Lassan hunyd le a szemed, végy egy nagy lélegzetet és tartsd bent. Mit érzel? A sötétség, amely átölel másodpercenként kínozza az elmédet, hogy nyisd ki a szemed és vegyél újra levegőt. Pedig tudod, hogy mindenképp el kell szakadnod a valóságtól, hogy megtudd milyen vagy legbelül. Ott abban a sötétségben, amibe bele vagy zárva. Akár egy űzött vad, aki a túlélés érdekében képes mindenkit hátra hagyni, hogy megmeneküljön. Feláldoznál bárkit azért, hogy a szánalmas életedet mentsd. Mégis miért? Még egy napért? Azért, hogy végig nézd az emberiség pusztulását? Mindennap meghalnak emberek, akarva, akaratlanul. Te még is képes lennél bárkit a kaszás elé dobni, hogy neked legyen még egy kis időd. Ilyenek vagyunk. Önelégült, mindenki felett álló, törvényszegő, önimádó lények. Ha egy jobb pozíció érdekében is képesek vagyunk úgy alkalmazkodni, hogy egy egészen másik arcot villantunk. Képesek vagyunk bárkinek kiadni magunkat, annak érdekébe, hogy szeretve legyünk. Elfelejtjük milyenek is vagyunk valójában. Áspis kígyó, aki elbújik a rózsatövében. Még a tükörnek is hazudunk. Ne hidd, hogy pont neked ne tennénk!

Lágy hajnal, ahogy a nap első sugarai áttörik a függöny robusztus anyagát és a szellő játszadozik az anyaggal, kelt olyan mintákat az arcán, mintha egy történetet mesélne el. Pilláim sűrű tengere alól figyelem, ahogy a nap apró csókokat lehel az arcára s ettől mosoly kerekedik ajkaimra. Mintha egy pillanatra elfelejthettem volna, hogy ki vagyok, hogy a bennem lakozó szörnyeteg a édesdedek álmát alussza, hogy pillanatokon belül éberré válik.
Lassan fújom ki a levegőt, ahogy a fürdő zárja kattan és elrejtőzhetek magányomba. A tükörben egy életerős nő áll velem szemben, de a szemei, amik megtörtek, szomorúan csillan a lámpa fénye a retináján és próbálja a falakat megerősíteni, amiket eddig felhúzott.
Kellet valaki, aki épp elég befolyással bír. Aki nem esik hasra egy köteg pénz láttán. Olyan valaki, akinek a szíve tiszta és a kezét sem hajlandó bemocskolni. Nehéz ügy volt, könnyebbre számítottam. Minden kölyökképű csak a szájkaratét űzte és megrettent, ha egy erősebb fél áll előttük. Elég csupán egy pillantás és látod, hogy nem ő a te embered.
Már épp kezdtem volna feladni, mikor a kezembe akadt egy parti meghívó. Egy utolsó lehetőség, mielőtt ajtóstul rontok a házba.
Mindenhol erősen ittas, alkohol és a szexuális endorfinok szálltak a levegőben. Én is  fiatal vagyok, nem mondom, hogy nem csábultam el, hiszen Bennedict is így fogant meg. De kerestem, nem tudom mit, vagy épp kit, de erősen izzott a mellkasom, hogy ma, pont itt fogom meglelni.
Legalább kettőnk közül valaki eldöntötte, hogy mi fog történni.
Egészen addig így is volt, míg valakinek a hangja nem duruzsolt a tarkómon, felállítva minden apró pihét. Megfordulva, sosem láttam még ilyen sötét szempárt és még rejtélyesebb bűnös mosolyt. Valaki, akinek volt bátorsága oda lépni és hátulról igaz, de megszólítani. A hangja búgott a hangos zenébe. Még szerencse, hogy a hallásommal nincs probléma, így minden szavát kristálytisztán értettem. Ahogy teltek a percek éreztem, ahogy a szívverése meglódul, ahogy a szemei végig szaladnak a testemen, gonosz mosoly jelent meg a szám szegletében. Megvagy!
Nála tisztább lelkű embert nem találtam. Tudtam, hogy egymást kisegítve tökéletes páros lehetnénk. A feromonok azonnal megtöltötték az orrom, a zsigereim moccantak. Régen éreztem, hogy valaki is megmozdított volna.
Az ügyet amin dolgoztam le tudtam zárni, a bűnös bilincsben hagyta el az egyetemet és ekkor persze elmondhattam, hogy nem az a szende lány vagyok, akit ott megismert.
Újra foglalkozhattam azzal a férfival, akiért a bosszú szívembe nem hagyj helyet másnak. Még nem.
Bár úgy gondoltam, hogy soha nem fogok vele találkozni, hogy a kapcsolatunk ott lezáródott. Ahogy a kocsi ajtaja becsapódott mögöttem. De úgy tűnik a sors fintora az volt, hogy újra összetalálkozzunk. Most pedig az érdekeink nagyon is ellentétessé váltak. A harmónia megszakadt, ahogy foggal- körömmel küzdött mindenki a saját igazáért. Itt már csak a bíró volt, aki pontot tudott tenni az ügyünk végére. A csata, amit vívtunk erőteljes volt és mondanám, hogy kimerítő, de még sosem élveztem, hogy keresztbe tehetek neki. Ahogy a bíró szavaira vártam a padok között tördeltem az ujjaimat. Éreztem a feszültségét, ahogy az orrom alá akarja dörgölni, hogy ezt elbaltáztam. Körülöttünk megfagyott a levegő, mikor a bíróság kimondta a döntést és az az önelégült mosolyát szívesen letöröltem volna a képéről. Viszont én sem most kezdtem, tudtam, hogy van valami turpisság, így az épület előtt megvártam. Csípőmmel az egyik oszlopnak döntve vártam, hogy megjelenjen adoniszi kisugárzásával, ahogy a szebbik nem minden pillantásával felfalta.
- Osborne – suttogtam halkan, ahogy szinte hangtalanul suhantam mellé, felhívva rá minden figyelmét. Na meg persze hódolóinak is feltűnjön, hogy sem az idő, sem pedig a hely nem alkalmas arra, hogy meghódítsák Atlanta jó partiját.
- Újra bilincset fogok rakatni a csuklódra, ha áthúzod a számításaimat – morrantam fel, a kedvesség elillant a hangszínemből és persze az arcomon is átsuhant valami sötétség. Teljesen komolyan gondoltam, hogy nem akarja, hogy továbbra is két külön parton legyünk.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Kicsit olyan érzésem volt a lapod olvasása közben, mintha te magad sem tudnád eldönteni, hogy jó vagy rossz szeretnél-e lenni. Mintha csak egy maszkot hordanál magad előtt, hogy erősnek lásson mindenki, miközben semmi másra nem vágysz csak arra, hogy valaki szeressen. Én úgy gondolom, hogy a saját démonai elől senki sem tud elrejtőzni, még álarcokkal sem, azokat csak leküzdeni tudjuk úgy, ha szembe nézünk velük. A tükör pedig amibe nézel hidd el, hogy épp olyannak mutat téged, mint amilyennel látni szeretnéd magad.    Én hiszem, hogy mindaz amilyennek te gondolod magad csak pusztán a képzeleted játéka, és valójában teljesen másmilyen is lehetnél. Talán az a szörnyeteg, amit magadban látsz egyszer végleg elalszik, és a helyébe egy angyal lépik majd  De ha nem sem baj, mert unalmas lenne a világ, ha csak a jók lennének benne  

Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, addig is jó játékot kívánok

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!