hathatna kicsit gyorsabban...
Ám ahogy a céltalan nézelődésből visszafordulok, kis híján vissza is köpöm a kortyot, mikor Leon arcával találkozok szembe. Ilyen nincs. Hogy kerül ide? Figyelmen kívül hagyva a két gusztamant, arra ocsúdok, hogy már hozzá is beszélek.
- Nahát. Már azt hittem, el se jössz. Bocsi srácok, de befutott a lovagom, örültem a megismerkedésnek, de most már kellene egy kis hely - jelentem ki, az elején még egyenesen Leon szemeibe révedve, ez most egy zsigeri rögtönzés, ha már így felbukkant a semmiből, akkor már ki is használom. Még mindig nem hiszem el, hogy az egész heti night shift után most még itt is összefutunk, de soha jobbkor.
Futólag átpillantok a két jómadárra is, összekapták-e már magukat. Remélem, Leon veszi a lapot, és segít megszabadulni tőlük. Legalább, amíg itt a pultnál álldogál.
De a szövegem talán egy kicsit erős volt, mert az egyikük tetőtől taplig végigméri az újonnan érkezőt.
- Ezzel a nyápic kölyökkel nyomulsz? - állapodik meg a tekintete végül Leon szemei között. - Na, ne már.


avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - Something strange   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Leon & Raina - Something strange

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Brooklyn :: Szórakozó helyek-
^
ˇ