Éreztem én akkor, hogy el kell jönnöm arról a partiról. Jóval több koktélospohár alját láttam, mint amennyiét terveztem, de szerencsére sikerült gyorsan kimentenem magam és feltűnés nélkül távozni. Szárazon. Meglepett, hogy Maxim átadta azt a győzelmet és ugyebár azt mondtam neki, bármikor hívom, álljon szépen készen, feltéve, hogy nem akar két vereséget is elkönyvelni, amit duplán hajthatok be rajta.
Ráhagytam a dologra négy napot, nehogy azt gondolja, belehalok a vágyba, hogy újra találkozzunk. Üzenetet sem írtam, hogy el ne felejtse a dolgot. Viszont most tárcsázom és ajánlom is neki, hogy felvegye.
- Szia! Adósságbehajtás következik! Két óra múlva várlak Bronxban a Ventury House-nál. Kapu kód: 3394. Bianca voltam. - mondom rá a rögzítőjére. Bízom benne, hogy tán oda fog találni, elvégre neki is van sofőrje, de taxi is létezik a világon. Mosolyogva dőlök hátra az ülésen, mert még én is csak úton vagyok.
Igazából ez egy kiszuperált raktárépület, ahol valamikor működött egy bár, de a bátyám műteremnek használta, kiállítóteremnek meg mikor minek. Nem tudom már, hogy apám miért vette meg anno. Reméljük a kedves Maxim készen áll a büntetésére, én már előre mosolygok az egészen.
Kiszállok, beütöm a kódot és felmegyek. Igazából van fent egy nagyon alap felszereltségű lakásféleség, de annyira nem mérvadó. Minden egyéb ami kell, viszont itt van. Szépen elkezdek kipakolni, még jó, hogy már reggel felhívtam Joe-t és kértem tőle a szívességet. Így annyira nem kell beleroskadnom. Szépen letakarom, amit kell és töltök magamnak egy martinit. Oké, délelőtt nem iszunk, igen, de már elmúlt 11 és ha úgy vesszük, akkor mindjárt dél van. Voilá!
Igazából, ha két óra múlva nem ér ide Maxim, akkor bizony erről lemarad és akkor kénytelen leszek átmenni aljasba, vagy egyszerűen figyelmen kívül fogom hagyni a továbbiakban, mert nem gondolta eszerint komolyan és tényleg csak abba a hülye medencébe akart belevinni. Egy kicsit gondolkodom, vajon mennyire legyek vele szolidáris, ha ideér..de egyelőre a semennyinél tartunk. Veszített, tehát ma azt teszi, amit én mondok és ha elég ügyes, akkor gyorsan túl leszünk rajta.
Közben én elugrom ebédelni is, és elég nehéz olyan helyet találni itt, aminél nem feltételezek rögvest szalmonellát. Rendben..kicsit talán sznob vagyok. Vagyis nem kicsit. De a taxizgatás azért időbe kerül, szóval nem sokkal az ő érkezési ideje előtt érek vissza, de nem töltök italt sem, csak várok szépen türelmesen, ahogy úrilányhoz illik.

Bia & Max

Anyám alkot, persze, hogy alkot, mindennap ezt teszi mostanában, Lumie nemsokára költözik át hozzám a házba és a szobának készen kell lennie, ami anyámnak kapóra jön, hogy alkothat, mert ezt imádja. Ma az első megbeszélés után esek haza, kiöltözve, fáradtan nem vágyok másra csak az ágyba feküdni, de amint a bejáraton belépek meghallom anyám parancsolgatós hangját, valakivel beszél, utasít valamire, valakit. A szememet forgatva próbálok szinte lábujjhegyen beosonni a szobámba, hogy levegyem az ingem és hanyatdobjam magam, még a cipőmet sem mertem levenni, hogy megneszeljen valamit. Nyilván nem vagyok elég óvatos, mert már hallom is a lépteit közeledni.
- Maxim! Édesem, gyere nézd meg, hogy jó lesz e így a kiságy a szobába? - közben a telefonom is megcsörren, az asszisztensem hív, apám jól bevált munkaerejét örököltem megm, amíg betanulok. Csak kinyomom, de jön az SMS, hogy vissza kell mennem az irodába, meert papírmunka még maradt, túl gyorsan léptem le. A telefonomat repülőbe rakom, hogy most ne kelljen ezzel foglalkoznom, megnézem az istenverte szobát és a leghamarabb próbálok szabadulni.
- Anya, ez így tökéletes lesz, biztosan jól fog aludni ott is az a gyerek, de a tegnapi megoldás is jó volt, csak hagyd így és ha Lumie megjön majd átrendezi ha nem jó neki, vagy nem esik kézre így. - mondom neki majd indulok is kifelé, mert azt hiszem ezzel vége.
- Maxim, apád az előbb írt egy SMS-t, hogy nem tud elérni és vissza kellene menned, legyél olyan felelősség tudatos már most, hogy nem hagyod el a telefonom, mi lesz a gyerekeddel, ha fáradt leszel lerakod valahova és elmész aludni? - hallom a hangján a megvetést, háttal vagyok neki, nem is fordulok meg csak bezárom magam mögött az ajtót és előveszem a telefont. A kanapéra ülök, mert tudom, hogy a napomnak nincsen vége, hiába a korai felkelés, 11 óra előtt már annyi mindenen túl vagyok, hogy azt sem tudom merre áll a fejem. A telefonomon megjelenik pár hangüzenet, amit hallgatni kezdek, az asszisztens hisztérikus beszéde, és egy mosolyt az arcomra varázsoló üzenet, amire hirtelen dőlök előre és máris energikusabban érzem magam. Nem tudom mit tud ez a lány, de valamit nagyon, hogy szinte vártam már ezt a hívást, beteg tudom, mint valami őrült, nem sürgettem, nem izgultam túl, de örülök, hogy megtette. 2 órám volt odaérni, átöltözni nem volt időm, mert még előtte be kellett ugranom az irodába, elvileg fél óra és megvagyunk a feladatokkal odabent, mindenre jut időm mielőtt a kalandok felé vetem magam.
A taxi már várt, mire leértem a ház elé, megadom az iroda címét.
- Na jó Jimmy, én mindent megértek, de fél óráról van szó, nincs időm maradni, nem akarok több meetinget mára dolgom van. - marasztalna, de felállok szinte idegesen és elindulok a lift felé. Még kiabál utánam valamit, de a lift becsukódik és én már a taxiban ülök a kapott cím felé.
Beírom a kapukódot és elindulok felfelé, izgulok? Amúgy lehet, hogy igen de nem tudom miért, vártam már, hogy behajtsa a nyereményét, lehet nekem nem lesz előnyös de valamiért bármit megtennék ennek a lánynak. Kelleni fog alkohol, de majd gondoskodunk róla.
Megállok egy ajtó előtt, mert további instrukciókat nem kaptam, így kopogok, amint valaki ajtót nyit, már mosolyogva, bár kicsit talán rettegve, mi lesz a feladat köszönök neki,
- Rendelkezz velem hercegnő. - lépek be elé, két puszival köszöntve, hiszen az előző búcsúnk is hasonló gesztussal ért véget. - Valld be, hogy hiányoztam. - kacsintok rá, majd végig mérem, lehet kicsit túl öltöztem, de átöltözni már nagyon nem volt időm. Na meg persze nem tudom elkerülni, hogy mennyire dögös ma, de nem jegyzem meg, megtartom magamnak.

Tényleg kacérkodom a gondolattal, hogy igyak még egy martinit, de tudom, hogy hülyeség lenne. Egyedül nincs értelme és olyannak tűnnék, mint aki izgul mert éppen a lovagot várja, hogy elvigye élete randijára. Most Mr. Wood fog a kedvemre tenni, tehát ez merőben más, mintha randizni mennénk. Ami nyilván nem lehetetlen, de egyébként sem ahhoz öltöztem. Meg na, szó sincs erről.
Szerencsére ettem is, úgyhogy egy sereg piros pontot bevések magamnak, mert noha nem tervezem úgy, hogy a kis büntetése nagyon elhúzódna, sose lehet tudni. Bírom az életben a nem várt dolgokat, szóval nekem tutira nincs mára programom. Mark valami mini fesztiválra kísérte valamelyik haverját, aki fellépő ott és amihez nekem nyilván semmi kedvem nem volt. Ennyire még azért nem sikerült asszimilálódnom abba a közegbe.
Maxim okosan nem hív vissza, hogy időpontot módosítson, vagy valami kifogást adjon elő, helyette a rövid csengés következik, tehát a kódot is beütötte. Kilibbenek elé mosolyogva és ráérősen mérem végig. Tehát valószínűleg munkából jött, mert kétlem, hogy otthon ilyen szettben ücsörögne a kanapén.
- Nahát, és még pontos is voltál! - tartom az arcom a két puszihoz, hirtelen milyen barátságosra vettük a figurát, de mégis..nem érzem úgy, hogy ezzel különösebben probléma lenne. - Reméltem is, hogy nem okozol csalódást. Gyere be! - állok félre az ajtóból, hogy láthassa a nagy belső teret, ahol kicsit sok minden van ugyan letakarva, de mindent a maga idejében. - Persze, alig bírtam ki.. - szemforgatok nevetve és magam után invitálom a kis rögtönzött pultig, ami inkább egy réginek a maradványa, de a funkcióját betölti mindenesetre. Mondd, legalább valami unalmastól rángattalak el éppen? - leülök az egyik fotelba, ami szintén nem véletlenül van itt bizonyára. A bátyám egy időben elég sok időt töltött itt és nem feltétlen csak munkával. - Kérsz egy italt? Igazábóól csak martini, vodka meg pezsgő van, mást nem találtam. - ha gondolja és kér is, akkor természetesen töltök neki és meg is kapja a poharát. - Fogadjunk alig vártad, hogy felhívjalak. - cukkolom mosolyogva. Valójában akartam nem gondolni rá, sem arra, hogy mit fogok csinálni vele, de szerencsére az ötletek mindig könnyen megtalálnak. - És, hogy kíváncsi vagy rá, mit találtam ki. - felrakom a lábaimat a karfára. Valójában semmi veszélyes, semmi túl őrült, csak egy kicsikét. Amolyan én módimban. - De sajnos túlöltözted a programot. Vagy én alul. - nevetek és töltök magamnak martinit. - Viszont mindjárt megoldjuk ezt a kis...problémát. - már előre mosolygok magamban azon, hogy mit fog szólni. Főleg mert készültem neki. - Nos? Nem kérdezel rá, hogy mit kell ma elszenvedned? - még mindig mosolygok. Tegye meg, kérdezzen csak és akkor felvilágosítom kész örömmel.

Bia & Max

Irigylem a régi énem, amkor még nem volt más dolgom, mint várni mikor kattan be valameliyk ősömnél bekattajon, hogy ideje felnőni. De most ideje, és felnövök, folyamatban van, a hümmögés a megbeszéléseken már egész jól megy, értem miről van szó, hiszen ebben nőttem fel, minden szó logikus volt, amit mondtak még egy két fejesnek is magyarázhattam egy két dolog jelentését, akik csak azért vannak benne a tanácsban, mert a pénzüket adták a  cégbe, de nem is értenek hozzá. Szerencsére nem vagyok hülye, de azért ki tudok készülni egy ilyen délelőtt után. Amikor hazaesnék pihenni több minden is közbe jön, jobb dolgok alig, legalábbis az elején. Bia hívása meglep, 4 nap telt el, vártam rá, persze, hogy vártam, ilyen lehet a csajoknak akik megadják a számukat annak reményében, hogy majd hívjuk őket, de nem tesszük.
- Sosem kések, te mondtad, hogy úriember vagyok. - köszöntöm, amikor a kopogás után összetalálkozunk az ajtónál.
A kanapéhoz sétálok, és leülök, mert tényleg elég fáradt vagyok, főleg agyilag, de remélem majd feldob az a lány, mondjuk már a jelenlétében is sokal jobb, főleg, hogy van meglepetése, fpleg magának mert lehet nekem annyira nem lesz örömöm benne, bár ki tudja.
- Ha egy megbeszélés után anyámmal való egyeztetés, majd vissza az irodába program elég izgalmas akkor igen arról rángattál el, de igazából hálás is vagyok a hívásodért. Most a cégem fejeseivel tárgyalhatnék egy rögtönzött tárgyaláson. - fújom ki a levegőt jó sokáig, mintha minden feszültséget ott akarnék kiengedni.
Az ital hallatán felé kapom a fejem mosolyogva, mintha olvasna a gondolataimban. - Ebben a sorrendben jöhet. - nevetek fel, komolyan, mintha életemet mentené meg ezzel a mai napon.
Érzem rajta, hogy kacérkodik velem, húzogatja a határokat, már korábban is megtette, de olyan érzésem van, mintha át akarná lépni őket és én társa leszek benne, nem én fogom ebben meggátolni, de lehet mégis észnél kéne lennem még mindig, mert valószínűleg még mindig nagyon foglalt a helyzet felé.
- Alig vártam hercegnő,a telefonom nélkül még a WC-re sem mentem el. - húzom kicsit az agyát, közben pedig amúgy valójában kíváncsi voltam, hogy lép e vagy csak a szája volt nagy. Sosem találkozok ilyen helyzetben szinte senkivel, mert az első találkozásunkkor túl vagyunk, ami már jóval nem a baráti téma volt, vagy csak én képzelek bele többet.
Kicsit előrébb dőlök a kanapén a kezemet a lábamra támasztva  és vigyorogva figyelem őt. - Kíváncsi vagyok, ha nem lennék az akkor nem ülnék most itt. - mondom neki határozottan, hogy tudja mennyire komolyan gondolom, hogy megjelentem itt. Az öltözékemre tett megjegyzésén kikerekedik a szemem, hogy megoldjuk? Ebből veztőzés lesz, vagy mit szeretne, egyre nagyobb rejtély ez a lány számomra, és még nagyobb kezd lenni.
Érzem rajta, hogy izgatott, ai által én is egyre jobban érzem ezt magamon, nem kellene ennyire örülnöm ennek a helyzetnek, mert biztosan én fogok alul maradni. Annyira rajta volt a tekintetem mióta ideértem, hogy körbe sem néztem, de a szavai hallatán azért körbevizslatok a termen. Mintha el lenne hagyva egy kicsit az egész már évek óta,a sok letakart dolog, nem sok jót jelez, de a fantáziám itt is be tud indulni.
Visszadőlök a kanapén és az egyik lábamat a másikra dobva nézek rá még mindig mosolyogva.
- Nos? - nevetem el magam. - Annyira izgatott vagy amiatt, hogy megszivathatsz, hogy ettől a kérdéstől egy kicsit félek, de tudod mit, mond el kérlek hercegnő, mit találtál ki nekem. - nézek rá kérdőn, majd még hozzá teszek valamit. - Szenvedni nem fogok, mert veled tölthetem az időt, legutóbb is igen érdekes társaság voltál, és akkor enyhén fogalmaztam. - minek tettessem, hogy nem így volt, tényleg jól éreztem vele magam annyira, hogy nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom az utolsónak.

Nem tudom vajon várta-e, hogy felhívjam, sőt abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán hajlandó eljönni ma. Bár nem nevezném gonosznak az időpontot, hívhattam volna hajnal 2-kor is, de az talán jobban testhezálló neki, mint egy délutáni. Kicsit talán ovis, de jobb a tudat, hogy valamiből elrángattam és magára kellett hagynia másokat azért, hogy velem találkozzon. Távolról sem játszmázok, csak egyszerűen a gondolata jól esik, pedig szó nincs róla, hogy bizonyítást várnék tőle bármire is.
A csengő hangja viszont engem igazol, na meg őt, hogy betartja a szavát. Libbenek is fogadni, és ó, bizony, hogy valami munkától vontam el, máskülönben nem lenne így öltözve. - Vagy legalábbis annak neveltek. - kimosolygom, engem is úrilánynak neveltek, csak felőlem hiányzott a szülői szigor, a testvéreim azért mások, mintha anyáék végig velem lettek volna.
- Joggal hívhatsz a mentőangyalodnak is. - felnevetek, szegény még mindjárt elkezdem sajnálni is, hogy ilyen fáradt. Ezt mondjuk gyorsan félrerakom. Azért van itt, mert megbeszéltük és ezt mindketten tudjuk. - Legalább megmentettem a délutánod.
Hellyel kínálom, bár nem szükséges, ő is elég gyorsan képes magát otthon érezni a jelek szerint és még az se zavarja, hogy nem makulátlan a hely. Tehát nem annyira sznob, én sem vagyok, de néha sajnos kibukik, bár nem ilyen helyzetekben az tény. - Ejnye Maxi, még csak délután van, ráérsz keverni. - de ha már sorrend, akkor neki is martinit adok, azt mondtam ki legelőször. Egyébként ebben a melegben tökéletes is.
- Ah, hát mindjárt meghatódom. - nevetek, de legalább nem felejtette el, hogy keresni fogom. Báár, honnan kellene tudnom, nem-e hallgatta tök értetlenül az üzenetet és jött-e el csak azért, mert már megtörtént a meghívás. - Pedig volt rá négy napnyi esély, hogy egyszerűen elfelejtetted az egészet. - biggyesztem le az alsó ajkam kislányosan, ezt mondjuk az egóm nehezen nyelte volna le. Engem nem szoktak csak úgy elfelejteni.
Elmosolyodom, az jó, ha kíváncsi. Legyen is kíváncsi és igen, erősen túlöltözte a terveimet, de szerencsére mindenre gondoltam. Vele ellentétben nekem volt négy napom kitalálni, hogy mit is kérek a vesztesemtől.
Nekem már körbe sem kell itt néznem, sok időt töltöttem itt korábban és hasonló okokból, mint most ő fog, de néha csak figyeltem, elvoltam és elképzeltem, mi lenne, ha én is ezt csinálhatnám. - Hmmm, azt meglátjuk mennyire fogsz szenvedni Maxi. - nem tudom már mióta használom ezt a becenevet nála, eddig a fejemben csak Woodként futott. Mikor mi. Kicsit összezavaró ez az egész, de lehet ezek után majd újabb négy évig nem fogunk találkozni, ki tudhatja. Bár mintha nemrégen láttam volna...mintha. Nem annyira figyeltem és főleg nem kívántam vele foglalkozni.
- Te leszel ma a modellem. - lassan elmosolyodom - Ez a bátyám régi stúdiója, de már nem használja. - felállok és a kezemet nyújtom neki - Gyere! - vezetem a letakart állványokhoz és lehúzom róluk a takarást. Jelmezek, ruhák és mindenféle egyéb lóg rajtuk. - Ezért mondtam, hogy túlöltöztél kedvesem. - mosolyogva fordulok felé, hisz látszik itt a 16. századi nemesi ruhától kezdve a fürdőgatyákig minden. - Annyira nem tudlak hova tenni, hogy milyen vagy, hogy úgy döntöttem kipróbállak mindenféle vízióban. - nos, igen. Nem mondtam neki, hogy én is imádok fotózni, akár a testvérem és volt is kitől tanulnom szerencsére. - De ne aggódj, a képek az én saját tulajdonomat fogják képezni, senkinek nem mutatom meg őket. - erre a nagyesküt is leteszem, ha szükséges. - Remélem nem vagy szégyellős. - vigyorgok, biztosan meglepődött, igen. Nem is baj, akartam is, hogy így legyen. - Na melyikkel kezdenél? - marad a vigyorgás, de ha nem tud dönteni, akkor én választok helyette, amiatt ne aggódjon.

Bia & Max

Még mindig nem tudom mi fog kisülni ebből az egész játszmából ami köztem és Bia között elkezdődött, még az elején vagyunk. Meglehet, hogy csak a baráti szálunk lesz igazából valamennyire stabilizálva az első ellenszenv után, amit még a gimiben kiváltottam belőle. Komolyan egyre kíváncsibb leszek magam miatt is, hogy mit vált ki belőlem, mert valamiért megjelentem ezen a találkozón, pedig nem hogy nem szoktam ilyet, de ha valami oknál fogva egy csaj megtudja a számom, még le is tiltom, hogy ne kelljen semmi komolyba belemennem. Nála meg konkrétan futottam hozzá, valami baj lesz az agyammal, vagy csak a túl sok stressz bolondított meg egy kicsit. Aztán lehet ő maga olyan, akivel még nem volt szerencsém, de nagyon szeretném, hogy még egy darabig biztosan legyen.
Próbálja úgy feltüntetni a hirtelen találkozásunkat, mintha ő akart volna ezzel jót tenni nekem, de látom a szemeiben, hogy valami nagyon rosszban sántikál, de tetszik, hogy egy átlagos kis szende szűz és nem adja az ártatlant, meg a megkaphatatlant, hanem olyan vegyesen nyomja.
- Legalább! - nevetem el magam a szavain, a kezemet az orrom alá dörgölve ezzel is takarva azt az érzést, amit nem akarok kimutatni neki.
Szinte rögtön helyet foglalok, fáradt vagyok, de nem hozzá, ahhoz igazán sok energiám van, hogy a kis vicces kedvére tegyek, akár most is ezen a napon.
- Vannak olyan emberek, akiket nem olyan könnyű elfelejteni Bianca! - kacsintok rá, nem kacérkodva, inkább őszintén. Hálás vagyok azért a martiniért, mert napom vegyes érzelmekkel teli, a gyerekszoba berendezésének tervezése, a céges dolgok, sok, nagyon sok, most talán le tudok engedni vele,d e ahhoz szükségem lesz arra a martinira, vagy bármire, amit a kezembe nyom éppen. Már szinte úgy nyakalom le az első kortyot, mintha szomjan akarnék halni, pedig csak egy kis boldogság csepp szükséges a felengedéshez.
Találgatni nem szeretnék a mai feladatommal kapcsolatban, de azt tudom, hogy nem szenvedés lesz a vele töltött idő, sőt, amit kis huncut szemivel el is mond nekem.
- Hogy mi? - kerekedik el a szemem, majd automatikusan nyújtom felé a kezem és vele tartok, a meglepettségem nem kicsi, szóval nem csak én akarom őt annyira ruha nélkül látni. Kicsit úgy érzem fordult a kocka ilyen téren az életemben, sosem én voltam, aki hamarabb vetkőzött, most mégis az jön. - Ezt vegyem úgy, hogy az irodai hacuka nem jön be a hercegnőnek? - nézek rá kicsit megsértődve, hogy túlöltöztöttnek titulált, bár valóban nem ez a mindennapi öltözékem. - Kipróbálhatsz bárhogy hercegnő, csak kérned kell. - ejtek egy olyan megjegyzést, ami nem feltétlen a baráti közegben marad meg, de ez miért is lenne baj.
- Na jó Bia! - állok meg mielőtt bármibe belekezdenék, vetkőzni vagy öltözni, majd bohócot csinálni magamból egy csaj miatt, aki valamiért bejön és leszek olyan bolond, hogy megteszem neki amit kér, legyen bármennyire is őrültség az. - Nem vagyok szégyenlős, kicsit sem, csuktak már le, mert ádámkosztümben mászkáltam másnaposan az utcán, de arra nem vagyok büszke. - nevetem el magam kínosan. - De ha ezt megteszem be kell vallanod, hogy nem csak a fotók kedvéért hívtál ide, látni akarsz engem ruha nélkül. - hajlok közel hozzá nevetve, majd elkezdem kigombolni az ingem és a jelmezek felé fordulok.
- Legyen a szuperhős jelmez, csak, hogy lásd milyen alapokon indul újra a kapcsolatunk. - veszem le az állványról, majd körbenézek. - Előtte még műsort is kérsz? - dobom le a kanapéra és odasétálok, hogy átvegyem a szexi göncöt, és teljesen meghülyüljek miatta.

Igaz, két pillanatig elgondolkodtam, hogy biztosan jó ötlet-e ez, jó ötlet volt-e egyáltalán belemenni és betartani. Ki tudja? Úgysem futottunk volna össze talán megint évekig és már úgyis mindegy lett volna később, hogy mit gondol, miért nem hívtam fel végül. Valamiért viszont mégis megtettem, mondhatjuk pillanatnyi elmezavarnak, amin nem akarok és nem is kell gondolkodni túl sokat. Az arckifejezéséből ítélve mondjuk nincs ellenére, hogy ide kellett jönnie és ez végeredményben nem jelent rosszat. Végtére is ő adta fel a játékot, amivel bizonyította, hogy becsületes, hisz simán hazudhatott volna nekem valamit azért, hogy végül megpróbáljon legyőzni. Értékelem. Nem sok pasi képes feladni és elismerni a vereségét.
- Bár tekintsünk el tőle, hogy sajnos a glóriám éppen fényezés alatt van. - nevetek magamon, ugyanis távolról sem vagyok egy angyali természet. Elkényeztettek és ezt tudom is magamról, de azért igyekeztem nem egy hülye libává válni. Persze azért a látszatra ügyelek, a mi társaságunkban mindenkinek pengeéles nyelve van és nem akarom valami társasági rovatban olvasgatni a sok ostobaságot magamról.
- És mindenki azért él, Maxi, hogy felejthetetlen legyen! - nevetek, nyomot hagyunk egymásban mind. Hosszabb vagy rövidebb ideig, de erre törekszünk. Hogy emlékezzenek ránk, eszükbe jussunk a legváratlanabb pillanatokban, eszükbe jussunk egy buta dalról, egy helyről..vagy csak szimplán az emlékekről. Ebben nincs semmi rossz, ki ne akarna felejthetetlen lenni?!
- Jól hallottad. - vigyorgok gonoszul és mivel elfogadja a felé nyújtott kezemet, már húzom is magammal és megkapja az ittlétének magyarázatát is. A testvéreimen na meg a legjobb barátnőmön kívül szerintem senki nem tudja, hogy imádom a fényképezést. A saját szűrőmön keresztül láttatni a világot, a pillanatokat elkapni és megőrizni. Szerintem fantasztikus dolog. - Az irodai szett is egy Maxim, ahogy szerintem az idehurcolt többi jelmez is egy kicsit Maxim. - de egyébként valóban nehezen illesztem bele a képbe ebben az öltözetben, pedig láttam már szmokingban és öltönyben is, igaz, akkor még csak gimisek voltunk. - Ez most ajánlat kívánt lenni? - nézek fel rá egy mosoly kíséretében - Mert az ajánlatokkal vigyázni kell. - nem is értem magam, most megint flörtölök vele? De miért? Egyszerűen ezt hozza ki belőlem úgy tűnik. De talán az egész nem több, csak ártatlan játék mindkettőnk részéről. - Viszont, ha már ilyen előzékeny vagy és csak kérnem kell, akkor...- lépek hozzá közel, két tenyerem fektetem a mellkasára és felnézek rá - Kérlek Maxi, vigyél el ejtőernyőzni! Randi nélkül. - széles mosoly és kérlelő tekintet, hát ő mondta, hogy használhatom akárhogy, akkor tessék egy metódus, aminek lehet nem fog nagyon örülni, dee ő hozta fel a múltkor.
- És mennyi pénzébe került anyukádnak, hogy ezt nem hozta le semmilyen médiafelület? - nevetek, meztelenül, másnaposan az utcán flangálva, hát igazi szenzáció lehetett volna. Hiába, a család néha jókor is be tud avatkozni. - Egyébként tőle tudom a méreteidet is. - ejtem el a kis plusz információt, igazából igazán kedves volt Mrs. Wood, hogy megosztotta velem az információkat a fia "ajándékához", nyilván én bűnös persze hazudtam neki egy kicsit. Azt mégsem mondhattam, hogy kedvemre akarom beöltöztetni egy eldugott bronxi műteremben. Úgyis félreértette volna.
- A ruha nélküli Maxi, is az egyik Maxi. - adok talányos választ, mert így része lehet a sokszínűségnek, amibe beleillesztem a következőkben. - De nyugi, nem kell aktra gondolni. Az alsógatyád fennmaradhat. - nevetem el magam. Igaz, most elég közelről nézhetem a szemeit és sanszosan, ha még így maradtunk volna, nekem kellett volna kihátrálnom. Végtére is én vagyok foglalt és néha akármennyire is nem akarok, de muszáj Markra is gondolnom. Most például bizonyára jól elvan a fesztiválon, már az odaúton is szétszívják magukat, tehát nem sok mindenre fog emlékezni az egészből. Buh, mindegy is.
- Szuperhős alapokról gondolod? - felnevetek, szóval rögtön a közepébe - Műsor is jár hozzá? Hmmm... - mérem végig. Kell nekem, hogy még show is kísérje az öltözést-vetkőzést? Nem. Bizonyosan nem kell, de odasétálok a fotelhez és kényelmesen helyet foglalok, kézbe veszem a poharam meg a telefonom és indítok neki zenét. - Mehet, Mr. Wood. Kápráztass el!

Bia & Max

Nem egészen tudom még, hogyan viszonyuljak hozzá, a hamis bókok nem válnak be nála, de nem is nagyon igyekszem olyanokat adni alá, mert valahogy nem esik úgy jól kimondani neki. Őszinte azért bőven vagyok vele, mert nem érzem, hogy bármi meglepné már velem kapcsolatban. Ő azok egyike, aki ismert, amikor a legrosszabb voltam, bár a mostani oldalam sem feltétlen annyira jó, de talán jobb, csak egy kicsit más értelemben romlott. Az is lehet, hogy ezt az oldalamat sosem fogja megismerni, nem is tervezem neki megmutatni, ő nem olyan lány, akinek ezt látnia kell.
- Mindenki annak élne? Amúgy lehet benne valami csak az a nagyon nem mindegy, hogy kinek akar felejthetetlen lenni, én csak magamnak akarom megmutatni, hogy a legjobbat tudom kihozni az életemből, mert ha halálos ágyamon visszagondolok majd ezekre az időkre büszke akarok lenni és nem elrettent, hogy nem voltam felejthetetlenül jó mindenben amit csináltam. Azt, hogy ki mit gondol rólam, már régen nem érdekel. - vonom meg a vállam, nem vagyok túlzottan egoista, de nem mindig adok mások véleményére, sőt inkább legtöbbször teszek azokra.
Úgy érzem ma nem a komolyságok lesznek porondon, amikor egy csomó jelmez elé kísér, kézen fogva, ami magában is furcsa, bár a ruhákon jobban meglepődök és azon mit is tervez egészen pontosan.
- Szóval bejön a cucc rajtam? - nézek végig magamon, mosolyogva. Kényelmetlen és nagyon nem én vagyok, de azért minden pasin elég sokat dob egy drága ing meg egy öltöny nadrág, amit kivételesen nem anyám választott nekem, hanem én magam, talán azért is érzem magam jobban benne.
Az ajánlatom teljesen célba talál és pontosan azt a reakciót kapom tőle, amit várok, de komolyan olyan rossznak érzem magam, közben mégis olyan rohadt jól esik, hogy azt kapom vissza tőle, amit szeretnék. Mosolyán elmosolyodok én is. - Ajánlat bizony, de az ejtőernyőzés csak akkor él ha randinak vesszük, nem adok mindent ingyen, csak egy apró titulus a találkozásunknak. - vonom meg a vállam, bár tudom, hogy ez részéről nem csak ennyi, hiszen foglalt, de nem tudom meddig, egyre jobban érzem, hogy nem sokáig lesz az és talán ő lesz az a lány, akit először randira viszek. Fura lenne, de nem elképzelhetetlen vele. A tekintetétől már majdnem megenyhülök, de ennyire hamar nem fogom beadni a derekam, azt hiszem mi egymást játékokkal fogják szórakoztatni, ami különleges és sosem lesz unalmas. Baszki, hogy mit csinál velem ez a lány, de nem akarom, hogy ilyen gyorsan meghülyüljek, lehet csak egy hirtelen szar időszakomban jött jól nekem, ahogy ő viszonyul hozzám, de lehet nem, és erősen érzem az utóbbit, de még nem hiszem el teljes mértékben ezt a verziót.
Szóba jön a pucér sztorim, amit nem szégyellek, mert megtörtént és az is én vagyok, vagyis voltam,mert már azt tuti nem csinálom, inkább magamhoz hívom fel a csajokat és akkor elkerülöm az ablakon kidobálós dolgot, mint legutóbb.
- Anyám nagyon sokat fizetett, de aztán én is és nagyon sokáig hallgattam. - nevetem el magam, amikor visszagondolok a történtekre, és megrázom a vállam, hogy lerázzam magamról az emléket. - Nanee, anyám elárult vagy nagyon okos vagy, hogy kiszedted belőle? - nézek rá meglepetten, nem tudtam, hogy ennyire jóban van anyámmal, hogy még a méreteket is megosztja vele. Furcsa véletlen, hogy a lány, akivel képes vagyok bohócnak öltözni anyám egyik kedvence is, ha ennyit kommunikál vele, még ilyen témákról is és nem érti azonnal félre, mert akkor már régen hallgatnám tőle.
Megfogok egy szuperhős jelmezt, kocka vagyok, de a képregények nem az én világom, de még én is felismerem az “S” betűs hőst, lehet annyira nem vagyok izmos, mint az illető, és talán hős sem, de talán jól fog állni majd a szerelés.
- Mindig az első kimondott gondolat az igaz, a második csak a korrekció hercegnő. - kacsintok rá miközben a gombjaimmal bíbelődök, kicsi lyukak és óriási gombok, aki kitalálta, nem gondolt arra, hogy le is kell majd venni őket.
Amikor leülés benyom egy zenét felnevetek, majd hagyom a gombokat és a nadrágommal kezdem, úgy is valami overál szerűség ez, így lentről kell felkapni, ha annyira műsort akar én adok neki, de aztán remélem nem fog sírni, hogy nem tud ellenállni majd nekem.
- Tudtam, hogy akarsz engem, rögös az út, hogy megkapj, de nem tudom, hogy ez neked vagy nekem nehezebb. - nyújtom ki a nyelvem és gyorsan a kezembe kapom a poharat és fenékig húzom. Összehúzom a szemem, mert ki nem állhatom a martinit, de nem vagyok válogatós, megiszom, üt ez is. Hátat fordítok neki, majd minden béna tánctudásomat előszedve tolom le a nadrágom és amikor csak az alsó és az ing van rajtam felhúzom magamhoz, egészen közel az arcomhoz az övét és a fülébe suttogom. - Ha valami többet akarsz látni, akkor neked is mutatnod kell valamit, az alku része a modellkedés volt, így mehet a további alkudozás, mert egész jól áll nekünk ez a játék hercegnő. - lehelek egy csókot a fülére, majd eltávolodok tőle és várom mit reagál, addig töltök magunknak még egy pohárral, azt hiszem kelleni fog, hogy minden gátlás elfogyjon végre.

Néha tényleg nem értem őt. Az egyik pillanatban még vicces, mint egy kamasz, utána kibújik belőle az a férfi, akivé hamarosan válni fog. A komoly, céltudatos felnőtt, aki tudja mit akar és tesz is érte. De úgy érzem, még ő is ezeknek a határán van, akárcsak én és valószínűleg a többi barátunk is. Már az is rémisztő magamra nézve, hogy még Maxim is kitalálta mit akar magával kezdeni, én meg egy szerencsétlenség vagyok. Jah, könnyebb lenne gyorsan találni egy idiótát, hozzámenni és ugyanilyen életszínvonalon ellétezgetni, amíg ki nem találom, mit akarok csinálni. Mert jelenleg a fene se tudja.
- Ssshh Maxi, nem kell ezt ennyire komolyan venni. - mielőtt még leállok elszégyellni magam, ugyanis most nekem a kalandvágyóbb énje kell, nem a jövőbeli programozó és cégvezető Mr. Wood. - Lazíts, a felejthetetlenségről tárgyalunk, nem a bejárt életpályáról. Nem vagyunk 60 évesek, hogy a halálos ágyunkon való témázgatáson merengjünk.. - oké, nem lecseszni akarom, mert tényleg örülök, hogy ilyen stabilan áll a földön és két lábbal, de gondolhatná, hogy mondjuk én..nem. Bár miből is gondolná? Nekem addig jó, amíg nem kezd kérdezgetni.
- Ingből elbírnál egy számmal nagyobbat, kényelmesebb lenne. - méregetem kritikusan, ha már betévedt a mókavárba, akkor maradjon is itt és szellemüljön át szépen. - A nadrág viszont tökéletes. - nagyon is úgy fest, hogy ez már ráigazított darab, ugyanis ilyeneket csak úgy nem gyártanak. Elismerésem, bár lehet nem neki szól, hanem az anyjának vagy valamelyik.."barátnőjének" a sok közül.
Sajnos nem sikerül csőbe húznom az ejtőernyőzéssel, pedig már tökre beleéltem magamat a múltkor is, hogy vajon tényleg olyan hihetetlen-e, mint ahogy mondják. Erre letöri a lelkesedésemet mindenféle randevú gondolatával. Összehúzott szemmel nézek rá. - Ez igazán aljas, mármint, hogy fel akarod címkézni. De gondolom nem számít, hogy programra igent mondanék, de randira nem. Hát jó. - nyilván tudja miért nem, mert nem lenne fair és nem is...jahj már ez a mostani helyzet is épp elég különös lenne bárki fülének. Hogy barátom van, mégis egy másik srácot veszek éppen rá arra, hogy öltözzön be és álljon nekem modellt. És ennek még nem igazán jöttem rá az okára, mármint...a fenébe is, nem akarok mindenen mindig elgondolkodni. Mark nincs itt és amúgy is, nem csinálunk itt mi ketten semmi rosszat.
- Na nem mintha nem érdemelted volna meg, te szatír. - nevetek, mert még mindig képtelen vagyok nevetés nélkül megállni a gondolatát is. - De hová lettek a ruháid? - mert nyilván valahol hagyta őket, de miért vette le? - Azt mondtam, hogy legutóbb tönkretettem vörösborral az egyik inged és szeretnék ajándékozni neked egyet. - lassú mosolyra húzom a szám, hát igen, Mrs. Wood is csak nevette a nem is igaz történetemet. - Szóval, ha itt végzünk...elviszlek inget venni. - lépek hátrébb, míg ő jelmezt választ magának. Bár Supermanen őszintén próbálok nem élből felnevetni, szóval felülök a kihívásának és kapcsolok zenét. Bemutatózzon akkor, mielőtt beállítom a gépem elé. - Mondd csak, meztelen akarsz lenni előttem? - na, nem mondom, hogy nem lepődnék meg azonnal, mert de. Mármint nem lehet meztelen előttem, kivéve, ha...nos, ha aktot csinálunk, de akkor én a kamera egyik oldalán leszek, ő pedig a másikon. Mert így kell lennie, másképp nem szabad.
- Te ajánlottad fel, hogy műsort is kapok, szóval ne rám fogd, hogy táncolni akarsz nekem. - vigyorgok, el se hiszem, hogy ez most tényleg megtörténik, pedig..nagyon úgy néz ki, hogy de és érdeklődve figyelem a táncát, jókedvűen kortyolok a martinibe és félre is rakom, de már előttem van és talpra is állít. Pislogva nézek a szemébe, hát mi ez a hirtelen váltás? - Azt akarod netán, hogy táncoljak neked Lois Lane-nek öltözve? - ha már Supermanes ruhában van, ugyebár. - Azt hiszed nem merem megcsinálni? - mivel időközben megint tele lesz a poharam és beleborzongok abba az óvatos csókba a fülemen, inkább azért nyúlok. - De utána beállsz szépen a kamera elé. - a csajos ruhákhoz lépek és találomra kiválogatok valami Loishoz hasonló nem túl fapinás újságíró szerelést. Eltakar ugyan az állvány, de kibújok a felsőmből és nevetve hozzávágom, ahogy nem sokkal utána a nadrágomat pedig a fotel felé dobom el. A kis felsőben örülök, hogy levegőhöz jutok hirtelen, de a szoknyával gyorsan végzek és kilépek. - Nos Clark? Így megteszi kezdésnek? - már táncolva sétálok felé és határozott mozdulattal tolom hátra, hogy üljön le szépen. - Ebben elég megmentésre vágyónak tűnök? - lassítok a mozdulatokon és már nem arra a ritmusra mozdul a testem, ami a telefonomból üvölt, hanem arra, ami a fejemben szól lágyan, ringatón. Szerencséjére részt vettem ezer és egy faszságban a gimiben és álltam már klub színpadán is. Megtámaszkodom felette a fotelen, a hajam az arcát cirógatja és mindig csak a mintha az ölébe akarnék ülni mozdulatsorba kezdek, de sosem fejezem be. Elmosolyodom. - Elégedett az úr? - bár igaz, vetkőzést nem kapott. Nem olyat talán, amire számított. Felegyenesedek és a poharamért nyúlok. Hát huh...nehogy azt mondja, hogy nem teszek meg mindent és megölöm a bulit.

Bia & Max

Túl komoly lenék, a reakciója legalábbi erre utal, visszaveszek, nem ezt akarja látni tőlem, nekem is nehéz, de manapság egyre többet vagyok ilyen. Mennyire könnyű nem olyannak lenni, mint amit elvárnak, hanem csak olyannak, amilyen valójában vagyok és ő hagyja, meglepődök de hagyja, sőt akarja. Leengedem a vállam egy nagy levegő kifújással és rámosolygok lazán.  
- Eggyel nagyobb? Az már nagyon lógna, és nem látszanának az izmos karjaim. - mutatom a bicepszem, ami ugyan elbírna még egy kis plusz mozgást, elég sokat, de azért nem panaszkodhatok, a fehér ingben meg egész izmosnak is tűnik. - A nadrág tökéletes? A földön sokkal jobban szokott kinézni. - húzom fel a szemöldököm, a nem feltétlen utalásra, de mégiscsak arra.
Minden igyekezetem ellenére sem mond igent a randira, tudom miért, nem de kíváncsi lennék mi lenne ha szabad lenne. - Lenne egy kérdésem ezzel kapcsolatban, tegyük fel, hogy nincs a pasid, akkor eljönnél velem? - kérdezem kíváncsian, kizárólag feltételes módban,hiszen a helyzet nem így áll, így sosem tudjuk meg mi lenne ha. Egy kicsit elgondolkozok, hogy mégis elviszem ejtőernyőzni, már nem a bugyija a cél, hanem a szórakozás mindegy milyen formában. - Na jó, majd kitalálok valamit, hogyan tudod elnyerni tőlem az ejtőernyőzést randi nélkül, de csak, hogy tudd, nagyon fájni fog, hogy nem randizol velem, olyan ritkán hívok el bárkit sőt, és az is lekoptat,na ezért nem teszik a pasik meg,mert sosem kapnak megfelelő választ. - biggyesztem le az ajkaimat, hogy lássa is mennyire szomorú vagyok a tények miatt, amikkel szembe kell néznünk. Hülye vagyok, apa leszek, egy hangos,sírós gyerek lesz a házamban és így szeretném magamhoz csábítani, nem tudom mikor menekült el, ha megtudná, hogy úton van a gyerek vagy ha szembesülne azzal, hogy már megvan. Még nem mondom el neki, ezt nem kell tudnia, jobb ha nem tudja, még túl szép az egész, hogy elrontsam ezzel.
Helyette elrontom mással, vagyis viccesebbre veszem, a pucér mászkálás kalandos története, nevetve közlöm vele, és válaszolok neki.
- A csaj, akinél voltam kidobálta őket és a kocsikulcsom is ott volt, de közben a szülei zargattak el a háztól nem tudtam összeszedni és fel is kellett volna törni a kocsim, és akkor már mindegy volt, mert egy pucér srác, aki egy Mustangot akar feltörni szemet szúrt az ott lakóknak és rám hívták a zsarukat. - próbálom nem elnevetni magam,de ma már inkább viccesebb, mint ciki számomra.
Az ő sztorija sem jobb, amit anyám malművelt, hogy leöntött borral, és pont nekem akar venni új inget, akinek még a párnája alatt is milliók vannak elég vicces, de anyám bevette, ahogy hallom és neki csak ennyi kellett. - Anyám nem valami eszes, hogy ezen nem látott át. - hát lehet anyám már tud valamit, vagy sejt, vagy túl variál, valami van az ő részéről is,de ezzel most nem akarok foglalkozni, most nem.
- Csak akkor leszek meztelen ha más helyzetben leszünk, addig nem akarlak elcsábítani. - meg nem vagyok olyan, aki minden ok nélkül vetkőzik,ha okot ad rá nem lesz akadálya, addig viszont marad az alsónemű.
A cseppet sem szexi táncom közben magamhoz húzom, nem egészen akarom feltüzelni, de mégis van bennem egy kis rosszindulat efelé.
- Na látod, egész jó ötleteid vannak Bia!- csillan fel a szemem az ötletére. Majd amikor elvonul próbálok nem felé nézni, ahogy nem illene, de mégis afelé bámulok amerre elszambázik, a földre esik a felsője, é a többi, de mégis egy másik szettben bújik elő, reménykedni még szabad. Szinte csorgó nyállal mérem végig, elismerően bólintva, hogy még ebben is kurva dögös,de nem adok neki hangot, mert nem biztos, hogy ideillő lenne tőlem, bár elég sok olyan dolgot teszünk, ami nem lenne illő.
- Az a baj, hogy nem megmentenélek, én rontanálak meg, és teljesen más ötleteim lennének veled. - mondom ki nyíltan a gondolataimat szinte azonnal rávágva és nem gondolkodva. - Tudod nagyon nehezen állom meg, hogy ne legyek olyan, mint amilyen az összes többi csajjal, amivel biztosan el tudnám érni, hogy hamar lekerüljön az a ruha, még iszol is magadtól ki tudnám használni, de minden önuralmamat összeszedve nem teszem. Baszki totál hülyének érzem magam. - végig vigyorgok, amikor közelebb jön és  leültet már érzem, hogy baj van. A jelmez, amit közben felvettem szűk, rohadt szűk, odalent már levegőért kiált a kissrác, de nem engedem ki, sőt próbálom visszafojtani.
- Na akkor csináljuk azokat a képeket? - kérdezem szinte felpattanva a helyemről és próbálva kicsit messzebb kerülni tőle. A következő pohárnyi ital is bennem landol, hogy lehűtse a dolgokat odalent, de amint ránézek már megint bajban leszek, valamire gondolnom kell közben, mert nap még nagyon hosszú és én addig nyújtanám, ameddig lehet, de így nagyon nehéz lesz.  

Örülök igazából, hogy nem firtatjuk tovább az életút kérdéskört, mert világiasabb dolgok felé fordul, amiben benne rejlik a szórakozás is, amire kifejezetten szükségem is van. Az, amit most még meg kell élni, mert a világ odakint elrohan mellettünk és követeli, hogy változzunk, nőjünk fel, állapodjunk meg és ki tudja még hány száz dolgot vár el. Most legalább még szabadok lehetünk, mármint bizonyos keretek között.
- Dehogy lógna. - felnevetek, férfiak és a hiúságuk - Haspólót nem szeretnél, hogy a kockák látszódjanak esetleg? - igen, kinevetem, pedig talán nem szabadna. De semmi gúnyos nincs ebben a kacajban, csak szórakozom. Én már nehezen vehetek fel egy számmal kisebb ruhákat, maximum, ha a gyerekosztályon keresgélek. Egyébként szoktam, pszt! - Ne legyél disznó.. - csóválom a fejem mosolyogva, mert értem mire gondol. Ettől még a nadrág jól áll neki és pontosan ott feszesebb, ahol kell. Még, hogy a férfiak nem tudatosan öltöznek! A fenéket nem.
Kicsit letör azzal, hogy ragaszkodik a randihoz, de hát miért nem lehet úgy programot csinálni, hogy nem randizunk? Hisz most sem randin vagyunk, mégis együtt és kibumlizott miattam Bronxba, ami már önmagában megérdemel egy főhajtást. - Um, erre így elég nehéz válaszolni. De csak feltételesben, azért hívnál el, mert valóban velem akarsz lenni, vagy a bugyimat akarnád levarázsolni vele? - biccentem oldalra a fejem, mivel ez feltételes mód, akkor se szedem le a fejét, ha azt mondja, hogy csak lepedőgyűrés lenne a cél. De ez a lebiggyedő száj, esküszöm, mint egy kisfiú. Felnevetek, hihetetlen egy alak! - Nem lenne fair randevúra mennem úgy, hogy van valakim. Olyan lenne, mintha valamelyikőtöknek hazudnék. - tárom szét a karjaimat, amolyan "ez van" arccal kísérve. - Bár esetünkben te tudsz a barátomról, tehát téged..értsem úgy, hogy nem zavar, hogy egyébként foglalt vagyok? - nézem őt kíváncsian, mert nem értem. Engem zavarna. Sőt! De én elég birtokló típus vagyok és nagyon nem tolerálom jól, ha megpróbálnak hülyére venni. És még mindig nem értem, hogy ez a randi dolog nála valami valódi szándékot jelez-e vagy sem. Nem tudom őt megfejteni egyszerűen.
- De kár, hogy nem találtam meg azt a kulcsot. Bírtam volna, ha egy szál farokban leállsz kérlelni az utca közepén, hogy de adjam máár oda. - nevetek, nem is ő lenne, ha nem valami liba miatt került volna ilyen helyzetbe. - Legalább nem valami milffel voltál, akinek éppen hazaért a férje és el kellett rohanni a helyszínről miatta..az lehet le is lőtt volna. - bólogatok a saját szavaimra. Furcsa módon a férfiak agresszívak, ha felszarvazzák őket. A nők meg? Átmennek nagyon-nagyon aljasba. - Ugyan, annak értelmezte, aminek szántam. Egy gesztusnak. Mellesleg tisztában van vele, hogy a drágája megfelelő inget fog kapni tőlem. - chh, mintha nem ismerne az anyja gyerekkorom óta. Ismeri a testvéreimet is, sőt, a szüleimet is ismerték. Még jártak is össze egy időben, de akkor mi még...totyogtunk.
- Áh és miféle más helyzetben? - nézek rá tök ártatlanul, mintha nem tudnám mire gondolhat vajon. Biztos nem a szaunázásra...Nem mintha most ezt nagyon körbe kellene járnunk. Elég, hogy megkapom a műsoromat, még ha a lezárásával kicsit meg is lep, hisz már jóformán egymás arcába szuszogunk. - Nekem mindig jó ötleteim vannak, Maxi. - ingerem lenne a nyelvem is kinyújtani, de nem így, hogy a szája majdnem veszélyesen közel van az enyémhez. Az oroszlán bajszát nem szabad túlságosan rángatni, mert a végén még fel talál falni.
De ha már húzgálom, akkor illik legalább beöltözni gazellának hozzá és valahol simogatja az egom, ahogy végigmér. Pedig nem elismerést akarok kicsikarni belőle, hanem...hanem nem tudom. Azt is. - Megrontanál? - mosolygok tánc közben - De te a hős vagy a filmben, nem a gonosz. El kellene kápráztatnod, hogy kérjem, azt a megrontást, nem? - mosolygok, igen, mert ez nem hangzik mesterkéltnek, ez valami őszinte és én szeretem, ha az. - Mármint, hogy nem próbálsz béna dumával lefektetni? - újabb mosoly mert megint őszinte és mert tényleg próbál fair lenni, hiába hangzik el ez meg az elméleti síkokon - Örülök, hogy nem teszed. - persze így, hogy felette vagyok már, egyik részem kicsit talán sajnálja, amiért nem próbálkozik be, de a racionális felem nagyon is helyesli és sok piros pontot ír be Maxi nevéhez. Megvigasztal viszont, hogy felpattan jóformán és hirtelen már nagyon fényképezkedni akar. A poharamat dédelgetem még egy kicsit és elnyomom a mosolyt. - Persze. - iszom még egy kortyot és a gépet kiveszem a táskájából, meg az állványt is. - Hess a paraván elé. - összerakom addig is, vajon miért lett most neki ennyire sürgős a fénykép? Csak nem előlem menekül? Egyem is meg. - A háttér miatt ne aggódj, majd megoldom képszerkesztővel. Na jöhetnek a szexi hős pózok. - én behajolok a gép mögé - És gondolj valamire, amiért..küzdenél. Nyűgözz le! - mosolygok és megadom a jelet.

Bia & Max

Bár azt mondhatnám, hogy ennyi idősen anyám már nem szól bele abba mit vegyek magamra, de sajnos ez nem így van. A hétköznapokban nem érdekli mit viselek, de ha hivatalos eseményre, vagy a cég dolgaival kapcsolatban kell megjelennem valahol, akkor nagyon is elvár egy színvonalat, amihez ez a hülye szűk ing is hozzátartozik, meg a tökéletesen rám szabott nadrág, meg néha az öltöny is, bár azt mostanában annyira nem erőlteti, mert mindig húzom a szám ha fel kell vennem. Van véleményem, de sajnos ritkán érdekli.
Van egy olyan oldalam, ami talán sosem fog eltűnni teljesen, mindegy milyen korszakban leszek, a szexuális utalások olyanok, mint másnak a köszönés, jönnek zsigerből, de eszem ágában nincs visszfogni őket, így Bia is bőven kap belőlük.
Felteszek neki egy kérdést, de olyan kérdést kapok válasznak, amire nem számítok, hogy nyíltan meg kell fogalmaznom. Nyilván nem a bugyi levétel a tét, már elég régóta ezzel tisztában vagyok, vele lógni jó, valójában meglepően jó, de nem tudom mi lehet az oka annak, hogy ennyire erőltetem ezt az egész randi dolgot, holott nem igen volt még olyanban részem.
- Még nem igen randiztam, szívesen kipróbálnám és azt hiszem tökéletes partnerem lennél ebben. A bugyi levétel nálad nem egy olyan dolog, ami egy ilyen könnyű dolgot után megtörténne, ezt már régen láttam nyugi. - megvonva a vállam figyelek a következő gondolatmenetére. Kíváncsi tekintete egy kicsit megmozgatja az agykerekeimet, ez valóban fogós kérdés, de egy randi csak úgy lehet randi ha mindkét fél szabad, mint a madár, de Bia sem tűnik annyira foglaltnak, hiába mondja ezt a szája és tudja az agya, a szíve nem ezt súgja, hiszen itt van velem egy elég fura szituációban és a feltételes randikról beszélünk.
- Zavarni ugyan zavar, hogy foglalt vagy, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Tudod a szavak, azok csak szavak, egészen addig, amíg nem teszünk valamit és mint látod egészen jó fiú vagyok, és azt hiszem az  is maradok, mert tudom, hogy foglalt vagy. Azaz ez a randi addig nyilván nem jöhetne össze részemről sem, ameddig a srác elméletileg az életed része. - nem vagyok hülye és nem akarok szétszedni egy jövőbeli tökéletes párt sem, ahogy őket sem hiába érzem ebben az egészben azt, hogy egyáltalán nem tűnik tökéletesnek. Ez az ő dolguk, én csak próbálkozok, hátha találok egy kiskaput, ami már egészen közelinek érződik, csak még a kulcsát nem találtam meg.
Elég sokan hallották már rólam a sztorit, amikor a zárka előtti pillanataimban flangáltam az úton, de egyikőjük sem akart még jobban alám tenni, akárcsak elméteben sem, mindenki kiröhögött, megvolt a vélemény, de hogy még tovább nehezítse az akkor amúgy sem egyszerű helyzetem, még nem volt. Bia mégis simán csinált volna akkor belőlem nagyobb hülyét, akárcsak most a kis ötletével, amibe szívesen belesétálok magamtól is.
Huncut és meglehetősen ártatlannak tűnő kérdésre csak mosolygok pimasz mosolyommal, majd neki is állunk a bemutatónak.Tánc közben magamhoz húzom, minden egyes mondatomra van egy megjegyzése, ami kezd egy kicsit csinálni már agyilag meg testileg is, jó értelemben, de azaz jó értelem most ebben a helyzetben annyira talán mégsem jó. Annyira közel van hozzám, hogy már nem sokat kellene mozdulnom, hogy végleg azt tegyem vele, amit annyira akarok, de nem történik semmi, mert elvonul átöltözni és én szemtelenül nézem végig az alig látható műsort.
Amikor felém kerekedik kezd elszállni minden jó gondolatom, amit tartanom kellene és a testem hevesen kezd reagálni rá. Ilyenkor utálom a nyilvánvalóan jó kémiánkat, sőt.
- Most komolyan Bia, már régen elértem, csak nem erőltetem, hogy meg is kapjam.- mondom szinte alig hallhatóan, majd egy kacsintás kíséretében, dőlök hátra egészen addig, amíg egyre jobban nem érzem azt, hogy megy össze odalent a szerelés rajtam. Nem kicsi bajban vagyok a közelében és az, hogy iszok nem segít,mégis felpattanva hirtelen még magamba öntök egy pohárral, mert minden reményem abban van, hogy ez majd lehűt, hát a francokat.
Utasítására beállok a megfelelő helyre, majd kérésére felnevetek és egy kicsit leállok agyalni.
- Olyan igazi szuperhősös beállást akarsz látni, vagy olyat, aki éppen siet mementeni a megmentésre váró lányt? - na nem tudom mi a különbség, de azt sem tudom milyen lehet a szuperhős póz, így valamit feltöltök és nevetve nézek rá, próbálva megkomolyodni akárcsak egy hőshöz illik.
Gondolok valamire, valami nagyon furára, amit el akarok érni meg akarok szerezni, de nem mondom ki, jobb ha én sem szembesülök vele, mert elég rémisztő felállás jelenleg az életemben és nem könnyíti meg ő sem, hogy olyan mértékben akarja meg az agyam, hogy képes lennék azt mondani, hogy a közelében egy rajongónak érzem magam, aki rajong ezért a lányért.
- Nem is tudtam, hogy ilyen hobbid van. - próbálom elterelni egy kicsit a figyelmem róla, mert minden pillantásom felé esik és az agyam és más testrészem is jobban aktiválódik, mint kellene. - A pasid is szokott neked modellt állni? - nézek rá kíváncsian, baszki annyira feltűnően nyomo,m de tudja, hogy mennyire pofátlan vagyok, talán nem nagyon fog neki feltűnni a kíváncsiságom.

Tényleg furcsa, hogy ez a randi dolog ennyiszer felmerül közöttünk, pedig nem kellene. Nekem van valakim, ő meg kalandorlélek. Ő maga mondta. Nem tudom miért nem tudunk csak úgy elmenni ejtőernyőzni, szimpla közös programként, mint nem tudom haverok. Vagy ennyire hajt némi szexet? Nem tudom, már tényleg nem értem az egészet.
- De randira olyat hív el az ember, akivel közelebbről kíván ismerkedni. Nem? - nézek rá kíváncsian - Igazán? Nocsak. - elnyomok egy mosolyt. Nos, pedig nem vagyok én olyan merev, vagy nem is tudom mit gondol rólam. Való igaz, hogy ő veszélyt rejt magában, túl okos és jó megfigyelő is. A végén még bajba kerülnék. Maxim nem egy puszta hancúr típus, hiába tünteti fel magát így.
Ezért is fontos tudnom, hogy mennyire gondolja komolyan ezt az egészet. Mert egy randi, lehet csupán egy randi, de átválthat annál sokkal többe is és..ajh nem tudom, miért csinálja ezt velem?
- Nos, ezt jó hallani, mármint, hogy tiszteletben tartod a harmadik felet is. Ettől még lóghatunk együtt, de a randi mindig valami más ígéretet hordoz. - intimitást, csókokat, valami többet, netán második alkalmakat...most hirtelen hálás vagyok Mark tényének. Ha nem lenne, most mégis mit felelnék erre? Ezen szerencsére nem kell most merengenem, mert Mark van és velem van és ezt Maxi tiszteletben tartja. Azt hiszem megkönnyebbülök, de nem borít be az érzés. A fenébe is, már én se tudom, mit akarok.
Mulatni azt mindenképpen és megcsinálni ma azt, amit elterveztem. Ezt nem borogatjuk fel semmilyen elméleti randizgatással, ami momentán egyébként is teljességgel lehetetlen. Nem, maradunk szépen az eredeti terveimnél, vagyis Maxi modellt áll nekem mindenféle jelmezben és lesz egy albumom róla, akkor talán el tudom majd dönteni, mégis milyen ember ő. Persze a táncos részt nem kalkuláltam bele, de ha már így felhozta, akkor miért ne? Csak azzal lep meg, amit tesz, hogy ennyire magához húz és ez valami olyan, amiből nem ártana kifarolnom de gyorsan. Jó hozzá az én öltözésem és az én táncom és ugyanolyan meglepett szemeket akarok látni, mint amilyenek valószínűleg az enyémek is voltak az imént. És azt kapom, meg ezt a mondatot, ami akárhonnan is nézem, megüti a fülem. - Tessék? - hohó, jól hallom? Azt hiszi, hogy ő már itt elért bármit is és a "nagylelkű" vonulata miatt nem dugunk? - Tévedésben vagy, Maxim. - szólítom a rendes nevén, hát mit gondol rólam? Hogy bókol kétszer és a farkára esem? Ne legyen naiv. De hiába a magabiztosság, ha most meg elmenekül előlem, amit némi elégedettséggel nyugtázok. Képekről volt szó, képeket is csinálunk. A táncikálás csupán az extrája volt a dolognak.
- Tipikus szuperhősöset. A magabiztos arckifejezéssel, aki legyőzi a gonoszt. Sőt, minden gonoszt! - amíg beáll én szépen kattintgatok - Belerejthetsz azért párszor mosolyt is, a szuperhősök elvileg kedvesek is. - felnevetek, addig inni sem iszom, míg ezzel nem végzünk. - Várj várj! - felviszek neki egy széket is. - Próbálhatsz leugrást, sima ülést, akármit. Úgyis sorozat. És mozdulj bátran, sorozatra van állítva, majd kiválogatom, ami nekem kell. - természetesen, majd úgy, hogy közben nem lesz jelen abban a térben. Mert nyilván lesz melóm a képekkel és ahhoz jobb, ha nélkülözöm a társaságát. - Nos, a bátyám is fotósként kezdte, mára ott a reklámügynöksége. Ő tanított meg rá és rájöttem, hogy egyébként élvezem. - válaszolok a kapott kérdésre és kicsit enyhül is az iménti kiakadásom irányába. Ellövök még pár kockát és felegyenesedek. - Nem, nem szokott. - Mark és a modellkedés, jó vicc! Szerintem azt se tudná merre nézzen, nemhogy bevállaljon egy egész sorozatnyit nekem. Meg amúgy sem. Soha nem is jutott eszembe. - Ideje átöltözni újdonsült modellkém. - lépek az állványhoz és hát egy választást kapott, úgyhogy a következő szettet már én válogatom össze. Odasétálok hozzá. - Parancsolj. Majd segítek, hogy úgy álljon, ahogyan kell. - és most udvariasan szépen hátat fordítok és elmegyek egy italért. Isten mentsen, hogy megint végignézzem, ahogy levetkőzik. Ráadásul szeretem ezt a filmet, ami inspirálta a szettet, szóval egy ilyen fotózásra még én is beneveznék csak úgy, de ez most nem fontos. - Szólj, ha megvagy!- lássuk él-e benne egy Don Juan de Marco...

Bia & Max

- Valóban? - nézek rá kíváncsian, közben egy kicsit szemtelen mosollyal az arcomon. - Lehetséges, hogy akkor ez is egy randi, mert pontosan ezért vagyok itt, hogy közelebbről megismerjem ezt a Biát, és azt akarom, hogy te se arról a Maxról tudj egész életedben, aki voltam, mielőtt vehettem volna legálisan is piát. - na jó az nem régen volt, de ez most részletkérdés és a lényeget úgyis érti.
- Tudattad velem elég korán, hogy foglalt vagy és már mondtam, hogy akármennyire is nagy nőcsábász vagyok, nem mindenáron, tudod mi pasik tartsunk össze blablabla, de ettől függetlenül nem akarnék belerondítani én semmibe. - tartok egy kis hatásszünetete, mielőtt reagálok a többi mondatára is. - Jó legyen heregő, ha ennyire tiltakozol ez ellen a randi dolog ellen, legyen, egy ideig nem csesztetlek vele, de mindenképpen figyelni fogok, mikor tudok  újra lecsapni mégis. - teszem fel a kezem megadóan, bár látszólag is és a fejemben is elég kamu szaga van ennek az egésznek, hiszen ő is és én is tisztában vagyunk vele, hogy a mi kis játékunk része ez és egyikünk sem szeretné igazán melőzni, hiába mondja, hogy nem akarja. El fog jönni az idő, hogy igent mond és talán addigra én is készen állok majd rá.
Talán egy kicsit túl magabiztos választ adtam neki, mert még engem is eléggé melep, amikor a hivatalos keresztnevemen szólít, amit eddig nagyon nem tett, anyám hív csak így nagyjából, más nem használja ezt a nevet, mindenki becézi valahogy, és ettől a hideg is kiráz. Mégis felnevetek és úgy vonom meg a vállam, mintha elhinném neki, amit mond, pedig nekem van egy kis igazság a mondataimban és nem neki. - Legyen, tévedni emberi dolog Bianca!- nyomom meg a nevét, még mindig mosolyogva, hogy érezze, hogy azért nem kell leszedni a fejem a szavaival.
A mosolyom hamar lehervad és más meg egészen felvillanyozódik, ami nem jó, nagyon nem jó, így gyorsan a lovak közé csapok és beállok a helyre, ahol pózolni kezdhetek, azt hiszem most itt vagyok a legjobb helyen, hogy ne csináljak semmi hülyeséget, amivel megbántom őt. Mégis fogalmam sincs miért érdekel annyira az érzéseimért nem a sajátommal törődök, mint mindig.
Utasításait követve mosolygok, pózolok, mozgok, mindent megteszek, konkrétan hülyét csinálok magamból, de nevetve teszem, így annyira nem zavar, mert jól szórakozok. Faggatom közben,érdekel az élete és baszki a hülye kapcsolata is,de nagyon nem tudok olyat találni benne,amibe neleköthetnék,mert szinte semmit nem mesél,bármár ez is elég belekötni való,de nem szólalok meg.
- Aztán nekem szép képek legyenek, ha nagyon szépen nézek, majd remélem megmutatod mit alkottál, még a végén lehet szakmát váltok, vagy mellékesnek elmegyek modellnek. - nevetek fel, de nyilván ilyen gondolatok nincsenek a fejemben, már csak az kellene a cég, a programozás és a gyereknevelés mellett.
Az új ruha ötletére megfogatom a szeme, de mint egy pincsi kutya megyek utána, hogy átvegyem a szerelésemet tőle és újfent vetkőzésnek kezdek, mire elfordul.
- Már rám sem mersz nézni, nehogy rossz gondolatok forduljanak meg a fejedben hercegnő? - kérdezem pimaszul, már megint nagyon húzogatva a határokat, de ha nem akarja nem lépi át és csak szavak maradnak köztünk, legnagyobb bánatomra. Ar uha borzalmas, olyan mellkas villantós, nagyon középkori vagy nem is tudom milyen és egyáltalán nem az én stílusom, ráadásul még egy tükör sincsen, hogy megnézhessem melyik gomb hova illik. - Na jó segíts!- nézek rá kétségbeesetten a nadrág, már rajtam de az ing még kigombolva lóg rajtam, mint egy hajléktalanon a szerelés. Kitárt kezekkel, szinte tanácstalanul nézek rá, remélve, hogy a segítségemre siet, ha ebben a szerelésben akar látni.- Nincs hátsó szándékom, csak béna ujjaim ezekhez a hülye gombokhoz. - mondom neki, mielőtt félreértené a helyzetet ,bár tőlem nem lenne meglepő az sem, de most jó fiú leszek, egy darabig.

Elmosolyodom. Ügyes válasz, de nem tudom, vajon tényleg igaz-e. Mármint, hogy valóban ezért jött-e el, nem pedig azért, hogy ne olvashassam később a fejére azt, hogy nem merte bevállalni velem a dolgot. - Én azt hittem azért jöttél, mert vesztettél a játékunkban és a hím önérzet nem engedte volna, hogy ne gyere el, ha hívlak. - összedörzsölöm az ajkaimat, mert van talán benne valami. Talán tényleg próbáljuk valami bolond módon megismerni egymást és elengedni azokat a valakiket, akik a gimiben voltunk. - Nem nevezném ettől még randinak akkor sem, ha igazad van. - mert ha randit mondunk, akkor az egész átkapcsol valami másba a fejemben és azt nem szabad. Mark most a védőhálóm, hogy ne csináljak hülyeséget ezzel a sráccal, több okból sem. Egyik lábamról állok a másikra, mert valóban tudattam vele elég korán, hogy van még valaki a képben és én...igen, foglalt vagyok. - És örülök is, hogy ezt elfogadtad. - nyugtázom a szavait, ha tudná is egyébként, hogy mennyire a nagy semmibe rondít bele...mert az az igazság, hogy Maxi az én világom része és bizonyos dolgokat, amiket Mark nem ért meg, ő egyszerűen csak tud és ért. Például, hogy miféle meghívásokat nem lehet visszautasítani, miért kötelező a tökéletes viselkedés és megjelenés, ha elmegyünk valahová és miért olyan nehéz néha kezelni a sok sznobot, akik mi is vagyunk. A bólogatásból meglepett mosoly lesz, hihetetlen srác.. - Szóval vegyem úgy, Mr. Wood, hogy mindenképp randizni szeretnél velem, úgy igazán? - amit még én sem tudom mit fog jelenteni, főleg a mondhatni friss ismeretségünkre nézve, de ezt egyébként meglepően jó hallani. Egyszerűen kíváncsi vagyok milyen lenne csak úgy, kötetlenül elmenni vele egy randira. Bár ez egyelőre nem lehetséges.
Aztán valami kicsit megtörik, mert az amit mond, olyan..lesajnálónak hangzik, mintha gyakorlatilag csak valami bugyuta előjátékot húznék vele és ő már most tisztában vele, hogy úgyis megkapja, amit akar. Ezzel élből felrántja a vérnyomásomat mondjuk...hát azért kapja már be. Nem mondom, hogy prűd vagyok, de rákérdeztem. Le akar fektetni csupán vagy valami mást akar, amit inkább nem keresztelnék el, mert talán...áhhh, mindegy, a saját gondolataimba is belezavarodok. - Hülye következtetéseket levonni, valóban. - ahogy én a teljes nevén szólítom, úgy ő is engem és mintha ezzel beütnénk kettőnk közé egy éket, ami felett nem lehet csak úgy átnyúlni.
A kamera másik oldalán kezdek csak megenyhülni, lehet csak hülyén válogatta meg a szavait, nem tudom. Most megint olyan, mint előtte. Legalább 40 képet biztos ellövök a kis Supermanről, aztán meglátjuk, melyik lesz az igazi, már ha ez áll majd neki a legjobban persze. - Hah, sokba fog az neked kerülni, ha meg akarod majd nézni az albumot. - nevetek, nyilván meg tudnám neki mutatni, a kérdés az, hogy majd mikor és hol. Mert természetesen nem választanám az egyszerű formát, hogy megkapja e-mailben. Ugyan, dehogy. Az túlságosan könnyű lenne. - Nagyapád infarktust kapna, ha hirtelen modellnek állnál. Bár talán 1-2 kampány éppen... - méregetem, nem mintha nekem lenne reklámügynökségem ilyesmihez, de éppen tudnék beszélni a testvéremmel. Viszont én is tudom, hogy nem gondolja komolyan. Nyilván nem.
Ideje öltöznie és mivel az előbbihez hasonló jelenetet jobb lenne elkerülni, inkább elfordulok és iszom még egy martinit. Pontosabban a feléig jutok csak. - Tévedés Maxi, meghagyom a kis privát szférádat csupán. - bár való igaz, ha modell lenne, akkor minimum, hogy ezren nézegetnék alsónadrágban egy-egy ilyen fotózásnál, de..ez most más. Amikor viszont már kétségbeesettebb hang jön leteszem a poharam. Remélem nem csak szivatásból hív magához, mert a végén nőnek is beöltöztetem...
Amikor meglátom elnevetem magam hirtelen. - Jöövök már! - sétálok oda hozzá. - Elhiszem, hogy nincs hátsó szándékod. - mosolygok és szépen elkezdem begombolni az inget addig, ameddig szükséges. Megint megérzem azt a jó illatot rajta, mint a múltkor. - Tűrd be a nadrágodba, ameddig lehet és eligazítom én. - látom, hogy elég idegen neki, de nem baj. Megvárom a folyamatot és próbálom nem kinevetni, de elkezdem kihúzni az inget és eligazgatni. - Látom nem pont egy latin szerető van elveszve benned. - a mosolyból vigyor lesz, de megcsinálom rajta, lesimítom a mellkasán is és utána jövök a pótlékért, hogy úgy tűnhessen, a nadrág dereka igen magas. Pedig nem. Ezt egy nagy kendő pótolja. - Így ni! - lépek hátrébb párat, hogy lássam egészben. - Hajolj lejjebb, így nehezen érem el a hajad. - mert kicsit el kell rendezni azt is. - Nyugi a sminktől eltekintünk. - kicsit vészesen közel sikerül mosolyognom rá, de beletúrok a hajába és csak az ujjaimmal átfésülöm. - Na, hogy érzed magad benne, Don Maxim? - én körbejárom párszor. Szokatlan, nagyon is.

Bia & Max

Hím önérzet, erre a szóra felnevetek, egy kicsit sértetten, önérzetem van, de sosem azért csinálom, mert ezt kellene tennem, sosem azért teszek valamit, mert a közösség elvárja tőlem, hanem mert én akarom. Anyám örülne ha nem így tennék, de csak nagyon ritkán tudok rendesen viselkedni, és talán pont ez a baja neki is velem olykor.
- Engedte volna, hogy ne jöjjek, lehet túl jó arcomat mutattam feléd, de még mindig vannak olyan emberek, akikért nem tenném ezt meg, ehhez nagyon meg kell mozgatnia bennem valamit az illetőnek, hogy ilyen készségesen álljak a rendelkezésére. - kacsintok rá, de ezzel is csak a saját magam bizonytalanságát takargatom, mert tényleg nem szoktam ugrani ilyen hívásokra, és mégis itt vagyok most. - Jó legyen, ne adjuk neki hivatalosan ezt a nevet, attól én hívhatom úgy, hogy félig randi, mert akkor még mindig nagyjából randi szűz maradok és neked sem kell félni attól, hogy akár szóban olyat teszel, ami árthat a kapcsolatodnak. - mondom, hogy megnyugodjon, és egy kicsit magamnak is igazat adjak.
Elfogadtam, hogy kapcsolatban van, hiszen az előbb volt, mint a mi találkozásunk, és nyilván az érez elsődleges prioritást az életében, ezzel tisztában vagyok. Sok minden voltam már életemben, de nem voltam még az a személy, aki segített tönkre tenni úgy egy kapcsolatot, hogy tudott is róla. az persze más kérdés, ha a lány magától mászott az ágyamba és csak utána tudtam meg, hogy amúgy foglalt hivatalosan, az nem az én gondom, persze nem volt a legjobb a szájízem utána, de az éjszaka az bizonyosan jó volt, csak hát a következmények nem, de az sem nekem főként.
- Talán veheted úgy. - maradok egy kicsit sejtelmes, mert eddig túl sok mindent nyitottam ki felé, amit lehet nem kellett volna. Egy kicsit túl sokat csipegettem a dolgokról, amik sosem lesznek valószínüleg az enyémek, mégha a magabiztosságom mást is mondd neki. Annyira tasztítja a randi és egyéb dolgokat, mintha tényleg komolyan gondolná a kapcsolatát, amiben van, de akkor miért vagyok pont itt most én, és miért nem a pasijával csinálja ezeket a programokat. Kezdem nem érteni a helyzetet, pedig elég okosnak hittem magam, de a nők még mindig kiismerhetetlenek még nekem is.
A zavarodottság vagy ő maga teszi azt velem, hogy totál ki kell tzökkenem a Bia vonatból egy kicsit, mert az agyam és a farkam kezd egyre jobban romlásnak indulni és lassan már egyik felett sem lesz uralmam. Inkább pózolok neki, amit kér, addig sem vagyok hozzá olyan közel, hogy a végén tényleg olyat tegyek, amit nem szeretne tőlem látni.
Megforgatom a szemem a lehetséges következő kihíváson, amit majd álítani fog elém, azért cserébe, hogy a képeket megnézhessem. Mosolygok, mert ez a mi játékunk, már fura is lenne ha valamit könnyen kapnánk egymástól, vagyis azt hiszem ő az aki jobban megizzaszt, minden egyes alkalommal, de ez valamiért sokkal izgalmasabb így, mint az eddig életem apró mozzanatai, amikor én izzaszatottam, akár akaratomon kívül is.
- Nagyapám sok mindentől kapna infarktust, amiről még nem is tud, szóval lehet nem is kellene erről sem tudnia. - persze nem leszek modell, de még azt sem tudja, hogy dédszülő lesz, bár abból is a legrosszabb, így ezzel a hírrel még lehet várok nála, vagy sosem mondom el neki, hiszen ez is egy opció, úgysem nagyon találkozunk egymással miért kellene pont a gyerekemmel találkoznia.
Megkapom a következő szettemet, ami nem igazán fekszik a testemre, minden igyekezet ellenére, hogy ne lásson csak jelmezben odaveszik, mert annyira nem megy az öltözés ebbe a cuccba egyedül, hogy férfi önérzet ide vagy oda, mégis segítséget kérni egy sima öltözéshez is.
Magamhoz hívom, kell a segítsége, és ő készségesen jön, adok magunknak egy egész percet, ameddig nem a hátsó szándék vezérel és megtartom az úriember énemet, mert ő mondta, hogy az vagyok, pedig nagyon nem. Teszem amit mond, majd elrendezgeti rajtam az inget, és valahogy úgy érzem, hogy ebben a hacukában vagyo csak igazán bohóc. Még a jól beállított hajamat is engedem neki szétzilálni, nem mintha bárhova mennem kellene még, így nem is nagyon zavar a dolog. Lehajolok, majd hagyom, hogy a hajamba túrjon, hirtelen jut eszembe egy két elég mocskos dolog, de megint csak nem adok neki hangot, mert a határokat ezúttal sem akarom átlépni, ami nem azt jelenti, hogy nem is fogom.
- Nem tudhatod milyen szerető veszett el bennem, ameddig nem teszteled. - nincs benne semmilyen huncutság, csak a tényeket közlöm egészen sajátos módon egy egész kedves félmosoly kíséretében.
A sminkes megjegyzésére nem reagálok, még a végén olyat mondanék, amitől tényleg kapnék valami pirosítót, és azt azért még érte se kockáztatnám meg. ,
- Olyan igazán kényelmetlenül érzem magam. - mozgatom magamon az idétlen kendőt, ami a hasam közepéig ér. Utálom, kényelmetlen, de hordom, mert nagyon jó arc vagyok.
- Nincsen ezen a gépen valami időzítő? Minden Donnak kell egy Juanita, nem hercegnő? - nézek rá miközben viccesen húzogatom a szemöldököm. Miért ne lehetne páros kép, ha senki nem látja, még egészen jó kis alkotások is születhetnének. - Na gyere, állj be mellém, nézzük meg, hogyan mutatunk együtt. - kacsintok rá mozdulatlanul, de a kezemet felé nyújtva, remélem, hogy elfogadja.

Oké, tényleg kicsit meglepődöm azon, amit mond. Mármint bizonyosan tisztáztuk, hogy a játék miatt hívom nyilván és mondta is, hogy azért jön. Viszont amit most mond, az nem ezt tükrözi. Nem a játék. Nem értem akkor én sem. Bár ahhoz képest, hogy csak egy játék én is alaposan felkészültem rá, nem mintha kellene, hogy számítson. Igazából Markkal kellene ilyeneket játszanom, de ő..nem ez a típus. Vele csak betépve xboxozunk, kajálunk és szexelünk. Aztán ebben ki is merültek a közös programok. Persze néha becsúszik egy-egy sörszagú egyetemi buli. Mondanom se kell, sosem ittam ezelőtt műanyag pohárból semmit sem. Mintha kétféle életet élnék egyszerre.
- És én megmozgattam benned valamit? - annyira adódik a kérdés, pedig marhára nem kellene kérdezgetnem tőle egyáltalán semmit. Pont Mark miatt nem, mert nem szabadna, vagy mi. A fenébe, még azt se tudom, hogy ha jól működne a kapcsolatom, akkor megtörtént-e volna a múltkori kis játékunk, vagy rögtön az orrára csaptam volna az ajtót, hogy hagyjon engem békén az ilyenekkel. Ez viszont már nem fog kiderülni a jelek szerint.
- Ha neked jobb attól, hogy így hívod. - de én egyszerűen nem tehetem meg, hogy így hívjam. Nem szabad. Mert áttranszformálom a fejemben és a végén így fogok erre tekinteni, amit nem nevezhetünk távolról sem helyesnek, vagy korrektnek Markkal szemben.
Elgondolkodom, illetve nem nagyon vagyok rá képes momentán. Vegyem úgy, hogy tényleg randizni akar velem? Ő? Na jó, ez kicsit tényleg stoptábla kellene, hogy legyen. Rá kellene szólnom, hogy nem, egyáltalán ne is vegye úgy, mert az bűnös valami lenne olyan srác ellen, aki nincs jelen és inkább egyszerűen engedjük el a kérdéskört és csak érezzük jól magunkat. De ettől még elmosolyodom. - Ezt jó tudni. - legalábbis jelenleg így van, aztán ki tudja. Nyilván nem fog rám várni, ilyet nem is kérhetnék tőle. Jaj, a fenébe is, kicsit összezavarja a fejem, ahogy tette pár nappal ezelőtt is.
Ez pedig zavarodik tovább azzal, hogy beöltözik és én is neki, leszek a bugyuta Lois Lane-je, már ez sem egyszerű dolog. Pedig hirtelen felindulásból cselekszünk mindketten, csak ami jön és ez szórakoztató. Baromira szórakoztató, ami azt illeti. Az is, hogy pózol nekem tényleg úgy, mintha egy újkeletű Superman lenne. Bár a modell karrierrel talán még várhatna. A nagyapjára úgy emlékszem, elég szigorú ember. Valószínűleg nem lenne elragadtatva attól, hogy az unokája mutogatja magát mindenféle fotósoknak meg reklámokon. - Ezt nem kétlem, ellenben tutira megtudná. Ami kikerül a netre, az nem marad titokban sem. - nevetek, azt hiszem akkor Maxit lekapná a tíz körméről szó szerint, hogy mit képzel magáról úgy mégis.
Viszont jól haladunk és a második szettel birkózik, amit sejtem, hogy nem lesz élete ruhája, de legalább meg lesz örökítve benne és pontosan ez gondoskodik arról, hogy sose felejtődjön el. A kábé kétségbeesett segítségkérésre indulok meg felé, pedig udvariasan próbáltam elfordulni, míg öltözik. Erre tessék, jóformán én öltöztetem fel és rendezem el rajta a ruhát és a végén még a haját is kénytelen vagyok kicsit átalakítani, pedig ettől megint veszélyesen közel vagyunk egymáshoz, de ennél én is keményebb fából vagyok faragva és nem engedek semmiféle bugyuta pillanatnak.
- Nem mondtam már, hogy vigyázz az ajánlatokkal? - nevetek halkan. Persze, értem én mit takarna az a kipróbálás, megtapasztalás. Az ajkamba harapok, erre nem fogok neki replikát mondani, kicsit ostobán hangzana. Mert hát gyakorlatilag...ajánlatot tett. - Igen, azt látom. De hát ez is csak nadrág, meg ing. Ha latexban lennél, megérteném. - nevetek és elégedetten szemlélem a művem. Persze, ő nem színész és nem is kell annak lennie, elég ha kipróbálja. Ez most erről szól, hogy mindent ki kell próbálni. Mármint kereteken belül. - Tessék? - nézek rá meglepve, arról nem volt szó, hogy lesz közös képünk is, de..miért ne. Reménytelenül bírom azt a filmet. - Ha akarod.. - és átmegyek a csajos kínálathoz és keresek egy Juanita ruhát, vagyis amit nevezhetünk annak. Kicsit összeborzolom a hajam, nem nagyon van időm most még át is sminkelni, na meg nem profi fotózáson vagyunk vagy mi. Odasétálok a géphez mezítláb. Nem kell ehhez cipő. - Várj egy kicsit, be kell állítanom a gépet. - és így is teszek. Utána fogadom el csak, azt a felém nyújtott kezet. - Nos..30 képre állítottam be kb. Úgyhogy kezdhetjük Don Juan. - lépek mellé, átölelem a nyakát. - Kapj az öledbe. - nevetek fel. - Igazából ennek a fele biztos nem lesz jó, de megnézzük mi jön ki belőle. Okés? - nézek fel rá kíváncsian. Nem tudom milyen pózok lesznek benne, de ... - A megjátszás a lényeg az ilyen képeknél. Szóval csak...huh, próbáljunk meg úgy tenni, mintha...tudod. - mintha ő lenne az a gaz és csodálatos csábító, mint ahogy mondják. - Vagy talán egyszerűbb lenne, ha táncolnánk? - gondolkodom hangosan.

Bia & Max

Van programom elég sok, amik prioritást élveznek az életemben amikre sosem mondok nemet, buli Kiaráékkel, egy csajozós este valamelyik kocka barátommal, aik egyszerűen képtelenek becsajozni egyedül. Azok szórakoztatóak, nagyon, a kis “unalmas” életemet azonban fel kell dobni néha, eszem ágában sem volt azt mondani Bia hívására, hogy nem jövök. Titokban azért vártam már, hogy mit hoz ki ebből az egészből.
- Itt vagyok, készséggel állok a feladataid elé, szóval határozottan azt mondhatom, hogy igen valamit nagyon. - vallom be mosolyogva. Nem kell ezen semmit titkolni, mert elvileg nyílt lapokkal játszunk, meg minek ezeket eltakargatni, olyan hacukák várnak még rám ahogy láttam, hogy ez a kis vallomás volt a legkevésbé gáz az egész napban, bár nevetve végig csinálom vele. Részben mert talán kicsit úgy érzem nem elég egy alkalom vele, többet akarok, még akkor is ha tudom, hogy rohadt nehéz vele olyan dolgokat elérni, ami más lánnyal egy csettintés idő lenne. Pasija van, fogom, nem akar közeledni megértem, de azért nem adom fel, randinak hívni, igen lehet erős, neki lehetetlen, de azért húzom az agyát és észben az enyémet is, mert lehet egyszer eljutunk oda ki tudja, akkor aztán megfordul az életem, mert akkor behúzhatom magamnak az első randi élményét, és lehet vele nem biztos, hogy az elsőnél megállnék. Kicsit ijesztő érzés ez, nagyon sokszor végigfut a testemen ez az érzés, ami néha nem jó, néha viszont, és főleg így van, elég jó.
- Mégis miért jó tudni? - nézek rá kíváncsian fürkészve az arcát. Nem faggatni akarom, de mégis érdekesnek tartja, hogy randizni szeretnék vele? Na jó én is annak tartom, neki is mondtam, hogy nem gyakran teszem, sőt, de akkor is ő jár randizni elvileg a pasijával, így neki nem lenne újdonság, vagy mégis, mert a társaság sem mindegy. Ez a világ nekem ismeretlen, de erősen érzem a késztetést a megismerésére, most már.
Aztán szóba jön a nagyapám, mindegy milyen vonatkozásban, de az öregtől mindig kiráz a hideg, mert egy rideg ,merev ember, akinek csak a saját állításai, terve az ami a tökéletes, bárki kitér előle annak lőttek. Már párszor ellene mentem, jó nem párszor hanem nagyon sokszor, de ez a lázadó tinik dolga, nem kevésszer kaptam érte, de sosem hatott meg annyira, hogy adjak a szavára, pont az ellenkezőjét érte el. Tisztelem őt, valamilyen téren, de nem érzem, hogy neki kellene megfelelnem, sokkal inkább magamnak.
- Legalább én lennék az internet sztárja, főleg, hogy még azt sem tudom milyen öltözékek lesznek rám aggatva. Bár ez a sorozat elvileg privát marad, és a modell jövőm magamat nézve még nagyon sokáig, talán örökre várathat magára. - nézek végig magamon, majd hangosan felnevetve tolom kis a fenekem, mint egy rosszul pózoló valaki, mert modellnek közel sem jellemezném magam.
A csodás jelmez, amit most akar rám aggatni gondot okoz, milyen jó, hogy itt van nekem ő, hogy segítsen, szinte kérlelve hívom magamhoz és ő jön. Belőlem meg akarva akaratlanul előtör néha az az énem, aki nem a kedves, hanem inkább huncut, talán pimaszabb.
- Mondtad, de ilyen ajánlatokkal örülnék ha élne, akinek célzom. - nem mondom, hogy neki, direkt nem mondom ki, bár mindketten tökéletesen értjük mire céloztam, de ennyi elég is, hog tudjuk de nem mondjuk ki. A latex szóra felhúzom az orrom és rákapom a tekintetem, reménykedek benne, hogy ilyen tervei nincsenek, meet legyen bármennyire jó nő és akármennyire is úgy érzem pedálozok neki azt azért nem vállalnám be.
Amikor már kész gúnyában állok, akkor adok egy ötletet, hogy jöhetne mellém, mert miért ne, tudom, hogy magam ellen beszélek, mert ha közelebb jön bajban vagyok, és ehhez túl közel is kerülök hozzá és ő is hozzám, testileg, ruhában, egyik legnehezebb feladat életemben szerintem.
- Na ez a beszéd Bia! - vigyorgok rá, majd amint magára kapja a szerelést, szemtelenül mérem végig újra és újra, tetőtől talpig. Beállítja, amit be kell, és közben a kezem még mindig felé nyújtva van, és bambulok, őt, mint valami idióta. Amint felém lép kattan egyet az agyam és magamhoz húzom, és bólogatva nyugtázom amit mond, bár az agyam teljesen más fele jár.
Átöleli a nyakam és az utasítására szinte rögtön felkapom, olyan könnyű, hogy szinte meg sem érzem, próbálok arra koncentrálni, hogy közben készül a kép és ne rajta legeltessem a szemem, de a képek el fognak árulni, legalábbis az elsők biztosan, mire összekapom magam, amíg a kezemben van.
- Próbáljunk Bia? - nézek bele a szemébe, már annyira nem viccesen, pedig ez egy vicces képsorozat, pont annyira, mint én, de most ez az egész mozdulatsor nehéz. - Jaja, lehet, hogy jobb lenne a tánc. - teszem le óvatosan a földre, majd magamhoz húzom tánctartásba magam elé, majd vele együtt megyek a nadrágom felé, amiben a telefonom van és elengedve az egyik kezét nyomok be egy zenét, fogalmam sincs mi megy ehhez a szereléshez, de ez egy egészen jónak tűnik, oldja a zavaromat és eltereli a figyelmem arról, hogy mit nem kellene vele csinálnom.
Visszahúzom magam elé és megfogom a kezét, majd megpörgetem és megint visszahúzom, egészen közel vagyunk egymáshoz. Huncut mosollyal hajlok közel hozzá, a képen szinte félreérthető lesz a pillanat, de lehet ez is a célom vele.
- Sikerült úgy tenni, mintha? - nyomom meg a végét somolyogva kissé, majd elhajolva tőle és megdöntöm egy kicsit magam előtt.

Jó, rendben, ezt az információt még fel kell dolgoznom azért. Most akkor állítása szerint is megmozgattam benne valamit és azért van itt. Itt van a randi kérdéskör is és ugyan nem kellene hallanom meg ilyenek, de nagyon is a fejembe vésődik, hogy szeretne elhívni egyszer, ha úgy van. Ráadásul ki meri mondani és oké én mondtam, hogy szeretem ha valaki őszinte, most mégis én vagyok aki majdnem zavarba is jön ezektől a szavaktól. Csak majdnem! De a bugyuta mosoly ott bújik a szám sarkában és nyilvánvalóan az lenne a legokosabb, ha egyszerűen csak hazaküldeném őt és ezzel elkerülnénk az összes félreérthetős mondatot vagy tettet. Mondjuk az is lehet, hogy csak érdekesnek tart, lévén eddig nem igazán ismertük egymást. Ezt pedig még szabad. - Egymás ismert rejtélyei lettünk. - mondom ki konklúzióként, mert hiába tudjuk, ki a másik, ismerjük egymás családját is, de Bia és Maxi idegenek egymásnak. Éppen ezért amolyan újdonság érzés is vegyül ebbe a napba is, ahogy vegyült az előzőbe.
- Nem is tudom, egyszerűen csak jó tudni. - és nem akarom kifejteni, mert hülyeségeket mondanék, amiknek most nincs értelme. Mármint, mit mondhatnék? Hogy hízelgő? Hogy elgondolkodtat? Francokat, akkor rögtön rájön, hogy Markkal csak vagyunk, de semmi alapozott érzelem nincs közöttünk. Akkor pedig már nem tudok vele tovább takarózni és egyszerűen igent mondanék a randinkra.
Még jó is, hogy eltereljük ezt a témát a modellkedés felé, na meg a nagyapja biztos bárddal csapná le a fejét. Amennyire tudom, mindent Maxitól várnak el. Legyen a családi cég élén, házasodjon majd úgy, hogy az a családnak is jó legyen, lehetőleg meg szülessen fia is, hogy lehessen egy új üdvöskét betanítani majd mindenre és így nem szakad meg a Wood vonulat. Tudom, hogy ez bizonyára baromi nagy terhet jelent. Az apák és nagyapák mindig rengeteget várnak el a fiúktól. És ebben nem kap helyet az egyéniség, a saját vágyak, egyszerűen, ha kell a rész a birodalomból, meg kell tanulni vezetni is. - Nem, biztosan nem fog kikerülni sehová. Az album az én tulajdonomat képezi. - mosolyodom el - És ha látni akarod, hát neked is le kell tenned az árát, hiába te vagy a modell. - mert a végén még eltűnnének a lakása mélyén és úgy járnék, mint a festő Dorian Gray esetén. Bottal üthetném a képeim nyomát. Neem nem, jó lesz az nálam is, biztonságban.
És már a második jelmeznél tartunk, ilyen tempóval egész időben megleszünk azt hiszem. Rajta múlik. - Ha élne? Jaaj.. - nevetek, ne most magyarázza ki, amikor mindketten értjük mit akar ez jelenteni. Itt és most is egyszerű lenne "kipróbálni", persze. Nincs itt senki és senki nem is tudná meg, hogy történt egyáltalán bármi. De nem fog. Ugyanúgy ezt is tudjuk mindketten, így ez, hogy dob nekem erre vonatkozó ajánlatot is, szintén fejben tárolásra kell, hogy ítéltessen.
- Cöö, mikor mondanék én nemet öltözködésre? - nevetek, hát kifejezetten szeretem csinálni és elég célirányosan tudom azt is, hogy mit kell most felvennem. A ruha lenge és ugyan több részből áll, mégis szerintem visszaadja azt, ami kell Don Juan mellé. Az ártatlan, de fantáziálható képet, akit elcsábíthat a gaz férfi. Mikor már felöltözve kilépek elé még körbe is fordulok. Beállítom a gépet és a kezébe csúsztatom az enyémet. Igen, tetszik, ahogy rám néz, mert ez nem szerelmi kérdéskör, hanem vágy. Mindent az mozgat, nemde?
Felsimulok rá, amikor magához húz és a nyakát is átölelem. Nos, ebből biztosan muszáj kimozogni. Amikor felkap, mosolygok, mert olyannak hat, mintha súlyom sem lenne (pedig, ha tudná, hogy mennyit vagyok képes enni...). De így sem lehetünk az összes képen. Azt hiszem ugyanúgy nézhetünk egymásra, bár a saját reakcióm meglep, de Maxi tagadhatatlanul vonzó és végtére is modellt állunk éppen. És igen, a bemondásom röhejes, hisz nem csak próbálunk úgy tenni, mintha...ebben van több is. Én is tudom, érzem. - Maxi, én.. - istenem még jó, hogy nem mondok ki semmit és letesz. A tánc talán jobb ötlet, otthonosabb és sokkal szabályozottabb. A vállára csúszik a kezem, a másik kezébe marad a másik, amivel a szoknyán is emelek és mozdulok vele, ahogy vezet. Lesz a képeken részemről mosoly, meglepettség és a tény a fejemben, hogy nem megjátszom. Amikor hátra dönt, a vádlim a derekáig húzom, azért is, mert jól fog mutatni, meg mert ez jön és közelről nézek a szemébe. Mind félreérthető pillanat, ami most lencsevégre lett kapva. Visszaegyenesedek. - Emelj fel szemből. - felelek rá, Mr. Úgy Tenninek, és ha megteszi átölelem a derekát a lábaimmal, ne csak én érezzem már magam úgy, mint akit el akarnak éppen csábítani! - És markolj a hajamba. - az utasítás a képeknek kell, nyilván. Persze. Mikor megint közel kerül az arcom az övéhez, csak akkor szólalok meg ezerrel dobogó szívvel. - Majd amikor elkészülök velük, kiderül. - és nem akarom ezt jobban kifejteni, nem kell, nem is szabad. Kinyújtom a lábaimat, elengedem magam és ezzel megint állhatok a talajon. - Azt hiszem jöhet a következő jelmez. - köhintek és az állványhoz indulok keresgélni.

Bia & Max

A rejtély szó hagyja el a száját, ami talán a legjobb jelző a mai napra, az egyöütt töltött időre és a kérdésre is tökéletes válasz, hogy mi is ez az egész, amit most éppen művelünk. Mert valószínűleg tudjuk a választ, de elrejtjük magunk elől is, mert így egyszerűbb. Azt hiszem ő is ezt a fajta hozzáállást helyezi előtérbe, ami egyszerű az lehet, hogy nem jó, de mégis könnyebb kezelni a mi életünkben. Valójában az az élet, amit nekünk kell élni nem egyszerű, nem tudok sokat a családjáról, de tudom, hogy a szülei már nem élnek, nem tudom mit várnak el tőle, de mivel ő sem kis vagyon örököse egészen biztos van valami amit meg kell tennie, ha nem is a családja akarata miatt, hanem saját maga miatt. Egy ilyen csillivilli élet sok hátránnyal rendelkezik és ezt csak azok értik meg akik benne van, mert kívülről nagyon jónak hat és amúgy az is ha nem nézzük, hogy mennyi mindenkinek kell megfelelni, azért, hogy így éljünk.
A randi téma lebeg a fejünk felett a mai nap és az előző találkozón is volt róla szó, valahogy elhagynánk, ő főleg, de nem megy. Látom rajta, hogy azért nem esik olyan rosszul neki a közeledésem, ő nem ismer, de ha ismerne, akkor sokkal jobban értékelné, amit természetesen nem várok el tőle. De aki tudja milyen vagyok, akkor ezt egy nagy csodának venné. Én nem hajtok ilyen módon soha senkire, vagy pofátlanul hamar elérem, amit akarok vagy ha nem engedi magát a csaj, akkor mocskosabbul játszok, ami általában bejön. Nála nem teszek ilyet, kérdés, hogy miért? mit tud, amit más lány nem? erre rá fogok jönni, mert nem engedem el a kezét abban már most biztos vagyok, még ha ő annyira el si akarja olykor dobni ezt a lehetőséget ennél sokal makacsabb leszek.
Bízom benne, hogy nem jut majd ki minden oldalra ez a sok remek alkotás, biztos vagyok benne, hogy ő nagyon jó munkát végez, inkább a megjelenésemmel van egy két kivetni valóm, így csak ez az oka, hogy nem látnám magam viszont sehol. Elég sok ember ismer és befolyásos emberré kellene válnom, valójában ez elég rossz színben tüntetne fel ilyen téren, még ha most egész szórakoztatónak is érzem az egészet.
- Ez az egész csak arra megy ki, hogy legyen egy albumod rólam, hogy nézegesd, amikor magányos vagy?- kérdezem nevetve. - Vagy csak ezzel fogsz majd zsarolni, netán mindkettő? - nézek rá kérdőn, majd a következő szett is porondra kerül.
Tetszik, hogy nem hagy egyedül szerepelni és nyitott olyan dolgokra is, ami nekem lenne a feladatom a fogadás által, de mégis bevállalja, mindent beválal, ez a csaj annyira vagány, hogy még ránéznem is fáj,tudva, hogy pasija van és vannak határaink, mert egyre jobban érzem ezeknek a feszegetését de már mindkét oldalról.
Amikor mindketten már menetfelszerelésben vagyunk a következő képekhez már a karomba is kapom, ahogy kéri, én engedelmes vagyok, túlságosan is, de azt hiszem ez volt az a pillanat, amit mindketten megéreztünk, a megjátszós rész még színészi tudás nélkül is túl őszinte lett. Inkább más pózt kell keresnünk, mert egyre jobban rémísztenek meg az érzéseim amik eddig szunnyadtak.
A zenére magamhoz kapom és megpörgetem majd ledöntöm, közel van hozzám, nem kellene sok, hogy akcióba lendüljek, de még mindig türtőztetem magam. Olyan szinten vagyok jófiú, hogy legszívesebben pofán verném magam, amiért ezt teszem. A tánc közben folytatja a dirigálást, amit normál esetben nem viselnék ilyen jól, de nevetve teszem meg amit kér, csak az a baj, hogy megint érzem, hogy ennek borzalmas vége lesz, nem nekem, mert én olyan szabad vagyok, mint a madár, de ezeknek bizonyítéka lesz, és akármennyire is bemeséli másnak, hogy beállított, megjátszós képek voltak, rohadtul nem igaz, mert én ilyet nem tudok megjátszani és ő sem.
- Értettem! - emelem fel nevetve, megint csak könnyedén, az emelés nem a mi sportunk, ilyen határok mellett, de ha kéri, akkor nem mondhatok neki egyszerűen nemet. Lábai a derekam köré fonódnak, és próbálom kerülni a szemkontaktust és a zenére figyelni, túlságosan is, az egyik kezemmel a hajába túrok, ahogy kéri, míg a másikkal a feneke alatt tartalom őt magamon.
- Baszki! - sziszegem a fogaim között, mielőtt földre érkezik. Érzem, hogy megint nem a legjobb jelmezt adta rám a helyzethez, de már feleslegesnek érzem takargatni, mert ő hozza ki belőlem, nem tudom, hogy direkt cukkol e csak, mert tudja, hogy ez nekem milyen rohadt nehéz, vagy akarja ő is és tetszik neki a játék. Nekem bejön csak a kísértés túl nagy, és emiatt utálom a helyzetet. Azt érzem meg kell lépnem egy bizonyos szintet, amit nem kellene, de a határokat nem lépem túl, mert van amit tiszteletben tartok, őt.
Elindul a gép felé, de elkapom a kezét és viszarántom magamhoz, nagyon közel és mosolygok.
- Ki fogsz csinálni! - mondom neki szinte alig hallhatóan, olyan közel húzom magamhoz, hogy már érezheti is, mennyire nem bírok magammal. - Ha így folytatod nem fogok tudni más nőre se gondolni és téged sem kaphatlak meg hercegnő, mondd tényleg ennyire utálsz te engem? - kérdezem még mindig magamhoz szorítva, már mosolyogva, időt akarok adni magamnak és neki, agyaljon egy kicsit szenvedjen ő is. Ha akar elengedem, nem vagyok erőszakos, de éreztetem vele, hogy túlságosan is bejön, amit csinál, tudja csak, hogy aztán később majd ezt is hallgathassam tőle, hogy a férfiak milyen gyengék. Lassan eresztem őt el magamtól és hátralépek és most én lépek oda a jelmezekhez, itt az én köröm a választáshoz, de már nem csak magamnak, hanem neki is.
- Azt hiszem ideje egy kis nyári szünetnek! - veszek kezembe egy fürdőnadrágot magamnak és neki egy bikinit. Mi a francért vannak ezek egyáltalán itt, ennyire készült volna, mert az hízelgő és bele sem gondoltam, hogy ezzel neki melója volt, ergo akarta ezt az egészet, de még mennyire. Mielőtt bármi felesleges következtetést vonnék le, abból amit nem is tudok felé mozdulok és nyújtom is neki a cuccot. - Bevállalod? Kínozz még egy kicsit, az úgyis a kedvenc elfoglaltságod ma. - adom oda neki vigyorogva, majd elvonulok átöltözni, és hagyom őt is kibontakozni ha bevállalja.

Valóban rejtélyek vagyunk és nincs más, ennek csak két vége lehet: vagy sikerül megoldani a rejtélyt, vagy nem és akkor örökké az marad. Egyelőre nem tudom, nem akarok, sőt képtelen vagyok ebben gondolkodni, hogy hová vezetne egy randi vagy éppen nyolc. Egyáltalán lenne-e tétje közöttünk bárminek, amit randinak hívunk? Fogalmam sincs, de talán addig jó, míg nem kezdek ezen komolyan gondolkodni. A fenébe is, még nem vagyok 35, hogy annyira taktikáznom kelljen, hogy melyik srácnak éppen mit mondok. Maxi persze szabad, mint a madár, na meg ha ő lenne 35 éves, akkor sem akadna fenn senki azon, hogy éppen kivel randizgat.
Ezért kell most inkább azzal foglalkoznom, amiért idehívtam. Kész kell lennie a sorozatnak, ha már kijött miatta Bronxba, és ha már én is készültem rá, hogy valóban ide is fog jönni. Persze, ha hírverést akarnék ennek az egésznek csinálni, vagy őt tervezném lejáratni vele, annyi lenne, hogy mindent szépen és időzítetten kidobok az instára, hogy Maxinak csináljak egy kis nevetséges hírverést, de nem ez a célom. Sose aláztam senkit a neten, vagyis névvel nem. Vele sem tenném meg, az olyan kicsinyes és ovis lenne.
- Persze, kitapétázom majd velük a lakásom egyik szobáját és lesz egy Maxi szobám, ahol együtt lehetek a jelmezes feleiddel. - nevetek, ez kicsit pszichotikus vonásokra engedne gondolni, amijeim nincsenek tudtommal - Ugyan, miféle zsarolási alap lenne egy jelmezes kép? - legyintek, bekommentelne valamelyikhez valami kis humorosat és egyből nem kiröhögnék, hanem az egekig marasztalnák, hogy de király, amiért beállt a kamera elé. Főleg mert mindenkiről készült már kábé valamilyen sorozat. Akkor is, ha mutogatja és akkor is, ha nem.
Ráadásul, hogy lássa is jószándékom, beöltözöm a Don Juanja mellé, mert így fair és én is bevállalom. Nem kérnék tőle sem olyat, amit én nem tennék meg. Még úgy sem, hogy most teljesen hülyének érzem magam, pedig én kértem, hogy kapjon ölbe és azt is, hogy játsszunk meg valamit, amit a jelek szerint nem igazán kell megjátszani. Az orrom tele van az illatával és jó ég, hát látom hogyan néz rám, a pillantásaitól hevül a bőröm is. Mégis azt mondom, emeljen fel, túrjon bele a hajamba. Épp csak halk nyögés hagyja el a torkom, amikor alám nyúl, hogy meg tudjon tartani. Én nem vagyok normális. A reakciójából ítélve már sejtem, hogy egyre jobban húzgálom az oroszlán bajszát, de...nem tudok mást csinálni.
Csak lecsusszanni róla és érzem is azt az akarást. Ettől most zavartan el kellene fordulnom, azért jön, hogy inkább váltsunk jelmezt. Megint a géphez indulnék, de visszahúz és jóformán beleütközünk egymásba, ami hirtelen kisebbfajta elektrosokként ér, hisz melegek a kezei, égetnek a ruhán keresztül is, vagy csak képzelem, de akkor is ilyen érzés. Összesúrlódunk és istenemre érzem őt, érzem a vágyát nekem nyomódni és tényleg baromi nehéz most erre azt mondani, hogy higgadjunk le szépen. - Az önmegtartóztatás azt mondják meglehetősen hasznos dolog. - próbálok elmosolyodni, de nehéz úgy, hogy összepréselődik a testünk. Baromira nehéz. És ha már lúd, akkor lábujjhegyre állok, hogy a fülére leheljem a szavaimat: - És ha rám gondolsz miközben a másikkal vagy? - mert azért illúzióim nincsenek arról, hogy nem fog papként élni csak azért, mert nekem pasim van jelenleg.
Mire elereszt, már majdnem megdől pár elvi meghatározásom a megcsalásokkal kapcsolatosan, de nagy levegővel túléljük egymást. Próbálom magam összeszedni, míg ő az állványokhoz lép és nem állom meg, hogy fel ne sóhajtsak. Most komolyan? Fürdőruha? Csupasz testfelületek? - Végül csak eléred, hogy láss fürdőruhában. - felnevetek és elindulok én is átöltözni, bár most kénytelen vagyok ugyebár mindent levenni, tehát remélem, hogy nem lepjük meg egymást a kukkolással. Kénytelen vagyok kicsit rendbe szedni magamat és úgy felvenni a bikinit, na meg eligazítani magamon normálisan. Csak utána sétálok ki a paraván mögül, de ennyi erővel lehetnék alsóneműben is, kábé ugyanennyit takarna. Nagy levegőt veszek, mint aki izgul, de ki a fene ne tenné egy sráccal egy helyiségben, ha gyakorlatilag semmi nem takarja? Mark haverja szerint nekem csak ilyenben kellene mutatkoznom, más szerint meg felszedhetnék pár kg-t. Az ajkamba harapok és óvatos tekintettel nézek fel Maxira. - És mi a nagy terv? Labdázunk? - ütöm el az aggodalmam egy rettenet fos viccel.

Bia & Max

Nagyon kevés olyan dolog van a életemben, amiről a két legjobb barátom nem tud, sőt szinte mindent tudnak, hiszen együtt élünk, ők a családom, akiket még anyám és a nagyapám is befogadott. De van egy olyan érzésem, hogy a mai napról nem tudnék beszámolni nekik. Közel sem azért mert nem akarok, csak nem menne, mert még magam is nehezen fogalmazom meg a mostani dolgot. Ez egy nem randi, randi, amit egy foglalt lánnyal töltök, aki nagyon gonosz módon ragadta meg a figyelmem és napok óta nem képes elengedni és nem érzem, hogy ez a közeljövőben megtörténne. Ezután még abban is kételkedek, hogy bárki más fel tudná kelteni a figyelmem, annyira, hogy lefoglalja az agyam. Ez lehet nem lesz rám jó hatással és meg fog változtatni, ami ebben a helyzetben nem jó, én leszek az elszenvedő alanya, amíg ő a pasijával tökéletesen jól ellesz, és erről egyátalán nem tehet, senkit nem tudok érte hibáztatni és ezért is bassza meg a egész.
- Nekem elég nagy a szobám, ahol életnagyságban láthatod ahányszor akarod azt a Maxit, akit csak akarsz. - védekező mechanizmus ez egészen biztos, hogy ilyen stílusban mondom neki, megint a rámenős énem, szinte úgy váltakozik a kettő Max, mint egy rossz Jekyll és Hyde. Nem szeretném összezavarni őt sem, de lehet nem akarat kérdése, mert nem tudom uralni a hangulatom. - Zsarolásnak ez lenne a legtökéletesebb, képzeld csak, hogy egy nagy cég fejéről ilyen képek kerülnek ki, mit szólnának hozzá a cégtársak, vagy a tulajdonosok, akik azért rakták a pénzt a cégbe, mert potenciált látnak benne, azzal szembesülnek, hogy a főnök latin szerelésben feszít egy fotó kedvéért. Mi ez ha nem tökéletes zsarolási módszer? - tudom, hogy nem fog zsarolni, mkósképp e sem vállaltam volna, ha mégis, akkor meg szívesen teszek majd eleget  a kéréseinek, és ez kurva nagy baj számomra, de belátom, hogy valami nem okés velem, amikor vele vagyok.
A közös fotózkodás ötlete az enyém, a tettek mezejére mégis ő lép és én engedelmeskedek, mert tetszik amit kér tőlem, többet akar testi érintésből, legyen én ilyenekbe nem rondtok bele, sőt. Megteszem amit kér  feneke alá nyúlok úgy tartom meg miközben legszívesebben a hajába túrás közben magamhoz húznám, hogy elindítsam, amire láthatóan mindketten vágyunk, de nem teszem, csak felszisszenek és ő lepattan. El kellene engednem, hogy lenyugtassam magam, hogy ne éreztessem vele mennyire kicsinál, de nemhogy éreztetem még hangot is adok neki.
Közel vonom magamhoz és elmondom neki részletesen, sőt meg is mutatom, hogy mit tesz velem, érezze mennyire rohadtul szenvedek amiatt, amit most csinál velem és élvezi. Bár érezném, hogy ő mit érez, de náluk ez ennyire nem nyilvánvaló. Szívesen csillapítanám a vágyat, ami benne is ott lapul, mert olyan közel van hozzám, hogy szinte érzem zakatoló szívét, és ez megmosolyogtat.
- Na látod lehet ez egy elég menő ötlet lenne, de nem csak gondolni akarok rád. - igen millió ötletem lenne rá, hogyan és mit tennék vele, és mennyire élvezné. - De van egy olyan érzésem, hogy te is jobban örülnél ha nemcsak gondolatban lennél ott. - mielőtt elengedem még pimaszkodok, mert ennyi jár ha már ilyen durván csináljuk ki egymás idegeit.
Elengedem, mert ez is elég feladat volt, hogy ezt végigálljam vele szemben, álló farokkal és teljes önkontrollal. Elindulok az állvány felé és a lehető legjobb ötlet ugrik be, és már nyomom is a kezébe a következő szettet.
- Lassan de biztosan mindent elérek, veled nehezebb és talán óvatosabb is vagyok, szóval egyenlőre még beérem a bikinivel hercegnő. - nyomom a kezébe, majd elvonulok, hogy most az egyszer a mai napon tényleg úriember legyek. Azt hiszem nem fogom feladni, hogy lássam én még őt ruha nélkül, de nem így akarom.
Amint magamon van a saját szerelésem még várok egy kicsit, amíg meg nem hallom a lépteit, akkor kilépek én is és szinte kikerekednek a szemeim. Baszki, hülye vagyok, de még mennyire és most utálom azt a srácot, akinek minden nap megadatik ez a látvány.
- Ahha labdázzunk! - mondom neki üveges szemekkel, mert közel sem értelmezem a szavait, sem a sajátomat. Megrázom a fejem és próbálok valami másra koncentrálni nem arra a kurva nagy baklövésre, amit én követtem el azzal, hogy ezt a bikinit akartam ráadni. És így legyen kemény az ember, hogy ne vesse rá magát, főleg én, ki nem tesz ilyen önmegtartóztatást sosem, főleg ha ennyire kacérkodik vele a csaj.
- Te vagy a szakértő, felőlem a nyakamba is ülhetsz, vagy le is veheted. - vágom bele pimasz megjegyzésem egy ártatlannak látszó mondatba. - Rajtad áll, mert at hiszem nekem már teljesen mindegy. - nevetem el magam kínosan, már teljesen kicsinált, nincs olyan, amivel jobban lennék, mert h a tettek mezejére lépünk ő bánja meg, mert barátja van, ha nem akkor én járok pórul,d e talán ez a járható út és lesz is. Az tuti, hogy másik csaj ide vagy oda, ezt nem fogom tudni kikefélni magamból csak egy lánnyal.

Talán nem akkora baj, hogy rejtélyként kezeljük egymást és ezt a közös...valamit, ami éppenséggel itt történik az én ötletemből. Bár még mindig jobb itt, ahol nem zavar senki, mintha azon a partin úszkáltunk volna a medencében, mint két kiskamasz, amikor megunta a családi grillezést. Nem, azt semmiképp nem csináltam volna meg. Nem hiányzik, hogy azt hallgassam otthonról, hogy az én hibámból szájára veszi őket a város, meg majd jönnek a szánakozó tekintetek, hogy szegény Bia a szülei nélkül nőtt fel és biztos emiatt csinál ilyeneket. Kurvára nincs szükségem senkinek a szánalmára. Tehát ennyi a minimum, hogy betartom a két testvéremnek, amit ígértem. A szerencse viszont forgandó dolog és most Maxi nem volt szerencsés, ezért kellett idejönnie. Bár nem úgy tűnt már az első pillanatban sem, hogy annyira bánná a dolgot. És most sem tűnik úgy, pedig már egy szesszión túl vagyunk. Úgy látszik marad a felállás, hogy egyet ő és egyet én választunk. Talán neki is megvannak a maga fantáziái...
- És gondolod bemerészkednék a szobádba? - felnevetek, mindjárt gondoltam, hogy ott aztán láthatnám életnagyságban, el is hiszem. Neem, nem. A lakásától okosan távol kell magamat tartanom, bár egyébként megnézném, hogy milyen helyen lakik. Gyanítom az Upper East Side-on van valahol, akárcsak az enyém. Közülünk lényegében mindenki ott él, hol így, hol úgy. Bár gyanítom az egyetemek elkezdésével mindenkinél landolt valami saját szerzemény. Esetemben örökölt mondjuk, nem új, de sok mindent meghagytam úgy, ahogy anno anya berendezte magának és a barátnőjének, amikor még ott laktak. - Ne aggódj, Don Maxi, nem zsarolási célzattal kellenek a képek. Csak emléknek. - az is lehet, hogy ott fognak "porosodni" a laptopom egyik meghajtóján később és többé sose nézi meg majd őket senki. De most most van és muszáj, hogy elkészüljenek. Mert így akarom én is, ha már beöltözöm vele együtt.
És ez a Don Juan és kedvese nem pont úgy alakul, ahogy gondoltam volna elsőre. Érezhetően nem. Magamon is érzem, hogy megváltozik körülöttünk még a levegő is, mégis kérést mondok neki, hogy mit is tegyen velem. Ez pedig megint csak nem jó ötlet, mert reagálok rá, ő pedig érezhetően kemény bizonyítékát adja rá, hogy nincs ellenére a szitu. Ráadásul még el sem ereszt, pedig most megpróbálhatnánk úgy tenni, mintha én nem vettem volna észre. És még beszélni sem kellene róla, de ő nem szégyelli, sőt. És csak kapkodom a levegőt, a fenébe is. - Akkor próbálj közben nem rám gondolni. - még csak az kellene, hogy erre itt mondjak valamit komolyan...szép is lenne, pedig az a keménység nekem préselődik és igen, könnyű lenne most, nagyon is. De mire vannak az embernek elvei? - Ez úgysem fog kiderülni. - elmosolyodom, hátha lehűtöm vele mindkettőnket. Ügyesen lehet letörni mindent, ha emlegetjük a harmadik felet, aki nincs jelen. Valószínűleg ő is ezt csinálná, ha várná otthon valami csaj. Na nem mintha...mindegy.
Erre a kezemben landol egy bikini, muszáj felnyögnöm. Komolyan gondolja, hogy ekkora testfelületen kellene nekünk egymással érintkeznünk?? Amikor ő is fel van húzva meg én is? Jaj, ez a srác...a fejem csóválom.
- Mi az, hogy egyelőre? - nézek rá enyhe kétségbeeséssel, de azért mosolyogva. Most jöhetne itt pár nagy szó, hogy köztünk úgysem fog megtörténni, mert...mert nem tudnék most erre beton biztos dolgot mondani, hogy miért nem. Francba is, nem számítottam ilyen reakcióra magamtól sem. De Maxi izgalmas srác én meg idiótán érzem magam. Azért elvonulok átöltözni és megszáll valamilyen furcsa aggódás, vajon akkor is úgy fog-e rám nézni, mint az előbb. Ilyenkor még magam előtt is nehéz esetnek tűnök, pedig már...nem kellene, hogy ilyeneken aggódjak.
Viszont a reakciója olyan, amit minden lány látni akar egy srác arcán. Az ajkamba harapok, mert látván őt, még a higgadtságtól azért messze van.
- Mondjuk labdára pont nem gondoltam.. - az igaz és én is csak azért mondom, mert úgy festünk egymás előtt, mint akik a nászéjszaka előtt állnak és már csak a franciaágy hiányzik, aminek a két oldalán kellene állniuk. Nem lépek közelebb, ahogyan ő sem. Mintha felmérnénk egymást, vagy valami, én sem igazán értem. Általában ezek a dolgok sokkalta egyszerűbbek. Vajon, ha nem lenne Mark, most mit csinálnánk? Ahj, ilyeneken hülyeség rugózni is. Tényleg az.
Felvonom a szemöldököm. - Nem, egyiket sem fogjuk csinálni. Van egy jobb ötletem. - sétálok el keresni valami színeset, ami háttér lehet és egy pokróc igazából éppen megteszi. Lehajolok, hogy leterítsem és elmegyek a gépért is. Leszedem az állványról és átállítom. - Valahogy úgy kellene, hogy ne látszódjon a.. - csúszik le a tekintetem rajta, majd vissza az arcára és elmosolyodom. Nem kell, hogy kimondjam szerintem. - Még akkor sem, ha első osztályú bóknak minősül. - mert azért nyilván értékelendő, nah...de ne beszéljünk róla. - Feküdj az oldaladra és én jövök majd eléd, onnan meg majd..jön menet közben. Ha nem az igazi, majd...közelieket csinálunk. - igen, mert hát mást nehezen hozhatunk most össze. Lehet, hogy én érek oda előbb, de én is az oldalamra fekszem először. - Gyere! - nézek fel rá. - De ne legyél disznó! - nevetek és megvárom, magam elé teszem a kezem. - Az egyik lábad mindenképp húzd fel. - még akkor is, ha ez a póz maga a teljes félreérthetőséget hozza és megint valami egyértelműséget, amit nem kellene. De a fenébe is, ezek fürdőruhák....de legalább nem egymás szemében mélyedünk el éppen.

Bia & Max

Minden egyes pimasz beszólásomra ugyanolyan pimaszul és egy kicsit még fájón is reagál. A kérdése már magában is igen irónikus, hiszen ő is érzi, a választ rá és én is még ha nem is mondja ki, de nyilván van egy gát, ami még ezt visszatartja, és lehet sosem lesz másként, de azért a gondolattal mégis jó eljátszani, mint elkönyvelni a biztos negatív kimenetelét.
- Nyugi egész szép az a szoba, megéri egyszer azért bepillantani, utána meg hidd el, hogy nem akarsz majd szabadulni onnan. - kacsintok rá, mert ez a kölcsönös játék, amit sose szeretnék vele abbahagyni így tud igazán működőképes lenni és könnyedén megy, nem erőltetjük, nem látunk bele túl sokat, vagyis próbálunk nem sokat belelátni, de egészen biztos, hogy mindketten gondolunk mögé egyéb huncutságot, de az csakis a miénk és nem osztjuk meg egymással szóba legalábbis nem.
Amikor emléknek nevezi a most készülő képeket a jövőre nézve akaratlanul is elmosolyodok, már nem azzal a szemtelenül pimasz mosollyal, csak úgy természetesen, szinte vigyorogva nézek rá. Kell neki emlék rólam, vagy csak a saját maga kreativitását akarja elrakni magának, de erre nem kérdezek rá, ezt jobb ha annak hiszem, aminek akarom.
- Jól van Juanita hiszek neked, lásd mennyire megbízok benned, ha totál hülyét is képes vagyok csinálni a kedvedért. - és tényleg így van, mert ezt szinte soha senkiért nem tettem volna meg korábban, én változtam volna ennyit vagy ő az, aki ezt kihozza belőlem, szintén nem akarom tudni a választ egyenlőre, de ami késik nem múlik.
Minden idegemet szépen lassan csinálja ki és az önuralmam hiába működik agyban ha a nadrágomban lévő kissrác ezerrel reagál a lányra. Nem akarom takargatni, pont, hogy akarom, hogy tudja mit tesz velem, nem véletlenül tapasztom magamhoz nagyon közel, és elmondom neki mit tesz velem. Ő válaszol, de a hangja már egyáltalán nem hangzik olyan határozottan, mint eddig, ami tetszik, mert akkor neki is gondok vannak mindenhol a testében, a fejében, amit én okoztam. Az a baj, hogy ezt a felgyülemlett feszültséget nem nagyon fogjuk tudni egy hamar ledolgozni, nekem nehéz lesz ezek után másra nézni, szó szerint, de ez nem az ő hibája. Ilyen még nem volt, hogy majd kiugrik a farkam a helyéről és nem leszek képes csillapítani, a végén Lumie-t kell felkeresnem ezügyben, de ott meg bűntudatom lenne mindkét csaj miatt. Azt hiszem kezd becsavarodni az agyam, hogy hirtelen már két lány érzései is jobban érdekelnek,mint a magam jóléte. Bár mentségemre szóljon, hogy az egyik a gyerekem anyja, a másik meg meg totál megőrjít és olyat hoz ki belőlem, amit soha senki ezelőtt.
- Baszki Bia! Az, hogy ha ennyire dögös maradsz akkor saját magammal cseszek ki és nem sokáig fogom bírni csaka bikinis tested nézni. - bevállalom, pedig tudom, hogy ezzel kellene beérnem, de vajon mikor fog engedni annak, amit valójában akar, anélkül, hogy erőltetném, mert nem teszem, jó kisfiú vagyok.
A bikiniben már nehezebben állok ellen neki, de még mindig tartóztassam magam, bár a nadrágom durorodása sok mindent elárul, amire ő is utal.
- Most komolyan le akarsz feküdni egymás mellé, a földre? Te tényleg szeretsz kínozni, és még azt is elvárod, hogy takargassam a kedvenc testrészem? - nézek rá kicsit kiakadva, de csak a vicces formában mert közben már nevetek, de megint vagyok annyira hülye vagyok, hogy megteszem amit kér. Felfekszem arra az istenverte pokrócra és kicsit kellemetlenül az oldalamra dőlök és elnevetem magam.
- Neked lesznek azok a képek, nézegesd csak amit csináltál. - mondom neki, amikor végre mellém telepszik és a hátamra fekve fekszek be úgy, mintha napoznék, mert tudom, hogy az időzítő már valószínűleg elindította a sorozat készítést. Direkt kihangsúlyozva a már egy kicsit taln lankadó vágyamat felé, majd hirtelen kapom meg a derekát, de óvatosan, és az ölembe húzom és szamár fület mutatva a feje fölött vigyorgok a kamerába. Egy valami sosem változik, sosem fogok felnőni az ilyen helyzetekhez egészen biztosan nem.
Amikor látom, hogy nem kattan többet a gép elengedem a csípőjét és engedem, hogy kimásszon az ölemből, hogy jöjjön, aminek jönnie kell az ő választása jön, és jobb ha haladunk, mert egyre kevesebb lesz az önuramama a közelében hiába én teszem magamnak még nehezebbé, úgy érzem szükségem van erre a közelségre még akkor is ha nem lehet ennél több.

Tessék, mondom én, hogy nem tehetem be a lábam a lakására! Már önmagában is veszélyzónának minősül, kivéve, ha mondjuk ott lenne az anyja, vagy bárki olyan. A kísértések meg azért vannak a jelek szerint, hogy mindenki szépen ellenálljon nekik. Különös, de eddig nem igazán fordult meg ilyen a fejemben, mint ami miatta rendre megfogalmazódik. - Hidd el, hogy megvagyok az élmény nélkül is. - nevetek, nem fog becsábítani a szobájába és pláne nem ott marasztalni, szép is lenne. Ennél okosabban kell csinálnom azért.
A képek pedig valóban emlékek lesznek, de tudom, nem gondolta komolyan a zsarolásos feltételezgetést. Ha mondjuk a gimiben lennénk, még komoly is lehetne a feltételezés, ott bármi és akármi megtörténhetett. Viszont, ha bármilyen külső sérelem érte a csapatot, akkor összezártunk. Talán ez ma már nem lenne így, már senki nem része olyan intenzíven a másik életének, mint pár éve. Sőt! Ezért is vagyunk mi rejtélyek egymásnak többek között, mert ahogy elballagtunk, elváltak az útjaink is lényegében. - Jól is teszed, ha megbízol. Végtére is én adom rád a ruhákat. - és mint látja elég színes az a kelléktár. Bár kettőnk közül ő érzi magát kényelmetlenebbül Don Juanként, nem én ebben a Juanita szerelésben.
Persze merőben változik a helyzet azáltal, hogy közelebb kerülünk egymáshoz, bár nem akaratlanul. Nem, Maxi egyáltalán nem szégyelli, hogy érezhető és látható nyoma van ennek a változásnak, sőt. Igen, valami filmben itt most bizonyára valami szenvedélyes szexjelenet következne a két szereplő között, de ez nem egy film, ezek mi vagyunk. Ráadásképp bikinit választ, ami alapján biztos nem normális, miért csinálja? - Te választottál ilyen ruhát... - bár ez halvány válasz, mert értem, hallom amit mond és a fenébe, én is érzem a feszültséget közöttünk...
Mégis elmegyünk átöltözni, a show folytatódik. Kicsit bizonytalanul sétálok ki elé, de ahogy rám néz...igen, azt hiszem minden nő ilyen arckifejezéseket szeret látni egy-egy férfi arcán. - Valahogy képeket kell csinálnunk ebből... - és hát most más nem igen marad, főleg őt elnézve. Így hát igen, marad az, hogy majd én megadom a takarást és ebből a szesszióból is lesznek képeink. És teszi amit mondok, elfekszik. Nagy levegőt veszek. Tudom, hogy nem jó ötlet. - Mintha az én hibám lenne, hogy ez megesett. - helyezkedem el mellette, de próbálom nem nekinyomni a fenekem, mert az azért..valóban felhívás keringőre.
Amikor az ölébe ránt, meglepetten felsikkantok. - Mit csinálsz te bolond? - nevetek, és kapaszkodom a karjaiba, hogy le ne boruljak. Na ebből nem hiszem, hogy lesz használható kép, de a fene se tudja. Én is nevetek és emiatt megszenvedjük, mert összesúrlódunk mindenhol, pedig most pont ezt nem lenne már szabad. De elenged és némi méltósággal mászom arrébb, hogy felülhessek. - Talán kellene egy kis szünetet tartanunk. - rendezgetem el a hajamat és a felhúzott térdeimre hajtom az állam. - Ugyanis hoztam valamit. - felállok és a táskámhoz sétálok. Most persze szaladhatnék felvenni valami többet takarót, de jelen pillanatban arra koncentrálok, hogy a két poharat, a martinit meg a cuccot elbírjam és ne hulljon ki a kezemből, amikor visszasétálok és leteszem a matracra. - Mit szólnál egy kis fűhöz? Segít ellazulni. Megnyugodni. - lóbálom meg a kis átlátszó zacskót, benne a két kis jointtal. Ja, valójában ez Marké, csak nálam maradt. És neki mindig jó van, sokszor szoktam vele csak úgy lazítani ilyenekkel. Gyorsabban túl van rajta az ember, mint az alkoholon. Kiveszem mellőle a gyújtót is és meggyújtom két kis slukk után felé nyújtom, persze vissza is utasíthatja. Lehet nem ilyen típus, fogalmam sincs. Addig is én töltök italt. - Nem akarlak nagyon kellemetlen helyzetbe hozni. - fújom ki a füstöt és a poharamért nyúlok. - És ha úgy érzed, hogy ez sok már, akkor ennyiben is hagyhatjuk itt a napot. - próbálok nagyon diplomatikus lenni meg nyitott is, hisz ha én izgulok fel, annak nincs látható jele, nála van. És megértem tényleg, ha nem akar maradni. - Attól, mert nem fejezzük be, még elfogadottnak tekintem és nem tartozol nekem. - akarom, hogy tudja és azt is, hogy elfogadom, ha el akar menni innen.