мой дорогой муж!

Majdhogynem mindennapossá vált az, hogy későn érkezel haza és én minden egyes alkalommal alvást színlelve várlak meg. Hallom, amikor a fürdőbe csörtetsz lezuhanyozni és érzem, amikor az ágy túlsó vége besüpped aladtad, hogy nyugtalan álomra hajtsd a fejedet. Szükségem van a jelenlétedre ahhoz, hogy hasonlóképpen tegyek én is. Vajon ezért jössz haza minden este, mert tudod, ha nem jössz haza csak altatókkal tudok elaludni? Szükségem van a jelenlétedre ellenére annak, hogy érzem rajtad az árulkodó parfüm fojtogató illatát, ami megtelepszik és láthatatlan falat képez kettőnk között.
когда мы стали чужими друг другу?Bármilyen mélyen is kutatok elmém tengerében, nem lelek kézzel egyetlen kulcsfontosságú vagy kézzelfogható eseményt, ami kiváltotta az eltávolodásunkat az elmúlt másfél-két évben. Talán az, hogy megtaláltam azt a bizonyos fülbevalót a kocsi hátsó ülésén éppen előtted, de nem tettem szóvá? Talán az, hogy két évvel ezelőtt hazudtam neked arról, hogy hová megyek néhány napra és visszatértemkor nem rögvest haza mentem? Nem tudnám megmondani, hogy melyik esemény volt az, amelyik nagyobb lyukat ütött a hajónk oldalán. Mintha arra várnál választ, hogy a tyúk vagy a tojás volt előbb. Honnan tudhatnám én?

A viselkedésed vállalhatatlan és szégyenletes volt az első találkozásunk alkalmával, nem is beszélve a tiszteletlenségről, végül megkoronázva azzal, hogy mégis csak egy útszéli szakadt nőt cibáltál magaddal, szórakozásból és édesanyád provokálása érdekében. A felháborító jelenléted számomra mindaddig érdektelen és lényegtelen volt, amíg nem ragadtad meg az alkalmat és somfordáltál oda a bárpulthoz, ahol éppen iszogattam, hogy ajánlatot tegyél nekem, merthát… A véleményed szerint az enyém egy olyan visszamaradott nemzet, ahol minden bizonnyal még élnek a 19. századi francia arisztokrata szokások, ahol a mocskosul gazdag patrónusok szívesen herdálják a pénzüket a hozzám hasonló lányokra és mindezért cserébe csak egy testközeli extra előadást szeretne. Sajnos, az ajánlat elég hízelgő volt, de a tulajdon testemet immáron a saját egzisztenciám birtokába, nem árusítottam ki pénzért, mert nem vágytam arra a fajta megaláztatásra, amit korábban már átéltem, így megmaradtam annál, hogy mr Fouchét kísérem el a szállodájához. (mr Fouché az akkori New York Balett társulat igazgatója, aki sikeresen átcsábította Pollit magukhoz.)

Az elkényeztetett arany segged számára a visszautasítás friss vagy újszerű élmény lehetett, mert órákkal később – gondolom miután kiszedted az igazgatóból a lakóhelyem címét – megjelentél az ajtómnál és dörömbölni kezdtél, amit persze a szomszédok egy ponton túl nem igazán tudtak tolerálni és rendőrt akartak hívni rád. Megérdemelted volna, hogy elvigyenek, viszont veled ellentétben én jó benyomást akartam gyakorolni az édesanyádra is. (Úgy tudom elképzelni, hogy vagy a tengerentúliak támogatója vagy egykor ő maga is táncos volt és most oktató révén van jelen, hogy segítse mr Fouché munkáját.) A viselkedésed ellenére beengedtelek, hogy megtudjam mit akarsz és sok mindenre számítottam – erőszakra, fenyegetődzésre meg a megszokott lemezek jónéhányára – de az őszinte (?) bocsánatkérésedre egyáltalán nem gondoltam. Talán a részegség vagy a prostitól kapott ki tudja milyen drog, esetleg a láz okozta, de nekem elég volt.

Vissza szerettelek volna küldeni abba a szállodába, ahol megszálltál, de amikor rákérdeztem röhögve csak annyit válaszoltál: „egy szép szállodában szálltunk meg, aminek nagy az ajtaja és nagyon… oroszos a külseje meg a belseje. rideg meg giccses.” Ez a legtöbbről elmondható. (Nem is beszélve arról, hogy abban az állapotban, amiben voltál biztosan nem engedtek volna be.) A tervezett alvás helyett a programom végül az lett, hogy véigghallgattam az összehadovált marhaságaidat és kommentárjaidat bármi kapcsán, ami megragadta a figyelmedet, miközben a vizes rongyot óránként cserélgettem a homlokodon.

A boldogság illékony és óvni kell.
Úgy hiszem, hogy valami eltört bennem és ezért bennünk is megváltozott valami. Kialudt a tűz, a lángolás és csak porba taposott hamuba lépdeltünk – tesszük ezt a mai napig. A temetés után visszajöttem Oroszországból és napok, hetek teltek el, hogy visszataláltam hozzád. Kést döftem a szívedbe. A kocsi hátsó ülésén pedig te az enyémbe. A távolság azóta növekszik közöttünk. Nem kérdeztél. Nem kérdeztelek. Csendben vacsorázunk, illedelmes köröket futunk.

Miért vagyunk még együtt? A kellemeset a hasznossal; megteszem neked azt a szívességet, hogy a nagyszabású rendezvényeken megjelenek veled, mint boldog és tökéletes feleséged, te pedig nem teszed szóvá azt, hogy csapolom a bankszámládat. Inkább egyfajta rideg amenzalizmusban élünk, ami egyikünk számára időszakosan előnyös, míg a másikunknak időszakonként hátrányos.


Nincsenek mentális problémáid és, hacsak nem iszod magad öntudatlanra, az ítélőképességed tiszta és józan, de a viselkedésed még ezekben a pillanatokban is szélsőségesek tudnak lenni, kirobbanóak és ijesztőek ellenére annak, hogy általánosan elmondható, hogy egyfajta apátia jellemez téged. Bonyolult lélek és bonyolult elmeállapot, kifacsart világlátás és bizonyos módon birtokló viselkedési forma az, amit én belőled tapasztalok.



Ez a néhány leírt bekezdés, inkább egyfajta hangulatkeltés/szemléltetés/támpont ahhoz, ami nagyvonalakban a fejemben van jelenleg Oscart illetően, akinek sem a személye, sem a múltja, sem a kettejük jövője nem kőbe vésett – még a neve sem. A play by esetén már kicsit nehezebben meggyőzhető vagyok, mert valamiért nagyon shippelem őket együtt. (Véletlenül sem azért vannak betéve a gifek. ) De, ha ez a visszatartó erő, akkor nyitott vagyok nagyjából bárkire, bár a tipikus „szépfiús pofikat” lehet inkább elkerülném.
Az, hogy végül beteljesedő újratalálás vagy végleges szétválás lesz a sorsuk (vagy bármi más, mert semmi rossznak nem vagyok az elrontója) az természetesen nem csak rajtam múlik, de tényleg nyitott vagyok bármire is! (Főleg a szálak ördögi keverésére! )

Azt mondanom sem kell, hogy olyan usernek örülnék nagyon, aki nem tűnik el, de mindemellé még az is boldoggá tenne, ha olyan venné a szárnyai alá, aki nem retten meg egy erős(nek remélt) és esetlegesen morálisan szürke zónás karakter irányításától, aki mindenféle rosszaságokban benne van.