Bia & Max

Szeretem, amikor anyámék megszabják mivel töltsem a hétvégém. Olyan ritka, hogy már pár hónapja nem tettek ilyet, de most, hogy úgy döntöttünk, mondjuk közösen, hogy ideje elkezdenem betanulni a cég irányításába, nekiálltak egyre jobban belevonni mindenféle izgalmas partikba. Szerintük itt lehet a legjobban építeni és ápolni az üzleti barátságokat, na meg más egyéb dolgot.
Természetesen mosolyogva lépek át a kapun, a nagy villába, ahova hivatalos az egész Wood család, kerti parti néven vagy ha lazábbak akarunk lenni akkor igazából egy grill partin veszünk részt. A sok koktél, a kényelmes kanapék a zöld gyepen, kicsit elit, rohadt sznob és az igazat megvallva nem az én stílusom, de kiöltöztem ehhez mérten, elővettem legszebb mosolyom és a modoromon is majd csiszolok, ha valami bolond karót nyelt közelít meg. A nagyapámnál rosszabb milliárdossal nem találkoztam még, így megszoktam a fura beszédet, a lenéző tekintetet és a jövőmre vonatkozó fura kérdéseket.
Anyám már integet az egyik barátnőjének, akinek még biztosan nem mesélte el, hogy unokája lesz, utálom hallani, amikor erről beszél, mintha ez egy teljesen normális és örömteli dolog lenne, pedig csak részben az. A fejemben még mindig nem ült el a vihar és kavarog minden gondolat ezzel kapcsolatban, minden éjjel legurítok egy pár felest és igyekszem lefoglalni magam vagy csajokkal, vagy valami mással, hogy ne gondoljak a rám váró millió felelősségre, a gyerekre, a cégre és arra, hogy anyám milyen apának képzel el engem. Isten mentsen meg bárit, aki nem úgy cselekszik az életben, ahogy ő elképzeli. Túl sok lenne az elvárás? Lehet másnak sok, nekem a megszokott, de még így is elég nehéznek érzem a súlyt a hátamon.
Mosolyogva húz maga után, az egyik kezemmel közben lekapok egy pezsgőt a közelembe lévő pincér tálcájáról majd gyorsan le is húzom, hogy felkészüljek mindenre, ami jöhet. Bájcsevegés, ami a legnehezebben megy nekem, de vigyorgok, mint a tejbetök, mert muszáj és mert ez lesz az életem, jobb ha megszokom.
A két nő próbálja legyőzni egymást, hogy kinek a legjobb az élete, hogyan alakul a gyerekek sorsa, de persze, mint normális csevegés köntösébe csomagolva, hogy ne tűnjenek két bolond vénasszonynak, akik csúnyán mondva farokméregetést tartanak egy laza partin. Én anyám mellett mosolygok, a harmadik pohár pezsgő után a vállamat bökdösi, rá nézek, majd úgy teszek, mintha valaki hívna és elindulok egy kanapé felé. Ennyi elég is volt a felesleges díszelgésből a oldalán, jobb ha egy kicsit szabadjára enged, hogy én is tudjam gazdagítani az ismertségeimet, netán leápoljak valakit. A gazdag családokban az a jó, hogy sok gyerek van, korombeliek, lányok, ami nekem eléggé bejön, mert az ilyen eseményeken sem unatkozok, a koktélruhák sokat mutatnak, rövidek és könnyen felcsúsznak, és ezt én ki is használom. Nem vagyok valami mintaférfi, de ezzel sosem volt különösebb bajom, én csak egyszerűen szeretem élvezni az életet mert szerintem csak így van értelme.
A kanapé felé közeledve, okosan kitervelve egy lány mellé huppanok, mint aki mit sem sejt, bár ő háttal van nekem, lehet gyors vadászat lesz ez mára. Valaki megszólítja, majd válaszol neki, Bianca, és a hang, annyira ismerős, de ha meg lett volna már sem emlékeznék rá, mert a legtöbb csajt igen mámoros állapotban tudom le. Amikor profilból meglátom az arcát ugrik be ki ő és már állnék is fel, de anyám mögém állva nyom vissza, miközben éppen arról magyaráz valakinek, hogy milyen csodás, hogy végre nekem is benő a fejem lágya.

Mondjuk úgy, hogy kábé a százezredik ilyen partin kell részt venni és természetesen a testvéreim távollétében csak én képviselem a családunkat. Kedvem nem sok van, éppen az egyetemi tanácsadómmal való beszélgetésemre kellene készülnöm..mondjuk mutatni valamit, ami érdekel vagy amit csinálni tervezek az elkövetkezendő hónapokban. Az az igazság, hogy még mindig nincs meg a főszakom és fogalmam sincs mihez kezdhetnék. Ráadásképp muszáj, nekem muszáj azt mutatnom kifelé, hogy minden rendben van és pontosan eltervezett menetrend szerint zajlik az életem. Vagyis majdnem.
Hálás lennék egy napszemüvegért, de késő van már hozzá. Kénytelen vagyok faarccal hallgatni a híreket eljegyzésekről, abortuszokról, férj..vagy legalábbis vőlegény vadászatokról, amíg be nem talál az első pár kérdés, hogy hol van az én barátom, az a cuki, akit instán mutogatok. Őt nem hozhattam el ide természetesen. Még én magam is furcsállom, hogy együtt vagyunk, pedig nem sok közös témánk van. Viszont mivel nem beszél sokat..nem is fáraszt le vele. Úgyhogy természetesen azt adom elő, hogy minden a lehető legjobban halad, de nincsenek tervek és nem, nem tervezünk eljegyzést. Ilyen baromságot..eljegyzés. Pfuh!
Nem is értem, hogy lehet ez valakinek a fő célja az életében. Én még utazni akarok, ezer dolgot kipróbálni és izgalmakat megélni, kihúzni mindent a bakancslistámról. Kit érdekel a házasság valami idiótával?! Épp egy történet közepén vagyunk, amikor valami bunkó meglök, de jobb figyelni, most legalább összeszedem a híreket a többiekről is. Az egyetem kicsit szétszedte a társaságot és csak ilyen helyeken találkozunk lényegében, amikor ők itthon vannak. Persze, én is mehettem volna a Yale-re vagy akár a Brownra is, de...ez is hirtelen döntés volt, mint mindig minden az életem során.
Viszont Mrs. Wood hangja megüti a fülemet és hirtelen mindenki nagyon rá kezd figyelni, úgyhogy megfordulok és...jóformán szemben találom magam a seggfej fiával. Mióta is nem láttam? Hál istennek a gimi óta. Már akkor is egy nárcisztikus seggfej volt és gyanítom ez azóta sem változott. Az ördög nem növeszt szárnyakat. - Gondolhattam volna, hogy te nem tudsz elférni ezen a kanapén... - jegyzem meg szárazon és inkább az anyjára figyelek. Még, hogy a fiának valaha benő a feje lágya! Ezen felnevetek. Egyáltalán tudja, hogy kit hozott a világra? - Szegény édesanyád...biztosan rólad beszél, Maxim? - kérdezem halkan és belekortyolok a kezemben tartott pezsgőbe. Maxim Wood mint...felelősségteljes bárki. Jó vicc...A tehenek meg repkednek. - Lehet, hogy van egy másik fia? - ezt inkább a körülöttünk álló lányoknak teszem fel és többen el is nyomnak egy-egy mosolyt. Igazából a gimiben is falramásztam tőle, ráadásul ahogy a barátnőmmel bánt...én mondtam neki, hogy lökje ki valamelyik suli ablakból..de ő inkább összeomlott. Emiatt. Tudja ki hiszi el, hogy megváltozott. Én biztosan nem.

Bia & Max

Nem tudnék sok pozitív jelzőt dem felsorolni, ami egy ilyen bulin lázba hoz. Sokkal inkább hoz le az életről, főleg, amikor anyám rám akaszkodva dicsekszik olyan dolgokról, ami nem is igaz, csak az ő fejében él úgy, ahogy elmondja. Ami engem igazán izgat ilyenkor, az alulöltözött lányok és az alkohol, mert itt már boldogságforrásom nemigen szokott lenni.
Nem könnyen sikerül lepattintanom magam anyám szorításából és az aktív társasági életet élő barátnőiról, de amint megteszem egy óriási megkönnyebbülés fog el, rögtön vadászni is kezdek. Talán pár percem vagy órám lesz nyugodtságban a szülők figyelő tekintete nélkül, de én képes vagyok elég sok mindenre ebben azidpben. A kanapéra huppanva szúrom ki az első áldozatomat, de amint meghallom a nevét és a hangját is meghallom, szinte iszkolnék, mert tudom, hogy vele nem, hogy esélyem nincs, de még egyenesen kemény utálattal is nézhetek szembe.
Bianca sosem volt az a lány, aki odavolt értem, ellenben a barátnője, akit a gimi alatt talán többször is sikerült megfektetnem, de mivel ő többet is szeretett volna laza kis ágygyakorlatnál így könnyes búcsút vettem tőle, amit az ő kicsi szíve nem annyira bírt el.  Persze akkor még nagyobb gyökér voltam és mintsem foglalkoztam a női érzésekkel, mert akkor még nem nagyon fogtam fel mennyire eshet ez szarul a másiknak és minden szégyenérzet nélkül, meséltem a srácoknak az esetről. Esküszöm azóta sokkal okosabban viselkedek a csajokkal, mert anyám nyakon is verne ha nem így tennék. Már az elején tisztázom mindenkivel, hogy nem akarok tartós kapcsolatot és egy éjszakánál többre ne nagyon számítson tőlem senki. Hála istennek ez szuperül működik és azóta nem nagyon sikerült senkit ennyire megbánatnom.
Amint szembe fordul velem a szőke lány, anyám úgy nyom le a kanapéra, amikor futásnak erednék, mert hogy megint csak én vagyok a téma, és megint olyanokat állít rólam, amit igencsak furán nézek én is, és ahogy a Bia szavaiból kiveszem ő is.
- Téged is jó újra látni Bianca Strayton! - vigyorgok rá cseppet sem őszinte mosollyal, inkább olyan gúnyosan a beszólása miatt. Egy rohadt nagy gondom van vele szembe, hogy a mai napig irtó jó nő és mindezek ellenére nem is vágyik a társaságomra. Ez valahogy minden pasiban beindít valamit, ami miatt még jobban meg akarná szerezni, de vele sosem voltam olyan nyomulós, mint bárki mással általában. Az is igaz, hogy sosem volt olyan lány még aki ennyire ellenezte volna még a létezésemet is.
- Mondanám, hogy meg kellene ismerned mielőtt bármilyen ítéletet hozol fel ellenem. - kacsintok rá pimasz mosollyal az arcomon. - Baszki Bia, négy év telt el, komolyan még mindig ki vagy akadva azon a is botláson a gimiból? - nézek rá kérdőn, összehúzott szemekkel.
Egy pincér halad el mellettem, tele tálca pezsgővel, intek neki, hogy azt az egészet rakja le elénk az asztalra és felveszek egyet.
- Ne legyél ennyire mufurc hercegnő, kapd fel azt a poharat és igyál egyet. - húzom le a pohár tartalmát, amire érzem anyám szorítását a vállamon, amit azóta sem engedett el. Hátra pillantok rá, elővéve a legszebb mosolyom, a szemei szikrákat szórnak, ismeri Biát, ő mindig is nagyon jó viszonyt kart ápolni minden családdal ebben a körben, amiben mozgunk és a sarjakkal, hátha onnan fog nekem egyszer feleséget. Kár, hogy nekem teljesen más terveim vannak az élettel, de ahogy látom kezdi feladni, hiszen jön az unoka egy fél sikerrel más beljebb van. Kicsit aggódok is, hogy erről kezd el beszélni a gimis ismertségem előtt, mert nagyon nem lenne szükségem ilyen hírnévre.

Némileg talán érdektelen arcú hallgatósággá avanzsálok, de engem izgalmasabb dolgok érdekelnének, nem egyetemi ivászatok. Könyörgöm, hiszen New Yorkban élünk és kamasz korunk óta járunk mindenféle partikra, bárokba és teljes fokú szabadságot élvezünk. Erre jönnek a sörszagú történetek nyilvánvalóan nem saját pályás idiótákról. Persze elhallgatom, hogy az én "pasim" sem az elit tagja. Jobb így, hogy őt homály fedi a többiek előtt, legalábbis névleg. A képek...azokról meg akármit lehet ugyebár mondani. Úgy vélem senkinek semmi köze nincs az életemhez, tehát bőven elég, ha annyit osztok meg belőle, amennyit én gondolok.
Régen azt hittem, kikerülni a gimiből maga lesz a katasztrófa, hogy többé nem lesz szociális életem a városban, sem barátaim, csak lúzer művészklubosok, vegán hippik és kísérletezgető barmok. Szerencsére nem így lett, megvan mindkét világ.
A réginek, az ismertnek a része ez a seggfej, aki természetesen el sem fér mellettem egy egész kanapén, akit a szegény anyja ennyire dicsőít, pedig...ha tudná, mennyire szemétláda, nárcisztikus kis seggfejet nevelt, talán nem nézne rá ilyen büszkén és nem ecsetelné, hogy milyen tökéletes és felnőtt az ő kis hercege. Képzelem mennyire. Már lehet nem limuzinokban dug meg csajokat, hanem megkapta a legénylakását valahol az Upper East Side-on és oda hívja őket. Na, nem mintha engem érdekelne, hogy Maxim Wood kivel hol fekszik le.
- Sosem tudtál jól hazudni. - az én mosolyom is hasonlóan negédes, gúnyos, ha úgy tetszik. Sosem bírtam, mindig túl nagy volt a hírverés körülötte. Nem csoda hát, ha a barátnőm is egyfajta...áldásnak élte meg, hogy egyáltalán a híres Wood ránézett, hozzáért és ki tudja mit kamuzgatott neki ott össze, hogy meglegyen az az egy éjszaka. - Sajnos, már eleget láttam belőled. - fennmarad a mosoly, nem akarom, hogy Mrs. Wood valamit is levegyen ebből, mert a végén még magyarázkodnunk kellene. Újabb kortyot iszok a pezsgőmből, legalább nem a képébe öntöm, szóval de, valóban eltelt négy év. Mert ha jól emlékszem, valamivel akkor leöntöttem. Valami ragacsossal. Ugyanis nem neki kellett szegény barátnőmet vigasztalnia, hanem nekem. Ja, meg hallgatni a hülye haverjai beszólásait. - Engem nem érdekelnek a botlásaid, Wood. Sem az, sem a többi... -mert nyilvánvalóan azóta is volt jópár. Az ilyenek sose tanulnak a hibáikból.
Kedvesen felmosolygok az édesanyjára, már-már bocsánatkérően, amikor megállítja azt a pincért. Teljességgel azt kívánja előadni az anyja meg a barátnői előtt, hogy nekiülök vele meginni egy tálca pezsgőt pont ezen a partin? Mindenki előtt? - Már van italom, köszönöm. - ez volt a hallható és közelebb hajolok, egészen a füléhez, mint aki bizalmas dolgokról kíván épp susmorogni. Megcsap az illata, ami kétségtelenül még mindig jó (csodálkoznék, ha ilyen háttérrel nem fejlesztett volna ki ízlést...), de ez persze nem lényeges. - Te teljesen hülye vagy?! Ez nem valami klubbuli.. - sziszegem halkan a fülébe és felállok. - Mrs. Wood, nagyon örültem. Hogyne, átadom a nővéremnek, hogy jövő hónapban legyen ott. - lepillantok a fiára - Nos Maxim, légy hős és avatkozz abba bele. - mutatok a lassan tettlegességig fajuló szóváltásra két ismerősünk (Ariana és Isa) között. Ahogy látom mindketten részegek és közöttük áll egy elég tanácstalan arcú srác. - Mielőtt csajbunyó lesz a vége. - amit egyébként nem bánnék, legalább feldobná ezt az egészet és holnaptól lenne miről pletykálkodnia az összegyűlteknek. Én megindulok az egymást ribancozók felé, de a katasztrófaturista oldalam van fölényben, valójában óriási élvezettel hallgatom a balhét és eszem ágában sincs közbeavatkozni. Sajnos még a hajtépésnél nem járunk, csak a lökdösődésnél. - Ki a srác? - kérdezem a mellettem állót, itt mindenki olyan jól informált lehet már..

Bia & Max

Mindenkinek megvan a véleménye rólam, minden korszakomból kicsit más, mert sosem voltam ugyanolyan. Nagyon gyorsan változok még talán mindig van új természetem, szokásom, amit a régi ismerőseim nem ismernek, de ez jobb is így. Tudom, hogy a tinédzser koromban nem éppen mutattam a legjobb arcomat mások felé, mert akkor a többiek is húztak a rossz irányba valamilyen téren, én meg hagytam magam. Mindig társasági lény voltam, aki könnyen alkalmazkodik, vagy alkalmazkodtatt másokat magához. Nem vagyok büszke minden megmozdulásomra, de tegye fel a kezét, aki az a gimis énjére, kétlem, hogy sokan lennénk így vele. De vannak akik még a mai napig az alapján ítélnek meg, akárcsak Bianca, akivel nem nagyon volt jó emlékem a gimiből, főleg a magam hozzáállása miatt a nőkhöz, már akkor is.
- Mindig nagyon jól hazudtam Bianca, innen is látszik, hogy mennyire nem ismersz engem. - kacsintok rá, még mindig idegesítő vigyorral a képemen. lehet ezért sem kedvel, de ez az énem olyan, mint egy alapbeállítás ha valaki ellenségesen kezel az első perctől. nem támadok, és meg akarom mutatni, hogy azért van bennem több is, mint egy kanos kutyában.
- Ne csináld, az nagyon régen volt, lehet, hogy új lappal kellene kezdenünk hercegnő és nem a régi megszokások rabjainak maradnunk nem? - kérdezem őszinte érdeklődéssel, mert komolyan örülnék neki ha a seggfej énemet el tudná felejteni arról a korszakomból, ahol a hormonok erősebben dolgoztak mint valaha.
Amikor a botlásaimmal akar betaláni sikerül neki, egy kicsit lefagy a vigyor az arcomról, amikor eszembe jut, hogy egy botlásom miatt most szülői örömök vagy kevésbé örömök elé nézhetek. Nyelek egy nagyot, nem akarom az orrára kötni mennyire félrement az egész tervem a jövőmmel  kapcsolatban, vagyis egy része, jobb ha nem tudja rólam ezt az apró információt mer akkor képes lenne ezzel húzni az agyam a nap hátralévő részében.
Itallal kínálom és én is iszok, a kínos érzést próbálva eltüntetni magamból, mire kevésbé kedvesen utasít vissza, mire én vállamat rángatva húzom e, mint egy felet a pezsgőt és a kezembe veszem a következőt. Nem túl erős, de amíg anyám szemmel tart addig nem válthatok, főleg, hogy valahol a nagyapám is itt ólálkodik, az meg a főbolond a családban, a szeme elé nem akarok kerülni feles pohárral a kezemben.
Amikor közel hajol és a fülembe suttog szinte libabőrös leszek, és eldöntöm, hogy nekem ez  a csaj kell. Akármennyire is ellenszenves akar lenni, a kémiánk azért ezek szerint egészen jól működne, talán még esélyem is lesz kipróbálni ha hagyja magát, meg hajlandó nem csak a bunkó gimis srácot látni bennem.
Amikor feláll és otthagyni készül még egy bájcsevej azért belefér anyámmal, amiért igencsak becsülöm, mert anyám kevés embert tud ilyen mosolyra bírnia a nem éppen kedves természetével. A felszólítására felkapom a fejem és mivel anyám szorítása is engedni látszik, felállok a szőke lány után és bocsánatkérően pislogok anyámra, a feltűnés nélkül hesseget el onnan.
- Miért is avatkoznánk bele egy kibontakozó csajbunyóba? - kérdezem keresztbe tett kézzel közelebb sétálva a tett helyszínéhez. Lehet ezzel nem bevágódok nála, hanem pont fordítva de az igazi énemet elég nehéz türtőztetni, amikor két bomba csaj akar harcolni. aszexinek ígérkezik, csak nem ezen a helyen, mert ez Bia szavaival élve valóban nem egy klubparti, bár inkább azon lennék.
Válaszolva Bianca szavaira, mintha nagyon okos lennék, még mindig keresztbe tett kézzel, vigyorogva figyelem a történéseket.
- A szőke csajszi pasija, vagy jegyes vagy mit tudom én kije, és a másik csaj elvileg flörtölt vele. Ti csajok mindent olyan komolyan vesztek.  -forgatom meg a szemem nevetve. Korábban már hallottam a sztorit, amikor még csak kibontakozóban volt. A szingli csaj felé veszem az irányt és a vállánál fogva vonom el a bunyó elől, talán, hogy imponáljak a hercegnőnek. Én hős lovag, na meg mit nem.
- Ér neked ez annyit? - kérdezem a vörös fejjel puffogó csajszit, aki a maga igazáért harcolt, holott valójában semmi értelme nem volt ennek. Közel hajolok hozzá és halkan bele súgom a fülébe, hogy ennél talál jobbat is, mert elég dögös csaj, csak remélni merem, hogy nem rám fog gondolni, mert nekem egészen más felé vagy inkább más valaki felé járnak a gondolataim. A csaj kicsit belepirulva indul el a bárpult felé, én meg visszaállok Bia mellé.
- Nem vagyok én akkora szörnyeteg látod. - vigyorgok rá, egy újabb pezsgővel a kezemben.

Alapvetően persze már el kellene engedni a gimit már mindenkinek. Ahogy végeztünk már nem számított hirtelen az a sok baromság, amit az évek alatt együtt csináltunk. Igazán nem érdekel az sem, hogy ő azóta miket csinált és lehet, LEHET, hogy előítéletes vagyok, de kutyából nem lesz szalonna. Kétlem, hogy annyira megváltozott volna. Abból ahogy rám néz, legalábbis nem az jön le. A fene vigye, nem terveztem úgy, hogy sokáig itt maradok. Csak gondoltam megmutatom az arcom és meghallgatok pár történetet, aztán a következő ilyen eseményig megint eltűnhetek a kis életemben. Az igazság azonban az, hogy szükségem van rá, nekem itt van a világom én is tudom...csak..
- Áh szóval most az jön, hogy te valójában nem is olyan vagy? - elnevetem magam. Miért akarná bizonygatni máskülönben, hogy de milyen jól hazudott mindig is? - Hogy csak mindenkivel hazugságból viselkedtél úgy, ahogy? - keresztbe rakom a lábaimat, úgysem lehet erre mit mondani. Ha meg most azzal jön, hogy évekig megjátszotta magát mindenki előtt és valójában egy kedves, érzékeny srác, aki csak törődésre vágyik, akkor nem tudom...elmegyek hot-dogot árulni valahová.
- Maxim, Maxim.. - ingatom a fejem - Nem is szoktunk találkozni. Nem mindegy, hogy mit gondolok rólad? - várakozón nézek rá, mert könnyen lehet, hogy ez is csak egy tiszteletkör. Persze, kezdjünk tisztalappal, de mire fel? Szinte látom, hogy lefagy a mosoly az arcáról. Tehát mégiscsak voltak botlásai. Gondoltam, hogy mindez csak egy rossz duma. Protokoll, de ez nem ilyen egyszerű. Nálam biztosan nem. Elégedett mosollyal iszom ki a pezsgőmet és el is utasítom a további ajánlatot. Persze, az anyja meg az összes elit matróna előtt álljak le piálni...hogy aztán az forogjon közszájon, hogy Bianca Strayton alkoholista. Szép lenne...
Viszont mivel van olyan történés, ami rólam elvonja a figyelmet, inkább megyek azt megnézni. Jobb távol lenni a negyvenes-ötvenes korosztály tekintetétől. Olyan könnyedén meglátják az összes hibánkat, hogy elfelejtik, ők neveltek minket olyanná, amilyenek lettünk. - Azért, hogy édesanyád ne kapjon a szívéhez teátrális mozdulatok közepette, hogy tönkreteszik a fiatalok a partit. - nyilvánvalóan, bár engem is érdekelne, hogy mennyire bontakozhatna ki ez az egész, úgyhogy kicsit sajnálom, hogy nem valami klubban vagyunk éppen. Most viselkednünk kell, hogy ne rólunk beszéljenek. Kiábrándító... - Áháá! - felnevetek Maxim szavaira - Hmmm, szóval ha jegyben járnál egy lánnyal nem zavarna, ha mással is lenne melletted? - nézek rá kíváncsian. - Milyen...nemes. - fordulok vissza a lányok felé, zene füleimnek a sok szidalmazás ami itt röpköd körülöttünk. De Maxim beavatkozik, amit jól tesz, mert egyre többen nézegetnek felénk és hamarosan tényleg fel fog tűnni, hogy valami nincs rendben. Úgyhogy Mr. Wood most nagyon is időben lépett közbe. A csajszink vörös fejjel vonul a pult felé, óóh, remélem szívből, hogy egy fél óra múlva már tök részeg lesz és ez folytatódik.
- Azért kitüntetést nem fogok adni. - elmosolyodom, de a kis megmentettje jön is vissza és már a vállánál hüppög, míg a másik két résztvevő elvonul. Érdeklődve nézek a lányra, mármint egészen nyilvánvaló, hogy éppen beszélgetünk, ő meg idejön. Akármit is mondott neki, valószínűleg ő már félreértette. Vagy csak félre szeretné érteni. - Uh drágám, én a helyedben rendbe hoznám inkább az arcom, teljesen szétkented a szemfestéked. - tudom, hogy most egy lesajnáló libának tűnhetek, de épp BESZÉLGETTÜNK, minek jön ide? Jesszus... - Ne aggódj, Maxim nem fog elfutni addig. Majd én vigyázok rá. - készséges mosollyal belekarolok az érintettbe, bár megeshet, hogy annyira beleugrott a hős szerepébe, hogy kísérgetni kívánja. Hát kíváncsi tekintettel pillantok fel rá. - Én innék egy koktélt. És te? - még mielőtt a rajongója felrobban itt a gondolkodásban. Valószínűleg nem ez a főerénye.

Bia & Max

A megjátszás soem volt az én asztalom, nem is nagyon menne, meg a végére már talán bele is bolondulnék a sok hazugságba, amit kitalálok magamról, de amit rólam tudni kell, hogy ha hazudok, azt nagyon jól teszem és annak rohadt jó oka kell, hogy legyen. Nem szépítek soha semmit, ha valamit gondolok kimondom, de ha valami olyan szituációba kerülök, ahol ez lehetetlen, akkor bizony kénytelen vagyok hazudni.
- De de én pontosan olyan vagyok, mint amilyennek mindenki hisz, vagy ismer, de te a mai Maximot nem ismered, valljuk be régebben valóban egy pöcs voltam, de már javultam. Ami a hazugságokat illeti, nem sok van belőle az életemben, de hidd el azokat piszok jól csinálom. - kacsintok rá pimaszul, nehogy azt higgye, hogy egy kis kezdő ficsúrral van dolga. Szeretem az oda vissza játékokat egy csajjal, főleg ha olyan pimasz, mint Bia.
- Lehet ezen javítani kéne hercegnő. Mondjuk lehet több ilyen partira fogok járni ha tudom, hogy megjelensz azzal a formás kis seggeddel. - nevetek fel hangosan, majd be is húzom a nyakam inkább mielőtt anyám megneszeli, hogy beütött a pezsgő egy kicsit korán. Meleg van, a buborékos ital igen nagy hatással van a fejemre, nem nehéz hát hamar mámoros állapotba kerülni. A társaságom egyre jobbnak ígérkezik, sosem gondoltam volna, hogy majd pont ennél a csajnál fogok kikötni ilyen beszélgetések közepette. Utált, tiszta sor, van esély változtatni rajta, mert akármennyire is faképnél hagyna mégis a segítségemet kéri, bár nem a saját bajához, de majd ennek is eljön az ideje, ha megismeri Max vonzerejét.
- Aranyos vagy, hogy anyám miatt aggódsz, de az én anyámról van szó, látott már ennél sokkal durvábbakat is. - nem részletezem, de el tudja képzelni milyen partikra térhettek haza régebben anyámék, amíg a szülői ház volt a parti központom, ahova a csajokat is közkedvelten vittem fel .Megesett, hogy a szülői ágyba kötöttem ki totál beszívva két csajjal és anyámék éppen a dolog közepette értek haza csak le akartak feküdni, de foglalt volt a szoba, na ezután kaptam meg a mostani igen nagy kéróm, amiben már kedvemre szórakozhatok és soha senki nem szól ba ha kettőnél több csajjal megyek haza szórakozni. Vagyis mentem, mert ez hamarosan megváltozik, ha egy totyogós lesz a ház főnökre helyettem. Rémesnek hangzó gondolatok ezek, amire nem vagyok felkészülve.
Egy ideig figyelve az eseményeket magyarázok neki a korábban hallottakról, miből lett ez az egész csetepaté.
- Sosem voltam a monogámia híve, de ennek az lehet az oka, hogy sosem volt még egy nő sem aki elérte volna nálam. Lehet zavarna, de a mostani tapasztalataimmal ezt nem mondhatom ki nyilvánvalóan. - nézek rá komoly tekintettel mielőtt szétszedem a csajokat és egy kicsit félreérthető helyzetbe keverem magam.Fogjuk a pezsgőre, eszem ágában sincs egy ilyen hisztis csajt a nyakamba varrni az este folyamán, nekem éppen elég munka lesz a hercegnőt puhítgatni, hogy legalább ne akarjon megölni a szemeivel minden egyes pillanatban.
Már éppen a dícséreteket gyűjteném be, amikor a balhéból kiemelt leányzó vissza támolyog a köreinkbe, és enyhén szólva csimpaszkodik rám. A kezeimet felemelve nézek gyorsan anyám felé, nehogy félreértse, mert ilyen nyíltan még én sem nyomulnék senkire egy ilyen helyen.
Meglepetten hallom meg Bia hangját, aki enyhén sem kedvesen akarja elzavarni a csajt, ami őszinte mosolyt csal az arcomra, már már bizakodóan nézek rá, és közben azért egy kicsit hálás is vagyok, hogy eltávolítja a csajt rólam. Amikor a mosdók felé indul és kérdőn a Biára nézek.
- Szóval te fogsz vigyázni rám? - semmi problémám nincs vele, lenne pár ötletem is, hogyan tudna a legjobb módon vigyázni rám, de ezeket nem itt fogom kivesézni és nem ebben a helyzetben, mert még nagyon nincsen nyerő szériám nála.
- Ahh, már azt hittem sosem indulunk meg valami tartalmasabbat inni, meghalok egy Cuba Libréért kóla nélkül jó sok jéggel. - csillan fel a szemem a kínálkozó lehetőségen, hogy végre tényleg igyon velem egyet. Törik a jég köztünk, ami jót jelent, bár lehet csak jót akar mulatni rajtam, amint a leendő esti partnerem, vagy aki az akar lenni visszatér és nyomoromban nem fogom tudni lerázni.
A pulthoz érve teszem le magam az egyik bárszékre, ami olyan ízlésesen van kialakítva, ahogy egy sznob grillpartihoz illik, mégis minek ide ez a sok csicsa, esküszöm félek leülni a székre, de itt legalább nincsen egy vénasszony sem, aki fülel, hogy éppen miről beszélek valakivel. Ez a rész egy kicsit kihaltabb, mert a pezsgőt a kertben szolgálják fel és ez az itteni nőknek bőven elég szokott lenni, ide inkább a férfiak járnak inni,hogy kibírják a női pletykálást, de most ők is inkább szivaroznak valahol szerintem.
Kikérem magamnak az italt, majd hagyom, hogy ő is megtegye, megfordulok a széken, hogy felé nézek és a válla fölött kiszúrok valamit, aminek tudom, hogy nagyon rossz vége lesz pár koktél után.
- Tudsz úszni Bianca? - mosolyom egyre szélesebb lesz és még mindig a háta mögé meredek egyenesen egy egyedül árválkodó medence felé, ami valószínűleg direkt van elzárva a látogatók elé. Ez a banda nem a medencés partikról híres, de miért ne tehetnénk egy kicsit izgalmasabbá a napot.

Nem gondolom, hogy nekünk nagyon barátkoznunk kellene. Régen sem tettük, csak valahogy átfedések voltak a társaságaink között, meg akkoriban mindenki járt lényegében mindenkivel, így óhatatlanul is találkoztunk. Persze köztünk sosem volt semmi, annyira nem mindenki mindenkivel ez. De most, hogy ennyire bizonygatni próbál magáról valamit, hát nem mindegy neki, mit gondolok róla? Az elmúlt években egymás eszébe sem jutottunk és a karácsonyi ajándékozás listáján sem szerepelünk a másiknak.
- Most voltaképp jobb lesz neked, ha azt mondom oké, elhiszem, hogy már nem vagy pöcs? - oldalra biccentem a fejem és csak félmosollyal nézem. - Kíváncsi vagyok, miben kell mégis ekkorát hazudnod, hogy annak betonbiztos alapon kell lennie. - már nem azért, de tényleg kíváncsi vagyok. Bár az is lehet, hogy csupa hülyeségre gondol. Az nem lenne meglepő, ha a szüleinek hazudna..mindenki hazudik nekik.
- Meglehet, hogy akkor kevesebb partira kell majd járnom, hogy ne kelljen a fenekemet bámulnod. - kapja a replikát és ugyan minden nőnek jól esnek a bókok, azért részéről ezt osztom párral, minden csajjal így beszélt mindig is. - Hisz a végén rám fognád, hogy elterelem a gondolataidat. - bököm meg a vállammal az övét, ebben nincs semmi, ártatlan testi kontakt csupán, félre sem értheti senki. Mi sem. Maradnak hát a biztonságos témák, például a két liba vitája, a srác kicsit talán amatőr módija mellett, mert még mindig ott áll közöttük, mint egy idióta és csak próbálja őket csitítgatni. Nem is értem, miért nem őt támadják inkább...
- Viszont most minden barátnője itt van. Tehát neked jófiúnak kell lenned. - mosolygok angyali módon, bár meglehet, hogy az anyja csak a lányokkal szemben annyira kritikus. Már-már legendásan tudnak 3 mondattal lealázni mindenkit. Épp ezért követi mindenki szigorúan az összes dresscode-ot, ami az ilyen eseményekre vonatkozik és az okosabbja nem iszik túl sokat, nem balhézik és nem beszél olyan hangerővel, hogy abból bárki bármit meghalljon.
- Tehát sosem volt melletted olyan lány, akit nem csaltál meg ki tudja hány másikkal. - mert a "nem vagyok a monogámia híve" nálam ezt jelenti. Majdnem mondok valamit élből, de inkább átgondolom a mondandómat egy kicsit. - Ergo csak szexspanjaid vannak. - persze az olyan kapcsolatoknak is megvannak az előnyeik, nem kell megjelenni az illetővel sehol, nem kell hallgatnod, sőt, a találkozókon kívül még beszélni sem kell vele. Egyszerű...főleg, ha jól is működik minden az ágyban. Bár esetében inkább háremben kell gondolkodni gyanúm szerint. Oda meg ki állna be ezredikként?
A kis balhés már meg is jelenik és az ártatlanságot jelző kézfelemelést látva, elfordulva mosolygok. Szóval mégis van, amit a kedves anyu azért nem tolerálna olyan jól, ugye-ugye...A csaj nyomulása mondjuk kicsit kiakasztó, mármint éppen az előbb ment majdnem ölre egy srác miatt, most meg rögtön nyomulna egy másikra? Ez milyen már...Mosolyogva meghajolok Maxim felé. - Ahogy mondtam, a végén megjelenik egy háremnyi csaj és szegénynek esélye sem lesz hálálkodni neked, amiért megmentetted a szociális öngyilkosságától. Belekarolok hát és irány a másik bárpult. Egyébként határozottan NEM szabad koktéloznom, mert...mert nem, de egytől még nem lesznek problémák. Szóval lépek vele egyszerre és felsegítem magam a bárszékre ügyelve arra, hogy lehetőleg ne szaladjon fel a ruhám a nyakamba. A részemről cosmot kérek, talán a vodkával tunningolt bármiből most sok lenne. Túl sok. - Nahát, pedig csak egy spontán ötlet volt. És még mindig jobb mint egy tálcányi pezsgő. - nevetek és kedvesen mosolyogva elveszem a mixertől a poharam. Két korty után megállapítom, hogy finom. Egészen. - Egészségedre! Mire igyunk? - marad a mosolyom és persze látom, hogy nem is rám néz, aztán jön a kérdés és kénytelen vagyok hátranézni, hogy vajon mi a fene van mögöttünk, ami olyan érdekes. Medence.
- Ha valami őrültség mászkál a fejedben, akkor a válaszom nem. - újra felnevetek. Nem hiszem, nem lehet, hogy az van a fejében, hogy menjünk szépen csobbanni itt. - Mellesleg nincs nálam fürdőruha. - a csacsi azt meg remélem nem gondolja, hogy itt fogom hagyni a ruhámat. - Mondd csak, mit mondtál annak a csajnak, hogy rögtön rád repült? - ezt majdnem elfelejtettem megkérdezni itt a kavalkádban.

Bia & Max

A kérdése jogos, vajon nekem jobb lesz ha ő elhiszi, hogy már nem vagyok akkora pöcs? Lehet, hogy legalább egy emberrel több lesz  földön, aki így gondolja, akkor valóban nem leszek akkora pöcs. Na jó, nagyon nagyon sokat javultam, de ki nem változik meg a gimi után, az az időszak pont arra volt jó, hogy az ember kiélje magát egy kicsit olyan legyen, amilyen soha többet nem akar lenni. Na én megtettem, minden tőlem telhető dolgot, olyan voltam, amilyen most már nem akarok lenni és igenis baszki ezt higgye már el nekem valaki.
- Nekem mindenképpen jó Bianca, de egy fokal tudnád fokozni ha nem utálnál annyira. - kacagok fel egy hangosat megint. - A hazugság az általában azért hazugság, mert jobb ha az igazságot nem tudja senki, szóval van ami jobb ha a felszín alatt marad. - kacsintok rá sejtelmesen, de van egy olyan sejtésem, hogy ezzel csak még kíváncsibbá tettem őt. Való igaz, hogy nem hazudok neki legalábbis a jelen helyzetemmel kapcsolatban, ugyanis nem kérdezte meg, hogy mi van velem, nem kérdezett rá arra, hogy amúgy nem leszek e véletlenül szülő nemsokára, mert akkor hazudtam volna ha letagadom, de nem tagadtam le de az igazság az, hogy elmondani se nagyon szeretném neki.
- Valamire kell fognom, hogy eltereli, különben még azt mondják, hogy nem vagyok igazi kapcsolatépítő ezeken az izgalmas partikon. Elvégre azért vagyunk itt nem? Hogy a nevünk miatt az elvárásokat teljesítsük, hogy a szülők, a nevelők és mindenki, aki elvár valamit büszke legyen. De nekem valahogy jobban fekszik egy régebbi igen viharos kapcsolat elcsitítása, mint az öregekkel való trécselés, és ha ezt a  vihart több alkalom után el tudom csitítani, akkor kérlek gyere többször, kettőt egy csapásra nem csak a lelkemnek teszel jót, hanem a férfiasságomnak is. - mosolygok rá pimaszul, de közben azért a szavaim őszintén is hangzanak, hiszen ténylegesen azok is. A vállával megbök, amit persze nem kell semminek vennem, de azért erősen baráti gesztusnak már talán vehetem, elég könnyen sikerült megtörnöm a jég felszínét legalább, és azt hiszem kezdetnek ez elég, majd egy két rövid után talán többet is elérek nála, de ezzel nem sietek egyenlőre.
Baszki, az a baj,hogy igaza van, komolyan figyelnem kell most magamra és talán a parti épségére is, hiszen anyám elég népszerű ezeknek az embereknek a körében és milyen nemes gesztus lenne ha mindenki szeme láttára csendesítenék el egy vitát, anyám büszke lenne, mindenki elismerően nézne rám és anyámra, hogy ilyen csodás fiút nevelt. Nem nagyon agyalok, hamar szétszedem a csajokat, egy kicsit bénán ugyan, de egy csomó szem szegeződik rám és bár nem vagyok nagyon lámpalázas, azért itt Bia is megmondta, hogy elég nagy a tét, főleg, hogy ezek az öreglányok igen nagy szemekkel tudnak elítélni, ha valami nem tetszik nekik. Már már büszkén vonulok vissza a mai társaságom mellé, és folytatom a beszélgetést.
- Hmm. - teszek úgy, mintha gondolkodnom kellene. - Sosem csaltam meg senkit, mert sosem volt igazán olyan kapcsolatom, amibe én is belementem volna.  Az, hogy egy két lány azt hitte együtt vagyunk az nem egyenlő egy kapcsolattal, ők el akarták hinni, hogy egy párt alkotunk, mert egynél többször feküdtem le velük, pedig nem így volt. Nem nagyon találtam olyat, aki meg tudta volna mozgatni annyira a fantáziám, hogy vele maradjak, vagy, hogy ő akarjon velem maradni hosszútávon. - a szexspanjaim szóra nyelek egy nagyot, a legutóbbi ilyen akciómból gyerek lett vagy lesz, ki tudja milyen időben kell erről fogalmaznom még csak magamnak is. - Igen, mondjuk csak szexre kellettek eddig a csajok nem igazán vágytam másra. - múlt időben beszélek, mintha most annyira vágynék az elköteleződésre. Nem vágyok, de eljön, ha nem is barátnő formájában, de egy kis hisztis bőgőmasina biztos előhozza belőlem a felelősségteljes énemet.
A korábbi csaj visszatér,de olyan ügyes manőverrel űzi tova Bia,hogy én is ámulok és ha nem ilyen helyen lennénk eskü erősebben nyomulnék rá, de itt nem igazán illendő.
A bárpulthoz érve, gyorsan kérjük ki az italokat, majd a beszélgetést folytatva figyelek Bia felé. - Igyunk arra, hogy hajlandó vagy velem inni hercegnő,minden korábbi sérelmed ellenére. - kacsintok rá, és mielőtt bármit mondhatna koccintom össze a poharakat és kacsintva iszok bele a poharamba. Gyorsan terelődik a figyelmem a szép arcáról a mögötte fekvő medence felé, ami igencsak sok lehetőségnek ad szabad teret. Ki ne szeretne egy ilyen bomba csajjal a medencébe úszkálni, kevés vagy semennyi ruhában, én nem vagyok szégyenlős, olyan sokan nem látnak rá arra a helyre, hiszen a bárpult majdnemhogy kihalt, mindenki a pincérektől kéri az italt a parti közepére, vagy pezsgőt vesz el a tálcákról, amivel folymatosan körbemennek. Nem bukhatunk le, ha mégis, akkor az egyik sarokban el tudunk bújni, mondjuk, valahogy nagyon ügyesen.
- Ki mondta, hogy kell fürdőruha, és nem őrültség elég meleg van és csak egy kicsit lehűtjük magunkat, abban nincsen semmi rossz hercegnő. - már állnék fel, mire egy kérdéssel megállít. Most komolyan ez érdekli vagy csak nem akar menni és így próbál visszafogni.
- Na jó álapodjunk meg valamiben. Legyen egy fogadás, és meglátjuk ki nyer, de ha én akkor bemászunk abba a medencébe, pucéran, fehérneműben vagy amiben akarsz, vagy szerzünk a házból egy bikinit kizárt, hogy ebben a villában ne lenne valami a méretedben. - kurva jó alakja van, még a meztelenkedés is olyan lenne, hogy erősen uralkodnom kellene magamon, hogy ne tegyek olyat, amit megbánok. - Látom nagyon kérdezős kedvedben van, kérdezz bátran bármit, legyen bármennyire is durva, megválaszolom, ha tudsz olyat kérdezni, amire nem adok választ, akkor te nyertél, de ha én tudok olyat kérdezni, akkor én nyertem. - nyújtom felé a kezemet. - Áll az alku? - kérdezem miközben intek a pincérnek, hogy a korábbi kikért italomat ismételje meg vagy négyszer még és hozza ki nekem, mert azt hiszem kemény menetek lesznek ezek a hercegnővel.
- Amúgy csak annyit mondtam neki, amit minden lány hallani akar, hogy talál jobbat is, mert jó nő, de nyilván a bók nem kellett volna, mert azt hitte, hogy nekem is bejön. - na nem mintha olyan rossz nő lenne, de nekem valaki egészen máson jár ma az eszem.

Nem értem miért fontos most ez neki, hogy utálom vagy sem. Eddig sem érdekelte, sőt ezelőtt évekkel sem érdekelte, hogy mit gondolok róla. Megvolt a maga..rajongótábora és mi ketten csak felületesen foglalkoztunk egymással. A barátnőmmel történtek fényében teljesen érthető talán, hogy nem kértem sosem belőle. Azóta pedig, egyszerűen nem keresztezték egymást az útjaink. Ez pedig eddig tökéletesen értelemszerű volt mindkettőnknek. Halkan felnevetek a szavait hallva.
- Nem utállak téged. - a nevetés mosollyá szelídül, de sokat gondol magáról valaki! - Oké, ezzel egyetértek. Nem kell mindent elmondani mindenkinek. Pont elég pletykafészek van mindenki körül úgyis. - elhúzom a számat, ezért nem hozom ide a srácot sem, akivel még mindig együtt járok és akit unok, mert egyszerűen nem vagyunk összeillők. De nem vagyok olyan, hogy könnyedén elengedjek dolgokat, amíg úgy nem döntök részemről is, hogy már nincs értelme. És ő rendes.
- Áh szóval most már elkezdted elfoglalni a téged megillető helyet a családodban? - nocsak, ezen meglepődök, azt hittem hanyag és még mindig csak bulizik meg csajozik, bár lehet ebben sem tévednék túl nagyot. A fene sem tudja, nem figyelem mit csinál, szerintem instán sem követjük egymást. - Jaahj ugyanmár! - felnevetek megint - Nélkülem is lehetsz hős lovagja az ilyen partiknak. Nincs szükség ehhez hozzám. Eddig sem futottunk össze egyiken sem. - ezek a véletlenek csak, a mai is teljesen véletlen. Na meg a nővérem felhívott, hogy helyette jöjjek el én. Néha magam sem tudom, hogy szükségem van-e erre a közegre vagy sem. Már azt sem tudom ki vagyok néha. Az egyetem más emberré formált.
Most viszont nagyon is itt vagyok és jól érzem magam, vagyis próbálom. A lányok balhéja történetesen jó táptalaj, egy ilyen parti nem igazi valami botrány nélkül. Neki viszont muszáj beavatkoznia azért, hogy mi ne legyünk leszólva azért, hogy csak néztük és nem tettünk semmit. Díszelegjen csak a hős szerepében, azzal semmi gond nincsen. Legalább az anyja is dicsekedhet vele. Főleg mert látszólag is sikeres lett a projekt és senki nem törte össze magát egy adag süteményen. Mosolyogtató.
- Vagyis helytálló amit mondtam. Sosem volt melletted megfelelő lány. - mondjuk nem is értem azokat az idiótákat, én biztos műsort, sőt, előadást szerveztem volna, ha bárki félredug mellettem. A szexpajtik pedig eléggé nyilvánvalóak, tehát mindegyik az volt neki. Érdekes, hogy nem talált senkit elég érdekesnek vagy megkapónak, hogy legalább megpróbáljon randizgatni velük. - Na, ezen mondjuk nem lepődtem meg. - mérem végig. Egyszerűen kíváncsi sem vagyok, hogy vajon hány csajt, nőt, ki tudja kiket cipelt az ágyába az évek alatt.
Teljesen könnyű volt lerázni az új rajongóját, döbbenet milyen gyorsan átváltott a csaj egyik srácról a másikra. Így már nem csodálkozom annyira, hogy a barátnő leállt balhézni. Bár én a helyében beletöröltem volna az arcát az ételkínálatba. Ehhez pedig nincs kedvem asszisztálni sem és Maximé a döntés, hogy őt kívánja pátyolgatni miután rendbe hozta a képét, vagy jön velem inni valamit. És jön.
- Ezt úgy mondod, mintha soha életünkben nem ittunk volna együtt semmit. Oké, talán nem így, de nem először történik meg. - de azért koccintok vele, ha már így esett és végeredményben ezt most én találtam ki. Mondjuk még mindig jobb, mint egy tálca pezsgő a néni klub előtt.
- Te megbolondultál, Maxim! - felnevetek - Nem fogok levetkőzni és bemászni veled egy medencébe pont itt. Te se gondolhatod komolyan... - biztosan nem tehetem meg, ki van zárva. Amilyen szerencsétlen vagyok rajtakapnának kettőnket a medencében és magyarázhatnánk, hogy jaj, csak a meleg miatt döntöttünk így. A játék mondjuk nem hangzik rosszul....A kisördög ráült a vállamra és remélem, hogy az angyalom is úton van. Nem beszélhet rá egy ekkora baromságra.
- Tudod mit? Benne vagyok egy fogadásban, de nem itt. Bár, ha ennyire naaagyon meleged van, csobbanhatsz nélkülem is és akkor tárgytalan a dolog. - nézek rá teljesen ártatlan arccal. Ha annyira fogadni akar, bennem emberére akadt, mert ilyenekre nem szeretek nemet mondani.
- Csak így áll az alku, Mr. Wood. Ha nyerek, kérni fogok tőled valamit. Ha veszítek, csobbanunk ott, ahol én mondom. Már persze, ha megtalálod majd a helyet. - átvált gonoszba a mosolyom, egyetlen fogadás sem az igazi egy kis feladvány nélkül persze.
- És nem jön be? - biccentem oldalra a fejem - Pedig csinos csaj és látszólag marha készségesen hálálkodna neked, akár abban a medencében is. - ezt ugye nem kellene figyelmen kívül hagyni. Kiiszom a poharam és én is kérek még vagy kettőt. Szerencsére elvileg mindketten ismerjük a várost, dee nem szaladok előre. Lehet, hogy nemet mond és marad annál, hogy ma este be akar tárazni egy hódítást, az a csaj pedig nagyon is kézenfekvő lenne most számára. - Nos?

Bia & Max

Szóval nem utál, csak utált, akkor mégis létezik a csajok körében is olyan, hogy második esély? Vagy csak szimplán jót szórakozunk együtt és következő napon már inkább el is felejti mindkettőnk ezt a partit és a társaságot. Ami azt illeti, részemről nem olyan felejtős a dolog, fogalmam sincs miért, nem vagyok egy nagy Casanova, sosem bánok úgy  a csajokkal, hogy utána annyira vissza akarjanak mászni hozzám, nem járok el randizni és azokat a fránya titkokat is olyan jól kezelem, hogy szinte semmit nem adok magamrók senkinek, nem nyílok meg senki felé, mert nem érzem értelmét.
- Fura, hogy pont te érted meg, mármint a lányok többsége kapnak az alkalmon, hogy kiszedje belőlem, de te itt mosolyogva inkább elengeded, ami jó pont. - viszonzom a mosolyt elismerően.
A családom és a jövőmet érintő témákat általában elkerülöm, de itt nagyjából lehetetlen, hiszen az egész családom jelen van szétszórva és ma is már tuti voltam téma többször, mint szerettem volna.
- Igyekszem eleget tenni a kötelességemnek, mint egy rossz királyi család esküszöm, csak sokkal több meló és talán több szabadságom is lesz, amint kilépek apám árnyékából. Mondjuk nem tőle kell tartani, inkább a nagyapámtól, akinek nagyon köze sincs a céghez, mert apám nem örökölte, mégis úgy érzi, hogy van beleszólása, pénzelte ez igaz, de apám saját maga tette milliárdossá a bizniszt. Szóval igen mindenki elvárja már, elég erőszakosan, hogy bizonyítsak, így rajta vagyok, hogy tisztességes Wood legyek. - vigyorgok előre tartott felálló hüvely ujjakkal, szinte kínos mosollyal az arcomon, amiről könnyű kiolvasni, hogy a kettős érzés ezzel kapcsolatban, inkább a futnék előle érzés felé inog.
- Amúgy meg csak gondolj bele, mennyivel szórakoztatóbb egy ilyen parti ha itt vagyunk egymásnak hercegnő. - kacsintok rá teljes magabiztossággal ,pimaszul, ami lehet nem fog neki tetszeni, mert a túl nagy önbizalom néha lelombozó tud lenni, de nekem ez alapbeállításom és nem akarom másnak mutatni magam még előtte sem. Valamiért úgy érzem, hogy nem kell neki megjátszanom magam, egyrészt már ismer valamennyire, hiszen együtt jártunk gimibe, ahol mindenki a legrosszabb oldalát mutatta meg az életében annál már csak feljebb van, nekem legalábbis biztosan.
Nincs kedvem a parti középpontjának lenni, egy pár percre mégis az leszek, de amint elül a vihar a vita körül és a csaj is lekaszkodik rólam újra egymásnak eshetnek az unatkozó feleségek, hogy kinek van jobb gyereke versenyen újraindulnak.
- Lehet, hogy volt,de sosem ragadtam meg, hogy mellettem is maradjon. Lehet ideje lenne ebben is fejlődni és megállapodni valaki mellett. Az életem egészen durva fordulatot fog venni nemsokára és ez az élet nem lesz elég jó hozzá, változni kell, a korral jár a növekvő felelősségtudat is, de nekem ezt tanulni kell, mert sosem kellett nagyon semmiért felelősséget vállalnom és ezt büszkén bevalllom, hogy így fejlődni tudjak majd ilyen téren. - még túl józan vagyok ahhoz, hogy ezeket ki tudjam mondani, de már annyira nem, hogy fejtegetni is elkezdtem a nagy okosságokat. Vannak dolgok, amiket be kell látnom, a gyereknevelés nem egy egyszerű dolog és nem egyedül fogom csinálni, mégis olyan, mintha annak a gyereknek az élete sokkban függne majd tőlem és ez így is lesz valamilyen téren.
Az ital remek ötlet, kezd a fejem egy kicsit kótyagos lenni a gyereken való agyalás miatt és mert fogalmam sincs, hogy helyesen teszem e ha csajozok vagy megtehetem mivel Lumie-val nem vagyunk együtt, flörtölni meg szabad, még azt sem tudom Bia milyen irányba vinné el az estét, az is lehet, hogy a részeg veszekedős kiscsajjal kell majd beérnem, de azt azért nem erőltetném inkább.
A koccintás után már fel is vetem neki a remek ötletem, ami ma talán az egyik legjobb döntése lenne ma.
- Sosem voltam normális. - vonom meg a vállam a italomba kortyolva közben, minden közömbösséggel az arcomon. - Pedig én teljesen komolyan gondolom, de ha  aveztőzésselvan bajod, felőlem jöhetsz ruhában is de utána kellemetlen lesz hazamenni abban a vizes göncben. - mindenre van ötletem, rajtam elég nehéz kifogni.
- Nana, ha jól értem ha én nyerek is te mondod meg igazából mit csinálunk, ne csináld már Bianca, a gimiben annyira vagánynak tűntél, lehet csak a látszat volt, de mitől félsz? Maximum azt hiszik keféltünk egy jót ott, kit érdekel, már majdnem mindenki be van csiccsentve és amúgy sem jár arra senki. Ne legyél ennyire buli romboló hercegnő. - hajolok közelebb hozzá, szinte már felállva a székről és az arcába nyomom pimasz mosolyom. - Majd nem mondom el a pasidnak, hogy milyen jót lubickoltunk ketten. - kacsintok rá, szinte már kihívásként és visszautasíthatatlannak vélt gondolatommal, de lehet makacsabb, mint hittem, de nem ő lenne az első, aki igazán megmozgatja az agyam.
- Amúgy de egész dögös volta kislány, de azért a viselkedése hagy némi kivetnivalót, elég ráakaszkodósnak tűnt majd gyorsan továbblépett, ami aranyos, de félek, hogy én lennék, aki mániákusan rácupanna és azt nem nagyon tudom kezelni.  Ma egy valakivel fogok abban a medencébe belemenni, csak idők kérdése Bianca! - fogom kezembe a második pohár italmat, de márkevésbé lassan, sőt inkább egy húzásra iszom meg.  
- De tudod mit leszek én az aki megkezdi a játékot és hidd el ha nyerek akkor abba a medencébe fogunk úszkálni nemsokára. - mutatok a víz felé, ami szinte hívogat, de pár koktél után már annyira húzni fog magával, hogy kérlelnem se kell majd.
- Mi volt a legmerészebb szexkalandod? - nem durva kérdés, de vannak lányok, akik ezt elpirulva inkább kioffolják, lássuk, ő melyik csapatba tartozik. - Ne kamuzz és a legdurvábbat kérem.

Valójában én csak meghallgatni szoktam másokat, nem nagyon mesélek senkinek. Eleget voltam a csodabogár lány, akinek sajnos meghaltak a szülei és a testvérei nevelték fel. Egyszerre pech és egyszerre áldás is a dolog. Általában viszont szívesen mesélnek nekem, fogalmam sincs miért. Egy sereg dolgot mindig azért tudtam összekötni, mert egyszerűen eljutottak hozzám a megfelelő információk, a megfelelő forrásokból. Így aztán Maximot sem kívánom vallatni, hogy mégis mifélék azok a változások, amik előtt áll. Gyanítom rászálltak a szülei, hogy kezdje magát összeszedni és váljon igazi Wooddá, akire méltán lehetnek büszkék. Ez ilyenkor vagy saját céget jelent, vagy a meglévőbe való helyfoglalást. Őszintén? Fogalmam sincs mit csinál. Gyanítom több céllal megy előre mint én jelenleg, aki még a főszakjában sem biztos.
- Nem szeretek rendőröset játszani és nem vagyok olyan mint a.. - csajaid? Picsáid? Rajongóid? - lányok többsége. - simítom a fülem mögé a hajam. Valójában én is ugyanúgy rá tudok kattanni valakire, nekem is megvan az összes királylányos szokásom, mint itt mindenkinek és nekem sem kell aggódnom azért, hogy fedél nélkül maradok. A lakást is megkaptam, ahogyan megígérték. Valaha anyámé volt, így aztán rossz is és jó is a magaménak tudni.
- Nocsak, ezzel most tényleg megleptél. Nem is tudom, talán azt gondolná az ember, hogy még mindig éled az elit srácok gondtalan életét és nem foglalkozol a jövőddel, amit elvárnak tőled. - talán tényleg megváltozott volna? Ahj, hát fordulhat valaki 180 fokot pár év alatt? Nem annyira hiszem, de mégis mást mond. Vajon mi lakozik a seggfej álarc alatt, amit magára öltött? Vagy ez a jófiú imidzs az álarc? Fogalmam sincs. Lehet, nem is nekem kellene megfejtenem..
- Na és ha most megjelennének a barátaid? - a kérdés nem takar igazi kíváncsiságot, mert rögtön ideülnének hozzánk, aztán ki tudja mi lenne ebből az estéből. - Az elmúlt hónapokban igyekeztem kerülni az ilyen partikat. - okkal, egyszerűen kicsit sodródtam az egyetemi élettel és mindjárt minden könnyebb is volt. Persze Mark nem tudja mi a különbség a Gucci és a Prada között, csak megállapította, hogy szép a lakásom. Klassz, nem?
- Ez úgy hangzik, mintha legalábbis nősülni készülnél. - ocsúdok fel a szép monológból és talán a szavai feledtetik egy kicsit a bosszúságot, hogy ez a buta botrány máris véget ért. Remélem legalább instán folytatni fogják, mert láttam is, hogy páran már csinálták a vidiket. - Vagy miféle felelősségre gondolsz, ami miatt annyira meg kellene változnod? - azt ne mondja, hogy a cég. Minden fejes léha életet él, de az is igaz, hogy mind nős. Aki túl tehetős, túl pörgős és mégis egyedülálló..az sosem jelent jót. Bár Max még fiatal, nem ez a kategória. Akkor meg?
Még a koktélomat kortyolva is gondolkodom. Számomra az a szó, hogy házasság, legalább olyan, mint katolikusnak a pokol. Inkább ellene próbálok tenni, mint érte. Meg egyébként is, szó nem lehet róla.
- Nem a vetkőzésről van szó, hanem a helyről. Beszélsz itt a felelősségről, hogy meg kell változnod és kitalálod ezt a hülyeséget. Mindezt azért, mert meleged van, vagy azért, hogy fehérneműben láss? - eez talán kicsit egoistán hangzik, de sosem mentem érte a szomszédba. Az önérzet fontos, a személyiség egyik építőeleme és nekem elég nagy halomban áll a vállamon. Persze sose gondolkodtam olyasmin, hogy mit gondolna rólam Maxim Wood, ha bugyiban és melltartóban látna. Fürdőruhában persze látott, vagyis gondolom. Már nem emlékszem...
- Mondd inkább, hogy nem mersz felülni a Bia-vonatra és kilépni a komfortzónádból. - mérem végig - Lehet drágám, hogy a te hírnevednek mindegy, kivel gondolnak össze kefélés címszó alatt, de te meg én már alapból is más besorolás alá esünk. - ő férfi én meg nő vagyok, neki lehet egy arzenálnyi kalandja, én feküdjek legalább részben szűzen a nászágyba. Micsoda hülyeség! De attól még mindenki tud Markról és nem engedhetek szárnyra kelni semmilyen idióta pletykát.
- Te cuppannál rá mániákusan? - öö ezt most nem nagyon értem, akkor meg miért nem szedi fel gyorsan? Csak a kezét kéne kinyújtania érte. - Ha ennyire bejött, miért nem vele tervezel úszkálni abban a medencében? Akkor el is mondhatnád, hogy hűsölve dugtál egyet. - eltolom, túl közel jött és gonoszul elmosolyodom. - Oh, azt csak akkor tehetnéd, ha tudnád ki a pasim. De nyilvánvalóan fogalmad sincs.
Én is kapok még egy koktélt és már-már lenyűgöz ez a magabiztosság, ami körüllengi. Felnevetek, hihetetlen egy srác! - Ha viszont én nyerek, neked kell velem jönnöd. - mert abban egész biztos vagyok, hogy én abba a medencébe nem fogok belemászni. A kérdéssel viszont nem gyengén lep meg. Nem sokat teketóriázik, az biztos. Persze körbejárhatnánk, hogy honnan veszi, hogy volt egyáltalán szexkalandom, de nem akarok álszent sem lenni.
- Buh, micsoda kérdés... - csóválom a fejem - Mit értesz durva alatt? Bár várj... - sóhajtok egyet - Egy pasi borzasztóan bejött, rettentően, de mindig lekoptatott, hogy fiatal vagyok hozzá meg ilyesmi. Szóval némi kenőpénz és egy álarc társaságában, egy alkalomra táncosnő lettem a kedvenc sztriptízbárjában. Meg akartam leckéztetni. - rajzolom körbe a pohár peremét - Azt akartam, hogy akarjon és ne gondolkodjon hülyeségeken. Össze is jött, de..megjelent a bátyám a haverjaival. Nem tudtuk befejezni, amit elkezdtünk, idő közben ők is fizettek valaki másnak és bejöttek, úgyhogy elsöpörtem a helyszínről és többet nem beszéltem vele. - talán az ő mércéjével nem durva, nekem az volt. Amikor benyitottak végig azt hittem, felismer valamiről. Végtére is ő fürdetett, tanított biciklizni meg minden ilyesmi. De...szerencsém volt ott és akkor. - Megfelel a válasz? - erre innom kell, teszem is. Céltudatos voltam akkor, és ha én valamit akarok, azt el is érem. - Oké, én jövök. - kihúzom magam - Mi az az életedben, amiért tényleg szégyelled magad? Amit soha nem mondanál el senkinek, mert akkora szégyen? - biztos van ilyen. Mindenkinél van. Nálam is.

Bia & Max

A rendőrös utalásán felnevetek egy hangosat, mert a fantáziám ennyi alkohol után már minden csak nem tiszta. Rendesen beindul a rendőrös jelmezes sztori a fejemben, amit gyorsan ki is szedek onnan, mert Bia minden szava hallatán nem olyan lány, mint az összes többi, így kizárt,hogy felöltene nekem egy olyan hacukát. Olyan pasi vagyok, aki egy ilyen dolgon nem akad fenn, de azért szeret fejben kalandozni, de nagyon kevés az olyan srác szerintem aki ezt nem szereti.
- Az nem feltétlen rossz ha nem vagy olyan, annyira sok az ugyanolyan lány már a világban, kinézetre is, nemcsak belsőre. Jobb ha van egyéniséged. - próbálok javítani az előbbi felhörgésemen, ugyan nem tudhatja min akadt fenn a fantáziám, mégis van egy sejtésem, hogy azért van sejtése neki.
- Mindenkinek fel kell nőnie hercegnő, nem maradhatunk örökre felelőtlenek, de a gondtalan élet talán addig volt az ameddig nem tuszkolták ránk ezeket a nagyon fura partikat és a leendő terveiket a szülők. - forgatom meg a szemem, akinek öröksége van és akkora mint nekem, annak talán sosem volt elég gondtalan az élet, mert mindig ott lebeg az a bizonyos jövő, amikor sok felelősséget kell majd a nyakunkba szedni. De aki ebben nő fel, talán annyira nem éli meg nehézségnek azonnal, csak idővel.
- A haverjaim nem ebből a közegből vannak, erre figyeltem, akik pedig igen, őpk nagyon ügyelnek arra, hogy mit mond róluk a nagyközönség, így valószínűleg jobban ügyelnek a jó viselkedésre, mint én valaha tettem. - zárom le röviden, hogy miért is örülök annak, hogy ő itt van ma a partin, nem egy egyszerű eset a lány, de azt hiszem pont ez az ami bejön vele kapcsolatban.
Szavai hallatán mármár elszégyellem magam, ha nem lenne bennem elég ital, ahhoz, hogy ennek még csak a nyoma se látszódjon rajtam, csak fél mosollyal az arcomon nézek rá és bólogatok, mint aki egyetért vele, de amikor megszólalok nem ezt fogom felé sugallni.
- Nősülni nem fogok, nem veszek el olyan nőt, aki nem mozgat meg és mint tudod, olyan még nem nagyon volt az életemben. És minden nagy feladat előtt ki kell engedni a gőzt, nem azt mondtam, hogy most azonnal kell felelősséget vállanom bármi miatt, hanem, hogy hamarosan, így előtte nyugodtan csinálhatok olyat, amire nem leszek büszke, mert amikor helyt kell majd állnom, akkor meg fogom tenni. - nézek rá kihúzott háttal, a kezemben az itallal és még mindig azon agyalva, hogyan kössünk ki abban a fránya medencébe. - Van egy nagyon titkos képességem, idővel mindig elérem amit szeretnék, még ha várnom is kell rá. - kacsintok rá pimaszul, amivel lehet kihúzom a gyufát, de ez a játék egészen bejön nekem amit velem játszik.
Szinte sértetten kapok a mellkasomhoz, mikor egy sértés hagyja el a száját, de csak mosolygok ezt követően, mert igaza van.
- Nincs olyan, amire ne mernék felülni, hírnév ide vagy oda. - kérem ki szinte magamnak nevetve, mert ezen ha akarnék sem tudnék megsértődni.
- Csak egy gyors menetre cuppannék rá, vagy kettőre, de most egyáltalán nem vágyok rá. - nézek a csaj irányába, aki közben azt hiszem talált magának, valakit, aki idősebb nála és láthatólag igen pénzes. Megvan, hol van a kincs elásva és ő egyenesen a piros X-re lép, legyen az bárhol.
- Vannak dolgok, amik hidegen hagynak, valószínűleg nem lehet nagy szám a srác, ha még itt sincs jelen, pedig valószínűleg feldobná a délutánod egy ilyen  nagyon unalmas eseményen, de van oka annak, hogy nem hoztad el, ergo nem hinném, hogy a vezetékneve nemsokára a tied lesz, így minden esélye megvan egy másik srácnak. - vonom meg a vállam ivás közben a pohárba eresztve egy mosolyt. A csajról és a lehetőségekről inkább nem ejtek több st, mert esélytelen, hogy most azzal a korábbival én bármit is kezdjek ebben biztos vagyok.
- Ha te nyersz vakon követlek hercegnő! - jelentem ki határozottan, egy csepp félelem nélkül, de lehet ezt túl gyorsan nyilatkoztam le, de ha lúd legyen kövér, legyünk belevalóak.
Az első kérdésemre egészen jól válaszol, nem mondom, hogy nagyon meglep a válasza, de róla nem képzeltem volna el, így talán egy kicsit mégis. Vigyorogva hallgatom végig és igyekszem nem a szemem elé tárni a képet, mert vagy röhögőgörcsben törénék ki vagy egész máshol lennének bajok.
- Nekem is beöltözhetnél, csak mondom. - nevetem el magam végül, majd bólogatok, hogy tökéletes volt a válasza.
Az ő kérdése taln egy kicsit fifikásabb, kihasználhatja ellenem, de igazából nem számít már a negyedik koktélom után, amiben nincsen más csak rum, lehet nem foglalkoztat ki mit tud meg rólam.
- Az a baj, hogy nem vagyok egy szégyenlős srác, sőt, a legvadabb dolgaimat is simán bevállalom, de egy dolog talán mégis akad, amiről nem beszéltem senkinek, nem azért mert nekem gáz lenne, hanem mert a másik fél börtönbe kerülhetett volna miatta. Azt tudod rólam, hogy mindenféle szerekkel élek ha nagyon paritban vagyok, több ismerősömnek van szórakozóhelye, ahol privát partikat tartottak. 18 voltam, még kiskorúnak számítottam, és fogalmam sincs hogy keveredett oda a testnevelés tanárom, de elég bomba nő volt én be voltam állva, ő részeg volt és a mosdóban elég jól elrendezett. Soha senkinek nem mondtam el, egy haveromnak sem, nem szégyellem, mert a nő bomba volt, de talán az elég gáz, hogy emellett 45 éves. - Bia pontosan tudja kiről van szó, az ő tanára is volt a gimiben, így nem nevezem nevén. - Télen történt, év közben, ami után még egy félévig jártam hozzá órára, sosem beszéltünk róla, azt sem tudom, hogy emlékszik e rá. - a válasz az aválasz, ő kérdezte én bevallom, nem nagyon van olyan amit ne akarnék elmondani, ha rákérdeznek, néha túl őszinte vagyok, ami nem mindig jön jól, de a hazugságokat csak akkor kapom elő, ha nagyon nincs kedvem már az igazsághoz és nagyon nem kell tudnia senkinek azt.
- Ha már így az idősebb korosztály felé kacsingatunk, mesélj nekem hány éves volt a legidősebb partid és ki volt az. - kérdezem kíváncsian, az utolsó része fontos a kérdéshez, ugyanis, talán azaz, amit az ember nem biztos, hogy szívesen felvállal, talán mert nős volt, vagy éppen nő volt, ami azért elég szexi lenne.

Nem mintha úgy gondolnám, hogy annyira elütnék az átlagtól, mármint a mi köreink átlagától. Nincs extrém külsőm és egy darab tetoválásom van, az is olyan helyen, amit nem lát akárki. Az egyéniség más kérdés. A bátyám is mindig ezt mondta, figyeljek az egyéniségemre és ne hagyjam senkinek, hogy felzabálja. Nos, igyekszem és egyébként sem volt még senki akkora hatással rám, hogy fel kellett volna adnom érte bármit magamból.
- Pedig azt mondják, hogy beolvadni sokkal egyszerűbb. Kevesebb figyelem, kevesebb kérdés. De én annak a híve vagyok, hogy okosan kell csinálni. - nem kell a botrány, nem kell a feltűnés, abból csak a baj származik és a bátyám azt hiszem éppen eléggé megalapozta a hírnevet ahhoz, hogy nekem már csak integetnem kelljen a nyomában. A mosolygásért, ami elég kétértelmű a részéről nem verem vállba, pedig lefogadom, hogy az ő fejében is megjelent valami rendőrnő bilincsekkel meg egyebekkel. Pasik...
- Nekem mondjuk nem kell semmilyen céget átvennem, ellentétben veled. - sőt, nekem mindkét testvérem teljesen más pályán van, ebből kifolyólag az örökségünk rám eső része velem kapcsolatosan is szabad felhasználású lesz. Már ha, ebben az életben sikerül eldöntenem, hogy mi a fenére vagyok jó egyáltalán.
- Nem ebből a közegből? - felnevetek - Tényleg meglepsz, azt hittem ez amolyan..tudod, testvériség szerű, mint a lányoknál. - mert akármerre nézek, nekem ismerősök, egynémelyik talán valamennyire a barátom is, de inkább olyanok vagyunk, mint egy hatalmas család a maga ezer ágával. Igazából nem hibáztatom érte, hogy ő is más vizekre evezett és kiépített saját életet. Az elit tagjait ugyanúgy nem lehet megválogatni, mint a vér szerinti rokonságot.
- Pedig olyan rég voltam valami világraszóló esküvőn. A legutolsó talán Murdochék esküvője volt két éve. - kelletlenül sóhajtok, az ilyen több napos esküvők kiváltképpen jók szoktak lenni, de mostanság még a házassági piacon is csend van. Mintha mindenki kivárná, hogy a másik lépjen előbb. Rém uncsi. - Tehát csak feltételes módozunk? Azt hittem, valami konkrétabb lesz a dolog. - bár magam sem tudom mire gondoltam. Kinevezik, kap a nyakába egy lezsírozott házasságot valami libával, akit ki nem állhat meg..nos, még egy sereg sorozatos, könyves klisé az eszembe jutott vele kapcsolatosan így hirtelen.
Kivéve az őrültségét a medencével. Nem is tudom hová gondol, hogy hol vagyunk. Persze, ő ki akarja ereszteni a gőzt, vagy nem is tudom, hogy később helyt tudjon állni, de ő pasi és nekik több mindent elnéznek itt is, mint egyébként. Az én kis kezeim, lábaim jobban meg vannak kötve. - Ó, kedves Maxim, nem ismered a dalt? Nem mindig kaphatjuk meg azt, amit akarunk. - felnevetek, ne legyen naiv, ebben a kis játékában nem fogok veszíteni, az szégyen lenne rám nézve is. Fogadhattunk volna valami egészen másban.
- Pedig nem úgy tűnik. - biccentem oldalra a fejem, mintha tanulmányoznám. Nem mintha egy másik helyszínen olyan tök egyszerűen a kezébe adnám ezt a pancsolós lehetőséget, mert nem. Játsszunk csak, az mindig egy élmény. - Érdekes, melyik pasi utasít vissza ingyen szexet? - kíváncsivá tesz, hogy miért nem repül rá és fogadja el azt a durván nyílt felajánlkozást, amit a csaj tett neki? Nem értem. Lévén úgyis mindegy neki, hogy mit gondolok róla, bár talán az úriember oldala dominál és nem érezné fairnek, hogy most meglépjen mellőlem. Hmmhmm..
- Micsoda feltételezgetés, ez igen! - felnevetek, pedig nagyon is a lényeget látja, de nyilvánvalóan ilyen elégtételt nem adok a kezébe, a végén még elbízza magát. - Azért nincs itt, mert nem dobom a hiénák elé. Egyébként pedig sose lehet tudni, kedvelem a hirtelen jött dolgokat. - látványos a vállvonás, nem mintha terveznék férjhez menni, főleg nem Markhoz, akit egyébként is jobban érdekel a fű meg a ps, mint bármi más a világon.. - Úgy legyen! - emelem felé a poharam és el is döntöm, hogy itt és most nekem kell nyernem. Egoból és amúgy is.
Felelek az egyébként nagyon is intim kérdésére, de ha játék, akkor nem fair, ha visszatáncolok, nem igaz? Reméltem is, hogy elfogadja és ismét hálát adok, hogy a bátyám nem ismert fel ott és akkor. Valószínűleg rögtön repültem volna valami kolostorba, vagy egy lakatlan szigetre.
- Rendőrnőnek vagy maszkos táncosnőnek? - lassan mosolyodom el, micsoda kérés. Látja, lehet ebben kellett volna fogadnia. - Ha utóbbi, mondjuk nem érhetnél hozzám. Kivéve, ha én azt szeretném. - nem is tudom miért játszadozom a gondolattal. Nem fogok öltáncot lejteni Maxim Woodnak. Képtelenség, jesszus!
Amit viszont mesél, azon pislognom kell. Úgy érti, hogy az a karót nyelt nő letámadta azon a bulin és...igen, úgy érti. Némileg döbbenten nézek rá. - Szóval a merev őrmester álcája, csak egy okos kis szerep és közben a diákjai farkára bukik. - elégedetten ciccentek, el is hiszem, hogy ebből bazi nagy botrány lenne, több okból is. De főleg a tanárnő szempontjából. Persze, Max nem tudná bizonyítani. - Biztosan ő volt? - muszáj megkérdeznem, hisz maga mondta, hogy be volt állva és lehet, a nő sem emlékszik rá. Huh. - Jézus, nem volt horrorisztikus?? - felnevetek, nálam valahogy kimaradt a tanár fétis teljesen.
- Sok pornót nézel. - nevetek a kérdését hallva, azokban kedvelt ez az idősebb-fiatalabb páros és ne kérdezze honnan tudom, ezt mindenki tudja, aki használt már internetet életében. - Axel Haniel és ő akkor volt 31, mikor én 17. - és vele esett meg az ominózus történetem is, de ezt már nem kell tudnia. Önmagában is elég volt, hogy csak 17 voltam, ő meg elmúlt harminc. Ha tudná, hogy végül megkaptam, valószínűleg rohanna a templomba gyónni. - Akkor még izgalmasnak tűnt, most már egy unalmas seggfejnek tartom, aki játssza a tökéletes férjet és családapát, de lefogadom, hogy ugyanúgy megvannak a maga stiklijei. - mert persze olvastam, hogy megnősült és valami belsőépítész libát vett el, aki fel is reptette őt az anyagi ranglétra magas fokára. Még a gondolataimat sem éri meg pazarolni rá. Rég volt. Megkezdem a következő poharam és élvezem a jótékony köd leszálltát az agyamon.
- Meséld el nekem az első alkalmad. Kivel, mikor, milyen volt. - remélem nem valami bébiszitter, angol tanár, tenisz oktató és egyéb lesz. Sőt, remélem ismerem az illetőt.

Bia & Max

Minek átlagosnak lenni, ha manapság az átlagos unalmasat is jelent. A mai lányoknál, legalábbis akik az én körömbe forognak, már annyira nem feltétlen jelent túl unalmas az átlagos, de nem is jelent jót. Ők persze dögösek, mind ugyanolyan vékonyak, majdnem ugyanaz a tónus a bőrszínük, mert mindenben egymást majmolják, mert miért ne. Bianca hasonlít rájuk sok mindenben, de egy valami, a leglényegesebb dologban eltér, egyénisége van, amit nem fél megmutatni a nyilvánosság felé és ez elég vagány. Az ilyen lányoktól sok pasi inkább fél, mert erősebbnek tűnnek náluk, és függetlennek, mindamellett, hogy tényleg azok is. Én nem félek az ilyen fajta lányoktól, mert van elég magabiztosságom ahhoz, hogy ez engem ne leépítsen lelkileg hanem egy kicsit lelkesítsen, mint most is ez az egész beszélgetés vele.
- Miért jó ha valami egyszerű, könnyű az biztos, de miért akarna bárki is olyan lenni, mint valaki más. - komolyan kérdezem, lehet van benne valami amit mond, de közel sem annyira jó beleolvadni a környezetbe, sodródni a többiekkel és nem alkotni semmit a világnak vagy saját magunknak. Még annyira nem vagyok részeg, hogy ne érezzem, hogy ez a fajta ambíció érzet erősen ki akarna törni belőlem ebben a témában is.
- Évek óta foglalkoztat a programozás világa, vannak céljaim, amikről sosem beszéltem a gimiben, mert akkor még azt hittem elérhetetlenek, de ma már tudom, hogy nem. Elég komolyan beleástam magam az IT világába és a suliból vannak a legjobb barátaim, akik ehhez a közeghez még vsa közel sem kerülhetnek soha, és pont ez az ami miatt még jobban szeretem azt a társaságot. Ott nincsen felszínesség, nincsen megjátszás, mindenki őszinte, boldog és nincsenek hátbaszúrások. - mert nincs miért harcolni, egy közös célunk van, megtanulni a legtöbbet arról a világról és ezt egymást segítve tesszük. Nyilván velük is vannak ferde esték, de velük az is egy kicsit más. - Mondtam, hogy nem ismersz hercegnő, tudok én meglepetést okozni, csupán azzal hogy rád kacsintok. - teszem meg, hogy értse tényleg nem vicceltem, voltam régen, amilyen voltam, de ideje változni, mindenki változik és örülök, hogy látja.
A komolyabb témát megütve, legalábbis komolyabb részemről, hogy nemsokára apa leszek, mégsem teregetem ki neki ezt a titkot, inkább elviccelve próbálom engedni a feszülést a testemben, mert ez még feszeget belülről, de igyekszem helyén kezelni.
- Az én lagzimon nem hinném, hogy nagyon részt fogsz venni valaha, el sem tudom magam képzelni, hogy sírva álljak az oltárnál egy csajra várva. - mondom ezt most, holott az apaságra is ezt nyilatkoztam volna nagyon sokáig, hogy sosem kel gyerek, ki tudja mit hoz a jövő és kiben találom meg azt a lányt, akire én is igent tudnék mondani. Sok minden változik az életemben én is nagyon sokat változok, nem tudom mennyit fog fordulni még az életem. - Hidd el, ez egy olyan információ, amit nem szeretnél tudni. - megkomolyodik az arcom, mert belegondolni is fura, hogy ez az apró kis baleset megváltoztatja az életem még a csajozás terén is. Ha ezt megtudják a lányok, hogy gyerekem lesz akkor lehet fejvesztve menekülnek. Inkább nem mondom el senkinek, akinek el fogom ő már jelenteni fog nekem valamit, sokat.
- Oh, kedves Bianca! Ismerem, és sajnos tudom is. - bólintok már egy kis mosolyt rakva az arcomra. Kezdem visszanyerni korábbi kis elkomorulásom utáni jobb kedvemet.
A visszautasított szexre vonatkozó nem biztos, hogy tudok neki épeszű választ adni, mert én sem tudom miért nem csaptam le rá rögtön. Talán jobban szeretem a nehezebb eseteket, kell az elmémnek a munka és Bia megadja, még ha nem is tudom hazavinni, vagy a medencébe a mai napon, akkor is valahogy feldobja az unalmas napomat.
- Nem mindenáron akarok szexelni, nem tudom mit gondoltok rólunk pasikról, de ha el akarjuk érni a könnyű szexet, akkor meg tudjuk tenni, de az sosem olyan nővel van, akit mi igazán akarunk. - volt pár könnyű menetem, volt pár nehezebb is, amiket kifejezetten élveztem, sőt azok voltak csak igazán izgalmasak, akik nem adták be egyből a törölközőst, hanem kicsit küzdeni kellett értük.
- Persze értem én, hogy nem akarod megmutatni mindenkinek, én sem voltam büszke minden hódításomra. - nevetem el magam pimaszul  egy kicsit viccesre véve a figurát, hogy ne bántsam meg teljesen a csávót, bár elég nyilvánvaló, hogy nem a hiénák miatt nincs most jelen, hanem mert vagy unalmas a kapcsolat vagy maga a srác.
A huncut kérdésére nem válaszolok, csak hasonló mosollyal az arcomon mérem végig tetőtől talpig, igen feltűnően, hogy lássa mennyire nehéz neki azért ellenállni és nem rögtön a szar dumáimmal elcsábítani, minél több a is, annál bátrabb vagyok, de lehet nekem nem kell még az sem hozzá.
A sztorimat követve döbbenet ül ki az arcára, amin nem lepődök meg én csak elnevetem magam lazán, mert ez elég régen történt, és basszus elég merész volt, de azóta sem tettem volna meg hasonlót, pedig az egyetemen vannak elég jó milfek.
- Annyit mondok, hogy ott akkor nem ő volt merev. - nézek rá miközben emelgetem a szemöldökömet nevetve. - Biztos ő volt, azt a karakteres arcot mindenhol felismeri az embert, meg azt a hangnemet, amivel utasított, még mindig kiráz a hideg ha rá gondolok. - jó be voltam szívva, ő meg részeg volt, de ezt nem lehet összekeverni. - Horrorisztikus? elég idióta voltam anno, hogy élvezzem, de annyira bátor azért nem, hogy dicsekedjek is róla. - vallom be, mint egy nyuszi, mert ez azért elég menő, és igen nagy élmény volt az akkori énem szerint, mégis Bia hall róla először.
- Pff, uncsi. - biggyesztem le az ajkaimat, miközben kikérek még pár kört magunkak, már neki is bátran látva, hogy nem nagyon fogja vissza magát ő sem, maximum nem issza meg. - Igen túl sokat, de ez minden pasira igaz, hogy ezt teszi, de nézd el nekünk, az olyan csajok, mint te eléggé meg tudnak izzasztani, hogy elérjünk valamit. - vonom meg a vállam nem nevetve, próbálok komolynak maradni csak a szám szélén jelenik meg egy kis huncut mosoly.
A kérdése nem lep meg, ez olyan, amire mindig tudok jó választ adni, amit nem is akarok titkolni, mert nincs benne semmi. Mindenkinek van egy első alkalma, ami lehet ciki, átlagos, vagy uncsi és szerintem ennél nagyobb izgalmasabb úgysem lehet.
- Most én is nagyon unalmas leszek, de egy nagyon átlagos szex menet volt a szobámban, előre megbeszélt kis dolog volt, az akkori elvileg barátnőmmel, szerinte voltam az, valószínűleg én csak kihasználtam, hogy végre ne a kezemet kelljen csak használni. Az egyik végzőssel volt gimiben, én 9.-es voltam, és ő már nagyon nem volt szűz. Ria Blaze, a szőke bombázó, akiért mindenki oda volt. - szinte érzem, hogy kidomborod mellkassal mesélem neki, mert akkor tényleg elég nagy szó volt az a csaj, ma már csak egy sima ja jó nő jelzőt kapna tőlem. - De ne képzelj bele sokat, átjött hozzám, 10 percig szenvedtem a gumival, úgy izgultam, majd 5  perc alatt elmentem, de élveztem, utána már sokkal felszabadultabb voltam az első volt gáz, utána minden ment mint a karikacsapás. - ja nem volt nagy szám, egészen gáz volt, átlagos, olyan, amilyen azóta sem.
- Most én jövök, de nem fogok olyan kérdést feltenni, ami kellemes, mert nyerni akarok. Szóval mondd el nekem a valódi okát annak, miért nem tud ebben a közösségben senki arról, hogy neked pasid van? Valamit nagyon rosszul tud, vagy nagyon unalmas, és mesélj csak ki ő? - már korábban utánanéztem, vannak kapcsolataim s nagyon jól tudom feltűnésmentesen kezelni a telefont és sehol még csak említést sem látok a srácról. Egyátaln létezik?  

Kicsit paradoxon ez az egész. Mind hasonlóak vagyunk és ebbe próbáljuk belepréselni az egyéniségünket. Miért marad meg egyikünk valaki fejében és miért felejthető könnyedén a másik? Nem egyszerű kérdéskör és talán tényleg megvan ez a kémiai dolog. Vállat vonok. - Fogalmam sincs. Eleinte talán azért, hogy tudod...tartozzunk valahová és ezt meg is mutathassuk. És egyesek sosem jönnek ki abból az állapotból.
Kifejezetten érdeklődve hallgatom. Szóval IT? Tehát..tényleg rátalált arra, ami érdekli. Most baromira irigylem ezért. Talán kissé el is révedek a távolba, elnézek az emberek feje felett és magamon gondolkodom. Ő pályára állt és tudja mit akar csinálni, meglettek hozzá a barátai is. Szerencsés, valóban szerencsés. Az én szájízem keserű csak, mert csak sodródom és havonta változik az elhatározásom a kérdésben. Nem tudom mennyi időt hagynak még nekem a testvéreim.
- Szerencsés vagy, Maxim. És komolyan sok sikert kívánok ezen a területen. - fordulok felé ismét. Tessék, lehet, hogy a nőügyei megtöltenének egy egész könyvet, vagy több évados sorozatot, de más frontokon meglehetősen céltudatos lett. - Ezt egyébként én is érzem az új ismeretségeimnél. Jót tesz, hogy másik világból jönnek és nekik egyszerűen csak Bia vagyok, háttér nélkül. - bár nyilvánvalóan nem vakok és sejtik, hogy a családomnak van pénze. Azt nem tudják, hogy ezt milyen mértékben mérjük.
- Pedig hidd el, Wood..ott leszek az esküvődön, amikor meghatódva várod majd a menyasszonyod az oltárnál. - aljasul mosolygok rá, mert mint mindenki, ő is meg fog nősülni egyszer és a szülei még talán a csillagokat is lehozzák majd az égről. Most lényegtelen, hogy ki lesz az asszonyka, az a lényeg, hogy tutira ott leszek és látni fogom. Felvonom a szemöldököm. Már miért ne szeretném tudni? - Szeretném tudni, de látom az arcodon, hogy nem jó terep. Nem kell róla beszélned. - pedig kifaggatnám, a kisördögöm azt mondja, tegyem meg. Most az angyal viszont hangosabb. Nem faggatom és pont.
- Várj, várj! - emelem a kezem, most nehogy szentté avassuk a férfiakat, mert kitérek a hitemből - Azt akarod mondani, hogy a sok egyéjszakás mind csak vigasz szex? Jaj, hagyjál már.. - nevetek. - Ez most sértő minden nőnek, aki valaha belement ilyenbe. - figyelmeztetem, most akkor ami nekem összejött affér, ott is valami vigasz csaj voltam, mert a kiszemelt nem jött össze? Na, az kizárt. Tutira nem. - Nem hiszed, hogy van olyan, amikor csak.. - kicsit közelebb hajolok a nagy magyarázásban - meglátjátok egymást és már nem kellenek szavak? Amikor tényleg csak az élvezet ígérete hajt mindkettőtöket? - pedig én ezt hiszem, sőt, tudom is, hogy van ilyen. Csak ezekkel működik ilyen jól. Inkább az italomért nyúlok, talán kicsit túlságosan az igazamat akarom bizonygatni...És beintek neki Markkal kapcsolatban.
- Ki kell ábrándítsalak. Három hónapja vele vagyok, szóval ez már nem ez a kategória. - és ezzel hagyjuk is azt a témát. Nem tartozik rá Mark és az én kapcsolatom, sőt egyáltalán nem kell erről beszélnünk. Még jó, hogy elmeséli a tanáros sztoriját, a hideg is kiráz, ahogy elképzelem őket együtt.
- Jézusom, ez undorító. - nevetek - Nem akarom tudni, hogy hogyan csinálta, oké? Teljesen kiégett az agyam. Beleégett az agyamba a gondolat is. - muszáj vagyok jó nagy korttyal elmosni, de képtelen vagyok rá. Ő meg a tesitanár? Az az őrmester boszorkány. - Eeel is hiszem, hogy parancsolgatott közben is. Jesszusom. - nevetek. Teljesen egyszerűen letaglózott ezzel az információval. A dirinő biztos kapna két infarktust, ha ez kiderülne. Főleg, ha nem Max volt az egyetlen.
- Bocsi, hogy nem dugok hatvanas bácsikkal. - nevetek, igazából ezt nem sajnálom, hogy kimaradt az életemből. Nem crusholok apám korúakat, sosem tettem. - Meghagyom másoknak a remek lehetőségeket. - goondoltam egyébként, hogy a pornóból jön a gondolat. Honnan máshonnan is jöhetne? - Engem nem zavar, ha valaki pornót néz. Szerintem az emberek erősen túllihegik ezt a kérdéskört. - mosolygok. Sose értettem, miért akadnak ki ennyien rajta. - Az olyanok, mint én? Na, miért milyen vagyok én? - érdeklődő mosollyal nézem. Bár, szerintem megint csak humorizálunk. Nem mintha valaha is kerülgettük volna egymást mi ketten, egyszerűen nem. Azok után, amit a barátnőmmel tett, ez teljességgel kizárt volt.
- Te dugtál Riával? - nézek rá pislogva, arra a csajra én is emlékszem. Mindenki olyan akart lenni, mint ő. Az első szórakozóhelyre, ahol jártam, ő vitt be. - Nem hiszlek el! - nevetek. Vajon miért fordított időt az a csaj egy egyszerű elsősre? Talán valami ostoba fogadás volt? Beavatás? Nem tudom, nem is értem. - És ezt nevezed te unalmasnak? - oké, hogy 5 perc volt neki és izgult, de akkor is. Ha azt mondta volna, hogy a könyvklubos nerddel volt, az oké lenne. Vagy a ribanc Sandra White-tal, aki már mindenki másnak is megvolt..oké. De Ria? Istenem, ez a srác bolond.
Kihúzom magam és megkezdem az újabb koktélomat. Milyen kis kíváncsi valaki! Szóval nagyon érdekli őt Mark. Ezek szerint remekül működik a módszerem.
- Mondtam, nem akarom őt odadobni a hiénáknak. - és ehhez ragaszkodom is, na meg...elég levágó lenne, hogy csak időtöltés nekem, de nem tudott komollyá válni a dolog közöttünk és már nem is fog. - Egyébként mindenki tudja, aki megkérdezi. - professzionális bájmosolyt kap ajándékba. Eddig sem tagadtam le, de rá kell, hogy kérdezzenek. Titkai mindenkinek vannak, az én titkom most is egy brooklyni lakás kanapéján fetreng a haverjával két joint között. - A nevével pedig nem hinném, hogy tartozom. A kapcsolatom erősen a privát szférám, Maxim. - nézek rá komolyan. Ne kutakodjon és ne kérdezzen erről.
- Szóval én jövök. - mert tutira én jövök, nem kell neki nevet adni - Mondd meg miért érdekel annyira, ki az a srác! Miért fontos számodra, hogy megtudd a nevét? Fogadjunk végigpörgetted az instámat. - nézek rá összehúzott szemekkel. Ha így volt, nem talált semmit, mert nem is találhatott. - Amit megtehetsz, nyilván. De az okot kérném. - keresztbe rakom a lábaimat (ami egy bárszéken ülve eléggé nagy művészet) és várakozón nézek rá.

Bia & Max

Valójában, amikor szerencsésnek hív egy kicsit meglepődök, sok minden miatt lehetnék az, az életem szinte ki van kövezve,biztos talajokon áll, a piros szőnyeg még akkor is a lábam alatt van képletesen ha a WC-re megyek, mégis a terveim miatt gondlja, hogy szerencsés vagyok. Valójában ezt magamnak teremtettem meg, mert hiába tudom mi érdekel, nem volt egyszerű a szülőkkel szembe menni, főleg ha ők már elég erősen kijelölték a nekem szánt utat.  
- Köszönöm, ha komolyan gondolod, elég sok melóm van abban, hogy egyszerre két helyen legyek tökéletes az életben a szüleimnek, de van amiért érdemes küzdeni azt hiszem. - sosem gondoltam volna magamról régebben, hogy majd a programozás fog igazán lázba hozni, na jó elég régen csinálom, de volt, amikor szinte elképzelhetetlen volt. - Van akiknél pont ez a baj, hogy ismernek egy Maxot, ahogyan te is tetted és ők nem tágítanak amellől a felállás mellől, amit nagyon régen ismertek meg. Mert nem képes ez a közeg belátni, hogy az emberek változnak, sokat, főleg fiatalon. - az új barátok pedig olyanok, akik ezt fel tudják fogni és teljesen máshogy állnak a világhoz, ahogy én is szeretnék ha nem ebben a helyzetben lennék, mint amiben vagyok. Igen jó életem van, nem adnám oda semmiért, de van hátulütője annak ha az ember milliárdos család sarja.
- Akkor lehetsz ott az esküvőmön hercegnő, ha te vonulsz be a fehér ruhában, máskülönben nem is beszélhetünk róla.- kacsintok rá ismét, de már azért egy kicsit több őszinteséggel, kevesebb gúnnyal a hangomban. Az italomba nézek, majd a megivott mennyiségre, amiknek az üres poharai még a pulton hevernek, túl sok ahhoz, hogy már tudjak ilyet lódítani, de ugyanakkor már elég sok ahhoz, hogy őszintében jöjjenek a szavak. Felmosolygok a poharak bámulásából. - Hidd el Bianca, van amiről nem szeretnél tudni, nem így néznél rám. - hajtom le a fejem, még mindig rajta pihen a mosoly, de már csak ráragadt, nem érzem a mögöttes érzést, ami baj. Boldogság, új élet a láthatáron, az enyém is új lesz és a gyereké is és mindenki, aki belekeveredik. Talán ezért is bújik elő olykor még vele is a régi Max, aki csábítaná az ágyba? Lehet van bennem valami, ami iránta kicsit másabb, mint eddig bárkivel, de ezt nagyon gyorsan ki kell vernem a fejemből, mert az élete neki is feldfordulna, ha valami oknál fogva mégiscsak közelebb kerülnék egymáshoz. Már csak a gondolat is ismeretlen számomra, hogy közelebb kerülni valakihez, de ennyire még soha senki nem mozgatta meg a fantáziám, mint ő, nagyon rosszkor csöppene bele az életembe, vagy éppen nagyon jókor, de lehet teljesen mindegy is, hiszen foglalt. Talán kapóra jön, hogy unalmas a csávó.
- Mondjuk, de inkább fogalmazzunk úgy, hogy a sok egyéjszakás, mind boldogság szex volt, mert nem volt ki miatt vígasztalódnom, sosem bántottak meg, inkább én voltam, aki akaratomon kívül ezt tette másokkal. Hiába mondod azt egy nőnek, hogy csak egy éjszaka, és elválnak útjaink, hogy elkerüljem a felesleges köröket, valamiért mégis jobban szeretnek szerelembe esni nagyjából az első lökésnél és onnan vége. - szeretem azokat a lányokat, akik nem függnek rá a  másikra, van benne jó is rossz is, lelkileg sosem éreztem, hogy fájna nekem, de azért nem mindig volt felüdülés, hogy egyedül keltem fel minden egyes reggel, amikor egy ilyen csaj volt mellette az éjszaka. Inkább az egom sínylette meg, nem az önbecsülésem és nem annyira az érzelmeim bánták.
- Én sok mindenben hiszek, főleg a tudományban, az az én asztalom, a szerelem számomra inkább csak mese, mert sosem éltem át, az első pillantásra szerelem nem létezik, mert ha kívülről valaki tetszik, nem biztos, hogy jó a kémia és nekem mondhat bárki bármit e a kémia az fontos, a testiség fontos egy kapcsolatban így a tökéleteshez idő kell. - fejtem ki,mintha nagyon nagy szakértő lennék benne, de valamiért a közelében ezt tök könnyen el tudom mondani és át tudom érezni.
Amikor újra a kedves unalmas srác kerül szóba csak forgatom a szemem, 3 hónap, hát nem egy hosszú kapcsolat még éppen ott tartanak, hogy állandóan együtt kellene lenniük, erre ő itt és a másik fele ki tudja hol és a barátnőjével éppen én beszélgetek és a hercegnő éppen most kezdi teljesen elvenni az eszem és olyan ívbe fordítani, amitől lehet még én is félek.
A sztorimra felnevetek, látszik, hogy nem nagyon van oda a részletekért, aminek hangot is ad, pedig szívesen elmeséltem volna neki, hogyan használta rajtam a tanárnő a száját, de nem teszem, inkább csak nevetek.
- Végre egy lány, aki nem húzza a száját, ha erről van szó és ha egy srác nyíltan vállalja ezt az egyáltalán nem bűnös tettét. - teszem a vállára a kezem egy fél percre elismerően és a szemébe nézek, szinte megköszönve ezt a felfogást. Amint leeresztem a kezem válaszolok a kérdésére. - Nem tudom, nem tudlak jellemezni egyszerűen, nem is mondanám, hogy te egy konkrét csoportba tartozol, mert már annyi bennem a pia, hogy kimondom, hogy valamiért tök más vagy, mint amit hittem rólad és mint amilyen csajokkal eddig valaha találkoztam. Pedig hidd el voltak itt modellek, nagyon okos kocka csajok is, de valahogy más vagy és nem rossz értelemben és hidd el nekem, mert ahogy számolom már az ötödik jeges cuba libre csúszik, kizárólag cola nélkül, ami, mint tudjuk eléggé üt és a pia még őszintébb tesz Bia! - vigyorgok rá, kicsit kínosan a vallomásom után, de közben valamiért mégis büszkén, hogy nem szarakodok a gondolataimmal kapcsolatban felé.
- Ria jó csaj volt, de ma már tök unalmas, és a többi kalandomhoz képest ez elég egy uncsi sztori, max a csaj volt különleges abban a korban. De na azért egy 5 perces menet kinek lenne izgi? - nézek rá kíváncsian, mintha ki akarnám szedni belőle, hogy vajon milyen a szexuális élete a sráccal, aki elvileg létezik és a pasija. Pontosan ezért is kérdezek rá pofátlanul, tudom, hogy nem fog válaszolni, ami a nyerésemet jelenti. Ugyan elejt pár információt, mégsem ad egyenes választ, sőt semmit. Privát szféra, amin már régen túl vagyunk, a különleges kalandjaink elmesélésével, és még a pasijáról nem akar beszélni, akit elvileg kedvel legalább, vagy nem.
- Nanana Bianca Strayton! Azt hittem volt egy fogadásunk, privát szféra? Olyan témákat feszegettünk, ami már jóval túl van rajta azt hiszem. - emelem fel a bal szemöldököm, szinte várva a válaszára, ami elmarad és az én köröm jön. Mosolyogva nyugtázom, hogy egy pont csattant nálam, de kegyes leszek, két pont után már bezsebelem a nyereményt, így még egy dobása van és én dobom a medencébe.
- Tudod mi az ok Bia? - csúsztatom egy kicsit közelebb  széket hozzá és közelebb hajolok a testéhez. Kicsit kótyagos már a fejem, de még azt hiszem egészen megy a gondolkodás, ami most rossz, nagyon rossz. - Érdekel, hogy ki az a srác, akivel lehet szívesen összetűznék, hogy talán, de csak talán elhívjalak egy randira. Úgy érzem több esélyem van rá, mint neki, és tudni akarom, hogy így van, mert akármennyire is szemétnek ismertél meg engem, sosem tennék tönkre egy jó kapcsolatot sem, főleg olyanét, akit valószínűleg kedvelek. - vonom meg a vállam, hogy ne legyek túlságosan is nem önmagam ezekkel a szavakkal. - Azaz oka, hogy sok lány mondott már nekem nemet és tartott ilyen sokáig, hogy megfűzzem vagy végül is sikerült, de egyik sem okozott ennyi fejtörést nekem mint te, és az a szomorú hírem van magamhoz, hogy ez tetszik. - szinte már a fülébe súgom a szavakat, majd a mint kimondom őket visszaülök a helyemre és közel sem a magabiztos arcommal, mégis mosollyal az arcomon iszok bele a poharamba.
- Hogy állsz a gyerekekkel?- nézek rá kíváncsian, még szinte a reakcióját sem megvárva a válaszomra, mert nem tudom fel vagyok e készülve rá. Belevágok egyolyan témába, amibe nem kellene, de megteszem, mert érdekel, ahogy Bia is bassza meg.

Elgondolkodom a szavain, hisz olyan..nem is tudom, céltudatosság árad belőle, amiről nem gondoltam volna, hogy pont benne alakult ki. Mármint minden tálcán van neki is felkínálva, egyszerűen dolgozhatna a szülei cégénél és még ha hülye is lenne hozzá, kamu poszton ellehetne pár évig, amíg tényleg betanul. Vagy majd mások dolgoznak helyette, de a neve ott lesz az igazgatósági tagoké között. Én is dolgozhatnék valamelyik testvéremnél, de valahogy ez a gondolat egyszerűen riasztó.
- Szerintem klassz dolog, hogy megtaláltad, ami érdekel. Ezt elég kevesen mondhatjuk el magunkról. Mármint gondolnád, hogy Amy Whitaker - intek a fejemmel a kérdéses lány felé, akiről bárki azt hinné elsőre, hogy ostoba mint egy darab kő - az orvosin van? Ráadásul jól is megy neki. Orvos.. - hihetetlen volt, amikor meghallottam. De már kezdem magamat felhúzni azon, hogy mindenkinek olyan fene célirányos tervei vannak, én meg azt sem tudom, mit vegyek fel holnap reggel.
- Ez a közeg általában semmit nem képes belátni. Akkor sem, ha az orruk előtt van. - legyintek, nem veszem fel, mert hát minden jogom megvan hozzá, hogy seggfejnek gondoljam. Nem hiszek abban, hogy az emberek teljes 180 fokot tudnak fordulni. Gyanítom, ő sem tette, csak sikerült mellé a felnőtt Maximot is kiállítania a fénybe. - De tudod mi a jó benne? Hogy még mindig megmutathatod, hogy kivé váltál. Akárkinek. Legfeljebb nehezen hiszik majd el. - végtére is még engem sem győzött meg úgy igazán. Bár jöhetne a kérdés, hogy de muszáj-e egészen más embernek lennie? Felnevetek, gyengéden fektetem a vállára a tenyerem. Ő és én egy templomban, mint házasodni kívánó felek? Jaj..
- Erősen kétlem, hogy arra sor kerülne, ugyanis nem gondolok házasságra. - mert mifélék vannak körülöttem? A bátyám retteg elköteleződni, a nővérem már egyszer elvált és gyanítom, nemsokára bekövetkezik a második válás is, a többi pedig nagyrészt felszínes, pénzért köttetett paktum, amikben születtek utódok is. Vagy tiszavirág életűek, mert szenvedélyből köttettek. - A szüleid szeretik egymást? - talán pofátlan kérdés, de kíváncsi vagyok. Azt sem tudom, hogy az enyémek szerették-e és én nem-e csak valami házasságot megmentő próbálkozások sorozatából lettem. - Nem mondom, hogy ez nem hangzik aggasztóan, Max. - nézek rá komolyan. Mi az, ami szerinte ennyire sokkolna vele kapcsolatosan? Kiderül, hogy lányokat futtat? Drogot árul vagy mi? Fogalmam sincs. Plusz eddig azt mondta, hogy semmit nem szégyell és olyan, amilyen. Akkor mégis van valami, amit igen és ami miatt másképp néznék rá. Nem értem. Nagyon különös srác, mint egy furcsa rejtély, amit meg kell oldani.
- Lehet, hogy túl sokáig húzod az ismerkedési fázist.. - ez mindenkinél másmilyen. Én még sosem akartam találkozni másodjára egyik ilyen beeső történetemmel sem. Sőt, még az igazi nevemet sem mondtam meg ilyen eseteknél, szerencsére elég nagy a város és próbálhatnak keresni. - Vagy nem is tudom..bár nézd, ismert vagy, tudják rólad, hogy gazdag vagy, egy tökéletes lehetőség valami újra, jobbra. És egy csomó csaj szeretethiányos, önbizalomhiányos meg egyéb idióta tényezős, szóval nekik sokszor elég 3 kedves szó és máris azt hiszik, hogy odáig vannak érted. - néha egyébként én magam sem értem a nőket. Persze, rá lehet valakire kattanni, én is jártam már így, de az addig is tart. Olyankor nem vagy arra sem kíváncsi, hogy valójában milyen ember a másik, csak vele akarsz lenni mindenféle formában.
- De ugye tudod kedvesem, hogy nincs tökéletes? Pláne az ágyban. Csiszolódni kell, megismerni egymás igényeit.. - de azért nem fogom kővel dobálni, mert még nem volt szerelmes. Én sem voltam, csak fellángolásaim voltak..és ettől mondjuk nem érzem magam kevesebbnek másoknál. - Egyébként én sem voltam még szerelmes, mármint úgy igazán. - ebből biztos rájön, hogy most sem vagyok az, de attól még nem vagyok egyedülálló és arra sem várok, hogy valaki kimentsen a helyzetből. A helyzetből, amibe már azt se tudom, hogy keveredtem bele. Tudom, hogy Markkal nem illünk össze még messziről sem...de..hagyjuk.
Kihúz a pillanatnyi mélabúból és felnevetek a "bűnöst" hallva. - Szerintem mindenki néz pornót, csak nem vallják be. Aki meg ezen megsértődik, annak baj van a fejével. - mert ettől még lehet tök jó a szexuális élet, ezek is csak filmek végül is. Sose értettem a felhajtást körülöttük. Ahogy most nem értem Maxit sem, és komolyan próbálom elnyomni a mosolygásomat, mert akkor ez most valamiféle bók próbálna lenni ilyen barokkos köntösbe bújtatva? - Mindig így bókolsz, Maxi? - csak elmosolyodom, ezen nem lehet nem. Mert tényleg őszintének hat és még ilyet nem mondtak nekem, ilyen kurtán-furcsán összeszedetlenül. Nem is tudom azt mondani, hogy nem esik jól..
Tekintve, hogy hogyan nyilatkozik a suli régi álomnőjéről, aki kegyet gyakorolt azokkal szemben, akikhez egyáltalán hozzászólt. - De nem akárkivel volt az az ötperces menet! - mondjuk komolyan nem tudom mi lehet vele. Már biztos egyetemet végzett, talán házas...miután már nem volt gimis, nyilván nem is járt oda vissza a királysága romjai felett keseregni. - Találkoztál azóta vele, hogy elballagott tőlünk? - uh mondjuk remélem nem mondja azt, hogy igen és utána már megmutatta neki, hogy túl van az 5 perceken. A füléhez hajolok. - Tudod, öt perc néha felér egy órával, ha az ember olyan helyen van. - és vissza is egyenesedek. Most komolyan flörtölök vele? Nem. Biztos nem, ez csak a koktélok hatása, meg a témáké és mert nosztalgikus kérdéskörökben vagyunk. Nem flört. Dehogy.
- Azok mind múltbeli dolgok, Maxi! - figyelmeztetem, mert hát kilencedikben kit dugott meg, nekem milyen volt a legidősebb meg ilyenek? Nem mostaniak. Nem olyanokról szólnak, akik az életünkben vannak jelenleg is. - Ha most barátnőd lenne, te sem mesélnéd el nekem a kapcsolatotok részleteit és azért nem, mert úriember vagy. - mielőtt erre visszareplikázna, hogy de igenis elmondaná..tudom, hogy nem, de a szájára fektetem a mutatóujjam. Meg se mukkanjon erről. Mark az én titkom marad, amíg még van és amíg neki sem jut eszébe a barátaimról kérdezni.
- Nem, azért kérdezem. - ez nyilvánvaló és most ő hajol közel én meg nagyokat pislogva nézek el mellette. Randira? Tessék?! Miért akarna ő engem randira hívni? Jaj, teljesen összezavarja a fejem ez a srác. - Mégis miért akarnál engem randira hívni? Egyáltalán miféle randira? - hisz semmit nem tud rólam és valószínűleg kiakadnék, ha ő is bedobná a rózsacsokros-éttermes dolgot, ami csak azt mutatná, hogy nem ismer. De egyáltalán miért gondolkodom én ezen? - Valószínűleg kedvelsz? - nem, nem értem. Talán ő sem magát. Talán csak sokat ivott és ez megint csupán feltételes mód. És pont ezért nem ismerheti meg Mark nevét. Seperc alatt már kezet ráznának az egyetemen csak úgy, varázslatos módon és rögtön rájönne, hogy ...ez nem rendes kapcsolat, csak időtöltős. Fenébe.. - Fej... - de nem tudom végigmondani a kérdést, nem tudom megkérdezni, hogy miért okozok neki fejtörést, amikor évek óta még csak nem is beszéltünk egymással, már jön a kérdés. Gyerekek?
- Öh, nem tudom? Nem voltam még gyerek közelében. - most ez meg hogy jutott eszébe? Gyerek..az utolsó utáni gondolataim egyike, hogy belegondoljak, mi lesz, ha egyszer lesz gyerekem. Lehet nem is lesz, ki tudja. - Nyilván most nem akarok, fiatal és instabil vagyok ilyenekhez. - na meg valami balzsamos gondolatmenetben mindig úgy gondoltam erre, hogy a gyerekem apjával együtt maga leszünk a tökély. Nagybetűsen. - De gondolom neked sem az van a fejedben, hogy most akarsz apa lenni. - tekintve, hogy mennyire tiltakozik a szerelem, a kapcsolatok meg minden ilyesmi ellen.
Muszáj a koktélomra koncentrálnom egy kicsit, elég sok furcsa dolgot zúdított rám az elmúlt percekben. - Mesélj a legnagyobb félelmedről. Mi az, ami megrémít már gondolatban is? - nézek rá kíváncsian. Mert a Maxim Wood rejtély egyre inkább nagyobb és nekem most kedvem van fejtegetni.

Bia & Max

Hihetetlen tudom, de szeretek magamról beszélni, de amikor a fényezésem jön, annyira nem szeretem hallgatni, hogy valaki becsüli amit csinálok és gratulál hozzá. Talán mert nem vagyok hozzászokva, otthon nem ezt kapom, így ismeretlen és az ismeretlent egyszerűen utálom. Ezért is örülök annak, hogy egy másik ember jön témába, egy olyan témában, amire még nekem is kikerekedik elég szépen a szemem.
- Akkor már csak annyit kell megtudni, hogy hol fog praktizálni, mert van akinek a kezébe sosem adnám magam. - nevetem el magam, mintha valami nagyon vicceset mondtam volna pedig nem. Az a lány sosem volt egy éles kés, nem értem, hogyan jutott el idáig, bár lehet Bia is azt hitte eddig rólam, hogy csak díszpinty leszek jó a családi cégben. Meglehet Amy is valami zseni csak jól titkolta eddig, nagyon jól.
- Van akinek nem is kell látnia az igazi énünket, főleg ezeknek. - húzom fel a z orrom, mintha valami büdöset éreznék, de csak az undorom jön elő, a hozzám hasonlóan hozzáállásán. Nekem sincs szükségem arra, hogy mindenkit ismerjek olyan igazán jól, elég a felszínes tudás rólunk, aki érdekel, azzal leülök a bárba beszélgetni és kész.
- Ez valóban jó lenne? Ha valakinek bizonygatni kell hosszú idő után is, hogy megváltoztál, akkor nem is akarja elhinni. Legyen elég egy fél óra valakivel, akinek meg akarod ezt mutatni, akkor valóban beleadsz anyait apait, de ha akkor sem hiszi el, akkor soha nem is fogja. - vonom meg a vállam ismét, a nagy okosságok amik elhagyják a számat, társulnak az ittas énemmel, ami igen mókás lehet kívülről. A testem már elég laza, de az agyam még mindig elég éles, bár tompulni már kezdett, de elég nagy IQ-val bírok, hogy azért ne legyen baj a csevegéssel ilyenkor sem.
Szóba jönnek olyan témák, amiken nevettünk, majd egy kicsit komolyabbra fordítjuk őket. Házasság? Anyám minden álma, ha tényleg Biát venném el, ahogyan az előbb utaltam rá viccesen, akkor azt hiszem kiugrana a bőréből. Bár most rá akarta huzatni Lumie kezére is a családi gyűrűt, azért van, amit nem teszek meg csupán az ő kedvéért. Én szeretem Lumiet, de ez bőven kimerül barátságban és majd egy közös gyerek nevelésében.
- Nem gondolsz, de ki tudja mi lesz ha találsz valakit, akivel már gondolnál rá. - húzom össze a szemem, kérdő pillantva rá. A kérdése meglep, sosem gondolkoztam el ezen, sosem figyeltem meg őket igazán, de belegondolva azt hiszem igen, apám a gyengébbik fél a kapcsolatban anyám a keményebb, de apám a mai napig el tudja kényeztetni anyámat apróságokkal, ami valószínűleg a szeretet jele lehet. Anyám pedig apámmal a legkedvesebb, még azt is le merném fogadni, hogy sokkal jobban szereti őt, mint az egyszem fiát, pedig ez az anyáknál elég ritka, de az én anyám elég fura szerzet, pedig tudom, hogy engem is szeret a maga módján. - Szeretik! - jelentem ki egy kis gondolkodás után . - Ők mindig is harmóniában éltek egymással, anyu egészen más ha apámmal van, ismered, hogy milyen merev tud lenni, apuval olyan, mint egy tini néha, amikor azt hiszi, hogy senki nem látja. Apu pedig olyan dolgokkal lepi meg még mindig, amit tudja, hogy szeret, egy különleges naptár, amibe anyám az imádott teendőit vezetheti boldogabbá teszi, mint egy pár cipő és ezt apám nagyon is jól tudja. - annyira jó így rájuk gondolni, bár sosem tettem, ebből a szemszögből nem is tűnik annyira borzalmasnak a szerelem, bár az elköteleződés nehéz lehet és nem vagyok biztos benne, hogy mindig hűségesek voltak, de lehet pont ettől működnek.
- Túl sokáig csak azoknál húzom, akik nehezen adják be a törölközőt, de ők nem a nagy szerelmesek közé tartoznak, ők inkább óvatosabbak. Az a baj ezekkel a szép szavakkal, hogy máshogy nem lehet titeket összeszedni. Jó vannak olyan lányok, aki meglátják a Boss feliratot a pólón és máris dobják a bugyit, de ez ritka és eléggé kihasználásnak érezném ha vinném őket magammal. - addig rendben van, hogy válogatok, mert megtehetem, de nem használok ki soha senkit, és azt sem akarom, hogy valaki elvárja, hogy szexért cserébe majd elhalmozom drága cuccokkal. Van pénzem, sajátom, amit magamnak teremtettem elő, nem apuci pénzén elősködök vagy nem csak azon, de ezt kizárólag magamra akarom költeni és eszem ágában sincs random csajokra a pénzt szórni én nem leszek sugar daddy, vagy a csávó, akinek a bankkártyája egy csajnál pihen.
- Na igen az idővel nekem mindig is bajom volt, sosem szánok elég időt erre, amit most mondtál, lehet, hogy kellene, és biztosan el fog jönni ez az idő is, de még nem érzem úgy, hogy itt lenne. - a szerelem nehéz téma, főleg nekem, aki azt sem tudja igazán mi az, és ahogy hallom ő is csak hallásból ismeri. - Nem lepődök meg ezen, nem sértésként hercegnő, de neked az a pasi, akibe bele tudsz szeretni az nagyjából olyan lesz, mint te. Nem vagy könnyű eset és ez jó, mert legalább nem fogják minden percben összetörni a szíved. - ami a lányok esetében annyira nagy probléma szokott lenni, ő ilyen téren lazább, de ő kicsit talán olyan mint én, legalábbis ebben, bár lehet ő már vágyik rá, és úgy nem találta meg.
Szavaimat hallva elmosolyodik, amire nekem is csak szélesedni tud a vigyorom. - Sosem így bókolok. - szögezem le, mert ez még közel sem volt az, amit máskor leművelek, ha hamar akarok valami gyorsat magamnak az estére. - Vannak technikáim, de fáj elfogadnom, hogy az veled nagyon nem működik. - nevetek fel. Már fogalmam sincs anno, hogyan szedtem össze Riát, nem is ez volt a lényeg a mi igen kalandos történetünkben.
- Jogos ebben igazad van. - látom be, hogy azét az első szexsztorim sem olyan átlagos, bár aki nem ismerte akkor Riát, annak az lehet. - Igazából a ballagása előtt is megszakadt vele  kapcsolatom már, mert már akkor túl kalandvágyó lettem és neki a monogámia fontos lett volna a kapcsolatba. - folytatnám a róla szóló beszédem, de amikor a közelembe hajol a szőke hajával megcsap az illata, amit eddig is éreztem, de most aktívabban üti meg az orrom és szinte beleborzongok. Egy apró mosoly húzódik az arcomra, de nem olyan nagy, hogy érezze rajtam a magabiztosságot, mert hallva a szavait, a hanglejtését, úgy érzem kezd megpuhulni velem kapcsolatban, sőt már eléggé belementünk az este kalandosabb részébe kettőnk között. Nem mondok semmit a megjegyzésére, csak mosolygok, majd jön a  nem igazán válasza a következő kérdésemre, és annyiba is hagyjuk egy időre a flörtölést.
- Nem tudhatod, egy baráti beszélgetésbe részemről beleférne, hogy arról beszéljek egy régi barátnak, hogy mennyire szeretem azt aki elrabolta a szívem, bár tudjuk a szerelem nem játszik, de ki tudja, az is kialakul e még a jövőben. - pimasz grimasz vetül az arcomra, mert talán ezzel betaláltam nála, de nem akarom túlfeszíteni a húrt, bár rám az eléggé jellemző.
Az én válaszom jön, közel sem megfontolt, de pont ezért őszinte szavak ömlenek ki a számon, Biához egészen közel hajolva, majd a reakcióját figyelve próbálom összeszedni az önuralmamat.
- Hát nem egy étterembe beülős ismerjük meg egymás érzéseit randira gondoltam. - nevetem el magam, kicsit oldva a dolgokat magamban. - Mehetnénk ejtőernyőzni. - mondom ki az első ötletet, ami beugrik. Sosem randiztam, nem tudom mit kellett volna erre válaszolnom, de nem vagyok az a srác, mint a filmekben, nem biztos, hogy moziba vinném vagy kajálni, tőlem fixen nem kapna virágot, előbb vennék neki valami szexi fehérneműt, amit felvehetne nekem. Nem vagyok átlagos felfogású ilyen téren.
Gyorsan kérdezek tőle, mielőtt jobban belemennénk, mert koppani nem akarok, mert lehet, hogy tudnék és ez annyira nem jön be, viszont ő meg egyre jobban. Megijeszt? Eléggé, de nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel, inkább csak folytatom a feladatunkat és faggatjuk egymást.
A gyerek téma hirtelen nyilal a fejembe, elkerülhetetlen lesz, hogy az én életem a gyerek körül forogjon, kíváncsi vagyok hogy áll vele, nem tudom miért olyan fontos ez nekem, de az. Instabil hozzá, én is az vagyok, szinte mindenki az, hiszen a gyereknevelés nem egyszerű senkinek.
- Nem nem akarok apa lenni, de néha nem választás kérdése. - vagyis az lett volna, de akkor elég gáz módon hagytam volna cserbe Lumiet, hiába a védekezés, hiába minden óvintézkedés a természet utat tör magának és ha jönni akar a gyerek akkor jön. Életemben először nem voltam olyan mértékben önző hogy azt mondjam neki, hogy csá és egyedül hagyjam. Felelősséget vállaltam és ezzel kell együtt élnem, de inkább ez, mint később a megbánás, hogy mi lett volna ha.
A szavak, amiket kimondok válaszként neki, szinte remegnek, a poharat óvatosan teszem le a pultra és csak várom a következő kérdést és remélem nem megyünk bele a gyerek témára, amit én hoztam fel, és talán szükségem lenne beszélni róla valakinek, de félek ezzel teljesen elijesztem magam mellől. A kérdése viszont pont ugyanarra kanyarít vissza minket. Mitől félek a legjobban jelenleg? Apának lenni, hogy olyan leszek a gyereknek, akit sosem akar majd, hogy nem tudom majd kezelni és tönkreteszek egy életet, aminek elvileg majd a legfontosabbnak kellene lennie számomra. Hazudhatnék neki, mondhatnék valami mást, de lehet, hogy inkább beismerem, hogy vesztettem és elhalasztjuk azt a medencézést. Lehet ez a jobb opció, mert akkor lesz még egy alkalmunk összefutni.
- Akarod hallani, hogy nyertél? A félelmem az egyetlen olyan dolog, amit nem tudok még kimondani. - hajtom le a fejem, próbálok erős maradni, de ez a téma kikészít, lelkileg egészen biztos. Egy mosolyt erőltetek magamra és ránézek. - Mondd mi az ítéletem hercegnő?

Meglehet, hogy hiába próbál itt bárki bárkinek bizonygatni, mert alapjainkban egy tőről fakadunk. Ő sem tudna elmenni valami szakadt albérletbe úgy, hogy nincs ott a kis fix összeg a bankkártyáján. Én sem tudnék, mi nem abba születtünk. Ettől persze eshetünk pofára mindketten a későbbiekben, de akkor marad mindkettőnknek a neve és az ismeretségei, tehát sosem alakulnánk át igazán és valahol..ennek így is kell lennie.
- Akkor annak az illetőnek valami varázslónak kell lennie. - felnevetek. Persze, az együttélés is számít, de ez az Upper East Side, itt egy kapcsolat akkor ér valamit, ha gyűrűkkel pecsételik meg. A menyasszonyé lehetőleg jó nagy kővel rendelkezzen, aztán jöhet Armani meg Vera Wang, hogy stílusos is legyen és minél több meghívott persze. Na akkor, már mindenki érti és felfogja, hogy két ember tényleg házasságot kötött. A szüleinké is biztos ilyen volt, de elmosolyodom azon, amit mond. Tehát szeretik egymást Woodék, ráadásul még mindig megvannak a kis romantikus dolgaik, pedig nem 2-3 éve vannak már együtt. Ezek szerint ilyen is van, csak a megfelelőt kell megtalálni hozzá. - Na, ha valami ilyesmit fogok megélni, akkor elmondhatom majd, hogy érzelmileg révbe értem. Egyébként ők hogy ismerkedtek meg? - puszta kíváncsiság, a szüleimnél elég klasszikus volt a sztori: egyetemen. Lehet a Wood történet is klasszikus, amivel persze nincs semmi baj. Csak a filmeken esik a fejedre a jövőd.
- Én jobban szeretem az őszinte szöveget, mint a közhelyekkel tűzdelt kamuzásokat. - sóhajtok egyet, nyilván sejtheti, hogy nem a tahókra gondolok, de elég lenyűgöző amikor egy srác tudja mit akar és ki is meri mondani anélkül, hogy futna előtte 120 kört a hajamról, a szememről meg a nem is tudom miről. - Valóban? Azt mondod még sose használtad fel a családi presztízst ahhoz, hogy felszedj egy csajt? - ez mondjuk kicsit meglepne, végtére is eléggé jolly joker sok szempontból. Bár nélküle legalább tudhatja, hogy a saját sármjával győzte-e meg az illetőt. Nem olyan komplikáltak ezek a dolgok, csak fejben tesszük azzá őket.
- Nyilván más, amikor valóban ismerkedni akarsz. Annak az ember valahogy...nem is tudom, tudatalattiból is, de megadja az időt. Mármint hagy rá eleget. - kicsit már belezavarodom a saját gondolataimba is. - Olyan lesz, mint én? - jaj..inkább ne legyen olyan. Elmosolyodom. - Nem mondom, hogy nem bántottak már meg, de a napokig sírós, fagyit magamba tömős esték elmaradtak. Szar volt, de nem érzelmileg sínylettem meg, csak önérzetileg. - de hát, nem jöhet be mindenkinek mindenki és néha hajlamos vagyok tök naivan hozzáállni a dolgokhoz, csak van egy bizonyos határ, amit nem kívánok megtartani.
- Áh, akkor ez nem bók kívánt lenni? - még mindig mosolygok rá, pedig kísértetiesen ahhoz hasonlított. Vagy csak annak akartam hallani, nem tudom. - Hmmm, mondjuk legalább nem mondtad, hogy milyen szép a szemem, meg a hajam.. - felnevetek, sőt, őt is kimosolyognám, ha hirtelen ilyeneket kezdene el mondani. Átlátszó lenne nagyon. Bár nem érzem azt sem, hogy úgy igazából próbálkozna. Talán hívhatjuk flörtnek. Talán! És azt sem kellene csinálnunk.
- Nem mondod, hogy kapcsolatot akart veled. De hát csak 15 voltál, jó ég... - fogom a fejem képletesen, na meg az a csaj nem pont úgy nézett ki, mint aki annyira a monogámiát hajtotta volna...vagy legalábbis előtte nem.
- Arra lennél kíváncsi, hogy mit szoktunk csinálni? - újból felnevetek. Majd el is hiszem neki, hogy a válasza nem annyi lenne, hogy "minden oké" és nem taglalná ki a kapcsolatát. Senki sem szokta. - Egyébként nem vagyok belé szerelmes, az tény. Legalábbis még nem. - teszem hozzá gyorsan, mielőtt megint elkezdene gondolkodni. Maxival nem árt vigyázni, ugyanis nem ostoba és eléggé figyel is, ami azt illeti. Ez mondjuk meglep.
Ahogy ez a randi dolog is. Mármint nem értem, miért akarna velem randizni? Meg egyébként is, nem értem őt, semmi logika nincs ebben az estében, mióta pedig leült mellém, pláne nincsen. Lekoptatott egy ingyen numerát is. De miért? - Tudsz ejtőernyőzni? - tele lesz a hangom kíváncsisággal. Az valóban felejthetetlen élmény lenne, már ha egyáltalán ki mernék vele ugrani bármilyen repülőből. Sosem próbáltam, de izgalmasnak hangzik. - És randi nélkül nem lehet ilyesmit csinálni? - óvatos a kérdés, mert hát oké, nem fogja Markot megismerni, de attól még létezik, tehát nem hívhat el randira, nem lenne fair. Már ha ilyen esetekben létezik a fair dolog.
- Szerintem választás kérdése, egészen az utolsó pillanatig. - a nőé legalábbis biztosan. Persze, hallottam már én is megannyi becsúszott gyerekről, akiről kiderült, hogy nem csupán annyi, hogy jaj de aranyos. - Egy csomó babával akkor tennének a legjobbat, ha örökbe adnák olyanoknak, akik már évek óta együtt vannak és nem lehet gyerekük, de megadnának neki mindent, amire szüksége van. - főleg amennyi zakkant nőről hallani, olvasni. Kidobja a gyerekét, nem foglalkozik vele, teher neki..áh, nem értem az embereket, tényleg.
Az viszont meglep, hogy így...megváltozik. A tartása is. Mintha valami baromira nyomasztaná őt. Érdeklődve nézem az arcát, a vállait. Nem tud róla beszélni. Érdekes, pedig azt mondta, hogy most mindenről beszélünk. Nem gondoltam, hogy pont ennél a kérdésnél fogja feladni. - Élmény volt a játék. - bár nincs meg a győztesek eufóriája momentán, mert olyannak hat, mint akinek valami baromi nehéz dolog nyomja a lelkét..és így elég rossz érzés győzni. - Keresni foglak vele kapcsolatban. Nem korrekt rögtön a vesztés pillanatában kimondani a büntetést. De amikor felhívlak, nem mondhatsz nemet. Mindegy mit csinálsz éppen. Megegyeztünk? - felé nyújtom a telefonom feloldás után, hogy írja be szépen a számát. - És itt az ideje, hogy lelépjek, mielőtt még több koktélt megiszok és valami hülyeség történik. - menekülök? Naná! De most nem tenne jót a közelében maradni. Így pláne, hogy olyan oldalát mutatta meg, amiről azt sem gondoltam, hogy létezik. - Legyél jó, Maxim! És bele ne fulladj a medencédbe. - hajolok hozzá és az arcára nyomok egy puszit, aztán szedem is a lábam a kijárat felé.

Bia & Max

Korábbi ismetrség ide vagy oda, azért mindenki változik és azt hiszem ezt most ltuk egymásona  legjobban. Sok idő eltelt és rengeteg mindenben fejlődtünk ez idő alatt, mert a ember ebben a korban csak azt tud a mi világunkban, nekünk esélyünk sincsen zülleni, mert se időnk, se hátterünk hozzá, hogy ezt megtegyünk. Amint próbálnánk máris hárman állnának mögöttünk, egy pszichiáter, egy elvonós szakember és még valami orvos.
A szüleimről nem könnyű beszélni, mármint nincs vele bajom, de nem szoktam és sosem kérdezett még senki róluk, így megfogalmazni is nehéz magamban ezt a választ, de megteszem. - Azt hiszem ez mindenkinek járna az életben, mármint valaki, aki a sok kattja ellenére megérti az embert és elfogadja olyannak, amilyen. Sokan vágynak egy ilyen emberre. - bólintok, majd megint egy igen érdekes kérdést vet elém, amire már valójában nem biztos, hogy tudok válaszolni. - Hát ebben nem vagyok biztos, de úgy hiszem anyám már fiatal korában is igen ambiciózus nő volt, aki minél feljebb akart törni a ranglétrán, apám meg már akkor egy elég nagy fejes volt egy cégnél, amit a nagyapámtól örökölt meg, fiatalok voltak, és ha jól tudom valamelyik céges bulin bonyolódtak egymásba. De aztán lehet valami vadabb téma volt, de nekem ez rémlik. - erről sem nagyon beszéltünk, akkor hallottam róla, amikor másoknak mesélték, de nem tudom, hogy ez pontosan így történt e.
Az, hogy miként szedem fel a nőket, nem mindig olyan téma, amire büszke vagyok. Akkor jön elő az igazán kamus énem, aki adja a szépet, azt, aki valójában nem ő. Akkor szoktam tahó lenni, ha látom, hogy a másiknak az jön be, laza, vagy éppen teljesen szétcsúszva csak nyíltan rákérdezek a numera lehetőségére, ami meglepő módon bejön néha.
- Valójában. - teszek úgy, mintha gondolkodnom kellene. - Már volt olyan, hogy kihasználtam, de akkor még nem volt annyi eszem, hogy belegondoljak a másik félnek a dolgaiba. A rögtönzött szerelembe esést nem tudom elkerülni, de igyekszem azért magamhoz mérten is úriember lenni ilyen esetekben és ha nagyon látom, hogy erősen mozog a léc a helyzet alatt, akkor még én is képes vagyok tovább állni és egyedül elaludni, mint másnap megbánni, hogy igen csúnyán átvertem egy nőt.
Sosem voltam annyira jó, ha őszintén kellett bókolni, amikor csak úgy jönnie kellett, mert célom volt vele, az sokkal jobban feküdt nekem. Igazából árnyaltan valóban kapott tőlem egy elég hosszúra nyúlt bókot, de a tudatalatti jelez, hogy ideje lenne, amúgy visszafognom magam, lévén, hogy a csaj foglalt, a kérdés, hogy meddig.
- Sosem dicsérem meg egy csaj szemét meg haját, szép a tied is, de nem a te érdemed, azokat örökölted. A jellem, na az, amin alakítani tudsz és az dicsérni való. - őszintén legalábbis sosem tennék ilyet.
Vigyorogva bólogatok, amikor a volt, vagy talán első kapcsolatom lett a téma. - Valójában lefeküdtem vele és egy egész hónapig volt a barátnőm, én azt hittem ő ilyen csapodár lány, sosem izgatott, hogy közben mással is kavar e vagy sem, így én is megtettem, de nem tetszett neki. - húzom el a számat, mintha kínosan kellene éreznem magam emiatt, pedig nem érzem, akkor sem tettem.
- Érdekel, hogy mennyire komoly a dolog, tudod, hogy mennyire vagyok lemaradva a korosztályomtól, meg ilyenek . -intek egyet lazán a kezemmel, mintha valóban ez lenne az oka, de mindketten tudjuk, hogy nem így van.
A randi lehetősége libben fel a fejünk fölött, vagyis a lehetséges randink, ami részemről egyáltalán nem lenne átlagos. - Tudni nem tudok, de próbáltam már és elég menő. - jó az annyira nem, hogy egy idegen csávóra vagy rákötve, de ez ott annyira nem is számat. - Szívesen elviszlek bármikor, de csak akkor ha randinak számít majd. - kacsintok rá, szinte kihívásként kezelve felé ezt a helyzetet. Még az is lehet, hogy végül tényleg eljutunk vele egy ilyenre. Nem mondom, hogy nem lenne kemény részemről, sőt hihetetlen, de megtenném, mert miért ne, jól érzem magam.
A gyerek téma az ő részéről is egészen más fogalmat jelent ahogy hallom, mint nekem. Én eddig egyszerűen nem gondoltam róla semmit, mi lenne jobb egyik másik gyereknek. Abban biztos vagyok, hogy a hátterünket tekintve nem lesz a legjobb, hogy nem vagyunk együtt az anyjával, de ebben fog felnőni, komolyan mindenből a legjobbat fogja megkapni, még a nagyszülőkből is, met anyám már most imádja a meg nem született unokáját. Nem tudnám egy másik párnak odaadni a gyerkőcöt, mert az én vérem ha már vállaltam, hogy megmaradjon, akkor igenis felnevelem, majd együtt növök fel vele.
Érzem, hogy mindenemben végigfut a feszültség, a kérdése is csak jobban tüzeli bennem a dolgokat, ami látszik is rajtam, hirtelen leszek gondterhelt, amit mosollyal próbálok álcázni.
- De ne várass sokáig, most túlságosan is feltüzeltél a jelenléteddel, ráadásul azt hiszem ma egyedül kell hazamennem. - nézek rá szinte búsan. A telefonjába pötyögöm a számom, bízva abba, hogy tényleg keresni is fog, ilyen felállás sem volt még az életemben, hogy én várom a hívást és nem fordítva, bár ha úgy csinálja mint én akkor sosem fogunk beszélni. - Megegyeztünk, de ne hagyj koppani hercegnő, ahhoz túl jól szórakoztunk most. - mondom neki mosolyogva, miközben felkel a székről és elköszön, szinte olyan tempóban szedi a lábát, hogy már futásnak hat ennyi pia után. Én csak mosolygok utána, mert elértem valamit, hiszen menekül előlem, nem rossz értelemben, hiszen pasija van.