the naughty pack

Caesar & Tyra

gy fél élet volt, mire összeszedtem megint a tíz kutyát. Mrs Preston ráadásul annyit beszél folyton, hogy mire meg tudok tőle szabadulni, a többi kutya elunja az agyát és összetekerik a pórázokat meg már olyan is volt, hogy az egyik megevett valami szemetet majd végighányta a sétát, igazán nagyon izgalmas volt. Az ilyesmit szeretem elkerülni, így hát amikor hozzá is menni kell, akkor muszáj valami ürüggyel megszabadulnom tőle – az, hogy van nálam még másik hét kutya, az nem elegendő indok. Úgyhogy ma hozzá mentem inkább először, de persze nem volt beszédes kedvében. Végül is ez nem baj, mert akkor így hamarabb össze tudtam gyűjteni a többieket, és korábban végzek majd a sétával meg több időm is lesz délelőtt hasznosabb dolgokra.
A Central park ideális hely a kutyasétáltatásra, már csomó embert ismerek itt, akik hozzám hasonlóan űzik ezt az ipart és már előfordult, hogy köszöntünk egymásnak, mint ahogyan a motorosok is szoktak, pedig nem is beszéltünk soha egyetlen szót sem ezeken a köszönéseken kívül. Jófejség, vagy nem is tudom. Mindannyian hasonlóak vagyunk, legalább annyira, hogy tudunk bánni a kutyákkal.
Egyébként, ha nem kutyákkal jövök, akkor csak úgy sétálni is tök jó itt, szeretek bambulni ki a fejemből, nézni a tavat, ahol a kacsák jókedvűen hápogva úszkálnak meg a mókusokat, ahogyan elveszik egymástól a nagy nehezen megszerzett mogyorót. Ha lenne hozzá tehetségem, ezekről képet is csináltam volna már, de mindig csak utána jut eszembe, hogy milyen jól nézne ki egy ilyen kép a NatGeo újságban. De az nem én lennék, akkor már tutira befutott fotósként dolgoznék vagy ilyesmi, azok a képek, amiket meg lőni szoktam, legfeljebb instára jók.
Ma reggel egészen hűvös napra ébredtünk, a felkelő nap gyenge sugarai ugyan igyekeznek felmelegíteni a tájat, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. Hiába a hűvös idő, nem öltöztem túl, mivel a kutyák miatt képtelenség a rendes, vastag téli kabátban kibírni egy ilyen sétát. Úgyhogy igazából egy vastag kapucnis pulcsi, farmer és téli bakancs van rajtam meg egy bojtos sapka. Kesztyű is elég jó lenne, de a kutyák miatt esélytelen.
Néha, amikor Molly, a fekete labrador is velünk tart, eléggé gyors a tempó és ez a mai napon is így van. Kicsit túlmozgásos a kutya, és ez a pár kilométer, amit belerakok, neki édeskevés, de többet nem tudnék. Kicsit sajnálom is szegényt. Most is ő vezeti a falkát, olyan nagyon sietünk, hogy néha úgy érzem, hogy a kicsik meg én lobogunk utána. Milyen szerencse, hogy ma nem jött Mr Ward lassú bernáthegyije, különben nem is tudom… ketté kellene szakadnom.
Tehát éppen lobogunk a láb mellett még véletlen sem sétálni akaró labrador után, amikor az egyik be nem látható bozótos útelágazásnál egy kissé elbambulok és összeütközünk – pontosabban Molly - egy futóval.
- Jó ég! Ne haragudj! – mondom azonnal és igyekszem megállítani a falkát. Először nem is figyelem igazán, hogy ki az, mert próbálom fogni a kutyákat, mert ők mennének tovább ugye… - Ööö... jól vagy? – kérdezem aggódó fejjel. Sosem jártam még így. Remélem, nem lesz nagyon dühös. Próbálom kitalálni, hogy mit is mondjak vagy tegyek, de semmi nem jut eszembe.

Tyra & Caesar

the naughty pack

Caesar & Tyra

múgy, nem vagyok normális, simán alhatnék még vagy ülhetnék valami menő hely teraszán egy puha takaróba burkolózva, hogy megigyam a reggeli kávét egy akármi sütivel, ahogyan azt sok ember csinálja ilyenkor, de nem, én inkább azt választom, hogy még a csípős reggelen is rovom a köröket a kutyákkal. Fényévekkel könnyebb lenne a helyzet, ha legalább némelyiket el lehetne engedni, de akkor meg tutira jönne a közteres és a nyakamba varrna egy bírságot. Nem jellemző, de ha én tenném, tutira jönne, ilyen az én formám.
Ráadásul Molly leginkább a tóba menne, mert legyen az bármilyen hideg, amíg nincs befagyva, ő menne úszni. Egyszer megnéztem, és tényleg úszóhártyás a mancsa, őrület! Amúgy, imádom ezeket a kis dögöket, bármennyire is szenvedek velük épp, mindegyik cuki a maga módján.
Nem mindig egyszerű velük az élet, mert ha a tó kacsái épp úgy döntenek, hogy sétálni akarnak, mi pedig éppen feléjük tartunk, akkor egészen izgalmas helyzetek is ki tudnának alakulni, ha nem lennék eléggé éber. Többnyire az vagyok, de néha megengedem magamnak, hogy elbambuljak, főleg, ha álmos vagyok, mint most is. Ez biztosan látszik a fejemen is, pedig már órák óta ébren vagyok, hiszen Brooklynból kell eljönnöm ide, ami nem valami szuper elfoglaltság hajnalban. Tehát éppen az történik, hogy egy pillanatra elbambulok és tessék.
Molly az őrült, de imádnivaló fekete labi ránt egyet rajtam, hogy ne tudjunk megállni a kereszteződésnél és naná, hogy pont akkor jön arra valaki. Természetesen eddig még senkivel nem találkoztunk, pedig már jövünk egy ideje, úgyhogy mondhatni várható volt.
Hirtelen azt sem tudom, hogy mi történik, szegény futó jól a földre kerül, Molly meg áhh… na jó, nem lenne szabad odaengednem senkihez, mert sokan azt hiszik, hogy azért, mert fekete, ő egy lelketlen és gonosz kutya, pedig éppen ellenkezőleg. Ha lehetne kutyám, én is egy Mollyt szeretnék. Szóval, Molly eléggé szemérmetlen perszóna, nem sokat gondolkodik, azonnal a tettek mezejére lép és jól képen nyalja a srácot. Lelkiekben éppen felkészítem magamat egy kiadós lecseszésre, de nagyon remélem, hogy nem lesz nagyon bunkó… csak kicsit. Zavartan mosolygok, mi mást tehetnék?
- Huh, örülök – felelem, és kissé megnyugszom, hogy túlélte a srác. Szerencsére lazának tűnik, nagyon bízom benne, hogy megúszom a dorgálást. – Akkor mi most… - kezdenék elbúcsúzni, mivel a többiek eléggé mennének meg én is, hátha megmenekülök.
- Ööö… - mondom rendkívül frappánsan a váratlan ajánlatára. – Ha van kedved, velünk tarthatsz… ja – wow, nem semmi, hogy képes voltam kinyögni egy értelmesnek tűnő mondatot. – Szóval, Molly – folytatom és rá mosolygok. Ő meg Caesar. Mint Millan, aki a kutyasuttogó. Nem, Tyra, most nem kalandozhatsz el… - Ja, mármint izé… én nem Molly vagyok, ő az – mutatok a kutyára. Kicsit sem vagyok zavarban, áh.
Egy pillanatig hezitálok, hogy mi legyen, de végül is Molly nem – annyira – gáz, hát, legfeljebb vesznek együtt egy romantikus jeges fürdőt a tóban, ha épp szeretne magának kacsát fogni reggelire. Sóhajtok egyet, majd elkezdem előkeresni a megfelelő pórázt.
- Tessék, viheted Mollyt – egyezek bele egy mosollyal az arcomon majd Caesar kezébe adom a pirosat. Hű, de fura, még sosem volt társaságom a kutyákon kívül.

Tyra & Caesar

the naughty pack

Caesar & Tyra

zegény srácot jól megszívatta Molly, de ő már csak ilyen, mindig kizárólag saját magára gondol. Én pedig most eléggé mázlistának érzem magam, mert rosszabbul is elsülhetett volna a dolog. A srác annyira meglepően jól reagál az egészre, pedig esett egy hatalmasat a trampli kutya miatt, engem meg le sem szidott vagy bármi, pedig igazán megérdemeltem volna, hogy felelőtlen vagyok meg minek nekem kutya, ha bánni sem tudok vele. Ilyeneket szoktam kapni néniktől-bácsiktól, bár egyszer sem jártam még így, mindössze némelyik négylábú simire vágyott és odament valakihez, akihez nem kellett volna.
A srác pedig vigyorog, aminek következtében én is vigyorgok. Biztosan mindketten tudjuk, hogy ilyenek is csak a filmekben fordulnak elő, tökre szürreális az egész helyzet. Azonban az ilyen pillanatok arra valók, hogy megéljük őket, nem? Úgyhogy miért ne tarthatna velem végül is. Azzal, ha mellém szegődik, semmi bajt nem csinál, meg legalább szóval tart és gyorsabban elröppen az idő. Egy pillanatig átsuhan az agyamon, hogy mi van, ha valami késes gyilkos, csomószor olvastam már könyvekben, hogy az ilyen magamfajta nyomikat ilyen parkokban simán elteszik láb alól. Bár, nem ártottam én senkinek, de aztán ki tudja. De ha ennyi kutya van velem, csak nem olyan őrült, hogy ilyesmit akarjon tenni… Nem mintha a kutyák annyira meg akarnának védeni, ezek még a betörőket is welcome drink-kel várják. De az egyértelműen pozitívum, hogy még dramaqueen Mollyt is megnyerte magának. Mi ez a kettejük kapcsolata, ha nem szerelem első látásra?
- Eléggé odavan érted a csaj – jegyzem meg csak úgy mellékesen, amikor odaadom a pórázt Caesar-nek. De gondolom ez számára is tök egyértelmű.
A béna bemutatkozásomat meg illene korrigálni, hát igen. Túl sok a zavaró tényező, meg álmos is vagyok… voltam, az imént egyik pillanatról a másikra hirtelen minden álmosság kiszökött a szememből.
- Tyra – mosolygok rá, amint sétálni kezdünk. Persze, mióta Molly mellette jön, azóta tök normálisan viselkedik és nem is kell lobogni utána.
- Minden igen – válaszolom és nevetek közben, mint valami hülye tini csaj. Jó ég, én ettől többre is képes vagyok ám.  – Khm, szóval, ide járok egyetemre és dolgozom mellette, igen. Meg amellett is. Meg imádom őket - kicsit kevésbé vagyok már zavarban, azt hiszem, ez most egészen normálisra sikeredett. – A darazsakat nem. Meg az ilyen… mindenféle rovart sem kedvelem – amik be tudnak mászni a hajamba és rám tudják hozni a frászt. El is fintorodom egy pillanatra. Nem tudom, minek tettem hozzá a végét, csak úgy eszembe jutott.
- És te miért nem alszol ilyen hajnalban? – pillantok rá, miközben próbálom a falkámat kézben tartani. Molly nélkül sokkal egyszerűbb.
Közben megállapítom magamban, hogy nagyon gázul beszélgetek, pedig alapvetően jó társaság vagyok, csak időre van szükségem. Valószínűleg azért nem alszik, mert nem álmos. Vagy valaki felkeltette és nem tudott visszaaludni. Vagy munka előtt futni szokott és én most feltartom a kutyákkal. Nem olyan nagy rocket science ez.

Tyra & Caesar

the naughty pack

Caesar & Tyra

nnyira jó, hogy végre lehet normálisan sétálni és nem kell Molly miatt rohanni. Aki valahová – pontosabban valakihez eléggé sietett. Azért milyen kis izé már, ő még így is képes pasit fogni magának, hogy a földre tiporja az áldozatát. Ha én tenném, hát nem is tudom, az lehet, hogy egy kicsit fura lenne, tuti, hogy égne a fejem, annyira zavarban lennék. Nem is igazán vagyok jó az ilyesmiben, szerintem még flörtölni sem tudok. Kár, hogy nem kutyának születtem, akkor sokkal könnyebb lenne az élet. Tök cuki lennék szerintem. Lehet, hogy pont ilyen fekete labrador lennék én is.
- Köszi. Én sem ismerek másik Tyrát. De Caesar-t sem – vigyorgok rá. – azért valljuk be, a tiéd is eléggé különleges – tényleg?! Most erről fogok itt fecsegni? Huh, kicsit össze kellene szednem magam. Tudok én ettől jobb is lenni. De tény, hogy jobban menne, ha nem nézne így. Mindegy is, tuti csak Molly miatt akart itt maradni és jó fejnek akar tűnni. Bár nekem kellene jó fejnek lennem és az útjára engedni, hiszen mi borítottuk fel, vagyis a labrador, aki úgy tűnik, mégis elsajátította a tökéletes láb mellett sétát, csak velem nem óhajtja azt gyakorolni. Oké, én nem vagyok pasi, ráadásul helyes sem vagyok, végül is elég jó ízlése van. Eléggé nyilvánvaló a szándéka, de sajnos haza fogom vinni a gazdijának a séta végén, nem maradhat az újdonsült szerelmével.
- Ezt ugye a kutyának mondtad? – kérdezek vissza hirtelen nevetve és rá pillantok egy rövid ideig – Nem vagyok én aranyos – méltatlankodom, de tök komolytalan az egész. Bár, azért tényleg nem tartom magam aranyosnak, csak Tyra vagyok, és kész. – És ne nézz így – vigyorgok magam elé és eltakarnám az arcom, ha lenne szabad kezem, de mivel nincs, így jártam, én bizony nem fogok ránézni. Magam sem tudom, hogy mennyire vagyok zavarban ettől, de eléggé. Még szerencse, hogy sétálunk, és mellettem van, nem lát szemből, meg én sem őt. Én most egyébként is dolgozom, nem tántoríthat el senki, még ha szeretném, akkor sem.
- A Columbiára járok, földrajzot. Illetve nagy vonalakban mondhatni azt, de csomó mindent igazából, imádom az egész témát – mesélem tök nagy beleéléssel, igazából órákig tudnék szövegelni az egészről, ide most valami kivonatolt verzió kellene… - de még nem tudom, hogy mit szeretnék csinálni, sok dolog érdekel – nem is kérdezte, na jó, megelőlegezem neki – hát… - nézek rá, hogy vajon mennyire tart majd őrültnek – imádom az katasztrófákat, talán kutató leszek – azt már inkább nem részletezem, hogy képes vagyok egy tornádót testközelből végignézni vagy egy vulkánt, hogy éppen kitör. Ez azért eléggé elvetemült dolog, kevés olyan ember van, aki boldog attól, ha a másik otthonát tönkreteszi egy hatalmas tornádó. Bár, én sem annak örülök, hogy nem lesz otthonuk, hanem annak, amit látok. Gyönyörű, és egyszerre félelmetes is. És izgalmas. Az őrült dolog, ha élvezem, hogy a kaszás bármikor lesújthat rám?
Kicsit el is merengek a dolgon, hogy mennyire jó már ez. Szerintem ez sem veszélyesebb, mint egy versenyautóban ülni, ott is bármikor meghalhatok. Meg az utcán is.
Aztán Caesar zökkent ki a gondolataimból. Vissza sem kérdezek inkább, hogy ő mit tanul, mert már előre megválaszolja a kérdést.
- Hű, wow – az őszinte meglepettség látszik az arcomon, most épp felé nézek. – Nem ilyen válaszra számítottam, hanem például a szomszéd néni hangosan horkolt, vagy ilyesmi – nevetek rá. – Szóval, van egy szórakozóhelyed? – nyomatékosítom kissé a van szót. Hű, vajon hány éves lehet, tök fiatalnak tűnik. Jó ég, én meg kutyákat sétáltatok meg kávét főzök, kicsit sem ciki. És még olyan szép díszes habot sem sikerül mindig a tetejére csinálni. – Az nagyon rossz lehet, ha nem tudsz aludni. Én szívesen aludnék helyetted is – mosolygok.
Vajon most azt kérdezi, van-e pasim?
- Hát, igen – pislogok rá – bár nem mindig végül is, egyszer mellém szegődött egy szegény szerencsétlen futó, akit az egyik kutya felborított, és magam sem értettem, hogy miért tette, pedig inkább menekülnie kellett volna, hiszen majdnem kárt tettünk benne.

Tyra & Caesar

the naughty pack

Caesar & Tyra

égképp nem tudok úrrá lenni azon, hogy zavarban vagyok, nem is tudom már, hogy mikor beszélgettem sráccal így. Pontosabban nyilván beszélek fiúkkal, de ezt most olyan másnak érzem. Kicsit zavar is, hogy olyan bénán nézek ki, na nem mintha máskor nagyon sikkes lennék, de legalább nem kutyasétáltatós, összemancsnyomozott nadrág van rajtam, hanem tiszta.
De nem lehetek ennyire nyomi, komolyan, tisztára úgy viselkedem, mint valami tapasztalatlan kiscsaj. Bár nincs túl sok végül is, de azért már nem most kezdtem, csak kiestem a gyakorlatból. Meg flörtölni sem tudok, úgyhogy nem indulok túl jó esélyekkel.
Gondoltam, hogy nem a kutyának mondta, cuki. Fülig ér a szám amúgy, de mindig másfelé pillantok valamiért.
Na erre nem tudom, hogy mit mondjak, hogy nem vagyok hozzászokva a bókokhoz. Nyilván nem. Régen még fogszabályzóm is volt, nem kifejezetten bókolt nekem soha senki. De legalább a mosolyom tökéletes, szerintem megérte. Egy mélyet sóhajtok és rá pillantok.
- Nem vagyok, de biztosan meg lehet szokni - vonom meg a vállaimat mosolyogva.
Áh, tudom, hogy úgysem fog békén hagyni, cuki amit csinál, de egy srácnak ezt mégsem mondhatom, tuti kiakadna.
Közben kicsit összeszedem a falkámat, egy kicsit figyelek másra és már ezer fele akarnak szaladni. Egy-két pórázt óvatosan megrántok és akiknek ez szólt, vissza is térnek szépen a többiekhez. Ha széthúznak, nehéz sétálni velük.
Úgy tűnik, Caesar szuperül elvan Mollyval. Tuti kutyás, látszik, hogy tud bánni vele. És még érdekesnek is találja azt, amit tanulok. Ó, ha tudná mennyire az, de azért nem akarom a viharvadászattal megrémiszteni, az egy eléggé… elvetemült dolog.
- Igazából már nem sok időm van, ideje lenne már valamit kezdenem magammal. Nem főzhetek kávét mindig meg sétáltathatok kutyákat - húzom el a számat. Ez egy nehéz téma. De az tuti, hogy nem akarok a CNN-en időjárást jelenteni.
És akkor a következő pillanatban amire nem számítok, egyszer csak jön a letaglózó válasz. Penthouse? Meg saját cég? Huh. A meglepettség bizonyára látszik az arcomon. De jobb így, hogy ezeket már tudom.
- Hű - nézek rá nagy szemekkel - gondolom, többnyire ilyen reakciókat kapsz, ha bárkinek is elmondod ezeket a dolgokat. De úgy tűnik, hogy tök fiatal vagy, nem sok ez így egyszerre? - kérdezem aggódó fejjel. Még belegondolni is szörnyű, hogy mennyi mindent kell csinálnia, engem sosem érdekeltek az üzleti dolgok, végképp nem is értek hozzá, mindig is a természet szerelmese voltam. – Az Emperort ismerem egyébként, minden nap ott megyek el előtte, de még sosem jártam bent. Hm, igazából még sosem voltam olyan igazi klubban, mint az.
Hát ezek a helyek nem a magamfajtáknak valók, még csak egy flitteres ruhám sincs. Meg akkor ha ilyen helyen dolgozik, ahol rengeteg szép lány megfordul, akkor nem is értem, hogy miért történik ez most, tuti, hogy bármelyik szép csajt megszerezhetné, ha akarná. Kicsit eltűnődöm ezen, talán nagy is lesz a csend egy kicsit.
De aztán Caesar kizökkent a kérdésével. Most inkább nem mondom, hogy hű, de azért hűűűű. Megállok a kutyákkal és Caesar-re pillantok. A torkomban dobog a szívem. Sosem voltam még ilyen helyzetben.
- Elkérheted – mosolygok rá – de – jó alaposan vastagon aláhúzva és háromszáz felkiáltójellel utána -  én nem egyéjszakás kalandos lány vagyok… úgyhogy csak akkor hívj fel, ha más elképzeléseid vannak, oké? – közlöm a leglényegesebb dolgot, amit rólam tudni kell.

Tyra & Caesar

the naughty pack

Caesar & Tyra

aesar-rel együtt lógni nem olyan, mint a sulis barátokkal, nekik eszükbe sem jutna ilyen dolgokat mondani, hogy bók, meg ilyenek. Talán velük az olyan munkakapcsolat-szerű, ez pedig most valami egészen más. Nem emlékszem már, hogy mikor bókoltak nekem legutóbb, de talán akkor, amikor a fodrász végzett a hajammal és kvázi megdicsérte a saját munkáját. Azt mondta, hogy jól áll nekem az a haj, hát mi az ha nem bók, ugye? Mindenesetre nagyon aranyos ez a srác. Olyan mesébe illő az egész. És még Molly is imádja, igazi kerítőnő, az a helyzet. Ettől csak az lett volna klisésebb, ha összetekert volna bennünket a pórázával.
- Hát igen, meg azért… kell valaki, aki bókol is – már vigyorgok és a földet nézem magam előtt, hirtelen nagyon érdekes lett ott valami, meg egyébként sem árt, ha a lábam elé nézek, még hasra esnék a kutyákkal és az egy eléggé vicces látvány lenne.
- A suliból? – kérdezek vissza tök feleslegesen – másfél évem van. Jó lenne valami normális munkát találni, a viharvadászatból nem lehet megélni. Vagyis… ööö… - hát, mindegy, lehet, hogy nem is tudja pontosan, hogy mi az. Légyszi, ne kérdezz rá, mert akkor estig be sem fog állni a szám, mert erről viszont órákat bírok beszélni. De kár, hogy most nincs hurrikán szezon, már egészen hiányzik. Néha eszembe jut, hogy mennyire elmebeteg dolog, hogy hajszolom a halált. – És neked van valami hobbid? – ő sem a hobbidat kérdezte, ügyes voltál Tyra, de nem baj, majd legközelebb. Kicsit sem tűnsz dekoncentráltnak. Bár, valóban nem vagy az, csak izé. – Vagy ööö így a sok munka mellett egyáltalán belefér neked ilyesmi a futáson kívül? – ami amúgy nem hobbi, de oké, szabadidős tevékenység végül is. - Amúgy, nem tartalak annak, nyugi – mármint beképzelt pöcsnek, inkább cuki. Csak vigyorgok magamon meg a bénázásomon meg a fáziskésésen és remélem, hogy Caesar nem tart nyominak miatta, hát én igazán nagyon igyekszem, csak kicsit több időre van szükségem. – Tök ügyes vagy, hogy ilyen dolgokkal foglalkozol.
Megint bele vagyok itt feledkezve a beszélgetésünkbe és ránt rajtam egy jó nagyot a falka, mert megláttak egy mókust. De sikeresen visszafogom őket, így ismét visszaterelődtem velük a járdára Caesar és a barátnője mellé. Mennyire jól néznek már ki együtt!
Valahogy eszembe sem jutott még, hogy bemenjek az Emperorba, mindig olyan agyonszolizott  (vagy napbarnított, mindegy is) botoxos lányok járnak arrafelé, sosem gondoltam még, hogy nekem is ott lenne a helyem. A campuson ha van valami buli, azon részt szoktam venni, de oda nem is feltétlen kell úgy kiöltözni, mint ahogyan ide kellene. Hastagnincsegygöncömse.
- Hát, majd lehet, bár szerintem én olyankor már nem vagyok itt, amikor nyitva van – felelem – Brooklyni vagyok – bár ez egy teljesen lényegtelen információ, biztosan gondolhatta, hogy aki idevalósi, az nem sétáltat kutyát pénzért, hanem inkább ő maga fizet a csóró csajnak, vagy srácnak, hogy vigye és járassa meg a kutyáját. Aztán amikor a randi kerül szóba, hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak. Nem történt még ilyen velem és kicsit tartok is a dologtól, hiszen annyira másak vagyunk. Vagy gondoljak arra, hogy az ellentétek vonzzák egymást? Annyira helyes egyébként, nem lenne szívem nemet mondani.
Amikor biztosít arról, hogy milyen szándékai vannak, egy kicsit azért megnyugszom. Végül is, bármi kisülhet ebből.
Próbálom kiszabadítani az egyik kezemet a pórázok fogságából és elveszem a telefont, ám most meg jön egy kacsa a tó irányából és épp tönkre akarja vágni a meghitt hangulatot azzal, hogy előttünk illegeti magát. Előhívja a kutyáim vadászösztönét és odacsalogatná magához őket, csakhogy én a póráz másik végén ezzel nem teljesen értek egyet. A telefon a kezemben van, de egyszer csak egy rántás következtében felrepül vagy tudom is én, de valahol épp a levegőben van, és egy pillanatig szerintem súlytalan állapotba került, mert számomra teljesen érthetetlen módon nem esett le, hanem még éppen el tudtam kapni. Megkönnyebbülten sóhajtok egyet. Huh, az nagyon ciki lett volna, ha most széttöröm a telóját. Pedig amúgy eléggé lyukas kezű vagyok, engem választottak általában utolsónak a tesiórán is, ha csapatot kellett választani, na mindegy, nem ez az erősségem.
Elégedetten fogom a telefont és mutatom Caesar-nek, hogy életben van. Gyorsan beírom a számomat és vissza is adom neki.
- Hű, ez egy kicsit necces volt. Ez a munka sosem unalmas – nevetek rá. – Szóval ma este? – úgy teszek, mintha gondolkodnék – szerintem igen, megoldható – egyezek bele az ajánlatba és vigyorgok, mint egy kattant kiscsaj.

Tyra & Caesar