Ha valóban fel akarná szedni a másikat, akkor ez bizony flörtölés lenne, de Marco nem így tekint erre, hanem mint szükséges eszközre ahhoz, hogy elérje a célját. Általában el is szokta, amit akar, mert kiválóan tudja fixálni a figyelmét, minden részletre odafigyel, gyorsan reagál a feldobott lehetőségekre, és le is csapja azokat, amikor kell. Nem véletlen, hogy Alvize, az egyik vezér mocskosabb feladatait szokta végrehajtani, ez meg most igazából felüdülés a maffia cuccok után, amire nem is gondolta, hogy valaha szüksége lesz.
Valószínűleg nincs is, de arra tökéletes, hogy fejlessze tovább a képességeit.
Egyébként, ha valóban kezdődő kapcsolat lenne az övék, valóban ellenére lenne, mert nem kenyere más nők titkává válni. Fabiola az egyetlen kivétel, akiért ezt megtette, és lehet nem is így tekint a kapcsolatukra, hiszen annyira nem próbálkoznak mindenáron titokban tartani. Sőt, még a fejét is feltette a nőre, úgyhogy az tényleg más kell, hogy legyen, csak még nem jutott el oda, hogy megértse vagy felfogja.
Teszi még hozzá ő is, aztán kinyomja a telefont, és néhány perc büszke vigyorgást követően, hogy mennyire ügyes volt hívja vissza Simona-t a pultba, hogy fejezzék be, amit elkezdtek. A kedve egy fokkal jobb lett amúgy az Alfonso-s szarlavina közepén, amiért akár hálás is lehetne, de jelenleg csak annyira koncentrál, hogy elinduljanak pár órán belül a vezetőhöz, és érjenek célt a barátját illetően, mielőtt az egész hirtelen tragédiába fullad.

Elmosolyodok a szavain, és általuk egyre biztosabb vagyok abban, hogy talán ő is többet gondol bele az egészbe, mint én. Bár nem mintha tudatában lennék annak, hogy mi is az, amit valójában szeretnék. Talán csak tetszik ez az új helyzet és az, hogy valaki már ismeretlenül is képes volt gondoskodni rólam, amihez egyébként annyira nem vagyok hozzá szokva. Igaz, hogy Adriano egyre jobban próbálkozik, de még mindig nem szánta el magát arra, hogy néha egy kicsit romantikusabb legyen. Eddig mindig azt gondoltam, hogy egyébként nem szeretem a romantikát és a nyálas dolgokat, nem is kéne túlzásba vigye, de a nőiességemnek néha igazán jól esne. Most kéne talán emlékeztetnem arra, hogy tudtommal barátnője van és egyáltalán nem helyes ilyeneket mondania, azonban jobbnak látom, ha nem hozom ezt inkább fel, mert most már igazából nem is érdekel. Az ő barátnője az ő problémája. Na meg őt sem különösebben izgatja, hogy azt mondtam, hogy barátom van, szóval valószínűleg őt is hideg hagyja. Lehet egyébként az is, hogy elbeszélünk egymás mellett és nem ugyanarról beszélünk, de nekem akkor is tetszik ez a dolog.
- Örülök, hogy egyet értünk. - a kérdés csak az, hogy miben is? Az tök jó, hogy elmegyünk bowlingozni, de az már kevésbé, hogy nem tudom eldönteni, hogy arról beszélünk-e vagy sem. Mivel nem ismerem, nem tudhatom, hogy mindenkivel így szokott-e beszélni, vagy csak flörtölni próbál velem, de bármelyik is nagyon ügyes csinálja az biztos. Mert nehéz engem zavarba hozni, de neki újra meg újra sikerül.
- Akár úgy is mondhatjuk. - mert valóban titoknak kell maradnia, mert Adriano mostanában egyáltalán nem szereti, ha férfiakkal beszélek, és azt nagyon jól tudom, hogy milyen tud lenni, ha mérges. Lucat pedig semmi esetre sem szeretném bajba keverni, így holnap először megoldom, hogy abban az időszakban ne akarjon velem Adriano is találkozni, és akkor nem kell attól félnem, hogy lebukunk.
- Óh, hát persze. - az előbb mondta el, hogy valami tárgyalásra vagy hová kell mennie, semmi esetre sem szeretném feltartani. - Akkor viszlát holnap. - teszem még hozzá, és amint megkapom a választ már le is rakom a telefont.

Nem kell gondolatolvasónak, de még különösebben érzelmesnek sem lennie ahhoz, hogy tudja, érdekli a másikat. Innentől pedig egyenes út vezet oda, hogy örüljön a találkozásuknak, mégis képes úgy irányítani a beszélgetést, hogy azt Dawn végül ki is mondja. Egészen büszke magára, nem mintha kételkedett volna a képességeiben, de gyorsabban haladnak, mint kalkulált vele, ami mindenkinek előnyös. Még Dawn-nak is.
Kíváncsi egyébként, hogy mikor dörgöli az arcába megint a barátnőjét a másik, és még mindig szórakoztatja a tudat, hogy ha Fabiola bármiről tudna, valószínűleg kiherélné a helyszínen. Marco megcélzott egy bizonyos határt, amit soha nem lépne át még ennek a kedvéért sem, ehhez pedig tartani fogja magát szépen. A közegen belül néha muszáj beszélnie ilyen módon más nőkkel, főleg, ha a VIP-ban megkövetelik tőle, és bár nincs hangoztatva, szokták keresni a társaságát, amikor nincsen körülötte éppen senki. Ezt Fabiola is tudja, mert Marco rangjához ez hozzátartozik. A rangosabbak seggét nyalni kell, már nyilván más tészta, hogy Pellegrinit máshogy is szokta.
Most már egyértelműen a bowlingról beszél, közben elfogyasztja az italát, megnézi a listát, hogy mennyi van még a munkából, és az órájára pillant a karján, mert a helyet ki kell nyitni, csak utána tud megindulni Alfonsoval Long Island-re. Úgyhogy élvezze bármennyire a hatalma gyakorlását Dawn felett, lassan mennie kell.
Vigyorog a telefonba, hiszen ilyen helyzetben még nem volt; kapott a közegen belül felajánlásokat titkos viszonyokra férjezett nőktől, de Marco gerince a berkeken belül, ahol felnőtt, és amiben egész életében maradni akar, sokkal fontosabb neki bármilyen numeránál. Persze Fabiola az ékes példa, hogy mindig lesznek kivételek, de azt is öt évébe telt meglépni.
Vezeti arra szépen a nőt, hogy tegyék le lassan, nem feltétlenül amiatt, mert annyira loholnia kellene a dolgával, de a titokzatossága megmarad, ha minél kevesebbet ad magából egyszerre. Így többet fog rágondolni holnapig a másik, mint el tudná képzelni, és jobban is fogja várni, hogy megint beszéljenek, ebben egészen biztos.

Olyan könnyedén megy a társalgás vele, mintha nem is csak az éjjel ismerkedtünk volna meg. Bár nekem a beszélgetés sosem okozott különösebb gondot, gyerekkorom óta bennem van az a dac, hogy mindig az enyém legyen az utolsó szó. Amíg részegen össze vissza fecsegek, addig normál állapotomban alaposan át szoktam gondolni, hogy mit mondjak, és mindig tudom azt is, hogy meddig mehetek el. Azt hiszem, hogy Adriano az egyedüli, akivel már a kezdetek óta egy kicsivel többet engedek meg magamnak, bár a makacsságom semmi az övéhez képest.
- Én azért örülök, hogy így lett. - vallom be és már tényleg nem értem, hogy miről beszélünk, vagy hogy jutottunk idáig, csak egyszerűen sodródok az árral. Egyenlőre nagyon is tetszik ez a helyzet, hogy ennyire nem tudom őt kiismerni. Jelenleg is olyan, mintha csak passzolgatnánk egymásnak a labdát arra várva, hogy a másik ejtse azt el. Igyekszem én is pont olyan válaszokat adni amilyeneket ő is, bár a következő megjegyzésén érzem, hogy bele pirulok, holott egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy amit mond azt úgy kellene-e értem ahogy hangzik.
- Még lesz rá a lehetőséged. - szólok vissza szinte azonnal, és bár kevés olyan férfi van aki zavarba tud hozni, de azt hiszem, hogy ez most sikerült neki, és örülök, hogy nem lát, mert nehezen tudom eltakarni az elégedettséget az arcomról. A kérdésére csak hallgatok, mert nem tudom, hogy mennyire jó ötlet, ha értem jön, mert éjjel tudtam, hogy senki nem láthat, nappal azonban nem lehetek annyira biztos benne. Bár nagyon tetszik, hogy ilyen lovagiasan felajánlja. Kicsit olyan feelingem van mint mikor a gimiben először mentem randizni a kiszemelt sráccal.
- Erre csak holnap tudok válaszolni. Nem akarom, hogy bárki is meglásson. - na nem mintha magyarázkodnom kéne bárkinek is, de ha mondjuk Adriano vagy a bátyám meglátja, akkor oda az egésznek. Én pedig nem akarom ilyen hamar elengedni a dolgot. A kíváncsiság ami bennem van egyre jobban a felszínre akár törni. A következő szavain nevetni kezdek, mert nagyon is értem, hogy mire céloz. Elég kellemetlen volt ahogy bénáztam a saját címemmel, de örülök, hogy őt szórakoztatja még mindig a dolog.
- Ezúttal azt hiszem, hogy inkább csak be diktálom. - emlékeztem arra, hogy nem felejtettem el, hogy van egyszerűbb módja is annak, ha egy címet szeretnék megadni.

Persze, hogy örül a hívásnak, csak másként, mint ahogy arról Dawn-nak bármilyen elképzelése lehetne. Marco szinte kizártnak tartja, hogy ez a dolog ne menjen el odáig, ahol már ez a nő is beavatásra kerül a játékukat, és minden mást illetően, és akkor majd tudni fogja, miért örült annyira. És még nagyon sok minden mást is.
De Marco alapvetően nem egy szívtelen dög, úgyhogy úgy tekint erre az egészre, mint szükséges rosszra, aztán, hogy a nő mennyire fogja elátkozni annak ellenére, hogy az ő javát is szolgálja a hazugság, majd rábízza.
Ez is jelenthet több mindent, ő viszont csak visszacsatol arra, amit tegnap este, az út szélén, a kocsira várva mondott. A megmentő tette a dolgát, ez pedig látszólag vitte tovább az érdeklődést, ami végül a másik hívását eredményezte. Ha nem úgy állna a helyzet, ahogy, akkor ez tényleg egy nagyon érdekes kapcsolat kezdete lehetne, de ugye ez nincsen így, csak még Dawn nem tudja. Viszont, ha álmai férfija Adriano, a végén hálás lesz Marconak, ebben szinte biztos.
Halkan belenevet a telefonba, és ingatja a fejét, mert tényleg szimpatikus neki, mennyire toppon van fejben a másik.
Húzza megint a mézesmadzagot, de azért arra ügyel, hogy ne érjen el túlzott hatást, mert összetört szívekkel nem tud mit kezdeni, és amúgy sem az a cél, hogy belehabarodjanak.
Hiába nem úriember, ez azért egy olyan alapvető kérdés, amit még neki is eszébe jut feltenni. Aztán elneveti magát megint, és csak akkor jöhet rá a másik, hogy miért, amikor megszólal.
Igen, ezzel cukkolja a másikat, mert még magát Marcot is szórakoztatta a szerencsétlenkedés Dawn címével. Valóban más lesz most, hogy a másik józan lesz, de ez így tökéletes, mert így is kíváncsi rá. Mindent elért tegnap, amit akart.

Talán csak képzelem, de nagyon úgy érzem abból ahogy beszél, mintha örülne a hívásomnak, így egyre biztosabb vagyok abban, hogy jól tettem, hogy nem vártam vele túl sokat. Ettől függetlenül viszont még mindig nem én akarok az lenni, aki bármiféle lépést is tenné felé, ha valaha is eljutunk addig, hogy újra találkozzunk. Neki barátnője van, nekem ott van Adriano. És egyébként sem tudom, hogy mit akarok, vagy egyáltalán mi értelme az egésznek. Amiben biztos vagyok az az, hogy nem akarom elszalasztani a lehetőséget, legyen bármi is az.
- Ennek nagyon örülök akkor. - és tényleg így gondolom, bár valószínűleg, ha elrontottam is az estéjét amit egyértelműen nem velem tervezett tölteni, azt úgysem vallaná be. A szavaiban hallok némi pimaszságot is, ami csak még szimpatikusabbá teszi a szememben és akaratom ellenére is igencsak beindítja a női fantáziámat, ami talán nem fair Adrianoval szemben, de mivel még mindig nem tartozok teljesen csak hozzá, így nem hiszem, hogy bűntudatom kéne legyen emiatt.
- Az attól függ, hogy te hogy gondolod? - kénytelen vagyok bele menni a játékba, amit vagy szándékosan csinál, vagy sem, de muszáj tudnom, hogy most igazából miről is beszélgetünk. Közben a konyhába sietek, és az egyik szekrénybe kezdek kutatni valami fájdalomcsillapító után, amire még sosem volt ekkora szükségem.
- Ezt nem tudhatod. Hiszen még nem próbáltad. - miközben kezembe kerül a gyógyszer folytatom vele a játékot, mert amúgy ha jól emlékszem a bowlingozásra is ezt mondta. Szóval nem lenne nehéz kimagyarázni magam.
- Holnap mondjuk ebben az órában? - egy nagy pohár vízzel nyelvem le a gyógyszert és most már csak várnom kell, hogy megjöjjön a hatása. És magamat ismerve biztosan egesznap a holnapi napra fogok készülni lélekben.

Mondjuk annyi pia után, amit intézett tudta nélkül a másiknak tegnap, nem csodálja, ha macskajaj gyötri. De így legalább garantált, hogy emlékszik legalább arra az aspektusra a másik, hogy többet ivott a kelleténél, és rövid ideig emlékeztetni is fogja, hogy máskor jobban vigyázzon. Nem érintette meg a lelkét, de azért némileg motoszkál a bőrén, mennyire egyszerű lányokat kihasználni, és mivel ők erre odafigyelnek, kurvára szeretné, ha ugyanezt a nők is megtennék magukért.
Kortyol mégegyet a whiskybe, és ez nem hazugság, csak nem úgy igazság, ahogy tudja, hogy a nő majd értelmezni fogja. Nem volt mivel elrontani, mert csak az ő malmára hajtotta végig a vizet, amit Marco kifejezetten szokott szeretni.
Most már húzza kissé a másikat, hiszen kapott egy pipát tegnap este, ma még egyet a hívással, szóval elég jól halad. De a lassú víz partot most technikából addig nem enged, amíg valami a pofájába nem kiabál és meg nem követeli tőle az ellenkezőjét.
Folytatja a kétértelmű beszédet, és fogja egészen addig, amíg Dawn rá nem olvassa, hogy mit csinál. Addig pedig eléri azt a maximális hatást vele, amit egyébként tervez.
Mondja, aztán leküldi a maradék italt is, és belegondol, hogy alakul a napja, és hogyan fogja tudni ezt valójában megoldani. Alfonso-tól régóta nem kér engedélyt semmire, ha dolga van, megy és intézi. Egyetlen időpont van, amikor itt kell lennie kötelezően, az a nyitás előtti egy óra, amikor a dealereknek szétszórják a cuccot, és felosztják a helyet.

Talán várnom kellett volna még ezzel a telefonálással legalább két napot, mert rögtön másnap felhívni eléggé úgy tűnhet, hogy rá akarok akaszkodni. Ami mondjuk valljuk be, hogy egy kicsit igaz, de nem hiszem, hogy ezt jó ötlet volt nyilvánvalóvá is tenni. Mivel már fel vette a telefont, letenni semmiképp sem szeretném, mert csak akkor vagyok annyira bunkó, ha valaki felcseszi az agyam. A hangja viszont pont olyan lágy és kedves, mint amilyenre emlékszem a tegnapi napról, és szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy Ő egyébként tudna bárkivel is nem kedves lenni.
- Mint aki másnapos. - vallom be, és örülök, hogy most nem lát, mert csak egyszer mertem tükörbe nézni, és abszolút nem tetszett, amit benne láttam. - Remélem nem rontottam el az estédet. - így vissza emlékezve mondjuk nem úgy tűnt, mint aki ne érezte volna jól magát, de sosem lehet tudni. A kétértelmű, rövid válasza egyértelművé teszi számomra ismét, hogy minden megtörtént, amire emlékszem, mert pont ilyen félreérthetően beszélt akkor is, amit csak úgy mint az éjjel, most sem igazán tudok hová tenni.
- Azt hiszem, hogy ez is már elég emlékeztető. - vágom rá szinte azonnal, és akaratom ellenére is elmosolyodok, és bár még mindig fogalmam sincs, hogy miért szeretnék vele ennyire találkozni, de valamiért úgy érzem, hogy muszáj megismernem.
- Persze, első a munka. - utálom ha valakitől visszautasítást kapok, mert mindig olyan kellemetlenül érint, de amint ismét megszólal megkönnyebbülök egy kicsit, mert legalább tudom, hogy nem az a célja, hogy lekoptasson. Én pedig még egy napot ki bírok. Legalább holnapra sokkal emberibb formám lesz.
- Hát az attól függ. Tudod ha józan vagyok akkor nem adom magam olyan könnyen. - mivel tetszik ez a stílus, ahogyan beszél hozzám minden alkalommal, hát igyekszem én is úgy válaszolni neki. - Szóval a holnap is jó nekem.

Marco valószínűleg, ha önmagát kellene játszania, vagy, ha az lehetne, bejátszana valami szopatást, és elhitetné a másikkal, hogy fogalma sincsen, ki az a Dawn. De Lucát rendes fazonnak ismerte meg, aki állandóan segíteni akar, ő pedig nem fog kiesni a szerepből, többek között azért sem, mert nem szereti az idejét pazarolni. Kétesélyes, hogy Dawn lesz-e a kulcsa végül a történetnek, és tőle kapnak-e majd olyat, amitől megdől a házasság ténye, de nem engedheti magának, hogy eleressze ezt a részt, mert ötven százalék rengeteg, a helyzetükben pedig szinte luxus.
Kérdezi szívélyesen, és közben hátrafordul az italokhoz, hogy készítsen magának egyet, amíg beszélnek. Lehet rossz szokása mindkét olasznak, hogy napközben piálnak, de annyira kézenfekvő, hogy szinte nem is kérdés ez a részükről.
Vigyorog a vonalba, de ezt nyilván a másik nem látja. Amikor az ital elkészül, belekortyol, és közben hallgatja a másikat a telefonban.
Hazudja első ízben, mert mennie kell Alvize-hez Alfonsoval később, azt pedig még ennek az ügynek a kedvéért sem fogja odébb rakni. Sokkal veszélyesebb, ami azon a szálon fut, mint bárki el tudná képzelni, aki ebben nincsen benne.
Jön megint a kétértelmű mondataival, amiket tegnap este óta ő sem felejtett el.

Az ágyban ülve próbálom figyelmen kívül hagyni a fejfájásomat, ami az őrületbe kerget, és közben a kezemben lévő szalvétára írt számot bámulom, ami az egyedüli bizonyíték arra, hogy amire emlékszem igaz lehet, vagyis nem álmodtam, hogy találkoztam egy Lucahoz hasonló, jóképű férfivel. Szerencsémre ma sikerült jó sokáig aludnom, így annyival kevesebbet kattogott azon a fejem, hogy mi fog történni azután, hogy felhívom? Bár végülis többször célozgatott rá, hogy szeretné, szóval olyan nagy baj nem lehet. Meg gondolom azért is adta ide a számát, már ha egyáltalán az övé a szám és nem csak valami átverés a dolog. Bár nem tűnt úgy, hogy komolytalan lenne. Végül a telefonomért nyúlok, amibe át másolom a szalvétán lévő számokat, kétszer is átnézem, hogy biztosan jól írtam-e, majd miután meggyőződök arról, hogy igen, csak hamar megnyomom a hívás gombot. Úgy terveztem amúgy, hogy háromnál többet nem hagyom csengeni, mert nem szeretek tolakodó lenni, de szerencsémre hamar felveszi. Ahogy meghallom az ismerős hangot a telefonban, megkönnyebbülök, hogy nincs ebben semmi átverés.
- Öhm... szia. Dawn vagyok. - szólok bele végül, majd idegesen állok fel az ágyból és az ablakhoz lépek, mert fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. Nem vall rám, hogy elhívjak egy férfit bárhová is, bár mintha az éjjel arról beszéltünk volna.
- Igazad volt... nem felejtettem el, hogy találkoztunk, bár vannak dolgok, amik kicsit homályosak. - abban bízok, hogy ő is emlékszik, bár nem úgy tűnt, mintha megártott volna neki a tequila annyira, hogy baj legyen a memóriájával. - Szóval ha ma ráérsz... akkor szívesen leigáználak. - azt hiszem, hogy így fogalmazott, bár nem vagyok abban biztos, hogy a bowlingra értette-e.

Éppen az egyik állandó pultosukkal, Simona-val teszi rendbe és standolja kora délután a VIP részlegen lévő bárpultot, amikor megcsörren a telefonja. Dawn-al tegnap este ejtette meg az első találkozást, ami szerinte szinte tökéletesen sikerült a terveihez képest, bár merészet lépett azzal, hogy a számát ő nem kérte el, csak a sajátját adta meg. Persze tisztában volt egyébként a számával, hiszen az adatai között, amiket megszerzett az embere szerepelt az is, de felhívni úgy, hogy azt egyébként nem tudhatta volna átlátszóvá tette volna Marcot.
Nem várja egész nap tűkön ülve a hívást, mert biztos benne, hogy meg fog történni, így természetes mozdulatokkal, lazán veszi ki a telefont a fekete zakójának a zsebéből, aztán meglátja a már előre elmentett nevet a kijelzőn, és int Simona-nak, hogy legyen kedves felszívódni a következő néhány percre.
Szól bele a vonalba, miután felveszi, mintha fogalma sem lenne arról, ki keresi, hiszen ez Dawn szerint így is van. Közben pedig a zöldjei futják végig a papírt maga előtt a készletről, hogy azért haladjon is azzal, amivel kell, mert Marco kifejezetten nem szereti, ha valamiben hátráltatják, amikor neki nem alkalmas. Ez most mondjuk most nincsen így, a hívás fontos, meg amúgy is kíváncsi, hogyan állnak egymással azután, hogy a nő kijózanodott. A gondolatra már azelőtt vigyorog, hogy bármi elhangzana a másik oldalról.